Szerző Téma: Lidércfogócska Quincy módra  (Megtekintve 6146 alkalommal)

Description: Új Quincy-k küldetése

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Dokugamine Riruka

Mesélő

*

Hozzászólások: 37

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Xcution

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#f5999e || #ac2e5e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Lidércfogócska Quincy módra
« Dátum: 2016. Júl. 06, 15:32:37 »
(click to show/hide)

Lidércfogócska Quincy módra


Néhány napja egy roppant idegesítő személlyel ismerkedhettetek meg. Esti sétáitokat egy rosszul irányzott lépés tette keresztbe, ugyanis a talpatok alatt egy vörös kör jelenik meg. A vörös kör akkora átmérőjűre nő, hogy egészen lefed benneteket. De már a belépés pillanatától képtelenek vagytok a mozgásra. Nincs esélyetek reagálni, vagy kilépni, ugyanis teljesen megdermedtek. Csak a szemetek és a szátok az egyetlen, amit tudtok még mozgatni. Vagyis körbe tudtok nézni, valamint balszerencséteknek hangot is adhattok. Egy gondosan elhelyezett csapdába léptetek bele, amit esélyetek sem volt észlelni vagy kikerülni. Nem is kell sokáig várnotok, hogy kiderüljön, hogy ki is felelős mindezért.
- Ki esett az én csapdámba? Hmmm…
Egy Lidérc jelenik meg előttetek, és jól körbesétál és megnézeget benneteket. Hosszú karjai és lábai vannak, nagy körmökkel díszítve, testtartása inkább egy kengurura emlékeztet, feje egy hegyes-fogú patkányra hasonlít, hosszú farkának a vége pedig legyezőszerű. A Lidércektől megszokott fehér maszk és páncél, illetve szürke testszíne mellett voltokban zöld mintás. Kivéve a legyezőszerű farkának a széleit, ugyanis ott vörös.
- A nevem Semafor. Mond csak, merre tartasz? Nem is, inkább mondj valami olyat, ami elég érdekes ahhoz, hogy elengedjelek.
Miközben beszél, ide-oda ugrik nagy sebességgel. Nagyon gyors és ezt fitogtatja is. Ha mondotok neki valamit, ha nem, akkor is egy rossz válaszkor kiadott hanghatást utánozva jelzi nemtetszését.
- Helytelen! Így büntetést kapsz!
Elő kapott egy fekete alkoholos filcet, majd jól összefirkálja az arcotokat. Munkájával megelégedve bólint egyet és kinevet benneteket.
- Legközelebb találkozunk! Addig gondolkozz és erőltesd meg megad! ... Old fel!
Ezzel intet a farkával, melynek a színe zöldre váltott. A vörös kör is zöld lett és összezsugorodva eltűnik. Újra képesek vagytok mozogni, de addigra már el is tűnt Semafor. Ti pedig összemázgált képpel ottmaradtatok. Hasonló történt a rákövetkező nap estéjén és az azutánin is. Váratlanul beleléptek a csapdájába és mindig össze lesztek firkálva. Semafor könnyen végezhetne veletek, de egyszerűen csak játszadozik, és az idegeiteken táncol.
A mai napon azonban reggel, délelőtt sikerül belelépnetek a csapdájába, és maga is megjelenik, majd nem szól semmit sem, csak egyszerűen egy nyomdával a fejetekre egy piros kört nyom.
- Ma éjszaka mi lenne, ha játszanánk egyet? Képes leszel elkapni? … Old fel!
Ezzel ismételten eltűnik. Sejthetitek, hogy bizony a ma esti jelenése több lesz, mint az eddigiek. Nektek is elegetek van már abból, hogy csapdájába lépve, teljesen megbénulva, kiszolgáltatottá váltok. Ezt most már le szeretnétek zárni, és el akarjátok kapni Semafor-t.
A fekete filces firkát is elég nehezen tudtátok lemosni magatokról, de ez a nyomdakör még attól is nehezebben akar lejönni. Akik egy körben mozognak akár fel is figyelhetnek egymásra.
Készen álltok az éjszakai fogócskára?

 
(click to show/hide)


Határidő: 2016. Július 16.
Post sorrend: Nincs

.
« Utoljára szerkesztve: 2017. Aug. 12, 20:58:24 írta Abarai Renji »

Karakterlap

Amarilla Bianchi

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 000 / 15 000

Hozzászólások: 163

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 20 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sárga

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#ad7170 || #fcf7bd


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidércfogócska Quincy módra
« Válasz #1 Dátum: 2016. Júl. 06, 19:30:42 »
Most is le lettem küldve pár dologért, amit el kell intéznem. Szóval leugrottam az éjjelnappaliba és teljesen nyugodtan sétáltam haza, amikor egy nagyon furcsa dolog történt. A jobb lábamnál megjelent egy vörösen világító kör, ami egy pillanat alatt egészen nagy lett, én meg megdermedtem. Egyszerűen nem tudtam mozogni. Mindössze a szemem mozgott, és ekkor megszólalt egy hang. Egy lélekkajáló! Csapdája? Akkor azért nem tudok moccanni sem. De ez roppant bosszantó! Ráadásul úgy végigmér, mintha csak szemmel fel szeretne falni. Pedig csak egyszerűen felkaptam magamra valamit. Még jól sem nézek ki.
- Boltból jövök, mert vettem egy kis sajtot, tejfölt, egy kis kekszet… Érdekes? … Hmmm… A boltban nem volt csokoládé. Mi az, hogy teljesen kifogynak a csokoládé készletből? …
Ezt nem is értettem. Teljesen kiborultam, hogy miért nincsen. Ám egy "Beeep!"-el leszavazta mondandómat. Nem értem miért. Nem tudom elforgatni a fejemet, csak pislogni és értetlen tekintettemmel tudtam jelezni, hogy nem értem. Ráadásul fekete filccel jól összefirkált, majd ott hagyott. Még szerencse, hogy feloldotta a lekötést, de akkor is. Szóval hazamenve úgy kellett levakarnom magamról, mert ez nem jön le olyan egyszerűen. Bár még sosem találkoztam olyan lélekkajálóval, aki inkább játszani akart volna velem.
Sajnos megint sikerül összeszednem egy büntetést, így megint későn járkálok haza. Bár a hazamenetelem nem is olyan unalmas, mert Semafor … Úgy hívják? Szóval mindig tesz róla, hogy belelépjek az ő kis aknájába és jól össze tudja firkálni az arcomat. Hiába mondok neki érdekességeket. El kell gondolkodnom, hogy mi lehet számár az érdekes. Egy lélekkajálónak, mi lehet? Vajon mégis mi lehet?
Ma bal lábbal keltem fel, mert felbotlottam a papucsomba, majdnem elaludtam, és még a szoknyámat is úgy kellett megfordítanom, mert fordítva vettem fel. A mai napra már csak Semafor hiányzott, aki elkapott, mikor azt próbáltam elkerülni, hogy el ne késsek a suliból. Bár meglepő, hogy most semmi gúnyos megjegyzés, semmi megszólás, egyszerűen csak nyomott egy piros pontot a bal arcomra, úgy a számmal egy vonalba. Meg hogy más fajta lesz a ma esti találkánk. Azt mondja, hogy játszunk fogócskát és én leszek a fogó. De mire mondhattam volna, hogy ez egy nagy csalás, addigra már el is tűnt. Én meg szaladhattam a suliba. Csengő után néhány másodperccel csapom ki az ajtót, és ülök le a helyemre, egész pontosan elnyúlok az asztalomon. Nem is figyeltem, hogy oszifő benn van-e már. Sema miatt is fáradt vagyok, de most…
- ÁÁÁ!! Ma kezdődik az új évada a kedvenc sorozatomnak, erre most Semafor fogócskázni akar? NEEEE! Én azt nézni akarom! LAYLA! Segíts nekem!
Csapott belém villámfelismerésként, hogy nekem nincs időm játszadozni. Ha meg ketten vagyunk, akkor biztos nagyobb az esélyünk. Ez nagyon is jó öltet. Egyszerre csak nem tudunk belelépni a csapdába. Hátha tud nekem segíteni. Bár nem is tudom, hogy de hátha… Cassy-t nem akarom bevonni, mert lélekkajálókkal még nem tudja úgy felvenni a harcot, mint én. Layla-nak meg érezhetően nagy a lélekdarabja… Lehet, hogy vele ugyan úgy szórakázik? De most én akarok a lélekkajáló idegein táncolni és nem fordítva. Nem szeretem, ha tehetetlenné tesznek. Úgy érzem, hogy többen sikeresebbek lehetünk.
- Találkozunk suli után? Mondjuk a park bejáratánál, az óránál. Mondjuk 7-kor az jó?
Próbálok szervezkedni, mert egyértelműen jobb, ha nem egyedül nézek szembe ezzel a lélekkajálóval. Már csak azért is, mert lehet, hogy több szem többet lát, vagy ha össze dugjuk a fejünket, akkor ki tudjuk találni, hogy mi az érdekes mondandó számára, ami után elengedne.

