Szerző Téma: "Vásznak" nyomában! Shio team vs Rin  (Megtekintve 1019 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Isami Masayoshi

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 10 000

Hozzászólások: 16

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Jég kék

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A REND és az IGAZSÁG mindenek felett, de REND is nagyon fontos, mert a rendetlenéget utálom, mmm... úgy van *bólogat*

Post szín:
Masayoshi-#50B98E Hakuen-#9FFAC3


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

"Vásznak" nyomában! Shio team vs Rin
« Dátum: 2016. Márc. 24, 21:55:47 »
- I-igen... Persze, tudom, hogy már a vázlatnak kész kellett volna lennie, de hidd el nem fogok késni... – elemeltem a fülem követlen közeléből a telefont. Takebayashi-san a szerkesztőm, igen csak fájdalmas hangmagasságban képes kikelni magából. Amit igazság szerint nem is tudok hová tenni hisz már jó ideje a szerkesztőm. Már igazán megszokhatta volna a ”ritmusomat”.
- Rendben, még vasárnap este átküldök egy vázlatot. – sóhajtottam egyet mikor tudatosult bennem, hogy egy igazán hosszú és alvás mentes hétvégének nézünk elébe.
Azonban a legnagyobb gond nem is ez volt, hanem maga történet, és annak vázlata. Habár Takeyabashi nem tudja, de ahhoz, hogy tényleg jó vázlatot írhassak szükségem van egy igazán remek ”vászonra”. Már maga a ”vászon” gondolatára egy perverz mosoly ül ki az arcomra. A légzésem is zihálássá vált át.
Nagy nehezen sikerült az este lenyugtatnom magam, így végül sikerült elaludnom. Mint minden reggel, ma is a reggeli eltöltése mellett, míg Sayaka az onigiriket gyártotta, Taki rutinosan döfte a karomba tűt majd mindkettejük számára levett három fiolányi vért. Valószínűleg ez a jelenség más háztartásokban elég bizarr lenne ám itt ez már oly hétköznapi, hogy fel sem figyelek rá.
- Ma igazán gyorsan csörgedezik a véred hugocskám. Ennyire várod már a ”vadászatot”? – Taki válasz nélkül is tudta, mi jár a fejembe már tegnap este óta így csak egy vigyort ereszt meg felém, majd miután beáztatja a sterilizáló folyadékba a vérvételhez használt tűt, megáll a tükör előtt és megigazítja a frizuráját. Majd párszor még el-el próbálgatja, hogy mennyire szexin tudja feltolni a szemüvegét az orrán, majd ismét lehúzni azt egy ártatlan, csábos mosoly kíséretében. Sayaka közben ismételten túl cukrozza a rántottáját, mely már inkább lehetett volna tojásos cukormasszának hívni mint sem tojás rántottának.
A reggeli teendők után, az iskolai idő hamar végig pergett. Habár akadtak pillanatok mikor úgy éreztem, hogy sosem fogom meghallani a tanítás végét jelző csengőt. Amikor azonban végre elhangzott a mennyei dallam a hangszórók hálózatából szerte az intézményben, már menetkészen vártam Takit, hogy értem jöjjön és mind a négyen – mert ugye Shinobut sem hagyhattam otthon – elindulhassunk, ”vásznat” ”vadászni”.
Mikor kiléptünk az ajtón már akkor éreztem, hogy ez a mai vadászat nem várt nehézségek elé fog állítani. Valami volt a levegőben... valami. A borzongás futott végig rajtam, amint a tél hátramaradt hideg fuvallata körbe simogatta a nyakamat. Szerencsére Taki előre látó volt, így egy ízléses téli öltözetbe burkolhattam magam. Azonban mint minden ilyen ruházat ez is igen keveset mutat az ember fedetlen testéből, így aztán nagy valószínűséggel a tökéletes ”vásznak” is kellőképp el lesznek takarva.
- Ez egy igazán kemény harc lesz. A tél igazi vetélytárs, ha vadászatra kerül a sor. – A magas férfi monológja közepette úgy igazgatja meg szemüvegét, hogy azon egy kecses táncot vet a lemenő nap narancs színű fénye. -Hmmm... Hahaha, de nagyon naiv, ha azt hiszi, hogy ez visszatart minket. Kari ga Hajimemashou!* – csendben és faarccal hallgattuk végig Taki monológját, képzelt ellenfele ellen, mire végre elhagyhattuk az iskola területét.

*Kezdjük a vadászatot!
/A karik posztszíne az Adatlapon!/
« Utoljára szerkesztve: 2018. Márc. 31, 20:34:33 írta Abarai Renji »

