Szerző Téma: Satoru Kazura  (Megtekintve 849 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Satoru Kazura

4. tiszt, Felügyeleti Osztály vezetője

Shinigami

6. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 000 / 45 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 18 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Satoru Kazura
« Dátum: 2016. Júl. 11, 00:28:27 »
~ Adatlap

Név:
Satoru Kazura
Nem: férfi
Kaszt: Shinigami
Szül. ideje: 1971. 06.29.
Kor:
  • Emberként: 26
  • Lélekként: 19
~ Előtörténet

"Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle."
Kazura egy teljesen átlagos japán volt, egy teljesen átlagos élettel. Gyerekként rengeteget tanult, szülei a jó eredményekért mindig növelték a zsebpénzét, amit gondolkozás nélkül mangákra költött. Tanulmányait kitűnő eredménnyel fejezte be, és hamar fel is vették egy jó nevű céghez. Szorgalmasan dolgozott, a kiosztott feladataival gyorsan végzett, ami feltűnt munkatársainak is. Eleinte csak apró segítségeket kértek tőle, majd ez egészen addig fajult, hogy a számukra kiosztott munkák is Kazura nyakába szakadtak. A hülyéje persze nem szólt semmit, egyre csak tovább maradt bent, hogy mindennel végezzen, előfordult, hogy haza is vitt a melóból, de otthon inkább a mangáit olvasgatta, így hamar abbamaradt.
Érezte, hogy ez így nem lesz jó, de nem tudta, hogyan kellene elintézni a dolgot. Nem beszélt senkivel sem a cégnél, sosem hívták, hogy közösen ebédeljenek, amikor közel ült hozzájuk, akkor sem tudott hozzászólni a témájukhoz. Úgy érezte, valahogy rajta kívül senkit sem érdekeltek a mangák. Egyre rosszabbul viselte a helyzetét, nem szerette, hogy kiközösítették, ezt az érzést szaké segítségével próbálta orvosolni, így kevesebb pénze lett mangára, ami miatt többet dolgozott, hogy bepótolja a plusz kiadásokat.
Nem kellett sokáig aggódnia, sokat dolgozott, keveset pihent (azt is olvasással töltötte), a teste nem bírta a kiképzést, megadta magát, és meghalt.
Élvezte a halott létet, annyit olvashatott, amennyit csak akart, senkinek a feladatait nem kellett elvégeznie. A szakét ugyan hiányolta, de annyi gond legyen. Néha bosszankodott, hogy néhány gyerek gyorsabban lapozgatott neki, vagy épp lassabban, de dühöngésével csak annyit ért el, hogy néhány oldalt nem láthatott. Ez az aranyélet sem tarthatott örökké, egy vörös hajú, igencsak telt idomokkal ellátott nőszemély átküldte egy másik világba.
Kissé kómás fejjel nézett körül, és a látványtól szinte elsírta magát. Ha tudta volna, hogy menjen vissza, megtette volna. Ezt a helyet egy visszamaradott, koszos kis porfészeknek látta, biztos volt benne, hogy a pokolra jutott. Talált néhány embert, akik befogadták, itallal kínálták, és elmagyarázták neki, mi is ez a hely pontosan. Próbálta kihúzni magát a munkából, naplopással töltött el jó néhány napot, de hamar megadta magát, és dolgozni kezdett. Unta a semmittevést, ha legalább egy kötet lett volna nála, tovább tudta volna halogatni, de itt nem volt manga. Ellenben volt szaké, ami természetesen pénzbe került, így ismét a „mindent megcsinálok” üzemmódba kapcsolt és mindent megcsinált, amit csak lehetett. Hamar el is terjedt a hír, hogy a körzetében van egy ember, aki mindent megold, aki előtt nem létezik lehetetlen, aki azzal is rekordidő alatt végez, amihez nem is ért, és persze tökéletes eredménnyel. A pletykák persze erősen túlzóak voltak, de mindig volt teendője, így szakéravaló is. Az emberek szerették, hiszen sok gondot levett a vállukról, de egyben sajnálták is, mert sosem látszott rajta, hogy egyszer is örült volna valaminek. Az ital sem boldogította, csak megszokásból itta, meg, hogy legyen valami értelme ittlétének.
