Ejha, ez a lány bíz, isten nem adja fel! De szerencsére ébren volt, és ahogy nézem nem zavartam fel senkit az álmából, amiért megnyugodtam hisz nem hiányzana nekem az apjától egy újabb fejmosás, vagy valami hasonló duma, amit lökne nekem. Amarilla mosolyogva válaszolt nekem és még hozzá tette, hogy helyesen válaszolom, hogy megcsináltatom az ablakot. Hát, már pedig ha valamit megígérek, azt be is tartom, csak valahogy Noahval ezt meg kéne valahogy beszélnem, vagy is inkább meggyőznöm, hogy esetleg e, megcsináltathatom az ablakot, amit tönkre tettem a suliban. És esetleg tud e jönni velem egy szakember, mert én aztán hülye vagyok az ilyesmihez sajnos. Ezután Amarilla olyan kérdéssorozatot, nyomatot nekem hogy kezdtem már a végén félteni kap e egyáltalán levegőt?! Te jó ég, hogy lehet ennyit egyáltalán beszélni?! Be nem áll a szája! De végül nem is zavar, hogy ennyit beszél. Sőt inkább jó, hallani a hangját. Csak mosolyogtam rá, mint egy idióta miközben a kérdéseket nekem szegezi, mert olyan jó érzés hallani, ahogyan beszél, meg, ahogy rám néz….hirtelen mikor vége lett a kérdéssorozatának, nagyon közel hajolt hozzám. Én meg persze hátra húzódtam hirtelen.
Oké… ez a lány nagyon sokat akar tudni rólad, és látszólag kedvel is, vagy csupán szimplán érdekes vagy neki… ilyenkor mit kéne tenni?! Öcsém most vagyok először életembe összezárva egy magam korú lánnyal! Baszki mit kéne lépnem?!
Hirtelen aztán bocsánatot kért tőlem a leányzó, hogy annyi kérdést szegezett rám. Majd érdekelni kezdte miért álmodok rosszat. Bár csak elmondhatnám legalább neki, de attól tartok ezzel veszélybe sodornám, az életét én pedig nem szeretném, ha miattam esne baja. Igaz csak most találkoztam vele, de valamiért… fogalmam sincs, de valamiért, olyan…. vonzó… vagy… valamiért kedvelem. Egyre hevesebben is ver a szívem. Te jó ég mi a franc van velem?! Mit csinált velem ez a nő?! Hirtelen aztán elviharzott. Ajaj… valami rosszat mondtam neki?! De várjunk csak… meg sem szólaltam! Akkor most mi van?! Kedvel?! Nem kedvel?! Unszimpatikus vagyok neki?! Uuuuuuuh baszki a fejem! Inkább nem gondolkodom, az csak tovább erősíti a fájdalmat. Hirtelen kis idő multán visszajött a lány egy furcsa, dologgal a kezében. Ez után elmondta, hogy ez egy álomfogó és ennek a segítségével jobban fogok tőle aludni. Megnézem magamnak az ékszert, forgatom körbe jobbra, ballra. Csodaszép, ezt ő csinálhatta volna?!
- Nagyon szép… ezt te csináltad? Mert huh… gyönyörű! Köszönöm szépen!
Azzal fel is tettem az ágyam fölé, ahogyan azt mondta, majd egy kicsit ültem csendben. Most akkor mit mondhatok el neki?! Kíváncsi a szajréra, rám, szinte mindenre banyek, amiről jobb, ha kevesebbet tud! Pedig annyira, de annyira szeretnék a kérdésére válaszolni, de esküt tettem le, mint futár plusz jó magamnak hogy ezekről a dolgokról nem beszélek! Ami csak rólam van szó, mint hogy miért hordom, a karperecet mások életével szórakoznék, ha elmondanám! Pedig annyira szeretném elmagyarázni neki! Lehet talán meg is értene, sőt akár… segítene, de nem szeretném az életét veszélybe sodorni! Azok, akik utánam jönnének, senkit nem kímélnének, megölnek ezek akárkit, szó nélkül! Nem ismernek kegyelmet! Csak követik a parancsot és kész! Hidegvérű gyilkosok egytől egyig! Egy ilyen szép és gyönyörű lányt, mint őt, nem szeretném veszélybe sodorni! De talán némi infót megoszthatnék vele… ha nem is teljesen… de hátha megérti ennyiből is, csak jól kell megválogatnom a szavaimat. Erőt veszek magamon, mély levegő és had szóljon. Jöjjön, aminek a jönnie kell!
- Őszintén melyik vagyok? Egyik sem. Okom van elzárni az erőmet, mert csak így tudok másokat megvédeni. Nem szeretném, ha a barátaim, a társaim, bajba kerüljenek miattam. Amúgy… nem vagyok tolvaj. Csak… szabad ember. A pénz, ami nálam van… az egy bandától van akik, kiraboltak másokat és ennyi pénzt tudtak szerezni. Ha jól tudom leginkább zsebtolvajok. Akihez viszem a csomagot, mindenképpen az a célja hogy visszaszolgáltassa, esetleg annak adná, aki jót tenne, vele. Mondjuk… építeni egy árvaházat, vagy esetleg gyerekotthonba és hasonló helyekre vitetnénk. A lényeg, nem vagyok bűnöző! Persze lopni lopok, de én gazfickóktól lopok el dolgokat, amik amúgy sem az övüké. És nem egyedül csinálom. Sokan vagyunk. Látod ezt például?
Mutatom a kabátomon lévő jelet, ami minden futárnál megtalálható. Gondolom, felismeri, mert már látszik a szemén, hogy felismerte. De milyen gyönyörű szemei vannak… ahogyan nézegette a jelemet, elbambultam egy ideig, és csak rá tudtam figyelni. Ez a nő szinte megbabonáz… mit csinált velem? Egyáltalán ez normális?! Végül összeszedem magam és folytatom a mondandómat, mert biztos kíváncsi rá hogy mit is takar ez a jel.
- Ez a jel egy madarat ábrázol, gondolom ezzel nem mondtam újat. Számunkra ez egy szimbólum. A szabadság szimbóluma. Mikor a háztetőkön futok, szinte olyan érzés mintha nem lennének korlátok. Csak érzem a szelet, ahogyan az arcomon végig megy, hallom a madarak csicsergését, vagy ahogyan felszállnak. Alattam az egész város… az egy élmény! Egy olyan érzést amitől… úgy érzed szabad vagy, hogy élsz! Szeretem csinálni… ettől érzem úgy, hogy… élek, hogy igazán érzem, hogy élek! Este a legszebb a város. Sokszor szoktam nézni esténként egy magas háztetőn. Figyelem az embereket, az autókat… az egy élmény! Maga a látvány! Szóval… apádnak sok mindenben igaza van, de van, amiben téved. Én nem vagyok quincy. Csak egy ember aki… szabad! Viszont… most hogy ennyit beszéltem magamról érdekelne, hogy ki is vagy. Mert… ne haragudj, de őszintén… nagyon, érdekelne, hogy ki is vagy valójában. Persze nem muszáj beszélned magadról, ha nem akarsz de… ha akarsz, én, nem tartalak fel…
Basszus Speedy…. már megint megcsináltad újra és újra, komolyan ennyit bénázni… bezzeg mesélni magamról azt tudok, de amikor a lánytól kérdezek valamit, vagy netán csak meg akarom szólítani akkor már problémás a kommunikáció! Jesszus, Speedy szedd össze magad de tüstén! Itt van, ez a lány előtted ne szúrd el! Csak beszélgettek a jó életbe is!