Muködj
Ez nem igaz, nem tudom mióta dolgozok itt, nem számoltam a napokat, de ez a szar, már megint beszart. Hogy nem lehet venni egy normálisat? Meg ez a sok szemét, én se vagyok egy tisztaságmániás, de már határozottan érzem, hogy búg értem a seprű, hogy használjam már végre. Mert éhes, és ez a sok kis finomság, ami itt hever szerteszéjjel, igen csak elnyomná az éhségérzetét.
- Nem kell félni barátom, elfog jönni a napod. De elsőnek azt a kurva fénymásolót verem szét.- mondtam, miközben a nyelét simogattam, de most kézbe a kalapácsot, szájba a cigit, zsebbe a piát, ami sajnos nem lehet alkoholos. Eh, még a suliban se szabad. A faszért mentem én ebbe bele? Kell nekem ez a munka, verekedhettem volna újra, igaz, akkor kezdtem volna lentről. Ám lehet az is jobban fizetett volna, mint ez… eh, becsületes munka, a faszomat, azt. Inkább valami vénasszonyt vettem volna el, és akkor egy szívroham, majd a pénzt a zsebbe. Zsebről jut eszembe, hol a kalapács, meg hol az a rohadt szerszámos láda?
Keresem itt, meg keresem ott, de a szeméthegyben nagyon nehéz. Kicsi Frigot kéne hívni, meg Szürkepokrocos Göndörföt, hát tudnának segíteni, ha már valami gyűrűt is megtaláltak. S a nagy sétálásba már meg is van, sikerült belerúgni. Szerencse, hogy az acélos csizmám van rajtam, bár nincs is másik. De legalább a ruhatáram maradt a régi. Majd persze, fogok mást felvenni, meg venni. Elvolt tévedve Sachi, ha komolyan azt hitte, megváltoztathat. Anyáméknak nem sikerült, majd pont fog egy alig idősebb csajnak? Ugyan kérem, nevel egy fiatal csajt, ennyi. Nah, de irány a gép, kézbe a szerszámok, szedjük szét.
Egy csavar ki, egy másik megint ki, harmadik… már a faszom se számolja hányadik, de kint van mind.
- Már megint mi a baja lehet? Ez jó, ez is jó.- bele hamuzás a gépbe.- Ehhez inni kell.- vidáman nyúlok a zsebembe, és veszem elő a piámat, meg is húzom, és elborzadok. Ez nem sör, hanem valami vacak narancslé… Ja, de hülye vagyok, itt nem piálhatok, ezért hoztam ezt. Ám ez vérlázító, elő a kalapácsot, emelem a magasba…
- Akkor marad a régi jó módszer. Én ütlek, te meg jó leszel, és kész. Na, mehet?!- várok a válaszra, de nem érkezik meg, ezért indulhat a "javítás". Habár ha nem sikerül, és rosszabb lesz, akkor fizethetem ki. Bár eddig se lett rosszabb, sőt, szerintem csak javult az eredeti állapotához képest. Más nem lelépek, és szarban hagyom Sachit, "hálából", amiért rám akarta erőszakolni az új ruhákat. Mi kéne még? Vágassam le a hajamat, szedjem ki a díszeimet, sőt, komolyodjak meg? Legyen egy állandó barátnőm, tanuljak tovább? Tehát legyek egy kurva droid, aki gürcöl, élni nem él, és úgy döglik meg, és teszik a földbe, ahol a férgek basszák telibe a szemgödrét, hogy azt se tudja, mit jelent a szórakozás, és a valódi élet. Nem, inkább verem kalapáccsal tovább a gépet, vagyis elkezdem.