Lidércek Birodalma > Las Noches

Arrancarok szobái

(1/6) > >>

Ichimaru Gin:
Mivel az arrancaroknak is élniük kell valahol, ezért a mindenkori uralkodó nagylelkűségének köszönhetően, nekik is van külön szobájuk. Természetesen a méretük kisebb, mint az espadak hálótermei (hála a diszkriminációnak T_T), de a célnak még így is tökéletesen megfelelnek. Minden karakter saját kénye, kedve szerint alakíthatja kis kuckóját.
Kellemes időtöltést minden arrancarnak! ^^

<< ELŐZMÉNYEK

Nayara Tarin:
Hajnali körtúra - Kip-kop, ki kopog?


Halovány tüneménynek tetszenek az előző éj árnyai, neszei, ahogy napvilágot játszva helyére szállt csalóka fényét ontó hamisság. Mi éjjel létezik, történik, esik meg, annak nappalban, még ha csak ámítása is annak, helye nincsen. Mi duhaj az est leple alatt, mindaz most rejtve marad, mégis próbát kell tennem, hátha szerencsém lesz. Nevetséges, vajmi köze lenne ennek szerencsémhez, hallásom az egyedüli, mire támaszkodnom kell.
Adott a hely, nagyban nem téveszthetem el. Feladatom egyszerűségének csalóka voltával csupán megérkezve szembesülök. Miért is volna oly semmiség e tett, mint képzeltem? Egyetlen szobát, s annak lakóját keresem, mi sem volna könnyebb. Hiba az elképzelésben, jó néhány ajtó sorakozik előttem. Remek. Nem épp kedvemre való, végig kell járnom mindet.
Elsőként marcona hárpia tépi fel zargatásom tárgyát, oktalankodásom firtató hangját, ha már hallottam volna korábban, ezer közül is felismerném. Porcelántányért karistoló ezüst kés csikorgó zaj tör fel belőle, nem pusztán a hasonlattól, a némbertől is kiráz a hideg.
- Uh, nem – további magyarázat nélkül, sietve hagyom magam mögött a károgót, hangjától a holtak is sikítva menekülnének a kriptából. Haladok tovább, mielőtt végleg halláskárosult leszek.
Szomszédságába kérve újfent bebocsátást merőben kellemesebb fogadtatás vár. Álmatag mosolyt csal arcomra a tökéletesség hiányos öltözetű eszmei példánya. Hogy miben segíthetsz? Te, kedvesem, bármiben! Suttognám a lábamról levett fagyos szempárnak, lényemet cirógató tengermély baritonnak.
- Sajnos nem – nehezen állom meg, búcsúzóul ne ejtsem meg, „talán legközelebb”. De most dolgom van, mennem kell, hisz egyértelműen nem őt kerestem. Első bálozós lányka szemérmességével pillantok még vissza, távozóban tőle. Játszva gondolattal, leplezetlen megmosolyogva, miként múlatnám el az időt vele. Megfelelő társra lelni kedvemre való szórakozásban igen nehézkes, de talán „ez”, s ha már így gondolok rá, inkább „ő”, úgy lehet, erre érdemes lenne.
Lemondó sóhajjal magam mögött hagyva a tökéletes játékszert, immár kevésbé lelkesen járulok következő vizitemre. Soron következő szobából viszont semmilyen életjel nem mutatkozik. Túl későn, vagy túl korán jöttem volna, nem tudom meg. Odabenn csend honol, noszogatásomra a kilincs sem enged, bárki lakja is a helyet, itthon nem lelem.
Habár még csak most kezdtem, korai volna még reménytelennek ítélnem keresésem, már-már fásultan zörgetek az üres szobával átellenben. Ez az ajtó szerencsétlenségemre feltárul előttem, s ahogy lakója borzas, csapzott, hovatovább, igénytelen feje kikandikál, rögvest azt kívánom, bár zárva maradt volna mindörökre. Kevésbé visszataszító a mocsárszínű, opálos tekintet, s bár nyálcsorgató vizslatása is elegendő lenne, mégsem ez, mi menekülésre késztet.
