Tatsuno Amaya

[Tatsuno Amaya]

Adatlap

                                 

Név: Tatsuno Amaya
Nem: Nő
Kaszt: Shinigami
Szül. ideje: az 1900-as évek 1. felében született egy ninja faluban
Kor:
Emberként: 16
Lélekként: 106 év   

Ha gyenge a lelked, tompa a kardod éle.

~ Előtörténet

Életében:

[/color]

Egy átlagosnak tűnő családban születtem, de ez csak a látszat volt.
Az apám a legfőbb vágya az volt, hogy fia szülessen mivel így tovább örökíthette volna a "nagyra becsült" családnevünket.  Ez pedigegy lány esetében megoldhatatlan volt. Ennek köszönhető, hogy az apám - amíg csak ismertem - korcsként bánt velem.
Öt éves voltam, mikor az apámnak elege lett abból, hogy bárhogyan is próbálkoznak nem sikerül össze hozni fiú gyereket, de még egy gyereket sem. Hiszen anyám terhesége vetéléssel végződött.

Egy este amikor ismét részegen tért haza az apám a kocsmából, haragjában neki támad az anyámnak és a gyilkos indulatoktól elvakultan saját kezűleg végezte ki azt az embert akit szeretett valamikor. Ez után rám támadt, de szerencsére mivel kicsi voltam így kicsusszantam a keze között és kiszaladtam az ajtón. Nem volt sok erőm, így csak annyira futotta tőlem, hogy elrejtőzzek egy sikátorban, és reménykedjek a legjobbakban.
Így talált rám reggel korra hajnalban egy árus. Megkérdezte hogy hol lakom és haza kísért. Ám ekkor rémülten ébredtem rá, hogy nem csak álmodtam az egészet. Az édesanyám vérbe fagyva feküdt a földön, apám pedig nyomtalanul eltűnt.
Ezek után kerültem az apám szüleihez, de mivel ők is azt akarták hogy egyetlen gyermekük örökítse tovább a családnevüket, így teljes mértékben megértették apám indokait. Ezért bár én magam nem tehetem semmiről mégis  engem okoltak fiuk elvesztése miatt. Örökbe adni vagy árva házba zárni azonban nem akartak mert anyám még a megszületésem előtt megeskette őket, hogy bármi is történjék nem adnak árva házba. De ennek ellenére minden egyes alkalommal tudtomra adták, hogy nem vagyok szívesen látott vendég. Így az első adandó alkalommal el is jöttem onnan. Ekkor voltam nyolc éves. Mai napig nem tudom hogyan húztam le három évet náluk.
Miután eljöttem beiratkoztam a ninja akadémiára, és mivel ezzel szívességet tettem apám szüleinak havonta kaptam tőlük annyi pénzt ami elég volt a lakásbér kifizetésére és a megélhetésemre szükséges ételre. Bár meg kellett magam húznom és az emberek ujjal mutogattak rám, hiszen én voltam, a bolond részeg gyilkos egyetlen leánya, de be kell vallanom soha eddigi életemben nem voltam még ilyen boldog és szabad.
A ninja akadémián szereztem néhány barátnak mondható egyént, akivel az akadémia befejezése után még néhányszor összefutottunk.
Tizenkét éves voltam mikor végeztem az akadémián és hivatalosan is ninja lettem. Az erőm inkább Genjutsuban mutatkozott meg mint sem testi erőben, így egészen halálomig edzenem kellett, hogy elérhessem a társaim szintjét, bár ez sosem sikerült.
Tizenhat éves voltam mikor a csapatunkat megbízták egy egyszerűnek tűnő küldetéssel. A feladat értelmében felderítést kellett végeznünk a faluhoz közeli erdőben. Azonban felderítés közben ellenséges nindzsák támadtak ránk. Így harcba kényszerültünk. Míg az ellenfelemmel foglalkoztam észrevettem, hogy az egész támadás elterelés volt. És valójában a támadóink csak azt a célt szolgálták, hogy elterelje a vezetőjükről a figyelmünket míg ő mögénk lopózik és hátulról támad ránk. A csapat társam háta felé dobta a kunia tőrét, ám arra nem számíthatott, hogy én figyelmen kívül hagyva a harcot a társam és közé vettem magam. A kunai tőr pont a szívembe fúródott. Pár perc szenvedés után meghaltam.

