Szerző Téma: Sakura bűvöletében  (Megtekintve 4177 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Nara Shiratori

Kapitány

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag kapitánya

Szint: 15.

Lélekenergia:

60% Complete
77 500 / 90 000

Hozzászólások: 158

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Halványkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Hayakawa Tasumi

Post szín:
#2256F2


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Sakura bűvöletében
« Dátum: 2016. Aug. 02, 14:50:42 »
Szerencsésnek mondhatom ma magamat, mivel az átlagnál kevesebb a papírmunkám, Az utóbbi időben amúgy is mintha békésebb lenne minden, mint máskor. Bár vannak kisebb megoldandó dolgok, de számuk elenyészőbb, így az ezekről írt jelentések száma is kisebb. Ettől függetlenül viszont, így sem unatkozom, bár az igaz, hogy a papírmunkát idő előtt be tudtam fejezni. Ami miatt viszont nem unatkozom, hogy egy új tiszt érkezik az Akadémiáról, így jól is jött, hogy korábban befejeztem a dolgomat.
Azonban egyszer mindennek vége lesz, így a mostani nyugalmamnak is vége szakadt, amikor egy pokollepke repült oda hozzám. Egy nagyot sóhajtottam és elhatároztam, hogy a saját kezembe veszem a dolgokat, ezzel az üggyel kapcsolatban. Bár lehet, hogy semmi szükség nekem is mennem, biztonságosabb, mintha csak egy csapatot küldenék. Így azonnal tudok intézkedni, ha szükséges.
Felálltam a székemből, oldalamra csatoltam, majd elhagytam az irodámat. Először is fel kellett szednem az új tisztet, bár gondolom nem nagyon fog örülni, hogy egyből elráncigálom magammal. Legalább így első kézből fogja megtapasztalni, milyen is egy shinigami élete. Bár hátra is hagyhatnám és Momora bízhatnám, aki hátra marad, amíg osztagon kívül vagyok, de remélhetőleg pozitív hatással lesz rá.
És nem csak egy újoncot tervezek magammal vinni, másokat is beszervezek a kis csapatomba, akiket kifelé menet meglátok, és úgy gondolom, hogy megfelelő lesz a feladatra. Nem akarok sok mindenkit magammal vinni, csak pár tisztet.
- Öt perc múlva legyél az osztag épület előtt. - ezekkel a szavakkal kaptam el a kiválasztottakat, majd haladtam tovább célom felé. Annyira nem siettem, hogy egyből elrángassak mindenkit, de azért nem akartam nagyon vesztegetni az időt, minél előbb meg akartam tudni, hogy mekkora a baj.
- Te lennél az osztag legújabb tisztje? Nara Shiratori vagyok az osztag kapitánya. - amikor rábukkantam egy eddig számomra ismeretlen lányra, bemutatkoztam és meg akartam róla győződni, vagy valóban ő az, akit keresek. Amint elmondta, hogy tényleg ő az, folytattam a mondandómat. - Most osztagon kívülre kell mennem, ha nem bánod, akkor téged is magammal viszlek. Ha összeállt a csapat, mindent elmondok részletesen. - mondtam el röviden a helyzetet, majd mentem is tovább a kijárat felé és nem sokkal kiérve az osztagból, megálltam, hogy bevárjam a többieket.
- Amíg várunk, addig mesélhetnél egy kicsit magadról. Vannak-e céljaid? Miért lettél shinigami? Vagy amit még el szeretnél mondani magadról. - kezdtem neki beszélgetésnek, hogy tartalmasan töltsük el az időt, amíg mindenki megérkezik. Több kérdésre nem is volt időm, de még útközben is folytathatjuk, mert nem egy pillantás alatt érünk oda célunkhoz.
- Most, hogy mindenki itt van, elmondom, hogy miért is hívtalak ide titeket. Pár napja a 12. osztag üzent, hogy az egyik rukongaii körzetben, ami a mi fennhatóságunk alatt van, majdnem duplájára nőtt a lelkek száma. Ezért tegnap ki is küldtem egy csapatot, hogy nézzenek utána és ma jelentkezett az egyikük, hogy a társairól nem hallott azóta sem, hogy tegnap bementek a körzet területére. Ennek fogunk most utána nézni. Induljunk. - mondtam el a szükséges információkat, majd elindultam Rukongai felé és reméltem, hogy többiek követnek. Nem mentem teljes sebességgel, ugyan aggódtam a tisztjeim miatt, de bízni akartam benne, hogy jól vannak.
- Bocsánat, hogy nem tudok annyit veled foglalkozni, de most tudsz kérdezni, akár az elhangzott dolgokról, akár az osztagról, akármiről, amire tudok válaszolni. Majd jobban beszélgetős kedvemben leszek, ha megbizonyosodtam róla, hogy nincs akkora baj. - lassítottam le, hogy új tisztemmel váltsak pár szót, bár most biztos nem én vagyok a legjobb beszélgető partner, de azért próbálkozom.
Meg is érkeztünk lassan a pokollepkét küldő tiszthez Rukongaiba, lelassítottam és közelebb mentem hozzá, hogy néhány szót tudjak vele váltani. Mivel nem titokban akartam vele beszélni, ezért bevártam a többieket is, hogy ők is hallják, amit mondani fog.
- Yoshikazu-san van valami hír azóta? – érdeklődtem a 11. tiszttől, hogy változott-e valami pokollepkéje óta. Ugyan nem vártam pozitív választ, ha eddig nem jelentkeztek, valószínű megakadályozza benne őket.
- Taichou, még mindig semmi újság felőlük. Valami történhetett… - ahogy sejtettem, pont olyan választ kaptam, mint számítottam. Egy kicsit elgondolkoztam a hallottak után, majd a többiek felé fordultam.
- Akkor nincs más választásunk, bemegyünk. – jelentettem ki. – Yoshikazu-san, ismertesse a többiekkel a szükséges információkat. – adtam parancsba a tisztnek, majd a körzet felé fordultam, mert én úgyis tudom, amit el fog mondani.
- Észak-Rukongai 14-es körzete, Sakurabana, a helyszín és, mint a nevéből is látszik, a sakura fáiról híres… - folytatta volna, de megállítottam, hiszen a többit már elmondtam nekik.
- Menjünk. – indultam el a csapat élén, és míg az előző csapatánál Yoshikazu-san hátramaradt, ezúttal viszont velünk tartott, biztos ő is aggódott a többiek miatt.

(click to show/hide)

Karakterlap

Fuchida Ayumi

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
18 000 / 30 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#7d7d7d || #e1d1b8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sakura bűvöletében
« Válasz #1 Dátum: 2016. Aug. 04, 15:29:30 »
Felettébb izgatott vagyok. A másik kezemet is beledugom az egyenruhám ujjába, majd megigazítom magamon. A tükör elé lépve megnézem magamat, illetve hogyan is áll rajtam az a bizonyos fekete egyenruha. Megfordulok, hogy leellenőrizzem, hogy ott is minden rendben van-e. Meg is nyugszom, hogy nem áll rajtam rosszul a Shingami egyenruha. Halovány mosolyom mögött nagy izgalom és hevesen dobogó szív van, ugyanis alig várom, hogy elindulhassak az osztagom hadiszállására. A 9. osztag tagja lettem, ahogy szerettem volna. Már alig várom, hogy megismerkedhessek az osztag tagjaival és bemutatkozhassak Nara Shiratori kapitánynak. Nagyon boldog vagyok, hogy az osztaghoz csatlakoztam, de ezzel nagyon ideges is lettem, hogy jó benyomást tegyek nem csak a kapitányra, hanem az osztag többi tagjára is. Szerencsémre nem leszek egyedül. Ayuta ugyan úgy velem jön, mint mindig, azonban mikor ránéztem, hogy hol tart a készülődésben, addigra már szőrén-szálán eltűnt. Az biztos, hogy felvette az egyenruháját, és a Zanpakuto-ját is magával vitte, de engem miért hagyott itt? Nagyon pánikba estem, és rohamléptekben elindultam utána. Természetesen, akivel összefutottam, azok sok szerencsét kívántak nekem, sőt húgom még egy szerencse puszit is adott nekem, de Ayuta… Lélekszakadva futok utána, de még a lábnyomát sem érem.
Az osztag kapuja előtt megtorpanok. Félénken kopogtatok, majd nyitok be. Nem csodálkoznék, ha egyből Ayuta ijesztene meg azzal a felkiáltással, hogy késtem. De egyáltalán nem ez történt. Nem láttam senkit így nagyon óvatosan léptem be a birtokra. Nagyon új nekem ez a helyzet és nagyon bizonytalan is vagyok. Mindenesetre meg kell keresnem a kapitányi irodát és jelentkeznem kell a szolgálatra. Szerencsére jó irányba indultam, de mielőtt ténylegesen elérhettem volna az ajtót, és egy röpke hezitálás után bekopoghattam volna rajta, látom, hogy a kapitány lép ki onnan.
~ Ennyire elkéstem volna? De hisz tudtommal még időben vagyok. Most aztán jól megcsináltam. Mitévő legyek? Biztosan le fog szidni. Azért jön, hogy jól a fejemre olvassa, hogy már az első napomon gondot okozom neki.
Hirtelen vigyázzban álltam. Ténylegesen megfeszült minden izom. Nagy meglepetésemre semmi olyasmi nem történt, mint amit előtte rémképben láttam.
- Te lennél az osztag legújabb tisztje? Nara Shiratori vagyok az osztag kapitánya.
- Fu…Fuchida Ayumi vagyok! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy megismerhetem és szolgálatára lehetek Nara Shiratori kapitány!
Döbbenet, öröm, és izgalom miatt nagyon zavarban el is dadogom a sokat gyakorolt és kitalált bemutatkozásomat. Ayuta sokkal lazábbra vette volna a dolgot, engem meg jól kinevetett volna. Mindenféleképpen kínosan jöttem ki és jöttem volna ki a helyzetből. Túlizgultam.
- Most osztagon kívülre kell mennem, ha nem bánod, akkor téged is magammal viszlek. Ha összeállt a csapat, mindent elmondok részletesen.
Mondandója elején azt hittem azt mondja, most el kell mennie, de később van lehetőségem vele beszélni, de nagy meglepetésemre magával szeretne vinni. Persze nem csak engem, de engem is.
- Te… Természetesen! Örömmel önnel tartok, és igyekszem a segítségére lenni.
Nagyon boldog voltam, hogy vele mehetek. Követtem őt, mint egy kiskutya, majd mikor kiértünk az osztag területéről, és gondolom, a többieket megvárjuk, addig feltett nekem pár kérdést.
- Amíg várunk, addig mesélhetnél egy kicsit magadról. Vannak-e céljaid? Miért lettél shinigami? Vagy amit még el szeretnél mondani magadról.
- Leginkább azért lettem Shinigami, mert felébredt bennem az erő, és elvárásként, de inkább magam miatt is szerettem volna az erőmet még jobban megismerni, illetve megtanulni jól kezelni. Erősebb lehessek és megvédhessem azokat, akik számomra fontosak. De nem csak őket, hanem mindenkit, aki az erőm segítségére szorul. … Szél típusú Lélekölőkardom van, és egészen jó vagyok Démonmágia terén. Készségemnek mondhatom a hivatalos papírok és dokumentumok kezelése. Igyekszem az ön hasznára válni.
Családi örökségnek is mondhatom a hivatalos papírok intézését, amit majd a jelentéseimmel mutathatok majd meg a kapitányomnak. Illetve a szorgalmasságomat is. De olyan nehéz magamról beszélni. Ráadásul úgy, hogy ne azokat az infókat ismételgessem, amit már olvashatott az anyagomba. Az iskolai eredményeim és a Zanpakuto-m adatai, mind szerepelnek a dossziémban. 
Szépen megérkeztek a többiek is, én pedig igyekeztem mindenkinek illedelmesen bemutatkozni.
- Most, hogy mindenki itt van, elmondom, hogy miért is hívtalak ide titeket. Pár napja a 12. osztag üzent, hogy az egyik rukongaii körzetben, ami a mi fennhatóságunk alatt van, majdnem duplájára nőtt a lelkek száma. Ezért tegnap ki is küldtem egy csapatot, hogy nézzenek utána és ma jelentkezett az egyikük, hogy a társairól nem hallott azóta sem, hogy tegnap bementek a körzet területére. Ennek fogunk most utána nézni. Induljunk.
Ellentmondást nem tűrően, kérdésnek helyet nem adva meg is indultunk nem is olyan átlagos tempóban a helyszín felé. Természetesen igyekeztem a lépést tartani. Akkor ilyen villámcsapás szerűen az eszembe jutott, hogy Ayuta-t azóta sem láttam, és egyáltalán nincs velem, mikor az első igazi osztagbeli küldetésemen részt veszek. Otthagytuk! De hova tűnt az én ikerbátyám?
- Bocsánat, hogy nem tudok annyit veled foglalkozni, de most tudsz kérdezni, akár az elhangzott dolgokról, akár az osztagról, akármiről, amire tudok válaszolni. Majd jobban beszélgetős kedvemben leszek, ha megbizonyosodtam róla, hogy nincs akkora baj.
Rengeteg kérdésem lenne, és így menet közben nem is illendő feltennem őket. Tudok pár dolgot az osztagról, illetve a feladatköréről, de nem tudom, hogy pontosan nekem milyen feladatot is szánnak. Az újság szerkesztéséhez gondolom, már megvannak a bevált emberek. A könyvtár rendezése talán egy testhez állóbb feladat. Az egyértelmű, hogy leginkább Seireitei védelme az első és legfontosabb feladatom, ami még hazai pályának is mondható. De nem igazán tudom, hogy mi is lesz majd az én konkrét faladatom. Lehet nem is lesz? Valamint szívesen körbenéztem volna az osztag területén is, hogy mi hol is van. De most sokkal fontosabb, hogy a számomra még ismeretlen osztagtársaim biztonságban legyenek. Én bízom benne, hogy nem esett semmi bajuk.
- Semmi baj. Most fontosabb, hogy megtudjuk, hogy mi történt és biztonságba tudhassuk a többieket.
Feleltem, kicsit rázva a kezemet, hogy most én semennyire nem vagyok fontos. De jó látni, hogy azért figyel rám, és aggódik a többiek miatt is. Valószínűleg ő sem tud nagyon többet attól, amit elmondott. Ez pedig számára nagyon aggasztó.
A helyszínen egy számomra, kinézetre igen mogorva osztagtársam várt megérkezésünkre. Kapitány mögül két lépésre hallgattam a beszélgetést. Ami nem éppen megnyugtató.
- Yoshikazu-san van valami hír azóta?
- Taichou, még mindig semmi újság felőlük. Valami történhetett…
- Akkor nincs más választásunk, bemegyünk. Yoshikazu-san, ismertesse a többiekkel a szükséges információkat.
- Észak-Rukongai 14-es körzete, Sakurabana, a helyszín és, mint a nevéből is látszik, a sakura fáiról híres…
- Menjünk.
Yoshikazu-t félbeszakítva már indultunk is. Valószínűleg a folytatást már hallottuk, így arra fecsérelni az időt nincs értelme. Sakuraban-ról, mintha hallottam volna már szóbeszédeket, hogy gyönyörű cseresznyefákat láthat ott az ember, de abban semmi veszélyes nincs. Tudtommal a lelkek nagy számbeli csoportosulásában nincs különösebb baj vagy probléma. Viszont itt túl nagy lehet az a bizonyos létszám, ha a 12. osztag felfigyelt rá. Hatalmas tömeget csoportosulásának feloszlatása talán nem is hangzik olyan vészes első kiküldetésnek. Azonban nagyon is aggasztó, hogy a korábban kiküldött csapatról nincs hír és a kapitány is szükségességének érzi, hogy személyesen járjon utána a dolognak. Ez már eléggé aggasztó és veszélyes. Hiába nem vagyok egyedül és a kapitány jelenléte igazán megnyugtató, de mégis ilyen veszélyes első kihívás? Ráadásul Ayuta sincs mellettem…

