Szerző Téma: Lidércfogócska Quincy módra  (Megtekintve 9182 alkalommal)

Description: Új Quincy-k küldetése

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Shimizu Saori

Ember

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 000 / 15 000

Hozzászólások: 35

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 12 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidércfogócska Quincy módra
« Válasz #15 Dátum: 2016. Júl. 29, 03:00:08 »
Az utóbbi napok borzalmasak. Kifejezetten feszült a hangulat. Történelemből dolgozatot fogunk írni. Felkészültem rá, de a japán történelem idegesítően részletes. Sok az évszám, és furcsák a nevek. Nehéz mindent fejben tartani. Főként, ha esténként más elfoglaltsága is akad az embernek. Eleinte csak idegesített. Most már frusztrálónak találtam. Nem a történelmet. Semafort.
Japánban semmi érdekes nincs. Elküldtem melegebb éghajlatra, ahogy a fiúk tanították. Németországba is. Szerintem nem vett komolyan. Pedig ott minden százszor érdekesebb. Lehet nem értette, amit mondok. Azt mondják, ha ideges vagyok erősebb az akcentusom. Igazából, mikor valóban mérges vagyok, németül beszélek. Layla előtt nem káromkodtam. Csendben maradtam inkább. Csak a szemem forgattam. Semmit sem ér ezzel a játékkal. Anyuékkal nem beszéltünk róla. Laylának hagytam, hogy elrejtse a szememen a karikát. Nem lehet több kihágásom az iskolában, apu megkért rá.
SMS. Layla írta. Találkozni akar, hogy pontot tegyünk az ügy végére. Kendo órám van előtte. Azért bepakolom a szükséges dolgokat egy táskába. A szekrényembe tettem, kendo után csak felveszem, és mehetek is a parkba. Milo. :| Nem számítottam rá, mikor elindultam. Ő egy nyápic. Layla sokat sírt miatta. Nem kedvelem. A másik lányt nem ismerem.
- Loreley Felicie Wagner. – Válaszoltam. Gondolom, a közös vezetéknévből kitalálja, hogy Laylával rokonok vagyunk. Ha nem, majd rákérdez. – Jó sokat beszélsz. :o – Jegyeztem meg.
Milora csak csúnyán néztem. Nem érdemel többet. ˘w˘ Aztán megjelent a lidérc is. Idegesítően, ahogy szokott. Egyet kellett értenem Rillával. Nem ér, hogy folyton tehetetlenek vagyunk. Más körülmények között nem lenne esélye. Egész biztosan elkapnánk Laylával. ˘o˘
- Másokat a szabadságukban korlátozni is az. Ölni is. Te nem zavartatod magad. Én sem fogom. >w> - Feleltem. Én csak azt ismételtem meg korábban, amit a fiúk tanítottak. Ilyen helyzetben így kell tenni.
A táskámban ott lapultak apa szekrényéből az eszközök. Lekötözve viszont nem fértünk hozzájuk. Készültem mással is. Sokat olvastam az utóbbi napokban. Nem csak a kötelező történelmet a dolgozathoz. Fejtörőket! Az idegesítő lények sokszor fejtörőket adtak. Lehet, hogy ő most azt vár.
- Laylának is csinálhatnál olyan mochit. – Mondtam csendesen. Talán Milo is kórházba kerülne, azok magasak. :3 – Szerintem mondhatnánk neki találós kérdéseket. A mesékben sokszor azt mondanak az idegesítő manók. Lehet ők is így gyűjtik be őket. :o – Vetettem fel, ha már nekem is ötletelnem kellett.
A legzavaróbb az volt, hogy így nem tudtam tanulni a vizsgára. Jó százalékot akartam elérni. Százat. Abban van egyes. Szeretem az egyest. Az a legelső. Semafort nem kedvelem. Benne sincs semmi érdekes. Nekünk kellene lekötözni őt ezért. Bár ebben az esetben én megölném. Apa szerint így kell tenni a lidércekkel. ^w^

Karakterlap

Dokugamine Riruka

Mesélő

*

Hozzászólások: 37

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Xcution

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#f5999e || #ac2e5e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidércfogócska Quincy módra
« Válasz #16 Dátum: 2016. Júl. 29, 19:00:50 »
Tenro
Megjegyzésedre mindössze egy gúnyos vigyort kapsz, mondván bekapcsolódtál az incselkedésbe. Egyértelműen nem veszed jó néven, hogy vérző karral a körben teljesen egyedül hagyott. Van időd elgondolkodni, hogy mit is fogsz felelni, ha ismét megjelenik. Sikeresen lebeszéled magad a némaságról, ugyanis könnyen, tényleg kaparó fának nézne, és az csak neked lenne rossz. Elhatároztad, hogy mesélsz neki akkor az életed egy szakaszáról.
- Sikerült kitalálnod valami érdekeset?
Ha belekezdesz, akkor szépen csendben végig várja, majd mikor befejezed, akkor eléggé unott fejet vág. Majd közelebb lépve, hogy szimmetrikus legyél, a másik karodon is ejt egy ugyan olyan vágást.
- Ugyan már! Dög unalmas… Tudod mit? Dugd össze a fejed inkább a másik papnővel. Hátha ketten kisüttök legalább egy értelmeset… Irány a park nyugati bejárata! Old fel! … Ott találkozunk!
Utolsó mondatát már messziről hallod. Feloldott, így már szabadon tudsz mozogni. Úgy tűnik, hogy nincs más eshetőséged. Valószínűleg ha nem így cselekednél, akkor nem úsznád meg a dolgot csupán egy ilyen kis vágással. De legalább el tudod látni a sebeidet.


(click to show/hide)

Mizuki
Semafor elkezd caccogni és az ujjával integetni a nagyon is jogos megjegyzésedre.
- A mozgást ki kell érdemelni. Egyébként sem én kényszerítettelek. Magad léptél bele.
Jól ki is nevet, majd egyszerűen a csapdában hagyva elillan. Így van egy kis időd gondolkodni. Hidari bokorból előbukkanó feje úgy tűnik, nem segít kitalálni, hogy mit is adj elő Semafor-nak, sokkal inkább megpróbálna a "taposó aknából" kiszabadítani. A bokor aljához ér a vörös kör, de csak akkor esik Hidari a csapda hatása alá, amikor is kezével vagy inkább lábával sikerül rálépnie.
Ha nem esett fogságba, akkor Semafor megjelenésekor megpróbálhat rátámadni, azonban egyik támadása sem bizonyul hatásosnak, mert gyors és ügyes kitérő. Nem is telik sok időbe, vagy inkább lövésbe, mire maga is egy csapdába lép és hozzád hasonlóan mozgásképtelenné válik. Így nem is tudhattátok felmérni, hogy ténylegesen milyen erős, gyors, vagy meddig tud hiba nélkül kitérni.
Ha pedig sikeresen belelép, akkor bizony ő is mozdulatlanul várja Semafor megjelenését. Akár bokorban, akár jobban látható pozícióban. Egyértelműen a dolog mindegyé válik, mikor Semafor ismét megjelenik.
- Ketten vagytok? Legalább sikerült valami okosat kitalálnotok?
Szépen végighallgatja a mondandódat, akár a Tsukatani fivérekről mesélsz, akár az anime-kről. Mondandód végén egy jó hatalmasat ásít, jelezvén, hogy inkább untatta, mint felcsigázta az, amit mondtál. Ismét odalép, és hogy szép szimmetrikus legyél, ejt egy ugyan olyan vágást a másik karodon is.
- Rossz hatással vagy rá! - Hidari felé intézi - Egyébként sem szeretem, ha olyanok akarnak részt venni a játékban, akiket egyáltalán nem hívtam… - majd ismét feléd fordul - Inkább dugd össze a fejed a másik papnővel! Hátha ő jobb hatással lesz rád. Hagyd csak őt itt lógva! Irány a park nyugati bejárata! Old fel! … Ott találkozunk!
Utolsó mondatát már messziről hallod. Ha egy csapdában vagytok, akkor a kör inkább Hidari-hoz összpontosul és téged elenged. Ha pedig két külön csapdába estetek foglyul, akkor csak a tiéd oldódik fel. Úgy tűnik, nem csak veled szórakozik, és azt szeretné, hogy másik sorstársaddal fogj össze, és próbáljátok meg közös erővel szórakoztatni őt. Hidari-t viszont itt kell hagynod. Vagy láttad, vagy egyszerű megérzés alapján, de nem közelíted meg, hanem tényleg jobbnak ítéled, hogy elindulj a megadott helyre. Ugyanis nem tudhatod, milyen büntetést kapsz, ha nem mész. Nem csak magadat, hanem Hidari-t is veszélybe sodorhatod.


(click to show/hide)

Vinzent
Nem fűz különösebb megjegyzést a felfújt rágógumira, mindössze bólint, hogy igen, látja, hogy a rágó az megvan. A vágást nem különösebben díjazod, ahogy azt sem, hogy csak úgy ott hagyott lekötözve gondolkodni. Mikor visszatér, akkor neki is szegezed a kérdésedet, melyre elsőre elkerekedik a szeme, majd pedig határozottan felnevet.
- Sikerült meglepned! Gratulálok! … Kiderült, hogy nem vagy néma, és ez…? Nos, akkor…!  Old fel!
Ezzel az alattad lévő kör narancssárgává válik, te pedig ismét tudsz mozogni. Azonban ez mégsem olyan felhőtlen mozgás jelent, ugyanis olyan, mintha beleléptél volna a pillanatragasztóba, vagy a lábadat leszögezték volna. Bokától lefelé nem mozdulsz. Vagyis nem mozog a lábfejed, illetve a lábujjaid sem engedelmeskednek. Bokád felett viszont teljesen szabad a mozgásod.
- Ráéreztél. Nos… Ha következőre is meglepsz, akkor elengedlek. Akkor esélyed nyílik elkapni. … A lövöldözéssel nem tudsz, és nem is mész semmire.
Jegyzi meg, ha esetleg úgy határozol, megcélzod őt, vagy pont hogy rá is lősz, azzal nem sokat érsz el nála. Hiába, mert túl gyors ahhoz, hogy sikeresen eltaláld.
- Ha sikerül elkapnod, akkor nyersz. Kíváncsi vagyok képes leszel-e rá. Megint itt hagylak egy kicsit. …
Ezzel megint magányosan hagy téged. Te pedig gondolkodhatsz a szavain és a következő jó kérdésen? Mindenesetre megúsztad az újabb karcolást, sőt még ki is nyújtóztathatod magad. Mit találsz ki, ha Semafor visszatér?


Anselm
Visszatér hozzád, de te még mindig nem találtál ki neki semmit. Ettől persze nem derül jókedvre. Ezért, mivel nem mondtál semmit, vagy pont azért, mert olyat mondtál, ami szerinted sem volt elég jó, ezért, hogy szimmetrikus legyél, a másik karodra is vágott egy ugyan olyan sebet.
- ÁH! Erőltesd meg magad egy kicsit… Vagy szeretnéd, hogy valaki segítsen?
Egy érdekes felvetést adott neked. Tisztában voltál, hogy mások is benne vannak ebbe a furcsa játékban, most viszont lehetőséget is kaphatsz, hogy összedolgozz valakivel. Persze azt gondolhatod, hogy nem te fogod eldönteni, hogy kivel is. Azt viszont megválaszthatod, hogy elfogadod a felajánlást, és meghallgatod, mikor ismét visszatér, vagy újra megpróbálod felkelteni az érdeklődését. Mindenesetre megint ott hagyott teljesen mozdulatlanul egy újabb sebbel, hogy elgondolkozz, hogy miként is fogsz neki válaszolni.