- Ah, te jó ég, biztos nem... – hiába kapom arcom elé kezem, utólag már bánom, kár is volt megszólalnom, így újult erővel csaphat le rám a lakrészből áradó ocsmányság. Hogy büdös? Büdös egy három hetes vízi hulla. A szagorgia, mi a világ végéig is elkergetne terjeng odabenn, megsaccolni sem vágyom, mitől eredhet. Ha mégis kísérletet tennék rá, úgy képzelem, néhány pézsmatulok, saját ürülékében hempergetve, ez lehetett. És talán, mégis, kellett néhány oszladozó hullának is lennie, a gyomorforgató összhatást csak ezzel érhette el. Úgy lehet, még egy pár harcias borz is meglapult valahol mélyen. Hacsak nem épp e borzzal szemeztem az előbb, fekete-fehér zilált sörénye következtetni is erre enged. Mindez vastagon végható cigarettafüstbe burkolódzva tolult a képembe, már szinte fel se tűnt ezek mellett. Hogy az éjjel kifülelt hangok nem innen jöttek volna? Ha bárki be is tévedt oda, ettől a szagtól nem hogy viháncolni nem támadt volna kedve, de az első lélegzetvétellel el is ájul tőle. Kizárt, hogy a hangok, miket hallottunk alant innen jöttek, így sietősre véve dolgomat haladok tovább.
Iménti bűzélményemtől némileg kábán tántorogtam a következőhöz, vigaszt mindössze annyi nyújtott, az előzőnél rosszabb semmi nem lehet. Kopogásomra kisvártatva két pöttöm tojás dugta ki álmatag kobakját, marconán érdeklődve, mi a bánatos rossebet akarok tőlük hajnalok hajnalán, válogatatlan szavakkal, kórusban küldve el melegebb éghajlatra. Még akár e két leányzó is lehetett volna, kérdésemre, itt tartózkodtak-e az éjjel, hölgyekhez méltatlan kifejezésekkel adták tudtomra, semmi közöm hozzá, s vágták rám együttes erővel az ajtót. Sarkon fordulva felírtam őket képzeletbeli listámra, néhány lépés után megtorpanásra késztetett, karomba csimpaszkodva jelent meg mellettem az ikerpár egyik fele. Csalódottan vettem tudomásul, keresettjeim mégsem ők lesznek, a lányka elmondása szerint az egész éjszakát házon kívül töltötték, csak nem rég jöttek vissza. Az iménti fogadtatásért elnézéstfélét rebegett, válaszul rá hanyagul ráztam le magamról az apróságot, mellesleg vetve oda, ilyen ocsmány beszédért, ha legközelebb tetten érem, kitépem a nyelvét. Jó szándékom nevelésükre egészen meghathatta, nem volt tovább maradása, csendesen iszkolt vissza szállásukra.
Szomszédságukban kisebb hegy méretű egyed nyitott ajtót, kiből első pillantásra ajtófélfa takarásában csupán vállmagasságig láthattam valamit. Lehajolva hozzám barátságtalan, busa fejével vont kérdőre, van-e olyan fontos zaklatásom célja, hogy itt helyben ne szedjen ízekre. Magam sem panaszkodhatok parányi termetre, e melák mellett jószerével jelentéktelen csöppségnek éreztem jelenlétem, lábujjhegyen állva is csupán mellkasáig értem. Vele szembeni kicsinységemen, pillanatnyi megilletődésemen túllépve hamar összeszedtem magam, csak mert kétszer akkora, nem ijedhetek meg. Magamra erőszakolt gyilkos vigyorral kilátásba helyeztem, ha nem felel szépen oly egyszerű kérdésre, merre leledzett éjjel, úgy szeme helyére épp kezemre eső magasságban himbálódzó golyóit illesztem. S bár azok funkciójukat vesztett kellékek, eltávolításuk bizonyára nem lehet kellemes a szenvedő félnek. Felbátorodásom látszólag elsőre nehezére esett feldolgoznia, nem lehetett hozzászokva, tőle kisebbek ily merészen szálljanak szembe vele. Ebbéli tetszését kifejezve barátságosan lapogatta meg fejemet, s öblös, visszhangzó nevetést követve szívesen osztotta meg velem, a palota központjában duhajkodó csürhével töltötte az estet. Hirtelen lelt jókedve rám át ugyan nem ragadt, ahhoz elegendő volt megállnom, hogy fejemet búboló kezét, karját távozóban ne tördeljem el.
Tovább haladva, majdhogy már lehetetlenre ítélve rám szabott feladatom, csalódottan járultam a következő szobához, kíváncsiságom annak lakójára már jószerével kiölték az eddigi kudarcok. Előre egyedül az hajtott, már nincs sok hátra, az utolsó néhány valamelyike kell legyen a keresett, hiszen az irányt biztosan nem vétettem el. Kopogtam, sokadjára, s vártam, ezúttal miféle furcsa szerzet lakhatja e szobát. Az eddigieknél rosszabb aligha lehet…

