Ichiro vs Hiraoka

[Yochike Hiraoka]

Edzeni...Edzeni...Edzeni… Gyakorlás és türelem. Ez kell ahhoz, hogy erősebb legyél.
Na és persze az ép mentalitás… Vagy legalábbis általában. Kicsit ideje erősíteni, szóval megfogom magamat, és kimegyek arra a bizonyos rétre, amit annyira szeretek és igazából ott van Seireiteiben. Körülbül tíz-húsz...harminc…. sok méter széles ( 150) és hasonlóan hosszú is. Szeretem a füvet, ami körülbelűl tíz centiméter hosszú. Az egyik szélében van egy nagyobb hasadék is, amiben könnyen bele lehet esni, és az bizony nem fog jót tenni.  Egy jó száz méter hosszú lehet. Nem sokan járnak erre.
Ezt a helyet Rinnel használtam elsőnek edzésre… Emlékszem majdnem mindenre. Mondjuk lehet, hogy azért mert nem is olyan rég volt, de akkor is. Hmmm, olyan rég találkoztam azzal a 11. osztagos nőszeméllyel. Egy találkát össze kellene majd hoznunk.
Tűnődök ezen, miközben az edzés helyszínére igyekszem. Egy kis séta-fika és elmélkedés után megérkezem arra a bizonyos rétre, amerre tartottam. Hoztam magammal 2 kis “fakardot”, hogyha úgy adódna a helyzet, hogy edző partmerem lenne. A kis kiegészítőim ( Suji anpuri és a Shunpo ampu ) hiszen ki tudja, hogy mikor-micsoda történhet és a legrosszabbra is számítani kell. 
Nosza, ideértünk! Akkor melegítsünk be! Elkezdem a szokásos bemelegítés, nyújtózkodást. Egy kicsit még urgrálok is, hogy gyorsabban bemelegedjek. Megtörtént! Érzem, hogy készen vagyok az edzésre. A biztonság kedvéért, lenyomok még néhány fektvőtámaszt, ami húsz egyforma darabra sikerült.  Felállok. Az a felállás kicsit… Na jó, nagyon túl jól sikerült, mivel egyből kézre is álltam, majd sétáltam egy bő húsz métert.
Miután ezzel is készen vagyok, gyakorló néhány rúgást, ütést a levegőbe. Erősen, magabiztosan, stabilan. Néhány kombót is próbálok összerakni. Az a gond, hogy az én közelharci stílusomra egyedül nem lehet edzeni vagy legalábbis nehéz. Így az ilyen alap mozdulatokat gyakorlom.
Felemelem a jobb lábamat, rúgok egyet láb, derék, majd fej magasságba úgy, hogy végig a bal lábam támaszában maradok, miközben kicsit hátrébbdőlök, hogy biztos támaszom legyen. Ezt megcsinálom legalább négyszer, egyre gyorsabban, aztán befejezem, majd a szimpla ütés és rúgás gyakorlatok folytatódnak.

[Fon Kouhei]