(click to show/hide)

Kata
Nem igazán hatotta meg, hogy leszóltad a stílusát. Mármint hogy szerinted biztos ízlésficama van, hogy nem tetszik neki a csokis-müzlis-répatorta romantikája. Valamint a málnaszörptől jobban ízlik neki a véred.
- Kicsi lány! Még szép, hogy nem vagyok Rókatündéregérke, és Semafor a nevem. Szóval? Kiokoskodtad a buksiddal a nagy ötletedet? Úgy tudtam izgatott vagy a játék miatt. Akkor? Mond csak. Oszd meg velem… Vagy úgy érzed, több emberre lenne szükséged? … Egyedül nem olyan jó? … Nos? … Vagy megpróbálkozol egyedül?
Miközben mondta, aközben ide-oda ugrált és még a hintán is hintázott egy sort, majd végül lecsúszott a csúszdán. Most rajtad áll, hogy felelsz neki, vagy pedig belemész, hogy szívesen vennéd, ha több játékost tudhatsz magad mellett. Miként döntesz?


Amarilla, Layla, Loreley és Milo
Visszaszólás tekintetében nem kell messzire mennetek. Véleményeteket szavakba is öltitek. Mint például azt az igazságtalanságot, hogy a "fogócskában" pont a fogót köti le. Bár szemmel láthatólag ez mit sem zavarja a játékra felhívót.
- Nem kényszerítettelek bele, magatok léptetek bele. Valamint esélyetek is van belőle kijutni. Csak el kell kápráztatnotok. Ha sikerül és sikerül elkapnotok, akkor nyerhettek.
Ez elgondolkoztathat benneteket. Mert, mikor megjelent akkor nem is léptetek semerre, egyszerűen aktiválódott alattatok. Ez pedig azt jelenti, hogy korábban lerakott volna egy csapdát, ami akkor aktiválódott, mikor megjelent? De honnan tudta, hogy itt találkoztok? Honnan tudta, hogy itt, így fogtok majd találkozni és állni?
Jó sok időre itt hagyott benneteket, viszont ez igazán jó számotokra, hogy a felvetett ötleteket megvitassátok, vagy jól megbeszélhessétek, hogy mivel is fogtok előállni, mikor Semafor visszatér hozzátok. Kimondhassátok azt, amit úgy érzitek elég jó lesz számára.
- Hogy van az én kis négyesem? Sikerült valami jót kitalálnotok?
Tért vissza hozzátok Semafor, és várja válaszotokat. Rajtatok áll, hogy mit feleltek, és hogyan. Megpróbáljátok saját ötleteket elmondani, vagy kitalálni egyet közösen, vagy netán az ötleteket vegyítve létrehozni valami teljesen mást. Ez rajtatok áll, hogy mit is feleltek végül Semafor kérdésére.


(click to show/hide)

Kane
Nem akármilyen futári feladatot kaptál. Olyat, ami inkább a másik oldalhoz köt téged. Nem tudni pontosan, hogy a banda hogyan tett szert ilyen dologra, de most inkább jobbnak érezted magaddal vinni a keresztedet. Annyit biztosan tudsz, hogy az ellopandó táskában egy olyan tabletta van, amit ha összetörnek, akkor oda vonzza a környék összes lidércét. Önmagában ez is elég fenyegető lehet. Feladatként kapod, hogy mindenképpen fújd meg az egész táskát. A megbízó sem sejti, hogy pontosan még mi, vagyis pontosan mi is van abba a táskába, de abban biztos, hogy a banda terrorcselekményhez akarja felhasználni, azt meg nem engedheti meg. A Lidérceket is szörnyeknek mondja, bár kicsit megkergülve is érzi magát, de te pontosan tisztában vagy a leírás alapján, hogy egy Lidérc csalival van dolgod, és az tényleg elég nagy veszélyt jelenthet. Ezért is fontos, hogy a lehető legjobban felszerelkezve indulj, hogy ne érjen meglepetés.
Sikeresen megszerzed a táskát, és a háztetőkön szaladva sietsz "hazafelé", amikor is hirtelen megállsz. Nem igazán önszántadból teszed ezt, mert te futottál volna tovább, de mintha egy csapásra kővé dermedtél volna. Akárhogy próbálnál mozogni, mindössze a szemedet és a szád, ami mozgásképes. Ha lenézel, akkor láthatsz egy vörös kört, aminek pont a közepén állsz. Egy nem éppen földhöz ragadt csapda áldozata lettél, és nem is kell sokat várnod, hogy feltűnjön az, aki miatt ebbe beleléptél.
- Úgy látom, szeretsz futni. Mit szólnál, ha játszanánk? Biztos tudsz nekem valami érdekességet mondani…
Közben elég gyorsan ugrik egyik helyről a másikra, majd pedig egy laza mozdulattal le is veszi a válladról a táskát. Nagyon úgy néz ki, hogy egyhamar nem fogod csak úgy visszakapni ettől a Lidérctől. Hosszú karjai és lábai vannak, nagy körmökkel díszítve, testtartása inkább egy kengurura emlékeztet, feje egy hegyes-fogú patkányra hasonlít, hosszú farkának a vége pedig legyezőszerű. A Lidércektől megszokott fehér maszk és páncél, illetve szürke testszíne mellett voltokban zöld mintás. Kivéve a legyezőszerű farkának a széleit, ugyanis ott vörös.
- Lehetőséged van velem játszani, és valami érdekességgel meglepni. Ha sikerül, akkor elengedlek és lehetőséged nyílik elkapni. Ha sikerrel jársz, akkor nyerhetsz is, és visszaadom a lopott holmidat. … De ha nem jót mondasz, vagy meg sem szólalsz, akkor…
Ezzel, a karmával lassan végighúzva, rendesen megvágja a bal karodat. A véred is kibuggyan. Persze ez nem annyira vészes és mély, de roppant kellemetlen, pláne, hogy nem tehetsz ellene semmit sem.
- A nevem egyébként Semafor… Most elmegyek egy kicsit, addig gondolkozz…
Mondja, lenyalja a véredet a körméről, és teljesen eltűnik. Téged pedig ott hagy egyedül a ház tetején, mozdulatlanul a vörös csapdában. Nem tudsz mozogni, így fellépni sem tudsz ellene, de ignorálni sem éppen tanácsos, már csak azért sem, mert össze vissza fog karmolni, vagy még rosszabb, és a táskát sem kapod vissza. Márpedig anélkül tényleg nem mennél egy tapodtat sem tovább. Van bővel időd elgondolkodni, hogy mit is fogsz neki mondani, mikor visszatér.
- Mi a válaszod? … Biztos helyen van.
Jelenik meg ismét előtted, de már nincs a birtokában a táska. Mindenesetre ez egyáltalán nem nyugtat meg, de kénytelen leszel belemenni ebbe a furcsa fogócskába, ha vissza akarod kapni. Szóval mit felelsz neki?


(click to show/hide)


Határidő: 2016. Augusztus 11.
Post sorrend: Nincs


.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Júl. 30, 13:18:35 írta Dokugamine Riruka »

Karakterlap

Amarilla Bianchi

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 500 / 15 000

Hozzászólások: 164

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 22 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sárga

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#ad7170 || #fcf7bd


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidércfogócska Quincy módra
« Válasz #17 Dátum: 2016. Júl. 30, 14:55:53 »
Ő is bemutatkozik nekem. Bár nem is tudom, hogy Feli-nek szólíthatom-e, vagy Loreley-nál maradjak. Mindenesetre szép neve van, de amire inkább felfigyelek az a vezeték neve, ami megegyezik Layla-éval. A merő véletlenséget pedig kizárnám.
- Akkor Layla-val tesók vagytok?
A biztonság kedvéért rákérdezek a dologra, mert nem akarok butaságot mondani. Azon viszont meglepődtem, hogy rögtön mondta, hogy sokat beszélek. Nos, inkább csak annyit beszélek, amennyit szükségesnek érzek, valamint a lányok alapból sokat beszélnek. De tényleg nem vagyok szűkszavú az biztos. Abba viszont teljesen egyetértünk és szóvá is tesszük, hogy bizony nem igazságos Semafor részéről, hogy csak így mozgásképtelenné tesz bennünket. Utána meg így faképnél hagy bennünket.
Layla megpróbált megnyugtatni, hogy nem leszek szobor. Ez nagyon megnyugtatott, de ha nem jövünk rá, hogy mit is szeretne, akkor sajnos azok leszünk… Még jó, hogy nem Medúzába kötöttünk bele.
- Én úgy gondoltam, hogy összemoshatnánk úgy, hogy egynek tűnjön. Mármint ha tetszik a mochi-s, akkor elé ki lehetne találni, hogy miért vesztek össze. Utána meg, hogy kórházba menet a fiú sérülései csak tovább növekedtek. Egy nagy bukkanótól beverte a könyökét. Átakarták rakni a hordágyra, de a két ágy közé esett… A végén meg megkérdezni, hogy hány búbja lett, vagy mi volt benne olyan, ami nem volt igaz. Ha pedig rosszat mond, akkor el kell engednie.
Kezdtem el gondolkodni, vagyis mondani, hogy a különböző történeteket, amiket felvetünk, hogyan lehet összemosni. Mármint négy külön történet, de mégis egyet csinálunk belőle, plusz beleviszünk olyat, ami hihető, de mégsem igaz… Amivel megfoghatjuk ezt a pimasz lélekkajálót.
- Layla-nak jobbat csinálnék.
Súgom oda Loreley-nak. Bár a számat nem tudom eltakarni. Meg nem is teljesen tiszta, hogy ezt miért kell súgni. Layla-nak már tényleg jobbat csinálnék, pláne Loreley kérésére. Meg szívesen csinálnék többet is, hogy neki is jusson. Jó lenne egy ehető és finom változatot készíteni nekik.
- Szerintem is hím nemű…
Erősítem meg Layla felvetését, miszerint én is úgy vélem, hogy Semafor férfiból van. Azok szoktak ilyen értelmetlen dolgokkal felhívni a nők figyelmét, valamint az állatvilágban is a hímek a feltűnőbbek és a színesebbek. Semafor legyező farka talán olyan lehet, mint a páva farktolla.
Layla javaslatként felveti, hogy a férfiak szeretik, ha mások "simogatják" az "amúgy is nagy egójukat"… Ezt mondta? De hol található az egó? Ez biztos valamelyik testrész latin elnevezése. Hallottam már a beképzeltekre mondani, hogy nagy az egója, de az nem tudom melyik része. Férfiakra szokták leginkább használni, és arra gondoltam, ami nekik van, de ez akkor megborult, mikor lányra ugyan úgy mondták. Vagy képletesen értették? Mintha lenne neki? Mondják, hogy a méret a lényeg, de eszerint az sem jó, ha túl nagy van… De én azt "simogatni" még túl fiatal és ártatlan vagyok. Pláne nem egy lélekkajálóét. Eszerint le vagyok maradva Layla-hoz képest? Meg nem hiszem, hogy Layla beleszeretett volna Semafor-ba. Fogvatartóba belesni az egy betegség is… Ilyen gyorsan szerelembe esni egyáltalán lehetséges? Nem lehet ilyen Layla ízlése! … Nagyon rendesebb lány! … Érzem, hogy kicsit túlságosan is belepirultam a dologba. Szóval az egó biztos valami más… Azonban mozdulatlanul aligha tudnánk simogatni… Még el is képzeltem, hogy megkérjük, és Milo mondjuk, elkezdi a fejét simogatni, Semafor pedig, mint egy kiskutya, kidugja a nyelvét és elkezdi csóválni a farkát.
- Képtelenek vagyunk mozogni, így aligha tudnánk megsimogatni… polírozni pedig nem tudok. … Manikűrrel meglephetnénk? … Azt a fiúk el szokták hanyagolni…
Mondtam ki véleményemet már teljesen normális színösszeállításban, és teljesen kiverve a fejemből azt a gondolatmenetet. Mert biztos nem arra gondolhatott. Illetve felvetettem, hogy mi lenne, ha elajánlanánk, hogy rendbe tennénk a körmeit. Az elég meglepő lenne.
- Én tudok egyet! … Mi az, feldobod sárga, leesik piros? … Kis kínai, aki nem szereti, ha dobálják. … Vagy hogy jön ki a pap a templomból? … Mintha mise történt volna.
Én jót mosolyogtam a saját favicc találós kérdéseimen, bár nem csodálkoznék, ha a többiek tudnának mozogni, akkor most a homlokukhoz csapnának. Úgy vélem Loreley tarsolyában ettől sokkal komolyabb találós kérdések vannak, ha már felvetette az ötletet.
- Ha pedig nem tud helyes választ adni, akkor el kell engednie.
Én nagyon is kíváncsi vagyok, hogy milyen találós kérdéseket tud. Én bármelyiket szívesen megszavazom. Ha pedig nem találja ki Semafor, akkor ugyan úgy el kell engednie. Teljesen támogatom a felvetést.
- Ja, nyugodtam kibeszélhetjük Semafor-t németül. Nagyim erőszakosan megtanította nekem, szóval nem probléma. … De szerintem Semafor-nak a választ japánul mondjuk, mert ha nem érti, akkor csak egy újabb vágással gazdagodunk… Hoztam elsősegély felszerelést, de ha nem tudunk mozogni, akkor sajnos nem tudjuk ellátni sem, hiába hoztam magammal.
Fejtem ki, hogy értettem Layla német mondatát, és én akár benne is vagyok abban, hogy úgy diskuráljunk, de mikor eldöntöttük, hogy mi legyen, azt már úgy mondjuk, hogy Semafor is megértse.
Mindenesetre, ha különböző ötleteket egyé mosunk, akkor az enyém, illetve felvetésem már megvan. Ha azt választjuk, az enyém megvan. Találós kérdésre is mondtam, de Loreley-é biztos százszor jobb, mint az enyém. A polírozást én nem tudom, dicsérgetni meg, nos… én abból inkább kimaradnék. Nem tudnék olyan hazudni. Nem is szeretek. Más ötlet pedig nem igazán jut az eszembe, amivel hozzá tudnék járulni a sikerhez. Esetleg, ha ezek nem jönnek be, akkor átmegyek Micimackóba… "Gondol, gondol, gondol…"
Mindenesetre, mikor Semafor ismét megjelenik, akkor inkább Layla-nak hagynám meg a végső szót, hogy ő fejtse ki, hogy mit is talált ki a kupaktanács. Ezt azzal jelzem, hogy nagy szemeimmel őt nézem. Ha viszont úgy van, hogy mindenki mond valamit, és mondhatni ellövi a saját ötletét, akkor ahogy Loreley-nak meséltem, úgy Semafor-nak is elmesélem a mochi és a fiú esetét.

