Szerző Téma: Irány a Kísértetkastély!  (Megtekintve 7616 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Dokugamine Riruka

Mesélő

*

Hozzászólások: 37

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Xcution

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#f5999e || #ac2e5e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Irány a Kísértetkastély!
« Dátum: 2016. Márc. 24, 01:05:49 »
Mesélő: Dokugamine Riruka
Résztvevők:
.....» Adrián Ruiz
.....» Eliana del Barros
.....» Fran Lechuza
.....» Mizushima Hanabi
.....» Mizushima Rena
.....» Mizushima Seiun


Irány a Kísértetkastély!



Késődélután, két fiatal egy régi ház hatalmas kapuja előtt álltak és kíváncsian néztek befelé. A ház valójában egy régi kastély, mely egy mocsaras-erdős terület közepén állt lakatlanul. Vagyis nem is olyan lakatlanul, ugyanis rengeteg féle rémtörténetet mesélnek róla a környéken lakók. A két fiatal is azért jött, hogy ennek utána járjanak.   
- Nem kellene itt lennünk!
- Ne nyavalyogj már annyit! Vagy túlságosan beijedtél?
- Azt hittem viccelsz, mikor azt mondtad, hogy jöjjünk ide és nézzünk be. Ez nagyon veszélyes! Itt gonosz szellemek tanyáznak. Nagyapám mondta, hogy aki belép az maga is gonosz szellemmé válik, és örökre itt ragad.
- Komolyan mondom, hogy hisztisebb vagy egy lánynál! De nem ragadhatunk itt örökre, mivel három nap múlva lebontják az egész kócerájt. Szóval nyugi van!
- Pláne, mert most a kísértetek még dühösebbek, ráadásul telihold van. Ilyenkor még erősebbek.
Ekkor egy sejtelmes gyerek kacajt, majd egy hatalmas széllökés érkezett a kastély felől, és a félősebb fiú elkezdett fejvesztve szaladni és a másik sem olyan bátor, hogy egyedül maradjon. A fiúk ezért gyorsan felpattantak a bicajukra és olyan gyorsan eltekertek, ahogy csak tudtak. Hangos kiabálásuktól varjak egy serege károgva reppent fel.
 
Seiun, Hanabi és Rena
Késő délutáni pihenéseteket vagy munkátokat egy pokollepke zavarja meg, mely azt az üzenetet hozza, hogy este hétre, felszerelkezve legyetek a Senkaimon-nál. Mikor megérkeztek egy szemüveget viselő és egy mappát szorongató Shinigami vár titeket. Barna és zsírosabb hosszú haja van, barna szeme, vékony testalkatú és középmagas. Mikor mindannyian megérkeztek, akkor kezd bele a helyzet ismertetésébe.
- Üdvözlök mindenkit! Egy fontos lélekmentő akcióval bízzuk meg önöket. Az emberek világában van egy régi kastély, amelyben feltehetően lelkek tanyáznak. Ezek a lelkek nagy valószínűséggel a területhez vannak láncolva, ezért sem bolygattuk meg eddig őket. Most viszont vagy fel kell oldozni őket, vagy az átváltozásukat felgyorsítva és megtisztítva kell megmenteniük ezeket a lelkeket, ugyanis nincs több idejük. … Nemsokára elbontják az épületet és legyalulják a területet. Ezért kell minél előbb cselekednünk. … Mizushima Seiun lesz a csapat vezetője! Induljanak és mentsék meg ezeket az eltévedt lelkeket!
Ezzel meghajol, majd távozik. Még mielőtt elindulnátok az emberek világába esetleg beszélgethettek vagy valamilyen stratégiát kitalálhattok, hogy miként is lenne jobb ezeket a lelkeket megmenteni. De dönthettek úgy is, hogy azonnal indultok és majd útközben, vagy a helyzetnek megfelelően hozzátok majd meg a legjobb döntést. Seiun, mint az alakulatvezető fogja majd meghozni a tényleges döntést. 
Megérkeztek a területre, pont a bejárati kapuhoz, de úgy, hogy már a birtokon belül vagytok. Egy röpke sétával elértek a ház bejárati ajtajához. Az éjszakában, csak a holdfény által megvilágítva, igazán félelmetesnek látszik a hatalmas és romos kastély. Három emelete is azt jelzi, hogy elég nagy területet kell majd átfésülnötök. A hatalmas és díszes bejárati ajtó is igencsak arról árulkodik, hogy az építtető nem spórolt a pénzzel, hogy egy csodás kastélyt építtessen. Fénykorában igazán csodálatos lehetett. Hatalmas kopogtató egy oroszlánfej, melynek a szájában egy karika van. Akár kíváncsiságból is használhatjátok. Akár használjátok akár nem, az előtéri terasz korlátjára hangtalanul szálló méretes varjú károgása hozhatja rátok a frászt. A madár sötét tekintettel mér végig titeket majd felétek reppenve, mégis oldalra elszáll. Mintha csak vészjóslóan azt jelezné, hogy nem szívesen látott vendégek vagytok. Egyáltalán nem tartjátok jó előjelnek, ahogy azt sem, hogy éjszaka kell bolyonganotok egy kísértetkastélyban. A hatalmas bejárati ajtó nyikorogva nyílik ki is ti pedig beljebb léphettek az előtérbe.
 
Eliana, Fran és Adrián
Eliana, miután Seth-től megkaptad a feladatodat visszatérsz a tornyodba és Fracción-odat Fran-t különösebb indok nélkül arra kéred, hogy kövessen. A folyosón pedig Adrián-t elcsípve hívod félre és osztod meg velük, hogy miért is szeretnéd a segítségüket kérni. Ugyanis Seth a következő feladatot bízta rád:
- Eliana del Barros! Egy szokatlan feladattal bízlak meg téged. Az emberek világában van egy lebontásra váró romos kastély. Azt akarom, hogy az ott ragadt lelkeknek segíts teljesen Hollow-vá változni és átjutni. Bővíthetjük sorainkat igazán értékes tagokkal. Azért küldök egy Espada-t, mert valószínűleg a Shinigami-k és lépni fognak. Én viszont soraink között akarom tudni azokat a lelkeket. … Vigyél magaddal harcosokat, annyit, és akit akarsz. Indulj minél hamarabb!
Ezért is határozol úgy, hogy Fracción-odat és az éppen az utadba botló Adrián-t viszed magaddal, még ha úgy is gondolod, hogy egyedül is képes lennél véghezvinni a feladatot. Két fiúnak ideje sincs ellenkezni, ugyanis már nyitod az átjárót, és akár finoman be is lököd őket.
Az Emberek Világába érve pont a kísértetkastély hátsó bejáratával találjátok szembe magatokat. Ez valójában egy kijárat is, mivel megfordulva jobb oldalra egy gondozatlan kertet láthattok, balra nézve pedig egy temető részt. Valószínűleg egy családi temető lehet. Igazán módosak lehettek a tulajdonosok, ha a hatalmas, három emeletes kastélyon felül egy legalább akkora hátsókerttel is rendelkeznek. Romos kastély, melyet már évek óta a termeszek rágnak, fénykorában valószínűleg csodás pompájában tündökölhetett és hatalmas báloknak adhatott otthont. Gondozott kertje pedig romantikus séták helyszínéül szolgálhatott.  Most viszont csak ijesztő árnyéka önmagának. Azonban nem emiatt vagytok itt, hanem azért, hogy az idekötözött lelkeket átváltoztassátok, a többivel pedig kedvetek szerint cselekedhettek.
Lépcsőfokokon fellépve értek a hatalmas teraszra és értek a nagy üvegajtóhoz, mely közel sem épp. Ha gondoljátok be is rúghatjátok, és teljesen betörhetitek az üveget vagy finoman, hangos nyikorgással kinyithatjátok azt, és így az épület belsejébe juthattok.
 
 
(click to show/hide)


Határidő: 2016. Április 2.
Post sorrend: Nincs

 


Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Irány a Kísértetkastély!
« Válasz #1 Dátum: 2016. Márc. 24, 01:31:08 »
Biztos egy újabb feladatot akar Seth a nyakamba sózni, mivel behívatott magához. Mikor megérkeztem a Trónterembe nem is köntörfalazik, hanem közli, hogy mit is akaszt a nyakamba.
- Eliana del Barros! Egy szokatlan feladattal bízlak meg téged. Az emberek világában van egy lebontásra váró romos kastély. Azt akarom, hogy az ott ragadt lelkeknek segíts teljesen Hollow-vá változni és átjutni. Bővíthetjük sorainkat igazán értékes tagokkal. Azért küldök egy Espada-t, mert valószínűleg a Shinigami-k és lépni fognak. Én viszont soraink között akarom tudni azokat a lelkeket. … Vigyél magaddal harcosokat, annyit, és akit akarsz. Indulj minél hamarabb!
Nem mintha lenne esélyem vitatkozni, vagy elutasítani a feladatot, ezért csak biccentek a fejemmel, hogy vettem, és távoztam is. Utam egyenesen a tornyomba vezetett, ahol Fran-t megkerestem.
- Fran! Remélem egy Szellemcsapda a mai Lucky Item-ed, mert vadászni megyünk!
Majd elindulok a folyosón és azon gondolkodom, hogy tényleg szükséges embert vinnem magammal? Mivel nem hiszem, hogy a Shinigami-k egy egész osztagot küldenének ki erre a feladatra. Meg pár szellemet egyedül is el tudok kapni. Azonban arra gondoltam, hogy nem is lenne rossz, ha társasággal megyek. Mikor erre gondoltam, akkor megpillantottam Adrián-t. Meg is álltam, és ördögi vigyorral konstatáltam magamban, hogy egy újabb áldozat, akit magammal fogok rángatni.
- Adrán! - ugrok oda hozzá - Balszerencsére belénk botlottál. - intek Fran felé - Gyere csak!
Ellentmondás nem tűrően megragadtam a karját és arrébb húztam. Fran felől nincs kétségem, hogy követne, csak nehogy féltékeny legyen. A fiúkkal szembeálltam, hogy elmondhassam, hogy miért is nem húztak szerencsés lapot mára.
- Seth megbízott azzal, hogy menjek el az Emberek Világába és egy Kísértetkastélyt ürítsek ki, mielőtt földig rombolják. Vagyis az odaláncolt lelkeknek segítsünk teljesen Lidérccé változni, majd pedig átsegítsük őket Hueco Mundo-ba. Seth értékesnek találja ezeket a lelkeket, és velük szeretné bővíteni haderejét. Azonban hiába tudnám ezt egyedül elvégezni, mégis azt parancsolta, hogy vigyek magammal társakat is. Csak azért, mert feltehetően a Halálistenek is felbukkannak, akik akadályozzák majd a feladatot.  … A nem megkötött lelkekkel és a Shinigami-kal azt teszünk, amit csak akarunk.
Rakom össze, hogy mi van még benne a feladatleírásban. Majd megfordulok és egyetlen ujjal megnyitom az átjárót, majd a fiúk mögött termek, és lököm meg őket.
- Akkor indulás!
Az átjáróban kettejük között ellépve veszem át a vezetést. Mit ne mondjak különösebben nincs ínyemre ez a feladat, hogy emberi lelkeket tegyek hozzám hasonlóvá. Jobb lenne nekik, ha a Shinigami-k meg tudnák menteni őket. De egyben harag is gyűlik bennem, hogy eddig miért nem tették? Miért nem segítettek nekik. Akkor most nekünk nem kellene elmenni értük. Bár még mindig jobban jártak, mintha egy társunk elevenen felfalná őket. A két fiút nem gondolom olyannak, akik megennék őket, viszont a toborzott új Lidércek valószínűleg az át nem változott társaikat szívesen elfogyasztanák. Persze Seth ennek örülne, de én inkább egyből átküldeném az új társakat. De hogy is fogjuk segíteni az átalakulásukat? Azon kívül, hogy a jelenlétünk, vagyis a Lélekenergiánk is befolyással lehet rájuk. Pláne olyanok esetében, akik közel állnak az átalakuláshoz. Legalábbis úgy gondolom. De valószínűleg az sem tesz nekik jót, ha a láncukat rángatjuk… Seth a mikéntjét igazán elmondhatta volna. Mert most egy szellem nem fog beszélni arról, hogy mi a szíve fájdalma, ami miatt mi magunk is átalakultunk. Meg kellett volna kérdeznem… De majd valami lesz.
- Tudjátok? Ez a feladat az év vicce. … Arrancar-ok a Kísértetkastélyban. A Kísértetek fejvesztve és sikoltozva menekülnek el.
De most tényleg. Ha szellem és túlvilági életről van szó, akkor nálunk félelmetesebb lények nem is léteznek. Rólunk mintázták a legfélelmetesebb kopogó szellemeket. Szóval nem riaszt vissza bennünket egy szellemtörténet. Nekik kell tőlünk félniük.
Sikerült a hátsó bejárathoz érkeznünk. Igen hatalmas egy Kastély. Három emelet, és alapterjedelme sem kicsi. Sajnos már inkább egy romhalmaz, de mikor még laktak benne, akkor biztos pompás egy ház volt. Hátrapillantva pedig jobbra egy gondozatlan kert, balra pedig egy temetőt láttam.
- Gazdag családé lehetett ez a ház… Háromemeletes Kastély… A kertben pedig van egy családi temető. … Na, menjünk be!
Ezzel visszafordultam és felsétáltam a lépcsőn, majd a már alig álló üvegajtót berúgtam, melynek hatására kiakadt és diribb-darabbra tört.
- Legalább már tudják, hogy itt vagyunk…
Ami teljesen jogos. Egyébként nem kell lapítanunk. Elég erős vagyok, valamint itt az én jobb kezem, valamint egy gyanútlan áldozat. Meg hátha a szellemek jönnek el hozzánk, mint mi most keressük őket. Meg nem érzek még Shinigami jelenlétet, szóval addig végezzünk, míg azok meg nem érkeznek.

 
 

Karakterlap

Adrián Ruiz

Az arrancarok gyöngye

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 000 / 30 000

Hozzászólások: 114

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 1 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Midnight Blue

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A világ csupán egy óriási színpad.

