Szerző Téma: Sakura bűvöletében  (Megtekintve 4387 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Ishimaru Akira

Shinigami

9. Osztag

*

3. tiszt

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 200 / 30 000

Hozzászólások: 98

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét Türkíz

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Tedd mindig azt, amit a szíved diktál!"

Post szín:
#1AAD96


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sakura bűvöletében
« Válasz #15 Dátum: 2016. Aug. 31, 21:00:27 »
Nara kapitány megnyugtatott szavaival, hogy nem tettem semmi rosszat azzal, hogy Amaya-chant ide hoztam. Tényleg egy igazi jó fej a taichoum. ^-^
Megleptek Kyoko szavai, amiért szinte teljesen nevetségesnek állított be mindenki előtt, pedig egyáltalán nem kéne félvállról vennie amiket feltételeztem.
- Már megbocsásson Miwa-san, de nem gondolja, hogy nem kéne nevetnie az ötletemen? Ugyanis korán sem kizárt, hogy igazam lehet. - mondom kicsit mérgesebben neki a szavaim.
- Igaz, hogy itt van Nara taichou velünk, de szerintem akkor se árt elővigyázatosnak lennünk!
Nem adtam választ Kyoko kérdésére, mert eléggé megsértett a legutóbbi mondatával.
Nara kapitány szavai igen meggyőzőek voltak, látszott rajta, hogy vág az esze mint a villanyborotva, ezért természetesen helyeseltem neki.
- Remek meglátás, önben sosem csalódok, Nara taichou! Szerintem is ez a helyzet. Itt már gyökerestől kell megszüntetni a problémát. - helyeselek a kapitány szavaira, hogy lássa rajtam a komolyságot, és egyetértést.
Igazán megnyugodtam, mikor a kapitány azt mondta semmi baja, de remélem komolyan is gondolta.
Ahogy hallgattam a kapitányunk szavait a többiek ötletéről, rájöttem arra, hogy ő sokkal jobban átértelmezi a dolgokat mint én. Nagyon is ég és föld közöttünk a különbség, erre hamar ráeszméltem, nem véletlen ő a kapitányunk. Ám, ekkor legnagyobb meglepetésemre, ő kiállt az én ötletem mellett is, ami szinte meghatott, hogy ennyire rendes velem.
- Köszönöm, Nara taichou, hogy nem nézi teljesen értelmetlennek az ötletem! - hajolok meg előtte.
Yoshikazu-sannál nem láttam, hogy rosszul lenne. Lehet, hogy csak én voltam ilyen vak, de ha Nara kapitány mondja biztos úgy van. - gondoltam magamban. Igazán rendes tőle, hogy egyből elrohan segítségképp vizet szerezni Yoshikazu-nak. Parancsára pedig csak bólintottam egyet jelezvén, hogy értettem, de ki tudja látta-e, mert azonnal el is shunpozott. Nagyon gyors a kapitány! :o
Az egyik kendőt magamhoz vettem, és az egyik kezembe tartottam, ha esetleg később kellene.
Főleg az miatt aggódtam, amit Amaya mondott, hogy nem lennénk bizalomgerjesztő látvány, plusz nem védene meg minket semmitől, ha már itt vagyunk úgy is, mert már belélegeztük az itteni levegőt.
Nem igazán tartottam magam a szavak emberének, ezért inkább Yoshikazu-sannal és a többiekkel tartottam.
- Nara taichou, ha megengedi én Yoshikazu-sannal, Amaya-sannal és Haruki-sannal tartanék.
Majd el is indultam leghátsó emberként követve őket, hogy ne érjen meglepetés hátulról sem, ha esetleg megtámadna minket valaki.
Mikor mindenki megállt, én is megálltam mögöttük. Meglepett Haruki-san, hogy így kiosztotta azt a nőt. Szerintem ez kicsit erős volt, de ez csak az én véleményem. :o
Észre vettem, ahogy Amaya összeráncolta az arcát, és úgy nézett fel a fára.
- Valami baj van Amaya-san? - kérdezem komoly hangnemben.
Ekkor felpillantottam én is a fára, de nem láttam semmit egyelőre csak egy szép sakura fát.
- Azt hiszem jobb lesz, ha közelebbről megnézem azt a fát!
Ekkor hirtelen felugrottam a fára, és elkezdtem felmászni a tetejéig, hátha fent találok valami nyomot, vagy esetleg megérzek valami furcsát.
- Egyelőre nem találtam semmi furcsát sem a fa tetején sem! - kiáltok le a többieknek.
Nem tudom mi a fene folyhat itt, de rá fogok jönni azt garantálom! Remélem a többiek több sikerrel jártak eddig.

Karakterlap

Nara Shiratori

Kapitány

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag kapitánya

Szint: 15.

Lélekenergia:

60% Complete
78 500 / 90 000

Hozzászólások: 160

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Halványkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Hayakawa Tasumi

Post szín:
#2256F2


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sakura bűvöletében
« Válasz #16 Dátum: 2016. Szept. 02, 22:21:25 »
Nem tudom, mennyire volt hihető, hogy Yoshikazu-san rosszul van, talán páran elhitték, mások meg furcsán néztek egy kicsit, de szerencsére Yoshikazu-san sem ellenkezett nagyon. Mondta is viszonylag halk hangján, hogy ő nem érzi rosszul magát, de a kapitány szava erősebbnek bizonyult. :roll: Aki segíteni akart nekem, egy egyszerű intést kapott, hogy nincs rá szükségem, egyedül is megoldom, hogy ne akarjanak követni.
A kendős ötlet nem volt valami szimpatikus a csapatnak, bár érthető volt a felhozott indokok miatt. Ha még maradt ki kendő, akkor azt elraktam magamnak, hátha jó lesz még valamire. Be is gyűrtem az egyenruhámba, hogy indulhassunk teljesíteni a feladatunkat.
- Rendben. - értettem egyet a szétválással, körülbelül egyenlő részre váltunk, hiszen páratlanul voltunk, nem is lehetett volna pontosan egyenlő részre szétválni. Én a kérdezősködő csapattal maradtam, először Kyokot figyeltem egy ideig pár méterről, de gondoltam, hogy ő rendben lesz, hiszen már nem új az osztagban. Ezért is inkább töltöttem több időt Fuchida-san körül.
Őt is tisztes távolságból szemléltem, de azért próbáltam elkapni, néhány kérdést tőle, hogy tisztában legyek vele, hogyan halad. Egyből felfigyeltem rá, hogy a kérdései nem voltak valami pontosak és elég könnyen félreérthetők, ha nem tudod, mit akar a másik. Ezért úgy döntöttem, hogy közbelépek egy kicsit, el is indultam feléje.
- Talán pontosíthatnál egy kicsit a kérdéseiden, mert így félreérthetők. De ez csak egy tipp. - súgtam oda neki, majd a nénire mosolyogtam és visszamentem eredeti helyemre. Amikor elbúcsúzott az öregasszonytól és állt volna tovább a következő alanyát keresve, észrevettem, hogy levesztettem Kyokot szem elől. Bíztam benne, hogy nem veszett el, mint a tisztek, akik miatt idejöttünk, remélhetőleg ő tud magára vigyázni és majd visszajön ide, ha végzett.
Lassan Fuchida-san végzett a kikérdezéssel és visszajött hozzám és jelentette a megtudott dolgokat nekem. A végére úgy tűnik belejött a kérdezgetésbe és megtudott egyet, s mást, ami alapján talán elindulhatunk valamerre.
- Először várjuk meg Kyokot, majd érjük be a többieket a fánál és ott összevethetjük, ki mit talált és eldöntjük a következő lépést. - válaszoltam a kérdésre, hogy merre is induljunk most el. Egy ideig csak csöndben nézelődtem, amíg vártunk a hiányzó csapattagunkra, de ráeszméltem, hogy itt az újabb lehetőség, hogy még pár szót válthassak az egyik új tisztemmel.
- Azt mondtad, hogy szeretsz hivatalos papírokkal foglalkozni. És mit szólsz az újsághoz? Ha ilyesmivel akarsz tevékenykedni, akkor ott besegíthetsz, ha gondolod. - mondtam, majd egy pillanatig elgondolkoztam, hogy vajon tudja-e, hogy a mi osztagunk felelős a Seireitei News szerkesztéséért. Ha nem, akkor majd rákérdez és elárulom, hogy milyen újságról beszélek.
- Hol marad már Kyoko? Lehet, hogy már a fához ment, mert nem talált minket? - agyaltam hangosan. - Szerintem menjünk mi is oda, ő is tudja, hogy ott vannak a többiek, ott majdcsak összetalálkozunk. - mondtam, hogy mit teszünk és el is indultam a nagy fa felé, amit szinte mindenhonnan lehetett látni. Csak egy rövid sétába tellett, mire odaértünk, és amikor megérkeztünk, úgy tűnt, hogy valami történik a fánál.
- Valami baj van? - kérdeztem meg egy idegesnek tűnő öregembertől, aki éppen Ishimaru-kunnak ordibált és hadonászott felé a botjával. Nem tudom itt, mi történhetett, de remélhetőleg mindjárt meg dogom tudni.
- Ez a pernahajder meg akarta sérteni a sakura fát. Ha nem állítom meg, biztos letör egy ágat. - panaszkodta el az öreg, amire Ishimaru-kunra néztem, de gondoltam, hogy nem akart rosszat és az öreg is túlzott egy kicsit.
- Sajnálom, hogy kellemetlenségeket okoztunk magának. - hajoltam meg előtte, hogy bocsánatot kérjek a tisztem nevében is, elvégre ez egy kapitány dolga. Felelősséget vállalni a tisztei tetteiért. Ezután az öregember elbattyogott tőlünk, de vissza is nézett és mintha a szemeivel azt mondta volna, hogy rajtunk tartja a szemét.
- Na, ha Kyoko is megérkezett, összegezhetjük, hogy ki mit talált, és hogy mi legyen a következő lépésünk. - most a többieknek is elmondhatta Fuchida-san, hogy mit tudott meg a kérdezősködésből és én is megtudhatom, hogy az ideges öregemberen kívül más is történ-e a fánál, volt-e egyáltalán valami érdemleges itt.

