Taki vs Hira

[Kaminari Rosui Taka]

Szinte még sötét volt a kezdésnél. Ritka pillanatok, amik manapság egyre gyakoribbak, hogy kellemes pihenés után ébredek, s nem valamerre, ahol épp összeestem. Egy jó kis bemelegítés-edzés-reggeli-edzés-levezetés kombó után összekapom magam. Kicsit hosszabb időt vesz igénybe az elkészülődés a hajam miatt, de valahogy sose éreztem úgy, hogy fura, kellemetlen, vagy problémás lenne. Természetesnek érződött, mintha mindig is a napi rutinjaim közé tartozott volna a hosszú haj ápolása. Persze egyszerűbb mondani, mint kivitelezni, s az újraszabatott egyenruhák is plusz terhet jelentettek a fizetésemnek, de annyi baj legyen. Jobb, mintha egyik pillanatban ruha nélkül maradnék. A két állapot közötti különbség elég ahhoz, hogy nagyon furán álljon a ruha. A remek indítás után, annak örömére, hogy kissé stabilabb lettem úgy gondoltam ideje ellátogatni egy forgalmasabb időszakban az Amfiteátrumba. Persze ami nekem már kései indulás, az másnak valószínűleg a műszak kezdése lehet, elég üres volt az egész. Csupán egyetlen shinigami lopta a napot, elhanyagolva az edzést, az egyik szegletben iszogatva. Ha már ide jöttem, és célom is volt, akkor épp itt az ideje felébreszteni a tisztet, hogy legközelebb példát mutathasson az ide érkezőknek, és motiválni tudja őket.
Belegondolva a jelenlegi lelkesedéshiányba, és az Amfiteátrum szinte kongó ürességébe, melyet ugyan el tudtam fogadni napkeltekor, de hogy szolgálati időben is ilyen legyen.... Csendben közelítem meg az illetőt, aki ha jól emlékszem a 6. tisztünk. Nem látok rá esélyt, hogy csak úgy felismerjen, így nem tartok tőle, hogy a rólam szóló pletykák, vagy a rangomtól való tartás megmentené az elkövetkező eseményektől. Ha észrevesz mielőtt odaérek, amit kicsit rosszallóan vennék lévén könnyű léptűnek vélem magam, akkor egy laza intéssel üdvözlöm, ha nem, akkor egy baráti vállon lapogatással.
Hogy miért ne ismerhetne fel? Azért, mert az utóbbi időben elég sokat hiányoztam, s mióta kardom feloldott állapotában mászkálok igyekeztem kerülni a feltűnést, és személyeskedést maroknyian tudják csak kit rejt eme kinézet. A 165centi magas, sportos testalkat, és félhosszú ezüstös haj helyett jelenleg jó 190 magas, ugyan szintúgy sportos, de a megszokott arányok itt-ott eltérnek. Keskenyebbek a vállai, vékonyabb a dereka, és a vonásai is finomabbak, nem is említve a szinte bokáig érő azúrkék haját.
-Yo! Edzés köz'hen a pihenés fontos, de a sok a rohására megy ám. Mit hónál, ha segíhenék egy kis harci tapahtalatot szerehni?
Mosolygok rá az illetőre. Persze nem tervezek semmi brutálisat, nem, mintha nem tudnám meggyógyítani, csak elriasztani nem akarom a harcoktól, legalábbis egy életre nem. Mindenesetre nem árt, ha az ember találkozik olyan helyzettel, amikor abszolút hátrányban van, és mindent bevetve kell küzdenie. Saját tapasztalat, hogy motivál, és rendkívül jó fejlődéssegítő elem. Ritkán adódik lehetőség mindezt biztonságos környezetben tapasztalni.
Természetesen biztosra mentem, hogy az erőmet abszolút irányítás alatt tartsam. Nem szivárog kifelé semmi az ég világon. Nem, mintha titkolni kellene, de én megteszem. Még a saját kapitányomnak se mutattam meg mindent amire képes vagyok. Bár az teljesen más tészta, jelenlegi célom mindössze az, hogy reményt hagyjak a leendő ellenfelemnek. Egyelőre nem tudom, hogy megvan-e benne az, ami ahhoz kell, hogy a legelkeserítőbb helyzetben is küzdjön, ami rendkívül nehéz, ha tudtában van az illető, hogy valójában nincs életveszélyben. Ami engem illet, meglehetősen szerencsés vagyok, ha nem így lenne, már legalább háromszor halott lennék.

(click to show/hide)

Takinak senbankai-ban megváltozik a kinézete, illetve a beszédstílusa is. Ez utóbbi még alakulóban, de főképp kicsit h-zik, hasonló a pöszézéshez, csak nem az, valamint dallamosabban beszél.

[Yochike Hiraoka]

Kicsit korábban és nyűgösebben keltem fel, mint ahogyan egyébként szoktam. Még van időm, mielőtt akármit is csinálhatnék, de annyi nincs, hogy visszaaludjak. Szóval… egy nagyobb nyújtózkodás után felülök az ágy szélére. Bambulok egy kicsit, majd felállok.  Miután elvégeztem a “reggeli rutint”, nyújtózkodok még egyet, majd megkezdem a reggeli tornámat  Elsőnek sima nyújtások, majd néhány fekvőtámasz, láb emelés. Valahogyan nem szeretem a felüléseket. Inkább a láb emelést kedvelem. Megcsinálok belőlük annyit, hogy kellemes legyen, de nem viszem túlzásba. Érzem, ahogyan a has izmaim feszülnek a láb emeléstől. Ez… olyan megnyúgtató. Miután végeztem az edzegetéssel, elmegyek és meg fűrdök, hogy illatos legyek.
Még mindig korán van, azért felöltözök és elmegyek sétálni, mielőtt még elkezdődik a műszakom, szólgálatom. Az Amfitetátrum felé vettem az irányt. Kíváncsi vagyok, hogy mi folyhat ott éppen. Menet közben gondolkodtam, mint ahogy szoktam általában. Mindig más és más gondolat menet fut végig az agyamban. Hol az, hogy enni kellene egy kis csokit, hol az, hogy edző partmert kellene találnom. Odaértem.
Szépen besétálok ebbe a colossusba, majd körbenézek. 
Bánatomra senki sincs itt. Ez letört…. Eléggé. Már nincs olyan korán, bár igaz, hogy későn sincs, de lehetne itt akárki is. Bár tudom, hogy ez az “erősebb” kaliberű emberkéknek van fent tartva, de….
Elsétálok szépen az “edzőterem” szélére, lehuppanok ott, majd várom egy picit… Nem jön senki.
Még jó, hogy hoztam magammal italt! Nem alkohol, csak szimpla gyümölcs, de attól még ellehet vele ütni az időt. Nem szeretem az alkoholt…. Szépen iszogatok.  Nemsokkal később, egy kezet éreztem a vállamon. Vállpacskolást kaptam! Kissé meglepődtem, de semmi különös.
“ -Yo! Edzés köz'hen a pihenés fontos, de a sok a rohására megy ám. Mit hónál, ha segíhenék egy kis harci tapahtalatot szerehni? “ - Mondta
Érdekes a beszéde. Olyan pösze… tök aranyos. Viszont nagyon ismerős a hangja. Felállok, majd megfordulok, így szembenézek vele. Felettébb ismerős az arca és a tekintete is, de nem tudom megmondani, hogy ki is ő valójában….
- Hmmmmm…. - Hmögök, miközben az állam hegyét vakarom. - Olyan ismerős vagy nekem, nem találkoztunk mi már valahol? - Ez olyan volt, mint egy rossz csajozós szöveg, de se baj… Finom alakja, és a szép haja sehonnan sem ismerős, na de mégis… Mintha. Választól függetlenűl egyezzek bele az “edzésbe” .
-Harci tapasztalat? Benne vagyok! - Kacsintok rá a végén. Na, de vajon mit is tervez?...
Kimegyek a nemsokára harcmezővéváló “pálya” közepére. majd várom a reakciót.

