A balek kaszkadőr

[Kane Shinzou]

Azt mindig is tudtam, hogy a hivatásom, amit űzök mondhatni életveszélyes, és olykor akár olyan helyzetbe is kerülhetek, hogy abból a pöcegödörből csak a jó isten képes kihúzni belőle. Éppen egy meló közepén járok, vagy is futok inkább! A feladatom az volt, hogy egy zsákot meg kellet szereznem az egyik helyi bandától és el kellet vinnem a megrendelőnek. Arra viszont rohadtul nem számítottam, hogy a banda tagjai észrevesznek és…. hát most kergetnek éppen! A legjobb tudásomat vetettem be az elém gördülő akadályok leküzdésére. Fontos volt, hogy futás közben tartsam a lendületet így kerültem a felesleges mozdulatokat, csak is arra koncentráltam, hogy mielőbb megszabaduljak az üldözőim elől. Csak sajnos annyira nem könnyű, ha éppen rám is lőnek! Még az a szerencse hogy bénán céloznak! Egyáltalán ezek honnan kaptak képesítést lövészetből? Na, mindegy, koncentrálok inkább a feladatra és lerázom ezeket a balekokat még mielőtt egy második lyukat készítenek a seggemre! Ennél a melónál sajnos a barátaim nem lehettek velem mivel mindenkinek külön-külön megbízása volt. Hogy őszinte legyek utálok egyedül akciózni! Nincs kire támaszkodnom, bár igaz egyedül is tudok boldogulni, de azért még sem buli, úgy hogy ha nyolc ember kerget egy embert nem igaz? Úgy suhantam a háztetőkön keresztül, mint akit puskából lőttek volna ki, olyan gyorsan haladtam előre, ahogyan a lábaim bírták. Nem hiába kaptam a Speedy nevet, és valószínűleg erre a melóra gyors emberre volt szükség. Végül is gyorsnak gyors vagyok, de azért egy pisztolygolyóval szemben nem vagyok gyorsabb baszki! Max ha leveszem a karperecemet akkor már igen, de akkor meg a lidércek kergetnének engem, szóval ha választanom kéne inkább az emberek üldözzenek! A szerencsém a háztetőkkel kapcsolatban jó sokáig kitartott, de sajnos amilyen ez a város, egy idő után elfogynak. Így is történt… hirtelen meg kellet állnom, de szerencsémre addigra az üldözőimet egy időre le tudtam rázni mivel ők nem annyira tudják az akadályokat átvészelni, mint én, így nyertem egy kis időt.
- Baszki! És most merre?!
Kicsit ideges voltam, mert ha ezek a fickók engem elkapnak, sült malacot csinálnak belőlem, vagy is sült Quincyt! Baszki mi legyen?! Hirtelen viszont észreveszem az előttem lévő épületet. Ugyan a tetejére nem tudnék rá ugrani, de az ablakon betörve be tudnék jutni az épületre, csak hogy van egy bökkenő… hisz ez egy középiskola csesszemeg! Ilyenkor tanítási idő van! Oooo baszki! Na, jó mi legyen?! Hát nincs, mit tenni had szóljon! Tettem nyolc lépést hátra, felszívtam magam levegővel a tüdőmet majd neki futottam a végzetemnek. A teljes erőmet belevittem ebbe az ugrásba, majd a könyökömet felhúztam magam elé, hogy védjem, az arcomat mikor az ablakhoz érek. Ahogy elértem az ablakot abban a minutumban ki is tört a helyéről, majd egy bukfenccel tompítottam az esésemet. Amikor felálltam egy időre az egyensúlyom cserbe hagyott, de hamar feltápászkodtam. Ahogy elnéztem egy osztályterembe kerültem, és a diákok plusz a tanár is bámult rám. Na, jó valamit ki kéne találnom… de mit?! Aha meg is van!
- Semmi pánik! Csak egy filmet forgatunk! Nagyon jól szerepeltek csak így tovább!
Közben a kezemmel a victory jelet mutatom feléjük, hogy ezzel valamilyen szinten jobban eladjam magam, mint egy színész, vagy egy kaszkadőr, aminek csak néznek, de annyira beleéltem magam a „szerepbe” hogy csak később eszméltem fel hogy nyúlcipőt kéne fognom. Az ablakon keresztül lehetett hallani, hogy a banda tagjai észrevettek.
- HÉ OTT VAN A KIS KÖCSÖG KAPJÁTOK EL!!!
- OOo a francba! Sajnálom emberek, de nem maradhatok sokáig, úgy, hogy viszlát!
Gyorsan nyúlcipőre is fogtam a dolgot! Kinyitottam az ajtót gyorsan majd lendületes sebességgel újra futásnak eredtem és sprinteltem, a folyosón végig. Mikor leértem a lépcsőn a megfelelő emeletre, azonnal az egyik ablakon keresztül leugrottam a földszintre. A földszint és az első emelet között nem sok különbség volt így egy parkouros lazán le tud ugrani, ha megfelelően veszi be. Amint leérkeztem a földre sprinteltem is elfele a középiskolától jól messze! Leráztam az üldözőimet, a cucc nálam van, remek! Már csak meg kell húznom magamat egy ideig valahol ahol nem, vennének észre, és este folytatom az utamat tovább. Így is tettem, találtam egy jó kis „kuckót” az egyik elhagyatott épületnél, és kipihentem magamat. Amint leszállt az éj újra útnak eredtem. Ahol csak tudtam a háztetőket használtam, és futottam a célom felé. Minden a tervek szerint haladt. Viszont annyira rommá futottam magam nappal hogy este muszáj volt egy kicsit pihennem így megálltam az egyik családi háznak a tetején, és leültem, majd fújtam ki magamból a levegőt. Úgy izzadok, mint egy ló szinte. Hála az égnek a környék csendes, és egy árva lélek sincs itt… vagy még is? Hirtelen lépéseket hallok, én meg amilyen kíváncsi szoktam lenni megnéztem vajon ki járkál itt az éjszaka kellős közepén. Lenéztem és megpillantottam egy vörös hajú lányt. Jobban megnézve, csinos alakja van, és milyen szép hosszú haja… vajon milyen lehet az arca…. na, mindegy inkább folytatom tovább az utamat. Felálltam és futottam volna tovább, de hirtelen megcsúsztam.
- OOoo baszki!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Csúsztam lefele a tetőn, és hirtelen nem volt jobb ötletem, mint hogy ugorjak amint elérem a tető végét. Ugrottam is de arra nem számítottam hogy rosszul esek, mert abban a pillanatban az egyik gépjármű tetejére landoltam, háttal. Ekkor elsötétült a kép…


A ház teteje:
A zsák:

[Amarilla Bianchi]

Azt hittem most is átlagos napom lesz a suliban. Úgy is volt, azonban mint derült égből villámcsapás, valaki az ablakot betörve érkezett meg a terembe. Valaki ennyire elkésett, és úgy határozott, hogy extra hatásosan fog megérkezni? Kotarou esetében tudok ilyesmit elképzelni, és ezzel meg is van a napi törése, azonban ő már a teremben van. Egy ismeretlen fiú volt. Tépett fekete haj, világos szem, és kedves arc. Fekete ing pólóval, sötétszürke nadrág, fekete bakancs és kesztyű volt a viselete. Egy vörös emblémára is felfigyeltem. Még korábban nem láttam olyan szimbólumot. A hátán volt egy tesiszsák.
Felpattant és azt mondta ne essünk pánikba a törött ablak miatt, mivel kaszkadőr. Ezt csak kitalálhatta, ugyanis a hallottuk és láttuk is a nem túl barátságos embereket, akik csúnya szavakkal illették őt, ő pedig erre felhúzta a nyúlcipőt. Gyorsan fel is tettem a kezemet és felpattantam, kijelentettem, hogy szívesen nyakon csípem. De mindenki csak hebegett és habogott, és vissza lettem ültetve a helyemre. A mai büntetésem miatt nekem kellett feltakarítanom az üvegszilánkokat, valamint megcsinálni úgy ahogy az ablakot, míg meg nem érkeznek az üvegesek. Bezzeg, ha elcsípem, akkor ez neki kellett volna, így lényegében helyette dolgoztam, de akkor meg mást kaptam volna büntinek, így nem tudom, hogy jól vagy rosszul jártam vele. Lényeg, hogy mikor végeztem, utána összeszedtem a holmimat és elindultam hazafelé. Hazafelé vezető utamat is nyugisnak gondoltam. Megveszem, amit rám bíztak és szépen normál tempóban hazasétálok. Így is volt, míg egy nagy puffanást nem hallottam. Természetesen egyből mentem megnézni, hogy mi történt. Azt hittem egy kóborcica csapott zajt, de valójában egy fiú feküdt az kocsi tetején. Még jó, hogy nem volt bekapcsolva a riasztó, mert felkeltette volna az egész környéket. De hogy került ide? Még az eszméletét is elvesztette. Jobban megnézve látom, hogy nagyon is ismerős. Ez a srác volt, aki az ablakot összetörve reppent be a termünkbe. Valószínűleg most is a tetőről pottyanhatott le. Nem lehet túl jó kaszkadőr, ha itt össze vissza töri magát. De mégsem hagyhatom csak úgy itt. Leráncigáltam a kocsiról, majd elhúzva egy sötétebb utcarészre. Jól körbenéztem, de szerencsére egy teremtett lélek nincs a környéken. Elővettem az ezüstkapszuláimat és neki is fogtam a fiú gyógyításának. Pont végeztem vele, mikor végre elkezdett magához térni.
- Felébredtél? Hogy érzed magad? Gondolom a tetőről eshettél le. Pedig azt hittem a macskák mindig talpra esnek… Meg a kaszkadőröket is… Mármint megtanítják őket jól esni… De inkább hasonlítasz egy kóbor kandúrra, mint kaszkadőrre. Már csak a tetőn mászkálás miatt is. … Amúgy tartozol a sulinak egy ablakkal, Robin Hood. … Feltakarítottam helyetted, de csak holnap jönnek az ablakosok. … A tesicuccért üldöztek azok a fickók? … De lehetnél egy kicsit óvatosabb…
De tényleg nagyon lehetne óvatosabb is. Teljesen kimerítette magát, átesett egy bezárt ablakon és most a tetőről egy kocsi tetejére landolt. Horzsolások, zúzódások, vágások és a kimerültség jelenvolt, és ezeket igyekeztem meggyógyítani, ami remélhetőleg sikerült is. De ha nem én találok rá, akkor akár mindenét ellophatták volna, még a gatyáját is, és a kocsi sofőrje se repdesett volna az örömétől, ha ott találja. Arról nem is beszélve, hogy amiért úgy nagyon dolgozott eltűnt volna.
- Amúgy ki vagy te valójában? … Ilyen modern Robin Hood? … Lopsz a gazdagoktól, hogy a szegényeknek add. … Ez lenne a jeletek? … Mert a szimbólumra rákeresve olyat írt, hogy Parkouro… Tetőn ugrálók jobb név lenne… De ebből nem tudtam meg, hogy ki is vagy. … Szóval?
Kérdő és csillogó szemmel néztem rá. Tényleg kíváncsi vagyok. Ha esetleg nem válaszolna és felhúzná megint a nyúlcipőt, akkor most biztos nyakon csípném. Egy Quincy-től nem lehet gyorsabb. Szóval biztos nem tud majd lerázni. Nem hagyom neki.