Dalarea Cortéz:
Shiny Sunday

 Ahogy a legtöbb vasárnap, a hat testvér most is egyszerre ébredt fel közös testükben, és mint legtöbbször, most is meztelenül a saját ágyukban, egy fiatal, jóképű arrancar mellett, hasogató fejfájással. Lucía többnyire ilyenné varázsolta a közös vasárnapokat, bár a mai fejfájás rosszabb volt a szokásosnál, köszönhetően az előző esti partikon, aminek a lány volt a koronázatlan királynője, annyi királlyal, hogy a parti már inkább volt köztársaság.
 - Jó reggelt, szépfiú!- Daniella egy könnyed, de erősnek szánt lökéssel a földre taszította az ágyban alvó, szintén ruhátlan arrancart, aki hangosan káromkodott, ahogy a földre gurult, és vélhetően hasonlóan sajgó fejét kezdte el tapogatni. - Jó volt az este, de most kérlek, tedd meg, hogy lelépsz, dolgom van- Daniella nem igazán tudta, hogy milyen szórakozást nyújtott a húgának, és Lucía ébredező tudata nem is osztotta meg vele, de nem is érdekelte különösebben. Mindig ő volt az, aki az utolsót kidobja ébredés után.
 A férfi viszonylag könnyen távozott egy utolsó csók után, amin mind Lucía, mind Catalina tudata jól szórakozott, és a többiek is felfedezték, hogy a szerencsétlen valószínűleg komolyabbnak gondolja a kapcsolatot annál a pár óránál, ami valójában volt. A másik négy lány kevésbé szórakozott jól, de belefáradtak már abba, hogy húgaiknak megmondják, ne játszadozzanak másokkal. Mind a hatnak volt olyan pont a magánéletében, ami zavarta a testvéreit, de kompromisszumot kötöttek, elviselték egymás dolgait.
 A jobb kéz kinyúlt, és megengedte a vizet a szoba sarkában álló kádba- annyira automatikus, hogy a hat lány nem is tudta, kihez tartozott a mozdulat. Miközben folyt a víz, a fáradt szempár felemelkedett, és a falon lógó, nagy tükörbe nézett. Így, kócosan, másnapos tekintettel annyira nem volt szép, mint akkor, amikor Catalina vagy Lucía órákat töltött a sminkeléssel, és utána csodálta meg magát, de így is kellemes érzés volt látni magukat, és egyszerre az összes testvérüket. Különösen Daniellát nyugtatta meg a tudat, hogy a testvérei vele vannak, úgy is, hogy mindegyiküket látta meghalni. Kivéve Mercedest, de miután meghalt, kiderült, hogy őt is túlélte.
 Önkéntelen mosoly kúszott közös testük arcára, ahogy beleültek a kellemesen forró vízbe, aztán nyakig elmerültek a kádban. Vörös hajuk szétterült a vízen, a gerincük mentén végigfutó csontmaszk halkan súrlódott a kád alján. A fejfájás lassan enyhült, úgy tűnik, Lucía mégsem ivott olyan sokat.
 - Na, meséljetek, húgocskáim, milyen hetetek volt?- Daniella hangja jóval mélyebben búgott a fejükben, mint amilyen a valóságban lett volna, és bár csak percekkel lehetett idősebb a másodszülöttnél, mégis olyan volt, mintha legalább öt-hat évvel öregebb lenne náluk. Különösen az elsőként megszólaló, csilingelő hangú Juliánál.
 - Hááááát, semmi különös, Dancsi. Elmentem Karakurába, megnéztem egy esküvői ruhát, olyan gyönyörű, gyöngyökkel kirakott uszállyal. Abban szeretnék majd férjhez menni, de sajnos nincs rá pénzem, annyiba kerül, mint négy ló. Ezután szereztem egy kiskutyára emlékeztető hollowot a sivatagban, de amikor hazaértem vele, és egy pillanatra nem figyeltem, megszökött, biztos hazament. Utána olvasgattam pár magazint, kipróbáltam pár szépítkezési technikát, és lefeküdtem.- ahogy Julia dallamos, csilingelő hangja elhalt, Serena szólalt meg. A hangja lányosabb volt, mint életében, de még mindig nem volt egyértelmű, hogy lányhoz, vagy egy fiatal fiúhoz tartozik.
