Szerző Téma: Mizushima Hyousuke  (Megtekintve 716 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Mizushima Hyousuke

Kapitány

Shinigami

12. Osztag

*

Lélektovábbképző Akadémia Kidou Elmélet oktató

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 900 / 45 000

Hozzászólások: 68

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Reiatsu szín:
Vermilion

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#8C001A


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Mizushima Hyousuke
« Dátum: 2016. Jún. 10, 17:55:50 »
(click to show/hide)
Karakter


Név: Mizushima Hyousuke
Nem: Férfi
Kaszt: Shinigami
Szül. ideje: 1485.12.9
Kor: 530


Kinézet

Hosszúkás, kissé beesett arc, szögletes állal, kidomborodó arccsontokkal és széles orral. Előrenyúló, vastag szemöldök, alatta mélyen ülő, keskeny, aranysárga színű szemekkel. Előremutató áll, melyet ék alakra vágott körszakáll rejt el. Hosszú, kárminvörös haja fülei mögé van fésülve és leengedve csaknem térdmagasságig ér. 192 cm magas, vékony, nem túlzottan izmos testalkat, egyenes tartás jellemzi. Shinigami viselete a szokásos, fekete kosodén, hakamán és fehér shitagin kívül kiegészül még alkarvédőkkel és hegyes orrú páncélcsizmákkal, melyet egy felfelé ívelő végű és magasított nyakvédővel rendelkező vállpáncél tesz teljessé, amit vörös ruha csíkok rögzítenek az obit helyettesítő széles fém övhöz. Szolgálatban haját egy páncélja többi darabjához passzoló koronggal copfba fogatja fel feje tetejének hátsó részén.
Személyiség

Összeszedett, megfontolt jellem. Múltjából kifolyólag nehezen bízik meg idegenekben és figyelme nem lankad az esetleges veszélyt kutatva. Kedvességét és gondoskodását néha még családja felé is nehéz kimutatnia, de a maga módján próbál törődni velük. Egyáltalán nem kedveli a harcot, de nem habozik akár elsőként támadnia, ha a helyzet megköveteli. Szívesen és gyakorta alkalmaz mágiát, kardját csak komolyabb veszély esetén rántja elő. A problémákat nem kerülgeti, sosem hátrál meg, főleg ha valakinek a védelme múlik rajta. Harcban a csapásokat inkább erőből védi ki, mintsem kitérjen előle. Általában nyugodt, sodrából nehezen lehet kihozni, de büszkesége miatt a sértegetésre rosszul reagál. Kísérleteibe befeledkezve hajlamos önmagát is elhanyagolni és normális személyiségétől eltérően kockáztatni. Nemesi származását nem hangoztatja és nem is szereti, ha ez emberek csupán ez alapján alakítanak ki képet róla. Az alapvető tiszteletet ugyan úgy elvárja, mint ahogyan ő is tisztelettudóan viselkedik másokkal, ám gyakran önkéntelenül is tanácsokat osztogat, még ha mások nem is kérték a véleményét. Fegyelmezettsége ellenére képes értékelni a humort is, de leginkább csak másokét, mert ő maga ritkán viccel.

Zanpakutou


Név: Fuuryoumaru (封霊丸, Lepecsételt Lélek)
Típus: Kidou
Parancs: Mahou o sube nasai (魔法をすべなさい,  Urald a varázst [kérlek]!)


Kinézet

Fuuryoumaru alap kinézete egy nodachi, melynek pengéje három shaku, markolata másfél shaku hosszú. (1 shaku = 30,3 cm) A keresztvas egy összetekeredő kígyó alakjára hasonlít. Hyousuke a kardot a tok két végére erősített kantáron hordja, a vállán átvetve. Az aktiválás elhangzása után a kardot markolattal belecsúsztatva a tokba egy leginkább katakama yarira emlékeztető fegyverré alakul át. Egyik végén egy két shaku hosszú, középen félig hasított penge található egy fél shakus oldalpengével és hét-hét darab vörösen izzó rúnával díszítve a penge lapjának mindkét oldalán. A bot másik végén egy feltekeredett kígyó dísz található, mely a feje előtt egy csaknem teljes, szabályos görbületet ír le, melyben egy mágikus kör pörög állandóan. A fegyver teljes hossza shikai állapotban hat shaku. A belső világban egy emberi felsőtesttel, de kígyószerű alsótesttel rendelkező formában jelenik meg szamuráj páncélban és arcát elfedő sisakban.

