Szerző Téma: Prehistory  (Megtekintve 1482 alkalommal)

Description: avagy tekerjük vissza az idő kerekét 180 évvel

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Uzumi Kaori

Shinigami

1. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 000 / 15 000

Hozzászólások: 49

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:
"Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább..."

Post szín:
#4D84C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Prehistory
« Dátum: 2016. Máj. 19, 01:30:46 »
Most boldognak kéne lennem. Ki kéne csattannom az örömtől, ez lenne a természetes, hiszen ha minden jól megy, akkor holnaptól hivatalosan is testőr leszek. Ezt akartam, ezért küzdöttem az elmúlt száz jó néhány évben. Ezzel a céllal keltem és feküdtem, most mégsem vagyok biztos magamban. Nagyon nem.
Talán ezért is nem vagyok otthon, egyszerűbb egyedül rendbe rakni a dolgokat, legalábbis eddig azt hittem >w<. De most már ebben sem vagyok biztos. A tegnap esti apa-lánya beszélgetés után azt hittem tudom, mit akarom, most csak azt tudom, hogy… hogy le akarok lépni. Ja, az lenne talán a legegyszerűbb. Elszökni a gondok elől. De nem lenne túl szép, ha azt tenném. Anyám forogna a sírjában :/.
Azt pedig nem mondom, hogy hazamegyek - pedig szeretnék! -, mert igazából már lövésem sincs arról, hol vagyok. Lehet, figyelnem kellett volna az útvonalat, de az érdekelt a legkevésbé. Ehh, ezt a kellemetlenséget! Amit látok az fák és egy ház. Mit ne mondjak: ismerős, de valahogy nem tudom hová tenni őket. Felfedezve a helyzetem, igyekszem figyelni a környezetet hátha találok valamit, vagy inkább valakit. Ebbe sajnos beleszól egy nyúl, ami teljesen félrevezet és támadónak hiszem, így véletlen behúzok egyet... egy fának. Azt kell mondjam, a fa nyer :|. Cserébe felsértem a kezem. De ami ennél is rosszabb. Megijesztett egy idióta nyúl. Fasza! Ennél lejjebb már nem igen lehet.
Nos, a keresős tervem sikerül, talán túl jól is, mert az egyik épület tetején meglátom Tokiyát. Legalábbis azt hiszem, hogy ő az :o. Mintha Toshi ilyenkor a kidosuuban lenne, mondjuk ez napfüggő is. Most pedig hirtelen azt sem tudom meg mondani, hogy milyen nap van. Azt hiszem, hogy őrlődés helyett inkább aludnom kéne. Talán nem lenne rossz bepótolni az elmúlt három éjszakát sem. Azonban, most itt van előttem a tökéletes lehetőség a figyelmem elterelésére, én pedig nem szalasztom el, ha már Fortuna ide dobta :3.
Óvatosan és halkan settenkedem fel az ismerős épület tetejére. Próbálom a lélekenergiám is a lehető legjobban visszafogni, hogy az se legyen figyelemfelkeltő. Lehet, be kellett volna szerezni egy vödör vizet, úgy viccesebb lett volna. Kár, hogy lövésem sincs arról, hol vagyok és honnan szedhetnék kellékeket. De azért nem kell félteni, megoldom így is. Tehát igyekszem pont úgy beállni, hogy tökéletesen eltakarjam a napot a napozni vágyó elől, mindezt csupa szívjósából, csak nem akarom, hogy leégjen ^-^.
- Tokki, régen láttalak ^^ - ejtek meg felé egy bájosnak mondható mosolyt, bár a mondatom annyira nem helytálló, sajnos nem volt elég rég az a találkozás. - Mi jót csinálsz errefelé? - És tulajdonképpen, hol is van ez az „errefelé”? - Persze, a naplopáson kívül, mert ahogy látom, az nagyon megy :3!

Karakterlap

Meiou Tokiya

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 40 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 24 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
gálickék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudatalatti :|

Post szín:
#F08080 // #DC143C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Prehistory
« Válasz #1 Dátum: 2016. Máj. 24, 23:54:38 »
Egészen jól indult ez a nap, a szerepcserét senki nem vette észre! Most már csak azt kell megoldanom, hogy észrevétlen maradjak. A vén kígyó olyan napra akarta szervezni a találkát, amikor Otouto szolgálatban van, így nem igazán mutatkozhatok nyilvános helyeken, vagy ahol az álnok átokfajzat megtalálhatna. Otouto volt olyan figyelmes, hogy a mai napra beteget jelentsen a Kidoushuuban és ne kelljen kiállnom a kapitánya kérdéseit, mert lehet, nem venné ki jól magát, ha pont most sülnék fel a keresztkérdésekkel, vagy találná ki a fazon, hogy mutassak be egy magas szintű mágiázást. Akkor sajnos a sebességemhez kéne nyúlnom segítségért, hogy eltűnjek, ami garantált lebukás! Köszönöm, de ma nem, semmiképp. A gerlepárnak szüksége van egy kis térre, úgyhogy én addig békében elleszek távol minden más gondtól. Ez persze a Meiou-birtokot kapásból kizárja, mert ha engem ott nyakon csípnek, mindkettőnknek annyi. Úgyhogy a választásom természetesen az Amatsujik egykori erdős kiképzőtelepére esett, Youko-ane most úgysem használja, és egyelőre Akira-chan is visszajár a Yonbantai többi gyógyítójához kezelésekre, hátha tudnak rajta segíteni... Mitsuyuki-chan meg sosem ismerte úgy a terepet, mint mi, elvégre a tréfáinkhoz úgy kellett ismernünk mindent, mint a tenyerünket. Ha el akarsz tűnni, légy szem előtt! Tehát a kis raktár a fák között, amire pont rásüt a délutáni nap, maga a főnyeremény. 8)
A kellemes délutáni semmittevést azonban egy rasnya felhő szakítja félbe. Pontosabban, amint kinyitom a szemem, észlelem azt is, hogy nem felhő, ráadásul beszél is. Zöldségeket.
– Most sem Anikihez van szerencséd, Kaori-chan, de később szívesen összehozlak vele. Mi szél fújt erre? ^-^ – érdeklődöm egy röpke sóhajtás után. Ennyit a mai pihenésről. Vétek lenne kihagyni a szórakozást, ha már a móka alanya önként felkínálkozik. Olyasmi, ami nem méltó a hírnevünkhöz. Érezd jól magad Osen-channal Otouto, én is megtaláltam a mai hobbim.
- Oh, figyelem a szerelmes galambokat, Kaori-chan, ez nem semmittevés. Ott vannak, ni – mutatok a Meiou-birtok irányába, amit persze a fák közül lehetetlen kiszúrni. Addig is, míg odapillant, én feltápászkodom. Ha már egyszer orvul véget vetettek mai pihenésemnek, nem volna fair dolog, ha hagynám a törpikét magam fölé tornyosulni. – Ejnye, most miattad elvesztettem őket! Micsoda testőrnövendék az ilyen, még a megfigyelést is elrontja... – csóválom meg a fejem, immár magam is a tetőn ácsorogva. Tulajdonképpen nem értem, miért is jött éppen utánam. Egyelőre még nem adhattunk okot arra, hogy keressék a szökevényt. Jobb volna itt tartanom, mert ha kitudódna, hogy itt vagyok, és nem a Kidoushuuban akkor nem tenném zsebre, amit azért kapnék.
– Szóval, mit csinál errefelé a Fehér Fúria? Kidobták az edzésről, mert rossz fát tett a tűzre? Sajnálnám, ha így lenne, mert azt hittem, nem ragadt rád tőlünk semmi, és látni szeretném, ha bebizonyítod az ellenkezőjét :roll: – valószínűleg nem így van, de a legegyszerűbb úgy a szórakoztatásomra bírni, ha felbosszantom. Márpedig ezzel valószínűleg jó irányba haladok, az edzésére mindigis érzékeny volt. Ez még egészen jó nap is lehet.


(click to show/hide)

Karakterlap

Uzumi Kaori

Shinigami

1. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 000 / 15 000

Hozzászólások: 49

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:
"Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább..."

Post szín:
#4D84C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Prehistory
« Válasz #2 Dátum: 2016. Máj. 27, 22:56:37 »
Szóval ő nem Tokiya :|? Ha Tokiya lennék, akkor minden bizonnyal én is azt mondanám, hogy a saját ikertestvérem vagyok, hogy átverjem saját magam. Viszont, az is lehet, hogy tényleg Toshival van dolgom. Hm… nehéz ügy, nagyon nehéz, de ha először azt mondtam, hogy ez itt Tokki, akkor tartom magam a dologhoz. Maximum bebizonyítom, amit eddig is tudott mindenki. Még véletlenül sem tudom megkülönböztetni az ikreket >.<.
- Hát persze Tokki, hát persze ^o^ - fonom össze magam előtt a karom és próbálom a lehető leghitelesebben előadni, hogy márpedig én ultra biztos vagyok abban, hogy ő az. Pedig nem, egyáltalán nem vagyok így ezzel, de azért hátha meggyőzi a tetetett határozottságom.
- Hogy miről zagyválsz? - nézek rá kissé furcsán, mikor az égre mutat, én azonban nem látok ott semmit és megesküdni is hajlandó lennék arra, hogy korábban sem voltak ott madarak ˇoˇ. Tehát én biztosan nem üldöztem el semmit. Ez biztos megint csak valami hülye tréfa akar lenni, de nem dőlök be neki :x, figyelek ám erre. Most jobban is, mint általában, mert így legalább, ha időlegesen is, de elterelődnek a gondolataim a saját problémáimról. Végül is, még van vagy tizenkét órám eldönteni, hogy mi a francot akarok kezdeni a jövőmmel. - Nem volt ott semmit, ezt elhiheted nekem. Ha mégis égen szálló madárkákat képzeltél oda, akkor túl sok szakét ittál, vagy valami kemény hallucinogént szívtál. Lehet, hogy helyettem a negyedik osztagot kéne inkább boldogítanod. Erre a problémára csak ők tudják a megoldást ^-^ - ajánlom fel neki ezt a lehetőséget. Bár azért a nyakamat tenném rá, hogy ilyesmiről azért szó sincs. Mondjuk nem különösebben értem ezt a szerelmes madaras beszólást - mert arra is a nyakamat teszem, hogy ez az! -, de azt hiszem, nem inkább tudom, hogy addig jó.
Fehér Fúra? Aha! Eddig nem tudtam, hogy melyik iker áll előttem, az igazság az, hogy most se tudom, de ez a becézgetés. Mondjuk úgy, hogy most már teljes hatvan százalékig biztos vagyok abban, hogy tényleg Tokiya áll előttem, ugyanakkor, ha éppen Toshinak olyanja van, akkor ő is aggat az emberre idióta neveket. Mindenesetre, Tokki az Indokolatlan Becenevek Királya. Ez pedig egyáltalán nem jó, bár van egy olyan érzésem, hogy ha ezt hangosan, akkor még büszke is lenne erre a titulusra, pedig nincs miért annak lennie >o<.
- Engem még sosem dobtak ki edzésről - nézek rá kissé lesajnálóan. Még a gondolat sem értem, hogyan fogalmazódhatott meg abban a vörös fejében. Engem, edzésről, kidobni? Az a pillanat még nem született meg, mikor ez bekövetkezik. Meg egyébként is, tanoncként, ha minden igaz már nem is lesz több. Bár… lehet, hogy egyáltalán nem lesz több ToT. Legalábbis olyan, aminek bármi köze is van a testőrséghez. - Nektek köszönhetően sok furcsa dolog ragadt már rám :|, de remélhetőleg mind maradéktalanul lejött. Szívesen megmutatom, hogy engem mennyire nem szoktak kivágni egy edzésről sem :3 - ajánlom fel, majd áttéve a súlypontot a bal lábamra demonstrálni akarom, hogy milyen sikeres is voltam. Ez azonban semennyire sem jön be. Alig, hogy rúgásra emelem a jobb lábam - ami nem lett volna túl erős, így Tokki ki tudta volna védeni, ahogy mindig ki tudja TwT - a másik konkrétan kicsúszik alólam, mert megbillenek. Egyensúly probléma, még soha nem történt velem ilyen. Ha azonban ez nem lenne elég, nem simán seggre esem, hanem a tetőről is leesek. Mindezt az ikrek egyike előtt. Remek, egyszerűen remek! Mit vétettem én az Életnek :/?
Ahogy csúszom lefelé a háztetőn, több minden végig fut az agyamon. Ha akarnék, akkor megkapaszkodhatnék a tetőszélén, csak a csúszást kéne lassítanom. A képességeim alapvetően meg vannak hozzá, bár ebben a meglehetősen indiszponált, kialvatlan állapotban nem biztos, hogy sikerülne. De legalább megpróbálnám. Azonban nem teszek semmit, csak ahogy magam sodródni az árral, jel helyzetben szó szerint :|. Talán, így kapok még pár napot gondolkozni, a „gyógyulásra” hivatkozva.