.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Aug. 07, 00:04:36 írta Fuchida Ayumi »

Karakterlap

Ishimaru Akira

Shinigami

9. Osztag

*

3. tiszt

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 200 / 30 000

Hozzászólások: 98

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét Türkíz

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Tedd mindig azt, amit a szíved diktál!"

Post szín:
#1AAD96


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sakura bűvöletében
« Válasz #2 Dátum: 2016. Aug. 07, 11:41:25 »
Egy szép nyári napon, mikor nagyon melegem volt, még edzeni se nagyon akartam, csak punnyadni egész nap. Ám, mikor indultam az osztag folyosóján keresztül a konyha felé, hogy igyak egy kicsit, majd le tudjak pihenni a fűbe kint valahol később, ekkor hirtelen szembe jött velem Nara kapitány, és azt mondta „- Öt perc múlva legyél az osztag épület előtt.”, majd tovább is ment.
Torpantam meg hirtelen a kapitány szavaitól. Vajon újabb küldetésről lehet szó? De miért pont most, mikor végre egy kicsit pihenni lenne kedvem, főleg ilyen melegben? No, de nem baj, rám mindig lehet számítani. Szóval össze kell szednem magam jó gyorsan. Szaporázni kezdtem a lépteim, hogy legalább igyak gyorsan egyet, és vigyek is magammal egy kis vizet, hátha más is szomjas lesz ebben a melegben. Majd, mikor ezzel megvoltam, elrohantam a zanpakutoumért, kissé megviselt ez a sok futás ilyen melegben, mert utálok ilyenkor sietni bárhova is, de amint felszedtem a kardom rohantam is a megbeszélt helyre. Ekkor menet közben bele botlottam egy fiatalnak látszó, nagyon cuki arcú, és kinézetű gyönyörű szép, hosszú, fekete hajú lányba, akinek nagyon szép zöld szemei voltak. Hirtelen elpirultam kissé tőle, majd üdvözöltem.
- Szi-Szia! Ishimaru Akira vagyok, újonc tiszt. Te is új vagy az osztagban? Éppen sietek a megbeszélt helyre, ahová Nara taichou hivatott. Téged is megkért, hogy menj az osztag épülete elé? Ha igen, akkor mehetnénk együtt. - széles mosollyal néztem rá. Mikor oda értünk az osztag épületünk elé, akkor már csak úgy szakadt a víz rólam a sok rohangálástól. Remélem nem teszik szóvá, hogy így jelentem meg. :o Ha pedig mégis, akkor megmondom nekik, hogy utálom ezt a nyári időszakot. :o
Ám, ekkor megpillantottam még egy fiatalnak kinéző, nagyon szép, és aranyos arcú lányt. Neki viszont hosszú fehér haja volt, és szép kék szeme. Nagyon zavarba jöttem tőle is, főleg, hogy ilyen megviselten kellett pont látnia engem. Mi van ma, hogy ennyi szép lányba botlok bele? :o
- Sz-szia! A nevem Ishimaru Akira, te még nálam is újabb tiszt vagy az osztagban? Akkor örülök, hogy megismerhettelek. - a mondat végén egy aranyos, mosolygós fejet vágtam.
Ezután a kapitány elkezdte a mondandóját, hogy miért is hivatott ide minket, én pedig figyelmesen hallgattam. Mikor végzett, én hangosan kijelentettem, hogy „-Értettem, Nara taichou!” , majd elindultam a kapitány, és a többi társam mögött haladva.
Figyeltem, ahogy a kapitány, és a fehér hajú lány beszélgetnek előttem, de közben figyeltem a terepet is, csak úgy mint általában mindig.
Mikor megérkeztünk a tiszthez Rukongaiba, őt is figyelmesen hallgattam, bár nem biztató dolgokat mondott. Vajon mi a fene történhetett? Remélem, meg tudjuk oldani ezt a gondot!
Mikor megemlítette a helyszínt rájöttem, hogy még nem jártam arra ezelőtt sosem.
Majd Nara taichou parancsot adott, hogy induljunk. Én mellé kerültem és feltettem neki azt a kérdést, ami aggasztott.
- Vajon mi történhetett velük, Nara taichou? Nagyon aggasztó, hogy nincs hír felőlük. Remélem nem esett bajuk!
Mindig aggódom a társaim iránt, elvégre nem akarom, hogy bárkinek bármi baja essen. Megfogok tenni minden tőlem telhetőt, hogy mindenkit biztonságban tudhassak.


« Utoljára szerkesztve: 2016. Aug. 07, 12:38:29 írta Ishimaru Akira »

Karakterlap

Narazaki Amaya

Tiszteletbeli tag

9. Osztag

*

Shinigami

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 80

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 7 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tengerkék

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Amikor a varázslat elszáll, a valóság megmarad"

Post szín:
#CF74ED


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sakura bűvöletében
« Válasz #3 Dátum: 2016. Aug. 08, 07:22:34 »
Késésben voltam. Az első napomon. Jókora csomó lett a gyomromban, attól féltem, hogy a kapitány már az első nap elkönyvel léhűtőnek. Pedig csak eltévedtem. Vagyis csak túlmentem. Idefele jövet egy kislánnyal találkoztam, és úgy belemerültem a mesélésbe, hogy simán elsétáltam az osztagom épülete előtt. Megnyújtottam lépteimet, sietősre véve a dolgot, bár már le is játszódott a fejemben a leendő fejmosás. Épp azon gondolkodtam, vajon mit mondjak majd, miért késtem. Nem álhattam oda elé azzal a szöveggel, hogy sajnálom kapitány, de épp meséltem egy kislánynak, szóval nem értem rá hamarabb...ekkor azonban valaki kizökkentett a gondolataimból.
- Szi-Szia! Ishimaru Akira vagyok, újonc tiszt. Te is új vagy az osztagban? Éppen sietek a megbeszélt helyre, ahová Nara taichou hivatott. Téged is megkért, hogy menj az osztag épülete elé? Ha igen, akkor mehetnénk együtt. - mosolyogta. Nállam kissé idősebbnek tűnt, haja fekete, akárcsak az enyém. Gondosan borotvált arcán széles mosoly ült. Tekintete tiszta volt, egy pillanatra talán el is vesztem a fekete szemekben, de épp csak egy pillanatra. Akkor jöttem rá, hogy foggalmam sincs miről beszél. Az osztaghoz tartozik, valamint a kapitányhoz tart...ennyi nekem elég is volt. -Szia, Narazaki Amaya vagyok. -mosolyogtam. -Persze, menjünk. Épp a kapitányt kerestem. -mondtam. Azzal már nem húztam az időt, hogy mondjam, foggalmam sincs arról, hogy kit hívott a kapitány és hova. Ahogy elnéztem, nem csak én voltam késésben. Ettől megnyugodtam. Miközben igencsak futni kényszerültünk, igyekeztem megjegyezni pár dolgot, mi merre van...inkább kevesebb, mint több sikerrel. Mire ténylegesen az épülethez értünk egy egész csapat várt "ránk". Nem volt nehéz észrevennem Nara kapitányt. Talán az egyenruha miatt, talán mert igencsak egy fejjel nagyobb volt nállam, lényegtelen. Újdonsült barátomnak biccentve jeleztem, hogy magára hagyom kicsit, ő pedig csak mosolyogva bólintott. Szimpatikusnak tűnt. Szeretem, ha valaki mosolyog. Nara Shiratori annyira nem mosolygott. Nem volt dühös, vagy letört, egyszerűen céltudatos...vagy legalábbis annak tűnt. Épp valaki mással beszélgetett, bár látszott, hogy igyekszik rövidre fogni, miután megpillantott. Mellesleg igencsak ismerősnek tűnt nekem a beszédpartnere. Valószínűleg szintén új lehet, és az Akadémián láthattam.  Haja fehérnek tetszett, szemei mint a tiszta kék égbolt. A kapitány rám is szakított időt, feltéve pár kérdést a személyemet illetően.
  -    Narazaki Amaya vagyok, uram. - mutatkoztam be talán túl határozottan is. Ő is bemutatkozott, puszta formaiság miatt. Elvégre ki ne tudná az osztagok kapitányainak nevét a leendő shinigami generációból. Ezután egy igencsak meglepő kéréssel folytatta mondandóját. Alig bírtam ki, hogy ne ugráljam körbe, mikor megkért, hogy tartsak vele, és az általa meginvitált kis csapattal egy felderítésre. Széles mosollyal és csillogó szemekkel csatlakoztam Ishimaru mellé, félúton Nara kapitány is mellénk szegődött, vagyis mi voltunk azok....de ez mindegy is. Ishi kérdése igencsak rámhozta a frászt.

-Vajon mi történhetett velük, Nara taichou? Nagyon aggasztó, hogy nincs hír felőlük. Remélem nem esett bajuk!
Igencsak a torkomba ugrott a szívem. Lassacskán felfogtam, hogy ez nem az Akadémia...sőt, az osztag épülete sem...ez egy éles bevetés. Hál' istennek az útitársaim igencsak meg szerettek volna ismerni, így elterelődött kissé a figyelmem is az aggódásról. Talán szándékosan tartottak szóval? Akár igen, akár nem, hálás voltam érte.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Aug. 08, 16:14:30 írta Narazaki Amaya »

Karakterlap

Miwa Kyoko

Eltávozott karakterek

9. Osztag

*

9. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 500 / 15 000

Hozzászólások: 67

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Zöld és kék keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#0988a9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sakura bűvöletében
« Válasz #4 Dátum: 2016. Aug. 11, 18:31:57 »
- AHH végre kész! - Dől ki Sugane a székében a monitora előtt, miután befejezte az utolsó simításokat is a Seireitei News következő számán. Sugane a dizájnerünk, az egyik. 
- Sugi-chan! Gyorsan küldd el nyomtatni! - Kap felé az egyik szerkesztő, akit lassan egy órája halottnak nyílvánítottunk, miután bepötyögte az utolsó betűket is. Úgy tűnt elszállt belőle minden élet, egészen addig, nos amíg Sugane be nem fejezte a dizájnt. Akkor életre kelt, és úgy tépte ki a kanült, amelyen keresztül vénásan adagoltuk neki a kávét, mintha nem élettelenül feküdt volna másodpercekkel korábban. 
Sugi megnyomja az entert, és a hatalmas ódivatú nyomtató megkezdi az első mintapéldány nyomtatását.
Én magam igazából a szurkolótáborba tartozom még egyelőre. Taichounak felvetettem, hogy szeretnék segíteni a magazin szerkesztésében, viszont ez nagyobb feladat lett, mint amilyennek tűnt. A múlt hónapot azzal töltöttem, hogy a hadnagyok és kapitányok cikkjei után kajtattam, az utóbbi egy hetet pedig azzal, hogy próbáltam életben tartani a szerkesztőket, dizájnereket, riportereinket, akik még az utolsó pillanatokban is próbálták összehozni a tökéletes híreket. Kemény munka, és mi lesz akkor, ha rám is rám tudnak végre osztani valami érdemi feladatot.
Most viszont, csak az örömükben tudtam osztozni. A mintapéldányt nem kötötték még be, viszont már a kész állapotra hajtogatták, s aztán úgy csomagolták be, hogy az én kezembe nyomják.
- Kyoko. Rajtad a világ szeme! – A szemébe néztem a shinigaminak, aki olyan fáradtnak tűnt az elmúlt hét virrasztását követően, mint akit egy madzagon Hueco Mundoba lógattak. – Juttasd el ezt Nara Taichounak! – Örömkönnyek csillantak élettelen tekintetén, s alig hogy a kezembe került a csomag, a kanapéra ájult. Gyorsan rákötötték a kávét vénásan, de én akkor már fordultam is kifelé a helyiségből.