.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Júl. 08, 21:43:47 írta Amarilla Bianchi »

Karakterlap

Akabeni Mizuki

Eltávozott karakterek

Miko

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 15 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 11 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#A5A3BB


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidércfogócska Quincy módra
« Válasz #2 Dátum: 2016. Júl. 08, 00:01:15 »
Fárasztó a tavaszi vizsgaidőszak. Főleg, ha mellette még dolgozik is az ember lánya. A vizsgákkal önmagukban nem lenne baj, de valamiből nem árt kiegészíteni a templom bevételét. A spórolt pénzt jó dolog gyarapítani, akkor előbb-utóbb elég lesz arra, hogy utazni is lehessen belőle. Vagy bármi másra, a lényeg, hogy hasznos legyen. Valamilyen szempontból. De legalább ennek a napnak is vége! Az egyenruhám gondosan összehajtogatva pihen a táskámban. Nincs az az isten – bocsáss meg, Tsukiyomi-sama! – akinek a kedvéért én abban végigflangálnék egy vonatúton. Akkor sem, ha csak pár megálló az egész. Ilyenkor jó, hogy tulajdonképpen a városon kívül lakunk: a szomszédok tuti nem tévelyedhetnek be abba a kávézóba. Nem mintha lennének hagyományos értelemben véve szomszédaink...
Már éppen fordulnék rá a templomhoz vezető lépcsőre, mikor érzem, hogy izmaim ledermednek. Lefelé pillantok, mert onnan indult ki ez a bénító átok. A vörös kört észre kellett volna vennem. Túlzottan elragadtak a gondolataim, és elbizakodottá tett a templom közelsége. Lankadt a figyelmem. Ilyen nem fordulhatna elő egy hivatásos mikoval, össze kell szednem magam! Megrökönyödve pislogok az előtűnő onira*, amihez hasonló példányt még nem láttam. Nem tetszik, hogy ilyen közel vert tanyát egy szent helyhez, ezért minimum egy démonűző szent szöveget, vagy egy szellemi energiából álló nyilat érdemelne, hogy tudja, mi a rend! De hogy-hogy Hidari-san* se vette észre a jelenlétét?
– Nem lenne túl tisztességes így a párviadal Kami-sama mikoja és közted, Oni – felelek követelőzésére, noha még nem volt alkalmam okosabb onival farkasszemet nézni. Ha bele is futottam korábban olyanba, amelyik támadni próbált, nem volt nehéz ügy elintézni. Idáig még sosem merészkedtek... Ráadásul még szemtelen is ez a példány, bár nem értem, miféle válaszra számított? A „büntetést” pedig meggyőződésem, hogy emelt fővel fogom viselni, elvégre voltam olyan ostoba, hogy belesétáltam a csapdájába. Többet nem leszek ilyen óvatlan. Ha lesz legközelebb...
Felháborító, hogy egy szoborrá bénult személyt még össze is firkál, ráadásul meg is ígéri a viszontlátást, mielőtt eltűnik, és megszűnik ez az átok. Ez mintha nem egészen így működne a tekercsekben... Mármint, az onik és egyéb magasabb rangú démonok nem kihasználják a helyzeti előnyt, hogy megsemmisítsék a mikokat és szerzeteseket? Ez nagyon nem normális. Mindenesetre most már haza kellene érnem, mielőtt valaki felrobbantja a konyhát... Még jó, hogy Hidari-san arzenálját látva a lakóövezetből és a szentélyek környékéről házirendileg kitiltottam a robbanóanyagokat, de ki tudja, mit alkotnak, ameddig én távol vagyok. Ráadásként az egyenruhám is ki akartam mosni. Mindenek előtt viszont az arcomról vakarom le a krikszkrakszot, amit ez a roppant érdekes oni alkotott. Remélem, nem lát meg addig senki!
Annyit mondhatok, rém nehéz volt levakarni azt a filcnyomot. Biztosan valami átok lesz, mert még mindig az a tegnap esti találkozó és firkálmány jár az eszemben. Pedig nem kellene, azért gyújtottam a füstölőt és próbálok meditálni Tsukiyomi-sama szentélyében. Mindig itt megy a legjobban a meditáció és koncentrálás, és mégis, most nehezen megy az ellazulás. De arra jó, hogy elhatározzam, megpróbálok a végére járni ennek az egésznek. Ma este körbe kell járnom a környéket, mielőtt az a szemtelen oni be merészelné tenni a lábát a szentélybe! Addig is beveszem magam a raktárba, hogy átböngésszem a régi tekercseket, hátha találok bennük valami útmutatót.
Szégyellem bevallani, hogy a lépcsősor alján ismét belelépek a csapdába. :| Majd a rá következő este is, hiába minden előkészületem és meditációm. Egész biztos vagyok benne, hogy az a firkálmány egy átok, amit nem lehet lemosni, legfeljebb a jeleket, amikkel rám tette, de a mágia attól még ott marad. Valamit ki kellene találnom ellene. Éppen ezért, három ilyen eseten túl már reggel indulok le miko öltözetemben a lépcsősor aljához, bár ezúttal a fák és bokrok között, hátha kifigyelhetem a garázdálkodó lényt. Hihetetlen, hogy még így is elszámítom magam, pedig legalább tízféle szent szöveggel ellátott talizmánt hoztam magammal, hogy fegyverként használhassam. De semmi, mozdulni sem tudok. :| És ezúttal valamit pecsétel a homlokomra. Remélem, nem valami halálos átok! Ennyi volt arról, hogy egyedül boldoguljak. Amint eltűnik a képből és elenged, rohanok is vissza a templomba. Remélem, Hidari-san már ébren van.
Amint megtalálom, felvázolom neki a problémámat. Még hajamat is kisöpröm a homlokomból, hogy ő maga is megcsodálhassa a pecsétet – amit én igazából csak érzek, még nem volt alkalmam tükörbe nézni. Nagyon remélem, hogy előbb-utóbb ez is lejön. De a magát Semafornak nevező oni ellen már segítségre van szükségem. Profi segítségre. Itt nem lesz elég a saját kis démonűző tudományom. Ahogy elnézem, a történetem Hidari-sant is bosszantja, pillanatok alatt belemegy, hogy segítsen elkapni ezt az ártó lényt. Senkinek nem jó, hogy itt garázdálkodik, pláne az üzletnek.
Valahogy így esik, hogy az estéhez közeledve engedek az unszolásnak, és a raktárban való előkészületek közben magam is komolyan felszerelkezem. A régi szerzetesi bot díszítését lepucoltuk és megéleztük, szóval az valid fegyvernek minősül. Ezt egyelőre egy sötétlila anyagba csavarva veszem a hátamra, egészen hasonlóan sikerül rögzíteni, mint Hidari-san puskáit. Némelyiket mondjuk kicsit túlzásnak tarom, főleg, hogy a gránátokra is ráfestettem a szent szutrák szövegeit fehér festékkel – azok ugye nem igaziak? O.o Igazából már nem nagyon merem szóvá tenni, mert így is örülök, hogy arról lebeszéltem, a megélezett katanát az obimba rakassa velem. A fő érv az volt, hogy felesleges lenne, mert nem tudom használni. A bottal legalább némi esélyem van. Cserébe belementem, hogy a vörös hakama alá felveszek egy combtáskát, amibe egy kisebb stukkert – hogy kell ezzel célozni? O_O – és egy paprikaspray-t tettünk, meg az elengedhetetlen démonkergető talizmánjaimat, mert azokból sosem elég. Még szerencse, hogy a kávézóban azért néha combfixet is kell hordani, másképp ez így felettébb kényelmetlen lenne. Hidari-san mondjuk adott volna több fegyvert is, de jeleztem, hogy a szellemi energiából álló íjam és nyilaim azért jobb muníciót adnak nekem, mint valami, amit nem tudok használni. Azt hiszem, ő felszerelkezett helyettem is.
Sötétedés táján így indulunk a lény levadászására. Egyelőre a fizikai fegyvereket nem vagyok hajlandó elővenni, viszont a szellemíjat folyamatosan kézben tartom, jobb kezem ujjait az idegen tartva, hogy ha kell, azonnal kihúzhassam és lőhessek vele. Most már nagyon el kellene kapni azt a szemtelen onit. :|


(click to show/hide)

Karakterlap

Shirei Tenro

Quincy

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
18 800 / 30 000

Hozzászólások: 131

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 10 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Törött porcelánként is lehetséges ragyogni.

Post szín:
Mistyrose


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidércfogócska Quincy módra
« Válasz #3 Dátum: 2016. Júl. 08, 18:38:58 »
Izzadtan, zihálva ültem fel az ágyamon. Már megint miért? Kiborulva ledobtam magamról a takarót, és az ablakomhoz léptem. Miért nem tudok normálisan aludni?! Nem gyötörtek rémálmok. Vagy legalábbis nem emlékeztem rájuk sosem, amikor kinyitottam a szemem. De újabban vizes háttal, homlokkal ébredtem fel, mintha lefutottam volna háromszor a maratont. Immár tehetetlenül, fejcsóválva álltam a gyér csillagfénnyel töltött szobában, ahol régen a gyerekkorom is éltem, majd az évek haladásával felnőttesebbé rendeztem át. Egyszemélyes ágy állt az ablak mellett, másik oldalán egy apró éjjeliszekrénnyel, amin a szüleim képét tartottam. Amikor sikerült kissé lehiggadnom, ezt a kezembe vettem, és eldöntöttem, hogy inkább járok egyet. Talán a levegő segíthetne valamit. Dűlőre juthatnék, vagy legalább kiadnám magamból a stresszt… Mert őszintén, egyre jobban kiakaszt ez az egész.
Alapos mosakodás után felöltöttem a magam Miko öltözetét, hátamra kaptam a jó öreg íjat, s azzal utcára léptem. Egész békés volt, jó formán senki nem volt kint. [i Hmm…. milyen ironikus! Mindenki alszik. Mindenki nyugodt. Engem kivéve.[/i]
Annak ellenére, hogy lelkileg nyugodtabbnak éreztem magam, a testem gyakran másképp gondolta. Mióta kikeltem a puha ágyneműk közül, majd sétálgatni kezdtem, a szívem úgy vert, mintha a kalitkába zárt, riadt kismadarat testesítette volna meg. Aki ki akart szabadulni a fogságából, de nem tudott.
Mindegy. Inkább élveznem kéne a nyugalmat. Minden utca kitűnően elhitette bárkivel, mennyire kihalt. A néma csend. A véletlenszerű pillanatokban előtörő apró szellő… Mindez az élet tökéletes színjátékának tűnt. Valamiféle ideiglenes pillanatnak, ami az áhított nyugalmat végül sugározta is, ámbár nem sokáig. A szüleim esete eléggé megrázott, és bár egy számomra fontos személynek ígéretet téve igyekeztem túllépni rajta, valamennyit még így is magamon viseltem abból a rémes napból, amikor ők meghaltak. Én pedig itt maradtam, abban a bizonyosságban, hogy valami jót biztos, hogy előbb-utóbb rossz követ. Ettől pedig rossz előérzetem támadt. Nem hiába.
Nem kellett jósnak se lennem, csak paraszti ésszel következtetnem az egészre! Valami pirosan villant körülöttem, de fogalmam sem volt arról, mi lehetett. Aztán a bal lábamnál észrevettem egy kört. Megpróbáltam felemelni, aztán rángatni az egész testem és összekapni magam, sikertelenül. Megbénultam. Gyanakodva, fapofát öltve néztem körül. Az egyik pillanatban még sehol nem volt senki. A másikban már egy kérdés törte meg a csendet. Összeszűkült pupillával vizslattam az előttem álló lényt.
- Ugh, te még csúfabb vagy, mint a többi! – kúszott elő belőlem, mire meglepődtem. Jé, tudok beszélni? Biztos vagyok benne, hogy ez valamiféle csapda. De akkor hogy-hogy ki tudtam nyitni a számat?
Értelmetlenül pislogtam rá. Bemutatkozott, közben ide-oda ugrált, meglehetősen nagy sebességgel. Mindettől pedig úgy festett, mint valami szürke alapon zöld foltos patkány, akinek a színei a gyorsaságtól elég csúnyán összemosódtak. Hiába volt testalkatra inkább kenguruszerű... az ecsetre emlékeztető farkvéget leszámítva.
- Érdekességet akarsz hallani? Oké: soha nem láttam még olyasfélét, mint te. Ez elég meggyőző volt? – vontam fel a szemöldököm. A lény olyan hangot hallatott, mintha egy kvízjátékban rossz választ adtam volna. Pedig igazat is mondtam!
Pillanatokkal később előkapott egy filcet, valamit az arcomra firkált, aztán lelépett. Mielőtt azonban eltűnt volna, a farka vége zöldre váltott, és alattam a kör is hasonló színben villant fel. Reflexből az íjamért kaptam, túl későn. Ő a homályba veszett, én meg inkább hazasiettem. Legalább 20 percbe telt mire az amúgy halloweeni tökre emlékeztető firkát levakartam magamról, aztán örültem, hogy inkább otthon ülhettem az ágyamban, mígnem az álom végül elnyomott.
Ezután még „csodás”, két este telt el így. Képtelen voltam az alvásra. Folyton odakint botorkáltam, ő persze mindig rám talált. Fogalmam sem volt, mi lehetett számára az érdekes, mert mindig ugyanazt hallatta. Majd összefirkált, és csakúgy odébbállt. Magamhoz híven türelmesen viseltem az egészet, bár az ezeket követő nap mégis elérte a lidérc, hogy megmozduljon bennem valami.
Mint eddig általában, most is az utcákat róttam. De a többivel ellentétesen most fényes nappal volt, délelőtt. Bevásárlásból igyekeztem hazafelé, mikor a lény újra elkapott.
- Na mi van? Hát csakugyan nem untad még meg?! - türelmetlenül odakiáltottam neki, azonban nem felelt. Helyette piros nyomdával jelölt meg az arcom jobb oldalán, az orrom hegyével kb. egy vonalban.
Majd másodpercekkel később azt hittem volna, csendben marad mindvégig. Tévedtem, mert játékra intett. Válaszképp majd' átfúrtam őt a tekintetemmel, s amint a kör zöldre váltott, egyenesen hazarohantam a teli szatyrokkal, hogy a tartalmukat rendezve gyakorolni mehessek.
A céltábla helyébe folyton Semafort képzeltem el. Beleeresztettem jó néhány szellemi részecskékből álló kék nyilat, majd az idő további részét az íj megerősítésével töltöttem. A markolat közepén lévő fáslit kicseréltem, az ideget szorosabbra állítottam, aztán barátok, ismerősök, netán családtagok híján egyedül vágtam útnak. Hogy aztán a sötétség leple alatt egy ház mögül várhassam őt, kezemben a fegyverrel, melynek idege is kifeszítve várt.