(click to show/hide)

Karakterlap

Fuchida Ayumi

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
18 000 / 30 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#7d7d7d || #e1d1b8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sakura bűvöletében
« Válasz #17 Dátum: 2016. Szept. 04, 16:10:47 »
Meglepődtem, hogy hiába támogatták mások is a kérdezgetést, most mindössze én és Kyoko maradtunk, és ránk, vagyis inkább rám figyelt Nara Kapitány. Nem különösen zavar, talán még jól is esett volna, hogy kisajátíthatom a Kapitányt, ha nem lenne bennem az a görcs, hogy meg szeretnék felelni neki. Úgy éreztem a javítása tényleg jó, és úgy is folytattam a kérdezősködést, de ezzel szerintem rossz pontot írhatok magamnak. A kérdezősködés végén összefoglaltam azt, amit sikerült megtudnom és kíváncsian vártam a válaszra.
- Először várjuk meg Kyokot, majd érjük be a többieket a fánál és ott összevethetjük, ki mit talált és eldöntjük a következő lépést.
- Rendben.
- Azt mondtad, hogy szeretsz hivatalos papírokkal foglalkozni. És mit szólsz az újsághoz? Ha ilyesmivel akarsz tevékenykedni, akkor ott besegíthetsz, ha gondolod.
- Seireitei News-ba?! … Újságcikket még nem írtam, de hatalmas megtiszteltetés lenne a számomra.
Úgy gondoltam, hogy az újságnál megvannak a bevált emberek és nem vesznek fel újakat, de ez a meglepő felvetés engem is nagyon meglepett. Szinte a szemem is felcsillant. Nem tudom, hogy miként is folyik az említett újságnál az írás, de lehet, képes lennék beletanulni. Ez nem semmi lehetőség. Ayuta majd féltékeny lehet rám.
- Hol marad már Kyoko? Lehet, hogy már a fához ment, mert nem talált minket? … Szerintem menjünk mi is oda, ő is tudja, hogy ott vannak a többiek, ott majdcsak összetalálkozunk.
- Igen is!
Tényleg én sem értem, hogy Kyoko hova tűnhetett, mert tényleg közelemben volt, de mintha egy pillanatra el is tűnt volna. Nem hiszem, hogy teljesen magától elindult volna, de ennyire nem ismerem. Én biztos nem mentem volna el szó nélkül. Mindenesetre követtem Nara Kapitányt.
A fánál éppen egy komoly veszekedésbe csöppentünk. Egy öregúr döntött úgy, hogy felemeli a hangját, osztagtársaimmal szemben.
- Valami baj van?
- Ez a pernahajder meg akarta sérteni a sakura fát. Ha nem állítom meg, biztos letör egy ágat.
- Sajnálom, hogy kellemetlenségeket okoztunk magának.
Az öregurat néztem, ahogy elmegy. Két fiatalemberhez megy oda. Ekkor egyből bevillant, amit a hölgy mondott. Biztos vagyok benne, hogy róluk beszélhetett, és vétek lenne hagyni ezt a lehetőséget. Talán tőlük megtudhatunk valamit. Gyorsan oda is szóltam Nara Kapitánynak.
- Nara Kapitány! Nézze! Szerintem ő lesz Mori bácsi a kertész és a két unokája. Szerintem ők mindent tudhatnak a fáról.
A többiek biztos furcsán nézhetnek ránk, éppen ezért vettem egy hatalmas levegőt, hogy gyorsan elmondhassam, amit megtudtam a kérdezősködés során és a többiek is megértsék, hogy miről is van szó.
- Kérdezősködésem során egy kedves öreg néni mesélt Mori bácsiról, aki gondozza az itteni növényeket, ahogyan ezt a szép Sakura fát is. Két fiú unokája is segít neki mostanság, mert a morcos bácsi már egyedül nehezen bírja. Azt mondják, hogy egy csoda, hogy a fa most virágzik és nem a gondozás eredménye, de bármi is történt, azt ők tudhatják.
Néztem is a bácsi és az unokák felé, akik tényleg fess fiatalemberek. Szívem szerint én már most oda Shunpo-znék és udvariasan érdeklődnék, de megvárom, hogy Nara Kapitánynak mi a véleménye a felvetésemről.
Szemmel láthatólag, nem találkoztak az eltűntekkel, pedig ha minden igaz, akkor ide jöttek. Ez roppant elszomorít. De innen mégis merre mehettek tovább?
- Rajtuk kívül egy szakadt ruhát viselő bolond, akinek se a nevét, se a tartózkodási helyét nem sikerült megtudnom, de még ő szokta a fát hosszan nézni, és esetleg még ő az, aki láthatott valamit. Mert információk szerint idejöttek az eltűnt osztagtársaink.
Fejeztem be gyorsan mondandómat ismét a többiek felé fordulva, hogy mindent közöljek velük, amit megtudtam, majd mondandóm végén kérdőn néztem Nara Kapitányra, hogy neki mi a véleménye. Megadja az engedélyt, hogy kikérdezzük Mori bácsit? 




« Utoljára szerkesztve: 2016. Szept. 04, 21:05:32 írta Fuchida Ayumi »

Karakterlap

Narazaki Amaya

Tiszteletbeli tag

9. Osztag

*

Shinigami

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 80

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 7 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tengerkék

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Amikor a varázslat elszáll, a valóság megmarad"

Post szín:
#CF74ED


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sakura bűvöletében
« Válasz #18 Dátum: 2016. Szept. 15, 14:53:08 »
A kendők valahogy nem kellettek, talán azért, mert igazat adtak nekem. Annak ugyanis nagyon örültem volna, ha egyszer legalább hasznára lehetek a csapatnak, mégha ilyen apróságban is. Csendben igyekeztem megvárni, hogy mindenki elmondja a maga véleményét, én, mint újonc, nem akartam nagyon beleszólni abba, mitévő is legyen a kis csapatunk. Két táborra bomlottunk, volt aki a kérdezősködés mellett állt, mások meg a fára szerettek volna rápillantani, így Nara kapitány két csapatra osztott minket. Jómagam mindkét ötletet támogattam, még ha ennek hangot nem is adtam, de a kérdezősködés valahogy nem az én asztalom volt, ezért is döntöttem úgy, hogy a gyanúsnak tűnő fára koncentrálok. Nem igazán vették volna hasznomat az emberek kifaggatásában, mivel magam sem tudtam, mit is akarok tudni. Márpedig azzal sikert nem érek el. Különben sem vagyok az a félelmetes alak, akinek mindenféle kétely nélkül válaszolnának az emberek. Ahhoz megfelelő, határozott kisugárzással illik rendelkezni, ami rólam aligha mondható el. Haruki-san a mi kis csapatunk élére állva vezetett minket a fához, de valahogy nem tudtam, hogy is kezdjek hozzá a dologhoz, így kérdőn néztem Yoshikazu-sanra, hátha a segítségemre lesz, és útbaigazít. Bezzeg Ishimaru-san nem tétovázott, azonnal nekilátott megmászni a falat. Oldalra pillantva egy öregembert véltem felfedezni, aki rosszalóan figyelte Ishimaru mutatványát.
- Talán nem kéne…- de se elég hangosan nem mondtam, se elég gyorsan, így a figyelmeztetésem nem jutott el a fiúhoz, így hallgathattam az öregember szitkozódását, ahogy a társam felé kiabál. Nara taichou hangját véltem felfedezni, ahogy Ayumival az oldalán megérkeztek. Valamennyire sikerült megnyugtatnia az öreg férfit, aki inkább füstölögve távozott. Kicsit aggódni kezdtem, amikor Kyoko neve felmerült, hogy ugyan hol lehet, de tisztában voltam vele, hogy tud azért vigyázni magára. Nyugtatva magamat, hogy Kyokonak semmi baja, végighallgattam Ayumi közlendőét, hogy milyen információkat is sikerült a birtokába venni. Nos igen, ez az, ami nekem nem ment volna. Még szerencse, hogy ő is itt volt, és nem nekem kellett helyette kérdezősködnöm.

Karakterlap

Ishimaru Akira

Shinigami

9. Osztag

*

3. tiszt

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 200 / 30 000

Hozzászólások: 98

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét Türkíz

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Tedd mindig azt, amit a szíved diktál!"

Post szín:
#1AAD96


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sakura bűvöletében
« Válasz #19 Dátum: 2016. Szept. 16, 23:02:14 »
Amikor szépen másztam felfelé a fán, elkezdtem nézelődni, de semmi extra nyomot nem találtam, ami hasznos lehetne a kis csapatunk számára. Ám, ekkor hirtelen, mintha mégis csak találtam volna valami furcsaságot, mert mozgást észleltem a virágok között. Hmm, végre valami nyomot találtam volna? De mi lesz, ha az ellenség bujkál itt a fa virágai között? Az is lehet csak képzelődök a szél miatt már? Jobb lesz ha megnézem! - erősen agyaltam a rejtélyen.
Nagyokat nyeltem, majd mikor már meg akartam nézni a felfedezésem, mit is találtam egyáltalán, akkor arra lettem figyelmes, hogy egy öregember dühösen kiabál a fa alatt. Ki is kukkantottam, mi folyik ott lent, ekkor megfigyeltem, hogy rám mutogat a botjával. Nem értettem, hogy mi rosszat tettem, ezért kénytelen voltam félbe hagyni a felfedezésem, és elkezdtem lemászni a fáról. Mire leértem már megérkeztek a többiek Nara taichouval együtt. A kapitány próbálta megnyugtatni az öreg embert, de mint mindig én nem bírtam ki szó nélkül, mikor már távozni akart volna az öregember.
- Ami engem illet, Nara taichou, ha megengedi. - tekintetem az öregember felé vetettem, aki éppen távozni készült, majd megszólítottam, mikor már háttal volt.
- Már elnézést uram, de éppen találtam talán valami nyomot a fán a küldetésünk érdekében, amit most el kellett szalasztanom, mert kiabált rám. Mi rosszat tettem? Nem vagyok én pernahajder! Shinigami vagyok! - magyarázom határozottan az öregnek és kicsit bosszúsan is.
De az öregember nem mondott semmit, és távozott, de vissza nézett ránk, mintha figyelne minket.
- Milyen fura egy öreg, nem-de, Nara taichou? - teljesen ledöbbentem körülbelül, a történtek után.
- Majd jut eszembe! Lehet, hogy találtam valami nyomot a fán! - mesélem Nara kapitánynak lelkesedéssel, hátha ellensúlyozom az előbbi merészségem, amit az öregember felé tettem, ki végül nem adott választ. A kapitány végül azt mondta várjunk, én pedig egyet értettem vele, mint általában mindig, leszámítva az előbbit. :roll:
- Rendben taichou, akkor várunk, de meg kellene néznem ismét mit is találtam a fán pontosan. Velem tartana? - kicsit mosolygok a kapitányra.