 - Délig a szokásos edzést csináltam, aztán pihentem egy kicsit, és párbajoztam egy másik arrancarral az arénában, de nem volt komoly kihívás. Ezután körbekérdezősködtem egy kicsit, hogy van-e mostanában valami feladat, amit egy jobb erőben lévő arrancarra bíznának, illetve, hogy van-e új Espada mostanában, akihez csatlakozhatnánk, de egyelőre a régiek vannak. Ezután kimentem Karakurába, legyőztem az első három shinigamit, aki rám támadt, és hazajöttem. Este gyakorolgattam azokat a bárd dalokat, amikre még emlékszem, és folytattam a címerpajzsunk megtervezését- Mercedes egy aprót nevetett Serena beszámolóján, akit már ötszáz éve is elmaradottnak talált, és sokáig gúnyolt a lovagosdiért, amit szerinte játszott, de az elmúlt években erről a szokásáról egyre kevésbé letett, és már csak így fejezte ki nemtetszését. Lucía kihívóan doromboló hangja vette át a szót.
 - Tegnap én voltam a nagy buli központjában, kedveseim, látnotok kellett volna. Megnyertem fölényesen a rúdtáncos versenyt, azután karaoke-ztunk pár más lánnyal, ott második lettem csak. Azután felvittem Jago-t a szobánkba…
- Oké, Lucy, a többit már tudjuk- Catalina hangja türelmetlenül vágott a húgáéba, valószínű már nagyon akarta mondani, hogy mit intrikált össze a héten. Lucia azonban nem hagyta magát félbeszakítani, szelíd, kioktató hangon folytatta.
 - Dehogy tudod, Cata, kedvesem. Jago egy volt abból a négyből, akit felhoztam ide tegnap, de Carvin-on kívül egyik sem volt igazán említésre méltó. Őt láthattátok, nagyon szórakoztató társaság volt minden területen, két hónapja ő volt a legjobb. Szegény, láttátok, hogy belém zúgott?- egy halk nevetés csendült az elme közös részében. - Tanultam valami újat is, aki jó lesz, annak megmutatom, miután kicsit kihűlt a víz. Annyi a lényeg, hogy lassan…- kopogásra nyílt ki Dalarea szeme a meleg fürdővízzel teli kádban.
 A szeme egy pillantással nyugtázta, zanpakutoja vége karnyújtásnyira hever tőle Serena úgy helyezte el, hogy bármikor könnyen elérhető legyen a hosszú alabárd a szobából. Miután nyugtázta, hogy emiatt viszonylagos biztonságban van, a lány szeme ismét lecsukódott.
 - A pasid az, Lucy? Lehet, hogy megmutatja helyetted ő, amit mutatni akartál- Mercedes nem nevetett, de ha lett volna saját szája, biztosan megjelent volna rajta az a megszokott, csintalan mosoly. - Nyitva!
 A többi lány az elmén belül nem tudott mit tenni már, Mercedes a szájra ültette ezt a szót, amit kikiabált a kopogtatónak. A lányok közül a legfiatalabb egy rövid mentegetőzéssel, miszerint nem akar kiszállni a kádból, letudta a maga részéről a vitát, amire már nem is igazán volt sok idő. A mély, sötétzöld szempár mögül valójában tizenkét szem nézett a belépőre, aki egy számukra ismeretlen, fehér hajú lány volt, egyedül Catalina tudta, hogy ki is jött hozzájuk. A következő szavakat, amik elhagyták a szájukat, már az ő száját hagyták el, meglehetősen kedves, tiszteletteljes hangnemben, ahogy egy fracciónnal ajánlott beszélni. Nem jók az olyan ellenségek, akik Espadák fülébe suttognak.
 - Mi járatban, Nayara-san? Segíthetek valamiben?