[Kaminari Rosui Taka]

Kissé meglepődhetett. Legalábbis a reakciója erre utalt. Vígan vettem a dolgot, bár kicsit azt hiszem rossz pont, hogy nem köszönt vissza. Gyűlnek itt a feketék... Talán enyhítő körülmény, hogy legalább itt volt. Viszont a kérdése engem is elgondolkodtatott. Nem azért, mert így nem ismertem fel, mindössze azon filóztam, hogy vajon mit is válaszoljak én erre a fura hatású kérdésre.
Nagyon ajánlom a saját érdekében, hogy ne nézzen lánynak, az elég csúnyán sülhetne el...
Erre a gondolatra kicsit libabőrös lettem. A másik oldalról nézve a dolgot nem igazán szerettem volna kürtölgetni, hogy helló Taka vagyok. Eszembe jutott, hogy bemutatkozom 'Taki'-ként, mivel a közeli barátaimon kívül nem hív így senki, nem hiszem, hogy le tudná venni belőle, s inkább venné úgy, hogy ez a rendes nevem, aztán betudna egy új figurának. Végül egy biztonságos megközelítésnél maradtam.
-Biztos vagyok benne, hogy már találkoztunk párszor, hisz én is a harmadik osztag tagja vagyok.
Valahogy a kacsintásra teljesen kirázott a hideg, de egyelőre ignoráltam. Azonban kicsit figyelve észre kellett vennem, hogy hiába magasabb a rangja, még bőven van hová fejlődnie. Mind a lélekereje, mind a mozgása... Nos, nem mondanám, hogy kezdő, vagy van még mit tanulnia, de... Emlékeztet arra, amikor az osztaghoz kerültem. Most így már rémlik is, hogy honnan volt annyira ismerős. Együtt voltunk egy küldetésen, ahol a zombikkal volt némi probléma.
Mindenesetre annyira nem aggódom a dolog miatt, mivel a lélekerőmet szinte teljesen elfojtottam, és az alap ütőerőm nem a legveszélyesebb fegyverem.
Azért remélem nem töröm el valamijét véletlenül... Régen harcoltam már visszafogottan.
Persze azért nem ártana megbizonyosodni róla, hogy pontosan meddig is terjednek a képességei. Így tisztes távolságban megállva tőle szólaltam meg.
-Mielőtt nekikezdenénk azért jó lenne, ha bemutatnál pár mozdulatot mindenből. Ha képes vagy a kardod feloldására... lehet az sem ártana.
Kis hatásszünetet tartva folytattam.
-Persze, ha szeretnéd elkezdhetjük vakon is az edzést, nem kell félni elég jó gyógyítónak számítok. Ebben az esetben inkább az éles harcot tapasztalnád meg egy ismeretlen ellenfél ellen. Az előbbi inkább kis gyakorlásnak több tanáccsal számítana.
Majd zsebre teszem a kezeimet, nehogy a végén még véletlen reflexből megütöm, annak nem lenne jó vége. Természetesen, ha sikerült felmérnem a képességeit, akkor majd már a határokat ismerve megpróbálok rendes harcot szimulálni ellene, hogy a lehető legtöbbet tanulja. A másodlagos célja a bemutatónak az lenne, hogy képességeihez mérten tudjak tanácsokat adni neki. A józan ésszel ellentétben viszont szívesen fogadnám a második verziót is, hogy vakon nekem ront. Ebben az esetben a merészségét, és a kitartását lehetne a legjobban tesztelni és fejleszteni. Tipikusan azt, amikor nem látsz fényt az alagút végén, de felkelsz és mész tovább.
Erre a gondolatra halvány vigyor jelent meg a szám szélén, megnyaltam az ajkaim, mintha csak a prédáját méregető vadász lennék, s kékesen megcsillantak a szemeim. Egyértelműen éreztem, hogy ez az utóbbi gondolatmenet felettébb szórakoztatónak tűnt Raimei számára.
Ha a bemutatót választaná, akkor utána amíg mérlegelem a helyzetet, és megpróbálok kitalálni valamit megkérem, hogy melegítsen egy kicsit jobban be, shunpó futás, nyújtások, meg amivel úgy érzi kicsit ráhangolódhat a harcra.

[Yochike Hiraoka]

