Szerző Téma: Shirei Tenro otthona  (Megtekintve 988 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Shirei Tenro

Futár (Fox)

Quincy

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
19 300 / 30 000

Hozzászólások: 143

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 11 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Törött porcelánként is lehetséges ragyogni.

Post szín:
Mistyrose


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Shirei Tenro otthona
« Dátum: 2016. Júl. 18, 15:12:10 »
A belvárostól néhány percnyi sétára, a kanyargós utcák egyikében pihen egy kertes ház.

A ház kívülről
Fehér kőépület, vörös nyeregtetővel,  melynek jobb oldala kissé túl van nyújtva. Ez ad lehetőséget a veranda használatára esős időben is, melyről lépcső vezet a kertbe.

A kert
A helyet barna léckerítés övezi jobb oldalt elhelyezkedő, közepesen nagy kertjével együtt, melyben elszórtan több fa is áll. Köztük egy magasabb példány hátul, amire kerek, kopottas céltábla van felfüggesztve. Ez alkalmas az íjászat gyakorlására, melyet szépen takar a többi óriás növény a kíváncsiskodó szemek elől. Van itt még néhány rózsabokor, és tarka virág is évszaktól függően.

A ház belülről
Hosszú, L alakú folyosó nyúlik egészen a verandáig. Ahogy belépünk, külön kis előtér fogad, ahol le lehet venni a cipőt, egyébként nem kötelező.
Tovább haladva két oldalt egy-egy szoba áll: bal oldalt Tenroé, jobb oldalt a szüleié.
Tenro szobája közepesen nagy. Egyszemélyes ágy, két éjjeliszekrény van benne, az ajtóval szemben. Bal oldalt ruhás szekrény van, meg polcok, rajta különféle könyvekkel. Jobb oldalt egy íróasztal és egy szentély van, Tenro szüleinek emlékére.
A szülők szobája ugyanúgy áll, mint mielőtt elhagyták volna. A lány hinni akart abban, hogy szellemük időnként visszatér, ezért nem nagyon akart vele semmit sem csinálni. Viszont rendszeresen takarítja, mert azért pókhálók mégsem kellenének.
A ház végéhez közeledve van a konyha és a fürdőszoba. A konyha étkezővel egybe nyitott, kevésbé tágas helyiség, melynek ablakaiból rálátás nyílik a verandára. A fürdő a konyhánál is kisebb. Zuhanyrózsával felszerelt kádat, mosdókagylót és wc-t együtt rejt. A konyha előtt érhető el, egy mázolt fehér ajtó kinyitásával.

Minden helyiségre igaz, hogy világos színű (vagy fehér, vagy krémszínű), és jól szellőző.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Szept. 18, 23:14:59 írta Shirei Tenro »

Karakterlap

Shirei Tenro

Futár (Fox)

Quincy

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
19 300 / 30 000

Hozzászólások: 143

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 11 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Törött porcelánként is lehetséges ragyogni.

Post szín:
Mistyrose


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shirei Tenro otthona
« Válasz #1 Dátum: 2016. Júl. 18, 16:59:15 »
A sors játéka, mely egyben a miénk is

Fogalmam sincs, mikor jártam itt körbe annyira, hogy alaposan körbenézzek. A tollseprű közelébe se mentem volna, ha ma reggel nem ébredek arra, hogy öklömnyi pók mászkál a képemen. Rögvest kipantattam az ágyból, megállapítottam, hogy kora reggel van, és miután sikerült összeszednem magam, elkezdtem kitakarítani a házat. De nagyon nem volt egyszerű!
Az ágyam mögött valóságos pókfészek és porcica birodalom alakult ki, amit mire eltűntettem, a kora reggel délelőttre változott. Aztán bútorokat pucoltam, ágyneműt cseréltem, függönyt... Kész nagytakarítást rendeztem, ám nem csak magamnál: bementem anyámék régi szobájába, amit jórészt érintetlenül hagytam. A por azonban nem lephette el. Ahhoz túlságosan fontos volt.
 Szóval hasonló részletességgel vonultam végig rajta, később sorba az összes helyiségen, míg csak a kert maradt hátra. Ahhoz viszont már nem volt kedvem, hogy az ebédelést kihagyva, immár késő délután nekiálljak még kertészkedni is. Ezért egy alapos zuhanynál a takarításhoz használt ruhát szennyesbe hajítottam, helyette meg magamra öltöttem egy sima fehér köntöst, és a konyhába vonultam, hogy kajáljak valamit. Volt néhány szem krumpli, amit feldobtam főni. Utána ledobtam magam az étkezőszékek egyikére, kitekingetve a lassan sötétedő tájra. Percekig csak meredtem a semmibe, aztán szemeim az egyik pultra vándoroltak át. Ott virított rajta egy fekete fásli, amiről a tulajdonosa jutott rögtön az eszembe.
Biztos akkor tehettem oda, mikor fel-alá rohangásztam itt, meg a szobák között! ...Vajon mi hír lehet a tulajáról? Sóhajtozva visszafordultam a kerti fák felé. Látványuk megnyugtatott, kevésbé aggódtam a férfi miatt, akitől a fáslit is kaptam.
10 perc múlva leszedtem a krumplit, de a gondolataim akkor se nagyon álltak le, mikor lekapcsoltam a tűzhelyet, és a fazékban úszkáló kaja már várta, hofy befaljam. Inkább a pulthoz léptem, hogy a kezembe vegyem a selymes, puha tárgyat. Lehunytam a szemem, és eszembe jutott a sétálóutca. Az ígéret, amit többé-kevésbé sikerült is betartanom. Csak arra vártam - a mostani pillanattal egyre jobban, hogy ő is betartsa azt, amit nekem tett.
S miközben a fejem erre gondolt, a mellkasomban összeszorult valami. Annyira pedig már nem is voltam éhes...
« Utoljára szerkesztve: 2016. Szept. 18, 23:16:10 írta Shirei Tenro »

Karakterlap

Adrián Ruiz

Az arrancarok gyöngye

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 000 / 30 000

Hozzászólások: 112

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 1 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Midnight Blue

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A világ csupán egy óriási színpad.