Lélekként:

[/color]
 
Halálom után elégé meglepődtem hiszen én egész eddigi életemben azt hittem hogy ha meghalok egyszerűen csak eltűnök a föld felszínéről, ehelyett ott álltam a holtestem mellet és lenéztem saját magamra. Míg a társaim és a sensei-em harcoltak. A harcot aztán, igaz félig holtan, de a csapatom nyerte meg. Ekkor értek csak rá arra, hogy az én élettelenül heverő testemmel foglalkozzanak. A sensei azt mondta temessenek el. Így volt szerencsém végig néznem a saját temetésemet is.
Szellem alakban visszakísértem a csapatomat a faluba. Ekkor jöttem rá arra hogy mennyi minden van a faluban amit eddig nem is láttam, pl. az az álarcos szörnyeteg aki rám támad és majd nem sikerült felfalnia engem, de szerencsémre megjelent egy fekete ruhába öltözött ember és megmentett tőle. Nagyon kedves volt, miután megmentett megkérdezte hogy jól érzem e magam aztán pedig elmagyarázta számomra, hogy mi is történt az előbb, azután pedig átküldött engem a Lelkek világába.
Egy poros utcán tértem magamhoz és nagy nehezen felkecmeregtem a földről. De ez éppen hogy csak sikerült, hiszen egy velem egy idős gyerek elkapta a csuklóm, és félre rántott. Ekkor vettem észre hogy a mai napon már másodszorra mentették meg az életemet, hiszen egy szekér haladt át az úton éppen ott ahol pár perce még én hevertem.
A fiú családja befogadott magukhoz. Így életemben először lett családom. Nem dúskáltunk a javakban, de nagyon jól telt az életünk. 100 évig nem volt túl sok említésre méltó dolog. Inkább azzal töltöttük el az időnket, hogy az utcákat rójuk a többi gyerekkel.  Azonban a 100. születésnapomon, mikor az utcán keretük egymást belefutottam egy ismeretlen alakba. Az ismeretlen alak a vállamnál fogva tartott meg, nehogy a hirtelen nagy erejű ütközés következtében hátra esek. Majd amikor már biztos volt benne, hogy sikerült visszanyernem az erőmet elengedett engem.
-Bo....bocsánat. - dadogtam a meglepettségtől.
-Semmi baj. És jól vagy?
-Igen... azt hiszem.....
-Akkor rendben. Nem ismerjük mi egymást? -kérdezte miközben az arcomat fürkészte.
-Hát....- néztem fel az arcába és a megdöbbenéstől még a lélegzetem is elakadt. Hiszen azt a shigamit ismertem fel benne akinek köszönhetem azt, hogy most itt lehetek, de mivel ezt igazából nem tudtam volna elmagyarázni így úgy döntöttem, hogy inkább maradjon ez az én titkom.- Nem hiszem.
-Végül is lényegtelen, csak olyan ismerős az arcot. De most sietek mert már így is késésben vagyok. Vigyázz magadra!
-Köszönök mindent.... -kiáltottam utána.