[Kane Shinzou]

Milyen szépek ezek a csillagok! Van itt rózsaszín, zöld, kék, micsoda látvány! De várjunk, csak miért hasogat ennyire a fejem? Meghaltam volna?!
Hasonló gondolatok árasztották el a fejemet miközben, komás voltam. Fogalmam sincs egyáltalán ezt a gikszert, hogy a fenébe intéztem el magamnak, de ez egy futártól nagyon is ciki! Ha ezt Noah megtudná, 1 évre visszaküldene kiképzésre, a kezdők közé arra meg viszont nincs kedvem! Hirtelen újra visszakapom az eszméletemet. Látom a sötét eget, egy lámpát, a házat ahonnan leeshettem, vagy mégsem? Várjunk csak egy menetet, egyáltalán mibe fekszek? Nem egy járműre estem véletlenül?! Hirtelen meglátok egy lányt, és hamar jön a felismerés hogy ez bizony az a lány, akit megpillantottam! Azonnal felálltam, mint akinek kutya baja és leporoltam a ruhámat, majd az első, ami az eszembe jutott, hogy, a zsákomba lévő cucc sértetlen e… gyorsan előhúztam és kinyitottam a zsák tartalmát. Szúró próbaszerűen rá néztem és bizony a cucc sértetlen szerencsére. Hála istennek csak pénzt kell elszállítanom Noahnak. Már azt hittem valami kemény dolog van benne… na de várjunk akkor most kiraboltam szó szerint, a bandát? Végül is nem ez lenne az első alkalom, hogy lopok gazemberektől, de ez most meglepet, hogy pont pénzt loptam. Zseniális! Megkönnyebbülésem jeleként kifújtam egy nagy adag levegőt magamból, majd gyorsan összehúzom a zsákot és visszarakom a hátam mögé. A lány közben már kérdezet rólam ezt, azt, én meg bolond annyira a cuccra figyeltem, hogy észre se vettem, hogy beszélt hozzám. Még az a szerencse hogy emlékeztem arra mit is kérdezett tőlem pontosan…. huh!
- Bocsánat! Hát igen jól vagyok hölgyem kutya bajom! Ezek szerint, idáig elhurcolt?! Hűha…Amúgy igen, mondhatni a zsák tartalma miatt üldöztek azok az emberek…de ezek szerint, a kaszkadőrös dumám nem jött be…. a francba…
És igen egy újabb francba… ez a lány mi a fenét csinált?! Utána nézett rólunk?! Bár a szavaiból ítélve nem sokat tud rólunk max annyit, hogy a Parkourt használjuk, és, hogy háztetőkön flangálunk legtöbbször. Biztos videón láthatott rólunk kisebb anyagokat, ahogyan közlekedni szoktunk vagy egyéb kósza híreket olvashatott rólunk, de szerencsére ezek csak pletykák. De jobb, ha óvatos leszek, mert ez a lány szerintem nagyon gyanakszik rám, bár ez a modern Robin Hood elnevezés eléggé tetszik. Végül is valamilyen szinten azok vagyunk, csak… jó pénzért csináljuk!
- Izé…. én csak szállítani szoktam csomagokat ez minden hölgyem! Kicsit veszélyes hivatásom van, de higgye el már megszoktam az egyéb sérüléseket, amik vele járulnak! Uuuuuuh…..
Hirtelen a fejemhez kaptam, úgy látszik jó beverhettem! Tényleg mintha el is veszíteném az egyensúlyomat, ajaj… ez nem lesz jó…jobb, ha valamit mondok ennek a lánynak, mert úgy érzem megint sötétség lesz a vége, hát nincs mit tenni, meg kell próbálnom és lesz, ami lesz, mert ebben az állapotban bíz, isten nem tudnék se elfutni se a célomhoz eljutni. Az egyensúlyom annyira elkezdet csődöt mondani, hogy kénytelen voltam a mellettem lévő kerítést megfogni és úgy támaszkodnom, miközben a lánynak kinyögőm a válaszomat, meg amit mondani szeretnék neki.
- Amúgy…. szólítson Speedynek….és… ne vegye tolakodásnak de…. lehet, magánál leszek egy ideig….
Abban a pillanatban újra elsötétült a kép, és megint elájultam. Hát… Speedy ezt jól elbasztad…nem kicsit! Nagyon!

[Amarilla Bianchi]

Bizton nagyon fontos dolog lehet a hátizsákjába, hogy rám nem is figyel, hanem egyből azt ellenőrzi. De hisz én hozzá sem értem, és már egyből arra gondol, hogy biztos hozzányúlkáltam. Nem tagadom, kíváncsi vagyok, meg ezután még jobban, hogy mi is lehet benne. A sebeit viszont fontosabbnak tartottam ellátni, de meg sem köszöni. Tessék, lessék. Legalább azért bocsánatot kért, hogy rám sem bagózott.
- Még szép, hogy kutya bajod sincsen… Nem hurcolgattalak, idehoztalak, mert nem lett volna jó, ha a kocsi tetején hagylak… Nem igazán…
A hurcolni olyan csúnya kifejezés, mintha csak akarata ellenére elrángattam volna el. Jó persze nem kértem engedélyt, hogy leszedjem onnan ahová esett, de ott sem hagyhattam. Kényelmetlen és feltűnő is lett volna ott meggyógyítani. De nem fogom meghurcolni… Igen, nem volt túl hihető a története…
Azt mondja, hogy szállítani szokta a csomagokat, és nap, mint nap szembenéz a veszéllyel és nem fél tőle. Amennyi sérülése volt el is hiszem. Azonban, mintha csak megcsapta volna a szél megszédült és csak a kerítésbe tudott megkapaszkodni, hogy ismét ne kerüljön a földre.
- HÉ! Jól vagy?
Jobban beüthette a fejét, mint azt gondoltam. Nem tudtam rendesen meggyógyítani? Már megint elájult itt nekem. Azt mondta Speedy, ez valami mexikói név? Legalábbis nekem valami ilyesmi van a fejemben… Speedy Gonzales… Ő nem a nyúlcipőt, hanem az egércipőt húzta fel.  Így viszont egyiket sem fogja. Azonban most mit csináljak vele? Felhívtam Apát, hogy jöjjön értem, mert van velem egy fiú, akit nem biztos, hogy haza tudok vinni és sajnos a mentőt sem hívhatom ki hozzá. Hazavittük és a vendégszobába fektettük le. Apa nagyon profin tud gyógyítani, így se perc alatt meggyógyította, és el is magyarázta, hogy hiába tűntettem el a búbot a fejéről, bizony agyrázkódást is szenvedett. Szóval azért ájuldozik, mert túlzottan ügyesen beverte a fejét. Sajnos semmilyen irata nincsen, így a korházban lehet el sem látták volna. A tesizsákba pedig rengeteg pénz volt. Tényleg egy Robin Hood? De nem ez volt a legérdekesebb a fiúban. Hanem egy pecsét karperec. Apa egyből felismerte, mondjuk nem szokványos, de egyből tudta, hogy erőelzáró eszköz. Igazát bizonyítva le is vette a fiúról, akinek eredménye az lett, hogy hirtelen megugrott a lélekdarabjának az ereje. Egyértelműen egy Quincy srác fekszik a vendégszoba ágyán. Apa jól meg is vizsgálta az eszközt. Azt mondta elképesztő. Én azt mondtam volna, hogy jó nagy hülye ez a fiú. Miért zárja el ilyen szörnyű módon az erejét. Apa azt mondta, hogy biztos megvan rá az oka. Mindenesetre most pihenésre van szüksége, és nekem vigyáznom kell rá. Apa teljesen meggyógyította, szóval az agyi rázkódása már elillant, így elméletileg nemsokára fel kell ébrednie. El is kezd magához térni, én meg egy jó nagyot pöccintek az orrára.
- Ezt megérdemelted… Nem vagyok öreg néni, szóval ne szólítsz hölgynek! Világos? Speedy Gonzales! … A pénz honnan van? Túl sok egy sima futárhoz, meg ahogy mondtad a veszély az életed… Szóval? … A másik, hogy egy nagy hülye vagy… Elzárod a képességedet… Nem igazán tudlak megérteni… Apa mondta, hogy biztos jó okod van, hogy elzárod az erőd… Mond el, mert nem értem… Miért nem akarsz Quincy lenni? … Ha nem lett volna elzárva az erőd, akkor a nyomodba sem érnek és nem kell összetörnöd magad. … Szerintem nagy buta vagy…
Sajnos nem csodálkoznék, ha nem figyelne egyetlen egy szavamra sem. Gondolom, egyből nekem állna, hogy hol van, holott ő mondta, hogy nálam akar lenni egy kis ideig. Vagy megint a zsákját, vagy a bilincsét. Nos, az nincs nálam és Apa addig úgy sem fogja neki visszaadni, még el nem beszélget vele. Szóval én még kismiska vagyok hozzá. De lehet, úgy kellene, hogy apa is itt van és hallja, amit mond. Helyette anya lépett be a szobába.
- ÁH! Felébredtél? Hoztam neked egy kis meleg teát. Össze lehetsz zavarodva. Nagyon beütötted a fejed, de már meggyógyítottunk. Nem kell félned, de jobb, ha most pihensz egy kicsit. Tudom, kutya bajod sincsen, de tényleg jobb, ha most pihensz. Utána, majd beszélgetünk rendben? … Kicsim, te se zúdítsd rá a kérdéseidet.
- Rendben. … De nem engedem, hogy meglógj…
Mondtam, de tényleg sok kérdésem lenne még. Ha fel akar kelni, akkor visszanyomom az ágyba. Természetesen a teát nyugodtam megihatja, de azt nem engedhetem, hogy felkeljen és meglógjon. Mivel nincs rajta a bilincse, ezért gyorsabb, mint eddig volt. Azonban mindössze ennyi lehet. Én sokkal ügyesebb vagyok. Apa meg pláne. Ellene nem is lenne esélye, és ő nem hagyja annyiban, míg nem válaszol minden kérdésére…