Karakterlap

Kurosawa Rin

zsebkocsma

Shinigami

11. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
24 100 / 30 000

Hozzászólások: 204

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 35 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:"Vásznak" nyomában! Shio team vs Rin
« Válasz #1 Dátum: 2016. Márc. 26, 02:09:25 »
E hideg, s jeges, szeles időben is járőröznöm kellet Karakurában. Nem baj legalább van mit csinálni. Vagy mégsem? Elég unalmas ez a nap is, mint a többi. Nincs mit csinálnom. Sehol se egy lidérc, s így nincs mit kaszabolnom, de legalább nincs senki se veszélyben. Mondhatni jó lenne már valamit csinálni… Örülnék neki, olyan mintha semmi izgalom nem lenne életemben. Visszaemlékezve az előzőre… Az is unalmas volt. Mindig bántottak… Az egész egy monoton harc volt, amiben volt egy csepp öröm is. A testvérem. Ő legalább ott volt velem, ha kellet, ha nem, de ez volt a legjobb dolog a saját csatámban… Örültem neki, de sajnos már nincs velem, de viszont minden csepp szava, mondata, s az egész, amit ő tett valaha benne marad a szívemben. Igen én így őrzöm meg szeretett testvérem emlékét. Renét. Na, most már mindegy hagyjuk őt nyugodni. Nem tudtam mit tenni, hisz nagyon unatkoztam, s ehhez a vidékhez se kötődtem soha, nem szerettem: kifejezetten utáltam! Ez a város tett engem nyomorulttá, s ez tette életemet lassú, s semmit mondóvá, na meg monotonná. Ez volt az szülőhelyem, s ez volt a végzetem. Itt haltam meg kínok között, s velem együtt sok mindenki. Nekik is megvan a saját regényük, s saját végzetük, de számunkra ez titok, s az is, hogy én hogy is haltam meg, s mit éreztem, hisz senki se érezte azt a kínt, mint én. Vagy még is? Ki tudja… Nem az én dolgom most már. Nekem a dolgom most az élők védelme, s azoknak a végzetük. Lassan vándorolt az idő, olyan lomhán, mint egy teknős. Pont olyan nehézkésen… Persze közben volt pár dolgom. Szerencsére. Megvédtem pár polgárt, s lelket, s majd megint nem volt mit csinálnom, de pihenni is kell. Az emberek nyugodtan aludhatnak éjszaka, az én védő szárnyaim vigyáznak álmaikra. Valahogy ez olyan furcsa érzés… Unalom felhője lepte el szívemet, s így elmentem a régi iskolámba, ahol végzetem beteljesült, magyarán meghaltam. Jobb lett volna, ha egyedült teljesült volna be Isten rideg akarata, s legalább élt volna a testvérem, s gyermekei is lettek volna, de ahogy én őt ismertem… Biztos megölte volna magát, mert nem akart volna egyedül maradni vagy annyira fájt volna elvesztésem neki, az ő lelkének. Sosem értettem ehhez a témához való viszonyulását, de elfogadtam ezt, s beletörődtem, mert szerettem őt. Ahogy odaértem furcsa érzésem támadt, mintha vérszomjat éreztem volna. Talán egy szadista? Barátomra találtam volna? Kétlem, lehet azért éreztem e kínt, s veszedelmet, mert itt haltam meg. Meglehet. Nem tudtam eldönteni azt, hogy menjek be a pokol kapuin, s majd ott találjon meg újból a végzetem vagy várjak kint, s akkor ő jöjjön elém… Nem tudtam mit tegyek. Furcsa érzés keringett még mindig ádáz testemben. Figyelnek, s még mindig gyilkolási vágyat érzek… Ki ő, ki ez a veszedelmes szörny? Mit akar tőlem?

-Emberedre találtál, te ki ezt a vérszomjat árasztja! Nem hagyom magam, fedd fel végre magad! Na hol vagy? Küzdj meg velem! Nem jelensz meg ? Ennyire félnél?

*Bocsi nem így szoktam írni reagot, de mivel költő vagyok néha megesik*
« Utoljára szerkesztve: 2016. Márc. 26, 02:17:32 írta Kurosawa Rin »

Karakterlap

Isami Masayoshi

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 10 000

Hozzászólások: 16

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Jég kék

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A REND és az IGAZSÁG mindenek felett, de REND is nagyon fontos, mert a rendetlenéget utálom, mmm... úgy van *bólogat*

Post szín:
Masayoshi-#50B98E Hakuen-#9FFAC3


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:"Vásznak" nyomában! Shio team vs Rin
« Válasz #2 Dátum: 2016. Márc. 27, 14:39:18 »
Bátyám monológja után máris indulunk, ám alig hogy megteszünk pár métert máris ismét megszólal. Persze szerencsére most nem egy fárasztó beszédbe kezdett a semmi irányába. Kérdésként megformált mondandója felém irányult és a mai napra irányuló terveim további pontjaira irányult.
- Nos, úgy halottam, hogy az egyik közeli Jinjánál épp egy kisebb tavasz váró fesztivált tartanak. Elmehetnénk arra. Ott úgy hiszem nagy eséllyel tudnánk megkörnyékezni néhány kivételes leányzót. – a férfi helyeslően bólogatott.
- Juhhé! Fesztivál! Ott lesz sok édesség is! – Sayaka örömégen körbe táncolta a tolókocsit. Még jó, hogy ekkor már nem sok diák hagyta el az iskolát. Habár még így is sikerül majdnem eltalálnia egy diáklányt.
- Hora-hora, Sayaka! Figyelj oda! – szidtam le a felelőtlen leányzót. Ilyenkor kissé nehéz elhinnem, hogy a saját lelkem egy darabkája bújik meg a testében. - Kimitachi*, nincs semmi bajotok? – fordultam a lányok irányába egy mosollyal az arcomon. Szerencsére a két bájos tüneménynek semmi baja nem esett, így hagytam távozni őket.
Sayaka egészen az iskola kapujáig csendben követett minket. Arcáról sütött a bűnbánó tekintet. Így aztán nem tudtam sokáig haragudni rá.
- Jól van, megbocsájtok, de... – mondandóm egy ismeretlen fiatal lány hangja zavarja meg. Talpig fekete egyenruhája és a kardja egyértelművé tette számomra, hogy ki is áll nekem háttal.
- Nem tudom miről beszélsz kislány. De kétlem, hogy erre felé bárki is vérszomjat táplálna feléd. Habár meg kell hagyni nem örülök neki, hogy e napon pont egy hozzád hasonlóba kellett belefutnom. – hangomból lerítt, hogy egyáltalán nem örültem a látványának. Oly sok idő után ismét egy fekete démont látni, egyáltalán nem volt öröm a számomra. Ráadásul ez is csak arról tudott szövegelni, hogy harcolni akar valakivel.
- Húgom, kérlek ne dühítsd fel magad. Szerintem, szegényke azt sem vette észre, hogy itt állunk mögötte. Ebből máris következtethetünk arra, hogy még csak egy szerencsétlen kezdővel van dolgunk. – bátyám a kezével megérintette a vállamat, hogy ezzel megnyugtassa a lelkem.
- Csak a tapasztalatlan, kezdő, önelégült shinigami ennyire figyelmetlenek. Mind úgy kezelik a lidérceket is mintha nem lenne mitől félniük, aztán mégis ők lesznek azok akiket először falnak fel. Nevetséges. – bátyám ez után jobbra fordította a kocsit és elindultunk a tervezett szentély meglátogatására. Sayaka még egyszer megállt a lány arca előtt és nyelvét kinyújtotta felé, majd csatlakozott hozzánk.
- Menj, aztán gyorsan, hagyd el ezt a világot Halálnak hírnöke. Ez itt a mi világunk, nem szorulunk magadfajta túlvilági bohócokra. – intettem még egyet anélkül, hogy felé fordultam volna. Hangomból pedig továbbra is sugárzott a megvetés feléje.

