Szerző Téma: Arrancarok szobái  (Megtekintve 1502 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Nina

Arrancar

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 25

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
piros

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00CCA3 #FF2222


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Arrancarok szobái
« Válasz #15 Dátum: 2019. Febr. 13, 18:00:40 »
Kedves néni, tud nekem segíteni?

Pislogok párat a Nénire, miközben hallom, hogy hiányolja a térképet amire szükségünk lehetne. Ő is eltévedne? Pedig úgy tudtam a Néni ismeri a helyiséget alaposan. Logikus lenne, ha tudná merre kéne mennie. Ő is talán mostanában lenne itt? Nem hiszem, teljesen olyan a tekintete meg a beszédéből is arra engedek következtetni, hogy régóta él itt ezen a helyen. Tudnia kellene az utat. Lehet, hogy csak időre lenne szüksége. A koppintást nem igazán tudom mire vélni miért is kaptam. Nem mondtam semmi rosszat úgy tudom, csupán véleményt mondtam. Lehet ennyire nem tetszett neki? A helyiek olyan furcsák! Megkéne szoknom milyen szokásokkal is élnek. Majd Onii-chantól megkérdezem mit kellene majd megtanulnom a helyiekről, lehet csak nincs elég információm, hogy milyenek itt az itt élő emberek. Senpai már is hosszú magyarázatba kezd. Arcomon nem látszik, de kíváncsian figyelem még is mi az, amiről nem tudok és jó lenne tudnom. Sok kérdés merül fel bennem, amiket elmond. Az ő állítása szerint csak ember szabású vagyok, de nem vagyok ember? Akkor még is mi vagyok, ha nem ember? Miért nézünk úgy, mint egy ember? Nem értem. Túl sok a kérdés és nem kapok elégséges választ. Pedig kérdezek amennyit csak tudok. A felnőttek nem mindenre tudnak válaszolni? Lehet Onii-chan többet tudna elmondani. Kérdő tekintettel nézek rá. Balra és jobbra döntöm a fejemet majd pislogok is párat. Nem értem.
- Még mindig nem egészen értem Senpai. Ha nem ember vagyok akkor micsoda? Honnan tudom, hogy halott vagyok? Nem nagyon értem mit mond, pedig szeretném megérteni. A maszkot próbáltam levenni, de nem akar lejönni. Olyan mintha a bőröm lenne. Magam sem értem, hogy került hozzám. Arra sem emlékszem, hogy kerültem egy iskolaépület elé. Nincs emlékem semmiről.
Nagyon sok megválaszolatlan kérdésem lenne még, de lehet nem lenne jó a Senpait fárasztani velük, így inkább Onii-channak tartogatom majd. Fogalmam sincs, hogy csak viccelődik velem vagy amiket mond, komolyan gondolja. Megint kérdően tekintek rá mikor azt mondja megint kezdem. Mit kezdek megint? Rá nézek a lyukára. Félelmetesnek tűnik, de nem értem miért nem ijedek meg? Olyan mintha valami átlátszó lyuk lenne.
- Megérinthetem Senpai?
Kíváncsi vagyok vajon ez az átlátszó lyuk hova vezet. Milyen furcsa! Lehet, hogy egy új felfedezést fogok megtenni, mint egy igazi nagy tudós? Persze, ha Senpai nem akarja, hogy megérintsem, tudomásul veszem.  Állítólag nekem is van? Nem tudok róla, hogy van. Logikus magyarázat?
- Talán hologram?
Teszem fel a kérdést, amit még nem igazán gondoltam még át, de talán ez lenne az egyik lehetséges válasz. Esetleg egy másik, hogy ez egy álom, amit elképzelek és még nem tudtam felébredni. Úgy tudom az álomban lassabban telik az idő. Lehet, hogy még sokáig leszek itt mire felébredek vagy esetleg Onii-chan felébresztene.
- Az is lehet Senpai, hogy ez mind csak álom.
Másik lehetséges magyarázatot is megmondom, aminek már nagyobb valószínűséget látom. Ez lehetne az egyetlen magyarázat a sok furcsaságot figyelembe véve. Az emberi képzelet sok mindent tud megjeleníteni. Mondjuk ahhoz képest az én képzeletem eléggé furcsa és pontos. Még arcokat is látok, pedig egy álomban az arc eléggé el van mosódva. Lehetséges, hogy gazdag fantáziával rendelkezem? Amint felébredek, lehet elkéne mesélnem anyunak vagy apunak. Sőt inkább Onii-channak! Mindig meghallgat engem. Viszont, ha álomban vagyok akkor is valahogy csillapítanom kell az éhségemet. Nem szeretnék szenvedni alvás közben. A Senpai viszont rám szól, nem muszáj meghúzogatnom a ruháját. A választ, amit kapok tőle nem bizalom gerjesztő. Sőt csúnya dolog!
- Falatnak? Én nem vagyok étel. Mind kannibálok lennének?
Hátranézek egy kicsikét, akik engem figyelnek. Egy ideig nagyon néznek rám majd hirtelen megtorpannak. Az arcukból azt látom, hogy mintha megijedtek volna, de mitől? Nem egészen értem. Lehetséges, hogy valami rémisztőt láttak meg? Pedig én nem vagyok félelmetes.
- Most meg valamiért megijedtek. Nem értem őket… szóval Senpai hova megyünk?
Kérdő tekintettel nézek rá, hátha valami választ fog nekem adni. Kíváncsi vagyok merre megyünk. Nem szeretnék vakon sétálni valahova idegennel.

(click to show/hide)

Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
23 500 / 30 000

Hozzászólások: 250

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Arrancarok szobái
« Válasz #16 Dátum: 2019. Febr. 15, 23:46:36 »
Kedves néni, tud nekem segíteni?