Post szín:
#3CAFC8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Irány a Kísértetkastély!
« Válasz #2 Dátum: 2016. Márc. 26, 23:27:04 »
Vígan fütyörészve oldalogtam Las Noches egyik folyosóján. Késő délután lehetett, vagy talán már este is, nem tudom pontosan, hiszen a belső mesterséges nap és a külső állandó holdvilág miatt a napszak pontos meghatározása igen problémás errefelé. Amit viszont biztosra tudok, hogy az ebéd utáni szundinak köszönhetően cseppet sem éreztem magamat fáradtnak. Remek alkalom ez ilyenkor egy kis sétálgatásnak. Egyszer csak ismerős alakok közeledésére lettem figyelmes. Éppen azon törtem a fejem milyen frappáns köszöntést intézhetnék feléjük, amikor Eliana hírtelen lendülettel előttem termett és éppen csak egy meglepődött "heh?!" kinyögésére volt időm mielőtt már magával is rángatott, majd gyorstalpalóban felvázolta a helyzetet.
- Seth megbízott azzal, hogy menjek el az Emberek Világába és egy Kísértetkastélyt ürítsek ki, mielőtt földig rombolják. Vagyis az odaláncolt lelkeknek segítsünk teljesen Lidérccé változni, majd pedig átsegítsük őket Hueco Mundo-ba. Seth értékesnek találja ezeket a lelkeket, és velük szeretné bővíteni haderejét. Azonban hiába tudnám ezt egyedül elvégezni, mégis azt parancsolta, hogy vigyek magammal társakat is. Csak azért, mert feltehetően a Halálistenek is felbukkannak, akik akadályozzák majd a feladatot.  … A nem megkötött lelkekkel és a Shinigami-kal azt teszünk, amit csak akarunk.
- Na várjunk csak, miből gondolod, hogy én ebbe...?! - Mielőtt befejezhettem volna mondatot már egy gargantában találtam magam és mire észbe kapok a bejárat, melyen az Espada belökött már nincs többé. Mivel semmi kedvem nem volt elveszni egy más által nyitott átjáróban, így egyelőre kénytelen voltam követni őket. Nem elég, hogy semmi beleszólásom nem volt abba, hogy egyáltalán akarok-e menni, ráadásul maga a küldetés sincs épp ínyemre. Még hogy lelkeket átváltoztatni... Csupán abban tudtam reménykedni ezeknek az állítólagos shinigamiknak sikerül még előttünk odaérniük és megmenteni őket, különben kénytelen leszek másfelé nézni, amég Eliana és Fran a dolgát teszi, hacsak nem akarom, hogy hírtelen felindulásból valami olyasmit tegyek, ami miatt a fejem elválasztásra kerülhet a nyakamtól. Milyen bosszantó egy helyzet...
- Tudjátok? Ez a feladat az év vicce. … Arrancar-ok a Kísértetkastélyban. A Kísértetek fejvesztve és sikoltozva menekülnek el.
- Azt meghiszem... - Dünnyögtem az orrom alatt miközben látványosan duzzogtam. Minden bizonnyal a jelenlegi ábrázatommal én is remek kísértet lennék, amivel gyerekeket lehetne ijesztgetni.
Mikor kiléptem a gargantából még mindig sötét volt. Este van az emberek világában. Remek, tehát az időérzékem még nem hagyott cserben. Jobb az ilyesmit ilyenkor intézni, legalább kevesebb a lábatlankodó kíváncsiskodó ember, akik úgy sem mernének egy ilyen hely közelébe menni a napnak ebben a szakában. Egy tágas kertbe érkeztünk, bal oldalt pedig egy temető, ami minden bizonnyal szintén a birtokhoz tartozott, mindkettő szörnyen elhanyagolt állapotban.
- Hát ráférne erre a helyre egy kis gyomtalanítás... - Állapítottam meg savanyúan, majd követtem a többieket a méretes ház bejárata felé. Eliana lendületes belépője után - melyet magam sem csinálhattam volna jobban - a kirúgott ajtóból beszűrődő holdfényben felsejlett a ház belseje. Hát persze, hogy nincs villany, csapnivaló kísértetház is lenne ha az fogadna minket.
- Elnézést, de rossz a csengő! - Kiáltottam félhangosan a ház lakóinak, mint egy mentségképpen az ajtóért, mikor beléptem.

Karakterlap

Mizushima Seiun

Kapitány

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai taichou

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
39 800 / 50 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Kivel áll kapcsolatban?:
• Kuchiki Kai

Mottó:
The way to have power is to take it.

Post szín:
#C37EE6 és #800080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Irány a Kísértetkastély!
« Válasz #3 Dátum: 2016. Márc. 29, 21:57:47 »
Csöndes reggel virradt Seireteire, a kora tavaszi friss, kissé hűvös levegő pedig elárasztotta a szobát, amikor kinyitotta az ajtót és kilépett az erkélyre. Kissé drasztikus lépés volt ez részéről, mégis kénytelennek érezte magát elszánni rá, túlzottan erőt vett rajta az álmosság. Elfojtotta az ásítást és nyújtózott egy nagyot- nem lepődött meg rajta, hogy kimerült izmai tiltakoztak a mozgás ellen. Az elmúlt napokban hajnalba nyúlóan edzett, nem kímélve magát. Rég nem volt már rá példa, hogy hajlandó lett volna erre is időt szánni- a negyedik osztagban nem az edzésre fektettek hangsúlyt, ott az elme élesítése kapta a kiemelt fontosságot. A küzdelem, ami a későbbiekben előléptetéséhez vezetett azonban felnyitotta elnehezült pilláit és ráébresztette, az eltelt évek során túlzottan hanyag volt. A friss levegő jót tett, hamarosan már egyenruháját vette magára és a reggelinek szánt csésze keserű zöld teát kortyolta, majd zanpakutouját magához véve elindult osztaga felé. Nem látta okát a késlekedésnek, még két jelentést össze kell állítania és továbbítania kell az Ichibantai felé.
- Konnichiwa, Shiranui-daikidouchou.- Meghajolt felettese előtt és füle mögé simította a folyamatosan szemei elé hulló tincseket. A kapitányasszony gömbölyödő hasa sűrűn vonzotta magára pillantását- többnyire akkor, amikor biztosra vehette, a daikidouchou figyelme máshol jár. Bátyja legutóbbi látogatása után rálátást nyert a kettejük között húzódó kapcsolat mibenlétére, így nem fűzött túl sok reményt egy menyegzőhöz-, de a csöppséget közel annyira várta, mint bátyja. Szeretett volna végre egy apróságot a kezeiben tartani ennyi idő után. Fejét megrázva terelte vissza gondolatait munkája- és önmagát irodája keretei közé. Sietősen megöntözte a rododendront, ami szirmait bontogatta és hozzálátott a jelentések összeállításához. Kissé meglepődött a kezdetekben, hogy hányféle jelentést kap s kell feldolgoznia. A kidou erőfalak napi ellenőrzését rendkívül fontosnak tartotta, így erre az osztag legtehetségesebb tagjait jelölte ki. Homlokát ráncolva vett elő egy jegyzetfüzetet és véste fel magának, hogy beszélnie kell Naomival. Szeretné gyakoribbá tenni az osztagedzéseket, a heti legalább négy alkalom talán megfelelő mennyiség lenne.
- Hmm? Oh…- Csupán másodjára hallotta meg, amit a pokollepke mondani kívánt neki- elmerült gondolataiban, elsőnek elhessegette az apró lényt. - Gomennasai~!- Pillantott kék íriszeivel az apróságra és felemelte jobb kezét, hogy az entitás helyet foglalhasson. Tehát küldetésre kell mennie… Elérkezett ez a nap is. A másik két halálisten, akik vele tartanak rokonai voltak. Kellene aggódnia talán? Kinevezése óta csupán futólag találkozott Hanabival, Renaval pedig talán össze sem futott. A birtokról való elköltözése óta ritkán látogatta meg a házat, a hivatalos ügyek tornyosulása gondoskodott arról, haza, saját házába is ritkán juthasson. Bizonyítania kell előttük… Láthatatlan súly nehezedett mellkasára, s nem is mozdult onnan az elkövetkező órákban. Befejezte a jelentéseket, továbbította őket és egy gyors vacsora után magához vette zanpakutouját és egy közepes méretű táskába csomagolt kötszert, sebfertőtlenítőt és alapvető gyógynövényeket. Nem tudhatja, mivel kerülnek szembe a későbbiekben, a negyedik osztagos múltja pedig talán kisegítheti őket. Az őket eligazító tiszt kissé elhanyagolt küllemmel rendelkezett, amit volt alkalma alaposabban is szemügyre venni, míg két unokatestvére megérkezésére várt.
- Rena-chan, Hanabi-chan! Örülök, hogy ti jöttetek! ^.^- Szelíd mosollyal és egy intéssel köszöntötte őket. Viszonyukat tekintve szívesen ölelte volna meg őket szorosan, de a Kidoushuu Fuku kidouchoujaként volt jelen, egy hadnagyként, nem pedig az unokahúgukként. - Jeleztek hollow, talán egyéb fajba tartozó lény aktivitást a környékről? Egy ekkora mennyiségű lélek-gyűjtemény minden valószínűséggel odavonzott valamit. - Miután meghallgatta a tisztet, ésszerűnek tartotta megkérdezni ezt is. Felmerült benne a gondolat, hogy svédasztalként funkcionálhat az épület lidérceknek, így indokolttá válhatott egy hadnagy kirendelése is.
- A pontos körülmények ismerete nélkül csupán kezdetleges tervet állíthatunk össze. Nem ismerjük a módosító tényezőket. Amint megérkezünk, felderítjük a terepet és ott állítunk össze egy részletesebb tervet. Amennyiben nincs más felvetésetek, azt javaslom, induljunk. ^w^- Kissé feszültnek érezte magát, visszásnak hatott, hogy parancsoljon a politikailag bizonyos értelemben felette állóknak. Lassan, mélyen belélegzett és jobbját zanpakutojára fektette. A combközép alá érő lila köpeny- az átalakított hadnagyi egyenruha- zsebéből elővett néhány szem édességet és megkínálta vele a két lányt. A kapun való áthaladás zökkenőmentes volt és pontosan a kapu mögé, már a birtok területére érkeztek. A hűvös levegő jólesőn simította végig bőrét, tompítva kezdetleges, gyenge fejfájását. Mélykék tekintetét az előttük álló épületre szegezi, és csöndes vizsgálódásba kezd. A mellkasában jelen lévő érzés nehezebbé, sötétebbé válik- megformálódott negatív véleménye a kastélyról. Rövid úton az épület bejáratához sétálnak és jobbját ráfekteti az oroszlános kopogtatóra. Finom munka, aprólékos kidolgozás, kiváló minőségű lapanyagok… Az építtető számára a pénz nem lehetett akadály. Miért is akarnának lerombolni egy ilyen impozáns művet? Kissé csalódottan emeli fel a kopogtatót és három alkalommal hangos, mély zaj kiadására készteti. A varjú hangja hallatán fejét felé fordítja és nyel egyet, majd belép a kitárult ajtón.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Márc. 29, 22:00:05 írta Mizushima Seiun »

Karakterlap

Mizushima Rena

Eltávozott karakterek

2. Osztag

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
28 500 / 30 000

Hozzászólások: 23

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 10 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bordó ezüst peremmel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#f7565b


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Irány a Kísértetkastély!
« Válasz #4 Dátum: 2016. Márc. 31, 08:18:28 »
Az ébresztőóra idegesítő berregésére riadunk mi ketten a franciaágyon, én és a tigrisem. Kicsit összegabalyodva aludtunk az éjjel, így a hirtelen ugrás következtében lefejeljük egymást. Szép ébredés, mondhatom. Ezt követően fájdalmasan realizálódik bennem a tudat, hogy a semmiért keltett fel az óra, ugyanis szabadnapom van, és bármennyire is haszontalan dolog a napot lustálkodással tölteni, most mégis szinte átkozom magam, amiért megfelejtkeztem a szolgálathoz állított óráról. Pedig a családdal, már azon tagjaival, akikkel tegnap estig találkoztam, közöltem, hogy hagyjanak piheni, mert ki vagyok, mint a liba.
A második osztag kötelékébe tartozni nem csak játék és mese, mint ahogy azt talán sokan gondolhatják olyanok, akik soha a környékére sem mentek. Lassan fél éve már, hogy shinigamivá és a tisztjükké váltam hivatalosan is, azóta pedig megtanultam értékelni az üres pillanataimat is, amit korábban sosem tudtam. Valahol megértem, édesanyám miért óhajtott volna reményei szerint mindkettőnket ebbe az osztagba. Az általa megkívánt tartást talán sehol máshol nem tudnánk elsajátítani. Ezt nem úgy értem én sem, hogy a többi osztag gyenge volna, hanem ha találgatni kellene, ez áll legközelebb egy testőrségi kiképzéshez, amelyet a család nem tudott, meg valahol nem is akart nekem biztosítani gyermekkoromtól kezdve. Való igaz, az Amatsuji testőrség mostanra látszik úgy, hogy talpra tud állni a korábbi veszteségeikből. Nem hinném, hogy egy félig valahol negyedrészt Amatsuji, de elsősorban Mizushima rokonnak engedélyeznék, hogy veszélybe sodorja magát, másrészről pedig mi értelme van egy olyan testőrnek, akinek szintén testőrei vannak?
Ha nincsenek is szem előtt, és nem is sértik meg a magánszférámat, tudom hogy egy viszonylag kis távolságon belül legalább egy testőr rajtam tartja a szemét, ha pedig valaha meg óhajtok tőlük szabadulni, akkor talán arra a legjobb módszer az volna, hogy érdemesnek mutassam magam arra, hogy meg tudom védeni saját magamat, esetleg még a környezetemet is. Avagy még talán ez sem lenne elég jó számukra. Amennyiben pedig, ha mégis muszáj testőrnek felügyelnie engem, akkor minden vágyam lenne valaki olyan, aki állandóan vigyáz rám, akinek én vagyok a fő feladata, akit meg tudok környékezni, megpuhítani akár. Magamhoz kötni. Hogy ne csak egy feladat legyek, mint Shuunak Youko talán.   

Az ágyamon felülök, megpróbálom elhessegetni a magányt, ami hirtelen rám tört. Nem szoktam én ennyire érzelgős lenni, de valljuk be, egy nemest nem úgy környékeznek meg a legtöbben, hogy csak barátságot szeretnének, és bár engem nem túlzottan érint rosszul, ha ki akarnak használni, de néha vágynék közelebbi ismerősökre. A nővérem csak nem olyan. Meg van a saját világa, amibe ugyan biztos szívesen beengedne, még hívna is, de amiben én nem érezném magam teljesen kényelmesen. Nem vagyok annyira okos, mint ő. Másrészről ő sem találná kényelmesnek az én világomat.
-AHHJJ! - Borzolom össze a hajam, ahogy viszzaborulok az ágyra, Anuo mellé. A tigris morran egyet, aztán mindketten visszaalszunk. 
Majd csak késő délután riadok arra, ahogy egy pokollepke épp az orromra száll, és csak az üzenete legelejét ismételgeti, mintegy figyelemfelhívásként saját magára:

"Mizushima-dono! Mizushima-dono!" 