*Kimitachi -> Ti

Karakterlap

Kurosawa Rin

zsebkocsma

Shinigami

11. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
24 100 / 30 000

Hozzászólások: 204

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 35 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:"Vásznak" nyomában! Shio team vs Rin
« Válasz #3 Dátum: 2016. Márc. 28, 01:57:28 »
Ideg járta át parányi szívemet, s nem tudtam, hogy ki vagy mi árasztja ezt az erőt, ezt a silány, s ádáz energiát. Csak bolyongtam, mint egy kihalt lélek, s nem is lehetett mást tenni e időben, csak állni mint egy szobor, oly csöndesen… Végignéztem e környéken, s már nem éreztem iránta semmit, nem voltak e érzések lelkemben: megvetés, s düh nem vándorolt testemben. Nem értettem miért, hisz annyi rossz dolog emlékeztet e helyre… Nem sejtettem, hogy ez miért van. Lehet azért, mert már rég volt vagy csak e emlékeket az idő kimosta szívemből? Meglehet, hisz már nem érzem e gyalázatos érzéseket, de bár még azt kívánom, hogy e érzelmek meglegyenek lelkemben, akkor nem lenne ilyen sötét szemeim fénye.  Kérdéseimre elsőnek azt hittem, hogy süket fülekre találnak majd, oly fülekre, mely fénytelen, s színtelen, de később három ember jelent meg előttem. Észrevettek. Várjunk csak ők emberek? Külsőre annak tűnnek, átlagos diákoknak. Nem értem, de valami nem stimmel. Lelkük másmilyen, nem teljesen emberi, mármint a kisebb leányzó, s a fiatalabb férfié biztosan nem az. Az a lány, vajon mi ő? Nem tűnik shinigaminak, se quincynek, de akkor ő egy Fullbringer? Biztosan, de majd a sors elárulja.

-Se köszönés, se semmi… Milyen világban élünk, milyen ádáz helyen? Hogy sugallhatta szíved e érzést, hogy épp e intézmény lelkeire gondoltam?–majd meghallottam a fiatalabb férfi szavait. –Megbocsáss, de nem vagyok kezdő, hisz nem küldtek volna ki ide, egyébként is ez majdnem mindig egy animében történik meg, de mi nem abban vagyunk… Nem fogok meghalni, nem vagyok olyan hülye, s amúgy sem akarlak boldogítani halálommal. S, kérlek ne beszélj úgy, hogy nem tudod ki vagyok, több dolgot éltem át, mint te, mely mind szörnyű volt. –a beteges leányzó, kinek szőke haja csillant meg az égben megszólalt, s felé fordultam. –Halálnak hírnöke? Hányszor hallottam már e szavakat… -felém nézett, s a düh, a megvetés sugárzott apró testéből, majd az iskola környékén megjelent pár nagyobb méretű lidérc… -Áhh, az emlegetett szamarak, nem tudtam hogy e szavakra megjelennek… Tudod, amit a sulid előtt mondtam: azt mondta nekem még valaki, hogy előcsalja őket, de nem hittem el, milyen furcsa… Most viszont bocsáss meg nekem, de nincs időm elmenni innen, hisz dolgom van. –felmutattam a lidércekre apró ujjaimat, s mosolyogtam… -Majd még találkozunk, ha itt maradsz, de végre van egy kis dolgom… -integettem nékik jéghideg kezeimmel, hisz szívem is jégbörtönbe van zárva, egy silány kelencébe, oda volt elrejtve Isten szemei elől… -Távozásom képpen van egy kérdésem. Te egy fullbringer vagy? –néztem az apró, s beteges lányra. –majd válasza után elmentem.

Megjelent pár lidérc, van mit csinálnom. Nem fogom minden napom unalommal, s mélázással tölteni. Biztos hogy nem teszek ilyet. Végignéztem e szörnyeken, s a legnagyobbikat, s a legerősebbiket szemeltem ki magamnak, hogy az ifjú embert megcáfoljam szavaiban. Felugrottam a jéghideg szélbe, s kihúztam Csonttörőt, s ahogy a fejükhöz értem, egyszerre vágtam ketté őket, azon a gyalázatos helyen. Nem volt sok lidérc, csak csupán három. Hamar vége lett, közben azon gondolkoztam, hogy a kislány, vajon mit mondhatott… Megvan, édesség! Szeretem az édes finomságokat, így tudom milyen, ha éppenséggel nincs vagy még várni kell rá. Leérkeztem a földre, s odamentem hozzájuk.