A legnagyobb szerencsém az, hogy a Taichout nem kell keresni. Mintha érezné, hogy mikor van rá szükség, olyankor bukkan fel. Mindig mindenre van egyébként valami magyarázat, hogy mit miért tesz. Biztos van most is, és nem az, hogy kiolvasta a gondolataimat a távolból, hogy én éppen kétségbeesetten sétálok végig ezzel az iszonyatosan fontos csomaggal az osztag utcáin, tévelyegve támolyogva. Nem is tudom hirtelen hogyan kezdjem el mondani, mit is hoztam neki, azonban alkalmam sincs igazán rá, mert közli hogy öt perc múlva legyek az osztagépület előtt.
~ Siet valamerre, szerintem most nem alkalmas ezzel zargatni…~ Jegyzi meg Nijimeka, megtörve a csendet, ami egy pillanatra ránk telepedett, ahogy Taichou hűlt helyét bámultuk.
~ Igazad lehet ~ Húzom el a számat, mert eszembe jut egy lehetőség, hiszen a Kapitány úrnak a leadási határidőnk a megjelenés ellőtt van bőven néhány nappal, ha holnapig megkapja, akkor semmi gond nincsen... ~ Akkor mi legyen? Adjuk oda Momonak? ~
~ Ühüm. Az a legbiztosabb, Kyoko. Aztán ha úgy gondolja, majd ő átadja a kapitányotoknak. ~
Nem túl sokkal később, az osztagépület belsejében Nijimeka osztogatja nekem az utasításokat, mint valami GPS, hogy merre keressem Momo irodáját. Ő nem volt bent, így rövid tanakodás után otthagytam a csomagot a székén, hogy azért másoknak ne tűnjön fel, meg küldtem neki egy pokollepkét, röviden tömören a helyzetről. Aztán azzal a lendülettel kifordultam az irodából, és a folyosó ablakából kihuppantam. Reményeim szerint a Taichouhoz és társaságához igen közel. Abban is bízom, hogy nem én vagyok az, aki utoljára érkezett, bár nem lepne meg.
Pislogtam a csapat összetételén. Csupa új arc, friss husi. Mivel érződik az eset hivatalossága, nem állok le csivitelni az összegyűltekkel, egyszerűen kollektíven biccentek feléjük, majdhogy meghajolok köszönésképp.
- A nevem Miwa Kyoko. – Felemelem a tekintetem, gyorsan végigmérek mindenkit. Egy hosszú hajú fiú, akinek talán tudom a nevét is, mert Momo már mesélt róla korábban, Ishimaru Akira. Ő egy rövid ideje már tagja az osztagnak, míg a másik két lányról még csak szóbeszédet sem hallottam, az pedig nagy szó, ugyanis a hozzájuk hasonló csinos tiszteket előszeretettel emlegetik még a mi szerény, félénk fiókáink is. Ezzel azt akarom mondani, hogy valószínű annyira újak, hogy nem volt alkalmuk a fiúknak szemet vetni rájuk… ezidáig, elnézve Ishimaru-kunt. Nem tudom melyiküket sajnáljam jobban. Ishimaru-kunt amiért az ösztönei hülyét csinálnak belőle, vagy a lányokat, mert feltehetőleg nem veszik észre, hogy egy báránynak öltözött farkas áll előttük. Még szerencse, hogy a taichouból ha nem is vesztek ki ezen ösztönök, legalább megtanulta azokat irányítani, avagy több benne a kapitány-ösztön, mint a férfi… olyan, mint az osztag anyukája-khm-apukája!
~ Kyoko! >.> ~ Idegborzongatóan bunkó gondolataimból visszazökkenve a szituációba, éppen elkapom, ahogy Taichou röviden ismerteti az eseményeket, amelyeknek hála most elindulunk az emlegetett körzetbe.
- Eltűnt a csapat, amelyik elindult? – Kérdeztem szinte a levegőbe, kissé döbbenten. Talán csak szétváltak… de olyankor szoktak a rossz dolgok történni… >_<”
Indulást követően megpróbálok nem messze kerülni az új osztagtársaimtól, már csak azért sem, nehogy szem elől tévesszem őket, és ne érkezzenek meg, sőt, ezzel a lendülettel beálltam leghátulra. Nem számítok ugyan túlzottan veterán kilencedik osztagosnak, viszont csak én vagyok a senpai, vagy mi a csudi, ha valaki hátulról támadna, hát kutya kötelességem lenne kivédeni.
Tizenegyeskével találkoztunk aztán Rukongaiban, aki pár szót váltott Taichouval, még mielőtt bemutathatta volna nekünk a helyszínt, legalábbis belekezdett, mert minden amit mondhatott volna, útközben elhangzott.
- Ez egy turista körzet lenne? – Érdeklődöm meg, bár soha nem jártam itt, pusztán Rukongai nem teljesen létező gazdaságáról tanultak között hallottam róla, hogy ilyen létezik. Nagyon is hasonlít az emberek világában töltött éveim során meglátogatott üdülőhelyekre, például Kiotóra.
Érdekes, hogy egy ennyire veszélytelen körzetben nyoma veszhet néhány igen képzett shinigminak. Érdekes és egyben frusztráló, mert a tény, hogy a populáció megkétszereződött, magában nem rejteget veszélyt, a kérdés, hogy ki vagy mi áll mögötte, akinek nem érdeke, hogy egy semleges jelentéssel visszatérjenek az osztagtársaink. Már ha tényleg nem találtak semmit, ha pedig találtak, akkor belenyúltak a méhkaptárba…

Karakterlap

Shiranui Haruki

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag 4. tisztje

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
25 000 / 30 000

Hozzászólások: 28

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Világos zöld

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#438B33


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sakura bűvöletében
« Válasz #5 Dátum: 2016. Aug. 11, 22:37:16 »
Éppen visszafelé tartok az osztag felé, miután végeztem a mai napra az adott seireiteii kerület járőrözésével. Eléggé siettem vissza, de a csapat többi tagja nem nagyon tudott velem lépést tartani, így le kellett lassítanom. Meg különben is még nem ért ide a váltás, ők is siethetnének jobban, Shiratori-sama már vár rám. Itt az esélyem, hogy nyugalomban segíthessek neki, anélkül, hogy Tsubame közbeavatkozna. Most el van foglalva az újsággal, így kisajátíthatom magamnak Shiratori-samát.
Szerencsére nem sokkal később meg is érkezett a váltás és mehettem is a kapitányi irodába. Gyorsan neki is álltam az iratok szétválogatásának, hogy ezzel könnyítsem meg Shiratori-sama dolgát. A válogatás közben elég melegem lett, ezért kinyitottam egy időre a kapitányi asztal mögött lévő ablakot, majd az ajtót is, hogy huzat legyen. Shiratori-samát úgy sem zavarja egy kis szél és a friss levegő amúgy is jót tesz az agyműködésnek.
Arra viszont nem számítottam, hogy az irat kupac is a szél martaléka lesz és elviszi mindenfelé az irodában. Erre gyorsan be is csuktam az ajtót, hogy ne rontsak tovább a helyzeten és össze tudjam kapni a papírokat. Shiratori-sama asztalán lévők szerencsére nem repültek el, mert volt rajtuk nehezék. Shiratori-sama mindig előre gondol. *w*
Nagyjából össze is szedtem a papírokat és a fontosabbakat oda is adtam Shiratori-samának, de még koránt sem végeztem. Újra szétválogattam az egyszer már szétválogatott iratokat és azokat is odaraktam Shiratori-sama asztalára. Ezután már csak az volt hátra, hogy feljegyezzem, hogy a következő héten Shiratori-sama melyik nap milyen edzést akar tartani az osztag edzésen. Elő is vettem egy üres lapot, hogy legyen hova írnom és neki is kezdhettünk.
Körülbelül a felénél egy pokollepke repült Shiratori-samához, ezért félbe kellett szakítanunk a társalgásunkat. Úgy tűnt fontos volt, és amikor felállt, már biztos voltam benne, ezért én is úgy tettem. Megkérdezte, hogy vele akarok-e menne, ami nem is volt igazán kérdés, egyből bólintottam, hogy nemsokára utána megyek.
Megvártam, amíg kilép az iroda ajtaján, majd indultam volna letenni az asztalára az félkész edzéstervet, amikor észrevettem, hogy az egyik polc alá is berepült a korábbi balesetből kifolyólag néhány papír. Ezt nem hagyhattam annyiban, gyorsan kiszedtem onnan őket és ránéztem, hogy mennyire fontosak. Két új tiszt adatlapja volt, ami elég fontos lehet, főleg, ha most megy el Shiratori-sama, így az újoncok nem tudjál majd megtalálni őt.
Nem bocsátanám meg magamnak, ha miattam történne egy nagy kavarodás, ezért gyorsan összeszedtem magamat, magamhoz vettem a kardomat és Shiratori-sama után siettem. Nem volt egyedül Shiratori-sama, de ez engem nem zavart, így is felé vettem az irányt, hogy értesítsem az elkövetett hibámról.
- Shiratori-sama, Haruki megtalált a könyvespolc alatt még két új tiszt adatlapját. - jelentettem bűnbánó hangon és reménykedtem benne, hogy annyira nem haragszik majd rám. Ha pedig mégis, úgyis bizonyítani fogok neki, hogy alkalmas vagyok rá, hogy segítsek neki és jóvá tegyem a hibáimat.
- Shiranui Haruki, 4. tiszt. - mutatkoztam be, mivel több újonc is van körünkben, így nem hagyhattam el. Amint úgy tűnt, hogy mindenki megérkezett, Shiratori-sama belekezdett a feladatunk ismertetésébe, majd el is indultunk Rukongai felé.
Az úton nem fecséreltem az időt fecsegésre, csak követtem Shiratori-samát tisztes távolságból. Egy-kettőre meg is érkeztünk célunkhoz, ahol Yoshikazu már várt ránk. Úgy tűnt eléggé le van törve, de össze kellene szednie magát, Shiratori-sama már itt van, most már minden jobbra fog fordulni, meg is veregettem a hátát, hogy ezt ő is érezze.
- Shiratori-sama a többit már elmondta. - tettem hozzá, amint Shiratori-sama jelez Yoshikazunak, hogy elég lesz a mondandójából. Nem is kellett nekem ennél több, hogy tudjam, miért is tette ezt, egyértelmű volt. Ha Shiratori-sama küldte őket ide, akkor ő osztotta meg velük a szükséges információkat, így tudja, amit ők is tudnak. Ezután nem nehéz összerakni, hogy csak ennyit kellett elmondania, mert a többit biztos elmondta nekünk.
Miután megvoltunk az informálódással, már mehettünk is be a körzet területére, hogy nyomozásba kezdjünk. Bár szerintem felesleges ennyi mindenkit magunkkal hozni, ketten is megoldottuk volna Shiratori-samával. :roll: De Shiratori-sama biztos arra gondolt, hogy az új tiszteknek is bele kell rázódniuk a shinigami szakmába. Mindig másokra gondol, ezért nem tudok vele ellenkezni.

Karakterlap

Nara Shiratori

Kapitány

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag kapitánya

Szint: 15.