Karakterlap

Meiou Tokiya

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 40 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 24 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
gálickék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudatalatti :|

Post szín:
#F08080 // #DC143C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Prehistory
« Válasz #3 Dátum: 2016. Máj. 28, 22:43:35 »
Pimasz mosoly kúszik az arcomra, amikor meghallom Oyaji unokahúgának reakcióját. Egyértelműen blöfföl. Már csak azért is, mert az egyetlen, aki különbséget tud tenni közöttünk, az Hahaue. Az ő trükkje viszont számunkra is rejtély, de megnyugtató, hogy még az öreg is abszolúte képtelen elsajátítani. Addig jó nekünk, szabad a móka.
– Nagyon ragaszkodhatsz Anikihez, Kaori-chan. Történt tán valami, amiről nem tudok? – teszem fel következő kérdésemet, amivel az őrületbe szeretném kergetni az Amatsuji-ház jelenleg egyetlen használható tagját. Nagy kár, hogy ő az egyetlen célpont, mindent kénytelen vagyok vele eljátszani, ha már senki más nem vevő a tréfáimra.
Kissé megcsóválom a fejem, miközben felállok. Tök egyértelmű, hogy a lány szét van esve, csak ő nem érzékeli. Így nem lesz nehéz ügy kizökkentenem a béketűréséből és szórakozni egy jót.
Nekem nincs bajom, csak te nézel rossz irányba – lépek hozzá közelebb és fordítom az arcát a Meiou birtok irányába. – Ha erre mutatnak, az lehet, hogy a Tsukimisouban felt jelent, de nekünk, hétköznapi nemeseknek nem. Ám mint mondtam, a galambocskáim elrepültek, nem tudom merre, így hiába is keresed őket – nézek csalódottan a mutatott irányba én magam is, és inkább elhúzom a kezem tőle, mielőtt belém találna állítani egy tűt, vagy netalán harapni óhajtana. Kinézem belőle, elvetemült egy kis boszorkány, pedig a nagy-nagynénim, vagy mi a fene. Ki érti ezt? Talán csaj Shuu-jii vagy Oyaji tudta ezt az egész családfás dolgot fejben tartani, akikből már csak egy van életben. Ehh, remélem, ezt bebiflázni nem része az egész „egy nap majd családfő leszel” tréningnek, mert akkor kifutok a világból. Minek ennyi feles dolgot megjegyezni?
– Persze-persze – forgatom szemeim a válaszára. Én is tudom, hogy még nem dobták ki edzésről, de biztos vagyok benne, hogy ettől a hozzáállástól kiakad. És érkezik is a replika, amire vártam. – Parancsolj, nem foglak vissza ^-^ – veszem elő legszemtelenebb mosolyom, és lépek egyet hátra, hogy bemutathassa a tudományát. Mulatságos, ahogyan heveskedni próbál, ilyenkor mindig történik valami váratlan, amire nem számítana. Már csak az arckifejezéséért is megéri húzni az agyát egy kicsit.
Elismerően füttyentek az esésre, amit produkál, majd figyelve csúszását, lemondóan sóhajtok. Sejthettem volna, hogy nem lesz zökkenőmentes az unaloműzés. Miért is lenne? Shunpo segítségével termek alatta és tartom ki a kezeim, hogy elkapjam a zuhanó hófehérkét. Nem mondanám, hogy megerőltető a mutatvány, eddig merő unalom.
– Bravúros volt, Kaori-chan, de legközelebb vihetnél bele több komikumot, ha az a cél, hogy a merénylőt lefoglalja a nevetés ^-^ – dicsérem meg meglehetősen szemtelenül a műsort ahelyett, hogy hogyléte felől érdeklődnék. Ha erre tud valami épkézláb replikát adni, akkor minden bizonnyal csak a büszkeségét viselhette meg ez a kis esés. Amennyiben panaszkodni merészel amiatt, hogy elkaptam a földet érése előtt, gondolkodás nélkül dobom le, a lehető legártatlanabb mosollyal az arcomon, csak hogy minden öröme meglehessen. – Hoppá, azt hittem, hiányoltad az önálló landolást és felkészült vagy. :roll:
Azért a várható replika elől egy kicsit távolabb lépek, mielőtt ideje lehetne felpattanni vagy kirúgni a lábaimat alólam. Az nem lenne kellemes pálya. Így legalább van esélyem odébb helyezni magam villámlépéssel, ha mégis utánam lendülne, vagy meg találna dobni valamivel.
– Nem vagy ma formában, Kaori-chan. Ezért küldtek haza az edzésről? Mi emészti a kis lelkedet? Borzasztó lenne, ha nem önthetnéd ki a bánatod az egyik kedvenc unokaöcsédnek, bár sajnos Aniki hiányában be kell érned velem – folytatom tovább a pimaszkodást a nálamnál fiatalabb leányzó felé. Persze, nem ment el az eszem, nem maradok egy helyben, és sétálgatás közben is folyamatosan szemmel tartom, hogy időben tudjak menekülni a várható támadása elől, ha muszáj. Bár ezzel most egyértelműen bosszantani szeretném, mert olyankor produkálja a legviccesebb reakciókat, ha ideges. :roll:
« Utoljára szerkesztve: 2016. Máj. 28, 22:44:19 írta Ukitake Juushirou »


(click to show/hide)

Karakterlap

Uzumi Kaori

Shinigami

1. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 000 / 15 000

Hozzászólások: 49

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:
"Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább..."

Post szín:
#4D84C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Prehistory
« Válasz #4 Dátum: 2016. Máj. 29, 16:09:39 »
Tokki még mindig meg játssza, hogy ő nem Tokki :/. Vagy pedig tényleg nem Tokki és most teljességgel hülyét csinálok magamból. Ez az eshetőség sem kizárt, de akkor sem fogok tágítani, ha egyszer Tokiyának tituláltam, akkor hinni is fogok benne. Maximum este majd jól kinevetnek egymás között. Bár… belegondolva: kinevetik ők az embert bárhol és bármikor :|.
- Nem akarok egyik ikertől sem többet, mint a másiktól ˇoˇ - felelem, nem hozzátéve azt, hogy a múltbéli tapasztalataim alapján, ha tehetném, akkor semmit se akarnék tőlük, csak messzire elkerülni őket. Rokonok vagy sem, nem jó érzés céltáblának lenni :x. De jönnek ők még egyszer az én utcámba, mert nem felejtek ám olyan könnyen. - Szóval nem, az égvilágon nem történt semmi. - Legalábbis semmi olyan, amit Tokkival - vagy Toshival - akarnék megbeszélni.
- He :|? - nézek rá értetlenül, mikor a rák tudja, merre fordítja az arcom. Most már szinte biztos vagyok benne, hogy Tokki őrült, vagy szórakozik velem. Valami pedig nagyon azt súgja, hogy az utóbbi >w<. Lévén ott volt a szerelmes madárkás utalás. Komolyan örülök, hogy ennyire jól el tud szórakozni mások nyomorán. Ámbátor ennek nem lenne szabad meglepetésnek lennie, hiszen mindig is így volt, a különbség csak annyi, hogy eddig ők idézték elő ezt a „nyomort”. - Ott is ég van - felelem végül. Nem megyek bele a játékba ˘o˘, az lesz a legjobb, ha úgy teszek, mint aki nem is fogta fel a már-már zavaróan egyértelmű metaforát. Csak nyugodtnak kell maradnom, ennyi az egész. Vagyis ennyi lenne, ha menne, de nem olyan könnyű az :/.  -, meg fák. Nem értem mi jelentősége van a különböző irányba nézéseknek.
Nem elég, hogy a rúgás nem sikerül, de még a zuhanás sem. Ahelyett, hogy a földre érkeznék, valaki elkap. Nem kell nagy agytornát folytatnom ahhoz, hogy felderítsem a valaki személyét, mivel csak ketten vagyunk itt, a világvégétől öt centiméterrel balra :|. Vagyis még mindig nem sikerült megfejtenem, hogy hová a fészkes fenébe keveredtem >w<. Tokki valószínűleg tudja, de előbb harapom le tőből a kezem, minthogy megkérdezzem tőle. Egy napra egy beégés bőven elég.
- Menj, a tudod hová ToT - dünnyögöm kicsit ingerülten, mikor tudatosul bennem, hogy oda a jó kis sérülős tervem. Köszi Tokki, igazán köszi. - Egyébként pedig, nem hallottál arról, hogy zuhanó hölgyeket nem illik elkapni az engedélyük nélkül ˘w˘? - kérdezem sértetten. Én nem akartam, hogy megmentsenek, én meg akartam sérülni. Pufognék én még tovább is ezen a dolgon, ha Tokki nem gondolná úgy, hogy ledob. Most komolyan, ennek mi értelme volt, ha már úgy keresztülhúzta a tervemet >o<?
- Ez így már nem az igazi, így csak megütöm magam, a komoly sérülés esélye, nulla - nézek rá dühösen. Eddig nem akartam különösebben megtámadni, de most már lehet, tűpárnát csinálok belőle ^-^, úgy talán még hasznossá is tudná magát tenni :3. Most komolyan, mondja valaki, hogy nem nézne ki jól tele tűkkel *w*! Szerintem csodálatos - és kielégítő - látvány lenne. Persze, mind ezt óvatosan, úgy, hogy komolyabb kár nem esik benne, hiszen öreg rokonainkra vigyázni kell :roll:. Szóval ebből a vitathatatlanul korszakalkotó ötletből kiindulva kihúzok két tűt a helyéről, majd az egyiket megpróbálom felé dobni, de kikerüli és a fegyver a ház falát találja el. Fene vigye el :x! A következő már célba fog érni.
- Csak szerencséd volt - mondom, miközben állásba tornázom magam. A második tűvel már óvatos vagyok, nem fogom meggondolatlanul eldobni. Kivárom a megfelelő pillanatot. Vagyis várnám, ha Tokki - vagy nem Tokki >w< - nem kezdene el beszélni. Az elmúlt százhetven évben már megszoktam a tréfáikat, de volt egy határ, amit eddig egyikük sem lépett át. Egészen mostanáig.
„Mi emészti a kis lelkedet?” Mint valami hülye visszhang, úgy ismétlődik a fejben a hangja, miközben ezt a kérdést teszi fel. Mintha nem tudná nagyon jól, mintha nem lenne egyértelmű. Felfogtam az utalgatásait. Bár, nem tudom, hogy honnan szerzett róla tudomást, de nem is érdekel. Érzem, hogy remeg a kezem, amiben a tűt tartom. El akarom dobni, meg is teszem, de nem találom el. Igazából meg sem kell mozdulnia, mert vagy három méterrel mellé megy és egy fába áll bele, legalábbis azt hiszem. Nem látom túl tisztán a világot. Ilyet még nem tapasztaltam >w<! Ha meg mégis, akkor nagyon, nagyon régen volt.
- Bazdmeg, de komolyan - mondom, miközben szaporábban veszem a levegőt és érzem, hogy könnyek végig folynak az arcomon. - Fogalmam sincs, hogy tényleg Tokki vagy-e vagy sem, de nem is érdekel. Viszont ahhoz nincs jogod, vagy inkább jogotok, hogy az emberekkel, vagy sokkal inkább azoknak az érzéseivel szórakozzatok. Kifigurázni meg pláne nincs. Ennél azért többre tartottalak titeket, mint hogy ilyen dolgokon derüljetek, mert ha jól látom, te remekül szórakozol. De nincs hozzá jo… jogod - darálom le gyorsan, egy levegő alatt, mielőtt kitör belőlem a zokogás. Még kívánnék mondani pár dolgot, de nem megy. Ennyi volt, eddig bírtam. Inkább az arcomba temetem a kezem, mert nem akarom, hogy bárki is síni lásson. Mert nem szeretek sírni, azt csak a gyerekek és a gyengék szoktak én egyik sem vagyok. Én csak… csak döntésképtelen vagyok ToT.
Ami pedig a mélységet illeti… korábban kétszer is tévedtem. Sírni, nem is, inkább zokogni az ikrek egyike előtt. Ez mindennek a legalja. Innen már csak a pokol van lejjebb :|.

