Szerző Téma: Cassandra Keen (Night Eagle)  (Megtekintve 738 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Cassandra Keen

Night Eagle (Törvényenkívüli igazságosztó)

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 500 / 15 000

Hozzászólások: 146

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 24 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötét zöld

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Cassandra Keen (Night Eagle)
« Dátum: 2016. Ápr. 01, 23:04:21 »
Név: Cassandra Keen
Nem: Nő
Kaszt: Ember
Szül. ideje: 1990.07.25
Kor: 25

•Emberként: 25

•Lélekként: 0

~ Előtörténet

"Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle."

Az élet oly értékes. Még is könnyen elveszíthetjük, esetleg mások elvehetik tőlünk. Elég egy pisztoly elsütése, és mindent megváltoztathat. A harag, az elkeseredés a fájdalom, a bosszú, az embert rosszá, gonosszá teheti. De nagy tettekre is sarkallhatja. Engem a bosszúvágyam teremtett. Régen még egy elkényeztett kislány voltam, tele álmokkal. Mára, egy bosszúvágytól éhes fenevad vagyok, aki a haragtól vezérelve kíméletlenül, lesújt azokra, akik másokon élősködnek. Politikusokra, bűnözőkre. Ez a lény tett engem azzá, aki most vagyok. Egy végrehajtó, egy éjjeli sas, aki figyel, és lesújt a magasból. A nevem Cassandra Keen. És ez az én történetem.

Kezdetek

Családunk hosszúévek óta azon munkálkodott, hogy másokon segítsen. Ekkor töltöttem be a 8. életévemet. Gazdagok voltunk így meg tudtuk tenni a szükséges lépéseket, amiket csak tehettünk. Apám John Keen a Keen vállalat vezetője volt, ahol nagyszabású fejlesztésekkel foglalkoztak. Új utak, járművek, közlekedés, korházak felszerelése. Minden álma az volt, hogy megalkothassa a tökéletes világot ahol nincs szegénység, nincs fájdalom. Ahol az emberek boldogok. Apám hitt a csodákban, sokszor kaptam is tőle tanácsokat, útmutatásokat. Sokszor mondta nekem „Figyelj ide Cassandra. Egy valamit jól jegyezz meg. Az emberek, hibázhatnak, letérhetnek az útról, de ha reményt adunk nekik meglátod, megtalálhatják a helyes utat. Csupán egy lökés kell” Hittem apámnak. Teljesen biztosra véltem, hogy az emberek jók. Édesanyám Maria Keen, is szintén hitt ezekben az eszmékben. Születésem óta Karakura városában éltünk egy hatalmas kúriában. Gazdagok voltunk, jólétű család. Még ha nem is voltunk Japánok, a helyiek elfogadtak minket. Legjobb barátom is szintén Japán származású volt, Yuki Kazama. Szinte együtt nőttünk fel, testvérként bántunk egymással. Szerettem itt lakni. Szerettem itt élni. Szerettem Yukival lenni. Mindig vártam mikor jön át hozzánk vagy én mikor mehettem át hozzájuk. Emlékszem azokra, napokra mikor együtt játszottunk. Fogócskáztunk, ugróköteleztünk, mint a többi normális kislány. Yuki mindig is ügyesebb volt nálam, mindenben szinte. Én leginkább botladoztam. De ez engem nem érdekelt, hisz mindig szerettem vele lenni. Igazi testvér a számomra. Az életem tökéletes volt. De egy nap anyám és apám elhatározták, hogy a családnak ki kéne vennie egy „szabadnapot”. Ez alatt azt értették, hogy elhajózunk egy kicsit a messzi tengerekre. Akartam szólni vigyük magunkkal Yukit is, de apám nemet mondott. Szomorú voltam emiatt, de meg kellet értenem. Csak később jöttem rá, hogy jól tette. Mert az a hajóút mindent megváltoztatott.

