Szerző Téma: UI.: Tadaima!  (Megtekintve 780 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 160

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 741 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Elérhető Elérhető

UI.: Tadaima!
« Dátum: 2016. Jún. 02, 06:36:41 »
Hűs reggeli szél cirógatja arcotok, ami egyeseket meglephet, azokat bizonyosan, akik nem a szabadban töltik általában éjszakáikat. Hogy miként kerültetek a végtelennek tetsző rétre? Előttetek homályba vesznek a részletek, az esti rutinja után mindenki az ágyában tért nyugovóra, most mégis egy idegen helyen vagytok. Mindennek tetejébe úgy tűnik valaki gonosz tréfát is űzött veletek, mert egy zanpakutouba vagytok elzárva. Vajon hogy történhetett ez? Mikor, és miért?
Egymástól néhány méternyi távolságra ébredtek, ki könnyedebb, ki zaklatottabb állapotban. Érzékelitek, hogy mindannyian shinigamik vagytok, ám hiába ismeritek esetlegesen egymást, lélekenergiáról nem tudjátok beazonosítani a másikat. Aki felül, az láthatja, hogy a néhány vadvirágon túl mindenfajta iránymeghatározáshoz szükséges tereptárgyat nélkülöz a táj. Persze a napból, úgy ahogy lehet tájékozódni.
Amennyiben valaki felkel a földről, úgy arra lehet figyelmes, hogy távolabb, mintha itt-ott örvénylene a föld, bár nem egyértelmű, hogy csak a szeme káprázik-e. Gyakorlottabb kidou használónak (legalább 5 pont) pedig különös lélekenergia tűnhet fel az egyik ilyen örvény felől. Ha ezt jelzitek egymásnak, és arra indultok, néhány perc alatt elérhetitek, akár shunpo használata nélkül is.
Egyre közeledve az energia forrásához, lassan felfedezitek, ami messziről nem látszott, hogy a földben lefelé vezető lépcső található. Ahogy eléritek azt, ahonnan a reiatsu érzékelhető, még másik kettőre lesztek figyelmesek. Aki találkozott már quincyvel, vagy módosított lélekkel, az meg tudja őket különböztetni, az előttetek lévő lépcső felől pedig mintha hollow szerű lenne, de még sem teljesen az. Rajtatok áll, hogy lementek-e a lépcsőn, vagy tovább mentek, és a másik kettő valamelyikén indultok a mélybe.
Ahol jelenleg álltok, egy földből kialakított lépcső vezet le, teljesen sötét a járat, így valószínűleg nincs bent semmilyen fényforrás. A másik kettőnél kőlépcsők vannak, de ott is minden korom sötét. Reiatsuval tudtok világítani, nagyjából két méterrel láttok magatok elé, egy kisebb méretű reiatsu gömb segítségével.

Karakterlap

Hidetada Nishigami

Shinigami

5. Osztag

*

Nishi, Yuupap, Az Oldal Drogja

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 800 / 30 000

Hozzászólások: 53

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
fekete

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Kivel áll kapcsolatban?:
sör

Post szín:
#179a7f


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:UI.: Tadaima!
« Válasz #1 Dátum: 2016. Jún. 18, 13:41:27 »
Milyen különös, biztos vagyok benne, hogy Koi Kaibyakuban nem jár szél. Most mégis az arcomon érzem a fuvallatot. Hátamon valami bőrizgató érzés uralkodott, talán a fűben feküdnék. Nishinek szokása hasonló helyeken aludni, így nem lennék meglepve az ilyesmin, de ez vaj’ azt is jelenti, hogy állandó részeg állapotát is megörököltem volna tőle? Remélem, hogy nem, mert akkor mihamarabb vissza kellene csinálni ezt az őrült dolgot. Bár a bódult állapotra jellemző erőteljes gyomorfájás és szédülés nem mutatkozik meg, így ezt a lehetőséget talán kizárhatom.