Post szín:
#3CAFC8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shirei Tenro otthona
« Válasz #2 Dátum: 2016. Júl. 26, 13:49:38 »
A sors játéka, mely egyben a miénk is

Kifejezéstelenül bámultam a plafont, már vagy úgy az elmúlt pár órában. Bár általában csak úgy merő kedvtelésből is előszeretettel lopom a napot, ezúttal nem ez volt a helyzet. Egyszerűen csupán semmihez sem volt kedvem, ami örömmel töltene el. Lemenni edzeni az arénába, vagy épp sétálni egyet Las Noches környékén, mind olyan dolgok melyeken újra és újra átfutottam már gondolatban, majd újra és újra el is vetettem az ötletet. Nem szeretem törni a fejemet fölöslegesen a dolgokon, ha csak agyalunk valamin, az nem segít semmin. Éppen ezért, én próbálok mindig is a jelenben élni, nem azon rágódni, hogy ezt meg azt hogyan csinálhattam volna másképpen, igyekszek mindig úgy cselekedni, hogy aztán később semmit sem bánhassak meg, már amennyire a türelmem engedi. Ezúttal azonban mégis azon találtam magam, hogy az elmúlt időszakot idézem fel. Mennyi minden történt azóta, hogy először betettem a lábamat e falak közé. Talán én is megváltoztam, bár ezt magam nem tudom eldönteni. Mindent egybevetve ezt nevezhetném „életem” eddigi legjobb időszakának, amióta csak az eszemet tudom. Mégis, mintha valami hiányozna. Gyerekként sokat bámultam esténként a csillagokat, melyek sajnos Hueco Mundo egéről teljességgel hiányoznak, csupán a hold néz vissza. Régen még talán fejből fel is tudtam volna sorolni a nevezetesebb csillagképeket, ma már annak is örültem, hogy ha a csillagjegyek névadóit egyáltalán felismerném. Ha még jól emlékszek egyáltalán, ekkortájt így az augusztus közeledtével például nagyon szépen látható lenne a nyilas... Ekkor hirtelen eszembe jutott valami. Kissé zavartan ültem fel Las Noches kupolájának tetején, mint aki visszaemlékszik egy régi álomra. Megmagyarázhatatlan késztetéstől vezérelve otthagytam szokott helyemet és sonidoval lerövidítve az utat, visszatértem a toronyban lévő szobámba. Kinyitva a ruhás szekrényemet a választásom ezúttal szokásos öltözetemtől eltérően egy sokkal emberibb és hétköznapibb összeállításra esett. Gyorsan át is öltöztem, majd miután kétszer is megbizonyosodtam a felől, hogy Anida éppen máshol jár, felkerestem titkos rejtekhelyemet, hol mindenféle összegyűjtött furcsaságot tároltam a majmos cukorka adagolótól kezdve a szerencsehozó talizmánig, és kivettem onnan egy papír darabkát, majd útnak is indultam. Még a gargantából való kilépés előtt visszafogtam a lélekenergiámat, nehogy valami kotnyeles shinigami elrontsa a napomat. Kerestem valami félreeső helyet, hiszen nem kis riadalmat okoznék, ha csak úgy megjelennék a semmiből. A jobb oldali fülbevalómon lévő gombot megnyomva aktiváltam a cuerpomat. Kardom azonnal elpárolgott, de reményeim szerint nem ez volt a legszembetűnőbb változás. Egy közeli kirakat üvege előtt megállva vetettem egy alaposabb pillantást is a tükörképemre. Alig akartam hinni a szememnek, ahogy végig simítottam kezemet az arcomon: maszkomnak nyoma sem maradt. Következőnek megütögettem a mellkasomat, hogy leteszteljem, tényleg eltűnt-e a lyuk, ugyanis a póló alatt nem láthattam. Tényleg elképesztő ez a cucc. Ez az első alkalom, hogy aktiváltam, mióta megkaptam, korábban nem is értettem, mire jó ez, hogy újra teljesen embernek nézzek ki. Jobbnak láttam abbahagyni a kirakat előtt a bohóckodást, mielőtt még hülyének néznek, hiszen most már gond nélkül lát mindenki. Elővettem zsebemből a kis papírost, hogy még egyszer leellenőrizzem a címet, majd elindultam. Bár dél körül érkezhettem Karakurába, lett abból majdnem késő délután is, mire megtaláltam, amit kerestem. Ugyan korábban is jártam már a városban nem is kevés alkalommal, minden utcát én sem ismerhetek, hogy hol van. Hiába, nem vagyok GPS. Végül egy léckerítéssel körbe vett, fehér házhoz érkeztem. Ahelyett, hogy átugrottam volna a kerítésen, egy sokkal hétköznapibb megközelítést választottam: becsöngettem. Illetve, először csak akartam volna, mert a kezem félúton a csengőig megállt a levegőben, majd jó egy perceg tétováztam, mégis mitévő legyek. Tulajdonképpen mit is vártam, így egy év eltelte után, lehet hogy már rég elfelejtette az egészet, azonban ígéretet tettem, úgy illik, ha be is tartom, így végül csak megnyomtam.
- Halihó, Tenro-chan!
Intettem, mikor megláttam az ajtón kilépni. Reméltem megismer még azért, így maszk nélkül is, meg persze, hogy nem érkeztem rosszkor.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Júl. 26, 13:57:49 írta Adrián Ruiz »

Karakterlap

Shirei Tenro

Futár (Fox)

Quincy

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
19 300 / 30 000

Hozzászólások: 143

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 11 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Törött porcelánként is lehetséges ragyogni.