Belső világa egy látszólag végtelennek tűnő ösvény, melynek két oldalát befelé görbülő oszlopok szegélyezik és bármelyik irányba is induljon el az illető, mintha sosem jutna érne a végére. Egy narancs színben pompázó nap mindig azonos magasságban járja körül a látóhatárt nem messze a horizonttól. Sugarai néha délibábot vetnek az ösvényt övező sivatagos látképre, melyek Hyousuke múltjának adott pillanatait vagy az előtte álló kihívást jelenítik meg.
(click to show/hide)
Képességek

Jashisen (蛇視線, Kígyó tekintet)

A bot végén található mágikus körön átnézve Hyousuke képes a környezetében található, szabad szemmel láthatatlan mágiát is látni, mint pl. erőterek, avagy optikai illúziók. Ebben a nézetben mindent és mindenkit az őket felépítő lélekrészecskék színében lát. Képes szemre elkülöníteni egyes személyek reiatsuját, igen nagy pontossággal megkülönböztetve azt. Minél több lélekrészecskét tartalmaz egy tárgy, illetve minél erősebb egy adott illető, annál tisztábban látja, akár falon keresztül is. A kevés, vagy lélekenergiát egyáltalán nem tartalmazó dolgok (pl. az emberek világát felépítő anyag nagy része) láthatatlan a használó számára.

A technika hatósugara kezdetben egy méter (vagyis csak a közvetlen környezetét képes így látni, az azon túli területet nem érzékeli). Minden zanpakutou képzettségre tett pont egy méterrel növeli a technika hatótávolságát. Csak akkor képes átlátni egy illúzión, ha több a zanpakutoura tett pontok száma, mint a technikához kellő képzettségpontok. Küldetések alkalmával a mesélő megszabhatja, hogy a képesség mit fedhet fel, vagy épp mit nem.

Bushi no Seiiki (武士の聖域, Harcos Menedéke)

A fegyver pengéjét használva, ha megvág valamit, vagy beledöfi valamely felületbe, Hyousuke képes az adott területet és az afölötti légteret az uralma alá vonni egy sarokpont elhelyezésével, melyet egy vörösen világító mágikus kör megjelenése jelez a talajon. Egy sarokpont lehelyezésekor a pengén lévő egyik rúna elhalványul. A lerakott sarokpontok egyenes vonalban összekötve a közöttük lévő területre is kifejtik hatásukat. A kijelölt területen érezhető lesz Fuuryoumaru reiatsuja, mely az idegenként érzékelt reiatsut megtámadja, ezzel semlegesítve vagy legyengítve más, lélekenergia alapú képességeket. A pengén a megfelelő rúnát megérintve az adott területi pont semlegesíthető és újra felhasználható. A maximálisnál több pont elhelyezése a legrégebbi megszűnésével jár együtt. Alap esetben Hyousuke reiatsuján kívül mindenki máséra idegenként tekint, ezzel esetlegesen akadályozva a szövetségesek képességeit is. Ennek feloldásához az illetőt meg kell harapnia a bot végén lévő kígyófejnek, hogy ezután azt szövetségesként ismerje fel.

Egy sarokpont csak egy kör alakú területet fed le. Két pont között egy falként vagy ösvényként funkcionáló egyenes jön létre, még három pont már egy háromszög alakú területen képes kifejteni a hatását. A lerakható területjelölő sarokpontok száma a zanpakutou képzettségre tett pontok függvényében változik. Alapból egy, majd minden harmadik pont után egy újabb idézhető meg. Tehát 2 pontig egy, 3 ponttól kettő, 6 ponttól három... 21 ponttól nyolc, 24 ponttól kilenc. Az első pont által kijelölt terület sugara kezdetben másfél méter, majd az ezután lerakottaknak nincs önálló területe, csupán a meglévő területet bővítik addig a pontig. A képesség hatáskörében képes a reiatsu kezelés jártasság (kidou, hollow képességek, kirchenlied stb.) tárgykörébe tartozó technikák erejét a zanpakutou képzettségre rakott pontok számával arányosan csökkenteni. Ha a pontok száma több, mint a technikát használó fél reiatsu kezelésre rakott pontja, a technika teljesen megsemmisül a területre érve vagy létre sem jön, ha az illető a területen belül tartózkodva akarja használni. Egyéb lélekenergia alapú képességek esetén a pont a képességnek megfelelő képzettségből vonódik le. (pl. zanpakutou, resurrección, heilig bogen, különleges képesség stb.) Fizikai támadások, (pl fegyverhasználat vagy pusztakezes harc) ellen a képesség hatástalan. Mesélői NJK-val szemben a mesélő dönti el, hogy a képesség mennyire fejti ki hatását.
(click to show/hide)

