Szerző Téma: Régi és új halálos ellenségek  (Megtekintve 611 alkalommal)

Description: Mina-Taki VS Eliana-Wolloh

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Kaminari Rosui Taka

Villám Vili

Shinigami

3. Osztag

*

Szint: 10.

Lélekenergia:

60% Complete
52 700 / 65 000

Hozzászólások: 158

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 5 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Azúr

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6511a6 // #0512cb


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Régi és új halálos ellenségek
« Dátum: 2016. Aug. 25, 20:35:37 »
Kutatásaim során több megoldásba futottam. Sajnálatos módon ezek egy része zsákutca volt. Még mindig több lehetőség előtt állva a szobámat kutatólaborrá alakítom. Elhatároztam, hogy épp itt az ideje, hogy egy újabb próbálkozást tegyek. Ugyan jelenleg stabilnak mondható az „állapotom”, de ez nem jelenti azt, hogy jó úton haladok. Míg az eddigi eredményeimmel sikerült lelassítanom a korróziót, megállítani egy pillanatra sem tudtam. A jelenleg fenntartott senbankai alakom is mindössze stabilitást biztosított, így nem kell attól tartanom, hogy véletlenszerűen összeesem, vagy felrobbantom magam. Azonban abban már nem voltam biztos, hogy az alapvető mozdulatokon kívül tudnék-e bármit is tenni ha elzárnám zanpakutoumat.
Mostani célpontot sok névvel illették az idők során. Az élet forrása, a bölcsek köve, a halhatatlanok eredete, stb. A mendemondák és feljegyzések között sok változatosság volt, és ellent is mondtak egymásnak bőven. Azonban amit sikerült leszűrnöm, és besaccolnom, az a helyszín és a keresett dolog. A hely egy kihalt barlangrendszer valahol itt a senki földjén Japánban. A kellemetlenebbik része, hogy kísértetekről is sok történet szólt, melyek a leírások alapján és eddigi tudásomat figyelembe véve, vagy lidércek, vagy valami ismeretlenről lesz szó.
Természetesen elintéztem minden papírmunkát és előkészületekben sem maradtam el. Ezúttal nem szándékoztam egyedül menni, s egy újdonsült tanoncot is viszek magammal. Minashaku egész ígéretesnek tűnik, és kevés vizet zavar majd. Remélhetőleg nem kerül sor összetűzésre senkivel, ha mégis, akkor ő már legalább megüti azt a szintet, hogy nem lesz hátráltató tényező.
Kora hajnalban, még az első napsugarak előtt már várakozóan állok a Senkai kapu előtt. Az induláshoz korábbi időpontot mondtam, mint a tervezett, s én még korábban voltam ott. Nem igazán akaródzott halogatni a dolgot, kicsit rossz előérzetem támadt az üggyel kapcsolatban. Mikor megérzem a lélekerejét már messziről intek felé, majd köszöntöm, amikor odaér.
-Yahho. Készen állh az induláhra?
Nem igazán tervezem túl csevegősre a dolgot, hisz még hosszú út, és egy kellemetlen délelőtt vár ránk egy ősrégi romos eldugott földalatti kihalt városban, ahol bosszantó lények is meghúzhatták magukat. A csodálatos kirándulás alatt persze akadhat időnk szót váltani, bár jómagam a kezdeményezésre fordítható erőmet a figyelésbe és az útvonal jól választásába fektetem, persze, ha kérdez, akkor válaszolok.
Néhány óra leforgása alatt igazából az út nagy részét meg is tesszük, egy-két lidérccel összefutunk, de semmi amit ne tudna még ő is hátrakötött kézzel elintézni. Amikor azonban odaérünk az utolsó teremhez megkérem, hogy inkább őrködjön. Nem mintha tartanék attól ami a hátunkba jöhetne, bár ez is benne van a pakliban, őt is féltem ettől a helytől. Sok riasztó dolgot találtam a kutatás közben.
Három órával később a ruházatom új dizájnt kapva bukkantam elő. Egy másik irányból. Hála a jó égnek, hogy nem ugyanazon az útvonalon kellett végigjönnöm, bár kicsi volt a különbség, még is örültem neki. Egy kísérleti célból elhozott láncing látszódott rajtam, bő volt eléggé ahhoz, hogy ne korlátozzon lényegesen, de tetőtől talpig beborított. Néhány szem mondjuk el volt pattanva köszönhetően annak az egy-két csapdának amit nem tudtam jól hárítani.
-Mihan?! Neh láhhál mé' mehtépehh 'hinit?
Utólag visszagondolva nem is biztos, hogy furán nézett rám, de nekem úgy tűnt, és morcos voltam...
-Mehvan amiért jöttünk, mehetünk vihha.
Egy nagy levegő után már egy fokkal normálisabb módban folytattam. Kiérve a romokból azonban egy újabb és ezúttal meglehetősen bosszantó dolgot érzékeltem. Amihez egyáltalán nem maradt idegzetem, de úgy konkrétan semmi. Az egyetlen dolog amiért nem fogtam azonnal menekülőre a nyúlcipőt, az a másik jelenlét volt, amin viszont örömmel levezettem volna a feszültségem a szó többszörös értelmében... Jól agyonverem, és meggrillezem. Az öklömbe készítettem néhány fém érmét, majd körülnézve ez az enyhén fás erdő ami a tisztást körbevette nem is tűnt annyira rossz találkahelynek.
-Készülj, ehhől ráhós hazamenehel lesz.
Figyelmeztetem a társam, aki komoly életveszélybe került éppen most... Velem egyetemben. A fene se gondolta volna, hogy Egy espadaval és egy túltápolt arrancarral fogok farkasszemet nézni egy ilyen hétvégi kis kiruccanáson.