Lélekenergia:

60% Complete
77 500 / 90 000

Hozzászólások: 158

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Halványkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Hayakawa Tasumi

Post szín:
#2256F2


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sakura bűvöletében
« Válasz #6 Dátum: 2016. Aug. 12, 17:39:09 »
Gyülekezőnél szép lassan mindenki megérkezett, ráadásul még egy tiszt is csatlakozott hozzánk, akit nem hívtam, hanem Ishimaru-kun hozta ide. De Harukitól megtudtam, hogy nem csak Fuchida-san az egyetlen új tiszt, így nem volt nehéz összerakni, hogy ő is közöttük van. Nem haragudtam rá, bárkivel előfordulhat ilyen kis baleset, ezért megsimogattam a buksiját.
Miután elmondtam a szükséges dolgokat, útnak is indultunk Rukongai felé. Odafelé úton egy kicsit beszéltem Fuchida-sannal, bár igazából csak pár szó volt, mint ahogy minden újoncnál.
- Szép cél, sokan vannak ezen az elven. A hivatalos papírok kezelésére viszont nem nagyon lesz szüksége, elsősorban a kapitány és a hadnagy foglalkozik ezzel, a tiszteknél ez kimerül abban, hogy jelentést kell írniuk a küldetéseikről, járőrözésről. De akikkel együtt fog szolgálatot teljesíteni, biztos örülnek majd, hogy valaki elvállalja ezt a feladatot, nem sokan szeretik. - reagáltam a kérdéseimre kapott válaszokra, majd egy kis idő után tovább álltam a másik újonc tiszthez, hogy neki is feltegyem ugyanezeket a kérdéseket, amit Fuchida-sannak. Ő is megérdemel egy kis figyelmet, amíg haladunk célunk felé, mint mindenki más.
- Ishimaru-kun ismeri korábbról a kishölgyet? - gondoltam itt az új tisztünkre, akivel együtt érkezett meg a gyülekezőre. Lehet, hogy tévedek, de jobbnak láttam megkérdezni, hátha mégis igazam van.
- Narazaki-san, kérdeznék néhány dolgot, ha szabad, minden új tiszttel ezt csinálom. Mesélnél magadról? Miért lettél shinigami? Mik a céljaid? Vagy hasonlók, amit fontosnak tartasz. - ezt a kikérdezést is megejtettem, majd egy kisebb mosolyt is biggyesztettem az arcomra, nehogy faggatózásnak tűnjön, mert nem annak szántam.
- Miwa-san, korábban úgy tűnt, mintha akart volna valamit. Jól láttam? - következő „áldozatom” mellé értem, akire egy csomaggal a kezében találtam rá, amikor meghívtam, hogy ő is tartson velünk. Lehet, hogy nem is engem keresem, csak képzelem, de hát én vagyok a kapitány, elég sokszor szoktak keresni. Persze benne van a pakliban, hogy csak Momohoz tartott, nem hozzám.
Megérkezve Yoshikazu-sanhoz, váltottunk vele néhány szót, de nem nagyon akartam vesztegetni az időt, így a beszélgetést rövidre fogtam. A legfontosabb dolgokat már úgyis tudja mindenki és később is pótolhatjuk, ha valami kimaradt volna.
- Igen, olyasmi. - válaszolta Yoshikazu-san Miwa-san kérdésére, majd indultunk is a körzeten belülre. Ekkor Ishimaru-kun lépett oda mellém, hogy hozzám szóljon.
- Ezért vagyunk itt, hogy ezt megtudjuk, de ne gondoljunk a legrosszabbra. - válaszoltam neki, majd a következő lépés után, amit megtettem, valami furcsa érzésem támadt, de csak további jó pár lépés után elég furcsának, ahhoz, hogy megtorpanjak.
Ekkor megfordultam és visszamentem néhány lépést, ami a csapat legutolsó tagja után volt nem sokkal. Itt megálltam és előrenyújtottam az egyik kezemet, ami egy láthatatlan akadályba ütközött bele. Bár nincs pontosan megjelölve, hol van a körzet határa, de ha tippelhetnék, pont ott, ahol ez a láthatatlan fal.
- Erőtér szerűség van a körzet körül. - jegyeztem meg, hogy a többiek is képben legyenek a felfedezésemmel. - Emiatt talán egy kicsit megnyugodhatunk, hogy az ideküldött csapat, csak bent ragadt és nagy az esélye, hogy nincs bajuk. - próbáltam nyugtatni az aggódókat, köztük magamat is, bár ettől még ellenség is lehet a háttérben. De ha valaki gyilkolgatni kezdene itt, akkor nem lenne ennyi lélek a körzetben, vagyis az eddigi információkból kicsi az esélye, hogy meghaltak az embereim.
Egy kicsit elgondolkodtam, majd megpróbáltam lélekenergia érzékelésemmel bemérni az eltűnt tiszteket, de csak egy fejfájást sikerült szereznem, mintha valami közbeavatkozna a próbálkozásomnál. A fejemhez kaptam az egyik kezemet és felhagytam a próbálkozással, amire lassan el is múlt a fájó érzés.
- Menjünk beljebb. - mentem vissza a csapat élére és vezettem a sort. Ahogy előre néztem, a szemem egyből megakadt a távolban ágaskodó, virágzó sakura fán, ami elég fura volt, hiszen tavasszal szokott virágozni, most pedig nyár van. Ezzel szerintem meg is van az első támpontunk, amin elindulhatunk.
- Nem tűnik ez a helyzet olyan veszélyesnek, ezért rátok hagyom a nyomozást, én csak megfigyelő leszek. Akinek van valami terve, ötlete, hozakodjon elő vele, hogy lássunk neki ennek az egésznek. - mondtam a hátam mögött jövőknek, hogy nem én fogom megoldani ezt az ügyet, hanem ők. Persze, ha rosszra fordul a helyzet és szükséges lesz, hogy közbeavatkozzak, akkor megteszem, de addig csak figyelek, és ha kell, tanácsot adok nekik.
Beljebb haladva szép lassan megjelentek az első házak, majd később egyre sűrűbben lettek. A lelkekkel is hasonló volt a helyzet, eleinte egyet se láttunk, majd beljebb haladva egyre többel találkoztunk. Bár mondjuk logikus, hogy ott vannak többen, ahol sok ház van.

(click to show/hide)

Karakterlap

Fuchida Ayumi

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
18 000 / 30 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#7d7d7d || #e1d1b8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sakura bűvöletében
« Válasz #7 Dátum: 2016. Aug. 13, 23:30:50 »
Elég sok mindenkivel van lehetőségem megismerkedni, aminek nagyon örülök, a másik, hogy nem csak én vagyok új, úgy látom.  Szénfekete, hosszú hajú lány, akinek tényleg nagyon szép zöld szemei voltak. Remélhetőleg sikerül majd jó kapcsolatot kiépítenem vele, úgy tűnik hasonló cipőben vagyunk, bár ő egy elég magas fekete hajú és igéző sötét szemű fiúval érkezett. Biztos nagyon jó ismerik egymást. A fiú kicsit dadogva kezdi, de Ishimaru Akira-nak hívják és ő is új. Rámosolygok és bólintok, hogy megerősítsem, hogy én is az vagyok. Tényleg örülök, hogy bemutatkoztunk egymásnak és megismerhetem.
Miwa Kyoko egy tőlem egy kicsit alacsonyabb lány, vöröses szemmel, és hasonlóan különleges szőke hosszú hajjal. Shiranui Haruki, 4. tiszt hajszíne kicsit rózsaszínes barna, amit két piros masnival fog össze, szeme szép barna. Azt hiszem, teljesen kijelenthetem, hogy csodaszép lányok vannak az osztagba. Az egy szem fiú pedig jó kiállású. Gondolom ez csak az osztag kisebbik fele, amit a Kapitány magával fog vinni, de tényleg jó dolog megismerkedni velük, valamint, hogy én is velük tarthatok, bár nagyon izgulok.
Nara Kapitány azt mondja szép cél, de nem éppen túl egyedi. Ezen nem is lepődöm meg. Azt mondta olyan sok hivatalos papírral nem lesz dolgom, mindössze a saját jelentésemet kell majd megírnom. Mivel a fontos papírokat a Kapitány és a Hadnagy írja. Főképp járőrözés és kiküldetés lesz majd a feladatom. Semmi plusz, bár erre gondolhattam, mert előtte még sokat kell bizonyítanom.
Menet közben próbálom a fülelni, hogy a másik új lány, mit felel a kapitánynak. Illetve szívesen futok inkább a közelükbe. Megérkezve, tényleg megnyugtató a Kapitány szava. Szemmel láthatólag mindenki aggódik értük. Azonban igen csak meglep, mikor egyszer csak Nara Kapitány megtorpan, majd pedig visszasétál, és előre nyújtja a kezét. Nem tudom mi történt, egészen addig, míg szavakba nem önti.
- Erőtér szerűség van a körzet körül. Emiatt talán egy kicsit megnyugodhatunk, hogy az ideküldött csapat, csak bent ragadt és nagy az esélye, hogy nincs bajuk.
Nem véletlenül ő a kapitány. Ha ő mondja, hogy az erőtér jelenléte biztonságos, akkor elhiszem neki. Bár engem inkább nyugtalanít. Egy erőtér sose véletlenül van felhúzva és akár csapdát is jelenthet. Vagyis ha ez nem jó szándékú erőtér lenne, akkor lazán belesétáltam egy csapdába. De tényleg jó, hogy Nara Kapitány itt van velünk, és mondja, hogy semmi ártalmasat nem jelent.
- Menjünk beljebb.
Vissza is tér a csapat elejére, és már mentünk is tovább. Gondolom mindenki szeme megakadhatott a távolban magasodó virágzó cseresznyefán. Nyáron igen csak ritkaság az ilyen csodás látvány. Talán az erőtér miatt virágozhat.
- Nem tűnik ez a helyzet olyan veszélyesnek, ezért rátok hagyom a nyomozást, én csak megfigyelő leszek. Akinek van valami terve, ötlete, hozakodjon elő vele, hogy lássunk neki ennek az egésznek.
Eléggé zavarban vagyok, mert itt a lehetőség, hogy bizonyítsak. Nara Kapitány mindössze támogatást fog nekünk nyújtani, de ezt mi fogjuk majd megoldani. Elég nehéznek hangzik.
- Szerintem összefüggés van a virágzó cseresznyefa és az erőtér között… Mármint ha semmi ártalmas nincs benne, akkor valószínűleg azért virágozhat a fa virágzás idején túl. … Bár gondolom ezt mindenki kikövetkeztette.
Teljesen logikus gondolat, és erre valószínűleg mindenki rájött, ezért el is szégyelltem magam, hogy ezt szavakba is öntöttem. Most sokan butának is nézhetnek. Mivel ki vagyok én, hogy beleszólok a tőlem sokkal okosabb és tapasztaltabb osztagtársaimhoz mérten az ügyben?
Beljebb haladva egyre több lesz a ház és egyre több lesz az ember. Mondjuk az annyira nem furcsa, mivel elméletileg azért is lettek korábban ideküldve az osztagból, mert túl sokan is vannak.
- Talán körbekérdezősködhetnénk.
Próbálok felvetni egy újabb ötletet, de könnyen lehet, hogy ismét leszavaznak majd engem. Mindenesetre úgy véltem, ha már nyomozunk, akkor annak az egyik módja, hogy információt gyűjtünk több forrásból. Megkérdezni, hogy nem-e látták őket vagy miért is gyűlnek ide sokan. Sajnos nem vagyunk olyanok, akik csak felrakják a szemüvegüket, és már meg is van oldva az ügy. Attól azért többet kell dolgoznunk. Mindenesetre, mikor megpróbálok felderíteni a területet, akkor nagyon megfájdul a fejem. Nem kellemes, így az első próbálkozás után fel is adom. Ez is az erőtér miatt lehet?