Karakterlap

Nara Shiratori

Kapitány

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag kapitánya

Szint: 15.

Lélekenergia:

60% Complete
78 500 / 90 000

Hozzászólások: 160

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Halványkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Hayakawa Tasumi

Post szín:
#2256F2


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sakura bűvöletében
« Válasz #20 Dátum: 2016. Okt. 03, 14:59:34 »
Fuchida-san eléggé meglepettnek tűnt, hogy felhoztam az újságot, amit nem tudtam mire vélni, hiszen tudta, hogy miről beszélek. Minden segítséget szívesen fogadunk, mert mindig elkél egy kis utánpótlás, minél többen vagyunk, annál könnyebben elkészül az új szám.
- Igen. Majd később Kyoko körbevezet ott, ő is ott segédkezik, vagy éppen én is mehetek, úgyis be kell majd ugranom oda. - válaszoltam és ahogy Kyokot említettem, feltűnt, hogy még mindig nincs itt, ezért elindultunk a nagy fához, hátha már odament.
A fához érve egyből egy kis bonyodalomba csöppentünk, amit próbáltam elcsitítani, de úgy látszik Ishimaru-kun ezt nem nagyon akarta, még rátett egy lapáttal, hogy visszaszólt az öregembernek. Bárkivel előfordulhat, hogy egy kicsit indulatos lesz és most nekem, a kapitányának a feladata, hogy rávilágítsak erre.
- Ishimaru-kun. - tettem a kezem a vállára. - Mi shinigamik vagyunk, a feladatunk a lelkek védelme, és még ha most is azért vagyunk itt, hogy nekik segítsünk, attól még úgymond kívülállók vagyunk, akik behatoltak az otthonukba. Biztos te sem örülnél, ha fordított lenne a helyzet, ezért megértőbb lehetnél kicsit az öreg bácsival. - tartottam egy kiselőadást, mit is gondolok a történtekről. Remélem az elhangzottak alapján ő is átgondolja, hogy mit csinált és hogy nem ez volt a legjobb lépés, amit tett. Bár azt azért nem várom el, hogy bocsánatot is kérjen a bácsitól, mégis csak a feladatunkat végezzük. Nem lehet kereken kimondani, hogy csak az egyik fél a hibás.
- Majd ha összegeztük a megtudottakat, majd elválik, ki hova megy, Ishimaru-kun. - kicsit türelmetlennek tűnt, ezért próbáltam egy kicsit lenyugtatni, hogy mindennek megvan a maga ideje és most még Kyokora várunk. Bár senki sem szólta volna meg, ha várakozás közben visszamegy a fára, csak talán a bácsi, akit már magára haragított.
- Szerintem is ő lesz az. - válaszoltam Fuchida-sannak, hogy egyetértek a meglátásával. Nem kellett sokat várnia, hogy ezt a többiekkel is megoszthassa, mivel egy ismerős arc bukkant fel végre.
- Kyoko? - veszem észre az érkező elveszett lányt. - Hol voltál eddig? - tettem fel az első kérdést, amit bárki feltett volna az én helyemben. Amíg nem válaszol, addig nem tudom, hogy mi történhetett vele, de végül is az a fő, hogy végre idetalált és nem tévedt el.
- Sajnálom, hogy késtem. - kicsit furcsának tűnt, ahogy ezt mondta, de lehet, hogy csak túl sokáig kérdezősködött és egy kicsit elfáradt, eddig úgyis szorgalmasnak ismertem meg, ezért inkább hagyom hagy szusszanjon egyet. Átadtam a szót Fuchida-sannak, hogy kezdje el mondani, amit megtudott. Szerencséjére nem kellett annyira sietve mondania, hiszen ha odafigyelt, akkor láthatta, hogy a bácsi megállt tisztes távolságban az unokáival és minket figyelnek.
- Nara taichou, Narazaki-sanra esett valami bogárféle a fáról, lehet, hogy beteg a fa. - szólalt meg Yoshikazu-san és felmutatta, amit talált Narazaki-sanon. Annyira nem értek a növényekhez, hogy helyeselni tudjak neki, de majd Haruki biztos elmondja, mit is talált Yoshikazu-san.
- Hogy micsoda?! - csoszogott vissza hozzánk a hallgatózó öregember, amikor meghallotta, hogy a fájáról van szó. Látszott rajta, hogy nagyon fontos neki a fa sorsa és nem csak azért förmedt rá korábban Ishimaru-kunra, hogy valakin kitölthesse a dühét.
- Várjatok! Körülvettek minket. - szóltam a többieknek, nem tudom, hogy eddig hogy nem sikerült észrevennem. Még ha nem is lehet most lélekenergiát normálisan érzékelni, attól még a jelenlétükre felfigyelhettem volna. Ahogy ezt kimondtam, még közelebb kezdtek jönni, mert eddig csak távolabbról kerítettek be minket. Elég sokan voltak és többüknek éles szerszámok voltak a kezükben, amit egyértelműen nem kertészkedésre akarnak használni.
- Soji, te meg mit csinálsz? - szólalt meg ismételten a bácsi Narazaki-san felé nézve, aki mögött volt az egyik unoka egy hosszú és vastag bottal, amivel le akarta csapni őt. Már a segítségére siettem volna, de ekkor beleütközök valamibe, ami az utamba volt. Egy kekkai került szorosan körém, így alig tudtam megmozdulni, ezért a kardomat sem tudtam kihúzni a tokjából. Kidout viszont még tudok használni, ezért meg is próbáltam feloldani a cellámat, hogy ismét szabad legyek, de valami megint közbeszólt. Ahogy nekiláttam volna, az elmém mintha elhomályosodott volna és zavart a koncentrálásban, ezért erről a módszerről le kellett tennem. Egy hadouval viszont kirobbantani talán ki tudom magamat, csak azt én se úsznám meg szárazon, ezért csak akkor folyamodok ehhez, ha nincs más választásom.
- Ne foglalkozzatok velem, a saját épségetek miatt aggódjatok. - kiabáltam oda a többieknek, hogy ne amiatt aggódjanak, hogy be lettem zárva, hanem inkább amiatt, hogy körbevettek minket a rukongaiiak.

Kis mesélés: A tömeg megjelenésekor, ha valaki éppen a tömeget fürkészi és hátrébb pillanat a távolba, megláthatja az egy pillanatra felfénylő erőteret a körzet körül, ami ezután szertefoszlik és Nara körül jelenik meg. Az erőtér eltűnése után egy kisebb szellő fut végig a körzeten, úgymond jelezve, hogy tényleg eltűnt.

Határidő: Október 12.

Karakterlap

Shiranui Haruki

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag 4. tisztje

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
25 000 / 30 000

Hozzászólások: 28

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Világos zöld

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#438B33


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sakura bűvöletében
« Válasz #21 Dátum: 2016. Okt. 03, 22:58:20 »
Miután elküldtem a tudatlan nőt a fa tövéből, tettem egy kört a kisebb fákat is útba ejtve, hiszen ott is lehet valami, nem csak a nagy fánál. De balszerencsémre nem találtam semmi szokatlant, hacsak nem azt, hogy a fáknál száraz volt a föld, de hát nyár van, így ez nem olyan rendellenes.
Amikor visszaértem, Ishimaru éppen a fán volt fent és lekiabált, hogy nem talált ott semmit. Úgy gondoltam, hogy kihasználom én is ezt a pillanatot, hogy megosszam a többiekkel én sem találtam többet Ishimarunál.
- Haruki sem talált semmi furcsát a többi fánál. - jelentettem ki a többieknek, de olyan sok időnk volt békében váltani egymással néhány szót, mert egy dühös öregember kezdett kiabálni a fán lévő Ishimaru felé. Erre le is kellett jönnie a fáról, mert ki tudja, mit csinált volna különben az öreg.
- Shiratori-sama. - veszem észre, ahogy megérkezett és egyből elsimította az elénk kerülő kis problémát. Ez a mi Shiratori-samánk, mindent meg tud oldani… vagyis megoldott volna, ha Ishimaru nem szól vissza az öregembernek. Ez a hálája Shiratori-sama kedvességéért? :x Inkább nem mondtam neki semmit, majd később jól a lábára lépek és megkapja a magáét.
Végighallgattam, hogy mit is tudtak meg a kérdezősködők, miután Kyoko is megjött késve. Ő már nem újonc, nem tudom, mit gondolhatott magáról, hogy így megvárakoztatja Shiratori-samát… De majd ledolgoztatjuk vele a késését, hogy nehogy azt higgye, hogy egy bocsánatkéréssel minden el van intézve.
Egyből felkaptam a fejemet, amikor megláttam, hogy Yoshikazu talált egy kártevőt, amit természetesen felismertem. Nem lennék igazi Shiranui, ha nem tudnék beazonosítani egy egyszerű kártevőt és természetesen nem akartam ezt az információt megtartani magamnak.
- Az egy levéldarázsnak a lárvája. - osztottam meg az információt a többiekkel meg persze az ideérkező öregemberrel is. Ennél szerintem nem is kell többet mondanom, már mindenki rájöhetett ebből, hogy a fán kártevő lakik és lehet, hogy több is van. Shiratori-sama óva intése zavar meg a gondolatmenetemben, amit nem hagyhattam figyelmen kívül, hiszen tényleg körbevettek a rukongaiiak.
- Shiratori-sama! - kiáltottam és bár a rukongaiiak fenyegetése is fontos volt, ezért nem hagyhattam figyelmen kívül, hogy Shiratori-samát bezárták egy erőtérbe. Sokáig viszont nem volt időm vele foglalkozni, mert hátulról éppen le akartak csapni és elég sokan is voltak ahhoz, hogyha elkapnak, akkor nem nagyon tudnék úgy kiszabadulni, hogy ne legyen nagyobb bajuk, ezért kántálásba kezdtem, miközben elugrottam a támadók elől.
- Bakudou 28, Shinkirou! - az idézés befejezése után elrugaszkodtam a földtől és felugrottam valaki fejére, hogy jól átlássam a terepet és mindenkit a kidoum hatása alá kerítsek, természetesen a csapattagok kivételével. Tervem elsőre úgy tűnt sikerült, sorban hullottak a földre a lelkek, de voltak körülbelül egy tucaton, akiken, mintha semmi hatása nem lett volna és ugyanúgy mozogtak, mint előtte. Balszerencsénkre pont azok maradtak ébren, akiknél szerszámok voltak és nem pusztakézzel közelítettek felénk.
- A megmaradtakat ártalmatlanítsuk minél előbb. - szóltam oda a többieknek hangosabban, hogy ők is tudják, hogy most mi a feladatunk. Elvégre kezdők is vannak a köreinkben és ők nem biztos, hogy tudják, mit kellene csinálniuk. Én viszont, mint rangidős tiszt, amíg Shiratori-sama fogságban van, győzelemre vezetem a csapatot.