Előtörténet

"Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle."



Sötét volt és hideg. A cellát, ahol tartottak nem díszítette egyetlen ablak sem, így természetes fényt már jó ideje nem láttam. Hátradőltem az egyszerű, kényelmetlen heverőn, mely cellám szinte egyetlen bútordarabja volt. Vörös hajam lepelként terült el alattam. Még a Kidoshuuban szolgáltam rendszeresen rövidre vágattam, hogy praktikusan illeszkedjen az egyenruhához, azonban idekerülésem óta egyszer sem kerülhetett sor erre. Mostanra már csaknem térdig ért. A korábban teljesen hiányzó szakáll is a fogság ideje alatt lett állandó "tartozék". Sosem hittem volna, hogy egy nap itt fogok kikötni, a Központi Nagy Földalatti Börtönben. Eddig csupán szóbeszédeket hallottam róla. Valahol mélyen az 1. osztag barakkjai alatt terül el a hely, ahová a Lelkek Világának ellenségeit zárják, köztük most már engem is. A legjobban mégsem az fájt, hogy szégyent hoztam a családomra, hanem az, hogy nem tudtam őket figyelmeztetni a veszélyre. Nem csak ők, de minden lélek veszélyben van. Megakadályozhattam volna, ha nem sétálok egyenesen bele a csapdába. Nagyot sóhajtottam tehetetlenségemen.
- Mi ez a fásult hangulat már megint, Hyousuke?!
Ekkor szólalt meg belsőmből a már ismerős hang, mely keresztül mennydörgött a tudatomon.
- Ha van energiád búslakodni, akkor gyakorolni is!
Mielőtt bármit reagálhattam máris a belső világomban találtam magam. A szokásos fegyver már oda volt készítve elém, pengéjével a padlóba szúrva. Ellenfelem velem szemben állt, már a kezében tartva sajátját.
- Nincs vesztegetni való időnk.
Dörögte rezes hangján majd fegyverét háromszor a padlóhoz ütötte, ezzel jelezve küzdelmünk kezdetét.
De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az elején.

Egy hideg, decemberi hajnalon születtem 531 esztendővel ezelőtt Shoji Ukitake és Miyuki Mizushima fiaként. A főnemesi ház tagjaként neveltetésem már fiatalon kezdetét vette, mely az alapvető önvédelmen kívül kiterjedt az irodalom, történelem, matematika és egyéb tudományokra is, ám ezek a dolgok akkor még egyáltalán nem érdekeltek. A pusztakezes harc egyáltalán nem volt az én műfajom, melyet még az oktatóm is belátott, így a hakuda edzésekről sikerült lebeszélnem apámat, de ahhoz már mindenképpen ragaszkodott, hogy legalább karddal tanuljak meg bánni. Az egyetlen dolog, ami már akkoriban is érdekelt az a démonmágia volt, de jóformán csak arra használtam, hogy borsot törjek a folyton a nyakamban lógó testőrök orra alá. Körülbelül harminc évesen, mikor már eléggé kezdett benőni a fejem lágya, elhatároztam, hogy valami hasznos dolgot is akarok kezdeni az életemmel és shinigamivá válok. Csatlakozni a tizenhárom őrosztag valamelyikéhez és felelősségteljesen hozzájárulni a Lelkek Világának védelméhez. A szüleim azonban akkor még hallani sem akartak ilyenről. "Hogy akarsz te shinigami lenni, mikor két lépést nem tudsz úgy megtenni, hogy bajba ne keverednél?" Apám szavai mélyen lesújtottak egy hevesebb véleményváltásunk alkalmával. Azt hiszem ekkor döntöttem el, hogy többé nem engedhetem, hogy bármi is az utamba álljon és olyan példás ifjú leszek, akiben a szülei már büszkén megbízhatnak.

