Szerző Téma: Papírrózsa  (Megtekintve 865 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Tsukiyomi Ameya

Hozzászólások: 23

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 7 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Papírrózsa
« Dátum: 2016. Márc. 31, 23:38:54 »
Nagyon furcsa volt Nuri~kunnál lakni, minden új volt, de nagyon gyorsan megtanultam, minek hol a helye. Megengedte, hogy lecseréljem a függönyöket, és pár új szőnyeget is hozzak, ezeknek különösen örültem, így kicsit otthonosabb lett a lakás is. Napközben nem igazán volt otthon, dolgozni járt, lévén Karakurában nem sok hős van, ezért nagyon sok dolga akadt. ^w^ Büszke voltam rá, és szívesen vártam, mikor hazatért enni. Megtanultam a kedvenc ételét is, hogyan kell elkészíteni! *o*
A mai nap viszont különleges volt, mert a bevásárláson túl kicsit jobban is kimozdultam. Nem régiben adták át a környéken nyílt egyetem épületeit, és volt egy hatalmas könyvtár is, ahová szabad volt a bejárás külsősöknek is. Jobban nem is dobhatták volna fel a napomat, az ilyen impozáns helyeken bizonyosan találok néhány régebbi kötetet is. :3 Nuri~kun szerette, ha olvasok neki, néha még Rui~kun is csatakozott hozzánk, ha nem volt éppen elfoglalt a munkájával. Bár szerintem nem szerencsés, hogy éjszakánként dolgozik, olyankor aludnia kellene, mindenkinek szüksége van a pihenésre! ^-^
Az új ruháimat is szerettem, eleinte nem nagyon tudtam, mi illene hozzám, de Nuri~kun nagyon türelmes volt, az eladók pedig segítő készek. Ráadásul később kiderült, hogy nem vagyok olyan egyszemként a világban, hanem egy szervezetnél dolgozom. Shouko~chan először idegennek tűnt, de aztán megmutatta, hol éltem eddig, és ha nem is jutott eszembe semmi, láthattam, hogy valóban, ez lehetett az otthonom. Viszont most már csak bejártam, amikor hívtak, vagy mikor szükség volt rám, a pár ott maradt holmimat elhoztam, Nuri~kunnak sem volt kifogása ellene.
A napok úgy teltek ezután is, ahogy eddig, nyugalom volt, béke. Szerettem ezt az állapotot, bár néha fel-felriadtam, de ilyenkor kaptam egy pohár meleg tejet, és máris minden sokkal jobb lett. *w* Igazából kívánni sem tudtam volna szebbet, azt hiszem, hogy ez van a boldogan éltek alatt, a míg meg nem haltak előtti résznél. ^-^
A könyvtár előtt csak álltam pár percig, nem voltam benne egészen bizonyos, hogy tényleg bemehetek-e. Az újság azt írta, hogy mindenki előtt nyitva áll, de az is lehet, hogy ott rosszul van valami feltüntetve. Régebben lehet, hogy jártam főiskolára is, de sajnos erre sem emlékeztem, így fogalmam sem volt, hogyan működik. Végül összeszedtem minden bátorságomat, és bementem az üvegezett ajtón.
Hatalmas helyiség volt, tele polcokkal, és azzal a megismételhetetlen papír illattal. *w* Nem voltak sokan bent, valószínűleg órán lehettek, vagy ilyesmi, de ez nem is volt baj. Percek alatt elintéztem a regisztrációt, és máris a kezemben volt a kis kártya, ami feljogosított a kutakodásra. :3 Lelkesen indultam neki, hogy könyvről könyvre fedezzem fel a dolgokat, bár volt egy kötet, amit nagyon szerettem volna megtalálni. A regisztrációban segítő hölgy azt mondta, hogy egy példányuk még bent van.
Szinte az egész könyvtárat körbejártam, mire fel is leltem. Egy olvasó asztalon volt, feltornyozva számos másik példánnyal, mellette pedig valaki lelkesen olvasott. Ne. ToT Szinte könnybe lábadtak szemeim, ahogy arra gondoltam, hogy későn leletem meg, az egyszerűen nem lehet! Még a kórházban kaptam kölcsön, és nem értem a végére, muszáj volt megtudnom, mi történik az utolsó pár oldalon, egyszerűen nem bírom ki, hogy ne… Csendesen közelebb araszoltam, és ujjaimat tördelve álltam meg a fiatal lány mellett. Hogyan kellene megszólítanom? Tegezzem le, vagy kellene valami kedveset mondanom, hogy oda adja nekem? Végül remegő hangon, és nagyon halkan, nehogy másokat megzavarjunk, megszólítottam.
- Anou… ne haragudj, de ebből már csak ez a példány van bent, és… szóval ha nem zavar, gyorsan elolvasnám! >w< - Böktem ki. – Mármint, nem az egészet, csak a végét, mert azt még nem tudtam, és akkor nem vinném el, ki tudod venni, csak muszáj megtudnom, hogyan fejeződött be. >/////> - Zavartan összeérintettem magam előtt mutatóujjaimat, biztosan őrültnek nézek most ki, pedig csak érteni szeretném a dolgokat. T///T

Karakterlap

Akabeni Mizuki

Eltávozott karakterek

Miko

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 15 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 11 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#A5A3BB