Karakterlap

Kane Shinzou

Futár (Speedy)

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 000 / 10 000

Hozzászólások: 157

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 34 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
ciánkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6666FF  #99EAFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidércfogócska Quincy módra
« Válasz #18 Dátum: 2016. Júl. 30, 22:18:55 »
- Jól van akkor, ahogyan begyakoroltuk, felé futsz, az ellenfeled megütne, azzal a bottal te pedig hirtelen leguggolsz és kigáncsolod lendületből rendben?
- Vettem!
- Jól van, akkor gyerünk!
Azzal meg is csináltuk Icarussal a műveletet. A sok gyakorlásnak megvolt az eredménye, és sikeresen ki tudtam gáncsolni az ellenfelemet mikor az felém suhintotta volna a botját. Természetesen nem mindegyik helyzetben ez a megoldás, de most tipikusan azt a helyzetet gyakoroltuk be, hogy ha egy őr a tested felé ütne a bottal, akkor mit kell alkalmazni. Mi futárok a munkánk során előfordulhat, hogy meg kell védenünk magunkat egy bizonyos szituációkban és ezért fontos, hogy kondiba tartsuk magunkat, plusz hogy a mozdulataink mimnél pontosabbak és hatékonyabbak legyenek. Icarusékkal sokat gyakoroltunk a tetőn, már vagy huszadjára ismételtük meg a mozdulatot. A huszonegyedik mozdulat elkezdése előtt hirtelen Noah hangja csapta meg a csendet.
- Speedy, Mouse és Icarus! Gyertek be!
Azonnal mentünk is Noahoz, aki ekkor már a gép mellet állt, és várt minket. Megigazította a ruháját, majd először végig mért minket. Szokása volt ez, mivel mindig ilyenkor felméri, hogy mennyire vagyunk fittek, és képesek tudunk lenni figyelni rá. Tőlünk különösebben elvárja, hogy maximálisan teljesítsünk, mert szerinte a futárok közül az egyik legjobbaknak számítunk, legalábbis Mouse és Icarus biztosan. Én nem hinném, hogy vagyok olyan jó, mint ők, de Noah mindig az ellenkezőjét mondja rólam. Ahogyan néztem az arcát, most is biztos megbízást akar nekünk adni, legalábbis tipikusan olyan arcot vágott, hogy most akar minket eligazítani.
- Jól van. Figyeljetek! Nyilván való hogy tudjátok azért hívtalak ide titeket, mert kaptunk egy eléggé fontos megbízást, ami ha sikerül, jó sok pénz ütheti a markunkat.
- És pontosabban mi lenne a feladat Noah?
- A feladat, nem más, mint a szajré megszerzése. A névtelen megbízó szerint egy zsákot fognak ide hozatni Karakurába az egyik elhagyatott gyárépületbe. Tudni kell, hogy a zsák tartalma állítólag veszélyes, és hogy a banda, akitől el kell csórnunk, nos… terrorcselekedet akarnak végrehajtani vele.
- Mi van?! Bombát kell ellopnunk baszki?!
- Icarus! Vigyázz a szádra!
- Bocs bocs… ne haragudj Noah…
- Isten meg fog bocsátani. De megnyugtatlak először én is azt hittem, hogy bombáról lenne szó és rögtön mondtam is volna, hogy nem vállaljuk csak hogy, nem bombát szállítanak.
- Ha nem bombát, akkor mit? Fegyvereket? Tervrajzokat? Vagy esetleg államtitkokat?
- Egyik sem.
Ezután Noah megfordult a számítógép felé majd megnyomott egy gombot, és megjelent egy kép, ami feltételezhető, hogy a szajré lesz, amit meg kell szereznünk. Rá nézésre egy egyszerű kapszulának néz ki az átlagos embernek, de ahogy jobban szemügyre vettem rögtön leesett, hogy mi is lenne ez. Egy lidérccsalogató! Basszus! Ezek honnan szereztek egy ilyen holmit?! A francba… ha Mouse és Icarus velem jönnének, erre a megbízásra tuti nem élnék túl! Ha az a kapszula egy kicsit is megsérül, úgy oda fogja vonzani a lidérceket, mint a csokik az édesszájúakat! Elő léptem azonnal majd komoly arccal szóltam oda Noahoz.
- Noah. Úgy érzem ez a megbízás túl veszélyes lenne Icarusnak és Mousenak. Jobbnak látom, ha egyedül mennék.
- Meg vagy húzatva Speedy?!
Szegezte rám a kérdését Mouse miközben karba tette a kezét. Icarus, csak figyelt rám és értetlen arcot vágott, a kijelentésemtől.
- Nézzétek. Nem lenne okos ötlet, ha hárman vágnánk neki ennek a megbízásnak. A cucc, ami ott van ráadásul… eléggé veszélyes…
- Quincy dolog?!
- Igen quincy dolog….
- Így már értem… Noah? Mit gondolsz?
Noah egy ideig gondolkodott majd csípőre tette mindkét kezét, kifujt magából egy hatalmas levegőt majd komoly tekintettel rám nézet.
- Legyen… ha Speedy szerint a cucc, túl veszélyes és quincy ügy… akkor vállalhatja egyedül. De aztán nekem épségben térj haza világos?!
- Persze Noah! Köszönöm a bizalmad!
- Aztán ne hogy két segglyukad legyen Speedy!
- Nem lesz, ígérem!
Mentem is volna a szobám felé, hogy kivegyem a keresztemet, de hirtelen Mouse megállítót majd szorosan átölelt. Ilyenkor mindig tudom, hogy nagyon aggódik értem. Furcsa módon csak akkor kezd ennyire aggódni, ha én kerülök veszélybe, vagy éppen egy veszélyes megbízásra indulnék. Ez már számomra egy fajta rituálé. Szokásosan vissza ölelem, majd megveregetem a hátát jelezve, hogy nem kell aggódnia.
- Aztán nekem épségben térj haza hallod?! Ha megtudom, hogy bajod esik, velem gyűlik meg a bajod!
- Minden rendben lesz Mouse. Rutin munka az egész!
- Csak vigyázz magadra öcsi.
- Meg lesz!
Ezután igyekeztem a szobám felé, ahol a kis szekrényemből kivettem a keresztemet. Milyen régen is volt mikor utoljára megfogtam az angyalszárnynak keresztelt ékszeremet… remélem a karperecemet nem lesz szükség levennem. Félek, ha használnom kell, az erőmet azzal a barátaimat fogom veszélybe sodorni, viszont ha balul sül el a dolog, valahogy meg kell védenem magamat, plusz azokat az embereket is, akik ott tartózkodnak. Hiába bűnözők, gyilkosok, de nem tudnám tétlenül nézni, ha a lidércek szétkapnák őket. El is raktam a keresztemet, a belső zsebembe, majd be is cipzáraztam, hogy ne essen, ki miközben futni fogok a háztetőkön keresztül. Amint felszerelkeztem, és megkaptam a pontos koordinátát, azonnal útnak is indultam a célom felé…