Post szín:
Mistyrose


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shirei Tenro otthona
« Válasz #3 Dátum: 2016. Júl. 29, 02:59:38 »
A sors játéka, mely egyben a miénk is

Nem voltam éhes. De miért is? Értetlenül bámultam magam elé, mintha abból, hogy magamban kezdtem kutakodni, hirtelen választ találtam volna a problémáimra. Pedig legbelül mondta valami, hogy nem így lesz, ez olyan, amire nehéz kielégítően felelni. A lényemet ismerve meg egyenesen lehetetlennek tűnt kideríteni bármit is.
Újra a kezemben szorongatott fáslira esett a pillantásom. Teljesen fekete volt, mint újkorában lehetett. A vérfoltot kiszedtem belőle, arra esküdözve, hogyha Adrián hiányolná, szívesen visszaadom. Bár fogalmam sem volt, éppenséggel hiányolt –e bármit egy év eltelte után.
Tanácstalanul gyűrtem a köntös legmélyébe a tárgyat, mintha ezzel el is döntöttem volna, hogy nem gondolok többet rá. Legalább most ne! Totál elment az étvágyam, pedig nemrég egy elefánt se menekült volna előlem…
Sajnálkozva vizslattam a héjukban főtt krumplikat. Totál úgy gondoltam, hogy ismét megőrültem, ennek köszönhetően veszett kárba tízpercnyi várakozás, mert szerintem ez csak frissen volt igazán jó. Viszont mivel a kellemes étkezés gondolatainak utolsó szikráját is kioltottam magamban, már biztossá vált, hogy a könnyű vacsora üres gyomorral való alvással fog végződni. Szóval leszedtem a lábasról a fedőt, leöntöttem a kajáról a vizet, és a minél hamarabbi kidobásra szántam el magam, amikor megszólalt a csengő. Nahát! Kíváncsi vagyok, ki jön ilyenkor látogatóba hozzám.
A három csitri valamelyikére gondoltam. Az utóbbi időkben bár ritkán bukkantak fel a ház előtt, vagy egyáltalán előttem, még előfordult, hogy valamelyikük vette a bátorságot, és becsengetett. Persze sokszor, mire az ajtóhoz léptem, ők már el is tűntek. Szánalmas játékukat csupán az leplezte le, mikor a ház csendjében épp a szüleimnek felállított szentélynél imádkoztam. Szokásosan megszólalt a csengő, de nem nyitottam rögtön ajtót. Inkább a külön erre a célra felszereltetett kukucskálót használtam, amin át szembetalálkoztam a régi „jó” – és bárgyú -, vigyorgó arcokkal. Majd kiszóltam, mire meglepődtek, s végül hazafele vették az irányt. Egy részemben reméltem, hogy nem kellett újra szembenéznem ezzel. Elég mára ez a konyhás eset. Ha mégis egy idióta lenne, meg találom fojtani az íjammal, esetleg az ujjaira vágom az ajtót, utána aludni térek.
Így hát letettem az egyelőre még teli lábast, és a folyosón át a bejárathoz baktattam. Kilestem a kukucskálón. A szívem legalább két ütemet kihagyott.
Kiléptem a küszöbre, érdeklődőn fürkészve az előttem álló férfit. Üdvözölt, intett, meglehetősen emberi formában. Mindkét szemöldököm feljebb szökött ugyan, de korántsem azért, mert rosszalltam volna a kinézetét. Épp ellenkezőleg, nagyon klasszul festett.
- S-sziaa…! – akaratlanul is vigyorra görbült a szám - … Te aztán kitettél magadért!
Hirtelen nem tudtam, mint mondhatnék. Itt áll előttem. Itt áll előttem!! Olyan, mintha álmodnék! De félek…
A gondolatoktól ismét elkomolyodtam kissé, de igyekeztem palástolni. Nem akartam, hogy a gondjaimból kijusson neki is. Biztos lehetett elég, ha idáig nem keresett.
… Félek, hogy aztán felébredek. Ám ha már eljött, nem hagyhatom kint ácsorogni semmilyen formában. Nem igaz?
- Gy-gyere be nyugodtan! Épp ma takarítottam ki, de nem kell a cipőt levenned, ha nem akarod.
Azzal beljebb léptem, kitárva az ajtót. Megvártam, míg beslattyog, aztán gondosan visszazártam. Miközben még mindig alig hittem el, hogy őt látom. Már pedig biztos voltam benne, hogy ő volt az. Felismertem. S valószínűleg ezer hasonmás közül is meglett volna!

Karakterlap

Adrián Ruiz

Az arrancarok gyöngye

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 000 / 30 000

Hozzászólások: 112

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 1 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Midnight Blue

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A világ csupán egy óriási színpad.

Post szín:
#3CAFC8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shirei Tenro otthona
« Válasz #4 Dátum: 2016. Aug. 26, 17:52:37 »
A sors játéka, mely egyben a miénk is

Világoskék pólóban és fekete farmerban álldogáltam az ajtó előtt. Valószínűleg úgy nézhettem, mint ahogyan a látszólagosan korom béli srácok öltözködhetnek itt, az emberek világában, bár őszintén megvallva erről fogalmam sem volt, mennyire helytálló. Életemben sem foglalkoztam nagyon a ruházatommal, felvettem, amit hozzám vágtak, de mint egyéni ízlés, na, olyanról azt hiszem nem nagyon lehetett beszélni. Most meg pedig már nem is lenne szükségem emberi ruhákra. Ezek a göncök is csak azért lapulhattak a ruhásszekrényemben, mert Anida azt mondta, jól mutatnék benne, hiába mondtam neki, nem kellenek nekem ilyesmik. Nos, talán mégis csak neki volt igaza. Egyszer csak kinyílt az ajtó és egy angyal lépett ki rajta, vagyis… mikor kitisztult a látásom már egyértelműen láttam, hogy nem lehet más, mint Tenro-chan! De azért meg kellett hagyni a fehér köntös remekül passzolt sötét hajához. A mosoly, mit akkor kaptam tőle, mikor meglátott, volt a felkelő nap a horizonton, melyet már régóta nem láttam. Beletelt egy kis időbe, mire le tudtam róla venni a szemeimet és rájöjjek, időközben kaptam egy dicséretet is tőle.
- Öhm… Nos, igen… Nem voltam benne biztos mit vegyek fel, amivel nem ütnék ki a tömegből.
Ekkor kapcsoltam, hogy talán nem is a ruházatomra célzott, hiszen jobban belegondolva, normális léptékkel nézve nem olyan nagy ügy ruhát váltani.
- Áh, hogy ez? – Mutattam az arcomra, pontosan oda, ahol a maszkomnak kellett volna lennie.
- Izé, nekünk van egy ilyen Cuerpo, vagyis… - Közben kezdtem rájönni, hogy ennek elmagyarázására, nem épp az ajtóbejáró a legelőnyösebb hely.
- Akárhogy is… - köszörültem meg torkom – ezt megbeszélhetjük kicsit később is, remélem nem zavarok. ^-^
Feltárult előttem az ajtó, én pedig egy mosoly kíséretében elhaladtam mellette, hogy belépjek hajlékába.
- Ugyan, ez a legkevesebb, amit tehetek, ha nem akarom semmibe venni a munkádat.
Válaszoltam, majd levetettem a cipőmet az előtérben. Tulajdonképpen az illem, csak egyik tényező volt, mely szerepet játszott ebben. Szokásos viseletemben a lábamat csupán rácsavart fásli borítja, így érzem természetesebbnek kapcsolatomat a talajjal, hogy jobban megtaláljam az egyensúlyomat. A ma felvett edzőcipőben eleinte igencsak furcsán dülöngélve mozogtam, mint aki jól a pohár a fenekére nézett. Remélem ezt nem vette észre, elég kínos lenne, ugyan mire elértem Tenro-chan házáig volt elég időm beletanulni a járásba, de azért rögtön stabilabban álltam a lábamon, amint lekerült róla a cipő. Zokniban slisszantam tovább, magabiztosságom azonban csak addig tartott, még a folyosón választáshoz nem érkeztem, ugyanis fogalmam sem volt, hogy az előttem lévő két ajtó közül a jobb, vagy a bal oldalin menjek be, így inkább egyelőre megállva, őt engedtem előre, mégis csak ez az ő háza.