Karakterlap

Meiou Tokiya

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 40 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 24 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
gálickék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudatalatti :|

Post szín:
#F08080 // #DC143C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Prehistory
« Válasz #5 Dátum: 2016. Máj. 29, 20:19:08 »
Szemeimet forgatom a leányzó válaszára. Nagyon jól tudom, hogy nem történt semmi, ellenkező esetben első kézből tudnék róla. De a hitetlenkedés a legjobb módja annak, hogy kihozzam a sodrából Hófehérkét, és végre elmúljon az unalom.
– A látszaton túlra tekints, Kaori-chan. Ameddig ez nem megy, nem is fogod érteni ^-^ – válaszolok azonnal értetlenkedésére. Nekem addig jó, ameddig nem érti, mire is célzom. Akkor biztosan nem utánam küldték, és csak merő véletlenségből szólított a saját nevemen, amihez fene tudja, miért ragaszkodik ennyire. Nem is fontos, a fő, hogy teljesen tanácstalan, én pedig ezt ki is fogom használni.
Kicsit váratlan, de nem épp izgalmas fordulat, hogy a leányzónak sikerül rúgás helyett lebucskázni a tetőről, és el kell kapni, mielőtt nyakát töri. Válaszára számítok is kedves dicséretem után, azonban a hálátlanságnak is van egy határa. Különben is engem igazol a tudat, hogy Otouto ugyanígy ledobta volna, mint én. Az Amatsujik amúgy is bírják, nem kell őket félteni. Egyik nőt sem nevezném abból a családból épp törékeny virágszálnak. Ha valamihez, akkor inkább a lehető legalattomosabban szúró kaktuszhoz tudnám hasonlítani őket. Szép virágot tudnak azok hozni, csak hozzájuk érni fájdalmas. :|
– Oh, hogy meg akartál sérülni. Mi az oka ennek, Kaori-chan? Csak nem megijedtél attól, hogy a hozzánk hasonlókért kell majd kockáztatnod az életed nem sokára? – szemtelenkedek tovább, miközben tisztes távolságba kerülök tőle, és várom, hogy mivel rukkol elő ezúttal válasz gyanánt. Csalódott lennék, ha nem reagálna semmit sem. Akkor komolyan el kellene gondolkodnom, ki az ezen a földkerekségen, akit még érdemes egyáltalán a szórakoztatásunkra bírni, ha már ő sem képes hozni a megszokott formáját. Bár már az is eléggé unalmas, hogy tűket vesz elő. Ennél szórakoztatóbb visszavágás nem jut eszébe? Youko-ane tudobálási tehetsége után nem hiszem, hogy a Tsukimisou bármely tagja kihívást jelenthetne.
Ami azt illeti, az első elől igencsak könnyedén lépek el. Ez nem sejtet túl sok kihívást a másodikhoz sem. Nem mintha Hófehérke célzását javítaná, hogy totál szétcsúszott, de ettől még reménykedtem némi ébkézláb elfoglaltságban. Amennyi kihívást nyújtani tud, azzal az erővel napozhatnék is beszélgetésünk mellett.
– Vagy csak Ane-san közelébe sem érsz :roll: – adom meg Kaori-channak a másik logikus magyarázatot arra, miért is kerültem el a tűt. Nem szerencse, inkább az évek és a rutin. Folytatom is a beszélgetést, természetesen a leányzó szekálásával, mert mire valók a rokonok, ha nem arra, hogy húzzák egymás tűrőképességét. Arra viszont legkevésbé sem számítok, hogy egy tőlem ennyire távol eső fába vágja majd bele a kis tűjét, és mindennek a tetejében... Azok ott könnyek? :O.O: Szerintem még nem sikerült megríkatnom, és most sem értem, mi a halál üthetett belé. Ezt most miért? Mit is követtem el, hogy ennyire ki kell akadni? Nagy hirtelen köpni-nyelni nem tudok, csak döbbenten meredek az arcát kezeibe temető lányra. Most... kivételesen nem értem, mi rosszat mondtam? Pedig szoktam tudni, mivel akasztom ki a másikat, és mivel lépek át egy határt. Most nem tettem meg, eszemben sem volt... Több lehet itt a háttérben, mint egy elmulasztott edzés, úgy sejtem. De valamit kezdenem kéne vele, mert ha ennek a sírás-rívásnak híre megy, nekem legalább három személy szedi le a fejemet.
Lassan lépek oda mellé, és teszem a vállára a kezem. Mit kellene ilyenkor mondanom? Sajnálom? De mit? Nem értem, nem tettem semmi olyat, amitől sírnia kellene.
– Ne haragudj, Kaori-chan, nem akartalak bántani – suttogom neki, miközben lassan átkarolom és elterelgetem az egyik fa árnyékába. Biztos vagyok benne, hogy most el akar bújni, akkor pedig inkább leülünk az árnyékba, ne legyünk szem előtt. – Tudom, hogy nagy rajtad a nyomás, megértem, ha ezen kiborultál... De mi lenne, ha elmesélnéd, pontosan mi is az, ami bánt? Nem foglak kinevetni, vagy kommentálni. Megígérem, hogy végighallgatlak és a mi titkunk marad. Becsszóra, rendben? – folytatom a leányzó vigasztalását, már a fűben ülve, a korábban tűvel megjelölt fa lombja alatt. Még a kezemet is felemelem egy kisujjesküre, ha szeretne élni ilyen gyerekes dolgokkal. Én meg csak remélni merem, hogy tényleg elmondja, mivel sikerült kiakasztanom, mert eszemben sem volt a felsorolt vádpontok közül bármelyiket is elkövetni ellene, az tényleg övön aluli lett volna. Tudomásom szerint nem is tettem. Mi a fene ütött beléd, Kaori-chan?


(click to show/hide)

Karakterlap

Uzumi Kaori

Shinigami

1. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 000 / 15 000

Hozzászólások: 49

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:
"Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább..."

Post szín:
#4D84C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Prehistory
« Válasz #6 Dátum: 2016. Máj. 29, 23:16:07 »
Szóval a látszaton túlra, mi :|? Komolyan nem értem Tokkit, vagy nem Tokkit. Ha tudja, márpedig az utalhatásokból nagyon így tűnik, akkor miért nem mondja a szemembe? Vagy nem tudom. Igazából azt sem értem, hogy mit akar ezzel a dologgal :/? Eh… egyszerűen nem értem ezt az egész szituációt.
- Szerintem mind a kettőnknek jobb, ha nem tekintek a látszaton túlra. Neked se kéne - teszem még hozzá és remélem, hogy érti a célzást >w>. Igazán befejezhetné ezt a témát, mert csak azért álltam le beszélgetni vele, hogy ne erre gondoljak, ne arra, hogy választanom kéne. Erre Tokki csak azért is feszegeti a dolgot.
A ledobásom után kérdésére kissé összerándulok, ennyi erővel egy ostort is hozzám vághatott volna, talán akkor nem fájt volna ennyire :/. Normális esetben még a feltételezést is sértőnek találnám, igazából most is annak találom. De… de mégis csak jogosnak érzem, hiszen azon gondolkozom, hogy hagyom a francba az egészet. Pedig nem sokkal ezelőtt még biztos voltam abban, hogy ezt akarom csinálni és ezt is fogom. Ezzel feküdtem és keltem. Egyszóval ezért csináltam mindent. Annak a gondolata pedig, hogy valakiért fel kell áldoznom az életem soha sem zavart. Nem gondoltam rá teherként, inkább büszke voltam. Mindig is úgy gondoltam, hogy ha az én védelmemre bíznak egy fontos életet, arra csak büszke lehetek, hiszen ez a feltétlen bizalom jele is egyben. Az pedig nagy és felbecsülhetetlen dolog.
- Nem félek - felelem végül színtelen hangon és meglehetősen röviden. Nem különösebben van affinitásom arra, hogy az ikrek egyikének beszéljek fenti dolgokról, vagy éppen ecseteljem az elhivatottságot. Azt az elhivatottságot, ami most minden bizonnyal a Bahamákon nyaral, mert képes voltam meginogni egy házassági ajánlat miatt. Egy olyan kapcsolatban, amit el sem kellett volna kezdenem, mert tudtam, hogy fájni fog. Így vagy úgy, de fog. Mekkora egy mazochista idióta vagyok TwT!
- Senki sincs tűdobálásban olyan jó, mint Youko-nee - értek egyet, mert nem tudok mást tenni és igazából nem is akarok. Vannak tények, amiket be kell ismerni. Ez is ilyen. Nem értem, hogy Tokki mit gondolt. Azt, hogy vitába szállok a nyilvánvalóval :|? - De ettől függetlenül a szerencsének is köze volt a dologhoz ˘o˘ - toldom még azért hozzá, mert attól, hogy van, aki jobb nálam én sem vagyok olyan rossz. És még leszek jobb is, legalábbis… áh, hagyjuk. Akárhogy is alakulnak a dolgok, az általános edzést így se, úgy se fogom elhanyagolni. Tehát lesz ez még jobb is, ha mást nem azért, hogy ténylegesen tűpárnát gyártsak az ikrekből :x.
Valamiért úgy érzékelem, hogy Tokiyát jobban meglepi az, hogy zokogok, mint engem. Azt hiszem, még nem látott sírni, a saját anyám temetésén sem sírtam, pedig azt hiszem, hogy akkor elvárták volna tőlem. Igazából én is elvártam volna magamtól, próbáltam is, de nem ment. Most pedig zokogok, mindezt valamelyik iker előtt. Ez a szituáció nagyon kellemetlen, de nem tudok mit tenni, akárhogy próbálom abbahagyni, egyszerűen nem megy. Ami pedig furcsa, hogy valamiért jól esik. Mintha egy kicsit könnyebb lenne minden.
Meglep és kissé ki is zökkent, mikor Tokki - vagy nem Tokki - megölel. Furcsa, de azért jól is esik. Mondjuk a szavai hallatán szívem szerint egy falba verném a fejem. Bár erre nincs lehetőségem és abban sem vagyok biztos, hogy ez után a sírós mutatvány után hagyná. De ami ennél is fontosabb… bocsánatot kellene kérnem >o<”.  De van itt valami ijesztő is. Tokiya - vagy Toshi - kedves :O.O:. Még soha nem fordult elő ilyesmi a történelemben. Vagy csak már olyan rég volt, hogy nem is emlékszem rá :S. Mindenesetre azt hiszem, használ az, hogy leültetett, mert kis híján teljesen sikerül megnyugodnom, bár még szipogni még mindig szipogok és az arcomról is törölgetem a könnyeket. De azért tényleg jobb.
- Oké T^T - fogadom el végül a kisujját. Tudom, hogy ez meglehetősen gyerekes dolog, de ennyit még talán megengedhetek magamnak. - Én… azt hiszem félreértettelek >w>… sajnálom - az utolsó szót szinte már suttogom. Ezt a félreértést. Ahogy pedig elnézem, magyarázat nélkül nem szabadulok, pedig szeretnék. A jó büdös életbe! - Oké - sóhajtok, miközben neki dőlök a mögöttem lévő fának, amit megjelöltem egy tűvel. Csak kényelmesen. - Szóval nem vagyok biztos a testőrködésben, mármint szeretném csinálni, csak… hogy mondjam, nem vagyok benne biztos. Félre ne értsd nem félek attól, hogy meghalok valakiért vagy ilyesmi, ezzel a tudattal együtt élek régóta. Másról van szó - húzom el a számat. Hogy fogalmazzam én azt meg >w>? Mégse mondhatom ki csak úgy a dolgot. - Szóval azt hiszem, hogy szerelmes vagyok, de nem lehetnék az, mármint így nem, mert így testőr nem lehet. De én mind a kettőt szeretném, ami meg nem lehet. És teljesen olyanokat mondtál, amik erre rá illettek :|.... - hadarom el a lehető leggyorsabban. Remélem nem kérdez rá a részletekre. Azt rettentően meg tudnám köszönni. - És most nem tudom mit tegyek, de holnapig döntenem kéne, három napja nem aludtam és most már fáj a fejem is >o< - zúdítok akkor már mindent rá. Talán ez nem túl fair, de… de egyszerűen nem tudtam megállni. Ehh, lehet mégsem volt olyan jó ötlet ezt elmondani, de már mindegy. Meg amúgy is, ő kérdezte és tartoztam is valami magyarázattal. - Egyébként… ki vagy :roll: ? - kérdezek már rá direktbe, végül is már minden oly mindegy :|.