A tegnapi edzés után izomláztól szenvedve feküdtem az ágyamban még az ébredésem után követő tíz percben is. Olyan jó érzés volt egy kicsit fetrengeni és nyújtózkodni. Nem igazán szoktam ilyet csinálni mert általában az ébredést követő fél percben már ugrok ki és öltözködök, hogy mehessem kaszabolni a bábokat meg miegyebeket amik éppen az edzéshez vannak.
Miután kilustálkodtam magam, ami tényleg nem a szokásom kimásztam és felöltöttem magamra a megszokott shinigami egyenruhát és hű társamat az oldalamra kötöttem. Sajnos még mindig nem kerültem hozzá közelebb mióta meg tudtam a nevét ezért igazán használni se tudom igazi erejét. Egyelőre még mindig olyan, mint egy szokványos katana mondjuk azzal legalább jól bánok hála a sok edzésnek.
Miután minden előkészületet elvégeztem, hogy kitehessem az utcára a lábamat eszembe jutott, hogy a mai napra nem terveztem edzést. Mostanában rájöttem, hogy jobban fejlődik az izomzatom és mindenem, ha minden edzős nap után tartok egy pihenőnapot. Visszasétáltam az ágyam mellett található szekrényhez és lekaptam egy félliteres kis üveget, amiben másik hű társam a saké lötyögött. Széles mosolyra húzódott a szám majd most már végleg úgy éreztem elindulhatok.
Az osztag területén nem igazán futottam bele emberekbe biztos mindenki az edzőteremben volt vagy éppen szolgálatban volt. 
Már vagy fél órája battyogtam, amikor rájöttem, hogy elhagytam az osztag területét és sikerült eltévednem. Sajnos még mindig nem ismertem olyan jól a környéket, mint kellett volna.. bátorításképp kortyoltam egyet a nálam lévő sakebol és továbbsétáltam. Gőzöm se volt arról, hogy pontosan hol vagyok és éppen hova megyek csak sétáltam még azzal se foglalkoztam, hogy mégis hogyan fogok hazakeveredni, hiszen a visszautat se tudom.
Eltelt ismét fél óra amikor egy réten találtam magam. A jó isten se tudná megmondani, hogy mégis hogyan kerültem oda de nyugisnak tűnt a terep ezért a réten battyogtam tovább egészen addig amíg meg nem láttam egy kézen álló majd összevissza rúgkapáló és csapkodó figurát.  Nem tudom miért de megtetszett amit csinál ezért közelebb merészkedtem hozzá.
- Hali.. fingom sincs, hogy ki vagy és, hogy pontosan hol is vagyok, de ezekkel a mozdulatokkal már felérsz egy cirkuszi mutatványos szintjére..- szólalok meg az átlagosan bántó modoromban majd ismét belekortyolok a sakemba. Szomorúan vettem észre, hogy elfogyott én pedig éreztem, hogy egy kicsit szédelgek. De ha ez nem lett volna elég kéztetést éreztem, hogy szétszablajak valamit vagy valakit.. ebben az esetben az előttem álló szerencsétlent. Előkúzom kardomat és a hegyével rámutatok..
- Ezzel lehet normálisan harcolni.. meg is mutatom.. védd magad..- mondom széles mosollyal az arcomon. Egy shunpo segítségével letudom a kettőnk közt lévő távolságot és az oldalamtól  felfele indítok egy vágást de még mielőtt bármoihez is közel kerülne a fegyverem gyorsan megfordítom így ha be is talál a tompa felével találja szemben magát a srác. hiszen mégse ölhetem meg egyből egy csapással..
- Bocsika, de ilye a természetem. Jobb, ha kardot rántasz. Remélem, tudsz harcolni mert ha nem szomorú leszek..- mondom komoran majd hátrébb shunpozok és a jobbkezemben tartva leengedem magam mellé a kardomat.

[Yochike Hiraoka]