Karakterlap

Narazaki Amaya

Tiszteletbeli tag

9. Osztag

*

Shinigami

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 80

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 7 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tengerkék

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Amikor a varázslat elszáll, a valóság megmarad"

Post szín:
#CF74ED


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sakura bűvöletében
« Válasz #8 Dátum: 2016. Aug. 17, 14:55:59 »
A várt fejmosás helyet buksisimit kaptam. *.* Meglepve pislogtam, hogy ez meg miféle megszidás volt...hiszen már az első napomon elkéstem. Nem mintha akadékoskodnék. Nem szerettem volna, hogy Nara kapitány leharapja a fejem, de szimplán nem erre számítottam. Arra meg főleg nem, hogy magával fog vinni. Pedig így történt, és alig bírtam leplezni az izgatottságomat. Végig pillantva a kis csapaton, azt véltem felfedezni, hogy mi lányok vagyunk többségben. Befutott még két lány, Kyoko, aki egy lehelletnyivel, de alacsonyabb volt nálam, haja pedig hosszú és szőke. A másik Haruki néven mutatkozott be nekünk. Ő sem volt egy óriás, sőt! Ő nagyon cukinak tűnt két copfba kötött hajával, piros kis masnijaival és csillogó szemeivel. Zavarodottan méregettem a nállam jóval csinosabb osztagtársaimat, ám Nara taichou hangja kizökkentett belőle. Röviden ismertette a tényeket, valamint, hogy mi lesz a feladatunk. Nem vesztegettük az időnket, útnak is indultunk. Mint kiderült, a fehér hajú lány is most érkezett, ha jól hallottam, Ayumi a neve. Nara kapitány épp vele beszélgetett. Pár dolgot kihallottam, pedig nem szokásom hallgatózni. De olyan kíváncsi voltam. >_<" Nem is ért meglepetésként, amikor nekem is feltette azokat a kérdéseket. Nyeltem egy nagyot.
  -    Tudja kapitány, nekem nincs különösebb indokom, miért lettem shinigami. A szüleim küldtek, én pedig örömmel jöttem. Ne tessék félreérteni, most már igenis vannak céljaim. Szeretnék hasznos tagja lenni a világnak, megvédeni másokat, segíteni azoknak, akik arra szorulnak. És...szeretnék egyre fentebb kerülni, és...egyszer kapitány lenni. -nyögtem végül ki. Az arcom valószínűleg vörösebb még sosem volt, hiszen ez nagy vallomás volt. És butaság is. A kapitányságról dédelgetett álmom igencsak egy naív gyermek álma volt, mégsem mondtam le róla. Félve kerestem a reakciót a kapitány arcán. De volt most más bajunk is. Megráztam a fejem, és koncentrálni próbálkoztam. Igyekeztem megnyugodni. Ishimaru aggódása persze tovább fokozta az aggodalmam. Mire megérkeztünk, egy érzelmi csődtömeg lettem.
  ~Szedd már össze magad! Lehet, hogy a hasznukra lehetsz! Gyerünk már, nehogy elszúrd te hülye! ~ szidkozódtam magamban. Valami életet hál' istennek sikerült magamba erőszakolnom, próbáltam csak a küldetésre koncentrálni. Nara taichou valami erőteret észlelt. Belépve fúrcsa dologra lettem figyelmes. Az a fa virágzik. Nyár volt...ilyenkor ennek nem kéne...hacsak...
  -    Kapitány, lehetséges, hogy ez az erőtér manipulálja az időt? - kérdeztem. Shiratori-sama ugyanis ránk bízta a nyomozást. Valószínűleg végig ezt tervezte. Ő csupán azért van itt, ha netán elakadnánk...vagy ha valami baj történne. Tudat alatt rossz érzésem támadt. Valami furcsa. Nem éreztem, inkább valami súgta, itt nincsennek rendjén a dolgok. Talán csak azért van, mert ez az első küldetésem? Egy tavasszal virágzó fa nyáron hajt virágot? Egy ismeretlen erőtér? Sehol az eltűnt csapat? Ez nem jelenthet semmi jót...

Karakterlap

Ishimaru Akira

Shinigami

9. Osztag

*

3. tiszt

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 200 / 30 000

Hozzászólások: 98

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét Türkíz

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Tedd mindig azt, amit a szíved diktál!"

Post szín:
#1AAD96


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sakura bűvöletében
« Válasz #9 Dátum: 2016. Aug. 22, 15:52:59 »
Mikor egy hosszú, szőke hajú lány is megérkezett a gyülekezőre, be is mutatkozott mindannyiunknak, akiket még nem látott eddig, köztük nekem is, mivel még én sem láttam eddig. Ekkor egy hosszú, nagyon világos barnának látszó hajú lány, aki mint kiderült a negyedik tisztünk volt, Haruki, akit egyébként még szintén nem láttam, ő is bemutatkozott mindenkinek. Eléggé újoncnak számítottam még én is az osztagban, így hát természetes, hogy nem láttam még őket sem. Bólintottam nekik illedelmesen, majd köszöntem nekik én is, és közöltem velük is a nevem, ha esetleg még nem tudnák valahonnan. Nagyon jó volt ennyi új arcot látni, és nekem ez egy igazi háremnek számított, hogy ennyi szép lány vett körül, és nem utolsó sorban a kapitányom is jó fej nagyon. Érdekes viszont, hogy csak én meg ő vagyunk férfiak itt most jelen. :o Ekkor Nara kapitány feltett egy hirtelen kérdést felém, amire rögtön válaszoltam is.
- Nem ismerem Amaya-t korábbról, Nara taichou. Éppen, ahogy rohantam ide a gyülekezőre, akkor botlottam belé, és így velem tartott ő is. Remélem nem baj, hogy őt is ide hoztam. - mondom neki egy kicsit félve, de mosolyogva.
Amiket Amaya mondott, hogy még kapitány is akar egyszer lenni, nem hittem a fülemnek, és szinte teljesen lesokkolt. :o Nem sokkal ez után tovább is állt a kapitány a többiekhez, én pedig oda súgtam Amaya-nak valamit.
- Hát, úgy látszik talán jó ötlet volt, hogy velem tartottál, de tényleg kapitány szeretnél egyszer lenni? :o Én egyelőre álmodni se mertem ilyesmiről még. - majd kisebb mosollyal zártam a suttogást. Tudom nem illik suttogni társaságban, de ezt úgy éreztem muszáj volt elmondanom neki.
Nara kapitány hamar megnyugtató választ adott a kérdésemre, amitől egy kicsit jobban éreztem magam.
- Igen is, Nara taichou. - határozottan adtam neki választ.
Viszont, amikor feltettem a kérdésem Nara kapitánynak, amire választ is adott egyből, észrevettem, hogy Amaya-t mintha aggasztaná, amit mondtam, ezért kicsit megnyugtattam őt a kapitány válasza után.
- Ne aggódj Amaya-chan, néha túl hamar gondolok a legrosszabbra, de ettől még korán sem biztos, hogy bármi rossz történt volna a társainkkal. - mondom neki biztatva és egy apró mosollyal az arcomon.
Ekkor hirtelen a kapitány megtorpant, vissza ment a csapat hátuljára, én is azonnal megálltam követve a szememmel, vajon mit csinál. De mielőtt bármit kérdezhettem volna tőle, miért állt meg például, addigra ő elkezdett beszélni. Elmondta, hogy egy erőtér szerűség van előttünk, és talán nincs baja a másik csapatnak sem.
Ezzel most még jobban megnyugtatott, de azért sosem múlik el teljesen az aggodalmam, amíg nem tudjuk biztosra mi történt velük.
- Egy erőtér, mi? Még sosem láttam ehhez foghatót. - mondom meglepődve a többiekhez fordulva.
Ám ekkor Nara kapitány az egyik kezét a fejéhez kapta, amire egyből felfigyeltem.
- Minden rendben, Nara taichou? - kérdezem kissé aggódva.
Majd nem sokkal utána mondta, hogy menjünk beljebb, én pedig bólintottam a szavaira, és követtem.
Nem tudtam bárki észre-e vette, de elég furának tartottam, hogy nyáron virágzik a sakura fa, amit a távolban láttunk magunk előtt. Egyelőre nem szóltam erről a furcsaságról senkinek, gondoltam úgy is ők is furcsának tartják.
Nem veszélyes annyira a helyzet, mi? Hát, az majd kiderül kapitány. Plusz, ennyi újonc tiszt vajon megtud oldani ilyen dolgot? - gondoltam magamban kicsit kételkedve.
Ekkor Ayumi igen érdekes dolgot mondott az erőtérről, és az összefüggésről a virágzó cseresznyefa között. Hát, nem igazán találta el, mert én erre nem gondoltam, hogy lehet összefüggés a kettő között. :o Neki úgy láttam vág az esze, mint a villanyborotva.
Mikor akartam volna szólni valamit, Amaya is egy érdekességet mondott, hogy idő manipulálásról lehet szó. Ezek után én sem bírtam ki, hogy szó nélkül hagyjam a dolgokat.
- Nem rossz egyikőtök ötlete sem szerintem. - közben bólintok mind a kettőjükre.
- De mi van, ha ez csak valami csel, amit valaki felállíthatott nekünk, hogy bedőljünk neki, esetleg csapdáról is szó lehet, nem de? Például elhitetik velünk, hogy semmi ártalmas nincs itt az erőtéren belül, de végül kiderülne, hogy legyengít minket esetleg, majd rajtunk ütnének? Erre gondolt valaki? - mondom komoly tekintettel az összeesküvés elméletem mindenkinek. Kissé lehet túlzásokba eshettem, de én mindig gondolok a lehető legrosszabbra is, hogy ne érjen meglepetés, és azonnal gyorsan tudjak reagálni az esetleges veszélyre, majd megoldást is találni rá villámgyorsan.
Mikor beljebb mentünk és egyre több lett a lelkek száma is, csak ámultam, milyen sok kóbor lélek van itt. Egyből mindent értettem, miért küldtek ide ki minket, csak azt furcsálltam, hogy a csudába lett ennyire sok lélek ezen a területen hirtelen. Egyből arra kezdtem gondolni, hogy itt egyre jobban bűzlik valami, de egyelőre ezt nem osztottam meg a többiekkel, mert már így is lehet a pokolba kívánnak, amiért a frászt hozom rájuk az elméleteimmel.


« Utoljára szerkesztve: 2016. Aug. 22, 16:17:18 írta Ishimaru Akira »

Karakterlap

Miwa Kyoko

Eltávozott karakterek

9. Osztag

*

9. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 500 / 15 000

Hozzászólások: 67

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Zöld és kék keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#0988a9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sakura bűvöletében
« Válasz #10 Dátum: 2016. Aug. 22, 23:57:14 »
A bemutatkozós rész gyorsan lezajlott, többnyire csak a keresztneveket jegyeztem meg,meg az arcokat próbáltam hozzájuk párosítani. Egyedül Harukival nem volt gond, lévén őt már az első napomon megismerhettem az osztaggyűlésen. Aztán elindultunk. Út közben Nara Taichou mindkét új leányzót megkörnyékezte csak annyira, hogy pár szót halljon róluk saját maga is. Na meg az újoncoknak az adja a legnagyobb biztonságérzetet az új környezetben, ha a kapitányuk érdeklődést mutat, meg sok más egyébről biztosítja őket. Aztán jönnek csak a magamfajta tisztek, hogy otthonnak érezhessék az osztagunkat a friss tagok. Tehát én majd csak később szerepelek 8)
Mindezek után nem gondoltam, hogy én is sarokba leszek szorítva kérdésekkel, de látom, semmi nem kerüli el Nara Taichou figyelmét. Nem vacilálok sokat, mert tudom, ha meg próbálom eltusolni, vagy csak egy kicsit halogatni a témát azzal megüthetem a bokámat. Természetesen a dolog máshogy ugyanolyan fontos, mint a jelenlegi küldetésünk. Ott nem az osztagtársaim életéről van szó, hanem az osztagunk egyik bevételforrásáról, valamint a megbízhatóságunkról, hogy márpedig időben adjuk le a híreket a magazinunkban.
- Elég lesz a Kyoko is, Taichou! Nos, izé... - Kezdek bele, mert akármennyire is döntöttem el ám, hogy elmondom, miért kerestem őt, a mondatot értelmesen összerakni nem sikerült előre. - Tudja Taichou, hogy a Seireitei Newsnál vagyok mostanában. - Nézek rá, talán ebből már kitalálhatta. - A szerkesztőségnek ma volt a határideje, hogy a mintapéldányt leadják. Az volt nálam. Ott hagytam Momo irodájában, mert úgy láttam, Taichou túl elfoglalt. Úgy látszik igazam volt, bár nem biztos hogy jó döntést hoztam, viszont elhagyni nem szerettem volna. - Nincs mit szépíteni, vállaltam a felelősséget, hogy Momohoz kerüljön az újság, a kapitány bácsi helyett. - Remélem ez az egész megoldódik hamar, és akkor még időben átnézheti. - Nem csak emiatt remélem, hogy gyorsan végzünk, hanem a többiek miatt is, akiknek nyoma veszett.
Akárhogy is reagál aztán Taichou erre a kis melodrámára részemről, megérkeztünk. Így aztán ha nagyon is haragszik, azt nem fogja elkezdeni levezetni rajtam, pláne nem mindenki szeme láttára. Ha pedig nem akkor fellélegezhetek egy kicsit.
Próbáltam kizárni az aggodalmat, ami sugárzott az újoncainkból, nem hiányzik, hogy rettegjek bármitől is. Addig hozok jó döntést, amíg hideg fejjel minden információt összeszedek, amúgy biztos fejjel mennék a falnak. Karom libabőrös, pedig nincsen hideg egyáltalán, sőt. Ideges vagyok, ennek ellenére sikerül lenyugodnom.
- Mielőtt nekilátnánk információt gyűjteni, nekem azért lenne még kérdésem, úgy Taichouhoz, mint Yoshikazu-kunhoz. - Kezdek bele, mert kérdésem akad bőven, és előbb az illetékesektől szeretném megérdeklődni, minthogy a szelektív figyelemmel rendelkező helyi lélekpopulációt faggassam. - Kerültek a lelkek regisztrációra a körzetben, vagy a többi körzetből érkeztek? - Ezt azért kérdezem, mert ha kimondottan csoportosan ide kerülnek a megtisztitásukat követően, akkor lehet valami a helyben, ami manipulálja a lelkek harmonikus elosztását a körzetek között. Vagy lehet arról is szó, hogy turisztikai hullám indult meg a körzetbe, talán tudat alatt. - Mennyire gyakori a sakura virágzásáról híres körzetben az, hogy nem idényben virágzik a fő látványosság? - Ha ennyire ekörül forog a helyiek élete, akkor minden bizonnyal az abnormalitások feltűnőbbek, ezen nincs mit szépíteni. Apropó abnormalitás… Taichou megfordul, visszasétál. Nekem is feltűnt valami, mintha hirtelen víz alá kerültem volna egyetlen pillanatra, pontosan ott, ahol megállt Taichou. Csak hogy én félvállról vettem, pedig nem lett volna szabad. Átkozom is érte magamat >-<
- Erőtér? - Elgondolkodtató, hogy egy erőtér, hogy engedhet minket be ennyire könnyen, persze erre az a válasz a legalkalmasabb, amit Taichou találgatott, miszerint bent ragadtak a társaink. - Tehát ez egy olyan erőtér, ami fogságba akar ejteni minket? - Taichout nézve kibukik belőlem az egyértelmű. - Vagy már meg is tette?
- Ishimaru-kun túl sok könyvet olvas.- Állapítom meg, miután végighallgattam a megannyi összeesküvés elméletet, amit Akira az idő töredék része alatt képes volt kitalálni. A szemeibe nézve jelentem ki a nyílvánvalót, hogy ettől megijed-e vagy sem, őszintén hidegen hagy, mert a beszélgetést ő irányította erre a témára. - Már benne vagyunk. - Egy pillanat fagyos komolyság után reflexszerűen elkacagom magam. - De az is megeshet - imitálom, ahogy letörlöm a könnyemet a szemem sarkából. - Hogy csak nagggyon becsiccsentettek, akik bejöttek. Biztos van itt valami erős kidou mester, aki azt szeretné, ha jól menne a helyiek sora. - Hát hogyne, ebből jó bevétel származhat, pláne ha pánik nem tör ki, s mint a mellékelt ábra mutatja, arról szó sincs. - Komolyra fordítva a szót, Ishimaru-kun, ne bocsátkozzon fölösleges találgatásokba. Ha bármi gond van, akkor ha mi nem is, de Nara Taichou észre fogja venni. Nála jobb erősítést nem is remélhetne az eltűnt csapat, de mi sem, ha neadj isten eltűnünk. Relax. - Elfordulok tőle, a többiek felé. - Ayumival értek egyet. - Jelentem ki, ahogy a zsebemből előkapom a jegyzetfüzetemet, és az apró tollamat. - Kollektíven menjünk, vagy váljunk kétfelé? - Direkt nem ajánlok többet annál, az nem lenne egészséges. A kicsi szívem Q.Q
- Az időmanipuláció se rossz amúgy. - Nem akartam egyértelműen kijelenteni, hogy mindenki más okosabb Akiránál, de valahol ezt gondolom. A lányok visznek mindent 8) - De hogy őszinte legyek, lehet régóta kísérleteznek már a fával, és mostanra érték el azt, hogy hosszabb ideig virágzik. Viszont a pollentől jobb lenne, ha egyelőre védenénk magunkat… Ötlet, hogy honnan szerezzünk gyorsan kendőt? Kérdezem, ahogy egyre beljebb megyünk a körzet belsejébe. Nem adok neki hangot, de meglep, ahogy hirtelen a semmiből emberek kezdenek megjelenni, és még mennyien!