Hosszú éveket töltött el, és egyre éhesebbnek érezte magát. Eleinte azt hitte, csak bemeséli magának, itt nem lehet éhes, de az idő múlásával biztos volt benne, hogy nem csak az elméje játszik vele. A „testvérének” beszélt csak erről, aki egy-két évvel utána érkezett a családhoz, de ő sem értette a dolgot. Kazura tudtán kívül megemlítette a családfőnek is, aki rögtön felismerte a helyzetet, és azonnal hozzákezdett, amihez ilyenkor hozzá kell kezdeni. Ismét csak Kazura háta mögött elintézett mindent, hogy bekerülhessen a Lélektovábbképző Akadémiára, majd közölte vele, hogy mennie kell! Hősünk persze semmit sem értett a dologból, értetlenül pislogott, majd teljesítette ezt a kérést is, és elment.
Az akadémiai évek könnyedén mentek, mindig is jó volt a tanulásban, az elméletet itt is hamar elsajátította. Kezdte úgy érezni, hogy ő az egyik történet főszereplője, így eléggé zokon vette, hogy a gyakorlati dolgokban sorra alulmaradt.
- Ha én vagyok a főhős, akkor erősnek kell lennem, erősebbnek, minthogy ezek itt legyőzzenek. Később kellene jönnie valakinek, aki erősebb nálam, és sok kemény edzéssel kell felülkerekednem rajta, nem rögtön a legelején.– gondolta magában – Értem, ez az a rész, ami mindig lemarad, a gyenge énem hátrahagyása, hogy az erős előre törjön.
Így keményen edzett, nem meglepő módon még szabadidejében is, aminek eredménye az első győzelme. Széles mosoly ült az arcára, hosszú idő után először, végre ismét úgy érezte, hogy van miért élnie, hogy megtalálta a helyét. A társai szerencsére gondoskodtak róla, hogy ne szálljon el magától, nem győzhetett mindig.
A legtöbb sikert a pusztakezes harcok folyamán szerezte, a fegyverrel való bánást idegennek érezte, a kidou se tartozott a kedvencei közé.
Belső világába tanulmányinak a közepén jutott be először, megrökönyödve állt és nem akart hinni a szemének.
- Ez most komoly? Itt nincs semmi! Konkrétan semmi! Még fény sincs.
- Mit vártál? Ez a te belső világod. – mondta egy mély hang, amelynek forrását nem sikerült Kazunak megtalálnia.
- Hát nem is tudom, mondjuk egy vidámparkot, melynek a közepén egy aranytrón áll, amit alul öltözött, állatfüles lányok vesznek körül. Igen az megfelelő lenne. Várjunk csak, ezzel azt akarod mondani, hogy ilyen sötét vagyok?
Választ nem kapott, de mintha egy alak formálódott volna előtte a sötétben. Sokat segített, hogy a szeme kezdett hozzászokni a környezethez, erőltetve őket tényleg meglátta, ahogyan egy talpig feketébe burkolózott, valami közelít felé melynek arcát eltakarta a csuklyája.
- Üdvözöllek, Nanashi vagyok.
Elöntötte a pánik, rettegett tőle, csak remegő hangon, dadogva tudott reagálni.
- A-az én nevem Sa-satoru Kazura, nagyon ö-örvendek.
- Tudom ki vagy.
- Te vagy a zanpakutom?
- Mi másért lennék itt?
- A-akkor megmondanád a neved?
- Már mondtam, Nanashi vagyok.
- Nem lehetsz az, minden zanpakutonak kell, hogy legyen neve.
- Nanashi a nevem!
- Hülye neved van.
- Hülye a gazdám is.

