Szerző Téma: Osztály vigyázz!  (Megtekintve 1696 alkalommal)

Description: 3. osztály ~ Osztályfőnöki óra

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Tachibana Satoru

Osztályfőnök

Quincy

*

Sensei

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 24

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 9 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Égszínkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!

Post szín:
DarkMagenta


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Osztály vigyázz!
« Dátum: 2016. Febr. 29, 23:49:06 »
Hónom alatt a napló, előttem pedig két jómadár, így kell megalapozni egy belépőt az osztályba, azt hiszem. 8) A fiúnak be nem állt a szája, mintha csak megnyomtak volna rajta valami gombot, úgy mondta folyamatosan. Kicsit ki is kapcsoltam, egyáltalán nem figyeltem rá, a lány meg… nos a lila haja ellenére nem tűnt nagyon punkosnak, sem gothnak, szóval csak érdeklődve figyeltem, mit hoz ki a dologból, de meg sem szólalt, mintha csak engem méregetett volna. Most azon tanakodik, beválik-e majd nálam a szempilla rebegtetés? Mert amúgy biztos, hogy nem! ˘w˘
A teremben néminemű káosz uralkodott, de ez nem az ő hibájuk, ha nem volt tanár, én magam is szívesen beszélgettem inkább, mintsem, hogy csendesen várakozzak. Egyáltalán, milyen gyerek várakozik csendesen? :/ A két lógós mindenfajta bűntudat nélkül ült le a helyére, én pedig a tanári asztalhoz mentem, némi torokköszörülés kíséretében. Úgy tűnt, hogy annyira nincsenek elveszve, mert erre mindenki az asztalához ment, és csendesen, ám de annál kíváncsibban pislogtam felém. Mi van ma? Fogkrém maradt az arcomon, vagy mi? >w>
- Tachibana Satoru vagyok, szólítsatok csak Tachibana~senseinek. – Mutatkoztam be röviden, majd a táblára krétával felírtam kanjikkal is. Aztán kissé fintorogva töröltem meg a kezemet, nem szerettem a krétát, minden csupa por lett tőle. :STörténelmet és irodalmat fogok tanítani, valamint erre az utolsó évre én leszek az osztályfőnökötök, mivel Akibara~sensei… nos, korai nyugdíjazását kérte. ^o^” – Csak remélni mertem, hogy nem emiatt az osztály miatt. – Ki az osztály képviselő? – Néztem körbe, és megvártam, míg jelentkezik. – Kérlek, mutatkozz be, aztán olvass egy névsort.
Bizonyosan nem ez volt a megszokott, de senki nevét nem tudtam, ha a hiányzó helyett valaki más jelentkezik, képtelen lettem volna megkülönböztetni. Így legalább a neveket is memorizálhatom némiképpen. Nem voltak túl sokan, szóval könnyű dolgom lesz majd.
- Nos, az első dolgunk az lesz, hogy a téli fesztiválra megszavazzuk, mivel is készülünk. Kaichou~chan, maradj a táblánál, és írd fel a felvetülő ötleteket! – Háhh, addig sem nekem kell foglalkoznom vele. *w* Kiváló munkamegosztás, amíg nem lesz krétás a kezem, bármi jöhet. 8)Jelentkezéses alapon lehet ötleteket mondani, csak semmi bekiabálás! Mondom jelentkezés! :x – A korábban kint lebzselő srác akkora hanggal osztott meg valamit, hogy már-már két teremmel arrébb is hallották, így nemes egyszerűséggel a szivacs után nyúltam, majd annak műanyag foglalatával a homloka közepét céloztam meg. – Csendesen várd ki a sorod, Kousei~kun! Különben büntető feladatot kapsz.
Igen, ezért is szerettem tanár lenni, én hozom a szabályokat, és azt kell csinálniuk, amit mondok! 8) Elvégre, én voltam a felnőtt, ők pedig a gyerekek, ha minden igaz. Márpedig annak kell lennie, mert a magam részéről már nem éreztem azt a gyerekes lelkesedést, mint ami bennük dúlt a rosszalkodásra. :/

(click to show/hide)

Karakterlap

Ōtoribashi Ame

Eltávozott karakterek

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 000 / 15 000

Hozzászólások: 30

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 7 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
ezüstfehér

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#CDF3AA // #9ABCCC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztály vigyázz!
« Válasz #1 Dátum: 2016. Márc. 02, 11:34:19 »
  Éppen az ebédszünet utáni dolgozatra készültem serényen. Eléggé belemerültem a tankönyvbe, gondoltam az osztályfőnöki órán úgy is mindegy, hogy mit csinálok majd. Habár már szinte mindenki a fesztivál miatt agonizált. Pedig hol van az még? Ahelyett, hogy a dolgozatra készülnének! Nekik nincs semmi tervük a jövőre nézve? Mégis csak érettségizni fogunk idén! >.>
  Próbáltam kizárni a szünetben eluralkodó zsivajt és csak a kötet soraira koncentrálni. Cseppet fájt a fejem, mostanában egyre sűrűbben keres föl az a beteg cosplayes zaklató az álmomban! ToT” Lehet, hogy valami lelki trauma váltja ki ezt belőlem? Dr. Freya azt mondta, hogy nagyon megpróbálok elnyomni valamit és amiatt alakulhatott ki ez a rendszeresen visszatérő képzet álmaimban. Pedig én aztán nem nyomok el semmit! Bár… ki beszélne arról, hogy egy raktárban él? :S Szerintem ez még mindig nagyon ciki, nem is említve, hogy apa mostanság haza se jár. T-T” Kész szerencse, hogy egyáltalán nem vagyok egyedül! Kiritsugu, haza akarok költözni, vissza Kiotóba!
A sensei – mint utóbb megtudtuk Tachibana-sensei – új osztályfőnökünkként mutatkozott be. Érdeklődve hallgattam a beszámolót, hogy miért ő került erre a megtisztelő posztra. Kissé meglepett, hiszen a sensei nem tűnt sokkal idősebbnek nálunk.
Mikor az osztálytitkár segítségét kérte, máris éreztem a fejem fölött felgyülemlő sötét fellegeket. A régi iskolámban én voltam az osztálytitkár a jó szervező képességem miatt T^T… És még a Seitokai tagja is voltam! Majdhogynem elsírtam magam az emlékre, miért kellett otthagynom Kiotót? ToT Ebben az iskolában már nem fogok ekkora karriert befutni!
Mikor elkezdtek a fesztivál ötletek beszállingózni bennem is megfogant egy-két témalehetőség. Még a régi iskolámban szerveztünk ilyeneket. Talán picit túlzás, hogy szeretném a régi időket itt felidézni. T-T” Dr. Freya is biztosan azt mondaná, hogy nem kellene. Emiatt és Masachika-kunnal történtek miatt el is bizonytalanodtam egy picikét. Remegve emeltem fel a kezemet, abban bízva, hogy engem nem fog megdobni semmivel sem a sensei. Szabad egyáltalán bántalmaznia a diákokat egy tanárnak? :S Türelmesen megvártam, míg sorra kerültem és ha nem hangzott el még az ötlet, akkor fel is vázoltam, mi fogant meg bennem a fesztivállal kapcsolatban.
  – Csinálhatnánk esetleg egy kávézót? Hogy ne legyen túl sablonos, akár állatjelmezbe is bújhatnánk. Mint a Shirokuma Cafe-ban. Mármint, nem mintha ilyesmivel ütném el a szabadidőmet!! >///> A húgom nézte tegnap este – zavartan szabadkozom. Egyáltalán miért kellett megszólalnom? T.T” Főleg, hogy nincs is kistestvérem! – Anou… Több drámatagozatos is van az osztályban, és a legutóbbi ünnepségen egy állatmesét adtak elő az alsós osztályoknak. Kiindulhatnánk ebből is, szerintem Kouchou-sensei adna beleegyezést arra, hogy kölcsönvegyük az ott használt jelmezeket, ha vigyázunk rájuk. ^o^ – Csak ásod magad alatt azt az árkot, Ame! Jobb lenne, ha inkább elhallgatnál. :S
  – Előző iskolámban szerveztünk hasonlót, igazából nagyon olcsón meg tudtuk oldani az étel-ital kérdést is, amit a vendégeknek szolgáltunk fel. Az én feladatom volt akkor a pénzügyi rész, nem jelentene gondot most sem megcsinálni… – szavaim során egyre bizonytalanabbá váltam és inkább nem szóltam többet, amúgy is az osztály többségén múlik a dolog. Még ha szívem szerint örömmel magamra öltenék egy állatos jelmezt. T.T