Edzés közepette egy kellemetlen alak oda kecmergett hozzám, és “beszologatott”. Nem igazán hatottak meg a szavai… Helyette inkább csak mosolyogtam. Bár nem igazán reagáltam többet arra, hogy le cirkuszi mutatványozott.  Belekortyolt a szakés üvegbe, amit a kezében tart.  Az ilyen fazonoktól akármi kitelik, ezért nem lankad a figyelmem, nem-e megtámad. Hiszen nem csak, hogy modortalan… még részeges is és ebből kifolyólag nem feltétlen beszámítható.  Nemsokára ez az elképzelésem be is igazolódott.
Támadni fog! Futott át az agyamon a gondolat, majd a vágását úgy védem ki, hogy neki  hátrébb ugrok eggyel.  Az ilyen kiszámítható és egyoldalú támadásokat egyszerű kivédeni, még akkor is, ha nem sokon múlt, de nem is kevesen. 
A próbálkozásán elmosolyodok, de nem a gúnyos mosoly, hanem inkább a tüzes, fellángolós mosoly lett az arcomon.  A srác biztosan a 11. Osztag tagja… más nem is lehet. 
-Tudok-e harcolni? Ugyan már… Derítsd ki! - Kacsintok neki. Miközben leereszti a kardját és úgy látom, hogy már függőlegesben van, a mutató és középső ujjammal rámutatva, az ő háta mögé kötöm a kezeit, majd ha ez sikerül, előhúzom a kardomat oda shunpozok hozzá, majd a hozuri képességemnek köszönhetően úgy próbálom megvágni az arcát, hogy éppen csak megkarcoljam, majd azt mondanám, hogy “Látod? Most meg is ölhettelek volna.”   Ha látnám, hogy úgy mozdul, hogy még a végén véletlenül is komolyabb sebzést okoznák neki, mint amit kellene, akkor a kardot visszahúzom és inkább rúgok egyet.
Azonban, ha nem sikerülne lekötözni a kezeit, vagy mielőtt kihúznám a kardomat valahogyan feloldaná, akkor védekező állásba váltok és várom a támadását. A kardomat nem húzom még elő, ez esetben ez még ráér. A támadásától függően fogok kereszt támadásokat is alkalmazni. Vajon mennyire képzett a kedves “edzőtárs”? Meg fog majd tudni lepni valamivel? Remélem nem fog bekattani, vagy valami.  Talán még ismeretségre is szert tehetek, ami igazából már rám fér… Nem sok barátom van, sőt! Inkább azt mondanám, hogy csak ismerőseim vannak.

[Fon Kouhei]

A kardom célt téveszt, ugyanis a bohóc lazán elkerüli, ami várható is volt hiszen olyan látványos volt a mozdulatom, hogy még egy macska is tudná, hogy mire készülök.  Mondjuk kicsit gáz lett volna ha már ez eltalálja és kidől mert attól függetlenül, hogy a kardom tompa felével suhintottam felé erőt azt vittem bele biztos ami biztos alapon.
Miközben eresztettem lefele kardomat hallottam, hogy mond valamit arról, hogy tud harcolni vagy legalábbis valami hasonló, de igazából a lényeges része a derítsd kiben rejlik ugyanis szeretem kideríteni mit tud az ellenfelem még ha az a testi épségem károsodásával is jár. Ahogyan ennek a gondolatmenetnek a végére értem csak annyira lettem figyelmes, hogy a kezeim a hátam mögé kerültek és nem tudom előrehúzni.. hmm..
- Most félsz vagy csak nem szereted a tiszta küzdelmet? – teszem fel a nagy kérdést amikor hirtelen előttem terem és a kardjával szó szerint arcon vág aminek következtében egy pici vágás keletkezik az arcomon.. ~ Hmm.. egész gyors.. viszont ezzel a trükkel, hogy hátrakötötte a kezem inkább szánalmas a szememben ~ gondolkoztam  mikor megéreztem, hogy egy apró vércsepp indult útjára az eddig sérülésmentes arcomon. Ő az egyetlen aki eddig megvágta az arcomat valahogy mindig sikerült megóvnom. De szerencsére nyoma nemhiszem, hogy marad mert annyira nem volt nagy vágás.
A fejemet balra eldöntöm aminek következtében a szám felé kezd el folyni saját vérem és mosolygok miközben hallgatom, hogy meg is ölhetett volna. Nos milyen mókás egy ember. Cirkuszi mutatványokkal kápráztatja el a magányos fűszálakat hátha valaki megtapsolja aztán egy elég gusztustalan módszerrel használhatatlanná teszi a kezemet és csak megkarcolja az arcomat, de Ő azért megölhetett volna.
- Tény, de mégsem tetted és valószínűleg ez volt a rossz döntés. - mondom még szélesebb mosollyal az arcomon majd kinyújtom a nyelvem és lenyalom a szám közelébe érkező vércseppet. Vas ízű volt erőteljesen viszont teljesen beindultam Tőle. Éreztem minden sejtemben a vágyat, hogy harcoljak, és csak harcoljak.
- Tudod. Büszke lehetsz magadra. Tény, hogy elég szánalmas dolog volt ez a kéz hátrakötős dolog de sikerült egy apró vágást ejtened az arcomra. Ami azért olyan különleges és figyelemre méltó mert Te vagy eddig az egyetlen akinek ez sikerült. – mondom majd egy kicsit szabadjára engedem a lélekenergiámat és megtöröm nagy erőfeszítéssel az engem lefogó nem is tudom milyen csúnya dolgot ami következtében Ő valószínűleg hátrább lép neghogy meglepetés érje.  - Most pedig védd magad ha tudod. – mondom ismét egy széles mosollyal az arcomon majd két kézbe fogom lélekölőm, hátrébb ugrok ha Ő nem lépett volna arrébb majd a térdeimet egy kicsit behajtom mindkét térdemet ezért valószínűleg úgy nézek ki mint aki éppen a klotyóra akar leülni majd  egy nagy levegővétel kíséretében bemozdulok mintha előrelódulnék de egyből vissza is helyezem a súlypontomat a hátsó lábamra majd elengedem egyik kézzel a kardomat és a Kensei* nevezetű technikával csapok felé.   