Karakterlap

Meiou Tokiya

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 40 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 24 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
gálickék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudatalatti :|

Post szín:
#F08080 // #DC143C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Prehistory
« Válasz #7 Dátum: 2016. Máj. 30, 00:22:28 »
Hümmögve húzom kaján mosolyra a számat. Ezt most vajon fenyegetésnek vagy figyelmeztetésnek szánta? A hanghordozásából ítélve valami érdekesre asszociálhatott. Engem pedig felettébb foglalkoztat, ugyan mi lehet az, ami ennyire védekezésbe vitte. Kicsit olyan, mintha bekerítettem volna, és lövésem sincs, mivel sikerült ezt elérnem. De vétek lenne nem kihasználni.
Azért a magaslat talajra cserélése után kezd gyanús lenni, hogy itt valami baj van, és a kérdésemmel belenyúltam valami érzékenyebb pontba. Nem fél, mi?
– Nekem úgy tűnik, hogy valamitől nagyon is félsz – teszem az ártatlan megjegyzést a kis suttogása után. Ha a testőrködéstől tart, az is tökre érthető, végül is alig húsz éve, hogy a teljes testőrség majdnem minden Amatsuji nevű tagjából nem maradt más, mint egy név egy kőlapon. Ez azért még nekem is elég nagy pofon lenne, már szembesülni azzal, hogy ilyenek is benne vannak a pakliban. És hát ugyebár az élet keveri a lapokat, fanatikus merénylők meg mindig lesznek. Nem is értem, miért akarja még mindig ezt a pályát űzni, de ha őt az elégíti ki, hogy az anyja helyébe lép, nincs jogom elítélni. Vagy kritizálni érte.
– Ugyan, kérlek, messze vagy te még attól, hogy szerencse kelljen a dobásaid kikerüléséhez. Majd száz év múlva visszatérünk rá, remélem, jó edzőpartner leszel, Kaori-chan ^-^ – folytatom a leányzó heccelését, mert végül is ehhez jól értek. Ma pedig sokkal többet amúgy sem tudok csinálni. De legalább ennyi előnye van annak, hogy külön osztagban vagyunk Otoutoval, egyszerűbb lemászni a térképről, ha egyikünknek el kell tűnnie. Aki pedig ilyenkor megtalál... Nos, sajnálom, Hófehérke, de te sétáltál be az oroszlán barlangjába, és még fel is hívtad magadra a figyelmet. Mostanra igazán lehetne rutinod neked is a veszély elkerülésében.
Arra mondjuk nem számítok, hogy a kislány néhány cukkoló megjegyzésemtől zokogásban tör ki. Ezzel a helyzettel nehéz mit kezdeni, mert egyrészt nem ez volt a cél, másrészt azt se tudom, mivel idéztem elő. Jobb ötlet híján vigasztalása közben egy kis időre át is ölelem a lányt, és ezt a mutatványt a leültetése után is megismétlem. Most már roppant mód kíváncsi vagyok arra, min bukott ki ennyire és nem is fog tőlem megszabadulni, ameddig meg nem tudom, amit akarok. De haladjunk csak szép fokozatosan, és kezdetnek inkább rákérdezek a baj okára, mielőtt komolyabb eszközökkel próbálnám kihúzni belőle.
Elégedetten elmosolyodom, mikor már ennyire is belemegy a játékba és elfogadja a kisujjesküt. Akkor ez tényleg kettőnk titka marad. Na nem mintha olyan nagy titok lehetne ez az egész. Mindössze annyit jelent, hogy erről a kis gyengepontról nem beszélek. És ennek fényében mondjuk kihasználni is etikátlan lenne, de ezen ráérek később is agyalni.
– Hai-hai, most elengedlek ennyivel, de legközelebb tisztábban mondd, rendben? ^-^ – felelek bocsánatkérésére, miközben meglapogatom a buksiját. Ha már ő a fának dőlt, én elengedem és úgy helyezkedem, hogy kényelmesen tudjam az arcát fürkészni. Kiszúrom ám, ha füllenteni próbál! Már csak azért is, mert elképesztően bénán hazudik, csak ezt soha senki nem mondta el neki. Meg tudom érteni, mulatságos, ahogy tartani próbálja magát a hazugsághoz, és egyre kevésbé megy neki.
A felvezető egyre jobban felcsigázza az érdeklődésemet. Kár, hogy ennyire homályosan beszél... Szóval nem biztos a testőrködés, de nem fél. Kíváncsian vizslatom, mikor bújik végre ki a szög a zsákból és böki ki a lényeget.
– Tehát Mizushima a szerencsétlen balfék. Őszintén sajnálom az illetőt, Anikinek sem volt egyszerű – csóválom meg a fejem a válasz hallatán. Youko-ane után azt hiszem, ebből már értem, miért nem lehetne szerelmes. Kaptak ők hideget-meleget, és volt ott jó pár elutasítás. Bár nem értem, pontosan melyik szavaimból asszociált Kaori-chan saját magára, én Otoutora gondoltam a madarakkal. Utána meg eszembe sem jutott utalgatni, csak a reakcióiból építkeztem. Ejje, ennyire véletlenül belenyúlni az érzékeny pontba. Ha nem tört volna ennyire össze, csak bosszankodott volna miatta, még szórakoztató is maradhatott volna a dolog.
– És mit gondolsz, melyikhez vonzódsz jobban? – elsősorban ez lenne az érdekes, nemde? Bár kissé fura, hogy lelki kisegítősdit játszom... majd biztosan benyújtom érte egyszer a számlát, de előbb jobb lenne kedvenc tréfaalanyomat helyrerázni, hogy legközelebb ne összeomlást kapjak, ha szórakozni akarok. A záró kérdésre nehezen állom meg a nevetést, de valahogy csak sikerül a kaján mosolynál megmaradnom. Szóval tényleg nem tudja. Helyes, nagyon helyes.
– Az természetesen titok, Kaori-chan ^-^ – és nekem pontosan addig jó. Legalább annyi haszna mindenképp van ennek a kis beszélgetésnek, hogy nem tudódik ki, sem szolgálatban, sem a birtokon nem vagyok. Ez pedig hatalmas előny.


(click to show/hide)

Karakterlap

Uzumi Kaori

Shinigami

1. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 000 / 15 000

Hozzászólások: 49

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:
"Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább..."

Post szín:
#4D84C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Prehistory
« Válasz #8 Dátum: 2016. Jún. 03, 23:38:45 »
Tokki szerencsére nem feszegeti tovább a madaras témát, aminek nagyon örülök. Bár… lehet jobb lenne, ha nem magában kezdene el kombinálni. Mert az oké, hogy tud valamit, amit nem kéne, de lehet, hogy hozzákombinál valamit, amit szintén nem kéne.
- Mindenki fél valamitől - felelem a lehető legdiplomatikusabban. Sokaknak a halál a legnagyobb félelme, de engem nem különösebben izgat. Egész idáig úgy éltem az életem, hogy benne lehet pakliban az az eshetőség, mi szerint a munkám során megölnek egy Mizushima helyett. Ez pedig soha nem zavart, egyetlen percre sem. Az pedig, hogy valójában mitől is félek, nem sok emberre tartozik. Tokki vagy Toshi pedig nincsenek benne abban a körben, akiknek ezt elmesélem.
- Ne hidd magad ennyire ügyesnek :x, lesz még ennek böjtje és ne aggódj, én az első sorból fogom végignézni, mikor az eljön :3 - biztosítom őt a támogatásomról. Bár, nem tudom pontosan, hogy melyik ikerrel állok is szembe, de ennek tökéletesen nincs jelentősége. Ugyanis az ellenem, ellenünk irányuló ízlésesnek csak jó indulattal mondható tréfák mindegyikébe ketten voltak benne :/. Szóval, ha egyszer bármelyik is pofára esik ilyen téren, akkor az biztos, hogy az első sorból, valami nyalánksággal a kezemben fogom élvezni a műsort, ahogy azt mondtam. Aztán persze elmesélem mindenkinek ^-^- Nem leszek az edzőpartnered, te leszel az én céltáblám :/, a kettő még véletlenül sem egy és ugyanaz ˘o˘ - magyarázom csak a miheztartás végett. Nehogy azt higgye, hogy nekem szükségem van a magafajta edzőpartnerekre, szerzek én nála sokkal, de sokkal jobbat is.
Soha, senkinek nem vallanám be, aki ezen a világegyetemen él, de annak ellenére, hogy kissé elbeszéltünk egymás mellett Tokkival, jól esik a vigasztalása. Még akkor is, ha tudom, hogy előreláthatóan, a kisujjeskü ellenére is vissza fogom hallani ezt az esetet ToT. Hirtelen de jó is lenne, ha ismernék valami emléktörlő technikát, ami halálistenekre is hat, és legális.
Legközelebb :|? Bár még mindig a könnyeket törölgetem a szememből - és egyszerűen nem tudom, hogy honnan van ennyi - azért remélem, hogy Tokki látja a lesajnáló pillantást, amit felé vetek.
- Nem lesz legközelebb - és valószínűleg most se lenne, ha nem hagyom magam elsodródni az árral és a gondolataimmal >o<”. Így, visszagondolva nem is értem, hogy miért asszociáltam magunkra. Megannyi szerelmes pár lehet még a városban, akit Tokki - vagy nem Tokki - ismerhet. Akár a közvetlen közelünkben is. Rólunk se tudnak sokan. Ez alapján, miért kéne nekem mindenkiről tudni :/? De akkor is, olyan egyértelműnek tűnt az egész. Szerelmes, elreppenő madárkák és edzésről kizavarás. Mondjuk, nem kizárt, hogy ezt csak a fáradtság teszi. Valószínű, hogy két nappal ezelőtt egyszerűen csak elküldöm melegebb éghajlatra, miközben megpróbálok belé állítani egy adag tűt. Hm… ezt mondjuk, még most is megtehetem ^w^. Semmi sem akadályoz benne.
- Taichi nem szerencsétlen balfék! - vágom rá mindenféle gondolkodás nélkül, ám a szavak elhangzása után egyből a szám elé kapom a kezem. Hibát követek el, nem is kicsit. Kiadom azt az egyetlen információt, amit még véletlenül sem akartam. A jó büdös francba bele! Sokkal jobb lett volna, ha inkább arra kérdezek rá, hogy honnan tudta, hogy Mizushima, vagy bármi más. De persze, utólag okos az ember. - Akarom mondani… - itt már nincs menthető, amit menteni lehet. - Esély sincs rá, hogy elfelejtsd azt, amit korábban mondtam, ugye? - kérdezem kissé lemondóan és reménykedve, bár jól sejtem, hogy a válasz: nem. Igazából, csak örülhetek, ha a válasz egy egyszerű nem. Én Tokki - vagy Toshi - helyében tuti több száz kérdést intéznék magamhoz a dologgal kapcsolatban. Ha nem több ezret. Én… el akarok süllyedni ToT.
- Melyikhez jobban? - ismétlem meg a kérdését félhangosan, miközben felhúzom és átkarolom a térdem. Ahogy felpillantok a fa lombjára, mely alatt ülök, egy madár repül ki belőle. El sem tudom mondani, hogy mennyire szívesen helyet cserélnék vele. Csak pár napra, amíg valaki megoldja helyettem azt az ügyet. - Itt nem pont ez a kérdés - rázom meg végül a fejem, miközben ismét Tokkira nézek. - A kettőt nem lehet összehasonlítani. Taichit szeretem, mármint tényleg szeretem. Ez még számomra is hihetetlen :/. Viszont a testőrködés más az… az… nem tudom. Mármint persze, tudom, csak elmagyarázni nem megy >w<. - Komolyan, hogy magyarázzam meg, hogy ez nem vonzódás kérdése. Hanem valami másé, amit tényleg nem tudok sehogy sem megfogni. Talán neveltetésnek mondanám, vagy életstílusnak, vagy elhivatottságnak, vagy nem is tudom minek. De valami olyasmi, amit nem tudok csak úgy félre söpörni, de a szerelem sem olyan TwT. Tehát pont ott vagyok, ahol eddig. - De azt te is értheted, hogy ezek ki zárják egymás. Ha így esküdnék fel testőrnek, azzal elárulnék mindent, amit tanítottak nekem. Ha meg hozzámennék, akkor anyám tuti életem hátra lévő részében forogna a sírjában, lehet annyira, hogy ki is ásná magát :| - azt pedig már hozzá sem teszem, hogy ha élne, és akkor csinálnám mind ezt, akkor valószínű az lenne az első dolga, hogy kitagad. Ja nem, a második. Az első az lenne, hogy megüti az első szembe jövő szerencsétlent.
- Titok >3<? - fújom fel az arcom kissé mérgesen. Én kiadom neki az életem problémáját és még azt se tudom, hogy melyik jómadárral teszem. Ez igazságtalan! - De akkor a továbbiakban Tokki leszel ˘o˘, valahogy hívnom kell. Szóval Mr. Lelkisegélyszolgálat… van nálad fejfájás csillapító ^o^”? - kérdezem, mert nagyon úgy fest, hogy ez a korábban említett probléma elkerülte a figyelmét. És fájó fejjel kicsit nehéz az életemről dönteni >w>.