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Papírrózsa
« Válasz #1 Dátum: 2016. Ápr. 17, 23:08:20 »
Nagyszerű információ volt – még talán valamikor a múlt hónapban – hogy végre átadták a hivatalos egyetemi könyvtárat. Az már egy másik kérdés, hogy nem csak tanulmányokhoz közvetlenül kötődő köteteket tárolnak, hanem különböző magazinokat is járatnak egy-egy példányban, meg egy-két olyan darabot is, ami nagyközönségnek való. Végülis az intézményvezetők dolga megítélni, mire van szükség. A tudás tárolása mindenesetre hasznos, amennyiben az információ nincs digitalizálva. Az interneten szinte minden megtalálható, talán a könyvtárak lassan már a nosztalgia kategóriába fognak esni. Olyan szempontból viszont az intézményi könyvtár nélkülözhetetlen, hogy bizonyos szakirodalmak digitális megfelelőihez is csak ilyen helyeken lehet hozzáférni. Nem is beszélve az antikváriumokba illő kötetekről, amikből elérhetetlen az online változat. Tehát mégiscsak hasznos. Talán mégsem vesznek majd ki a könyvtárak.
Ami azt illeti, az egyik órámhoz még jól is jön. Kegyetlenül sok kötelező olvasmányunk van, és könnyebben koncentrálok, ha nem egy kattintás az internet. Ez valami korosztályos betegség lehet. Viszont ha már itt vagyok, akár néhány – akár helyi – legendát, vagy legenda alapú mesét is megkereshetek. A szentélyhez, persze. De a szórakozás szigorúan a kötelesség után! Ettől még egyszerre válogatom ki a kötelező és nekem tetsző köteteket, biztos, ami biztos. Más nem, pihenésnek is jó lesz, ha nagyon belefáradok a nagy szakzsargonba és kimutatásokba. Legalább némi beleolvasással tesztelem a kiválasztott történeteket, mennyire érdekesek. Ettől még a tanulmányokhoz kapcsolódókkal kell kezdnem, el is hoztam a füzetem, hogy kijegyzeteljem a lényeget. Géppel egyszerűbb lenne, de így távol maradok a kísértéstől.
Néhány hosszabb szöveg után nyújtózkodom egyet. A mellettem feltornyozott adathalmaz csak nem óhajt fogyni. Bár ezt a másik oldalamon gyűlő, már elolvasott szövegek mennyisége cáfolni látszik. Biztos a különböző történetek gyűjteménye okozza a látszatot. Azokat belelapozás után sem pakolom át a másik oldalra...
A váratlan, halk hangra fordulok hátra. Kicsit meglepett a lány, nem érzékeltem az érkezését, és még egyáltalán nem láttam errefelé. Nem hiszem, hogy egy kurzusra járunk. Akkor mit akarhat a szakirodalommal? A gesztusai alapján nem azt szeretné... Hm, furcsa jelenség, nem figyeltem a környezetemre. Pedig sejtenem kellett volna, hogy jön...
– Tessék. De nyugodtan kiveheted, ha szeretnéd – emelem le a halomról és nyújtom felé a könyvet, amit szeretett volna. Ha mégis maradni szeretne, a magam mellett lévő üres helyre mutatok. Ott nyugodtan helyet foglalhat, ha szeretne. Engem biztosan nem zavar. Egy kis időre még úgyis vissza kell térnem az unalmasabb részhez. Igyekszem gyorsan befejezni, akkor nem tartok fel mást, ha legközelebb pont a szakirodalom kell valakinek. A korábbi lány jelenlétét tökéletesen érzékelem a közelemben, oldalra sem kell néznem. Biztos élvezi a könyvet.
– Szereted ezeket a történeteket? – teszem fel halkan a kérdést a következő szünetemben. Arra nem emlékszem, pontosan melyik példányt adtam a kezébe. Sokat elhoztam. De cím alapján biztosan tudnék neki hasonlót mutatni. Már ha szeretné. És érdeklik a folklór alapú dolgok. Bár... ami azt illeti, mostanra van a könyvtárakkal annyi rutinom, hogy gyakorlatilag bármilyen keresésben tudnék segíteni, ha kellene. – Ha van más is, amit elolvasnál, szólj nyugodtan. Segítek megkeresni, amennyiben nincs már eleve itt – kocogtatom meg tollam oldalával a halmot, miközben az utolsó bekezdéseket szemlélem. Túl kellene már esnem ezen. :|