Mielőtt még kinyitnám a szemem másokat is érzek a közelemben, minden bizonnyal halálistenek ők is. De vajon ők már előtte is azok voltak, vagy ezelőtt ők is zanpakuto lélekként tengődtek. Talán jobb lesz megvárni, hogy ők miként lépnek, s hogyan reagálnak a helyzetre. Hisz’, ha mégis elrablóim volnának, akkor jobb lenne erről előbb tájékozódni, hisz’ végezni mégsem fognak velem, akkor minek cipeltek volna el idáig.  Ha pedig társak, vagy idegenek, megpróbálom felvenni a ritmusuk, hogy szimpatikussá válhassak a szemükben.

Az egyik egy fiatalos lendületű suhancnak tűnt, a másik pedig egy kifinomult férfinak. Teljesen egyikkel sem tudok azonosulni, így inkább egy átmenetet próbálok képezni köztük, hogy sikeresen manipulálhassam őket az elkövetkezőkben. Néhány perces fáziskéséssel aztán jómagam is felkelek a kényelmetlen fekhelyből.
- Jó reggelt az uraknak! – Köszöntöm őket, miközben bal kezemmel megtámaszkodom, s a távolba elnézve keresek valamit. Talán mégis megkaptam volna valamennyit abból az illuminált állapotból, gondolom először, majd megpróbálom kidörzsölni a szemem, ám a helyzet továbbra is változatlan. – A nevem Shihou Dan. – Mutatkozom be nekik, majd csak furdalni kezd a kíváncsiság, s rákérdezem inkább. – Önök is látják ezeket a fura örvénylő dolgokat?– Válaszukból sikerült levonnom, hogy nem velem van a baj, hanem a környezet ily’ furcsa. Talán ebben a világban minden ilyen különös. Ámbár ezt korai lenne még kideríteni, majd ha többet látok ebből a kifordult környezetben.

- Akkor szerintem induljunk el annak a különös lélekenergiának az irányába. - Azzal a lélekenergiát árasztó örvény felé mutatok, s el is indulok arrafelé. Vezetem a rövid sorunkat, hátha ezzel is bizalmat ébresztek bennük, s elfogadnak „vezetőjüknek”, ahogy terveztem. A hely egészen közel volt, nekünk pedig még semmi dolgunk nem volt, így nem kellett elsietnünk a dolgot, majd sietünk, ha rákényszerít a helyzet. Legalább is, én így gondoltam.

Mikor megérkeztünk a helyre ott egy lépcsősort vettünk észre, amely a földből lett mesterségesen kialakítva. Lefele tekintve, csak a koromsötétet láttam, így nem volt túl hívogató ötlet lemenni oda, bár más lehetőségünk nem nagyon volt. Bármiféle egyéb jelzés, vagy nyom nélkül felesleges lenne, bármerre is elindulni. Tekintve, hogy három járat volt, s az összes felől éreztünk valamilyen lélekerőt, adott volt, hogy akár külön is válhatnánk, ugyanakkor a korábbi indokból kiindulva, hogy nem hajt minket senki, ez újfent csak felesleges kapkodás lenne.

- Véleményem szerint úgy járunk a legjobban, ha együtt maradunk, hogy merre indulunk meg, igazából számomra mindegy.- Majd végigmértem még egyszer a lehetőségeinket, s a társaim felé fordultam. - Nem érzek jelentős különbséget a kisugárzásukból. – Tájékoztatom őket, s esetleg valamiféle visszajelzést is várok. Az egyetlen, amelyből valami „ismerőset” érzek, az az előttünk lévő, melyből a lidércekére hasonlító reiatsut érzékelek, de mintha mégsem az volna. Ezen problémámat nem osztottam meg velük, biztos vagyok benne, hogy ők is érzékelték.

Először szerettem volna tovább vezetni a csapatot, s újfent vezetőként feltűnni, ám ha egy ilyen ködös kérdésben is egyedül, vagy éppen túlbuzgón akarok dönteni, tolakodónak tűnhetek, mellyel unszimpátiát válthatok ki belőlük, amely későbbi terveinket megnehezítheti. Ezt követően kettőt hátraléptem, s a talajt kezdtem el vizsgálni. Nem akartam az urakat jelenlétemmel zavarni, s nem is akartam a sötétben való haladáskor elől menni, hisz azzal alternatív csapdafelfogóként ténykednék. Mindeközben pedig bátortalannak sem akartam tűnni, helyette inkább körültekintővé akartam válni a szemükben.