- Hmmm… Remek! Akkor onnan lehettél ismerős! - Mosolyogok úgy, mint ahogyan szoktam.
Sétálok az aréna közepe felé.  Hmmmm, itt valami nem jó. Nem érzékelem a lélekenergiáját. Egyébként sem voltam valami nagyon jó az érzékelésben, de ő itt van előttem és nem érzem. Érdekes…. ilyen gyenge lenne? Vagy netán ilyen erős? Esetleg elfolytaná az egészet? De miért tenne ilyet? Miért az egészet? Hmmm… minden esetre nem kérdezek rá, hanem úgy csinálok mint aki észre sem vettem ezt az egészet. Teljes lazasággal fordulok vele szembe, miközben mond valamit. A kardom az oldalamon fityeg.
-Miért mutogassam neked a képességeimet? Inkább gyere és derítsd ki! - Mondom magabiztosan, miközben kacsintok egyet. A kacsintások és a mosolyok nem arra menne ki, hogy tetszene nekem ez az emberke, ezek csak megszokott gesztusok tőlem, illetve a jellememtől. Hmmm… ezek szerint éles kardal akar harcolni. Hát… remélem egyikünk se sérül meg komolyabban… nekem is vannak gyógyító képességeim, de azért egy leszakadt kart nem biztos, hogy vissza tudok rakni a helyére.
Egyenlőre kard nélkül szeretnék harcolni. A kardot inkább a végére szeretném hagyni.
Szóval felveszem a védekező/ellentámadó állásomat és várom a támadását. Az alapvető harc stílusom nem feltétlen az ütés, rúgás, hanem, hogy  az ellenfél támadását visszaverjük és abból kovácsoljunk előnyt.  Hasonlít a Wing-Tschunhoz, de mégsem olyan. Az én harc stílusom eléggé kevert és változó. Az alap a visszaverés, de én is tudok ám támadást indítani. Azok inkább arra mennek ki, hogy meglepjem az ellenfelemet. Arra, hogy úgy támadjak, ahogyan nem számít rá. Ebből kifolyólag használok karatés, ökölvívós, de még pankrációs mozdulatokat is. 
A következő képen álltam fel:  Vál szélességű terpesz, bal láb és kar elől, míg a jobb kar és láb hátúl.  Jobb kezem az álam előtt körülbelűl húsz centiméterre. A bal kezem az orrom előtt olyan harminc, negyven centiméterre. Az ökleimet lazán hagyom, ezért se megfeszülve, se összeszórítva nincsennek. Középső és mutató ujjam kissé megemelkedve.
Enyhén beroggyasztva várom a támadását, így jobb kitámasztást elérve. A testem nem merev, teljesen laza. A bal könyökömet megemelem…. Vagy inkább elfordítom balra, hogy megkíméljem magamat a fokozatos erőkifejtéstől.
-Na, nézzük mit tudsz! - Kacsintok. Na, de … nézzük, hogy én mit tudok!  Egyenlőre Kidout nem szeretnék bevetni, de ha úgy kívánja a helyzet….

[Kaminari Rosui Taka]

Örültem a magabiztosságának, azonban amikor elmondtam a lehetőségeit és válaszolt kicsit lefagytam. Megpróbáltam feldolgozni amit mondott, kétszer is átrágtam oda-meg-vissza. Nem hallottam félre, legalábbis nem tartom valószínűnek, bár azt se amit mondott.
Ez meg... Azért illik megfontolni mások véleményét ugye tudod? Legalábbis meglehetősen jót tesz az ember egészségének... Bár... Van aki a nehéz úton szeret járni, és a saját fájdalmas tapasztalataiból tanul csak igazán...
Már egész jól kezdem kezelni a kacsintásait, lehet nem tehet róla és csak ráng a szeme, bár ahhoz kicsit túl specifikus időpontokban teszi... Az is megfordul a fejemben, hogy talán szimplán nincs helyén minden a fejében, sőt ez a verzió kezd egyre gyanúsabb lenni. Talán helyre kellene rázni, mielőtt lejáratja az osztagot... Vagy megöleti magát...
Hogy nézne már ki az, hogy halál oka: Inzultált és kacsingatott egy magas rangú nemes kapitányúrra...
-.....
Már már majdnem felszólalok, de végül a hallgatás mellett döntök, s csak keserűen elhúzom a számat. Persze nem vett igénybe ez a gondolatmenet túl sok időt, mindössze néhány másodpercet. Felveszi az állását, amit rögtön átfutok egy gyors elemzéssel réseket kutatva a védelmén, valamint az egyensúlyát is méregetve, vajon hogyan lehetne a leghatásosabban megértetni vele, hogy nem volt a legjobb ötlet, és visszafogottabban kellene viselkednie ismeretlenekkel.
Megfordult a fejemben, pár dolog.
Egy Railgun-t elküldök a füle mellett, de a végén még eltalálok vele valamit a távolban, és annak nem lennének vicces következményei... Arról nem is beszélve, ha kiderül, hogy egy viszonylag új tisztre megeresztettem egy 70es hadou-nak megfelelő kísérleti státuszú technikát. Aztán ott lenne a lehetőség, hogy a tökéletesített jobb egyenesemet mutassam be neki, de ha véletlen eltalálom, akkor 4. osztagosoktól tanult gyógyító technikák ide, vagy oda nem fog addig élni, hogy el tudjam kezdeni a kezelését. Ha csak egy szimpla bakudót rakok rá, abból nem fog tanulni, abban biztos vagyok...
Így a gondolatmenetem közepén érkezett az újabb sületlenség. Ami valamiért kezdett a kelleténél mértékekkel jobban irritálni, valószínűleg a felháborító viselkedése is rátett egy lapáttal, vagy csak azért csinálja ezt, mert ennyire vak lenne? Jó, azért nem hibáztatom, hogy nem tudja felmérni kivel is áll szemben, de azért a másik dolog csak leesett már neki...
-Ch..
Hangot is adva nem tetszésemnek már nem is gondolkodok tovább a bemutatón.
Egyszerűen kap egy zúzást, aztán majd újrakezdjük, vagy folytatjuk... Kezdek kíváncsi lenni vajon meddig fog arrogánsan viselkedni?
Zsebemből elkezdem kihúzni a jobb kezemet, ami ökölben van, ám amikor kiér összeszűkül a szemem, s már repül is a homloka közepére egy Oni Dekopin, ez remélhetőleg alaposan kizökkenti mindenből, talán még a talpáról is leveszi. Természetesen ez csak a nyitóbeszéd, avagy köszönés volt, s egy komolyra vett shunpóval tervezek mellette teremni, hogy egy Taketonbo-val a levegőben fejjel lefelé fordítsam.
Persze ez mind kalkuláció, bár elég kevés esélyt látok rá, hogy bármit is tehetne az elkövetkezendő combo ellen, azért nem tervezek az ő hibájába esni, és védtelenül maradni egy esetleges meglepetésnek. Ezért is szeretem, hogy főképp a gyorsaságomra és rugalmasságomra hagyatkozom, nem brutális fizikai erőre. Bár ez utóbbi is meglehetősen hatásos és Shizuka-san által tökéletesen bizonyított.
Persze nem hagyom lógva a levegőben. Akit elsőre ér ez a fejre fordítós technika az legtöbbször azt se tudja, hogy mi történik, a tapasztaltabbak másodjára már egész jól lereagálják. A profik már elsőre is jól veszik mondjuk. Mindenesetre szünetet nem hagyva folytattam a fordítás után egy Sandobaggu Bito-val, aminek az erejét igyekeztem visszafogni. Hisz a záporozó ütések önmagukban is elég pusztítóak, nem kell különösebb erőt fordítani bele. Így a végére remélhetőleg maximum néhány csontja törik, ha véletlenül rosszul találtam el. Bár nagyon örülnék neki, ha sikerülne eléggé visszafognom magam, hogy akár talpra is tudjon állni rövid időn belül.
Amennyiben sikeresen lefolyt a „ne becsülj le senkit, és mindig légy résen” oktató jellegű bemutató, akkor leporolom a kezeimet, majd nem messze tőle leguggolok, bár még résen vagyok, hisz senki nem jelentette ki, hogy akkor ne harcoljunk tovább. A meglepetéstámadások is a harcok részei ellenben a párbajokkal.
-Megmaradsz?...Vagy megvizsgáljalak, a negyedik osztagosok kapitányától tanultam, szóval a gyógyítási tudásomban is egész magabiztos vagyok, bár orvosnak nem nevezném magam.
Ha igényli a segítséget, akkor felsegítem, esetleg meg is gyógyítom a kisebb sérüléseit, remélhetőleg nagyobbakat nem kell. Természetesen, ha lennének akkor azokat is. A szándékaitól függően pedig majd kiderül a folytatás, remélhetőleg nem kell semmilyen aljas húzást hárítani, de amíg nem ismerem jól az ellenfelemet addig nem fogom leereszteni a védelmemet.