(click to show/hide)

*Használatával megnöveszthető a kard csapásának sebzése. Tehát a méterekkel messzebb lévő ellenfélen hogy vágást mérhessünk rá, csak suhintanunk kell. Az ellenfél és a használó közötti távolság maximum 5 méter lehet.

[Yochike Hiraoka]

A támadásom sikeres volt! Hátrakötöttem a kezeit és meg is tudtam vágni. Viszont a reakciója nagyon nem tetszett…
-Te meg miről beszélsz?! A harcban nem mondhatsz ilyeneket! Nem tiszta harc az lenne, hogyha tökön rúgnálak, vagy valami alajs ságot használnák…  Ha ez neked aljasság, és csak nyavajogni tudsz, akkor még nem értél meg egy igazi harcra….   - Mondom elsőnek, dinamikusan, olyan “lekiabálosan”, majd a csalódottan fejezem be a beszédemet.
Végülis, nem értem… Talán ő nem-Most, hogyha  lenne jó a kidoukban? De ez akkor sem jelenti az, hogy ez egy “aljas húzás” volt. - Ha én a kidouban vagyok jeles, az ellenfél meg a kard forgatásban akkor nem kérhetem meg, hogy csak kidout használjon-. Ha az előző mondatommal valami kifogása lenne, akkor ezeket a gondolatmeneteket is elmondom neki.
-Nincs okom megölni téged, pedig hidd el… Hidegvérrel megtenném. Lényegében, nem akarok bajba keveredni csak azért, mert  megöllek… Mi hasznom lenne belőle? -  A mondat teljesen nyugodtan mondom… már-már ilyesztően nyugogtan beszélek arról, hogy simán megölném, hogyha arról volna szó és úgy hozná az alkalom.
Feloldom a technikámat, majd hátrébbugrok. 
-Büszke lehetek magamra? Ugyan már…- Mondom nyugodtan, ereszkedő hangsúllyal, majd felnevetek. - Hiszen nem is volt olyan nagy dolog! - Nevetek hangosan és kissé idegesítően.
-Na gyere! - Szólok vissza erőteljesen a védekezés felszólítására, majd a kardommal védekező állást veszek fel. Az ellenfél furcsa mozdulatokat tesz. Képzeletbeli WC? Mit csinálhat? Két kézben fogja a fegyverét, ami a halál istenek már-már jelképe, baj társa, amit olyan nagy becsben tartanak, tartunk. A lélekölő…  Vajon mire készülhet?
Későn veszem észre, hogy mit is akar, de még éppen hogy időben hátraugrok. Annyira közel volt ez a támadás, hogy az arcomat is megvágta, körülbelűl ugyan ott, ahol  neki is sebe van, csak az enyém függőlegesebb vágás, míg az övé vízszintes. 
-Nem rossz, na de ez szerintem aljasabb húzás, mint az, hogy kidoukat használok, nem gondolod? - Nem is sejti még, hogy ez a képesség az én zsebemben is ott rejtőzik. A kardomat félkezemben leeresztem, majd olyan 3 méter távolság közt hagyok köztünk, majd az leengedet jobb kezemben lévő karddal egy laza mozdulattan suhintok felé. A suhintás iránya vízszintesen befelé volt, na és közben én is használatban helyeztem a Kensei technikámat. Miután megcsináltam a technikát, ha sikerült eltalálni, ha nem, hátrébbugrok és várom a támadását. Valoszínűleg meglepődhetett, hogy én is ismerem ezt a technikát, még akkor is, hogyha nem olyan nagy dolog.  Ha nem pár másodpercen belül, amit azonban kétlek… de ha mégis, akkor én támadok! Vagyis valami olyasmit csinálok. 
A Hadou:01 Shou képességemmel messziről “megbököm” olyan erővel, hogy érezni tudja és kicsit kibillentsem az egyen súlyábol, hogyha éppen instabil, vagy legalábbis ezt szeretném megcsinálni.