Karakterlap

Vinzent Feuerstein

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 500 / 15 000

Hozzászólások: 55

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#363F43


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidércfogócska Quincy módra
« Válasz #4 Dátum: 2016. Júl. 08, 20:16:20 »
Kellemes este van, pont tökéletes egy gondolkodtató sétára. Vinzent ki is használta az alkalmat, hogy egy kicsit kiszellőztesse a fejét. Jobb szeret csak napnyugta után, mikor az utcák sem zsúfoltak járókelőkkel és kevésbé kell figyelnie minden lépésére, hogy őket kerülgesse. Mint általában mindig, most is kedvenc szedres rágója ízét élvezi, miközben elmerülve gondolataiban egy kertvárosi negyedben sétálgat. Egyszer csak vörös fény kezd világítani talpa alatt, ami egyre nagyobb és nagyobb lesz. Természetesen nem várná meg, még a vörös kör teljesen kiteljesedik és légsiklást használva azonnal kihátrálna, ám sajnos erre már úgy tűnik semmi lehetősége, mert képtelen megmozdulni. Lépés közben dermedt meg, kezei kabátja ujjaiban pihentetve. Mivel fejét sem képes mozgatni, egyedül szemeivel kémlel körbe. Egy hollow jelenik meg előtte, ami nagy élvezettel gúnyolódik rajta, miközben többször is megkerüli csapdába ejtett áldozatát. Mivel úgy sem tehet semmit, egy idő után már nem is követi a lény ide-oda cikázó mozgását, csupán kifejezéstelen arccal mered maga elé, mintha nem is hallotta volna a kérdést. Tulajdonképpen beszélhetne, mert a rágót még mindig tudja mozgatni a nyelvével, de nem látja semmi értelmét válaszolni egy ilyen izének. Láthatóan nem is tetszik neki, hogy semmi reakciót nem tud kicsikarni foglyából, mert fura hangokat kiadva bosszankodik, majd előkap egy filcet és egy méretes bajuszt rajzol Vinzent továbbra is változatlan ábrázatára, mielőtt eltűnne. Ő egy darabig még álldogál a bénítás lejárta után is, majd szemüvegét megigazítva tovább sétál. Üldözőbe venni már nem tudja, még a lélekenergiája is nyom nélkül eltűnt.
A hét során ez az eset többször is megismétlődik, ám egyszer sem képes időben reagálni, hogy elkerülje. Úgy a technika az aktiválódása után már abszolút kivédhetetlen, és előre sem jelzi semmi, hogy ott lenne valami. A firkálmányok minden alkalommal egyre nagyobbak, a legutóbbi esetben már egész körszakállt kapott. A lény talán elgondolkozhat, hogy talán játékszere valóban néma, mert továbbra sem mond semmit, ellenben az egyetlen reakció, amit sikerült elérnie, hogy egy bosszúsabb napján Vinzent megkísérelte rágójával leköpni a pimasz lényt rajzolás közben.
Egyszer aztán az előzőektől eltérően egy reggelen fut össze megint vele, ám a szokásos gúnyolódás és hosszas művészi munka pingálása helyett csak egy nyomdát nyom a homlokára, majd játékra invitálja, mielőtt újra eltűnne. Bár próbál nem törődni vele, a pimasz lény tréfáitól azonban már eléggé elege van, így úgy dönt, ezúttal belemegy a dologba, ha ezzel megszabadulhat ettől az egész bosszúságtól. Rögtön haza is tért, hogy megpróbálja lemosni magáról a piros bélyeget, mint azt előzőleg a filccel is tette, ám ez ellen most hosszas dörzsölés sem ért túlzottan sokat. Kicsit halványabb lett ugyan, de eltüntetni úgy néz ki, nem lehet. Egyébként is furcsán néznek rá néha az emberek a viselete és frizurája miatt, most legalább nyomós okuk is lesz rá. A kora délutánt felszerelésének ellenőrzésével tölti, hogy minden a megfelelő állapotban legyen, mielőtt este újra útra kelne, hogy pontot tegyen Semafor játszadozásai végére.

Karakterlap

Kawaii Pyon Kata

Hercegnő

Eltávozott karakterek

Blutig Elfe

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 12 000

Hozzászólások: 20

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 8 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Ilyen rózsaszínes :3

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
Usagi-chan

Post szín:
Az is ilyen rózsaszínes :3 // #FF5577 //


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidércfogócska Quincy módra
« Válasz #5 Dátum: 2016. Júl. 12, 13:30:28 »
Huss, huss, huss! Szelem az este sötétjét, miután kicsit sokáig maradtam a játszótéren. Nem lehet mit tenni, mikor a területed védelme a tét az idő nem számít. Bár lehet, hogy Kicchanék nem így fogják gondolni mert ők már nem értik az ilyen fontos dolgokat. Ők iskolába járnak, vagyis felső gimibe ahova Micchan elmondása szerint csak akkor mehetek majd, ha megnőnek a cicijeim. Bár ezt nem értem, mert akkor Kicchan nem is járhatna oda. :D
Na, de ezzel nekem még nem kell foglalkoznom. Meg nem is akarom. Én a az utca hercegnője vagyok és még sok csatát kell megnyernem a többi utcakölyök ellen. Sok cukorka és játszótér a tét. Néha még Ana-chanokkal is meg kell küzdenem, így nagyon jól elszórakozom, bár a sok Normál olyankor szokott nézni rendesen. Pfu... tudatlanok, nem is értik milyen jó móka. Viszont valami nem okés, már egy ideje.
- He? Nani? – csak állok mint egy szobor. Nem mozdul semmim, pedig sietnem kellene haza. De miért nem? Mi történt?
Hirtelen egy Ana-chan jelenik meg előttem, majd összevissza cikázik, mint aki parázsba lépett. Az nem épp jó dolog, nem is értem, hogy lehet belelépni, na mindegy.
- A csokis puding miso levessel nagyon fincsi ám, tudod? – válaszoltam neki, miután valami érdekes után érdeklődött. Aztán...
- Bííííp?! Mi van de hisz ez... – tuti hogy még nem kóstolta, pedig ha igen, akkor tudná milyen finom. Ehelyett „Bííííp”-el aztán meg hirtelen megközelít és egy filctollal firkál valamit az arcomra. Végül elmegy, így ismét tudok mozogni. Rögtön haza is sietek és megnézem magam a tükörbe. Persze előbb ki kellett cseleznem hozzá a durcimurci Kicchant, akinek nem tetszett, hogy ilyen későig kimaradtam. Szerencsére ügyesen átsiklottam a lábai közt, majd bezárkóztam a szobámba.
- Húúú, kakkoiii!* – jegyeztem meg izgatottan a >firkálmányt< nézve.
Az elkövetkezendő napokban ismét fontos harcokat bonyolítottam le a többiekkel, még annak ellenére is hogy a nap milyen erősen fénylett az égen. Sokszor ment homok a hajamba, meg úgy minden hova, ami nem kicsit volt zavaró. De mindig én győztem, és még többed maguk sem tudtak legyőzni engem buhhaha! Na de a lényeg az egészben, hogy ezeken az estéken mindig megjelent az a rosszcsont Ana-chan és midig ugyan az történt. A firkálmányok az arcomon egyre sűrűbbek lettek, mert hát eszem ágában sem volt lemosni őket. Túl menők voltak. :D
Aztán egy reggel, mikor épp a járdaszegélyen, hajtottam végre egy hihetetlenül ”veszélyes” kötéltáncot, ismét megmerevedtem. Az Ana-chan ismét megjelent és most egy piros pöttyöt hagyott a két szemem között, és egy izgisnek hangzó fogócskára hívott meg estére. Így aztán...
- Yoshi~ Gordon-chan, Usagi-chan! Indulás! – azzal kiszökkentem a szobám ablakán. Sajnos az ajtónál Kicchan állt őrt, miután az anyukák átjöttek panaszkodni amiért a gyerekeikkel játszottam. Nem értettem mi bajuk lehetett, azok a derék kis katonák, négyen rontottak rám, még jó hogy fejbe dobtam őket homokkal.