Még fekvőhelyzetben nyújtózok egyet, és kissé nyöszörögve a magasba emelem a karomat, kinyújtva kissé a mutatóujjamat. A lepke tudván a dolgát, rászáll, és elkezdi mondani végre a teljes üzenetet, miszerint ennek a szegény Mizushima-dononak, meg még kettő másik hasonló családnéven futó hölgytársának a mai nap későbbi részében szolgálatkészen kell lenni a megadott helyszínen, a Senkaimonnál. 
- Így megrondítani valaki szabadnapját, hihetetlen. - Mondom a lepkének, nem leplezve a kellemetlenséget, amelyet látogatása okozott. Mint aki rám se hederít, elkezd röpködni a szobában, és csak ekkor tűnik fel a tigrisem, ahogy az ágy mellett lapul, éppen csak a farka legeslegvégét mozgatva. A félhomályban meg-megcsillan a sárga írisze: a lepkére vadászik. 
Lekapom magamról az atlétámat, és a képébe górom. Ne hogy a szobámban kezdjen már el vadászni a kétszázhúsz kilójával. Ez persze jól összezavarta, mancsával sokáig tartott levennie a fejéről a ruhadarabot, de addigra a lepke is és én is elhagytuk a szobát; én elindultam tusolni.
A rutint hamar letudom, és az egyenruhámat is gyorsabban veszem magamra a szokásosnál, hajamat kiengedve hagyom, azt az apró különbséget leszámítva, hogy oldalról a hosszabb és gyakran zavaró tincseimet copfba rendezem hátulra. Sietségem oka egyébként nem más, hogy a lepkének sokáig tartott felkeltenie, és hamarosan a megadott időpontot üti majd az órám. Idegesítő a tudat, hogy talán a saját hibámon kívül fogok elkésni.
Zanpakutoumat derekamra kötve a lehető legnagyobb tempóban haladok Seireitei utcáin végig, félve attól, hogy unokahúgom és nővérem mérges lenne rám. Az előbbihez nem is tudom, mikor volt legutóbb szerencsém, biztos nem a közelmúltban. Még ha láttam is talán csak futólag, szépen besűrűsödött mindannyiunk élete, ez már nem olyan mint alig néhány évesen, mikor semmi másra nem volt gondunk, vagyis... Nekem éppenséggel volt mindig valami dolgom, elvégre anyám egyik után fogadta fel a másik mentort számomra, sőt, talán részben az én nyaggatásomra is. Most bezzeg visszasírom, hogy kicsit még had legyek gondtalan gyerek. Biztos csak azért, mert a szabadnapomon behívnak!

Nagyjából egyszerre érkezünk meg Hanabival, ami hatalmas megnyugvással szolgál nekem; nem csak én késtem 8) Vagyis talán percre pontosak voltunk!
-Szia Sei! Hát téged is lehet látni? :o - Kérdezem kissé szarkasztikusan, utalva arra, hogy az utóbbi időben felénk sem nézett, habár a bátyja sem különbben, talán csak Shuuhoz, nálunk nem tette tiszteletét az tuti. Közben feltűnik a karján a hadnagyi szalag, ami a Kidoushuun belüli rangját hivatott jelölni. Rá kell jönnöm, hogy még nem is láttam a kinevezése óta, csak anyáéktól hallottam futólag. Valahogy én akkor kissé szekálásnak éreztem anya részéről, mintha azzal, hogy unokahúgom meg a bátyám kinevezését emlegetné, kérdőre vont volna engem, hogy miért nincs még számozott tiszti rangom sem, nem hogy hadnagyi... bár szó mi szó, én is elvártam volna magamtól. Másrészt pedig ez azt jelenti számomra, hogy jó helyen vagyok, van hová fejlődnöm, ha mindenki magasabb rangon van tőlem.
Az instrukciókat gyorsan ledarálja számunkra az igénytelen shinigami. Ami kérdés felmerül, azt a lányok felteszik, így nekem nem kell túlzottan sokat beszélnem, amit nem is bánok különösebben. 
Aztán Sei hozzánk intéz néhány szót, mialatt az instruktor távozik. Értem én, hogy ő lesz a vezető, de akad néhány felvetésem, amit vitathatatlannak tartok, és közlendőnek mindenképp.
- Még mielőtt átmegyünk, én szeretnék pár dolgot mondani. Sei nem tudom mennyire vagy otthon a közelharcban, Hanabiról biztosan tudom, hogy nem a fő képzettsége. Ne vedd sértésnek - néztem Hanabira bocsánat kérően, de azért mégiscsak tényként kezeljük ezt. - Mindazonáltal, te tagja voltál a Yonbantainak, közülünk talán neked van a legjobb képességed gyógyítani. Ezzel arra akarok kilyukadni, hogy engedjetek elől menni, hogy ha bármi történne én sérüljek. Bízom mindkettőtökben annyira, hogy tudjam, be van védve a hátam :) - Ha bármelyik ellenkezne, további érvekkel támasztanám alá, hogy miért butaság bárki mást előre engedni, viszont remélhetőleg erre nem kerül sor. Okos, erős nők mindketten, náluk jobban senki nem tudja, mihez értenek maguk.
Ha végre egyetértés van efelől, akkor nincs több mondanivalóm. Részemről indulhatunk is. Mielőtt belépnénk a senkaimonba, még Sei apró cukorkával kínál meg bennünket, nekem pedig nincs lélekjelenlétem ahhoz, hogy ilyesmit visszautasítsak. Kicsit a kelleténél is jobban édesszájú vagyok. A senkaimonban való utazás, mára már rutincselekvéssé vált számunkra, így minden erőfeszítéstől megkímélve magunkat jutunk be azonnal a telekre. 

A fejemet csak kapdosom erre meg arra. A sötétben elég hátborzongató és egyáltalán nem bizalom gerjesztő a hely, nem különösképp a hangok. 
- Ah! Van egy kérdésem még! Mire törekedjünk? Lelkekként átküldeni őket, vagy felgyorsítani az átalakulásukat? - Kérdezem, félig meddig a figyelmemet terelve, észre sem véve, hogy Sei azonnal átvette a vezető pozíciót, amit nem is olyan régen kértem, hogy bízzon rám>< Buta kérdés amúgy, mert úgyis szituációtól függ ez a dolog. A helyzet nem szokott oly' nagylelkű lenni, hogy megadasson a választás lehetősége, ha már egyszer választani kell.
Feldereng, ahogy Toshi-nii és Tokki-nii rémtörténeteit hallgattam, akkor még bátor gyerekként, ennek pedig most jött el a bizonyítási lehetősége, ugyanis ez a hely vetekszik bármelyik történetükkel, annyi különbséggel, hogy ez valós. Érzem a libabőrt a hátamon, ahogy hűvös néma szellő suhan végig, majdhogy mint egy árnyként. Megsuhogtatja az elvadult növényzetet, ami régen mindenbizonnyal gondosan nyírt sövény lehetett.
- HÍÍK! - Nyikkanok nagyot, miközben az ódon ajtók nyikordulnak, és egy kárörvendő varjú megszólal. Nem vagyok félős, de érzékeny vagyok a hangokra annyira, hogy kellemetlenül, már-már feszélyezve érezzem magam. A bolond madár még ráadásul felénk is vette az irányt, hogy aztán az utolsó pillanatban változtassa meg csak az útvonalát, mikor már majdnem Hanabiba ütközött. 
Hátat fordítva a kertnek, gyors léptekkel hoztam be a távot Seiun és köztem, remélve, hogy Hanabi is így cselekszik. Odabenn néma nyomás nehezedett rám, valami furcsa érzés is, mintha magam volnék, holott a két leányrokonom itt áll közvetlen mellettem. Megmagyarázhatatlannak, és megfoghatatlannak találom ezt az érzést, és valahol szomorúnak is, vajon a kastély teszi?

Karakterlap

Mizushima Hanabi

Shinigami

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 90 000

Hozzászólások: 135

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 38 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A különbség gyógyszer és méreg között gyakran csak a dózis."

Post szín:
#BB8EAD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Irány a Kísértetkastély!
« Válasz #5 Dátum: 2016. Ápr. 01, 21:48:03 »
A napom teljesen ugyanúgy kezdődik, mint a többi. Bár azt már megtanulhattuk, hogy a Gotei tud okozni meglepetéseket, így elbízni magunkat a hátralévő résszel teljesen felesleges. Jobb, ha az ember sodródik a kiszabott feladatok árjával. Én ezt teszem már egy ideje.
A reggeli rutinom elvégzése után megfordul a fejemben, hogy esetleg beköszönök Renához, vagy valami hasonló, de végül inkább nem teszem. Tegnap, mikor pár másodpercre összefutottunk a folyosón, arra kért, hogy ma ne keressem, mivel szabadnapja van. Én pedig maximálisan tiszteletben tartom ezt. Sosem kérdezem arról, hogy milyen a második osztagnál, vagy hogy jól kijön-e az osztagtársaival, valahogy úgy érzem: felesleges. Ismerem őt már annyira, hogy tudjam erre a válaszokat. Valamint látom rajta is a dolgokat.
Azt hiszem, hogy most amúgy sem könnyű neki. Mióta Seiun és Shuu hadnagyi kinevezést kaptak van egy olyan érzésem, hogy anya Renától is valami ilyesmit vár, ha nem többet. Bár, mint mondtam: ez csak megérzés, elvégre engem nem avat be a terveibe. Az utóbbi időben nem sokat kommunikálunk, csak a kötelező elemeket és azt hiszem, hogy ez nekem jó is így. Mindig is a húgom volt a kedvenc, de sosem bántam. Bár néha úgy gondolom, hogy anya túl sokat vár el tőle, főleg azóta, hogy a második osztag tagja lett. De nem szólok ebbe bele, az ő dolguk.
Ahogy belépek a laborba, egyből egy pokollepke jelenik meg előttem. Pár másodpercig komolyan reménykedem abban, hogy nem engem keres, csak véletlen keresztezzük egymás után. Ez azonban abban a percben elszáll, mikor a vállamra telepedik. Remek :|. Az ilyeneket nem lehet visszautasítani, ugye?
Mindenesetre ez a küldetés most nem is hangzik annyira borzalmasan, mint a múltkori vagy az azelőtti. Elvileg csak a húgommal és az unokahúgommal megyek. Ez jó, mert senki sem fog az agyamra menni, legalábbis nagyon merem remélni :|. A nap hátralévő részében nem agyalok ezen. Tökéletesen felesleges lenne, este majd úgy is kiderül, hogy mit, hogyan és merre. No meg, ha nem oda koncentrálnék, akkor előfordulhatna, hogy valamit elrontok, aminek következményei lennének. Egy komolyan felszerelt laboratóriumban dolgozom, szerintem ezt nem is nagyon kell a továbbiakban ragozni.
Mikor a városra leszáll az este, akkor jön el az indulás ideje a kijelölt helyre. Nem viszek magammal sok mindent. Mindössze a szokásos barna táskát, melyben a saját keverésű gyógyfőzetek és mérgek vannak, valamint pár szárított növény, gyufa és kötszer. Mondjuk, ez utóbbival nem hiszem, hogy túlzásba kéne esnem, elvégre Sei kinevezéséig a negyedik osztag tagja volt. Biztosan nála is lesznek hasonló dolgok. A mérgeken kívül. Azt nem hiszem, hogy tartana magánál. Kicsit elcsúszom az idővel a szerek kiválogatása és elrendezése közben, így kis késéssel érkezem meg, melynek köszönhetően összefutok Renával. Aki szintén késésben van :|.
Ahogy megérkezünk, két szempár szegeződik ránk. Az egyik az unokahúgunké, a másik pedig egy ismeretlen, kissé ápolatlan halálistené, aki minden bizonnyal az első osztagtól jött, hogy elmesélje a feladatot. Őt elnézve lehet jobban jártunk volna, ha csak mappákat küldenek.
- Szia Sei, jó látni téged - mosolygok az unokahúgomra figyelmen kívül hagyva Rena szarkazmusát. Bár tény, ami tény. Az unokahúgunk mióta elköltözött nem nagyon látogatott haza, vagy csak minket került el. Ámbátor ezt nem tartom valószínűnek.
Viszont mikor az ismeretlen tiszt el kezd beszélni, alátámasztja a korábbi felvetésemet. Semmi részletezés, csak a száraz, meglehetősen tömör és hiányos információk. Miközben hallgatom a beszédét, érzem, hogy a szemöldököm egyre magasabbra és magasabbra emelkedik.
Ezek teljesen normálisak?
Szívem szerint a képébe vágnám a kérdést - és még jó párat -, de inkább nem teszem. Az első osztagosok mind nagyon sokat képzelnek magukról, így nem különösebben hiszem, hogy jó vége lenne a dolognak. Valamint valószínűleg válaszolni se tudna nekem, így nem fárasztom magam :|.
Mindenesetre, nem értem, hogy miért hagyták eddig ott a lelkeket. Egyáltalán hogyan fordulhatott meg ez a fejükben? Mi van akkor, ha más is megfigyeli a területet, vagy ha az arrancrok is felfedezik és lidércé változtatják a plusokat? Esetleg sima hollowok jelennek meg, hogy felfalják őket? Nem is értem, hogy ez miért nem így történt. Ez lenne a logikus, ha már mi lusták vagyunk elvégezni a saját feladatunkat! Sajnos a minden bizonnyal ezekre sem tudja a választ, így úgy járok el mint az előbb. Csendben maradok. Amúgy is, van itt valami, ami sokkal jobban érdekel és talán még ő is tud rá nekem válaszolni. Azonban nem vágok Sei szavába, megvárom, míg felteszi a kérdéseit, majd választ is kap azokra. Bár én a lidércek miatt aggódom a legkevésbé. Hogy őszinte legyek: nekem egyáltalán nem kerek ez a történet. Valahogy a legkevésbé  sem tudom megérteni a miérteket.
- A tizenkettedik osztagnak van tudomása erről a helyről és a vele kapcsolatos „problémáról”? - kérdezem mindenféle kertelés nélkül. Ugyan nem tudom oda vissza az osztagszabályzatot és a hatáskört, de ez egy olyan volumenű dolognak tűnik, amiről legalább a kapitánynak tudnia kellett volna. Márpedig ha ez így lenne, akkor nem egy első osztagos tiszt, hanem egy osztagtársam tájékoztatna minket, hanem valaki az én osztagomból. Aki megjegyzem sokkal jobban végeznék ezt a feladatot, aktákkal és… hohó!  - Illetve, esetleg kaphatnánk egy írásos aktát is a helyről és az eddig ott feljegyzett történésekről? - kérdezem mosolyogva, miközben nagyon jól sejtem a választ. Mindenesetre akár kapunk valamit, akár nem megvárom, míg a tiszt elmegy, mint aki jól végezte dolgát, majd gyorsan küldök egy üzenetet Yoshida ta...Yorikonak ^^”. Ha ne adj Isten kapunk aktát, akkor annak a számát is elküldöm, hogy meg tudja nézni a rendszerben. Azt hiszem kapitányként lehet hozzáférése az ilyen dolgokhoz. Illetve, van egy olyan érzésem, hogy a saját osztagomtól több támogatást fogunk kapni, mint az első osztagtól és minden bizonnyal gyorsabbat is :|. Így tehát nem rakom el a telefonom, valamint a holokomunikátoromra is figyelek, mert nem tudom honnan számíthatok válaszra >w<.
Sei mondataira csak bólintok, hogy megértettem. Bár egy részem, bele szeretne kötni, de nem teszem. Megtartom magamnak a dolgot. Nem vezetne előre, ha megtenném, talán még hátráltatna is minket. No meg Sei az értelmes lelkek közé tartozik, vele normális hangnemben is meg lehet beszélni, ha valami nem tetszik. Több ilyen kéne a Gotei vezetésébe :|.
- A tények azok tények - vonom meg a vállam. Közismert, hogy a közelharchoz egyáltalán nem értek, sőt az sem ismeretlen információ nekik, hogy az utóbbi időben visszafejlődtem. Bár, ez utóbbinak oka titok, így az előttem álló két lány sem lehet vele tisztában. Azt hiszem, ha Rena tudná, meg sem engedné, hogy velük menjek parancs ide vagy oda :|.  Pedig beteg lélek nem haszontalan lélek.
A húgom ötlete nem tetszik. Nem akarom előre küldeni, hogy ő sérüljön meg. Ennek nem így kéne lennie! Én vagyok hármunk közül a legidősebb, nekem kéne előre mennem és megvédenem a kicsiket. Mindazonáltal ismerem a húgomat, látom rajta, hogy ebből nem fog engedi így ráhagyom. Remélem, hogy Sei is így tesz. A cukrot, amit felkínál, kedvesen visszautasítom. Renával ellentétben én nem vagyok annyira édesszájú.
A kapun való áthaladás zökkenőmentes. A hely pedig, ahová érkezünk, olyan szörnyen néz ki, hogy szerintem még Drakula is megirigyelné. Mindenesetre a kastély így, első ránézésre nem a legbizalomgerjesztőbb. Ha nem lenne feladat, akkor biztosan nem jönnék még a közelébe se. Félreértés ne essék, nem félek, csak egyszerűen nem az én stílusom ez a hely, de a testőrség egy-két tagjáról el tudom képzelni, hogy szabadidejében ilyeneket látogat :roll:.
Ahogy látom: rokonaim az alapos vizsgálat alatt azt értik, hogy nézzük meg minél jobban a házat :|. Hát oké, ha mérnököset akarnak játszani, rajtam nem múlik. Valamiért nincs jó érzésem ezzel az egésszel kapcsolatban, leginkább azért, mert még mindig nem világosak számomra a miértek. Valahogy az indok, amit az aktakukac tiszttől kaptunk nem tűnik nekem túl acélosnak.
Gondoljunk csak bele! Itt egy kastély tele plusokkal. Ne már, hogy egy hollow sem próbálja felfalni őket. Ez teljesen lehetetlen! Akkor viszont valami, vagy valaki elkergeti, esetleg megöli őket, mert kellenek neki a bent lévő lelkek. Azt nem mondom, hogy igazam van, nincsenek kézzelfogható tényeim, azonban ha ennek a gondolatmenetek a fonalán haladok végig, akkor arra a következtetésre kell jutnom, hogy nem leszünk egyedül. Rajtunk kívül legjobb esetben még lesz még bent egy valami, ami bizonyosan nem feltétlen kedves plus. Ezt a gondolatot azonban még nem osztom meg a többiekkel. Amíg nincsenek rá bizonyítékaim, felesleges lenne még ennél is jobban őrölni az idegeiket. Nem tudhatom, hogy miként is hat rájuk ez a hely.
Mindenesetre még a családom az épület kinézetét vizsgálja, vagy Isten tudja mit csinálnak vele, addig én a kastélyt körülvevő növényzetet veszem alaposabban szemügyre. A fű meg van nőve és a föld is el van mocsarasodva, látszik, hogy már egy ideje nem gondozta senki. A növények nem tűnnek túlságosan izgalmasnak, olyanok, amilyeneket az ember egy ilyen területre várna. Azonban, ha mégis valami furcsát vennék észre közöttük, szólok a rokonaimnak, majd minden figyelmeztetés és hátráltatni próbálás ellenére odamegyek hozzá. Egy területen való megfigyelés nem csak abból áll, hogy a közepén álló kastélyt vesszük szemügyre. Még akkor sem, ha szinte teljesen biztos, hogy oda kell bemennünk. A környezet is fontos, onnan is szerezhetünk nélkülözhetetlen információkat.
- Szerintem az átküldésre. Ha átalakítanánk őket, az csak plusz macerát szülne - osztom meg a véleményem Renával és Seivel, mikor már mind a hárman a ház bejárata előtt járunk. Vagyis… inkább csak Renával, mert Sei előre megy ajtót nyitni.
Ha pedig ez nem lenne elég, egy varjú is felénk, vagyis felém veszi az irányt. Nem érzem úgy, hogy el kéne mozdulnom, csak felé fordítom a fejem, hogy ha mégis úgy adódna, akkor tehessek valamit. Erre azonban nincs szükség, a madár irányt vált. Helyes, tudja hol a helye :|.
Ahogy belépünk a kastélyba, valami furcsára leszek figyelmes. Én, aki nem értek a harc semmilyen eleméhez többnyire démonmágiával védem meg magamat, így szinte azonnal feltűnik, hogy nem érzek semmit. Semmi jelenlétet. Azokét sem, akiket látok. Ez aggasztó, nem is kicsit. Ez azt is jelentheti, hogy a házon belül nem tudunk mágiát használni, az pedig nekem egy kisebb érvágás lenne. Így mielőtt elhamarkodottan ítélek, előre nyújtom a kezem, majd egy kis lélekenergiát koncentrálok bele. Ha megjelenik benne a reatsu alkotta fénygömb, akkor ez a korlátozás csak az érzékelésre van hatással. Ha nem… nos, abba most inkább bele sem akarok gondolni.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Ápr. 01, 21:49:44 írta Mizushima Hanabi »

