Szerző Téma: Gázos Hallgató  (Megtekintve 607 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Dokugamine Riruka

Mesélő

*

Hozzászólások: 37

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Xcution

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#f5999e || #ac2e5e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Gázos Hallgató
« Dátum: 2016. Júl. 07, 03:30:32 »
Mesélő: Dokugamine Riruka
Résztvevők:
.....» Mizushima Hanabi
.....» Mizushima Hyousuke
.....» Mizushima Shuuichi


Gázos Hallgató


Nem minden évfolyamban, de lehet találkozni kiemelkedő tehetségekkel az Akadémián. Ilyen kiemelkedő tehetség például Iwakura Gai, aki a Peremvidékről származik, és mindent megtesz annak érdekében, hogy példás diák legyen. Erre tanárai is felfigyelnek, köztük Mizushima Hyousuke.
Elméleti Kidou oktatás során Gai igazán kimagaslóan teljesít, szemmel láthatólag igyekszik a legtöbbet kihozni, és gyakran tesz fel kérdéseket. Saját Kidou kidolgozásán is elkezdett dolgozni, melynek vázlatát meg is mutatja neked, és ki is kéri a véleményedet. Roppant tehetségesnek gondolhatod, és úgy vélheted, hogy a gyakorlati megvalósítással sem lehet problémája a fiúnak, mikor végez a tárgyaddal. Így is lett, mikor az osztályt megkapta Mizushima Hanabi. Szemmel láthatólag jól megtanulta az elméletet és a gyakorlatban is roppant ügyesen kezeli. Az egyszerűeket már idézés hangos kimondása nélkül is tökéletesen képes végrehajtani. Hozzád is odamegy, hogy kérdezzen, azonban nem a Kidou-kal kapcsolatban tesz fel kérdéseket, hanem sokkal inkább a mérgekkel, mérgező anyagokkal, mérgező növényekkel kapcsolatban érdeklődik. Saját bevallása szerint szívesen elhelyezkedne a Kutatási részlegen és belevetné magát ebbe a témába. Egy sajátos méreg kidolgozásán is dolgozik, melynek eredményeit szívesen mutatja meg és kéri ki a véleményedet. Visszahúzódó, félrevonulós típus, nincsenek barátai, sokkal inkább gúnyolódások célpontja. Kardjának képessége egy vízpára technika. Nem olyan, amit egy harc során be lehetne vetni, éppen ezért nem csoda, hogy Kidou-k terén próbálja ezt bepótolni, és szívesebben kutatna.
Egy nap éppen az órádra mész Hanabi, mikor a teremből sűrű lila füst árad az ajtó résein. Egyből rájöhetsz, hogy valami nagyon nincs rendben. Ha kinyitod, akkor szembesülsz azzal, hogy a terem tele van ezzel a lila felhővel, a diákok pedig eszméletlenül fekszenek. Ki a padlón, ki pedig a földön. Te is elkezdesz köhögni, mintha valami marná a légcsövedet. Tudod, azonnal ki kell szellőztetni ezt a gázt, illetve a diákokat biztonságba kell helyezned, különben biztosan belehalnak.
Ügyesen sikerül megoldanod a helyzetet. A 4. osztag kezelésbe is vette a diákokat, azonban azok mintha kómába is estek volna. Nem tudják, hogy milyen mérgezéssel van dolguk. De nem ez az egyetlen nyugtalanító dolog, hanem egy diák hiányzik. Iwakura Gai eltűnt, és ez roppant aggasztó. Még az sem kizárt, hogy a támadó vagy támadók elrabolták a többieket pedig megmérgezték.
Hanabi úgy érzed, hogy mivel a te órádon történt, ezért mindenféleképpen utána kell járnod a dolognak. Lehet, semmi közöd hozzá, de lehet, hogy mégis hozzádköthető. Az azonosítatlan méreg és az eltűnt Gai az egyetlen nyom, amin el lehet indulni. Hyousuke hallasz a történtekről, és mivel te is tanítottad Gai-t, és segíteni akarsz Hanabi-nak, ezért csatlakozol hozzá az ügy felgöngyölítésében. De nem ti vagytok az egyetlenek, akik felfigyelnek az ügyre és utána akarnak járni. Valójában mi is történt a diákokkal? Mi is történt itt valójában? Mizushima Shuuichi is felfigyelt a dologra, már csak azért is, mert felelősségednek érzed a dolgot. Az akadémia sorsát. Magadtól is utánajárnál, de meghallod, hogy Hyousuke és Hanabi is ki akarja deríteni a dolgot, és csatlakozol hozzájuk, hogy így hárman járjatok a dolgok végére. Vajon hova vezet ez az egész?