Karakterlap

Meiou Tokiya

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 40 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 24 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
gálickék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudatalatti :|

Post szín:
#F08080 // #DC143C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Prehistory
« Válasz #9 Dátum: 2016. Jún. 04, 23:14:02 »
Ej-ej, még mindig köntörfalaz? Pedig most már sejthetné, hogy addig fogom mondani a magamét, ameddig ki nem billentem ebből a kis álcájából. Mert leplez valamit, ebben az egyben biztos vagyok. Az arcára volt írva az imént, hogy beletaláltam valamibe, és ezt nem is fogom annyiban hagyni.
– Való igaz. Szóval, elmondod, mitől is rettegsz annyira, hogy már a gondolattól is összerezzentél? ^-^ – abban nem vagyok biztos, hogy ezt valóban megtette, de az elbizonytalanodás a lényeg, nem? A lehető legjobb buli a kisebbek kiakasztása, Hófehérke pedig mindig tökéletes alany volt az ilyenekhez, a heves kis reakcióival talán a legszórakoztatóbb az összes kölyök közül, akikkel felnőttünk.
– Azt meg is kell élni, Kaori-chan, a te szakmád pedig nem egy életbiztosítás. Mármint neked :roll: – hívom fel a figyelmet erre az aprócska tényre. Sajnos, ha nem találok Ane-sanhoz hasonlóan tehetséges tűmestert, akkor valóban bajban leszek, ha visszatér a testőrség élére. Márpedig ez egyszer be fog következni, csak idő kérdése. Jó lenne kitalálni valami edzést, nehogy aztán meglepetés érjen, és sajnos ehhez a félalbínó leányzó nem elég ügyeske. Egyelőre. Csak egy kicsit hergelni kell, hogy ő is gyakoroljon, hátha az működhet. Az pedig részletkérdés, hogy ő a céltáblájának óhajt tekinteni. Álmodik a nyomor, messze van még ő ahhoz, hogy eltaláljon, de legalább megvan benne a szándék a gyakorlásra. Kár, hogy azt se tudja, kivel beszél éppen.
Kicsit sajnálom, hogy ezzel a kis gyengeponttal nem piszkálhatom a jövőben, de hát az adott szót nem szegjük meg. Otouto valószínűleg tudni fog róla, hogy Kaori-chan ne ebből jöjjön rá, melyikünkkel is beszélgetett a mai nap folyamán, de etikátlan lenne felhasználni ellene a most kapott infót. Akkor máris kikerülne kettőnk közül, az meg nem pálya, a családom bizalmát nem lenne jó ötlet eljátszani. A tréfa egy dolog, a titkok és bánatok pedig egy másik, amit azért tiszteletben tartok.
– Hai-hai ^-^ – lapogatom meg a buksiját az elhamarkodott kijelentés után. Most, hogy ez elhangzott, biztosan lesz egyszer a jövőben még olyan, hogy bocsánatot kell kérnie. Én pedig türelmes lélek vagyok, kivárom majd azt a pillanatot, és betartom a mostani ígéretem. Na persze, Kaori-channak nem kell tudnia, hogy ez ígéret volt, ráér majd akkor, akár hosszú évtizedek vagy évszázadok múlva. Én kivárom.
– Hogy ki?! :O.O: – azt hiszem, egy pillanatra még a szám is tátva maradt az öreg nevének hallatán. Hát, ha valakire egyáltalán nem gondoltam volna a Mizushima családon belül, akkor az Aniki és Oni-chan örege. Mondjuk érthető, a fiúk már nincsenek, szóval logikus is, hogy magányos legyen... de hogy ő és Kaori-chan?! Hát ez most meglepett, de nem kicsit. – Kérlek, ezt a nevet ismételd el még egyszer, nem cseng-e a fülem... – még egy kicsit meg is dörzsölöm a hallókagylóimat, nehogy a következő alkalommal elvéthessem a bácsikám nevét. Ez kissé sokkoló. – Nem bizony, ezt már örökre emlékeimbe véstem, elvégre most hallom először hírét annak, mennyire felnőtt a kedves kis Kaori-chan ^-^ – vigyorgok a lányra, mikor korábbi kijelentésének elfeledését kéri. Esély sincs rá, este első dolgom lesz megosztani a másik felemmel a híreket. – Viccet félretéve ezt nehéz lenne elfelejteni – sóhajtok végül. Igazából nem biztos, hogy tudni akarom, hogyan történt. Az már a múlt, és a mostani összeroppanása szempontjából abszolút lényegtelen, nekem pedig azt kell kezelnem. És a részletekre sem igazán vagyok kíváncsi, sőt!
– A testőrködés valami, amivel felnőttél, az életed része, és bizonyos részeit előbb tanultad meg, mint a járást. Nem tévedek? – fürkészem az arcát, kérdésem közben. Szinte biztos vagyok benne, hogy így érzi, abból a családból mindenki így nőtt fel. Oyaji sem véletlen volt testőr fiatal korában, bár valamiért azt nem reklámozza, Hahaue melyik rokonát őrizte. Valamiért van egy sanda gyanúm az ügyet illetően. Ez valami családi betegség lehet.
Kaori-chan gondolatmenetét hallgatva kissé felvonom a szemöldököm. Igen, a túlbonyolítás is családi betegség lehet. Nem értem, mit kell ezen ennyit drámázni. Kissé megcsóválom a fejem, mielőtt belevágnék saját mondókámba.
– Akkor a kérdés eldöntetett, nem igaz? Testőrként nem mehetsz hozzá, de ha hozzámész, attól még védelmezheted, nálad lehetnek a fegyvereid és a kiképzésed sem veszik kárba. Nem a te felelősséged lesz a testi épsége, de nagyban hozzájárulhatsz, már amennyiben nem őt akarod ledobni a tűkkel – ezen a ponton egy cinkos kacsintást is megengedek magamnak a leányzó felé. – Az, hogy Kou-baa forogna a sírjában, elég valószínű – bólogatok felelet közben, ez sajnos tény. – Mint ahogy a legtöbb ősöd Amatsuji ágról. De remélem, te is tudod, hogy nem őket kell boldoggá tenned. Sajnálom, hogy tőlem kell megtudnod, de a halottainknak mindegy. Nem tudják elmondani, mit akarnának, és nem tudnak örülni a sikereidnek sem, vagy megszidni a ballépéseidért. Most először fogadj meg tőlem egy tanácsot és légy nyugodtan önző! Ez a te életed, és csak a saját boldogságod kell, hogy érdekeljen. Nem más fog helyetted élni a döntéseiddel, hanem kizárólag te – ennél többet nem tehetek a közjó érdekében. Mi ezt a filozófiát valljuk Otoutoval, épp ezért a saját szórakozásunk az elsődleges. Ha mellényúlunk, azért úgyis minket vesznek elő, akkor miért ne élvezzük az életet? Dög unalom lenne kizárólag a szabályok szerint mozogni, bár valahogy mindig tudtuk, hol húzódnak azok a bizonyos határok, és csak óvatosan léptük át őket. :roll:
Elvigyorodom a durcás reakcióra, valami ilyesmire számítottam. De hát nem adhatom ki a nevem, azzal oda lenne az egész mai akciónk. És persze akkor még megesketne, hogy a másik felemnek sem beszélek semmiről, az pedig kellemetlen lenne. A szerepcseréink sikerének nyitja, hogy mindenről tudjunk, amiről a másik.
– Nálam nincs, de ha ezzel végeztünk, tudok egy helyet, ahol kaphatsz ^-^ – felelem a fájdalomcsillapítót illetően. Szerencsére nem kell élnem ilyesmivel napi szinten, így teljesen felesleges ennek megfelelő gyógykeveréket lenyúlnom tartanom magamnál.


(click to show/hide)

Karakterlap

Uzumi Kaori

Shinigami

1. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 000 / 15 000

Hozzászólások: 49

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:
"Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább..."

Post szín:
#4D84C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Prehistory
« Válasz #10 Dátum: 2016. Jún. 06, 00:02:54 »
Bármelyik ikerrel is állok szembe, az megbolondult és hallucinál. Én biztosan nem rezzentem össze semminek a gondolatára ˘o˘. Legalábbis én úgy emlékszem, hogy nem igen történt ilyen. Viszont… megesküdni azért nem esküdnék a dologra.
- Ha meg akarnám veletek osztani, akkor már rég elmondtam volna :| - azt hiszem jelen helyzetben ez a legokosabb és legdiplomatikusabb dolog, amit mondhatok. Meg amúgy is, miért kéne megosztanom a rettegésem tárgyát? Bár most nem rettegek semmitől, vagyis nem úgy, ahogy azt az ember elképzelné. Mert a jövőtől rettegek. Minden, ami eddig biztosnak tűnt, hirtelen rettentően bizonytalan lett. Úgy érzem magam, mint egy gyerek, aki éppen most tanul járni és kihúzták alóla az amúgy is ingatag talajt :S.
- Ha ezt nem mondod, akkor a nem túl életbiztosított szakmámnak köszönhetően hülyén halok meg :|. De azért aranyos, hogy aggódsz :3. Mindenesetre semmi szükség rá, ahhoz bőven elég hosszú ideig fogok élni, hogy megnézzem, ahogy egyszer megártjátok - mosolygok rá a lehető legártatlanabbul, ahogy éppen tőlem telik. A helyzet azonban az, hogy még belülről is érzem: ez elég gyérre sikerül. Van egy olyan érzésem, hogy a mosoly, inkább vicsorgásnak tűnik.
Arra, hogy megpaskolja a fejemet inkább nem is mondok semmit. Utoljára, akkor történt velem ilyen, mikor még gyerek voltam. Ez a helyzet elég szörnyű T^T. A hangjában azonban mintha kétkedés vélnék felfedezni. Komolyan azt hiszi, hogy lesz még egy olyan alkalom, mikor bocsánatot kell kérnem tőle? Álmodik a nyomor, de jó nagyot. Ilyen sem ezelőtt nem történt és ezután sem fog, erre akár mérget is vehetne be.
Azonban arra a pillanati döbbenetre nem számítok, ami Taichi neve hallatán lesz úrrá Tokkin - vagy nem Tokkin. Oké, tudom, hogy nagy a korkülönbség és hasonlók, de azért ez már túlzás. Vagy… éppenséggel az a normális reakció? Apa is hasonló arcot vágott, mikor hetekkel ezelőtt elmondtam neki :|.
- Mizushima Taichi. - Nem is értem, miért vagyok annyira hülye, hogy megismétlem a nevét, de mégis megteszem. Bár az ismétlést inkább halk dünnyögésnek lehet nevezni, mint artikulált mondásnak.
Úgy érzem, hogy ha még egy mondatot mond ilyen viccelődő hangnemben, arról, hogy mennyire felnőtt vagyok, akkor megmutatom neki, hogy igaza van. Pontosan tudom, hová kell rúgni egy férfinak, hogy nagyon fájjon :roll:. Szerencsére erre a demonstrációra azonban nincs szükség, ugyanis mondhatni témát váltunk.
- Igazad van. Előbb tudtam, hogy tabu a Mizushima, mint hogy mi az a Mizushima, csak hogy témánál maradjak. - Szóval ezt megnézve csak egy egészen kicsit rúgtam fel mind azt, amit anya és a többi, idősebb rokonom tanított nekem egész életemben. És ha nagyon drámai akarnék lenni, márpedig három nap alvás után miért ne lehetnék, akkor nem csak a tanultakat, hanem az egész életemet is felrúgtam.
Tokki hegyi beszéde meglep. Nem erre számítottam, még véletlenül sem. Valahogy túl komoly, ez pedig ijesztő és életidegen. Mintha hirtelen egy párhuzamos univerzumba kerültem volna úgy, hogy fel sem tűnt. Vagy egyszerűen csak alszom a fának dőlve és azt álmodom, hogy Tokki ezeket mondja. Igen, még ez is hihetőbb, mint a valóság.
- Nincs lázad - dőlök előre és fogom meg a homlokát, ha hagyja. - Álmodni sem álmodom - csípem meg a saját kezem, miközben visszadőlök a korábbi helyemre és kissé gyanakodva nézek az állítólagos ikerre. Nekem itt valami nem tiszta :x.
- Ez mindenesetre nem ilyen egyszerű, mint ahogy azt lefestetted - rázom meg a fejem. Szerinte nem jártam én már ötszázszor, ha nem ötezerszer körbe a dolgot? - Oké, tegyük fel, hogy harmadszorra igent mondok neki és hozzámegyek feleségül. Kiszámoltad te, hogy hány év korkülönbség van közöttünk? Valamint te nem láttad az arcod, amikor meghallottad a dolgot. Te a rokonom vagy és mégis úgy reagáltál, szerinted mit fog szólni mindenki más? Mit fog szólni a közvélemény? Az ő apja volt a Mizushima ház korábbi feje. Én pedig egy kisnemes lánya vagyok, ami pont egy fokkal jobb attól, mintha egy földművesé lennék. - Itt tartanom kell egy kis szünetet, mert érzem, hogy megint könnyek gyűlnek a szemembe. Nem akarok még egyszer sírva fakadni az ikrek egyike előtt. Azt nem engedhetem meg magamnak. Már egyszer is elég megalázó volt. - Tudom, hogy magamért kell éljek és a halottak már nem tehetnek semmit, de itt nem csak róluk és anyámról van szó, hanem arról a pár, maroknyi rokonomról, akik anyai ágról megmaradtak. Miután megteszem és hozzá megyek Taichihoz hogy nézzek emelt fővel a szemükbe? Hogy nézzek azok szemébe, akik életben maradtak az után a borzalom után és csinálják azt, amiben hisznek? Hogy nézzek ezek után Youko-nee szemébe? - Fel sem tűnik, hogy a kérdéseket egy levegőre hadarom el, valószínűleg kissé hisztérikus hangon, nagyon gesztikulálva. Ha Tokki eddig teljesen normálisnak gondolt… nem, biztos nem gondolt annak, így szerintem ezen kár is aggódni. Azonban egy dologban igaza van. Valószínűleg már régen eldöntöttem, hogy mi szeretnék, igazából nem is az az igazi kérdés, hogy mit válasszak, hanem teljesen más. - Miért nem megy könnyen? Még nem is vagyok hivatásos testőr. Miért nem tudom csak úgy otthagyni a testőrséget? - kérdezem inkább magamtól, mint sem Tokkitól, mert azt hiszem ez itt a fő probléma. Hogy nem tudom olyan könnyen elengedni azt, ami már a múlthoz kellene hogy tartozzon.
- Oké, bár most kicsit jobb lenne, de azt hiszem, hogy tudok még várni - nyomok el egy ásítást. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ha már csak úgy random elalszom, akkor azt nem egy olyan helyen kéne tennem, amiről lövésem sincs, hol van :|.