Karakterlap

Amarilla Bianchi

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 500 / 15 000

Hozzászólások: 164

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 22 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sárga

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#ad7170 || #fcf7bd


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztály vigyázz!
« Válasz #2 Dátum: 2016. Márc. 02, 20:58:09 »
Nem gondoltam, hogy másabb lenne ez a nap a többinél, de másképp alakul. Legalább a helyemet biztosan tudom, bár ez annak köszönhető, hogy a mellettem ülő személy különlegesen felkeltette az érdeklődésemet, szóval örömmel tölt el, mikor helyet foglalok. Bár a többi osztálytársam sem lehet nyugodt, ugyanis mindenkivel meg akarok ismerkedni, de most úgy néz ki, hogy egy új osztályfőnökkel kell. Még a régit sem szoktam meg, ahogyan azt sem, hogy itt minden nap egy osztályfőnökivel kezdődik, de legalább van időm jobban felébredni. Mostantól viszont kellemesebbek lesznek, mert az új Oszifőnek jobban örülök. Régi sulimban csak öreg rókák és tyúkok voltak, viszont itt egy igazán fiatal, pályakezdő tanár urat kaptunk. Nem csoda, hogy itt előfordul a tanár és diák közötti szerelmi kapcsolat. Mit ne mondjak igazán rabul ejtők, azok a zöld szemek. Szinte beleborzongok. Már a gondolat is rossz, de nem tehetek róla, egész helyes.
Kikéri magának a korosabb vagy mesteri megnevezést. De nem kell, mert tudjuk, hogy idősebb, mivel egyébként nem taníthatna minket, de nem úgy tűnik, hogy az a különbség olyan vészesen sok lenne. Táblára is felírja a nevét, bár jobban örültem volna, ha azt normális betűkkel tette volna. Úgy jobban meg tudnám jegyezni. De mivel irodalmat és történelmet fog tanítani, így nem biztos, hogy én leszek majd a szíve csücske, de majd igyekszem nem elvágni magam.
A nevén és a tanított tárgyon kívül nem igazán tudunk meg róla semmit sem, ami még kíváncsibbá tesz engem. Nagyon érdekel, hogy ki bújik meg a szemüveg mögött, meg is kellene kérdeznem, azonban az osztályfelelőst hívja magához. Azután pedig a fesztivál ötleteket vár tőlünk. Viszont elröhögtem magam, mikor a szivaccsal célba dob és telibe találja hangos osztálytársamat.
Egy más lány osztálytársam remegve emelte fel a kezét, mintha nem is lenne biztos abban, amit mondani akar. Ha jól értem, akkor ő is egy másik iskolából iratkozott át ide. Ötletét meghallgatva nem tartom jó ötletnek egy olyan dolgot csinálni, amit az előző osztályában már kiviteleztek. De szívesen beöltöznék egy édes cicának és fel is szolgálnék. De ha jól tudom, akkor maga a kávézó dolog elég elcsépelt dolog itt, meg mégis csak egy téli fesztiválról van szó. Ha pedig így van, akkor inkább Karácsonyi dolgot kellene csinálnunk, még ha már túl is vagyunk rajta. Legalábbis ahonnan én jövök, ott a telet összekapcsolják a Karácsony szellemével. Meg az ilyeneket még az Ünnepek előtt szoktak tartani. Ez pedig igazán jó ötletet üt a feledékeny fejembe. Azért figyeltem, hogy ne vágjak senki felszólalásába, de az egyik kezemet a magasba lendítettem, a másikkal az asztalra csapva pattantattam fel, és hangosan mondtam ötletem címét.
- MÉZESKALÁCS SÜTÖDE!!!!!!!!!!
Nem csodálkoznék rajta, ha felém is repülne egy tárgy. Igaz a szivacsot már eldobta, de egy kréta, vagy kulcscsomó esetleg egy tolltartó is eltalálhatja a homlokomat. Ha így lenne, akkor a fejem hátra csapódna, majd mindkét kezemmel a homlokomhoz kapva vissza ülnék, de a pillanatnyi éles fájdalom enyhülésével ismét felpattannék és finomabban visszadobnám a tárgyat és folytatnám az ötlet kifejtését. Ha pedig nem kapok semmi ilyet, akkor szinte megszakítás nélkül folytatom a kifejtést.
- Mit szólnátok, ha mézeskalács házat és figurákat csinálnánk. Tudom, hogy Karácsony után vagyunk, de tarthatnánk egy after Karácsonyt, ha már így Téli Fesztiválról van szó. A már elkészült darabokat eladnánk, és a fesztivál alatt is készítenénk úgy, hogy a hozzánk látogatók is készíthessenek maguknak. Akár az elejétől, akár csak díszítést tekintve. A pároknak meg lehetne olyan, hogy összekötjük a kezüket és egy szív alakú mézeskalácsot díszítsenek ki, és azt ingyen el is vihetik. Van jó receptem, amit használhatunk. Valamint át is öltözhetünk manóba. A Tanbá pedig lehetne télapó, úgy jogosan idősebbnek tűnne.
Akkor kikérheti a megszólítását… hogy is van? … Sen…ki… Sensei… Ezeket az utószavakat szoknom kell. Lehet, hogy a Tanbáért is kapni fogok, szóval Mesternek kellene szólítanom? Mert a Tanár Úr megszólítás túl öreges hozzá.
Ha megint repült felém valami, akkor lazán vissza dobom, miután összeszedtem magam és mosolyogva ülök vissza a helyemre, és vidáman fészkelődök egy sort, mert tudom, hogy elég jó az ötletem. Egyedisége felől nincs kétségem. Pláne az itteni világban. Osztálytársaimnak kell majd megszavazniuk úgy is, hogy mit szeretnének. Én kitettem magamért.