.

Karakterlap

Mizushima Hanabi

Biológia – és Kémia részleg vezetője

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 13.

Lélekenergia:

60% Complete
68 000 / 75 000

Hozzászólások: 132

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 24 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A különbség gyógyszer és méreg között gyakran csak a dózis."

Post szín:
#B790C6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gázos Hallgató
« Válasz #1 Dátum: 2016. Júl. 26, 23:48:51 »
Még mindig nem tudom biztosan, hogy hogyan is kezeljem az Akadémián való vendégelőadást. Mikor hónapokkal korábban elvállaltam a feladatot, akkor úgy gondoltam, hogy ennyit én is megtehetek, hiszen mégis csak a családom kezében van az iskola irányítása. Azonban néha, mikor látom, hogy egy-egy diáknak mennyi affinitása van, vagy inkább nincs a mágiához, és nem is próbálkozik vele, csak feladja, az az őrületbe tud kergetni. Persze, nem vagyok az a kifakadós típus, így még sosem tettem szóvá, csak némán helytelenítettem a dolgot. Persze, az mindig visszaadja a reményt, hogy van egy-egy olyan gyerek, aki komolyan érdeklődik a téma iránt.
Szerencsére a mai nap is egy ilyen osztálynál kell előadnom. Már többször voltam náluk, nagyobbak és az eredeti tanáruk úgy érzi, hogy rám jobban hallgatnak, mint rá. Talán van ebben valami, bár ha magamra próbálok visszaemlékezni, akkor arra kell jutnom, hogy én nem tettem különbséget tanár és tanár között, mindenkire egyformán figyeltem. Mindenesetre, ahogy a megfelelőszámú terem közelébe érek, rossz érzés fog el. Túl csendes az iskola, ha jól értelmezem a korábban kezembe nyomott órarendet, akkor most ezen a részen, csak az az óra zajlik, vagy annak kéne zajlania, amit én tartok. A diákok pedig, mint tudjuk; nem a csendről híresek. Ahogy befordulok az utolsó fordulónál, majdnem elejtem a kezemben lévő papírt. A teremből, amibe mennem kellene, lila füst jön kifelé. Hát ez minden, csak nem normális. A meglepődöttségemen hamar úrrá leszek, és a cselekvés mezejére lépek. Mikor kinyitom a terem ajtaját, szinte arcon csap a lila füst. Pórbálom a lehető legminimálisabbra csökkenteni a levegővételt, de nullára nem redukálhatom mégsem, hiszen, akkor megfulladok. Bár, talán jobb lenne így tennem, hiszen valami, nagy valószínűséggel a lila méreganyag elkezdi marni a légcsövemet. Szerencsére villámtáncot használva sikerül a lehető leghamarabb kinyitni az ablakot, melynek köszönhetően a füst elkezd kimenni a teremből. A diákok viszont továbbra sem mozdulnak. Egy pillanatig a legrosszabbra gondolok, így gyorsan leellenőrzöm a hozzám legközelebb eső diáklány pulzusát. Szerencsére van neki. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el az ajkaimat. Megpróbálok magamra egy kis nyugalmat erőltetni, majd küldeni egy lepkét a negyedik osztagnak, mert ha akarnám, akkor se tudnám egyedül megoldani a dolgot. Úgy érzem, le kell ülnöm, így kissé instabil léptekkel ugyan, de eljutok a tanári asztal mellett elhelyezett székig. Talán nem jó ötlet itt bent helyet foglalni, hiszen nem sokkal korábban egy számomra ismeretlen anyag terjengett itt. Azonban nem hagyhatom őket itt, csak úgy. No meg, már szellőzik a terem, így nem is lehet akkora probléma. Legalábbis remélem.
