Lidércek Birodalma > Las Noches

Las Noches-i Aquapark

(1/2) > >>

Ichimaru Gin:
Aizen úgy gondolta, hogy a sivatagba is kell egy fürdő, ahol az arrancar társadalom is kikapcsolódhat az örök napfény világában. Ulquiorra lett a pénztáros, Grimmjow a kidobófiú, és még sorolhatnám.


<< ELŐZMÉNYEK

Karasu Vex:
Pancsi-pancsi
Mit is kellene tennie? Mit tegyen? Éljen tovább magányosan? Vagy keresse tovább Herát, Anidában? Nem, az túl nagy marhaság lenne, Anida az Anida, és nem Hera. Ismeri a fajtáját, és ismeri saját magát is. Úgy vált el, hogy megutáltatta magát, ezzel könnyebb mindenkinek. Főleg Anidának, nem lesznek álmatlan éjszakái többé, nem fog Karasura gondolni, és álmaiban se fogja látni a férfit. Élhet nyugodtan, és szabadon, ennél többet Vex se adhat.
~ Elég szánalmas vagy, hogy ezt megtetted. Vagy azt akarod, hogy Hős legyen a neved? Miért? Mert a saját örömödet dobod félre? Miért? Csak hogy mások boldogan éljenek? A saját hasznodat másoké elé helyezed. Elég gyenge kifogás vagy Te férfinak. Fogalmam sincs, hogy miért választottalak, de előbb vagy utóbb csak ki fog derülni.- egy pár napja már mást se hallgatott, csak Negi lecseszését. Kezd már egy kicsit elege lenni az egészből. Nem akarta, hogy kövessék, nem akarta, hogy néhányan felnézzenek Rá. Nem akarta, hogy egyesek a vezért lássák benne. Csak annyit akart, hogy a fajtája megmaradjon, és élhessen. Nem választott, nem tehet arról, hogy a shinigamik késtek, és egy hollow találta meg a lelkét, ez lett a sorsa, ezt kell szeretnie. Pedig mennyivel jobban élvezte azokat a napokat, amikor csak egy sima arrancar volt, nem volt fracción, se espada, csak élte a napjiat, egyiket a másik után, harcolt néhányszor, túlélte, és kész. De most már minden más. Megvolt a rangja, megvolt mondhatni mindene, de egy dolog hiányzott az életéből, az, amire a leginkább vágyott, a béke. A béke, amit Hera hozott el a számára, mellette elfelejthette a gondjait, elfelejthetett mindent, csak egy egyszerű férfi lehetett, aki azzal a nővel volt, aki felé érzelmeket is táplált, nem kellett azzal foglalkoznia, hogy mi lesz a népével, kik akarnak legközelebb az életére törni, nem kellett semmivel se foglalkoznia, csak hogy boldoggá tegye Herát. Nem törtek elő a vágyai, hogy megölje Ait, nem akarta tönkretenni Anaot, az első shinigamit, akivel barátnak nevezhették egymást, aki elárulta a barátságát, aki megtanította neki, hogy óvatosan kezelje a shinigamikat. Csak a kedvesének élt, senki másnak. S most ezt is elvették, most már a magány az útitársa. Talán ha végre sikerül rendeznie a fajtája sorsát, akkor elengedheti a láncokat, amik a lelke mélyén szunnyadó szörnyet kötik rabigába, és az lehet, aminek majdnem mindenki gondolja, egy esztelen gyilkos, egy szörnyeteg.
- Lelked rajta, de most társak vagyunk, Negi, Velem vagy, ezzel együtt kell élned, de azt hiszem, ha nem csípnéd azt a hülye fejem, akkor már rég leléptél volna. Vagy tévedek?- apró mosollyal az ajkán kérdezte, és a csendből arra gondolt, hogy ebben egyet értenek.
- És most akkor kikapcsolódás.- kimászott az ágyból és nem sokat foglalkozott a többivel. Felkapott egy rövidnadrágot, ami megteszi a vízhez, a hűtőládába bepakolt pár sört, és néhány szendvicset, a fejébe felcsapott egy szalmakalapot, a szemei elé egy napszemüveget, a lábfejére egy papucsot, Negit a szabad kezébe, Orgot pedig a hátára, mehet is az Aquaparkba.
Megérkezve keresett magának egy üres napágyat, lepakolta maga mellé Negit és Orgot, majd lefeküdt, elővett egy sört, kényelembe helyezte magát, és egy cigi mellett kortyolgatott a sörből, élvezte a pihenést. Ennyit talán megérdemel, hogy feláldozza a saját boldogságát, egyszer, vagy kétszer talán lazíthat.
- Holnap vissza a mókuskerékbe.- bár előtte talán még egy kicsit áztatja magát a forró vízben. Imádja a meleget, amikor a teste ellazul a víztől, és képes elaludni a hőtől. Várja már azt a pillanatot , de most csak gyorsan elnyomta a cigit, lecsapatta magát egy kis vízzel, majd vissza a helyére, egy másik cigi, és egy másik sör, a kalap pedig félig az arca előtt. Éppen annyira, hogy a száját még elérje a piával, a hamuval pedig nem nagyon foglalkozik, ott az üres doboz, majd megteszi hamusnak.