Ez után a találkozás utáni napokban kezdtem egy furcsa érzést észrevenni, napokig azt sem tudtam hogy mi lehet ez. Hiszen lélek alakban sosem éreztem eddig ilyent. Míg egy nap összeestem az egyik bolt előtt. A bolt tulajdonos megsajnált és miután nagyjából magamhoz tértem ételt adott nekem, elmondta hogy az éhség nem egy szokványos jelenség a lelkek között és csak az érez éhséget akinek valamilyen oknál fogva több lélek energiája van a többieknél. Azt tanácsolta hogy mennyek el a Shinigami akadémiára. Ez után az esett után új célom lett, méghozzá az hogy bejuak az akadémiára és halálisten legyek. 
Egy év elteltette után sikerült elérnem a célom és bejutottam az akadémiára. Az akadémia éveim egész jól teltek el, és végül osztály elsőként fejeztem be az akadémiát 106 évesen.

~ Kinézet
Hátközépig érő vöröses barna hullámos hajam van és zöld szemem. A hajamat általában kiengedve hordom, mert sosem szerettem órákig állni a tükör előtt hogy normálisan összefogjam.  Gyerekkorom óta alacsony vagyok a velem egyidősekhez képest, de ez engem soha nem zavart. Tizenhat éves koromra értem el a 130 cm magasságot.  Ezt azonban inkább előnyként éltem meg mint hátrányként, hiszen így sokkal gyorsabb voltam a társaimnál.  Enyhén sárga bőrszínem van, ami kiemeli az orrnyergemen elhelyezkedő szeplőimet. Vékony vagyok, hiszen a testi erőm mindig is alulfejlett volt a többiekhez képest. A nyakában mindig egy kinyitható medálos nyakláncot visel. Ezt akár az élete árán is megvédi, hiszen ez az egyetlen dolog ami még a volt csapattársaira emlékezteti. A haja különlegesége, hogy a heves érzelmek hatásásra elsö9tétül a színe.

~ Jellem
Nagyon szerettem a gyerekeket, egy kisgyerek ellen legyen akármilyen gonosz is soha semmilyen esetben nem tudnék kardot emelni. Ez talán arra vezethető vissza, hogy tudom hogy milyen rossz kisgyermek korban átélni az erőszakot. Így ha tehetem a többieket megszeretném óvni attól ,amit nekem kellet átélnem. Kitartok az elveim mellett, ezért néha makacsnak tűnhetek. Látszólag könnyű közel kerülni hozzám, a valóság viszont az hogy nagyon nehéz, és habár úgy tűnik hogy mindenkiben megbízom folyamatosan szemmel tartom a körülöttem lévőket. Csak annyit árulok el magamról idegeneknek amelyet szükséges. Ezzel is biztosítva hogy ne tudjanak engem hátba támadni.


~ Zanpakuto/képesség
Neve: Gurea/ Ragyogás!
Fatája: Fény alapú
Kard alakban: Egy áttetsző kristályból készült kard, fehér kereszt vassal.
Shikai parancs:  Miwomamorinasai - Védelmezz!
Shikai kinézete: A parancsszó elhangzása után a kard pengéje vakító fényt bocsájt ki magából.
Képessége: Az ellenfelet tíz percig teljesen megvakítja. Ezzel biztosítva számomra, hogy megtámadhassam az ellenfelem anélkül, hogy az a látására hagyatkozva védekezne.
Gyengéi: Vak ellenfél ellen semmi hatása nincs. Használata pedig sok lélekenergiát vesz igénybe.



~ Szeret-nem szeret


Szeretem:
A zenét
Az eső után illatot
Rózsaszínt
Macskákat
A gyerekeket

Nem szeretem:
Árulókat
Gyávákat, akik nem mernek ki állni a társaik biztonsága érdekében
A méhecskéket
A beképzelt embereket
A felesleges vérontást


~ Felszerelés
Tizenkét darab shuriken és 1 egy kinyitható medálos nyaklánc, amelyet még a sensei-étől kapott ajándékba.


~Próbajáték
Igényt tartok rá.