Karakterlap

Milo Volke

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 400 / 15 000

Hozzászólások: 18

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Zöldes árnyalatú

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#98c749


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztály vigyázz!
« Válasz #3 Dátum: 2016. Márc. 04, 22:58:05 »
Első óra. Mit meg nem adtam volna keléskor, ha csak egy órával később kezdődött volna ez a fránya osztályfőnöki. Mivel a régi ofőnk bemondta az unalmast – na nem úgy, hogy meghalt, csak egyszerűen a nyugdíj jobban vonzotta, mint a munka -, így manapság ez az óra nem volt megtartva. Bejöttünk a második előtt öt perccel, felírtuk a hiányzókat, aztán minden ment úgy tovább, mintha még mindig lenne osztályfőnökünk. Ez persze nem tartott túl sokáig, talán még két hétig sem állt fenn ez a fajta állapot, ugyanis értesítést kaptunk róla, hogy ma mindenféleképp jelenjünk meg az osztályfőnökin. Ezt pedig nem más, mint Hoshi-sensei jelentette be valamelyik testnevelés óránk alkalmával.
Most pedig itt vagyunk, mindenki fáradt egy kicsit, de azért a változás felpörgetett annyira mindenkit, hogy a helyünk ön nem bírtunk megülni. Én mondjuk igen, de úgy hogy az asztalon előttem ült Masa, és nagyban magyarázott valamit az íjász klubbról. Olyan szomorú, hogy képtelen voltam rá összpontosítani. Nem mintha az én hibám lett volna, hogy mellette elnézve rálátok Laylára…
Mellé nem olyan régen érkezett egy új lány, aki valami oknál kifolyólag nagy figyelmet szentel Lalinak. Legalább akkorát, mint én! Kérdés, Lali ebből mennyit érzékel egyébként :|
Az új osztályfőnök, akire egyébként számítottunk, minden várakozásunkat felülmúlta, mármint korban mindenféleképp, de kinézetre van olyan jóképű, mint mi egynéhányan az osztályból.
„Oh jaj… nézz csak oda… egy komoly, felnőtt férfi. MINDEN csaj oda meg vissza lesz érte. Konkurenciád akadt, azt hiszem.” A hangsúly rosszul esett, de miért is? Layla nem az a típus, aki megkockáztatna egy kirúgást valami elérhetetlen románcért. Másrészről még ha érdekelné is Satoru, akkor meg neki nem akarna rosszat azzal, hogy kockáztatja a karrierjét. Layla nem buta.
Amikor az osztálytitkárunkat kereste, nagy csend támadt, mert hát… nincs olyanunk sem. Hosszú, kínos pillanatokat követően emeltem magasba a kezemet, amit újdonsült osztályfőnökünk teljesen félreértelmezett, viszont még mielőtt kimagyarázhattam volna magamat, már a táblánál találtam magamat névsor olvasva. Mi a szösz? Gyorsan a Téli fesztiválra keveredett a téma, és hamarosan már a táblára írtam az ötleteket, melyeket eddig megosztottak a többiek.
Miközben furcsábbnál furcsább ötleteket kapunk a fesztiválra, én végig mérem a konkurenciámat. Magasabb, valamivel szálkásabb, és a tekintete árulkodik az élettapasztalatáról, pedig alig pár évvel lehet idősebb, talán még egy kezemen is meg tudnám számolni. Tipikusan az a szerencsés személy, akit nemcsak külsővel, de ésszel is megáldott az élet, amilyennek remélem én is saját magamat, de erről még meg kell bizonyosodnom az orvosira való felvételi alatt. Egyébként pedig nekem is hasonló a szemszínem, az övé miért hat mégis érdekesebben? Biztos a sötét haja… egyszer elszánom magam arra, hogy befessem a sajátomat!
Visszazökkenve gondolataimból, felfirkantom az elhangzott két ötletet a táblára, aztán álltó helyemben jelentkeztem én is. Satoru felém fordította a tekintetét, mert egyébként kiestem a látószögéből, én pedig további engedélyt nem is várva elmondtam azt, amivel az eddigi ötleteket ki szerettem volna egészíteni.
„A mézeskalács mellé esetleg még tudnánk finom forrócsokit csinálni.” Itt Masára néztem, ő pedig bólintott, hogy ajánlkozhatok nyugodtan. „A főnököm, akinél dolgozok, Masaru apja, biztosan tudna segíteni nekünk eszközökkel, esetleg poharakkal, tányérokkal. Esetleg egy Mézeskalács kávézó is megoldható lenne, vagyunk rá elegen.” Nem tudtam, hogy ezt felírjam-e avagy sem, úgy hogy vártam a bíztatást.

„Sensei, amúgy… nem én vagyok az osztálytitkár… én csak azért jelentkeztem, hogy közöljem: az eddigi osztálytitkárunk elköltözött, és azóta Akibara-sensei nem bajlódott új választásával. Viszont, mivel ez az utolsó évünk, és rengeteg ügyintézésre kell számítanunk, én javasolnám, hogy valaki vállalja el a posztot.”
Reménykedtem benne, hogy Satoru napirendre tűzi ezt is a fesztivál témájának kiválasztását követően. Persze, valahol mindent tudna ő is intézni, nincs már hátra annyira sok, ellenben ha nem akarja megszaporítani a munkáját ilyesmivel, akkor ez az ő érdeke is.

Karakterlap

Masachika Ryūtarō

NETléta

Eltávozott karakterek

12. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
22 100 / 30 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét türkiz

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Szerencsejáték! Legjobb módja valamiből semmit csinálni!