Anida Vegex:
Pincsi-pancsi



Fájt a feje, nem múló módon. Éles, ismétlődő, nyilalló fájdalom járta át elméjét, megnyugvás halovány esélyét sem hagyva. Föladta hát hiábavaló próbálkozását és kikelt ágyából, hogy megigazítsa azt. Új volt számára a régi csönd, mely benne honolt: mióta Hera elhalkult, eggyé vált vele emlékei is tompa sejtésként, félig-meddig elfeledett tényként éltek benne. Nehéz küzdelmet kellett megvívnia, nem tapasztalt ehhez hasonlatos kellemetlenséget soha, s megkönnyebbült. Nem akart más lenni, mint ami: bár küllemének néhány pontján őrizte a nő jegyeit- leginkább egyetlen pontján immár, hiszen hosszú hajától már a csók napján megszabadult-, legbelül önmaga volt. Hogy ez mennyire szolgálta őt nem tudta megmondani: figyelmét orchideái megöntözésére fordította. Kedvelte a virágok sokszínűségét, kellemes hangulatot kölcsönöztek a toronynak, mely nem is olyan rég még egy másik személy lakhelyéül szolgált. Nem élt már benne harag, gyűlölet, megvetés, csupán csöndes szánalom. Gyöngének tartotta Herat, kissé szégyellte, hogy az ő lelkét kellett felhasználnia ahhoz, hogy életben maradjon... de ezen is túllépett. Az egyetlen, ami változatlan maradt, azok a zavaró gondolatok. Mert nem felejtette ám el, hogyan gyalázta meg Vex akkor, ott. Újraélte a pillanatot, minden egyes alkalommal nehezebbé vált lelke, úgy érezte, nem kellett volna megtörténnie. Megrázta fejét, majd hálója felé vette az irányt: kiadós zuhanyzás után magára öltött egy narancsszín fürdőruhát, táskájába belepakolta váltóöltözetét, iPodját, némi pénzt és egy törülközőt, majd egy köntösbe bújva megindult a strand felé. Még sosem járt az arrancarok számára létesített pihenőhelyen, de úgy érezte, néhány hossz leúszás sokkal jobban fog most számára esni, mintha a fél délelőttöt az edzőteremben töltené. Petrel jobbjában lapult, oly erővel szorította, mintha élete múlt volna rajta. Ijesztő volt szembenézni képességei megváltozásával, ugyanakkor fölvillanyozó is volt egyben. Az út, mely révén erősödött, taszította, a változás először megrémítette. Egyetlen támasza Cleto volt, mégsem nehezedhetett rá folyamatosan, fracciónként sem a visszahúzás volt a feladata, hanem a férfi útjának egyengetése. Most mi jogosítaná fel arra, hogy az útjába álljon? Akármilyen szemszögből nézte, kissé szánalmasnak érezte magát. Erősebb léleknek tartotta magát annál, semmint hogy ne legyen képes megbarátkozni a változással- nem ez lesz az egyetlen változás, újdonság életében. Mert ha élni akar, fejlődnie kell, ami változással jár. Gömbölyű, ámde vékony vállait megvonva pakolta le felszerelését egy napágyra, s lökte le a köntöst rájuk, még véletlen se keltsenek feltűnést. Törülközővel a nyakában indult el a hideg vizes medence felé hogy enyhítse izmai sajgó sóvárgását: a hűvös víz érintése már akkor kiűzte belőle a fáradtság nyomát is, mikor elmerült a több méter mély víztömegben, majd felszínre bukkanva mély levegőt véve kezdett tempózni. Mindezt folytatta addig, míg el nem fáradt annyira, hogy hajlandó legyen kiszállni a medencéből. Először végigdörgölte testét, majd megigazította frizuráját is, mely immár ugyanolyan volt, mint fracciónná válásakor. Tekintetét körbehordozta a nyüzsgő tömegen: ennyire eltelt volna az idő? Gyomra hangos mordulásokkal adta tudtára, hogy kimerítette tartalékait, nem volt hát más választása, visszaindult helyére, miközben a haját törölgette. Már az sem nyerte el a szimpátiáját, hogy a csempékkel kirakott út is csupa víz volt, ezáltal téve csúszóssá az utat; az, hogy Vex jelenlétét is megérezte. Választása nem volt: furcsa fintor, gunyoros vicc révén mellette, helye mellett itta sörét a szalmakalapos alak. Gyomra összeszorult, arcára ugyan nem volt kiírva egyetlen érzelme sem, kellemetlenül érezte magát. Kínosan került minden lehetőséget azóta is, nehogy találkozzon, avagy kelljen a negyedik Espdával, most mégis itt állt előtte, teljes életnagyságban. Ugyan mi értelme lenne megfutamodni? Határozott léptekkel közeledett nyughelyéhez, addig, mg mellette elfutó alak őt meg nem lökve, esésbe taszítva el nem viharzott mellette. Nem kívánt elesni, teste mégis tehetetlenül zuhant egyenesen arra, amerre nem kívánt nézni sem. Lealacsonyító. Megszégyenítő. Arcára fagyott tanácstalansággal zuhant egyenesen Karasu felé, hogy ölébe esve barátkozzon a szerencsétlen közjáték eredményével. Lila lélektükrei mély fénye pásztázta Karasu arcát, nem habozva állt föl kéretlen tartóztatásból, csitítva feleslegesen zakatoló szívét. Értelmetlen. Halk sóhajt hallatva vette föl a földre ejtett dobozt, mely még nem volt nyitva sem, s adta vissza az Espada kezébe.
- Nem volt szándékos.- Tartotta fontosnak leszögezni a nyilvánvalót- ha van szeme a férfinak, maga is láthatta. - Elnézést.- Fordult el, hogy leguggolva felemelje a törölközőt, s megrázogatva szabadítsa meg a homoktól. Végül elfoglalta saját helyét és a napvédő krémet kezdte el kenegetni magán, lassan, alaposan. Meg akarta óvni fehér bőrét, nem akart barnulni. Közben pedig véletlenül sem kívánt Karasu felé pillantani, ámde mégis megtette egyszer. - Nem akartam megzavarni a pihenését.- Tudatában volt annak, hogy visszatért a magázódáshoz, de a közjáték, mely tornyában zajlott, megkövetelte a távolságtartást, még ha jelenleg csupán ily módon is volt képes azt fentartani.

Karasu Vex:
Élvezi a napsütést, még ha csak mesterséges is, akkor is kellemesen melegíti a testét, és elálmosítja. Nem is sok kedve van megmozdulni, vagy bármit is csinálni, úgy érzi, hogy megérdemel ennyit. Egy kis pihenést a sok szar után, ami manapság a nyakába zuhant. Hera halála, aztán a meló, hogy a gyilkosa megutálja, csak hogy nyugodtan tudjon Anida élni, aztán ez az egész Seth dolog. Az egyszámjegyűek közti széthúzás, ha nem jönnek rá, hogy egységes láncot kell alkotniuk, akkor hamar leáldozott a fajtájuknak, nem lesznek egyebek, csak vadállatok, akiket könnyedén levadásznak a shinigamik. Ám ha ez eljönni látszik, akkor Vex összeszedi azokat, akik normálisan akarnak élni, már a fajtájukhoz mérten, és vagy elmennek, vagy kirúgják azokat, akik a problémás elemek. Hogy békében élhessenek tovább. De ez még elég távoli, talán sose fog rá sor kerülni, talán sikerül egységet alkotniuk, és talán még a Télapó is létezik.
- Haj, persze, és bilibe lóg a kezem.- álmodozásokkal nem megy semmire, tennie is kell azért, hogy javuljanak a dolgok. Akkor majd végre visszavonulhat, és keresheti azt, amitől tényleg boldog lehet.
- Ugh…- valami selymes, könnyű és jó illatú pottyant az ölébe, kalapja magasba is emelkedett, hogy meglássa a merénylőt, és ha valaki más lett volna, akkor lehet kicsit mérgesebb lett volna, de így csak egy barátságosnak mondható mosoly volt a reakciója, egészen addig, még fel nem állt Anida, és Vex elé tárult a látványa. A melleket most hanyagolja, csak egy rövid pillantás, de a test többi részét kicsit jobban megnézte, még a nem létező napszemüvegét is feltolta és elismerően fütyült egyet. Nem is nagyon foglalkozott a sörrel, amit visszaadtak.
- Huh, nem semmi, nem semmi, ez már valami… láttam már pár nőt ruha nélkül, jó párat, de a top 3-ban ott vagy.- nincs mese, bár a mellei vonzzák leginkább a tekintetet, de a teste többi része is ott van a szeren, nagyon ott van a szeren. - Oh, látom levágattad a hajadat is, jól áll.- kedvese hangsúlyban beszélt, legalábbis próbált úgy beszélni, semmi kedve veszekedni, vagy felzaklatni Anidát. - Semmi gond, mással is előfordult már.- de azt az arrancart megkeresi, aki az ölébe lökte, megérdemel egy sört érte, jó munka volt. De most a figyelés, ahogy végigkeni a testét, igazán kellemes látvány, szívesen nyújtana segédkezet, főleg a dombosabb részeknél, de a múltkori eset miatt, elég nagy esély van arra, hogy nem díjazná ezt a megmozdulását Anida. - Nem nagyon zavartad meg, inkább feldobtad.- elmosolyodott.- Hogy vagy?- egyszerű kérdés, és mégis fontos kérdés, nagyon is fontos kérdés volt. Akárhogyan is nézik, része Anida életének, és nem csak azért, mert espadák voltak, hanem más okból is, amivel mindketten tisztában voltak.

Anida Vegex:
Pincsi-pancsi


Nem tudta hirtelenjében eldönteni, a benne viaskodó egykor még gyilkoló Espada volt-e az, aki ily kellemetlenné tette számára a helyzetet, vagy saját, valódi érzései tomboltak-e benne viharként. Anida számára megrázó volt az élmény, melyben része volt a legutóbbi találkozásuk alkalmával. Nem érzett rá késztetést sokáig, nagyon sokáig, hogy közeledjen a másik nem tagjaihoz; s egyetlen félénk, tapogatózó kísérlete halálával fulladt kudarcba. Azóta pedig minden gondolata a túlélés volt fracciónná válásáig, mikor pedig elhitte, hogy biztonságban van, rátámadt az a szörnyeteg akinek nyomait Vex kereste, kutatta benne az alatt a csók alatt. Idegen, taszító érzés volt, vérlázító. Soha, senki nem tanúsított irányában effajta tiszteletlenséget, éppen ezért volt képtelen oldottan viselkedni a férfi közelében. Ő pedig mily könnyedén köszön! Padlizsánszín íriszei résnyire szűkültek.
- Nem vagyok ruha nélkül… Kiindulva abból, amit látok.- Hogy megbizonyosodjon, futva végigpillantott magán, majd megeresztett egy alig hallható, megkönnyebbült sóhajt. - Mindenesetre, köszönöm a… bókot.- Nehezére esett elismerni, hogy azt kapott. Mielőtt válaszolt volna, többször is megízlelte magában a hallottakat, de nem tudott felfedezni a férfi mondandójában gunyoros felhangot. Kissé meghökkenve, bizalmatlan módon pillantott rá. Nem is olyan régen még életének kioltásával viccelődött, azon tanakodott, hogyan ölje meg.
- Miért érdekel ez téged? Úgy hittem, gyűlölsz, amiért megöltem a kedvesedet. Tekintetében fénylett az értetlenség, képtelen volt döntést hozni. Egészen addig, míg fel nem rémlett benne: talán pont Hera után sóvárog az arrancar, azért kérdez kedvesen, puhatolózón. Fejét kissé oldalra fordította, felhúzta két térdét, átkarolta őket és állát két térde közé fektette. - Az emlékei homályossá váltak, egyfajta sejtéssé… - Nem látta okát, hogy hazudjon. Feleslegesen keseríteni nem állt szándékában, sem pedig a hiú álmok felébresztése. - Idővel teljesen magamba fogom olvasztani és nem lesz rám hatással. - Most még ráfogta, hogy a benne kavargó viharfellegek a nő által keltett lenyomatokból fakadtak. Könnyebb volt ebben reménykedni, mint abban, hogy esetlegesen ezek saját érzelmei. - Te hogy vagy?- Illet ránéznie, így megtette.

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

[#] Következő oldal

Teljes verzió megtekintése