Karakterlap

Raimaru Minashaku

Hadnagy

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
35 900 / 45 000

Hozzászólások: 101

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 8 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#4343E0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Régi és új halálos ellenségek
« Válasz #1 Dátum: 2016. Aug. 29, 21:18:20 »
Dögunalmas volt a munka, már az édes retkem is kivolt attól, hogy nem tudok mást csinálni, és nem is szabad mást csinálnom, mint napi legalább nyolc órában ülni abban az irodában… Az irodában, ahol egy túlméretezett mellekkel megáldott vörös nő, és egy azokra pályázó idióta veszekszik, amíg én megpróbálom kettőnk – esetenként hármunk – munkáját végezni, néha baromi nagy hangzavarban. Ez pedig a hatékonyságot igencsak visszaveti, Mina vérnyomását pedig nagyon-nagyon könnyen az egekbe emeli. De nem volt mit tenni, el kellett viselnem, lehetőleg úgy, hogy nem mutatom ki a nemtetszésemet, amúgy se mentem volna vele semmire, de így még annak is megvolt az esélye, hogy Mitsu megharagszik rám. Péntek volt, úgyhogy megint fellélegezhettem, hogy két nap szünet, és eszembe jutott Taka, aki pár napja jött oda műszak végére, és szokatlan dologra kért, nevezetesen arra, hogy menjek vele valami dolgot megkeresni. Először fel se ismertem, csak miután bemutatkozott, akkor esett le a tantusz, hogy tulajdonképpen ki is ő. Eléggé… megváltozott, mióta legutóbb láttam. Magasabb is lett, nem is kevéssel, hanem engem is lenőtt, a haja számottevően hosszabb, és kék, úgy egészben is más hatást keltett, nőiesebb volt, de úgy döntöttem, hogy nem teszek megjegyzést, de még a kicsit furcsább beszédére se. Csak végighallgattam, aztán, minthogy szombatra esett a megbízatás, vagy minek hívjam, örömmel rábólintottam. Végre kis kikapcsolódás, aktív pihenés az otthon döglődés helyett, az edzőteremnél is jobb. Az kissé szépséghibát csúsztatott a dologba, hogy kora hajnalban indultunk, de ezt felvállaltam, kellett a kis kiszakadás az idő után egyhangú barakkokból.
Szombat kora hajnalban keltem, kikészítettem a tápot kiskedvencemnek reggelire, aki nem szerette, ha így hivatkoztam rá, de gyakran tettem meg, egyrészt, mert lassan már nem tudtam hova tenni, másrészt kényelmesebb volt, harmadrészt meg szerettem idegesíteni. Élveztem a társaságát, meg nagyon összenőttünk, de hiányzott valaki az életemből, valaki, akivel mélyebb kapcsolatot ápolhatok. De ez előtt még nagyon sok munka állt, például megoldani, hogy el legyenek ásva a múltbeli tetteim, vagy találni valaki olyat, akit ez nem érdekel. Na meg segíteni Takának megtalálni azt, amit keres. Kiballagtam időre a Senkaimon kapuhoz, és visszaköszöntem Takának.
– Jó reggelt. Énfelőlem aztán igen.
Otthon előkészítettem magamnak kis enni-innivaló mellé még néhány dolgot, amiket nemrég szereztem, ezekkel gyakorlatilag mindenből szintemen felül teljesíthetek. Nem kapcsoltam be őket rögtön, de kulcsrakész állapotba hoztam, hátha kelleni fog. Viszonylag eseménytelen volt az odaút, csendben voltunk, nem igazán tudtam mit mondani. Kínos volt már egy idő után a csend, úgyhogy rávettem magam, és megszólaltam.
– Köszönöm az edzést, úgy érzem, hogy sokat segített.
Mást nem igazán tudtam kinyögni, reggel is volt, meg nem is ismertem annyira. Csendben haladtunk, néha egy-egy éhesebb hollow keresztezte utunkat. Az elsőnél még megkérdeztem, hogy ő akarja-e csinálni, vagy rám marad, választól függően vártam, hogy cselekedjen, avagy fogtam magam, és az erőlködésre sok okot nem látván egyszerűen fejen rúgtam őket elég erősen ahhoz, hogy széttörjön a maszkjuk. Úgy tanították akadémián, hogy hátulról kell támadni, nehogy véletlenül is meglássam az arcukat, de úgy voltam vele, hogy úgyse nagyon fogok felismerni senkit. A fogadott nagyanyám már biztos fent van – legalább is mertem remélni – apám is új esélyt kapott, legalább is úgy tűnt, anyám pedig… hát, nem tudom, mi történhetett vele, jószándékkal remélem, hogy ő is jobb helyen végezte egy hollow gyomránál. A pokolra nem kerülhetett, már amennyire emlékszem, hogy milyen volt.
Végül is odaértünk a célhelyre, engem Taka viszont őrködésre kért, ahelyett, hogy bemenjek vele. Nem igazán értettem, hogy miért kellettem én, ha még beszélnivalója se akadt velem, és a dolog lényegi részéből kihagy, de mindegy, ő tudja. Nem volt túl részletes a leírásnál, de igazából nem is igényeltem, hogy legyen az, már elég volt, ha elmehettem kicsit levegőzni, mozogni máshova az osztag kertjén kívül. Addig kihasználtam az időt, és elbeszélgettem a zanpakutou lelkemmel. Nem vettem fel a Jinzen állapotot, hiszen akkor az őrködés értelmét vesztette volna, de jó időtöltés volt, hogy az újonnan szerzett Bankaimról tudtam beszélgetni vele. Így el is ment az idő, nem nagyon érzékeltem, hogy hány perc, vagy óra telt el, de végül Taka felbukkant, igaz, máshonnan, és más ruházatban, amire ugyan nem tettem megint csak megjegyzést, de végig kellett mérnem kissé. A kissé morcos kérdésére laza, kissé vicceskedő hangnemben válaszoltam.
– Dehogynem, néztem már tükörbe megbízatás után.
Utána pár pillanattal meg is bántam, de nem lehet csak úgy visszavonni, hát vegyük figyelembe előre, és esetleg még viseljük is a következményeket. Azon nagyon meglepődtem, hogy ennyi volt az egész, valahogy extrábbnak képzeltem az egészet, mondjuk Takát elnézve neki az lehetett. Viszont az arckifejezése egyik pillanatról a másikra megváltozott, időm se akadt megkérdezni, hogy mi történt, máris közölte, hogy nem lesz egyszerű a hazamenetel. Ilyesmikre gondolt, amikor meghívott…? Előrántottam a kardomat, és feszülten figyeltem abba az irányba, ahova ő. Halványan elkezdtem érzékelni két lélekenergiát, azonban mivel nem láttam még őket, a saját képességeimet ismerve csak arra tudtam következtetni, hogy elég nagy a lélekenergiájuk. Na bakker…
 


Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 10.

Lélekenergia:

60% Complete
54 000 / 65 000

Hozzászólások: 189

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 107 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Régi és új halálos ellenségek
« Válasz #2 Dátum: 2016. Szept. 01, 18:56:29 »
Álmomban felvillant a Viharok Harca és az utolsó dühítő mondat, de most a kölyök mögött volt egy másik alaknak az árnyéka. Testem nagyon nehéz volt, és nehezen kapkodtam a levegőt a földön feküdve. Távozásukkal Wolloh jelent meg, aki mintha azt éreztette volna, mintha jött volna revansot venni, de mikor lehajolt, akkor egy számomra ismeretlen nővé változott, akinek a gonosz vigyora majdhogynem vetekedett az enyémmel. Egy nagy puffanással ismételten felriadtam. Egészpontosan sikerült leesnem az ágyról és jól bevertem a könyökömet. Igen, ismételten tökéletesen ébredtem. Nálam nem újdonság, hogy nem kellemesen ébredek, így az nem különösebben nyomra rá magát az ébrenlétemre. Mindenesetre kóborlásra adtam a fejemet, hátha valami érdekesbe botolhatok. Nem nagyon kapkodtam és inkább az érzékeimre próbáltam összpontosítani. A Pesquisa felderítő képességemmel igyekeztem minél távolabb "ellátni". Semmi említésre méltó nem akad fenn a radaromon. Már kezdtem kóborlásomat eredménytelennek elkönyvelni, annyi pozitívumot leszámítva, hogy talán kicsit fejlődött a képességem. Ekkor viszont hirtelen megéreztem valami ismerőset. Ki nem hagynám ezt a lehetőséget. Még szép, hogy teszek neki egy hűvös üdvözlést. Vagyis is tartozok, de mikor elindultam, akkor éreztem, hogy nincs éppenséggel egyedül. Nem zavar, ugyanis rengeteget erősödtem a legutóbbi találkozásunk óta. Hiába van segédje, most esélye sem lesz. Nem leplezem az energiámat, így könnyedén észrevehet, sőt valahol ez a cél. Közelebb érve megálltam a tisztáson, majd egy nagyobb fa, egy vastagabb ágára ültem fel. Természetesen jól láthatóan. A tisztás tökéletes helyszín, de kíváncsian várom, hogy közelebb merészkedik, vagy megpróbál elszökni. Utóbbit semmi esetre sem fogom hagyni. Megéreztem egy másik energiát, ami ismételten ismerős volt. Erre nem gondoltam volna. Vajon a hidas beszélgetésünk óta miként alakult a sorsa? Meglepetésemre nagyon is erre jön. Nem hiszem, hogy együttműködésre tudom vonni a nőgyűlölőt, de talán a plusz tényező elintézésére meg tudom fűteni. Még lehet jobban is járok, hogy véletlenül erre hozta a sors. Ha ideér, akkor egyértelműen rákérdezek, hogy mi szél hozta ide, illetve vállalja-e ezt a feladatot, mait kigondoltam neki. De Espada hatalmamnál fogva akár utasíthatnám is. Roppant kíváncsi lennék, mennyire húzná emiatt a száját. Bár leginkább a kölyök cselekedetére várok. Kíváncsi vagyok, ő miként változott meg ez idő alatt. Mert gondolom változott.


Karakterlap

Wolloh Del Desierto

Arrancar

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
29 600 / 30 000

Hozzászólások: 50

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 1 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Flavia nella Sinestesia fracciónja

Reiatsu szín:
Mély, sötétvörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Kivel áll kapcsolatban?:
Wolloh Del Desierto

Post szín:
alap, #cac1b8, #4f6fb0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Régi és új halálos ellenségek
« Válasz #3 Dátum: 2016. Szept. 03, 11:50:30 »
(click to show/hide)

~Nők, nők, nők! Gyűlöletes, undorító pondrók! Pusztulniuk kellene örökké, mind egy szálig!~ Dühödten róttam Las Noches folyosóit, mivel Flavia eltűnt, sehol sincs túl hosszú ideje, még Räv se volt távol ilyen sokáig sose! Viszont jelenleg nem azért bosszantott a távolléte, mert ő volt az espada-m, hanem azért, mert megtudtam, hogy az a kis féreg rászedett, de magamra is haragudtam, hogyan engedhettem, hogy így játszanak velem!
 - Áh! Fene minden szukába! - Azzal kiléptem a kastélyt övező homokdűnékre, a 3. espada tornya mellett, ami kívülről még mindig csendesen, békésen, büszkén állt, viszont én tudta, hogy a belseje romokban hever. Ketten is elárultak, két mocskos kis 3,14csa! Még szép, hogy a torony belsejében tomboltam és romboltam. Viszont még mindig annyi minden volt bennem, amit ki kellett adnom magamból, mint például egy harmadik , viszont első a tombolás, aztán hidegvérrel kitéphetem magamból azt az átkozottat.