Karakterlap

Dokugamine Riruka

Mesélő

*

Hozzászólások: 37

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Xcution

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#f5999e || #ac2e5e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Irány a Kísértetkastély!
« Válasz #6 Dátum: 2016. Ápr. 03, 19:54:15 »
.
Ki így ki úgy, de beléptetek a Kastély belterébe. Ha úgy gondoltátok, hogy belépve majd nyüzsögni fognak a lelkek, akkor igen nagy csalódás érhet benneteket. Nem láttok egyetlen egy lelket sem. Ami pedig még furcsább, hogy ha megpróbálnátok feltérképezni a területet, akkor nem hogy másét, hanem a mellettetek álló jelenlétét sem érzitek. Nem tudjátok feltérképezni a területet, hogy mivel is állhattok majd szemben. Valamint nem lesz bölcs gondolat, ha szétváltok, mivel egymást sem fogjátok majd megtalálni, vagy esetleg egymás segítségére sietni, ha valami baj történne, hisz azt sem lesztek képesek megérezni.

Seiun, Hanabi és Rena
Hatalmas tér tárul elétek. Magas plafonról egy hatalmas üvegcsillár lóg, mely valószínűleg bevilágította ezt a hatalmas teret. Még igazi gyertyás megoldás, viszont az egész már nagyon poros, és tele van pókhálóval. Előttetek egy nagy lépcsősor, mely jobbról és balról vezet fel egy magasabb szintre, középen pedig egy folyosó, mely egy másik terembe vezethet. Láthatjátok, hogy a folyosón kiállított páncélok sorakoznak. Hatalmas térben visszhangzik hangotok, és tényleg el tudnátok képzelni, hogy milyen csodás fogadóterem lehetett, mikor még érkeztek ide vendégek.
Lehet, hogy nem érzékelitek egymást, de Hanabi fénygömbje gond nélkül megjelenik, így akár még jobban szemügyre vehetitek, hogy milyen is a Kastély beltere. Illetve, hogy merre is szeretnétek majd menni, vagy meg is nyugodhattok, hogy a képességeitek használhatjátok.
Még mielőtt eldöntenétek, hogy akkor merre is mentek, vagy éppen ki megy elől, megszólal Hanabi telefonja. Megérkezett Yoriko üzenete, melyben megerősítést nyer, amit feladatadótok válaszolt Seiun-nak.
- A lelkek számáról nincs pontos adatunk, de érzékeltünk Lidércmozgást is a környéken. Azonban szigorúan csak a környéken, ugyanis a kastély területére látszólag nem mernek bemerészkedni. Ezért sem tartottuk eddig elsődlegesnek a területen lévő, feltételezetten leláncolt lelkek átküldését. Azonban a bontás miatt sürgőssé vált, hogy intézkedjünk. … Az akta a 12. osztag birtokában van, így nem tudok vele szolgálni. Azonban nincs sok információnk, és az osztagnak is volt fontosabb ügye.
Hanabi, a kapott üzenet tartalmaz egy grafikon is, mely mutatja a környéken történt Lidércmegjelenéseket. Nem nagyobb az átlag megjelenések arányától, viszont az itt tartózkodás nem volt hosszú. Valószínűleg csak elkapták a lelkeket és már vissza is tértek. De a megjelenések kizárólag a Kastélykörnyékére korlátozódik. Három ismert Lidérc adata is csatolva van az aktához. Valószínűleg olyanok, akiknek kifejezetten itt van a vadászterületük. Vagyis inkább csak volt, mivel mind a háromhoz az volt írva, hogy "Eltűnt". Utolsó észlelési adatuk szerint mindhárom ugyan akkor tűnt el, és elég közel a Kastélyhoz. Valószínűleg bemerészkedtek. Azonban a Lidércek mellett egy Shinigami adata is megjelenik. Újoncként küldték ki a feladatra, miszerint küldje át az itt található lelkeket. Visszatértekor tele volt súlyos sérülésekkel és megbolondult. Értelmetlen szavakat mondott egymás után, majd egyszerűen megnémult. Két nap múlva pedig belehalt a sérüléseibe. Az "utolsó szavai" nem kerültek feljegyzésre és mivel megnémult, ezért nem tudtak meg semmilyen információt. Feltehetőleg a kastélyba érkezés előtt Lidérctámadás áldozatául vált. Mivel a Kastélyban látszólag a lelkek biztonságban voltak a támadásoktól, és mivel valószínűleg a területhez láncolódtak, ezért jobb volt nem bolygatni a dolgokat. Viszont a bontás felkavarja az álló vizet, ezért vált égetővé a lelkek kimentése.
Ezek az információk hasznosak, de nem elégségesek. Közel sem magyarázza meg "hanyagságot", vagy mivel is álltok szemben. Tényleg ti vagytok az "áldozatok" akikre rábízták a feladatot és bíznak benne, hogy képesek vagytok a bontásik megoldani. Azonban úgy néz ki, hogy egyenlőre a megmenteni kívánt lelkeket úgy kell megtalálnotok.


(click to show/hide)


Eliana, Fran és Adrián
Egy nagyobb félkör alakú fedett teraszrészbe értek. Cserepes, kiszáradt növények is vannak, valószínűleg ezek csodaszépek voltak, öntözték őket és a hatalmas ablakokon beszűrődő fény éltethette őket. Egy kisebb növénykertre emlékeztethet benneteket, de inkább nagyobb hely van sétálgatásra, esetleges táncra. Egy boltív választja el a tényleges beltértől. Azon áthaladva mintha egy folyosó részre érkeznétek. Ha egy újabb és nagyobb boltíven tovább haladtok, akkor valószínűleg a táncterembe érkezhettek, de jobbra és balra nézve is láttok haladási útvonalat. Balra egy másik helyiségbe érhettek, ami valószínűleg a tényleges növénykertet rejtheti, jobbra pedig egy felfelé vezető, díszes lépcső található.
A biztonság kedvéért megpróbálhatjátok feltérképezni a területet, azonban ez nem sikerül. Sőt valójában egymást sem érzitek, amit nagyon is furcsállhattok, de lélekenergiátokat gond nélkül tudjátok összpontosítani. Olyan, mintha csak az érzékelésetek lenne megbénítva. Így talán nem tanácsos szétválnotok és egyesével felderíteni az útirányokat, de ez egyben azt is jelenti, hogy választanotok kell, hogy merre is akartok menni. Mivel a lelkek nem jönnek elétek, ezért magatoknak kell felkutatni őket. Vagy talán mégsem? Ugyanis mintha valaki levert volna valamit fenn, ahová a lépcső vezet. Így úgy döntötök, hogy felmentek megnézni, hogy miről is van szó. A díszes lépcsőn feljutva a bölcsesség templomába érkeztek.



Bizony, nem máshová, mint a Kastély tudásbázisába, egy csodás könyvtárba. A polcokon poros könyvek sokaságai sorakoznak, azonban pár példány a földön is található. Egyet-kettőt felvéve bele is nézhettek. Egy asztal is található, ahol egy mellszobor is díszeleg. A szobor mellett még otthagyott papírok is vannak. Mindhárman találtok magatoknak elfoglalni valót, vagy valami olyat, ami érdekel benneteket. Fran viszont te olyat találsz, amit lehet nem kellett volna. Az asztalon lévő mellszobron egy oda nem illő vésetet fedezel fel. Szabályos háromszög alakú véset, melyet be lehet nyomni. Úgy véled titkos rejtek aktiválója lehet, aminek jó lenne utána járni, ezért be is nyomod. Azonban nem számítasz arra, ami ezután történik. Egy pillanat alatt megnyílik alattad a föld és te leesel. Esélyed sincs fel sem fogni a történteket, nem hogy megkapaszkodni esetleg valamiben. Amilyen gyorsan kinyílt és beestél, olyan gyorsan csukódik is vissza. Eliana és Adrián észre sem vették, hogy mi is történt veled, csak akkor, mikor már nem vagy sehol sem. Eliana-nak tűnik fel először, hogy Fran-t elnyelte a föld. Mivel nem érzitek egymást jelenlét sem, ezért azt sem tudjátok, hogy mikor és hova tűnt. Ez azt is jelenti, hogy azt sem tudjátok hol is kezdjétek eltűnt társatok keresését. Mit fogtok csinálni?