Karakterlap

Anselm Eberhard Lindhorst

Hakase...

Eltávozott karakterek

Daitenshi

*

Tenshi

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 26 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Asszem ez egy ilyen türkiz szín :D

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Nincs annál rosszabb, mint amikor egy bohóc kenguru terrorizál."

Post szín:
#22b822/#0b7938


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidércfogócska Quincy módra
« Válasz #6 Dátum: 2016. Júl. 15, 17:26:19 »
A tanítás szokásosan elhúzodott. Nem siettem, de mégis időhöz voltam kötve, mint minden nap. Haza kellett érnem, nem túl pozitív, ha nem érek vissza az edzésekre, amiket nekem kell megtartanom. Persze minden napra van kijelölve valaki, aki helyettem belép, ha valami közbejönne. Szóval így gyalogoltam, és még volt kábé egy órám az edzés kezdetéig, és még legalább húsz perc volt vissza az útból. Ilyenkor szoktak megérkezni az emberek a dojohoz. Nem kapkodtam, mint mondtam, úgyhogy kényelmesen sétáltam. A sötétség még nem ereszkedett le, de világos sem volt. Lehetett még látni, és ezért nem értem, hogy miért nem láttam előre, hogy mi fog történni. Egyik pillanatról a másikra teljesen megfagytam, és mozgásképtelen lettem. Lebénultak a testrészeim, de körbenézni még tudtam. Még ebben a pillanatban emelkedett ki a földből előttem egy eléggé összevarrt kenguru. Vagy mi. Jó, tudom, hogy lidérc, de akkor is, totálisan úgy nézett ki, mint valami Frankenstein által összerakott kenguru szörny. Kellemetlen ábrázata volt, valószínüleg egy horrorfilmben jól mutatott volna. Kicsit emlékeztetett valami lajhárra is... Nem tudom hova rakni, így belegondolva. Hollow, mit vártam...?

Milyen érdekeset? Nem tudok elég érdekesre gondolni. Vagyis de, sokminden eszembejutott, de olyan ami őt érdekelhetné, olyan nem. Amúgy is, mi a franc érdekel egy lidércet? Halottak lelkei? Nabumm. Nem tudok másra gondolni. Vicceskedőnek tűnt, igazi bohócnak. Kérdezzem meg, hogy volt e alkalma felpróbálni egy piros puha bohócorrot? Vagy evett e már bohócot? Hagyjuk, hülyeség lenne feleslegesn beszélni vele.

"Nem tudok mit mondani. Fogalmam sincs, hogy mi érdekelne egy lélekzabálót..."
Mint egy idióta reagált erre, egy erős hibajelzéssel tudatta velem, hogy felesleges volt amit mondtam, de hozzáfűzte, hogy helytelen, amit mondtam. Büntetésként pedig megajándékozott egy alkoholos filccel felrajzolt bajusszal. Ezt le kéne mosni edzés előtt, de addig még le kéne vernem ezt az idiótát. Majd keresztbetett rendesen, amikor kijelentette, hogy legközelebb találkozunk, de azért megerőltettem magam, és amint feloldotta, megpróbáltam hirenkyaku segítségével elérni. Persze, ez lehetetlen volt, mert amint tudtam mozogni, ő már nem is volt ott. Nem tudom, milyen helyváltoztatásra képes, de ez elég szép volt. Majd sietősen elindultam hazafele.

Legalább sikerült lemosnom az előzőt, mielőtt lejtszódott a dolog másnap is. Meg utána is. Nem érdekelt továbbra sem, hogy mi érdekli ezeket a szarháziakat, úgyhogy mindegyik nap pont ugyanúgy cselekedtem, hogy valamit legalább észrevegyek a mozgásával, vagy a technikájával kapcsolatban. Ahogy néztem, a faroknyúlványával kapcsolatos a képessége, de a mozgása továbbra is kétséges maradt. Feltehetőleg valami hollow egyedi technikát használt. Mindkét nap sikerült megszabadulnom a firkától még edzés előtt, szerencsére. Majd eljött a következő nap is. Ezúttal más játszódott le.

Reggel esett meg a dolog. Iskolába menet kapott el. Ezúttal gyorsan letudtuk, de kellemetlenül. Kaptam egy piros foltot a jobb szemem alá. Mint egy elcseszett bohóc. Ahogy beértem, megpróbáltam eljutni a mosdókig, és lemosni a dolgot. Nem ment. Semennyire sem jött le, és csak jobban felhúzott, mint az a tahó az elmúlt napokban. Mindegy is, ha kérdezik, valamit kitalálok majd. Ahogy végigsétáltam a folyosón napközben, láttam, hogy voltak másik is hasonló problémákkal. Ha nekik is van, az azt jelenti, hogy ez az idióta nem csak engem szemelt ki. Az osztályban is láttam. Eddig majdnem minden általam ismert quincy-n volt. Akkor lehet, hogy...? Majd este megtudom...

Beszélve az estéről... Edzés után nekiugrottam a városnak, teljes felszerelésben, harcikészültésgben, tetőről tetőre ugrálva. Seele Schneideremet előkészítve, kézben tartva. Vágásra készen. Ma kinyírom azt az állatot.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Júl. 15, 17:35:10 írta Anselm Eberhard Lindhorst »

Karakterlap

Layla Alese Wagner

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 500 / 10 000

Hozzászólások: 33

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 6 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
zöld

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00b359


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidércfogócska Quincy módra
« Válasz #7 Dátum: 2016. Júl. 17, 23:08:52 »
Ahogy egyik este hazafelé tartok a zeneórámról, történik valami, valami furcsa. Olyasmi, amit eddig még nem tapasztaltam. Sem otthon, sem itt, Japánban. Ahogy lépni szeretnék, megdermedek, majd hirtelen mozdulni sem tudok. Legalábbis a testem nem mozdul. A szemem és a szám mozog. Már éppen kiáltani szeretnék, mikor egy rusnya lidérc jelenik meg előttem. Remek :|. Ez az én szerencsém, csapdába sétáltam. A kérdésére, ha tudnám mozgatni a szemöldököm, akkor biztos felvonnám, de így csak meredten bámulok rá. Azonban ez láthatóan nem zavarja. Pedig általában elég zavaró tud lenni, ha az embert egyfolytában bámulják. Mindegy. A szavaira először nem akarok reagálni, aztán eszembe jut, hogy német az anyanyelvem, a lidérc pedig japán.
- Nem tudom, hogy mit akarsz tőlem te rusnya dög - direkt hívom így, ha a nevét mondanám, akkor azt az idegen szövegből is kihallaná. Bár lehet, hogy túlbecsülöm a képességeit. -, de nagyon megjárod, mert nem vagyok egyedül. De most amúgy is csak nézel, mint Bálám szamara, mert egy szót sem értesz abból, amit mondok.
Helytelen? Büntetés?
Mintha ez tényleg valami játék lenne. Én nem tekintek úgy rá. Ő igen, mert fog egy filctollat és összefirkálja az arcom, majd eltűnik. Tudom, hogy így nem mehetek haza, de még utcára sem, ezért betérek az első gyorsétterembe, ahol megveszem a legolcsóbb terméket, majd a mellékhelységben, a nálam lévő szappan és krém segítségével leszedem a mázolmányt az arcomról. Mikor késve érek haza, a szüleim nagyon mérgesek, mert nem szóltam nekik. Igazuk van, de mégsem mondhattam, hogy egy lidérc összefirkálta az arcom.
Úgy döntök, hogy nem beszélek az esetről, talán csak egyszer történt meg, de tévedek. Másnap is megismétlődik, ám ekkor már nem vagyok egyedül, Milo is velem van, ketten esünk bele a csapdájába. Én most megfogadom, hogy nem szólok egy szót sem, de így sem sikerült „kielégíteni”, megint firkálmányos lesz az arcom, vagyis most már arcunk. Ez így nagyon nem lesz jó. És láthatóan Milonak sem tetszik, hogy ez a lidérc szórakozik velünk. Ezzel én is így vagyok, amíg csak engem nem hagy békén addig jó, de a szeretteimet nem engedem bántani :x.  Remélem, hogy Lory nem keveredett bele. Szívem szerint megkérdezném tőle, de ha nem, akkor őt ismerve bele akarna, így csak reménykedek a legjobbakban.
Már meg sem lep, mikor az eset másnap este is megismétlődik a kis dög - Semafor vagy ki - pedig egyre jobban idegesít és komolyan szerencséje, hogy elveszi a mozgásképességemet, mert ha nem tenné, akkor már régen halott lenne.
A pohár akkor telik be, mikor Loryval reggel az iskolába menet kettőnket kap el, majd ad utasításokat. Mondjuk, a szavai alapján azt vélem felfedezni, hogy a húgom is találkozott már vele. De most nem feszegetem a témát, nincs rá idő, ahogy arra se, hogy a filcet levakarjuk magunkról. Komolyan, mégis hogy képzelte ez a rusnya dög, hogy a jobb arcomra rajzol egy kört >o<? Szóval, mivel nincs idő a leszedésre, női módszerekhez kell folyamodnom. Egyszerűen fogom az alapozómat és lealapozom a helyét. Ha Lory szeretné, akkor neki is megcsinálom, esetleg hagyom, hogy magának csinálja, amennyiben nem akarja, nem erőltetem rá a dolgot.
A terembe szerencsére nem érek be késve. Sőt, az olasz osztálytársunk még utánam esik be. Óra után kiderül, hogy reggel Milo is találkozott a szörnnyel és neki is ugyanazt mondta. Sőt, Amarilla is felkiált, hogy valamit nem bír tovább, és segítsek neki, meg hogy találkozzunk. Érdekes. Nem tudom, hogy Milo reagálna-e a dologra, de megelőzöm.
- Rendben, felőlem találkozhatunk, ha szeretnél ^w^ - mosolygok rá kedvesen, mert bár nem ismerem közelebbről, kedves lánynak tűnk. Talán kissé szertelen.
Láthatóan örül a helyeslésemnek. Hát, legalább ennyi. Milonak is elmondom az Amarillával folytatott rövid párbeszédet, és megkérem, hogy jöjjön velünk. Mondjuk szerintem hallotta a beszélgetést, és egyedül el se engedne. Ha pedig le akarna beszélni, akkor határozottan megmondom neki, hogy erről szó sem lehet. Én kiképzett Quincy vagyok!
Sőt, a zeneórám előtt még Lorynak is írok egy üzenetet, a hellyel és az idővel, hogy ha akar, akkor csatlakozzon hozzánk. Illetve utóiratban hozzáfűzöm, hogy akár apa kvinszi felszerelés készletét is megcsapolhatja, még jól jöhetnek azok a dolgok :roll:.
A hegedűórám után pedig tíz perccel a megbeszélt időpont előtt érkezem meg a kijelölt helyre, hogy bevárhassam Amarillát és a többieket, mert bár engem a lány szervezett be, mindenki mást én. Tehát én vagyok a kapocs közöttük.