Karakterlap

Meiou Tokiya

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 40 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 24 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
gálickék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudatalatti :|

Post szín:
#F08080 // #DC143C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Prehistory
« Válasz #11 Dátum: 2016. Jún. 06, 09:57:41 »
– Hát nem is bízol kedvenc unokaöcséidben? Ez szomorú, Kaori-chan, nagyon szomorú – csóválom meg a fejem a válaszára, megjátszott csalódottsággal. Persze, tudom én, hogy nem épp velünk akar beszélni a nyomoráról, és igazából kimondottan mulatságos, ahogy lerázni próbál. A hibát ott követte el, amikor meglátott és nem elszelelt, hanem megzavart. :roll:
– Ugyan-ugyan, ennyire amatőrnek képzelsz minket? Ha arra vársz, hogy belebukjunk valamibe, örökké fogsz élni, szóval nincs miért aggódnunk – mosolygok rá ártatlanul, és vele ellentétben én tényleg tudok angyalian mosolyogni, nem csak vicsorogni. Még mindig nem megy neki az érzelmeinek elrejtése, az arca olyan, mint egy nyitott könyv. Kezdek aggódni a testőri karrierjéért, nem jó az, ha a védelmezett látja rajta, mikor húzta fel. Elevenen felfalják majd.
A kis összetörés utáni ücsörgésben azért akadnak dolgok, amikre nem számítok. Példának okáért kezdjük mindjárt azzal, hogy hajlandó egy kicsit megnyílni és beszélgetni velem a gondjairól. Nos, ez egy meglehetősen új és váratlan helyzet, amit azt hiszem, akkor sem reklámoznék, ha nem ígértem volna meg, hogy köztünk marad minden. És ezt az ígéretet egyre inkább az egész találkozásra is kezdem vonatkoztatni. Tai bá' nevét hallani pedig végképp felteszi a torta habjára azt a bizonyos cseresznyét. Épp, mikor már azt hittem, Hófehérke nem tud semmi újjal és meglepővel szolgálni. Ezzel alaposan mellélőttem, és sajnos ezt ez egyszer ő is tökéletesen láthatta. Nem a legbüszkébb pillanatom, de segít, hogy elismétli a bácsikám nevét. Tulajdonképpen feleslegesen, de ez a jele annak, hogy kivételesen hajlandóak vagyunk őszintén beszélgetni és körbejárni egy témát.
– Valóban, bár én nem épp erre gondoltam – mosolygok a lányra a kis példája után. Legalább nekem illene nyugodtnak maradnom. Ha felkapom a vizet, azzal csak visszamenekül a hisztihez, abból pedig egyetlen kör is bőven sok volt.
Azért bevallom őszintén, amit most a fejéhez vágtam kis beszédemben, annak a felét sem merném elsuttogni sem Youko-ane előtt. Csak annak örülök, hogy erről az egészről Hófehérke még kevésbé lesz hajlandó beszélni a jövőben, mint én, így nem túl valószínű, hogy Ane-san bármit is visszahallana idézetként. Ha meg igen, akkor nem kell aggódnom a tűkerülgetős edzésem miatt, mert egészen biztosan tűpárnát csinál belőlem. Vagy Otoutoból, attól függ, Kaori-chan milyen nevet emlegetne.
– Hát igen, tudom, hogy rémálomba illő, ha nem szívjuk a véred, de ezt nem kell mindenki tudomására hozni ^-^ – jegyzem meg kis mutatványa után, miután túlteszem magam a tényen, hogy a leányzó aggódott az egészségemért. Tudok én kedves is lenni, ha akarok, csak minek, ha egyszer sokkal viccesebb nem annak lenni? :roll:
Azért nehezemre esik nyugton maradni a hirtelen panaszáradattól és kérdésrohamtól, amit a nyakamba zúdít, mert ez lenne az a pont, ahol hátra kéne hőkölnöm tőle. Arról már nem is beszélve, amikor tökéletesen kiül az arcára, hogy mindjárt elsírja magát. Megint. Nem tudom, miért fogja vissza magát, így csak hüppögni tud, és a végére a felét sem fogom érteni annak, amit magyaráz. Itt egyelőre nem tartunk, de látom és hallom, hogy egyre nehezebb neki megtartani a saját kis pajzsát, a hisztérikus hangvételt inkább már meg sem említem. Mikor végre levegőt vesz és egy kisebb szünetet tart, közelebb húzódok hozzá és magamhoz húzom, hogy a karjaim közé zárjam. Nem fogok odanézni, egy ölelésbe nem hal bele és nyugodtan sírhat. Hogy ezt megkönnyítsem neki, államat a feje búbjára teszem – elvégre neki is tudnia kell, hogy így aztán egyáltalán nem fogom látni, sír-e vagy megnyugszik.
– Három lánykérés, hah? Nem vagytok ti ketten Ane-san és Aniki rokonai? – gondolkodom hangosan, miközben még mindig a korábbi kérdésáradatot próbálom visszapörgetni magamban, hogy mindenre válaszolhassak neki. – Nem számoltam ki, mert nem érdekel. Téged sem kéne. Soul Society nemesei, és shinigamijai vagyunk, kit érdekel a korkülönbség? Meglepett, persze, mert egyikőtökről sem tudtam, hogy akadna bárki a képben, akit szeret. Mindenki más pedig lényegtelen, a közvélemény szintén. Hadd emlékeztesselek, Tai bá' már házasodott rangon alul, másodszorra kit lepne meg? Ha meg már háromszor megkért, akkor ő alaposan átgondolta és nem érdekli mások véleménye. Arról nem is beszélve, hogy a földműves és kisnemes között is akad pár fokozat a társadalmi ranglétrán, példának okáért a teljes Gotei Juusantai. Már azok, akik nem részei a nemességnek. Te ráadásul testőrcsalád lánya vagy, komoly kiképzést kaptál, tehát messze többet érsz, mint bármely másik kisnemes – halkan beszélek hozzá, hiszen itt van közel, nem kell a fél világnak hallania. Pláne nem Otoutonak és Osen-channak, mert azért az a lány is sokat ér, szinte már húgomnak fogadtam, ciki lenne, ha félreértenék a mostani szavaim. Nem foglalkozhatok egyszerre két hölgyemény lelki világával, most sajnos a vérrokon leköti minden aggodalmam.
– Ezt hogy érted, kedves Kaori-chan? Youko-ane hozzáment Anikihez. Tény, hogy csak hetedszerre mondott igent, de annál meglepőbbet aligha produkálhatsz. Hidd el, ő lenne az utolsó, aki ítélkezik feletted. Akira-chant úgy ismered, mint aki megszólna? Ha aggódsz, kérdezd csak meg nyugodtan, de biztosra veszem, hogy csak annyit kérdezne, boldog leszel-e mellette. Oyaji pedig szintén Mizushima-lányt vett el. Kihagytam valakit? – nos igen, magunkról nem beszéltem, de mi nem is Baa-chan örökségét követjük, hanem amit Oyaji próbálna a fejünkbe verni. Nos, a fegyverforgatás ránk is ragadt, azt kimondottan szeretjük. Sóhajtok ezekre a gondolatokra. Ha ebből valamit visszahallok, le fogom tagadni és valami alakváltásra képes kémre fogom az egészet. – Elárulok egy titkot, Kaori-chan, rendben? A rokonunk vagy. Lehet, hogy piszkálódunk, de mi is boldognak akarunk látni. Csak magunkból tudok kiindulni, de biztos vagyok benne, hogy a többiek ugyanígy éreznek – és ha ezt valaha felemlegeted, lesz ne mulass, Hófehérke. ^-^ Mert akkor garantáltan te leszel a kedvenc célpontom, beláthatatlan ideig. Én nem felejtek.
Az utolsó, elkeseredett kérdéseket hallva megsimogatom a leányzó hátát. Nem gondoltam volna, hogy valaha így kell vigasztalgatnom. Nekünk sem igazán sikerült még kiakasztanunk, így sosem volt arra szükség, hogy saját hibából ott legyünk mellette, ameddig megnyugszik és visszatérhet minden a normális kerékvágásba. Most is saját magát kergette bele ebbe az egészbe, az meg az én pechem, hogy a szórakozásomnak lőttek, és őt sem hagyhatom magára. Nem is merném ebben az állapotban.
– Amit korábban is mondtál, Kaori-chan. Ezzel keltél, ezzel feküdtél másfél évszázadon át. Ez az anyai örökséged, és annak a hagyománynak és neveltetésnek kell búcsút mondanod, ami még hozzá köt. De az idők változnak, és már eljártak a régi hagyományok fölött. És egy házasságtól nem szűnik meg mindaz, amit tanultál. Majd időnként belógsz az edzésekre, vagy az Amatsuji házba, és pihenésnek edzel. Nem lesz benne kötöttség, az nem olyan rossz – ezt már csak suttogom én is, mert nem vagyok biztos abban, hogy a kérdést nekem szánta. De sajnálatos módon itt vagyok, és kommentálni fogok mindent, ettől nem szabadul. Ha már épp velem beszéli meg, erre igazán számíthatna. Nem mintha akkora baj lenne, hogy kivételesen nem marjuk egymást, de azért jobban szeretem a megszokott rutint. Ez a helyzet nekem is furcsa.
A fájdalomcsillapítót már nem kommentálom, majd ha helyreraktuk a gondolatait, visszaviszem Youko-ane otthonába. Ott biztosan kap valamit. Meg olyasmit is, amitől végre kialussza magát, és elfelejti ezt az egészet. Nem élhetek jótündérként az emlékeiben, hogy nézne már az ki? :/


(click to show/hide)

Karakterlap

Uzumi Kaori

Shinigami

1. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 000 / 15 000

Hozzászólások: 49

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:
"Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább..."