Helyszín: Karakura, az elhagyatott Hanata gyár. Pontos idő: 19:45

Amint megérkeztem a helyszínre, az elhagyatott gyárépület szembeni háztömb tetején kémleltem az „őröket”. Ahogyan végig figyeltem őket észrevettem, hogy ezek viszont nem cicáznak. Nagyon védik a szajrét, néha olyan érzésem van, hogy túlzásba is viszik. Legalább is szerintem… Szerencsére a távolságot megfigyelve be tudnék ugrani a gyárépület egyik ablak párkányához. És mivel sötét van, így nem vennének észre engem. Megpaskoltam az arcomat, majd tettem pár lépést hátra ezután besprintelve, ugrottam egy nagyot. Amint elértem az ablakpárkányt, felhúztam magam és szépen lassan, óvatos léptekkel bementem. Igyekeztem a lépteimet mimnél minimális hanghatással megtenni, mivel nem szeretném, ha egy AK-47-es fegyverrel vagy hasonlóval egy plusz lyukat készítenének az alsó felemnél, úgy hogy jobb volt az őröktől tisztes távolságot tartanom. Ha minden igaz, a cuccot a főnöki iroda termében tarthatják. Próbáltam mimnél gyorsabban oda érni, de sajnos sokszor kellet megállnom és elbújnom, az őrök elöl ne, hogy észrevegyenek. Szerencsére az évek és a rutin már olyan képességet biztosítottak nekem hogy gond nélkül el tudtam bújni előlük. Míg közeledtem az iroda felé észrevettem, hogy két őr őrzi éppen az ajtót. Amint megállapodtam egy jó helyen ahol nem vennének észre, gondolkodóba estem.
Ezt a két idiótát, hogy fogom kicselezni? Basszus…..
Hirtelen aztán támadt egy ötletem, amint megpillantottam magam mellet, egy kis kavicsot. Jöhet a klasszikus elterelési trükk, hátha beveszik. Óvatosan kiválasztottam egy jó szöget majd abba az irányba dobtam el. A két őr azonnal oda indult a hang irányába. De bolondok! Végül is ez csak nekem jó, így gond nélkül megszerzem a szajrét! Amint eltávolodtak gyorsan útnak indultam a teremhez. Szerencsére az ajtó nyitva volt, így nem kellet a zárral hülyéskednem. Óvatosan kinyitottam majd gyorsan besurrantam és magam mögé csuktam az ajtót. Ezután elkezdtem körülnézni alaposan, majd végül megpillantom a táskát. Gyorsan megnézem, benne van e, a lidérccsalogató. Egy kő esett le a szívemről mikor megbizonyosodtam róla, hogy bizony a csalogató benne van. Gyorsan magamhoz is veszem a táskát, majd óvatosan kikukkantok a kulcslyukon. Szerencsére az őrök még nem voltak ott így kinyitottam az ajtót majd halkan magam mögé csuktam és távolodtam el a terem ajtaja elől. Majdnem sikerül is kijutnom teljesen az épületből mikor hirtelen, rá lépek egy üvegszilánkra.
- Basszus!
- HÉ, AZ A KIS NYOMORONC LOPJA A CUCCUNKAT KAPJÁTOK EL!
- O hogy az a!
Ezután abban a pillanatban sprinteltem is, és a lehető leggyorsabb tempóban futottam az üldözőim elől. Nagyon igyekeztem, hogy a hátam mögött legyen némi fedezék, mert viszont a géppisztolyokból csak úgy záporoztak a golyók. Az adrenalin segítségével a tempót tudtam tartani, és az előttem lévő akadályokat is gond nélkül áthidaltam. Amint visszaértem az ablakpárkányhoz azonnal, a gyárépület tetejére másztam fel, majd a szemközti háztömbhöz futottam, aminek a tetejét el tudom érni. Amint sikerült, gyorsan kerestem magamnak egy kiváló búvóhelyet ahol bíz, isten nem találnának rám. Észrevettem egy jó kis zugot, ami voltaképpen egy szellőző bejárata, így gyorsan kihasználva az alkalmat elbújtam az üldözőim elöl. Kábé egy és fél órát vártam. Amint lecsendesült a környék, kijöttem a zugomból majd alaposan körülnéztem. Amint megbizonyosodtam, hogy az üldözőimet leráztam, kifújtam magamból egy hatalmas levegőt.
- Na, végre… már azt hittem sose mennek el!
Ezután még kifújtam magamból jó pár széndioxidot a tüdőmből, majd újra megpaskoltam az arcomat és elindultam hazafelé. Jó érzés volt végre nyugodtan parkourozni a háztetőkön, és csak élvezni a szelet, szívni a friss levegőt, hallani a madarak zaját, na meg persze olykor meg nézni a panorámát. Annyira örültem, hogy nem kellet levennem a karperecemet, hogy könnyebbnek éreztem magam. Nincs rajtam az a stressz, ami a meló közben volt, szabadnak éreztem a szellememet. Egyszer csak hirtelen a testem elkezdet nem engedelmeskedni, és mozdulatlanul megálltam.
Mi a franc?! Hirtelen lesokkolt volna valaki?! Mondjuk azt éreztem volna….
Hirtelen észreveszem magam alatt egy piros kört. Akármennyire is próbáltam megmozdítani a végtagjaimat egyszerűen nem történt semmi. Mintha hirtelen a testem felmondta a szolgálatot. Még is mi a franc történt?! Talán egy Shinigami szórakozik velem?! Vagy… jaj, ne…. vagy esetleg megtaláltak? Basszus!
Úgy tudtam! Hála Amarilla apjának most aztán bajba kerültem! A francba!
Hirtelen aztán megjelent előttem egy lidérc. Eléggé rusnya képe van! Alkatilag egy kengurura hasonlít jó nagy farokkal, és a fején a maszk is ott van, ami már a lidérceknek egy fajta jeleként szolgált, nem beszélve arról, hogy rajta volt a lyuk is a testén. Amint megszólított, megnyugodtam, mivel ezek szerint ez a lidérc az okozója annak, hogy ilyen helyzetbe kerültem. Hála istennek ezek szerint még nem találtak rám! Maradjon is így! Viszont most hogy a fészkes fenébe fogok innen kijutni?! A lidércnek ám aztán fura perverziója van vagy mi fene, hisz azért állított meg, mert játszani szeretne. És még el is várja, hogy valami érdekes dolgot mondjak neki! Hirtelen aztán leveszi, rólam a zsákot majd tovább folytatja mondandóját. Szavaiból ítélve, ha játszok vele és „megnyerem” a játékát visszakapom a szajrét, amit elvett tőlem. Csak remélni tudom, hogy nem turkál majd a zsák tartalmába! Nem hiányzana nekem egy egész Lidérc sereg itt Karakurába, nem beszélve arról, hogy a karperecemet sem akarom levenni magamról! Nem szeretnék kockáztatni… de lehet nem lesz más választásom! Baszki! A lény hozzá teszi, hogy ha nem mondok neki valami frankot, akkor és ezt demonstráltatva végig húzta éles karmát a karomon keresztül ahol egy jó kis sebet alkotott nekem. A fájdalomtól felszisszentem, de annyira nem volt kellemetlen, mivel már annyi sérülést szereztem a munkám során, hogy ez csupán karcolásnak számít. A lény bemutatkozik, hogy Semafornak hívják, majd hirtelen eltűnik, itt hagyva engem mozdulatlanul a háztömb tetején.
A rohadt életbe! Már csak ez hiányzott nekem! Egy lökött, perverz idióta lidérc! Uuuuh…. na, most mi legyen?! Azt mondta valami frankot akar hallani tőlem… hát mondani fogok neki olyan frankot, amitől leesik az álla szó szerint! Megvan! Asszem van egy ötletem, talán be fog válni!
Vártam egy ideig erre a Semafor idiótára, majd végül újra megjelent előttem. Amint megjelent első dolga volt megkérdezni, hogy mi a válaszom, majd gyorsan nyugtázatott engem, hogy biztonságban van a cucc, amit elkobzott tőlem. Felvettem a póker arcomat, majd tekintetemet a lidércre összpontosítottam és végül így feleltem.
- Nagyon sok fajta lidérccel találkoztam már életembe, de te öregem, valami egészen más vagy. Kissé gondolkodóba estem vajon miféle perverziód van, mivel hogy játszani akarsz velem, miközben szerintem jól tudod, mi vagyok! Megmondjam neked a frankot? Az hogy gyáva vagy! Nézd csak magadra, mozdulatlanná teszel engem, esélyt nem adsz arra, hogy visszavágjak, konkrétan ezzel mit akarsz elérni?! Mert, hogy nem vagy egy ász az tuti, sőt mondhatni egy hatalmas barom vagy, akit marhára nem lehet komolyan venni. Parasztvakítás, amit művelsz! Nincs neked tököd kiállni ellenem, csak is ezt bizonyítod! Ugyan már! Úgy parázol tőlem, hogy akár itt összeszarod magad mindjárt! Ugyan! Nincsenek neked ehhez golyóid, hogy szembe szállj velem fer küzdelemben, ami azt bizonyítja rólad, hogy szánalmas kis hülye, vagy aki csak a figyelemre vágyakozik, mivel nem volt gyerek szobája! Elég frankó volt, te elbaszot kenguru hasonmás!?
Póker arccal figyeltem, hogy vajon erre mit fog lépni. Remélem, hogy kielégítettem a válaszommal ezt az idiótát és esetleg elenged, hogy majd jól péppé verjem! Na, lássuk… lesz elég töke kiállni ellenem, vagy folytatja tovább a drága kis hülyeségét?

Karakterlap

Kawaii Pyon Kata

Hercegnő

Eltávozott karakterek

Blutig Elfe

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 12 000

Hozzászólások: 20

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 8 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Ilyen rózsaszínes :3

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
Usagi-chan

Post szín:
Az is ilyen rózsaszínes :3 // #FF5577 //


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidércfogócska Quincy módra
« Válasz #19 Dátum: 2016. Aug. 08, 17:26:48 »
Nem értem, nem értem, mégis, hogy létezhet ilyen lény. Az a gonosz kis ugrabugráló lény csak hipsz-hopsz, ugrált erre meg arra és még hintázott is. Komolyan mondom ezt tényleg nem érdekelte semmi. Mégis hogy gondolhatta azt, hogy amit mondok az nem érdekes? Amit én mondok az mindig érdekes. Ezt mindenki tudja, aki ismer, meg aki nem ismer az is. Nem?
- Bleeee~! – nyújtottam ki a gonosz lény felé a nyelvem. Nem nagyon érdekelt miről magyarázott. Gonosz kis teremtmény, kenguru szörny! Hülye Szemfog!
- Én már nem állok veled szóba Szemfog! Gonosz vagy és bugyuta! Nem értesz semmit! – gonoszan kiabálok rá a Ana-chanra, azt hittem már végre sikerült mondanom valami érdekeset, de szerinte még ez sem volt az. Akkor mégis mi az? Szerintem csak szórakozik velem, mert szeret összefirkálni, de ezt most már unom, nagyon unom! Ha sikerül végre mozogni, rendesen elverem, vagy kilyukasztom ezt a kengurut!
- Nem adom senkinek a nyereményem! De legyen, jöjjenek ha karnak, de úgy is én foglak kilyukasztani te gonosz is kenguruszörny! – folytattam tovább dühösen a beszédet.
- Nehogy azt, hidd, hogy csak te tudsz ilyen gyorsan ugrabugrálni, én egy szuper kvííínsi vagyok, és nagyon ügyesen tudok ugrálni! – dicsértem meg magamat, hisz nem a semmiért edzettem már nagyon sok ideje, de az, hogy így lebénítottak, teljesen csalás, mert nem tudtam megmutatni mit is tudok. Nem tudom kikre utalt a kis mocsok, de tényleg nem fogom hagyni, hogy rajtam kívül más is győzzön. Én leszek a legjobb, a fogócska hercegnője! És ebből nem adok alább, plusz ez az én játszóterem, így nem nézhetem tétlenül, hogy ez a Szemfolt itt ugrabugrál a játékokon!

Karakterlap

Anselm Eberhard Lindhorst

Hakase...

Eltávozott karakterek

Daitenshi

*

Tenshi

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 128

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 26 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Asszem ez egy ilyen türkiz szín :D

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Nincs annál rosszabb, mint amikor egy bohóc kenguru terrorizál."