Karakterlap

Dokugamine Riruka

Mesélő

*

Hozzászólások: 37

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Xcution

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#f5999e || #ac2e5e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidércfogócska Quincy módra
« Válasz #8 Dátum: 2016. Júl. 18, 01:20:45 »
Semafor pont egy villanyoszlop tetején jelent meg, mikor az utcai lámpák fényei felvillantak, hogy megvilágítsák az alattuk húzódó utcákat.
- Akkor a résztvevők készen állnak. Remélem készültek valami jóval. - dörzsöli össze a tenyerét - Akkor kezdődhet a móka!
Mondta és ezzel el is tűnt, hogy elkezdődhessen egy másabb éjszakai szórakozás. Azokkal, akiket meginvitált.

 
Mizuki
Úgy gondolhatod, hogy a szentély környékén ismételten felbukkanhat Semafor. A lépcsősor alján megpillantod, de azzal el is tűnik. Eléggé felbosszantott, és az elhatározásod jóvoltából, ugyebár nem engedheted, hogy nyugodtan garázdálkodjon a környéken, teljesen büntetlenül. Azonban, mikor odaérsz, ahol megpillantottad, egyszerűen nem látod sehol sem. Ezért elindulnál az egyik irányba, de egyúttal bele is lépsz a már megszokott csapdába és Semafor is megjelenik előtted.
- Megszokhattad volna már, hogy nem vagyok tisztességes. … Remélem mostanra azért sikerült kitalálnod valamit. Ha halálra untatsz, akkor az, roppant kellemetlen lesz számodra.
Ezzel a karmával lassan végighúzva, rendesen megvágja a bal karodat, és a véred is kibuggyan. Persze ez nem annyira vészes és mély, de roppant kellemetlen, pláne, hogy nem tehetsz ellene semmit sem.
- Nos? Ha sikerül, akkor elengedlek, de addig itt kell maradnod. … Hagyok egy ki gondolkodási időt neked. De tudod. Ha nem tetszik nekem, amit mondasz, akkor jön a következő…
Ezzel, le is nyalta a körméről a véredet, majd el is tűnt, téged meg egyszerűen ott hagyott. Úgy néz ki, hogy olyat kell mondanod, ami annyira lenyűgözi, hogy majd elenged téged. De mit is mondhatnál? Eddig semmi nem tetszett neki, amit mondtál, vagy nem mondtál.
 
Tenro
A ház mögül meg is pillantod Semafor-t. Azonban, mikor rászegeznéd és lőnél, addigra már nem is volt ott. Biztos vagy abban, hogy láttad, de nem szívesen mozdulnál a rejtekhelyedről, de mi van, ha mégis észrevett, akkor rád fog támadni. Ezért újabb lövő állást kell találnod. El is indultál az újabb kiszemelt hely felé, azonban megint sikerült belelépned a már megszokott csapdába.
- Most már szebbnek találsz? Megfésülködtem…
Egyértelműen gúnyolódott veled, már csak azért is, mert nincsen haja, és többször is megfordult, hogy jobban szemügyre tudd venni, és közelebb is hajolt, hogy jól a szemedbe nézzen. Majd kihajolt a fejedből és folytatta tovább mondandóját.
- Remélem mostanra azért sikerült kitalálnod valamit. Ha halálra untatsz, akkor roppant kellemetlen lesz számodra.
Ezzel, a karmával lassan végighúzva, rendesen megvágja a bal karodat. A véred is kibuggyan. Persze ez nem annyira vészes és mély, de roppant kellemetlen, pláne, hogy nem tehetsz ellene semmit sem.
- Nos? Ha sikerül, akkor elengedlek, de addig itt kell maradnod. … Hagyok egy ki gondolkodási időt neked. De tudod. Ha nem tetszik nekem, amit mondasz, akkor jön a következő…
Ezzel, le is nyalta a körméről a véredet, majd el is tűnt, téged meg egyszerűen ott hagyott. Úgy néz ki, hogy olyat kell mondanod, ami annyira lenyűgözi, hogy majd elenged. De mit is mondhatnál? Eddig semmi nem tetszett neki, amit mondtál, vagy nem mondtál.
 
Vinzent
Semafor vadászatra indultál teljes felszereléssel. Egy sikátorba nézve meg is pillantod, de mire mozdulhatnál, hogy akkor célkeresztbe veszed, addigra már el is tűnik előled. Bemész az L alakú sikátorba és befordulva nem látod a Lidércet, viszont ismét sikerült belelépned a szokásos csapdába.
- Végre ma hozzám szól? Rágógumid van? Megint megpróbálsz leköpni vele? Most sem fog összejönni. … Eléggé merész tőled, hogy így nyíltan és egyedül a vadászatomra indultál. … Remélem mostanra azért sikerült kitalálnod valamit. Ha halálra untatsz a némaságoddal, akkor roppant kellemetlen élményben foglak részesíteni.
Ezzel, a karmával lassan végighúzva, rendesen megvágja a bal karodat. A véred is végigfolyik a mozdulatlan karodon. Persze ez nem annyira vészes és mély, de roppant kellemetlen, pláne, hogy nem tehetsz ellene semmit sem.
- Nos? Ha sikerül, akkor elengedlek, de addig itt kell maradnod. … Hagyok egy ki gondolkodási időt neked. De tudod. Ha nem tetszik nekem, amit mondasz, akkor jön a következő…
Ezzel, le is nyalta a körméről a véredet, majd el is tűnt, téged meg egyszerűen ott hagyott. Úgy néz ki, hogy olyat kell mondanod, ami annyira lenyűgözi, hogy majd elenged téged. Mivel eddig figyelmen kívül hagytad és így is elengedett, így nem tudod, mégis mi érdekelhetné. Most viszont nem szabadulhatsz anélkül, hogy nem kezdeményezel vele kommunikációt. Szemmel láthatólag szívbaj nélkül otthagy a csapdájában, teljesen megbénítva.
 
Kata
Kicchan miatt az ablakon kimászva indulsz el az éjszakába, hogy Semafor játékában részt vehess. A játszótéren a homokozó csúszdájának tetején meg is látod, azonban el is tűnik. Odamész a csúszda létrájához, de mikor megfogod, hogy felmászhatsz, már aktiválódott a már teljesen megszokott csapda és te ismét mozdulatlanná válsz.
- Gondoltam, hogy te benne leszel a játékban. … Remélem mostanra azért sikerült kitalálnod valamit. Ha halálra untatsz, akkor roppant kellemetlen lesz számodra ez a játék.
Ezzel, a karmával lassan végighúzva, rendesen megvágja a bal karodat. A véred is kibuggyan. Persze ez nem annyira vészes és mély, de roppant kellemetlen, pláne, hogy nem tehetsz ellene semmit sem. De neked akár még izgalmasabb játékot is jelenthet.
- Nos? Ha sikerül, akkor elengedlek, de addig itt kell maradnod. … Hagyok egy ki gondolkodási időt neked. De tudod. Ha nem tetszik nekem, amit mondasz, akkor jön a következő…
Ezzel, le is nyalta a körméről a véredet, majd el is tűnt, téged meg egyszerűen ott hagyott. Úgy néz ki, hogy olyat kell mondanod, ami annyira lenyűgözi, hogy majd elenged téged, és te is aktívabban részt vehess ebbe a játékban. Vagyis ahogy ígérte a fogócskában. De mit is mondhatnál? Eddig semmi nem tetszett neki, amit mondtál, vagy nem mondtál.
 
Anselm
Teljes harckészültségben vágsz neki az éjszakának. Hiába láttál esetleg másokat is hasonló pöttyel, mégsem gondoltad szükségességét annak, hogy esetlegesen szövetségre lépj velük, vagy a segítségüket kérd. A háztetőkön ugrálva próbálsz Semafor nyomára bukkanni, mikor az egyik háztetőn megpillantod, de mire rátámadnál, addigra eltűnik. Mivel úgy véled nem mehetett messzire, így gyorsan odaugrasz, de nem látod, azonban egy óvatlan lépéssel sikerül ismét a szokásos csapdába lépned.
- Eléggé merész tőled, hogy így nyíltan és egyedül a vadászatomra indultál. … Remélem mostanra azért sikerült kitalálnod valamit. Ha halálra untatsz a semmit-mondásoddal, akkor roppant kellemetlen lesz számodra.
Ezzel, a karmával lassan végighúzva, rendesen megvágja a bal karodat. A véred, be is fogja a fehér ruhád ujját. Persze ez nem annyira vészes és mély, de roppant kellemetlen, pláne, hogy nem tehetsz ellene semmit sem.
- Nos? Ha sikerül, akkor elengedlek, de addig itt kell maradnod. … Hagyok egy ki gondolkodási időt neked. De tudod. Ha nem tetszik nekem, amit mondasz, akkor jön a következő…
Ezzel, le is nyalta a körméről a véredet, majd eltűnik, téged meg egyszerűen ott hagyott. Úgy néz ki, hogy olyat kell mondanod, ami annyira lenyűgözi, hogy majd elenged téged. Az, hogy nem tudod, mit mondj helyes válasznak, az most roppant kellemetlen. Nagyon igyekezned kell, ha nem akarsz egy mozdulatlan szobor lenni, egy ház tetején.
 