(click to show/hide)


Határidő: 2016. Április 23.
Post sorrend: Nincs


.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Ápr. 16, 17:20:39 írta Dokugamine Riruka »

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Irány a Kísértetkastély!
« Válasz #7 Dátum: 2016. Ápr. 05, 20:59:22 »
.
Elég nagy zajt csaptam, viszont furcsamódon nem történt semmi. Mármint, a bulizó szellemek sokaságai nem kapták csodálkozó vagy mérges tekintetüket rám, vagy nem jelent meg egy mogorva rendkedvelő szellem sem, hogy felelősségre vonjon, hogy mégis mit merek csinálni. A csend visszhangzott.
- Úgy tűnik, senki nem rohan, hogy megnézze, ki zavarja meg a csendet. … Akkor menjünk beljebb…
Ezzel minden szívbaj nélkül egyszerűen beljebb sétálok. Elképesztő lehetett ez a fedett teraszrész, most viszont tényleg olyan romos és gyomos.
- A gyomtalanításon felül egy lomtalanítás és tavaszi nagytakarítás is el kellene… De inkább legyalulják. Kár érte…
Kontrázok Adrián megjegyzésére. Bentebb fáradva több lehetőségünk is volt. Kíváncsiságképp megpróbáltam feltérképezni a területet, azonban egy igen furcsa dolog történt. Mintha a képességem és az érzékeim teljesen megbénultak volna. Nem hogy mást, hanem a közvetlen mellettem álló Adrián-t és Fran-t sem vagyok képes érzékelni. Ilyen még nem fordult elő velem. Mondhatni ingerült is lettem tőle. Ha én képtelen vagyok, akkor Fran és Adrián biztos nem, de azért rájuk kérdezek.
- Ti sem érzitek? … Nem tetszik ez nekem… Maradjunk együtt!
Mondom kedves kis társaimnak. Bár abból csak az egyik jött szívesen. Háromfelé is mehetnénk, viszont így nem javasolhatom, hogy váljunk szét. Ha szétválunk, akkor nem leszünk képesek megtalálni egymást. Az meg egyértelmű volt kintről nézve is, hogy még együtt is képesek leszünk ebbe a nagy Kastélyban eltévedni, nem hogyha szétválunk. Ez pedig azt vonja maga után, hogy együtt kell maradnunk és a három út közül kell egyet választanunk. Előre valószínűleg a bálterem vagy táncterem lehet, hisz a megfáradt bálozók biztos, hogy erre jöttek ki a frisslevegőre. Balra, ha jól látom, akkor további tuják vannak. De nincs kedvem a gondozatlan susnyásban bolyongani.  Így marad a másik két lehetőség és azok közül fogok egyet választani. Azonban a sors úgy akarja, hogy utunk felfelé vezessen. Egy zajt hallottunk. Valami fent leesett, és valószínűleg attól, hogy valaki leverte. Ha pedig így volt, akkor mi is jobban tesszük, ha felmegyünk és megnézzük. Hisz mégis csak érte jöttünk.
- Nézzük meg!
Jelzem a fiúknak, hogy merre is megyünk akkor. Jobbra egy csodásan kidolgozott lépcső vezetett egy szinttel feljebb. Igen csak poros volt a kapaszkodója így egyáltalán nincs kedve az embernek megfogni. Nem fogok osonni, így csak simán felmegyek, és lépek be a helyiségbe. Ez nem más, mint a Kastély tudásbázisa. Tele van porosabbnál porosabb könyvekkel. Egy kettő még a földön is hever. Egyszer csak egy, a földön heverő könyvön akad meg a szemem. Az nem úgy volt poros, mint a többi. Ez csaphatott zajt, mikor földet ért. Felvettem és lefújtam róla a port. Kinyitottam, és ha jól látom, akkor valami hittérítéses könyv volt. Miként kérj bocsánatot Istentől, miként vezekelsz halálod után, és milyen bűnökkel kerülsz a pokolra. Valószínűleg az itt lévő szellemek elkezdtek azon gondolkodni, hogy átkeljenek vagy, ahogy a könyv írja, Isten elé járuljanak, hogy ítéletet mondjon a lelkük felett. Fogalmuk sincs mi is a valóság. Félnek, és megpróbálnak valamibe kapaszkodni. Azok a semmirekellő Halálistenek meg bezzeg nem foglalkoznak az üggyel, csak mikor már ég a talpuk alatt a talaj. Majd be fogok olvasni Nara Kapitánynak erről az esetről is, hogy milyen hanyagok. Ki nem állhatom. Akkor cselekednek, mikor már késő. Fogadjunk, hogy majd fehér lovon fognak belovagolnak, hogy jöttek megmentik a lelkeket. Ők a hős angyalok. Hányinger. De hiába jönnek, mert addigra mi már végzünk is. Nincs kedvem sokáig itt időzni.
Fran a könyvespolc mellett a könyveken végig slikva olvasta a címeket. Én egy laza mozdulattal adtam hátra Adrián-nak a nálam lévő könyvet, hogy ő is nézegesse meg.
- Elkezdtek a továbblépésen agyalni…
Majd elindultam az asztal felé, ahol ha jól látom, akkor vannak még szétszórt papírok. Lehet az egyik valamire még használható is lehet. Láttam, hogy Fran az asztalon lévő ismeretlen férfi mellszobrát nézegeti. Felvettem a papírokat, lefújtam róluk a lerakódott port és elkezdtem olvasgatni. Észre sem vettem, hogy közben már szinte háttal vagyok a két fiúnak. Eléggé elmerültem a papírok olvasásában. Majd mikor visszafordultam, hogy mondjak valamit a fiúknak, akkor már csak az egyik volt meg.
- FRAN!?
Csak kapkodtam a fejemet és a szememet, de sehol nem láttam. Hova tűnhetett el? Hisz az előbb még tényleg itt állt szinte mellettem. Hova lett? Nem is hallottam elmenni. De akkor meg hova lett? Elnyelte a föld?
- FRAN!? … Egy perce még itt volt!
Tényleg fogalmam sincs, hogy hol van. De Adrián tekintetén is látom, hogy ő neki sincs fogalma sem, hogy hova is tűnhetett el ilyen hirtelen. Fogalmam sincs, hogy mi történhetett. Szó nélkül nem ment volna el sehova. Fran a Fracción-om és felelősséggel tartozom érte. Meg kell találnom! Nem veszíthetem el! De nem vettem észre, hogy megtámadtak volna minket. Akkor meg? Mi történhetett? Hol lehet? Meg kell találnom! Ha valaki bántani merte, akkor isten bizony kibelezem. Nem kegyelmezek annak, aki bántja az én drága Fracción-omat. Akkor aztán félhet a túlvilági élettől. Én leszek számára a megtestesült démoni büntetés, aki olyat tesz, amit még újjászületve is rettegni fog.
Miközben ezen gondolkodom, meg is állok, és a lélekenergiám miatt lehűl a levegő. A lélekenergiától a hajam is lebeg. Szegény Adrián is érzékelheti, hogy igazán dühös lettem, és ha kezeim közé kerülnek a felelősek, akkor azoknak annyi. De ezen nincs is mit csodálkozni. Aki kezet mer emelni az én Fracción-omra az jobb, ha élve elássa magát, mert ha én teszem hűvösre, azt nem fogja megköszönni.
- MEG KELL TALÁLNUNK!
Éles és haragos, de elhatározott tekintettel nézek Adrián-ra. Talán túlcsordultak bennem az érzelmek, de nem veszíthetem el a fejemet, és komolyan végig kell gondolnom, mert ha nem így teszek, akkor csak az ellenség kezére játszok. Igyekszem megnyugodni. Úgy gondolom Adrián számára a látvány ijesztőbb volt, hogy ténylegesen lesújtva, fojtogatva érezze magát a lélekenergiámtól.
- Nem mehetett messzire! Valószínűleg itt lesz valahol! … A felelős imádkozhat. Kérje Isten irgalmát, mert én nem leszek vele irgalmas. Aki bántani meri a Fracción-omat, az megkeserüli…
Ezzel el is indultam a könyvtár belseje felé. Viszont akkor hirtelen villámcsapásszerűen megtorpantam és fordultam vissza Adrián felé.
- Maradj a közelembe! Téged nem foglak elveszíteni!
Határozottság tükröződött vissza a szememből. Tényleg, nem akarom, hogy őt is elragadják tőlem. Még az is sok, hogy be sem léptünk, de már Fran el is tűnt. Mondjuk nem féltem, elég erős, de akkor is felettébb dühít, hogy csak úgy valaki elragadja mellőlem. Úgy, hogy én nem is éreztem semmit sem. Ez a lehető legfrusztrálóbb. Én vagyok az Espada-ja és felelősséget vállaltam érte. Én felelek érte. Én hoztam ide. Nem hagyom, hogy csak úgy elvigyék az én egyetlen Fracción-omat. Meg fogom találni. Ha kell, akkor feldúlom érte az egész könyvtárat vagy az egész Kastélyt.

.

Karakterlap

Adrián Ruiz

Az arrancarok gyöngye

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 000 / 30 000

Hozzászólások: 114

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 1 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Midnight Blue

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A világ csupán egy óriási színpad.

Post szín:
#3CAFC8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Irány a Kísértetkastély!
« Válasz #8 Dátum: 2016. Ápr. 06, 19:15:58 »
Semmi válasz nem érkezett a ház lakóitól. Sem az ajtóberúgásra, sem az utána intézett hozzászólásomra.
- Talán tévesek az információk és ez mégis csak egy egyszerű romos ház.
Az egykoron itt élők minden bizonnyal remek stílusérzékkel voltak megáldva, amint ezt a ház igényes elrendezése is mutatja. Az én ízlésemnek talán túl sok az ablak, de azért meg kell hagyni nem ellenkeztem volna, ha még életemben valaki azt mondja, hogy itt lakhatok. Beljebb haladva el is érkezünk egy komolyabb választáshoz, ugyanis a folyosóról több irányba is ágazik az út. Tulajdonképpen nem nagyon érdekel merre megyünk majd, de nem is az én tisztem ezt eldönteni, egyébként is, akarom ellenére vagyok itt. Legszívesebben hátrahagynám őket és a küldetéssel nem törődve, saját szórakoztatásomra bolyonganám be a helyet.
- Ti sem érzitek? … Nem tetszik ez nekem… Maradjunk együtt!
Egészen eddig nem is tűnt fel a dolog, csupán Eliana figyelmeztetése után döbbentem rá, hogy a pesquisám cserben hagyott. Nem csak a házon kívül eső dolgokat sem érzem már, de még azok lélekenergiáját sem, akik mellettem állnak. Ez még jobban elkezdett bosszantani. Ez a fajta érzékelés az egyik legfontosabb eszköz az arzenálomban, hogy "szemmel" tartsam a körülöttem lévő dolgokat és most, hogy ettől megfosztottak úgy érzem magam, mint akit megvakítottak. Másfelől elgondolkodtató is.
- Talán éppen ez az oka, hogy sem a shinigamik, sem mi nem tudtunk e hely létezéséről egészen eddig. Valószínűleg kívülről sem lehet érezni a bent tartózkodókat. - Osztottam meg a többiekkel a véleményemet.
Viszont ennek "hála" Eliana most már kínosan ügyelni fog az együtt maradásra, ami egyben azt is jelenti kevesebb esélyem lett a meglógásra. Persze, ha mégis sikerülne, utána már nem valószínű, hogy megtalálna bárki is, még a házban vagyok. Csintalan vigyor ült ki az arcomra ezen gondolatmenet hatására. Azt hiszem kezd megtetszeni ez a hely. Jóval nehezebb lesz így szellemet is találni - már ha egyáltalán vannak - aminek szintén örülök. Jobb, ha nem is találjuk meg őket, vagy legalábbis nem mi. Sajnos azonban elkiabáltam magam, hisz a következő pillanatban tompa puffanás hallatszott a fejünk felől, pont amerre feltehetőleg a lépcső is vinne. Mégpedig igencsak régi lépcső, melyről díszítése is árulkodott. Manapság már nem szokás ennyire kicsicsázni valamint, bár ízlés dolga... Lopakodással nem törődve baktattunk fel az emeletre, ahol egy igencsak impozáns könyvtár fogadott minket. Rövid nézelődés után Eliana felvett egy a padlón heverő kötetet, majd nekem is tovább adta átnézésre. Valami vallásos kelekótyaságról volt szó benne, képekkel illusztrálva. Remélem a többi könyv is hasonlóan "érdekes" témáról szól, mert máskülönben még sajnálnám is, hogy eldózerolják őket. Alig sikerült elfojtanom a feltörekvő hisztérikus röhögést, amikor arra gondoltam, hogy egy szellem talán az imént épp ezt lapozgatva próbálta felszabadítani magát. Milyen naiv! Véleményem szerint semmivel sem jutunk közelebb a szellemek megtalálásához régi dolgok olvasgatásával, de ha már ők ketten ilyen lelkesen kutatnak legalább én is tegyek úgy, mintha azt tenném. Egy darabig lapozgattam még a nálam lévő könyvet, majd úgy döntve, hogy más néznivaló után keresek összecsaptam magam előtt, ami nem volt okos ötlet, mert az oldalak között megbújó por mind az arcomba szállt és elkezdte csípni a szememet. Hát ez remek! - zsörtölődtem magamban, miközben próbáltam kidörzsölni. A következő amire emlékszek az Eliana kétségbeesett kiáltása. A név hallatán én is felhagytam minden dolgommal és keresni kezdtem a szememmel Frant, mindhiába, így csupán tanácstalanul vállat vontam, mikor tekintetem találkozott Elianáéval. Ami ezután következett, azt leginkább úgy érdemes elkönyvelnem, hogy eszembe se jusson valaha is szemtől szemben harcolni az Espadával. Úgy éreztem megfagy az ereimben a vér - szó szerint - és minden levegő kipréselődött a tüdőmből, ami miatt észrevettem, hogy látszik a leheletem. Mikor végre kezdett lenyugodni és én is újra levegőhöz jutottam kikerekedett pupillámat ismét felváltotta közömbös tekintetem.
- Nem mehetett messzire! Valószínűleg itt lesz valahol! … A felelős imádkozhat. Kérje Isten irgalmát, mert én nem leszek vele irgalmas. Aki bántani meri a Fracción-omat, az megkeserüli…
Érdekes információhoz jutottam. Már az edzés óta sejtettem, hogy Eliana és Fran régebb óta ismerheti egymást, de azt nem tudtam, hogy ő lenne a fracciónja. Volt valami pozitívan irigylésre méltó abban, hogy mennyire felelősségteljes a beosztottja iránt, ami még engem is arra késztetett, hogy aktivizáljam magam. Hiszem, hogy nem most láttuk utoljára Frant. Nem olyannak ismertem, aki csak úgy könnyedén feladná, így akárki vagy akármi is a tettes aki elragadta, nem lesz könnyű dolga vele.
- Ne aggódj, megtaláljuk Frant. Az előbbi jeges frissítő meggyőzött, hogy mégiscsak érdemes volt eljönnöm. - Mondtam vigyorogva.
Rejtélyes lélekenergia-érzékelés blokkoló és hirtelen eltűnés. Azt hiszem ez a hely jobb bulinak fog bizonyulni, mint azt elsőre gondoltam, persze Eliana nem biztos, hogy egyet értene ezzel. Hasonló gondolatok futottak át a fejemen, miközben tovább követtem őt egyre beljebb az épületben.