Ahogy a diákokat és a termet szemlélem, leginkább azért, hogy meglássam; hol volt a méreg epicentruma, furcsa dologra leszek figyelmes. Az eminens kidous hiányzik. Ez felettébb érdekes. Nem jó értelemben. Senki számára sem volt titok, hogy a diáktársai nem szeretik a fiút, és azt is mindenki tudta, hogy a mágián kívül nem sok mindenhez ért. A múltkor pedig mérgekről is kérdezett. Nem mondtam neki sokat, mindössze pár, meglehetősen alap irodalmat ajánlott, melyek még az Akadémia könyvtárából is bármely diák számára kikölcsönözhetőek. Ez véletlen lenne? Nem. Már csak azért sem, mert alapvetően nem hiszek az ilyesfajta véletlenekben.
Ha rajtam múlna a dolog, akkor már most neki is állnék nyomozni, de nem lehet. Maximum annyit tehetek, hogy ha megtalálom a füst epicentrumát, akkor azt megvizsgálom. Amint megérkezik a negyedik osztag, ragaszkodnak ahhoz, hogy engem is nézzen meg egy orvos, pedig semmi bajom nincs. Legalábbis semmi új. Mindenesetre, végül sikerült szót értenem velük, így csak eljutok Akirához, aki azt mondja, hogy pihennem kell. Hát, még mindig jobb, mintha beraknának a negyedik osztag egyik kórtermébe. Azt mondjuk, tudom, hogy nem fogom csak úgy annyiban hagyni a dolgot. Még akkor sem, ha a Gotei nyomozást is indít. Én megcsinálom az enyémet. Bár a hogyanon nagyon sokáig töröm a fejem. Vagyis nem, pontosítanom kell. Nem a hogyan kitalálása tart sokáig, hanem az, hogy esetleg kitaláljak helyette valami legálisat, de ez nem nagyon megy. Így marad a szökés. Nem tölt el jó érzéssel, hogy megint megpróbálom kicselezni a testőrséget. Minden ilyen eset után megfogadom, hogy az lesz az utolsó, és ezentúl jó főnemesként fogok viselkedni. De valahogy sosem úgy alakul :S.
Nem sokkal az után, hogy az óra elüti az éjfélt, kortyolok egy utolsót a termoszba töltött gyógyteámból, majd berakom a barna táskámba, felkapom azt is, meg egy köpenyszerű felső részt, ami ugyan csak a lapockámig ér, de nem ez benne a fontos. Hanem az, hogy van rajta kapucni. A vörös haj sajnos feltűnő. Mondjuk, a fehér, rózsaszín virágokkal díszített kimonó is az :|. Jobb lenne, ha az egyenruhám lenne rajtam, de már nem volt időm átöltözni, túl sokáig vacilláltam, hogy a lélekölőm és a gyógyteás termoszom mellé milyen mérgeket tegyek el.
Óvatosan settenkedem végig a ház folyosóin. Igyekszem elkerülni a testőröket és körülbelül mindenkit. Azonban nem vagyok elég figyelmes, komolyan hiszek benne, hogy rajtam kívül mindenki alszik. Így eshet meg a dolog, hogy egyszer csak szembetalálom magam Hyousukéval. A kérdése pedig jogos, teljesen jogos. Fordított esetben biztos én is ezt kérdezném. Egy pillanat töredékéig átsuhan a fejemen a gondolat, hogy nem mondok igazat, de semmi értelme nem lenne. Meg amúgy is, ha meg akar állítani, próbálja meg, nem fogom hagyni.