[Kane Shinzou]

Ahogyan visszanyertem az eszméletemet éreztem, hogy valaki megpöccinti az orromat, amire egyből az orromra kaptam. Ez bizony az a lány volt, aki az előbb „mentet meg”. A fejemet jobbra és ballra fordítottam, hogy lássam egyáltalán most hova kerültem. Ezek szerint a lány elhozott ide hozzájuk. Jól meg is kaptam a magamét tőle. Ezek szerint bunkó voltam mikor hölgyemnek szólítottam? Pedig ezt tisztelet gyanánt szoktam mondani! Örüljön, neki nem más szavakkal illetem meg, mint ahogyan a többi idióta fiú szokta a lányokat hívni. Huh, bele se mennyünk! A lány jól leteremtett engem, miközben magamhoz tértem. Egyszer csak nagyon kitágítottam a szememet mikor, meghallottam a Quincy kifejezést és hogy ezt rám szegezte. Basszus! Hogy a picsába jött rá?! Ránézek a csuklómra, és bizony nem volt rajtam. Na, ne már!
- Ezt nem hiszem el…. ezt rohadtul elkurtam!
Szidtam magam, mint a fene. Nem elég hogy elcsúszok azon a rohadt tetőn, de úgy látszik egy olyan családhoz kerültem akik…tudnak a Quincykről.. na álljon meg a menet. Ő egy Quincy?! Biztos annak kell lennie! Sőt lehet ő vette el a karperecemet! A francba… keresem a szememmel, hogy hol van az ékszerem, de sehol nem találom! A lány kezében sem volt! Akkor ezek szerint még sincs nála? A leányzó viszont nagyon tudni akarja miért zárom el az erőmet, legalábbis látszik rajta nagyon kíváncsi erre…. de nem mondhatom el neki! Nem értené meg! Lehet, hogy ha használnám képességeimet, tuti biztos nem sérülnék meg, de akkor viszont magamra is vonom a figyelmet, amire nincs nagyon kedvem. Vannak ám a lidérceknél rosszabbak is! És arról nem akarok nagyon beszélni. Mimnél hamarabb vissza akarom kapni azt a karperecet még mielőtt jelző lámpaként szolgálnék, és a nyomomba erednének olyan alakok, akikkel marhára nem szeretnék találkozni!
- Nézze. Először is, bocsánat a hölgy megfogalmazásért, próbáltam tisztelettudó lenni. Más részt, apádnak hidd el nagyon is igaza van, hogy miért hordok karperecet, és jó lenne, ha visszakapnám! Ami meg a Quincységről van szó, arról nem akarok beszélni, legyen, elég annyi okom van és kész!
Hirtelen kinyitotta valaki a szoba ajtaját. A nő, aki belépet, arcilag nagy hasonlít az előttem lévő lányhoz, annyi különbséggel hogy magasabb és kontyban viseli a haját. Ezek szerint ő az anyukája? Bingo! Ez az édes anyukája, és milyen roppant csinos! Akárcsak a lánya… tényleg most hogy így nézem ezt a lányt előttem… milyen szép arca van! Mint egy angyalnak… whao…. aaajh Speedy szedd össze magad a szentségit! Gyorsan a két kezemmel megráztam az arcomat, hogy koncentrálni tudjak. Az anyukája hozott nekem egy jó kis teát, és mire mondtam volna, hogy kutya bajom már megelőzött. De milyen rendes az anyja, hozott nekem egy meleg teát. Franko!
- Köszönöm szépen asszonyom.
Mosolyogtam, majd a lányra koncentráltattam újra a tekintetemet. De tényleg nagyon szép ez a lány, ahogyan megfigyelem… az a hosszú vöröses haj…amilyen arca van… annyira elszégyelltem magam hirtelen hogy gyorsan elkezdtem inni a teát, de sikeresen leforrázom a nyelvemet. Nem ordítottam vagy valami, de megéreztem, hogy bizony ezt a teát nem kéne ilyen gyorsan inni. Miközben ittam a teámat, azon tűnődtem, hogy most konkrétan mit mondjak neki? Hogyan szólítsam meg? Ennyire nem szoktam parázni…. veszek, magamra egy nagy adag bátorságot majd kinyitom a számat.
- Még… meg sem köszöntem, hogy ide hozott…szóval... köszönöm, és ne haragudj az előbbiért csak… higgye, el jó okom van arra, hogy mihamarabb visszakapjam a karperecemet. Amúgy meg, akkor maga Quincy? És az anyja és az apja is Quincy? Mert az biztos, hogy magas a lélekenergiájuk… de… basszus miket is beszélek persze hogy Quincyk, ez még a napnál is világosabb tisztán érezhető! Bocsánat, egy kicsit húzós napom van. Ami meg a cuccot illeti vagy is a pénzt, az nem az enyém. És, nem árulhatom, el honnan van, mivel köt a titoktartási esküm! Amúgy, csak simán Speedy. Nem Speedy Gonzales, csak Speedy. A gyorsaságom miatt kaptam. Ez egy becenév.
Hát azért remélem válaszoltam egy két kérdésére, de van, egy olyan érzésem azt a karperecet nem fogom egy hamar visszakapni. Az biztos, hogy nem nála van, mert már felmutatta volna, szóval egyetlen lehetséges magyarázat, hogy a karperecem holléte bizony, az apjánál van. Még is mi a fenéért akar velem elbeszélgetni? Mert, tuti nem raboltam ki, nem ismerem és biz isten ebbe a házba be nem tettem a lábamat korábban! Jaj ne, csak nem a zsarukat akarja rám hívni?! Nyugi Speedy semmi pánik, biztos csak beszélni akar veled, mert ha hívni akarta volna a kopókat, akkor már nem itt lennék. Viszont amíg várunk az apjára… talán nem gond, ha megismerem…
- Amúgy… kegyét hogy szólíthatom? Bocsánat hogy ilyen udvarias vagyok csak…. tudja, aki ilyen…. szép és gyönyörű, mint maga…. nos, nem akarok bunkó lenni ha megérti…
Jézusom Speedy mi a francot csinálsz?! Egy kibaszot futár vagy erre meg bókolsz is a lánynak már kezdésnek?! Idióta barom! Remélem a lány nem fog azonnal fasírtot csinálni belőlem, vagy esetleg az apja. A lényeg nem akarok meghalni!

[Amarilla Bianchi]