-Ez hamar megvolt. Látod megcáfoltalak. –a fiú vállára csapnék mosolygó arccal, s majd elvenném kezeimet. –Egyébként ifjú hölgy tudom, megveted a mifajtánkat, de nem mindenki gonosz, s nem mindenki nagyképű. –ekkor a fiú szavaira gondoltam, s ránéztem. –Nem akarok a barátotok lenni, ha nem akarjátok, de csak annyit akarok, hogy megértsd, hogy nem mindenki olyan, amilyen. –majd megborzolnám csillogó haját, s elvéve kezeimet mosolyognék egyet, hogy tudja nincs mitől tartania. –Azt is sejtem, hogy biztos rossz emlékeid kötődnek a shingamikhoz…-majd megálltam egy percre. –Hagyjuk, bocsáss meg rossz dolog volt ezt megemlítenem. –megbánó arccal néztem. –Ahogy halottam a csöppség szereti az édességet, így van? –megsimogatnám az édes kislány haját. –Én is imádom. –majd magamra mutattam. -Ezt még én csináltam, tessék macaronok. –elővettem négy darabot, majd hármat odaadnék nekik. –Tessék, egyétek meg nyugodtan. –beleharaptam az enyémbe, mutatva hogy nem csináltam vele semmit. –Nyugodtan egyétek nem mérgeztem meg.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Márc. 29, 15:08:52 írta Kurosawa Rin »

Karakterlap

Isami Masayoshi

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 10 000

Hozzászólások: 16

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Jég kék

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A REND és az IGAZSÁG mindenek felett, de REND is nagyon fontos, mert a rendetlenéget utálom, mmm... úgy van *bólogat*

Post szín:
Masayoshi-#50B98E Hakuen-#9FFAC3


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:"Vásznak" nyomában! Shio team vs Rin
« Válasz #4 Dátum: 2016. Ápr. 01, 17:04:08 »
Végül csak észre vett minket. Habár ez sem a leleményességének, és az érzékeinek köszönhette. Az viszont dicséretet érdemel, hogy nem rontott rám egyből, orvul mint ahogy más fajtársa tette volna, vagy még inkább ahogy azt anno tették. Tán még is csak szorult belé egy kis ész. Habár sem a modora sem más nem sugallja ezt. Nem is csoda, hogy megszólalását Taki nem hagyta szó nélkül.
- Kezdő... valóban nem neveznélek kezdőnek shinigami. Inkább neveletlen gyereknek, ki nem tudja, hogy beszéljen egy felnőttel. Neked „Akiyama-sensei” a megszólításunk. – felelte erélyesen, miközben magára és rám mutatott. Nem tudta fékezni magát és ez így is volt rendjén. Már rég, sőt talán „Az” eset óta még egyszer sem kerültünk ilyen közel egy halálistenhez, így nem volt meglepő, hogy ilyen érzésekkel, és modorral szólítok meg egyet. Bár még mindig visszafogottabb mint hogy egyből megtámadják, és holtra verjék.
További szavait nem igazán értettem. Ki idéz meg, és mit? Nem is érdekes. A megjelenő hollowok, úgy is biztos felfalják majd. Saját magam, miatt persze cseppet sem aggódom, hisz hamar kereket tudunk oldani, de még ha harcolnunk is kell, már nem vagyunk amatőrök, ezen a téren. Mikor a shinigami úgy dönt az eledelükké, válik, nyugtáztam ezt magamban, majd a kérdésére csak egy apró ám de gúnyos mosoly jelenik meg az arcomon, majd Taki megfordít és elindulunk a szentély felé.
Sajnos azonban alig tudtunk pár métert haladni, és Taki hirtelen a válla felé tekintett. Egy pillanatra a rémület ült ki az arcára mikor a fekete ruhás lány hozzá ért. Azonban ez nem hagyta sokáig kimutatni. Hallgatva a lány szavait, megpróbált egy nyugodtabb arckifejezést, felvenni azonban, mikor megpillantottam, amint a lány keze felém közeledik, arca ismét rémületet mutatott. Habár ez mindhármunkra igaz volt. Taki azonban még az előtt, hogy elért volna hozzám a vézna kar megragadta azt. Erős, indulatokkal teli fogás volt ez, melyeket szavak is követtek.
- El innen! – kiáltott a lányra, majd a Breakthrough képességemnek köszönhetően egy laza kézmozdulattal próbálta meg a lányt elhajítani. Tekintettel arra, hogy a fizikai erejének kitolása mellett döntött, kétlem, hogy ez nehezére esett volna. A shinigami elég aprócska és vézna, így minden bizonnyal szép ívet írt le a levegőben, mielőtt az iskola tetején ágaskodó kerítésben fennakadt. Remélhetőleg.
- Huh. – sóhajtottam egyet megkönnyebbülten. - Köszönöm, Taki-oniisan. Bár igazán választhattál volna másik irányt is. – feleltem egy mosollyal az arcomon.
- Bocsáss meg, de hirtelen történt minden, és már nem tudtam erre is oda figyelni. – egy vigyorral az arcán simogatta meg a tarkóját, majd az iskola  felé pillantott. - De, reméljük ez után már nem tér vissza.

Karakterlap

Kurosawa Rin

zsebkocsma

Shinigami

11. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
24 100 / 30 000

Hozzászólások: 204

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 35 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:"Vásznak" nyomában! Shio team vs Rin
« Válasz #5 Dátum: 2016. Ápr. 04, 20:13:15 »
Soha nem értettem az embereket. Tulajdonképpen nem értettem senkit, s semmit sem. Mindenki szívében: gyűlölet, szeretet, becsvágy, irigység, s ehhez hasonló érzelmek lakoznak ama jeges lélekben. Nem tudom miért, de csak ez van egy testben. Ezeket tapasztaltam meg én is, de csak egy érzelmet. Mégpedig a gyűlöletet az emberi faj miatt, mert ők kínoztak engem e ádáz érzelmekkel, úgy vertek engem ezzel, mintha egy ütőt tartottak volna véres kezeikben, s azzal ütöttek volna engem, minden ,,áldott percben, ahogy mondani szokták. Mindig felvetek magamban egy fontos kérdést: Így teremtett minket Isten? Ilyen vérszomjas lelkekké? Soha nem találtam meg a választ, s még most sem tudom azt, hogy miért így öntött minket szoborrá, ilyen érzéssekkel… Pont ezért lettem ilyen. Olyan lobbanékony, s változó természet. Páran bolondnak, s furcsának hisznek, s lehet felteszik magukban azt a kérdést is, hogy miért ilyen… Válaszom az, hogy azért, mert a ti bűneitek mossa szívemet, hát ezért vagyok én ilyen. Nincs két személyiségem, s nem vagyok furcsa, se őrült, csak a ti vétkeitek tükröződik rajtam, mint ahogy ti tükörbe néztek, olyan e jelenet, mert hisz a ti mocskotok látszik meg rajtam… Bárhogy, s bármilyen eszközzel is próbáljátok eme látszatott eltüntetni nem fog működni. Szemeitek, mozgásotok, s minden gyűlölettel teli porcikáitok fogja tükrözni. S, most a lelkem tartóját, csak bánat öntötte el, hisz eme gyermekek, így érzenek… Nem értettem. Majd hirtelen egy brutális érzés öntötte el elmémet. Visszaemlékeztem korábbi jeges életemre, mely egy börtönbe volt zárva, s e cella saját magam, egy lidérc volt. Mindenki ellökött engem. Beledobtak egy sivár, sötét, s szomorú verembe. Isten is így tett velem. S, majd ők is így akartak tenni… Majd egy merev beszéddel kezdőt újra a regényem. Eme mértéktelen, s búskomor történetem.

-Akiyama~sensei? –vontam kérdőre, s majd kicsiny szemeimmel néztem rá, a lelkem tükreivel tekintettem őreá. –Lehetsz te tanár vagy akár idősebb is nálam. Semmit nem érsz el vele.. Ilyen eszméid lennének neked?! –majd vontam kérdőre, s végignéztem rajtuk… -S, az se érdekel, hogy mit gondolsz árva személyemről, hisz a te véleményed annyit ér, mint nekem más ember érzései! Semmit nem érnek énnekem. –majd újra lélektelen, s szadista énem mutatkozott meg, pedig nem akartam ezt, nem akartam így bánni velük. –Nem akartalak titeket bántani, s azt sem akartam, hogy ti így érezzetek, de mivel ti, így vélekedtek felőlem, hát akkor legyen! –majd e ,,sensei” támadást próbált ellenem intézni, amit Csonttörővel, bajtársammal megoldottam. Levágtam a fiú karját. –Mint említettem, akkor hát legyen így, de nem fogok kegyelmezni, lehettek bármennyire erősek, én nem hagyom magam ellenetek! –majd kiengedtem a lélekenergiám, ami piros színben díszeleget, s használtam a shikait, hogy tudják nem viccel szerény személyem. -Hishige kotogoto, Honehasaiki! –kiáltottam fel, miközben kardom megváltozott: kinézete, s hangulata is, mintha ordítana dühében.

E katana, eme lelkem egy darabja, s hű társam, s még sorolhatnám is… Sajnos most már, csak ő ért meg engem, e monoton létezésben… Egy ilyen életben, s egy ilyen szörnyű világban, mint ez, nekem most már ennyi is elég. Csak ő legyen mellettem...
« Utoljára szerkesztve: 2016. Ápr. 04, 20:16:54 írta Kurosawa Rin »

Karakterlap

Isami Masayoshi

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 10 000

Hozzászólások: 16

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Jég kék

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A REND és az IGAZSÁG mindenek felett, de REND is nagyon fontos, mert a rendetlenéget utálom, mmm... úgy van *bólogat*

Post szín:
Masayoshi-#50B98E Hakuen-#9FFAC3


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:"Vásznak" nyomában! Shio team vs Rin
« Válasz #6 Dátum: 2016. Máj. 05, 17:52:43 »
Egy zavarodott elme, mely nem tudja mit beszél és mit tesz. Az előttünk álló lány úgy váltogatja jellemének mikéntjét mint egy szeszélyes szélvihar fújásának irányát. Nem csoda, hogy Sayaka bugyuta képpel méregeti a lányt, aki eddig kedveskedni próbált, majd hirtelen jégszívű némberré vált, hogy aztán ismét jellemet váltson. Nem igazán tudtam hova tenni, de hát mit is várjuk egy halálistentől? Mind zavarodott tébolyult elmék, melyek bár fontoskodó munkájukról papolnak, mégis ártatlan emberekre, gyerekekre támadnak. Ahogy azt akkor is tették még régen. Biztos vagyok benne, hogy ez még a mai napig nem változott. 
Mindazonáltal, legyen akármilyen tébolyult elme is, azon szándéka, hogy hozzám akarjon érni, botor döntés volt. Taki-oniisan tettének válaszaként, riadtan kapta el a karját és hajította volna el egyenesen az iskola épülete fel. Azt hittem ennyi, és végre rövidre zárhatjuk a dolgot. Ám a következő pillanatban vörös nedű csapódott a földnek, majd a bátyám keze a földön végezte. Arca egy cseppfájdalmat sem mutatott, hisz teste már nem élt, csak a benne megbúvó lelkem egy darabkája miatt tette az, amit tett.
- Most meglepett... – felelte a férfi, miután arcáról eltűnt a meglepettség, melyet a shinigami gyors reakciója váltott ki. - Nahát, szóval ez lenne egy shinigami, lélekölője... mily otromba egy jószág. – jegyezte meg ismét a fiatal férfi látva, hogy a shinigami kiengedte fegyverét. - Minden esetre, most nézze meg mit tett... pedig ez volt a kedvenc kabátom, még anyától kaptam... – a Taki higgadtan lépett egyet előre majd felvette a levágott végtagot a földről. - Ej-ej... fuh... – lefejtette a kézről a vele együtt a földre zuhant kabátujjat, majd egy pár pillanat elejéig a helyén maradt csonk és mellkasa közé fogta. Ép kezével benyúlt a kabátja alá majd előhúzott egy fiolát benne, vörös folyadékkal. A felnyitott kémcsövet ajkai közé vette, majd az így felszabadult kezével a helyére illesztette a másikat. Felhörpintette a folyadékot, majd láss csodát, a sebet lilás színű lélekenergiám lengte körbe. A seb eltűnt és bátyám rögtön próbálgatni kezdte az összeforrt végtagját.
- Csodás, pont olyan mint volt. A hugocskám vére nem semmi... – azzal visszatette az üres üvegcsét a kabátja alá és az addig levegőnek nézett shinigami felé fordult.
- Nos, legyen hát. Ha már tönkre tette a kabát, és szemtelen is, arról nem is beszélve, hogy a terveinket is elszúrta mára, kiállok maga ellen. De még előtt, nem árt ha tudja, mielőtt két harcos egymásnak esne, előbb bemutatkoznak, hogy tudják ki által esnek el, vagy épp kinek az életét ragadják el. – Taki csupasz jobb kezével megigazítja a szemüvegét, majd épp nyitná ajkait, hogy bemutatkozzon azonban egy fiatal, magas hang megelőzi.
- Akiyama Sayaka, harcra fel! HUVÁÁÁ! – az energikus leányzó Taki mellé ugrik, majd aktiválja a a Fullbringem Breakthrough képességét.
Aligha nem a halálisten érthetetlenül állhatott a dolog felett, mikor Sayaka a telekinézés képességével, teljes erővel csapta neki a lányt az iskolát körbeölelő falnak, ami rögtön át is szakadt. Egy 400 kg-os erőhatástól ez már nem meglepő. De nem hagyta pihenni, még ha az a földön is hevert, elméjével felkapta a falból kiszakadt fej nagyságú darabokat és egyenest a fehér hajú felé hajította.