Nayara Tarin:
Hajnali látogatás, hívatlan vendég


Furcsállom e messzemenő felelőtlenséget beinvitáló hang gazdájától, kérdezés nélkül bárkit szívesen lát privát szférájában. Saját bizalmatlanságom, hovatovább paranoiám, meggyőződésem, sosem lehetünk elég óvatosak még fajtánkbeliekkel szemben sem. Máskor talán nem zavart volna, most kényelmetlen érintett ily módon betolakodni. Belépve a fülelt szóra tovább ennél nem is mentem, betéve az ajtót karba font kézzel annak dőltem. Magyarázatot keresnem se kellett, vendéglátóm kényelmes lustasága okán kellett saját magam beengednem, amaz ráérősen ejtőzött egy kád vízben. Egy ismeretlen szájából nevem hallatán, még mielőtt kérdőre vonhattam volna jövetelem okán, érdeklődésem tárgya evégett elsőként egészen más körül járt.
- Ismerjük egymást? – gyanakodva méregettem a kádban heverésző egyedet, emlékek közt az után kutatva, tudnom kéne-e, hogy ő kicsoda. Talán láthattam már valahol, ám csak mert és csak talán szembejött velem, még nem kell rémlenem, hisz jelentéktelen, akárcsak egykor magam is, számosok közt egyként, sokadikként a sorban. Ráadásul nő, így felejthetősége, ha volna róla mit, még inkább valószínű. Beszédbe még biztosan nem elegyedtem vele, úgy legalább, ha más nem is, az arca ismerős lenne. De minthogy ilyesféle kontaktus után hiába kerestem emlékeim közt, s mindörökké kotnyeles sem hívta fel figyelmem lappangó, félresöpört, ám mégis ismert tényre, biztosra vehettem, nem szenilitás végett nem tudom, ki lehet. Ha pedig így, valóban érdekelne, honnan tudja a nevem, az se rám írva nincs, se oktalanok orrára kötni nem szokásom. Ahogy fracciónságom is csak szükségben adom tudtára annak, kinek érdemes, vagy épp érdekem szolgálja hovatartozásom ismerete. Mindezek fényében kíváncsian fülelek feleletére, ő honnan tud olyasmit, mit egyébként nem kéne.
- Ha már tudod az enyémet, áruld el a neved, kérlek – ha mondja is, ezúttal igyekszem azt nem elfelejteni, kivételesen fontos lehet. Egy ideig még fontolgatom, a következő mi legyen, de minthogy sajna nem teadélutánra jöttem, elhúzódó bájcsevejre, ha vele se járnék sikerrel, időm nincsen, a többi szobába is be kellene lesnem, megtudni, ki lakik még erre. Jobb volna hát egyből a lényegre térnem.
Megfordul a fejemben, felkérhetném, vegyen magára valamit, ám mégiscsak az ő szobájában lennénk, hol úgy tesz, mint kedve tartja éppen. S ha eddig a fáradtságot sem vette, jöttömre a kádból kikászálódni, ki volnék, hogy erre kérjem, ha neki így is megfelel? Sosem volt szemérmességem, ha fel is törne, azt csírájában tiprom el, ajtótól ellökve magam járulok hozzá közelebb, meghittebb társalgás végett. Mintha csak otthon érezném magam, engedélye nélkül telepszem le a kád szélére, amennyiben nem tiltakozik ellene. Közelségem esetleges fenyegetésének enyhítése végett Travesíát kezem ügyéből óvatosan lábam elé fektetem, fegyvertelenek legyünk mind a ketten. Hiszen csupán beszélgetni jöttem, ne is tűnjön egyébnek. Földön előttem alig-alig derengő lámpás messziről is szolgál, ha szükségét érzem, mégsem gondolhatja, így ártani tudnék vele. Tovább menve bátorkodok megtörni a vízfelszínt épphogy érintéssel, kíváncsiság végett. Jól tettem, hogy nem kérettem ki belőle, az még kellemesen meleg, kár is lett volna elpocsékolni egy egész kád fürdővizet. Tudva, tanulva belőle sivatagi létben, mekkora kincs, ha nem luxus, hogy ücsöröghetünk, pancsolhatunk kedvünkre benne. Így míg ő maga nem látja jónak, nem tessékelem ki belőle, cseverészni így is lehet. Faggatózáshoz tőlem telhetően barátságos, ártatlan mosolyt öltve kezdek.
- Nem volnék tolakodó, de megkérdezhetem, miként, s merre töltötted az éjjelt? – nem bánnám, ha nem érdekelné, miért kell tudnom ezt, mindenkinek egyszerűbb lenne, készségesen elfecsegné feleletét kérdésemre. Nehezemre ugyan nem esne átlátszatlan hazugsággal megindokolni kérésemet, mégis tisztább lenne, ha válasz helyett, kérdésre nem kérdéssel hozakodna fel.