A fiuk bárhogy is döntenek, követni fogom őket, de megbeszélésükből mindenképp kimaradnák.
"Aki harcra született, gyalogos lesz belőle.
Aki vezetésre teremtett, vezér lesz belőle.
Akiknek pedig semmi dolga az életben … azokból lesznek a világ urai."

Karakterlap

Akirama Kyou Sora

A Peches Teches

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 600 / 15 000

Hozzászólások: 56

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 9 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Ilyen :D

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:UI.: Tadaima!
« Válasz #2 Dátum: 2016. Jún. 19, 02:49:39 »
Mi ez...? Furcsa érzés... Talán... Szellő? Illatok? És... Napsütés? Felnyitottam a szemem. Felnéztem a kék égre, és az onnan erősen sütő napra. Mély levegőt vettem, és feltűnt, hogy nem víz áramlik belém, hanem levegő, egyenesen a tüdőmbe. Nem vagyok már hal? Ez olyan, mintha... Emberi test? Karok, lábak? Három...? Ja... Akkor most ember vagyok? Nem nyert... Shinigami? Ez kényelmes... Kifejezetten jó. Egészen más érzés, mint úszkálni. Sőt, ha most ezt próbálom... Sikerült. Felültem. Nem fekszem, vagy úszom, vagy lebegek. Ülök. És ha... Ezaz. Már állok. Két lábon. Nincs uszony, csak rendes, hasznos végtagok. Meg tudok fogni dolgokat. Kard. Van egy kardom? De ha én shinigami vagyok, akkor Hugi pedig...felemeltem a kardot, arcom elé tartottam, és hozzászóltam, halkan, nehogy a két másik fószert megzavarjam.
"Sora~chan... Te vagy az?"
"Mikazuki, mit keresel kint, és én miért vagyok itt benn?" Hallottam meg az ismerős hangot, és megnyugodtam. A kislány jól van... huh...
"Figyu, Hugi, megoldjuk a dolgot, de egyelőre maradok napozni, oké?" Na akkor. Nézzünk körbe. Van egy stílusos sznob, és egy őőőőhm... Hát... Nehéz megmondani... Életúnt bunkó? Nem... tahó? Hm... Megvan. Igazgató. Elég megfelelő név, asszem. Szóval Igi (mint Igazgató röviden), majdnem azonnal elkezdett igazgatni, ahogy talpra állt. Persze azért köszönt, amit egy enyhe bólintással majdhogynem ignoráltam is. Aztán kezdte a szövegelést, hogy mit, hogy, és mikor csináljunk... talán nem ennyire részletesen, de ennyire unalmasan, az biztos. Azért a kérdésére megint csak egy bólintással reagáltam, mert én is láttam az örvényeket, és éreztem a meglepő energiákat is. Egy lidérc lett volna? Miért lenne egy örvénynek lidérc szaga? Ez fura. Kérte is az Igi, hogy menjünk, de ez teljes mértékben hidegen hagyott, ugyanis magamtól is megindultam volna. Hagytam, hadd menjen csak előre, élvezze csak az igazgatást, amíg lehet.
Pillanatokon belül ott voltunk. Egy lejárat volt, és még két másik örvény is. Mindkettőnek egyedi energiája volt. Az egyik egy módosított lélek, az biztos. Éreztem már ilyet amíg Sora-chan oldalán lógtam az osztagánál. Igi megszólalására már viszont válaszoltam. Nem vagyok antiszoc, vagy valami ilyesmi irreális hülyeség...

"Hé, Igazgató úr, mi az, hogy nincs nagy különbség?" szegeztem neki egyenesen a kérdést,"Ez itt előttünk egyértelműen olyan, mint egy hollow reiatsuja, a másik kettő közül az egyik olyan, mint egy módosított lélek, a másik, hirtelen nem vagyok benne biztos, hogy mi, de azt is ismerem." Miközben mondtam, a módosított lelkes izé felé mutattam. Aztán a prédikációm után vártam egy picit, hadd reagáljanak, majd megint szóra emeltem a számat.
"Én vagyok az egyetlen közülünk, aki eredetileg nem Shinigami?" Hát, ha igen, akkor valószínüleg elég fura helyzetbe hoztam magam, de ha nem, akkor együtt tudunk dolgozni a problémán. Zanpakutouként kicsit egyszerűbb az élet, de ez a napsütés meg olyan jó...