Karakterlap

Mizushima Rena

Eltávozott karakterek

2. Osztag

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
28 500 / 30 000

Hozzászólások: 23

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 10 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bordó ezüst peremmel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#f7565b


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Irány a Kísértetkastély!
« Válasz #9 Dátum: 2016. Ápr. 18, 20:49:30 »
A kastély ajtaja kínkeserves nyikorgással, csak nagy nehezen tárult ki előttünk. Olyan régi a kóceráj, hogy már a karbantartóból is csak a lelke maradt itt. Biztos ő keseredett el a leginkább, látva hogy mivé vált a hely :|
Lépteinktől felkavarodik a sok éves állott por, amitől kapar a torkom; köhögnöm kell.
- Egy szellőztetés nem ártana... - Jegyzem meg, de az ablakok körvonalát nem igazán látom. Talán bedeszkázták, vagy ami még rosszabb, betéglázták őket.
Az épület belsejét csak pillanatokkal később világította be halványan Hanabi lélekenergia gömbje, ezután volt alkalmam csak körbe nézni. Valami iszonytatóan magas belmagassággal rendelkezett már a földszint is, hát akkor majd a többi emelet. Pillanatokon belül egy hallba érünk, ahonnan ívesen vezet fel az emeletre két lépcsősor is, köztük pedig egy folyosó folytatódik egyenesen. Minden bizonnyal a nővérem nem gondolta jó előre, hogy ekkora teret kell majd bevilágítania, mivel fokoz egy kicsit a gömbje hatásfokán, hogy az apróbb részleteket is szemügyre tudjuk venni.
A helyiség mai dekorációja többnyire pókháló füzér, ami a néhai öreg csillárról hullik alá, mint valami függöny. A csillárnak alig látható a lánc, amellyel a falhoz van kötözve több helyen is, ugyanis ez még abból a korból való, mikor leeresztették, hogy meggyújthassák rajta a gyertyákat. Mondhatni ósdi egy dolog, de úgy hallottam, pusztán fényűzésből a '20-as és '30-as években is használták. Megborzongok, végig szalad rajtam egy baljóslatú érzés. 
- A csillár alá ne menjetek! - Szólok a lányoknak, akik időközben hátrébb maradtak tőlem. Nagyon remélem figyelik, hogy merre mennek, mert ha itt rossz akaratú lelkek bolyonganak, minden horrorfilm eszközt be fognak vetni, ami közé pedig köztudottan tartozik a csillár ránk pottyantása is. Grrr.
Hanabinak csipog a lélekmobilja, üzenetet kaphatott, mert megáll azt olvasni. Ahogy gyengül az ő lélekenergia gömbje, úgy döntök, csinálok egy sajátot. Több időbe telik felduzzasztanom ökölnagyságúra, mint a nővéremnek tellett, de az enyém is szép stabil lett, igazi mestermű *-* Büszke vagyok magamra!
Sei az egyik, míg én a másik irányba megyek bóklászni. Én magam a fal mentén megyek körbe, próbálom kivenni a felfüggesztett képkeretek tartalmát, de olyan magasan vannak, és olyan sötét már rajtuk a festék, hogy az én fénygömbömmel esélyem sincs megnézni az alakokat. És egyébként is a képkeretek maguk vannak akkorák mint egy alacsonyabb ember, így a legteteje kétszer olyan magasan van, mint én. Meg biztosan tiszta porosak is, azt meg nem lenne jó felkavarni egy ilyen zárt légtérben. A harmadik képnél adom fel, aminek az alján egy menyéttől megrémülök. Albínó menyét, a vörös szeme az éves porréteg alól is gonoszan csillan ki. Vagy talán görény... 
Figyelmem a megannyi szobrozó páncélra keveredik. A képek között áll egy-egy, kicsit más mindegyik. Amelyik előttem áll, még egy kicsit csollog is. Leemelem a sisakját, forgatom a kezemben; belefújok. Köhécselek egy kicsit, aztán furi ötletem támad, miszerint magamra öltöm, ha mást nem a sisakot. Frufrumat elsöpröm az arcomból, majd óvatosan felhúzom a sisakot. Alig látok ki belőle éppen egy vékony csíkon. Még jobb kezembe veszem a páncél kardját, majd odahohouzok Seiunhoz.
- Találtál valamit? - Nézek vele farkas szemet, csak abban reménykedem, nem riad halálra a sisak miatt. Ezután, hátra tekintek Hanabira, aki még mindig a telefonját olvassa.
- Merre menjünk ezután? - Kérdezem újból Seitől, várva, hátha ő már elhatározásra jutott ezügyben. Anélkül, hogy összebeszélnénk, elindulunk a nővérem irányába. - Jó ötlet. Talán szerencsésebb letudni a szinteket egymás után, aztán az udvart is. - Mosolygok rá, úgy tűnik egyetértünk. Közben odaértünk Hanabi elé, de ő még mindig nem nyitott felénk a testtartásával. Muszáj vagyok kicsit megpiszkálni.
- Írnak valami érdekeset? - Nézek Hanabira kérdően, hátha erre elmondja, mi az a hosszú valami, amit olvasott ezidáig. Talán Sei kicsit meglepődött, hogy megelőztem a kérdéssel, de hát na! Kíváncsi vagyok! 


(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2016. Ápr. 20, 09:47:25 írta Mizushima Rena »

Karakterlap

Mizushima Hanabi

Shinigami

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 90 000

Hozzászólások: 135

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 38 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A különbség gyógyszer és méreg között gyakran csak a dózis."

Post szín:
#BB8EAD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Irány a Kísértetkastély!
« Válasz #10 Dátum: 2016. Ápr. 23, 23:44:07 »
Szerencsére a lélekenergia gömböm megjelenik, így bár nem érzékelem a mellettem álló két rokonom jelenlétét - számomra érthetetlen okokból -, legalább a mágiát tudom, vagyis tudjuk használni a továbbiakban is. Ez nagyon jó, elvégre ha nem így lenne, akkor az elkövetkezőkben nem tehetnék mást, csak reménykedhetnék a szerencsében, hiszen bár itt van nekem Tombo, nem élek tévképzetekben. Az íjjal, melyet képes vagyok megidézni, igen kevés százakéban tudnék bárkit is leszedni. Maximum sérüléseket tudnék okozni. Mondjuk a semminél több, de annál kevesebb, mint amit a mágiáimmal tudok csinálni.
- Ez tény :| - bólintok a húgom szavaira. Még jó, hogy a bajaim bő listáján az asztma nem szerepel, ha mégis ott lenne, akkor most ez a por nem tenne jót neki.
Ahogy beljebb megyünk és körbenézek a gömb adta fényben, két dolgot kell megállapítanom. Az egyik, hogy ezt a helyet jó régen látogatta meg élő ember, a másik az, hogy hiányoznak a lelkek. Ha hihetünk annak, amit az a semmirekellő, a munkájához alig értő első osztagos mondott, akkor itt elég soknak kéne lennie. Ám egyet sem láthatunk. Csak az üres, poros és kihalt kúria tárul elénk. A kinézete nem rejteget semmi újat vagy esetleg szokatlan, láttam már ilyet régi, emberek világából származó könyvekben és egyéb dokumentumokban. A stílus barokk vagy reneszánsz lehet. Ebben most nem vagyok egészen biztos. De a lényeg, hogy így elsőre semmi szokatlant nem találok benne.
- Mi? - kérdezem kissé értetlenül, mire felnézek a húgom által említett tárgyra. Csúnya, viaszos és poros, de nem értem, hogy mi lehet vele a probléma. Még ha ne adj isten, le is esik egy viaszdarab vagy akár az egész csillár, akkor sem tehet bennünk kárt. Ha pedig mégis megsebezne valamelyikünket, az lenne csak az igazán érdekes dolog, hiszen jelen pillanatban nem póttestben vagyunk, így csak az olyan fegyverek és tárgyak tudnak ártani nekünk, melyekben van valamiféle lélekenergia. Szóval igen, ha a csillár, vagy a viasz kárt tenne bennünk, az kifejezetten érdekfeszítő lenne. - Rendben - nézek végül Renára, nem fárasztom a tudósos okfejtésemmel, nem hiszem, hogy értékelné, így inkább kikerülöm a csillárt, ahogy kéri. Éppen hogy csak eloldalazok kicsit jobbra, mikor megszólal a telefonom. Remek! Szóval még térerő is van itt.
Az üzenetből sokkal többet megtudok, mint annak a szerencsétlennek a korábbi előadásából. Mondjuk, azt nem hiszem, hogy a tizenkettedik osztag egészen idáig ült egy ilyen aktán, az nem Ránk vallana, de úgy voltam vele, hogy ebbe már nem kötök bele. Majd megteszi ezt más. Mindenesetre, ahogy megnyitom a csatolt aktákat, érdekesebbnél érdekesebb dolgokkal találom magam szembe.
Három ismertebb Lidérc is eltűnt erre? Nem mondom, hogy ez aggasztó, vagy zavaró lenne, csak érdekes. Az ismert, névvel rendelkező Lidérceknek többnyire van valami különleges képességük, ami megkülönböztet őket ezen a szinten álló fajtársaiktól. Ebből pedig az is következik, hogy erősebbek. Szerintem a Gotei 13 már ezt is intő jelnek tekinthette volna :|. Nem szeretek zsákbamacskát játszani, mert az „Eltűnt” és az „Elpusztított” között van különbség. Az előbbi bármikor előkerülhet az utóbbi nem. Szóval jobbnak látom megtekinteni a Lidércekről szóló csatolt anyagokat is. Mikor ezzel megvagyok, érdeklődve nézem meg az utolsó információ szeletet, mely legnagyobb meglepetésemre egy halálistenről szól, akit szintén azért küldtek ki, hogy átküldje az itt ragadt lelkeket. Azonban ez nem sült el túl jól. Megbolondult és meghalt. Olybá tűnik, hogy az első osztagos tiszt még hazudott is nekünk :|. Nincs az az isten, hogy ne tudott volna arról, hogy már korábban megbíztak ezzel a feladattal valakit. Olyan valakit, aki később belehalt a - szerintem inkább mentális eredetű - sérüléseibe. A magyarázat pedig, hogy miért nem foglalkoztak az üggyel, továbbra is szánalmas. Nem merik kimondani, hogy féltek a következményektől.
Az információk, melyeket a tizenkettedik osztagtól kaptam hasznosnak mondhatóak, ám nem teszik teljessé a képet, sőt. Csak tovább bonyolítják azt. Az egész kezd olyan lenni, mint egy hatalmas kirakós játék, aminek megvannak a kisebb pontjai, de az összekötő elemek és a fő motívum hiányoznak. Végül is csak a legfontosabb részek :|.
Mikor mindent elolvasok, írok egy köszönő üzenetet és megkérem a kapitányom, hogy ha esetleg, időközben még kiderülne valami, akkor értesítsen. Háta segít az ügy felderítésében.
- Hát… - ahogy a két fiatalabb rokonomra pillantok Rena kérdése után, hirtelen nem tudom, hogy mennyit mondjak el nekik a dolgokból. Feltételezésekbe nem szeretnék bocsátkozni. - Eltűnt erre három ismert Lidérc, valamint még előttünk kiküldtek ide egy halálistent, aki belehalt a sérüléseibe, melyeket elméletileg még az előtt szerzett, hogy eljutott volna a kastélyig. - Ez a rész mondjuk számomra teljes mértékben hihetetlen, de nem osztok meg addig hipotézist, még meg nem bizonyosodok annak az igazáról. - Illetve… ez mondjuk nem állt az üzenetben, csak számomra kissé irreális, hogy azért küldtek minket ide, mert állítólag jó pár átküldendő lélek van itt. Azonban eddig nem láttam sehol senkit. Azt pedig gondolom tapasztaltátok, hogy nem érezzük egymás jelenlétét. Ez szintén aggasztó, bár az, hogy meg tudjuk idézni a lélekenergia gömbjeinket azt jelenti, hogy a mágia használatára képesek vagyunk. És bár nem én vagyok a csapat vezére, nem is kívánok annak előlépni - még csak az kéne, hogy az enyém legyen a felelősség. - Azonban a korábban elmondottak alapján lenne két javaslatom. Az első, hogy semmi esetre se váljunk szét, a második pedig a fokozott figyelem és óvatosság. Valami nem stimmel ezzel a hellyel, meg úgy az egész üggyel. - No meg azzal, ahogy a Gotei kezel ezt az egészet. Sumákolnak és ködösítenek. Igen, ez az, ami a leginkább zavar az egész dologban. De ezt még nem kötöm a lányok orrára. Hiszen, ha nem válogatom meg jól a szavaimat, akkor akár árulásnak is lehetne venni a mondandómat és bár nem hiszem, hogy pont ők értenék félre, vagy dobnának fel, az ördög sosem alszik.
- És ti? Találtatok valami érdekeset? - nézek rájuk kérdőn, miközben elteszem a telefont és ismét megidézem a fénygömbömet. Feltűnik Rena érdekes kis „jelmeze”, de úgy érzem, hogy azzal teszek a legjobbat, ha inkább nem is kommentálom a dolgot. Ha ő így érzi jól magát, akkor egészségére. Bár én biztos nem vennék magamra, vagy éppen magamhoz semmit, ami ebből az átkozott kastélyból van. - Merre megyünk tovább? - nézek Seire. - Én az alsó szintekkel kezdeném a kutatást, hogy megbizonyosodjunk arról, biztosan nincs alattunk semmi. De a döntés a tiéd, te vagy a csapat vezére - eresztek meg egy halovány mosolyt a lány felé. Én elmondtam a véleményem, ha ő nem így gondolja, akkor nekem úgy is jó.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Ápr. 24, 13:43:46 írta Mizushima Hanabi »

Karakterlap

Dokugamine Riruka

Mesélő

*

Hozzászólások: 37

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Xcution

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#f5999e || #ac2e5e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Irány a Kísértetkastély!
« Válasz #11 Dátum: 2016. Ápr. 25, 15:41:58 »
Seiun, Hanabi és Rena
Míg Hanabi alaposan végig tanulmányozta a kapott anyagot, addig ti a környezeteteket. Próbáljátok a lehetséges veszélyforrásokat keresni, és arra figyelmeztetni egymást, de nem is sejtitek, hogy valójában a teljesen ártalmatlan dolgok válnak igazi veszélyforrássá. Rena, hirtelen a hideg fut végig a hátadon. Egy pillanat alatt egy árny jelenik meg mögötted. Sötét és ijesztő aurát árasztva magából. Komolyan megrémülhetsz. Ahogy megjelent, úgy meg is ragadja a karodat és felemel. Az a páncél, amelyiknek elvetted a sisakját, erősen megragad és felemel, hogy a lábad ne érje a földet. Szorításából nem lesz egyszerű kiszabadulnod. Jó rálátásod van, és belenézve konstatálhatod, hogy bizony nincs benne senki és teljesen magától gondolt egyet, hogy visszaszerzi a fejét. Azonban nem ez az egyetlen páncél, amelyik úgy határoz, hogy kinyújtóztatná a lábait. Rozsdától csikorogva alakzatba állnak a fegyvereikkel. Annak ellenére, hogy rozsdásak, porosak, pókhálósak és a fegyvereik is életlenek, attól még egészen jól mozognak és igen csak veszélyesnek látszanak. Akkor bizonyosodik be mindez, mikor tényleg rátok rontanak. Mintha komoly harcosokkal vívnátok. Nem egyforma a mozgásuk és a harcstílusok. Ez már abból is kitűnhet, hogy nem egyforma fegyvereik vannak. Igen csak megizzasztanak benneteket. Komoly harcedzett katonákkal kellene felvennetek a harcot. Nehezen tudtok bevinni találatot, ha összeakasztjátok velük a kardotokat. Ráadásul igen csak jól védi őket a régi páncél. Ha sikerül is szétütnötök az összeállítást, néhány másodperc múlva megint összeáll, mintha egy mágnes összehúzná az elemeket, és ismét támadnak.
 