Karakterlap

Fuchida Ayumi

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
18 000 / 30 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#7d7d7d || #e1d1b8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sakura bűvöletében
« Válasz #22 Dátum: 2016. Okt. 04, 14:27:29 »
Úgy tűnt, hogy Nara Kapitány sikeresen elsimította a csapat másik fele, konkrétan Akira és az öregember között, azonban Akira csak visszaszólt, hogy lehet talált valamit, ami a segítségünkre lehet, az öregúr meg csak úgy lezavarta. Nara Kapitány pedig elmondta, hogy lényegében nem is olyan jogtalan az öregúr felháborodása, mert itt mi vagyunk a kívül állók és az ő szemében mi a szeretett fáján ugrálunk. Ez számár egy megbocsájthatatlan bűn, mintha csak betörtünk volna az otthonába. Így megértheti, hogy bizony így is számolnia kell a helyzetünkkel. Haruki lábra taposásával is nyomatékosította ezt a dolgot, illetve azt, hogy bizony jobb, ha nem szól vissza az öregúrnak.
- Szerintem is ő lesz az.
Nara Kapitány is egyetért a meglátásommal. A többiekkel is gyorsan megosztottam az általam megtudott információkat, mikor Kyoko is megérkezett és teljessé vált a létszám.
Yoshikazu pedig megmutatta nekünk, hogy mi esett le a fáról egyenesen Amaya-ra, mert szegény teljesen kiakadt tőle. Olyan piócás szerű volt, de ez egy valamilyen bogár lárvája lehet, ami a fa leveleit eheti, mint a pillangó hernyója. Mindenesetre nem volt túl szép.
Természetesen a hallgatózó öregember kiakadt, hogy hogyan van merszünk feltételezni, hogy a fa beteg. Haruki pedig egyből meg is mondta, hogy mi is ez.
- Az egy levéldarázsnak a lárvája.
Nem is hallottam még róla. Darazsat már láttam, így egyből valami hasonlóra gondoltam, de van egy olyan sejtésem, hogy biztos nem olyannak kell elképzelni. Sajnos kifejtenie már nem volt ideje, ugyanis Nara Kapitány a szavába vágott.
- Várjatok! Körülvettek minket.
Tényleg körbevettek minket. Volt, aki csak pusztakézzel akart nekünk esni, de voltak, akik komoly fegyverekkel érkeztek és nem igazán úgy néztek ki, mint akik kertészkedni jöttek volna.
- Soji, te meg mit csinálsz?
Szólt Mori bácsi Amaya felé, aki mögött az egyik unokája volt, és egy hosszú és vastag bottal akarta őt lecsapni. Nara Kapitány már indult is volna, de mintha beleütközött volna valamibe, legalábbis ezt láttam a szemem egyik sarkából, a másikból egy távoli felvillanást, és éreztem, hogy egy kisebb szellő fújt át a területen. Mintha a Reiatsu is jobban áramolna. Eszerint Nara Kapitány köré csökkent le a korábbi védőburok? De onnan kijutni szinte lehetetlen. Bejutni könnyű, így ha kívülről megtámadnánk, akkor valószínűleg nem a burkot, hanem Nara Kapitányt találnánk el. Nem lenne értelme kockáztatni, és kísérletezgetni sincs sok időnk, ugyanis semmi figyelmeztetés nélkül ránk támadnak. Mikor Nara Kapitány kimondta, hogy körbevettek, már akkor előrántottam a kardomat és felkészültem a támadásra. A vaskos bottal nekem támadó férfit az én becses Kodachi-mal a bottal keresztbe téve megállítottam, jobb lábamat pedig lendítettem a számára legnemesebb szerve felé úgy, hogy a rúgásom a legjobban fájjon neki. Mikor a nagy fájdalomtól összerogyott, akkor mögé kerültem és kardom markolatával eltaláltam a tarkóját, melynek következtében ájultan esett előre. Ilyenkor bánom, hogy nem vagyok jó a közelharcban, nem vagyok jó pusztakezes harcban és nem annyira jó a kardforgatásom sem. Most a csapatnak Ayuta-ra lenne szüksége és nem rám. Ő nagyon jó mindkettőben és gond nélkül, legyőzné őket úgy, hogy azért ne essen komolyabb bajuk. Mert nem szabad bántanunk őket. Én nem is nagyon szeretném, de valahogy meg kell oldanunk. Szerencsére a Shunpo-val gyorsabb vagyok tőlük, így el tudok lépni, de nem kerülgethetem ki őket folyamatosan, mert így nem segítek a többieknek.
Haruki egy Mágia segítségével sikerült elaltatnia azokat, akik nem rendelkeztek fegyverrel, azonban valahogyan, akiknél fegyver is volt, azokra egyáltalán nem hatott a technika hatása. Ezért is kellett gyorsan hátrafordulja védekeznem egy vasvillával nekem támadó férfi ellen, aki annyira meglepett, hogy annyira nem tudom visszatartani, hogy a földre is tud kényszeríteni. Nem éppen jó dolog egy éles vasvilla három ágával farkasszemet nézni.
~ Nem gondolod, hogy ideje lenne láncra verni? 
Zanpakuto szellemem egy csodás ötletet adott nekem. A technikám segítségével képes vagyok hátrakötni a kezét, hogy ne akarjon felnyársalni. Így is teszek, és a Kazekase technikával hátrakulcsolva a kezét lefogattam és én fel tudtam állni, de már egy másik támadás elől kellett elhajolnom.
Haruki technikája sokat segített, de sajnos még így is vannak elegen és Nara Kapitányt is képesek voltak börtönbe zárni. Egy aljas technika fogja lett, és mi magunk lehet, ki sem tudjuk majd onnan szabadítani. De Shinigami-k vagyunk, akiket Lidércek elleni harcra képeztek ki, így képesek vagyunk felvenni a harcot egyszerű Rukongai banditákkal szemben. Attól, hogy én nem vagyok jó közelharcban, attól még a többiek jók lehetnek. Azonban Haruki is bebizonyította, hogy Kidou-k segítségével is felvehetjük a kesztyűt úgy, hogy ne okozzuk bennük kárt, így nekem is egy ilyen technika után kell kutatnom a saját technika táramban. Hakufuku egy nem is olyan rossz technikám még, amivel úgyszintén le tudom bénítani az ellenfelemet. A szemkontaktussal szerintem nem lesz problémám. Megpróbálom így ellensúlyozni a közelharci hiányosságomat. Bár még megy egy két védekező mozdulat.


Karakterlap

Narazaki Amaya

Tiszteletbeli tag

9. Osztag

*

Shinigami

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 80

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 7 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tengerkék

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Amikor a varázslat elszáll, a valóság megmarad"