Karakterlap

Kuse Takamasa

Akadémista

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 600 / 15 000

Hozzászólások: 117

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 15 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Azok, akik azt mondják, nem nyugtat meg, amikor törni-zúzni kezdesz dühödben, még sosem törtek-zúztak dühösen.


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:UI.: Tadaima!
« Válasz #3 Dátum: 2016. Jún. 19, 13:48:30 »
Mura mikor kinyitotta a szemét akkor a kék eget látta. Ez elég furcsa neki hisz az eredeti világában nincs kék ég és még direkt módon kerüli is a nyílt tereket. A másik furcsaság pedig, hogy fűben fekszik. Először el sem kívánja ezt hinni. A saját szemével kell megnéznie. Döbbenten nézi a füvet amin fekszik majd a két kezét végül a kardot ami ott van mellette.
~Mégis mi történt itt? Ha én itt vagyok akkor hol a kölyök?~
A kardot kézbe véve meg is hallotta a folyamatos káromkodásáradatot ami Kuse szájából áradt. Mura egyből elmosolyodott ahogy megértette a helyzetet. Erről ő eddig csak álmodozott most pedig meg is valósult. Elégedetten sóhajt egyet és felkel majd leporolja magát. Közben Kuse abbahagyta a káromkodást és átváltott parancsolgatásra.
~Ki a franc vagy te és mégis mit tettél velem? Válaszolj te szemét...~
~Nyugalom kölyök! Még a végén felrobban a fejed. Néha amúgy is attól félem ahogy eddig figyeltelek.~
~Mi van? Te figyeltél engem? Ki a franc vagy te? Válaszolj! Hallod? Válaszolj azonnal!~
Mura viszont nem válaszolt. Egyrészt mert nagyon élvezte a kölyök dühöngését másrészt pedig mert inkább a saját környezete kezdte el most érdekelni.
-Szép jó reggelt.
Köszönti ő is a társaságot. Nem nagyon volt eddig társasága. Élvezni fogja, hogy van aki válaszol is és meghallja. Maga is bemutatkozik, de természetesen nem a teljes nevén hisz az olyan hivatalos lenne.
-Engem hívjanak csak Murának.
A kérdésre, hogy látják-e a földön az örvényeket biccent miközben átnézi a zsebeit.
-Látom én is. A futóhomok nem megszokott egy réten tudtommal.
Majd megörvend mikor talál egy szivart az egyik zsebében. Viszont öröme hamar szerte is foszlik mikor nem talál gyufát magánál.
-Elnézést nincs tüzük?
Valamivel csak meg kell ünnepelni a szabadságot.
~Ne, merészeld telebagózni a testem te tetű!~
~Maradj már! Egyébként is egy, ez az én testem. Kettő nem ártalmasabb mint az a sok olcsó pia amit te legurítsz a torkodon nap mint nap. Kérlek legalább a minőségre ügyelnél.~
~Te ne pofázz nekem jól van? Az pedig az én testem mert én itt vagyok ahol neked kéne lenned akkor te meg ott ahol nekem.~
~Nocsak rájöttél, hogy ki vagyok? Úgy látszik még te is tudsz meglepetéseket okozni.~
~Nyaljál sót!~
Mura sóhajt egyet a számára feleslegesnek tűnő belső vitáján és úgy dönt inkább legközelebb nem is áll le beszélni azzal a kölyökkel. Ehelyett inkább ruganyos léptekkel követi az elől sétáló urat és elgondolkozik közben azon, hogy milyen lélekenergiát érezhetnek? Megállapítja, hogy ezek szerint ők erősebb kardok lehetnek mint ő volt vagy mint a kölyök jelenleg. Pontosan ezért az együtt maradást némán támogatja. Odaérve több lépcsőt is láthattak amelyek a sötétségbe vezetnek. Mura nem szívesen koszolta volna össze az öltönyét hisz a shinigamiké javításra is szokott szorulni. Az eddig be nem mutatkozó úr megjegyzésére ő szépen megállapította a helyzetet.
-Szóval itt vagyunk nem tudjuk hol, és választhatunk, hogy oda megyünk ahol hollow energiát érzünk, ahol módosított lélek energiát vagy egy ismeretlen. Én a módosított lelket javaslom mert talán ők békésebbek és tudnak magyarázatot adni a jelenlegi helyzetre. Vagy nem.
A következő kérdésre pedig elmosolyodott.
-Nincs egyedül. Én is először érzem a szabadságot.
~De nem sokáig digó.~
~Maradj már!~

