Szerző Téma: Anselm Eberhard Lindhorst NJK-i  (Megtekintve 595 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Anselm Eberhard Lindhorst

Hakase...

Eltávozott karakterek

Daitenshi

*

Tenshi

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 128

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 26 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Asszem ez egy ilyen türkiz szín :D

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Nincs annál rosszabb, mint amikor egy bohóc kenguru terrorizál."

Post szín:
#22b822/#0b7938


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Anselm Eberhard Lindhorst NJK-i
« Dátum: 2016. Jún. 29, 23:52:43 »
NJK Pályázat


#Név: Elizabeth Maria Lindhorst
#Nem:
#Kor: 43
#Faj: Ember

#Színválasztás: grey, ha a szemszögéből írok, és a beszéd színe: purple.


Avialany: Asai Yukiko - Nijiiro Days

#Jellem: Elizabeth, Liza röviden. Anselm édesanyja, fia az ő családnevét örökölte, mivel apja korán elmenekült. Ő, maga egy kedves lélek, aki mindig jót akar, még amikor a személyislge kibírhatatlan is. Ez olyankor esik csak meg, ha fiáról van szó, és próbál nagyon jó lenni hozzá. Ez csak anyai törődés. Ilyen esetekben erőszakosan lép fel bizonyos témák terén. Nem történik meg gyakran, mivel Anselm nem tud ellent mondani neki. Egyébként pedig foglalkozását tekintve szakács, Anselm tőle tanult főzni magára, és tudásuk közeli egymáshoz. Amikor megtudta, hogy Japánba kell költöznie, jelentkezett egy nyelvi gyorstalpalóba, így alapszinten el tud igazodni. Főzési képességeit is igazította az ország kultúrájához. Vallást tekintve nem érzi egyik vonzását se, de fiához hasonlóan ő is szemezget a shintoval.

#Kinézet: Fiatalos. Közel sem annyi, mint aminek látszik. Mintha japán lenne? Meg sem lehet mondani, a korát, ha nem ismered. Amikor publikusan mutatkozik fiával, azt gondolhatják, hogy Kanojo to Kareshi*. Körülbelül kinéz húsz évesnek, ami a fele valódi korának. Világos vörös haja van, amit szeret befonva hordani, ez körülbelül hátközépig ér. Főzéshez felköti, hogy ne lógjon mindenhova, főleg ne az ételbe. Nem magasabb Anselmnél, maximum 170 centi.

#Az utazás, és becuccolás

Magasról láttam meg Tokyo-t először. Ez volt az utam huszadik órája. Mit ne mondjak, fárasztó, De végre láthatom Ansit így egy év után. Eddig maximum skype-on beszéltünk, és csak ritkán kamerával, nagyon akadozott, és nem is láttam közben. Mostanra sikerült felmondanom a munkahelyemen. Nem nagyon akartak megválni a képességeimtől. Végülis megoldottam a dolgot, és hamarosan le is szállunk. Csomagjaimat, mármint a kézipoggyászt már régen összeszedtem. Egyszerűen nem tudtam mit csinálni. Semmi más dolgom nem volt, csak ez. Aztán bemondták, hogy tíz perc és leszállunk, úgyhogy lassan készüljünk el.
Nem, nem nem nem! El fogok késni! Hogy lehet egy metro ilyen rossz? Nem tudok egyáltalán megmozdulni sem! Hogy fogok leszállni? Teljes mértékben használhatatlan, ineffekív ez a rendszer! Mondjuk pontos, de mellette meg veszélyes is. Még 5 perc, és ott vagyok! Csak tudjak leszállni! És, az ajtók kinyíltak. Letudtam szállni! Hál'isten. Megvagyok, leszálltam. Na, most merre is kell mennem? Pedig megkérdeztem! Ne már! Arra, nem? Egyenesen, majd fel a lépcsőn, jobbra, balra, keresztbe az úton, és megvan! Itt vagyok! Még 5 perc a landolásig? Merre fog leszállni? Az az ajtó lesz az! Arra kell mennem. Az már a repülő? És ott van! Nyílnak az ajtók.