Továbbra is magáz, lehet, azt hiszi így tisztelettudóbb. Persze a felnőtteknél és az öregek esetében ez az elvárás, de szerintem nem vagyok annyira idős, hogy így kelljen beszélnie velem. A másik, hogy nem fogja elárulni, hogy miért hordja a bilincset, és nem akar beszélni Quincy-ségéről sem. A legyen ennyi elég pedig nekem nagyon nem elég. Én túl kíváncsi vagyok, és szerintem, Apa sem fogja annyiban hagyni. De nem ám! Ha vissza akarja kapni, akkor csicseregnie kell.
Anyu által hozott teába túl gyorsan és nagyot hörpintett, hogy sikeresen meg is süthette. Nem szabad torkoskodni, Anya mindig mondja. Talán neki nem mondta el senki sem? Lehet, hogy az utcán nevelkedett?
- Igen, különleges vagyok, de te is. Nem kell magáznod, mert nem vagyok olyan idős már mondta… A húzós napod egy részét én is láttam, és gondoltam, hogy nem a tiéd, mert egyébként nem menekültél volna azok elől a fickók elől, hogy még egy ablakot is betörj. A gyónási titok köt? Quincy-ként egyértelmű…
Inkább meghagyom abba a tudatban, de legalább megköszönte. Azonban szemmel láthatólag nem mond semmit, mert köti a titok. Azonban akárhogy nézem nincs kolláréra, így nem pap. Orvosnak sem gondolom, mert sztetoszkópja sincs. Kíváncsi a nevemre, holott ő még el sem hajlandó árulni, csak a becenevét. Bár így akkor egyértelmű, hogy nem mexikói. De utána valami furcsát mondott. Közelebb hajoltam hozzá, rátettem a kezemet a homlokára, majd a kezemre nyomtam a saját homlokomat. Majd kisvártatva elvettem.
- Hmm… Pedig nem vagy lázas… Apa! Komolyabb a károsodás! Félrebeszél! … Nem értem, mert Apa jól meggyógyított… De amúgy én elárulom az igazi nevem: Én Amarilla vagyok, örvendek!
Mondom, de tényleg furcsa, hogy én a rendes nevemet mondom, de én csak a becenevét tudom. Meg tényleg elég pirosnak tűnt, azt hittem belázasodott, és a láz miatt kezdett el félrebeszélni. De erről szó sincs. Ez biztos valamilyen más betegség leget. Nem sokkal rá Apa és Anya egyaránt bejöttek. Apa odahúzott egy széket és leült rá és komolyan nézett.
- Jobban vagy? Rendesen beverted a fejedet. … Beszélhetünk? … Speedy, hiába becenév, de ha nem vagy hajlandó elárulni az igazit, akkor ezen szólítalak. Tudod, leginkább két okból hordanak ilyen béklyót. Az egyik a tagadás, a másik a tehetetlenség. … Te melyik vagy? …
Felemelte a karkötőt. Úgy tűnik ez a bilincs sokkal komolyabb, mint azt gondolom? De miért adja csak úgy vissza. Nem értem. Mindenki tudja, hogy miről van szó, csak én nem?
- Gondolom olyanokkal is összeakasztottad a bajszod, akik ha ezt nem hordanád, akkor könnyebben megtalálnának… De itt nem kell félned. Azonban amit hallottam a pénzért mások üldöztek. Akármilyen Robin Hood vagy, ez akkor is lopásnak számít. Arról a kárról nem is beszélve, amit egy-egy ilyen akció során okozol. Mai nap folyamán az ablakra gondolok. … Ettől sokkal jobb is lehetnél. Ha akarod, akkor segítek neked. … Quincy-k nemesek és becsületesek. Mondhatod, hogy nem kérsz belőle, de akkor a karperecet ne vedd le soha. Mert akkor a Quincy-kre hozol szégyent cselekedeteddel, azt meg nem tűröm. … Én mindössze felajánlottam egy jobb utat, de ha nem kell, akkor tűnj el az éjszakában, úgy hogy sose haljunk rólad…
Apa nagyon komoly, és azt hiszem komoly férfi Quincy dologról van szó, mert lányként én egy mukkot sem értek belőle. Annyi lejött, hogy leteremtette, de azt hittem hasonlóan nekiszegezi a kérdéseit, azonban inkább csak meghunyászkodásra kényszerítette.
- Drágám! Hisz csak gyerek. … A férjem csak azt akarja mondani, hogy a cél nem mindig szentesíti az eszközt, és ezzel nem csak magadra, hanem másoknak is gondot okozhatsz. Ha gondolod, akkor segítünk, de csak ha te is akarod.
Mondta Anya nagyon megértően és kedvesen. De nem hiszem, hogy olyan lenne, aki válaszolna. Inkább csak lazán kitér a válasz alól, majd a táskáját megfogja és a háztetőről leugorva távozna. Mint egy kóbor kandúr. Az ájulós Speedy nem olyan, aki elfogadna bárkinek a segítségét. Vagyis nem minden esetben.
- Tudod, sokkal könnyebb lenne, ha elmondanád és nem a titoktartásra fognál mindent. Mivel nem válaszoltál semmire. Bennünk megbízhatsz, mi nem akarunk bántani téged. De csak úgy tudunk segíteni, ha te is akarod. … Egyébként csak úgy elmehet? És a törött ablak?
- Az már csak a saját lelkiismeretén és becsületességén múlik. … Kényszerrel meg nem fogjuk itt tartani. Ha el akar menni, akkor elmehet. A táska a bejárati ajtónál van. … Gondold végig, mit szeretnél.
- Mindenesetre ne menj el szó nélkül, rendben? Pihenj ameddig csak szeretnél. Itt biztonságban vagy.
Ezzel ki is mentünk a szobából, hagyni egy kis teret és nyugalmat. Azonban én nem tudtam megállni, hogy ne szökjek vissza hozzá. Éppen ezért beosontam hozzá. Nem tudom, hogy alszik-e, de akkor sem hagynám, hogy csak úgy megszökjön, és ne válaszoljon a kérdéseimre.

[Kane Shinzou]

Amarilla… milyen szép neve van. Illik is hozzá! Szóval Amarilla… ezután hirtelen a lány a „bókomra” reagálva megfogta a homlokomat, hirtelen, amire reagálni nem tudtam. Sőt inkább enyhén be voltam sózva hogy most mi fog történni. Ki fog nyírni itt helyben? Szerencsére nem, csak azt hitte lázas vagyok. Ezek szerint… most nem fogta fel, hogy bókot mondtam neki?! A francba… de legalább nem ölt meg! Ezután viszont újra nyitódott az ajtó és belépet Amarilla anyja és az apja is. És a kezében volt a karperecem. Bingo! Csak adná már vissza! Az apja igen csak edzet figura, jó széles válla van. Tuti biztos valamit sportolhat! Vagy lehet ő is kapott valami hasonló kiképzést, mint én anno? Végül is lehetséges, hiszen quincy szóval. Az apja oda hozott magának egy széket majd leült, és olyan komolyan nézet rám mintha most hozta volna elém az ítéletet. Elkezdet komolyan beszélni velem, én meg csak hallgattam a beszédét. Sok mindenben igaza is volt. Amit csináltam az akkor is lopásnak számít illegális cselekedettnek, és hogy az akcióim tényleg iszonyat veszélyesek még másokra is nézve. De viszont van, amiben téved. Én nem vagyok quincy, és nem is akarok az lenni! Látszott rajta hogy segíteni akar az apja, de sok mindent nem ért! De jobb, ha nem is tud semmiről. A quincyk nemesek és becsületesek?! Erre inkább nem kommentelek semmit! Nem ítélem el a quincyket nem erről van szó, de az hogy általánosítja, hogy a quincyk becsületesek az már eleve úgy hülyeség, ahogy van. Én láttam a kivételt! Megtapasztaltam! És nem kérek belőle! Soha többé! Inkább hordom magamnál a karperecet, mint sem újra használjam az erőmet! Az az erő, amit birtoklok mások elpusztítására való csak! Én pedig nem akarok holmi hóhér lenni! Élni akarok! Az apja visszaadta a karperecet, én meg azonnal fel is raktam a csuklómra. Ennek az embernek fogalma sincs, miféle veszélybe sodorhatok másokat már azzal, ha leveszem ezt az ékszert. De inkább nem szólaltam meg, mert nem akartam bunkó lenni, inkább csak figyeltem. Az anyukája az apjához képest jóval empatikusabban ált hozzám. Az apja hozzá tette Amarilla reagálására, hogy a múltkori esetet, amit okoztam, az a becsületességemen múlik, hogy mit teszek, sőt még ultimátumot is adott nekem! Az anyja persze meg azt tanácsolta, hogy maradjak. Amint vége volt a „beszélgetésnek” ami inkább egy irányú volt, kimentek a szobából mindannyian én meg maradtam a gondolataimmal, egy magamban.
Talán jobb lesz, ha tényleg itt maradok, majd holnap elviszem Noahnak a cuccot.
Ezzel el is döntöttem magamba, hogy megfogadom az anyuka tanácsát és inkább behunytam a szememet, majd nyomban álomba is szenderültem…
- Shinzou! Öld meg! Gyerünk!
- De apa hisz fegyvertelen!
- Ne érdekeljen ez téged fiam! Parancsot adtam! Öld, meg mielőtt ő végezne velünk!
- De….. nem tudom megtenni….
- Akkor majd én intézem el…
- APA NE!!!!!!!!!
Az „apa ne” felkiáltással ébredtem fel, amint véget ért a rémálmom. Újra és újra eljátszódik a fejembe ez. Egyszerűen… nem tudom felfogni…A quincyk becsületesek mindig mi?! A nagy büdös lószart! Én láttam! És kurvára nem kérek a quincységből soha többé! Nem vagyok hóhér! És soha nem is leszek az! Közben a két kezemet az arcomhoz tettem és fújtam ki a levegőt, hogy nyugtassam magam hogy csupán álom volt. Folyton ez megy… minden éjszaka szinte. Ezért alszom talán keveset. Ezt senki nem értheti meg! Senki! Hirtelen észreveszem, hogy az ajtó kinyílik és meglepetésemre, Amarilla lép be a szobába. Talán hallotta amint felordítottam álmomba? Minden esetre nem árt bocsánatot kérnem.
- Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni! Nem vagyok valami jó alvó.
Közben felkeltem az ágyamból, és megpaskoltam az arcomat hogy összeszedjem magam, hisz most egy hölgy társaságában vagyok. Amint ezt a műveletet elvégeztem, újra a szemébe néztem. Ahogyan belépet a szobába… most olyan megnyugtató érzés fogott el… nem tudom elmagyarázni miért, érzem, de mellette, valamiért most egyáltalán nem érzem a dühöt, a fájdalmat és a félelmet a szívembe, amit az álmom alatt éreztem. Egyszerűen… jó érzés hogy most itt van.
- Az ablakért… ne haragudj, nem tudtam, hogy ekkora bajba hozlak, és ígérem, megcsináltatom! Ez a legkevesebb, amit tehetek.
Ezután leültem majd nyomkodtam a fejemet, mert ha annyira nem is fájt, de azért lüktetet. Biztos az álom miatt van. Viszont ahogyan Amarillára nézek, úgy néz, ki mintha valamit akarna tőlem. De vajon mit? Megkérdezzem? Nem lenne ez illetlenség? Na, jó inkább megkérdezem, elvégre csak van valami oka hogy ide jött, hisz látszik rajta!
- Ömmm…. esetleg… segíthetek valamiben? Vagy… szeretnél valamit?
Na Speedy, öregem te aztán értesz, a nőkhöz mit ne mondjak. Baszki! Most tuti leégetted magad a lány előtt! Ilyen bénán kérdezni basszus ez már művészet! Csak remélni tudom, hogy nem ijesztem el magamtól a béna kérdésemtől…

[Amarilla Bianchi]