Tragédia és felemelkedés

A hajó utunk előtt még el tudtam köszönni Yukitól. Ám bár egy napi hajóútra mentünk el a családommal, még is olyan érzésem lett volna, akkor látom utoljára. Sokáig búcsúzkodtunk, majd nagy nehezen elindultam apámmal a hajó felé, ami nagy jacht volt. Tele emberekkel. Gazdag befolyásos emberekkel. Mikor a hajó elindult többször integettem Yukinak. Kicsit könnyes szemekkel, de összeszedtem magam végül és mindent megtettem, hogy jól érezzem magam, még ha arisztokraták között kellet lennem. Meg amúgy is, este ünneplőbe lehettem! Ki nem hagytam volna a bált, amit terveztek a hajón! Sokáig készüllöttem anyámmal. Mikor végül készek lettünk, belenéztünk együtt a tükörbe. Anyám megszólalt.
– O drága Cassandra. Csodálatosan nézel ki. Tiszta édesanyád vagy.
Csak mosolyogtam a tükörbe. Anyám puszit nyomott a homlokomra, majd folytatta mondandóját.
– Szeretlek kicsim. Nagyon szeretlek.
Anyumra csak mosolyogni tudtam. Szavak nem jöttek ki a számból. Hiba volt. De ekkor még nem tudtam mekkora hibát vétek. Édesanyám megfogta kezem és együtt kimentünk a szobából, hogy apum elé mennyünk. Mikor látta apu hogy végeztünk indultunk is egyenesen a bál színhelyére. A hajó nagy csarnokába. Díszes volt, a padlózat mintha aranyozott lett volna és egy hatalmas csillár volt a mennyezeten, ami úgy ragyogót, mint a csillag. Hosszasan nézegettem. Majd leindultunk a hosszú kanyargós lépcsőn hogy találkozzunk a vendégekkel. Láttam, ahogy apám nevetgél a sok arisztokratával, anyum pedig szokásához hívén a női tagokkal társalgott. Minden csodálatos volt, én ugyan unatkoztam, de azért elfoglaltam magam valahogy. De azért alig vártam, hogy vége legyen hamar. Akkoriban meg kellet volna becsülnöm azt az unalmat. Mert ugyan is hirtelen minden megváltozott. Hirtelen lövések dördültek messziről, majd sikoltásokat hallottam. Sokan kiabálták
– KALOZOK! KALOZOK VANNAK ITT!
Anyám egyből megragadta a kezemet és futásnak eredtünk, apám elöl futott. Gyorsan a csónak elé rohantunk. De késő volt akkor. A kalózok ugyan is elfoglalták a hajót és elállták a menekülő útvonalunkat. Fegyvereiket ránk szegezték. Apám és anyám felemelték a kezüket, szüleim példáját látva én is ugyanezt tettem. Az egyik kalóz, aki valószínűleg a vezetőjük volt, hozzánk sétált, egyenesen az apámhoz. Egy utolsót szívót a cigarettájába majd rá fújta apámra. És kérdezett. A hangja félelmetes volt nekem, és fenyegető. Valósággal féltem tőle. – Maga lenne John Keen? A híres Keen vállalat fő igazgatója és milliárdosa?  Apám igennel válaszolt. A kalóz mosolygott. Majd megfordult a társaihoz.
– NÁLUNK VAN A MILLIÁRDOS! EGY IGAZI VAGYONT FOGTUNK FIUK!!! 
- Még is mit akar tőlünk? Pénzt? Ékszereket? A hajót esetleg? 
A kalóz visszafordult apám kérdéseire. És elmosolyodott. Majd elővette pisztolyát és apám fejére szegezte.
– Nem. Az életét akarom. 
Abban a pillanatban, ahogy kimondta ezeket a szavakat, rögtön is lőtt. Láttam, ahogy hidegvérrel megölik az apámat. Majd utána hirtelen anyámra céloz, aki hátralökött engem, hogy védjen. Lelőtte őt is hidegvérrel. Én meg vérpatakokban csordogáltam. A szüleim vérével. Ordítottam, sikítottam, féltem, reszkettem, kétségbeestem. A kalóz rám fogta a pisztolyát, majd kattant. De nem jött lövés. Mosolyogva így szólt rám. 