[Yochike Hiraoka]

“Chh”?! Ezt azért így nem kellene szerintem. Ennyire lenézne? Bunkóság. Na, de nézzük is mit tud. Figyelemmel kísérem végig minden mozdulatát. Azt, ahogyan kihúzza a kezét a zsebéből és azt is, hogy összeszűkül a szeme. Egyből leeset. Most fog támadni!  A támadására nem is  tudok hirtelen mit reagállni, mert egy szempillantás alatt már az arcomban volt.
“Fuu de gyors!” Futott végig az agyamban, miközben kaptam egy pöckölést. Amikor az elém már-már teleportált, az arcomon látható volt a meglepetség és az is, hogy nem is igazán érzékeletem a mozgását. A pöckölés erejétől repülök egy bő öt métert.
“És még Hakudában is sokkal képzetebb nálam. “ Jött a második gondolat. Nem hagyom magamat a falnak csapódni. Lehet, hogy nem vagyok erős, de jó a reakció időm és a lehető legrövidebb idő alatt találom ki a lehető legjobb mozzanatokat. Még mielőtt akárminek is neki csapódnák, olyan pózt váltok, hogy meg tudjak állni, miközben a lábaon is maradok.  Mikor kitámasztom magamat és a lábam a földhöz ér, még csúszok egy két métert, de nem lett semmi különösebb gondom.  Jön! Bár megint nem látom, hogy mozog és még normális állást sem tudok felvenni. Itt sem tudok sok dolgot tenni. A következő pillanatban mellettem teremt, én pedig a levegőben voltam fejjel a föld irányának. 
“Mi a fene?!” Erős! És gyors! Viszont nem hagyom azt, hogy a megfejeljem a földet. Még időben kinyújtom a kezeimet, majd egy lökő mozdulattal a talpamra állok.  Már jön is! Kapcsoltam, mikor már jön is az első ütés tőle. Az gyomron talált. A második is sikeres , az bordán. Eléggé fáj, de megmaradok. Kapom még egy pár ütést, mire az alkaromat sikerül úgy helyezni, hogy védekezni tudjak. Az alkaroma a következő képpen tartottam: Az öklöm a homlokomnál, a könyököm a hasamnak támasztva, és egy kicsit begörnyedtem, hogy kisebb felületet tudjon eltalálni. Alapvetőleg nehéz volt a záporozó ütések közben mozogni, de így legalább ki tudtam védeni néhány ütést, még akkor is, hogyha fájt. Na, de ugyan… A fájdalomtól csak erősebbek leszünk.  Miután befejezi az ütéseket hátraugrok, én pedig fé ltérde ereszkedek és lihegek. A karomat lógatom. Nem lett semmi különösebb bajom, de azért nem esett jól. Viszont ezektől az ütésektől az alkarom eléggé érzékeny lett… Remélem nem lesz baj ebből.
Segítséget ajánlott fel. Na neeeeem… Azt hiszi, hogy én ennyitől kidőllök?  Tényleg erős, de azért én sem halok meg ennyitől. 
-Nem köszönöm…. Megvagyok. - Lassan felállok, és tartom vele a szemkontaktust, miközben akaratlanul elmosolyodom.
-Nem vagy rossz… Mond csak, te mióta vagy az osztagunkban? Esetleg nem egy új tisztel van dolgom? - Kérdezem, és akár azt is érezheti ezekból a szavakból, hogy elismerem az erejét. Végülis így van, de ezt nem akarom a tuttára adni.  Ameddig folyik a bájcsevej, az alapvető gyogyító technikámmal elkezdem gyógyítgatni a bal, majd a jobb alkaromat is. Nem viszem túlzásba, csak annyira, hogy ne legyen ilyen érzékeny. Miután befejeztük a beszélgetést, illetve én is a gyógyítást, váram a következő támadását. Miután látom, hogy kihasználja a gyorsaságát, figyelek arra is.  Se a gyógyítás, se a beszélgetés közben nem lankad a figyelmem, és egy pillanat alatt védekező állásba tudok állni.  Most én jönnék, de még nem… Még nem tudtam meg eleget az ellenfelemről.
-Mellesleg, mi a neved? - Kérdezem, valós érdeklődéssel. A szemkontaktus fontos! Szóval azt tartom. Rengeteg mindent meglehet tudni az emberekről, hogyha tartod a szemkontaktust.

[Kaminari Rosui Taka]