Amint a kezébe kapta a perecét már landolt is a karján. Mintha valami sebhelyet akarna vele hirtelen eltakarni. Nem válaszolt egy kérdésre sem. Mintha hirtelen némasági fogadalmat fogadott volna. Így nem érdekes. Harapófogóval sem lehet belőle kiszedni? Akkor valami komolyabbhoz kellene fordulnom.
Mikor benyitok hozzá, akkor egy rémálomból ébredhetett fel. Bocsánatot is kért, mondván, hogy nem ez az első ilyen esete, és ha felzavart, akkor nem veszi jó néven.
- Ébren voltam, és gondoltam átjövök, hátha ki tudok belőled szedni valamit… Az ablakot pedig jól teszed. Ez a helyes válasz.
Mondtam elmosolyodva. Mert tényleg úgy gondolom, hogy úgy kell lennie. Apa beszéde után bármilyen semmirekellő is a lelke mélyére nézve és tudná, hogy mégis mit várnak el tőle. Mit kell valójában cselekednie. Azonban az ablakon kívül vajon hogyan fog viselkedni?
Mindenesetre szépen ismét odahúztam a széket és leültem, a székre az ágya mellé. Talán ezzel is jeleztem felé, hogy bizony nem csak azért jöttem, hogy rászóljak, hogy ne riadjon fel ilyen hangosan álmából, mert nem tudok miatta aludni.
- Nem válaszoltál, de érdekel… Te melyik vagy? Elutasítod vagy szerencsétlenkedsz? Mivel nincs nálad semmi, így azt mondanám, hogy inkább dugdosós vagy, ami továbbra sem világos, hogy miért? Úgy vetted vissza, mintha egy szégyenfoltot akarnál eldugni. De szólok… azzal ugyan nem tudod. … Én örülök, hogy különleges vagyok és segíthetek másoknak. Te miért nem vagy így vele? Meg lehet, hogy csak simán tolvaj vagy? Mert ha ezzel jót cselekszel, akkor miért nem úgy, hogy többet tehess? … Hmmm? … Csak a pénzszajré elég gyanús…
Közelebb is hajoltam, hogy jelezzem, bizony nem adom alább, míg nem felel a kérdéseimre. Mondjuk eléggé rázúdítottam a kérdéseimet, és felvetéseimet. Nem csodálkoznék, ha hátra húzódna egy kicsit.
- Jaj, bocsi… Lehet pont emiatt a titkolózás miatt volt rémálmod… Sokszor álmodsz rosszat? A rémálmok egy rossz esemény megemésztésének formája. … Elmeséled? … A mással való megbeszélés is lehet egy mód… De tudod mit? …
Ezzel hihetetlen felpattantam a székből, és kiviharoztam a szobából. Saját szobámba egy fiókot túrtam fel, míg meg nem találtam azt, amit kerestem, majd ugyan azzal a lendülettel vissza a vendégszobába és visszaültem a székre. A megtalált tárgyat pedig átnyújtottam neki.
- Tessék! Ez egy általam készített álomfogó. Megfogja a rossz gondolatokat, magába szívja és csak a jó álmokat engedi csak létezni. Ha ezt az ágyad fölé akasztod, akkor nem fognak kínozni ezek az álmok.
Annak idején csináltunk ilyeneket az egyik barátnőmmel, és azok közül szoktam adni másoknak. Pont az ilyen rosszul alvóknak. Szerintem a gondosan elkészítés a titka, meg hogy az illető maga is úgy gondolja, hogy az hatásos. A legtöbben azt mondják jobba, ha úgy alszunk el, hogy valami szép dologra gondolunk, de megérhet neki egy próbát.

[Kane Shinzou]

Ejha, ez a lány bíz, isten nem adja fel! De szerencsére ébren volt, és ahogy nézem nem zavartam fel senkit az álmából, amiért megnyugodtam hisz nem hiányzana nekem az apjától egy újabb fejmosás, vagy valami hasonló duma, amit lökne nekem. Amarilla mosolyogva válaszolt nekem és még hozzá tette, hogy helyesen válaszolom, hogy megcsináltatom az ablakot. Hát, már pedig ha valamit megígérek, azt be is tartom, csak valahogy Noahval ezt meg kéne valahogy beszélnem, vagy is inkább meggyőznöm, hogy esetleg e, megcsináltathatom az ablakot, amit tönkre tettem a suliban. És esetleg tud e jönni velem egy szakember, mert én aztán hülye vagyok az ilyesmihez sajnos. Ezután Amarilla olyan kérdéssorozatot, nyomatot nekem hogy kezdtem már a végén félteni kap e egyáltalán levegőt?! Te jó ég, hogy lehet ennyit egyáltalán beszélni?! Be nem áll a szája! De végül nem is zavar, hogy ennyit beszél. Sőt inkább jó, hallani a hangját. Csak mosolyogtam rá, mint egy idióta miközben a kérdéseket nekem szegezi, mert olyan jó érzés hallani, ahogyan beszél, meg, ahogy rám néz….hirtelen mikor vége lett a kérdéssorozatának, nagyon közel hajolt hozzám. Én meg persze hátra húzódtam hirtelen.
Oké… ez a lány nagyon sokat akar tudni rólad, és látszólag kedvel is, vagy csupán szimplán érdekes vagy neki… ilyenkor mit kéne tenni?! Öcsém most vagyok először életembe összezárva egy magam korú lánnyal! Baszki mit kéne lépnem?!
Hirtelen aztán bocsánatot kért tőlem a leányzó, hogy annyi kérdést szegezett rám. Majd érdekelni kezdte miért álmodok rosszat. Bár csak elmondhatnám legalább neki, de attól tartok ezzel veszélybe sodornám, az életét én pedig nem szeretném, ha miattam esne baja. Igaz csak most találkoztam vele, de valamiért… fogalmam sincs, de valamiért, olyan…. vonzó… vagy… valamiért kedvelem. Egyre hevesebben is ver a szívem. Te jó ég mi a franc van velem?! Mit csinált velem ez a nő?! Hirtelen aztán elviharzott. Ajaj… valami rosszat mondtam neki?! De várjunk csak… meg sem szólaltam! Akkor most mi van?! Kedvel?! Nem kedvel?! Unszimpatikus vagyok neki?! Uuuuuuuh baszki a fejem! Inkább nem gondolkodom, az csak tovább erősíti a fájdalmat. Hirtelen kis idő multán visszajött a lány egy furcsa, dologgal a kezében. Ez után elmondta, hogy ez egy álomfogó és ennek a segítségével jobban fogok tőle aludni. Megnézem magamnak az ékszert, forgatom körbe jobbra, ballra. Csodaszép, ezt ő csinálhatta volna?!
- Nagyon szép… ezt te csináltad? Mert huh… gyönyörű! Köszönöm szépen!
Azzal fel is tettem az ágyam fölé, ahogyan azt mondta, majd egy kicsit ültem csendben. Most akkor mit mondhatok el neki?! Kíváncsi a szajréra, rám, szinte mindenre banyek, amiről jobb, ha kevesebbet tud! Pedig annyira, de annyira szeretnék a kérdésére válaszolni, de esküt tettem le, mint futár plusz jó magamnak hogy ezekről a dolgokról nem beszélek! Ami csak rólam van szó, mint hogy miért hordom, a karperecet mások életével szórakoznék, ha elmondanám! Pedig annyira szeretném elmagyarázni neki! Lehet talán meg is értene, sőt akár… segítene, de nem szeretném az életét veszélybe sodorni! Azok, akik utánam jönnének, senkit nem kímélnének, megölnek ezek akárkit, szó nélkül! Nem ismernek kegyelmet! Csak követik a parancsot és kész! Hidegvérű gyilkosok egytől egyig! Egy ilyen szép és gyönyörű lányt, mint őt, nem szeretném veszélybe sodorni! De talán némi infót megoszthatnék vele… ha nem is teljesen… de hátha megérti ennyiből is, csak jól kell megválogatnom a szavaimat. Erőt veszek magamon, mély levegő és had szóljon. Jöjjön, aminek a jönnie kell!
- Őszintén melyik vagyok? Egyik sem. Okom van elzárni az erőmet, mert csak így tudok másokat megvédeni. Nem szeretném, ha a barátaim, a társaim, bajba kerüljenek miattam. Amúgy… nem vagyok tolvaj. Csak… szabad ember. A pénz, ami nálam van… az egy bandától van akik, kiraboltak másokat és ennyi pénzt tudtak szerezni. Ha jól tudom leginkább zsebtolvajok. Akihez viszem a csomagot, mindenképpen az a célja hogy visszaszolgáltassa, esetleg annak adná, aki jót tenne, vele. Mondjuk… építeni egy árvaházat, vagy esetleg gyerekotthonba és hasonló helyekre vitetnénk. A lényeg, nem vagyok bűnöző! Persze lopni lopok, de én gazfickóktól lopok el dolgokat, amik amúgy sem az övüké. És nem egyedül csinálom. Sokan vagyunk. Látod ezt például?
Mutatom a kabátomon lévő jelet, ami minden futárnál megtalálható. Gondolom, felismeri, mert már látszik a szemén, hogy felismerte. De milyen gyönyörű szemei vannak… ahogyan nézegette a jelemet, elbambultam egy ideig, és csak rá tudtam figyelni. Ez a nő szinte megbabonáz… mit csinált velem? Egyáltalán ez normális?! Végül összeszedem magam és folytatom a mondandómat, mert biztos kíváncsi rá hogy mit is takar ez a jel.
- Ez a jel egy madarat ábrázol, gondolom ezzel nem mondtam újat. Számunkra ez egy szimbólum. A szabadság szimbóluma. Mikor a háztetőkön futok, szinte olyan érzés mintha nem lennének korlátok. Csak érzem a szelet, ahogyan az arcomon végig megy, hallom a madarak csicsergését, vagy ahogyan felszállnak. Alattam az egész város… az egy élmény! Egy olyan érzést amitől… úgy érzed szabad vagy, hogy élsz! Szeretem csinálni… ettől érzem úgy, hogy… élek, hogy igazán érzem, hogy élek! Este a legszebb a város. Sokszor szoktam nézni esténként egy magas háztetőn. Figyelem az embereket, az autókat… az egy élmény! Maga a látvány! Szóval… apádnak sok mindenben igaza van, de van, amiben téved. Én nem vagyok quincy. Csak egy ember aki… szabad! Viszont… most hogy ennyit beszéltem magamról érdekelne, hogy ki is vagy. Mert… ne haragudj, de őszintén… nagyon, érdekelne, hogy ki is vagy valójában. Persze nem muszáj beszélned magadról, ha nem akarsz de… ha akarsz, én, nem tartalak fel…
Basszus Speedy…. már megint megcsináltad újra és újra, komolyan ennyit bénázni… bezzeg mesélni magamról azt tudok, de amikor a lánytól kérdezek valamit, vagy netán csak meg akarom szólítani akkor már problémás a kommunikáció! Jesszus, Speedy szedd össze magad de tüstén! Itt van, ez a lány előtted ne szúrd el! Csak beszélgettek a jó életbe is!