« Utoljára szerkesztve: 2016. Aug. 23, 00:14:03 írta Miwa Kyoko »

Karakterlap

Nara Shiratori

Kapitány

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag kapitánya

Szint: 15.

Lélekenergia:

60% Complete
77 500 / 90 000

Hozzászólások: 158

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Halványkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Hayakawa Tasumi

Post szín:
#2256F2


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sakura bűvöletében
« Válasz #11 Dátum: 2016. Aug. 23, 19:03:53 »
Mindenkivel sikerült pár szót váltanom még mielőtt ténylegesen neki álltunk volna a feladatunk megoldásának. Ugyan sietségben vagyunk valamennyire, de annyira azért nem, hogy lóhalálában kellene futnunk.
- Értem. Semmi baj, nem tettél semmi rosszat. - válaszoltam Ishimaru-kunnak, hogy ne érezze rosszul magát, hogy idehozott egy újoncot. Eggyel több vagy kevesebb nem probléma, sőt talán jobb is, ha minél előbb beletanul a shinigami szakmába.
- Ez is szép cél, bár nem lesz egyszerű, de azért sok sikert hozzá. - próbáltam néhány bátorító szót mondani, bár nem tudom mennyire sikerült. Lehet, nem mindig fogalmazok a legjobban és félreérthetik, amit mondok, de nem a rossz szándék vezérel.
- Áh. Jól döntöttél Kyoko, akkor majd Momonál fogom keresni. - ahogy nekikezdett már azt hittem valami baj történt az újságnál, ezért megnyugodtam, amikor elmondta, hogy csak a mintapéldányt akarta odaadni nekem. Bár szerintem nem volt erre szükség, be tudtam volna érte menni én is, ha szólnak, hogy kész van, ha pedig dolgom van, mint most, akkor később is tudok róla.
Nem sokkal, hogy beértünk a körzetbe, találtam is egy erőteret, ami mindenki számára meglepetés volt, egyikünk sem számított rá, hogy lesz itt valami ilyesmi.
- Nem lehet így megállapítani egy erőtérnél, hogy mire képes, de mivel belülről meg lehetett fogni, míg kintről minden gond nélkül átmentünk rajta, ezért valószínű, hogy nem lehet kimenni rajta. De szerintem át tudnám törni, viszont azzal nem feltétlen oldaná meg a problémát, lehet, hogy később ugyanúgy fel lenne állítva. A forrást kell megtalálni és gyökerestől megszüntetni a problémát. - fejtettem ki a véleményemet az erőtérről, és hogy mit kellene most csinálnunk. De itt álldogálva nem oldunk meg semmit, valószínű, hogy bentebb találunk valamit ezzel kapcsolatban.
- Jól vagyok Ishimaru-kun, semmi bajom. - válaszoltam, majd el is vettem a kezem a fejemtől, amúgy sem kellett volna látniuk egy gyenge pillanatomban, de azért örültem, hogy aggódott miattam.
Már indulásra készen voltunk a körzeten beljebbre, amikor Kyoko megállított, hogy neki még lenne néhány kérdése, ezért rá figyeltem, meg persze Yoshikazu-san is. Miután meghallgattam a kérdéseket, úgy döntöttem, hogy Yoshikazu-sanra hagyom a válaszadás lehetőségét, ha már az előbb úgy belé fojtottam a szót.
- A lelkek számának növekedésének nagy részét a többi körzetből érkezettek teszik ki és elhanyagolható mennyisége azoknak, akiket ide küldtek. A fák nem idényben való virágzása pedig először történik tudtommal. - felelt Yoshikazu-san a kérdésekre, miután elővett néhány papírt az egyenruhájából, hogy onnan nézze az adatokat. Hirtelen nem tudtam, miért is lehet ez fontos, hogy honnan is jöttek a lelkek, de Kyokonak biztos lenne rá valami magyarázata, de inkább ráhagyom, én el se olvastam az adatokat, nem gondoltam, hogy fontos lehet. :roll:
Mindenki sziporkázott az ötletekkel, ezért büszke voltam rájuk és nem akartam csak szó nélkül bólogatni az ötletekre, néhány szót azért akartam mondani.
- Érdekes megállapítás Narazaki-san, talán ahogy a többiek mondták, meg kellene kérdezni a helyieket, hogy valóban ez a helyzet-e. Kidouval amúgy bármi lehetséges, és ha valóban időmanipuláló technikát használtak itt, akkor az illetőt el kell kapnunk, mert tiltott kidou használata törvényellenes. - legújabb tisztem felvetése eddig meg se fordult a fejemben, de valóban ez is lehetséges, nem szabad kizárni ezt az eshetőséget sem.
- Nem szabad elvetni Ishimaru-kun ötletét sem, hiszen túl keveset tudunk, így csak találgatni tudunk még. Ezért is maradtam itt és nem mentem vissza az osztaghoz. Nem tudhatjuk, hogy az eddig történtek nem csak egy nagyobb tervnek az előszele. - védtem meg Ishimaru-kun ötletét, mert akármi lehetséges, amíg nem valami teljesen valótlan ötlettel állít elő valaki, addig mindegyik benne van a pakliban. Viszont ezektől az ötletektől megint egy kicsit aggódni kezdtem a tisztek miatt és tenni akartam valamit, de nem akartam átvenni a stafétát az újonc tisztjeimtől, így valamit ki kellett találnom.
- Yoshikazu-san, jól van? Olyan sápadtnak tűnik. - ahogy haladtunk beljebb, megállítottam a tisztemet, majd a vállára tettem a kezemet. Az érzelemmentes arckifejezését most egy kicsit kihasználom, bár lehet nem fog nagyon neki örülni.
- Jól vagyok… - próbálta menteni magát Yoshikazu-san, de nem nagyon akartam neki időt adni, hogy meggyőzzön róla, egyből akcióba akartam lépni.
- Szerzek az egyik házból egy kis vizet, addig maradjatok itt. És ha már ott vagyok, megnézem, mit tehetek a kendő ügyben. - nem hagytam esélyt senkinek, hogy ellenkezzen, már be is vetettem magam egy shunpoval a házak közé. Nem lenne jó, ha elszakadnánk egymástól, ezért is kell ott maradniuk, ahol megálltunk, hogy rájuk tudjak majd találni. Errefelé már többen járkálnak az utcán, nem lehet nehéz elkeveredni egymástól.
Amikor kikerültem a csapat látómezejéből egyből megidéztem az Urufu Renritsuval pár farkast és megszagoltattam velük a kezemet, amivel megérintettem Yoshikazu-sant. Persze nem Yoshikazu-sant akartam megkerestetni velük, hanem ehhez hasonló illatokat kövessenek, hiszen a 9. osztag barakkjaiban élőknek hasonló illatuk van, hacsak nem használ valaki parfümöt. Ha túl sokáig vannak távol a farkasok, akkor valami történhetett a tisztekkel, vagy pedig már nincsenek itt. Ha pedig vissza jönnek, akkor megtalálták őket, vagy egy helyet, ahol véget ér az illatuk és nem tudnak közelebb menni a forráshoz.
Miután útnak indultak a farkasok az első szimpatikus házba bementem és egy öregebb nénitől kértem a szükséges dolgokból, természetesen nem ingyen kértem ott hagytam nála néhány Kant fizetségképpen. És amint megbizonyosodtam róla, hogy a tisztjeim megvannak, visszamentem a többiekhez. Nem telt el pár percnél több idő, míg távol voltam, így nagy változás nem történhetett a csapattal. Visszaérve odaadtam Yoshikazu-sannak a vizet, majd Kyokonak a szerzett kendőket.
- Nekem nem kell kendő, megleszek nélküle. - ha valami olyan erős, hogy hasson rám, akkor egy kendő sem fog rajta segíteni, így nincs rá szükségem. - Akkor most kérdezősködés? - kérdeztem a többiek felé nézve, ha már többeknek is ez volt az ötlete. Én úgyis csak a háttérben leszek, de azért elősegíthetem a gyorsabb döntéseket.
- Nara taichou, én megnézném a sakura fát közelebbről. - szólalt meg Yoshikazu-san, hogy ő kérdezgetés helyett mást csinálna. Nem akartam megkérdezni tőle, hogy már jobban van-e, hiszen nem is volt semmi baja, csak én találtam ki, így amiért nem ellenkezett nagyon, mehet, ahova szeretne. Meg amúgy is mehetne, mindenki elég érett már, hogy eldöntse, mit akar csinálni.
- Akkor a csapat egy része kérdezgeti a helyieket, aki pedig inkább Yoshikazu-sannal akar tartani a fához, az mehet vele. Ha a kérdezősködéssel végeztünk, majd ott találkozunk, az a legalább egy biztos pont. - foglaltam össze a tervet és mindenki neki láthatott annak, amit választott. Én a kérdezők közelében maradtam és figyeltem, ki mit kérdez, és milyen válaszokat kap.