Post szín:
#22b822/#0b7938


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidércfogócska Quincy módra
« Válasz #20 Dátum: 2016. Aug. 09, 04:06:07 »
Bárcsak lenne valamilyen módom megmozdulni! Legalább a sebeimet bekötni... nem kellemes a két hosszú vágás egyik alkaromon sem, és a belőlük kifolyó testhőmérsékletű folyadék sem. A ruhámat összefogja, és még életemben nem kellett azon gondolkodnom, hogy mennyibe fog kerülni a fehérítő, ami ehhez kelleni fog. Mondjuk nincs is még itt ennek a gondolatnak az ideje. Az sicher, hogy most inkább azon kéne gondolkodnom, hogy mit mondjak ennek az elcseszett kengurunak. Nem akarok több sérülést, egyrészt mert fáj, másrészt mert útban lesz, és ha valamilyen csoda folytán harcolnom kéne még ma este, akkor nagy mértékben fog csökkenni a sebességem, és az erőm is. Ergo, képtelen leszek effektíven harcolni. A lényeg a lényeg, vagy kreatív leszek, vagy kénytelen leszek segítséget kérni. Lehet, hogy semmi kedvem ezzel a tajparaszttal beszélni, de inkább így teszek, szükségem van még minden végtagomra. Nehéz döntés előtt állok, de mindenképpen szükséges meghoznom azt. Nem alacsonyodhatok le egy holmi szörnyeteg szintjére azzal, hogy belemegyek a játékába, de nem is tehetem meg, hogy saját végtagjaimat áldozzam fel ezért a célomért. Beadom a derekam.
"Egy kis segítség elkélne." Dobtam oda neki a kívánságom. Nem fogok semmilyen tisztelettel feléfordulni. Egy holmi lélekkotorékról beszélünk. Egy ledegradálódott szellemről, akinek nem volt jobb dolga, mint lelkeket enni. Ez a faj a legszánalmasabb aljanép mindközül. Főleg ez a példány. Remélem, hogy a felmentőseregem elég kommunikatív lesz, és ki tudunk találni valamit közösen. De fő kérdés: Mi a franc érdekelhet egy lelket? Hullák? Lelkek? Nem, ez biztos nem jó, ez a bohóc kicsit más. Értelmes lény, és főleg szadista. Nem a halottak, hanem az élők érdeklik. Irigy lenne, hogy mi még élünk? A körülöttünk "élő" lelkekkel is tudna ilyen módon játszani, de nem velük teszi, hanem velünk. A másik kérdés, hogy vegyesen vagyunk, vagy csak quincyket fogott el. Mi van, ha ilyen "espereket" is elfogott, mint Murasaki-senpai? Nincs semmilyen módom megválaszolni ezt a kérdést, azon kívül, hogy felmére a társat, akit mellém rendel. Ez a dög úgysem válaszolna egyetlen értelmes kérdésemre sem.
Figyelmem újra karjaimra terelődött. Jóval kevésbé volt kellemes, mint amennyire reméltem. Lüktet, és a vér csak nem akar elállni. Elég mélyre vájta belém a karmait ahhoz, hogy a belőle kiömlő testnedvek -- ebben a helyzetben nyílván a vérre gondolok -- ne álljanak el maguktól. Ha ez továbbra is így folytatódik, elég hamar eszméletemet veszthetem, vagy még rosszabb, meg is halhatok. Sajnos nem értettem semmilyen gyógyításhoz, úgyhogy ha a mozgásom nem lenne korlátozva akkor sem tehettem volna semmit azon felül, hogy elkötöm mindkét karom. A helyzet felettébb kellemetlenné kezd válni. Fogalmam sincs, hogy mi fog történni, hogy mi történhet, és hogy mennyi esélyem van a túlélésre. Szerencsétlenségemre egy elég kellemetlen helyzetbe kerültem, mind fizikailag, mind mentálisag. Nincs annál rosszabb, mint amikor egy bohóc kenguru terrorizál, akár egy kisgyereket szoktak. Adok magamra, és nem hagyom, hogy ez a duplán, vagy triplán, vagy ki tudja hányszorosan fordított pszichológiája hasson rám. Egyszerűen nem hagyhatom, még akkor sem hagyhatnám, ha nem csak quincy lennék, de a dojomra, és minden tanítványomra kell gondolnom. Mit várnak el tőlem, és én mit várnék el tőlük? Egyértelmű a kérdés.

Karakterlap

Vinzent Feuerstein

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 500 / 15 000

Hozzászólások: 56

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#363F43


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidércfogócska Quincy módra
« Válasz #21 Dátum: 2016. Aug. 09, 15:10:09 »
A lidérc arckifejezése, már ha lehet azt arcnak nevezni, meglepődöttségről tanúskodott, mely után nevetésben tört ki, pedig Vinzent szerint semmi vicces nem történt. Furcsának találta a tényt, hogy Semafor vajon tényleg azt hihette-e, hogy nem tud beszélni. Akkor miért kérdezgetett tőle dolgokat, ha egyébként sem számított válaszra? Könnyen meglehet az is, csupán színleli az egészet. Az ismerős feloldó jelige hallatán első gondolata az volt, hogy távolabb kerüljön tőle, hiszen a közelharcban kevésbé jeleskedik, ám lábai nem engedelmeskedtek, továbbra is helyhez volt kötve, annak ellenére, hogy egyéb tagjait már képes volt mozgatni. Még mindig abban a testtartásban állt, ahogyan nemrég elkapta a csapda: fegyverét lövésre készen előre szegezve. Nem húzta azonban meg a ravaszt, az előtte pózoló lény ellenére sem. Azon túl, hogy figyelmeztetést is kapott, ő maga is osztott-szorzott ez idő alatt és arra a következtetésre jutott, hogy sebessége meghaladja az övét, szemtől szemben nem nyerhetne most, főleg, hogy oda is van szögezve a talpa.
- Nem vagyok néma, csupán nem szeretek feleslegesen beszélni. Eddig úgy véltem nem lehet veled tárgyalni.
Ezzel leeresztette karját, majd eltette fegyverét kabátja alá. Semafor távozása után megint magára maradt, de legalább most már szabadon tudott nyújtózni, amit ki is használt. Újabb rágót vett elő, mellyel helyettesítette azt, amelyiknek mostanra kikopott az íze, majd a felfrissítő szeder aromát kihasználva elemezte jelenlegi helyzetét. Szemtől szemben nem kelhet fel a lidérc gyorsaságával, tehát csapdát kellene valahogyan állítania, ahogyan ő is tette vele, ez viszont jelenlegi röghöz kötött állapotában nem fog menni, először el kell érnie, hogy tényleg szabadon mozoghasson. Quincy létére nem mondhatta magát nagy hollow szakértőnek, annak ellenére, hogy fajtáik ősi ellenségek hírében álltak, ám őt ez vajmi kevéssé érdekelte. Ha találkozott is ezelőtt lidérccel, nem cseverészett el vele, helyette előbb lőtt, hogy aztán ne kelljen kérdésekkel törődnie. Nem gyűlölte kifejezetten, de nem is tartotta többre őket agyatlan szörnyeknél. Kivételesen ez az egyed azonban eddig egész sor, az összképbe nem illő dolgot csinált. Számtalan alkalma lett már volna rá, hogy elvegye a lelkét, ha csupán azt akarta volna, de nem, ő helyette egy játékot űz vele. Talán mégis csak több van itt, mint a maszk, ami kívülről látszik. Mivel a beszélgetés úgy is az egyetlen dolog, amit most tehet, így ebből kell kihoznia a legtöbbet. Kezdetnek nem ártana többet megtudnia róla, és nem csak a képességeit illetően, de a személyiségét, motivációját is.
- Semafornak nevezted magad, ha jól rémlik. – Mondta neki, mikor az visszatért, majd várt kicsit a megerősítésre, mielőtt folytatta volna. – Az én nevem Vinzent, és ami azt illeti, engem pedig neked sikerült meglepned kicsit.
Továbbra is tegezte, egyrészt mert nem látta értelmét feleslegesen udvariaskodni egy hollowwal, másrészt mert ő is a kezdetektől fogva így tett.
- Remek lehetőséged volt és van most is, hogy megölj. Miért fontosabb neked ez a játék? Másodszor, miért engem választottál? Volt valamilyen különösebb oka?
Könnyen meglehet, hogy nem veszi jó néven az érdeklődést, és akkor valóban megöli, de akkor azzal csak azt bizonyítaná, hogy ő sem különb, mint az összes többi szörny, hiába ravasz.

Karakterlap

Shirei Tenro

Futár (Fox)

Quincy

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
21 800 / 30 000

Hozzászólások: 148

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 15 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Törött porcelánként is lehetséges ragyogni.

Post szín:
Mistyrose


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidércfogócska Quincy módra
« Válasz #22 Dátum: 2016. Aug. 10, 19:11:54 »
Ha valamibe igazán belemerültem, képes voltam elhitetni magammal, hogy órák óta tengődöm így. A valóság azonban mindig visszarántott egy idő után. Azt hiszem, ennek így kell lennie. Mert ha nem lenne így, nem tudok mesélni arról, amiről szeretnék. Pedig ez büszkévé tesz. No meg hálássá. Bár nem a lidércet nézve. Percekig állhattam néma csendben, míg a végiggondolt történet utolsó foszlányain rágódtam. Amint azonban Semafor felé terelődött az irány, lassan a különös belsővilágomból kimászva ott találtam magam újra a csapdában. Az előttem álló lidérccel egyetemben.
Szinte vártam, hogy feltegye a kérdést. Szerencsére nem volt rest mindezt megtenni, miközben ott állt, tőlem nem messze.
- Nos, úgy gondoltam, a családom történetéből mesélek egy kicsit. Ezáltal van lehetőséged megismerni azon kívül, hogy másra nem nagyon kérsz, vagy kérdezel. Szóval a szüleim Németországból származtak. Sajnos már nem élnek, de ők meséltek erről. Khm, különben ott nőttek fel és éltek nagyon sokat, de utálták, mert szerintük nem volt kellemes hely. Hogy miért, azt már nem részletezték. Mikor megfogantam, ideköltöztek a városba, én pedig már itt születtem. Japán hagyományok szerint éltünk, bár nem mindig követtük őket szigorúan. Ennek ellenére volt mit tanulnom, köztük az ők nyelvét, amiről úgy ítélték meg, hogy még hasznos lehet számomra. Így érdekességként megemlítem, tudok németül, viszont utálom. Ezért beszélek inkább japánul.
Kifújtam magam a sztori végére. Nem volt ugyan túl hosszú, s lehet túl érdekfeszítő sem, viszont jobbal nem tudtam előállni, ami egyébként még vidámnak is számított. Mert azt mondjuk meg akartam úszni, hogy a halálukról kelljen részleteiben mesélnem.
Azt pedig annál is jobban, hogy ez a lidérc egy pillanatig is kaparófának nézzen, már nemsokára kaptam a másik is karomra egy szép vágást, aztán megkaptam a véleményt, amire a legjobban számítottam. Vajon miért van deja vu érzésem?
Rezzenéstelenül tűrtem, miután mást nem tehettem. Kiáltani nem akartam senki után, meg különben sem voltam az a fajta. A fedezékkeresés alapból kilőve, mert a lábaim satuba voltak fogva, a testem többi részével együtt. Egy-két kivétellel, ami eddig is így volt.
Végül a csapda fel lett oldva, én pedig szó nélkül arra használtam a kapott időt, hogy ellássam a sebeimet. Bár nem volt a legújabb sem életveszélyes, kellemetlenül esett ránézni is, ezért lekötöztem a régebbivel együtt, és a park irányába rohantam, hátamra kapva az íjat. Papnőt mondott? Nem tudom, hogy ez miféle trükk akar lenni. De legyen bárhogy is, nem lóghatok meg.
Amint megpillantottam a bejáratot, átrohantam rajta, s egészen a közepéig meg sem álltam, ahol egy hozzám hasonlóan Miko ruházatban lévő alakot véltem észrevenni a távolban. Egy helyben állva méregettem néhány percig, megpróbálva eldönteni, illúzió -e, vagy sem. Végül odasétáltam hozzá, hogy ráköszönjek.
- Helló! - mondtam hangosan. Bal kezemmel mindvégig az íj markolatát szorongattam. Vártam a válaszára, meg ha már tényleg ketten voltunk, esetleg egy ötletre. Egyedül valóban fogalmam sincs, mivel kéne előállnom! Ennek semmi se jó!