[Hirako Shinji]

Üdvözlet! Szerénységemre hárult a feladat, hogy ellenőrizzem előtörténeted, amit most meg is teszek. Sajnos van pár kivetnivaló benne, ami alant felsorolásra kerül. Előtörténeti rész Magával a ninja-faluval és a ninjáskodással nem is lenne probléma, azonban az Avarrejtek elnevezés egyértelműen a Naruto c. animére utal, mi pedig nem abban a világban játszunk. Javaslom, hogy a hely ne kerüljön megnevezésre vagy ha mindenképpen el akarod helyezni valahol, akkor nézz körül ITT, van némi információ arról, hogy Japán melyik részén éltek ezek a harcosok. Kissé furcsállom, hogy az apa szülei egy öt éves gyereket okolnak amiatt, hogy a fiúk gyilkossá vált és ennek ellenére sem adják árvaházba vagy hajtják el. Ez nem feltétlenül hiba, csak megjegyzendő, hogy nem túl logikus a gondolkodásuk. Milyen küldetésen vesztette életét, hogy esett az eset? A halálát követő 140 évben semmi említésre méltó nem történt (amit nehezen hiszek) vele? A Lélektovábbképző Akadémiára nem csak úgy beiratkoznak az emberek, mivel a halálistenné váláshoz magas lélekenergia szükséges, ami éhség formájában jelenik meg. Az egyszerű lelkeknek nincs szükségük ételre, csak megszokásból esznek. Az Akadémián töltött hat évről sem tudhatunk meg többet? Milyen képzettségekben jeleskedett? Jobban ment neki a fegyveres harc vagy inkább a démonmágiában volt ügyesebb? Sikerült beilleszkednie a többi akadémista közé, lettek barátai? Hogyan ismerte meg a lélekölőkardjának szellemét? A záróvizsgán gond nélkül átment? Mi alapján lett osztályelső? Adatlapi rész Az account neve egyezzen meg a karakter nevével! Ezt beállíthatod, a következő módon: Profil --> Azonosító beállításai --> Név Nem jó a kép linkje, mivel egy google keresésre mutat, azért nem jelenik meg. A koránál azt írod, hogy lélekként 150 évet élt le, de a történeti részben 140 van. Némileg terjengősebben is kifejthetted volna a karakter jellemét, kinézetét. Mire vezethető vissza a gyerekek iránti szeretete? Biztos sarkalatos pont a karakter életében, ha ennyire kiemelésre került. Mit szokott csinálni szabadidejében, van-e valami hobbija, ilyenek. A zanpakutou koncepciója nem jó ebben a formában, az előtörténet sablonban lévő mintát kellene használni. A lélekölőkardnak van neve (Zabimaru, Senbonzakura pl.), előhívása (Hoero!, Chire!), fajtája (ezeket megtalálod a Szabályzat boardban, A Bleach világa részen), tőled függően egy vagy akár két shikai-támadása. Lepecsételt formában egyszerű fegyvernek néz ki (leggyakrabban katanának vagy wakazashinak), a shikai feloldásánál kaphat különlegesebb kinézetet, mint amit például te is írtál. A támadások hatásait ne percekben add meg, hanem körökben, mert például küzdőtéren egy egész játék nem tart a "valóságban" tíz percig. A helyesírásodon is lenne egy kis csiszolni való. A kisebb számokat (egy, három, öt, nyolc) általában betűvel írjuk, a dátumok és a hosszabb számok jelentenek ez alól kivételt. Egy-két helyen lemaradtak a vesszők, illetve a szavak közepéről/végéről egy-egy betű. Mivel a (Lélektovábbképző) Akadémia tulajdonnév, ezért nagy kezdőbetűvel írandó. Javaslom, hogy beküldés előtt többször is, figyelmesen olvasd át a szöveget, valamint használj valamilyen helyesírás-ellenőrzővel ellátott programot, mert az egyszerű hibákat azért képesek kiszűrni (pl.: Word)! A fentiek fényében értelemszerű a döntésem, sajnos ELUTASÍTOM az előtörténeted! Ha elkészültél a javításokkal, jelezd PÜ-ben vagy chaten, esetleg az erre a célra megnyitott Lezárások topicban!