(click to show/hide)

  A használó egyik ujja végébe lélekenergiát koncentrál és a célpont felé mutatva egy kisebb lökéshullámot tud létrehozni, ami ellenfelét el tudja taszítani addigi helyéről.

[Fon Kouhei]

Elégedett mosollyal az arcomon néztem végig a nagyjából sikeres támadásomat. Nem is vettem figyelembe, hogy előtte magyaráz valamit nekem ez a srác csak arra lettem figyelmes, hogy azt mondja, hogy az én támadásom sokkal aljasabb volt mint az övé.
- Szerintem az, hogy a másiknak hátrakötöm, a kezét kvázi egy védtelen emberre támadsz rá szerintem sokkal aljasabb, mint az, hogy kellő távolságból egy távolsági támadást intézek feléd, amire még időd is volt felkészülni mert szóltam is, hogy védd magad. – mondtam unott hangon. Elmúlt a kezdeti lelkesedés hiszen többet beszél mint amennyit cselekszik és ezt nem szeretem. Ha harcolunk akkor harcoljunk ne pedig a szánkat jártassuk.
Mikor a gondolatmenetemnek a végére érek látom, hogy a távolból suhint egyet a kardjával. ~Mekkora egy barom. Azt hiszi, hogy nem ismerem fel azt a technikát, amit még két perce se volt, hogy használtam? -~ gondolkozok majd balra shunpozok egy métert és végignézem, ahogyan a támadása a semmit vágja meg.  Vicces egy ember hiszen miből gondolja, hogy nem tuom kivédeni azt amit én is ismerek? Jó mondjuk neki nem igazán sikerült mert hála az égnek sikerült visszaadnom neki az arcmegvágást, de ezzel nem vagyok megelégedve. Ennél több kell és ezeknél mélyebb vágások. S lehetőleg minél előbb mert a sok magyarázásával az őrületbe kerget és a végén arra a döntésre jutok, hogy fogom magam és itt hagyom had bohóckodjon tovább.
Arra lettem figyelmes, hogy már megint mutogat. Ez nagyon nem tetszett ugyanis a kezeimet is mutogatással kötötte hátra ezért ismét három lpépésnyit arrébb shunpozok, de sajnos a lökés eltalálta a jobb vállamat én pedig jobboldal felé perdülök 360 fokos fordulatot véve és érzem, hogy pofával fogok landolni a földre. Ekkor eszembe jutott egy nagyon régen gyakorolt támadás ebből a pozíciómból. Esés közben átrakom balomba a kardomat mert a jobb kezemmel nem igazán tudtam még mit kezdeni ugyanis fáj és zsibbadt a nemtudom milyen kidoujától. Már csak ötven centirre volt az arcom a földtől mikor hirtelen előre shunpoztam egyenesen oda ahol Ő van és amikor a közelébe érek egy laza mozdulattal felfele indítok egy vágást.* Ha ez sikerül ha nem akkor is remélhetőleg mögé vagy a közelébe érkezem ahonnan egy Hadou 04: Byakurait lövök ki felé.
- Látod én is tudom kidoukat alkalmazni, de nem szokásom. – mondtam unott arccal majd négy lépésnyit hátrébb shunpoztam és védekezéshez alkalmas pozíciót vettem fel.