Tudom, hogy nem kellene feldühödnöm, legalábbis próbálom emlékeztetni erre magam. Ha nem szórakozik velem, akkor lényegében nem az ő hibája, hogy nem tudja, micsoda. Úgy láttam, hogy ritkább az én esetem, hogy elfelejtik az emberi létet és csak a hollow marad meg. Ez a kölyök sem kivétel, de akkor hogy nem emlékszik a halálára? Karba font kezekkel gondolkozok el a kérdésein. Végül is jogos…
- Nos… csak emberként haltál meg, a lelked él, mint azt látod. – mutatok Ninára, hisz ez így igaz. Igazából én nem szeretem a halott szót. Nem tudom mi közöm lehetett az ember maghoz, de én magam sose voltam az, így meghalni se haltam meg. Talán másnak bonyolult lenne az én gondolatmenetem és felfogásom önmagammal kapcsolatban. – Egy hollow vagy te is, mi mindannyian a városban, azon belül is arrancar. – ennél egyértelműbb választ nem tudok adni. – Nem hatalmas baj, ha még nem érted. Én se emlékszem semmire, csak én az ember életemből. Csak onnantól vannak emlékeim, hogy már hollow vagyok. Onnan tudom, hogy lehettem ember, hogy mást se hallok másoktól. Én még azt se tudtam volna, hogy mi az, hogy iskolaépület. – kicsit átérzem a zavartságát, Vexnek hatalmas türelem kellhetett, hogy egyszer sem húzta fel magát rajtam, hanem mindent megmutatott és elmagyarázott a barlangi éveim után. Együtt érzőbbé és szelídebbé is válik a mosolyom. Tényleg egyáltalán nem gond, ha össze van zavarodva, nagyon sokaknál normális, csak legyen befogadó az igazságra, mert rövidtávon nem hiba az, hogy embernek képzeli magát, de csak idő kérdése, mikor használja ezt ki a legszemfülesebb és falja fel. – Nem is fog a maszkod sajnos lejönni. Talán még bele is halnál, ha van valaki, aki elég erős lenne ahhoz, hogy letépje az arcodról. – ebben nem vagyok biztos, de abból kiindulva, hogy Kermack elmondása szerint a természetes úton való arrancarrá válás is a legtöbb esetben halállal végződik, és akkor ráadásul le se veszik a maszkot csak megpróbálják, vagy eltörik, de ha teljesen lekerülne… nem, nem hiszem, hogy túlélnénk.
- Ha akarod… - megvonom a vállam, igazából meglep a kérdésével, de amíg odafigyelek, hogy ne csináljon hülyeséget, felőlem miért ne nézhetné meg vagy nyúlhatna hozzá? Nem nagyon érdekel, bár elég bizarr. Legszívesebben mondanám, hogy tapogassa a sajátját, de létezik, hogy tényleg nem látta?
- Hát ezt könnyedén tudom cáfolni, mint látod a hologramokhoz nem lehet hozzáérni. – kicsit elnevetem magam. Akár mondhatná, hogy 3D-s festés, de egyikbe se tudna belenyúlni. Ez a lyuk valódi, és itt van.
A következő felvetésén meglepetten pislogok rá néhányat.
- Hát akkor ez egy elég idegesítő álom, hogy ennyi évtized után se ért még véget. – nem igazán van mást mit mondanom. A valóság is viszonylagos, nézőpont kérdése. Még ha álom is lenne, amíg benne vagyunk ezt tartjuk valóságnak. De kétlem, hogy bármelyik álom tartana évtizedekig. Ráadásul még alszik is benne. Nem túl élénk neki ez az egész egy álomhoz? – Onnan tudod letesztelni, hogy álmodsz-e, hogy az álomban nem érzel fájdalmat. – így talán könnyebb lesz neki, bár ezek után már nem vagyok benne biztos.
- Már mondtam neked. Nem a húsod eszi meg senki, de még ha lélekről is beszélünk… azt hiszem igen, egymás közt akár nevezheted kannibalizmusnak is. – nem tudom miért, de nem bírom ki, hogy el ne nevessem magam.  Végül is, még ha lélekről is beszélünk, azt hiszem arrancarok egymás között már részben kannibalizmus. Mókás gondolat. Az adjuchasok is egymást falják fel, ezúttal Ninánál a pont.
- Rám is ferdeszemmel néznek néha a mai napig, ha ez vigasztal… Főleg a nők. Ne törődj velük. – unottan nézek hátra, mire szét is szélednek a gyávák. Annyi minden van, ami miatt úgy döntenek néhányan, hogy inkább hátrálnak, és elmennek. Nem vagyok gyenge például, így már ritkábban köröznek már ellenségesebben körülöttem, nehogy balát dugjak le a szájukon, és igen, fenyegettem ezzel már egy-két ittenit. Talán egyikükkel még meg is próbáltam kivitelezni csak valami vagy valaki megakadályozott, már nem is emlékszem… Bár a nőstények még mindig elég idegesítően és sértően tudnak beszólni nekem csak úgy „mellékesen”. – Nézd, oda! – mutatok a torony fele, ahova tartunk.

Karakterlap

Nina

Arrancar

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 25

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
piros

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00CCA3 #FF2222


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Arrancarok szobái
« Válasz #17 Dátum: 2019. Febr. 16, 15:30:00 »
Kedves néni, tud nekem segíteni?

Egyre jobban összezavar engem a Senpai. Érthetetlen számomra. Most akkor élek vagy meghaltam? Inkább álomnak mondanám a helyzetemet jelenleg és úgy vagyok vele, hogy inkább nem mondok semmit. Mimnél több kérdést felteszek a Senpainak annyiszor zavar össze. Túlságosan illogikus mind az, amit mond. Nem lehetek halott hiszen élek! Nem lélek vagyok, hiszen a kezem nem megy át a testemen, tehát van testem! Eukarióta sejtek tartanak össze, nem pedig valami más! Az lehetetlen lenne, kész abszurdum! Nem lehet ám a természet törvényeit így átírni! Nem logikus! Kérdően tekintek a Senpaira. Nem értem mindezeket a dolgokat, amiket mond, túlságosan összezavarnak. Az is lehet direkt csinálja és megpróbál átverni. Onii-chan figyelmeztetett ám, hogy akárkinek ne higgyek el semmit! Szerintem jobb is lenne, ha inkább Onii-chant kérdezem meg ezekről a dolgokról. Ő biztos nem hazudna nekem, hiszen a húga vagyok! A testvérek soha nem hazudnak egymásnak az lehetetlen lenne. Főleg mivel én szeretem Onii-chant és ő is szeret engem!
- Hollow? Arrancar? Azok micsodák?
Nem értem már megint miről beszél. Mik ezek az új kifejezések? Kiket jelölnek meg? Arrancarrol nem hallottam. Hollow? Ez se nagyon rémlik nekem. Lehet, hogy az éhség miatt? Valószínűleg azért nem emlékszem erre vagy tényleg nem hallottam még ezt a két szót. Az sem értem teljesen, hogy lehet belehalni abba, ha valaki leveszi a maszkját? Amikor megpróbáltam levenni fájt azért és persze nem sikerült, de nem értem mi köze van annak, hogy belehalhatok annyiba, ha leveszem a fejemről a maszkot? Ez teljesen illogikus! A maszk csak elfedi a bőrömet, nem a bőröm része! A csontoknak belül van a helye nem kívülről!
- Nem egészen értem Senpai még is mitől lehetne bajom, ha levenném a maszkomat? Ennyire fontos, hogy rajtam legyen?
Nem egészen értem. Lehet ez egy helyi szokás? Ha leveszem a maszkom a helyiek megtámadnának, mert megsérteném őket amiért nem hordom a saját maszkomat? Meglehet. Ez lenne a logikus magyarázat. Olyanról még életembe nem hallottam, hogy valaki csak ha levette a maszkot magáról, bele is halt volna. Ilyen nem létezik! A Senpai megengedi, hogy hozzá érjek a lyukhoz. Közelről is megnézem. Odalépek hozzá majd balra és jobbra döntöm a fejemet, hogy jobban szemügyre vehessem. Ezután a kezemmel megérintem a lyukat. Ez tényleg nem hologram. Viszont bizonyítja az elméletemet, hogy ez nem a valóság. Egy álomvilágban vagyok.  Ki is fejtem Senpainak az észrevételemet, de ő nem hiszi el. Végül is az álomban szereplők nem tudják, hogy álomban vannak, csak én tudhatom. Ez logikus.
- Ez nem minden esetben működne Senpai. Az álmok olykor csalókák tudnak lenni, esetleg a fájdalmat is képesek leutánozni.
Az álmok sok esetben képesek egy valósághoz hasonló világot alkotni. Én tudom, hogy ez egy álom, mert mind az, amit eddig mondott és amit tapasztaltam az nem a valóságot tükrözi. Ebben még Onii-chan is egyetértene velem! Miközben követem a Senpait a célhoz, a kérdésemre válaszolva újra a lélek témájával igyekszik magyarázatot adni nekem. Viszont legalább egyetért velem abban, hogy ez kannibalizmus. Senpairól kiderül, hogy őt is megbámulják olykor, főképp lányok.
- Téged miért néznek meg?
Teszem fel a kérdést. Miért nézik meg őt nagyon? Talán valami rosszat csinált vagy esetleg nem szeretik sokan? Magányos lehet akkor. Nem jó magányosnak lenni. Onii-chan is biztos magányos volt nélkülem sokáig. Szerencsére már itt vagyok és boldogítom őt. Remélem a Senpainak is lesz egy társa, akivel nem unatkozhat és nem lesz egyedül. A toronyra pillantok amint meglátom. Pislogok egy párat majd újfent Senpaira nézek.
- Te is egy toronyban laksz? Ilyen közel ráadásul hozzánk?
Nem is tudtam, hogy a Senpai ilyen közel lakik hozzánk. Pedig soha nem láttam itt errefelé! Lehet, hogy mert még nem sok ideje lakom itt.

Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
23 500 / 30 000

Hozzászólások: 250

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Arrancarok szobái
« Válasz #18 Dátum: 2019. Febr. 20, 00:15:38 »
Kedves néni, tud nekem segíteni?