Dalarea Cortéz:
Shiny Sunday


 A fürdőkádban terpeszkedő lány arcán az udvarias, szerény mosoly még mindig Catalináé volt, amikor egy kicsit összébb húzta magát, levegőt szívott a tüdejébe, és szavakat formált, hogy azokat azután a látogató felé küldje.
 - Azt hiszem, nem találkoztunk még személyesen, Nayara-san- nem tartotta fontosnak a további hízelgést, csak simán meghajolt a lány felé. Tudta nagyon jól, hogy a fracción elég okos hozzá, hogy összerakja, hogy hallomásból is ismeri sok arrancar, és így kicsit legyezze vele a saját büszkeségét. Hatalmas emberek felé jó módszer volt, ha hagyta, hogy összekössék a személyét a kellemes érzéssel. Sokkal könnyebb őket utána táncoltatni.
 - Dalarea Cortéz- Catalina ugyan megtartotta az udvarias hangnemet a bemutatkozásnál, de belül nagyon értetlen volt, nem értette, hogy miért jönne egy ilyen fontos valaki hozzá úgy, hogy nem is tudja, hogy hívják. Reménykedett benne, hogy nem azért, mert Lucía az ő fiúját vitte ágyba, bár ezt az eshetőséget nem tartotta túl valószínűnek. Akkor valószínű nem vesztegetné idejét arra, hogy neveket kérjen, simán próbálna bosszút állni.
 Ahogy a közeledő, majd kád szélére telepedő lányt nézte, Dalarea szemeiben mind a hat lány minden érzelme szikrázott. Kíváncsiság, egészséges veszélyérzet, jókedvűség, izgalom. Minden érzelem felfokozódott, ahogy a kéz a vízfelszínt borzolta, alig arasznyira meztelen testüktől. Az arcukon viszont még mindig ugyanaz az egykedvű, barátságos, udvarias mosoly ült, ahogy a fehérhajú arrancar lányt figyelték. Mint a kérdésben illetékes, Lucía vette át a szót nővérétől.
 - Meglehetősen hosszú este volt, egy kicsit sokat ittam, de ha azért jöttél, szívesen mesélek neked. Nem szeretnél csatlakozni?- a másik öt lány különbözőképpen reagálta le testvérük ajánlatát, és a háttérben gyorsan vitázni kezdtek azon, hogy ez jó ötlet volt-e, de nem tettek semmit az ellen, hogy Lucía visszahúzza maga elé az eddig kényelmesen kinyújtott lábait, és kicsit feljebb ült, szabaddá téve a nagy fürdőkád felét. Jóleső borzongás futott végig a hátán, ahogy a nyitott ajtón beáramló hideg levegő megérintette vizes felsőtestét.
 Egy könnyed mozdulattal hátrasimította a haját, és egy kicsit pimasz, várakozó mosoly kíséretében Nayarára pillantott. A szája makacsul csukva maradt, jelezve, hogy nem kíván beszélgetni, amíg a másik arrancar nem foglalt helyet szemben vele, a fürdőkád másik oldalán. Nem igazán tudta, hogy milyen tervei vannak a továbbiakban, ha a másik arrancar kötélnek áll, de túlzottan jó ötletnek tűnt számára közös fürdőkádban beszélgetni az éjszakai kalandjairól ahhoz, hogy ne valósítsa meg. Amúgy sem fürdött még soha senkivel.

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

[#] Következő oldal

Teljes verzió megtekintése