(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2016. Dec. 06, 19:23:37 írta Nara Shiratori »

Karakterlap

Shiranui Haruki

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag 4. tisztje

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
25 000 / 30 000

Hozzászólások: 28

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Világos zöld

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#438B33


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sakura bűvöletében
« Válasz #12 Dátum: 2016. Aug. 23, 19:08:46 »
Shiratori-sama nem haragudott rám, amiért elkevertem fontos iratokat, ezért kifejezetten örültem és már nem is volt bűntudatom, hogy rosszat csináltam. De nem csak velem foglalkozik, hanem mindenkivel, nem véletlen Shiratori-sama a legjobb kapitány.
Amint haladtunk célunk felé, egyik lépés megtételekor olyan érzésem támadt, mintha átmentem volna valamin, de mivel nem láttam semmit az utamban, így elhessegettem ezt az érzést, biztos csak képzelődtem. Shiratori-sama viszont megállt és visszament a csapat mögé, majd felfedezett egy eddig láthatatlan erőteret, amin átjöttünk. Vagyis ez volt az, amit éreztem, csak nem jöttem volna rá magamról, de Shiratori-samának egy ilyen meg se kottyan.
Többeknek volt ötlete, hogy mi is folyik ebben a körzetben, de én csak figyeltem nem mondtam semmit, én már bizonyítottam Shiratori-samának, most rajtuk a sor, hogy ezt tegyék. Talán jobban zavart volna, ha csak egyiküknek van egy épkézláb ötlete, mert akkor Shiratori-sama biztos külön megdicsérte volna, és akkor nem biztos, hogy vissza tudtam volna fogni magamat és én is belelendüljek a nyomozásba.
De ezt nem tehetem, hiszen Shiratori-sama sem teszi és ő is csak akkor akar beavatkozni, ha szükség lesz az erejére. Ezt viszont én nem akarom, hogy beavatkozzon, előtte majd én próbálom megoldani a dolgot, ha szükséges, és ha majd én is elbukok, ami nem fog bekövetkezni, majd csak akkor hagyom közbelépni.
- Ha Shiratori-sama azt mondja, hogy rosszul nézel ki, akkor biztos, hogy így van. - siettem oda Shiratori-sama mellé, amikor észrevette, hogy Yoshikazu rosszul van. Ebből is látszik, hogy mennyire figyel Shiratori-sama a tisztjei, a többi kapitány is követhetné a példáját. Miután elment vízért, továbbra is ott maradtam, ha véletlenül összeesne Yoshikazu, akkor el tudjam kapni. Biztos nem örülne Shiratori-sama, ha visszaérne, hogy még rosszabb állapotban van, mint mielőtt elment.
Nem is telt sok időbe, hogy visszaérjen Shiratori-sama, bár szerintem nem volt rá szükség, hogy a kapitány menjen személyesen, engem is küldhetett volna, felesleges ilyen feladatokkal bemocskolnia a kezét.
- Haruki is a cseresznyefához megy. - jeleztem Shiratori-samának, bár ez szinte már egyértelmű, hiszen én növényszakértő vagyok. Nem hagytam, hogy Yoshikazu menjen elől, én törtem előre, hogy ő a hátam mögött legyen. Elég sok volt a lélek erre felé, így kerülgetni kellett őket, mielőtt odaértünk volna egy parkosabb részhez, ahol is több cseresznyefa is volt. Két sorban voltak elrendezve kisebb, kevésbé dúsabb virágú fák, majd a két sor végén körülbelül a kettőtől egyenlő távolságra, egy hatalmas, dús lombkoronájú cseresznyefa, amit már a távolból is láttunk, de közelebbről még nagyobbnak tűnik, mint gondoltam.
Ahogy a kisebb fák közötti úton haladok végig, hogy még közelebb menjek a nagyobbhoz, már a távolból továbbra is szemléltem a nagyságát. Amint közelebb értem és nézelődtem egy ideig, feltűnt, hogy egy nő valamit csinál a fa törzsénél, de tőlünk nézve a másik oldalon, éppen hogy nem takarja el a fa, mert egy kisebb balrább helyezkedik el. Gyanúsnak tűnt, ezért egyből odamentem, hogy megnézzem, mit csinál.
Közelebbről már láttam, hogy egy virág volt nála, amit a már felásott földbe akart elültetni a fa tövében. Ezzel nem is lett volna gond, ha valaki más találja meg, de balszerencséjére velem akadt össze és én értek ahhoz, amit csinálok.
- Az árvácskának ennél sokkal naposabb helyre van szüksége. Nem egy fa tövébe kellene ültetni. - mondtam meg neki a magamét, amire elég meglepődött arcot vágott, biztos, hogy nem is ért a virágokhoz.
- Bocsánat, nem tudtam. - meglepődöttsége után, talán bűnbánóra változott az arckifejezése, majd arrébb rakta az elültetendő virágot és megütögette a felásott földet, hogy megint egyenes legyen. Felállt és a virágjával tovább is állt, miután egy kisebb meghajlást intézett felém.
Amíg Shiratori-samáékra várok, még jobban szétnézek, hátha valami hasznosabbat is találok. Bár nem nagyon akarok segíteni, de azért egy-két kisebb nyom talán belefér. Kár, hogy nem tudom befolyásolni, hogy milyen nyomot is találok. :/

(click to show/hide)

Karakterlap

Fuchida Ayumi

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
18 000 / 30 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#7d7d7d || #e1d1b8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sakura bűvöletében
« Válasz #13 Dátum: 2016. Aug. 25, 23:44:31 »
Nagyon meglepődtem, mikor Akira azt mondtam, hogy Amaya-t nem ismeri korábbról, mivel teljesen úgy néztek ki, mintha nem hogy ismernék egymást, de nagyon is jóba lennének. Mindenesetre nagyon örültem, hogy nem csak Ayuta-val vagyunk újak, hanem tényleg Akira és Amaya is sorstársaink. Újoncok pedig tartsunk össze, és örülök, hogy Amaya is velünk tarthat.
- Tudja kapitány, nekem nincs különösebb indokom, miért lettem shinigami. A szüleim küldtek, én pedig örömmel jöttem. Ne tessék félreérteni, most már igenis vannak céljaim. Szeretnék hasznos tagja lenni a világnak, megvédeni másokat, segíteni azoknak, akik arra szorulnak. És...szeretnék egyre fentebb kerülni, és...egyszer kapitány lenni.
Magam is eléggé meglepődtem Amaya válaszán. Nincs különösebb célja, csupán hasznos szeretne lenni, és legvégső soron kapitányi rangot szeretne. Ezt pedig ilyen határozottan és nyugodtan kimondani tényleg nagy bátorságra vall. Elég határozott cél lehet számára. Én sosem törnék ilyen babérokra, egyrészt azért, mert nem lennék jó csapatvezető se, másrészt inkább másokat szeretek inkább támogatni és segíteni, és szerintem nem lennék olyan erős, mint Nara Kapitány. Szóval Amaya igazán határozott és komoly, még ha egy kicsit bele is pirult, de így nagyon aranyos.
- Nem rossz egyikőtök ötlete sem szerintem. - bólintott mindkettőnk felé - De mi van, ha ez csak valami csel, amit valaki felállíthatott nekünk, hogy bedőljünk neki, esetleg csapdáról is szó lehet, nem de? Például elhitetik velünk, hogy semmi ártalmas nincs itt az erőtéren belül, de végül kiderülne, hogy legyengít minket esetleg, majd rajtunk ütnének? Erre gondolt valaki?
De Nara Kapitány azt mondta, hogy teljesen ártalmatlan. Mondjuk nekem is vannak fenntartásaim vele kapcsolatban, de akkor nem tűntek volna el az osztagtársaink. Kyoko viccelődése ilyen szinten eléggé megnyugtatott, hogy biztos csak elszaladt velük a ló és ez lehet az oka, hogy nem jelentketek.
- Komolyra fordítva a szót, Ishimaru-kun, ne bocsátkozzon fölösleges találgatásokba. Ha bármi gond van, akkor ha mi nem is, de Nara Taichou észre fogja venni. Nála jobb erősítést nem is remélhetne az eltűnt csapat, de mi sem, ha neadj isten eltűnünk. Relax. … Ayumival értek egyet.
Örültem annak is, hogy Akira megjegyezte, hogy nem is olyan rossz, amit mondtam. Kyoko pedig egyenesen egyetértett velem, aminek csak még jobban örültem. De tényleg nincs tőlünk jobb felmentő sereg.
- Nem lehet így megállapítani egy erőtérnél, hogy mire képes, de mivel belülről meg lehetett fogni, míg kintről minden gond nélkül átmentünk rajta, ezért valószínű, hogy nem lehet kimenni rajta. De szerintem át tudnám törni, viszont azzal nem feltétlen oldaná meg a problémát, lehet, hogy később ugyanúgy fel lenne állítva. A forrást kell megtalálni és gyökerestől megszüntetni a problémát.
Most én is elég nyugtalan lettem. Akkor mégsem olyan barátságos ez a védőfal. Amaya időmanipulálós és Akira összeesküvés ötlete elég valószínűbbnek gondolható, mint az én egyszerű és ártalmatlan logikám. Az időmanipulálás remélem nem igaz, mert nem fogom tudni megmagyarázni Ayuta-nak a késésemet. Ha itt 5 perc telik el, amíg kinn 3 év, akkor azt nem tudom, hogyan magyaráznám ki majd neki. Amit eddig láttunk, azokból én a fát jelölném meg, mint a védőfal epicentruma, de könnyen lehet, hogy nem az.
Én magam is láttam, hogy a Nara Kapitány a fejéhez kap, de Akira volt, aki rá is kérdezett, de egyből kapta is a megnyugtató választ miszerint nincs szerencsére semmi baja sem.
- De hogy őszinte legyek, lehet régóta kísérleteznek már a fával, és mostanra érték el azt, hogy hosszabb ideig virágzik. Viszont a pollentől jobb lenne, ha egyelőre védenénk magunkat… Ötlet, hogy honnan szerezzünk gyorsan kendőt?
Kyoko ötlete nagyon jó, és kendőt leginkább a ruhánk ujjából lehetne leghamarabb készíteni. Azonban nem akarom se magamat, sem mást elkeseríteni, de ha veszélyes a fa pollenje, akkor azt már könnyen beszívtuk. Még szerencse, hogy semmi ilyen allergiában nem szenvedek.
- A lelkek számának növekedésének nagy részét a többi körzetből érkezettek teszik ki és elhanyagolható mennyisége azoknak, akiket ide küldtek. A fák nem idényben való virágzása pedig először történik tudtommal.
Válaszolta Yoshikazu az igen frappáns kérdésre. Meglepett, hogy a fa rendkívüli virágzása csak mostanra vonatkozó újdonság. Ettől csak még határozottabban biztos vagyok abban, hogy a fának köze lehet az itt történtekhez és az erőtérhez. De remélem nem időmanipulálásról van szó. Nagyon komoly és tiltott technikáról van szó, amit Nara Kapitány szóvá is tett. De tényleg a nagyobb és gonoszabb terv előszele sem hangzik jól. Remélem, nem kell ilyen komoly dologra gondolni.
- Yoshikazu-san, jól van? Olyan sápadtnak tűnik.
Annak ellenére, hogy azt feleli, hogy jól van, tényleg elég sápadtnak tűnik. Meg is álltunk és Nara Kapitány elment vizet szerezni, és ha tud, akkor kendőt is. Elég hamar vissza is tér és mindent hozott. Yoshikazu egyből ki is jelenti, hogy ő a fához menne. Nem szívesen akarom egyedül elengedni, de én mégis a kérdezősködést mondtam és választanám. De szerencsére Haruki egyből jelentkezik, hogy vele menne, így megnyugodtam, hogy nem menne egyedül. A kendőt elvettem, de nem kötöttem fel, mivel nem akartam, hogy banditának nézzenek, meg ahogy mondtam, hogy ha baj, hogy beszívom a pollent, akkor már mindegy, mert beszívtam. Én meg akkor elhatároztam, hogy bele is kezdek a kérdezősködésbe.  Először egy öreg nénihez mentem oda.
- Kezit Csókolom! Bocsásson meg, de zavarhatom egy kicsit? Nem látott errefelé egy csoport Shinigami-t? ... - remélem nem kell magyaráznom kik is a Shinigami-k - Itt tetszik lakni? Nem tudja véletlenül, hogy miért jönnek ide olyan sokan?
- Persze, szoktam látni őket. Nem szoktam zavarni őket, biztos van jobb dolguk is, mint egy ilyen öregasszonnyal foglalkozni. … Itt-itt. Miért másért jönnének, mint cseresznyefa virágok miatt. Mindenki szereti őket.
- Éppenséggel mostanság gondoltam, mert az osztagomból néhányan nem jelentkeztek. De miért zavarná őket? Valami problémája adódott?
Pontosítottam egy kicsit. Különösebben nem tudom megvétózni, hogy az emberek azért jönnek ide, mert nagyon szeretik a cseresznyevirágzást. Már csak azért sem, mert én is nagyon szeretem.
- Nem tudom mindig követni a napokat, biztos mostanában is voltak itt. Tudja Aranyoskám, sokszor szokták itt a lelkek körülzsongani a shinigamikat, azért nem akarom én, meg már öreg is vagyok hozzá. Nem akarlak untatni a problémámmal, biztos van jobb dolgod is Aranyoskám. De különben csak az, mint mindenkinek, fáj a hátam meg hasonlók.
- Igen? Pedig nem is vagyunk olyan népszerűek. Miket szoktak kérdezni vagy kérni tőlük? … Nem tetszik untatni.
Igazán különleges, hogy az említéssel ellentétben még nem rohant le bennünket senki sem. Sem azért, hogy egy halom kérdést ránk uszítson, sem pedig azért, hogy feljelentse a szomszédot, hogy hangosan beszél. Sőt, mi vagyunk azok, akik beszélgetést kezdeményezünk. Untatni pedig végkép nem untatna, mert szívesen meghallgatom. Családomban is vannak öregebbek, akik szeretnek órákon keresztül egy történetet mesélni. Még akkor is, ha már százszor hallottuk.
- Lehet, hogy egy kicsit túloztam, nem is olyan sokszor veszik körül őket, de néha-néha megtörténik. Nem szoktunk semmit kérni, inkább csak figyelünk, mert olyanok vagytok nekünk, mint a hősök.
- Nagyon szépen köszönjük! Mindent megteszünk, hogy segíthessünk. ... Én is nagyon szépen köszön, hogy segített nekem. Most jelenleg a társaimat keressük, de ha gondolja, akkor visszajövök és segítek önnek. … Erőt és egészséget!
- Köszönöm Aranyoskám, de nem kell miattam fáradnod. Remélem, megtalálod a barátaidat.
- Köszönöm! ... Annyit még kérdezhetek, hogy az a hatalmas cseresznyefa, az mindig ilyen szépen virágzik?
- Persze, olyan szépek itt mindig a virágok.
- Itt az összes virág szép? Az nagyon csodás. Gondozza őket valaki? ... Bár én leginkább arra a hatalmas cseresznyefára gondoltam. - mutattam is az irányba - Ami most is olyan csodaszép, és virágjaival pompázik, hogy az nem is igaz. Pedig nincs is szezonja. Tetszik tudni, hogy mi lehet a virágzás titka? A mi kertünkben is van, de az nem bont ilyen szép virágokat. Mostanság pedig egyáltalán nem virágzik.
- Egy vagy két hete vettük észre, hogy elkezdett rügyezni a nagy cseresznyefa és pár nap után virágba is borult. Mintha valami csoda történt volna, én mondom neked. Mori bácsi gondozza őket az utca végéről, de már az unokái is besegítenek neki, mert nem bírja már a háta. Bosszankodott is egy kicsit, hogy megint lesz dolga.
- Akkor Mori bácsi tényleg egy csodás kertész. Fiatal unokái vannak? Itt az utca végén? - próbáltam megtudni, hogy pontosan hol is lakik - Megkérdezném mi a titka. Hátha én is virágba tudnám borítani a mi fánkat is. ... Milyen dolog miatt bosszankodott? Kártevők? A virágok szépségére nem lehet panasza.
- Ő nem csodás, ő sem tudja, hogy történhetett. Igen, mindkettő fess fiatalember. Ott ni. - mutat egy házra - Csak az idődet pocsékolnád Aranyoskám, nem tud az semmit. Csak kapálgat, meg öntöz, bárki meg tudja csinálni. De el is húzza a száját, ha csinálni kell valamit. Lusta vénember.
- Akkor morcos öreg bácsi, aki panaszkodik, de mindig megcsinálja a feladatát? - próbáltam az apró ellentmondásosságot megfejteni - Akkor esetleg a két ifjú lenne a kertművész?
- Ahogy mondod. … Nincs itt semmiféle kertművész, mondtam neked, hogy ez egy csoda. És jól is van ez így, mindenki boldog vele.
- Csoda? Semmi előjele nem volt? ... Nem a fiúk szorgos keze vagy hármuk csodás munkájának eredménye? Esetleg valaki nem fohászkodott ezért a csodáért?
- Ezért csoda, mert nem volt előjele. Mit tudnának ők hárman csinálni, nem varázslók. … Ki fohászkodna ilyenért? Eddig én sem gondoltam ilyenre korábban.
Szóval akkor a fiúknak nem magas a lélekenergiájuk, így nem tudnak Kidou-t használni, így sem a fát sem az erőteret nem hozhatták létre. Mindenesetre lehet nem ártana őket felkeresni. Mivel ők felelősek a növények gondozásáért, ezért ők sokkal inkább tisztában lehetnek azzal, hogy mi is történhetett. Az, hogy ki fohászkodna, leginkább olyan, akinek sokat érne újra a fa virágzása. Mondjuk olyan, aki a halálán van, vagy a kora, vagy a betegsége miatt, de még utoljára szeretné látni a fát virágba borulva, és ezért valaki mindent megtenne. De ezt nem említi.
- Értem. Nagyon szépen köszönöm a segítségét! … Még egyszer bocsánat a zavarásért és további szép napot kívánok!
- Szívesen. Nem zavartál. Neked is szép napot.
Még mondtam egy "Köszönöm!"-öt, és integettem a néninek. Ezután egy háromfős gyerekcsapathoz mentem oda kérdezősködni. A nagymamák és az öreg nénik a leg pletykásabbak és látnak mindent. Szerencsére ettől a nénitől is sok új dolgot tudtam meg, amit majd megoszthatok a többiekkel. A gyerekek pedig jó időben mindig lenn vannak és játszanak, és a különös dolgokra mindig felkapják a fejüket. Arról nem is beszélve, hogy elmondják az igazat. Szóval ők is tökéletes célpontok információ szerzés szempontjából.
- Sziasztok! Tudtok nekem segíteni? Shinigami társainkat keressük. Nem láttatok errefelé sétálni őket? ... Meg nem tudjátok véletlenül, hogy miért jönnek ide ilyen sokan? A fákon kívül van valami érdekes a környéken?
- Csókolom! - mondták egyszerre, amitől ha nem lenne fehér hajam, most megőszültem volna.
- Arra a park felé mentek páran. - mutat arra az irányba, amerre a fa néző csapat ment.
- Nagyon finom a sakura mochi!
- Meg van egy bunkerünk, bár nem ezért jönnek ide sokan, mert ez titok és te se mondd el senkinek, de nekünk az a kedvenc helyünk.
- De a fák a legnépszerűbbek erre.
- Rendben, nem árulom el senkinek sem. - mutattam, hogy úgy görbüljek meg - A parkban álló hatalmas fa tényleg figyelemre méltó, de úgy hallom, hogy szokatlan, hogy most virágzik. Ez igaz? Nem tudjátok, hogy miért virágozhat pont most?
- Igaz. A felnőttek azt mondják, hogy csoda történt és mindenki örül neki.
- Ti is így gondoljátok? Nem gondozta senki? Vagy nem történt mostanság valami érdekes vagy szokatlan? Úgy hallottam, hogy egy bácsi gondozza, de most már nem bírja és a két fiú unokája segít neki. Ismeritek őket? Esetlegesen nem különlegesek? 
A gyerekszáj igazmondóságára alapozva rákérdezek a bácsira is és az unokáira is, hogy esetleg nem-e magas a fiúk Lélekenergiája. Mármint nem-e képesek esetleg Kidou-t használni.
- Túl fárasztó a gondolkodás.
- Ha tudod a kérdésedre a választ, akkor minek kérdezed?
- Nem ismerjük őket, csak látásból, de nem csinálnak semmi különöset a fánál.
- Pontosan nem tudom, azért kérdem. Meg ti olyan vagányok vagytok, hogy biztos jobban tudjátok nálam. De akkor tényleg nem különlegesek? ... Esetleg tudtok olyat, aki igen? Vagy akinek nagyon fontos az a fa? Aki soha nem halasztaná el megnézni a fa virágzását?
- Ezt jól látod.
- Van jobb dolgunk is, mint folyton a fát nézni.
- Anyu azt mondta, hogy a bolonddal ne foglalkozzunk. Őt minden nap szoktuk ott látni.
- Jól mondja az anyukád. Jobb, ha nem foglalkoztok és mentek közelebb egy bolond emberhez. - helyeseltem - De nem tudjátok véletlenül megmondani, hogy mi a neve és merre lakik?
- Nem.
- De ha látod, nem lehet eltéveszteni. Mindenkinél rongyosabb ruhákat hord.
- Értem! Nagyon szépen köszönöm a segítségeteket. Sziasztok!
- Szívesen. Szia!
Integettek és én is mosolyogva intettem vissza nekik. A néni és a gyerekekkel való beszélgetés során elég érdekes információkra tettem szert, amit itt az ideje Nara Kapitánnyal megosztani. Ha esetleg nem lenne elég, akkor folytatom tovább, de most inkább Kapitányomhoz fordulok.
- Nara Kapitány! Megtudtam pár érdekességet, aminek lehet, utána kellene járni… Mori bácsi és a két fiú unokája felelős a növények gondozásáért, így ha történt valami furcsa a fával, akkor ők találkozhattak vele elsőként. Ha jól értettem, akkor nem rendelkeznek magasabb Lélekenergiával, hogy esetleg Kidou-t tudjanak használni. De szerintem érdekes lenne ellátogatni hozzájuk. - mutattam a nekem is megmutatott ház felé - Még akkor is, ha információk szerint osztagtársaink a fához mentek. Már csak azért is, mert a csapatunk egy része odament, így ha ott vannak, akkor tudunk velük ott találkozni. A másik egy szakadt ruhát viselő bolond, akinek se a nevét, se a lakhelyét nem tudtam meg, de ő sokszor nézi a fát, így akár ő is láthatott valamit. Elméletileg könnyen felismerhető. Mindenesetre a vendégek a csodás virágzás miatt jönnek ide. A helyiek úgy tartják, hogy a virágzást csakis egy csoda okozhatta. Nara Kapitánynak mi a véleménye? Merre induljunk?
Nagy kerek, kék szemeimmel néztem rám és pislogtam. Nem tudom mit fog felelni, vagy éppen a többieknek még mit sikerült kideríteniük, vagy éppen kihez mentek oda kérdéseikkel. Mindenesetre nem tartom eredménytelennek. Mondjuk, hogy meg is találtam azokat, akiktől akár még többet is megtudhatunk. Talán Mori bácsi pontosan is tudhatja, hogy ki lehet a szakadtruhás bolond, aki a fát szokta nézni. Bár könnyen lehet, hogy említésem alapján egyből majd a fához fogunk menni, mivel társaink is elméletileg oda mentek. Ha elindulunk a fához, akkor a biztonság kedvéért a kendőt felkötöm az arcom elé. Bár könnyen lehet, hogy semmit sem fog érni.