Post szín:
darkturquoise


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztály vigyázz!
« Válasz #4 Dátum: 2016. Márc. 13, 19:46:29 »
Mennyire dislike-oltam a korán élesztést. Az a szőrös klingon mate-em kipattintotta az agyából, hogy a new vlog-jához az én sztár arcomat veszi kölcsön. Simogatná a meitu-ban live photoshop-olt arcomat, ha nem prank lenne a téma. Látta a sok fav-olt nerd-et, akik egymással csesztek ki short cut-okban. A low life spanci erre azt találta ki, majd paprika krémet tunkol az bokszeromba. HÁHÁ…háh! Röhög a vakbelem! Bár meg kell adni az elképzelés adta magát. Eskü bejött! A bibi? Na, na, na, Batman! Az már húzósabban sült el. A vaksi mate összekeverte a gatyáinkat és míg nyüszítve kamerát tolt a csipás képembe, lassan feléledt benne a szoprán megkapó „c” hangja, ugyanis a pakolás eresre marta a dákóját! Fatality! Akkora wasted, már kajak sajnáltam. A lelkem mélyén együtt éreztem vele, de a rend kedvéért jól kinyerítettem!
Harmadik komával rekedtre sírtunk a drámáján. Höhö! Meg még több száz ember! Forgott a kamera! Kölcsön felvétel járt a csóringernek! A masterpiece-t feldobtuk a népeknek, had örvendjenek velünk a hajnali órákban, aztán eltámogattuk pajtit a sürgősségire. Ecsím! Mint, akit seggbe küldött Hulk ököllel! Hisztérika volt a látvány! Brutkó kezdése volt a napnak. Annyira, megest lecsusszantam a kapuzárásról. Stride-olhattam be hátul. Még jó, ennyien zsugáznak errefelé. Kész dobbantós ösvényt vájtak a kerítés tövébe. Easycake volt rajta átjutni. Aztán jöhetett a lopakodás. Háh! Majd engedem a finaléban csípjenek fülön! Fal mellett becsúsztam az automatákig. Kellett a kávé, kóla, üccsi, akármi, csak meg legyen benne a taurin, koffein, „E” triangle! Nem, nem, nem az illuminati! Velük nem közösködöm, még! Ki tudja! Single vagyok!
Ha már red bull és szárnyakat ad, felmásztam a tetőre. Light-os edzés. Jobb, ha éber vagyok, bármikor betalálhatott Hoshi sensei. Ready voltam! Mindig idefent szedtem össze M.O-t. Mostanában felvágott és itten landolt. Biztos csajos dolog. Még nem fülelte le sensei, de számolok visszafelé! Cseresznyebefőtt, random megjelenik valamelyik sarokban, aztán lekaratéz a síkról. Creepy egy tanbá! Azért lájkoltam! Király pikcseket lehetett ablakon lefelé csüngve lőni!
- Hi, hi, M.O! Megint helikopterben nyomod? – Lóbáltam neki a fanta-t. - Figy, mim van! Mate megveszett ma reggel! Hu-huuuh! Úgy visszanyalt a lángos, hallod! – Kapartam elő a telót. Még jó, hogy neki tartok premier előtti vetítést. - Am, mizu? Te, kamu, hogy becsekkolt hozzánk még egy Hoshi, vagy tutkóra a rokonod? – Kukkoltam rá nagy csipákkal. Már nem hittem, hogy hihetek a pletyóknak. Azért az osztana, ha komoly lenne. És! Win! Azta pasta-ricoré-halpástétom! Mennyien vannak?! Pincében dugdossák egymást, aztán havonta egyet felküldenek?!
- LOL! Jól tolják a szüleid! Van még tesád elfekvőben? –
Elismerősen nyomtam thumbs up-ot. Ezért simánhogy bevillanhatott. Durván ráállhattak a sorozatgyártásra. Bár eléggé széles színskálán tolták. M.O fekete, H. sensei szőke, ha jól füleltem a newbie meg vöröske. Végül is! Legalább easy mode bekülönböztetni a gyerekeket. Van benne logikocka.
Nyúztam volna M.O-t, de valaki matatott a feljárónál. O-ho! Csak nem H. sensei?! Of korsz széles vigyorral zoomoltam arra. Túl nagy volt a silence. Semmi üvöltés, repülő szék! Micsutka?! Néztem, néztem, de csak egy hipster csávó vánszorgott elő. Tolta az oldckúl dogmát, mit csinálunk odafent, már órán kéne aludnunk. Még sose láttam az ürgét. Naná, hogy kérdőn koslattam M.O-ra tud valamit, vagy annyira új a krapek, hogy még senki se látta az igi bán kívül.
- Hello-bello, hipster sensei! Már ennyi a time?! – Meresztettem a szemeimet, még a kijelzőt is benyomtam. - Huvaaa~h! Elfelejtettem a telára pislantani! Eskü nem szándékos! Zúzunk is lefelé! Többször nem fordul elő, szal ne köpjön be, okker, sensei?–
Tettem össze a két tenyerem. Atom bűnbánó pofával rongyoltam a lépcső irányába, hátha elszelelhetünk. A szódásszifon szemcsis tanci, persze nem tágított. Egész a teremig loholt mögöttünk. Gondoltam lecsorgatom neki, hogy innen betalálunk, de kitartó ic-ként masírozott be a tanári deszkához.
Beadtam egy facepalm-ot, miután ledarálta ő lesz az új ofőnk. Ennyit az aranyéletről. Pedig csíptem, hogy tovább alhatok! Most muszáj lesz időben elkésnem! Ez emberkínzás! Többet kell a padban horkolnom.
Fájt az igazság. Hát, még a további csevegés. Felvéste a nevét, aztán kajtatta az osztálytitkárunk és a fesztiválról osztotta meg a bejegyzést. Uncsi! Beteget akartam jelenteni. Emeltem a csülköm! Békejelzéssel nyögtem fel, mert én fullosan rosszul vagyok.
- Héj, héj, hipster se…- Egy retkes szivacs pattant a képemnek. Nem para! Ettől totál fehér lettem. Már télleg bevehető, hogy haldoklom. - Akkor már nekem RIP, sensei! Ambulance kell! Fájok! – Nyávogtam a szivaccsal kezemben. Bennem volt a lendület visszahajítom, de hipster sensei nem úgy festett, mint H. sensei, aki adja a partit. Bár az igi irodája, se rossz opció! Lájkoltam! Még jó, hogy röppenő játékosként odapörköl az ütésem. Felpattantam az asztalra. Onnan visszapaskoltam a szivacsát, ami hangos csattanással koppant a táblára felvésett neve közepén.
- Hupsz, sensei! Kicsúszott! – Tettem le a seggem az asztalra. - Headmastie ? – Vigyorogtam széles pofával. Totál kényelemben lóbáltam a lábam. A fesztivál úgy se kötött le. Az ötletek se voltam pengék. Már a suli theme se csúszott.

Karakterlap

Layla Alese Wagner

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 500 / 10 000

Hozzászólások: 34

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 6 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
zöld

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00b359


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztály vigyázz!
« Válasz #5 Dátum: 2016. Márc. 28, 18:54:27 »
Szép és jó világ volt abban a két-másfél hónapban, míg az előző osztályfőnökünk és az új között nem volt senki. Például nem volt első órám, így nem kellett hajnalok, hajnalán bejárni a konziba. De ennek most vége, hála annak a boldogtalannak, aki elvállata az osztályfőnökünk szerepét. Miért? Kérdem én teljesen komolyan, miért kellett neki? Miért nem volt megfelelő a következő év? Akkor mi már nem vagyunk itt, új osztály és hasonlók. Ő is jobban járt volna, mi is :|. Ezen mindenesetre már kár drámázni, hiszen itt ülök a suliba és várom, hogy megjelenjen a pasas, aki minden bizonnyal őszül és a negyvenes éveit tapossa. Komolyan, ki más vállalna el év közepén egy végzős osztályt? Egy fiatal, jóvágású, friss diplomás semmiképpen. Hiszem ezt egészen addig, míg a második leírás megtestesítője be nem lép az ajtón. Azonban nem az a legérdekesebb benne. Még csak nem is az, hogy csak szarkasztikus akartam lenni és igazam lett.
Hanem a lélekenergiája. Tisztén érezhető, hogy ő is olyan, mint mi. Quincy.
Mi ez most itt, kérem szépen? Valami Quincy Közgyűlés >w<? Először az olasz lány, aki elég sokszor bámul, most pedig a tanárunk, aki Tachibana-sensei néven mutatkozik be. Gut. Amúgy nem tűnik olyan rossz arcnak, még a visszavágása is tetszik, amit a szemtelen kölyök ellen lép, de nem az esetem. Az én esetem, nos… másmilyen. De... miért is gondolkozom én ezen ._.?
Mikor a fesztivál, vagy mi kerül szóba nem igen értem, hogy mit kéne csinálni, ez új nekem, ilyen otthon nem volt, így emberről emberre kapkodom a fejem. Oké. Szóval valami kávéházat szeretnének csinálni, aminek köze van a karácsonyhoz és a mézeskalácsokhoz. De azt hiszem, kezdek elveszni a fejetlenségben. Azt pedig még pluszban nem értem, hogy miért pont Milo csinálja az osztálytitkár szerepét és parádézik a tanérúr mellett. Bár amit még ennél is jobban nem tudok hová tenni, az a figyelem, ami a férfinak szentel. Lassan több, mint az osztály hölgytagjaié :|. Én eddig azt hittem, hogy Milo a nőket szereti :o. Ezt most elfejetve és visszatérve a jelenbe szerencsére a fentebb említett személy, még ha akaratlanul is, de összefoglalja, hogy hol is járunk éppen és mik a tervek.
- Szerintem ez egy jó ötlet - szállok be én is, most hogy végre megértettem, hogy mi is a helyzet. - Ez végül is kulturális fesztivál, nem? Itt a karácsonyt nem úgy ünneplik, mint Európában, így esetleg csinálhatnánk ilyen európai típusú Mézeskalács kávézót, esetleg állíthatnánk karácsonyfát és a falakra rakhatnánk díszeket, girlandokat és esetleg képeket arról, hogy a világ más tájain hogyan ünneplik ezt az ünnepet. A mézeskalács díszítést is jó ötletnek tartom szerintem az és a kávézó megférhetnek egymás mellett. Esetleg, hogy ahhoz is kedvet csináljunk a résztvevőknek, hirdethetnénk egy versenyt, hogy mondjuk az, aki a legszebbet csinálja, kap valami ajándékot. Persze csak jelképeset. Ami pedig a jelmezt illeti, szerintem, ha kávézót csinálunk a felszolgálóknak kelljen mindenképpen valamit ölteni, a többieknek, akik nincsenek folyton a porondon legyen fakultatív. Persze, a jelmezek téli, avagy karácsonyi témájúak lennének, vagyis inkább kellene, hogy legyenek. Illetve… - itt elgondolkozom egy pillanatra, de végül arra jutok, hogy miért ne - én már egy ideje hegedülök, így ha van rá igény, akkor szívesen biztosítok élőzenét. Akár a kávézóhoz, akár bármi máshoz ^w^ - fejezem be a mondandómat, ami kicsit hosszabbra sikeredet annál, mint amit eredetileg terveztem, de szerintem teljesen jó dolgokat mondtam, így nem hiszem, hogy gond lenne. Én mindössze arra vagyok kíváncsi, hogy a Sensei végül hogyan dönt, vagy éppen mit gondol az ötleteinkről.