Pár nappal ezelőtt volt, hogy elindultam adjuchans-okat és gillian-okat pusztítani. S le is nyugodtam valamennyire, valamennyire, de nem eléggé. A hollow-k pusztítása nem akkora élvezet, mint valamilyen nők, esetleg shinigami-k pusztítása. Vágytam, hogy minden korlát nélkül tombolhassak, hogy belevethessem magam a harcba, méghozzá a gyáva shinigami-k ellen. Így az emberek világába jöttem. Biztos voltam benne, hogy az egyik féreg fel fog bukkanni, viszont amire felfigyeltem többel kecsegtetett, egy szuka Eliana halálával, és Kaminari Taka halálával, meg valaki más is volt ott, az is pusztulhatott felőlem, biztos voltam benne, hogyha nem nő, akkor egy nyálas kis ficsúr, undorító nőimádó féreg!
 - TAKA! - Kiáltottam a törpepondró nevét, bár hallani nembiztos, hogy hallhatták, mert ahhoz talán messze voltam, mert nem is láttam őket, csak érzékeltem őket, no meg egy nyamvadt erdőben voltam, de hogy hogyan kötöttem ott ki, nem tudtam. Sonido-val meg is indultam feléjük, a képességem határát feszegetve siettem nyílegyenesen az erdőben. Volt egy-két fa, amit út közben kidöntöttem, de a legtöbbet kikerültem egy-egy ügyes ágakon keresztül ugrással, közbe vetett szaltókkal, flipekkel.
Az erdőből Eliana-szuka közelében törtem ki egy elegáns, mégis erőteljesen dinamikus tengelyem körül forgó előre ugrással, amit fél kézen átfordulással zártam, s már indítottam is volna a cero-mat üdvözlésképpen, de a fene a világba és a mocskos kis nőibe! Aki felé rohantam, akiről azt hittem, hogy Kaminari Taka, a törpe shinigami, az csupán egy másik szuka volt.
 - Mi a...? - ..franc ez? Akartam kérdezni, de nem tehettem, ez a meglepetés miatt hibát követtem el.

Sokáig vártam, de megérte. Éreztem, hogy a férfi gyengül, a zavaros elméjét már nem képes uralni. Bár látszólag megkeményedett, mivel elárulták, becsapták, és tudta, hogy erről ő is tehet, hogy hitt nekik. Viszont pont emiatt, ha nem tombolt benne a végzetes gyűlölet gyenge lett. Most is elgyengült, én meg kitörtem belőle.
 - Ne merj közbe avatkozni! - Hajítottam az ostoba espada felé a kalapot, s a szemüveget, amit előtte azért eltörtem. Aztán a két shinigami felé visszafordultam, s a kabátot is lefelé csúsztattam, ami közben a jobb mutatóujjamba koncentráltam a lélekerőmet, hogy a Dedo apuntado1 technikát előkészítsem. - Melyikőtök akar hamarabb meghalni? - Kérdeztem teljesen nyugodt, hideg hangon, amilyenen Elina-t is figyelmeztettem. A nyugalom a pusztítás legjobb eszköze, így minden lélekenergia vizsgálat nélkül tisztán láttam, hogy a lányos kisfiú a veszélyesebb. Az egész lényében volt valami, ami miatt tudtam, hogy neki kell hamarabb pusztulnia. Így a kérdésemre a választ meg se vártam, a kezeimet gyors és precíz mozdulattal kihúztam a kabát ujjából, s a jobbommal egyenesen Kaminari Taka-ra szegeztem a mutató ujjamat, s ebben a pillanatban már aktiváltam is a technikát. A fiúlány lehetett az őrült bosszantó ellensége, akivel Párizsban is volt már egy randevúm, a férfi emlékeiből származó lélekenergia minta alapján csak ő lehetett, mert a másik fiúka nem is hasonlított egyáltalán a gyerek shinigamira. Viszont én is elkövettem egy hibát, így nem láthattam, hogy a technika eltalálja-e, vagy sem.

Az a nyamvadt szuka megint átvette az irányítást, de nem tudott sokáig uralmon maradni, de végre volt haszna is. Már tudtam, hogy a lány, az Kaminari Taka.
 - Eliana! - Fordultam az espada felé, s közben a Behemot2-ot elő vettem, bár még mielőtt a tokjából kivettem volna elsült, s a lövedék a két shinigami fele szállt. - Tied a szőke, de a lány Kaminari Taka az enyém! Értetted? Ő az enyém! - Én, ÉN és senki más nem pusztíthatja el! A kis gyűlölt görcs az ÉN prédám volt, senki más nem ölhette meg, csak és kizárólag ÉN! És ajánlottam, hogy a Eliana is felfogja.

(click to show/hide)
(click to show/hide)
(click to show/hide)
(click to show/hide)

Karakterlap

Kaminari Rosui Taka

Villám Vili

Shinigami

3. Osztag

*

Szint: 10.

Lélekenergia:

60% Complete
52 700 / 65 000

Hozzászólások: 158

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 5 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Azúr

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6511a6 // #0512cb


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Régi és új halálos ellenségek
« Válasz #4 Dátum: 2016. Szept. 15, 00:01:44 »
Bosszantó, hogy pont most kell beléjük futnom. Míg Wolloh-ot szívesen döngöltem volna a földbe nem feledkezhettem meg arról, hogy jelenleg a legnagyobb veszélyforrás az Espada. Nem irigylem Minashaku-t, de ő fog törődni a nemzavaros nőszeméllyel. Míg én megpróbálom elkerülni az elkerülhetetlent, addig is rámfér a pihenéz. Ezt a tervet viszont már az indításnál keresztbe akarta húzni valaki. A látványos, és zavarba ejtően értelmetlen belépő után már támad is. Egy dologgal nem számoltam az újdonsült húzása meglehetősen váratlanul ért. Alig volt időm oldalra dönteni a fejemet, hogy elkerüljem a technikát, ám így is felkarcolta az arcomat.
Ördögien gonosz, és ártó szándékú vigyoromat a vérszomjam keretezte, s előrenyújtva a kezemet feléje csettintettem egyet. A támadás pillanatában érezhető volt egy lélekerő kilengés, de azt követően a cikázó villámban nem volt érezhető, hisz az nem egy lélekerőből álló jelenség, hanem egy a képességem által előidézett természeti jelenség. Volt benne kakao rendesen, azonban tekintettel arra, hogy ha ebből teljes összecsapás lesz, nekem nem ő lesz az ellenfelem, nem mentem az azonnali kiiktatásra, mindössze ropogósra kívántam sütni a hierróját, vagy abban az egyént.
-Mina-han, készülheth. Te fohsz mehküzheni vele.
Ekkor süvít el közöttünk egy lövedék. Pislogok kettőt, majd ránézek a társamra.
-Ne behüld le. Közelharchan meglehetőhen kemény ellenhél.
Majd puszta kíváncsiságból egy újabb csettintéssel megcsapom, bár ez inkább amolyan ráadás az előzőhöz képest, hátha visszaváltozik eredeti alakjába. Bár nehéz megmondani, hogy így transzvesztitaként bosszantóbb, vagy nőként.
Meglapogatom Mina vállát, majd egy részvétet sejtő hangon adom búcsútanácsomat.
-Sok szerenhét.
S a következő pillanatban egy komolyra vett shunpóval termek nem messze Elianától farkasszemet nézve vele, hátha van hozzászólni valója a dologhoz. Ugyan nem szívesen bízom Minára Wolloh-ot, de be kell látni fordított esetben rövid élete lenne. Csak remélni tudom, hogy van elég tapasztalata ahhoz, hogy kitartson ellenfele ellen.
-Yahho~. Úgy tűnih, hogy egész jól kiheverhed a halált. Mit szóhnáh, ha rájuh hagynán' a verehedést?
Üdvözlöm, s fejtem ki a véleményemet a jelenlegi helyzetről, bízva benne, hogy megúszhatom a vérre menő küzdelmet vele. Nem vagyok épp olyan formában, hogy bizton állítsam „megoldom”. Ugyan van egy-két ütőkártyám, de sajnálatos módon nem mondható el a hölgyeményről, hogy gyengébb lenne, mint volt... Sőt, sajnálatos módon még elhitetni sem tudom magammal, hogy nem erősödött meg. Minden esetre ez meglehetősen nagy hazárdírozás, de véleményem szerint nem nyerhetetlen. Sőt, egész jók az esélyek egy közömbös kimenetelre. Egy-két pofon itt-ott, néhány varázslat, és hókuszpók, aztán bumm meglépünk. Mindenki elmondja, hogy a másik megfutamodott, és mese vége, a legközelebbi alkalomba már jobban felkészülve, és egy kicsit jobb egészségnek örvendve szeretnék futni.
Természetesen az éberségemen nem lazítottam, hisz bármikor érkezhet egy kóbor lövedék, vagy dönthet úgy riválisom, hogy meglepetésként kapás lövés megpróbál kihúzni az élők listájáról egy vonással. Természetesen abban az esetben kölcsön kinyír visszajár, és nem szándékozom kellemesebb helyzetben hagyni, mint legutóbb.
…Erről jut eszembe...
-A kinyír dohog ihgyen és béhmentve vot, nem kell vihhaadni a kölhönt, és főhépp nem hándékohom kamahot számo'ni rá, inhább fátyhat rá?
Nyomok el egy fanyar mosolyt, nem épp kellemes belegondolni, hogy a saját gondolatmenetemmel ásom magam alatt a fát.