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 160

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 741 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Elérhető Elérhető

Re:UI.: Tadaima!
« Válasz #4 Dátum: 2016. Júl. 04, 04:46:22 »
(click to show/hide)

Végül, ki tudja ki milyen indíttatásból, de úgy döntöttetek, hogy a módosított lélek reiatsut részesítitek előnyben. A kőlépcsőn előre indulva bármelyeteknek eszébe juthat, hogy némi lélekenergiát használva könnyedén fényforrást teremthet, hogy legalább a lábatok elé lássatok valamicskét. A járat fala földből van, mintha csak úgy vájták volna bele, a lépcső viszont gondos munka, ha jobban megnézitek, még ércek is meg-megcsillannak a fokokon. Minél beljebb hatoltok a járatba, annál hűvösebbnek érzitek a levegőt, nem dideregtek, vagy reszkettek, de érzékelhető a hőmérséklet változás.
Néhány perces séta lehet, míg leértek a lépcső aljára, amiből halványzöldes fény dereng, azonban csak akkor látjátok be a teret, mikor az utolsó fokra álltok. Az ajtónyílás kicsi, a magasabbaknak le kell hajolni, hogy beférjenek, a belső tér párás levegője hirtelen csapja meg arcotokat, egyeseket talán tüsszentésre ingerelvén. Míg csak a szemetek ellát, apró, zöld sipkás gombák terítik be a talajt, néhol sűrűbben, néhol ritkásabban nőve. Ha megérintitek őket, lágy fénnyel villannak fel, azonban ha valamelyikre is ráléptek, szörnyű sikolyt hallat, mely hangosan visszhangzik a falakról visszaverődve.
A zöld gombák között felfedezhettek egy-egy sárga kalaposat is, ha ehhez értek hozzá, melegebbnek érzitek őket, s mintha halk suttogást hallanátok, azonban a szavak nem érthetőek kristály tisztán. Kalapjukat le kell tekerni, és azt a fülhöz szorítani, hogy érthetőek legyenek a hangok.
- Kerüljétek a mérgeseket, dühük pusztulást hoz rátok. Sírjatok a bánatosokkal, mert az igaz könnyek megtisztítják lelketeket. A tükör túloldalán magatok látjátok, vajon ez áldás, vagy súlyos átok?
Mintha csak végszóra történne, ahogy elhallgatnak a hangok, kissé megremeg a barlang, és tőletek távol mintha kiemelkedne egy nagyobb darab szikla. Azonban nem csupán földmozgásról van szó, ezt bizonyítván a fejének tetsző köves redőkön ülő gombák pislákolni kezdenek, mintha csak pislogna. Négy robosztus lábon áll, amit belepnek a gombák, és gyökerek csüngnek róla alá, hangja mély, öblösen visszhangzik a barlangban hörgése. Egyelőre nem tűnik túl mozgékonynak, és abban sem lehettek biztosak, hogy támadni készül, lélekenergiája módosított lelkekére emlékeztet titeket, ám érzékelhető halvány különbség.
Aztán csak annyit vesztek észre, hogy a gombák hullámzó mozgással igyekeznek arrébb kúszni a földön, ha közel álltok egy kupachoz, lábfejeteken is áthaladva, magukat nem zavartatva. Ha ráléptek egyre, továbbra is sikoltva múlik ki, és ez esetben egyértelműen felétek pislog a kövekből kiemelkedett lény.
- Lépte nehéz, ereje jókora, szeme világtalan, s hiányos a fogsora. Füle érzékeny, nem ül rajta moha, nem fogja villám, penge, sem ütések sora…

Karakterlap

Akirama Kyou Sora

A Peches Teches

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 600 / 15 000

Hozzászólások: 56

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 9 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Ilyen :D