Post szín:
#CF74ED


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sakura bűvöletében
« Válasz #23 Dátum: 2016. Okt. 04, 18:16:23 »
A nyomok valahogy nem akartak előbújni maguktól. Eddig sem voltak tévképzeteim, tisztában voltam azzal, hogy nem vagyok egy nyomozó készségeivel megáldva, így ezen a küldetésen eddig nem sok hasznomat vette a kis csapatunk. Teljesen össze voltam zuhanva, felesleges koloncként zavarhattam a társaimat a feladatukban, amely az enyém is lett volna… mégsem tudtam használható mozzanatot produkálni, ami kétséget kizáróan nagyon bántott. Igyekeztem minél jobban összehúzni magamat, nehogy útban legyek… mikor Ishimaru-san sebesen meglódult, hogy megmássza a fát. Éreztem, hogy ez nem éppen a legcélszerűbb mozzanat tőle, és már a hang is kicsúszott a számon, de erejében messze alul múlta az elvárásaimat, így Akira semmit sem hallhatott abból amit motyogtam.
- Talán nem kéne… - de addigra már magasan járt a mászásban. A mellettem álló öreg bácsi kicsit sem volt lenyűgözve a mutatvány láttán, hiszen botjával hadonászva kiáltozott utána. Csöppet sem volt boldog attól, hogy a fát éppen megmásszák, ami valamilyen szinten érthető, akkor is, ha a feladatunkat végezzük… vagyis a többiek, én ugyanis még mindig nem tettem semmi érdemlegeset sem le az asztalra. Odaoldalogtam a bácsihoz, majd igyekeztem megnyugtatni.
- Kérem uram, nézze el… nagyon fontos feladat miatt vagyunk jelen. - de rám sem hederített, tovább szidta Ishimaru-sant. Nara taichou sietett segítségünkre Ayumival az oldalán. Közben famászónk is talajt fogott, így a békítés is könnyebbnek ígérkezett. Legalábbis amíg Ishimaru-san vissza nem szólt a bácsinak. Kicsit sem találtam bölcs tettnek, elvégre ő is, mint mindannyian, idegenek voltunk azon a helyen, és egy közkincsnek bizonyuló fa megmászása nem éppen egy dicsérendő tett, akkor sem, ha a feladat teljesítésének érdekében tette. Főleg, hogy ez egy magán akció volt tőle, semmilyen fajta engedélyt nem kért… márpedig szerintem illene, legalább szólni a felettesünknek. De nem az én feladatom volt ezt megítélni, így csak csendben figyeltem a fejleményeket. Azért kicsit örültem, hogy a kapitány is osztozik azon véleményemen, hogy Ishimarunak nem igazán kellett volna vissza szólnia, hasonló okot felsorolva, mint amire én gondoltam. Ayumi szavára lettem figyelmes, nem igazán tudtam kiről is beszél, még a torkomat is megköszörültem, nehogy megint túl halk legyek, de Ayumi kérés nélkül is felvilágosított, ki is az a Mori bácsi.
- Ha a kapitány is úgy gondolja, szívesen megkérdezem, mit tud a fáról. Bár lehet nem lesz könnyű kikérdezni, biztos haragszik ránk. - ajánlottam fel, annak reményében, hátha hasznomat is vehetik a küldetés során, ám ekkor Kyoko jelent meg, végre. Aggódtam érte, de hála az égnek, megleledzett ő is, így ismét egészben volt a csapat. Épp az említett lányra emeltem tekintetem, amikor valami lepottyant a fáról… egyenesen a nyakamhoz. Rettenetesen megijedtem, ahogy megéreztem nyálkás mivoltát, és sikoltva ráztam le magamról, majd undortól reszkettem még egy darabig. Mint valami sátáni lényre, úgy néztem az apró kártevőre. Aztán csak elkaptam tekintetem onnan, mielőtt még kiszaladtam volna a világból, és csak Nara kapitány szavára lettem figyelmes. Hangja most másképp csengett, fel kellett eszmélnem, hogy körbevettek minket. Voltak fegyveres és fegyvertelenek is a tömegben, és veszélyesen közel hozzám… sőt, egyikük kiesett a látómezőmből, és a hátam mögé került. Nem vettem észre, hiszen Nara taichoura figyeltem, akit egy erőtér ejtett csapdába. Mori bácsi hangjára lettem figyelmes, aki felém ordibált. Pislogva néztem rá, mikor egy bot szorult a nyakamhoz. Két erős kéz szorongatta a fából készült fegyvert, és nem igazán hagyott számomra mozgásteret. Megijedtem, és próbáltam szabadulni, de egyre erősebben szorította a nyakamat, így kezdtem fuldokolni.
- Bakudou 25: Mahou Rippou! - nyögtem, majd a kezéhez nyomtam a kezem, amelyikkel érvényesíteni tudtam a technikám hatását. A dolog bevált, így levegőért kapkodva fogtam a torkomat. Közeledtek felém. Az első támadómat egy Sai-val tettem ártalmatlanná, csupán ezután voltam képes lábra állni. Ezt követően gyorsan helyreállt bennem a rend, így a harcra tudtam koncentrálni. Ide-oda cikáztam, igyekezve a legtöbbjüket harcképtelenné tenni. Kidou tudásom most jól jött, így képes voltam úgy harcolni, hogy nem sebeztem meg komolyabban őket… hiszen mégis csak lelkek voltak. Egyszerű parasztfegyverekkel támadtak ránk, nem is értettem, mit gondoltak. Talán azt hitték dísznek van egyenruhánk?

Karakterlap

Ishimaru Akira

Shinigami

9. Osztag

*

3. tiszt

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 200 / 30 000

Hozzászólások: 98

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét Türkíz

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Tedd mindig azt, amit a szíved diktál!"

Post szín:
#1AAD96


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sakura bűvöletében
« Válasz #24 Dátum: 2016. Okt. 12, 21:12:18 »
A kapitány nem, hogy sima választ adott, de a kezét is a vállamra tette, és igen komoly kis beszédbe kezdett, amit én szépen végig hallgattam. Teljesen meglepett a válaszadása, és kicsit elszégyelltem magam az miatt, amit tettem az öreg emberrel ezek után. Sóhajtottam egy nagyot majd válaszoltam a kapitánynak megbánóan.
- Sajnálom, Nara taichou. Igazad van, én elvesztettem a fejem, azt hiszem. - megbánó tekintettel mondom neki. Gondoltam rá, hogy bocsánatot kérjek a bácsitól, de nem a legjobb dolognak tartottam most, ezért inkább elemésztettem magam a dolgon.
Majd el akartam hívni Nara kapitányt, hogy megmutassam neki mit találtam a fán, amiről igazából még én magam sem tudtam, hogy pontosan mi is volt az. :roll: Ő, viszont nem akart egyelőre velem jönni, hanem még várni akart, hogy mindenkitől megkapja az információt.
- Rendben, én várok az utasításra taichou-sama. - majd meghajoltam neki, és kicsit arrébb álltam, hogy várjam a parancsát, közben próbáltam fülelni a többiek beszélgetését, és figyelemmel kísértem, hátha közbe tudok szólni. Ekkor Haruki oda jött hozzám és rátaposott egyet a lábamra, de nem értettem miért.
- Áú! Ezt meg miért kaptam Haruki-san?
Majd ezek után felbukkant Kyoko, de nem szólt semmit csak annyit, hogy sajnálta a késést. Ezt nem csak Nara kapitány, de én is furcsának tartottam, amiről egyből eszembe is jutott valami. Oda is ballagtam a kapitányhoz, és oda súgtam neki az ötletem.
- Nézze taichou-sama, lehet ő is csak az ellenség trükkje, valami alakváltoztatással, mert Kyoko-san nem ilyen furcsán szokott viselkedni, ön is észre vettem ugye? - majd kíváncsian vártam válaszát. Nem mertem önálló akcióba lendülni, mert mi van, ha tévedek és tényleg Kyoko-nak támadnék neki. Abból nagy galiba lenne.
Megláttam azt a valamit, amit Yoshikazu-san a kezében tartott.
- Ez meg mi a fene? Elég rusnya, megértem szegény Amaya-t miért akadt ki ettől a valamitől. - undorral néztem arra az állatra. Ekkor Haruki elmondta mi is ez, én pedig csak lestem rá nagy szemekkel. Én se szívesen nézném végig, ahogy egy ilyen rám esik. :o
Az öreg bácsi, erre felfigyelve vissza csoszogott hozzánk, és most meg akartam ragadni az alkalmat, hogy bocsánatot kérjek tőle, ha már visszatért. Meg is tettem.
- Uram! Igazán sajnálom amiket mondtam, én nem gondoltam át a dolgokat, és hamarabb szóltam mint kellett volna! Nagyon nagyon elnézését kérem! - meghajolok a bácsi előtt is. Ám ekkor a kapitány nagyon rám hozta a frászt azzal, amit mondott, hogy körülvettek minket. Azonnal elő is rántottam a kardom a tokjából.
- Hogy micsoda?! Jaj ne. - mondom aggódó hangon.
Nara kapitányra néztem, aki köré az erőtér került, de nem értettem, hogyan lehetséges mind ez. Jaj ne! Nara taichou csapdába esett!
- Nem hagyhatjuk önt magára uram! - válaszolok stresszesen neki az események miatt. Majd a tekintetem a rukongaiiak felé szegeztem miután a kapitány, azt mondta ne vele törődjünk most, majd kardomat azok felé tartva, akik a legközelebb voltak hozzám.
- Ti valóban ki akartok kezdeni a shinigamikkal? Meg fogjátok ezt bánni! - közben láttam, ahogy Haruki egy csomó rukongaiit elintézett a bakudojával, de a fegyveresek megmaradtak. Harci alakzatba álltam, és ahogy közeledtek felém a kidou képzettségem vettem elő inkább, a zanpakutou tudásom helyett, ugyanis nem akartunk végezni velük.
- Bakudou no kyuu, Hourin! - elkaptam vele egy pár embert, de nagyon sokan voltak még így is, ezért mást is bevetettem.
- Bakudo no juuni, Fushibi! - rálőttem arra az erősebb férfire aki éppen nekem akart rontani, és majdnem sikerült is neki elkapnia. Ekkor Ayumit megpillantottam, hogy egy igen erős férfi akar rá támadni, segíteni is akartam rajta, de mire megmozdultam volna, Ayumi úgy tökön rúgta, hogy az össze rogyott a fájdalomtól, majd tarkón vágta a zanpakutouja markolatával, én meg csak lestem meglepődötten. Íííjjj, ez bizony nagyon fájhatott neki, lehet neki se lesz már gyereke. Jobb lesz, ha soha de soha nem kekeckedek Ayumi-channal. :o Majd ráeszméltem, hogy ez most nem a gondolataim ideje és, hogy a kidou ide nem lesz elég. Kardom megfogtam erősebben a jobb kezemmel, és olyan dologra készültem, amit még élesben nem vetettem be, mivel nem volt rá alkalmam. Oda fordultam a felém támadó rukongaiiak felé.
- Most megismeritek a táncoló pengelavinámat! - Annyira jól elkezdtem suhintani zanpakutoum magam körül, hogy nem tudtak a közelembe férkőzni az ellenfeleim, de mivel nem akartam őket súlyosan megsebesíteni, pont így védtem magam, míg valaki vagy, pedig én ki nem találok valami mást.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Okt. 12, 21:23:07 írta Ishimaru Akira »

Karakterlap

Nara Shiratori

Kapitány

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag kapitánya

Szint: 15.