Karakterlap

Tsukiyomi Ameya

Hozzászólások: 23

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 7 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Papírrózsa
« Válasz #2 Dátum: 2016. Ápr. 30, 13:34:35 »
Először megszeppentem, olyan hirtelen fordult hátra, és úgy nézett rám, mintha megijesztettem volna, de nem volt bennem ilyen szándék, de komolyan. T///T Kérdő tekintetét megértettem, be se mutatkoztam, milyen faragatlan vagyok! O_O Pedig ismertem az illemet, nem szerettem volna rossz benyomást tenni, hiszen szívességet kértem tőle.
De aztán olyan természetességgel nyújtotta át a könyvet, hogy nem tudtam nem mosolyogni. *o* Végre, elolvashatom a végét! Szívesen sikkantottam, és ugráltam volna magasra, de könyvtárban voltunk, és itt nem lehet ilyesmit csinálni, tiszteletben kell tartanunk másokat, akik mondjuk tanulni jöttek ide. >w<
- Nem-nem, tényleg nem szeretném elvinni előled, ha már kiválasztottad! – Emeltem fel tiltakozóan a kezem, majd elvettem a vaskos kötetet. – A nevem egyébként Amane Fusako Miyu! >////< - Mutatkoztam be aztán zavartan, mielőtt ismételten elfelejtettem volna, és röviden meghajoltam felé, de csak óvatosan, nehogy lefejeljek valamit.
Hálásan pillantottam a felajánlott helyre, és kihúzva a széket máris belelapoztam a könyvbe. Mellettem feküdt az idős matematika professzor a kórházban, miután megtudta, hogy semmire sem emlékszem, tanítani próbált a nála lévő könyvből. Az is legalább olyan öreg volt, mint ő maga, de ez egyáltalán nem zavarta se őt, se engem. Igazából hamar kiderült, hogy az alapvető, iskolában tanult dolgokat csak fel kell idéznem, mint az olvasás, vagy írás, így csak a lényeg veszett homályba, maga az életem.
Ueda~san azt mondta, hogy egy ilyen fiatal lánynak muszáj logikát tanulnia, hogy a nagyvilágban érvényesülni tudjon. Azt hiszem látta rajtam, hogy lelkes vagyok, ráadásul válogatatlanul minden dolog érdekelt, ő pedig ráért, hát elmagyarázta a dolgokat. Arról azonban nem szólt a fáma, hogy ez ilyen ritka könyv, hogy máshol fel sem lehet lelni. :/
- Olvasni szeretek, a téma igazából szinte mindegy is, hiszen mindegyikből lehet tanulni valamit! ^-^ - Válaszoltam készségesen.
Azokat a köteteket is szerettem, amiből Nuri~kunnak olvastam, mikor időnk engedte. Szinte áhítattal hallgatta a hősökről, és az ő tetteikről szóló mondákat, történeteket, én pedig mesélni szerettem. De ezek mellett annyi minden volt még, amik érdekeltek, a bolygók, a természet, vagy a dinoszauruszok! *o* Megannyi érdekesség, amiket a könyvekből könnyedén megismerhettem. :3
- Köszönöm, szinte minden érdekel, igazából. :o – Zavartan hallgattam el, nem tudtam, mit mondjak, mennyit mesélhetek arról, ami velem történt, vagy titkolnom kellene? Igazából nincs miért, hiszen nem vagyok híres, vagy bármi ilyesmi. >w< - Egy baleset miatt nem igazán emlékszem semmire, így most igyekszem rájönni, mihez értek, vagy mi az, amit kedvelek. ^///^ - Pirultam el, és zavartan a fülem mögé igazítottam a hajamat. – De nem kell sajnálni, igazából élvezem, szeretek olvasgatni! – Mosolyogtam, majd becsuktam a hatalmas kötetet, végre, befejeztem. Elégedetten dőltem hátra, nem tudtam, hogy most mit kellene csinálnom, vajon hagyjam itt? Az olyan szívtelen volna, pedig ő segített nekem. – Segíthetek neked valamiben? :o – Kérdeztem kíváncsian, bár sok bizodalmam nem volt benne, ugyan miben tudnék? Pedig viszonoznom kellene valamiképpen a szívességét, mert így helyes! ^w^

Karakterlap

Akabeni Mizuki

Eltávozott karakterek

Miko

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 15 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 11 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#A5A3BB