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:UI.: Tadaima!
« Válasz #5 Dátum: 2016. Júl. 16, 02:12:29 »
Miközben álltunk, és döntést próbáltunk hozni végigmértem az urakat. Legalább annyira idegesítő az arcuk, mint amennyire eredetileg is volt. Majd végignéztem, ahogy Monsieur Sznob elővesz egy szivart, és elkezd keresgélni a zsebeiben. Így ránézve nagyon kellett neki, amit keres, de nem tudott jobban hidegen hagyni a dolog. A csávó csak keresgélt, és kutatott, míg végül feladta, és felénk fordult, hogy kérjen tüzet. Nabumm. Nagy az arca, gazdagnak néz ki, de nincs tüze sem. Mintha nekem lett volna. Reméljük Iginek sincs.Ránézve pedig nem tudtam, hogy mit gondoljak. Majd nem sokkal utána feldobta, hogy melyik irányban kéne haladnunk. Mivel logikus volt, ezért nem ellenkeztem. Nekem sem volt kedvem összefutni valami kegyetlen nagy izével, aminek köze nincs ahhoz, aminek a reiatsuját érezzük. Elvégre nem lehet olyan ideg tépően erős egy modsoul, igaz? Végül magamra vállaltam, hogy elsőként menjek le a lépcsőn, elvégre megszoktam a sötét, nyirkos hangulatot. Miközben mentünk le, feldobtam egy kis témát, ne legyen unalmas menetelni lefelé a sötét pincébe. Remélem nem lesz valami furcsa, borospince...
"Szóval, mindannyian eredetileg Zanpakutou-k vagyunk? Felteszem, ha Mr. Sznob is azt mondta, hogy az, akkor ez rád is igaz, Igazgató úr?" Nem fogom visszafogni magam, kimondom amit gondolok, még ha kellemetlen is másoknak. Ilyen vagyok, na. Kíváncsi vagyok, hogy melyikünk fog előbb elkattanni, illetve, hogy Húgi hogy bírja a kardba-reteszelt létet... Nem biztos, hogy túl jól. Bár ezt csinálja alapból is. Bemegy az osztaghoz, be van zárva egész nap, és ugyanazt csinálja. Elég izgalmas tud lenni, főleg úgy, hogy csak lógok mellette. Hozzám sem szól…:/