 
 
Igen csak kellemetlen egyetlen páncéllal is harcolnotok, viszont az egész páncélkollekció úgy határozott, hogy felveszi veletek a harcot. Ami igen csak kellemetlen és egyik sem olyan lovagias, hogy egy az egy ellen harcoljon veletek. Eleinte megtapasztalhattátok, hogy milyen nehéz egy ellen küzdeni, de mire ez tudatosulna bennetek, addigra már nem is egyel kell harcolnotok, hanem sokkal. Sok időt nem hagynak nektek. Igen csak nagy bajban vagytok. Az ellenség száma nem olyan nagyon vészes, sokkal inkább a képességeik az aggasztóak.
Gondolhatjátok, hogy Rena haragíthatta magára a páncélokat. De azt sem zárhatjátok ki, hogy ez egyszerűn védelmi funkció náluk, és illetéktelen behatolóknak néznek benneteket, és azért támadnak. Valamint attól, hogy nem látjátok, de lehet, hogy valaki irányítja őket. Ha pedig így van, akkor nagyon ügyes lehet, hogy ilyen szintű támadásokat tud kivitelezni nem is egy páncéllal.
Egy éles fegyver csikorgását hallva lehet, el kell gondolkoznotok a visszavonuláson is? Egy hatalmas páncél, ami egy igen csak méretes személynek készülhetett egy hatalmas fejszét csapott fel a vállára. Aminek az első csapását mindhárman megússzátok, mivel az egyenesen beleáll a talajba és teljesen összetöri a padlót. Ha ennek a páncélnak a csapása bármelyikőtöket eltalálja, az igen csak komoly sérülések tulajdonosa lesz. Sőt lehet szörnyet is halna bele.
Meg kell próbálnotok rájönni hol és mi is a páncélok gyengepontja, mellyel győzelmet arathattok felettük. Miközben igyekeztek a támadásokat védeni, és a nagy végzetes csapásait elkerülni. Talán érdemes kicsit jobban figyelnetek a szétütött páncélok regenerálódására.

(click to show/hide)

.
Hanabi
(click to show/hide)

.
Eliana és Adrián
Úgy határoztatok, hogy a Könyvtárba kezdtek el kutatni Fran után. Fogalmatok sincsen, hogy valójában nincs is ott, de egyre beljebb haladtok a könyves szekrények között. Minden sor közé benéztek, de senkit sem találtok. Egyre mélyebbre és mélyebbre haladtok. Tényleg hatalmas egy könyvtár. Majd elértek a végére és balra átlagos hosszúságú sor volt, jobbra viszont hosszabb és a végén egy ajtóval. Kételkedtek, hogy Fran idáig eljutott, de úgy sejtitek, valami lapulhat az ajtó mögött. Viszont mielőtt belépnétek a sorba, az ajtó irányába, azon kapjátok magatokat, hogy egy könyv repül felétek. Mintha csak valaki felétek dobott volna egyet-egyet. Meglephet, eltalálhat, de ki is védhetitek a könyvtámadást. Viszont a támadás irányába elnézve nem láttok semmit sem. Mintha egy láthatatlan személy próbált volna rátok támadni. Ami elképzelhetetlen, hisz mégis ti látjátok a "láthatatlant". Azonban nemsokára nyilvánvalóvá válik, hogy miről is van szó.
 

A könyvek maguktól röppennek ki a sorok közül, mint valami madarak. Lapjaikkal és borítóikkal csapkodnak. Eleinte, mintha csak céltalanul repkednének, mintha csak élveznél, hogy felröppenhettek, majd rendeződnek, és határozottan felétek fordulnak. Határozottan felgyorsulva, mint mikor a sas lecsap az áldozatára, úgy céloznak meg benneteket. Ráadásul van, amelyik a lapjait, mint valami éles kést köpi ki felétek. A papír igen fájdalmas vágást tudnak okozni nektek. Ez ellen pedig a Hierró-tok sem véd meg. Olyan vékony vágást tud ejteni, ami úgy viselkedik, mintha pengéjüket a páncél alá tudnák szúrni. Hiába van rajtatok természetes védelem, ezek a vágások, mintha kikerülnék azt és vékony, de mély vágásokat tudnak okozni nektek, ha célba érnek. Azonban nem komolyak, sokkal inkább fájdalmasabbak. Sok könyv támad rátok, de nem gondoljátok, hogy nagy bajban lennétek. Hisz mégis csak könyvekről beszéltek, még ha valaki irányítja is őket a háttérből, csak könyvek, amiket könnyű kettészelni vagy hamuvá tenni. Azonban nemsokára, mintha az egész könyvtár ellenetek fordult volna, és előkerültek a hatalmas Enciklopédiák is. Azoknak van súlyok, és ha felétek hajítják őket, akkor bizony ott maradtok. Pláne, ha a könyv sarka talál benneteket telibe. Ennek már tényleg a fele sem tréfa. Lehet, a visszavonuláson kellene gondolkoznotok? Azonban túl büszkék lehettek ahhoz, hogy pár könyv most menekülésre kényszerítsen benneteket. Azonban lehet jobb nem elsütni egy Cero-t. Mivel elég rozoga az épület, és a támadás nem csak a könyveket változtatja pillanat alatt hamuvá, hanem lebonthatjátok vele az egész Kastélyt. Adjatok bele mindent, de azért vigyázzatok, hogy ne omlasszátok magatokra az egész épületet. Legyetek okosak.


Határidő: 2016. Május 9.
Post sorrend: Nincs


.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Máj. 25, 00:34:44 írta Dokugamine Riruka »

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Irány a Kísértetkastély!
« Válasz #12 Dátum: 2016. Ápr. 25, 23:47:12 »
Adrián felvetésére, miszerint hogy ez a hely, ez idáig rejtve volt és sem mi, sem a Shinigami-k nem tudtunk róla azt nem tartom túl valószínűnek.
- A Halálistenecskék biztos tudtak róla, ahogy az itt lakó lelkekről is, csak egyszerűen nem foglalkoztak velük. Azt is mondhatnám, hogy szőnyeg alá söpörték az ügyet. De most mi jöttünk, és el kell végeznünk a feladatot. … Az átváltozással jobban járnak, minthogy elevenen felfalnák őket, szerintem. …
Egyszerűen fel nem foghatom, hogy tudott Fran csak így eltűnni. Tényleg mintha csak a föld nyelte volna el, mivel egy perce még ott állt mellettem. Mégis hova mehetett? Valamelyik sorban talált volna valamit? Éppen ezért igen csak feldúltan haladtam előre és lestem be a sorok közé. Mind jobbra, mind balra. Persze figyelnem kell Adrián-ra, hogy nehogy őt is szem elől tévesszem.
Egyre beljebb haladunk a könyvtárba. Tényleg igazán hatalmas, magas és hosszú szekrények, polcain rengeteg könyv sorakozik. Tényleg órákat tölthetne itt el egy igazi könyvmoly a könyveket olvasva. Engem viszont Fran megtalálása sokkal jobban izgat. Ráadásul elértük a könyvtár végét. Kétlem, hogy Fran idáig eljutott volna, de útközbe egyáltalán nem láttuk. Sőt, senkit sem láttunk. Ami igen csak furcsa. Balra szokásos hosszúságú, de jobbra hosszabb és a végén egy ajtó van. Valószínűleg az egy másik helyiségbe vezethet. Továbbra sem hiszem, hogy idáig eljutott volna Fran, de mivel már végigcsörtettünk, ezért marad az, hogy érdemes lehet berúgni azt az ajtót. Viszont mielőtt egy lépést is tehetnék, hogy betérjek a sorba, vagy az ajtó felé, egy könyv repül felém. Egy teljesen nyugodt, komoly és határozott mozdulattal térek ki a támadás elől. Viszont mikor az orvtámadás irányába tekintek nem látok senkit sem. A könyvek nem repkednek csak úgy maguktól, szóval valaki felénk hajította. Nem vagyok Hisztis Mirtill, hogy 50 pontot érjen a fejem, meg át sem repülne rajtam. Most már nincs olyan, amit ne láthatnánk, hisz mi is lényegében láthatatlanok vagyunk az átlagember számára.
- Gyere elő! - szólítom meg a merénylőt, hűvös hangnembe - Ha van merszed ránk támadni, akkor ahhoz is legyen, hogy elő gyere!
Azonban nem hiszek a szememnek, mikor könyvek kezdenek el kiröppenni a sorok közül. Úgy csapkodnak a lapjaikkal, mintha szárnyak lennének. Mintha nem is könyveket, hanem furcsa madarakat látnék röpködni. Visszaszívom azt a kijelentésemet, hogy a könyvek maguktól nem repkednek, hisz itt szálldosnak az orrom előtt. Pedig sem életemben, sem most nem szedtem be semmit, hogy ilyeneket lássak. De ha repked, akkor repked. Viszont hirtelen már kevésbé barátságosak, mivel támadási alakzatot vesznek fel, és mintha csak prédára lecsapó sasok lennének, vesznek fel nagyobb sebességet és céloznak be minket. Nem viccelnek. Azonban ettől nem fogok megijedni, hisz mégis csak könyvekről van szó. Csak kitépem a lapjaikat és meg is van oldva. Vagy megégetem őket. Kardommal ketté vágom őket, hogy ne repdessenek csak úgy. Barra-val pedig cseppet megperzselem őket. Viszont igazán meglep, mikor már a lapjaikat is köpködik, és mint éles kések állnak bele a mögöttünk lévő könyves szekrénybe.  Nem viccelnek, összefogott a mozgásuk, és a lapokkal igen pontosan céloznak. Biztos vagyok benne, hogy valaki irányítja a háttérből a szálakat. Túl határozott a mozgásuk, de elismerésem az illetőnek, ugyanis egész sokat képes egyszerre irányítani. Ténylegesen, mennyire is sokat, az akkor tűnik fel, mikor már igen csak sok könyv határozott úgy, hogy repked egy kicsit. Megszellőzteti a lapjait. De nem elég, hogy a számuk megnőtt, hanem előkerültek az Enciklopédiák is. Azok a nagyon sok lapos, nehéz könyvek, amik ha eltalálnak, akkor ottmaradunk. Azok, ha felénk repülnek, akkor kész, végünk. Még súlyosabb, ha a sarukkal találnak el bennünket. Az fog igazán fájni. Elég nagy a könyvtár, szóval ellenfelünknek van bőven utánpótlása, de lassan kezdem úgy érezni, hogy lassan az egész könyvtárt megkapjuk a nyakunkra. Egyre nehezebb tisztán kitérnem a támadások elől. De rosszul hiszi, hogy ha rám omlasztja a könyvtárat, akkor majd én menekülőre fogom. Akkor nem ismer igazán. Nem fogok meghátrálni könyvek miatt. Azt lesheti. Pláne, ha köze van Fran eltűnéséhez.
Egy éles fájdalom áll a kezembe. Az egyik éles lap sikeresen eltalálta a karomat. Egy hosszú, vékony, de mégis mély vágást ejtve rajta, amiből elkezdett lecsorogni a vérem. Oda is kaptam. Nem lenne elég erős a Hierró-m, hogy egy ilyen támadást kivédjen? Nem hiszem, de akkor mégis miként sértett meg? … Ekkor eszembe jutott valami. Valószínűleg arról lehet szó, hogy olyan vékony a papír általi vágás, hogy a Hierró-m nem tudta kivédeni. Mikor valaki sikeresen be tud szúrni a páncél alá. Ez persze egyáltalán nem jó hír, mert így bármelyik lapos támadás súlyos sebeket tud ejteni és sok ilyen seb akár halálos is lehet. Azt meg végképp nincs kedvem megvárni. Ez a vágás és felismerés elég volt ahhoz, hogy egy igen komoly elhatározásra jussak. Ideje megszabadulni a könyvek nagy részétől. Viszont tisztában vagyok vele, hogy óvatosnak kell lennem, mert ha itt mást is lebontok, akkor nem lenne szerencsés. Éppen ezért elhatároztam, hogy csak a folyosó közepén, amit át lehet látni, ha a könyvek nem lepnék el, valamint kifelé célzok. Fagyos, komoly és ijesztő szemmel emelem fel a kezemet és gyűjtöm az energiát. Rendíthetetlen vagyok. Igyekeztem olyan kicsire összesűríteni amennyire csak tudtam. Hisz nem lőhetem ki teljes pompájában. Az tényleg összeomlással fenyegetne. Még sosem csináltam, de most így kell tennem. Lényegében már a szele is hazavághatja a könyveket.
Mikor úgy éreztem elég energiát és elég kicsire összegyűjtöttem, akkor nemes egyszerűséggel előre kilőttem a világos szürke energiát. A Cero az útjába eső összes könyvet hazavágta, a szemben lévő falon pedig egy pohár átmérőjű lyukat ütött. Mivel azaz oldal a kert irányába néz, így nem lőttem át csak azt a falat. Így legalább szellősebb lesz a könyvtár. Rögtön megtizedeltem, egy támadással a repkedőket. Azonban határozottan őrültnek tűnhetek, hogy mégis csak elsütöttem egy ilyet. De komolyan átgondoltam, mégis csak remélni tudtam, hogy össze tudom tényleg hozni ezt. Nem tudom, hogy Adrián képes-e ilyenre. Ez majdnem felér egy pontos késsel való találatra a szívbe. De lehet én képzelem túlságosan jónak.
- Könyvek nem fogják a frászt hozni rám. … De csak óvatosan az utánzással. … Ne omlasszuk a saját fejünkre idő előtt az épületet.
Hívom fel a figyelmét arra, hogy ha ő is elsütne egy Cero-t, akkor lehetőleg hasonlóan járjon el. Akkor csak a könyveket vágjuk haza és ne magunkat. Lehet szükség lesz arra, hogy ő is ellője a Cero-ját? Mivel azonnal újra megint egy csomó van a nyakunkon.


Karakterlap

Adrián Ruiz

Az arrancarok gyöngye

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 000 / 30 000

Hozzászólások: 114

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 1 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Midnight Blue

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A világ csupán egy óriási színpad.