Karakterlap

Shirei Tenro

Futár (Fox)

Quincy

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
19 300 / 30 000

Hozzászólások: 143

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 11 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Törött porcelánként is lehetséges ragyogni.

Post szín:
Mistyrose


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shirei Tenro otthona
« Válasz #5 Dátum: 2016. Szept. 18, 23:25:18 »
A sors játéka, mely egyben a miénk is

Értetlenül pislogtam Adriánra a „Cuerpo” hallatán. El nem tudtam képzelni mi az, de továbbra is mosolyogtam.
- Igazából mindkettőre értettem – kacagtam – Hitetetlen, és… laza.
Elismerőn tekintettem rá mindenhogy. Arrancarként piszkosul erősnek tartottam, akkor is, ha teljes alakban még mondjuk nem láttam. Emberként pedig volt egy kellemes, s kissé csínytalan kisugárzása, ami mellett lehetetlen volt fapofát vágnom.
Miképp kitárult az ajtó, megvártam, míg beljebb sétál, aztán visszazártam.
- Krumplit próbáltam főzni, de pocsékul sikerültek. Azt hiszem takarítás után ez volt a legrosszabb ötlet, ami eszembe juthatott. Különben viszont nem zavartál meg! – mondtam gyorsan, mielőtt magára vett volna olyat, ami nem igaz.
Nagyon örültem annak, hogy viszont láthattam. Iszonyúan sokat vártam erre a pillanatra, ezért igyekeztem a legtöbbet kihozni magamból. Ő jelentette számomra a Napot, aki mellett a Holdnak érezhettem magam. Mely még mindig érdekes, fajából kifolyólag. A Shinigamiknak egész biztosan ellenség volt még. Számomra viszont a remény, legalábbis egy közülük. Ő adott erőt. Támaszt. Segítséget. Felrántott. Hű maradt ahhoz, amit ígért. Ennél többre nem is vágyhattam volna már.
- Köszönöm…. – mosolyogtam rá, miután végzett a cipő levételével. S habár nem is tudhatta, épp mire érthettem, boldog voltam. Reméltem, sugárzott felőlem.
Következőleg bátran előreléptem, és intettem, hogy kövessen. Egyik szobába se szerettem volna beengedni, legalábbis egyelőre nem, viszont sejtettem, mennyire fáradt lehetett.
- Kérsz valamit enni, vagy inni? Vagy előtte felfrissítenéd magad? Pont a bejárati ajtótól szemben van a fürdő – Odaléptem egy fehér ajtóhoz, és kinyitottam. Ott volt a frissen kisuvickolt kád, egyik oldalán a wc kagylóval, másik oldalt a csappal. Villanyt kapcsoltam, hogy ő ezt jól láthassa, majd mindent visszahelyeztem úgy, ahogy volt, és tovább sétáltam, egyenest a konyháig. Mivel főzni akartam, de tényleg balul sült el, elkezdtem azon agyalni, mi legyen a krumplival. Aztán percekkel később eszembe jutott egy kaja ötlet, viszont nem szívesen ettem volna egyedül. Ezért érdeklődve vártam a férfi válaszára.

Karakterlap

Adrián Ruiz

Az arrancarok gyöngye

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 000 / 30 000

Hozzászólások: 112

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 1 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Midnight Blue

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A világ csupán egy óriási színpad.

Post szín:
#3CAFC8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shirei Tenro otthona
« Válasz #6 Dátum: 2016. Szept. 30, 21:15:45 »
A sors játéka, mely egyben a miénk is

Előre engedtem, majd követtem őt, ahogyan elkezdett körbe vezetni a házban, közben pedig válaszoltam a felém intézett kérdésekre.
- Azt hiszem, kipróbálnám azt a krumplit, kétlem, hogy olyan szörnyen sikerült volna. Inni szigorúan csak valami alkoholmenteset.
Az utóbbi egy évben sok minden történt, miközben jobban berendezkedtem új életembe odaát Las Nochesben. Nem azt mondom, hogy a kezdeti önmegvetés és gyűlölet a világ igazságtalansága iránt teljesen eltűnt, ám próbáltam tenni annak érdekében, hogy elfogadjam magam olyannak, amilyen vagyok. A többi arrancarnak tanúsított képmutató álvigyor mellett újra megtanultam például őszintén mosolyogni, még ha nincsenek is sokan, akik ezt megérdemelnék. Az előttem álló nő éppen a kevesek egyike, ezért is jobb, ha a közelében józan maradok. Sokat edzettem, hogy még akár harc közben is megtudjam őrizni az ítélőképességem, ám az időnként – főleg resurrección alakomban - rám törő éber rémálmokat a mai napig nem teljesen sikerült visszaszorítanom, így talán jobban teszem, ha éber maradok és én irányítom a testem, nem pedig fordítva.
Betekintettem a fürdőszobába is, amikor felkapcsolta a villanyt. Látszódott a korábban említett takarítás nyoma, hiszen minden csillogott-villogott. Most azonban kihagytam a lehetőséget, hogy használjam is, hiszen ma reggel már lezuhanyoztam egyszer. Ezután tovább követtem őt, még meg nem érkeztünk szemmel láthatóan a konyhába. Láthatóan támadt valami ötlete, miként dobhatná fel a dolgokat. Kíváncsian vártam, mi fog ebből kisülni, szóval természetesen beleegyeztem a dologba.
- Nem zavar, ha közben nézem, mit csinálsz? ^-^
Számomra, akire ezidáig nem különösebben ragadt át semmi gasztronómiai praktika, annak ellenére, hogy Anida próbált már tanítani nekem egy-két dolgot, de nem sok sikerrel. Mindig is egyfajta varázslónak tartottam azt, aki a nyers összetevőket képes átalakítani ízletes ételekké.
Öröm volt ilyen boldognak látni, pontosan ez az a mosoly volt, amit akkor este meg akartam őrizni. Azt hiszem, most sem fogok sok mindent tanulni, hiszen azon kaptam, hogy az idő nagy részében inkább őt néztem, semmint a készülő alkotást.