És haladtunk tovább, amíg le nem értünk egy elég kellemetlenül alacsony ajtóhoz, amin nyílván át kellett mászni. Magasságommal kicsit le kellett hajolnom, mert annyira alacsony volt, hogy majdnem bevertem a fejem. Az ajtó túloldaláról fényt láttam, de nem volt elég látható ahhoz, hogy behatároljam, hogy mégis mi világít. Nem éreztem túl biztosnak a dolgot.Ám, ahogy átértem, megláttam azt az elképesztő barlangot, ahol valószínűleg a drogosok 90%-a elájulna. Ennyi gombát egy helyen utoljára akkor láttam, amikor Húgi egy tál gombás kaját rendelt valamelyik kis étteremben, ahova járogat. A fény a gombákból jött át, egyenként pislákolnak csak, de együtt egy reflektorral felérnek. Leguggoltam, egy eléggé
embertelen pózban, de nagyon kényelmesen. Megfigyelve a gombákat, érezhető, hogy a zöldek csak úgy elvannak. A sárgák, viszont kifejezetten érdekesek. Hozzáértem egy sárgához, majd egy zöldhöz is, majd megint a sárgához. Melegebb volt egy kicsit. Leszedtem egyet, majd elkezdtem felmérni. Enyhe suttogást hallottam, de a szavak érthetetlenek voltak. Letekertem a kalapját, majd felemeltem a fülemhez. Így már kifejezetten érthető szöveget hallatott:
"Kerüljétek a mérgeseket, dühük pusztulást hoz rátok. Sírjatok a bánatosokkal, mert az igaz könnyek megtisztítják lelketeket. A tükör túloldalán magatok látjátok, vajon ez áldás, vagy súlyos átok?" Ismételtem el hangosan, hogy a két idiótánknak ne kelljen összekoszolnia magát. "Mi ez, valami rossz Bibliai idézet...?" A szöveg kifejezetten furcsa volt. Nem tudtam hova tenni. Mire utal? Mit jelent? MIért mondják a gombák? Nem, rossz irányból közelítek. Mi a rákért beszélnek a gombák, és miért guggolok mellettük, mint egy fogyatékos, és próbálom kitalálni, hogy mi a francról beszélnek? Felkeltem kényelmes pózomból, és körbenéztem a barlangban. Hirtelen a teljes barlang elkezdett rázkódni. Vagyis remgeni. Mint egy földrengés. Aztán valami elkezdett kiemelkedni a földből, nem túl messze tőlünk. Egy gyönyörűséges kis kavics. Mint egy kamion, legalább akkora. Ahogy jobban felmérem, látom, hogy egyes részein gombák nőnek, és mintha a legfelső részén egy arcot képeznének. Ugye nem valami ideg tépő szörnyet kaptunk a legbékésebbnek gondolt barlangban? De, csak van ekkora szerencsénk. Ez az én formám. Azért, jó lenne, ha gyorsan átvenném, hogy mégis mire képes Sora~chan Zanpakutouként. Aki no Meka? Menő… Ráadásul ez a feloldás… ^^ Én miért nem vagyok megáldva ezzel? Mármint tetszik a saját nevem is… Amúgy meg… Sorának is van emberi neve. Ha neki ilyen jó sora van, hogy ilyen jó szólítást kapjon, akkor nekem meg lehet egy vezetéknevem, nem? Legyen mondjuk… Koizumi. Igen. Koizumi Mikazuki tetszik. Meg is kéne osztanom a “fiúkkal”.
”Mindenki ismeri a kardjának a szólítását, csak hogy biztosak legyünk a védelmünkben.” mondtam, miközben nem is néztem rájuk, csak a szörnyre előttünk. “Amúgy még nem mutatkoztam be. Koizumi Mikazuki.” Elég jól hangzik, még így kimondva is. Sora is megjegyezhetné… Nem lenne rossz…

Ez idő alatt a gomba-kalap elkezdett új adást sugározni. Ezúttal már kicsit más típusú szöveg volt. Most kisegített minket kicsit a szörnnyel kapcsolatban, és nem pozitívan, hanem egyre biztosabb lehettem benne, hogy vagy mi esszük meg őt, vagy fordítva.Közben a szöveget továbbra is sugároztam a két úriembernek, ugyanúgy hangosan, hátha még nem volt alkalmuk belehallgatni a gombák varázslatos csilingelő telepatikus rádiójába. Elképesztően idegesítő volt a hang mondjuk, de a kő sziklánk sem volt jobb, az valami kellemetlenül mély hangot sugárzott ki magából, miközben minden egyes izom mozdításával enyhe, de mély recsegést is biztosított. Nem esett jól a fülnek, ami a csöndhez szokott. Mindenképpen zavaró jelenség volt. Végül még ennyit fűztem hozzá a dologhoz:

”Na, mi legyen, skacok?”

Karakterlap

Kuse Takamasa

Akadémista

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 600 / 15 000

Hozzászólások: 117

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 15 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Azok, akik azt mondják, nem nyugtat meg, amikor törni-zúzni kezdesz dühödben, még sosem törtek-zúztak dühösen.