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Papírrózsa
« Válasz #3 Dátum: 2016. Máj. 10, 01:23:51 »
Még szerencse, hogy az ismeretlen, megszeppent lány a szakirodalomnak azt a kötetét kérte, amivel már végeztem. Így minimálisan sem okoz problémát átnyújtani, bár ami azt illeti, akkor is odaadtam volna, ha olyat kér, amibe még nem néztem bele... legfeljebb kértem volna néhány percet és előre veszem a listámon, hogy azt jegyzeteljem ki gyorsan. Végülis, az csak egy lista, és az órámra mindegyik anyagot egyformán ismernem kellene.
– Hagyd csak, azzal már végeztem – legyintek párat egy mosollyal a szabadkozásra. Ugyan nem értem, miért kellene valakinek, aki nem jár arra a kurzusra, de ha élvezi ezt az ősöreg tankönyvet, szíve joga. – Kötelező irodalom egy szemináriumra. A többi példányt valószínűleg ezért vették ki – fűzöm hozzá mintegy magyarázatként, miközben visszafordulok az előttem lévő szöveghez. Hol is tartottam ebben? Mármint azon túl, hogy már unom az egészet és szívesen olvasnék... vagy csinálnék bármi mást. A bemutatkozásra persze ismét felpillantok és rámosolygok a lányra. – Akabeni Mizuki. Örvendek, Amane-san ^^ – viszonzom a kedves gesztust, mielőtt újabb lemondó pillantást vetnék azokra az utolsó lapokra. Miért ez a része a legnehezebb a tanulásnak? Még szerencse, hogy nem hoztam magammal a gépem, biztosan most kattintgatnék el mindenféle teljesen random nonszensz felé.
Gondolataim elterelem a bevásárlólistám felől, a mai napon már sokadszor, és visszatérek az unalmas, kijegyzetelésre váró sorok közé. Szeretem a szakomat, de ez a része pont nem tartozik az érdekfeszítő, vagy izgalmas dolgok közé. Mikor végre az utolsó tanulmányt húzom magam elé, nem tudom megállni kérdés nélkül. Ha már leült mellém, végül is kommunikálhatunk is, nem? Mondjuk, az baj, hogy húzom az időt a tanulás elől, mihamarabb végeznem kellene, hogy hazamehessek ellátni a feladataim.
– Hm... Valóban, mindenből lehet tanulni, főleg ha a téma érdekel is – adok igazat a megjegyzésnek, bár ha valamit kötelezően erőltetnek az ember lányára, azt kevesebb élvezettel olvassa. Pláne, ha még dolgozatot is írnak belőle. Ha már itt tartunk, már csak néhány röpke oldal választ el a szabadságtól.
Amikor a következő kérdésemre válaszol, leteszem a tollam a jegyzetfüzetemre és felé fordulok, hogy a figyelmem teljesen neki szentelhessem. Döbbenten pislogok párat a nem várt információk hallatán. Ilyenkor mit is kellene mondanom?
– Oh... Igazából, ha élvezed a felfedezés részét, az egy pozitívum a szerencsétlenségben – állapítom meg végül a részigazságot, némi segítséggel Amane-san részéről. Ha ő maga pozitívan áll a történethez, az egy remek kezdetnek tűnik. A sors kegyes azokhoz, akik igyekeznek a nehézségeiken szorgalommal és alázattal túllendülni. Ami pedig már megtörtént, azon nem tudunk segíteni, de megtanulhatunk együtt élni vele.
– Nem szükséges, mindjárt befejezem. Még ezt a néhány oldalt kell kijegyzetelnem és kész vagyok. Ez a kupac csak szórakozásnak van – mutatok a legendagyűjteményekre, amiket sikeresen felhalmoztam az egyik oldalamra, míg a fogyatkozó kötelezők a másikra kerültek. – De utána szívesen segítek neked könyveket válogatni, hogy találj valamit, ami érdekel – igazából a képes, minden témát átfedő atlaszok felé lenne legcélszerűbb elindulni. Az alapján könnyedén találnánk olyat, amibe mélységeiben is szeretne belenézni... Én pedig megint nem azzal foglalkozom amivel kellene. :|
Kényszerítem magam, hogy figyelmem nagyobb részét a feladat utolsó részletére fordítsam, ám ha Amane-san idő közben kérdezne, vagy mondana valamit, természetesen azt is érzékelem. Modortalanság volna teljesen kizárni őt a tudatomból, ha már itt van a közelemben és szóba is elegyedtünk egymással. Néhány perccel később már be is csukhatom a folyóiratot, amiben a cikk volt, és dolgom végeztén picit hátradőlhetek.
– Meg is vagyok. Akkor szeretnél keresgélni? – más kérdés, hogy nekem előbb vissza is kell vinnem a kölcsönvett szakirodalmat, vagy legalább elcipelni őket egy erre a célra kijelölt tárolóhoz, hogy a hozzáértők a helyükre rakhassák, de út közben is biztosan tudnánk érdekességeket felfedezni.