Az elkövetkezendő évek ebben a szellemiségben teltek, még végül egyes téren mutatott hiányosságaim ellenére beleegyeztek, hogy beadjam jelentkezésemet a hagyományosan házunk igazgatása alatt álló Shin'o Akadémiára. Ekkor kaptam meg végre első, igazi asauchimat is, amihez akkor még nagy reményeket fűztem. Bár kidouk tekintetében messze felülmúltam a kötelező tananyagot és egyéb elméleti tantárgyakkal is igencsak jól álltam, a többi hagyott némi kívánnivalót maga után. Akadémiai éveim alatt minden tőlem telhetőt megtettem, így végül hat év után sikeresen letehettem a záróvizsgákat, ám lélekölő kardomat - sok más évfolyamtársammal ellentétben - nem sikerült felébresztenem, ami nem kevés csalódottsággal töltött el. Ami azt illeti, még abban is kételkedtem, egyáltalán felvételt nyerek-e valahová, ám meglepetésemre pár nappal később levelet kaptam, melyben beosztottak a Kidoushuuba. Bár tiszti kinevezést nem kaptam, mégis elégedett voltam a munkakörömmel. Gyakori feladataim közé tartozott a Senkaimon üzemeltetése és különféle erőterek felállítása vagy épp lebontása. Az osztag berkein belül tovább bővíthettem tudásomat a mágiáról és ekkor irányult figyelmem először annak forrása, a lélekenergia felé. Sokat gondolkoztam azon, hogy mi határozza meg kinek milyen a reiryokuja és így annak érezhető formájának, a reiatsunak tulajdonságait mi alakítja ki. Kezdetben a birtok kertjéből szedett növényeket használtam fel kísérleteimhez. Külső tulajdonságaikat, mint például magasság, levelek gyakorisága, mérete, alakja, illetve egyéb jellemzőiket vetettem össze az azokat alkotó lélekrészecskék tulajdonságaival. Hamar rájöttem, hogy ide természetes érzékeim kevesek lesznek, így ki kellett vonnom a személyes tényezőt. Évekbe tellett, mire sikerült kidolgoznom egy teljesen gépesített módszert, mely már alkalmasnak bizonyult apróbb minőségi eltérések kimutatására is, így ez a hobbi szép lassan szabadidőm legfőbb kitöltőjévé vált.

Ekkoriban történt, hogy egy, az 5. osztag barakkjainál való megbízásom alkalmával találkoztam az akkori hadnaggyal. Egy bemutatkozó beszélgetést követően a kutatásaim felől érdeklődött, majd segítőkészen fel is ajánlotta, hogy szerez nekem különféle vizsgálható mintákat, ha cserébe neki is beszámolok majd az eredményeimről. Ezután az eset után sokszor megfordultam szabadidőmben az 5. osztagnál, hogy beszélgessek Aizennel és hogy újabb mintákat kapjak tőle. Az adagok mindig igen kevesek voltak, éppen csak elegendő a kért vizsgálatokra, pedig szívesen lefuttattam volna egyéb teszteket is. Mikor azonban egyik beszélgetésünkkor felvetettem ezt, gondosan elkerülte a témát, ami nem az első alkalom volt, hogy nem válaszolt a kérdéseimre. Ekkor kezdtem először gyanakodni. Aizen sosem árulta el, hogy milyen forrásból származnak lélekrészecske minták, arra pedig valószínűleg gondosan ügyelt, hogy a kis mennyiség miatt természetes érzékekkel ne lehessen detektálni a természetét. Elkezdtem apróbb mennyiségeket titokban félretenni egy átfogóbb vizsgálathoz, azonban meglepve tapasztaltam, hogy pár nap elteltével fogyatkozni kezdett, mintha önmagát emésztette volna fel. Ekkor jöttem rá, hogy valójában két komponens instabil keverékével van dolgom. Miután sikerült szétválasztanom és külön-külön feldúsítanom megdöbbentő eredményt kaptam. A lélekrészecskék egy része shinigami, még másik fele hollow reiatsura illő mintázatot mutatott. A megérzésem azt súgta, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Még aznap este azonnal az 5. osztag hadnagyi irodája felé vettem az irányt, hogy kérdőre vonjam Aizent. Reméltem, hogy jobb belátásra bírhatom és felhagy ezen etikátlan kutatásaival, de készen álltam arra is, hogy magam fogom törvény elé állítani. Az irodájában találtam, valamiféle papírmunkát végezve. Cseppet sem tűnt meglepettnek a hirtelen megjelenésemtől. Mikor szembesítettem azzal, hogy tiltott hollowizációs kísérleteket végez, természetesen letagadta, ugyan azzal a hamis mosollyal, melyen addigra már átláttam. Mivel nyíltan megvádoltam, már semmiképp sem mehettek úgy a dolgok, ahogyan eddig. Elhatároztam, hogy magam szolgáltatok igazságot és egy bakudouval fogságba is ejtettem a semmilyen ellenállást nem tanúsító hadnagyot, ám kötelességtudatom túlságosan is elvakított és csak későn vettem észre, hogy a csapda már bezárult. A fogságba esett Aizen képe eltűnt, majd mögöttem jelent meg. Mielőtt bármit is reagálhattam volna már egy kidou áldozatául estem és tehetetlenül rogytam a földre, miközben elvesztettem eszméletemet.