Egy egyszerű, egyértelmű és tömör válasszal akartam volna a kölyöknek szolgálni, de még ezzel se mentem a visszakérdezése miatt sokra. Csak fájdalmasan felsóhajtok.
- Láttál már hatalmas szörnyszerű lényeket, akiknek lyuk volt a mellkasukon és maszk a fejükön? Az olyan lényeket hívják hollowoknak. Halott emberek lelkeiből születnek, akik túl sokáig maradnak az emberi világban, vagy felemészti őket a gyűlölet és más negatív érzések. Itt a városon kívüli terület hemzseg tőlük. Ha gondolod evés után megmutathatom az egyes alfajokat, sőt, egyiküknek még be is mutathatlak. Bár az ő magyarázatai általában ezerszer bonyolultabbak, mint az enyémek. Az arrancarok pedig szintén hollowok, csak mi humanoid szerűbbek vagyunk és törött a maszkunk. Onnan tudod, hogy ki hollow, hogy lyuk van a testén. – a maszk nem mindig mérvadó, vannak olyan halálisten korcsok, akik képesek lidérc erőre is szert tenni. Ezért mondtam, hogy mocskos álszent csürhe. Játsszák az eszük, hogy ki kell minket irtani, de azért simán használják az erőnk ha módjukban áll valahogy. Mocskos képmutatás!
- Hm, nem tudom, igazából egy feltételezés volt a részemről. A hollowok belehalnak javarészt, akik megpróbálják levenni a maszkjukat. – én csak ebből indultam ki, aztán lehet nem lenne erről szó, és egy idő után regenerálódna. Tört már el még jobban másoknak is, és nem jelentett túlzott gondot, talán tévedek. – Lehet csak idő után regenerálódna.
Mondanám, hogy egyszer le kellene tesztelne, de ha kicsi esély is van rá, hogy probléma lenne belőle, inkább nincs kedvem kockáztatni.
- Igen, de azok inkább fantomfájdalmak. Érzed, mert tudod mit kellene érezned, de mégsem érzed igazán. Túl tompa. Mint mikor fulladozol a víz alatt vagy hasonló, de közben pedig valamiért mégis kapsz levegőt. – nem tudom jobban szemléltetni, ha átélt már ilyet, emlékezhet rá, hogy akkor is volt a fájdalomban valami furcsa, nem megszokott. Én is éreztem már, hiába lüktetett álmomban az arcom, mégse éreztem igazán. Nagyon érdekes volt. Gyanús. És az álmokban sose ilyen élesek a képek, ilyen tiszták. Gyakran ugrálnak az események, összefolynak a helyszínek… Sajnos nem valószínű, hogy álmodik, el kell fogadnia, hogy ez a valóság.
A kérdésén egy pillanatra elgondolkozom, nehogy az legyen, hogy elsiklottam valami felett.
- Hát, gyakran azért, mert engem nem mindig érdekel ez a teljesen fehér egyenruha előírás, mivel sokáig hivatalosan csak vendégként voltam a városban, és azért a színes öltözet itt kitűnik. Meg a barátom sajnos egy átokverte jóképű nőcsábász, ezért a nőstények elég ellenségesen tudnak még mindig méregetni. De lassan lehet közrejátszhat az is, hogy kicsit kezdek erősebb lenni a többségnél. – persze közel sem vagyok az espada tagjaihoz, de a sima arrancarok többségét úgy érzem, kezdem lekörözni. De még ha nem is, ilyen zárt folyosókon keveseknek lenne ellenem sok esélye. Túl hamar telne meg a levegő savval.
- Én IS?! – most én pislogok meglepetten párat Nina-chanra. – Ezek szerint te is? Csak nem egy espada az onii-chanod? – ez meglep, de akkor ha azt mondja közel, ezek szerint haza tud majd találni. Hálégnek, ötletem sincs hol lakhat, ha elveszett. Bár tippelhettem volna igazából, hogy nem az arrancarok hálókörletében, mert akkor nem mondta volna nekem ott, hogy eltévedt.
Beengedve Ninát mikor felértünk, az ajtóban lekapom a cipőm, közben rápillantva néma jelzésként, hogy ő is tegye ugyanezt. Általában itthon mezítláb mászkálok, ha a kinti cipővel tiszta kosz lesz a padló, azért nem lennék nagyon hálás. Zavar, az itteni kosz teljesen más, mint mikor az erdőben vagy a sivatagban mászkáltam mezítláb. Nem tudom megmagyarázni, talán mert itt inkább a tisztaság az elvárt, kint meg egyértelmű a kosz. Ráadásul Vex van olyan lusta, hogy előbb fog engem kiidegelni a világból ha ragad a padló. Talán pont arra is fog hajtani.
Célirányosan a konyhasarok felé veszem az irányt, remélem nem kell külön jeleznem Ninának, hogy ne nagyon piszkáljon bármit. Ahogy látom Vex nem jött ki eddig a szobájából, pedig biztos érzi, hogy jött velem egy vendég, de bármibe fogadni mernék, hogy ha Nina csak hozzáért Vex játékához, a radarja tuti bekapcsol és már kint is lesz.
Úgy döntöttem, ha már nem küldtem el a fenébe, legalább én is nyerjek valamit, az pedig a bolognai lesz. Csak hát… az nincs kész. Nem baj, poralap az van valahol, halál fog most a paradicsommal szórakozni. Mire kifő a tészta kész is leszek a szósszal. Addig meg a mélyhűtőből kikapok, és egy kistálba belekanalazok három nagy kanál vaníliafagyit, rá tejszínhab, és ha idejött Nina, leteszem elé a pultra.
- Nem hinném, hogy ez elvenné az étvágyad, és így egy kicsit legalább nem korog a gyomrod. Spagetti jó lesz? – kérdezem tőle, felmutatva a zacskó tésztát. Ha nem szereti, akkor ugrik a főzőcske és megnézem milyen maradék van a hűtőben legfeljebb.

Karakterlap

Nina

Arrancar

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 25

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
piros

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00CCA3 #FF2222


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Arrancarok szobái
« Válasz #19 Dátum: 2019. Febr. 20, 16:17:52 »
Kedves néni, tud nekem segíteni?