Karakterlap

Narazaki Amaya

Tiszteletbeli tag

9. Osztag

*

Shinigami

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 80

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 7 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tengerkék

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Amikor a varázslat elszáll, a valóság megmarad"

Post szín:
#CF74ED


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sakura bűvöletében
« Válasz #14 Dátum: 2016. Aug. 31, 09:39:28 »
Akármennyire is igyekeztem határozott arcot varázsolni magamra, valahogy nem ment. Egy ilyen kijelentés igencsak furcsa mód tetszhet bárkinek, aki netán meghallotta, hiszen egy magamfajta újonc hogy is képzelődhet kapitányi rangról. Nara kapitány hangjában is fenntartást véltem felfedezni...habár lehet csak képzelődtem, hogy már belehallom a saját véleményemet mások mondandójába. Én ugyanis igencsak lehetetlen célnak láttam, de végső soron azzal, hogy magasra tettem a mércét, keményebben fogok dolgozni, így ha kapitány nem is, de erős shinigami válhat belőlem.
- Köszönöm...kapitány. - mormoltam magam elé. Nem terveztem amúgy ezt a célom bárkinek is a tudomására adni, de úgy éreztem, hogy a kapitányomnak őszintén kell válaszolnom, hogy megbízhasson bennem, tehát így is tettem.
Ishimaru-san kezdett kiakasztani. Sikerült mindig rám hoznia a frászt, nem mintha direkt csinálta volna, könnyen ki lehetett találni, hogy igencsak a legrosszabbakra gondol mindig...igazi pesszimista. Nagyot sóhajtottam, és Nara taichoura pillantottam. A jelenléte megnyugtatott. Érdekes volt hallani a többiek ötletét, ahogy a kapitány reakcióját is. Egy ötletet sem volt hajlandó elvetni, ami miatt egyre szimpatikusabb személlyé vállt a szememben. Nem mintha befolyásolna engem az, hogy épp egy tapló a kapitány, vagy egy kedves személy...hiszen az alárendeltje vagyok, minden parancsot teljesítek. De azért örültem, hogy a taichou ilyen pozitív jellem. Komoly diskurzus alakult ki, hogy mitévők is legyünk, Nara-sama ugyanis úgy döntött, ránk bízza a feladatot, ő csak amolyan bébiszittert játszik.
Furcsállottam a kérdést, semmi különöset sem láttam Yoshikazu-sanon, bár ez lehet csak azért volt, mert alig ismertem, így biztos elkerülte valami a figyelmemet. Amikor a kapitányúr elindulni készült odaszóltam neki halkan.
- Segítsek uram? - de mire kimondtam, igazából a levegőnek beszéltem. Rettenetesen gyors volt.
- Biztos minden rendben, Yoshikazu-san? - kérdeztem aggódva.
A kendőt nem fogadtam el, több okból sem.
- Szerintem nem kéne felvenni a kendőket. Ha itt van valami a levegőben, akkor azt már beszívtuk, és kendővel az arcunkon nem leszünk valami bizalomgerjesztő látvány sem. Szívesebben beszélnek az emberek olyanokkal, akiknek látják az arcát, jobban megbíznak benne, ha úgy tetszik. De ez csak egy tipp. - mutattam a kezemmel, hogy csak egy icipici tippecske akart volna ez lenni. Mindenesetre én inkább Yoshikazu-sannal tartottam, hogy megvizsgáljuk a fát. Haruki-san jelenlétében, vagyis inkább vezetése alatt mentünk a fához. Egy nőt pillantottunk meg, és követtem Harukit, majd mikor megállt, pár lépésnyire én is mögötte. Az egy dolog, hogy a nőt meglepte a kioktatás, de engem ugyanúgy érintett. Bár tény, hogy teljes mértékben igaza volt, nem igazán értettem, hogy ez miért is ennyire fontos, hiszen nem kertészkedni voltunk itt. A nő csendben el is oldalgott...megértettem. Felpillantottam a nagy fára, és összeráncoltam az arcomat. Valami nem stimmelt itt, de bizonyítékok híján üres találgatásokba kár lenne megint belebocsájtkozni.