- Az Akadémiára megyek. Te is vendégelőadó vagy, így gondolom hallottál a reggeli incidensről. Valami nem kerek abban a történetben, főleg az, hogy a fiú is eltűnt. - Az ismeretlen méreganyagról nem is beszélve! - Sajnos nem tudtam alaposan megnézni a helyszínt. Mindenesetre azzal ilyenkor már nem sokra mennék, így most inkább Iwakura Gai aktája érdekelne, tehát azt szeretném megszerezni, hátha van benne valami érdekes - felelem. Úgy érzem, hogy kielégítő választ adok, így mennék is tovább, kikerülve idősebb rokonomat, miközben azon agyalok, hogy ha ne adj Isten, szól a testőrségnek, akkor is van időm elmenekülni. A láthatatlanná tévő varázslatot pedig bármikor bevethetem. Lehet, a kezdetektől azt kellett volna, akkor nem kerülök ebbe a kellemetlen szituációba.
Mikor Hyousuke utánam szól, meglepetten fordulok hátra. Erre nem számítotok. Azt hittem, hogy egy replikát kapok arról, hogy mekkora felelőtlenséget csinálok és hasonlók. De nem. Ő velem szeretne jönni.
- Gyere, ha akarsz. Csak szerezz valamit, amivel eltakarod a hajad, a vörös feltűnő - mondom tárgyilagosan. Igazából ez az egyetlen feltételem ahhoz, hogy csatlakozhasson, nem véletlen ilyenkor intézem a dolgot. Nem különösebben szeretném, hogy felismerjenek.
A házból való kijutásunk jól sikerül, szerencsére nem bukunk le. Amint elhagyjuk a veszélyes zónáz, villámtáncra váltok, hogy minél gyorsabban az Akadémiánál lehessünk, azonban ügyelek arra, hogy még véletlenül se hagyjam le a rokonomat. Így rendszeresen oldalra pillantok, hogy bírja-e a tempót és hasonlók. Ahogy megérkezünk nem sokkal a főbejárat előtt, egy fás-bokros helyen megállok, majd megragadom Hyousuke karját és elmormolom a Meimei Kamen* idézését. Ámbátor menne a varázslat e nélkül is, de idézéssel azért mégis erősebb a kidou, több hibát pedig nem engedhetek meg. Szerencsére addig kell fenntartani ezt, míg be nem érünk az épületbe. Ott látszólag nem tartózkodik senki, mindenhol sötét van, csak a holdfény süt be egy-egy ablakon, így nem tapogatom le a helyet lélekenergia tekintetéből. Ki lenne itt ilyenkor?
- Az igazgatói irodába menjünk, ott tartják a diákok aktáit - mondom nagyon halkan, majd elindulok a megfelelő irányba. Nem érzem magam „vezetőnek”, de ellenvetést jelen pillanatban nem vagyok hajlandó elfogadni.
Ahogy befordulunk a megfelelő folyosóra, összevonom a szemöldököm. Fény szűrődik ki az iroda ajtaján, lámpa fény, nem pedig a holdé. Ez nem normális. Itt lopva a rokonomra pillantok, miközben felhúzom a kapucnimat, majd ha nem tenné magától, intek a mellettem állónak, hogy takarja el ő is az arcát és a haját. Nem tudhatom, hogy ki van bent. Lehet a támadók. Lehet Gai. Lehet bárki.
Ahogy benyitunk az irodába, furcsa képnek leszek, leszünk tanúi. A másodperc egy apró töredékéig látjuk, hogy Shuu alszik az asztalán. Azonban a kérdésnek, hogy mit keres itt, még ideje sincs megfogalmazódni bennem, mivel egy bögre repül felénk. Nem gondolkodom, reflexszerűen cselekszem, és iktatom ki egy néma Byakurai* segítségével, majd Shuura nézek. Az előbb még aludt. Nem tudom, hogy felismer-e minket, de bárhogy is van, ez kezd nagyon nem úgy alakulni, ahogy pár órával ezelőtt elterveztem :|.