Karakterlap

Hoshi Tomomi

Eltávozott karakterek

Időutazó :3

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
33 000 / 45 000

Hozzászólások: 53

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 16 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Orgona lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Post szín:
MediumVioletRed


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztály vigyázz!
« Válasz #6 Dátum: 2016. Márc. 31, 19:14:09 »

Az utolsó félév nagyon hosszúnak tűnt, pedig a tanárok már azzal rémisztgettek minket, hogy mindjárt itt vannak a felvételi vizsgák, húzzunk bele a tanulásba. Semmi kedvem nem volt az utóbbi napokban semmihez, jelenleg nem dolgoztam semmin, Ryo~nii minden percét Demothyval töltötte, amikor éppen nem dolgozott, Senpainak pedig órái voltak. Elterültem a tető hűvös kövén, így maradok örökre, és ezentúl nem csinálok semmit. :/
Igazából fogalmam sem volt róla, mi lehet a bajom, örültem a Nono~channal töltött időnek, annyi mindent szerettem volna megtanítani neki, Umi~jii sem volt olyan elfoglalt. Azt hiszem, hogy ez a nyugodt légkör, ez némileg megijesztett, mert valami rossz előjelének kellett lennie… Az egyetlen dolog, amiért bejártam az iskolába, hogy mivel Nono~chan új tanuló volt még, Umi~jii sokszor elhozott minket kocsival. Meg, mert persze élt még az az egyezségünk, hogy csak akkor dolgozhatom Naoto~shishouval, ha ez nem lesz hatással a tanulmányaimra. :roll:
Mielőtt végképp eluntam volna magam már a tanulás gondolatára is, megjelent Tarou~kun. Felültem lelkes érkezésére, valahogy a mai nap még nem tudtam benne osztozni, de mindig feldobott, szóval örültem, hogy a barátomnak mondhattam. Szememet eltakartam a vakító nap miatt, hogy lássam, mit tart a kezében. A telefon képernyője remegett, miközben nagyon hangosan nevetett benne egy másik sráccal, ahogy egy harmadik kínjában a földön fetreng. :o Nem mondom, hogy nincsenek furcsa dolgai, többek között élvezi, ahogy Nii~chan folyamatosan ütlegeli, ami egyrészt nem hátrány, mivel folyton velem van, másrészt azért elég furcsa szokás.
- Áh, most fényangyalt igyekeztem csinálni unalmamban. – Tápászkodtam fel lassú mozdulatokkal, majd leporoltam szoknyámat. – Szerintem aláírást kellene gyűjtenünk, hogy kezdődjön később az iskola, tegnap este még az új képeimet vágtam instára, teljesen kikészülök a kevés alvástól. – Húztam el a számat, majd újra szemügyre vettem a videót. – Lol, mi történt vele? Hangyát tettetek az alsójába? – Nevettem el magam, most, hogy már jobban láttam, mi is történik a videóban. – Lehetne belőle tök jó videót vágni zenével, meg minden! Küldd át, este megnézem, miként lehetne még jobban feldobni. Ebből igazi meme lesz, az tuti!
Az internet nagyon jó találmány volt, bár a rendszer egy korai elődje. Az emberek elérték egymást rajta, bár javarészt inkább olyan tartalmakat néztek meg, amik némileg boldogabbá tette őket. Naoto~shishou javaslatára készítettem rajongói oldalt is, meglepődtem, hogy mennyi embert érdekel csak az, hogy lefényképezem magam reggel iskolába jövet. :o Tarou~kun szerint ez természetes, hiszen a rokonom egy híresség, de jobb szerettem volna, ha inkább azért érdeklődnek irántam, mert én magam is érdekes vagyok. Gondolataimból a kérdése szakított ki.
- Nem kamu, Riku~nii tényleg az országba látogatott, mert most volt pár nap szünete, de ezt honnan tudod? :o – Pislogtam rá nagy szemekkel, ma akartam eldicsekedni vele, hogy milyen híres sportoló. TwT – Ő Umi~jii bátya, nem az én testvérem. ^-^ - Feleltem, aztán leesett, mire gondolt, hogy nem is a repülőtéri csekkolásra. – Áh, Nono~chan! Igen, ő a húgom. :3 Arról pedig nem tudok, hogy lenne még testvérem, de Nono~chan érkezése is meglepett, szóval bármi lehet. :o
Magam sem igazán tudtam volna mit kezdeni a helyzettel, ha mondjuk kiderül, hogy van egy harmadik testvérem is. Furcsa lett volna, bár így, hogy fiatalabb, kicsit könnyebb volt, mint Nii~channal. ^w^ De végig sem jutottam a gondolatok kavalkádján, már nyílt is a tető ajtó, viszont aki kijött rajta, nos, teljes mértékben ismeretlennek leledzett. o_O Valószínűleg napestig álltam volna, miközben őt figyelem, manapság kissé el voltam varázsolva, de szerencsére Tarou~kun gyorsan kivágott minket a slamasztikából. Vagyis ezt gondoltam, amíg mögöttünk be nem lépett a terembe. Nem is tudtam, hogy az osztályfőnökünk elment, azt hittem csak beteg. :/
- Tarou~kun, jól vagy? O_O – Néztem krétaporos arcára az orv szivacstámadás után. A fesztivál ötlete tetszett, és biztosan jó szórakozás lehet, de a többiek ötletén kívül mást nem tudtam volna hozzá tenni. – Szerintem lehet egyben kávézó és mézeskalácsot is süthetünk, bár lehet szerencsésebb lenne, ha mi díszítenénk azokat, nem a vendégek, mert gyerekek esetében minden csupa ragacs lenne. A jelmezek tekintetében tudok segíteni, a stúdióból biztosan elhozhatok én is néhány dolgot! ^w^ - Csatlakoztam az ötleteléshez. – Akár karácsonyi dalokat is énekelhetnénk, ha már mézeskalácsot adunk a vendégeknek. :3 – Végülis a zene nem rossz ötlet, és a kórusok olyan elbűvölőek. *o*

Karakterlap

Tachibana Satoru

Osztályfőnök

Quincy

*

Sensei

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 24

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 9 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Égszínkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!