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 10.

Lélekenergia:

60% Complete
54 000 / 65 000

Hozzászólások: 189

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 107 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Régi és új halálos ellenségek
« Válasz #5 Dátum: 2016. Szept. 16, 22:02:02 »
Fa ágán ülve néztem, ahogy Wolloh túlspilázza a belépőjét. Ha előttem akar ezzel felvágni, akkor rossz helyen kopogtat. Engem ezzel nem lehet túlzottan lenyűgözni.
- Nem kell ennyire produkálnod magad. Gondolom, érzed a Shinigami-kat. Nincs kedved kiegyelni őket?
Vetettem oda neki a kérdést. Majd sunyin kezdtem vigyorogni az érkezők felé, majd a vigyorom komoly arckifejezésre és egyoldalú felhúzott szemöldökre változott, mert a taknyos kölyök eléggé megváltozott. Ha nem lennék biztos az érzékeimben, azt mondanám, azok becsapnak. Enyhén összezavarodtam a látványtól. Azonban nem ez volt egyetlen meglepetés a számomra. Wolloh hangja elcsuklott, majd női hangon figyelmeztetett engem.
- Ne merj közbe avatkozni!
A felém hajított szemüveget és kalapot reflexszerűen elkaptam. Majd mire felfogtam, hogy a nőgyűlölő egoista nővé változott egy pillanat alatt, azt hittem lefordulok az ágról a döbbenettől. Nem is habozott és rájuk támadt. Én még hebegni és habogni sem tudtam. Figyelmeztetni és fenyegetni is egyforma hideg hangon tud, hogy már-már az enyémmel vetekedett. Legszívesebben tényleg lefordultam volna, majd körül ugrálva megnéztem volna azt a nőt, aki Wolloh-ból lett. Egyszerűen nem tudtam elhinni. Felfoghatatlan. Pont a nőgyűlölő képes nővé változni? Ez most komoly? Nem tudom, hogy gúnyosan kinevessem, vagy húzzam az agyát, hogy na, mi van csajszikám?
A támadásokat az általam nyalókás kölyöknek ismert Halálistenecske védte az ellene felhozott támadásokat. Wolloh nőiessége nem tartott sokáig, ugyanis máris ismét önmaga lett, de véleménye nem változott.
- Eliana! … Tied a szőke, de a lány Kaminari Taka az enyém! Értetted? Ő az enyém!
Nagyon rosszul hiszi, hogy majd csak úgy én elüldögélek a fán és nézem, ahogy megküzd azzal, akivel én akarok. Na, abból nem eszik. Egyébként is a szőke fiúcskán nem is lenne mit csámcsognom. Mondjuk bemelegítésnek még nem is lenne rossz. De rosszul hiszi, ha prédámat átadom. De úgy tűnik, hogy a préda is úgy gondolja, hogy engem választ, és el Shunpo-zik és velem néz farkas szemet, én pedig Wolloh kalapját felvéve vigyorgok rá, majd lassan ereszkedve erőteljes hideg lélekenergiát árasztva ugrottam le. Esés közben bal kezemmel fogtam a kalap peremét a jobb kezemmel előrántottam a kardomat és magam mellett tartottam.
- Kihevertem, de nem feledtem. Tudom ez nem a pokol, de miután befagyasztottam, és ráuntam rád való várakozásra gondoltam meglátogatlak. … Csak unatkozzunk? … Mióta hurcolászol magaddal szőke herceget poggyász hordónak?
~ Szerintem ő sem gondolta komolyan, hogy majd én csak néző leszek, vagy Wolloh miután kinyírta az ugráló szőke herceget, majd csak elveheti az én kis prédámat. Ezt ő sem gondolhatta komolyan.
-A kinyír dohog ihgyen és béhmentve vot, nem kell vihhaadni a kölhönt, és főhépp nem hándékohom kamahot számo'ni rá, inhább fátyhat rá?
- Jaj de rendes tőled, hogy nem számolsz fel rá kamatot, de egyébként sem szeretnék tartozni. Így rendezem a számlát. … BOCSI WOLLOH! NEM LEHET CSAK A TIÉD, MERT ÉN IS MAGAMNAK AKAROM! VAN EGY KIS TARTOZÁSOM FELÉ! … HA ALÁM MÁSZOL, AKKOR TÉGED IS LEKASZABOLLOK! VILÁGOS?!
Megszorítottam a kardom és oda kiáltottam Wolloh-nak, hogy bizony nem szeretném ezüst tárcán átnyújtani neki, és ha kell, akkor őt is a halálba segítem. Legutóbb szent volt a béke, de most roppant instabilnak tűnik, és nem hagyom, hogy hátráltasson. Ha ellenáll, vagy az utamba kerül, akkor végzek vele zokszó nélkül. De azt hiszem a látszólagos, vagy kevésbé látszólagos ellenszenvet kihasználhatom. Wolloh-val voltunk már ellenségek is, de most hátha nem lesz ellenére a szőkét kiiktatva közös erővel a közös célpont ellen fordulni.
Újabb erős hideg lélekenergia áramlik ki belőlem egy ördögi vigyor kíséretében. Felemeltem a kezemet az arcom elé nyújtott ujjakkal, ég felé néző tenyérrel, majd fújtam egy hatalmasat, mellyel a Tornado technikát indítottam útjának, hogy felkavarja az "álló port". Úgy álltam, hogy a tölcsér Taka és közöttem legyen, majd az Ardiente Garra támadást küldtem a tölcséren keresztül. Bárki azt hiheti, hogy bizony ez egy roppant rafinált támadás, viszont az utoljára említett támadás, amint elhagyta a kezemet már el is ugrottam. A Lélekenergiámat a lábamba összpontosítottam inkább, és a korábban mutatott gyorsaságomtól sokkal gyorsabban Sonido-ztam el. Ez nagyon meglephette azt, aki nem ezt a sebességemet szokta meg tőlem. Ami lényegében mindenki, mert a szőke azt sem tudhatta, hogy mire is számítson. Márpedig pont mögötte termettem, és egy srégan fentről lefelé irányuló kard suhintással terveztem egy szép kis mély vágást ejteni rajta. Roppant komoly arckifejezéssel és sötét tekintettel. A kis vére csak úgy szálljon, és ő pedig tehetetlenül a földre essen, hogy aztán én elmondhassam, hogy kár volt magával hoznia, mert lám az életébe került. Még akkor is, ha ezzel a vágással valójában nem fog meghalni, de jobban kiszolgáltatott helyzetbe érezheti magát. A most már számomra is ismert nevű Taka túlságosan nyeregbe érezte magát. Meg akartam mutatni, hogy koránt sincsen. Remélem a szőkének vére szállt, de leginkább Taka vérét szeretném, ami nem lesz olyan egyszerű, de megszerzem. Már csak azért, hogy megrázó élményt szerezhessek úgy, mint ahogy ő nekem.