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:UI.: Tadaima!
« Válasz #6 Dátum: 2016. Szept. 19, 22:12:52 »
Úgy látszik, hogy a többi sorstárs sem tudja kisegíteni Mura-t egy gyufával. Kellemetlen. Az pedig különösképp, hogy az a kölyök hallgat mint aki tud valamit. Viszont az előbbi vita után Mura inkább nem szólítja meg ismét. Örül neki, hogy most hallgat. Vagyis nem örül neki mert idegesíti, de nem akarja, hogy tudja, hogy idegesíti a hallgatása. Inkább próbál a környezetével foglalkozni. A sorstársak egyet értettek Mura javaslatával miszerint arra menjenek amerről a módosított lelkeket érzékelik. Út közben az enyhén olaszos úr aki eddig még nem mutatkozott be most megtette csak nem a nevével. A kapott jelzőn Mura halkan fel is kacag.
-Hehe. Mr. Sznob. Ez jó, de maradjunk a Mura megnevezésnél.
Egyáltalán nem tűnik úgy, hogy kicsit is magára vette volna. Az idegeskedéstől őt megóvja az egója amit pedig egy ilyen kis becenév nem fog még meg sem karcolni. Maga a hely egyébként igazán furcsa. Mura-nak valahogy az Aliz csodaországban jut róla eszébe.
~Mintha abban lettek volna mindenféle gombák. Bár azok óriásgombák voltak. Akkor pedig az Utazás a föld középpontja felé. Abban már ha jól emlékszem világító gombák voltak.~
A gombával beszélgető sorstárs egy enyhén lenéző mosolyt kap.
~Mérgeseket kerüljem el? Hát az igencsak nehéz lesz ha itt van egy bennem.~
~Inkább száradjak le minthogy benned legyek.~
~Az ilyen nyers modorod és tudatlanságod miatt nem tudtalak sosem elismerni igazi partneremnek sosem.~
~Mi bajod? Igaza volt annak a srácnak tényleg sznob vagy.~
Na, ezen már meg is sértődött Mura. Sosem bírta a kölyökben ezt a mérhetetlen nagy beképzeltséget sem. Ha tudná, hogy kell akkor megszabadulna tőle. Akkor lenne csak igazán szabad. Milyen szép is lenne. Viszont a helyzet nem alkalmas a képzelgésre. Talán majd ha kijutott innen egyszer majd időt fordít ilyesmire is. A feltett kérdésre, hogy mégis mit jelent ez vállat ránt.
-Nem tudom. Talán nincs is értelme. Senki sem dühös, bánatosokat sem látok, tükröt sem. Meg amúgy is mit foglalkozunk mi azzal amit egy gomba mond?
Eddig sem hallgatott sosem gombákra miért most kezdené el? Mondjuk talán mert eddig nem is nagyon beszéltek hozzá gombák. Ő inkább azt nézte merre kéne tovább menni. Hátha találnak egy táblát ami nagybetűkkel az áll, hogy KIJÁRAT vagy egy kellemes hangulatú csehót ahova bemehetnek és pár sört legurítva kellemes zene társaságában elcseverészhetnek a helyzetről és ő ott már meg is találná a helyét pár napig. Sajnos nem élvezheti ki ezt az elképzelést mert a föld elkezd remegni és egy nem túl csinos monstrum nőtt ki a földből. A kérdésre Mura épp válaszolni akart, de meghallotta annak a kölyöknek a röhögését és hirtelen arcára fagyott a mosoly.
~Te utolsó szemét, tetűláda. Ez nem lehet igaz. Te nem lehetsz...~
~Na, mi van? Na, mi van? Már nem olyan jó a helycsere? Én vagyok a kard és tudod mit? Baszok bemutatkozni neked. Add vissza a testem te gané!~
Sóhajtott egyet és megrázta a fejét.
-Az én előző tulajdonosom egy nyávogó kölyök akinek nem tetszik a mostani helyzet és nem hajlandó segíteni.
~Anyád a nyávogó kölyök digó kutya.~
Az újabb gombaüzenetnek már volt értelme. Főként az, hogy az a valami nem lát és, hogy veszélyes. A feltett kérdésen Mura nem is sokat tétovázik hamar adja is a választ.
-Szerintem magától értetődik. Menjünk tőle jó messzire.
És amennyiben egyet értenek igyekszik is jó példával élni.

Karakterlap

Shihouin Yoruichi

Főadmin

Developer :x

Adminisztrátor

*

Hozzászólások: 147

Hírnév: 12

Infó

Tárcában: 4 587 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése
  • Bleach szerepjáték

Nem elérhető Nem elérhető

Re:UI.: Tadaima!
« Válasz #7 Dátum: 2018. Aug. 16, 21:57:23 »
Sziasztok~

A Random küldiellenőrzés című hírben megírtak okán, a küldetéseteket lezárom. Jutalmatok az alábbi:

Hidetada Nishigami: egy körben való részvételéért nem részesül jutalomban :(
Akiyama Kyou Sora: 500 ryou
Kuse Takamasa: 500 ryou

További kellemes játékot~! :mami: