Las Noches-i Aquapark

[Ichimaru Gin]

Aizen úgy gondolta, hogy a sivatagba is kell egy fürdő, ahol az arrancar társadalom is kikapcsolódhat az örök napfény világában. Ulquiorra lett a pénztáros, Grimmjow a kidobófiú, és még sorolhatnám.

<< ELŐZMÉNYEK

[Karasu Vex]

Pancsi-pancsi

Mit is kellene tennie? Mit tegyen? Éljen tovább magányosan? Vagy keresse tovább Herát, Anidában? Nem, az túl nagy marhaság lenne, Anida az Anida, és nem Hera. Ismeri a fajtáját, és ismeri saját magát is. Úgy vált el, hogy megutáltatta magát, ezzel könnyebb mindenkinek. Főleg Anidának, nem lesznek álmatlan éjszakái többé, nem fog Karasura gondolni, és álmaiban se fogja látni a férfit. Élhet nyugodtan, és szabadon, ennél többet Vex se adhat.
~ Elég szánalmas vagy, hogy ezt megtetted. Vagy azt akarod, hogy Hős legyen a neved? Miért? Mert a saját örömödet dobod félre? Miért? Csak hogy mások boldogan éljenek? A saját hasznodat másoké elé helyezed. Elég gyenge kifogás vagy Te férfinak. Fogalmam sincs, hogy miért választottalak, de előbb vagy utóbb csak ki fog derülni.- egy pár napja már mást se hallgatott, csak Negi lecseszését. Kezd már egy kicsit elege lenni az egészből. Nem akarta, hogy kövessék, nem akarta, hogy néhányan felnézzenek Rá. Nem akarta, hogy egyesek a vezért lássák benne. Csak annyit akart, hogy a fajtája megmaradjon, és élhessen. Nem választott, nem tehet arról, hogy a shinigamik késtek, és egy hollow találta meg a lelkét, ez lett a sorsa, ezt kell szeretnie. Pedig mennyivel jobban élvezte azokat a napokat, amikor csak egy sima arrancar volt, nem volt fracción, se espada, csak élte a napjiat, egyiket a másik után, harcolt néhányszor, túlélte, és kész. De most már minden más. Megvolt a rangja, megvolt mondhatni mindene, de egy dolog hiányzott az életéből, az, amire a leginkább vágyott, a béke. A béke, amit Hera hozott el a számára, mellette elfelejthette a gondjait, elfelejthetett mindent, csak egy egyszerű férfi lehetett, aki azzal a nővel volt, aki felé érzelmeket is táplált, nem kellett azzal foglalkoznia, hogy mi lesz a népével, kik akarnak legközelebb az életére törni, nem kellett semmivel se foglalkoznia, csak hogy boldoggá tegye Herát. Nem törtek elő a vágyai, hogy megölje Ait, nem akarta tönkretenni Anaot, az első shinigamit, akivel barátnak nevezhették egymást, aki elárulta a barátságát, aki megtanította neki, hogy óvatosan kezelje a shinigamikat. Csak a kedvesének élt, senki másnak. S most ezt is elvették, most már a magány az útitársa. Talán ha végre sikerül rendeznie a fajtája sorsát, akkor elengedheti a láncokat, amik a lelke mélyén szunnyadó szörnyet kötik rabigába, és az lehet, aminek majdnem mindenki gondolja, egy esztelen gyilkos, egy szörnyeteg.
- Lelked rajta, de most társak vagyunk, Negi, Velem vagy, ezzel együtt kell élned, de azt hiszem, ha nem csípnéd azt a hülye fejem, akkor már rég leléptél volna. Vagy tévedek?- apró mosollyal az ajkán kérdezte, és a csendből arra gondolt, hogy ebben egyet értenek.
- És most akkor kikapcsolódás.- kimászott az ágyból és nem sokat foglalkozott a többivel. Felkapott egy rövidnadrágot, ami megteszi a vízhez, a hűtőládába bepakolt pár sört, és néhány szendvicset, a fejébe felcsapott egy szalmakalapot, a szemei elé egy napszemüveget, a lábfejére egy papucsot, Negit a szabad kezébe, Orgot pedig a hátára, mehet is az Aquaparkba.
Megérkezve keresett magának egy üres napágyat, lepakolta maga mellé Negit és Orgot, majd lefeküdt, elővett egy sört, kényelembe helyezte magát, és egy cigi mellett kortyolgatott a sörből, élvezte a pihenést. Ennyit talán megérdemel, hogy feláldozza a saját boldogságát, egyszer, vagy kétszer talán lazíthat.
- Holnap vissza a mókuskerékbe.- bár előtte talán még egy kicsit áztatja magát a forró vízben. Imádja a meleget, amikor a teste ellazul a víztől, és képes elaludni a hőtől. Várja már azt a pillanatot , de most csak gyorsan elnyomta a cigit, lecsapatta magát egy kis vízzel, majd vissza a helyére, egy másik cigi, és egy másik sör, a kalap pedig félig az arca előtt. Éppen annyira, hogy a száját még elérje a piával, a hamuval pedig nem nagyon foglalkozik, ott az üres doboz, majd megteszi hamusnak.

[Anida Vegex]

Pincsi-pancsi

Fájt a feje, nem múló módon. Éles, ismétlődő, nyilalló fájdalom járta át elméjét, megnyugvás halovány esélyét sem hagyva. Föladta hát hiábavaló próbálkozását és kikelt ágyából, hogy megigazítsa azt. Új volt számára a régi csönd, mely benne honolt: mióta Hera elhalkult, eggyé vált vele emlékei is tompa sejtésként, félig-meddig elfeledett tényként éltek benne. Nehéz küzdelmet kellett megvívnia, nem tapasztalt ehhez hasonlatos kellemetlenséget soha, s megkönnyebbült. Nem akart más lenni, mint ami: bár küllemének néhány pontján őrizte a nő jegyeit- leginkább egyetlen pontján immár, hiszen hosszú hajától már a csók napján megszabadult-, legbelül önmaga volt. Hogy ez mennyire szolgálta őt nem tudta megmondani: figyelmét orchideái megöntözésére fordította. Kedvelte a virágok sokszínűségét, kellemes hangulatot kölcsönöztek a toronynak, mely nem is olyan rég még egy másik személy lakhelyéül szolgált. Nem élt már benne harag, gyűlölet, megvetés, csupán csöndes szánalom. Gyöngének tartotta Herat, kissé szégyellte, hogy az ő lelkét kellett felhasználnia ahhoz, hogy életben maradjon... de ezen is túllépett. Az egyetlen, ami változatlan maradt, azok a zavaró gondolatok. Mert nem felejtette ám el, hogyan gyalázta meg Vex akkor, ott. Újraélte a pillanatot, minden egyes alkalommal nehezebbé vált lelke, úgy érezte, nem kellett volna megtörténnie. Megrázta fejét, majd hálója felé vette az irányt: kiadós zuhanyzás után magára öltött egy narancsszín fürdőruhát, táskájába belepakolta váltóöltözetét, iPodját, némi pénzt és egy törülközőt, majd egy köntösbe bújva megindult a strand felé. Még sosem járt az arrancarok számára létesített pihenőhelyen, de úgy érezte, néhány hossz leúszás sokkal jobban fog most számára esni, mintha a fél délelőttöt az edzőteremben töltené. Petrel jobbjában lapult, oly erővel szorította, mintha élete múlt volna rajta. Ijesztő volt szembenézni képességei megváltozásával, ugyanakkor fölvillanyozó is volt egyben. Az út, mely révén erősödött, taszította, a változás először megrémítette. Egyetlen támasza Cleto volt, mégsem nehezedhetett rá folyamatosan, fracciónként sem a visszahúzás volt a feladata, hanem a férfi útjának egyengetése. Most mi jogosítaná fel arra, hogy az útjába álljon? Akármilyen szemszögből nézte, kissé szánalmasnak érezte magát. Erősebb léleknek tartotta magát annál, semmint hogy ne legyen képes megbarátkozni a változással- nem ez lesz az egyetlen változás, újdonság életében. Mert ha élni akar, fejlődnie kell, ami változással jár. Gömbölyű, ámde vékony vállait megvonva pakolta le felszerelését egy napágyra, s lökte le a köntöst rájuk, még véletlen se keltsenek feltűnést. Törülközővel a nyakában indult el a hideg vizes medence felé hogy enyhítse izmai sajgó sóvárgását: a hűvös víz érintése már akkor kiűzte belőle a fáradtság nyomát is, mikor elmerült a több méter mély víztömegben, majd felszínre bukkanva mély levegőt véve kezdett tempózni. Mindezt folytatta addig, míg el nem fáradt annyira, hogy hajlandó legyen kiszállni a medencéből. Először végigdörgölte testét, majd megigazította frizuráját is, mely immár ugyanolyan volt, mint fracciónná válásakor. Tekintetét körbehordozta a nyüzsgő tömegen: ennyire eltelt volna az idő? Gyomra hangos mordulásokkal adta tudtára, hogy kimerítette tartalékait, nem volt hát más választása, visszaindult helyére, miközben a haját törölgette. Már az sem nyerte el a szimpátiáját, hogy a csempékkel kirakott út is csupa víz volt, ezáltal téve csúszóssá az utat; az, hogy Vex jelenlétét is megérezte. Választása nem volt: furcsa fintor, gunyoros vicc révén mellette, helye mellett itta sörét a szalmakalapos alak. Gyomra összeszorult, arcára ugyan nem volt kiírva egyetlen érzelme sem, kellemetlenül érezte magát. Kínosan került minden lehetőséget azóta is, nehogy találkozzon, avagy kelljen a negyedik Espdával, most mégis itt állt előtte, teljes életnagyságban. Ugyan mi értelme lenne megfutamodni? Határozott léptekkel közeledett nyughelyéhez, addig, mg mellette elfutó alak őt meg nem lökve, esésbe taszítva el nem viharzott mellette. Nem kívánt elesni, teste mégis tehetetlenül zuhant egyenesen arra, amerre nem kívánt nézni sem. Lealacsonyító. Megszégyenítő. Arcára fagyott tanácstalansággal zuhant egyenesen Karasu felé, hogy ölébe esve barátkozzon a szerencsétlen közjáték eredményével. Lila lélektükrei mély fénye pásztázta Karasu arcát, nem habozva állt föl kéretlen tartóztatásból, csitítva feleslegesen zakatoló szívét. Értelmetlen. Halk sóhajt hallatva vette föl a földre ejtett dobozt, mely még nem volt nyitva sem, s adta vissza az Espada kezébe.
- Nem volt szándékos.- Tartotta fontosnak leszögezni a nyilvánvalót- ha van szeme a férfinak, maga is láthatta. - Elnézést.- Fordult el, hogy leguggolva felemelje a törölközőt, s megrázogatva szabadítsa meg a homoktól. Végül elfoglalta saját helyét és a napvédő krémet kezdte el kenegetni magán, lassan, alaposan. Meg akarta óvni fehér bőrét, nem akart barnulni. Közben pedig véletlenül sem kívánt Karasu felé pillantani, ámde mégis megtette egyszer. - Nem akartam megzavarni a pihenését.- Tudatában volt annak, hogy visszatért a magázódáshoz, de a közjáték, mely tornyában zajlott, megkövetelte a távolságtartást, még ha jelenleg csupán ily módon is volt képes azt fentartani.

[Karasu Vex]

Élvezi a napsütést, még ha csak mesterséges is, akkor is kellemesen melegíti a testét, és elálmosítja. Nem is sok kedve van megmozdulni, vagy bármit is csinálni, úgy érzi, hogy megérdemel ennyit. Egy kis pihenést a sok szar után, ami manapság a nyakába zuhant. Hera halála, aztán a meló, hogy a gyilkosa megutálja, csak hogy nyugodtan tudjon Anida élni, aztán ez az egész Seth dolog. Az egyszámjegyűek közti széthúzás, ha nem jönnek rá, hogy egységes láncot kell alkotniuk, akkor hamar leáldozott a fajtájuknak, nem lesznek egyebek, csak vadállatok, akiket könnyedén levadásznak a shinigamik. Ám ha ez eljönni látszik, akkor Vex összeszedi azokat, akik normálisan akarnak élni, már a fajtájukhoz mérten, és vagy elmennek, vagy kirúgják azokat, akik a problémás elemek. Hogy békében élhessenek tovább. De ez még elég távoli, talán sose fog rá sor kerülni, talán sikerül egységet alkotniuk, és talán még a Télapó is létezik.
- Haj, persze, és bilibe lóg a kezem.- álmodozásokkal nem megy semmire, tennie is kell azért, hogy javuljanak a dolgok. Akkor majd végre visszavonulhat, és keresheti azt, amitől tényleg boldog lehet.
- Ugh…- valami selymes, könnyű és jó illatú pottyant az ölébe, kalapja magasba is emelkedett, hogy meglássa a merénylőt, és ha valaki más lett volna, akkor lehet kicsit mérgesebb lett volna, de így csak egy barátságosnak mondható mosoly volt a reakciója, egészen addig, még fel nem állt Anida, és Vex elé tárult a látványa. A melleket most hanyagolja, csak egy rövid pillantás, de a test többi részét kicsit jobban megnézte, még a nem létező napszemüvegét is feltolta és elismerően fütyült egyet. Nem is nagyon foglalkozott a sörrel, amit visszaadtak.
- Huh, nem semmi, nem semmi, ez már valami… láttam már pár nőt ruha nélkül, jó párat, de a top 3-ban ott vagy.- nincs mese, bár a mellei vonzzák leginkább a tekintetet, de a teste többi része is ott van a szeren, nagyon ott van a szeren. - Oh, látom levágattad a hajadat is, jól áll.- kedvese hangsúlyban beszélt, legalábbis próbált úgy beszélni, semmi kedve veszekedni, vagy felzaklatni Anidát. - Semmi gond, mással is előfordult már.- de azt az arrancart megkeresi, aki az ölébe lökte, megérdemel egy sört érte, jó munka volt. De most a figyelés, ahogy végigkeni a testét, igazán kellemes látvány, szívesen nyújtana segédkezet, főleg a dombosabb részeknél, de a múltkori eset miatt, elég nagy esély van arra, hogy nem díjazná ezt a megmozdulását Anida. - Nem nagyon zavartad meg, inkább feldobtad.- elmosolyodott.- Hogy vagy?- egyszerű kérdés, és mégis fontos kérdés, nagyon is fontos kérdés volt. Akárhogyan is nézik, része Anida életének, és nem csak azért, mert espadák voltak, hanem más okból is, amivel mindketten tisztában voltak.

[Anida Vegex]

Pincsi-pancsi

Nem tudta hirtelenjében eldönteni, a benne viaskodó egykor még gyilkoló Espada volt-e az, aki ily kellemetlenné tette számára a helyzetet, vagy saját, valódi érzései tomboltak-e benne viharként. Anida számára megrázó volt az élmény, melyben része volt a legutóbbi találkozásuk alkalmával. Nem érzett rá késztetést sokáig, nagyon sokáig, hogy közeledjen a másik nem tagjaihoz; s egyetlen félénk, tapogatózó kísérlete halálával fulladt kudarcba. Azóta pedig minden gondolata a túlélés volt fracciónná válásáig, mikor pedig elhitte, hogy biztonságban van, rátámadt az a szörnyeteg akinek nyomait Vex kereste, kutatta benne az alatt a csók alatt. Idegen, taszító érzés volt, vérlázító. Soha, senki nem tanúsított irányában effajta tiszteletlenséget, éppen ezért volt képtelen oldottan viselkedni a férfi közelében. Ő pedig mily könnyedén köszön! Padlizsánszín íriszei résnyire szűkültek.
- Nem vagyok ruha nélkül… Kiindulva abból, amit látok.- Hogy megbizonyosodjon, futva végigpillantott magán, majd megeresztett egy alig hallható, megkönnyebbült sóhajt. - Mindenesetre, köszönöm a… bókot.- Nehezére esett elismerni, hogy azt kapott. Mielőtt válaszolt volna, többször is megízlelte magában a hallottakat, de nem tudott felfedezni a férfi mondandójában gunyoros felhangot. Kissé meghökkenve, bizalmatlan módon pillantott rá. Nem is olyan régen még életének kioltásával viccelődött, azon tanakodott, hogyan ölje meg.
- Miért érdekel ez téged? Úgy hittem, gyűlölsz, amiért megöltem a kedvesedet. Tekintetében fénylett az értetlenség, képtelen volt döntést hozni. Egészen addig, míg fel nem rémlett benne: talán pont Hera után sóvárog az arrancar, azért kérdez kedvesen, puhatolózón. Fejét kissé oldalra fordította, felhúzta két térdét, átkarolta őket és állát két térde közé fektette. - Az emlékei homályossá váltak, egyfajta sejtéssé… - Nem látta okát, hogy hazudjon. Feleslegesen keseríteni nem állt szándékában, sem pedig a hiú álmok felébresztése. - Idővel teljesen magamba fogom olvasztani és nem lesz rám hatással. - Most még ráfogta, hogy a benne kavargó viharfellegek a nő által keltett lenyomatokból fakadtak. Könnyebb volt ebben reménykedni, mint abban, hogy esetlegesen ezek saját érzelmei. - Te hogy vagy?- Illet ránéznie, így megtette.

[Karasu Vex]

Ami igaz, az igaz, nem volt ruha nélkül Anida, de amit visel, az alig takart valamit, majdnem helytálló volt az, amit mondott Karasu.
- Kiindulva abból, amit Én látok… bizony, top 3-as, még ha egy kis falatnyi ruha takarja is a nem publikus részeid. Eltudom képzelni, hogy mi lehet alatta, és nem csalódok, az tuti.- nem ismerte Anidát régről, meg igazán most se ismeri, de Hera és Anida combo egy nagyon is szép nőt hozott össze. - Nincs mit, arra tanítottak, hogy a szépséget meg kell dicsérni. Te pedig nagyon is beleesel ebbe a kategóriába, egy gyémánt ebben a homoktengerben.
~ Ezt meg hol tanultad? Nem szoktál ilyen nyálas lenni. Csak nem elvette az eszed a látvány? Férfiak, látnak két dinnyét, és már is minden vér leszáll.- szemeit forgatva morgolódott Negi, Vex pedig inkább nem felelt, más beszélgetés vonta el a figyelmét, és a harc, hogy a szemekbe nézzen, ne pedig áll alá vándoroljon a tekintete.
- Haragszok rád, nem pedig gyűlöllek. Sajnos ilyen elcseszett a fajtánk, hogy elfogyasztjuk a másikat, ez ellen nem tehetek, de a harag ott van még bennem, amiért Hera is így járt, de téged se hibáztathatlak az idők végéig. Bebaszok egy párszor, tombolok, keresek pár arrancar csajt, akik kaphatóak sok mindenre, és így talán hamar túlteszem magamat rajta.- elgondolkozva mondta, majd kiitta a sörét, és a dobozt a szíve helyére rakta, jó lesz ott hamutálnak. Rá is gyújtott, a hamut pedig a dobozba pöccintette. Hogy ezt eddig miért nem találta ki előbb? Arról aztán fogalma sincsen, de tuti, hogy mostantól így használja.
- Akkor tippemre hamarosan eltűnik minden emléke…- bánatosan sóhajtott, majd nagyot szívott a cigijébe. - De mondhatjuk, hogy ez jó, utána élheted tovább az életed, ahogy eddig, ahogy akkor, amikor nem furakodott bele Hera, és Én.- belegondolva elég szar a helyzet, nem kell ráerőltetnie magát egy ártatlan arrancarra, aki csak élni akar, bár mintha pont ezt csinálná, nem keresi Anidát, nem zaklatja, most is csak a véletlen műve volt a találkozásuk. - Megvagyok, láthatod, élem a nagy arrancar álmot, egy kis kikapcsolódás majd vissza a munkába, és folytatom az eddigit, figyelek a fajtánkra. Az esti programjaimat már elmondtam, bár általában csak a piálásig jutok el.- hümmögött egyet, majd megvonta a vállát, egy új sört nyitott fel, ivás, cigizés. - Azt már tudjuk, hogy én miért vagyok itt. De te? Ahogy elnézem, az a szép porcelán bőröd hamar leég, lehet nem ártana majd kicsit megmártóznod a medencében. Bár ha napozni jöttél, nem szóltam, de ha csak ázni szeretnél, javaslom, szerez be egy jacuzzit, vagy gyere át, nekem van egy, egész jó.- fogalma sincs, hogy ezt miért is mondta, de már mindegy, kimondta, és kész.

[Anida Vegex]

Pincsi-pancsi

Csalódott. Meglepő, de ezt érezte, miközben hallgatta a dicséretet. Nem szolgált rá, tenyérbe mászó modorban elhangzott címkék birtoklására, frusztrálta… nem, zavarta kissé a férfi feltűnő kedvessége. Ismerve önmagát belebocsátkozni felszínes bájcsevejbe… karja libabőrös lett. Lassan dörgölte végig két karját, majd iPodja után nyúlt, s hozzálátott a fehér zsinór kibogozásához. Ha jobban szemügyre vette valaki, láthatta, mennyire ütött-kopott szerkezetet hevert Anida magasra húzott lábai között. Mozdulatai féltőek, óvatosak voltak: meg sem kísérelt egy-egy türelmetlenebb érintést. Egyedüli tárgy volt, ami egykori életéhez kötötte, Marshmallow mellett ez volt az a kötelék, ami segített neki visszatalálni önmagához. Miután kibogozta, jobb fülébe helyezte az egyik dugót és elindította a Red Hot Chili Peppers- Snow című dalát, amit halkan dúdolt a csöndben, ami köréjük telepedett. Szeretett elzárkózni és erőt meríteni a rongyosra hallgatott zenedarabokból. Bal fülét azonban szabadon hagyta, tökéletesnél is kiválóbb hallása ellenére nem kívántra azt a látszatot kelteni, hogy nem figyel. A ruha alatti területekre vonatkozó megjegyzést megválaszolatlanul hagyta, úgy vélte, ehhez semmi köze a férfinak. Arcátlanság… Megvan egy határ, amit ajánlatos nem túllépni egy beszélgetésben.
- Cletocival egyszer volt egy beszélgetésünk… Azt mondta, talán az arrancarok azért szépek mind a maguk nemében, mert az életben maradáshoz, túléléshez egészséges test és egészséges lélek szükséges.- Nem tekintette magát kiemelkedőnek: ugyanolyan megromlott, kárhozott lélek volt, aki vérfürdőn nevelkedett, mint az összes többi arrancar. Sem jobb, sem rosszabb.
- A harag rossz tanácsadó. Olykor tévútra vezet, ahonnan visszatérni lehetetlen.- Tekintete sötéten fénylett, földre tévedt pillantása sugallta, hogy okkal mondta mindezt. Vex talán ki is tudja találni, kire célzott a kijelentésével: nem provokálni kívánt, sem becsmérelni. A véleménye ugyanúgy adott volt, mint a férfié, azokat pedig egyszer már megvitatták. - Ezzel csak mélyebbé fogod tenni az űrt magadban, nem gondolod?- Karasura emelte tiszta, fényes padlizsánszín tekintetét. - Az effajta felszínes dolgok nem hoznak enyhülést... Túlságosan üresek.- Ezért nem élt egyik módszerrel sem. Az alkohol nem nyújt menedéket, csupán segít elfelejteni a problémát néhány rövid órára… Később személyiségtorzuláshoz, függőséghez vezet. A kéjsóvárság taszította, így hát nem értette meg, miért ebbe menekül az arrancar, bár nem is kellett: semmi köze a férfihoz.
- Eltűnni nem fog, csupán elhalványulni annyira, hogy szinte már láthatatlanná válik.- Koránt sem bánta. Sőt… Hogyan önthetné szavakba az érzést, ami az elmúlt hetekben nyomasztotta, vállán gubbasztva húzta lefelé, szorította össze mellkasát? Nem fogja hiányolni. Megnedvesítette ajkait, majd hátradőlt a nyugágyon. Túl sok idő telt már el a magába olvasztással így is. - Ugyanúgy nem élhetem, még hasonlóan sem. Nem költözhetek be a Septima toronyba, a régi szobámba, még akkor sem, ha egykori Espadámnak ez nem lenne ellenére. Hera akciója révén nem csupán erőt nyertem, hanem felelősséget is, aminek meg kívánok felelni.- A zenelejátszón átléptetett egy másik zeneszámra, tekintetével az élelmet áruló bódékat vizslatta.- A Hougyoku eltűnésével fellépett problémát kívánom kutatni, ezért hogy meglegyen hozzá a megfelelő tudásalapom, beiratkoztam egy egyetemre.- Nem telt túl sok idejébe a tanulás, ami élvezettel töltötte el. Nem kívánt ostoba lenni, annál kevésbé megbocsáthatónak már csupán a gyávaságot tartotta.
- Nem az edzőteremben, hanem itt akartam kikapcsolódni.- Adta meg a választ, vállait alig láthatóan megvonva. Jobb szemöldökét ösztönösen felvonta az ajánlatot hallva. Emlékei szerint Hera olcsó nő volt, aki első éjjel beleájult az arrancar ágyába. Elképzelhető lenne, hogy azonosítja vele valamennyire az Espada? Vagy a többi könnyedén kapható éjjeli pillangóhoz mérné? Hűvös pillantással jutalmazta a kérdést, majd vett egy mély levegőt. Zabolázatlanul szárnyaltak gondolatai, elkalandoztak. Célozni nem célzott erre az Espada, neki pedig nem kell ostobának lennie, hogy ilyeneken tűnődjön. Fejét az Espada felé fordítva mérte végig. jelen pillanatban jutott el tudatáig, mit és hogyan használ hamutálnak. Az esetet kedvetlenítőnek gondolta, ajkára mégis kiült egy halovány mosoly.
- Nem használtam még jacuzzit… Az effajta luxus sokáig nem volt megengedhető.- Kíváncsi volt rá, milyen érzés lehet. - Elfogadom a meghívást.- Élt még emlékeiben annak a szentségtelen csóknak az emléke, amit ellopott tőle Karasu. Nem hunyt szemet az eset fölött, megbocsátani sem bocsátott meg: megértette, hogy meg akarta találni benne a tartozékát Vex, de a módszert túlságosan kegyetlennek tartotta. Emiatt voltak fenntartásai, de a beszélgetés alapján úgy ítélte meg, nem vetemedne ilyenre többé a férfi. Arra nem kívánt gondolni, hogy a benne pislákoló szimpátia ennek révén éledt föl. Tekintete pedig megakadt a fagylaltoson, szinte látta maga előtt, amint pisztáciát falatozik.- Kedveled a fagylatot?

[Karasu Vex]

Kicsit modortalanságnak érezte, hogy beszélgetés közben zenét hallgat Anida, azért ennyire nem rémes Karasu hangja, igaz, hogy ha énekelni kezdene, akkor mindenki a fülét fogná, nehogy vérezni kezdjen, na de akkor is, kicsit túlzásnak tartja, na de mindegy. Ami kihallott abból felismerte a dalt.
- Hey oh… listen what I say oh. Come back and hey oh, look at what I say oh… Nem rossz szám, majd hallgass bele a Five Finger Death Punch-Dying Breedbe. Manapság az a nagy kedvenc.- milyen jó, hogy azt is egy játékban hallotta, még a stáblistát is végigézte, csak hogy meglássa melyik szám volt az, lekapta az összes albumot, és nem kellett csalódnia, nem csak az az egy jó szám volt rajta.
- Ami nem igaz. Az egészséges test nem jelenti azt, hogy szép az a test. Láttam már ocsmány arrancarokat, nagyon ocsmányak voltak, és mégis éltek. Inkább azt mondanám, hogy a dominánsabb lélek kivesz pár dolgot az elnyeltekből, amivel javíthat magán, hiúság csak, semmi más. Még ha nem is tudunk róla. Ami meg a lelket illeti… hát beteg arrancarokkal is találkoztam már.- oh Eras, Eras, milyen jó, hogy már nincs, az egyetlen arrancar, akitől még tartott is, kikerült a képből, nincs már senki, akitől félne. Most már Vex az, akitől sokan félnek, még ha alaptalanul is teszik. De ez ellen sokat nem tud tenni, és nem is akar, ha félni akarnak, hát féljenek.
- A fajtánkat már eleve rossznak gondolják, csak megfelelek a képnek. De nyugi, tudom a prioritást, megmarad magamnak a haragom, és majd ha eljön az ideje, kiengedem valami ellenségre az egészet.- hogy az most shinigami lesz, vagy valami más, azt majd az idő eldönti. - Nem, nem gondolom, ha eleget iszok, akkor elpusztítok annyi agysejtet, hogy felejtsek, igaz, akkor sok mindent elfogok, de haj, valamit biza valamiért.- hanyagul megvonta a vállait, és hümmögött mellé még egyet. Férfi megoldás. - De élvezetet hoznak magukkal. Ki hogy dolgozza fel a gyászt, van, aki kibőgi magából, van aki pedig piál, és annyit kefél, amennyit tud. A jelek szerint Én a második kategóriába tartozom.- de nem is különösebben érdekelte, mert az volt a jobb változat, bőgni nem sok kedve lett volna, és oda is lenne a kialakult kép, a végén picsogópöcsnek neveznék, bah, még csak az kéne.
- Kár érte, nagyon kár. De ha benned el is halványul, bennem élni fog.- megengedett magának egy halvány mosolyt, és felidézte magában Hera emlékét.
- A szobát leszámítva szerintem élhetnéd az életed. Az a felelősség, ami a vállunkat nyomja… hát eddig nem nagyon vettem észre, hogy törnék magukat a többiek, hogy jobb legyen a fajtánknak. Ajánlottam nekik valamit, de semmi, remélem tényleg úgy lesz, ahogy mondod, és vállalod a felelőséget.- szar lenne, ha csak egy száját jártat espada lenne Anidából. - Egyetemre?- meglepve vonta fel a szemöldökét, az is olyan hely, ahova Vex maximum takarítani mehetne. - Sok sikert hozzá, remélem sikerrel fogsz járni.- bár az emberei egyetemen mit tanulhat, azt nem tudja Vex, főleg, hogy a fajtájukat érintő problémára hogy találhat megoldást, az még nagyobb kérdőjel.
- Igaz, itt jobban el lehet lazulni, az edzőteremben meg nagy lehet a tömeg.- részéről, ha edzeni akar, azt is a saját tornyában rendezi le. Nincs tömeg, senki se zargatja, nyugi van. Ahogy most is… vagy se, inkább amolyan fagyos pillanat. Pedig ártatlan kis kérdés volt csupán. De nagy meglepetésére igent kapott válasznak.
- Meglátod, tetszeni fog.- mondta vidám hangon, majd beledobta a csikket a dobozba, és rágyújtott egy másikra. Tüdeje miatt nem kell tartania, a fogát meg majd megmossa, nem lesz végtelen sárgaság. - Miért? Van, aki nem kedveli?- kérdezte egy nevetés társaságában, olyan nincs, hogy valaki nem kedveli a fagyit. - Elnyalhatunk pár gombóccal.- és most nem a mellek nyalogatására gondolt, azok egyébként is inkább dinnyék már.

[Anida Vegex]

Pincsi-pancsi

Nem várta, hogy a férfi esetlegesen felismerje a dalt, amit hallgatott. Nem szívesen hallgatott a rendelkezésére álló sejtésekre, sugallatokra. Vex arcára függesztette tekintetét, mialatt latolgatta, mit is válaszoljon. Osszon meg vele olyan információt, amivel fegyvert adhat a kezébe ellene? Végül is, nem volt még túl rég, hogy Herát meggyilkolta és magába olvasztotta. Akarhat bosszút, kínzást, halált. Ha leereszti a védelmét, az Espada könnyű szerrel képes lesz sebet okozni. Nyelvét végighúzta a száján, megnedvesítve azt- ez alatt fénytelen tekintettel vizslatta az ütött, kopott lejátszót. Bizalmat nem fog neki szavazni, akkor sem.
Nem hallottam még róluk… Ezt még az emberi életemből hoztam magammal. Emlékeztetőként; hogy ne váljak teljesen mássá.- Mutatta fel a halvány rózsaszín eszközt.- Nem járok olyan helyen, ahol alkalmam adódna rá. - Sosem érzett késztetést, hogy betérjen egy-egy CD-boltba. Bőven elégnek érezte azt, ha az alapvető élelmiszereket és használati cikkeket beszerezte- Nem szívlelte a vásárlást.  Szemfényvesztés. Ennek tartotta az egészet.
Kinyújtotta lábait, majd nagyot nyújtózott. Elgémberedett izmai hálás fájdalommal jutalmazták cselekedetét, kissé túlságosan is éles volt a fájdalom. Halk sóhajt hallatott, miközben pillantását a kardjára függesztette. Képtelen volt nyugodt maradni a férfi közelében. Tompa, ámde annál erőteljesebben feszélyező szívdobogást érzett, amit a félelemmel azonosított. De hát mitől fél? A halál nem rettenti meg. Talán az elmúlás gondolata az, a feleslegesség kézzel foghatósága az, ami ily módon aggasztja.
- Nem vagyok ideges.- Fontosnak tartotta leszögezni, az csak később ötlött fel benne, hogy suta magyarázkodásnak is tűnhetnek szavai.- Nem vagy okolható a dühödért, ha valami történne Cletoval, én sem néznék jó szemmel a gyilkosára.- Mi lenne vele, ha elvesztené az egyetlent, aki óvta őt? Összeszoruló torokkal és elnehezedő szívvel nézett maga elé. - Ennyire szeretted?- Azt tudta, hogy a nő mennyire ragaszkodott a férfihoz, volt alkalma átérezni. Teljesen. Sok időbe került, hogy el tudja vonatkoztatni magától a lelkének lenyomatát és ne keverje össze a saját gondolataival. Ha nem csattant volna el az a csók, talán nem lett volna képes úrrá lenni önmagán. - Nem akarok megtartani belőle semmit sem… - Válla megtört tartásán látszott, mennyire rosszul érzi magát a történtek miatt. Nem élvezte az élet kioltását, a halál jelenléte mindig megrázta. - Értem.- Akkor nem kötődhetett túlzottan mélyen a nőhöz. Ő maga legalábbis így gondolta: nem volt feladata erősködni, eldöntötte a férfi, hogy hogyan akar gyászolni.
- Seth módszere alapvetően nem rossz abban a tekintetben, hogy a fegyelmet a félelemmel akarja megtartani. Szép szavakkal nem lenne képes kordában tartani az arrancarokat, adjuchasokat. - Elmosolyodott a gondolatra, hogy mi lenne a vége egy ilyen próbálkozásnak. - Nem ismerek más espadát Cleton és rajtad kívül, de ebből kiindulva sok késztetést sem érzek rá.- Morcosan húzta föl orrát, mely kissé piszének hatott a mozdulattól. - Nem lesz könnyű, de nem akarok ücsörögni és élvezni a kis királyság javait, ami a nyakamba szakadt. - Vonta meg vállait, majd felállt. Lehajolt a köntösért, amit magára öltött és miután felvette a táskáját is, belelépett a papucsába. Haját jobb füle mögé tűrte, majd ránézett az Espadára.- Nekem van a tornyomban egy szoba, amit edzőteremnek rendeztem be. Nem szeretem, ha bámulnak, miközben erősítek.- Belepakolta a táskába csekély ingóságait, és összekötötte magán a puha anyagból készült övet. Irritálta a bőrét kissé a hűvösnek tűnő szellő.
- Akarsz jönni?- Mutatott a fagyizóra, miközben kissé torkában dobogó szívvel nézett lefelé. Furcsa volt számára, hogy mással beszélget, mint egykori felettese. - Biztosan érdekes, elég sok mindenből kimaradtam annak idején… Mióta pedig arrancar lettem, mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy éljek.- Ajka körül halvány mosoly jelent meg, kissé szomorú.
Nehezére esett kivárni a sort, sosem szeretett a célegyenesben várakozni. Arcára kiült a türelmetlen kifejezés, amitől egészen gyermekinek hathatott a jelenléte. Mikor pedig végre sorra került, akkor azonnal kért magának két gombóc pisztáciát, azt is csak abban az esetben, ha nem édes volt a fagylalt.
- Mehetünk most jacuzzizni?-  Jól esett a lelkének és a testének is a hűvös, ízletes csemege. Szerette, ha nem voltak túl erőteljesek az ízek, ha ki lehetett élvezni a zamatot. - Vigyek valamit?- Fordult az arrancar felé, aki elég közel haladt hozzá. El is hallgatott, mert eszébe jutott, amikor utoljára ennyire közel volt hozzá, mi történt. Alig választotta el őket néhány centiméter, pár másodpercig képtelen volt megállni, hogy ne pillantson fel az Espada vörös szemeibe, majd elfordult és előre sietett. - Van néhány üveg finom pezsgőm és egy üveg ötven éves whiskym. - Ritkán ivott alkoholt, de úgy érezte, jelen esetben jól esne neki egy korty.

[Karasu Vex]

Beledobta a csikket a dobozba, majd felnyitott egy újabb sört, és persze cigit is mellékelt hozzá. Egy „jó” beszélgetés közben jó az, ha van némi alkohol, és cigi, bár akkor lenne az igazi, ha társalgó fél is ezt csinálná, de hát nem erőlteti Anidára. Pedig vannak tüdők, amikkel lehet szívni, az már biztos.
- Ajánlom figyelmedbe őket, és ha gondolod, majd kölcsönadom a CD-ket. Kivételesen rendes voltam, és megvettem őket, nem pedig a kalózöbölből szereztem be. Na jó, elsőnek onnan, de utána megvettem, megérdemelték. Bár az új albumon egy kifejezetten jó szám van, a többi meg az olyan elmegy kategória.- reméli, hogy nem fognak arra a sorsa jutni, mint egy másik, régi nagy kedvence, aki már inkább dívat zene lett, nem pedig az a jófajta, amire részegen bepiált, és tombolt.
- Oké-oké.- ha ezt mondja, akkor biztos tényleg nem ideges. - Attól neked nem kell tartani, elég erős Cleto, nem hiszem, hogy mostanában sor kerülne arra, hogy ledarálják.- még Karasunak se menne valami könnyen, ezt biztosra veszi. De nem is tervezi, hogy nekimenne, félre kell tennie minden ellenszenvét, és gyilkolási vágyát, legalábbis ami a fajtája felé irányulna. El kell raknia egy fiókba, rázárni a kulcsot, és hagyni megporosodni, hogy az élet pókhálója körbefonja.
Elgondolkodva nézet Anidára, mintha keresné a vonásaiban Herát, de nehezére esik bármit is találni, hiába oly kellemesek azok a mellek, azok se Hera mellei voltak. Fáradtan sóhajtott, kiengedve minden fájdalmat, ami a lelkét nyomta, a vállai enyhén lerogytak, mintha csak ledobta volna a súlyokat, amik nyomták, amiket saját maga pakolt fel, amikor hülye volt, és kinevezte magát valami megmentőnek, aki a fajtájáért él. Pedig csak egy egyszerű férfi akar lenni, nővel az oldalán, egy olyan férfi, aki ha akarná, városokat tudna elpusztítani. Igaz, azt így is megtehetné, csak éppen értelmetlennek tartaná.
- Ennyire.- és ennyi volt a gyengeség, amit megengedett magának, ismét visszaemelkedtek azok a vállak, a súlyok is visszakúsztak, és minden mehet tovább a saját medrében.- Ha ez a döntésed, ez a döntésed, nem szólhatok bele az életedbe, immár senki se szólhat bele, egyjegyű lettél, feletted már csak Seth van, senki egyéb.- persze majd lehet a pasija lesz felette, vagy alatta, ki tudja. - Nem kell félre érteni, de Én így dolgozom fel, és Hera már nem él, nem hiszem, hogy azt akarná, hogy picsogjak egész életemben.- biztos azt szeretné, hogy lépjen majd tovább, és élje tovább az életét, legalábbis reméli, és nem fog visszatérni a szelleme, hogy kísértse. Bár az nem nagyon lehetne, hiszen Anida megette… akkor max, ha elfoglalja Anida testét, akkor tudná kísérteni, de az meg annyira nem is lenne kísértés, mert látná, és érezné Anida jelenlétét.
- Előbb-utóbb a kutya visszaharap. Ezt be kell látnia Sethnek is, csak idő kérdése, hogy leüssék a fejéről a koronát. És igen, szép szavakkal nem, de jó szavakkal igen, csak meg kell találni a megfelelő szavakat, és akkor már is nem egy sereg remegő nyulad van, hanem egy sereg farkasod. Ami mindjárt jobb.- csak nehéz lesz ezt az egészet elérni, sőt, talán lehetetlen is, de meg kell próbálni, a fajtájuk megmaradása a tét, hogy szervezettek legyenek, és ne csak vadállatok, akik éjszaka, a holdfényben merjenek lopva előmászni, és lelkekre vadászni.
- Ne rólam ítéld meg a többieket, előbb találkozz velük. Bár úgyis fogsz.- lesz még itt gyűlés, bár nagy értelmét nem látja.
- Jó válasz, nem kell több léhűtő espada, azokból pont van elég.- még Karasu is az volt egy időben. Élvezte a hatalmát, hogy ágyba vihette a nőket, mert a rangja megengedte, hogy majdnem azt csinált, amit csak akart.
- Nem is tudom, hogy nekem van edzőtermem, vagy sincs. Bár ahogy én edzek, ahhoz nem kell külön gép. A természetes megoldások híve vagyok.- súlyemelésre ott vannak a berendezési tárgyai, meg fekvőzések, esetleg kézenállás, és amolyan fura fekvőtámasz.
- Persze, szívesen nyalnék egyet.- nem javítja ki magát, vagyis inkább nem magyarázkodik, legyen már egy kis félreérthetőség is.
- Akkor ideje pótolni pár dolgot, kezd a zenékkel, majd jöhetnek a filmek. Esetleg szerez be egy jacuzzit, és néz filmeket abból.- ez egész jó megoldás lehet, legalábbis Karasunak bejön, ezt szokta csinálni.
Várt a sorban, de minek, előre is tolakodhatott volna, de most pihenni jött, nem veszekedni a többiekkel. Amikor pedig végre sorra került, neki elég volt egy gömb citrom, rá meg egy epres.
- Persze.- nagyot nyalt a fagyiból, pont amikor Anida megfordult, elég közzel kerültek, a nyelve is megállt Vexnek, csak úgy nyalás közben. A szíve kicsit hevesebben vert, ez a közelség most más volt, mint legutóbb, és fura, de mégis jó. A kérdésre azért felelni kell, és csak a fejét rázta. Majd jött az agyfagyás a hidegtől, ami a nyelvét érte.
- Ugh… elég ha csak te jössz.- keresnie kell valami meleget. - Hát, a melegben lehet megüt, de azért hozzad csak őket. Addig megyek és beizzítom a gépet, nem kell kopogni, gyere csak be nyugodtan. Nyitva lesz az ajtó, meg a jacuzzi szobának is, nem nehéz eltéveszteni.- felszedte Negit és Orgot, majd vissza a tornyába, sonidoval gyorsabb volt, érkezés után meg bekapcsolta a gépet, majd poharakat szedett elő a piának, és végül bele dobta magát a jacuzziba, már csak Anidának kell jönnie, addig is lazult.[/color]