Valamilyen oknál fogva teljesen elterelődött a figyelmem. Egyszerűen közel nem azt csináltam ami tervezve volt, a távoli pöccintés helyett, közelről küldtem meg, és az egyes mozdulatok között elég időt hagytam neki a reagálásra. A leginkább sokkolóbb a végére maradt. Még talpon volt, mikor végeztem az ütéssorozattal. Mondjuk úgy szerepelt eredeti terveim között, hogy még a fejjel lefelé fordításkor a levegőben kapom el, de ettől kicsit akkor is megszeppentem. Mikor kijelentette, hogy megvan, akkor hátrálok két könnyen lépéssel.
Vajon mit rontottam el? Tudom hogy épp a rajzoláson járt az eszem, de akkor sem szoktam ennyire elkalandozni... Talán tönkre mentek a kezeim a mostani lazább edzéseknél? Vagy csak többet kellene gyakorolni, hogyan is kell visszafognom magam... Mondjuk azt lehet nem az egyik tiszten kéne, ő pont megfelelne az a tipikus üthetnék hangulatot kelti, de nem lenne túl példamutató meglincselni szerencsétlent. Igen is meg kell tanulnom moderálni magam, ha szeretnék jó példaképet mutatni, és még jobban szolgálni az osztagom és kapitányom.
Gondolatmenetemet szakította félre a „Nem vagy rossz...”-al, mire azonnal fel is tettem az egyik kezem időt kérve.
-Szava' ne fehledd...
Majd egy laza mozdulattal odaléptem az egyik Hakudánál használatos demonstráló táblához. Természetesen ez a „könnyed lépés” is valószínűleg jóval ellenfelem vizuális érzékelési képességeit meghaladja, magyarán könnyen tűnhet teleportnak is. Visszatérve a kezeimre pislogok kettőt a jobb öklömre, kicsit forgatom, alaposan megnézem. Nem találva rajta semmi rendellenességet egyik technikámhoz fordulok. Felveszek egy alapállást majd a Bazūka-hō technikával megcélzom az előttem lévő megerősített falat. A technika az én szájízem szerint tökéletesre fejlesztett jobb egyenes, ami hasznot húz három mester szinten lévő tudásomból is.
A technika hatására nem csak az előttem lévő falat, de a mögötte elhelyezkedő másik hármat is nem egyszerűen ketté ütöttem, hanem gyakorlatilag három ököl nagyságú lyuk tátong rajtuk, míg a fal többi részén pókháló módjára törések futnak végig. A technika visszarúgó erejének köszönhetően egy kisebb kör alakban pedig a föld is megsüllyed és reped alattam.
Kétszer kinyitva majd összecsukva az öklömet meglengetem karom, majd visszalépek Hirához. Elmosolyodom, majd kicsit oldalra döntve a fejemet egy kellemes és vidám hangom teszem meg rövid magyarázatom.
-Bohánat, azt hittem az előhhi után, hogy tönhre ment a kezem. Ühm, valamit kérdezni ahartál nem?
Meghallgatva elmosolyodtam, majd nemlegesen integettem a kérdésére, hogy új vagyok-e az osztagban, persze hogy nem. Ez inkább róla lenne elmondható.
Bár, ha így belegondolok, a senbankai szintet nem olyan rég értem el, s csak azóta vagyok ebben az alakban, így talán újnak is vagyok mondható... Amolyan régi-új, hehe...
A lélekerejének a mozgását figyelve lassan végez a gyógyítással is, persze nem csak úgy hobbiból vetem latba véres verejték által megszerzett tudásom és érzékeimet. Arra próbáltam rájönni, hogyan és milyen módszerrel tudnám hasznosan lekötni, rajzolhatnékom van, de nem mondhatom, hogy oké negyed óra szünet. Viszont ha most két percben pürét csinálok belőle, azt nem fogom tudni eltusolni sem. Lehetőségek fogytán a klón technikát akarom alkalmazni, csak azt kellene eldönteni, hogy mekkora erejű legyen a klón. Meghúzva a vállamat nem törődök sokat a problémával, hisz a klónt alkotó technika úgy is drasztikusan csökkenti a lélekerő tartalékait egy klónnak, ha egyet létrehozok talán a harmadával ha fog rendelkezni az enyémnek. Mondjuk ez a tudásán nem változtat, így nem kell azon aggódnom, hogy esetlegesen akaratom ellenére bevigyen egy találatot. Persze, nem mintha ez feljogosítana arra, hogy leeresszem a védelmem. Gondolatmeneteim nem vesznek igénybe időt, így az események folyását sem törik meg. Ennek köszönhetően ezúttal nem is szakítja meg azokat a kérdésével. Kis vigyor jelenik meg a szám szélén.
-Nem számohom, de olyan jó négy éhe lehetek az ohagnál. Hívj csah Taki-hannak Hiraoka-chan.
Végül is teljesen őszinte voltam, így a hazugság szikrája sem jelenik meg magabiztos arcomon. Viszont ezzel a lendülettel el is döntetett, hogy mi lesz a vége ennek.
-Hadou 50: Rei no kuron. A klónnal fohod folytatni, remélem nyem baj.
Lazán minden rezdülés nélkül idézek meg egy klónt magam mellé. S vidáman adom a magyarázatot. Integetve el is hátrálok az egyik árnyékosabb rész felé, ahol előkaphatom a jegyzetfüzetet és rajzeszközeimet. Különösen élvezet lesz rajzolni most így fél szemmel figyelve a küzdelmet. Remélhetőleg bátrabb lesz, s neki mer menni a klónnak, ami így kicsit jobban megnézve kb-re olyan erős lehet mint én a bankaiom megszerzése környékén.*
Ha a támadó szerepét venné fel Hira, a klón hárít, eltérít, és blokkolja a támadásait, néha bevet egy-egy gáncsot. Természetesen nem a könnyű módban, hisz abból mit tanulna egy valódi harc menetéről? Egy egy támadása hagyta védtelen pontot mindig kiszúr a klón, s oda egy gyors és könyörtelen támadást mér, legyen az ütés, rúgás, vagy épp földhöz vágás, esetlegesen egy Hulk-Loki méhe csapkodás a vége fele, amikor már kezd kifutni a szuflából.
Amennyiben továbbra is védekező félként venne részt a gyakorlásban úgy a klón nem fogja vissza magát, s dinamikusan veri laposra, míg nem kér szünetet. Főként ütéseket használ, de a lábával is elősegít néhány dobást, vagy gáncsot, hasonlóan ahhoz, ahogy támadóként kezelné.
Mivel nem aggódtam amiatt, hogy komolyabb sérülést okozhatna neki, amiben meg kell vallani eléggé tévedtem. Szerencsésnek mondható talán, hogy nem használt egy technikát sem, az egyenes út lett volna a negyedik osztagba egy gyors elsősegély után. Azonban így is valószínűleg lesz pár törött csontja és jó néhány zúzódása, ha csak nem kér elég hamar szünetet. Természetesen a remek harci bemutatónak köszönhetően a rajz is remekül halad.