– Gratulálok, szerencsés vagy. Jutalmul elviszünk téged a szigetünkhöz. Meglátod jó buli lesz. Vigyék a lányt! Jó lesz rabszolgának! Abban a pillanatban több kalóz is megragadott és elhurcoltak. Sikítottam, rúgtam, haraptam, de nem volt értelme. Annyit értem el vele csupán hogy leütöttek és elvesztettem az eszméletemet. Amikor újra magamnál voltam ketrecben találtam magam megkötözve. Nem voltam egyedül más utasok is velem voltak. Láttam viszont, ahogy az egyiket megkínozzák. Patakokban folyt a szerencsétlennek a vére. Talán bele is halt. És én ezt végig néztem. Más ember szenvedését láttam, ahogy az életéért könyörög és istenért imádkozik. Talán ekkor vesztettem el a hitemet. Hirtelen a cella társaim elkezdtek sugdolózva beszélni.
– Ki kéne innen jutnunk!
- Megvesztél? Látod, hogy tele van a hely őrökkel!
- Van, egy tervem csak ahhoz maradj csöndben!
- Mi a francot akarsz te művelni?
- Kuss mindjárt meglátod! Hirtelen az egyik kalóz közelebb jött a cellánkhoz pár másik társával. Kinyitotta a cella ajtónkat. Majd megállt és megszólított minket.
– Felkelni gyerünk! És semmi trükk! 
A kalózok oda mentek hozzánk és a kötést levették a kezünkről, majd megragadtak minket és ki toloncoltak a ketreceinkből. Jobban szemügyre tudtam venni a tábort. Primitív volt. Nem voltak nagyon modern eszközök náluk. Nem is voltak annyira jól felszereltek, fegyvereik használt AK-47-esek voltak. Azt hittem itt fogom bevégezni, mikor hirtelen az egyik rabtársunk hozzá látott terve megvalósításához. Arcon köpte a kísérőjét. Hirtelen megálltunk. A kísérője hozzá fordult majd fenyegetni kezdte.
– Hőst akarsz játszani gazdag fiú? 
- MOST FUTÁS!
Hirtelen a rabtársunk megharapta a kísérő kezét így elterelte a kísérőink figyelmét. A többiek futásnak eredtek én egy darabig ott maradtam, és láttam, ahogyan lelövik. Mikor a lövés eldördült rá eszméltem itt az ideje nekem is futnom. Futottam is! Ahogyan csak tudtam. Hallódtam, ahogyan kieresztik a kutyákat és utánam kezdenek rohanni. Az ugatásuk arra késztetett, hogy tovább fussak és ne álljak meg. Nagyon sötét volt azt se tudtam hova megyek, csak futottam és futottam előre, ahogy bírtam. Hirtelen viszont a lábam alatt a talaj meredekebb lett és elkezdtem lecsúszni. Az ágak miatt sokszor be is vertem a fejemet, a lábamnál éreztem egy csont is elrepedt. Mikor a csúszás abba maradt abba hagytam a sikítást. A kalózok kerestek, de nem találtak rám. Mikor elmentek megnyugodtam és újra elvesztettem az eszméletemet. Később mikor visszanyertem újra az éberségemet egy kis szobában találtam magam. Középkori, még is keleties stílusú szoba volt. Előttem egy fegyveres őr ült, akinek a hátán kard volt, valószínűleg egy Katana kard. Fekete páncélban volt csuklyában. Mikor észrevette, hogy felkeltem, oda jött hozzám és ellenőrizte a kötéseket. Mint kiderült, megmentette az életemet és ide hozott. Mikor a sérüléseim begyógyultak elvitt engem a vezetőjükhöz, akit Nagymesternek szólítottak. Látta bennem az elkeseredésemet, a szenvedésemet. És megjelent, egy olyan dolog is bennem, amit haragnak neveznek. Mikor elmeséltem mi történt és hogyan kerültem ide, a Nagymester oda jött hozzám. És ezt mondta. „Nem kell aggódnod többé gyermekem, most már itthon vagy közöttünk”. Mint kiderült, befogadtak a közösségükbe. És elhatározták, hogy kiképeznek.