Post szín:
DarkMagenta


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztály vigyázz!
« Válasz #7 Dátum: 2016. Ápr. 30, 14:52:45 »
Éreztem, hogy lüktetni kezd a fejem, ez a gyerekzsivaj, már gyakorlat alatt sem vettem túl jól. :/ Gondoltam, ha idősebbekkel foglalkozom, kevésbé lesznek hangosak, hiszen tudják kontrollálni magukat, más kérdés, hogy egyáltalán nem akarják. :roll: A felálló srác legalább valóban tette a dolgát, és írni kezdte a javaslatokat, míg a hangoskodók egyre többen lettek, én pedig fegyvertelen maradtam. :x Persze hamar megleltem a krétát, ami a másik kiabáló felé repült, pont a feje közepén koppant, így némileg elhalkult.
- Nem kell a műhaldoklás Kousei~kun, csendesen szenvedj ki, ha a púpod kifakad! – Pillantottam rá metszőn, még a fegyelmezéstől is csak hangosabb lett. :SJól van, jól van Takabanashi~chan, vegyél levegőt a javaslatok között. :/ - Fogtam meg a visszadobott krétát, míg az orv szivacs elől elhajoltam. Na de kérem szépen, tanár vagyok, ez már-már hatóság elleni erőszak. >w> - Tanbá? Ta-chi-ba-na~sen-sei! – Szótagoltam le neki, hátha így jobban megy majd neki. – És mi az, hogy jogosan tűnnék idősebbnek? Idősebb vagyok nálatok, ezért is lehetek a tanárotok. :o
Előhalásztam a zsebemből a telefonom, és a falnak dőltem, az én munkám javarészt csak annyi lesz ebben a helyzetben, hogy némileg koordinálom a dolgokat. Azonban jelenleg nem pipshowt szerveznek, így végre haladhatok pár szintet a játékomban. Hanyag eleganciával kezdtem a pötyögésbe, fél füllel figyelve arra, miben mesterkednek közben. Részemről semmi jó elrontója nem vagyok, akár be is öltözöm, bár azért túlzásnak érezném a Mikulás jelmezt.
- Hogy mi?! – Pillantottam fel, bár inkább amiatt voltam ideges, mert NemKaichou~chan miatt meghaltam, és kezdhettem elölről a szintet. :/ - Jól van, akkor vállald önként Kaichou~chan, mert én önként kinevezlek. Ellenvetés? Semmi? Rendben. – Szögeztem le, majd visszapillantottam a mobilomra, végül lezártam, és eltettem.
Kinyitottam az ablakot, kezdtem azt érezni, hogy szívesebben ugranék le, mintsem, hogy tovább próbáljak rendet tartani. Ki gondolná, hogy ez a jó néhány tanuló pár hét múlva záró dolgozatot fog írni? :/ Végülis nem tért el annyira a véleményük, szóval úgy éreztem, nem lesz vita.
- Rendben, akkor szavazzunk, kéz feltartással jelezze, aki be szeretne öltözni. – Vártam néhány másodpercet, majd a mellettem ácsorgó srácra néztem. – Vésd fel a számokat a felvetések mellé. – Intettem a táblára. – A kávézót végülis senki nem vetette el, szóval az biztos, ami kérdéses, az a mézeskalács díszítés, ki szeretné festetni őket? – Szívem szerint én sem ragacsoznám be az egész termet, de takarítani nekik kell majd utána, szóval nekem aztán mindegy. :oAkkor már csak az maradt hátra, hogy megbeszéljük, milyen jelmezeknek örülnétek, legyen valami hagyományos, vagy inkább az állatjelmezek ötlete tetszett nektek?
Yuna~chan fog ennek a legjobban örülni, úgy éreztem, biztosan velem akarja majd tölteni a fesztivál egész napját, ami nem is lenne rossz, de jelmezben szaladgálni… ha meglátok egy fényképezőt a kezében, bizonyosan felmondok. :| Persze nem ő volt a legveszélyesebb, unokabátyám gonosz tréfáinak eszközei olyan változatosak, mint az időjárás, jobb nem füstölgő fegyvert adni a kezébe. :/
- Akkor Imouto~chan intézi a pénzügyeket, beszélj Kaichou~channal, mi mennyibe kerülhet. Ha kész a számvetés, az osztálykasszából kiadom az összeget. – Tekintettem lezártnak a témát, lévén mindent sikerült nagyjából megbeszélnünk. – Nos, örülnék, ha azért egy bemutatkozó kört megejtenénk, legalább a látszat kedvéért. :roll: - Ültem a tanári asztalhoz, felvéve a naplót, belelapoztam, de semmit sem mondtak a kanjik. – Ülj le te is, Kaichou~chan, akár kezdheted is. ^.^ - Intettem a padja felé.

(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2016. Ápr. 30, 15:00:05 írta Neliel Tu Oderschvank »

Karakterlap

Amarilla Bianchi

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 500 / 15 000

Hozzászólások: 164

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 22 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sárga