Nem igazán értem a magyarázatot, amit a Senpai közöl felém. Pislogok is felé párszor. Nem igazán logikus, amit mond. Ha már valaki halott, hogy változik át olyanná? Nem is néznek ki embernek. Inkább állatoknak, nagyra nőtt állatoknak, akik szegények olykor másokra támadnak. A természet törvényei szerint, bizonyára éhség miatt vagy mert megakarják védeni magukat. A vadállatok ezt szokták tenni. Még egy mókus is megharapja az ember ujját, ha fél. Bizonyára ezek az állatok is félnek tőlünk.  Volt már egyel dolgom, mikor Onii-channal találkoztam újra először és egy nagyon jó kis bűvészmutatvánnyal eltüntette hirtelen. Nagyon tetszett! Szeretném egyszer én is megtanulni!
- Láttam egyet, de szegény nagyon megsérült. Nem akartam bántani. Szerencsére viszont Onii-chan segített neki. Alkalmazott valami bűvésztrükköt amiért nem láttam többé. Bizonyára elvitte állatorvoshoz és már meggyógyult.
Majd egyszer rákérdezek Onii-chanra, hogy van az a szegény pára. Akár meg is látogathatnánk a kórházba. Lenne alkalmam bocsánatot kérni amiért kettévágtam. Nem igazán értem miért csináltam csak úgy éreztem meg kell tennem. Szegény! Azért remélem, hogy jobban van. Esetleg háziállatként megtarthatnánk! Jó lenne egy háziállat! Egész nap játszani vele, dédelgetni, etetni! Onii-chan is biztos nagyon szeretne egy háziállatot. Lehet, hogy megkapom tőle szülinapomra csak titkolja!
- Nem egészen értem.
Jelentem ki a maszkkal kapcsolatban, amit a Senpai mond. Egy maszk, hogy tudna regenerálódni? Az csupán egy tárgy. Nem élőszövet alkotja. A maszk nem az én csontom. Ráadásul a fejemen van, nem a fejem része, emiatt halottak lehetnek a szövetei vagy csak műcsont és nem alkotják élő szövetek. Mindkét esetben a maszkom nem lenne képes regenerálódni.
- Akkor az én képzelőerőm lehet nagyon erős.
Jelentem ki a választ. Ha ilyen jól érzem a fájdalmat az álmomban akkor a képzelőerőm igazán kivételes lehet. Elnézve a környezetet, lehet megkéne próbálkoznom az írással. Nem is tudtam, hogy ilyen gazdag fantáziám van! Onii-chan biztos büszke lenne rám, ha írnék egy könyvet. Egyszer sem próbáltam, de egy novellával lehet, eltudnék indulni valamerre. Akár még a végén egy jó vaskos könyvet is megírhatok a végén. Alig várom, hogy Onii-chan elolvassa majd! Biztos nagyon fog neki örülni és büszke lesz rám.
- Tehát akkor az itt lakók féltékenyek?
Teszem fel kérdésemet a Senpainak. Nem is tudtam, hogy az itt lakók ennyire ismerik egymást, hogy még féltékenyek is tudnak lenni a másikra. Mondjuk az emberek valamiért folyton féltékenykednek a másikra. Nem egészen értem miért. Kérdő tekintettel fordulok felé mikor látom, hogy a Senpai is ugyanígy tesz. Megint egy olyan szót használ, amit nem értek.
- Espada?
Kérdezem tőle, miközben balra döntöm a fejemet. Tessék? Espada? Az micsoda? Valami étel lenne? Esetleg egy szó, aminek jelentése van csak nem értem? A Senpai biztos megtudja mondani nekem. Nem emlékszem, hogy Onii-chan Espadának nevezné magát, legalább is tudomásom szerint sose mondta ezt magára. A Senpait követve betérek a lakhelyére és leveszem a cipőmet. Szemeimmel körbe pillantok. Egész érdekes a hely. Mindenféle fura eszközök vannak a polcokon, még valami kormányszerű tárgyat is meglelek. Joysticknak hívnák talán? Viszont a Senpai azt mondta ne nyúljak semmihez. A fagyit elkezdem majszolni és bólintok, hogy a spagetti jó lesz. Rég ettem már spagettit.
- Van esetleg még valaki itt Senpai? Esetleg egyedül él itt?
Kérdezem tőle majd újfent megfordulok és megint azt a Joystickot nézem egy kicsit. Senpai szokott játszani?
- Senpai szeret videójátékkal játszani?
Nem is tudtam, hogy Senpai szokott játszani. Nem is néztem volna ki belőle, de hát az embereket nem szabad külsőleg megítélni. Remélem a spagetti nagyon finom lesz, mert korog a gyomrom az éhségtől.
« Utoljára szerkesztve: 2019. Febr. 20, 17:06:28 írta Nina »

Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
23 500 / 30 000

Hozzászólások: 250

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Arrancarok szobái
« Válasz #20 Dátum: 2019. Febr. 24, 02:53:24 »
Kedves néni, tud nekem segíteni?

Ahogy hallgatom a lányt, szinte el se tudom rejteni a rosszalló grimaszt, ami egyre inkább felkúszik az arcomra.
- Az nem bűvésztrükk volt! Értsd már meg, nincsenek trükkök! Azért nem láttad többé, mert megölte! Meghalt. Megmondtam, akiknek lélektestük van, az nem fizikai, úgy halunk meg, hogy eltűnünk. Nem marad utánunk holttest. Az onii-chanod megölte azt a hollowot. – bűvésztrükk? Komolyan?! Még az ötéves kisgyerekek is, ha ilyen történik a szemük előtt, eszük ágában sincs azt feltételezni, hogy valamiféle bűvészmutatvány szemtanúi lettek! Ez a lány… vagy ennyire nehézfelfogású és hülye, vagy ilyen szinten nem bírja és akarja feldolgozni maga körül az igazságot, akkor viszont nem csak mindenki másnak, de önmagának is rohadt nagyot hazudik. Van egy harmadik lehetőség, hogy még mindig csak átver, de derüljön csak az ki, és tényleg le fogom tesztelni, hogy vajon a seggébe felküldött bara kijön-e a száján. Bár esélyesebb az, hogy szándékosan zárkózik el, az is ezt látszik bizonyítani, hogy hiába ajánlom fel azt, hogy megmutatom neki, semmit se reagál arra.
- Mindegy, nem is baj, mert én se tudom rá a pontos választ. De ha egy hollownak letéped vagy teljesen összetöröd a maszkját, az általában elpusztul. – ki tudja, talán lehet egy-kettőből arrancar, de nem olyan, mint mi, nem lenne igazán humanoid teste.
- Felőlem, ha ennyire képtelen vagy feldolgozni a valóságot magad körül… - ha gyenge, tőlem aztán élhet egy álomvilágban, engem nem érdekel. Remélem még rá is tesz pár lapáttal az onii-chanja, hogy tényleg azt higgye szegény kölyök, hogy ő még mindig egy emberi lány.
A következő kérdésére a válaszom kapcsán, hogy engem miért bámulnak meg, hát muszáj leheletnyit elmosolyodnom, miközben a szememet forgatom.
- Csak egy-két nő, akiknek pont az kellene, ami az enyém.
Nem kezdek rá megint, hogy lényegtelen milyen faj, a nő attól még nő marad, ez se mindig igaz, de túlnyomórészt az arrancarok túlságosan is elemberiesednek, és visszajönnek olyan vágyak, amik eddig feleslegesek voltak. Vex meg sajnos be kell ismernem, elég jó parti.
Tessék, én ügyes már megint használtam egy olyan szót, amiről ennek a kölyöknek gőze sincs. Ó, adja az ég, hogy az onii-chanja Espada és véletlenül se fogok vele összefutni, mert ha módomban áll, akkor rohadtul meg fogom rángatni, hogy mit képzel magáról az az elmelágyult degenerált, hogy egy ilyen hamis világképes hülyét kienged a négy fal közül ebben a városban.
- A városban élő tíz legerősebbet hívják espadának, nekik van tornyuk. És mielőtt elkezdenél ujjongani, hogy milyen erős az onii-chanod, attól függ hányan éltek ott és kié a torony, kin van szám. Mert az Espada tagjain van egy tetoválás a számukkal.
Létezik egyáltalán ilyen idióta Espada? Még Vex se lenne ennyire felelőtlen és nemtörődöm, hogy hagyja, hadd higgyem magam embernek és úgy hagyna a városban egyedül bóklászni. Kizárt, így is az elején elég nehézkesen hagyott egyedül kimenni bárhova a falakon belül. Mondjuk inkább tartott szerintem attól, hogy eltévedek, de az is közrejátszhatott benne, hogy tudja hogy egy kicsit fel van vágva a nyelvem.
A kérdésre megtorpanok az előkészületekben, Ninára sandítva, aztán el az egyik ajtó felé.
- Dehogy, nekem nem lenne szükségem ilyen komoly bárra, italhegyekkel. – jót nevetve mutatok a bárpult felé. – Vex, ő a negyedik Espada, övé ez a torony. Még látszólag nem jött meg a kedve kimászni a szobából. – elmutatok a bejárathoz legközelebbi ajtó felé. Már megint belebolondult az egyik játékába, szerintem az se érdekelné, ha most itt barákat robbantgatnék, arra se dugná ki a fejét. Bár ki tudja, lehet győz a gyomra, ha esetleg megcsapja a bolognai illata.
- Igen, sokszor játszok. De Vexet nem tudom überelni. Nálatok is vannak játékok a másik toronyba? Kikkel élsz együtt? – fizikai képtelenség, hogy Karasut lekörözzem, függője ezeknek a játékoknak. Közben már fel is van téve a víz, én meg majdnem szó szerint villámsebességgel már fel is vágom a hagymát, gyors pirítás és fűszerezés után rá a darált hús, meg a többi. Öt perc az egész nagyjából, mire felönthetem és bele az a hülye por. Nem olyan finom, mint amit Vex csinál, de a célnak megfelelő. Közben én is kíváncsiskodom kicsit Ninát illetően.