Az Éjszakai Sas

"Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle." Eme mondatot jól bevéstem az eszembe. Eleinte nem értettem teljesen e mondat jelentését de azóta rá jöttem. Ha harcra kerül a sor, és félni kezdünk, mert életünk veszélybe kerül, uralnunk kell sőt magunkévá kell tennünk. Esetleg az ellenfelünkre gyakorolhatunk hatást hogy féljen tőlünk. 10 teljes éven át képeztek engem. Megtanultam a lehető leghasznosabb önvédelmi fogásokat, technikákat de, legfőképpen a Ninjutsu művészetét. Megtanítottak lopakodni, kihallgatni, figyelni, harcolni, küzdeni. Valóságos gyilkoló gépet faragtak belőlem. Ekkor tanultam meg Íjjal is lőni, amit később magasabb szintekre fejlesztettem. Megtanítottak ruhát varrni, gyógynövényekkel foglalkozni, gyógyszereket készíteni. Szinte mindent. Amikor a kiképzésemnek vége lett a Nagymester egy tradicionális Teával véglegesítette tagságomat a rendjükbe, ami később kiderült, a Lótusz nevet kapta. Szimbolizálja a tisztaságot, az igazságot, a szeretetet. Bennem ugyan volt igazság érzetem, de nem volt bennem egy csöppnyi szeretet. Csupán fájdalom és bosszúvágy, ami egyre jobban felerősödött. Hosszas mérlegelés után úgy döntöttem elutazom a szigetről és új életet kezdek, Amerikában. A nagymester biztosított nekem hajót, és megértette a kérésemet. Mikor Amerikába kerültem, meglepődtem mennyire más, mint Karakura. Hosszú ideig Japánban éltem. Sokáig tartott mire összeszedtem magam, de szerencsére a Keen vállalat itt is megtalálható volt, akik támogattak. Ekkor jöttek rá, hogy én életben vagyok. Nem csodálkoztam, hogy annyi év után halottnak nyilvánítottak. Szegény Yuki. Bizonyára egy üres sírt gondoz, amin az én nevem áll. Amikor az utcákon sétálgattam, láttam mennyire másabbak az emberek, mint azt, ahogyan apám mesélte. Közel sem voltak jók. Láttam, ahogyan kirabolnak egy szerencsétlen tinédzser iskolást. Késsel megfenyegetik, adja oda a mobil telefonját, majd futásnak eredtek. Én is futásnak eredtem, hogy elkapjam ezeket a gazfickókat. Nem értettem miért teszem ezt, egyszerűen az ösztöneimre hallgattam. Mikor látták, hogy utánuk futottam, megálltak, fenyegetni kezdtek.
– Mit akarsz kiscsaj? Verést? Vagy egy kést a gyomrodba?
- Azonnal adjátok vissza a kislány mobilját most! 
A bűnöző felröhögőt. Majd hozzám jött, és a nyakamhoz szegezte a kést. 
– Inkább vetkőz le nekem, úgy is kéne egy kis extra a mai napon.