[Amarilla Bianchi]

Valószínűleg még sosem láthatott ilyet korábban. Azt mondta, hogy szép, és egyből tette is fel. Valószínűleg beszélgetésünk után még szeretne hunyni egy kicsit. Láttam, hogy elgondolkodott. Szinte meg is elevenedett előttem a fogaskerekek. Majd vesz egy hatalmas levegőt és végül csak elkezd velem beszélgetni. Nem mintha hagytam volna neki más választást.
Kérdéssel kezdi válaszát, és válaszolva azt mondja egyik sem. Mármint ha kettő közül kellene választania. Azt mondja azért zárja el, mert így megvédhet másokat. Kicsit túl ellentmondásos. Én pont ezzel az erővel tudok másokat megvédeni, ő pedig úgy, hogy elzárja. Csak nekem nincs értelme? Nem vadult meg vagy valami ilyesmi, szóval nem saját magától kell őket védenie. Akkor viszont ezzel az erővel erősebb lehetne. Persze ha valójában nem tudja azt használni, akkor csak kárt okoz vele. De Apa azt mondta segít neki, de mégsem kapva kapott az alkalmon. Így elég nehéz megérteni.
- De nem pont ezzel az erővel tudnál nekik segíteni? Még Apa is segítene neked, hogy még jobb legyél. Én pont azért használom, hogy akik fontosak nekem, azokat megvédjem. Szóval nekem furcsa a koncepciód. …
Azt is mondja, hogy nem tolvaj, csak szabad. A pénz egy bandától van, akik maguk is lopták, és nem azoknak fogja visszaadni, akiktől lopták, hanem olyannak, aki jó célra akarja felhasználni. A jó célra való felhasználás az jó. De nem jobb lenne, ha visszaszolgáltatná azoknak, akiktől ellopták? Akiknél valóban volt. A jó embereknek. Már ha lehet tudni. De tényleg jobb azoknak adni, akik valóban rászorulnak.
- Ha biztos vagy, hogy vissza lesz szolgáltatva, vagy jó célra lesz használva, az tényleg jó dolog. Akkor tényleg Robin Hood vagy. Ő sem dolgozott egyedül, és mégis banditának nevezték. Mondtam, hogy kiszúrtam.
Mondtam ismét, hogy felfigyeltem a nekem mutatott szimbólumra, de mint mondtam nem igazán találtam hozzá semmit, hogy mi lehet ez a jel. De akkor a modern Robin Hood társaság jele lehet. Nekem egyértelműen nem esett le, hogy ez valójában madár, és a szabadságot hivatott jelképezni. Majd pedig elkezdi mesélni, hogy milyen jó, ha dús hajába tép a szél. Mennyire felszabadító háztetőkön szaladgálni a valószínűleg lövöldöző gazfickók elől. Ha sikerrel jár, akkor úgy érzi, hogy él… Nem tudom. Én az olyan embereket, akik azt mondják, hogy csak bizonyos tevékenységtől érzik azt, hogy élnek. Én folyamatosan azt érzem. Mivel tényleg élek. Bár halál után is fogok, csak akkor szellemként. Szóval nem tudom, milyen lehet nem élni… Az éjszakai háztetőről való városnézést én is tapasztaltam. Az tény, szép. De csak a csillagokat nézni is az.
Amikor azt mondta, hogy Apukámnak valamiben igaza van… Nagyon ritka, amikor téved. Akkor is az csak azért van, mert nem ismerte az összes változót. Azonban az biztos, hogy ő Quincy. Ebben nem tévedhetett. Én is tökéletesen éreztem a lélekdarabját.
- De te Quincy vagy. Abban biztos vagyok, mert én is éreztem… De akkor tényleg tagadó vagy… Nos, én Quincy vagyok, akik a lélekkajálók ellen harcol, hogy megvédjem azokat, akik fontosak nekem, és olyanokat is, akiket megtámadnak. Mert különleges vagyok. Bár roppant rosszul célzok, de gyakorlok, hogy jobb legyek. Egyébként Olaszországból költöztünk át ide, nem is olyan régen. Még suliba járok, ahogy láthattad. Hobbinak és egyben sportomnak is mondhatom a táncot. …
Azt hiszem ezzel meg is ejtettem a leírásomat. Azt mondják, barátságos vagyok, és szívesen ismerkedem. De majd alkot rólam egy képet. Mindenesetre és még a rendes nevét sem tudom. Csak annyit, hogy az erejét elzárva véd másokat és felszabadítja a futás.

[Kane Shinzou]

Amarilla aztán tényleg a szavak embere. Amilyen véleményt megfogalmaz magában azt rögtön ki is mondja. Kicsit emlékeztet engem Mouse stílusára annyi különbséggel hogy Amarilla sokkal nyugodtabb, és higgadtabb természetű, ráadásul abszolút nem káromkodik, aminek nagyon örülök. Ettől függetlenül Mouset nagyon szeretem, mint a nővéremet, és elfogadom amilyen. A véleményeiből ítélve szerintem nem nagyon érti a helyzetemet, amin nem is csodálkozok, hiszen el sem magyaráztam neki teljesen mi az oka, amiért elzárom az erőmet és ennyire tagadom a quincységemet. Jobb lesz, ha titokban tartom, mert nem szeretném veszélybe sodorni a válaszaimmal, ráadásul amilyen kíváncsi fajta akár kutakodna is utánuk, amit nem szeretnék viszont megkockáztatni. Utánuk kutatni egyenlő az öngyilkossággal. Ha egyszer is észreveszik, hogy valaki szaglászik utánuk tüstén megöletik és elintézik, hogy soha ne halljanak felőle, eltörlik örökre az illetőt. Ha kell még az egész családját is ki irtanák. Jobb lesz tartani a számat! Viszont ez a Robin Hood elnevezés megint csak mosolyra késztetett. Komolyan hősnek néz? Pedig csupán egy átlagos futár vagyok semmi több. Jó nem vagyok annyira átlagos ez tény, meg a gazfickóktól lopok el jó sok holmit, de nem vagyok egy hős! Na, mindegy… de legalább jó hallani, hogy nem néz bűnözőnek, és nem akar megölni már a szemeivel, mint az apja! Huh… attól az embertől még most is kiráz a hideg. Jesszus, hogy lehet ilyen kedves lánya annak a hapeknak egyáltalán? Egyszer csak Amarilla megjegyzi, hogy tagadó vagyok, majd elkezd magáról mesélni, én meg végig hallgattam. Istenem, amilyen hangja van… csak figyelem és iszom a szavait, bár eléggé furcsán fejezte ki a lidércek nevét, de ez engem egyáltalán nem zavart. Szerintem muris, ahogyan kifejezte magát! Nekem legalább is tetszik! Tényleg nagyon érdekes egy lány! Olasz származású, táncol, és még quincy is…Ez a nő tényleg megbabonáz…  amint befejezte a mondatát nyomban feleszméltem majd úgy éreztem, hogy most én jövök.
- Whaoh! Szóval hobbiból táncolsz? És, mégis melyik fajtát?
Mondjuk, ahogy elnézem, lehet, talán balettozik? Vagy esetleg hip hop? A hip hop biztos nem, nekik van egy sajátos stílusuk és Amarilla nem éppen hozzájuk hasonlít. Biztos valami komoly táncot tanulhat! Viszont ha már beszélt a hobbijáról, akkor én is elkezdek mesélni az én hobbimról. Amit csinálok. Bár szerintem nem fogok neki újat mondani de, hátha érdekli!
- Hát az én hobbim, az egyben a munkám is. Jártam iskolába, sőt el is végeztem már a középiskolát! Csak aztán úgy gondoltam még is ez lesz a „hívatásom”. Elég muris futárnak lenni pedig, igaz sok veszéllyel jár, de megvannak a maga előnyei, mint például a szabadság, amiről beszéltem. Más részt úgy érzem, jót tehetek ezzel az embereknek! Nem kell ezért fegyvert ragadnom és ölnöm, ráadásul még a gazfickókat is megleckéztetem! Bár ahogy mostanában hallom a hírekből eléggé rájuk jár a rúd mostanság attól az… Éjszakai Sastól. Noah szerint nagyon brutális egy figura, és sokszor meg is jegyzi, hogy szerencsénk van, hogy minket nem is üldöz. Bár nem szívesen akarnék találkozni vele, igaz quincy vagyok, de amiket hallottam róla… uuuuh…..a hideg kiráz tőle!
Amióta az az igazságosztó megjelent, Noah sokkal nagyobb óvatosságra int minket. Szerencsére eddig mindig elkerültük, a barátaimmal és ez remélem így is marad. Gondolkodtam vajon mit is mondhatnék neki, de egyszerűen semmi nem jutott az eszembe. Végig csak néztem Amarillát, és figyeltem őt. Nem tudom levenni róla a szememet, valamiért egyszerűen… basszus mi a franc van velem?! Hirtelen aztán mondok valamit Amarillának, amire később kaptam észbe mit is mondtam.
- Amúgy… van… barátod?! Izé….. úgy mond… fiú barátod?
Te idióta barom… miféle kérdés ez?! Nyugalom Speedy nyugalom! Még meg tudod menteni a helyzetet, mondjuk, bókolj neki igen! Bókolj neki valami szépet, ami a szíveden kifér! Csak nem fog egy bóktól elküldeni melegebb éghajlatra! De mi van, ha még is?! Lehet, egyből rám is fogná az íját basszus! Nem akarok meghalni! Na, jó szedd össze magad Speedy! Légy férfi, néz a szemébe jól és mond el neki, hogy mennyire csodálod, milyen szépnek tartod!
- Ne haragudj a kérdésem miatt, csak.. azért kérdeztem, mert, olyan… szép vagy meg érdekes a személyiséged… és gondolom, biztos van sok udvarlód….
Jesszus Speedy… ha ezt Mouse hallaná, körbe röhögne téged, vagy egy öt órás előadást tartana neked arról hogyan is kéne a lányokkal bánni! Istenem, miért vagyok ettől a lánytól ennyire bezsongva?! Normális ez?!!!!