Karakterlap

Akabeni Mizuki

Eltávozott karakterek

Miko

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 15 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 11 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#A5A3BB


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidércfogócska Quincy módra
« Válasz #23 Dátum: 2016. Aug. 11, 21:43:34 »
Nem kényszerített semmire, ahha. :| Teljesen világos, hogy önként és dalolva vagyok itt, véletlenül sem azért, hogy ellássam a kötelességeim és kiporoljam az ide nem illő onit a templom környékéről. Ártana az üzletnek, ha tök nyilvánvaló lenne, hogy a miko nem tud mit kezdeni egy ilyen döggel. Az meg egyenesen vérlázító, hogy ő papol nekem arról, mit kell kiérdemelni és mit nem, plusz még lógva is hagy ebben a stoplá... átokban. Mióta tudom, mit jelent a neve – a google csodákra képes –, egyre gyakrabban akarom az átkait lekezelőbb jelzővel illetni. Pedig azért az ellenfeleknek is meg szokás adni a tiszteletet, különben pórul járhatunk. Talán ezért vagyok most ebben a slamasztikában. :/
Hidari-san megjelenésekor hálát adok, amiért most nem tudok ugrálni. Ciki lenne beismerni, mennyire megijesztett a váratlan felbukkanása. A bomba hatástalanítással kapcsolatos beszéde közben inkább azon gondolkodom, mivel lehetne elterelni Semafor figyelmét, vagy legalább érdeklődést kicsikarni belőle bármilyen sztori iránt. Azt hiszem, jobb is, hogy nem arra koncentrálok, ami körülöttem folyik. Ehh... Nincs kedvem mesét mondani, mikor eleve ebbe a kényszerhelyzetbe se akartam belekeveredni, csak nem maradhattam halként tátogva téblábolni a lépcsősor előtt. Még szerencse, hogy holnap nincs dolgom.
– Tegnap bekerült egy pletykarovatba, hogy valami jelmezes bagázs rohangál a városban, mindenféle hozzád hasonló szörnyetegre vadászva – az állításuk szerint. Szerintem amúgy nagyon elragadta őket a szájensz fiksön mert mindenféle dizájnos fegyvereket tettek a szerkójukba, hogy medzsiknek tűnjön, amit csinálnak – regélem végül el, ami éppen eszembe jut a tegnap esti tévéműsorból. Talán valamelyik animében volt egy híradó, meg mintha múlt havi pletykamagazinban, amit Jii-san nézett benne lett volna Don Kanonji és ő magyarázott volna valami szuperhős csapatról, amit ő állított fel. A tévében sok butaság megy, ezért választottam témát onnan. Meg ha ilyen celebeink vannak, ez még hihetőnek is tűnik.
– Ő? Kérlek, ki kéne próbálnod a tévét. Állítólag az van rossz hatással a generációmra – jegyzem meg halkan, mikor Hidari-san befolyását emlegeti. Arra a második vágásra valahol számítottam, már fel se szisszenek, csak arra nem gondoltam, hogy a következményeként kedvenc lakótársam hasonló slamasztikában köt ki, mint én magam. Pedig kreatív volt a módszere, legalább eltalálhatta volna az onit. Ez az este egyre jobb lesz. :| – Nem halok bele – vonnék vállat a társamtól kapott kérdésre, ha tudnék.
Másik papnő? A közelben nem tudok egyről sem, miről hadovál ez? Letévelyedett a térképről? :S Pedig az ő nevével illene tudnia, merre is kóborol. Mindenesetre ennél a dögnél inkább nem kérdezek, csak várom a lelépését. Az meglep, hogy engem eloldoz, de mire bármit is kommentálhatnék a témában, egy robbanást hallok magam mellől. Elképedve nézek arra, ahol az előbb még Hidari-san volt, most meg egy kormos egyén egy kisebb kráterben, mindezt vörös alapzaton.
– Egyben vagy, Hidari-san? – lépek közelebb a füstölgő egyénhez, ki szinte meg se hallja a kérdésem, azonnal dicsérni kezd. Vagy ez az amerikai szarkazmus? Nem igazán tudom eldönteni, hiszen az, hogy én járkálni tudok, nem az én érdemem, ráadásként a dög azt mondta, itt kellene hagynom. Most meg ő is hasonlót hadovál. – Oké, ha biztos vagy benne  - bólintok tétován, majd gyorsan visszaszaladok a templomba leragasztani a sérüléseimet. Meg ha már ott vagyok, kicserélem a felsőmet egy másik hasonlóra a szekrényből. Ha parkot emleget, akkor vissza kell menni az egyik esti vonattal Karakurába, és kellemetlen pillantásokat kapnék véres ruhaujjakkal. :S Meg ha már amúgy is elsősegélyezek, rakok el némi kötszert a combtasiba, ártani nem árthat. A stukit és a spray mellett meg elfér.
Akaratlanul is követem lakótársam jó tanácsát, a vonaton még elég sokan vannak. Biztos azért, mert kora este kezdtük ezt az egész cirkuszt. A hátamra kötött és becsomagolt botról viszont megfeledkeztem, így azért kaptam egy-két furcsálló tekintetet, de mivel anyagba van tekerve az egész, a legtöbben valószínűleg közönséges botnak nézik, amit valamilyen edzéshez lehet hordani. A városhatárban szállok le, úgy tudom, errefelé akad egy park. Viszonylag nagy. Azt nem tudom, melyik bejáratát is találom meg először, de nincs kedvem várakozni így inkább beljebb sétálok.
A távolban látok derengeni egy hozzám hasonló egyenruhát, de nem tudom, a dög erre a parkra gondolhatott-e, így egyelőre várok és igyekszem készen állni, hogy bármelyik percben megidézhessem a szellemíjat, ha szükség volna rá. Szerencsére azonban a másik fél nem támadó szándékú, így ettől az eshetőségtől nyugodtan eltekinthetek.
– Téged is Semafor irányított ide? – teszem fel kissé talán bizalmatlanul a kérdést, de ennél többel nem szolgálhatok, ameddig biztosat nem tudok. Ha valami random mikonak kezdek el beszélni a slamasztikáról, amibe az onival szemben kerültem, jó esetben is kóklernek néz, vagy teljesen idiótának. Amint megkapom a helyeslő választ, elmosolyodom és meghajlással üdvözlöm. – Akabeni Mizuki, örvendek a találkozásnak – mutatkozom be, majd elégedetten bólintok. – Kettőnkkel már nem fog csak így szórakozni egy nyomorult közlekedési lámpa – nyugtázom a tényeket, elvégre ha valaki hozzám hasonlóan jártas a természetfelettiben, akkor biztosan találunk majd megoldást.


(click to show/hide)

Karakterlap

Layla Alese Wagner

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 500 / 10 000

Hozzászólások: 34

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 6 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
zöld

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00b359


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidércfogócska Quincy módra
« Válasz #24 Dátum: 2016. Aug. 12, 00:00:03 »
Amarilla mellett Lory is úgy érzi, hogy beszélnie kell. De minek? Továbbra sem szólalok meg, de akkor sem tetszik. A szájalás a feleslegesnél is feleslegesebb. Ha Milo is rákezdi, én disszidálok. Gondolatban :|. Mozdulni még mindig nem tudok, a karom is vérzik.
- Ötletnek nem rossz, de jelen pillanatban nem vagyunk olyan helyzetben, hogy egyezkedjünk ^^” - felelem az osztálytársamnak. Azt nem feszegetve, hogy ezek lidércek. Nem éppen játszanak tisztességesen.  No meg, a kis dög így is a saját játékát játssza velünk, biztos nem cserélne, hiszen most nyerésre áll. Lory megjegyzésére inkább nem mondok semmit ^w^”, ha tudná az egész történetet, akkor minden bizonnyal nem csak egy mochit rendelne, hanem egy tonnányit.
Azt hiszem, Amarilla kicsit félreérti a mondandómat, kicsit nagyon :|. Komolyan nem értem, hogy hogyan jutott el a műkörmökig. Alapvetően szó nélkül hagynám a dolgot, mivel nem fontos, azonban most az.
- Az ember egója az egy megfoghatatlan dolog. Megmagyarázni talán úgy tudom jobban, hogy az egoista a nagyképű megfelelője - nagyjából -, így arra gondoltam, hogy az önbizalmát, simogassuk, vagyis dicsérjük - foglalom össze a lehető legrövidebben, és lehetőleg a legértelmesebben. Remélhetőleg erre nem kell több szót szánni, mert az időnk így is véges. És vérzünk. A saját vérem nem zavar, de a többieké nagyon is @.@. Nem szeretném meglátni azt és az egyik közeli bokorba hányni, az nem lenne szép látvány :/.
- Szerintem egy lidércek nincsenek körmei, maximum karmai :o - bár nem tudom, még soha sem figyeltem meg egy lidércet sem. Nem különösebben volt rá szükségem. A találós kérdéses felvetést időm sincs lereagálni, Amarilla megteszi helyettem. A második poénon még el is tudnék mosolyodni, ám az első után nem megy. Túl véres a poén, így érzem, hogy elkezdek kissé émelyegni. Azt hiszem szerencse, hogy nem tudunk mozdulni, mert most biztosan megszédülnék.
- A morbid, véres poénokat hanyagoljuk, ha lehet >w<”. - Nem hibáztatom Amarillát, nem tudhatja, hogy problémáim vannak a vérrel, már az elképzelttel is. Bár lehet a lidércnek tetszene, de én nem vagyok lidérc, én vérfóbiás vagyok Q.Q. Az időnk azonban vészesen fogy, nagyon nagyon fogy >w<.
- Megengeditek, hogy beszéljek, ha visszajön? - kérdezem, mikor sikerül visszanyernem a lélekjelenlétem. Mázli, hogy nem látnak, szerintem az arcom színe a fal fehérségével veszi fel a versenyt. Ha esetleg elenged tuti összesem T___T. Megvárom a többiek válaszát. Ha igent mondanak, akkor összevegyítem az elhangzott ötleteket. A történetet, a találós kérdést és a dicsérgetést. Vagy legalábbis kísérletet teszek erre, de olyan nehéz >_<.
- Sok mindent - válaszolom japánul. Ha jobban belegondolok, ez az első eset, hogy hall nem németül beszélni. Lehetne szerencsénk és ez is meglephetné. - De gondolkodtunk és arra jutottunk, hogy mesélnénk neked egy történetet a világ legkeményebb mochijáról, bár valószínű ez nem érne fel az erődhöz, hiszen mit neked egy megkeményedett étel - mondom, miközben igyekszem a gúnyt és az iróniát a lehető legminimálisabbra csökkenteni. Ez viszont nehéz. -  A kinézetedről is gondolkoztunk, felvetődött egy kis manikűr ötlet, de végül úgy voltunk vele, hogy felesleges, bár a piros és a zöld jól állnának, meg esetleg egy harmadik szín se lenne rossz :roll:? De mindegy is. Végül azonban arra jutottunk, hogy találós kérdést teszünk fel neked. Vajon mennyire lehet erős az az ellenfél, aki mozgásképtelené teszi az áldozatait és úgy szórakozik velük? Csak ennyire képes, vagy esetleg van valami más is a tarsolyában? - intézek hozzá két „találós” kérdést, melyeket remélem megért. Bár nem tudom, hogy mit várjak egy lidérctől. Valószínű nem sokat :S.
Ha meg nem engedik meg, hogy beszéljek, akkor nem erősködöm, várom, hogy mik az egyéb ötletek és lehetőségek ^.^.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Aug. 12, 00:03:05 írta Layla Alese Wagner »

Karakterlap

Dokugamine Riruka

Mesélő

*

Hozzászólások: 37

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Xcution

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#f5999e || #ac2e5e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidércfogócska Quincy módra
« Válasz #25 Dátum: 2016. Aug. 13, 00:59:40 »
Kane
Nem lehet könnyű póker arccal keményen szidni azt, aki önkényesen megfosztott a mozgásszabadságodtól. Mindenesetre nem biztos, hogy ez a taktika az, amit képviselsz jó lesz. Már volt egy vágásod, de most a másik karodra, hogy szimmetrikus legyél, kapsz még egyet.
- Ebbe aztán semmi érdekes nem volt. Megölésed megint nem. … Én csak kihasználom képességemet. Tudom mi vagy, ezért sem tartok tőled, mert valójában esélyed sincs. … De hogy ne legyen ilyen unalmas, ezért összehozlak a másik tetőbajnokkal. Indulás a nagy könyvtár teteje. Old fel!
Felkiáltással már el is tűnt a vörös kör, de mire mozdulhattál volna, addigra már el is tűnt, mint a kámfor. Nincs más lehetőséged, mint az említett helyszínre menned. Nem hagyhatod annyiban ezt, és a táskádra is szükséged van. Van időd a képességeidhez mérten ellátni a sebeidet. De mégis ki lehet az, akit említett?


(click to show/hide)

Anselm
Semafor nem igazán tartja meglepőnek, hogy lényegében nem válaszoltál neki, és azért kaptad a második vágást, most pedig élsz a lehetőséggel, hogy szívesen elfogadnád, azt a bizonyos segítséget.
- Akkor irány a nagy könyvtár teteje! Old fel!
Ezzel pedig feloldja a lekötésedet, eltűnik alólad a vörös kör, viszont mire bármit is reagálnál, addigra már csak a hűlt helyét látod. Van lehetőséged ellátni a sebeidet, majd pedig az említett hely felé indulni. Egyébként sem fordulna meg a fejedben, hogy ne vágj neki vissza, és ezt úgy teheted meg, hogy elmész a megadott helyre. Vajon kivel találhatod szembe magad?