A tárgyaláson a 46-ok tanácsa tiltott kidou technikák gyakorlásával vádolt, ám akárhányszor a bizonyítékok felsorolását követeltem csendre intettek. Biztos voltam benne, hogy Aizen mocskolta be a nevem, de meglepő módon nem a tiltott kísérleteket kente rám. Bizonyára túlságosan félt volna egy széles körű vizsgálattól, amin esetleg az ő bűnössége derült volna ki. Az ítélet ellen semmit sem tehettem, az önvédelem minden jogát megtagadták. Életfogytiglan fogság volt a büntetésem, melyet a Központi Földalatti Börtönben kellett letöltenem. A tárgyalás végeztével azonnal átszállítottak, nem beszélhettem senkivel.

Alig pár napja lehettem itt. Indulatosan járkálltam a cellámban, tehetetlenségemet átkozva, míg a fáradtságtól csaknem összeestem. Nem akartam beletörődni ebbe a végzetbe, nem akartam elfogadni a történteket és úgy éreztem beleőrülök a tehetetlenségbe. Csupán forgolódtam, egyik oldalamról a másikra, nem jött álom a szememre, majd egyszer csak eltűnt a cella és a szabadban találtam magam. Egy ösvényen álltam, mely előttem és utánam is folytatódott, ameddig csak a szemem ellátott. Az ösvényt két oldalról hatalmas oszlopok szegélyezték bizonyos távolságonként, melyek a tetejük felé elvékonyodtak és befelé görbültek. Az egyik ilyen oszloppár között, az ösvény közepén egy látszólag emberi felsőtesttel, de kígyószerű alsótesttel rendelkező lény volt, teljes szamuráj páncélban, még az arcát is maszk fedte. Alatta egy rúnákkal ellátott mágikus kör terült el, melyből vörösen világító tüskék döfték át a testét, mozdulatlanul odaszögezve őt a talajhoz. Előtte egy furcsa, botszerű fegyver volt a földbe szúrva, egyik végén hasított pengével, másikon egy kígyó dísszel. A lény felemelte a fejét, maszkja alatt bizonyára engem nézhetett. Mondott is valamit, ám nem értettem tisztán, mintha a hangja nagyon távolról jönne, pedig alig pár méterre voltam tőle. Erőtlennek és kimerültnek hangzott, mégis egyben tiszteletet parancsoló. Mintha ösztönösen megsejtettem volna, hogy mit akarhat, mert elindultam feléje, hogy megpróbáljam kiszabadítani, ám amint a kör közelébe értem újabb energia tüskék bukkantak fel azzal a szándékkal, hogy engem is felnyársaljanak, szerencsére sikertelenül. Miután kiderült, hogy ilyen egyszerűen nem sétálhatok oda mágiával próbálkoztam, ám a hadou azon nyomban szertefoszlott, amint a közelébe ért. Mivel ennek semmi haszna sem volt, valamilyen fegyverre volt szükségem, hogy kiszabadíthassam. Ekkor jutott eszembe a földbe szúrt bot, ami mellett elsétáltam. Visszamentem érte, majd újra megpróbálkoztam elbánni a tüskékkel, ám meglepetésemre ezúttal nem jelent meg újabb közeledtemre. Mikor odaértem, kis gondolkozás után beledöftem a pengét a talajba, mire a az energialándzsák visszahúzódtak, majd a mágikus kör összezsugorodott a penge körül és felkúszva rajta felizzított egy rúnát.
- Már azt hittem sosem jössz el, Hyousuke. - Szólalt meg, akit kiszabadítottam, kissé sértett, ám megkönnyebbült hangon.
- Honnan tudod a nevemet? Ki vagy te? Mi ez a hely?
- Biztosan olyan kérdések ezek, melyekre nem tudod a választ?
Ahogy összeszedte magát és felegyenesedett előttem elérte a három méteres magasságot is, igazán tiszteletet parancsoló látvány volt.
- Te vagy a lélekölőm szelleme. - Jelentettem ki, miután átgondoltam a helyzetet. Ő elégedetten bólintott, majd meghajolt.
- Nem vesztegethetjük az időt. Jöjj, sok dologra kell megtanítsalak.
- Várj, egyáltalán hogyan lehetséges ez? A kardomat elkobozták és...
- Annak semmi jelentősége sincs. A kard csupán egy fizikai manifesztáció. A belső világod az, ahol engem bármikor megtalálsz.