Ezt követően sokszor tartott Jinzen edzéseket, hogy jobban megismerhesse kardját, nem mondanám, hogy tökéletes volt a kapcsolatuk, de viszonylag jól kijöttek egymással. Kazura is beletörődött, hogy nagyon félreismerhette magát, és nem csak valami véletlen miatt lett a belső világa olyan, amilyen.
Hamar eltelt az kiképzésének ideje, a vizsgákat is már maga mögött tudhatta, önbizalommal tele várta, melyik osztagba osztják be, és már azon gondolkodott, milyen mangákkal találhatja magát szemben, ha az emberek világába küldik.



~ Kinézet

Kazura egy vékony testalkattal megáldott, átlagos magassággal rendelkező fiatalember. Arca frissen borotvált, sötétkék szemei szinte érzelemmentesek. Bőre fakó, meglátszik, hogy nem sok napfény érte, haja fekete.


~ Jellem

Kazura egy otaku. Mindig keményen dolgozik, ha kell túlórákat vállal, csak azért, hogy a munkájának gyümölcsét mangákra költhesse. Fegyelmezett ember, nehéz kihozni a sodrából, minden gúnyos, sértő megjegyzést képes elereszteni a füle mellett, ez alól kivételt képez, ha a kedvenc műveit szidalmazzák, ilyenkor képes lenne átharapni mások torkát. Mivel hobbiján kívül nem igazán érdekli más, nehezen találja a közös hangot másokkal. Ilyenkor a betanult, az alaklomhoz leginkább illő, rövid mondatait veszi elő, és reménykedik, hogy nem kérdeznek olyat, amire nincs felkészülve. Miután bekerült az akadémiára úgy képzeli, hogy ő egy manga főszereplője, aki előtt nincs lehetetlen, ezzel is magyarázza, hogy a pusztakezes harcok meglepően élvezetesek számára.

~ Zanpakuto
Neve: Nanashi - Névtelen
Fajtája: méreg
Shikai parancsa: Tsurero Nanashi – Vezess Névtelen
Shikai kinézete: Egy egyszerű karambit, az ívelt rövid penge mindkét oldala ki van élezve.
Támadások: Nincs semmilyen különleges támadása. Mérge vérhígító hatású, így a megvágott területen gátolja a véralvadást, hatását zanpakuto pont/3 kör után veszti el (min 1 kör).


~ Szeret-nem szeret

Szeret
  • manga
  • csend
  • szaké
  • győzelem
  • pizza
Nem szeret
  • bezártság
  • unalom
  • felesleges szavak
  • savanyú uborka
  • manga nélküli világ

« Utoljára szerkesztve: 2016. Júl. 11, 01:21:15 írta Satoru Kazura »

Karakterlap

Hirako Shinji

A Yuuniverzum ura

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 80

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 3 459 950 ryou

Technikatár
Ajándék küldése



  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Satoru Kazura
« Válasz #1 Dátum: 2016. Júl. 11, 01:38:59 »
Üdv!

A kért módosításokat elvégezted, így nincs más hátra, ELFOGADOM az előtörténeted! Több helyen is megmosolyogtatóra sikerült, például igazán sajátos módon birkózott meg az elmúlással. :D

Szint
1

Lélekenergia pont
5000

Vagyon
4000 ryou

Osztag
6.

Kapsz ingyen öt darab animében és mangában is szereplő, szintednek megfelelő kidout, mint minden shinigami, amiket itt tudsz beváltani.

Képzettségeid:
- Zanjutsu
- Hakuda
- Kidou
- Shunpo
- Zanpakutou

Minden képzettségedre kapsz automatikusan 1 pontot, ezen kívül további 13 pontot oszthatsz szét közöttük. Részletekért ide kattints.

Mihelyst kitöltötted a profilodat és bejelentetted a pontelosztásod, hozzákezdhetsz a játékhoz. További jó szórakozást karaktered kijátszásához! ;)