(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2016. Júl. 27, 00:20:48 írta Mizushima Hanabi »

Karakterlap

Mizushima Hyousuke

Shinigami

12. Osztag

*

Lélektovábbképző Akadémia Kidou Elmélet oktató

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
30 400 / 45 000

Hozzászólások: 60

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Reiatsu szín:
Burnt Orange

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#8C001A; #8C4400


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gázos Hallgató
« Válasz #2 Dátum: 2016. Aug. 05, 18:32:21 »
Bár szívesen gondolt vissza a Kidoushuuban eltöltött évekre, elégedett volt új osztagával is, ahol most már hivatásként űzhette korábbi hobbiját. Örömmel töltötte el, hogy újra a Seireitei hasznára lehet, időnként mégis elfogta az érzés, hogy nem tartozik már ebbe a világba, túl sok dolgot hagyott ki. Ezért is döntött hát úgy, hogy vendégelőadást vállal az Akadémián, mely által nem csak megismerheti a shinigamik cseperedő legújabb generációját, de segíthet is abban, hogy kamatoztathassák képességeiket. Nosztalgikus érzés volt végig tekinteni a pódiumról azokon a padokon, melyeket egyszer ő is koptatott. A fogság alaposan legyengítette szervezetét, mely most csak egy árnyéka egykori önmagának. Jelen állapotában korábbi mágia repertoárjának töredékét képes kifogástalanul használni, elméje azonban nem hagyta cserben egykori kedvenc tantárgyának elméleti oktatásában. Egyelőre saját osztályt nem kapott, inkább csak afféle kiegészítő szemináriumokat tart hetente többszöri alkalommal is. Legyen valaki kimagasló tehetség, aki további tudásra szomjazik vagy a kidoukban kevésbé otthonra találó nebuló, akinek szüksége van külön foglalkozásra is, hogy sikerrel teljesítse a vizsgákat, minden érdeklődő diákot szívesen vár, képzettségi szinttől függetlenül. Megvan a szépsége, mikor a korábban nehézségekkel küzdő diák szemeiben végre felcsillan a megértés fénye, az igazán hálás feladat azonban a tehetségek agyafúrt gondolkodására utaló kérdések megválaszolása. Az egyikük különösen érdeklődő a shinigamik művészetének ezen aspektusára és gyakran tett fel kérdéseket, illetve maradt ott beszélgetni az óra után, ahelyett, hogy társaival töltené szabad idejét. Ezen beszélgetések derítettek fényt Hyousuke számára arra is, miért akarja ennyire megrögzötten tökéletesíteni a fiú tudását a démonmágia terén. Gai, bár hamar sikerült felébresztenie lélekölő kardja erejét, annak képessége nem olyasmi, ami a frontvonalra való, így ezt a hiányosságát a kidouk terén szerette volna kiegyenlíteni. Egy nap saját varázslatának tervét is megosztotta, mely egy akadémistához képest igen nagy elhivatottságra vall. Hyousuke biztos volt abban, hogy egyszer sokra fogja vinni és talán még hamarabb is elvégzi az akadémiát, mint a megszokott hat év. Ezért is volt számára lesújtó hír a fiú eltűnése és egy egész osztály életveszélyes állapotba kerülése, ráadásul fényes nappal. Egy diákcsínynek túl szörnyű az eset, vajon egy ott dolgozó tanár tehette? Ilyet csakis az vihetett véghez, ki bejuthat a Tiszta Lelkek Városába és ismeri a járást az Akadémián. Aggasztó gondolatok ezek, hogy az ellenség még mindig a saját soraikban bújik meg, még Aizen bukása után is. Egyébként sem volt mondható jó alvónak, ezért úgy döntött tesz egy sétát a birtokon, ha már úgysem jön álom szemeire. Nem volt konkrét úti célja, csupán elméjének megnyugtatása céljából járta a folyosókat. Nem hitte volna, hogy ilyen késői órákban mást is ébren talál, éppen ezért nem számított rá, mikor az egyik fordulóban Hanabi került elé a semmiből. Először kérdőn magasra vonta szemöldökeit, majd hangot is adott meglepettségének.