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#ad7170 || #fcf7bd


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztály vigyázz!
« Válasz #8 Dátum: 2016. Máj. 02, 00:00:09 »
Annyira boldog voltam, hogy a többieknek is tetszik az ötletem, sőt még kiegészítő ötleteket is adnak hozzá. A mézeskalács és a forrócsoki igazán szuperül megfér egymás mellett, így én azt tuti belevenném. Ahogyan az is jó, hogy tudnának jelmezeket is szerezni. A karácsonyfa feldíszítése is egy támogatandó dolog. Teljesen örültem, de azért megdörzsöltem a kréta okozta piros foltot a homlokomon. Nem igazán értettem, hogy minek is hívott a Tanbá, ezért elővettem a szótárat és valami olyasmit jelent, hogy hosszú vagy nagy történet? Biztos, mert hosszan mondtam mondandómat. Mikor szótagolta a nevét, akkor felírtam a füzetembe, majd hasonlóan cselekedtem én is.
- Bi-anc-hi… A-ma-ril-la… De miért szótagoljuk Tanbá?
Már csak azért sem értettem, mert felolvastuk a naplót nem? Akkor pedig mindenki jelentkezett, mikor a nevét hallotta. Lehet, neki nehéz megjegyezni a nevemet, vagy kiejteni, ezért adta nekem a Takabanashi becenevet. Azt hiszem az volt… Ez az első becenév, amit ideérkezésemkor kaptam. Mondjuk azt hittem, hogy majd az Ami-chan lesz az. De ennek is örülök. Meg azért mondtam előbb a Vezetéknevemet, mert itt azon szólítják inkább az emberek egymást.
- Persze, csak Tanbá olyan fiatalnak tűnik.
~ Meg egész helyes is.
Azonban a szavából egyértelműen kiderül, hogy nem igazán csíp sem engem, sem pedig az ötletemet.  Mármint ő úgy vette ki, hogy a többiek a kávézóra csaptak rá és nem az én ötletemre. Legyen akkor kávézó, és hogy amellett csináljunk-e még mézeskalácsot is vagy ne, valamint, hogy beöltözzünk-e?
Én vadul jelentkeztem a mindkettő esetében is. Szeretném a tanárurat Mikulásnak, valamint nehogy már a saját ötletemet leszavazzam.
Mondjuk a jelmeznél ezek szerint két választási lehetőséget hagy nekünk. Az egyik a "hagyományos" fedőnevet viseli, amit nem is tudom, mit takar, de van egy olyan érzésem, hogy az sem az én ötletem szerinti hagyományos karácsonyi stílusú öltözék, hanem a cselédlányos lesz. Mint ami az itteni kultúra megkövetel. A másik az állatöltözék.
- ÉN KITARTOK A MANÓS MELLETT!
Pattanok fel, hogy az is kerüljön fel, mint ponty. Bár ezen kirohanásomra valószínűleg megint egy kréta fog landolni a homlokomon, amit stílusosan megint visszadobhatok, de én akkor is kiállok az elképzelésem mellet. Kerüljön csak fel, és a többiek leszavazhatják, ha úgy ítélik. Így viszont eléggé elszomorít, hogy esélyt sem adnak neki. Tényleg ennyire unszinpi vagyok a Tanbának?
- De csak ha kettő közül kellene választanom, akkor állatos…
Igen, azért ha mégsem kerülne fel a táblára, azért elmondom a véleményemet, hogy a szavazatom a két asztal közül le a szék alá essen. Vagy hogy…?
Eléggé hamar lezárta a témát. Pedig azt hittem a szavazás után azt is megbeszéljük, hogy kinek mi lesz a feladat. Bár valószínűleg ha lesz mézeskalács, akkor majd az én felelősségem lesz azt csinálni, és azért felelősséget vállalni. De ha nem? Akkor mi lesz a feladatom? Csak felölteni a jelmezt és üdvözölni a vendégeket? Vagy felvenni a rendeléseket és kivinni? Vagy valami más? Inkább több más? Tanbának nem kéne szólni, hogy ezt sem ártana kitárgyalni?
Mikor rám került a sor a bemutatkozáskor, akkor remélem nem ültet vissza, hogy már tudja a nevemet és üljek le, hogy megkapom a rosszabb jegyet. Mert én nem akarom, hogy rossz véleménye legyen rólam. Hisz én nem vagyok olyan rossz diák. Csak most egy kicsit izgatott és energikus, meg feledékeny.
- Az én nevem Amarilla Bianchi! De ha Tanbá nem tudja kiejteni, akkor használhatja a nekem adott becenevet… Majd megpróbálom megjegyezni… De nem túl hosszú? … Olaszországból költöztem ide a szüleimmel nem is olyan régen. Igyekszem beilleszkedni. Imádok táncolni. Alapvetően életvidám vagyok, de közben feledékeny is. … Tényleg igyekszem jó diákja lenni Ta-chi-ba-na-sensei…
 A nevét már a papírról szótagolva olvastam. Ha nagyon csúnyán néz, és megdobál a Tanbá miatt, akkor, a púpok és a nagyobb károsodások érdekében valószínűleg gyorsan meg kell jegyeznem a nevét. Viszont hogy Tanbának hívom és jegyzem meg, sokkal inkább tudatosítom magamban, hogy ő nem egy barátom, hanem a tanárom. Ami nem is olyan egyszerű feladat.
 

.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Máj. 24, 17:17:02 írta Amarilla Bianchi »

Karakterlap

Milo Volke

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 400 / 15 000

Hozzászólások: 18

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Zöldes árnyalatú

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#98c749


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztály vigyázz!
« Válasz #9 Dátum: 2016. Jún. 29, 09:15:10 »
~ Mi a csudi folyik körülöttem? ~ Állok értetlenül a tábla előtt, ahogy az osztály zsongását figyelem.
Természetesen, pillanatokkal később leesett ám, hogy ez az ofőnk fogjuk rá hatásos erődemonstrációja, vagy mi a fenéje. A dobálás, Bianchi-san kijavítása, az, hogy az első nap összekaparta a lógós népet, mind-mind azért van, hogy az amúgy elviselhetetlen harmadik évfolyamot megregulázza annyira, hogy ne legyen teljes pokol minden napja. 
Ellenben úgy látszik, az osztályunk igazi harcosokból áll, nem adják könnyen magukat. Csak én, mindig is én járok úgy, hogy esélyem sincsen szabadkozni. 
Most is itt állok a tábla előtt, holott nem ez volt a jelentkezéssel a célom. Kaichou-chan mi...? 
- Mi? - Valami kora reggeli bódulatban lehetek éppen, mert láttam megformálódni a nekem intézett szavakat, de a fülemig már csak cenzúrázva jutottak el, darabokban, a tudatomig meg még úgy sem. Majd hogy' könyörögnék azért, hogy ismételje el, amit mondott, mert talán nem hallottam jól. 
Csak Masaru heves tapsolása zökkent ki a tudatlanságom labirintusából. 
- Hogy mi? Én osztálytitkár? - Bámulok Senseire, de ő ekkor már rég nem rám koncentrál, az ablak mellé sétált, már nem is ott állt, én csak a hűlt helyét figyeltem. Mindeközben licitál az osztállyal a fesztivált illetően. - Önként? - A világ csak kavarog előttem, az "önként" hatalmas súlyként nehezedik a vállamra. De hát én csak azért jelentkeztem, hogy... hogy... Nos azért. Mindegy is már, mivel nem szabadkoztam akkor és ott, így csendes beleegyezésemet adtam a pozíció betöltésére. Én balga. 
Kézfeltartós szavazás.. Beöltözésről? Én minden egyes alkalommal, mikor dolgozni megyek, beöltözök pincérnek, úgyhogy nem érzem rá a kellő késztetést, az osztály mégis felpezsdül rá. Bianchi-san nem hagyja egy pillanatra sem, hogy a felvetéseiről megfeledkezzünk, de hogy is feledkezhetnénk meg, hiszen én írtam fel a táblára. Talán, mivel nem idevalósi a japán olvasása még nem az erőssége? Átérzem, nekem is nehezen ment sok évvel ezelőtt, s pont az írás-olvasás volt a legnehezebb mind közül. 
Tehát beöltözés. Valójában nem szeretném az egyenruhámat összekoszolni, meg ha lúd legyen kövér alapon, adjuk meg a módját akkor a fesztiváli hangulatnak. Nyújtottam a fölösleges kezemet a kávézónál, a mézeskalács festésnél, meg a beöltözésnél is, ott mondjuk tartózkodtam. Nincsen kimondottan ínyemre, ezért hagyom, hogy a Bianchi-sanhoz hasonló lelkes osztálytársaim döntsenek efelől. 
- Tanbá- Sensei. Esetleg beszerezhetnénk díszcsomagolókat a mézeskalácsoknak, hogy azt akik csinálják, ajándékba tudják adni. Elvégre ez ilyen karácsonyi téma lesz nem? Akkor ajándékozás! Talán úgy nagyobb lesz az osztály bevétele is 8) - Ez csak egy ilyen utólagos felvetés volt, ha már osztálytitkári feladatkört kell ellátnom, akkor ne csak az osztály, meg a tanárok bábja legyek má' :|.
Satoru kijelentette, hogy Ōtoribashi-san lesz a pénzügy felelős, gondolom én pedig az aki mindenre rábólint majd, meg megszervezem. Kellemes. 
- Sensei, jó lenne megbeszélni egy két felelőst, mondjuk mézeskalács alapanyag beszerzésre, meg olyat aki a kávéért felelős, meg olyat is aki a jelmezekért, teremdíszítésért. - Vetettem fel, direkt úgy, hogy mindenki értse, amit mondok, hátha valaki önként jelentkezik ezekre a pozíciókra. 
Már félúton voltam a saját asztalomhoz, mikor Satoru közölte, hogy kezdjem a bemutatkozást. Szúrósan pillantottam hátra, amit csak ő láthatott, ugyanis ő fordult egyedül velem szembe. Nem hogy békén hagyna már >< Le se ültem úgy kezdtem bele a mondandómba az osztály nagyja fölé magasodva.
- Aron Milo Niklas Volke vagyok, tizennyolc éves, német származású, de már régóta itt élek Karakurában. Szeretek fotózni a szabadidőmben. Rangidős tagja vagyok az íjászklubnak, Masával együtt. Soha nem voltak osztálytitkári ambícióim ˇ^ˇ Meg sem álmodtam hogy az utolsó évre az leszek. Asszem ennyi volnék. - Ezzel le is ültem átadva a szót a következő önként vállalkozó személynek. Nem beszéltem túl sokat, éppen csak a lényeges dolgokat, minden mást megtudhat a pályaválasztási papíromból. 
Tettettem, hogy nem érdekel, de mindenki bemutatkozását figyelmesen végig hallgattam.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Jún. 30, 23:46:34 írta Milo Volke »