Karakterlap

Tsukiyomi Ameya

Hozzászólások: 23

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 7 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Papírrózsa
« Válasz #4 Dátum: 2016. Máj. 28, 07:59:31 »
Örültem, hogy végre a kezemben tarthattam a könyvet, így felhúztam lábaimat, és törökülésben helyezkedtem el a széken. Sokkalta kényelmesebb volt így olvasni, otthon is mindig így szoktam, bár olyankor a földön ülök, vagy a kanapén, azok lényegesen puhábbak. Néha a nyelvem is kilógott olvasás közben, de most nem egyedül voltam, így nagyon figyeltem, nehogy így legyen! O///O
- Szeminárium? – Kérdeztem, fel sem pillantva a könyvből, csak faltam az oldalakat.
Végre minden értelmet nyert, de tényleg! *w* A számok halmaza, és a fogalmak, amiket Ueda~san használt, és minden fejemben kavargó dolog. Legalábbis, ami ehhez a könyvhöz volt köthető. ^w^ Örültem, hogy végül meggyőztem magam, hogy jöjjek el, és nem maradtam az üres lakásban. Ilyenkor mindig nagyon izgultam Nuri~sanért, mert tudtam, hogy rendíthetetlen hős, aki mindent megold, de azért a rosszfiúk sem ma kezdték. >w>
- Hasonlóképpen, Akabeni~san! ^-^
Igazából nem is értettem, hogy eddig mért nem volt ilyen hely, ahová jártam. Mármint persze, nem olyan régen adták át ezt az épületet, előtte biztos jártam valahová, amire nem emlékszem, de az elmúlt időben is kellett volna! :o Csendes, és tele van könyvekkel, a hatalmas ablakok miatt rengeteg fény jut be, és régi könyv illata van! *w* Az egész elragadó volt, és nagyon emlékezetett valamire, de ha nagyon erősen fejbe vágtak volna, akkor sem jutott volna eszembe, hogy mire. :/
- Van olyan dolog, amiről olvasni nem érdekes? :o – Pillantottam fel a könyvből.
Nem találkoztam eddig olyan könyvvel, amit félbe hagytam volna, és az igazsághoz hozzá tartozik, hogy használati utasításokat is rendre mind végig olvastam. Mindegyik nagyon tanulságos volt, hiszen enélkül nem tudhattam volna, mit hogyan kell jól csinálni. Az pedig nagyon rossz lett volna, ha miattam valami elromlik Nuri~kun lakásában. ToT
- Nem vagyok benne biztos, hogy szerencsétlenség volt, semmim sem fájt, mikor felébredtem, az orvos szerint furcsa, de magyarázat nincs. :o – Válaszoltam. – Szóval várni kell a pillanatot, hogy minden eszembe jusson, de lehet, hogy ez sosem történik meg, ezért inkább megtanulok mindent. ^w^
Nem sajnáltam, most annyi mindenhez kezdhettem, akár iskolába is járhatnék, ha volna rá időm. Tetszett ez a környezet, és hogy mindenki igyekezett a lehető legtöbbet megtanulni, abban bizonyosan én is jó volnék. Emlékeztem mindenre, amit valaha könyvben olvastam, de hogy ezentúl mit kellene még csinálnom, ha órákra járnék, azt nem tudtam.
Igyekeztem csendben maradni, hogy be tudja fejezni a jegyzetelést, ez bizonyosan fontos része a tanulásnak, és iskolába járásnak. Írni nem szerettem annyira, mint olvasni, viszont ha ez szükséges az új dolgok megismeréséhez, elfogadtam volna. Az ember nem teheti folyton azt, amihez csak kedve van, főleg, ha célja van! Azért mindig meg kell küzdeni, a könyvekben is így van. :3 Csendesen dülöngéltem a széken, miután letettem a befejezett kötetet, és aztán felfedeztem egy pihét, ami valószínűleg a nyitott ablakon szállhatott be.
Egy könyvben egyszer olvastam, hogy ha az ember elkapja, akkor kívánhat egyet. *o* Néhány másodpercig csak figyeltem, hogyan mozog, és próbáltam kitalálni, merre fog majd földet érni, hogy előtte megszerezhessem. Kezeimet úgy tartottam, hogy a kettő közé vehessem a rakoncátlan pihét, aztán előre lendültem, hogy elkaphassam, azonban nem ültem túl stabilan, így oldalra billenve tompa puffanással estem le a székről. Aúú. T////T
- Semmi bajom! >/////< - Pattantam fel hirtelen, mielőtt még valaki megvádolna vele, hogy nem rendeltetésszerűen használom a könyvtárat, és kitiltana. Az nagyon nem volna jó. ToT
Az ablakhoz léptem, mert a pihét sikerült még így is elkapnom! *w* Behunyt szemmel kívántam, hogy ma is eredményes napja legyen Nuri~kunnak, és teljesen épen érjen haza, majd kifújtam a kezemből a pihét. Legalább ennyivel is segítettem a munkáját. ^w^
- Ne vigyük előbb vissza a könyveket? :o Segítek! ^-^ - Kaptam fel egy nagyobb kupacot, és szinte szökdécselve indultam a polcok rengetegébe, hogy megtaláljam a könyvek helyeit. – Tényleg, te mit tanulsz, hogy ilyen nagy könyvtárba járhatsz hozzá? *3* - Kérdeztem közben rá. – Biztosan nagyon sok okos dolgot, ha ennyi könyvet kell hozzá kívülről tudnod. :o

Karakterlap

Akabeni Mizuki

Eltávozott karakterek

Miko

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 15 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 11 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#A5A3BB