Ekkor hirtelen újra az ösztöneimre hallgattam. Hirtelen eltörtem a támadom kezét, és elejtette a kését, majd egy jól irányzott tenyeres ütéssel a halántékát találtam el amitől egyből elterült. A társa rúgni akart, én ezt kihasználva a rúgás pillanatában segítettem egy kicsit feljebb vinni a lábát, és ettől azonnal beütötte a koponyáját. A mobil telefont visszaszolgáltattam a tulajdonosnak. Ekkor éreztem azt a tüzet, ami örökre megváltoztatta az életemet. Azzá váltam, akivé kiképeztek. A hosszú évek alatt bosszúmtól fűtve egy új lény született meg. Meg akartam változtatni a várost. Szerencsémre az eszközök kéznél voltak. A Keen vállalatnál. Szerencsére volt egy ember, egy nevezzük tudósnak és mérnöknek, aki biztosított és támogatott engem. Georgenek hívták és a mai napig jó kapcsolatot ápolok vele. Megbízható barát, társ. Titokba tartja igazságosztói identitásomat másoktól. Hosszas munka eredményével, létrehozott nekem egy „titkos főhadiszállást”, ami az ottani házam alatt helyezkedett el. Minden mozgást láttam, ami a városban történt, és minden eszköz a rendelkezésemre állt. edző terem is volt ahol kondiba tarthattam magam, laboratórium ahol kémiai vegyületeket hozhattam létre, és a tároló ahol a felszereléseim helyezkedtek el. Az öltözékemet gondosan megterveztem. Hasonló elveken, amilyenen a Lótusz rendben viseltek. Páncélozott csuklyás ruha. Annyit változtattam viszont, rajta hogy hosszú lábig érő kabátom legyen, a két csuklómon egy miniatűrözött, automata íj, e mellet pedig az övem, ahol a Shurikeneket tárolhattam meg a gyógyszereimet és később egy seb gátló eszközt is, valamint a nyílvessző tartó és természetesen az íjam se maradhatott el. A ruhám színe fekete helyett sötétzöldé alkottam meg. Ezek után a lény megszületett. Eleinte névtelen igazságosztóként védtem a várost. Később a lakok, Éjszakai Sasként becéztek, amit később magamnak tudattam. 7 éven keresztül voltam Amerikában. Azóta levadásztam apám gyilkosát is, mint kiderült egy a vállalaton belüli beosztott, aki el akarta foglalni a Keen vállalatot felbérelte ezeket a kalózokat, hogy megöljék a szüleimet. Ám bár védtem az embereket, és bűnözők ellen indítottam keresztes hadjáratot, a rendőrség sokszor próbált keresztbe tenni nekem, mert ők is bűnözőnek tartottak. Sok ellenséggel néztem farkasszemet. Pszichopata gyilkossal, terroristával, politikusokkal. Egy szóval tudnám jellemezni a munkám stílusát éjszakánként. Brutális. Nem kíméltem a bűnözőket előfordult, hogy öltem is. És úgy éreztem meg is érdemelték. Mindent vissza akartam adni, amit ők okoztak fájdalmat másoknak, kamatostul vissza akartam fizetni nekik mindent. Az évek alatt sokat fejlődtem és érettebben kezeltem a másik életemet. Egyre jobban figyeltem arra, hogy ne öljek meg senkit. Azt hittem végül megbékélhetek és élvezhetem valamilyen szinten az új életemet. De aztán a hírekben láttam Karakura városát, ahogy éppen valamilyen oknál fogva pusztítások voltak. A házak összedőlnek, minden valóságos háborús övezetté alakul. A fejembe viszont Yuki volt. Ezért azonnal elrohantam Karakura városába hogy megmentsem Yukit.