Lélekenergia:

60% Complete
78 500 / 90 000

Hozzászólások: 160

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Halványkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Hayakawa Tasumi

Post szín:
#2256F2


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sakura bűvöletében
« Válasz #25 Dátum: 2016. Okt. 14, 19:54:42 »
Jól esett, hogy Ishimaru-kun megértette, amit mondani akartam neki és ő is beismerte a hibáját. Mert azzal nincs semmi gond, ha valaki hibát követ el, senki sem tökéletes, azzal már sokkal több, ha azt nem ismeri be és csökönyösen ragaszkodik a saját döntéséhez.
Amikor Kyoko végre megérkezett, Ishimaru-kun közelebb jött hozzám és elmondta, hogy furcsának találta Kyokot, lehet, hogy nem is ő az. Ilyen rövid idő alatt ennyire kiismerte volna, hogy ennyire szakértője lett? Nem akartam neki helyeselni, hiszen én tudom magamról, hogy annyira nem ismerem, hogy ellenségnek kiáltsam ki. Lehet, hogy csak nem érzi jól magát, vagy bármi más oka is lehet.
- Ishimaru-kun nem is ismeri olyan rég óta Kyokot, honnan veszi, hogy furcsa? - próbáltam inkább magyarázatot kérni Ishimaru-kuntól, mert lehet, hogy ő felfigyelt valamire, amire én nem. Ezután én is jobban megnéztem Kyokot pár pillanatig, ekkor viszont szúrós szemekkel nézett Ishimaru-kunra.
- Hmpf. - Kyoko lenéző pillantását félre is rántotta és ebből a kis jelenetből nekem el is szállt a kételyem. Korábbi kis összetűzésük miatt egyértelmű volt Kyoko reakciója Ishimaru-kun felé.
- Szerintem ez elég Kyokos volt, nem? - szóltam Ishimaru-kunnak, de ha még mindig nem lett meggyőzve, akkor felőlem szemmel tarthatja, és ha történne valami, majd intézkedik, de remélhetőleg nem fog.
Mindenki szépen ártalmatlanította a rukongaiiakat, nem lehetett panaszom rájuk, én csak nézni tudtam őket az erőtér fogságából. Ishimaru-kunnak viszont egy kis problémája akadt, de reménykedek benne, hogy tudja, mit kell tennie. Nagyon belemerültem a tisztjeim figyelésében, hogy alig vettem észre, hogy az egyik lélek felém közeledett egy ásóval és be is dugta az erőtéren. Egy kicsit arrébb tudtam húzni magamat, hogy mellettem haladjon el a szerszám, ekkor meg is ragadtam, hogy ne tudja kedvére mozgatni.
Közben a többiek végeztek a rukongaiiakkal és ide is jöttek hozzám, hogy elintézzék az utolsót is. A felfordulást kihasználva Kyoko szólal meg egy kicsit hátrébbról, miközben Yoshikazu-san nyakát körbefogta karjával és látszott, hogy semmi jó szándék nincs a hangjában.
- Ne mozduljatok, ha kedves a társatok élete! - mondta, és látszott, hogy elég szorosan fogta Yoshikazu-san nyakát, bár nem annyira, hogy fulladozni kezdjen. Ezután jó pár rukongaii felállt a földről a legyőzöttek közül és Kyoko mellé álltak, mintha együtt lennének. Bár nem vagyok benne biztos, de talán pont őket győzte le Kyoko a korábbi harcban, vagyis így már biztos, hogy nem legyőzte őket, hanem eljátszották, hogy legyőzi őket. Ezek szerint mégis Ishimaru-kunnak volt igaza, hogy Kyokoval valami nincs rendben.
- Mindenki feküdjön itt a földre! És mielőtt valami akcióba kezdenétek, elmondom, hogy az igazi Kyoko vagyok nem holmi alakváltó. - mondta, mielőtt rátámadna valaki, hogy ő nem is az igazi Kyoko, ezért nyugodtan megsebezheti. Ezzel kételyt ébresztett bennem, hogy mi is történhetett, hogy Kyoko ilyen lett. Egyelőre úgy gondolom, hogy egy kis időt kell nyernünk.
- Tegyétek, amit mondott. - szóltam a többieknek, hogy ne tegyenek semmi felelőtlenséget, amíg nem tudjuk a pontos helyzetet. Folyamatosan forogtak a fejemben a kerekek, hogy kitaláljak valamit, de nem sikerült semmit kiagyalnom. Ha viszont Kyoko önszántából vált az ellenségünkké, akkor nekem kell vele foglalkoznom, ezért mielőtt bántaná a többieket, kiszabadulok innen.
- Hadou 73, Souren Soukatsui! - nem mondtam ki olyan hangosan, hogy váratlanul érjen mindenkit, de a robbanásra, amitől szétesett az erőtér, biztos mindenki felfigyelt. A nagy füst közül én is előjövök egy kicsit égetten, fekete füstöt köhögve, de jól voltam, amennyire jól lehetek.
Ahogy mindenki engem nézett, én felfigyelek egy közeledő, szakadt ruhás fickóra, aki nagyon hasonlít arra, akit Fuchida-san említett. Nem tudom, hogy mire készülhet, egyáltalán kinek az oldalán áll, de úgy tűnik, nagyon lopakodik, lehet, hogy nekünk akar segíteni valahogy?
- Jól vagyok. - mondtam, majd még köhögtem párat, hogy még tovább magamra vonjam a figyelmet. Közben a fickónak sikerült közel kerülni a felfegyverzett rukongaiiakhoz és mintha el akarta volna lökni az egyik szélsőt a kezével. De nem ellökte, hanem egyszerűen átnyújt rajta. o_O Vér viszont nem folyt, mintha fizikailag nem is ment volna át rajta a keze. Valami viszont elhagyta a rukongaii testét, ahogy átnyúltak rajta, egy lepkére hasonlított, de rózsaszín volt és a szárnyai a sakura szirmaira emlékeztettek. Miután kiment belőle a lepke a rukongaii elájult, vagyis ez a lepke irányíthatta és valószínű Kyokoval is ez a helyzet. Hollow lélekenergiát is éreztem belőle, így már teljesen biztos volt, mivel állunk szemben, csak egy-két tényező volt még ismeretlen, hogy mindent tudjunk. Nem is kellett nekem ennél több, hogy akcióba lépjek.
- Bakudou 1, Sai! Bakudou 4, Hainawa! - Kyokora küldtem a kidoukat, hogy kiszabadítsam a karmaiból Yoshikazu-sant. - Visszavonulunk kicsit. Ishimaru-kun hozza az ájult lelket, valaki meg segítsen a rongyos fickónak és kövessetek. - mondtam el gyorsan, hogy kinek mit kell tennie, majd shunpoval elindultam, de nem mentem olyan gyorsan, hogy lépést tudjanak velem tartani, meg különben is sérült vagyok, talán nem tenne jót. Kinéztem egy megfelelő helyet, ahol megálltam és bevártam a többieket, majd felhúztam körénk egy kekkait és láthatatlanná tettem magunkat, hogy ne találjanak meg.
- Akkor most meg tudunk beszélni egy tervet, hogy mit csináljunk, ha visszamentünk és meghallgathatjuk a két vendégünket is. - avattam be a többieket, hogy miért is jöttünk el onnan. Mivel még mindig azt akarom, hogy a tisztjeim irányítsák úgymond az eseményeket, ezért meg akarom hallgatni, hogy ki mit csinálna ebben a helyzetben, de most én is tervezek benne részt venni.

(click to show/hide)

Határidő: Október 23.