Karakterlap

Raimaru Minashaku

Hadnagy

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
35 900 / 45 000

Hozzászólások: 101

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 8 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#4343E0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Régi és új halálos ellenségek
« Válasz #6 Dátum: 2016. Okt. 14, 22:16:33 »
+18!!
Takát meglehetősen nagy érdeklődéssel figyeltem, hogy hogyan és mint reagál a megjelent nőszemélyre. Elég hidegnek tűnt, minden értelemben, megjelenésre,
– Mi a franc?
Kérdeztem társamtól, de inkább magamtól, ahogy láttam berepülni a képbe egy másik arrancart is. Csak úgy kapkodtam a fejem, nem igazán tudtam, hogy mi történik, annyit láttam, hogy dobálóznak, meg beszélnek meg kiabálnak meg valamelyik átalakul és úgy amúgy is mi a bánat? Ebből az átmeneti fagyásból az zökkentett ki, hogy nem lacafacázott sokat a tag, nemes egyszerűséggel ránk szegezte az ujját, és kilőtt valamit. Nem engem célzott, hanem Takát, akit meg is sebzett, már ha egy karcolást nevezhetünk megsebzésnek. Ezt azonban úgy tűnt, hogy nem kellett volna, mivel mellettem álló társam azon nyomban vérszemet kapott, és a szempillantás töredékrésze alatt váltott olyanra az arckifejezése, mint akinek olyasmi jár a fejében, hogy „Na most aztán    elkaplak, megcsonkítalak szépen, módszeresen, először letöröm a kislábujjad, majd beletömöm a füledbe..  egyiket az egyikbe, másikat a másikba… a következő lábujjaidnak majd csak szorítok még ott helyet, nem baj az, ha időközben valamelyik eléri a dobhártyádat… a középsőknek kitüntetett helye lesz a koponyádban, amint mélyen feldugtam az orrodba, és még rá is vágtam kettőt, hogy belemenjen, így is van… Ne féljél, utánamegy majd a következő pár is, na de a nagylábujjaid… hohó, a nagylábujjaidnak kitüntetett helye lesz a szemgolyóid helyén, jó lesz az ott, meglásd… Ha már a lábujjakkal készen vagyunk, minek is ép pár lábfej? Eltöröm én neked szívesen, ne legyen ez neked nagy szívfájdalom… később más se lesz, de érjünk el előbb odáig. igazából ép lábfej nélkül miért kell neked ép láb? Ha minden csontot kettétörök, az a biztos, az ízületi csatlakozásokat meg jóól meg kell hajlítgatni minden irányba, végtére is az nagyon jó, ha sokfele hajlik, ugye? A medencéd, háát az nagyon egyben van, túl szimmetrikus, mozdítsuk már ki, nekem jobban tetszik így… reccs… na, máris jobb. Az absztrakt művészeteket kedvelem, te hogy vagy ezzel? Jajjj hát a karjaiddal még nem is kezdtem semmit! Olyan jól mutatnának, ha lenne belőlük egy csinos kis masni! Próbáljuk csak ki… eh, nem, ezt is hajlékonnyá kell tennem, riccs reccs, máris kész. Hú, jut eszembe, a lábaid is tök csinik lennének így… Ne visítozzál már, mert így nehéz koncentrálni… Ah, mindjárt szebb. Még egy apró mozzanat, feladunk csomagként, meglásd… csak egy jól irányzott ütés a hátad közepére, és… bumm, na látod, máris hajlik! Most veszem észre, a feneked még üres, mi lenne, ha…”
Nem tudtam folytatni a gondolatmenetet, mert kizökkentett a csettintés, és az azt követő, hát, hogy mondják ezt?
– Bumm?
Még én is csak kérdeztem. Hirtelen nagyon hideg lett, nem értettem nagyon, hogy miért, de nem is volt időm túlgondolni, mert leugrott a második ellenfelünk is a helyéről. Előhúzta a kardját, mire reflexből én is. Nem vártam tovább, előhívtam a kardom.
– Todorokase, Rairyuu!
Talán kinevethettek érte, hogy milyen kis látványtalan a shikaim, de én tisztában voltam vele, hogy mire vagyok képes már ezzel is, és ha ez még mindig nem elég, az ütőkártyám, az új bankai még mindig megvan, bár nem fűztem hozzá nagy reményeket, hogy nagyon stabil és hosszantartó lesz.
– Mi, hogy én, vele, én, mi?
Habogtam, amikor kiderült, hogy a megvillámcsapott arrancar lesz továbbiakban ellenfelem, de Taka olyan kegyes volt, hogy még egyszer odapirított neki, így technikailag egy kétszersülttel álltam szemben. Végig akartam gondolni alaposan, hogy mit fogok tenni, hiszen nagyon újszerű volt a helyzet, amióta megerősödtem, talán soha nem álltam szemben velem egyenértékű ellenféllel, most viszont pontosan ez volt a helyzet, és muszáj lett volna gondolkodom. Igen ám, de feljött az az ösztönös gondolatom, hogy addig üssük a vasat, amíg meleg, avagy addig vágjunk az arrancarba, amíg ropogós. A hőmérsékletét nem feltétlenül akartam tesztelni, de azt már tudtam, hogy ha már most jól fel lett ingerelve a villámok miatt, velem se fog éppen ideggyógyszernek minősíthető harcot vívni. Egyelőre csak előretörtem, és mindenféle shikai technika aktiválása nélkül megpróbáltam belevágni a fegyverét tartó karjába. Ha ugyan komoly sebet nem is sikerült szerezni, de lehet, hogy a továbbiakban nehezebb lesz számára a mozgás. Nagy kavargást észleltem a másik kettő irányából, de most nem engedhettem meg magamnak, hogy félrenézek, az valószínűleg végzetes lett volna. Végül még megpróbáltam hasbaszúrni, csak úgy próbából, hátha alapon. Hátrébb ugrottam, és védekező állást vettem fel, azonban meghallottam, hogy valaki mögém kerül, és suhint a kardjával. Hátrafordultam, és megpróbáltam hárítani, meg se néztem igazán első körben, hogy ki az. Legjobb esetben is csak félig sikerült a művelet, és a vágás – ami első ránézésre valószínűleg a nyakamat célozta – lecsúszott, és a jobb vállamon ejtett egy vágást. Közepesen mély volt, szerencsémre fontosabb izomcsoportot közvetlenül nem ért, de a vér közepes iramban elkezdett folyni belőle.
– Megmaradhatnánk a saját súlycsoportunk ellen? Úgyse rám vagy zabos, mit vétettem én neked?
Kérdeztem méltatlankodva. Tudtam, hogy baromi előnytelen lesz valószínűleg, de jobb nem jutott eszembe, valamit viszont csak hozzá kellett fűznöm.
 



Karakterlap

Wolloh Del Desierto

Arrancar

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
29 600 / 30 000

Hozzászólások: 50

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 1 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Flavia nella Sinestesia fracciónja

Reiatsu szín:
Mély, sötétvörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Kivel áll kapcsolatban?:
Wolloh Del Desierto

Post szín:
alap, #cac1b8, #4f6fb0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Régi és új halálos ellenségek
« Válasz #7 Dátum: 2016. Okt. 18, 23:06:25 »
Taka az én prédám volt, régóta ismertem, tudtam, mellette nincs megállás. Eliana-szuka mellett ott hagytam egy utóképet a Gemelos Sonído1 technika által, s Taka mögé ugrottam, hogy azt a lányos fejét matricává változtassam az abrazadera2. Ahogy a csapáshoz széttártam a kezem a jojo3 technikámmal a kezemhez rogzített behemotot a földre ejtettem, mert ha a kezemben hagyom, nem csak Taka fejét lapíthattam volna ki, hanem ezt az eszközt is, amit Natalie, az egykori primera készített nekem. Viszont nem csak a fegyverem menekültem meg a kilapítástól, hanem Taka feje is, mert helyette csak a hűlt helyét "tapsoltam" meg, míg az utóképemet meg derült égből villám csapta meg, ami biztos, hogy Taka küldött oda, bár azt még nem tudtam, hogyan, de biztos volt, hogy ő okozta. A szőke srác valamivel nőtt a szememben, hiszen légzészavarral is támadott, bár az a hülye az utóképem felé rontott. A küzdőszelleme nem volt hanyagolható, jó arrancar lehetne belőle, így éreztem legalábbis, viszont hülyének is tűnt, szóval a dicső fajunkba nem kellett mégse. Eliana rátámadott, helyes, felfogta, hogy Taka az enyém, és a saját koncával kezdett foglalkozni. Valamit mondott nekem, hallottam még a hangját, de már nem én voltam, aki felelt rá.



Egyre erősödtem a hosszú idő alatt, amit ezzel a pondró féreggel töltöttem. Most végre eljött az az idő, mikor átvehettem lassan végleg az uralmat a test felett. Újra meggyengült az akarata én kihasználtam az esélyt és a nagy vadászt leterítettem, mert már csupán nagy vad volt, akivel kénytelen voltam egy testen osztozni.
 - Takarodj! - Mondtam hideg, s mégis fenyegető hangon a szőke kisfiúnak, és egy oni dekopin4 segítségével a közelemből eltüntetni, őt majd később akartam elintézni. Eliana közbe szólt, és Taka-t ki is sajátította, nem hagyhattam, hogy ez a naplopó akadályozzon engem. Ezután nem volt más, mint a nőt megleckéztetni. Éreztem, hogy a másik erősödni kezdett, a tudata megint elő akart jönni, de még vissza tudtam tartani.
Féltérdelésből újra talpra álltam, egy rövid csatát megnyertem, de cselekednem kell így megugrok. Kézfejem köré koncentráltam a lélekenergiámat, hogy az ashibumi ni5 technikával blokkoljam Eliana zanpakutouját. Úgy véltem, az elektromos töltéssel körülvett kezem által a kardját bolokkoló támadás elegendő büntetés lesz számára, hogy tudja hol a helye. Ellenben a sikeres rendreutasításom hogyha sikerült is, akkor se sikerült fényesre, mivel újra féltérdre rogytam.



 - Nyamvadt nőstény! - Üvöltöttem fel, s ingerülten álltam újra két talpra. Az a szukapondró megint átvette az irányítást. - Eliana, játssz Takával. - Így a másikkal kellett beérnem. Taka túl komoly ellenfél lett volna instabil állapotban, így hogy az a nyamvadt szuka bármikor előtörhetett. Viszont remélnem kellett, hogy Eliana nem került túl nagy hátrányba a nőstény támadása miatt, valamint azt is, hogy Takako, az a szuka nem fog több problémát okozni nekem, nekünk. Igen, nekünk, mert sajnos Elianát kénytelen lettem társszerűnek tekinteni, egyelőre.