Karakterlap

Nina

Arrancar

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 25

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
piros

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00CCA3 #FF2222


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Arrancarok szobái
« Válasz #21 Dátum: 2019. Febr. 25, 23:32:11 »
Kedves néni, tud nekem segíteni?

Senpai szavai érthetetlenek a számomra. Onii-chan sose vetemedne arra, hogy megőljön egy ártatlan lényt. Az-az állat is csupán a természet törvényei szerint cselekedett. Amit csinált Onii-chan az nem gyilkosság. Egyszerű bűvésztrükk volt, amit nagyon sok speciális effektel is hozzájárult. Nagyon jó volt! Nem tudom ugyan, hogy csinálta, de a látványát nagyon szerettem! Remélem lesz alkalmam még hasonló trükköket látnom még Onii-chantól! Biztos vagyok abban, hogy sok meglepetéssel készült nekem. Az én Onii-chanom a legjobb! Ezért sem nézném ki belőle, hogy megölné valakit. Hiszen ő az én Onii-chanom! Balra döntöm a fejemet, miközben kérdő tekintettel nézek a Senpai felé. Nem egészen értem mit ért az alatt, hogy eltűnünk. A testünk nem tűnik el olyan hamar! Hiszen a bomlás folyamat nagyon későn kezdődik meg. Heteknek kell eltelnie mire lenne látható nyoma a folyamatnak, amitől szépen lassan a testünk egyre jobban szertefoszlik.
- Onii-chan sose ölne meg senkit. Ő teljesen ártatlan. Tudom hiszen az Onii-chanom. Szeretem Onii-chant és ő is engem. Sose tenne ilyet, mert tudja, hogy ölni rossz dolog.
Biztos vagyok benne, hogy Onii-chan is hasonlóképpen gondolkodik, hiszen előttem is csak eltüntette a lényt, nem ölte meg. Ha megölte volna, a holteste ott hevert volna előttem. Biztos vagyok benne korházba vitte szegénykét és éppen próbál felépülni. A maszkkal való témára nem igazán tudok hozzáfűzni semmit. Nem egészen értem ezeket a dolgokat. Bárhogyan is próbálom felfogni mindazt, amit a Senpaitól hallok, logikailag teljesen megbukik. A maszk csupán egy hordozható tárgy, mint a szemüveg. Ha leveszem semmi bajom nem lesz. Igaz a maszkomat nem tudom levenni valamiért, de lehetséges, hogy csupán oda ragadt. Hiába igyekszem megérteni a Senpait, de nem tudom. Ezért is inkább maradok csöndben, mert nem hiszem, hogy egyetértenénk és én nem szeretnék veszekedni. Miközben haladunk előre a Senpai elmondja miért is féltékenyek mások rá. Sajnos viszont a válaszból nem igazán tudom leszűrni mire gondolhatott. Mi lehet a Senpainak ami az itt lakóknak nincs?
- Senpainak pontosan mije van, ami a többi néninek nincsen meg?
Igazán kíváncsivá tett vajon mit értett ez alatt. Lehet, hogy valami ékszer, esetleg valami olyan dolog, amiről még nem hallottam? Biztos értékes lehet, ha esetleg mások féltékenyek rá. Általában az emberek azért szoktak féltékenyek lenni, mert pontosan arra vágynak, akiknek az a bizonyos dolog megvan és nekik nincsen meg. Tudom viszont, hogy féltékenynek lenni rossz és egyáltalán nem kifizetendő. A féltékeny emberek sosem lesznek boldogok és sosem fognak igazán mosolyogni a világra. Lehet én is féltékeny voltam és emiatt nem működik a mimikám? Az Espadak-ról érdekes dolgot hallok a Senpaitól. Csupa érdekességet mond, viszont néhol úgy érzem nem logikusak, de itt azért már van némi logika, amiről beszél. Viszont Onii-channál nem láttam számot, akkor tényleg nem Espada? Nem. Ő sokkal erősebb, mint egy Espada. Hiszen ő az Onii-chanom! Nála erősebb ember nincs a földön!
- Senpai ismer Espada nénit vagy bácsit?
Nem igazán ismerem őket, de ha a Senpai ennyit tud róluk csak ismerhet párat. Ki is derül, hogy valóban ismeri az egyiket, hiszen az ő lakhelyére kísér el engem. Ha jól értettem a negyedik Espada bácsi, akit Vex-nek hívnak? Viszont a szobájából nagyon sok csúnya szót hallok. Nem is nagyon értem miért mérges a bácsi?
- Vex bácsi miért olyan mérges? Nem lenne jó felvidítani?
Kérdezem a Senpaitól, hogy nem lenne-e jó, ha egy kicsit felvidítanánk Vex bácsit. Biztos egyedül érzi magát és azért beszél ilyen csúnyán, mert egyedül van.
- Sok érdekes játék van Onii-channál. Igazából Onii-channal élek együtt. Szoktunk játszani, meg megkínál csokival, cukorral, mindenféle finom étellel és édességgel. A legjobb Oni-chanom van a világon. Igazából meglennék játékok nélkül is, hiszen Onii-channal lenni minden álmom.
Ezért is örülök annak, hogy rám talált azon a napon mikor egyedül voltam az Iskola épületében. Szerencsére Onii-chan pont arra járt és hazavitt engem, így nem maradtam egyedül. Igaz, hogy ez egy álom, amiben vagyok jelenleg, de legalább Onii-channal vészelem át ezt az időszakot mire felébrednék.
- Vex bácsival milyen kapcsolatban tetszik lenni? Az apukája lenne vagy a testvére? Esetleg házasok lennének?
Kíváncsi vagyok esetleg a Senpai milyen kapcsolatban áll Vex bácsival. Lehetséges, hogy férj és feleség lennének? Az étel illatától érzem, hogy kicsit nyáladzani kezdek így megtörlöm a ruhámba a nyálamat, nehogy összenyáladzam magamat.

Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
23 500 / 30 000

Hozzászólások: 250

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Arrancarok szobái
« Válasz #22 Dátum: 2019. Márc. 21, 21:47:35 »
Kedves néni, tud nekem segíteni?