Post szín:
#3CAFC8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Irány a Kísértetkastély!
« Válasz #13 Dátum: 2016. Máj. 05, 20:18:36 »
- … Az átváltozással jobban járnak, minthogy elevenen felfalnák őket, szerintem.
- Hmph! Hát persze, változtassuk csak át őket agyatlan szörnyekké, akik aztán ugyan úgy megennék a többi lelket, ha meglátják őket! Felőlem ti azt csináltok, amit akartok, de én nem teszem ezt egy lélekkel sem...
Fejeztem ki nemtetszésemet az üggyel kapcsolatban. A legjobb persze az lenne, ha rögtön arrancarrá változtathatnánk őket, megkímélve a köztes állapot miatti "kellemetlenségektől", de természetesen ez nem lehetséges. Ennél még az is jobb, ha én falnám fel őket, amég ezek ketten nem figyelnek. Azonban eszembe ötlött egy másik lehetőség is. Felettébb kockázatos is, de ha sikerülne valahogy a lelkeket a shinigamik felé terelni, hogy ők ezután átsegítsék őket a lelkek világába, akkor az több, mint elfogadható végkimenetel lenne. Fran titokzatos eltűnésével úgy vélem még könnyebbé is vált számomra ennek kivitelezése, de egyelőre még nem tehetek semmit, amég egy lelket sem találtunk. Eliana felfúltsága még akár jól is jöhetett volna, hogy sikeresen meglógjak és magam fedezzem fel a kastélyt, azonban most már kétszer annyira rajtam tartja a szemét, mint eddig, ami nem kimondottan növeli a konfortérzetemet. Ez a könyvtár sokkal, sokkal nagyobb, mint amilyennek először hittem. Napokig ellennénk még, ha folytattuk volna a kezdeni nyugis olvasgatást, amiről egyébként nem bánom, hogy letettünk. Jó pár sornyi polc után úgy tűnhetett végre itt lenne a vége, ám az egyik sor végén egy ajtó sejlett fel. Ha már idáig eljöttünk természetesen megér egy próbát, hogy amögé is benézzünk, ám amikor közelebb léptünk volna, egy-egy könyv repült felénk csak úgy a semmiből. Eliana könnyedén kitért az övé elől, az enyémet karom felemelésével blokkoltam anélkül, hogy arrébb álltam volna. Nemsokára még több könyvnek támadt kedve repkedni és kezdték beborítani a könyvtár "légterét".
- Igazán bámulatos - mondtam unott ábrázattal némi taps kíséretében - de nem érünk rá jövőbeli madárnak gyakorló könyveket bámulni.
Éppen indultam volna újra az ajtó felé, figyelmen kívül hagyva a felfordulást, amikor hirtelen egy papírlap fúródott a homlokomba, alig pár centivel vétve el a bal szememet. A bőrömet teljes vastagságában felhasította és csak a koponyám fogta fel.
- Mi a fene...
Bosszúsan kiszedtem majd összegyűrtem a véres papírlapot, de rögtön ezután kénytelen voltam kitérni a többi lap-lövedék elől néhány hátra szaltóval, majd az Espada mellé érkeztem meg.
- Öhm... valami ötlet, hogy mit kezdjünk ezekkel? - Mikor a kérdést feltettem már ő is látszólag egy ellentámadáson agyalt, mert nem sokkal ezután feltartotta karját, majd egy nem túl nagy, de annál nagyobb erejű Cerot lőtt át a sokaságon, ami még a falon is átment. Valóban segített a helyzeten, de sajnos csak egy időre, mert az elintézett kódexek helyére újak léptek.
- Könyvek nem fogják a frászt hozni rám. … De csak óvatosan az utánzással. … Ne omlasszuk a saját fejünkre idő előtt az épületet.
- Azt nem ígérhetem, de nekem is támadt egy ötletem.
Még ha képesek is lennénk akár egyesével, akár csoportosával elintézni a könyveket, az rengeteg ideig eltartana, nem beszélve a rá pazarolt energiáról, hiszen mindig újak lépnek a helyükbe. Ha nyerni akarunk itt, akkor először az utánpótlást kell megszüntetni. Sebesen kiszaladtam a sor legutolsó könyvszekrényéhez, majd jókora csapást mérve a tetejére nekidöntöttem a mögötte állónak, hogy magával billentse azt is, az pedig a harmadikat és így tovább egészen addig, hogy az egész sor egymáson feküdjön, maga alá temetve a még fel nem röppent könyveket. Legalábbis csak reménykedhettem abban, hogy beválik a tervem és onnan már nem kelnek fel, mert akkor a többi sor ledöntésével folytatva megoldódna a probléma.

Karakterlap

Mizushima Hanabi

Shinigami

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 90 000

Hozzászólások: 135

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 38 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A különbség gyógyszer és méreg között gyakran csak a dózis."

Post szín:
#BB8EAD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Irány a Kísértetkastély!
« Válasz #14 Dátum: 2016. Máj. 28, 00:09:59 »
A helyzethez mérten a lehető leggyorsabban próbálom áttanulmányozni a küldött dokumentumokat. A halálisten lányé az első. Ebből nem sok újdonság vagy éppen érdekesség derül ki. Maximum annyit tudnék levonni konklúzióként, hogy az otthoniak egyáltalán nem vették komolyan a "Kísértetházat", hiszen egy frissen végzett, gyakorlatilag még akadémistának számító lányt küldtek ki a probléma elintézésére. Elméletileg egyedül, ez pedig furcsa és egyáltalán nem megszokott. Még a legbagatellebbnek tűnő feladatokra is elküldenek két embert, probléma esetére. Így viszont van egy-két felmerülő kérdés. Többek között az, hogy ha ez a lány valóban egyedül jött, akkor hogy a fészkes fenébe került haza? Furcsa lett, hogy nem ment vissza és kimentek megkeresni? Megbolondulva, kötve hiszem, hogy egyedül oldotta volna meg. Azonban nem ez az egyetlen ellentmondása az ügynek. Ahogy a lidércek adatlapjait nézem akaratlanul is, de fenn-fenn akadok egy-két dolgon. Többek között azon, hogy a maszkjaikról vagy adott esetben annak maradványairól nem szól a fáma. A többi információ rendben van, vagyis inkább rendben lenne, ha nem találnám magam szembe a „Plüss Róka” elnevezésű valamivel. Azért mondom, hogy „valami”, mert hogy ez a teremtmény olyan biztosan volt lidérc, mint amennyire én egészséges vagyok. Magyarán: köze nem volt hozzájuk. Ugyanis a lidércek nem rózsaszínek, feketék a maszkjuk pedig fehér. Talán a maszk mintájában lehetne rózsaszín, de az egész lény biztosan nem az. Tehát felmerül két kérdés is. Ha nem lidérc, akkor mi a fene is volt „Plüss Róka”? A másik - vagy inkább sokadik - kérdés pedig az, hogy ki volt az a féleszű, homo sapiens szerű lénynek is nehezen nevezhető idióta, aki ezt csak simán lejegyezte, majd kivizsgálatlanul hagyta :|?  És ezek csak az új kérdések, rajtuk kívül van még vagy ezer. Ez az egész küldetés olyan, mint egy lyukas sajt, amiben több a lyuk, mint maga a sajt. Yumi mindenesetre nem hagy nyugodni, így gyorsan dobok még egy SMS-t a tizenkettedik osztagnak, hogy ha van rá kapacitásuk, akkor nézzenek utána, hogy tényleg egyedül küldték-e ki, illetve, hogy hogyan jutott vissza. Lehet, hogy ezek lényegtelen dolgok, de az is lehet, hogy fontosak.
- Nem töröm magam rajta - nézek Renára. - Csak zavar, hogy van egy-két dolog, ami egyáltalán nem tiszta az üggyel kapcsolatban -* fogom rövidre a dolgot. Ha folytatnám, akkor nagyon valószínű, hogy megkérdőjelezném magát a Gotei-t is, ami pedig nem lenne kifizetődő. Valahogy ha az ember olyat mond, amit nem kellene, akkor még az olyan falnak is füle van, aminek addig a létezéséről sem tudott :|.
- Értem mit mondasz, de ha elvileg „hemzsegnek” itt a lelkek, akkor egy-kettőnek errefelé is kéne lézengenie, pont mint egy népes házban. -* Azt pedig kötve hiszem, hogy a lelkek engedelmesen várnak a szobájukban a megmentésre. De azt hiszem, jobb, ha ezt a témát egyelőre ejtjük, majd akkor visszatérünk rá, ha találtunk akár egy darab lelket is.
Miután végighallgatom a lányok történeteit arról, mit találtak, vagy éppen nem találtak, a húgom felé fordulok, hogy kérdezzek valamit, ám hang végül nem jön ki a torkomon. Egy páncél van mögötte. Egy fej nélküli páncél, amiben nincsen senki. Ergo, magától mozog. A rémület és az izgalom érzései cikáznak át rajtam. Rémület, mert ez a valami, a húgomat akarja, izgalom pedig azért, mert mozog anélkül, hogy lenne benne valaki. Ebből tehát azt a következtetést, lehet levonni, hogy valaki vagy valami irányítja.
Amikor felemeli a húgomat nem is totojázok, vagyis totojáznék, ugyanis feltett szándékom rá küldeni egy Byakurait, ám Rena megelőz és kiszabadítja saját magát. Azonban örömre nincs okunk, mert bár a húgom kiszabadul és felveszi a harcot a támadójával, jönnek még, nem is kevesen. Remek :|. Ránk szabadul egy páncél sereg. Ez nem jó, koránt sem jó. Az, hogy ez kinek a hibája felesleges lenne taglalni. Lehet, hogy Rena hozta a fejünkre a dolgot az óvatlanságával, de az sem elképzelhetetlen, hogy ez egy beépített védelmi reakció, ami minden behatoló ellen aktiválódik.
Első körben csak igyekszem kikerülni a csapásokat és megfigyelni a páncélokat, hátha van bennük valami érdekes. És van is! Fél szemmel látom, ahogy Rena darabjaira zúz egy kishavert, majd az kicsit hiányosan ugyan - a rozsda nem jó barát :/ - , de újra összeáll. Mintha valami mágnes húzná össze őket. Ez a lehetőség azonban kizárt. Nem tudom, hogy Sei mennyire ismeri Rena zanpakutoját, vagy tudja-e, hogy a látszat ellenére nem erő, hanem fém típusú az akard. Vagyis, ha valóban mágnes lenne, akkor Anka Nekot is vonzaná magához. Ez azonban nincs így. Tehát ez a valami nem mágnes.
Gondolataimból Sei hangja szakít ki, aki éppen a zanpakutoját szólítja. Remek, azt hiszem itt az ideje, hogy én kiszálljak ebből a harcból. A lányok úgy gondolják, hogy el tudják intézni a rozsdásodó vasembereket, tehát nem akadályozom őket ebben. Gyorsan elmormolom a Bakudou 7-et**, majd a páncélok és a rokonaim fölé kerülök. Mivel se nem látnak, se nem éreznek, kicsit kockázatos lenne lent maradni, még a végén véletlen engem gyalulnának le. És lehet, meglepő, de ehhez az égvilágon semmi kedvem nincs. Tehát fentről, mint valami néma szemlélő követem figyelemmel az eseményeket, hogy ha ne adj isten szükség van rám, akkor egyből beavatkozhassak. Azonban úgy fest, hogy a két kisebb rokonom egészen ura a helyzetnek, így úgy döntök, kutatok kicsit. Óvatosan, fokozottan figyelve Rena vasláncára lejjebb merészkedem egy, páncélhoz, melyet Rena nem sokkal korábban harcképtelenné tett, avagy levágta a lábát. Ez nekem pont jó, biztosan nem szökik el. Szóval, ha jól láttam, korábban mikor szétesett, valami újra összevonzotta a test részeit. A mágnest - mint korábban említettem - alapvetően kizárom, mert akkor az a húgom lélekölőjére is hatással lett volna. Tehát, meg kell nézni, hogy mi volt az ^.^. 
A kísérlethez választott páncélom viszonylag kívül esik a csatatéren, vagyis a Sei által létrehozott pázsiton és szerencsére a csillár alatt sincs. Valahogy egyáltalán nem szimpatikus nekem az a tárgy. A végén újabb védelmi mechanizmusként a fejünkre esik :|. De vissza a páncélhoz. Szóval amint megvan az „igazi” őt egy Geki** segítségével teszem mozdulatlanná. A kezei még meg vannak, így ütni tud. A kivizsgálást a végtagokkal kezdem, de akárhogy fogdosom és nézegetem őket, nem találok semmi furcsát. Tehát a páncélban van valami. Remek, semmi kedvem nem volt belemászni :/. De a tudományért és a páncélok leszereléséért mindent, így leveszem a sisakját, majd leteszem a földre, ráállok, és úgy hajolok bele az egyébként is hatalmas testbe. Mivel amúgy nem látnék benne a sötétség miatt, a balkezembe létrehozok egy, a korábbihoz hasonló lélekenergia gömböt. Ennek köszönhetően egyből észreveszem az alak belsejében, a szíve helyén elhelyezkedő korongot. Hát, ez egészen nem idevalónak tűnik, szóval azt hiszem, megvan a „bűnös”. Kicsit megpróbálom megpiszkálni, ám ez láthatóan nem jön le, így más módszerhez kell folyamodnom. Felegyenesedek, rápillantok a lányokra és a harcukra. Még bírják, és ahogy látom minden rendben, így kifújom a levegőt, előhúzom a lélekölőm, majd visszahajolok a páncélba, immáron fény nélkül, mert mind a két kezemre szükségem van. Itt kitapogatom a korábban látott tárgy helyét, majd a szélénél bevájom a kardot a vasba. Alapvetően nem tudom, hogy mennyire erős egy lélekölő kard, de az biztos, hogy ezt a rozsdás, több száz éves anyagot vinnie kell. Ha ez megvan és sikerül körbevágnom óvatosan az egyik kezembe fogom, majd kiemelkedem a testből. Kicsit feljebb megyek a levegőben, majd feloldom a Gekit** és ráküldök egy Kohaku koutetsut**. Nem bízom a véletlenre az esetleges feltámadását. Nem különösebben szeretem az ilyen meglepetéseket. Amennyiben a páncélt nem lehet megkötni, abban az esetben simán, csak egy  Kohaku koutetsut** alkalmazok a kiszemelt egyeden, majd a darabjai között lelek rá a korongra. De ha lehet, inkább bénítok, mert a nélkül baja eshet a tárgynak, ami nem lenne túl jó.
Sajnos a szerzeményemet azonban nem sikerült áttanulmányoznom, mert egy furcsa, csikorgást hallok, majd egy hatalmas nagy robajt.
- Mi a fene…? - kérdezem halkan, leginkább csak magamtól, lévén olyan magasan vagyok - még mindig láthatatlanul -, hogy a többiek bizonyosan nem hallhatják. Ahogy a csatatér felé fordítom a tekintetem egy hatalmas páncélt veszek észre. Nagyobb, mint a többi és egy hatalmas balta van nála, amivel minden bizonnyal a húgom és az unokahúgom fejét akarja. Aha, meg a nagy frászt! Felmérem a terepet és örömmel konstatálom, hogy a két, fent említett személy elég messze tartózkodik, így egy Byakurai** segítségével megcélzom a baltatartó csuklóját. Ezzel nem a páncél kiiktatása a célom, van egy olyan érzésem, hogy azt a lányokra bízhatom. A célom mindössze annyi, hogy ne hadonásszon feléjük azzal a hatalmas baltával. A többi fegyverrel ellentétben ezt fokozottan veszélyesnek tartom.
Amint pedig sikerül elhárítani a veszélyt, szemügyre veszem a kezemben lévő Valamit. Van egy rossz érzésem, ami a Lelek királya adja, hogy ne legyen igaz. Ahogy korábban megfigyeltem, a páncéloknak megvan a maguk harci stílusa. Ki ügyesebb, ki ügyetlenebb. Azonban még így is, kicsit olyan, mintha személyiségek lennének. Így sajnos élnem kell a gyanúperrel, miszerint a keresett lelkeket valahogy bezárták ezekbe a korongokba. Ha pedig ez így van, akkor fokozottan óvatosan kell eljárni ez üggyel kapcsolatban. Azonban az sem kizárt, hogy ezek csak egyszerű, távvezérlő szerkezetek és hasonló alapon működnek, mint amiket korábban láttam az osztagnál. Szóval, ha rájövök, hogy az utóbbi, vagy csak megbizonyosodom róla, hogy nincs hozzá köze a lelkekhez abban a pillanatban megosztom a lányokkal, hogy mi is a gyengéjük. Persze, akkor is szólok nekik, ha köze van a lelkekhez, csak abban az esetben fokozott óvatosságra intem őket.

(click to show/hide)

(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2016. Máj. 28, 15:58:16 írta Mizushima Hanabi »