(click to show/hide)

Karakterlap

Kurosawa Rin

zsebkocsma

Shinigami

11. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
24 100 / 30 000

Hozzászólások: 204

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 35 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:"Vásznak" nyomában! Shio team vs Rin
« Válasz #7 Dátum: 2016. Jún. 28, 20:41:42 »
Eddigi napjaimat míg életem csendben töltöttem. A testvéremmel együtt éltünk zárkózott életet.
Igaz nem voltak barátaink ebben a sivár életben, de nem voltunk magányosak. Szüleink nem voltak, de valahogy bántam is, de nem is. Kettős érzéseim voltak e témában. Nem volt ki megmutatja nekem, hogy hogyan is kéne bánni az emberekkel, s hogyan is kéne viselkednem és éreznem, nem volt ki esténként vigyázzon reánk, s ha kitakaródzunk éjszaka újból betakarjon, nem volt ki tortát sütött volna, nem volt aki megpuszilt volna és nem volt, aki szeretett volna... Minden ilyen élmény kimaradt az életünkből... A testvérem minden lélekkel kapcsolatos dolgot tudod és értett. Nagyon okos volt és aranyos, bár ne lett volna visszahúzódó… De én jól ismertem, s tudtam róla mindent és ő is rólam… S, igaz a természetem, oly változékony, mint a folyó. Egyszer nyugodt, majd úgy támad másra, mint ha öntudatlan lenne. Nem gondol másra, s magára sem.
 Levágtam a karját, s érzései nem jöttek felém. Arca meg se rezzent, s még meglepődöttséget sem       tükrözte, de a szavai…. Olyan mint egy báb, mily furcsa teremtmény… ő alapból egy baba, mely csak heveredik a poros szekrényen s csak várja, hogy megértésék őt. Örökkön-örökké csak ezt várja…

-Egy shinigami lélekölője… E katana a lelkem egy darabja, s az én tulajdonságaimat, s érzéseimet tükrözi… lehet, hogy otromba, de akkor én is az vagyok! E katana még mindig többet ér, mint te, aki egy bábot játszik!-majd kiengedtem a lélekenergiám, mely bíbor vörösen festette be a helyet. -Haaaaa… -hosszan kifújtam az érzéseimtől szenvedő levegőmet, s elgondolkoztam miközben beszélt ez a sivár báb, hogy még neki is volt anyja, soha nem tudtam, hogy milyen egy anya, mert nem volt nekem soha. Nem dédelgetett éjszakánként, s nem figyeltem rám miközben lázas voltam, nem volt senki, aki olyasmi dolgokat megtett volna értem, mint egy anya… -Örülj hogy volt néked anyád, ki törődött veled, megnevetettet téged, figyelt éjszaka, betakaróztatott téged, adott neked ajándékot, s a legfontosabb szeretett téged…-elmerültem a saját emlékeimbe, s utána feleszméltem, s megtaláltam a kaput az emlékek folyóján, mely elvezet a sivár valóságba. -Én? Jól jegyezd meg! Kurosawa Rin vagyok!-majd elgondolkoztam, hogy mit is kéne tennem… majd halkan elmormoltam a varázs szót, mely segíteni fog nekem. -Hishige kotogoto, Honehasaiki…-halkan, csendesen , hagyva hogy ezek a szavak tegyék a dolgukat.
Majd a kis leányzó a férfi mellé ugort, s ordított, hogy ő is készen áll… Teljes erejéből a falnak csapot, telekinézést használt, hogy kardom ne sérüljön a katanát a tokjába raktam, majd a testemmel védtem őt.

- Honehasaiki! Jól vagy? Minden rendben?! -semmi másra nem tudtam gondolni csak ő reá, nem tudtam, hogy mi van vele, csak azt, hogy ezt még megbosszulom.

-Anyád… Áhhh hogy én? Én jól vagyok, s te?!

-Nyugi nem vészes egy kicsit csikizet… -felröhögtem, igaz, hogy fájt de nem volt rosszabb mint egy elesés.

Újabb támadást indított felém… kőtömeg, hogy ezt elkerüljem, s ne sérüljön meg a katanám sunpoval félreugortam, majd ugyancsak sunpo használatával felugrtam a levegőbe, s támadást indítottam.

-Utsu no Honezukotsu!-megidéztem 5 hatalmas bíbor koponyát, s utána jött még egy képesség. -Honeken! -csontkardokat idéztem meg, s a kardokat elindítottam, s ugyan csak 2 koponyát is vele együtt, majd a megmaradt koponyákat későbbre tartogadtam.