(click to show/hide)
(click to show/hide)
(click to show/hide)
(click to show/hide)
(click to show/hide)
(click to show/hide)
(click to show/hide)

Karakterlap

Kaminari Rosui Taka

Villám Vili

Shinigami

3. Osztag

*

Szint: 10.

Lélekenergia:

60% Complete
52 700 / 65 000

Hozzászólások: 158

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 5 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Azúr

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6511a6 // #0512cb


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Régi és új halálos ellenségek
« Válasz #8 Dátum: 2017. Jan. 16, 00:13:19 »
Úgy tűnik túlbecsültem a tárgyalóképességét. Nagyon is jól emlékezhetne, hogy legutóbb sem volt egyszerű dolga velem. Ennyire megérné neki a bosszú? Legutóbb sajnos nem volt sok választásom, és most sem lesz másképp. Akkor ott a végét jártam én is, és ha tényleg az életére pályáztam volna, az a legbelül megbúvó ösztön feltörhetett volna, s ha újra talpra áll, akkor már mindketten a földben végezzük. Így inkább elejét vettem azzal, hogy meghagytam az életét, s tisztán jöttem ki én is a helyzetből.
Azonban a jelenlegi állás koránt sem fényes. Gyakorlatilag a révésznek már ki van fizetve az utam, s fél lábbal már a csónakban vagyok. Raimeinek köszönhetem, hogy viszonylag stabilan élhetem az életem ebben a kritikus időszakban. Azonban, a senbankai-om nincs azon a szinten, hogy magabiztosan kijelenthessem elbírok Elianával.
A megidézett technikára válaszképp elővigyázatosságból inkább hátrébb shunpóztam. Az utána érkező támadások már csak hűlt helyemet célozták. Ám valamivel nem számoltam, hogy ez csupán elterelés, s először Minát akarja kiiktatni. Úgy tűnik még is csak emlékszik, és inkább erősítést akar magának szerezni... Meg tudtam volna védeni Minashakut, ha számítottam volna erre. Azonban a legutóbbihoz képest nagyban megnövekedett helyváltoztatási képessége meglepett, s így szembe kellett néznem a korlátaimmal még shunpómesterként is. Egy keskeny cikázó villámot küldtem kettejük közé, ami eléggé megzavarhatta, vagy óvatossá tehette, hogy elhibázza a nyakát, s csak egy közepes sérülést ejtsen társamon. Következő lépésben időt nem pazarolva elzártam Senbankai formámat. Szabad kezemmel felcsaptam a telefont, s idő hiányában dióhélyban leadtam a helyzetet a 12. osztagnak. Remélhetőleg a szükséges lépéseket rutinosan és gyorsan tudják tenni.
-Területfagyasztást kérnék, és kimentést két shinigaminak. Vélhetőleg a csapatok megérkezéséig egyikük súlyosan sérült, másikuk kritikus állapotba kerül.
Ezzel lecsaptam a telefont. Izzadságcseppek törtek elő homlokomon. Légzésem kicsit zilálttá vált, a hirtelen rám törő erőtlenségtől. Lélekerőm szétszórttá és elenyészővé vált, mintha az utolsókat rúgná. Bőröm teljesen szürke, s nagy részben vörös repedések borítják. Egyik szemem teljesen fekete, s csak íriszem izzik vörösen benne. Wolloh közbelépésének köszönhetően zavartalanul fordulhattam a technikához. Sosengei: Sasu Seishinfuu. A technika melyet lelkem stabilizálásának kutatása közben leltem. Elsöprő ereje még a használójára is veszélyes. Ilyen állapotban nem merném megkísérelni aktiválni a harmadik szintet... Azonban egy nosztalgikus érzés fogott el. Már nem emlékszem mikor volt utoljára, hogy így éreztem, jelentése is feledésbe múlt. Azonban az enyém volt, sokkalta inkább a részem, mint az irodám, mit becsben tartok, s szolgálatom nagy részét kitölti. Kísérteties, de őszinte vigyor jelent meg arcomon, egyre szélesebb. Ezzel egy időben az arcom másik felére is átterjedt a vörös repedés, s másik szememet is ellepte a feketeség.
-Pusztíts el mindent.Keibatsu!
A második szint feloldásával minden aspektusban robbanásszerűen megnövekedik a teljesítőképességem, de a kiegyensúlyozatlansága miatti választás egyértelmű. Továbbra sem bontom meg gyorsaságra építő harcmodoromat. Lélekerőmet rohamos tempóban égetve tompa fényű azúrkék aura kezd körüllengeni. A technika legveszedelmesebb mivoltát egy a már fizikai határait elért egyénnél mutatja meg. Ugyan az én ütéseimből, mozdulataimból mindig is hiányzott az elsöprő erő, most ez is figyelemre méltó lesz, de a tehetségem, erősségem a gyorsaság, melyet tovább erősít ez a technika. A gondolat, hogy vajon képes leszek-e uralni felpezsdíti a véremet. Vajon milyen pusztítást fog végezni a puszta mozdulatom? Képes lesz engem akárki is követni? Talán még saját magamnak is megterhelő lesz figyelnem a környezetemre? Ugyan dehogy... Kit érdekel a környezet, csak célpont létezik, elpusztításra, megsemmisítésre váró ellenség.
Másodjára dobom el az élet kockáját a halál tábláján. [Másodszor?] Lényegtelen. Ezúttal nem nyelheti el... Ennek tudtában hívtam az erősítést. Nem Minashakut becsültem alá, hogy kritikus állapotban lesz, hanem magamról tudtam, hogy a harc kezdete után csak perceim lesznek hátra.
Elianára fixálva megindítottam a józan észnek ellentmondó rohamom, egyszerűen el akartam törölni a föld színéről. Mindezt természetesen egy roundhouse kick-be végezve.
(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2017. Jan. 16, 00:59:56 írta Kaminari Rosui Taka »

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 10.

Lélekenergia:

60% Complete
54 000 / 65 000

Hozzászólások: 189

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 107 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Régi és új halálos ellenségek
« Válasz #9 Dátum: 2017. Jan. 16, 15:56:25 »
A kölyök is bemozdult, de leginkább Wolloh női énjének volt köszönhető támadásom sikertelensége. Bár a vállát még így is sikerült elkapnom egy kicsit. Inkább az bosszantott, hogy Wollina azt hiszi, csak úgy érvényesíteni tudja az akaratát, vagyis csak úgy keresztbe tehet nekem. Ez nem arról szólt, hogy megvédje, ez érvényszerzésről szólt. Én meg nem fogom hagyni magam. Megmondtam. Wolloh torkához teszem a pengémet.
- Ha Wollina-t képtelen vagy visszafogni, akkor a te fejedet fogom levágni elsőnek! … Hátráltatás helyett inkább csináld ki minél előbb az utánfutót. Csak rontja a levegőt. … De ha nem megy, csak sikíts.
A végére csak egy ördögi vigyort fűztem. Csak érzékeltessem a helyzetét. Azonban ekkor feltűnt, hogy Nyalókással valami van. Furcsán néz ki és viselkedik. Majd pedig a parancsszó, amitől robbanásszerűen megnőtt az ereje. Mi lehet ez? Nem a kardjának az első feloldása. Láttam mind a két verziót, akkor mégis mi lehet ez? Eléggé rossz érzéssel tölt el, így mielőtt egyből felém mozdulna, feloldom az erőmet.
- Congelar en mi corazón Nieve Cristale…
Suttogom, majd hatalmas energia áramlás. Nyalókás ennek ront és lök ki belőle úgy, hogy kaszám pengéje keresztezi a támadását. Hihetetlen gyors. Környezetében is erős kárt tesz, és magam sem tudom megfékezni. Csak tol hátra és oldalra eltéríteni is csak nehezen sikerül. Megpróbálok egy Ardiente Garra-t utána küldeni, de attól tartok nincs rá még esély sem, hogy ténylegesen elérje. Elég gyors, hogy egyből kitérjen előle. Akármi is legen ez a gyorsaság és erő nem lehet csak úgy megfékezni. Éppen ezért nem is fogom. Akármi is legyen ez, biztos vannak korlátai, amit mindössze csak ki kell várnom. A megfelelő pillanatban pedig lecsapni. Addig pedig vetődjön csak árnyékra. Nieve desapareció technikámat fogom használni ellene. Nagy koncentrációt igényel, és olyan sokáig sem vagyok képes használni, de szerintem tovább húzom, mint ő. Más technikát nem akarok bevonni. Épp elég lesz akkor, mikor ő elfogy. Azt pedig habozás nélkül ki fogom használni.