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Papírrózsa
« Válasz #5 Dátum: 2016. Jún. 30, 21:46:40 »
– Ühüm, a kisebb létszámú órák, kötelező jelenléttel. Minden héten dolgozatot írat az aktuális irodalomlistából – magyarázom, miközben visszavezetem a tekintetem a saját dolgomra. Már nagyon szenvedek tőle, mintha valami démont szabadítottak volna rám. Néha úgy is érzem, mert borzalmas elméleti szövegeket is be tud válogatni a tanár. Nyilván megvan az oka annak, hogy az elméletek minden képviselőjével, és a rengeteg levezetési móddal megismerkedjünk, de egyesek annyira elrugaszkodnak a valóságtól és annyira unalmasan teszik, hogy úgy érzem, mintha az ősidők egy ártó szelleme próbálna tőrbe csalni, hogy elveszejtsen egy sötét erdő valamely elhagyatott ösvényén... Oh, édes Kami-sama, miért ezeken jár az eszem a feladataim helyett?
A kérdésre elgondolkodom. Van olyan, amiről olvasni nem érdekes? Számomra a kötelező irodalom gyakran nem az, de minden bizonnyal ha nem azzal a tudattal állnék neki, hogy nekem ebből nem sokára dolgozatot kell írnom, vagy kötelezően ismernem kell, hogy jól szerepelhessek a vizsgákon, akkor sokkal érdekesebbnek tűnnének. A borzalmasan vontatott és senkinek nem kívánt olvasmányok is olyanok, hogy ha az ember lánya a gondolatok felfedezésének céljával áll neki, akkor érdekes is lehet.
– Igazad lehet. A hozzáálláson múlhat, hogy valamit az ember érdekesnek talál-e vagy unalmasnak – válaszolok végül, a kérdésre. Csak most jut eszembe, hogy talán költői is lehetett. Azért meg kell hagyni, ezen szórakoztató volt elgondolkodni. Sokkal érdekesebb, mint jegyzetelni, hogy később is emlékezzek arra, miről szólt a szöveg, és mi a fő mondanivalója. Ha valamit az ember élvezetből csinál, sokkal jobban meg tudja jegyezni. Mint például én a középkori mondákat démonokról és hősökről. Azokból bármikor hibátlan dolgozatot tudnék írni, akár évek múltán is.
Amane-san másodszorra is meg tud lepni a gondolataival a felejtésről. Töprengve játszadozom a füzetre helyezett tollal, miközben hallgatom az okfejtését.
– Az életben minden valamilyen okkal történik. Talán a tiéd az volt, hogy mindent tiszta lappal kezdhess és újra felfedezhesd a világot magad körül. Egy más nézőpontból ^^ – éppen úgy, ahogy minden találkozás valamilyen okkal történik. Az isteneknek valami tervük van az emberekkel, vagy csak a saját szórakoztatásukra. A háttérben megbúvó cél előttünk nem látszik, és ebből a szempontból mindegy is, mert a találkozásoktól is gazdagabbak leszünk. Szeretnék hinni ebben. Mindigis szerettem volna. Ez volt az oka annak, hogy elviselhető volt a középiskola.
Még egy utolsó nagy hajrá, és a cikk szerzőjének gondolatait is összefoglalom magamnak. Ezek után már sima ügy! Legalábbis ezt gondolom, de a mellettem felhangzó puffanásra én is összerezzenek és azonnal Amane-san felé fordulok. Megkönnyebbült sóhajjal nyugtázom, hogy nincs semmi komoly baja. Csak megütötte magát, azt hiszem. Bár nem értem az okát. Lehet, hogy köze van az amnéziájához? Vagy az nem is a kamik műve volt, hanem az ártó szellemeké? Ebbe most jobb nem belegondolni. Nem is lehetett a gonosz műve, hiszen ő maga látványosan élvezi a helyzetet.
– Igen, azzal kéne kezdeni. Út közben pedig megnézhetjük a témában írott könyveket, ha szeretnéd. De ezek mind egy témakör köré csoportosulnak – figyelmeztetem azért, mert azt mondta, minden érdekli. Akkor nem kéne leragadnia egy témánál, bár ez azt hiszem, az ő döntése. Ha már olyan kedvesen felvette a halom egyik felét, és magamhoz veszem a másikat. – Gyere, mutatom az utat – a legtöbb könyv közgazdasági, így a megfelelő témakör polcaihoz vezetem, hogy a betűrendnek megfelelően a helyükre tudjuk pakolni őket.
– Közgazdaságtant ^^ – felelem mosolyogva a kérdésre. – A fő szakirányom a kereskedelem, de igazából a terület rengeteg más iránya is érdekel, ezért igyekszem minél több különböző témájú órát felvenni, ha érdekesnek tűnnek. Sajnos nincs mindenre idő, mert vizsgázni is kell belőlük, bár szerencsére nem kell mindent kívülről tudni, csak a lényeget. De az egyetemen rengeteg érdekes kurzus van, biztos te is találnál egyet, amelyik különösen megfog, ha tanulnál valamit. És mindig van lehetőséged más szakirány alá tartozó tárgyat is felvenni – fűzöm tovább egy kicsit az eredeti kérdést. Hiszen elmondása szerint neki most minden új, hátha érdekli az egyetemi élet. Akkor pedig legyen valamennyi információja hozzá. Közben azért a könyvek is szép lassan fogynak és a helyükre kerülnek a megfelelő polcokra. Mikor már mindent visszatettünk oda, ahonnan elvettem, felteszem a következő fontos kérdést.
– Mi érdekel legjobban? Csak hogy abban az irányban kezdjük könyveket keresni. Ha engem kérdezel, egy képes enciklopédia jó lenne kiindulási alapnak. Abból összegyűjthetnénk, mik azok a témák, amik nagyon érdekelnek, és utána tudnánk célirányosan keresni. Vagy az hirtelen túl sok lenne? – nem tudom, mennyit képes egyszerre befogadni az emberi agy az új információkból, még sosem próbáltam a határaimat feszegetni ezen a téren. A vizsgaidőszak más, mert akkor megfeszített tempóban kell egy adott témakörre koncentrálni, amit optimális esetben az ember lánya a szemeszter során azért legalább meghallgat, ha nem is tanulja meg tökéletesen.