Cuccaim megvannak. Mi is kell még? Japán szótár? Zsebben. Napszemüveg a hajban. Kell még valami? Maszk? Van? Nincs! Hova tettem? Nem hoztam el? De elhoztam, az biztos... Akkor? Mindegy, majd vetetek egyet a japán proffal a reptéren. Zsepim van? Biztos van. Útlevél? Azt fogják kérni kicsekkolásnál? Mindegy, megvan. Akkor menjünk. A tömeg szépen lassan oldalgott le a repülőről. Körülbelül a közepén lehettem. Valahol arra. Nem néztem nagyon. Remélem Ansi olyan táblával vár kinn. Majd meglátjuk. Átléptem a reptér kapuján, majd félre álltam, amint csak tudtam. Körbenéztem, de táblát nem láttam. Meg a gyereket sem. Ne már... Most beninjázott, és elbújt előlem? Vagy mögém? Hátranéztem, de ott sem volt. Merre lehet? A tömeg másik felén lenne? Nézzük meg.
Most mi van? Kinyílt az ajtó, de nem látom? Rossz helyen vagyok? Nemár! Megint elnéztem valamit? És még én vagyok pontos... Ilyen apróságokon csúszok el állandóan. Rossz ajtó, egyel odébb, meg ilyenek. Méghogy pontos. Csak annak látszok, de nem vagyok az. Kivéve edzéseken. Ott halálpontos, és mindenre figyelek közben. Na, akkor melyik ajtó? Megvan! Az lesz az! Odasiettem, és megláttam azt a kislánynak kinéző félnótást, aki éppen a háta mögé nézeget, és valamiért mindenhova néz, csak előre nem. Megint azt hiszi, hogy valami "ninja trükköt" használok? Jellemző. Akkor játszak vele? Hagyjuk, nincs kedvem hozzá. Odamentem, ránéztem, majd tapsoltam egyet, mire rámfigyelt végre.

Hol? Mi? Mikor? Mi volt ez? Mi történt? Előre fordultam, majd egy pár szemüveget, és egy hozzátartozó alakot láttam. Az a szemüveg. Nem akarja lecserélni?
"Ansi~! Megvagy! Hol bujkáltál~ka?" Bevetettem minden japán tudásom egy mondatban. Nem tudom, hogy mennyire volt menő, vagy miért nevet a gyerek, de valami nagyon vicces volt neki.
"Mi olyan vicces Ansi~? Beleadtam pedig mindent, amit csak tudtam..." Nem értékelte? Miért ilyen? Ja hogy...
Szóval odaléptem, tapsoltam, az arcába néztem, és erre meg megijed, aztán megpróbál valamit, amit nem biztos, hogy kéne... Japán tudás~~! Hagyjuk ezt, nem kell. Na de hogy hangzik ^^ Nem bírtam, hogy ne nevessek egyet. Totálisan gyenge kiejtés, és szórendi hibák. Az én dolgom, hogy kijavítsam, úgyhogy meg is teszem, de osztrák nyelven, hogy legalább megértse.
"Mama, ez nem éppen működőképes. A sorrended nem működőképes, a kiejtésen meg még csiszolnék. Majd segítek, ja?" Annyiban hagytam a témát, és ahogy néztem, őt sem érdekelte kifejezetten. Aztán végülis feldobtam egy új témát.

"Rémlik, hogy egy faházban lakom? Na, úgy döntöttem, hogy szerzek a környéken egy lakást is. Megmutatom, oké? Két személyes. Azzal el is vezettem a kijárat felé. Amint kiértünk hívtam egy taxit, ami hamar meg is érkezett. Miközben vártunk, azért mesélgettem a mindennapjaimról, nem halál részletesen, de azért felületesen tájékoztattam mindenről. Nyílván a quincy létemet ismeri, és apám haláláról is szóltam neki, de az a téma még várhat, ha nem hozza fel. Reméljük nem teszi meg estig. Akkor gondoltam elvinni a dojoba is, de lehet, hogy az még csúszni fog. Kábé fél óra volt, amíg a taxival elértük a házat. Karakura külvárosban volt, néhány saroknyira a dojotól, biciklivel tíz perc maximum. Az iskola is hasonlóan közel van, azért továbbra is kell mennem, de már közelebb vagyok, mint pár nappal ezelőtt. Segítettem felcuccolni, és azért egy kis beszélgetésbe is elegyedtünk. Régen láttuk egymást élőben. Még mindig alacsony volt, és legalább olyan fiatalos, mint egy éve. Hajszálnyira gyerekes is, de azt megszoktam már.

(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2016. Júl. 05, 00:43:13 írta Anselm Eberhard Lindhorst »

Karakterlap

Hirako Shinji

A Yuuniverzum ura

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 79

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 3 459 950 ryou

Technikatár
Ajándék küldése



  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Anselm Eberhard Lindhorst NJK-i
« Válasz #1 Dátum: 2016. Júl. 06, 09:24:21 »
Egy-két szóismétlésen és elgépelésen kívül nem találtam benne kivetnivalót, így tehát ELFOGADOM a pályázatot! További jó játékot!