(click to show/hide)

*így néz ki a támadásom

[Yochike Hiraoka]

-Védtelen ember? Ugyan már… Ennyi erővel, hogyha valamilyen úton módon elveszem a lélekölődet, akkor már védtelen is leszel?  Ugyan már.  Mellesleg, a lábadat és a fejedet tudtad volna még használni, illetve kidoukat és egyebeket is… - Végülis, igaza van, no de akkor sem kell nyavalyogni. Nem az a “harcos” védtelen ember, akinek hátra van kötve a keze… A védtelen ember az egy kiképzés nélküli falusi, vagy akármilyen átlag ember. 
A Kensei támadásomat kivédte. Ahogyan gondoltam!  Csak egyszerűen odébb shunpozik.
Nem támad.  Vajon mit csinálhat? Taktikát tervez? Nem hiszem....
A Hadou:01 Shou technikámmal megbököm egy kicsit.  Elugrik, de nem volt elég gyors! A támadásom elérte a jobb vállát, amitől fordult egy teljes fordulatot és elkezdet arccal a föld felé esni.  Nem gondoltam volna, hogy ekkorát üt ez a technika… még nem is igazán használtam. Ám az, hogy elugrott, azt jelenti, hogy figyel. Én sem hagyhatom, hogy akármi elterelje a figyelmemet róla. A bal kezébe átrakja a kardot. Mire készül? Innen nem sok támadási lehetőség van, max az, hogy frontálisan nekem jön, de annak nem sok értelme lenne. Esetleg van valami, amit még rejteget?
Előre shunpozik! Lassú!  Ahogy elnézem, a shunpo nem az erőssége. Minden mozdulatát látom, így nem nehéz kikerülni, illetve ellentámadást csinálni ellene. Hátrébb shunpozok az előtt, mielőtt ő elém érkezne, így a levegő vágná meg. Egy három métert shunpozok odébb, majd a Chigiri képességemmel zavarom meg, illetve támadok rá. Ha ezek után még állva maradna, amit nagyon remélek… Akkor a Bakoduo 19: Dojou no Chinka nevű technikámmal a földbe süllyedek, így eltünök neki a látómezöből, majd pontoson ő alatt jövök ki megfelelő lendülettel a földből és próbálom állon vágni.  Ha betalál, azt meg fogja érezni… Ha elájulni nem is. Ha az állas betalál, és földre csücsül tőle, akkor egy “balta rúgással” megküldöm. Ezt próbálom nem gerincen, nyakon, illetve a fején alkalmazni, mert abból komoly bajok is lehetnek.  Inkább a vállára, vagy  gyomrára, hasára próbálok célózni, hogyha úgy van a földön. Ha azonban az állastól nem került a földre, akkor a 90 fokban tartom a könyökömet, majd a jobb kezemet a jobb, a bal kezemet pedig a bal irányba “elcsapom”, ezzel  támadással esetleg a kezéből is kieshet a kard, bár nem hiszem. Ha nem esik ki a kezéből a kard, akkor a jobb kezem hajlatával “megfogom” az ő bal kezét, úgy, hogy ő azt ne tudja használni, mozgatni addig, ameddig a fogásban van. A másik kezemmel. Pedig védekezek, addig, ameddig nem történik meg a következő lépés: Átbújok a bll keze alatt. A fogás egyre gyengűl, de nem eresztem el és ha úgy érzem, hogy kitudna szabadulni, akkor gond nélkül újra meg tudom feszíteni, egy pillanat alatt. Ha ez sikerült, akkor mögötte vagyok és belerúgok az ő láb hajlatába olyan erővel, hogy “le térdejlen tőle”, majd a bal kezét hátrahúzom,  megfordulok úgy, hogy háttal legyek neki, majd a lábamat a hátára/oldalára teszem ás azzal is lököm magam, erőt fejek ki, miközben próbálom kicsavarni, kiszedni a kezéből a lélekölő kardot.  Természetesen figyelek, mert akármikor roszamra fordulhat a helyzet, és akkor gyorsan kell reagálni. Ha sikerült kicsavarni a kardot a kezéből, akkor  megfogom és odébbshunpozok vele.  Aonban, hogyha nem  marad állva a talaj hasítás  után, akkor  nemes egyszerűséggel hagyom hogy felálljon, majd úgy próbálom meg ugyan ezeket a kombinációkat