Hogy hogy lehet valaki ennyire szűklátókörű idióta, azt fel nem fogom. Itt van egy vagon szörny birodalmában, ahol sosem kel fel a nap és minden kopár sivatag, ami szemet kiszúróan gyanús, mint ez, vagy hogy megöl valaki egy hollowot, annál úgy tesz, mintha meg se hallaná vagy oda se nézett volna, de ezek után már sokkal elhanyagolhatóbb dolgok viszont illogikusak… itt egyvalami illogikus csak, ez a humanoidszerű Gyógyegér.
- Hát pedig el kell, hogy keserítselek, attól még hogy te szereted, attól még igen is megölte! Nincs bűvész trükk és kétlem, hogy érdekelné, hogy ölni rossz, azért mert te azt mondtad, hogy ölni rossz. Azt a hollowot megölte. A bűvész trükkök pedig csak trükkök, kimerülnek az érme és kártyamutatványban. És ha eltűntetnek valamit, lepleket használnak, hogy ne lássák a csalást. Tehát ez a magyarázatod ILLOGIKUS! Törődj bele! Szereted az onii-chanod, ha te mondod, biztosan ő is téged, de attól még a drága onii-chanod igenis megölte azt a hollowot. És ha most megpróbálod elkezdeni ezt cáfolni, a szemed előtt robbantok be egy „energiagömböt”, csak hogy érezd mennyire nem bűvész trükkök ezek. – dühösen már el is kezdtem létrehozni felé mutatva egy cerót, csak hogy remélhetőleg a kölyökbe fojtsam az esetleges szavakat. Már direkt nem a nevén neveztem, úgyse tudná, hogy mi. Ha mégis szájalna, feloszlatom, és levágok egy barát a lába mellé. Csak azért nem lőnék el itt egy cerót mert kivinné a falakat, és se Vexnek, se az egyen maszkosoknak nincs kedvem magyarázkodni. – Ha cáfolni akarod a szavaim a bátyádról, akkor azokat ő cáfolja meg, aki csinálta, és ne te, aki egy átokverte gyilkolást is trükknek hisz. – na jó, az én türelmemnek is van határa… Igazából olyan mint egy rugó, néha kifeszül és akkor bírja, de ha feladja egy pillanat alatt visszaugrik és akkor annyi a türelmemnek. Ez történt most is. Mi az, hogy Trükk, és hogy kórház?! Ne szórakozzunk már! Ráadásul sima hollow lehetett. Melyik gyökér írtja itt köztünk a saját fajtáját? Rajtam kívül még akad egy-két játékos errefelé, aki szívesen „elmagyarázná” neki, hogy ez miért nem ajánlatos.
Majdnem elnevetem magam Nina kérdésére, hogy mim van nekem, ami másnak nincs. Például mérgem, savas vérem, jó pár számmal nagyobb IQ-m…
- Olyan párom, akit néhány „néni” szintén magának akarna, és nem nézik jó szemmel, hogy velem van. – nem tudom, vajon Nina érti-e, mert úgy tűnik ő kívül-belül kölyök, de egy próbát megért.
- Igen, mivel övé a torony, és vele élek. Biztos akkor te is ismersz, ha szintén az egyik toronyban laksz. Kik laknak még veletek? – direkt többes számban említem őket, hogy tudja a kölyök, hogy a szeretett onii-chanját ne számolja bele, hanem kettőjükön kívül.
Meg sem lepődök már, hogy Vex üvöltözik és káromkodik a szobájában, és ha ez csak valamiféle demó, nem is akarom tudni, mit fog művelni, ha kijön a teljes játék ebből. De vicces azzal felhúznom, hogy azt mondom rá, hogy „csak egy játék”. Mintha ilyenkor egy világ omlana össze benne.
- Egy videojátékot játszik éppen a szobájában. Kétlem, hogy fel tudnánk valamivel vidítani. – teljesen közönyösen támaszkodok a pulton, a bejárati ajtóhoz legközelebbi szobaajtó felé mutatva, már ha a kiszűrődő hangokból ne lett volna egyértelmű. Felőlem, ha van olyan vakmerő, hogy rányit a saját szobájában, hogy jött felvidítani, hajrá. Még a nyelvem hegyén is van, hogy ha szeretné, próbálja meg, én meg majd mosolyogva végignézem, de lehet kapnék később a fejemre Vextől, hogy miért engedtem be a szobába.
Kár, hogy akármilyen gyors is vagyok, a főzés, és a szósz rottyanásának idejét nem tudom siettetni. Pedig bár tudnám, jól gondoltam, a fagyi édeskevés ennek a kölyöknek, de elhiheti, hogy tőlem egyvalami főételt kap, aztán hazadobom, ha még mindig lekorogja a fülemet a helyéről.
Nina hirtelen kérdésére, pontosabban főképp az első feltételezésre hangosan elnevetem magam.
- Ezt nagyon kérlek, majd kérdezd meg tőle is, hogy az apám-e. – még mindig kuncogva, de már próbálva abbahagyni, figyelem Ninát. Elképzelem, ahogy odamegy Vexhez, meghúzogatja a kabátját, és megkérdezi tőle: „Bácsi a Senpai apukája tetszik lenni?”. Ismerem Vexet, le fogja reagálni, de attól még hanyatt fogom dobni magam a röhögéstől. - Ebben a városban nem igazán divat a házasság. – bocsánatkérő mosollyal nézek Ninára, mert ezt azért még meg kell említenem, de lehet ezzel most törtem össze valami gyermeki vágyat. Úgy olvastam – ha már embernek képzeli magát – az emberkislányok többsége még pici korukban hercegnők akarnak lenni, vagy menyasszony. Azt hiszem utána a tündér és a többi.
Megkóstolva a tésztát, már egész jó, nem kell szétfőzni. Gyors szűrés, ki a tányérokra, szósz, rá a már lereszelt sajtot, a tányérok után pedig szimplán odateszem a ketchupöt, ha akar rátenni a kölyök, ha nem, majd eldönti.
- Itadakimasu! – hangzik el tőlem, amint jól telenyomtam ketchuppel a sajátomat.

Karakterlap

Nina

Arrancar

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 25

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
piros

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00CCA3 #FF2222


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Arrancarok szobái
« Válasz #23 Dátum: 2019. Márc. 23, 14:42:17 »
Kedves néni, tud nekem segíteni?

Oldalra döntöm a fejemet és pislogok párat a Senpai felé. Nem egészen értem miért ideges. Nem mondtam neki semmi rosszat. Nem bántottam meg semmivel. Valamiért még is olyan mintha mérges lenne rám. Szentűl hiszi és mondja nekem, hogy Onii-chan ölt már korábban és azt az aranyos állatot is megölte. Nem igazán hiszem el. Nem folyt vér, nem szenvedett, ráadásul egyszerűen eltüntette, mint egy bűvész! Onii-chan bűvészmutatványt alkalmazott, nem ölt! Teljesen illogikus ez a számomra. Annyira nem értem! Az itt lakók mindannyian ilyen furcsák? Lehet kérdeznem kellene majd Onii-chant mit kéne még tudom az itt lakokról! Egy sötét lila valamit kezdek felfedezni a Senpai kezében. Milyen érdekes! Balra döntöm a fejemet miközben alaposan megnézem. Sose láttam még ilyet! Ez valami lézer lenne? Hogy csinálja? Valami futurisztikus technológia állhat a háttérben. A Senpai robot lenne? Megmagyarázna sok mindent akkor. A robotok képesek a kezükből lézert lőni.
- Nem egészen értem Senpai, de megkérdezem Onii-chant ha megnyugtatja.
Nem lenne jó dolog hagyni, hogy a Senpai idegeskedjen. Nem szép dolog másokat haragra bírni, ezt Onii-chan is megmondta nekem. Ha a Senpait megnyugtatja, hogy megkérdezem Onii-chant akkor azzal jót teszek. A Senpaial haladva nem egészen értem, amit mond azzal kapcsolatban miért is féltékenyek rá. Főképp a nénik. Senpainak van egy párja? Mármint egy férje? A Senpai házas lenne? Akkor nem kéne másoknak boldognak lennie? Nem értem miért kell emiatt féltékenynek lenni másokra. Nagyon csúnya dolog ám!
- Nem tudom pontosan kik laknak még velünk. Én csak Onii-chanról tudok.
Fogalmam sincs kire értette, hogy valakivel még osztozkodunk a lakhelyünkön. Onii-chan sose mondta, hogy van valaki még velünk és mivel nem láttam soha életemben Onii-chanon kívül mást, így az a logikus válasz, hogy csak én és Onii-chan élünk a toronyban. Sose titkolná el előlem ha esetleg egy harmadik fél is élne velünk. Minden megoszt velem Onii-chan, hiszen a testvérek sosem titkolóznak egymás elött. Kiderül, hogy Vex bácsi miért olyan mérges. Egy videójáték bántja. Valamivel felkéne vidítani. Mondjuk egy cukorkával?
- Vex bácsinak nem esne jól valamilyen cukorka? A cukor úgy tudom vidámabbá tesz másokat. Lehet, hogy egy cukorral boldogabb lenne a Bácsi.
A másik kérdésemre nem kapok egyértelmű választ. Helyette megkér, hogy kérdezzem meg a Bácsitól. Fogom is magamat majd a hang irányába kezdek sétálni és kopogni kezdek.
- Elnézést, hogy zavarom Vex bácsi! Ninának tetszenek engem hívni. Annyi kérdésem lenne, hogy a Bácsi, apukája tetszik lenni a Senpainak vagy a férje?
Válaszra várok miközben jobbra döntöm a fejemet. Senpai azt mondta megkérdezhetem. A Bácsi csak nem fog mérges lenni rám. Esetleg cukort kéne adnom, ha kinyitja az ajtót.
- A házasság divat? Pedig, ha egy lány és egy férfi szereti egymást összeházasodnak a végén.
Én úgy tudom, hogy ez így szokott menni. Lehet, hogy tévedek? Esetleg itt nem szokás csak? Viszont, ha a Senpai nem házas akkor Vex bácsi az apukája nem? Esetleg egy közelebb álló személy? Nem egészen értem. Az étel illatától csorogni kezd a nyálam és nem veszem észre csak későn miután az asztalhoz megyek. A széket túl magasnak érzem. Odafordulok a Senpai felé és emelem fel a két kezemet mutatva, hogy tegyen fel a székre. Amint az ételt megkapom, én is megismétlem a Senpai szavát és elkezdek enni. Nagyon finom az étel. A bolognai mindig is finom volt. A déli emberek értettek a tésztás ételekhez. Amint befejezem az étkezést, várni kezdek. Gondolom ezután desszert is jön. A gyomrom korogni kezd újra. Oldalra döntöm a fejemet a Senpai felé.
- Senpainak tetszik lenni desszertje?
Pislogok párat miközben kérdő tekintettel figyelek. Körbe tekintek azért még egyszer, miközben várok majd megint a Senpai felé emelem a tekintetemet.
- Senpai, hogy tetszett csinálni egy sötét lila színű lézert? Robot tetszik lenni?
Érdekel, hogy vajon miképpen tudta elkészíteni azt a sötét lila lézert, amit a kezével alkotott. Sokat megmagyarázna, ha a Senpairól kiderülne, hogy robot.
« Utoljára szerkesztve: 2019. Márc. 24, 00:58:35 írta Nina »

Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
23 500 / 30 000

Hozzászólások: 250

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Arrancarok szobái
« Válasz #24 Dátum: 2019. Márc. 31, 23:57:15 »
Kedves néni, tud nekem segíteni?

- Helyes, inkább őt kérdezd. – rögtön rábólintok, és eltűntetem a kezemből a kezdetleges cerót. Úgyse ezt lőttem volna ki, hanem egy balával vágtam volna bele valamibe, de így jobb. Nincs kedvem magyarázkodni miért rongálom a folyosókat.
Nem teljesen értem a lányt, nem tudja, hogy kikkel lakik egy fedél alatt? Nem olyan nagyok ezek a tornyok, legalábbis Vexéből kiindulva lehetetlen, hogy ne fusson össze mással, ha együtt élnek. Akkor lehet az az elmebeteg onii-chanja lenne Espada? Jó hülye lehet meg kell hagyni, ha egy ilyen valóságzavarokkal küzdő kis Gyógyegeret kienged felügyelet nélkül a városban mászkálni.
Nem tudok mit kezdeni Vex frusztráltságával, gyakran van ilyen, csoda hogy még egyben vannak azok a játékok, illetve a tévé, bár volt olyan, hogy recsegett-ropogott az a játék a keze alatt. Vicces elnézni, amikor felrobban a dühtől, ez egy arrancarnál szó szerint és értelmezhető, ezért is tetszik talán mikor dühöng és próbálja visszafojtani a mérgét.
- Nem hiszem, hogy jobb kedve lenne tőle. Felnőtt férfi, neki inkább sör kell. – meg mikor ennyire ideges állandóan rágyújt, amit gyűlölök, most szerencsére nem vagyok testközelben, hogy én szenvedjek a bűzétől, de az is igaz, hogy hálás lennék majd, ha este nem egy dohszagú szobába kell majd bemennem.
Valamit félreért a kölyök, én azt mondtam MAJD kérdezzen rá. Majd, de nem most, és bár meg akarom nézni Vex reakcióját, félek az esetleges kioktatástól később, hogy azért egy vendéget se engedjek be a hálóba. Azonnal is sonidózok utána, és egyszerűen csak megfogom a két karjánál és már el is emelem a földtől.
- Héhéhé! A majd az nem most van, Majd akkor, ha kijön, vagy ha majd személyesen találkozol vele. Nem illik másokat a saját hálószobájukban zavarni.
Már viszem is vissza a pulthoz, nem, most nem zavarjuk Vex bácsit, hadd robbantsa fel a tévét, vagy mivel játszik éppen.
- Ez csak egy szófordulat, úgy értettem, hogy nem szokás. Nem szoktak ebben a városban házasodni. Se ceremónia, se semmi. És ez még az embereknél sincs így, sok felnőtt szereti egymást, de végül nem lesz belőle házasság. – van egy olyan érzésem, hogy túlságosan is hülye ahhoz, hogy ezt megértse, talán valami egyértelműbb magyarázattal kell szolgálni neki, és míg arrancar szemszögből már megint nem fogja befogadni a korlátolt agya, az emberek okát hátha. – A házasság nagyon drága, a ruha, virágok, a templom és a nászút… sok embernek nincs ennyi pénze. – a mi okunk más. Nincs itt polgári esküvő lehetősége, röhejes isteneknek fogadalmat tenni, papok sincsenek, arról nem is beszélve, hogy nem egy házasulós fajta az arrancar. Vex is biztosan nem tűnik olyannak.
Kitálalva az ételeket, meglepetten pislogok Ninára, aki felém emeli a kezét.
- Kölyök, egy fejjel vagy nálam alacsonyabb, a bárszékeken pedig van lábtartó, amire fel tudsz lépni. – döbbenten pislogok rá, aztán a lábammal már fordítom is felé a széket, hogy értse mire gondolok. Rá a kéz a székre, és lépjen fel a lábával és már fel is tud ülni. Egy kisgyerek simán felhasalna a székre és felhúzná magát, nem fogok egy nálam egy fejjel alacsonyabb lányt emelgetni.
Legalább jól sikerül az étel, ilyenkor sajnálom csak, hogy ritkán eszem. De csak egy két ételnél van így. Persze Nina előbb fejezi be, nem sokkal később a kérdésére pislogok fel. Ennek a gyomra helyén van a fekete lyuk?
- Azzal kezdted. Megcseréltük a sorrendet mert türelmetlen voltál. Ha még éhes vagy menj haza, onii-chanod dolga etetni. – csak egykedvűen könyöklök a pulton és támasztom meg a kezemmel a fejem. Nem fogom három fogásos menüvel etetni, örüljön neki, hogy egyáltalán adtam neki kaját. Nem is értem miért itt a városban keresett enni egyáltalán. Kitette a srác, mert kiette a kölyök a hűtőt, vagy mifene? Bár tudnám melyik torony és ismerném a pontos helyet, lehet nyitnék a talpa alá egy Féreglyukat oda, csak hogy meglepődjön. Aztán elmesélheti onii-channak milyen érdekes „bűvész trükköt” tapasztalt.
- Az nem lézer volt, hanem energia. És megmondtam, nem robot vagyok, hanem hollow. – már fel sem veszem a kérdést, csak hülye kérdései vannak, se meglepettséget se frusztráltságot nem érzek. Lehet lassan átállok vele kapcsolatban arra, hogy teljesen teszek rá, miket hord össze. Ennél a lánynál valami olyan megoldás kellene, az lenne leg idegkímélőbb. Arra már, vagy inkább még ki sem térek, hogy a robotok lézerét valami előállítja, nem pedig néhány centire a kezüktől manifesztálódik.

Karakterlap

Nina

Arrancar

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 25

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
piros

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00CCA3 #FF2222


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Arrancarok szobái
« Válasz #25 Dátum: 2019. Ápr. 02, 14:29:47 »
Kedves néni, tud nekem segíteni?