Karakterlap

Tsukiyomi Ameya

Hozzászólások: 23

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 7 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Papírrózsa
« Válasz #6 Dátum: 2016. Aug. 31, 19:37:13 »
- Dolgozatot? :o – Kérdeztem vissza. – Úgy érted, hogy ellenőrzik, hogy tényleg elolvastad-e a könyvet?
Ez nem tűnt nehéz feladatnak, nekem is ment volna, azt hiszem. *w* Nuri~kunnak szoktam olvasni, és van, hogy már fejből tudom a történeteket, ha másodszor, vagy harmadszor olvasom! 8) Mondjuk azok nagyon érdekesek, és tanulságosak, a rossz mindig megbűnhődik, a jó pedig elnyeri méltó jutalmát. Van benne olyan, amit Nuri~kun hasznosítani tud munka közben. ^-^
- Ugye? *o* Minden új ismerettel egyre tágabb és tágabb lesz a világ, és mind jobban megérthetjük! – Mondtam lelkesen, aztán észbe kaptam, hogy csendben kellene lennem, így visszaültem a székre. – Jó dolog lehet dolgozatot írni, így mindig tudod, hogy hol tartasz, mennyi mindent megtanultál már. ^-^ - Mondtam álmodozó mosollyal.
Igazából én csak Nuri~kunnak szoktam elmondani, mit olvastam, és ő mindig meghallgatja, nagyon jó a hallgatásban. Aztán ő is elmeséli a napját, mert vele mindig izgalmas dolgok történnek, mint például kismacskát hoz le a fáról, vagy segít egy néninek elcipelni a csomagjait haza! :o Irigylem, amiért ennyi kalandban van része, bár nem szívesen cserélnék vele, mert fele annyi hőstettet sem tudnék véghezvinni, mint ő.
- Azért kicsit rossz, hogy mindenkit elfelejtettem. – Gondolkoztam el.
Ez volt az egyetlen, ami zavaró volt, hogy se Nuri~kunról, se Shouko~chanra, vagy Tamachi~sanra, és Sierashi~sanra sem emlékeztem. Pedig mind fonton részei lehettek a korábbi életemnek, mert eljöttek megkeresni, ami miatt nagyon boldog voltam. *3* Bár Shouko~chan azt mondta, hogy nem látja a korábbi emlékeimet, így valószínűleg sosem lesznek már meg. Pedig jó lett volna tudni, hogy kivel mikről beszélgettem, mert így mindent elölről kellett kezdeni velem. Biztos nagyon fárasztó lehetett a többiek számára, csak nem akarták megmondani, nehogy megbántsanak. T_T
- És ha a mostani nézőpontom nem jó? Néha bizonytalan vagyok abban, hogy azt teszem-e, amit régen is tettem volna, vagy amit elvárnak tőlem. >////< - Feleltem halkan.
Sosem voltam benne biztos, hogy olyat, és úgy teszek, ahogy azt kell. Bár Nuri~kun megnyugtatott, hogy mindent csináljak kedvem szerint, mégis mindig ott volt egy kis félsz, mi van, ha máshogy néz rám emiatt? Sierashi~san… vagyis, Aenom'en~san elmondja, hogy mit vár, így könnyű teljesítenem a dolgom. Más körülmények között ott is mindig stresszelnék, talán éppen ez az, amit lát rajtam, ezért ad egyértelmű parancsokat.
- Megyek! *3* - Szökdécseltem utána, nem is tűntek nehéznek, pedig igazán vaskos kötetek voltak. Jó sokat olvashat, milyen jó neki. :3
Segítettem minden egyes kötetet a helyére tenni, közben pedig nézegettem a színes köteteket, de a legtöbben számok voltak, és megoldandó példák, vagy pedig elméletek arról, hogy mi mihez arányul. Érdekesnek hangzottak, de olyat szerettem volna, amit megoszthatok Nuri~kunnal is, és ő is élvezné, ne csak én. Fontos, hogy tudjunk másokkal is törődni, ne csak saját magunkkal, azt tanultam egy kedves történetből! ^-^
- Kereskedelem? Szóval te árulhatnál akár virágokat, vagy kiscicákat is? *w* - Néztem rá csillogó szemekkel.
Mindig is úgy gondoltam, hogy árusnak lenni nagyon jó dolog lehet. Alkudozhat a vevőkkel, kiválaszthatja, hogy miket szeretne eladni, és akár ki is próbálhatja a dolgokat előtte. Az állatkereskedésekben mindig annyiféle kis jószág van, hogy szívem szerint mindet hazavinném, de nem terhelhetem még ezzel is Nuri~kunt. >///<
- Gondolod, hogy járhatnék be órákra, és írhatnék én is dolgozatot könyvekből? *o* - Néztem rá lelkesen, tényleg lehet ilyet? *_*
Ha olvasni kell, és írni, abból nem lenne gond, nagyon szerettem olvasni, és mindent megjegyeztem, amit csak kellett, mert mindent meg kellett tanulnom újra. Mondjuk, lehetnék én is virágárus, vagy talán könyveket is árulhatnék! Sok-sok régi könyvem lenne… bár biztosan szomorú lennék, mikor megveszik őket. T_T
- Enciklopédiát nem lehet kikölcsönözni, a legutóbbi könyvtárban is helyben kellett elolvasnom. :S – Mondtam szomorkás hanggal, miközben azon gondolkoztam, mi lenne jó olvasni való. – Hősökről szóló történeteket olvasnék szívesen! ^-^ - Mondtam aztán lelkesen. – Ismerek egyet személyesen is, és ő szereti az olyan történeteket, amiben győz az igazság, mert ő is ezért harcol mindennap! :3
« Utoljára szerkesztve: 2017. Ápr. 02, 12:04:46 írta Ukitake Juushirou »

Karakterlap

Akabeni Mizuki

Eltávozott karakterek

Miko

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 15 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 11 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#A5A3BB