(click to show/hide)

Chigiri:  használó a kardját nagy erővel a földhöz csapva energiát szabadít fel, mely feltépi a talajt. A szanaszét repülő méretes kövek, föld-, esetleg aszfaltdarabok elsősorban az ellenfél megzavarására valók, ám a megfelelő talajon akár sérülést is okozhat a felszakított törmelék.
Hadou 19: Ennél a technikánál a használó a talajjal együtt egy pillanat alatt lesüllyed, miközben az ellenfél ott marad, ahol volt. Ezzel a "lebukással" ki lehetne kerülni az olyan támadásokat, amik elől vízszintes irányban vagy felfelé nem lehet kitérni (például lángcsóvák és társaik), illetve, ha nagy a süllyesztés, a technika alkalmas lehet az ellenfél "lepottyantására" a magasból. Hogy milyen mélyre/magasra süllyed a föld/repül az ellenfél, az a használó erejétől függ.
Baltarúgás" (ez nem képeség, csak leírom mire gondoltam. ) Magasra emelem a lábamat, majd egyszerűen egy függőleges mozdulattal és gyorsasággal, elég nagy erőt lehet kifejteni.   

[Fon Kouhei]

A vártnál sokkal gyorsabban reagált a támadásomra. Ezek szerint a shunpom nem elég gyors.. Ezen is fejlesztenem kéne nem csak a zanjutsumon hiszen szart se érek így azzal, hogy az átlagnál picit jobban forgatom a kardot. Hiszen milyen már, hogy jó kardforgató vagyok, de nem tudok bevinni egy vágást sem mert nem tudok elég gyorsan shunpozni.
- igen képzel ha valakinek hátrakötöd a kezét akkor az már védtelennek minősül egy harcban.. – mondom komoran a sikertelen támadásom után.  Keresem, hogy pontosan hova is tűnhetett, de amikor észrevettem, hogy hol van már láttam is ahogyan támadásba lendült és a az egyik általam is ismert technikával támad meg. A törmelékeket gond nélkül hárítom  a kardommal azonban mikor ellentámadásba akartam kezdeni eltűnt! Nem értettem, hogy hova tűnhetett, de biztos voltam abban, hogy nem elmenekült hanem valamit kifundált amivel megpróbál majd ártani nekem.
Ekkor hirtelen előkerült a föld alól! Nem tudtam, hogy hogyan került oda de nem is érdekelt hiszen éppen állon vágott ami nem volt kellemes ugyanis ráharaptam a nyelvemre is és egyből éreztem a vérem enyhén vas ízét, de nem hátráltam meg. Bal lábbal hátrébb léptem, hogy ne essek hátra és míg az ökle az államhoz ért a Houzan Kenbu* technikámat alkalmazva elkezdtem magam körül forgatni a fegyveremet aminek köszönhetően minden jól megy akkor egy párszor sikerül megvágnom.  Azonban ha ez nem sikerülne arrébb shunpozok és egy Hadou 04: Byakurai-al ajándékozom meg abban reménykedve, hogy ez már megsebzi az illetőt.
Ha ezek mégsem sikerülnének ütések és fogások sorozatai érik a testemet ami kellemetlen volt, de nem voltak olyan erősek, hogy komolyabb bajom legyen. Azonban a mozdulataiból kiolvastam, hogy nagyjából mit akarhat. A kardom tokját leszedtem az oldalamról a kardomat pedig betűrtem a shinigami egyenruhámat összetartó öv szerűségbe.
Ahogyan akrobatázik körülöttem tényleg úgy történ ahogyan azt gondoltam. Sikerült kicsavarnia a kezemből a mostmár tokont és arrébb shunpozott.. Szegény azthiszi, hogy most előnybe került én viszont már nagyon untam, hogy minden más egyebet használ csak a kardját nem én pedig pont, hogy arra voltam kíváncsi.
– Azt tartsd meg.. aztánm majd ha úgy érzed, hogy a kardodat is képes leszel használni keress meg.. a 11. osztagban megtalálsz. – mondom komoran majd mintha mi sem történt volna a vállamra kaptam a lélekölőmet és hosszú és gyors léptekkel elhagytam a helyszínt..