Post szín:
#4D84C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Prehistory
« Válasz #12 Dátum: 2016. Jún. 13, 22:41:19 »
- Te? A kedvencem :|? Ezt meg hol és kitől hallottad? Bárki is mondta: hazudott. Akira a kedvenc unokaöcsém ˘o˘ - Meg amúgy sem tudom, hogy ez tényleg Tokki-e vagy esetleg Toshi. Mondjuk… ha az egyiküket is a kedvencemnek titulálnám, akkor azt a másikukra is érteném. Szóval végül is mindegy. Ami pedig az igazságot illeti. Az összes megmaradt rokonomat nagyon szeretem és apámon kívül nem teszek köztük különbséget. Tehát az ikreket is ugyanúgy szeretem, mint mindenkit, de ezt sosem fogom elmondani nekik, még csak az kéne.
- Még a profik is hibáznak :roll:, de legyen, akkor legalább szép hosszú és élményékkel teli életem lesz :3. - Ezt mondjuk kétlem, mert bármi is lesz velem, sem a testőrködés, sem a shinigamiskodás nem éppen életbarát, biztonságos foglalkozás. Szóval nem hiszem, hogy boldogan fogok megöregedni.
Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy miért és milyen okból adom ki magam, mi vezet rá erre. Mégis gyakorlatilag gondolkodás nélkül árulok el mindent, amit Tokki kérdez vagy tudni szeretne. Egyszerűen nem értem, hogy miért teszem, hiszen bár ígéretet tett, hogy nem beszél erről senkinek, az elmúlt százhetven év tréfái miatt már-már hallom a figyelmeztetőszirénát a fejemben. Azonban, ha ezt az apróságot leszámítom jó érzés, hogy valakinek elmondhatom ezeket és normális választ is kapok rájuk.
- Csak a jelen helyzet miatt mondtam ezt. Ezen kívül még egy csomó példát fel tudnék sorolni, de nem hiszem, hogy annyira kíváncsi lennél rá :|. - Ez a beszélgetés itt és most nem arról szól, hogy az Amatusji neveltetésről, vagy a testőri dogmáról beszélgessünk. Ha ez így lenne, akkor ez utóbbiról az édesapjával is tudna értekezni, hiszen, ha igazak a családi legendák, akkor neki is volt olyan időszaka, mikor testőr volt.
- Tévedsz, az a rémálomba illő, hogy éppen neked ecsetelem a legszemélyesebb gondjaimat :/ - azzal nem lenne baj, ha nem „tréfálnának” meg egyfolytában. Akkor azt tudnám mondani, hogy nyugodt és viszonylag boldog életet élek.
Ahogy befejezem a kérdés áradatot próbálom lenyugtatni magam. Pár könnycseppet kitörlök a szememből, de mindig jön helyette másik. Ez így nem jó, nem akarok sírni. Inkább nem is nézek Tokkira, hanem a földre szegezem a tekintetem, mintha a fűszálakban találnék valami nagyon érdekeset. Nem fogok sírni az ikrek egyike előtt. Még egyszer nem. Legalábbis ezt gondolom egészen addig, míg Tokki - vagy nem Tokki - át nem ölel. Ez a gesztus meglep, nem számítok az ikrek egyikétől ilyesmire. Ez… valahogy olyan kedves T^T. Ha jobb állapotban lennék, talán megkérdezném, hogy mit csinál, most azonban nincs erre erőm. Nincs lélekjelenlétem. Csak hagyom, hogy a sírás, amit korábban megpróbáltam elfojtani kitörjön belőlem.
Ha most bárki megkérdezné, hogy miért is teszem ezt, akkor csak megpróbálnám megütni, de az minden bizonnyal nem sikerülne. Ahogy pedig magamnak teszem fel ugyan azt a kérdést, rá kell jöjjek, hogy nem tudom. Talán a múltat siratom, talán azt a jövőt, amit egészen idáig a magaménak éreztem, ám már sosem lesz az enyém. Azonban az sem elképzelhetetlen, hogy megkönnyebbültem. Megkönnyebbültem, hogy végre valaki azt mondta, hogy van választásom. Eddig nem hittem ebben. Sosem kérdőjeleztem meg azt, hogy testőrként kell leélnem az életem, természetesnek vettem. Ahogy azt hiszem, mindenki más is. Ha visszagondolok az elmúlt évekre, soha senki nem kérdezte meg, hogy mit szeretnék. Igazából soha nem dönthettem a felől, hogy szeretném-e. Most viszont hirtelen lett lehetőségem választani. Ez egyszerre jelent megkönnyebbülést és tölt el félfelemmel is.
- Azért majdnem 450 év nem kevés - dünnyögöm halkan, még mindig Tokkiba kapaszkodva. Valamennyire már visszanyertem a lélekjelenlétem, de a szemem minden bizonnyal vérvörös és kissé fel is lehet dagadva a sírástól. Így egyszerűen nem tudnék rá, vagy akár a szemébe nézni, a büszkeségem nem hagyná. - Igyekeztünk diszkréten csinálni a dolgot, kevesen tudnak róla - adok talán teljesen felesleges magyarázatot arra, hogy miért is nem sejthette a köztünk folyó dolgokat. Azonban, ha ezt most ilyen nagyon biztosan mondom, akkor korábban miért hittem azt, hogy ránk utalgat? - Pontosan ezért nem kéne neki másodszor is rangon alul házasodni. Ki az a hülye, aki kétszer elköveti ugyanazt a hibát :|? De tudod mi a legrosszabb? Annak ellenére, hogy ezt így gondolom, már nem tudnám azt mondani, hogy keressen mást. Pedig kétszer megpróbáltam. - Akkor még volt esély arra, hogy ne így alakuljanak a dolgok, akkor is cseszettül fájt volna, de el tudtam volna engedni. Ez most már nem megy. - Abban biztos vagyok, hogy átgondolta, de abban nem, hogy teljesen jó irányból. - Az elmúlt évek alatt valamennyire sikerült kiismernem Taichit, de vannak dolgok, amikben a mai napig nem vagyok biztos. Ez is egy ilyen. Vajon végiggondolta-e olyan szempontból a dolgokat, hogy mit fog gondolni a családja? Azt pedig egyszerűen nem teheti meg, hogy nem ad mások véleményére. Hiszen főnemes. Nem engedheti meg, hogy rossz véleménnyel legyen róla a közvélemény, vagy akár egy másik főnemesi ház. Az a Mizushima-háznak ártana. -  Lehet, hogy részben igazad van. - mondom, miközben lehunyom a szemem. A fejem szét akar robbanni, azonban az sokkal, de sokkal nagyobb, már-már fizikai fájdalmat okoz, hogy azt kell mondanom, az ikrek egyikének igaza van. De erre már nem tudok mit reagálni, sarokba lettem szorítva. Ámbátor nem szeretném azt hinni, hogy jobb vagyok másoknál, mert kiképzést kaptam. Elvégre ezt csak kisebb részben köszönhetem magamnak, hiszen esélyem sem lett volna rá, ha nem az anyám lánya vagyok.
- Nem tudom… nem hiszem - dünnyögöm, mikor Tokki felsorolja a még életben lévő családtagjaim. És megint csak igaza van, mindenkit elmondott, aki számít. Persze, vannak még páran, akik élnek, de ők inkább anyával voltak jóban, nem pedig velem. Azt nem akarom szóvá tenni, hogy magukról nem beszélt, mert talán felesleges is lenne. Hiszem ezt egészen addig, míg újra nem kezd el beszélni. Ma már, nem is tudom hányadára, lep meg. De már nem is foglalkozom ezzel, egyszerűen csak jól esnek a szavai. Egyszer én is megengedhetek magamnak ilyesmit, nem >w<?
- Köszönöm - mondom halkan, remélhetőleg eléggé ahhoz, hogy csak sejtse, milyen szavak is hagyták el az ajkaimat. Nem fogom megismételni, ebben teljességgel biztos lehet. És azt hiszem, hogy ő sem fogja soha. Tehát vehetjük úgy is, hogy kvittek vagyunk.
- De az már nem lesz ugyanolyan és a Benkan… - be se fejezem a mondatot, mert a testőrség vezetőjének említésére meghűl bennem a vér. - Neki is el kell mondanom, hogy visszalépek. Sőt, igazából ő lenne az első, akinek szólnom kéne, nem? Én… én ezt nem tudom megtenni. - Félreértés ne essék, nem különösebben van bajom a Benkannal. Nem is nagyon ismerem igazából. A probléma az, hogy sosem láttam sem vidámnak, sem boldognak, sem semmi ilyesminek :|. Valahogy nem olyan kisugárzású ember, akinek szívesen a közelébe megyek. Olyan, mintha nem lennének érzései. -  Majd küldök neki egy meghívót az esküvőre, onnan rájön, hogy mi a stájsz ^.^. Ez szerinted is jó ötlet, ugye, Tokki :o? - Igazából nem is értem, hogy miért kérdezem meg. Talán azért, mert én magam is tudom, hogy ez egy nem különösebben járható út, de… de egyszerűen nem szeretnék oda menni és elmondani :|.

Karakterlap

Meiou Tokiya

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 40 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 24 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
gálickék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudatalatti :|