Hiro
Egy roppant szerencsétlen lépésnek hála sikerült három lépcsőfokot elesned. Ennek következtében kaptál egy jó kis gipszet, melynek hála csak fél cipőt tudsz hordani, így azon a bizonyos estén gipszes lábbal lépsz bele a már megszokott csapdába. Még így, törött lábbal is nekiesnél Semafor-nak szívesen, azonban ő roppant lemondóan nézett végig rajtad.
- Hajjaj! Így aztán veled nem fogócskázhatok. Sebaj! Vannak sokkal egészségesebb versenyzőim is, így téged szabadjára engedlek. Majd talán máskor… Old fel!
Majd ahogy megjelent, úgy el is tűnt. Úgy tűnik, hogy bizony ma éjszaka te nem leszel részese ennek a különleges játéknak.


(click to show/hide)

Amarilla, Layla, Loreley és Milo
Ki-ki, milyen meghívással, de a park bejáratánál, egészpontosan nagy utcai óra alatt gyűltök össze, hogy végre véget vessetek Semafor csíntevéseinek. Mikor mindannyian megérkeztek, akkor egy gonosz kacajt hallotok és Semafor-t meg is pillantjátok az óra tetején. Azonban a farka lendítésével máris a csapdában, mozdulatlanul álldogáltok. Mivel elég közel álltok egymáshoz, így elég két vörös csapdakör, hogy megfogjon benneteket.
- Nocsak, nocsak! Volt annyi eszetek, hogy összeálljatok? Nem gondoltam volna, de így csak izgalmasabb lesz ez a fogócska. … Remélem mostanra azért sikerült kitalálnotok valamit. Ha halálra untattok, akkor az, roppant kellemetlen lesz számotokra.
Ezzel, a karmával lassan végig húzza, rendesen megvágja a bal karotokat. Végigmegy rajtatok egyesével. A véretek is kibuggyan és végigfolyik a kezeteken. Persze ez nem annyira vészes és mély, de roppant kellemetlen, pláne, hogy nem tehettek ellene semmit sem, még úgy sem, hogy mind a négyen ott vagytok, és képesek lennétek harcolni.
- Nos? Ha sikerül meglepnetek, akkor elengedlek titeket, de addig így kell maradnotok. … Hagyok egy ki gondolkodási időt nektek. Ha nem tetszik nekem, amit mondotok, akkor jön a következő… - ezzel, le is nyalta a körméről a vért - De ugye azt ti sem akarjátok? … Hoztam magammal szótárt is, de örülnék, ha inkább egy nyelvet beszélnénk. Rendben? Akkor az, nektek is jó. Meg a jelenlegi helyzet sem különösebben érdekes, a hallgatás meg még úgyse… A káromkodás meg roppant csúnya szokás. Szappant is hoztam, hogy kimossam a csinos kis szádat… Ne legyetek restek! Négyen vagytok! Kápráztassatok el!
Az említett tárgyakat fel is mutatta, hogy nem a levegőbe beszélt eddig. Gondolkodási idő hagyást pedig úgy is értette, hogy most itt hagy benneteket, csak úgy mozdulatlanul. Úgy néz ki, hogy olyat kell mondanotok, ami annyira lenyűgözi, hogy majd elenged benneteket. Az, hogy nem tudjátok, mit mondjatok neki, helyes válaszként, az most nagyon nem jön jól nektek. Ha nem akartok mozdulatlan szobrok lenni a parkban, akkor ideje lesz, hogy tanácskozzatok. Tényleg jó helyzetben vagytok, mert talán így négyen, ki tudtok találni egy olyan választ, amit megfelelőnek ítélhet. Adjatok bele mindent. Annyit már biztosan tudtok, hogy ha elég közel álltok egymáshoz, akkor képes több embert is egy csapdával megkötni, valamint egytől több csapda megidézésére is képes. De mégis mennyi az a bizonyos szám, amit meg tud idézni? Lehet, ha jobban helyezkedtek, akkor egyikőtök nem lett volna csapdába ejtve? Ám most az a legfontosabb, hogy kiszabaduljatok abból a csapdából, amiben éppen benne álltok.



Határidő: 2016. Július 28.
Post sorrend: Nincs

.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Júl. 18, 10:27:14 írta Dokugamine Riruka »

Karakterlap

Amarilla Bianchi

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 000 / 15 000

Hozzászólások: 163

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 20 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sárga

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#ad7170 || #fcf7bd


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidércfogócska Quincy módra
« Válasz #9 Dátum: 2016. Júl. 19, 00:30:31 »
Layla mosolyogva igent mondott, így teljes a boldogságom. Semafor-nak esélye sem lesz ellenünk. Szóval akkor még van időm hazaugrani és átöltözni. Magamhoz venni az eszközeimet. Felkészülök a fogócskára. De hogy, hogy nem megint késésben vagyok. Állandóan ez történik velem, így nagy szaladásban vagyok. Nagy meglepetésemre nem csak Layla álldogált ott. Szép szőke haját már messziről felismerem, de rajta kívül volt még egy számomra ismeretlen lány, és egy ismerősebb fiú, Milo személyében. Így mikor odaértem kicsit nagyra nyílt szemekkel néztem végig a többieken. Három lány és egy fiú. Charlie… Semafor angyalai és Bosley. Ezt lehet, nem osztom meg velük hangosan… Milo el van kényeztetve itt…
- Sziasztok! Milo, te is kedvet kaptál hozzá? … Szia! Az én nevem Amarilla Bianchi, Layla és Milo osztálytársa vagyok. Én hívtam Layla-t, mert Semafor-al egyedül nem bírtam, de nem gondoltam, hogy csatlakoztok hozzánk. Ennek nagyon örülök. Így esélye sem lesz…
Fordulok a számomra ismeretlen lányhoz, és mosolyogva bemutatkozok neki. Nagyon aranyos, remélem jól ki fogunk jönni egymással, de továbbra sem igazán értem ezt a nagy csoportosulást. Nem mintha bánnám, mert így legalább többen vagyunk egy lélekkajálóra. Így biztos nem szökik meg a kezünk közül. De mikor feltenném a kérdést, hogy merre is induljunk Semafor-t keresni, akkor gonosz kacajra leszünk figyelmesek. Semafor pedig az óra tetején kuksolt, és mire mozdulhattam volna, addigra már a csapdában is vagyunk. Két kör bővel elegendőnek bizonyult, hogy lefogja mind a négyünket. Akkor nem csak egy rejtett csapdát képes aktiválni, ami pedig roppant bosszantó, ha el akarjuk ám kapni.
- Volt annyi eszem, de Layla érdeme, hogy ilyen sokan lettünk. … De ha ennyire meglepődtél, akkor el is engedhetnél…
Úgy néz ki, hogy tényleg ki kell találnunk valami számár is érdekes dolgot, hogy elengedjen. Azonban a megszokott összefirkálások helyett összekarcolások lesznek, ami nem igazán kellemes dolog. Persze nem mély, de attól sokkal fájdalmasabb és még vérzik is. Még jó, hogy hoztam elsősegélycsomagot a táskámba, azonban mivel nem tudunk mozogni, így gyorsan ellátni sem tudom, sem a sajátomat sem a többiekét.
- Ha sikerül? De eddig semmi sem tetszett. … Nincs kedvem így maradni örökre. Egyébként is igazságtalanság ez a fogócska, hogy te csak így lekötsz bennünket… Esélyt sem adsz nekünk… Nem.
Tényleg nem szeretnék újabb véres karmolásokkal gazdagodni. De a szótárt és a csúnyaszót nem értettem. Ha szabadon tudnám mozgatni a fejemet, akkor elkerekedett szemekkel jobbra biccenteném és egy kérdőjel is elúszna. De a kerek szemek megvannak, ugyanis német-japán szótár volt a kezében. Csak nem azt a nyelvet akarja tanulni… Ja nem, valószínűleg Layla az anyanyelvén szólalhatott meg. Mivel ő sem szigetlakó, így németül szólalhatott meg automatikusan. Most kicsit áldom a nagyi által erőltetett németet. Mert így beszélhetünk úgy, hogy Semafor nem érti majd.
- Semafor komolyan gondolta, hogy itt hagy bennünket lekötve. Én nem akarok szobor lenni a szökőkútban. Nem állna jól nekem… Valakinek van ötlete, hogy mégis mi keltheti fel egy lélekkajáló érdeklődését?
Tényleg nem tudom, hogy mi nyűgözheti le annyira, hogy legalább elgondolkodjon azon, hogy elengedjen. Eddig egyszer sem sikerült lenyűgöznöm. Most nagyon meg kell erőltetnünk magunkat, ha fel akarunk szabadulni. Éppen ezért elkezdtem forgatni az agykerekeimet.
- Szerintetek az jó, hogy elmesélem azt a Mochi-t, amit korházba juttatta az elsőst? … Háztartás órán csináltunk és az enyém kőkeményre sikeredett. Két elsős berontott a terembe, mert szerelmi vitás fogócskát játszottak. A lány megragadta, pont az én Mochi-mat. Felkapta és olyan jól eldobta, hogy telibe, fejbe találta a fiút. Úgy kellett mentőt hívni hozzá. De lehet, hogy már te is hallottad…
Mesélem a lánynak, mert Layla és Milo szemtanúi is voltak az esetnek. Nem tudhatom, hogy ez mennyire lesz jó. De egynek lehet, nem lenne rossz dolog, de lehet, jobb ötletük is támad ettől. De tényleg miféle jó történet kápráztatná el?
- Mi lenne, ha négy történtet raknánk össze? Akkor hátha olyan keveredik ki belőle, ami biztos elgondolkodtatóba ejti. … Szerintetek? … Vagy rossz gondolat? … A végén meg esetleg megkérdezni, hogy szerinte melyik rész volt az, amelyik nem történt meg vagy nem úgy volt. Lehet, felkeltené az érdeklődését… Nem?
Ez az ötlet jutott eszembe, ha már arra hívta fel a figyelmünket, hogy dugjuk össze a fejünket. Így meg biztos mindenki hozzáteszi a maga történetét. Lehetőleg minél hihetetlenebbet és dobjuk vissza a kérdést, hogy szerinte melyik az, amelyik nem igaz. Ha pedig nem találja el, akkor el kell engednie. Ez nem is olyan fejsze vesztette villanykörte…

Karakterlap

Shirei Tenro

Quincy

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
18 800 / 30 000

Hozzászólások: 131

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 10 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Törött porcelánként is lehetséges ragyogni.