/köszönöm szépen a játékot/

(click to show/hide)

Houzan Kenbu:  Egy kézzel megfogva a kardot, a használó elkezdi suhintani a kardját maga körül, anélkül, hogy megvágná magát. A technika sebessége megnehezíti az ellenfél dolgát, hogy közelebb kerüljön anélkül, hogy súlyos sérülést szenvedne. Látszólag úgy tűnhet, hogy a technika áthatolhatatlan, de egy képzetlenebb használó kezében, mégis sok gyenge pontot tud találni egy tapasztaltabb harcos.

[Yochike Hiraoka]

Sikeresen állon vágtam, amitől ugyan nem esett el, de biztosan megérezte és egy darabig érezni is fogja. A támadásom után megpróbálok még egy frontális támadást bevinni, ami egy másik ütés gyomorszájon. Ahogy mondtam.. próbálok, mivel egy érdekes technikát használ, amivel már szemeztem egy ideje, de nem jutottam el odáig, hogy megtanuljam. Elkezdi a kardot fprgatni maga körül, és így megvágta az alkaromat, amiből elkezdett lefolyni egy vércsepp, majd megvágta az oldalamat, ami egy kicsit súlyosabbra sikerült… Még időben hátrábbugrok, mielőtt komolyabb gondok lennének ebből.  A vércsepp végigfolyik az alkaromon, illetve a baloldalamon lévő vágás, átitatja a ruhámat. Csípős az a seb, ám ez nem igazán érdekel… mint aki meg sem érezte, kihúzom magamat, a bal kezemben használatba helyezem a gyógyító technikámat, majd elkezdem az oldalamon lévő sebet gyógyítgatni, utána pedig az alkaromon lévőt is. 
-Nem volt rossz! Sőt! Egész jó húzás volt… - Mondom, elismerően.
-Viszont én most itt hagylak… bocsi!- Ezzel vállat vonok, hátat fordítok neki, majd elsétálok, miközben intek neki egyet.
-Na, Hali! További jó edzést! - Köszönök el… Úgy tűnik, minthogyha meg futamodnák, ám ez közel sem így van. Na jó, talán egy picit… De csak mert már unalmas volt, és a Lélekenergiámból is kezdtem kifogyni. Vagy inkább a trükökkből? A fene se tudja. A lényeg az, hogy lelépek, és otthagyom.
Hazamegyek, meggyógyítom magamat rendesen, ám az oldalamat valahogyan nem sikerült teljesen meggyógyítani, csak olyan hegesen, ám ennyi baj legyen. Miután bejefeztem az edzést, elmegyek lefürödni, majd pihenek egy kicsit és átgondolom ezt a kis edzést, hogy miért is tudod megvágni. Lényegében azért, mert túl sokat akartam… Ha az ösztöneimre hallgatok, és elugrok onnan, akkor megúszom ezeket a sebeket. Ehh! Majd legközelebb figyelek! Ha ez élesbe ment volna, akkor talán már nem is mozognák..

/köszönöm a játékot!/

[Hirako Shinji]

A küzdőteret LEZÁROM! Jutalmatok 200 LP és 1500 ryou.