Megjegyzés: Kérlek a képpességeimet nézd meg elötte, mert lusta voltam leírni XD :D

Karakterlap

Isami Masayoshi

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 10 000

Hozzászólások: 16

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Jég kék

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A REND és az IGAZSÁG mindenek felett, de REND is nagyon fontos, mert a rendetlenéget utálom, mmm... úgy van *bólogat*

Post szín:
Masayoshi-#50B98E Hakuen-#9FFAC3


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:"Vásznak" nyomában! Shio team vs Rin
« Válasz #8 Dátum: 2016. Szept. 28, 17:53:52 »
Nehéz eset ez a lélek, ez már tisztán látszott rajta. Egyik fülén be a másikon kis, nyoma alig maradt annak, hogy szavaim esetleg belé vésődtek volna, csak mondta a magáét. Így a kérdés adott volt, miért társalgok még mindig vele? Már a gondolat is fájt, hogy rávettem magam erre, de nem tehettem mást ilyen vagyok. Még ha gyűlölöm is őket...
- Már megbocsájts, de a bátyám nem holmi báb. Még ha így is lenne még mindig többet érnie mint a te otromba kardod, mely csak a gyilkolás végett létezik. – hangomban némi düg keringett, nem hagyhattam, hogy családom egyik tagját ilyen sértéssekkel illessék, főleg ha az akitől ezt hallom egy shinigami. Még akkor is ha már nem több mint egy bátyám porhüvelye, mindaddig míg én nem így gondolom, senki nem nevezheti bábnak.
Ayaka hamar magához vette az irányítást melynek természetesen Taki bátyám nem örült.
- Sayaka, drága imouto-m ne avatkozz bele egy férfi küzdelmébe! Ezt mégis hányszor mondjam el? – bátyám jobb tenyerébe temette az arcát, miközben húgunk sziklái egymás után csapódtak a földbe, miután a shinigami egyszerűen elkerülte őket. Sayaka duzzogva ugrott egyet, vissza a székem mellé, majd fejét felém hajtva guggolt le mellém.
-Yoshi-yoshi~ – egy apró, meleg mosollyal az arcomon cirógattam meg a lány buksiját, hogy jobb kedvre derítem.
Mindeközben ellenfelünk ki eddig csak kitért és ostoba módon inkább fegyverét védte, most ellentámadásba kezdett a levegőből.
- Te meg, Kurosawa Rin, ne beszélj múltidőben az anyánkról. Olyan érzést kelt mintha már nem élne. Te meg Shiou húgom nem kényeztesd el ennyire Sayakát. – bátyám megjegyzése közben kivárt majd a felé haladó két csontkardot egy-egy ütéssel térítette el. Egyiket a fal irányába csapta oldalról, nyitott tenyérrel, bal kezével, míg a másikat a könyökével csap a talajnak, bal karjával. A többi elől hátra ugorva tért ki, miközben maga elé kapta a karjait a szilánkok kivédésére.
- Csak nem te is szeretnél egy kisimogatást, Taki-oniisan?
- Hm, ne nézz kisgyereknek. – fordult el ismét tőlem. - És örülnék neki, ha egy kicsit komolyabban vennéd. – felelte kissé ingerülten a férfi.
- Hai-hai... – feleltem majd egy kis lélekenergiát pazarolva két kavicsot – Amiket Sayaka adott a kezembe – dobtam a levegőben, majd lövelltem ki az ugyan csak a levegőben lévő shinigami irányába az Air Soul Manipulation segítségével. Gyorsan közeledtek az ellenfelem felé, de komoly sérülést semmiképp nem okozhattak, hisz akkora erőt nem fektettem beléjük, viszont figyelem elterelésnek mér tökéletesek voltak.
Ugyan ekkor dúdolni is kezdtem, egy nemrég hallott zeneszámot, melynek dallama hamar megragadt bennem. Egyszerre volt pörgős és mégis érzelmes. Suzuki Konomi – Redo szímű számának nyomán, Taki máris elmosolyodott. Míg Sayaka teste az előbbi képesség használat miatt élettelenül roskadt össze, mintha csak a fejét az ölembe hajtva pihenne, addig a férfi testét a lelkem egy darabkája még jobban irányítása alá vonta a dallamnak köszönhetően.
Kitörve a természetes határai mögül*, ha ellenfele még mindig a levegőben lébecolt egy erőteljes ugrással termett kicsit felette, majd nyitott jobb tenyerével egy lefelé irányuló csapást adott le rá ami szintén a Breakthrough*-nak köszönhetően egy olyan erejű ütéssel mellyel egy 200 kilós embert is odébb tudna könnyedén taszítani.
Ha azonban ellenfelem már a talajon tartózkodott akkor ugyan azzal a technikával* lőtte ki maximális gyorsasággal az ellenfele felé, majd abban a pillanatban, hogy elérte ismét egy erőteljes* jobb egyenessel próbálkozott.
Mindkét ugrás alkalmával csak a bal lábát használta, illetve a járda aszfaltja erőteljesen felhasadt alatta, majd a támadásokat követően a másik lábát használva érkezett vissza a talajra/ szökdelt vissza a kezdő pontra.

A *-gal megjelölt részeknél minden alkalommal a Breakthrough képességet használta :D