Vendetta

Karakurai utamat magángéppel oldottam meg. Mikor leszálltam láttam, ahogyan a városban valamiféle sugárnyalábok, pusztító erejű robbanások sorozata lepte el a várost, amitől a magas torony építmények összedőltek. Mint kiderült Yuki a Keen vállalatban kezdet el dolgozni titkárnőként. Azonnal siettem is, de a helyi rendőr meg akart állítani. Mivel nem tudtam meggyőzni, hogy nekem igen is oda kell mennem és fütyülök rá hogy mennyire veszélyes a helyzet, félrelöktem a rendőrt magamtól és az autóját elkötöttem. Siettem, ahogyan csak tudtam, minden perc számított. Láttam, ahogyan a magas torony építmények összedőlnek elöltem, szerencsére a sikátorok kapóra jöttek így egy hosszú íves éles kanyarral bevettem az egyik sikátort és elkerültem azt, hogy rám dőljön az egész épület. Mikor visszakanyarodtam, a vastag úttestre felnéztem az égre. Nem hittem a szememnek. Valamiféle szamuráj harcosok, repültek az égben, és japánul kántálgattak valamit, ami valahogyan beindította náluk a fegyverek elsütését. Ráadásul a kezükből. Nem volt időm tovább nézni kettejük harcát, engem ugyan is csak Yuki élete érdekelt. Így újra az útra figyeltem. Egyszer kétszer majdnem életveszélyes helyzetbe kerültem, de szerencsére reflexeimnek, és vezetői képességemnek hála, megoldottam az akadályokat. Párszor hívtam mobilon Yukit. Mikor felvette ordítva közöltem neki hagyja el az épületet. Megrémültem a választól hogy nem tudja. Mert bent ragadt. Így gyorsan letettem a telefonomat és még jobban siettem. Tövig nyomtam a gázt, ahogyan csak kifért. Mikor végre megérkeztem célom felé, reménykedni kezdtem. De aztán a remény hirtelen szertefoszlott. Egy energia sugár ugyan is eltalálta a Keen vállalat épületét, és összedőlt. Mindenki menekült az épület elöl én viszont az ellenkezőjét tettem. Futottam, ahogyan csak bírtam és nem érdekelt, ha belehalok is. De engem csak Yuki érdekel. Szerencsére nem dőlt rám az épület. A hatalmas füstfelhő miatt nem láttam semmit, csak a csata hangját hallottam. Végül megláttam Yukit. A lábára dőlt egy hatalmas törmelék. Oda rohantam hozzá és megpróbáltam kihúzni, de nem tudtam. Yuki haldoklott. Megfogta a kezemet, és hozzám szolt.
– Cassandra… annyi év után… itt vagy…
- Szedd össze magad Yuki.. minden rendben lesz!
Mondtam könnyes szemekkel. Yuki viszont bátran viselkedett és tovább beszélt. 
– Nem fogom megúszni…. de szeretném, ha tudnád nagyon…. hiányoztál… és annyira örültem mikor kiderült életben vagy….
– Yuki kérlek… ne mondj ilyet hallod?!!!!
- Szeretlek testvér…… Ez volt Yuki utolsó mondata hozzám.
Könnyes szemekkel mondtam a nevét és megráztam párszor hátha felkel, de meg se mozdult. Magamhoz öleltem. Tudtam hogy meghalt, de nem tudtam elengedni. Végül egy hatalmasat ordítottam a levegőbe, minden fájdalmamat ki ordítottam a magasba. Mikor az ordításomnak véget vetettem, felnéztem az égre. És láttam a lényeket, akik repültek, majd elmennek. Én viszont felálltam. És a következőket mondtam magamba.
– Remélem, tudtok vérezni…. mert fogtok….. ezt megígérem!
Ezután újabb bosszú hadjárat indult el. Georget felhívtam, hogy intézzen el nekem mindent Karakurába. A helyi kúria szerencsére megmaradt, így a föld alatt létrehoztuk a titkos főhadiszállást, ami Amerikában is volt. Minden rendőrségi rádióadást le tudtam hallgatni, és a kamerákhoz is hozzáférhetőségem volt. Az eszközeimet is átszállította, sőt maga George is beköltözött a bázisba. Ezek után, mikor Yukit eltemettük, ekkora kezdődött el életem legnagyobb csatája. Én halandóként… az istenek ellen. A munkám hamarosan elkezdődik Karakura városában. Hamarosan megismernek engem. És én felkészülök arra, ami rám vár.


 


~ Kinézet

Szem színe, zöld, hajszíne sötét barna, vállig érő. Test alkata vékony, de edzett. Kb 169 cm. A mindennapokban leginkább fekete blúzt és fekete nadrágot visel, esténként mikor az Éjszakai Sasként tevékenykedik, egy zöld színű majdnem lábig érő kabátot visel kevlár lemezzel borítva, ami megvédi a lövésektől és késszúrásoktól. Csuklyát is hord, magával ezzel el tudja takarni valamilyen szinten az arcát. Hátán íjvessző tartó van, és maga az íj is ott van. Derekán egy fekete színű öv ahol Shurikenjei, gránátjai, gyógyszereit, és seb gátló eszközét tárolja. A ruha rendelkezik hang elváltoztató berendezéssel, ami egy mini mikrofonon keresztül a füléhez erősítve félelmetes hangot tud kiadni, ezzel megtéveszti a bűnözőket és félelmet kelt bennünk. Két kezén, ami a kabáton nem látszik csak az alján két miniatűrözött automata íj helyezkedik el, ami nem gátolja a nagy mozgásokban. Lábán egy kevlárból készült hosszú térdig érő fekete (valószínűleg katonai) cipő, nadrágja pedig szintén kevlár lemezborítású.


~ Jellem

Cassandra, jelleme hideg, és olykor brutális is, ha kell. Határozott, és meggyőző. Taktikus a harcokban, és kitartó. Az évek során megfontoltan cselekszik, és igyekszik az ellenfelét átverni. Olykor nagyon félelmetes is tud lenni. Érzelmei ugyan vannak, de leginkább rideg és hideg. Kevés embert enged a közelébe, saját dolgával foglalkozik, a bűnözőkkel szemben nem válogat neki mindegyik ugyanolyan. Ha kell, gyilkol is ha úgy hozza a helyzet.