Karakterlap

Fuchida Ayumi

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
18 000 / 30 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#7d7d7d || #e1d1b8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sakura bűvöletében
« Válasz #26 Dátum: 2016. Okt. 15, 21:37:26 »
Akira felvetett egy érdekes dolgot Nara Kapitánynak. Igazándiból csak fél füllel hallottam, de valami olyasmit mondott, hogy Kyoko megváltozott. Nem tudtam, hogy Akira ilyen jól ismeri. Biztos az osztagbakerülés előtt ismerhette, hogy egy apró rezdülésből tudja, hogy valami nincs rendben vele. A kisebb kómássága számomra is látható volt, de nem gondoltam, hogy azon kívül más furcsaság is van rajta. Ahogyan az Nara Kapitánynak sem tűnt fel, pedig ő is régebb óta ismerheti.
Harc közben sajnos nem volt túl sok lehetőségem nézelődni, de biztos voltam, hogy a többiek is jól haladnak. Már csak azért is, mert szép lassan fogynak az ellenségek. Mikor már úgy tűnt, hogy elfogytak a ránk támadók, akkor Nara Kapitányhoz mentem, bár továbbra sincs ötletem, hogy mégis miként szabadíthatnánk ki a burokból. Kyoko hangját hallom messzebbről, ami hirtelen megzavar és felé is pillantok. Nem éppen jó felállást konstatálok. Yoshikazu nyaka köré fonta a karját és látszott, hogy nem éppen jó szándékból teszi azt. Igazán fenyegetően hatott, ami nagyon meglepett. Egyszerűen nem hittem a szememnek és a fülemnek. Lehet Akira-nak igaza volt, hogy valami nincs rendben? Ráadásul pár legyőzött Rukongai is felállt. Kényszerhelyzetbe kerültünk.
Az, hogy igazinak vallja magát, azt jelentheti, hogy tényleg ő az, csak valami gonosz erő szállta meg, vagyis valaki más irányítása alatt van a teste. Az pedig még rosszabbá teszi a helyzetünket. Nara Kapitány megparancsolta, hogy engedelmeskedjünk, ezért lefeküdtem a földre. Úgy érzem, így az ellenségnek ki vagyunk szolgáltatva. Nem tehetünk semmit.
Nara Kapitány magát nem sajnálva egyszerűen magára robbantotta a védőburkot. Én mindössze nagy kerek szemekkel és erős pislogással tudtam konstatálni a megmozdulását. Meg is ijedtem, hogy súlyosan megsérült. A nagy füsttől sokat először még nem láttam semmit. De szerencsére a robbanásnak nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Szerencsére nem akkora a baj, mint gondoltam. Ez megnyugtat. Ahogyan saját bevallása szerint is rendben van. Bár kicsit megijedtem, hogy a megszállt Kyoko ezt majd fenyegetésnek veszi és bántani fogja Yoshikazu-t. Ekkor viszont észrevettem egy szakadt ruhás férfit. Lehet, hogy ő róla akarja a figyelmet elterelni? Az egyik férfin keresztül nyúlt, mintha az valami szellem lenne. Mivel lélektestről beszélünk, így mondhatjuk, hogy egy szellemen nyúlt át, egyszerű Halandó szemmel nézve, azonban nekem ez teljesen hihetetlen, mivel én itt születtem, és nehezen tudom elképzelni, hogy egy ilyen lélektesten valaki csak úgy átnyúl. Nem keresztül döfte, mert az, azon túl, hogy vérrel járt volna, még az áldozat halálával is járna. De ennek hatására valami elhagyta a testét. Egy lepkeszerű lény, melynek mintha Sakura virágszirom lenne a szárnya. Igazán különleges és szép, de valószínűleg ártó lény, mert ártatlanokat szállt meg és kényszerítette erőszakra. Nem kellene elkapni? Nehogy mást is megszálljon, vagy elrepülve elszaporodjon.
Nara Kapitány megkötötte Kyoko-t, így Yoshikazu-t elengedte.  Vissza fogunk vonulni parancsra, de úgy érzem, hogy a szakadt ruhás fickót mindenféleképpen jó lenne magunkkal hozni. Mivel többet tud a dologról, mint Mi. Leginkább megmutathatná, hogy miként lehet valakiből kiűzni az ártó bogarat. Szóban is jeleztem, hogy magamra vállalom a rongyos ruhás férfit. Oda Shunpo-zok hozzá, és megragadom a kezét. A "Kérem jöjjön velem!" felkiáltással húztam magammal. Biztos vagyok benne, hogy ő az a férfi, akiről meséltek, és úgy tűnik, segíteni akar nekünk, és tud is valamit. De úgy vélem az ájult Mori bácsit sem hagyhatom csak úgy ott. Ha később megharagszik, ha nem, akkor sem szeretném az ellenségek között hagyni, bár az ájultakat Akira kapta fel. 
Nara Kapitány a megfelelő helyen egy védőpajzsot emelt és teljesen elrejtett bennünket. Így van időnk pihenni és természetesen megbeszélni a következő lépést. Kitalálni valamilyen tervet.
- Akkor most meg tudunk beszélni egy tervet, hogy mit csináljunk, ha visszamentünk és meghallgathatjuk a két vendégünket is.
- Én szeretném megkérdezni öntől, hogy mi volt az a lepkeszerű lény, amit sikerült kiűznie abból a férfiból? Az ilyen lélekparazita, ami megszállja az embert és átveszi az irányítást? Megtudná mutatni, hogy miként lehet az áldozatokból kiűzni?
Fordultam a rongyos öltözékű férfihoz, akit magammal hoztam. Remélem nem haragszik meg rám, vagy a többiekre, hogy elhúztam. De szükségünk van a tudására, hogy felszabadítsunk minden áldozatot. Ki kell űznünk a kártevőket. Remélem hajlandó lesz velünk együttműködni. De úgy tűnt, hogy mutat hajlandóságot arra, hogy segítsen rajtunk. Remélem, jól gondolom.

(click to show/hide)

Karakterlap

Ishimaru Akira

Shinigami

9. Osztag

*

3. tiszt

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 200 / 30 000

Hozzászólások: 98

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét Türkíz

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Tedd mindig azt, amit a szíved diktál!"

Post szín:
#1AAD96


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sakura bűvöletében
« Válasz #27 Dátum: 2016. Okt. 23, 20:51:38 »
A kapitány kérdése jól megfogott, végül is tényleg nem ismerem régóta Kyoko-t, de mikor először láttam a viselkedését, egyáltalán nem ilyen volt. Ráadásul még a megérzésem is azt súgja, hogy nagyon nem stimmel vele valami.
- Taichou-sama, lehet nem ismerem régóta őt, de biztosan gondolom, hogy vele valami nem stimmel, ugyan is nagyon megszoktam mindent, és mindenkit figyelni. - magyarázom a kapitánynak, hátha így jobban elhiszi, hogy igazam van.
Kyoko kis reakciója, lehet meggyőzte a kapitányt, de engem nem verhet át. Éreztem egyszerűen, hogy valami nem stimmel vele, mert eleve többet szokott beszélni például.
- Hát, nem is tudom, Nara taichou, én azért szemmel tartanám, ha nem bánja.
A rukongaiiak nem ilyedtek meg, a kard technikámtól, és továbbra is felém haladtak támadásra készülve. Ez így nagyon nem lesz jó, nem szabad olyat tennem velük, amitől súlyosan megsérülnek. Mivel senki nem jött kisegíteni a helyzetemből, ezért kitaláltam valamit. Kardommal úgy suhintottam feléjük, hogy pontosan a fegyvereikre céloztam, ezzel kiütve kezükből azt, őket pedig leütöttem a kardom markolatával. Ilyenkor örülök, hogy jó vagyok zanjutsu edzésileg. Remélem most büszkén nézel a megoldásomra Nara taichou! Miután legyőztem a rám támadó összes rukongaiit, majd körbe néztem, hogy mindenki jól megoldotta a helyzetet, ekkor Kyoko olyat tett pontosan, amitől féltem. Megragadta Yoshikazu-san nyakát, és megfenyegetett minket, hogy megöli őt.
- Tudtam, hogy valami nem stimmel veled! - kiáltottam feléje mérgesen. Neki is akartam rontani, de Yoshikazu-san élete többet jelentett számomra, és nem akartam, hogy miattam meghaljon. A kapitány parancsára, ezért lefeküdtem a földre, és letettem magam mellé a zanpakutoum. Egyszer csak a kapitányunk kirobbantotta magát az erőtérből, valószínűleg egy hadou-val, amitől azonnal aggódni kezdtem, hogy nem-e lett baja.
- Jól van, Nara taichou?! - kérdezem hangosan. Majd megláttam, hogy viszonylag jól van, csak kicsit megégett a ruhája, és fekete füstöt köhögött fel. Ami végleg megnyugtatott, hogy azt állította jól van.
Megfigyeltem, hogy valakit nagyon figyelt a kapitány, ezért én is abba az irányba kezdtem figyelni, majd végig néztem, ahogy egy szakadt ruhás férfi átnyúl a rukongaiin. Nem akartam hinni a szememnek, mert ez nagyon morbid jelenség volt számomra. Ekkor arra lettem figyelmes, hogy egy lepke szerű valami repült ki a testéből, akin átnyúlt. Mi a fene lehet az a lepke? Talán valami agymosó féle lepke? Létezik ilyen egyáltalán?! - kattogott az agyam erősen, hátha rájövök egy nagyon fontos rejtélyre, de egyelőre nem találtam olyan választ amiben száz százalékig biztos lennék.
Csak ámultam azon, hogy Nara kapitány kettő bakudou-t is ráküldött Kyoko-ra, majd felszólított engem amire fel is kaptam a fejem.
- Igen is, uram! - majd megidéztem a Nabiku ágyam, amit pont ilyen esetekre szereztem be. Ráhelyeztem az ájult rukongaiit, és az öreg bácsit pedig a vállamra fektettem és erősen fogtam, amennyire elbírtam, és így vittem a két ájult személyt. Persze az öreg bácsit, csak Ayumi édes aggódó tekintete miatt hoztam magammal, mert így láttam helyesnek, meg neki szólnia sem kell külön.
Ayumi-channak jól vág az esze, hogy úgy érzi a szakadt ruhás férfi lehet a kulcs erre a rejtélyre. El is vonszolta magával, hogy jöjjön velünk. Követtem a kapitányt, majd mikor megálltunk felhúzott körénk, egy kekkait. Ez a mi kapitányunk, micsoda jó elrejtés az ellenség elől! Ahogy a kapitány elmondta, hogy terveljünk ki valamit, Ayumi-chan hamar el is kezdte faggatni a szakadt ruhás férfit, elég jó kérdésekkel.
- Ez szerintem is remek ötlet, Ayumi. Magam sem találhattam volna ki jobbat. - majd a férfi felé fordultam. - Biztosan tudja jól, hogyan lehet kiűzni ezeket a valamiket az ártatlan lelkekből igazam van? Mondja meg, most azonnal, ha tudja! - kicsit komolyabb hangon szóltam a férfinak, hogy érezze nem ellenkezhet velünk. Nagyon fontosnak éreztem, hogy meg kell mentenünk az ártatlan lelkeket, akik nem tehetnek erről az egészről, hogy nekünk támadtak, ahogy valószínű Kyoko is csak egy áldozat lett, szerencsétlen.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Okt. 23, 22:30:42 írta Ishimaru Akira »

Karakterlap

Nara Shiratori

Kapitány

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag kapitánya

Szint: 15.