*=>16800LP-snek számít a klón (amit persze Hira karakter nem tud érzékelni, tehát nem fogja tudni hogy mekkora lélekerővel rendelkezik a klón), az eredeti tudásával (zanjutsu 10, hakuda 24, kidou 24, shunpo 24, zanpu 24)
Remélem ez már kellően követhetőre sikerült események szempontjából

(click to show/hide)

Az ütés (bár visszafogottabb végeredménnyel)

A Hulk-loki említés

[Yochike Hiraoka]

Félbeszakított. A mondatomat félbehagyom, mivel kíváncsi vagyok, hogy mit is akarhat.
Oda teleportál az egyik táblához. Hirtelen nem tudom, hogy mi is van a táblára írva.
Alaposan megfigyeli az öklét. Vajon mire készül?  Felvesz egy alap állást. Támadni fog! Na, de nem rám. Az előtte lévő falat, illetve táblát célozza meg az ütéssel, ami be is talál. Az előtte lévő fal egyszerűen …. belyukadt? He? A föld megreped és egy kör alakú formában kissé be is “omlik” alatta. Csak most jövök rá, hogy milyen szintű ellenfelem is van. Csoda, hogy idáig bírtam és nem teljes erővel támad ellenem. Egy ilyet nem szeretnék a saját bőrömön tapasztalni… Ezzel a lyukra  nézek, majd pislogok egy…. kettő… hármat. Az arcomon látszik a meglepődötség. Egy hanyag mozdulattal a lyuk felé mutatok, majd megrázom a fejem és újra észhez térek.
-Öhhm… Szóval… Ízé…- Mondom zavarodottan, de utána úgy folytatom, mint a “meglepetés” előtt.
-Egy új tisztel van dolgom? Egyébként mióta vagy az osztagban? Nem igazán láttalak még.... Hiába vagy valahonnan ismerős.  -
Tönkre ment a keze? Mi a fene?! Ehh… legalább őszinte.
Miután válaszolt a kérdésre, a gyógyítást is abbahagyom. Megrázom a kezemet Szóval nem régóta van itt…
-Szóval… akkor nem vagy új tiszt se? Esetleg egy régi? - Kérdezem érdeklődően. Egy ilyen erővel rendelkező embernek nem átlag besorolású Shinigaminak kellene lennie, szóval biztosan egy tiszt…. Talán a kapitány, aki egy kicsit átalakult? Nem, nem hiszem…. A kapitány sokkal forrofejúbb.  A hadnagy lenne?  Na mindegy is, a lényeg, hogy elég erős.
Taki-Han…. Értem.
Hátrébb ugrok, majd távolról szólok!
-Felőlem folytathatjuk is azt, amit félbe sem hagytunk! - Egész vidáman mondom  ezeket a szavakat. Olyan mosolygósan.  A következő lépésére nagyot nézek… Egy klón.. (?) Ennyire lenézne és gyengének tartana, hogy egy klónt küld ellenem… Bár így belegondolva, amit az előbb láttam… lehet ez is sok lesz. Végül is mit gondoltam, ezt  a helyet a “nagyágyukra” tervezték, nem rám. Megidézett klónt jól megfigyelem. Semmi különös, ugyan úgy néznek ki. Vajon ugyan olyan erősek is? Nemsokára kiderül. Felveszem a védekező állásomat, majd várom a támadást. Taki-han lemegy a pályáról és előkap egy füzetet, meg néhány cerkát.  Jegyzetet készítene? Rólam? Talán kiderült az Elinás dolog? Csak nem…
A gondolat menet után, ráveszem magam, hogy támadjak is végre. Közelebb shunpozok ( olyan öt méter távolságra), majd a Bakodou:01 Sai technikámat alkalmazva megpróbálom lefogni… A cél nem az, hogy ezzel tegyem harc képtelenné, hanem, hogy vajon mennyire hatásos ellene az én szintű kidouim. Ha a támadás sikerült, és az első fél másodpercben nem oldja fel a kidout, akkor előkapom a kardomat, közelebb lépek egy jó méterrel, majd a Talajhasítás nevű támadásommal próbálom összezavarni. Nem hagyok neki időt, hogy reagáljon, már jön is a következő támadás. A föld darabkák a klón előtt repkednek, és ilyenkor az ember azt várja, hogy hátulról támadnak.. Na, de nem! Én szemből jövök neki úgy, hogy neki egy kicsit baloldalra legyek és a paralízis nevű képességemet próbálom rajta használni.  Vagy legalábbis… ezeket próbálom csinálni.

[Kaminari Rosui Taka]

Így visszagondolva egész jól sikerült kordában tartani az ütést is, hisz egy olyan kombinált technikáról van szó, ami rivalizálhat a railgun-ommal, ami bőven felér egy hetvenes hadou-val, ha rendesen megeresztem. Mindenesetre olyan jól bírta az első tesztelő kört, hogy felmerült bennem, hogy alábecsültem volna a képességeit. Ennek függvényében nem féltem a klóntól. A rajzot a háttérrel kezdem, mivel még nem tudom milyen jelenetet is fogok pontosan megjeleníteni. Ez egy remek aréna lesz, mely egy kanyon része, a távolban körbe nagyobb sziklák, kisebb utakkal közöttük, az ég sötét felhőkbe borulva, csupán egy kör alakú rés látszik, ami a hely közepére veti a napfényt.
Hira új tiszthez mérten nem veszi rosszul a shunpot, sőt ha az átlaghoz mérném azt mondanám egész jól. Ellenem azonban nem más, mint egy elrugaszkodás. Tökéletesen látva minden mozdulatát nem számít a klón meglepetésre, ami még is jön. Egy kidou idézés. Az egyik gyenge bakudo, melyet nem is túl jól idéz meg. Kidouk terén úgy tűnik van még hová fejlődnie. Klónom ujjai megrándulnak, ahogy ellenállnak a kidounak, s a semmibe foszlatják. A következő mozdulata egy kard technika, s mivel ilyen téren vagyok a legképzetlenebb inkább egy apró hátráló mozdulattal tér ki a másolatom. A mondhatni nem rossz kombináció folytatása egy kombinált technika, mely a shunpót és a kardforgatási tudását veszi igénybe. Ha az eddigi teljesítményét veszem figyelembe, akkor e kettő az ami kiemelkedő, bár a shikai-t még nem oldotta fel, így azt nagyon tippelni sem tudom. Célzott és gyors vágásait egyszerű és minimális erőfeszítést igénybe vevő mozdulatokkal hárította, majd a végén, vagy félbe szakítva (ki tudja mennyi vágás tartozott a technikához) egy alkalmas pillanatban elkapja a csuklóját, s féloldalra fordulva átlendíti a feje felett, majd nemes egyszerűséggel a földhöz vágja. Ám itt nem áll meg, hanem újralendíti, majd a másik oldalt is hasonló erővel csattan a földön Hira, visszalendítve pedig félúton lefelé elengedi, majd egy körbepörgős rúgással küldi meg oldalról. Mintha reccsenést hallottam volna. Remélhetőleg azért életveszélyes sérülést nem szenved.
Ceruzát mércének használva méregetem harc közben a küzdő feleket, s már-már kezd valamilyen kép alakulni, hogy mit is fogok megörökíteni. Először arra gondoltam, csinálok egy lap-pörgetős mozgó jelenetet, de inkább maradok az egyszerű álló képnél. Bár nem trójai falovat rajzolva nekiállok felrajzolni az alakok alapját.
Amennyiben talpon maradna Hira úgy ezúttal a klón lendül akcióba. Ugyan shunpót nem használ, mégis elég gyorsan közelít feléje, jobbját lendíti, mely nem más, mint egy beetető ütés, könnyedén kihátrálhat előle, de ekkor jön a java, levegőbe ugorva az ütés lendületével fordul, s az arcát célozza meg egy kemény rúgással. Amennyiben nem sikerülne a rúgás, úgy a földre érve folytatja pörgő mozdulatát lendületet nem veszítve, s lábról lábra váltva indítja meg rúgásait, míg el nem éri célját, mely egy tiszta és kemény találat.
Amennyiben a földön több időt töltene, és/vagy harcképtelenné válik több, mint öt másodpercre, akkor felteszi neki a kérdést klónom, hogy folytatni akarja-e, vagy tartsunk egy kis szünetet.