Post szín:
Mistyrose


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidércfogócska Quincy módra
« Válasz #10 Dátum: 2016. Júl. 27, 15:58:18 »
Nem kellett sokat várnom. Alig pislogtam, és megpillantottam tőlem méterekre a magát Semafornak nevező csúfságot. Rögvest rászegeztem az íjamat, de mielőtt lőhettem volna, eltűnt.
Meglepve eresztettem le a fegyvert, értetlenül pislogva a történtek után.
- Ez nem lehet igaz! – suttogtam, visszahúzódva a ház mögé.
Biztos voltam abban, hogy az előbb láttam. Közel állt, viszont azt kizártam, hogy a mozdulataim alapján szúrt volna ki. Összeszorított fogakkal tanakodtam tovább. Fogalmam sincs, hogy történhetett! Viszont ha eltűnt, az egyet jelenthet: nemsokára számítanom kell az újabb felbukkanására. Vagyis jobb mielőbb új helyet keresnem!
Kilestem ismét, de a kenguruszerű szörnyeteget sehol sem láttam. Tökéletes alkalom.
Kisétáltam az óvó sötétségből, majd egy a közelben parkoló teherautó felé indultam. A jármű fekete volt, és elég nagy ahhoz, hogy ígéretes búvóhelyként szolgáljon. Szerettem előretervezni, az viszont meglepett, mikor a fele úton megálltak a lábaim. Mentem volna tovább, de nem tudtam.
A tekintetem ösztönösen lecsúszott a piros ragyogás forrására. Fél pillanat alatt leesett, hogy megint mibe kerültem, majd semmitmondó pillantásokkal üdvözöltem a csapda létrehozóját.
-  Sok munkád lehetett azzal, ami max a farkad végén nő!
Szánalmas gúnyolódása viccként hatott csupán. Magamban jót röhögtem az egész megjelenésén, és ahogy megfordult párszor. Ennek ellenére alábecsülni nem akartam, hisz fogalmam sem lehetett arról, milyen erős. Bármilyen trükk rejtőzhetett a tarsolyában, főleg, hogy a „játék” nagyon be se indult. Még.
Arra már némán hallgattam, mikor a képembe hajolt és a halálra untatásról járatta a száját. Velem már megtette párszor, ez volt az első alkalom, hogy élveztem a hülyeségét. Még a karomba vájó karom sem tudott kitéríteni belőle. Habár kissé kellemetlen, azt meg kell mondanom. Az erre hozott fáslit pedig kötszerrel együtt valamelyik zsebembe gyűrtem.
Ez a dolog már kevésbé tetszett, majd az sem, hogy ott hagyott vérző karral a körben ácsorogni. A seb nem volt mély, de na! Ki élvezné ezt a helyemben? Aztán még mesélnem is kell neki, viszont semmi nem kötötte le idáig. Akkor vajon az segít bármit is, ha az életemből mondanék el valamit…?
Nem, nem, és nem! Semmi köze nem volt ahhoz, amibe eddig csak néhány embert avattam be. Ugyanakkor tudtam, hogy ez az este valószínűleg vérre menő lesz. Mi van, ha következőleg se mondok semmit? Kaparófának néz majd?
Éppenséggel reális eshetőségnek tűnt. Elbizonytalanodva gondolkodtam a fennmaradó lehetőségeimen, az aprócska sérülést bámulva. Oké. Inkább mesélek neki egy egész kellemes dologról. Mondjuk úgy 10 évvel ezelőttről... Már csak arra kell várnom, hogy felbukkanjon a csúfság.

Karakterlap

Akabeni Mizuki

Eltávozott karakterek

Miko

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 15 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 11 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#A5A3BB


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidércfogócska Quincy módra
« Válasz #11 Dátum: 2016. Júl. 28, 22:37:05 »
Ami azt illeti, nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet szétválni egy ilyen krízisben. Elvégre mégiscsak egy olyan lényt üldözünk, amivel tök egyértelmű, hogy egyedül nem lehet boldogulni. Eddig sem ment. Ha sikerülne, már rálőttem volna egy-két nyilat, vagy megkínáltam volna néhány szelleműző cédulával. :/ De Hidari-san taktikai döntést hozott, ráadásul a terepszínű öltözete miatt nem is tudom, merrefelé vetette be magát a fák közé. Tulajdonképpen szerintem is logikusabb lépés lenne arrafelé indulni, amerről nem számít rám, de rólam tud, másról nem, úgyhogy inkább eddigi találkozóink helyszíne felé indulok. Már a lépcsősor tetejéről észreveszem itt ólálkodni, mintha csak szórakozni akarna velem. Szemtelen démon. :| Lassan lépkedek, fokonként haladva, minden pillanatban lövésre készen. Bőven sokáig volt ideje garázdálkodni ennek a szent helynek a környékén. Az istenek szörnyen dühösek lennének rám, ha ezt még sokáig hagynám.
Meglepő módon a lépcsősor aljáig nem találok semmilyen nyomot. Pedig ennyi idő alatt már bele szoktam lépni egy csapdájába. Mondjuk nem az lenne a cél, hogy csapdába sétáljak, de Hidari-san úgyis itt van valahol a közelben, ha más nem, majd kihúz a csávából. Gyanús, hogy nem látom semerre. Ha most elkezdem keresni, azzal pontosan azt fogom tenni, amit szeretne. De ha nem indulok el semerre, akkor felhívom magamra a figyelmet – az emberekét is – ráadásul nyílt célpontot csinálok magamból. :/ Ezt megfontolva inkább elindulok a fás terület felé, hátha arrafelé megtalálom a szemtelen démonját. Ott sok minden van, ami mögött el lehet bújni és leselkedni.
Ez a tipp be is válik, nagy kár, hogy megint hatalmába kerít a jól ismert szoborérzés. :| Nem a legbüszkébb pillanatom, az biztos. Vajon Okaa-san mit mondana, ha mindezt leírnám neki a következő élménybeszámoló e-mailemben? Egyáltalán elhinné? Végülis ő is az egyik középkori Tsukatani-testvér leszármazottja, hiszen az ő oldaláról kötődünk a templomhoz, de nem hiszem, hogy különösebben hinne az ilyesmiben. Mikor nagy ritkán itthon van, akkor sem láttam még, hogy feltűnnének neki a környezetünkben lévő onik. Pedig egyszer-kétszer voltak a közelünkben.
– Pedig ha az egyik szereplő szoborrá dermed, az aligha nevezhető fogócskának – húzom el a számat Semafor megjelenésekor. Ha untatom, megjárom? Talán inkább neki lesz kellemetlen, ha megjelenik az erősítésem. Bár nem feltétlen lenne jó, ha tudna erről. Az komoly stratégiai baki lenne részemről, úgyhogy inkább hallgatok kedvenc lakótársamról. Összeszorítom a fogaimat, mikor megvágja a karomat. Nem hiszem, hogy mély, de nem tudom lehajtani a fejem, hogy megnézzem. Azt érzem, hogy valami végigfolyik a karomon, gondolom, a vérem. Ezt nem lesz könnyű kimosni a miko öltözet felső részéből. Pontosan az ilyenek miatt nem akartam belelépni ebbe a csapdába, mert azt tehet velem, amit akar. :/ És őszintén szólva cseppet sem nyugtat meg az ígéret, hogy ”hagy nekem némi időt”, és ezzel lelép, engem meg itt hagy ebben a vörösen izzó körben. A templom körüli erdős terület kellős de közepén.
– Hidari-saaaaan – nyüszítek halkan magam elé, pontosan most lenne szükségem rá, hogy kitaláljak valamit. Egyáltalán mi érdekelheti ezt a lényt? Nem hiszem, hogy a nevének jelentése újat mondana neki, pedig a minap rákerestem az interneten, mert bosszantott, hogy nem tudom mihez kötni. Akkor mit mesélhetnék? Talán az egyik középkori történetet a Tsukatani-fivérek tevékenységéről? Vagy az animét, amit a hétvégén Aoi-channal néztünk? Az miről is szólt? Egyáltalán, mit néztünk? Nem sokra emlékszem a sztoriból, az sem biztos, hogy egy darab cucc volt. Engem lekötött, hogy normális indokom volt a nassolásra, és nem igazán tudtam követni a tényleges történéseket.
Ha nem kötne le az átok, ugranék egyet, mikor Hidari-san feje  megjelenik mögöttem a bokorban, és a probléma felől érdeklődik. Csaknem rosszul leszek, mikor célozgatásom után azt kéri, ne mozduljak, mert kiássa a taposóaknát. Milyen aknát? O_O Nem hiszem, hogy ez az, inkább átoknak tűnik. De mire ezt szóvá tehetném, már a mellettem lévő bokorban van, aminek a tövéhez odaér a vörös kör. Ez mondjuk nem segít a gondolkodásban, de ha még róla is el kell terelnem a figyelmet, akkor mindenképpen valami olyan képtelenséggel kell előállnom, ami a karakurai oni*-támadások mellett akár még hihető is lehetne. Szóval, hogy is voltak azok az animék és miről szóltak?

*oni = Mizuki szava járásában a hollow
*Hidari bemozgatására engedélyt és IC-t köszönöm Nikkának
« Utoljára szerkesztve: 2016. Júl. 28, 23:44:18 írta Ukitake Juushirou »

Karakterlap

Kawaii Pyon Kata

Hercegnő

Eltávozott karakterek

Blutig Elfe

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 12 000

Hozzászólások: 20

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 8 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Ilyen rózsaszínes :3