Karakterlap

Raimaru Minashaku

Hadnagy

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
35 900 / 45 000

Hozzászólások: 101

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 8 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#4343E0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Régi és új halálos ellenségek
« Válasz #10 Dátum: 2017. Jan. 22, 15:44:33 »
Szerencsém volt, hogy a vágás nem ölt meg, ettől függetlenül tudtam, hogy nem fogom sokáig húzni ebben a formában. Tudatában voltam annak is, hogy ez nagyrészt Takának köszönhető, de majd ezután beszélek vele, hogy megköszönjem. Rohadtul reméltem, hogy legalább megérte az, amiért jöttünk. Az se volt számomra biztató, hogy a 12. osztagnak kellett szólni azért, hogy értünk jöjjenek, és a kettőnk leírása ugyanúgy nem volt éppen zene füleimnek. Támadóm a saját társa(?) felé fordult, és őt kezdte el fenyegetni, ami nekem épp elég volt ahhoz, hogy kapjak a lehetőségen, és visszakotorjak Taka mellé, itt viszonylagos biztonságban éreztem magam. Ez pillanatokon belül megváltozott, amikor társam motyogott maga elé valamit, én pedig őszintén megijedtem tőle. Hátrébb ugrottam, és csak figyeltem, ami történik. Ha ez beérkezik, akkor az egylépéses K.O., ez szemmel látható tény volt, és én is megijedtem, hiába nem ellenem irányult a csapás. Felcsaptam a telefonomat.
- Lélekpecsét feloldását kérem, most.
Le is tettem, tudták, hogy Takával vagyok, nem gondoltam, hogy több magyarázatra szorul a kérésem. Amint megkaptam, éreztem, hogy átjár a lélekenergia, nagy levegőt vettem. ~ Én is itt vagyok, kölyök!~ Szólt egy hang a fejemben. Feleszméltem. Ideje volt, hogy először életemben bevessem a bankaiomat. Élesben. Egy pillanatra behunytam a szemem, és megszólaltam:
- Mouresu na Rairyuu!
A kardom teljesen átalakult. Életemben másodszor tartottam a kezemben, és teljesen elhűltem tőle, úgy, mint először, de nem volt időm csak úgy bámulni. Harcra készen tartottam magam elé. Pontosan tisztában voltam vele, hogy ez nem fog sokáig fent maradni, mert még gyakorlatlan vagyok, ezért hamar be kellett fejezni a harcot. Lenéztem a kardomra még egyszer. A gyöngyök már elkezdtek fényleni. Töltődtek, én pedig vártam, hogy mi fog történni.
« Utoljára szerkesztve: 2017. Jan. 22, 15:50:21 írta Raimaru Minashaku »

Karakterlap

Wolloh Del Desierto

Arrancar

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
29 600 / 30 000

Hozzászólások: 50

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 1 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Flavia nella Sinestesia fracciónja

Reiatsu szín:
Mély, sötétvörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Kivel áll kapcsolatban?:
Wolloh Del Desierto

Post szín:
alap, #cac1b8, #4f6fb0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Régi és új halálos ellenségek
« Válasz #11 Dátum: 2017. Jan. 28, 11:38:24 »
Eliana fenyegetőzését mulatságosnak találtam, s ezt nem is rejtettem hollow segge alá, mivel felröhögtem, jó hangosan. Takako nem létezhet nélkülem, ahogy most Eliana se jöhet ki élve a harcból, hogyha mi nem vagyunk, és sajnos én se élhetem túl ezt a vidám napot nélkülük, és ezzel Eliana is tisztában kell, hogy legyen, ezért majdhogynem röhejes a fenyegetőzése, mintha egy pondró lenne csupán és nem espada. Nos ezen mindenképpen nevetnem kellett.
A szőkeség hűlt helyére ugrottam védekező állásba, mikor egy új veszélyforrás jelenlétét érzékeltem. Taka volt ez, csak most másképpen nézett ki. Éreztem, hogy ez nagy bajt jelent, s ezt még a szuka is érezhette, mivel a szorítása enyhült az elmémen. Máskor szívesen kipróbáltam volna magam az új Taka ellen, de most... nos, köszönöm nem, viszont annyit azért még tettem, talán főleg magam védelmében, hogy arcom jobb felére egy zöld íriszű szemet1 idéztem meg, s csillagokat szórva teljes erőből rohanni kezdtem, nagy ívben kerülve Takát, így Eliana közelében is hagyva egy adag csillagot, de néhány lépés után már sonidoval száguldtam, s pár méterenként hagytam el egy-két csillagot a szőke srác felé. Kész voltam, hogy ahogy megjelenek előtte az öklömet bemutassam az arcának. Megérkeztem elé, s lendítettem is a kezem, csakhogy az öklömet a lélekenergiám vonta körül2, s nem az arca volt a célpontom, hanem a zanpakutouja. Éreztem, hogy eltaláltam a fegyvert, s az ölöm már vissza volt húzva, a szememben, talán még az arcomon lévőben is némi hitetlenkedés ült pár pillanatig, s ez ideig még a lélegzetemet is visszafojtottam, hiszen nem akartam elhinni, hogy sikerült egy bankai előhívását megakadályoznom.3. Egy újabb hiba.

Kenichi túl sokat töketlenkedett. Azonnal tovább kellett volna támadnia a kis szőke fiúkát, vagy Taka közeléből meglépnie a gyáva naplopónak, bár most érthető lett volna, hogyha egy espada élete árán mentette volna az irháját, Taka ezen technikája veszélyes volt. Viszont itt maradt, hát akkor végezzük el a legnagyobb pusztítást, amit csak el lehet érni.
 - Sayonara! - Közöltem hidegen a gyerekkel, s anélkül, hogy hozzányúltam volna egy ötször ötös négyzet alapú szürke verembe vetettem4, ebbe a köd lepte helyre, ahol én bár nem tudom erőmet felszabadítani, de cserébe ő nem láthatott, de nem is érzékelhette a lélekenergiámat, no meg én halványan láthattam. Természetesen annyira nem voltam bolond, hogy a talajon maradjak vele, nem, én nagyjából egy méterre a feje fölött voltam, s pár lépéssel arrébb attól a helytől, ahol megidéztem a vermet. A barma(Wolloh-kun) sok energiát emésztett, s ez a technikai is sokba került, így egy újabb energia pazarlással aktiváltam egy újabb technikát, hogy azzal nyerhessek vissza valamennyi erőt.5
A szemem egy denevér szeméhez hasonlóvá vált külalakra, mikor a köd egy része eltűnt, s mindenhol máshol megritkult egy-két másodpercre, aztán elkezdett visszasűrűsödni. Viszont ennyi is elegendő volt, hogy veszélyben érezzem magam, hiszen akár meg is láthatott a shiniboya, no meg tudtam, hogy előhívta a bankait, ami némi csalódást okozott, olyan pici volt... Azonnal vagy negyven darab törpedenevért idéztem meg, s küldtem a feje felé abból a szándékból, hogy eltereljem a figyelmét. Amint elröppentek a denevérek én is arrébb sonidóztam, ezzel nehezítve a gyerek feladatát, a megtalálásomban. Természetesen a denevéreknek nem csak elterelő feladatuk volt, hanem lélekenergia szerző is, így az összes a fiú lelékenergiáját csapolgatta, s azzal igyekezett hozzám visszatérni. Természetesen a méretük miatt tudtam nagy számban megidézni őket, s ennek olyan előnye is volt, hogy gyorsan, nagyon gyorsan végeztek a reiatsu csapolással, de cserébe csupán kisebb mennyiséget tudott egyetlen egy hozni. Viszont szórakoztatószerű volt, hogy ezekkel az apró denevérekkel zaklattam a gyereket, s igyekeztem ilyen kis adagokkal visszanyerni az erőmet.

(click to show/hide)
(click to show/hide)
(click to show/hide)
(click to show/hide)
(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2017. Jan. 28, 13:24:28 írta Wolloh Del Desierto »
(click to show/hide)
(click to show/hide)

Karakterlap

Kaminari Rosui Taka

Villám Vili

Shinigami

3. Osztag

*

Szint: 10.