Karakterlap

Shirei Tenro

Futár (Fox)

Quincy

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
19 300 / 30 000

Hozzászólások: 143

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 11 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Törött porcelánként is lehetséges ragyogni.

Post szín:
Mistyrose


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shirei Tenro otthona
« Válasz #7 Dátum: 2017. Febr. 14, 23:17:59 »
A sors játéka, mely egyben a miénk is

- Rendben van, ez esetben  ránézek a krumplikra, és szerintem csinálok valami jobbat belőlük! - vigyorogtam fel Adriánra - Különben csak ásványvizem van, remélem az jó lesz.
Sugárzó tekintetem még másodpercekig rajta pihentettem, majd előrementem a konyhába. Ott rögtön előszedtem két poharat egy tárolásra alkalmas kis szekrényből, és megtöltöttem az előbb említett itallal. Szerettem vizet inni, illetve ezt kínálni "a legjobb szomjoltó" gyanánt, mert tény, hogy kevésbé éreztem kiszáradt szivacsnak magam, mintha valami cukrosabbat, vagy erősebbet fogyasztanék.
Miután letudtam az ital kérdést, munkához láttam. Megnéztem kapásból a krumplikat, amik kőkemények voltak még, és le mertem volna fogadni, hogy nem csak a távollét miatt. Lehetséges hosszabbnak érezni azt az időt, mint amennyi valójában eltelt? Értetlenül ráncoltam a homlokom a fallal szemben állva, aztán félig Adriánhoz fordultam, egy apró mosoly kíséretében.
- Nem zavar... Ühm, közben ha megszomjaznál, tölts magadnak nyugodtan! - válaszoltam a víz felé biccentve, ezután beletemetkeztem a főzés művészetébe. A krumplikat megpucoltam és felszeltem, majd visszadobtam őket főni, répával, hagymával kiegészítve. Míg az idő telt, saját kezűleg, fellelt alapanyagokból megcsináltam hozzá a húst, a bűvös öntetet, illetve savanyúságot, amiket kis tálakba raktam.
Gondosan meg is terítettem, végül a kész ételt egy hatalmas edényben letettem az asztal közepére. Éreztem az arcomon eggyé vált pára és veríték elegyét, belül pedig kellemes fáradtságot. Először körbe nem néztem milyen hozzávalók vesznek körül, s abból milyen jó dolgok sülhetnek ki! Most viszont elégedett voltam. Sőt, hálás. Mert pusztán azzal, hogy Adrián eljött ide, máris felhívta a figyelmem ilyen aprónak tűnő, ám annál fontosabb tényezőkre.
Az pedig csak fokozta a helyzetet, hogy végig magamon éreztem a pillantását. Mintha nem is a főzést, hanem annál inkább engem figyelt volna. Persze ezt nem tudhattam, hisz a főzés jobban lekötött.
- Ne haragudj, ha sokáig tartott! - néztem rá bocsánatkérőn, ezután ha nem láttam a méreg fényét Adrián szemében, könnyedebben álltam a curry-s edény felett. Udvariasan megkérdeztem akar -e szedni magának, ha meg nem, abban az esetben mennyit kér, illetve akar -e savanyúságot enni hozzá? Volt az is, mint később felfedeztem, egy nagy műanyag vödörrel!
Miután véget ért a kérdés ostrom, és mindkettőnknek megfelelt a jelenlegi felállás, helyet foglalva jó étvágyat kívántam. Miközben azt kívántam, hogy soha ne érjen véget ez a pillanat.
Soha! Mert nem tudom mikor, miképp látom őt viszont megint. Ez pedig úgy tűnhetne neki, mintha... mániákusan ragaszkodnék hozzá. De nem.... csak szeretnék még időt arra, hogy megköszönjem mindazt, amit szavakkal rég nem tudok. Más tényleg totál hülyének nézne ebben! Nekem viszont fontos a sétálóutcás este. Fontos. Életet mentett. Pontosabban az enyémet mentette meg! A kérdés, amit nem fogok feltenni neki... neked: Vajon te látod mindezt bennem, miközben beszélgetünk?
Kissé talán újra elvesztem a gondolat miatt. Így ha Adrián valamiről mesélni kezdett, szerintem leszűrte, hogy kevésbé figyeltem. Vagy ha abba kezdett volna, amire épp gondoltam.... mindkét esetben enyhén megugorva, zavart tekintettel pislogtam rá. Ez azonban csak néhány pillanatig tartott. Majd alább hagyott, és lassan kisimult az arcom. Mintha nem nyomasztott volna semmi sem.

Karakterlap

Adrián Ruiz

Az arrancarok gyöngye

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 000 / 30 000

Hozzászólások: 112

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 1 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Midnight Blue

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A világ csupán egy óriási színpad.