Így történt hát, hogy abban az időben, amikor leginkább elhagyatott voltam, rátaláltam arra, mit oly rég óta elveszettnek hittem. Bár a nevét egyszer sem árulta el, ő volt az egyetlen társaságom a hosszú, bezárva töltött évek alatt. Ha jobban belegondolok, talán csak neki köszönhető, hogy sikerült épen tartanom az elmémet. A börtön falai speciális kőből épültek, mely eloszlatja a reishit. Aki huzamosabb ideig tartózkodik közel az ilyesmihez úgy érzi, hogy fokozatosan minden ereje elhagyja, míg reiryoukuja a létminimum szintjére csökken. Felettébb hatásos biztonsági rendszer, főleg az olyanok ellen, mint én, akik túlnyomó részt a mágiára támaszkodnak. Ezt a szellemem is megmondta, hogy nem hagyatkozhatok mindig kidou praktikákra, mert könnyen pórul járhatok. Nem tudom mióta is lehettem már itt, idebent összezavarodik az ember időérzékelése. Jobb, ha nem is gondolok erre. Napjaim nagy részét a belső világomban való edzés töltötte ki. Először karddal, majd, mint ahogy most is, yarival. Azon a napon sem volt ez másképp, ám sok korábbi alkalommal ellentétben ez a párbaj is azok közé tartozott, melyben sikerült felülkerekednem.
- Jól van, elég lesz. - Jelentette ki. - Pihenj kicsit, máskor folytatjuk.
Leszúrtam fegyveremet a földbe, miután ő köddé vált, majd mivel semmi kedvem sem volt visszamenni a valóságba úgy döntöttem sétálok kicsit az ösvényen. A sivatagba kitekintve elhaladtam pár kiszáradt fatönk és bokor mellett, amikor hangokat hallottam. Körbenéztem, de nem volt körülöttem senki. Nem értettem tisztán, de mintha furcsán ismerős lett volna. Már majdnem elkönyveltem, hogy csak képzelődök, mikor hirtelen egy nagy ütést éreztem a homlokomon. Kizökkenve a belső világomból egy darabig csak homályos tekintettel próbáltam fókuszálni az előttem álló alakra, alig hittem a szememnek.
- Shuuichi? Te hogy-hogy élsz?
- Úgy, hogy nem haltam meg. Másképp nem lehet.
Válaszolta jellegzetes, megmosolyogtató stílusával, ami után már kétség sem fért hozzá, valóban ő az, ám még mindig kicsit nehezemre esett felfogni, mi is történik éppen.
- De hát, az a baleset, ami... - Ezen a ponton rájöttem, hogy fogalmam sincs mióta lehetek ide bezárva, s így azt sem, hogy mióta is hittem halottnak.
- Nem volt baleset, én pedig gyorsabban futok, minthogy holmi kis Aizenek elkaphassanak. - Összefonta mellkasán a kezeit - Szeretnél még itt szundikálni 200 évet, Csipkerózsika, vagy inkább hazajössz velem?
- 200 év...? - Motyogtam még egy kicsit magam elé zavartan, de az Aizen név hallatára sikerült felülkerekednem a kezdeti sokkon és eszembe jutott, mi miatt is kerültem ide.
- Nincs vesztegetni való időnk! - Jó ég, kezdek teljesen úgy beszélni, mint a kardszellemem.
Gyorsan felpattantam.
- Meg kell állítanunk Aizent, úgy hiszem valami szörnyűséget forral. Ezek szerint te is tudsz róla?
- Hyou~kun, ne siess, meghúzod a derekad. A szörnyűségen túl vagyunk, pár emelettel alattad van lepecsételve, néhány éve.