Karakterlap

Fuun Kotarou

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 500 / 15 000

Hozzászólások: 18

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 3 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztály vigyázz!
« Válasz #10 Dátum: 2016. Júl. 24, 12:03:20 »
Ez a nap is csak egy átlagos napnak indult, egészen addig, amíg el nem jutottam odáig, hogy akkor indulok suliba.
Csend van. Túl nagy csend.
Csicseregtek a madarak, enyhén lengett a szélcsengő, és még nem tört el semmi. Sőt fel se gyulladt, de még el sem ázott, a hűtő sem olvadt le, a műhelyem is egyben volt, és a kerítésbe sem hajtott bele senki.
-Nekem itt valami nagyon gyanús...
Elmélkedtem hangosan, s inkább korábban indultam el gyalog és nem motorral, pedig szép idő lett volna hozzá, de tartottam tőle, hogy a végén szegény szépségem járja meg ezt a vihar előtti szélcsendet. Már talán félúton lehettem amikor kirázott a hideg. Épp Nomy-Better Die Young üvöltött a füleimbe, mikor a zenébe éktelen satufékcsikorgás vágott. Nem kellett gondolkodnom rajta, hogy melyik irányból jön, azonnal hátrafordultam, s már láttam is a sodródó kamiont.
-Bakker...
Nem akartam mondani, hogy én megmondtam, de nem is volt rá idő, mert épp farkasszemet néztem  vele cirka két méterről. Persze nem volt olyan szerencsém, hogy tisztességesen játsszon és szépen egy helyben álljon. Mindkét kezem lendült, egyik előre enyhíteni a jármű becsapódásán, a másik meg a mögöttem lévő családi ház oldalát bezúzni.
A műveletet sikeresnek ítéltem amikor egy lengő csillárral szemeztem. Lassan a hallásom is visszatért, s ekkor már úgy ahogy elég erőt is éreztem magamban, hogy feltápászkodjam. Cefetül fájt a bal kezem, de amíg óvatosan lógattam nem volt muszáj hullát tettetnem. Leporoltam ...volna... magam, de a por, meg az apró törmelék erősen ragaszkodott a lekvárhoz, és egyéb reggelihez, ami az egyenruhámon landolt. Elnyomok egy kínos vigyort, ahogy körbenézek a lefagyott családon.
-Eh...ehehe... A biztosítóm szokott foglalkozni ilyennel is, azt hiszem...
Húzok elő egy kártyát az egyik zsebemből rutinosan, átnyújtom majd kifelé menet integetek egy picit. Kicsit figyelve az elsődleges bejárati ajtóból a káoszt viszonylag hamar megjelennek a zsaruk, akikhez annyira nincs kedvem odamenni, de úgy tűnik, hogy senkinek sem esett komolyabb baja. Amint meglátom a mentőt érkezni, már oda is surranok hozzájuk, lepacsizok az egyikkel aki épp kiugrik a kocsiból. Gyors adok neki egy összegzőt, aztán úton a kórházba pár részletet is elmesélek, meg kifejtem, hogy roppantul sietek. Egy ideje ez az első nap, amikorra kijelentették, hogy jelenjünk meg az ofőin. Egy gyorsított eljárásban megkaptam a gipszemet, gyakorlatilag átsétáltam két hely között egyszer, és már a kezemben is volt a papír 10 percen belül. A skacok voltak elég rendesek, hogy vijjogva repítettek a suli felé, bár egy utcával előbb rájuk szóltam, hogy azért túl nagy felhajtást nem akarok a suliban, tehát csak a villogóval gyorsan átjutunk a kapun, és még magyarázkodnom sem kell, hogy miért kések. Bár elfelejtettem velük megbeszélni így szerencsétlenül pont az osztályterem alatt raknak ki, ahol éppen bámul valaki kifelé. Mindenesetre még két ökölpacsi.
-Köszi skacok, üdvözlöm Jin-bát.
Aztán megindulok befelé. Annyira nem sietek, mert ha már elkéstem, akkor már annyira mindegy. Útközben lepasszolok egy példányt a gyengélkedőre a szokás szerint. Majd amikor odaérek az termünkhöz kicsit megtorpanok. Épp az egyik osztálytársam hangját hallom, ahogy befejezi a bemutatkozást. Kicsit fura, új osztálytársat kaptunk? Megkopogtatom az ajtót a gipsszel, aztán belépek rajta. Nem nagyon szoktam zavartatni magam azzal, hogy vagy eszébe jut az illetőnek, hogy „gyere csak”, vagy váratni akar, mert elkéstem, de ezt már úgy is megszokták azok akik tanítanak. Legalábbis a többsége. A második reggelinek köszönhető ruhacserémből kifolyólag a tesicuccomban vagyok. A hajam és szemem színének furcsaságán kívül esetleg még az ujjatlan fekete bőrkesztyű tűnhet fel.
-'Reggelt. Oh, te lennél az új diá.áá...
A mondatom felénél megakadok ahogy felnézek a mennyezetre, s tompán, de nem túl hangosan kifejezem a nemtetszésemet az iránt, hogy orrba vágott az egyik fénycső armatúra.
Pedig még csak nem is szoktam Miley Cyrust hallgatni...
Panaszkodtam magamban, ahogy a Wrecking ball jutott eszembe erről a merényletről. Ha tisztázódik a jelenség, hogy ő nem diák, hanem tanár, akkor az asztalára, vagy a kezébe adom a leletet a dupla alkarcsonttörésről, aztán az orromat kicsit masszírozva elszambázok a helyemig.