[Yochike Hiraoka]

A klónnal való harc megkezdődött. A lefogás nevű technikám nem sok hatást ért el, gyanú, hogy  immunis lenne rá, ám mintha láttam volna az ujját megmozdulni… Ezek szerint biztosan jó kidouban is, illetve a lélekenergiája se alacsony. Vagy legalábbis hozzám képest biztosan nem. A talaj hasítás nevű technikával próbálom megzavarni, de olyan mintha már ezerszer látta volna ezt a technikát.  Egyszerűen hátrébb áll. Se baj! A következő támadás talán sikeres lesz! Paralízis nevű technikámmal ezernyi- és ezernyi vágást képes lehetek másodpercek alatt elérni. A támadással az ellenfelem izmait vágom el, elég nagy sebességel, de gyorsan észrevettem, hogy hasztalan az egész.  Kivédi! Hihetetlen reflexekkel rendelkezik. Pedig ez csak egy klón. Hátrébb ugrok, nehogy valami ellentámadást indítson. Késő! Ugrás közben elkapja a csuklómat és ahogyan elnézem, próbál a feje fölött átemelni. Ideje bemutatni, hogy mi van még a tarsolyomban! Hagyom, hogy a földbe döngöljön, vagy valami olyasmi. Mielőtt a földhöz érnék, a megfelelő időpontban használatba helyezem a földsűlyledés nevű technikámat, a megfelelő időben használva “meg sűlyesztem a földet” , amitől én simán besűlyedek a földbe, míg Taki~han csak elvesztheti az egyensúlyát a föld hirtelen elmozdulása és egyenletlensége miatt.  Remélhetőleg elenged, de hogyha nem, az sem baj, mert azonnal előkapom a kardomat és megvágom a kezét… Esetleg le is.Talán nem ezt a képességet kellene használnom, mivel van jobb képességem is erre az esetre, de most ez sikerült, így jött ki. Ha elengedett, akkor azonnal el shunpozok onnan, majd védekezek. Most már tudja, hogy van egy ilyen technikám is… De azt nem, hogy van egy hasonló, ami igazából… jobb ennél. Talán fel kellene oldanom a Shikait? Talán.

[Kaminari Rosui Taka]

Nagyon belelendültem a rajzolásba, szinte már-már kaotikussá kezdenek válni a kézmozdulataim, de egyre több részlet jelenik meg a képen. A mostani műhöz egy tökéletesen passzoló hangulatot választottam. Mintha csak vázlatolnék, de kitérek minden részletre, s a nem összefüggő vonalak először formákat, majd alakokat kezdenek ölteni, s mind mind összefűződik. A háttérben már érzékelhetőek az elemek, majd a karakterekből is már látszanak a végtagok Megjelennek a plusz vonalak, részletesebbé válik a háttér, majd az alakokon is kirajzolódnak az arckifejezések. A végeredmény egész olyanra sikerül, mint elképzeltem. Ha az ember elsőre ránéz nem lát szinte semmit a képből, de egy-egy részre, a háttérre, a karakterekre mozdulatára, vagy épp az arckifejezésükre, esetleg a ruhájukra koncentrál, akkor tökéletesen ki tudja venni belőle. A kép pedig nem ábrázolt mást, mint...
Felkaptam a fejem, a furcsa technikanévre, amit eddig még nem hallottam. Ahogy éppen csapta volna a földnek Hirát a klónom úgy megsüllyedt alattuk a föld egy kisebb területen, bár nem túl mélyre, de elég volt, hogy ne maradjon támaszték a lába alatt. Egész jó húzás... lenne... Azonban az alapok igen fontosak, és addig kell őket gyakorolni, amíg az illető álmában is képes lesz használni őket. Mivel nem hanyagolom el az efféle edzéseket tökéletesen reagálja le a klónom a helyzetet. Lélekerőt gyűjt lábai alá, majd ellöki magát, s átfordul a ellenfele felett. Újra földet érve, s mit sem veszítve a lendületéből Tovább pördíti Hirát, ezzel egyenesen kilőve őt az égbe.
-...És a Rakéta csapat megint felsült...
Kezemet napellenzőnek használva néztem felfelé, ahogy Hira egyre magasabbra szállt pörögve, de igen csak kellemetlen fordulatszámmal. Elsőre nehéz volt eldönteni, hogy pontosan melyik irányba is forog.
-... ... Remélem tudja hogy kell olyan magasságból földet érni, ha lefelé nem jól csinálja akkor a legjobb esetben búcsút mondhat a lábainak, vagy amire érkezik.
Mivel a nagy rajzolásba elfáradtam, ezért amíg földet ér előpakolom a sütit és a teát amit hoztam magammal. A klón még tud vele foglalkozni egy ideig, akár meg is tudja gyógyítani, szóval nem kell túl sokat aggódnom a dolog miatt. Ami nem öl meg megerősít. Amúgy sem árt, ha megtanulja, hogy nem lehet mindig mindenkivel fellengzősen viselkedni, és inkább itt tegye, mint egy kellemetlenebb helyzetben, ahol akár az osztag hírnevét is ronthatná, vagy valaki mást sodor olyan helyzetbe. Bár aztán van aki nem változik, de egy próbát megér... Pu Er tea, érezni a föld ízét rajta picit, azt a kellemes fajtát, jó választás a hangulathoz. A mai nap valamilyen oknál fogva a szokásosnál is csíntalan hangulatban voltam, s most kéken meg is csillant a szemem a látványra, ahogy Hira már a föld felé közelített, s nem távolodott. Egész muris ez a mai nap, pedig nem szoktam gonoszkodni senkivel...aki nem érdemli meg, vagy kéreti magának.