[Amarilla Bianchi]

Érdeklődik, hogy milyen táncot táncoltam. Mondjuk, aki tud táncolni, az mindig nagy sikert tud aratni ott, ahol tánc az összejövetel része. De szerintem, ahol van zene, ott van tánc is.
- Néptáncoltam, majd társastánc, majd kortárs és modern tánc. Meg számtalan stílust kipróbáltam. De sajnos itt még nem találtam olyan tánccsoportot, amihez tudnék csatlakozni. … De táncolni már tudok, most inkább íjászkodást kellene gyakorolnom, és a suliban van íjászklub.
Válaszolok a kérdésére. Az ő hobbija állítása szerint egyben a munkája is. Ő idősebb, mert már kijárta a középsulit és utána csapot fel futárnak. Bár nem pizza futárnak, de lehet azt is kiszállít. Mondja, hogy jót cselekszik, és nem kell fegyvert fognia és ölnie. Én sem ölök. Ekkor viszont egy ismerős szuperhős, vagyis szuperhősnő neve üti meg a fülemet. Cassy? Mikor mondja, hogy a hideg is kirázza, nos, akkor aztán már nem tudtam visszatartani a nevetést. Egész aranyos, de egy kicsit megpróbálom megnyugtatni, hogy Cassy nem olyan vérszomjas, mint amilyennek képzeli.
- Ha jót tesztek, akkor nem kell félnetek. A szuperhősök csak a gazfickók baját látják el. De ti is ellenük küzdötök, nem? Tudom volt olyan, akit rásózott az őrangyalokra, de ok nélkül senkit sem bántana. Nagyon is jó, még ha nem is mindig tisztességes úton oldja meg a problémát. De te is ilyen vagy, nem? … Azonban, ha rosszul viselkedsz, akkor rád uszítom.
Próbálom Cassy-t jobb fényben feltüntetni, de ekkor eszembe jutott, hogy akár sunyin a frászt is hozhatom rá. Mondókám végén felcsillan a szemem és sunyi mosoly kerekedik az arcomra. Majd előkaptam a Cassy hívómat. Egyetlen gombnyomás és itt terem és jól megleckézteti. Bizony.
- Gyengusz Quincy-ként mit sem érsz ellene… Noah a barátod? Vagy a társad? Milyen társ, aki egyedül hagy csak úgy?
De tényleg. Milyen bajtárs, aki csak úgy magára hagyja? Én a helyébe keresnék egy jobbat. Nem tudom, hányan lehetnek ilyen futárok, de biztos többen. Remélem, kér magának egy megbízhatóbb partnert.
- Igen, van fiú barátom.
Gondolkodás nélkül rávágtam, ugyanis van egy pár fiú barátom, vagyis haverjaim. Jól megvagyunk, de inkább több lány barátom van. De nem tudom honnan jött a kérdés. Nem nagyon szokták rám mondani, hogy szép vagyok, ahogy azt sem, hogy túlzottan érdekes lennék. Egyszerűen szeretek barátkozni és a barátaimmal beszélgetni. De udvar lovam még sosem volt. Mindig volt udvarunk, meg lovagoltam is, de olyanom még nem volt… vagy nem ezt mondta volna?
- Fiúm még nem volt… Ámor annyira nem szeret. A fiúk nem igazán mutatnak felém olyan érdeklődést. Talán azért nem vagyok olyan esetlen, mint ami tetszik nekik. Inkább félnek tőlem… Pedig nem is tudják, hogy Quincy vagyok… De miért kérdezed?
Mondom el a helyzetemet. Remélem, nem azt gondolja, hogy nekem sosem lehet párom. Vagy egy fiú ismerősöm sincsen.  Vannak fiú barátaim, akikkel jót tudok beszélgetni. Néha még jobban, mint a lányokkal, de még senki nem közelített romantikus értelemben felém. Túl erős a személyiségem talán? De biztos Ámor a hibás. Nem csíp engem.

[Kane Shinzou]

Szóval nagyon sok fajta táncot tanult. Ezek szerint ő lenne a bálokon, vagy egyéb buli helyeken a táncparketta ördöge? Viszont szegény itt Japánba nem talál magához való tánccsoportot és helyette egy íjász klubhoz csatlakozott a sulijában. Gondolom azért, hogy az íjásztudását folyton karban tartsa, mivel elvégre quincy ezért fontos hogy jól tudja kezelni az íjat! Igaz a hagyományos és a quincy íj között hatalmas a különbség viszont az alapok azért ugyanazok! Számomra is mindig fontos hogy karban tartsam magamat, igaz nem gyakorlom az íjászkodást, de helyette folyton fejlesztjük a futárokkal a képességeinket. Muszáj, hogy fittek maradjunk! Ha egyszer kiesünk a gyakorlatból az végzetes lehet számunkra, és mivel vannak sokszor nagyon veszélyes megbízások ahol könnyebben meghalhatunk, fontos hogy készen álljunk mindenre. Most hogy a rendőrség is elkezd újítani, óvatosabbnak kell lennünk! Amikor meséltem neki a hobbimról és megemlítettem az Éjszakai Sas nevet Amarilla arcánál észrevettem, hogy valami megmozdult benne. Ezek szerint ismerős neki az igazságosztó? Amint befejeztem a mondandómat rögtön rá vágta, hogy nem kéne félnünk tőle, mert nem teszünk rosszat, sőt még meg is védte, és hozzá tette, hogy ha rosszat csinálok rám úszitja…
- Rám uszítod?.... na várjunk… te ismered őt?!
Amikor előhúzott egy szerkentyűt, és úját már a gombhoz emelte, számomra ez egy fajta válasz volt, hogy igen jól ismeri. Na de akkor a kezében, egy olyan szerkezet van, amivel ide hívhatja?! Bakker! Csak ezt ne! Amarilla arca sunyi mosolyra váltott, én meg persze erősen arra figyeltem, hogy mikor nyomja meg azt az átkozott gombot.
- Mond csak…. mióta ismered őt?! Jó barátok vagytok az igazságosztóval vagy mi?!
Ha ezek jó barátok, akkor nekem annyi! Jobb lesz majd Noaht figyelmeztetnem, hogy lehet az igazságosztó tudni fog rólunk egy két dolgot, legalábbis biztos, hogy rólam egy egész aktája is lesz, ha a leányzó annyira jól ismeri, hogy személyleírást is tudna neki küldeni. Akkor bizony nekem lőttek! Már pedig az inkognitóságom fontos a munkámban! De ha azt mondja, csak ha rosszul viselkedek vagy nagy balhét csapok, csak akkor uszítja, rám akkor még meg vagyok mentve… azt hiszem…. mikor hozzá teszi, hogy gyengusz quincyként mit sem érnék az igazságosztó ellen, arra egyből reagáltam.
- Én gyenge? 12 év képzettség áll a hátam mögött! Megtanultam ám megvédeni magam, ráadásul az íjamat is képes vagyok használni akárcsak a képességeimet is! Azért nem vagyok gyenge… jó persze biztos kiestem a gyakorlatból, de meg tudnám magam védeni ellene tuti! Amúgy meg Noah egy nagyon rendes ember, neki köszönhetem, hogy nem élek kint az utcán, szinte felnevelt. Azért vagyok jelen pillanatban, egyedül mert a melóhoz elég volt egy ember és ráadásul olyan emberre volt szükség, aki gyors. Ha bajban lennék biztos értem küldene jó pár futárt, hogy kimentsenek. Látod azt a térfigyelő kamerát a házatokkal szemben például? Szerinted mekkora az esélye hogy Noah most is figyel engem?
Mutattam Amarillának az ujjammal, hogy pontosan merre is van az a térfigyelő kamera, amiről beszéltem. Jól látható hogy az utcalámpa egyik sarkában el van helyezve egy, és ha jobban megfigyeli az ember nagyon is látható, hogy a lencséje végig rám néz. Mindig is tudtam, hogy Noah folytonosan figyeli minden mozdulataimat mivel elvégre ez a feladata, hogy ellenőrizzen minket. Így ha nagyon nagy bajba kerülne közülünk valaki, azonnal küldi is a „nyúlcipő osztagot” hogy kihúzzák az illető futárt a csávából. Mindenre szinte fel vagyunk készülve! Amarilla a kérdésemre válaszolva hogy van e neki udvarlója hirtelen összeszorult a torkom, mikor azt mondta, hogy van fiú barátja. Gondoltam, hogy egy ilyen gyönyörű lány, mint ő már rég óta foglalt. De aztán a következő mondatánál csak lestem egy ideig. Szóval csak szó szerint fiú barátja van, de még soha nem udvarolt még neki senki?! Ez hogy lehet?!!! De akkor Amarillának nincs is udvarlója? Meg ki az az Ámor?! Hirtelen aztán feltette a kérdést, hogy miért érdeklődtem a magánélete iránt. Ekkor se kép se hang nem volt nálam. Maximum gondolatok kavarogtak a fejembe, hogy ebben a helyzetben most mit kéne tennem…
Ajaj… na most ilyenkor mit mondjak?! Baszki baszki baszki! Erőltesd meg az agyadat Speedy! Erőltesd meg magad! Mit mondjak neki?! Mit?!
Egy ideig gondolkodtam is azon, hogy mit mondhatnék Amarillának, mert enyhén szólva be voltam tojva. Egyszerűen nem tudtam ilyenkor mit is kéne mondanom neki?! Ott néztem őt elpirult arccal, és közben jártattam az agyamat, hogy vajon mit mondjak neki. Basszus, mit csináljak?! Végül csupán csak ennyit tudtam kinyögni neki.
- Hát azért kérdeztem, mert….mert….. olyan…. különleges vagy…. tudod…. olyan érdekes és…… nagyszerű….. hogy őszinte legyek…. hozzád hasonló lánnyal még…. soha nem találkoztam….
Eeeeh komolyan, ha ezt így folytatom, a sírba fogom vinni valószínűleg ezt a lányt. Hogy lehetek ekkora beszari?! Ez nem jó! Valamit mondanom kéne…. de mit?! Mit kéne még mondanom neki?! Basszus! Ötletem sincs konkrétan! Gyerünk Speedy használd a fejedet végre! Elszámolok, magamban 10-ig majd összeszedem a gondolataimat. Ezután mélyen Amarilla szemébe nézek, komoly arcot vágok, és végül megszólalok.
- Nem vagy egyáltalán félelmetes! Maximum az apukád, na, ő aztán ijesztő egy fazon. De te… inkább… gyönyörű és kellemes személyiség. Még soha senkivel nem álltam le csak úgy egy idegennel, beszélgetni, mint veled. Nekem amúgy tetszik, hogy nem vagy olyan esetlen, igen is egy lány szerintem legyen talpra esett! Igaz hogy a fiúknak szokás megvédeni a lányt, de…. szerintem nem mindig így kell lennie. Vannak, helyzetek mikor a lány védi meg a fiút. Az a legjobb, ha összedolgoznak nem igaz?! Szóval… azok a fiuk, és főképp az az Ámor vagy ki, akik félnek tőled vagy szimplán nem kedvelnek, ostobák lehetnek! Mert… nem tudják, mit hagynak ki!
Ezt őszintén mondtam neki, és kellő határozottsággal is. Ez az Speedy! Végre összeszedted magad! De… be kéne bizonyítani is ezt nem de?! Lehet el kéne hívnom? Neeem az túl gyors lenne… nem akarom siettetni. Inkább megvárom, hogy most vajon mit fog reagálni a mondandómra. Vajon értette azt a bókot, amit az előbb mondtam neki?