Nem is tudtam hirtelen, hogy mit gondoljak a hallottak kapcsán, de végül megkönnyebbülés járt át, hogy a dolgok látszólagos rendben vannak.
- Akkor gondolom fény derült az ármányaira is és ezért vagy most itt. Úgy hiszem sok dologról maradtam, amit el kell mesélned, csak előbb jussunk ki innen, már rosszul vagyok ettől a helytől.
- Előbb kellett volna jönnöm, de fogalmam sem volt róla, hogy itt vagy. - Intett az őrnek, hogy nyissa ki az ajtót - Gyere, egy jó sake mellett minden történet érdekesebb lesz!
Egy mosoly kíséretében bólintottam. Ezzel a gondolatmenettel csupán egyet érteni tudtam, bizony ennyi idő jól esne egy jó kis sake. Amikor elhaladtam a cellámat eddig figyelő őr mellett, ki az évtizedek alatt egyszer sem szólt hozzám, nyugtalanság volt szemében, hogy a rácsokon kívül láthat. Nem igazán tudta mitévő legyen a helyzettel, pedig jelen állapotomban még egy légynek sem tudtam volna ártani. A reiryokum annyira ki volt merülve, hogy még egy egyszerű hadout sem tudnék használni. Követtem Shuuichit a folyosók labirintusán keresztül a felszínre. Mielőtt távozhattam, egy aláírás keretében igazoltam, hogy átvettem az elkobzott tárgyaimat. Amikor a zanpakutoum is hozzám került, érintésemre átalakult. A fejemben a szellem hangját hallottam.
- A nevem Fuuryoumaru. Még nem feleded, amit tanítottam, mindig szolgálatodra állok.
A váratlan fordulat hatására sokáig észre sem vettem a környezetemet, csak Shuuichi szavaira figyeltem fel.
- Hé-hé, nem kell villogni, még visszavisznek.
A körülöttem lévő őrség tagjai mind karddal a kezükben álltak készenlétben minden további gyanús mozdulatomra.
- Elnézést, csak nagyon örül, hogy visszakerült hozzám. - Feleltem barátságos mosollyal, hogy a kedélyek megnyugodjanak, majd kezemben fogva kardomat kiléptem az épületből. Az arcomra vetülő napsugarak egy új kezdet reményét ígérték.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Okt. 09, 23:08:22 írta Mizushima Hyousuke »

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 204

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 721 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mizushima Hyousuke
« Válasz #1 Dátum: 2016. Jún. 11, 06:07:41 »
Jó reggelt! :3

Nohát, egy frissen szabadult Mizushima! *w* Az előtörténeted kellemes olvasmány volt, és micsoda vendégszereplő volt benne! Hiába, a vér nem válik vízzé. 8) Ennyi dicséret után, s mert semmibe sem lehet belekötni >w>, nem tehetek más, mint elfogadom! ^-^


Osztag: 12. osztag
Szint: 1. szint
Lélekenergia: 5000 LP
Kezdőtőke: 7000 ryou


A pontozást már ismered: Indulásként kapsz minden képességedre 1-1 pontot, ezen kívül pedig szabadon eloszthatsz 14 pontot (az LP-d után, és SS-hez tartozás végett, és nemesi származás okán) a képzettségeiden, amik a következők:
  • Zanjutsu
  • Hakuda
  • Kidou
  • Shunpo
  • Zanpakutou
Elosztott pontjaidat itt jelentsd le, majd válassz szintednek megfelelő 5 canon shinigami technikát!
Kellemes játékot! ^-^