[Yochike Hiraoka]

Sikerült! Ezzel egy percerz mosoly jelent meg az arcomon.  Ki billentettem az egyensúlyából!Most kellene támadnom!  Ám mielőtt akármit is csniálhattam volna, Taka~han egy egész nagy ugrást csinál, majd feldob és egész gyorsan kezdek el pörögni.
Az ugrásnál annyi minden történt a fejemben.. nem értettem, amit csinál. Ezek után pedig még arra is rájöttem, hogy milyen lehet a ruháknak, amikor a mosógépben vannak.  De én viszont pörgök és még zuhanok is! Nem lesz ez így jó. Kezdek szédülni, a lélekenergiám is kifogyóban van… akárcsak a fizikai erőm. Kezdek kifogyni a tartalékokból. Egész kellemetlenül érzem magamat esés közben, ám már lassul a pörgés… Amikor már nagyjából láttam is, hogy mit -merre, még éppen van időm egy shunpot elereszteni, ebből kifolyólag megszűnik a zuhanási sebességem, és nem fogok a földön szétloccsanni. A lélekenergiám már lassan nullán van…  Miután  elmúlt a szédülés (ez nagyjából öt másodperc ), megfogom  a kardomat, majd….
-Ragyogj, Hikari! - Mondom, eltökélten, mire  egy lélekenergia hullám jön felőlem, ami igazán nem volt nagy… de, aki jó kidouban az érezhette. A kardom nem sokat változott, csak annyit, hogy vörös lett a fogója, illetve hófehér lesz a pengéje, ami enyhén csillog… de nem nagyon, viszont tökéletesen látszódik, hogy a pengén néha-néha megvillan valami, illetve a napfény alatt olyan, minthogyha  belenne rakva apró kristályokkal, de ez nem így van, csak a kardom ilyen…. Igazából én sem tudom miért, de szerintem egész szép.
A shikai feloldása után a lélekergiámat visszanyelem, és még egy ki bónusz is jön hozzá, ami nem olyan sok, de még jól jöhet.
-Ő a kardom… Hikari!- Hatás szünet,  közben úgy mozgatom a kardot a csuklóm segítségével, hogy tökéletesen látható legyen a penge minden része.
-Nem tudom, hogy kíváncsi voltál-e  rá, de azért én megmutatom. - Ezzel Taka~hanra nézek, mivel neki mondtam, nem a klónjának.  Ezek közben kilihegem magamat, majd felveszem a védekező/harci pozíciómat és várom a támadását, ami hogyha frontális lesz, akkor a Rei képességemet használva megvakítom a klónt, majd egy vágást ejtek rajta, amivel a lehető legtöbb sebzést szeretném biztosítani. Már unalmas ez a klón… mármint nem úgy értem… Kicsit kellemetlen, hogy egy klónnal kell harcolnom.

[Kaminari Rosui Taka]

Ugyan necces volt, de sikerült egyben földet érnie. Kicsit figyeltem, hogy most mihez kezd. Már úgy tűnt kifogyott a szuflából, átgondolva a dolgot nem úgy tűnt, mintha hatásos lenne az oktatás, s már kezdett körvonalazódni egy újabb ötlet. Gondolataimat kardjának feloldása szakítja meg, valami megcsiklandozta az orromat, de sikerült nem eltüsszentenem magam. Ha rögtön így kezdődött volna az egész, akkor talán elgondolkodtató lenne a hozzáállása, de azt kell mondjam, valószínűleg tapasztalatlan és csökönyös. Annyi viszont ragadt rá, hogy nem ront rögtön a klónnak.
Hm...kard... Hogy is volt az a kombináció?
Idézem fel magamban azt a kidou kombináció-t, amit még Ai-sannak mutattam egyszer be. … Hadou 65: Aka Kou és Millón Escudo Ugyan az eredetileg akár bankai szintű technikát is kivédő technikának nem egyszeri hatása miatt lényegesen megcsappan az ereje, mégis remek kiegészítője lett a kéznek pengeélet varázsoló kidounak. Az Aka Kou aktiválásakor két egymást keresztező vörös kard jelenik meg a kézfejen, így kombinálva viszont egy hatszögletű keretet is kap. Ekkor fordul felém, és mutatja be a kardját, mire én csak felemelem a mutatóujjam a klón felé. Teljesen értelmetlen, és felelőtlenség elfordítani a figyelmed egy nálad világosan erősebb ellenfélről... Bár ennek köszönhetően meg van mit fogok lépni. Ugyan a klón elindult, s épp támadná Hiraokát, mikor én is feltápászkodom. Miután elvakította a klónt, megszüntetem a technikát, s ezzel szertefoszlik. Ám lendített kardja nem a semmit célozza, hisz én shunpózok a helyébe. Kékes fény izzik a szemem szélén, s egy bal lentről jobbra felfelé irányuló suhintással akarom félrecsapni kardját, olyan erővel, hogy biztosra menjek ne maradjon a kezébe.
Egyetlen dolgot számoltam csak el. Megfeledkeztem gondolni ellenfelem határaira. Amennyiben elég ügyes, és/vagy szerencsés, úgy megússza komolyabb sérülés nélkül, s csak a felső ruházatát és vágom ketté. Amennyiben túl nagy lendületet vetett a támadásba úgy azt hiszem elsősegély után rá fog férni egy alapos 4. osztagos pihenés az elkövetkezendő napokban, hogy biztosra menjünk sikerült összefércelnem a mellkasát.
Amennyiben szükséges úgy a Shikuuka magasabb szintű gyógyítótechnikával meggyógyítom. Mindenesetre azonnal megszüntetem a technikát, s ha nincs baja akkor egy fanyar mosoly közepette bocsánatot kérek.
-Ah.. Bohi, nem gonholtam volna, hogy el fog töhni. Minden ehetre ami mehgyógyulhat az meg fog. Jahasolnék egy hosszabb pihenőt, mielőtt bármit is csináhnál, vagy a 4. osztag meglátogatását, nehogy kéhőbb gond lehen.
Ha valamire szüksége lenne akkor segítek neki, azt leszámítva viszont csak elköszönök, s összerakom a dolgaimat. Utószónak még megjegyzem neki:
-A tanulhág az lenne, hogy mindih légy előzékeny. Jó pihenéht!
Intek neki, majd dolgomra indulok. Persze, ha komolyabb gyógyítást igényelt volna, akkor először elkísérem a 4. osztagba.

[Abarai Renji]

Kérésre a KT- lezárom és Hira-t két nap ingyen kuponnal a negyedik osztagra küldetem

Jutalmak
Kaminari Rosui Taka: 300 lp és 2500 ryou.
Yochike Hiraoka: 200 lp és 1500 ryou.