Karakterlap

Kurosawa Rin

zsebkocsma

Shinigami

11. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
24 100 / 30 000

Hozzászólások: 204

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 35 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:"Vásznak" nyomában! Shio team vs Rin
« Válasz #9 Dátum: 2016. Dec. 26, 00:57:19 »
Minden lélek tisztán, s a hold ragyogásával születik meg eme világra, de sajnos a gonosz hatására ez beszennyeződik, s a lélek átváltozik, mily furcsa ezt mondani… A nővérem persze nem ezt vallotta, hanem ő helyette mindenkit egy angyalnak hitt, s magára vette a többiek bűnét, mint Krisztus. Minden nap bántottak minket, de ő nem hibáztatta őket, s inkább magát okolta a történések miatt. Ostobaság volt az ő részéről, de nem akartam szólni neki. Nehogy elszomorítsam őt.
Most az én lelkem telve a sötétséggel próbál harcolni. A fejem zakatol, s fáj a dühtől. Én nem akartam nekik ártani, de ahogy megjelentem egy piszoknak néztek, akit gyorsan el kell takarítani a színről. Nincs mit tenni, hát akkor harcolok, míg erőm bírja! Nem futamodok meg, hisz nem jelentenek valami veszélyt számomra, főleg hogy a félelemérzetem egyenlő a nullával mások szerint. Mivel csak magamra számíthattam, így mindent nekem kellett csinálnom. Persze ebben a harc is benne volt. Csodálnám is ha 11.osztagosként a széltől is félnék… Nem csak rám, hanem az osztagra is rossz fényt vetne, így se hiszik el, hogy abba az osztagba tartozok. Lehet, hogy a magasságom miatt vagy éppen azért, hogy egy kislánynak néznek, aki valahogy odatévedett arra a területre. Nem is csodálom, hogy mindig magyarázkodok, hogy nem egy kislány vagyok, hanem shinigami. És nem, nem tévedésből kószálok itt.
A lány nézete a shinigamik kardjáról elég furcsa. E katanák azért léteznek, hogy védjenek, de sajnos ölni kell azért, hogy mások életét óvjuk. Jól mondja egyébként, hogy tényleg csak ölni tudunk vele, de ezzel védeni is lehet. Nem minden lélek, olyan mint a többi, hisz minden szív más, s máshogy reagál.

-Bocsáss meg nekem, hogy ezt mondtam drága bátyádról. S az is igaz, hogy csak ölni tudunk eme kardokkal, de arra nem gondoltál, hogy ezekkel védünk is? Nem minden shinigami olyan, amilyen, bár már ezt elmondtam neked, de úgy látszik mégse érdekel. -még mindig dühös vagyok, de próbálom fékezni magam.
Valahogy nem tudom megérteni őket, de ez nem is furcsa részemről. Ők utálnak engem, s a többi társamat, de én is utálom őket. Meg se akarnak érteni engem, s olyan mintha nem is figyelnének rám teljesen. Majd mindkét testvér próbál velem harcolni, bár a báty úgy gondolja, hogy ő elég ide, hogy elintézzen egem. Hát nem biztos, hogy jól gondolja… Egy dühös nőtől nincs félelmetesebb a világon… Bár nem válaszoltam, s nem szólaltam meg addig, míg nem hozzám küldték szavaikat, így csak csendben engedtem ki minden felgyülemlett dühömet.

-Nem mindenki él örökké. Valaki hamarabb hal meg, mint mások, de végül úgy is mindenki meg fog halni.
Bár rossz ezt mondanom, de még is így van. Ha a családból egy ember meghal, akkor a többiek csak az ő arcára, s mondataira gondolnak. Semmi másra. Majd egy idő után az emlékek, a szavak, s az illető arca mind elhomályosul. Szépen, s lassan, míg csak a ,,név” marad fent az idő számára.
-Nem olyan könnyű velem harcolni, Akamiya Shiou-san! -bár már nem érdemelné meg ezt a jelzőt, de sajnos ennek a háromnak minden szúrja a szemét, ami a világon van.
Úgy éreztem, hogy nem biztonságos sokáig a levegőben maradni, így gyorsan leérkeztem a talajra. Míg maradt 3 koponyám, s még a Csontpengéim is itt vannak velem. Ha lehetséges hülyeségekre nem fogom elhasználni, de ha muszáj, akkor bevetem… Majd a leány hozzám dobott pár apró kavicsot. Nem ijedtem meg tőlük, de viszont ha kiugrottam volna előle könnyű célponttá váltam volna, de az ugyebár nem lett volna valami jó, így hát a kezemmel ellöktem őket magamtól. Majd kezeimet leengedtem magam mellé, s most a kard a bal kezemben található, így a jobb kezem teljesen szabad.
Majd a férfi támadt meg teljes erejéből. Nagyon gyorsan s erőteljesen próbálkozott ellenem, ami tetszett, hisz nem vesz engem könnyen legyőzhető célpontnak. Érdekes… Már várom mi lesz ebből a küzdelemből!
A báty gyorsan ugrált felém, bár jó lenne tudni rólam, hogy minden gyors dolgot lassítva látok. Tett róla a sok asztaliteniszezés otthon a fa asztalon. Egy régi ütővel játszottam, amit hazafelé találtam.
Nagyon javította a reflexeim, s gyorsan tudtam reagálni mindenre. Valamiért pingpong közben mindent így láttam, s ha erre gondolok ez megint megvalósul. Így ugyancsak megint a sportra gondoltam, hogy lassítva lássam a dolgokat, de erre nem úgy kell gondolni, hogy ultramenőn, mint a filmekben lelassítok mindent. Az lehetetlen lenne számomra! Csak szépen, szolidan…
Ahogy elért engem egy erőteljes ütés próbált a jobb öklével bevinni, de sajnos számára pont volt szabad kezem, így tudtam használni egy képességet. Ez a  Bakudou 01: Sai volt. Az-az a fogság nevű technika, mely annyit jelent, hogy használó a mutató és középső ujjával a célpontra mutatva, annak karjait a háta mögé tudja kötni, hát én is ezt tettem, ha megpróbál kiszabadulni az is nagyon nehezen fog menni. S ha le tudtam fogni utána a kardomat a hasába döföm, s közben a megmaradt 3 koponyát gyorsan egyesével elengedem. (kérlek itt nézd meg a képességet, s bocsáss meg, hogy nem írom le.)
« Utoljára szerkesztve: 2016. Dec. 26, 01:02:11 írta Kurosawa Rin »

Karakterlap

Abarai Renji

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 117

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 2 082 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:"Vásznak" nyomában! Shio team vs Rin
« Válasz #10 Dátum: 2018. Márc. 31, 20:34:11 »
Kérésre ezt a küzdelmet ezennel hivatalosan is berekesztem!

Jutalmazás
Sajnálatos módon Isami Masayoshi-nak már nem tudok jutalmat kiosztani, azonban Kurosawa Rin-t 200 lp-ben és 1500 ryou-ban részesítem.