- Hanabi? Mi ez az öltözék, talán készülsz valahová?
Valamilyen szinten számított is a válaszra, tekintve a reggel történteket.
- Természetesen hallottam róla, ahogy arról is, hogy te is kapcsolatba kerültél a méreggel.
Mondta most már halk, semleges hangnemben. Nem folytatta tovább, így is sejthető volt, mi következett volna ezután a mondat után, azonban teljesen hiábavalónak érezte. Nem az apja, hogy megszabja neki, mit tehet és mit nem, és láthatóan nem is tehetett sokat, ha a fejébe vette a dolgot. Azonban még sem engedhette, hogy egyedül vágjon neki ennek az egésznek. Halvány mosoly kíséretében csóválta meg fejét, mielőtt újra megszólalt volna.
- Várj, veled tartok. Engem sem hagy nyugodni ez az eset és ketten talán többet tehetünk.
Bár szerette volna azt hinni, hogy az illetékesek majd megoldják az ügyet és előkerítik az eltűnt diákot, nem tudta kiverni a fejéből azt a lehetőséget, hogy árulók lehetnek közöttük, hiszen egyelőre nem tudott gondolni más lehetőségre, miként is lehetett volna kivitelezni ezt a bűncselekményt belső segítség nélkül. Hanabi kérésének eleget téve előkereste szekrénye mélyéről és magára öltötte régi, szürke utazóköpenyét, mely így teljesen eltakarta sötétkék kimonoját.
- Indulhatunk – Jegyzi meg halkan, miután visszaért a találkozási pontra. Az épületből kilépve fejére húzta a csuklyát is, nehogy vörös haja megcsillanjon a holdfényben. A nyíltabb területeken villámlépéssel átvágva hamar az Akadémia külterületéhez értek. Furcsa dolog így sötétben, néptelenül látni a helyet, melyet a tanítás idején megannyi hangos nebuló népesít be. Nem hagyta azonban, hogy a látszólagos nyugodtság megtévessze, tudta jól, hogy az őrség most is szemmel tartja az épületegyüttes környékét. Ő maga inkább a szemtől szembeni megközelítés híve, semmint a rejtőzködésé, így ilyen helyzetekre nincs megfelelő technikája, szerencsére azonban Hanabi elrejtette mindkettejüket. Gond nélkül átjutottak az Akadémiát övező tisztáson, majd belépve az épületbe már nem volt szükség a láthatatlanná tévő varázslatra. Az üres folyosókat fürkészve haladt rokona mellett.
- Gondolod, hogy még mindig ott lehet? Talán már elvitték a nyomozáshoz.
Kérdezte hasonlóan halkan, miközben az igazgatói iroda felé mentek. Az említett helyiség ajtajához érve mesterséges fényt pillantott meg. Valaki van, vagy éppen nem rég volt abban a szobában. Nem hitte, hogy ilyen késő órában is dolgozna a vizsgáló bizottság, így rögtön a legrosszabbtól tartott. Hanabi példáját követve arcába húzta a csuklyáját, mielőtt közelebb merészkedtek volna. Belépve nem várt látvány tárult eléük: az előttük álló asztalra ismerős figura volt ráborulva. Nem tartott ez azonban sokáig, rövidesen egy feléjük száguldó bögre adta tudatukra, hogy tulajdonosa igenis ébren volt.
- Látom, te sem alszol ma éjjel túl jól, Shuuichi.
Jegyezte meg mosolyogva, még mindig a csuklya takarásából, miután Hanabi hárította az ivóalkalmatosságot. Ha valóban Shuu az, a hangjából bizonyosan felismerte, ellenben ha egy imposztor, vagy illúzió, már közel sem biztos.