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Papírrózsa
« Válasz #7 Dátum: 2017. Febr. 28, 21:36:16 »
- Olyasmi. Ennél a tárgynál leginkább azt nézik, mennyire figyelmesen és részleteibe menően olvastad el. Szóval, ha csak olyan jegyzetet nézel róla, mint amilyet én csináltam, valószínűleg nem fog jól sikerülni, mert nem értenéd, mit rövidítettem, és milyen apróságok tartoznak még a címszavakhoz - magyarázom el az egyetemi dolgozatok lényegét, legalábbis az a tanár velünk ezt csinálja. Találkoztam már lazább és szigorúbb professzorral is, szóval tényleg embere válogatja, éppen ezért nem szeretném általános igazságként mondani, hogy minden tanár ilyen.
Aprócskát bólintok a megjegyzésre, tényleg érdekes, és egyre tágabb a világ - ha az ember lánya nem csak egyetlen témakörben olvas. Akkor annak a szűk témának lesz az ismerője, és elfeledkezik milliónyi másról, ami még a világban létezik.
- Hát, nem feltétlenül. Előfordul, hogy szakmailag és ismeretileg elavult dolgokból kell dolgozatot írni, mert a tudomány fejlődésének volt egy pontja, amikor úgy hitték, az a helyes irány, holott mára bebizonyosodott, hogy nem jó vonal. Megismerkedni vele teljesen korrekt, az apró részleteket is visszakérni belőle inkább időpazarlás lenne - persze, értem, miért kell megtanulnunk a zsákutcákat is, de nem értek egyet azzal, hogy részletesebben kelljen tudnunk, mint a valódi tényanyagot. Azt kellene tudnom, melyik irányba jó mennem, nem pedig azt, hogy a rossz miért rossz és mi van ott. Kissé azt hiszem, el is veszek ebben a problémakörben és észre sem veszem, mennyire ingoványos talajra tévedt ez a beszélgetés. A-jaj.
- De ők nem felejtettek el téged - optimális esetben. Azért nem árt inkább a pozitív részére rámutatni a dolognak. - Így biztosan kaptál egy képet arról, kik azok, akik igazán törődnek veled. Ez még relatíve jó is lehet - bár egy emlékvesztés szerintem nem jó dolog. Akkor sem, ha néha szívesen elfelejteném az egyedül, vagy legalábbis saját magamra utalva töltött éveket. A közelibb-távolibb rokonok persze segítettek, de ha igazán foglalkoztak volna velem, nem kellett volna évente, vagy évente többször sulit váltanom. A mostani helyemen végre tényleg olyan, mintha otthon lennék.
- Ezt igazából neked kell érezni. Talán pont azért kaptál egy tiszta lapot, hogy újraértékelhesd, ahogyan eddig cselekedtél, és új fontossági sorrendet alkothass. Szóval ne törődj a véleményekkel, csináld azt, amit te jónak gondolsz - ennél jobb tanácsot nem tudok adni, még én sem tudom megmagyarázni, mi lehet a kamik szándéka egy ilyen húzással. De biztosan oka kell, hogy legyen, és ez egy logikus indoknak tűnik. Ha a korábbi útja az lett volna, amin haladnia kell, szerintem valószínűleg nem történt volna ilyesmi. De hát ezt is neki kell kibogoznia.
A könyvek rámolása közben mélyen sóhajtok a kérdésre, és előbb végigmérem, vajon tréfának szánta-e a virágboltos kérdést. De nem úgy néz ki, mintha az lett volna.
- Nem, ahhoz más típusú végzettség kell. Szakképzés, szakiskola. Amit én tanulok, az inkább a nagyobb cégek, vállalatok, vagy országok kereskedelme. Foglalkozunk kisvállalkozásokkal is, de nem az a tananyag hangsúlyos része - tudnék még mesélni neki arról, hogyan is működik mindez, de kétlem, hogy ez ne untatná. A legtöbb embert valamilyen szinten untatja a közgáz, hacsak nem maga is azt tanul. De hát pont azért szép tudomány, mert rengeteg ága van. Például a marketing és PR is kifejezetten érdekelnek, ahogy a rendezvényszervezéssel kapcsolatos tantárgyak is.
- Persze. Nem hiszem, hogy bármi megakadályozna benne, ha hobbiból is olyan könyveket olvasol, mint amit a tanár feladott - komolyan, azt a könyvet nem olvassa senki, csak akinek kötelező. :| Brrr… Nem tudom, mennyi idő alatt tudná elvégezni a sulit, de ezek után még azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy hamarabb, mint az átlag, vagy több szakot vinne egyszerre. Ja, simán elképzelhető.
- Hm… Akkor a legendák szekciója jó választásnak tűnik, vagy a meséké - válaszolok kis gondolkodás után. Még jól is jön, hiszen én is szerettem volna kivenni onnan egy-két könyvet, hogy legyen mit olvasnom otthon, ha Aoi-chan épp a városban lakik hétköznapokon, és a tévében azt kell nézni, amit Ojii-san szeretne. Még szerencse, hogy ezekből a kötetekből is több áll rendelkezésre, így az sem probléma, ha véletlen ugyanaz tetszene meg mindkettőnknek. Nagyon jó érzés olyannal válogatni, aki hasonló érdeklődési körű, és meg tudjuk beszélni ezeknek a történeteknek az érdekességeit. Kifelé menet persze el kell köszönnünk egymástól, de azért remélem, még találkozunk. Ha máshol nem is, itt a könyvtárban.

//Köszönöm szépen a játékot! :3 //