Post szín:
#3CAFC8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shirei Tenro otthona
« Válasz #8 Dátum: 2017. Dec. 14, 00:15:58 »
A sors játéka, mely egyben a miénk is

Korábban mondta ugyan, hogy nem zavarok, de eddig azért egy icipicit még kételkedtem ebben. Az emberek szoktak kijelenteni ilyet pusztán illemből is, még akkor is, ha valójában belerondítottak a terveikbe. Örömét látva azonban megnyugodtam, hogy nem csupán meg vagyok tűrve. Az ilyen mosolyt nem lehetett volna megjátszani, és első találkozásunk után amúgy sem az derült ki róla, hogy véka alá rejtené, ha valamiről vagy valakiről rossz véleménye lenne. Ami azt illeti, mondhatni szakértőnek számítok a témában. Rám valóban igaz, hogy nem lenne őszinte a mosolyom. Las Noches arrancarjai, esetenkénti shinigamik, akikkel összefutok, bárki, aki normális közegemben lát engem, csak azt a hamis vigyort láthatja, ők csupán ezt érdemlik. Az én világomban elég, ha csupán egyszer sebezhetőnek mutatja valaki magát a nem megfelelő embernek és lehet, hogy nem éli meg a másnapot.
Itt azonban jelenleg más a helyzet. Ez egy olyan hely, ahol nem kell törődnöm azzal, hogy ki pályázik éppen a lelkemre és én is őszintén mosolyoghatok.
- Persze, tökéletes lesz az is. – Válaszoltam az ásványvízre vonatkozóan. Egyébként sem szeretném kifosztani semmilyéből, amég itt vendégeskedek. Pofátlanság lenne, már csak azért is, mert nem tudnám ugyan ilyen formában viszonozni. Az én lakásom, nos… fogalmazzunk úgy, nem a legbékésebb környéken fekszik és tulajdonos sem feltétlen hosszú távon állandó. ^^”
Amég helyet foglaltam és várakoztam, összeszedtem a gondolataim. Tulajdonképpen miért is vagyok itt. Egyrészről eleget tettem az ígéretemnek, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy csupán erről volt szó. Meg akartam bizonyosodni, hogy jól van-e, és egyben figyelmeztetni is a közelmúltban történt dolgok miatt. Egyelőre azonban ez várhatott, lesz még később is lehetőségem erre a témára, így most inkább még nem a jövő miatt aggódtam, hanem a jelent élveztem. Közel sem éltem még annyi ideig, hogy azt mondhassam, úgy suhannak el a percek mellettem, mintha másodpercek lennének – nem is voltam biztos benne, egyáltalán lehetséges-e így érezni, ha valaki túlél annyi ideig – de órákig jól el tudtam foglalni magam pusztán merő nézelődéssel is. Sok minden kiesik az ember mindennapjaiból, amivel addig foglalkozott, még meg nem halt. Valamivel ki kell tölteni ezt az időt, így gyakorta találom magam Las Noches kupolája alatt valamely magaslati ponton, ahonnan az ál égbolt alatt el-elporoszkáló többi arrancart figyelem a távolból. A mostani esetet azonban nem is lehetne ezekhez hasonlítani, mert ezúttal a figyelmemet egy konkrét valakire szenteltem csupán. A vidámság és lendület, amivel a konyhában forgolódott körülöttem, valahogy rám is átragadt, mert egyszer csak azon kaptam magam, hogy akaratlanul is mosolyra görbül a szám.
- No és mondd csak, hogy mennek mostanában errefelé a dolgok?
Fogalmam sem volt, mennyi koncentrálást igényel mégis, amit csinál – nekem legalábbis elég bonyolultnak tűnt – így nem akartam nagyon elterelni a figyelmét, nehogy még véletlen elvágja közben valamivel a kezét, így aztán csak egy ártatlan témát vettem fel, miközben kortyoltam kicsit a vízből.
Mikor végzett és megterítette az asztalt, egy darabig szóhoz sem tudtam jutni. Nem gondoltam volna, hogy ilyen vendéglátásban lehet részem.
- Ugyan, ilyen türelmetlennek látszottam volna?
Az ő kérdésére inkább úgy döntöttem, magamnak szedek, már csak, hogy én is csináljak valamit, ne csak őt nézzem, amint miattam fáradozik.
Nem is próbáltam inkább leplezni az első falat után, mennyire is ízlik, úgy is kiült volna az arcomra, ha akarom, ha nem.
- Mennyei!
A sivatagban töltött hosszú évtizedek alatt megtanultam semmit sem magától értetődőnek venni és mindamellett nélkülözni is. Így aztán az átlagembernél jobban tudok örülni az ilyesmi dolgoknak, mint a finom ételek, még akkor is, ha ez másoknak teljesen hétköznapinak tűnhet. Egy pillanatra azért megriadtam, és már takartam is volna el a számat, de aztán eszembe jutott, hogy a cuerpomban nem látszódnak a szemfogaim, és teljesen emberinek nézek ki. Egyébként nem szokott zavarni, sőt, kifejezetten gyakran szeretem is kivillantani megfélemlítésképpen, mikor az ellenségeimen gúnyolódok, de nem voltam biztos benne, hogy ő miként reagálna rá.
- Be akartam egyébként ugrani egy köszöntés erejére karácsonykor is, de végül sajnos fortuna úgy akarta, hogy más elfoglaltságom legyen.
Utaltam ezzel finoman a legutóbb, az ünnepekkor feje tetejére állt helyzetre, amikor követtem Elianát a küldetésére, hogy leszámoljunk a várost fenyegető furcsa lélekenergiával és otromba, gonosztevő manókkal. Csak remélni tudtam, hogy Tenro nem keveredett bele.
Nem voltam benne biztos, hogy el is jutottak hozzá a szavaim, mert a szemében úgy látszott, mintha kissé máshol járna gondolatban és jelen pillanatban fogalma sincs róla, mi zajlik a valóságban, de ettől csak a szokásosnál is aranyosabb volt.
- Hahó, Föld hívja Tenro-chant. ^-^
Integettem párszor tenyeremmel az arca előtt, így kicsit meglepődött, amin én jót nevettem.
- Bocsi, ha csak még fárasztóbbá tettem a napodat.
Gondoltam itt ezalatt arra, hogy említette, hogy érkezésem előtt még takarításba is fogott, most meg még miattam nagyobb főzőcskébe is fogott, mint az eredetileg tervezte. Nem csoda, ha elfáradt és most ébren álmodik.

Karakterlap

Shirei Tenro

Futár (Fox)

Quincy

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
19 300 / 30 000

Hozzászólások: 143

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 11 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Törött porcelánként is lehetséges ragyogni.