(click to show/hide)

Kata
Mintha egy kisebb meglepődés látszana az arcán. Nem elég, hogy rányújtva nyelvedet, megmondod neki a magadét, majd kijelented, hogy nem szólsz hozzá, majd pedig egyszerűen élsz az általa felajánlott lehetőséggel, miszerint igényt tartasz a több játékosra.
- Akkor mi lenne, ha csatlakoznál a két tetőn futó fiúhoz? A nagy könyvtár tetején vannak. Rád várnak. Old fel! … Ott találkozunk.
Utolsó mondatát már messziről hallod. Feloldódott a csapda és tudsz újra mozogni. Ha akarod, akkor most van lehetőséged ellátni Semafor "kedvességét". Majd pedig tényleg az említett helyszín felé indulsz. Eddig is talán sejtetted, de most már biztos lehetsz abba, hogy rajtad kívül másik két ember is részt vesz ebben a furcsa fogócskában. Már pedig nem hagyhatod, hogy az övéké legyen a jutalom. Közelből figyelheted, vagy akadályozhatod őket a nyerésben, bár lehet, jobb lenne velük most összedolgozni. Természetesen csak a győzelem érdekében.


(click to show/hide)

Vinzent
Nem túlzottan ad reagálást Semafor arra, hogy miért nem szóltál eddig hozzá. Most viszont kaptál jutalmat a megszólalásodért. Reakció mentesség viszont egyáltalán nem mondható el akkor, mikor kimondod a nevét és bemutatkozol, majd elárulod neki, hogy fordítva is megvolt a meglepetés.
- Az azonnali megölésben nincs semmi szórakoztat. Bár elhiszem, hogy fajtám alantas tagjai finom falat érdekében, egyszerűen felfalnának. De az túl unalmas lenne. Most viszont jól szórakozom. Vétek lett volna nem téged választani nem, Vinzent?
Érdekes módon, nem folytatja, vagy nem mond semmi mást, hanem figyel, hogy vajon hogyan is folytatód. Persze ha megpróbálnád meglepni, akkor a gyorsaságának köszönhetően kikerülné, de eléggé "kényelembe helyezte magát". Kíváncsi arra, hogy mit is akarsz ebből kihozni, miként is folytatod a dolgot. Ebből talán önbizalmat is meríthetsz, ugyanis maradása azt jelzi, hogy felkeltetted az érdeklődését, és lehet el is engedne. Szóval most nem lenne rossz elrontani a dolgot, és valami érdekeset mondani.


Tenro és Mizuki
Szerencsének vagy inkább balszerencséteknek köszönhetően találkoztok egymással és meg is ismerkedhettek. Mindketten jó helyre érkeztek, és ez bizonyítja Semafor megjelenése.
- Megismerkedtetek?
Természetesen, az azonnali akciótok nincs kizárva, de azt kikerüli, és hatótávolságotokon kívül kerül. Ti lépnétek is utána, de egyúttal sikeresen bele léptek a vörös csapdába. Mindössze egy körrel képes benneteket elkapni. Majd pedig ismét megjelenik kartávolságba.
- Ilyen könnyen megint beleesni? Gondolkodjatok, hogy mit feleltem majd nekem! Mindjárt visszajövök!
Ezzel el is tűnik, és ismét csapdában hagy benneteket. Szóval találjátok ki, hogy mit is kezdtek ezzel a helyzettel. Vajon mit találtok ki Semafor-nak?


Amarilla, Layla, Loreley és Milo
Volt lehetőségetek bőven és szépen ki is beszéltétek. Mindannyian egyetértettetek abban, hogy Layla-nak hagyjátok a feladatot, hogy megossza azt, amit megbeszéltetek, vagy amit ő jónak lát. Semafor nyugodtan hallgatja, amit mondasz.
- Négyen ezt sütöttétek ki? Bármilyen mochi-tól erősebb vagyok, ezen biztosan nem kellett volna gondolkodnotok. Csak nem irigykedtetek a szépségemre? - meg is fordult, hogy jobban megnézhessétek - Az apró üvegecske nem lenne elég egyébként sem. A véretek jobban mutat rajta. Természetesen van más is a tarsolyomba, erősségi szintemet nem mutatja eléggé jól, hogy képes vagyok megfogni titeket? De ez egy ritka rossz találós kérdés. Találjatok ki jobbat!
Ezzel a kijelentéssel kaptok egy-egy újabb hasonló sebzést most a jobb vállatokra. Úgy tűnik továbbra sem könnyű megfelelni.
- Tegyünk bele egy kis csavart! Felbontom a csoportosulást! Az itt maradók élete azon múlik, hogy milyen gyorsan juttok a parki szökőkúthoz. Egy… Kettő… Három! Old fel!
Ismételten el is tűnt, de előtte kizárólag Amarilla és Layla mozgását oldja fel. Nincs más választásotok, hogy ha nem szeretnétek, hogy Loreley-nak és Milo-nak baja ne essen. Azonban odaérve ismét egy vörös körcsapdába estek, ketten egybe. Semafor nem érkezik azonnal, de így van lehetőségetek megvitatni az eseményeket, és esetleg valami még jobbat kitalálni. 


(click to show/hide)

.

Határidő: 2016. Augusztus 24.
Post sorrend: Nincs

.

Karakterlap

Amarilla Bianchi

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 500 / 15 000

Hozzászólások: 164

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 22 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sárga

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#ad7170 || #fcf7bd


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidércfogócska Quincy módra
« Válasz #26 Dátum: 2016. Aug. 13, 15:14:32 »
Layla szépen elmagyarázza, hogy mi is az egó, de akkor az önhittség, szóval, ha magasztaljuk, akkor azt lehet, jó néven fogja venni. Világos, de hazudni nem olyan szép dolog, meg hogy most helyesen dicsérjük, ahhoz nem ismerjük elég jól. Mondjuk a gyorsaságára biztos büszke, szóval mindenféleképpen azt kellene dicsérni.
Jogos, hogy Semafor karmait nem nevezhetjük simán körömnek, de azt is bőven ápolni kell. Nem? De nem nagyon értem, hogy mi volt a morbid és véres dolog abban, amit mondtam. Talán a misebor? Mivel az Krisztus vére. Nem gondoltam, hogy így tovább gondolja. Vagy esetleg, hogy a kis kínai, aki dobás után rosszul esik és elkezd vérezni az orra? Akkor a feje nem csak a méregtől, hanem a vértől is piros lesz… Tyűha! Nagyon oda kell figyelnem, hogy semmi vérrel kapcsolatos dolgot ne mondjak, még ha képes is. Most ha tudnám, akkor meg is vakarnám a fejemet, hogy jelezzem, hogy nagy bajban vagyok.
- Igyekszem… Semmi esés, semmi bor. … Ennyire nem bírod a vért?
Ha tudnék bólintani, akkor bólintanék, de így muszáj szavakba önteni, hogy nagyon is átadom Layla-nak a szót, de egyébként is szívesen megjelölném csapatvezetőnek.
- Nekem tökéletesen megfelel.
Mivel mindenki egyetértett azzal, hogy Layla foglalja össze ötleteinket, és válaszoljon Semafor-nak, így mikor megjelenik bele is kezd mondandójába. Remélem Semafor ki tudja hámozni a lényeget, mert én túlzottan elkavarodtam benne. Hogy is volt? Mochi, dicséret, találós kérdéssel az önhittségébe gázolni? Na, egyből meg is lett az eredménye, mert a jobb vállamon meg is vág, vagyis karmol. Persze nem csak engem, hanem mindenkit, de ez szerencsére mindenkinek egyénileg fáj.
- Akkor a piros színt preferálod, igaz?
Vontam le a következtetést. De tényleg az a bizonyos üvegcse nem lesz elegendő, ha szépen meg akarjuk csinálni. El is gondolkodtam, hogy mennyit is használnánk el valójában, ha befestenénk az összeset pirosra. De persze a vérünket véve befesteni egyáltalán nem tartom jó ötletnek.
A találjunk ki jobbat felkiáltással azt hittem ismét itt hagy szobrozni, azonban fel akarja pörgetni az agytekervényeinket, ezért öléssel fenyeget meg minket. Nagyon nem tetszik még a gondolatmenet sem. De nem ám! Visszaszámolt, feloldotta és ő maga gyávaként el is tűnt. Láttam, hogy Layla mozdult meg rajtam kívül, ezért megragadtam a csuklójánál a karját, és ahogy csak tudtam, vagyis Horenkyaku-val elkezdtem szaladni. Véletlenül elejtettem legalább két ezüstkapszulát, ahogy belelendültem a futásba. Én buta! De most nincs idő visszamenni. Nem akarom, hogy Milo vagy Loreley miattam az életüket veszítsék. Jobb, ha a szökőkúthoz futunk. De mikor elértük, akkor sikerült megint egy köröcskét aktiválni, és ketten egybe ragadtunk. Miután kifújtam magam, úgy érzem, elmondom, amit lényegében azonnal és ösztönösen tettem.
- Bocsi, hogy rántottalak. Túl gyors voltam? De nem akarom, hogy Milo-nak és Loreley-nak baja essen. Mert nem tudtak mozogni, hogy védekezzenek, mi meg lásd, ugyan úgy megint benne vagyunk… Ügyetlenül elejtettem legalább két ezüstkapszulát. … De olyan gyorsan akartam ideérni, hogy ne legyen bajuk, és ilyen balszerencsés vagyok. … De mit mondjuk neki? Kicsit besértődött, hogy az önérzetébe gázoltunk, hogy elgondolkodtunk az erején. De az tényleg jó mérce, amit említett?
Ha most tudnék mozogni, akkor a fejemet meg is koppintanám, hogy hogyan lehetek ilyen. Mindenesetre most valami jobbat kell kitalálnunk, hogy mégis mit kellene mondanunk neki, mert nagyon nem lesz jó. Lassan nem lesz szabad felületem, és Layla vériszonya meg csak romlani fog. El fog itt ájulni. Futás közben sajna nem tudtam meggyógyítani magunkat, itt meg egyből csapdába estünk. Nagyon is sajnálom, de nem akartam kockáztatni. Most viszont valami jót kellene kitalálnunk, hogy Semafor tetszését elnyerje. Akkor "gondol, gondol, gondol…"
- Eszembe jutott egy… Mit mérünk szellem/négyzetméterben? … Lidércnyomást. … Milyen rom ehető? … A citrom. … Várj! … Megvan! Ezen én is vagy öt napig gondolkodtam, majd kértem, hogy osszák meg velem, hogy ugyan mi az… Mit vesz az ember a legtöbbet a piacon? … Nagyon gonosz… Te tudod? Feltehetem? Hátha díjazza. Szerinted? Jó lesz? … Vagy magasztaljuk a gyorsaságát?
A kérdésre a helyes válasz a levegő, mivel úgy mondjuk, hogy a levegőt veszünk, vagyis lélegzünk. Még szerencse, hogy azért nem kell fizetni. Eléggé nagy adósságba kerülnék, ha a beszívott levegőt szabályoznák és fizetni kellene érte. Meg a szomszéd lopva elszívná a te kifizetett levegődet. Az ám, milyen rossz lenne. Igazándiból nekem csak ez, vagyis ezek jutottak az eszembe, ha Semafor azt kérte találjunk ki jobbat. De könnyen lehet, hogy ez sem jó, vagy Loreley sokkal jobbat mondott volna. Lehet Layla is szívesebben lett volna vele. Én talán Milo-val is jól el lettem volna… talán, de én Layla-val akartam volna egy csapatban lenni, ha elválasztanak minket, szóval az én szempontomból örülök, hogy végül is így alakult, de remélem ők is meglesznek ketten és nem akarják majd egymást megölni.