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
Usagi-chan

Post szín:
Az is ilyen rózsaszínes :3 // #FF5577 //


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidércfogócska Quincy módra
« Válasz #12 Dátum: 2016. Júl. 28, 23:40:57 »
Yoshi~ Ablakból kiugrás, pipa. A faág elkapás, pipa. Pördülés a faág körül... pördülés a faág körül... mondom pörd... iksz. :( Majd máskor tuti nem veszítek, így már ez a gonosz fa a és a röhögő majmok is az ellenségeim. Biztos Ő is összefogott Kicchannal, hogy itt tartson, na de abból nem fog enni! De nem ám! Le is ugrottam a fa alatti bokorban kikötve. A szoknyácskám összevissza felakadt az ágacskákra, már majdnem azt hittem, hogy a kukkolós bácsik, majd észre veszik. De akkor ott sem lett volna kegyelem. Grrrr! >w<
~ DE, erre most nincs időm! ~ sietnem kellett, hogy elkaphassam az a Szemfoltot, és én nyerhessem a játékot, akármi is a jutalom. De biztos, hogy cukor meg ilyenek lesznek, mert én azt szeretem! Ezen magamban elhangzott kinyilatkozásommal el is indultam szélsebesen a játszótér irányába.
- Yoooshi-! Touchaku suru! – egy nagyot huppantam a homokozó tetején, kisebb porfelhőt kavarva, miután a kvínszi suhanással az eget szeltem át. Mert Én ilyet is tudok ám. Sok mindent tudok, amiért dicséret jár ám ezt ne felejtse el!!!!
- Nyaaa~ gyerünk, hol vagy te gonosz kis Szemfolt! – máris a szemem fel kapom a kezecskémet és körbe kémleltem a terepet. Egyszer még le is tekintettem Usagi~chanra, hogy ő nem elmulasztja el a megfigyelői szerepet. Az volt a sanda gyanúm, hogy csak előre meredezik, ahelyett hogy körbe-körbe bámészkodna, keresve a gonosz kis Ana-chant.
- Usagi-chan! Jó munkát végezz, vagy nem kapsz a jutalomból, értetted? – ezzel a felszólalásommal, úgy tűnt, hogy végre komolyan vette a dolgot.
Hát igen, néha nehéz jól megfizethető társakat szerezni. Csak egyszer nem adsz neki répát és máris lázadni kezd! Botrány!
- Háh! MITSUKETA~!!! – kiáltottam fel győzelem ittasan, mikor megpillantottam Szemfoltot a mászóka tetején. Rögvest utána is eredtem, és hogy a hadicselem tökéletesen sikerüljön, a mászóka aljától kezdtem el felmászni, hogy tőrbe csalhassam a gyanútlan áldozatot. :D De az a kis Szemenfolt, már megint csaláshoz folyamodott. A testem megint szobor lett, pedig tudtommal most fogócskáznunk kellett volna, ez pedig, így nem az a játék.
- Már egy csomó érdekes dolgot mondtam te Szementfolt! Ha nem érted meg a csokis-műzlis-répatorta romantikáját nem is vagy igazi Ana-chan! – olvastam be ennek az oktalan, butuska, lénynek aki szépen összekaristolta a kezemet. - A málna szörpöt nyalogassad ne az én véremet!Nehogy azt hidd, hogy sokáig csalhatsz, úgy is én leszek a nyertes, és akkor én fogok ott álni ahol te vagy, te gonosz kis Rókatündéregér!

Touchaku suru – Megérkezni/ Itt: Megérkeztem
Mitsuketa – Megtaláta/ Megtaléltalak


Karakterlap

Layla Alese Wagner

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 500 / 10 000

Hozzászólások: 33

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 6 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
zöld

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00b359


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidércfogócska Quincy módra
« Válasz #13 Dátum: 2016. Júl. 28, 23:48:07 »
Végül csak sikerül összehozni azt a találkozót, és mindenki eljön a megjelölt időpontra, helyre. Addig, amíg az egymást nem ismerők bemutatkoznak, én körbepillantok a terepen. Nem különösebben örülök annak, hogy Amarilla nyilvános helyet adott meg. Jobb lett volna valami zárt. De mindegy. Kár ezen keseregni, eddig eszembe sem jutott, hogy így bármikor megjelenhet és elkaphat a dög. De ezt megemlíteni sincs időm, mert amit az óra elüti az egészet, megjelenik a dög. Egyből fogva is ejt minket két körrel. Remek, vagyis nem csak egyet tud csinálni :|. Ez nem túl jó.
Az élcelődésére nem mondok semmit. Ezzel ellenben Amarilla úgy érzi, hogy reagálnia kell. Ez nem jó ötlet. Adja alá a lovat. Mikor megvágja a kezemet, komolyan hálát adok, hogy nem tudok mozogni, így nem nézek le rá. Azonban érzem, ahogy folyik a vér. De próbálok elvonatkoztatni. Ez víz, semmi más, csak víz. T_T
A szlogen most is ugyanaz, mint eddig. Szórakoztassuk el, lepjük meg. Most komolyan? Nem tudja magának csinálni? Van keze :o. Bár lehet, hogy a lidércek nem vágynak ilyesfajta örömökre. A szótáras megjegyzésre csak elmosolyodom. Ha nincs valami őrülten nagy nyelvérzéke, és fénysebességgel határos gyorsasága, akkor teljesen felesleges az egész. Nem fogja tudni használni. Buta lidérc.
- Örülök, remélem tudod majd használni ^w^ - felelem németül, bevállalva azt is, hogy esetleg kapok egy újabb vágást. Nem a fájdalommal van bajom, a vérrel. A többi „felszerelést” nem tudom hová tenni, de nem is érdekel. Rám csak a szótár vonatkozott.
Szívem szerint rászólnék Amarillára, hogy ne kommunikáljon vele feleslegesen, de végül is mindegy, az ő dolga. Nem különösebben szólhatok bele abba, hogy mit csinál. Ha így érzi helyesnek, akkor tegye :o.
- Nem leszel szobor  ^w^- válaszolom röviden. Nem értem a gondolkodásmentét >w<! Miért kerülne be a kőparkba? Akármennyire arcoskodik a dög, az ereje nem tudhat minket végtelen hosszú ideig fogva tartani. Az erejének is vannak korlátai. Vagy legalábbis remélem. Mindenesetre, most jobb a jelenre koncentrálni. Ha tudnék, akkor bólogatnék az elhangzott ötletre, hogy megértettem. De ilyesmi nem megy. Azt hiszem, hogy egyáltalán nem kedvelem Semafort.
- A négy külön történetnek semmi értelme nem lenne, szerintem - kezdek bele németül, remélve, hogy Amarilla is érti. - Se füle, se farka nem lenne a dolognak. A mochis történet talán nem lenne olyan rossz, az tényleg vicces volt. De nekem is van egy ötletem ^^. Semafor férfi. Vagy legalábbis azt hiszem. - Hogy őszinte legyek, nem tudom, a lidérceknek van-e nemük, de nekem ez a velünk szórakozó valami inkább az erősebb nem képviselőjének tűnik, sem mint a gyengébbnek. Aztán lehet, hogy tévedek, végül is a tervem valamilyen szinten mind a két nemre vonatkozhat. - A férfiak - és amúgy a nők is - szeretik, ha az ember simogatja az amúgy is nagy egójukat, és végül is azt mondta, meg kell lepnünk. Lássuk be; senki sem számítana arra, hogy ilyen helyzetben elkezdhetik dicsérgetni - vonnám meg a vállam, ha lehetne. Mondjuk, az ötletemnek van egy kis Stockholm-szindróma szaga, hiszen ha a többiek belemennek, akkor olyan látszatot fog kelteni, mintha megkedveltük volna a rusnya dögöt. Pedig nincs így. Én egészen biztosan nem kedvelem, csak ki akarok jutni. Remélem, Lory megcsapolta apa minden létező készletét, ahogy írtam neki. Kellenének azok a fegyverek, ha kiszabadulunk.
- De, ha valakinek van valami más ötlete, akkor ne fogja vissza magát ^o^. Lory, Milo! Én titeket is nagyon szívesen meghallgatnálak - pillantanék feléjük, ha tudnék. Remélem, hogy nekik is van valami jó ötletük, és akkor a végére esetleg kihozhatunk valami hasznosat is a dologból. Nem akarom megvárni, hogy lejár az erejének idő limitje. Már, ha van neki olyan. De kell lennie. Ugye >o<?
« Utoljára szerkesztve: 2016. Júl. 29, 04:07:22 írta Layla Alese Wagner »

Karakterlap

Vinzent Feuerstein

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 500 / 15 000

Hozzászólások: 55

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#363F43


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidércfogócska Quincy módra
« Válasz #14 Dátum: 2016. Júl. 28, 23:52:28 »
Megbizonyosodott róla, hogy dolgai kifogástalan állapotban vannak, majd gondosan elhelyezte őket kabátja megfelelő zsebeiben, ahonnét könnyedén hozzájuk férhet majd. A bélyeggel a homlokán végül nem tudott mit kezdeni, így ahelyett, hogy frizuramódosítással próbálná elrejteni, inkább szabadon, ezzel azt üzenve a lénynek, hogy nem zavarja a dolog. Kilépve szállásáról a nap már lemenőfélben volt, tökéletes idő egy kis lidérc vadászatra, ugyanis kevésbé kell aggódnia esetleges szemtanúk és áldozatok miatt. El is indult hát arra a környékre, ahol már előzőleg többször is összefutott Semaforral. Egy sikátorba bepillantva észre is veszi az említett egyént, de mire fegyverét célra tarthatná, már köddé vált. Talán észrevette? Elindulva abba az irányba, hol legutóbb látta, beljebb merészkedik a sikátorban, ám egy kanyar után befordulva ismét a szokásos vörös kör jelenik meg alatta. Már szinte meg sem lepődik a mindennapossá vált eseményen. Jó szokásához híven a csapda tulajdonosa is megjelenik. Arról kérdez van-e Vinzentnek rágója. Mégis miféle kérdés ez? Hát persze, hogy van, a nélkül ki sem mozdulna az utcára. Hogy ezt a hollow tudtára adja, fújt is egy gömböt, ha már csak a száját tudja mozgatni, legalább ezt megteheti. Társakat szerezni, még ha akart volna se tudott volna, mindig is egyedül dolgozott, elvarratlan szálak nélkül, így szövetségesei sincsenek. A dolgok sajnos megint kezdtek nem úgy alakulni, ahogyan eltervezte. Némán tűrte, ahogyan az alávaló dög átszakítja még a golyóálló kabátját is. Ezúttal lemaradt mondandója végéről az „Oldd fel!”, s lám, a kör valóban nem tűnt el, jól otthagyva Vinzentet a csávában. Mivel sokkal inkább lelőni szerette volna Semafort, nem pedig csevegni vele, így ezidáig továbbra sem szólalt meg, viszont úgy tűnt ez a magatartás nem vezet sok jóra. Többet kell megtudnia ellenfeléről. Ha be akarja cserkészni, jobban tisztában kell lennie. a képességeivel. Elhatározta, hogy visszájára fordítja a dolgot és úgy fogja elűzni a lény unalmát, hogy ráveszi, meséljen magáról. Így történt, hogy mikor Semafor visszatért az első mondat, amit felé intézett a következő volt:
- Sárgát is tudsz?
Már korábban megfigyelte, hogy a csapdákhoz köthető színek mennyire jellemzőek. Piros, mint a tiltás színe, amikor nem szabad mozdulnod. Zöld, az engedély, amikor újra mozoghatsz. Olyan, mint egy forgalom rányitó lámpa, ezért is jutott eszébe az egyetlen szín, ami eddig hiányzott ebből az elképzelésből.