Post szín:
Mistyrose


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shirei Tenro otthona
« Válasz #9 Dátum: 2018. Ápr. 13, 08:29:32 »
A sors játéka, mely egyben a miénk is

Kissé elhúztam a szám, ahogy a répákat karikáztam. Egy konkrét sztori képe sejlett fel, amiről baromi sokat mesélhettem volna, de nem tartottam szépnek, hogy Adriánt rögvest a bajaimmal nyaggassam. Hiszen mondhatni csak most jött! Így a homályból előkerülő, még épp csak formázódó valamit képzeletben összegyűrtem, messzire eldobtam magamtól, és őszintén reméltem, soha a büdös életben nem látom viszont. Igyekeztem a jelenre figyelni, mielőtt tényleg megvágnám magam.
- Hmm, maradjunk annyiban, ha volt is izgalom, hamar vége szakadt – kuncogtam – Mostanság átlagosan telnek a napjaim… talán túlságosan is.
Oké, ide ez  minden, csak nem a legmegfelelőbb kifejezés. Arra tekintettel, hogy volt egy irtó fura karácsonyom, amit aligha élnék át újra a fura manóval és a Shinigamival nos… Számomra elég kínos. Ez ama történet, amiből épp csak kirajzolódott előttem a szakállas, törpeszerű öreg képe, amint panaszkodik, morog. Kész röhej. Főleg az az erős krapek, aki „foglyul ejtett utána”, vagy tudom is én!
A nyomasztó gondolatnak azonnal véget vető hagymát aprítottam még, edénybe pakoltam a krumplival és répával, azzal pedig befejezettnek nyilvánítottam a főzést.
- Oh, nem-nem! – ráztam meg fejem, mielőtt a férfi komolyan elhitte volna ezt a badarságot – Egyszerűen nem szeretem megvárakoztatni azt, aki volt olyan rendes, és átjött ma hozzám.
Ott bujkált szám szegletében egy picurka mosoly. Teljeséggel rá céloztam! Igazán örültem annak, hogy eljött. Elvégre nem mindennapi számomra azt kijelenteni, mi szerint én, aki többnyire elzárkózott mindenkitől x ideje, most vendéget fogadott. Az előbbi úgy hangozhat kissé, mintha direkt ezért keltem volna fel reggel.  Viszont a helyzet épp annyira meglepő most is, mint amikor felismertem őt a küszöbön túl.
Végigmértem abban a minutumban minden porcikáját, míg jelen helyzetben elégedetten konstalláltam, ahogy kiszedi és megízleli a kaját. Rávigyorogtam.
- Igazán örülök! – feleltem őszinte boldogsággal. Sejtettem, hogy talán jobb az e világi kaja, mint ami odaát kijuthat neki. Belegondolva fogalmam sem volt, jutott –e egyáltalán ideje rendes étkezésre, vagy annak nevezhető életre, azután, hogy alaposabban belegondoltam a hovatartozásába. Kissé elkalandoztam azon, mennyi tájat járhatott be, miként viselkedhetett számára ismeretlenek közt, miközben itt, számomra mindenképp… emberinek hatott.
- Oh… ne haragudj – pislogtam nagyokat, miután kezével hadonászott előttem. Le sem esett, hogy így elkalandoztam megint!
- Csak elgondolkodtam, és közben vicces volt kissé azt hallani, hogy elfoglaltságra akadtál karácsonykor…  – szórakozott nevetés tört fel belőlem. A fentiek mellett hosszasan mérlegeltem, fel merjem –e vállalni a kínos ünnepi történteket. De megbíztam Adriánban, és tudtam róla, nem az a fajta, aki csakúgy kiröhögne.
- …Mert ami azt illeti, az az egy nekem se volt történésmentes! –tettem hozzá – Talán valami bevásárlóközpontban lehettem. Csili-vili, puccos. Tök jó, egy gond volt vele, illetőleg benne: összefutottam egy csapat Shinigamival. Önmagukban ők jelentették számomra a problémát, mivel hogy  azóta, hogy találkoztunk… próbáltam gondolkodni ezen, kevésbé… haraggal, vagy utálattal tekinteni rájuk, de nehezen ment, őszintén bevallom. Az egyik nagyon pattogott, a másik erősnek képzelte magát, és mindennek a tetejében ott volt valami törpenövésű fószer, aki gyakorlatilag egy manó. Az előbbi erőfitogtató engem akart valamihez felhasználni, és betekert, vagy betekertetett valamilyen speciális kötéllel. Az utóbbit meg csak rémesen bosszantónak találtam… Jézusom! Azt hiszem, ha engem te nem is, én most biztos leamortizáltalak téged! Nagyon megrekedtek bennem ezek a dolgok. Leginkább azért, mert egyikre se számítottam, aztán vegyesen sokkolt, meg felvillanyozott. Talán… ennek köszönhető, hogy nem voltam olyan hasznos ebben a „történetben”. Legalábbis én így tekintek magamra - tettem hozzá zavartan, és elkaptam a tekintetem róla.

Karakterlap

Adrián Ruiz

Az arrancarok gyöngye

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 000 / 30 000

Hozzászólások: 112

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 1 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Midnight Blue

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A világ csupán egy óriási színpad.

Post szín:
#3CAFC8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shirei Tenro otthona
« Válasz #10 Dátum: 2019. Febr. 13, 20:56:33 »
A sors játéka, mely egyben a miénk is