Karakterlap

Shirei Tenro

Futár (Fox)

Quincy

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
21 800 / 30 000

Hozzászólások: 148

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 15 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Törött porcelánként is lehetséges ragyogni.

Post szín:
Mistyrose


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidércfogócska Quincy módra
« Válasz #27 Dátum: 2016. Aug. 22, 23:47:30 »
Féltem attól, hogy bajt okoznék, ezért mikor magamon éreztem az idegen tekintetet, még inkább lassítottam. Persze még épp nem vánszorogtam, mert az idő közben telt. Annak pedig most nagy értéke volt számomra.
A szerencse végigkísért, ideértem úgy, hogy Semafort nem éreztem a közelben, és a lány is barátságosnak tűnt, a kezdeti bizalmatlanság ellenére. Megértettem, nekem sem volt egyszerű, de örültem, hogy végre nem kell egyedül lennem a dologban. Feltéve, hogy ő az, akit keresnem kellett.
Körbenéztem néhányszor, mielőtt válaszoltam volna. Egyrészt szemeimmel a lidércet kerestem, másrészt más ismeretlen emberek után kutattam. Nem volt a közelünkben senki sem.
Visszatekintettem rá, majd némán bólintottam.
- Ahogy gondolom téged is.
Az arcom semmitmondó volt, míg nem ismertem jobban, ennél többet aligha szerettem volna megmutatni magamból. Szerintem így járunk a legjobban. Amúgy sem magamra kell fektetnem a hangsúlyt, hanem kettőnknek kell majd arra koncentrálnia, hogy elhárítsunk egy újabb bajt. Jajj… de közben még mindig nem tudom, ő –e a legjobb ember!
Túl hangosan nem akartam cifrázni a dolgokat. Nekem is az hiányzott a legkevésbé, hogy beégjek.
- Shirei Tenro, örvendek – Meghajlását kicsivel barátságosabban viszonoztam, udvarias mosoly kíséretében, ami aztán a pillanatnyi jókedv hevében vigyorgássá fajult.
- Bízom benne! Sokkal kellemesebb így, mint egyedül – értettem egyet, immár magabiztosan, aztán magamban ismét a hajam téptem.
A közelből felharsant az ismerős hang. Már kaptam is az íjat a hátamról, felhúztam az ideget, és mikor lövő állásba helyezkedtem, eszméltem fel arra, hogy nem mozdult semmim. Remek! Csak beszélnünk kellett róla!
- Kedves fogadtatás, nem? – fordultam a mellettem álló kollégához. Úgy tűnt, egy csapdába is kerültünk – Különben van sztori ötleted? Én a legjobbat már előttem neki…
Na jó, igazából nem. A legjobb a legmélyebb volt egyben. Erről egy lidércnek nem beszéltem volna, és egyelőre a kengurunak sem terveztem. Viszont későbbre elgondolkodtatott az opció, meg a kérdés továbbra is foglalkoztatott, hogy vajon mi érdekelhette őt? Visszagondolva az életemről való fecsegés például nem. Ha elmondanám neki pár mondatban a szüleim halálát, valószínűleg ugyanúgy untatná. Szerintem olyat kéne megütni, aminek hozzá is köze van, illetve a fajtájához...
Utolsó gondolatfoszlányaimat megmarkolva visszatekintettem Mizukira. Eddig a földet pásztáztam, de most csak őt néztem, és elmondtam neki az ötletem. Érdekelt, mit szól hozzá. Elvégre már ketten ültünk a csávában, viszont a lény annyira kiszámíthatatlannak ígérkezett, hogy az újabb minimál sérülés ötlete mellett fogalmam sem volt, mi lesz a következő, ami érdektelenségből kijuthat egy "játékosnak". Eh, ha lehet, inkább nem is szeretném megtudni. Különben sem rémíthet meg egy olyasfajta, mint ő! Szép is lenne... "a préda rémíti meg a vadászt". Mintha csak a Piroska és a farkas fordítottjában lennék... Ahol egy enyhén szólva elcsépelt darabot kell játszanom.


Karakterlap

Vinzent Feuerstein

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 500 / 15 000

Hozzászólások: 56

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#363F43


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidércfogócska Quincy módra
« Válasz #28 Dátum: 2016. Aug. 23, 16:20:04 »
Úgy tűnt kezdi egyre jobban felkelteni a hollow érdeklődését. Ezúttal nem hagyta ott gondolkodni, mint eddig, így most nincs ideje hosszas töprengésre, hacsak nem akarja elszalasztani az alkalmat, hogy talán a „játék” következő szintjére léphet. Válaszára Vinzent tőle szokatlan arckifejezést mutatott: halvány mosolyra húzta száját.
- Sok mindennek tartottak már, de a szórakoztató még nem volt közte.
Élete egyik napról a másikra céltalanná vált kilenc éve, szülei halálával. Akkor hagyta maga mögött gyermeteg énjét. Azóta egyik napról a másikra él, sodródik az árral, jövőjére szóló tervek nélkül. Az egyetlen dolog, ami okot ad reggelenként a felkelésre, hogy megtalálja elveszett bátyját, de azután… azután fogalma sincs, mit tenne. Valamilyen szinten úgy gondolta, megértette a hollow gondolkodását. A halálával az ő „élete” is céltalanná, unalmassá vált. Az ehhez hasonló játékok az egyetlen dolog, ami valamilyen apró értelemmel tölti meg üres létét. Volt ott a szavaiban még azonban más is, mi éket vert Vinzent fejébe. Azt mondta, csak egy alantas hollow fogyasztja el egyszerűen áldozatait. Ezek szerint ő jobbnak, különbnek gondolja magát a többi lidércnél?
- Szóval végső soron unatkozol? – Billentette fejét töprengőn oldalra belső eszmefuttatása végén.
- De hogy a kérdésedre is válaszoljak, úgy gondolom, vannak nálam jóval jobb jelöltek is, kik szórakoztathatnának, a humor engem már régóta elhagyott. Úgy érzem, számomra nem maradt már hely ebben a világban. Szüleim meghaltak, semmit sem tehettem. Egyetlen bátyám eltűnt, hátrahagyva engem. Nincs célom, sem reményeim, még arra sem jöttem rá egyáltalán miért maradtam ezidáig életben.
Ha csak teheti, nem bonyolítja túl a dolgokat, az első megoldás mindig a legjobb és legkézenfekvőbb.
- És hogy miért mondom ezt el neked? – vállat von – Mondjuk úgy, hogy én is… unatkozok.

Karakterlap

Akabeni Mizuki

Eltávozott karakterek

Miko

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 15 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 11 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#A5A3BB


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidércfogócska Quincy módra
« Válasz #29 Dátum: 2016. Aug. 23, 21:20:35 »
A válaszból egyértelmű, hogy jó személlyel hozott össze a sors, így bemutatkozás előtt bólintok. Csak, hogy számára is egyértelmű legyen, én vagyok, akit keresett. Vagy olyasmi. Kissé kényszerhelyzet a miénk és nem lennék a városban ilyenkor már, ha nem lenne muszáj. De szerintem nincsen sok választásom. Túl komoly szankció lett volna, ha otthon maradok, és Hidari-sant próbálom kiszedni? Vagy megcsinálom a mai nap könyvelését? Utóbbi elég hasznos lett volna, de szerintem felszerelkezés közben kifogytam a chipsből. Na ez a ciki.
Bemutatkozását követően akaratlanul is elgondolkodom, hogy vajon melyik írásmódot használja. Érdekes családneve van, a keresztneve pedig kifejezetten illik hozzá ezzel a megjelenéssel. Alighanem jobban illik egy papnőhöz, mint az enyém, ám ez olyasmi, amit nem én választottam vagy döntöttem el, és valamiért ragaszkodnék is hozzá. Akkor is, ha lenne választásom. Az ő szülei mindenesetre érdekesen döntöttek, ettől függetlenül nem szeretnék tiszteletlen lenni.
– Már ez is előny, nem igaz? – mosolygok Shirei-sanra, hiszen sokkal könnyebb gondolkodni, ha az ember nincs egyedül. Bár én korábban sem voltam, de mindenképp könnyebb úgy, hogy hasonló képességei lehetnek annak, akivel egy helyen vagyok. Legalább nem fogunk azon vitatkozni, átok vagy bomba van a talpunk alatt – már ha pesszimista akarok lenni. Egyre inkább hajlok arra, hogy hangosan is piros lámpának tituláljam az egészet.
Az ismerős hangra azonnal odafordulok és lövök egyet a szellemíjammal, de sajnos nincs több hatása, mint Hidari-san fegyvereinek. Lehet, hogy lassan el kellene gondolkodnom modernebb és hétköznapibb fegyverek használatán? Mint például a paprikaspré a ruháim alatt? Az azt hiszem, jelenleg több okból sem fog menni, és ebből csak az egyik, hogy amint visszafordultam volna, sikeresen beleléptem a következő körbe.
– Mondd csak, Semafor, tudtad, hogy éjszakánként a közlekedési lámpák nem használnak pirosat és zöldet, csak sárgát? Mi lenne, ha te is takarékra tennéd magad lassan? – érdeklődöm a szemtelen démontól, ha már mozogni nem tudok, ő meg úgyis mindjárt lelép. Egyszer az egyik professzor azt mondta, a szavak is fegyverek. Ezzel nem igazán értek egyet. A fegyverek azok fegyverek, a szavak pedig csak szavak. De jelenleg csak a szavaim vannak, így ezekkel kell beérnem.
Az oni távozása után megszüntetem a szellemíj használatát. Teljesen felesleges a tulajdon szellemi energiámat pazarolni, mikor nem tudok értelmesen támadni vele és megtisztítani ezt az ártó lényt.
– Az, kifejezett úriember – húzom el a számat a megjegyzésre. Kezdem már nagyon unni ennek a szemtelen oninak a trükkjeit. Már-már azon gondolkodom, milyen trükkel tudnék én magam visszavágni neki. Tulajdonképpen akár sikerülhetne is. – Sztori nincs, amit legutóbb légbőlkapottan meséltem neki, azt nem értékelte – pontosabban értékelte, a karomon húzódó sérüléssel. Szerencse, hogy volt otthon megfelelő elsősegélykészlet. Pont jól jött. Már csak azt a teljes értékű slamasztikát kellene megoldani, amibe belekeveredtünk. Az ötletre, hogy olyasmivel álljunk elő, ami őt is érdekli, picit fel is kapnám a fejem, ha tudnék mozogni. Ez nem rossz, ráadásul össze is passzol azzal, amin eddig gondolkodtam... Valamennyire.
– Mi érdekelhet egy közlekedési jelzőlámpát? A gugli szerint legalábbis ez volna a becses neve... – magyarázom meg sietve a lekezelő jelzőt, amit az imént használtam ellenfelünkre. Ismét kezdek abba a hibába esni, hogy gúnyolódok, pedig épp az lenne a lényeg, hogy ilyesmit ne tegyek. Ha nem tisztelem az ellenfelet, azzal azt sugárzom, mintha elbíztam volna magam. Túl nagy lenne a támadási felület. Az elbizakodott mikok és szerzetesek mindig pórul járnak, mert a démonok túljárnak az eszükön. Ezt nem engedhetem meg magamnak, vissza kell térnem a Tsukatani templomba Amaterasu, Tsukiyomi és Susano-o szentélyeihez.
– Shirei-san... Van egy ötletem, de kicsit kockázatos. Szerinted mennyire érzékeli, hányan vannak egy csapdájában? Mert némi koncentrációval láthatatlanná tudnék válni, ameddig nem mozgok. Nem tudom, mennyire lehetne átverni vele, vagy mit reagálna egy ilyenre, és mivel ketten vagyunk a slamasztikában, jobb lenne közösen eldönteni, bevállaljuk-e a következményeket – elvégre elég sok minden történhet. Miután jelenleg totálisan kiszolgáltatottak vagyunk, és nem igazán tudunk mit tenni az ellen, amit ez a dög szeretne. Fenemód idegesítő.