~ Zanpakuto/képesség

Akrobatika, Harcművészetek, Íjjal való küzdelem, Detektív képességek, Taktikus, Gyors(Az emberek szintjétől egy kicsit gyorsabb)



~ Szeret

Igazság
Őszinteség
Edzés
Enni
Meditálni

~ Nem szeret

Bűnözők
Felsőbb rendű lényeket
Korruptság minden ágát
Hazugságok
Szerelem

~ Felszerelés(ek)

Íj
Nyílvesszők (Összesen 50-darabot tud vinni magával) (Sima Nyílvesszők, Elektromos nyílvesszők, Ló nyugtató injekciós nyílvesszők, Robbanó nyílvesszők, Fagyasztó nyílvesszők, Robbanás hatására nyílzáport létrehozó nyílvesszők, Vakító nyílvesszők, Háló nyílvesszők, Kötéllel ellátott nyílvesszők, USB nyílvesszők, Lehallgatóval felszerelt nyílvesszők, Jeladóval felszerelt nyílvessző)
Gránátok (Összesen 10 - darabot tud vinni magával) (Tapadó gránátok, Füstgránátok, EMP gránátok, Elektromos gránátok, Altatófüst gránátok, Vakító gránátok)
Két elektromos bot (Közelharc esetén)
Elektromos kesztyűk
Fülére rögzített mikrofon, ami elváltoztatja a hangját
Szemüveg (Felelős a röntgen látásért, infravörös látásért, e mellet éjjellátó is)
Shurikenek (30-darabot tud vinni magával) (Sima Shurikenek, Elektromos Shurikenek, Robbanó Shurikenek, Irányított Shurikenek)
Csuklóra elhelyezett két miniatűrözött automata íj (Mini nyílvesszők az övén találhatók)
Övtároló
Injekciós tűk (10-darabot tud vinni magával) (Méreg elleni injekciók, Ló altató injekciók)
Seb gátló eszköz
Fülhallgató

« Utoljára szerkesztve: 2016. Ápr. 03, 22:55:28 írta Cassandra Keen »

Karakterlap

Hirako Shinji

A Yuuniverzum ura

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 79

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 3 459 950 ryou

Technikatár
Ajándék küldése



  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Cassandra Keen (Night Eagle)
« Válasz #1 Dátum: 2016. Ápr. 03, 23:29:00 »
Üdv!

Nos, a chaten említett tartalmi hibákat kijavítottad, ennek köszönhetően ELFOGADOM az előtörténeted! Azt viszont jelezném még egyszer, hogy játék közben lehetőleg jobban figyelj majd oda a helyesírásodra. Ugyan van helyesírás-ellenőrző a böngészőkben és a Word nevű programban is, de ezek nem szűrik ki az összes elgépelést és hibát, mivel kontextusában nem vizsgálják a szót. Ezek leginkább akkor előzhetőek meg, ha beküldés előtt többször átolvasod az irományodat. Az "és" és a "de" szavakkal nem kezdünk általában mondatot. Vesszőhibák is akadnak (pl. az ahol, amikor szavak elé vesszőt kell tenni), ebben segít a Word, de néha olyan helyre is tetetne ebből az írásjelből, ahol semmi szükség nincs rá, szóval érdemes sokat olvasni, hogy rögzüljön milyen kötőszavakhoz kell ténylegesen.

Szint
1

Lélekenergia pont
3000

Vagyon
4000 ryou

11 pontot oszthatsz el szabadon a következő képzettségek között:
- Fegyveres harc
- Pusztakezes harc
- Reiatsu kezelés
- Helyváltoztató képesség (ha van olyasmid, mint a shunpo vagy a sonido)
- Különleges képesség

(A részleteket lásd itt!)

Mihelyst kitöltötted a profilodat és bejelentetted a pontelosztásod, hozzákezdhetsz a játékhoz. További jó szórakozást karaktered kijátszásához. ;)

« Utoljára szerkesztve: 2016. Ápr. 03, 23:31:12 írta Hirako Shinji »