A Senpaitól meg is van akkor a házi feladatom. Megkérdezem Onii-chant, de szerintem teljesen felesleges hiszen tudom, hogy soha nem tenne rosszat mivel az Onii-chanom és szeret engem. Tudja jól, hogy csúnya dolog és nekem sem engedné ám! Kérdő tekintettel meredek felé mikor választ kapok arra a fontos kérdésre, hogy Vex bácsinak jól eshetne-e egy cukorka, de a Senpai szerint ő egy felnőtt bácsi és sörre van szüksége. A sör úgy tudom az a fajta ital, ami alkoholos és furcsa szaga van. Nem annyira szeretem és nekem amúgy is tiltott. Viszont, ha Vex bácsit sör tudná boldoggá tenni akkor lehet ki kéne venni a hűtőből egyet és odahozni neki. Előtte viszont kérdezek tőle valami fontosat. Meg is teszem, kopogok és kérdezek, de nem érkezik válasz ráadásul a Senpai elvisz az ajtótól vissza a pulthoz. Balra döntöm a fejemet miközben az ajtó felé pislogok párszor majd újfent a Senpaira hegyezem tekintetemet.
- Igaza van Senpai.
Döntöm jobbra a fejemet. Teljes mértékben igazat adok. Valóban nem illik zavarni valakit, akit nem is ismerek főképp, ha számomra is idegen. Kitudja, hogy az idegen bácsi milyen. Az is lehet, hogy csúnya dolgokat tenne velem. Ezért sem szabad idegenekkel szóba állni. Igaz ezt Senpaial szemben megszegtem, de szerencsémre nem egy csúnya Nénivel találkoztam, aki bántana. Még egy nagyon szép lilásabb gömböt is mutatott a tenyerével miközben a torony felé indultunk. A következő magyarázatra megint kérdően tekintek rá. Nem szokás itt esküvőt tartani? Az embereknél sincs így? Teljesen összezavarodom. Nem igazán értem. Viszont hamar kapok egy logikus választ. Drága lenne a ruha, a nászút és sok embernek nincs annyi pénze. Gyűjtést nem kéne akkor ez esetben szervezni?
- A Senpai, Vex bácsi barátnőjének tetszik lenni akkor?
Ha nincsenek összeházasodva akkor barátnőnek nevezik a lányt mikor egy fiúval közel állnak egymáshoz én úgy tudom. Ez lenne a logikus válasz vagy a másik, hogy a Senpai apukája Vex bácsi. Majd csak kiderül. Amúgy sem az én dolgom. Ha a Senpai nem akarja elmondani nem kérdezősködőm tovább és tiszteletben tartom. Sajnos nem emel fel, hogy a székre ültessen mivel szerinte feltudok mászni a székre. Akkor megpróbálkozom. Lassacskán felhúzom magamat majd amint letudok csüccsenni elkezdek enni. A finom étel után megkérdezem, hogy a Senpainak van-e esetleg desszertje. A válasz nem igazán érthető. Megcserélte a sorrendet? Nem helyes étkezési mód.
- Türelmetlen? Akkor elnézését kérem Senpai. Nem akartam tolakodó lenni.
Balra döntöm a fejemet miközben lábaimat picikét lengetem mivel nem érnek le a padlóhoz. Az újabb kérdésemre nem igazán értem a választ már megint. Hollow? Hiszen a Senpai azt mondta magára, hogy arrancar ami számomra ember. Most meg hollownak mondja magát? Összezavar engem.
- Senpai az tetszett mondani magára, hogy arrancar. Hogy lenne hollow ha maga arrancarként nevezi magát?
Nem értem a Senpait. Nekem ez túlságosan bonyolult. Mindenesetre nekem lehet lassan indulnom kellene haza vagy Onii-chan megharagszik rám. Lassacskán lemászok a székről majd odasétálok a Senpaihoz.
- Ha nem haragszik Senpai haza mennék. Innen azt hiszem tudni fogom az utat.
Balra döntöm a fejemet majd megvárom amíg az ajtóhoz készül indulni, hogy kinyissa nekem. Itt az idő hazamenni, nehogy aztán Onii-chan mérges legyen rám!

Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
23 500 / 30 000

Hozzászólások: 250

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Arrancarok szobái
« Válasz #26 Dátum: 2019. Ápr. 14, 00:13:09 »
Kedves néni, tud nekem segíteni?

Még mindig nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy nem direkt csinálja, de mivel vannak elképzeléseim, hogy miket fogok vele művelni, ha erre rájövök, nem igazán tartok a lehetőségtől, hogy csak szórakozik velem. De egyre irracionálisabb minden ekörül a kis Gyógyegér körül. Mindenre azt mondja, hogy illogikus, miközben nem is tud semmiről. Ha azt mondanám neki, hogy ha ledobnám egy háztetőről megközelítőleg 10 méter/szekundum négyzettel gyorsulna, még arra is ezt mondaná, mert gőze sincs a gravitációról… Kijelentette, hogy nem lehet lélek, mert van „teste”, és nem érdekel milyen sejtek alkotják. Pedig a kvantumfizika szerint is az anyag részecske és hullám formában is létezik. De mivel úgysem érti, azt mondaná rá, hogy „illogikus” miközben viszont igenis megmagyarázható, egyszerűen csak a magyarázatot sem érti. Azon viszont kicsit se lepődik, meg, hogy mindenféle erőfeszítés nélkül úgy kaptam fel, és vittem vissza a konyhába, mintha nem lenne súlya. De legalább könnyen lemondott arról, hogy rányisson Vexre.
 - Igen. – elmosolyodok, mert végre egy helyes konklúzió Nina részéről. Bár ezzel elestem attól az örömtől és nevetőgörcstől, hogy Vexnek szegezze azt a kérdést, hogy az apám-e. Hatalmas veszteség, kár érte.
Várakozón figyelem, ahogy felhúzza magát a székre… hány centi is? Úgy ránézésre 150 körül? Mégis úgy kapaszkodik fel egy bárszékre, mintha az ülőke két méteres lenne. Pedig mondtam neki, fellép a lábtartóra, és csak leül, vagy megfogja a széket, és egy kis erőbevitellel felhúzza magát. Minden kisgyerek képes rá, még magasabbra is. Csak ugranak, és kinyomják magukat a karjukkal, én pedig legfeljebb akkor emelgetném, ha a csípőmig érne.
- A gyomrod megoldja helyetted. – utalok egy grimaszos fél mosollyal arra, hogy folyamatosan korgott a gyomra. A lényeg, kapott tőlem spagettit, amíg készítettem fagyit, de biztos nem fogok neki még valami desszertet prezentálni. Mázlija volt, hogy annyit beszélt a kajákról, hogy hirtelen megjött a kedvem a bolognaihoz, de ennyi, nem megy át ez a torony gyorsétterembe.
- Az arrancarok egy jóval fejlettebb alfaja a hollowoknak. – mosolyodom el, de csak egy halvány fél mosollyal. Végre egy a hollowokra irányuló kérdés. Ezek szerint valamennyire nyitott a gondolat, vagy téma irányában, és ez jó jel. Kezdetnek legalábbis, de van egy sejtésem, hogy ezzel nem sikerült teljesen elmagyaráznom neki. – Például a bogaraknál ott van a katica, a pillangó, vagy a pók. Mindnek más a neve, és máshogy néznek ki, mégis mind bogarak. A lényeg, hogy a hollow maga a faj, míg azon belül különböző alfajok vannak. Például gillian, adjuchas, arrancar, csak hogy három példát mondjak. – ha akar, még kutyás példát is hozok fel neki. Bár olyat szerettem volna, ahol ugyanúgy, mint nálunk is, fejlettségi szintek vannak, de jó így is, talán tudja mi az a katica, vagy pillangó. Ha nem, egy perc alatt az arcába nyomom az egyik ilyen könyvemet. Minden van. Növényvilág, állat és rovarvilág, kőzetek… Kermack mindig is alapos volt.
- Rendben, örömmel hallom. – legalább nem nekem kell kísérnem. Elindulok az ajtóhoz, a falnak dőlve megvárom míg felveszi a cipőit, viszont az ajtóban még muszáj elkapnom csak egy mondatra. – És Nina! Ez csak egy egyszeri alkalom volt. Ha ide szándékozol járni ezután enni a saját hűtőtők helyett, leteszteljük, hogy az előbbi lila gömb vajon mennyire lehet forró. – sötéten elmosolyodom, ebből talán sejtheti a kölyök, hogy nem valami kellemes egy ceróhoz hozzáérni. Más ha nagyritkán összefut velem, és tényleg valami miatt nem tud otthon enni, ÉÉÉS esetleg olyan hangulatban talál meg, vagy velem van Vex, akit valószínűleg könnyen zsebretesz egy ilyen kislány, de az, hogy holnap megjelenjen a küszöbön… Szerintem rajta fogom gyakorolni a Bichoagujerot.



//Köszi a játékot! ^^//