Miután sikeresen visszaidéztem elméjét a jelenbe, bocsánatkérésén csak jókat vigyorogtam, ahogy meglepett ábrázatát néztem. Semmiképp sem tudtam volna haragudni rá ilyesmi miatt. Miközben karácsonyi élményeit mesélte, tovább eszegettem, de figyelmesen hallgattam élményeit. Az eleje még egész normálisan is indult. Bevásárlóközpont, olyan hely, amit az emberek gyakorta látogatnak ünnepek alatt, gondoltam. A shinigamik említésére már felhúztam egyik szemöldökömet, hogy megkérdezzem, „de azért ugye jól vagy?”, viszont szemmel láthatóan nem volt semmi komolyabb baja, máskülönben nem tudtunk volna itt beszélgetni, így inkább hagytam, hadd fejtse ki jobban. A manó szó hallatára már viszont csaknem félrenyeltem a falatot.
- Pedig reméltem, hogy sikerült kimaradnod belőle, de ezek szerint nem… Ami azt illeti, pontosan ezt értettem „más elfoglaltság” alatt, mikor a karácsonyi programomat említettem. Viszont sikerült akkor megoldani a problémát, ha jól értem? Hogy sikerült meglógnod a shinigamik elől? Nem jöttek rá, hogy quincy vagy?
Nem szerettem volna túlságosan aggódó vagy tolakódó fényben feltűnni a sok kérdéssel, de hamarabb kicsúsztak a számon, mielőtt ebbe belegondoltam volna.
- Ami engem illet, én két manóval is, illetve a kreálmányaikkal küzdöttem meg. Azok a nyavalyások megelevenítették a karácsonyfákat és óriás mézeskalács embereket csináltak, hogy azokkal támadjanak ránk. Egyedül is elbántam volna velük, de szerencsére velem volt egy Espada is, ami megkönnyítette a dolgokat.
Nem emlékeztem, hogy legutóbbi találkozásunkkor megemlítettem volna, hogy egyáltalán mi is az-az Espada, szóval természetes, ha kérdései lettek volna, de előre nem láttam értelmét, hogy esetlegesen ilyesmivel untassam. Pedig azóta még ráadásul Espadát is váltottam bizonyos értelemben.
- Ha már itt tartunk. – Egy pillanatra félretettem az ételt, ahogy a témára tértem. – Volt még egy másik dolog is, amiről szólni akartam. Ugyan ezzel az Espadával nem olyan rég átkutattuk egy, az Emberek Világában állomásozó beépített shinigami búvóhelyét és nem kevés megfigyelési adatot találtunk, többek közt quincykről is. A te neved nem szerepelt köztük, azonban azt gondoltam, nem árt, ha tudsz róla, hogy érdemes óvatosak lenned, mikor és hol használod az erődet publikusan, mert nem biztos, hogy észrevétlen marad.
Nem akartam megrémiszteni, de a biztonsága elsőbbséget élvezett. Valószínűleg újabb darabot veszítenék el a lelkemből, ha mire legközelebb errefelé járnék, már csak egy felforgatott házat találjak, őt pedig sehol.

Karakterlap

Shirei Tenro

Futár (Fox)

Quincy

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
19 300 / 30 000

Hozzászólások: 143

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 11 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Törött porcelánként is lehetséges ragyogni.

Post szín:
Mistyrose


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shirei Tenro otthona
« Válasz #11 Dátum: 2019. Márc. 01, 21:18:19 »
A sors játéka, mely egyben a miénk is

Halvány mosollyal ingattam fejemet, valahogy túl szép is lett volna kimaradni ebből az egészből; úgy tenni, mintha csak egy rossz álom lenne, s megfeledkezni róla.
- Szerintem „ezek” okosak – vágtam komor képet, mikor Adrián a Shinigamikról kérdezett - Rájöttek mi vagyok, más különben miért kapnának el? Egy kapitányrangú, díszes ruhájú valakire emlékszem, aki meg akart ölni.
Aztán lehet túlzásokba estem, ám de valamiért valóságosnak tűnt ama rideg arckifejezése. Pár pillanatra ismét elbambultam, valósággal kirázott a hideg.
- A társai közt akadt egy vöröshajú hölgyemény, neki köszönhetően „csak” kísérleti egérként végeztem volna.
Miközben Adrián reakcióit figyeltem, egy nyugodt hangsúlyt tartottam végig, és a testbeszédemmel is igyekeztem hasonlóan tartani magam. Nem akartam ennél is inkább rátenni aggodalmára, melyet kiolvastam abból a gyönyörű szempárból... Meg különben, közöny volt az még, mi bennem motoszkált, hacsak végigpörgettem az egész napot a fejemben. Esetleg düh, valahol mélyen elásva.
- Arra emlékszem, a megjelenő, szakállas főmanó eléggé lefoglalta őket ahhoz, hogy elterelje rólam a figyelmet. Onnantól kezdve eltávolodtam tőlük, és inkább a háttérben maradtam.
Azzal befejeztem. Félretettem az ételt, közelebb hajoltam hozzá az asztal felett. Eleget beszéltem, hallani akartam, vele mi történt, hol volt, vagy mit csinált. Túlzottan romantikus/aggodalmaskodónak tűnnék, ha azt reméltem, legalább ő megúszta szárazon?
A manók még hagyján, de a mászkáló karácsonyfánál lefagytam. A mézeskalács emberről pedig egy ügyes rajzfilm jutott eszembe, és így persze nem is tudtam felfogni az egészet. Homlok ráncolva megingattam kobakom, majd értetlenül Adrián szemébe néztem.
- Várjál! – kértem – Tehát azt akarod mondani… képesek voltak ilyen kreatúrák mozgósítani egy növényt? Meg valamit, ami eredetileg édesség?
Kérdőn felvontam egyik szemöldököm. Mondjuk az utóbbi viccesen hangzott, annyira, hogy picit el is vigyorodtam. Ráadásul az értetlenkedésem itt nem ért véget.
- Bocs, ha ez így sok, viszont az Es-… dadát se feltétlenül értem – Azt se tudtam, jól mondom -e ki! Mindegy, kijavít maximum, hiszen sokkalta jártasabb a témában. Legalábbis remélem, mert kellemetlen, amiért ennyit nem tudok!
Picit elpirultam, vagy hát úgy éreztem, az orcáim égnek. Később, mindenféle kérdésemen túl tovább hallgattam őt. Képtelenné váltam betelni mély hangjával, annyi idő után. Nagyot sóhajtottam, majd megettem a maradék étket. Rossz döntésnek bizonyult.
Mikor mondandója végéhez ért, egy falat félrecsúszott. Félig a torkomhoz, utána ösztönösen számhoz kaptam kezem, hogy a hirtelen kezdődő köhögéssel ne terjesszek semmit. A másikkal rögtön poharamért nyúltam. Elég sokat kellett innom, mire a nagy darab falat végre utat tört, s biztonsággal lecsúszhatott.
- Szóval… - szólaltam meg nagy nehezen eme „bravúr” után – hosszú idő után is... ennyire érdekesnek találnak minket a Shinigamik?
Hitetlenkedő mosollyal meredtem magam elé. Végül is mi mással tölthetnék a szabadidejüket?
- Nem kell aggódnod, a legnagyobb látványt a hosszú íjam teszi ki – jelentettem ki viccelődve, ismételten rá emelve tekintetem.