[Amarilla Bianchi]

Nagyon kinevettem, mikor elesett neki, hogy én valójában ismerhetem, ha rá tudom uszítani. De a ketyeréből eléggé nyilvánvaló, szóval akkor már biztosan megkapta a válaszát.
- Hmmm… Nem olyan régen, de azt hiszem. - mosolygok - De akkor sem győzhetsz.
Paráztatom kicsit jobban. De Cassy sajnos a lélekkajálókkal nem tudja felvenni a harcot, de "átlagemberhez" képest nagyon is erős. Tényleg egy szuperhős. Azonban így elárulta, hogy 12 évig kiképezték. Vagyis neki már akkor megmutatkoztak a képességei, valamint kezelésbe vették. Ami azt jelenti, hogy sokkal képzettebb, mint én. Legalábbis ha az évet nézzük. De akkor megint nincs értelme. Ez olyan, mintha sokáig tanultál valamit, aztán nem gyakorlod, nem ismétled és elfelejted.
- Akkor miért dobsz el 12 évi képzést? Ha ne tartod karban, akkor elfelejted… Mikor idéztél utoljára íjat? Tuti nem menne!
Mosolyogva mutatok rá. Mert ugyebár ahogy mondják, sarkról jött ember azt mond, amit akar. Hiszi a piszi, hogy ő 12 évig edzett. Egyébként se tudna, mivel nincs is nála a keresztje. Szóval nagyon akadékoskodni sem tud.
Noah-t rendes embernek vallja, aki összeszedte az utcáról. Bár nem világos, hogy akik képezték, azok miért tették ki. … Tényleg olyan, mint egy kóbor kandúr. … Mi? Hogy van az utcában kandi-kamera? Tényleg ott a lámpa alatt, és pont erre néz. Jé! Bár eddig sok mindent nem láthatott a behúzott függönyön keresztül. Vagy hő érzékelős? Áh! Annyira nem jók.
- Ahogy mondtuk, itt nem vagy bajban. Sőt biztonságban vagy. De tudod… Nem biztos, hogy Noé néz… Noah…
Tényleg… George is ugyan úgy figyelhet a kamerán keresztül. Éppen ezért integettem is, majd visszahúztam a függönyt. Majd Speedy-re néztem. Kíváncsi vagyok, hogy miért is kérdezte, amit kérdezett, aminek az lett az eredménye, hogy elkezdett dadogni. Pedig az előbb még teljesen normálisan beszélt velem. Ráadásul megint furcsa dolgokat hadovált össze. Remélem nincs rohama. Nem tudom, akkor mit kell csinálni. Nagy bajban lennék.
- Nem sok Olasz lány jár-kel errefelé az biztos… De nincs rohamod igaz? Hogy így dadogsz… Mit csináljak akkor?
Mosolyogtam, majd utána kicsit elkomolyodtam, és próbáltam nézegetni innen-onnan, hogy hol is lehet az a valami, ami a dadogását okozza. Remélem, elárulja mi a teendő.
- Pedig apa nem is annyira ijesztő… Köszönöm… Azt hiszem… Szerintem is akkor jó, ha össze tudnak dolgozni. … Ámor… Puttó… Lópikula… Qupidula… Qupidó… Cupido… Azaz, szóval a szerelem Quincy-je. Íjával, akiket eltalál, azok szerelembe esnek… Ez valami mítosz. Görög kisfickó, szárnnyal és szív alakú nyíllal. Valamikor hibát is elkövet, mert nem jó embert, vagy épp tárgyat sikerül eltalálnia. Volt egy fiú, aki a tükrébe lett szerelmes. Csak azt nézegette és még csücsörített is így hozzá.
Mutattam és közben jót nevettem. De tényleg elég vicces volt, hogy így tartotta a tükröt és úgy csücsörített, mintha csak ki szeretné rúzsozni a száját. Mondtuk is, hogy biztos rosszul célzott Ámor. Ilyen szempontból lehet, hasonlítunk. Ő se és én sem tudunk jól célozni. Akkor ezért nem szeret. De az is lehet rokonlelket képtelen eltalálni. Erre csak most jövök rá.

[Kane Shinzou]

Mikor elmondtam neki, hogy tizenkét éven keresztül képeztek ki engem Amarilla válaszként egy kérdést szegezet felém avval kapcsolatban, hogy miért nem tartom karban a tudásomat, plusz hozzá tette, hogy lehet nem is tudnám az íjamat megidézni! Mivel nincs nálam a keresztem, ezért még ha akarnám, sem tudnám bemutatni, hogy igen is képes vagyok rá, de amúgy se lenne jó ötlet a karperecemet pusztán bizonyításként levetnem magamról. Így is veszélyes, ha leveszem, mert azonnal bemérhetnek, amit jobb, ha elkerülök. Szerencsére azóta eltelt jó sok idő így megbizonyosodtam, hogy Amarilla apja hiába vette le a karperecemet nem történt nagyobb baj. Mert valószínűleg ha baj történt volna már rég berontottak volna a házba és már megölték volna a lányt és a családját engem meg elhurcoltak volna réges rég. Szóval nincs veszély magyarán, hála a jó istennek. Amarillának válaszként az íjammal kapcsolatban a következőket fűztem hozzá, hogy azért ne hagyjam magam.
- Meg tudnám idézni az íjamat és a nyilamat is, hidd el! De mint már mondtam a karperec jobb, ha a karomon marad.
A lány aztán kinézett az ablakon mikor megemlítettem neki hogy Noah lehet, engem figyel most is a szemközti lévő kamerán keresztül. Sőt még integetet is a kamerának, amin én elmosolyodtam. Ez a lány, tele van élettel! Olyan izgalmas és, varázslatos… míg ő a kamerával volt elfoglalva én csak figyeltem őt. Le nem tudtam venni róla a szememet. Ezután a karperecemre néztem, majd újra rá. Az eszemben kavarogtak Amarilla apjának a mondata, hogy, szégyent hozok a quincykre a cselekedeteimmel. Lehet Amarillára is szégyent hozok, hogy ez a szerkezet rajtam van? Nem… az ő biztonsága érdekében is hordom ezt az ékszert, ez a legjobb megoldás, amit tehetek! Amikor csak dadogni tudtam neki, mikor hirtelen rám kérdezett Amarilla aggodva tette fel a kérdést, hogy rohamom van e, amire hát nem válaszoltam, mivel annyira el voltam foglalva a gondolataimmal. Amikor végre komolyan tudtam végre elmondani azt, amit szerettem volna, a lány hozzá tette az apja nem ijesztő. Mondjuk ö neki sose lesz, félelmetes hisz a saját apját ki tartja annyira félelmetesnek? Na, jó mondjuk én, de ez kivétel! Viszont a bókot megköszönte… ezek szerint értette a bókomat?! Megköszönte?! Ez az!!! Siker! Ezek szerint nem is vagyok neki olyan borzalmas figura, mint aminek az apja „beállított”! Kiderült, hogy ez a bizonyos Ámor nem más, mint a „quincyk Cupidója”. Annyira vicces, ahogyan próbálta kiejteni a nevét többször, hogy azon elmosolyodtam, és majdnem kacagtam is! De amikor csücsörített a szájával, na, akkor nevettem fel igazán, sőt még a hasamat is fogtam a nevetéstől! Mikor jól kinevettük magunkat, megint a karperecemet néztem és forgattam, majd a lány felé néztem, mélyen a szemébe. Csak leginkább szemeztem vele egy ideig. Azután csak ismételni tudtam magamat.
- Biztos mondtam már sokszor és unalmas, hogy ennyiszer hajtogatom de… egyszerűen csodálatos vagy. Annyira tele vagy élettel…
Ezután elkezdtem vakarni a fejemet, majd miután végeztem tovább folytattam a mondandómat.
- Mond csak…. lehet korai a kérdésem de… arra lennék kíváncsi, hogy lenne egyszer kedved, majd valamikor… találkozni… valahol… hogy is mondjam…. szóval… meghívni mondjuk vacsorázni vagy…. ilyenkor mit is szokás?... aaajh bocsánat lehet túl korai…. elnézést….még csak most ismertél meg én meg randira akarlak elhívni….
Uu a francba ez kicsúszott….. na baszki baszki baszki! Speedy te idióta barom állatja! Sikeresen megcsináltad! Bravó! Annyira bezsongtál ettől a nőtől, alig ismered és már randira hívod?! Ooooooh… nekem annyi kész! Most tuti belém fogja vágni a nyilát! Itt a vége! Meg fogok halni az fix!