Lélekenergia:

60% Complete
78 500 / 90 000

Hozzászólások: 160

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Halványkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Hayakawa Tasumi

Post szín:
#2256F2


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sakura bűvöletében
« Válasz #28 Dátum: 2016. Nov. 21, 19:45:45 »
Visszavonulót fújtam, amint megmentettük Yoshikazu-sant és el is indultam valamerre, megfelelő távolságra a fától. Indulás után még visszapillantottam nem követnek-e, de nem jöttek utánunk, biztos ők is rendezni akarják a soraikat. Kyokot ott kellett hagynunk, bár remélhetőleg nem fogják bántani, mert még szükségük lehet rá. Ezért is kell majd őt megmentenünk először, ha visszamentünk.
Felállítva a kekkait, egyből lerogytam a földre és nekidőltem, elvégre nem rég magamra robbantottam a kidoumat. Nem telt sok időbe, hogy Narazaki-san és Haruki is ott termett mellettem és gyógyítani kezdtek. Megköszöntem nekik a segítséget, majd közben az idehozott rongyos ruhás lélekre figyeltem.
- Ishimaru-kun! - szóltam hangosabban, hogy nem kéne erőszakoskodni szegény lélekkel, hiszen már segített nekünk. - Először is kezdjük egy bemutatkozással. Nara Shiratori vagyok a 9. osztag kapitánya. És maga? - attól, hogy sietnénk megoldani a küldetésünket, még nem kell elfeledni az udvariasságot.
- A n-nevem Sasaki Takuya és fogalmam sincs, hogy mik azok és hogyan csináltam. - látszott rajta, hogy össze van zavarodva. - Mintha valami késztetést éreztem volna, hogy azt tegyem amit… - válaszolta, amire elgondolkodó fejet vágtam.
- Ahogy érzem, rendelkezik egy kis lélekenergiával, lehet, hogy a képessége van kialakulóban. Mit gondol meg tudná ismételni a korábbit? - néztem Sasaki-sanra kérdően, és ha nemet mondana, akkor eléggé bajban lennénk, mert szükségünk lenne rá.
- Képesség? Nekem? - nézett kérdően rám és látszott rajta, hogy valóban nincs tisztában a történtekkel. Tudtam, hogy néhány bátorító szóra van szüksége, hogy szembenézzen a dolgokkal.
- Nem akarja megmenti az itt élő lelkeket? A maga segítségével segíthetnénk mindenkinek. - nem akartam siettetni a döntésben és láttam, hogy akiből kiszedte a lepkeszerűséget, éppen ébredezik. - Gondolkodjon csak nyugodtan. - mivel van egy másik személy is, akitől kérdezhetünk, ezért van ideje töprengeni, segít-e nekünk.
- Jól van? Mi a legutolsó, amire emlékszik? - érdeklődtem az ébredezőtől, mert kíváncsi voltam, hogy mit élnek át, akiket irányítanak. Természetesen türelmesen vártam a válaszára, nem siettettem, hiszen csak most tért magához.
- Fáj a fejem. - dörzsölgette a homlokát. - Csak a napi dolgaimat csináltam, a kertben tevékenykedtem, aztán elestem és itt tértem magamhoz. - mesélte el, mire is emlékezett és nem volt benne semmi furcsa, talán csak az, hogy nem ezt csinálta, hanem irányították a testét.
- Köszönöm, hogy válaszolt. - nagyjából elég volt a gyógyítás, ezért felkeltem a földről és a többiek felé fordultam. - Először is Kyokot kell megmentenünk. Segít nekünk? - az utolsó kérdésnél Sasaki-san felé néztem, hogy sikerült-e meghoznia a döntését.
- M-megpróbálom. - válaszolta, amit egy mosollyal nyugtáztam és ismét a többiek felé kezdtem el beszéltem, hiszen itt volt az ideje egy tervet megbeszélni.
- Kyoko elkapását én Fuchida-sanra és Ishimaru-kunra bíznám, míg a többiek hátul maradnak, asszisztálnak és védik Sasaki-sant. Rendben? - mondtam el, hogy én mit csinálnék, és ha nem volt senkinek jobb ötlete, akkor ennél maradunk. Amint úgy láttam, hogy mindenki készen áll az indulásra, feloldottam a kekkait és vezettem a sort vissza a fához.
- Itt a 9. osztag kapitánya, Nara Shiratori, egy alapos átvizsgálást szeretnék kérni a hollow lélekenergiák helyzetéről Észak-Rukongai 14. körzetében. Az adatokat küldjék a zajikumra. Köszönöm. - halásztam elő a kommunikátoromat és továbbítottam a kérésemet a 12. osztagnak, amíg oda nem értünk a fához. Ahogy közeledtünk lelassítottam, hogy jobban tudjak figyelni és ne érjenek váratlan dolgok.
Odaérve látszott, hogy már vártak ránk, de látszólag nem állítottak nekünk csapdát, csak ott álltak a fa előtt összetömörülve körülbelül egy tucat rukongaii és Kyoko középen. Elég gyanús, hogy csak úgy várnak ránk és nem készültek semmivel, valamit biztos kiterveltek, csak nem látható a számunkra. Érkezés után nem sokkal, az ujjammal húztam pár vonalat a levegőbe, aminek hatására a kerület nagy részét körbevettem egy kekkaial, hogy nem tudjanak elmenekülni, ha úgy érzik rosszul álla a szénájuk. Ilyen nagy kekkait viszont még nem hoztam létre soha, ezért egy kicsit térdre rogytam tőle, nem voltam hozzászokva ilyen nagyhoz.

Határidő: November 30.

Karakterlap

Fuchida Ayumi

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
18 000 / 30 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#7d7d7d || #e1d1b8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sakura bűvöletében
« Válasz #29 Dátum: 2016. Nov. 22, 23:48:18 »
Nagyon örülök, hogy Akira egyet értett velem, de tényleg jobb nem csak úgy letámadni szegényt. Éppen ezért hátrébb húzódtam, hogy kapjon egy kis levegőt, és Nara Kapitány tudjon tőle kérdezni és ő tudjon rá válaszolni.
Sasaki Takuya a neve és sajnos nem tudja megmagyarázni, hogy mitől vezérelve és miként hajtotta végre az áldozat felszabadítását. Tényleg sajnálom, hogy nem tudja velünk megosztani, és ha ösztönös cselekedett volt, akkor a sokktól lehet nem is lenne képes ismét végrehajtani. Az nagy gond lenne a számunkra. Nem csak Kyoko-t nem tudnánk megmenteni, de mást sem. Remélem mégis képes újra megtenni és ezáltal segíteni nekünk, mert ha nem, akkor nagy bajban leszünk.
A felszabadítottól reméltem, hogy tud valami kézzelfoghatóval szolgálni, amin esetleg el tudunk indulni, hogy miként tudjuk a többieket is felszabadítani. De miután magához tért, és Nara Kapitány kérdezett tőle, akkor igen csak kevés információval tudott szolgálni. A szokásos munkavégzése közben egyszer csak eszméletét vesztette és most tért ismét magához. Ami viszont feltűnt, hogy azt mondta, hogy a kertben tevékenykedett. Lehet, hogy köze lehet a növényekhez? A talált hernyót sem zárnám ki azért. Egy bizonyos növényről a lepke megszállta az általa veszélyesnek talált személyt. A hernyó is csak úgy leesett a fáról. De ez sokkal szervezettebb támadás, hogy ne legyen valaki vagy valami irányítása alatt, ami azt jelenti, hogy a lepkéknek is lehet egy királynője. De ha van is, akkor is nagyon nehéz lenne megtalálni. Ha lenne nálam rovarirtó, akkor biztos kipróbálnám. Bár az a személyre nézve is igen veszélyes. Jobb lenne, ha Takuya segítségével, kíméletesen képesek lennénk felszabadítani őket. Ha itt lenne Ayuta, akkor ő biztos hasznosabb lenne, az alapjába véve növény típusú Zanpakuto-jával több lehetőség közül válogatva tudna másokat segíteni. Én sajnos a szél alapú Zanpakuto-mal mit sem érek most.
- Ha lenne rovarirtónk, akkor esetleg azzal is megpróbálhatnánk kiűzni. Vagy valami olyat juttatni az áldozat szervezetébe, ami számára nem ártalmas, de a lepke kimenekülne belőle.
Mondtam egyáltalán nem magabiztosan, sőt leginkább az orrom alatt motyogva, mert semmi értelmes nem volt abban, amit mondtam. Ayuta biztos jobban helyt állna, mint én.
Akira-val együtt meg lettem bízva, hogy Takuya-val közösen először szabadítsuk fel Kyoko-t. Jó lenne már ismét a mi oldalunkon köszönteni.
- Nem kell félnie! Majd mi megvédjük! Önnek csak az lesz a feladata, hogy idézze fel, hogy korábban, mint csinálta és segítsen nekünk másokat is felszabadítani. Rendben? Nem fog baja esni!
Néztem Takuya szemébe és igyekeztem megnyugtatni, hogy ne görcsöljön rá a dologra. Nekünk is jobb, ha nyugodt marad, és segít nekünk. Remélem, beleegyezik.
- Én megkötöm Kyoko-t, míg Te egy jól irányzott ütéssel a tarkóján, pár percre eszméletlenné teszed. Amíg pedig Sasaki úr megszabadítja a kártevőtől, addig mi vigyázunk rájuk. Rendben?
Fordultam Akira felé, és osztottam meg az egyszerű és valószínűleg a benne is megfogalmazódott stratégiámat.
Odaérve igyekeztem eleget tenni az ötlet megvalósításának. De nagyon félek, hogy mi lesz. Félek, hogy nem fogja tudni megismételni, akármit is csinált. Mindenesetre Zanpakuto képességemet használva szélláncaimmal megpróbálom megkötni Kyoko-t. Majd pedig az illetékteleneket távol tartani magunktól. Ekkor viszont egy furcsa gondolat szaladt át a fejemen, amit egy éppen támadón ki is próbáltam. Kardommal más pályára segítettem, majd az így védtelen hátára helyeztem a kezem, és a Lélekenergiám egy részét sűrítve szándékoztam a testébe küldeni. Nem túl nagy, de egy talán megzavarhatom a parazitát, melynek következtében elhagyja a gazdatestet. Legalábbis ebben reménykedtem. Ugyanis a lepkéről továbbra sem tudunk semmit sem, amivel esetleg harcolhatnánk. Renketsuna Kaze egy gyönyörű pillangó így akár megpróbálhat dominánsabb lepke lenni. Lehet, hogy butaság, de nem akarom azt, hogy én meg se próbáltam. Így ami eszembe jut, azt megpróbálom. Mert én vagyok itt és nem Ayuta.