Post szín:
#F08080 // #DC143C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Prehistory
« Válasz #13 Dátum: 2016. Jún. 23, 20:38:32 »
A ki kedvence kinek részt jelentőségteljes szemforgatás kíséretében inkább ráhagyom Hófehérkére. Úgyse veszi be senki ezt a figyelemelterelést arról, hogy nem arra válaszol, ami igazából a kérdés volt. De meg kell hagyni, elismerésre méltó, hogy még ennyire követni tudja a körülötte zajló eseményeket.
– Ha mégis unatkozni találnál, szórakozás terén ránk mindig számíthatsz ^-^ – biztosítom kedves Kaori-chant készségesen a szolgálatainkról. Garantáltan nem fogjuk hagyni, hogy unalomba fulladjon az élete, elvégre miféle rokonai lennénk, ha hagynánk, hogy teljes egyhangúságban teljenek a napjai?
A kínos és értelmetlen mentésre csak fáradtan legyintek egyet. Továbbra sem az a lényeg, mit tudott először és mit nem. Ha annyira érdekelnének az Amatsujik nevelési elvei, megkérdeztem volna Baa-chant vagy bárki más még élő rokont.
– Ej, Kaori-chan, összetöröd az unokaöcséid szívét. Hogy fogsz ezzel elszámolni Ane-san felé? – teszem egyik kezem színpadiasan a mellkasomra a kegyetlen szavak után, miszerint továbbra sem bízik meg bennünk. Pedig mi mindig ott voltunk mellette, ha másért nem, hát azért, hogy szórakoztassuk. Persze, a felét sem gondolom ennek komolyan, és pár pillanatnyi színjáték után ismét felveszem megértő mosolyom a leányzó felé, elvégre most épp az őt kiakasztó dolgokat teregeti ki számomra. Tud ő meglepetést okozni, még ha eddig nem is gondoltam volna.
A sírdogálását kommentár nélkül hagyva ölelem magamhoz. Nem nézek le rá, így is tökéletesen tudom, hogy még mindig távol áll a nyugodttól. Nem kell látnom, nem kell emlékeznem rá, hogy ilyen elesettnek is láttam. Erről a találkozásról úgysem fogunk beszélni senkinek. Több szempontból ártana a hírnevemnek, főleg, ha netalántán akkor is a saját nevemen emleget, amikor beszélne róla. Még szerencse, hogy ez nem fordulhat elő, ugyebár. :roll:
– Azért nem is tök egyedi eset, a mi fajtánk sokáig él, és a szerencsésebbek sokáig fiatalok is maradnak. Megesik. Engedd el, és ne csinálj úgy, mintha vörössel a homlokotokra lenne festve a korotok – reagálok a dünnyögésre a korkülönbséget illetően. Mégis ki a frászt érdekel? Aki nem ismeri mindkettejüket igen közelről, az úgysem fogja tudni. Nők korát meg jobb nem megkérdezni, mert háklisak lehetnek egy ilyen jellegű kérdésre. Ki tudja, miféle célzásnak képes venni némelyik fehérnép, ha a férfiember voltaképp csak ki akarja deríteni, mennyire gyerek az, akire szemet vetett? Aztán a következő, amit tudnánk, hogy ott a hölgyike tenyérlenyomata a képünkön. Tudod, mikor. :|
– Hát akkor nekem hogy ne kellett volna meglepődnöm? – fakadok ki a diszkréciós megjegyzésre, és egyik kezemet elemelem a lányról, hogy a képemet a tenyerembe temessem. Ez a lány egyáltalán nincs észnél. Titkolják a dolgot, de meg van lepődve, ha a rokonai ledöbbennek? Most akkor mi a szöszt akar? Legyek gondolatolvasó és tudjam minden kis titkát? Nem járna vele jól, azt garantálni tudom, mert én viszont igen. :roll:
– Nézd, a presztízsvesztést az elsővel már elintézte magának, ebben a tekintetben már nincs mit vesztenie. Te még csak nem is egy mezei fruska vagy, a családod nevét legalább ismerik errefelé. Mi a legrosszabb eshetőség? A gyerekeid nem örökölhetnek, nagy kaland, legalább nem lesznek politikai céltáblák – és nem kell végigcsinálniuk valami ostoba kiképzést, mint amivel Oyaji kínoz napi szenten, ha épp megtalál. -_-” Néha szívesen elcserélném az életem Otoutoval de úgy véglegesen. Akkor a sátánkígyó sem panaszkodhatna, hogy drága lánykája a rossz ikerbe szeretett bele, én meg szabadon élvezhetném az életet. Minden gond le lenne tudva. Csak az a bökkenő, hogy azért ezt én sem akarom igazán, a másik kettő meg még ennyire sem pártolja az ötletet. – Mi az, hogy lehet? – hökkenek meg, megjátszott felháborodással. – Bocs, hogy tőlem kell megtudnod, Kaori-chan, de egészen biztosan igazam van és nem csak részben – javítom ki a megjegyzését, bár ez a fajta beismerés ettől a nőszemélytől felér azzal, hogy térdre borult zsenialitásom előtt. Azért csak tudja szépen, mi is az a bizonyos helyzet, és hogy kikérem magamnak, ha igazam van vele szemben. Mondjuk az is igaz, hogy nekem mindig igazam van ellene. :roll:
A motyogós köszönetnyilvánításra csak elégedetten mosolygok. Jól esne kihúzni belőle még egyszer, picurkát hangosabban is, de ez most nem az a téma, aminél ezt el akarnám játszani. A végén még megismételtetné velem azt, amit úgyis csak egy alakváltásra képes illetéktelen mondott, vagy ő álmodta az egészet. :roll: Nem ér annyit a történet.
– Az Amatsuji ház edzőtermét Amatsujiként akkor használod, amikor akarod. Mitsuyuki-chant hagyd lógva – legyintek egyet az aggodalmon. Ha sokat akadékoskodna, Ane-sen úgyis elküldené melegebb éghajlatra, amennyire jóban tudtak lenni a múltban. Aztán ahogy Shirayuki-chan tovább viszi a pánikolását és szép lassan megértem a Mitsuyuki-chanhoz kapcsolódó problémát, nem tudom megállni, elnevetem magam. Halkan, mert még mindig túl közel van a leányzó, és továbbra sem kellene magamra vonnom a környező területeken kószáló lelkek figyelmét, de azért a leányzónak biztosan egyértelmű, hogy ezen most remekül szórakozom.
– Roppant jó vicc volt, főleg tőled, de nem lenne épp elegáns húzás – lapogatom meg a leányzó kobakját, miután végre sikerült visszanyernem az uralmat a rekeszizmom fölött. – Illene elmondanod neki még a beavatási ceremóniád előtt, hogy meggondoltad magad, közbejött az élet, neked ez nem megy, szeretnél visszalépni. Aztán már címezheted is neki a meghívót ^-^ – ha nem tudnám, hogy ezt Mitsuyuki-chan sosem hálálná meg nekem, akkor sem, ha tudná, mit tettem érte, már kezdeném rosszul érezni magam, hogy ennyire rendes és figyelmes vagyok ma mindenkivel. Mi vagyok én, a Jótündér? Nem, az már egyszer biztos. Majd Otoutoval úgyis gondoskodunk róla, hogy kedves Mitsuyuki-chan ne tudjon túl sokáig szomorkodni egy ilyen tehetség elvesztésétől.
– De ezek szerint már döntöttél, Kaori-chan – mosolygok a lányra a legangyalibb ábrázatommal. Jól van, most az egyszer lehetek számára én a Jótündér, csak vissza ne halljam soha. Tulajdonképpen szerintem már azelőtt eldöntötte, mit akar, hogy nekiállt volna velem beszélni, csak nem akarta beismerni. De ez már legyen az ő baja, így most már nyugodtan lehet hálás. Akkor is, ha erről a napról nem fogunk beszélni.


(click to show/hide)

Karakterlap

Uzumi Kaori

Shinigami

1. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 000 / 15 000

Hozzászólások: 49

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:
"Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább..."

Post szín:
#4D84C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Prehistory
« Válasz #14 Dátum: 2016. Aug. 08, 21:42:58 »
Rájuk számítani, ha unatkozom? Aha :|. Majdnem kettőszáz kerek év tapasztalata alapján azt kell mondanom, hogy nem akkor jönnek, ha én unatkozom, hanem amikor ő és keresnek egy céltáblát. Aki remélem, hogy a közeljövőben nem én leszek. Bár… igazából reménykednem is kár, azt hiszem.
- Könnyen, minden lelkiismeret-furdalás nélkül :| - felelem a színpadias „szív összetörésére”. Ami talán kicsit túl színpadiasra is sikerül. Ejje, ha így halad, akkor annyira sem fogom elhinni ezeket a megmozdulásait, mint amennyire eddig tettem. Nem mintha bármit is elhittem volna ezekből, de egyszer-kétszer azért közel jártam hozzá… régen. Ez ma már nem eshet meg ˘w˘. De a lényeg, hogy ez az alakítás valahogy elég gyengére sikeredett.
- Tudnom, hogy nincs >w>. De akik számítanak valamennyit, azok tudják, még festék nélkül is. - Azt azonban nem teszem hozzá, hogy ha rajtuk múlik, akkor lehet, hogy egy számmal a homlokomon kelek holnap. Nem, nem fogok ötleteket adni. Ennyire azért még hulla fáradtan sem vagyok elvetemült :|. Bár, ha jobban bele gondolok, ez nem elvetemültség, csak önvédelem.
Sajnálatos mód jogos Tokki - vagy nem Tokki - kérdése, így inkább nem mondok semmit, csak ha lehet, akkor megpróbálom még jobban elrejteni az arcom, mert most már nem csak a sírástól, hanem a szégyentől is vörös. Már korábban rájöttem, hogy kissé ellogikáztam a dolgot, de csak most tudatosul, hogy mennyire nagyon is. Tényleg diszkrétek voltunk, vagyis én mindent megtettem az ügy érdekében és azt hiszem Taichi is. Bár abban nem lehetek egészen biztos, hogy hány embernek beszélt a dologról >w<. Remélem, hogy még senkinek. Bár… végül is azt nézve, ahogy a dolgok valószínűleg alakulni fognak, teljesen mindegy, hogy kinek mi lett elmondva. Hamarosan úgyis mindenki megtud mindent. És kapni fogom, vagyis fogjuk a korábbi, Tokkiéhoz hasonló reakciókat. Bár, ha belegondolok, akkor lesz közte jó pár vicces is :roll:
- De akkor is, milyen fényt vet az emberre, hogy kétszer rontja el ugyanazt? - ez költői kérdés, nem várok rá választ. Mind a ketten tudjuk, hogy nem jót. Bár, abban van némi igazság, hogy én nem csak egy „mezei fruska” vagyok, hogy Tokkit idézzem. De akkor is… - Én azt sem akartam, hogy a gyerekeim főnemesek legyenek - sem azt, hogy testőrök, de ez nem tartozik ide, ugyanis a helyzetből kifolyólag ez már nem is lehetséges -, az a létforma sem különösebben nagy életbiztosítás. Bár az jelenlegi életemnél mindenképpen nagyobb. Azonban a politikai céltábla dolog nem olyan biztooo… - próbálok elnyomni egy ásítást sikertelenül. - Szóval nem olyan biztos, hogy nem lesznek azok. - De ha egyszer oda jutunk, hogy gyermekeink szülessenek, akkor mindent meg fogok tenni, hogy a lehető legtávolabb kerüljenek a főnemesi mizériáktól. Még akkor is, ha jelen pillanatban az egész olyan messzinek és kissé megfoghatatlannak tűnik. Előbb jussunk túl a holnapon, meg az azutánon. Ha azzal megvagyunk, akkor esetleg visszatérhetünk a gyerek kérdésre.
- Hát az, hogy lehet :| - dünnyögöm a költőinek szánt kérdésre, mert nem tervezek még több beismerést intézni az ikrek bármelyikéhez, így is elég kellemetlen ez a szituáció >__<”.
Arra, hogy bármikor használhatom az edzőtermet, csak bólintok. Inkább nem megyek bele abba, hogy ezek után csak akkor mennék, ha kérnék. El sem akarom képzelni, hogy milyen tekinteteket kapnék, teljesen biztos, hogy összesugdosnának a hátam mögött, ha nem is közvetlen akkor, de utána. Köszönöm szépen, de én ebből nem kérek. No meg edzeni lehet bárhol, csak egy kis tér, egy fa és kényelmes ruha kell hozzá. Ezek végül is a birtok bármely részén fellelhetőek :o.
Tokki - vagy nem Tokki - nevetésére komolyan azt hiszem, hogy helyeselni fogja az ötletet, de mégsem teszi :sad:. Ez csalódással tölt el. Mert pontosan az én gondolataimat adják vissza a szavai, persze csak amolyan ikres stílusban.
- Igen - bólogatok lassan -, azt hiszem, hogy soha nem volt igazán kérdés. Azt hiszem - ismétlem meg magam, mert nem tudom, hogy mennyire vagyok biztos a dolgomban. Már abban sem, hogy egyáltalán fel tudok állni, de meg kell próbálnom kicsit később, azt a büszkeségem nem élné túl, de még erőt gyűjtök.
- Egyébként… kire, vagyis kikre gondoltál az előbb, ha nem rám, ránk? - kérdezem, mert bár az állapotom egy félholtéhoz. A válaszára csak elmosolyodom, de nem mondok semmit. Elárulta magát, de ezt nem kell tudnia. Lehet jó fej úgy, hogy igazából fogalma sincs róla. Talán egyszer majd elmondom. Talán :roll:.
- Amúgy... - húzódom kicsit hátrébb, miközben kitörlöm a maradék könnycseppeket a szememből. - azt hiszem, hogy, szóval… csak azt akarom mondani… vagyis hogy… köszönöm, hogy meghallgattál >//////< - nyögöm ki kissé jobban hallhatóan, mint az előbb, ám a lehető leggyorsabban. Úgy érzem, hogy ennyi jár, még akkor is, ha a sejtem legapróbb felépítő elemei is tiltakoznak az ellen, amit mondok és előreláthatóan ha majd megint józan eszemet használom, akkor nem fogom érteni, hogy hogyan mondhattam azt, amit az előbb és miért fogom azt tenni, ami szeretnék. De mivel jelen pillanatban a józan eszem valahol a város tengerpartjain sül pirosra a nyaralása alatt, így a velem szemben lévő felé mozdulok, majd ha hagyja, akkor megölelem. Szerintem az utóbbi százhatvan évben először. Olyan életidegen az ikrek egyikét ölelgetni, de azért jól esik. Azt hiszem, hogy még mondani akarok valamit, de ez nem sikerül, mert abban a pillanatban, ahogy lehunyom a szemem, megszűnik körülöttem létezni a világ, én pedig elmerülök a nyugodt sötétségben.


// Nagyon szépen köszönöm a játékot, én rettenetesen élveztem *w* <3//