Lélekenergia:

60% Complete
52 700 / 65 000

Hozzászólások: 158

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 5 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Azúr

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6511a6 // #0512cb


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Régi és új halálos ellenségek
« Válasz #12 Dátum: 2017. Máj. 01, 04:09:31 »
Egész jól sikerült az indulás, ugyan az elstartolás kicsit elsodorta Minashakut, nem volt vele semmi gond. Inkopetens illetőt nem hoztam volna magammal, meg tudja magát védeni, és ilyen apróságok nem okozhatnak túl nagy fennakadást neki. Ami viszont sajnos nem lepett meg, hogy ellenfelemnek nagyon is helyén van az ítélőképessége. Azonnal erejéhez fordul, ami bár kevésnek tűnik, még is elegendő a hárításra. Nem is várhattam kevesebbet. Az ellentámadása ugyan remek, de jelenleg számomra nem több, mint egy esély nélkül megeresztett látványosság. Amint szétszakadtunk ismét helyváltoztatást hívtam elő, s gyakorlatilag srégen mögötte jelentem meg. Nem sikerült mindent lekövetnem, de elégséges információm volt mozdulás után, hogy tudjam hova kell megereszteni a támadást. Teljes felső testemmel elindított lendülettel száguld nyitott tenyerű csapásom feje irányába. Legjobb esetben csak fejjel lefelé beleépítem a talajba, rosszabb esetben megnézheti a saját testét más szemszögéből saját szemeivel.
Elégedetlen nyelvcsettintés hallatszott, mikor részekre esett szét Eliana képe. Tovább víve lendületem újabb robbanásszerű támadást indítottam meg, mely nem volt sikeresebb, mint az előző.
-Micsoda problémás nőszemély...
Csupán egy pillanatra torpanok meg, míg sebességről átállítom magam erő orientáltra. A következő támadásom, egy levegővétellel később már lendült is. Bazuka-ho. Amit egyenesen a földnek irányítok. Ez a Technika brutális pusztítást tud létrehozni a fénylőlélek erősítése nélkül is. Ezúttal viszont talán még magamat is sikerül meglepni. Maga a technika ugyan elviekben igényelne egy lélekerővel megerősítést, amit ezúttal egy összehasonlíthatatlanul erősebb technika pótol. Így a tökéletesített ütésnek mondható technikámat egy magasabb szintre emelem. Nem csak a környékemen lévők mozgását korlátozom meg a talaj elpusztításával, hanem a felszálló por és törmelék által próbálkozom meg behatárolni trükköket használó ellenfelem helyzetét.
Miközben a várom az eredményeket visszaállok a gyorsaság központúságra. Ez a váltogatás valószínűleg nem tesz jót az állóképességemnek, de sajnos nem válogathatok a módszerekben. A legkevesebb, hogy megpróbálom elrettenteni ellenfelem. Amennyiben sikerült kiszúrni a valódi helyzetét, akkor azonnal támadásba lendülök. Érkezésemmel egy függőleges sarok sújtással próbálkozom, majd egy vízszintes roundhause rúgás, s végezetül egy Oni-Dekopin, aminek már nagyobb és komolyabb találati esélyt saccolok. Mindenesetre nem állok meg, és igyekszem a következő mozdulási lehetőségemmel mögötte teremni, hogy visszakényszerítsem az imént felbolygatott területre.
Abban az esetben, ha nem találnám így se az eredeti testét, vagy arra a következtetésre jutnék, hogy eredeti testét tette valamilyen praktikával fizikai támadásokkal szemben sérthetetlenné, akkor a környezetemen tartva a figyelmem a következő rohamot a fura terület kapja. Minden erőmmel megpróbálom összezúzni azt a technikát, mely nemrég leszakított egy területet. Ha Minashaku technikája lenne, akkor később elnézést kérek tőle, de nem tudok róla, hogy képes lenne ilyesmire, így nagyobb a valószínűsége, hogy kihúzom a slamasztikából. Persze, ha közben támadásra szánná magát Eliana, ő az elsődleges célpont. Minashakunak saját magának is boldogulnia kell. Így ez a húzás kétélű fegyver, elsődleges célja ellenfelem kiugrasztása lenne, de az sem baj, ha a társamnak segítek.
Viszont kíváncsi vagyok, vajon mennyi erőt emészthet fel azzal a problémás technikával, eleget, hogy ne tartson ki tovább, mint én? Vajon hol a buktató benne? Mert abban biztos vagyok, hogy nem létezik mindenható technika, valahol ott a rés, csak meg kell találni.

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 10.

Lélekenergia:

60% Complete
54 000 / 65 000

Hozzászólások: 189

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 107 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Régi és új halálos ellenségek
« Válasz #13 Dátum: 2017. Máj. 11, 14:15:35 »
Tényleg hatékony a technika, azonban ő sem tervez tétlenül várni. A talajba irányított támadással akar új lendületet szerezni magának. Természetesen nincs kedvem megtapasztalni, hogy mit tett a földdel, így elrugaszkodom onnan, de a felszálló por sem sokat javít a helyzetemen. Igaz a technikámat ilyen egyszerűen nem lehet behatárolni, valójában nekem hátrány, mert így nem látom az ő támadását. Nincs is kedvem megvárni azt, ezért amilyen gyorsan csak lehet bevédem magam minden irányból. Hielo refugios az én igazi pajzsom, és tényleg jó, hogy habozás nélkül felhúztam, máskülönben a rajta csattanó csapás engem talált volna el. Természetesen fenn tartani sem egyszerű ilyen támadásokkal szemben. Elég hamar ki kell találnom, hogy mit is kezdjek a gyorsaságával. Megerősödött, ami nem jó dolog, mert ez azt is jelenti, hogy tovább tudja fenntartani ezt a végső ám pusztító alakot. Sajnos nem sikerült a vérére szert tennem. Nincs mit tenni. Jéggé fagyasztva fogok véget vetni mindennek. Igaz a többiek is meg fogják sínyleni, mert ez a technika nem válogat ellenség és szövetséges között. Azt is mondhatnám, hogy végső technika a végső technika ellen. A jégburkomat egy erős széllökettel oldom fel és felbukkanva már a hajamban az a bizonyos hajcsat, szemem színe pedig félelmet kelthet. Az erős kitörés hamar szertefoszlik és a hideg csend és szélcsend váltja fel. Mintha az időt is megfagyasztottam volna. A hőmérséklet egy pillanat alatt drasztikusan leesett. A talaj korcsolya pályára kezd hasonlítani. Mire észbe kap, addigra már jelentkeznek rajta a fagyás jelei. Deres, havas majd jég kezd el beborítani mindent. Ha a levegőben van, akkor a fagyott lába lehúzza, ha a talajon állt, akkor ahhoz fagyott oda. Rajtam kívül lassan mindenki úgy fog kinézni, mintha kirakták volna több órára a hóviharba. Érezni lehet, ahogy a vér is megfagy az áldozat ereiben. Mintha egy pillanat alatt elhoztam volna a telet. Mintha én lennék a jégkirálynő. Kellő, de mégsem nagy területet uralok. Egyetlen célom végezni az ellenféllel, ugyanis ezután a technika után teljesen használhatatlan leszek. A jeget nem lehet csak úgy összetörni. Pillanatok alatt elég vastag és szilárd képződmény lesz, és maga az érzet is olyan, hogy az ellenségnek mozognia is túl fárasztó. Valójában most mind a hármukkal végezhetnék. Megszabadulhatok mindegyiktől. De előbb a kis villámos torkához szegezem a kaszámat. Arcomon a teljes érzelemmentesség látszik. A nulla könyörületesség, ami mindenkire kihathat. A pengémmel mégis mindössze csak a nyakán lévő bőrt sértem meg. Helyette inkább a vállába mélyesztem a kaszám pengéjét. Vérét pedig a lila szalagba törlöm.
- Inkább a barátoddal kellene kezdenem. Már úgy sem menekülhettek.
Ezzel a Sonido-val ott termek. Kaszámat felemelve lecsapni készülök, amikor is a csat szertefoszlik és a technika lassan elenyészni látszik. Nem akartam ájulás közeli állapotba kerülni, mégis a kaszámra kell megtámaszkodnom, miután egy kicsit messzebb ugrottam. Térdeim a földön, mindkét kezemmel a kaszámba kapaszkodom és remegek. Még mindig nem tudom kellő ideig fenntartani. Nem tudom miért nem csaptam le egyből mindhármuk fejét amilyen gyorsan csak tudtam. Így már nincs sok esélyem ellen támadni. Ugyan még okozhatok egy meglepetést, de azt tényleg valószínűleg egyszer süthetem el. De lehet, hogy hatékonyan, hogy mindenkit kiüssek. Úgy tűnik be kell vetnem. …


Karakterlap

Wolloh Del Desierto

Arrancar

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
29 600 / 30 000

Hozzászólások: 50

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 1 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Flavia nella Sinestesia fracciónja

Reiatsu szín:
Mély, sötétvörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Kivel áll kapcsolatban?:
Wolloh Del Desierto

Post szín:
alap, #cac1b8, #4f6fb0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Régi és új halálos ellenségek
« Válasz #14 Dátum: 2017. Jún. 19, 22:39:48 »
Kicsi, de játékos, viszont ez inkább a denevéreim tömegére volt igaz, csakhogy a játékomat egy dübörgés zavarta meg. Valaki be akart törni hozzánk, vagy ki akart rángatni a meghitt fészkünkből. Nem örültem neki, :| így a denevérek számát újra megnöveltem, hogy még gyorsabban csapolják a kölyköt. Mert akár a másik gyerek, akár a szuka volt, a zaklatónk, szükségem volt még egy kis erőre, hogy megidézzem a teljes alakomat. Tudtam, hogy ellenük másképpen már nem boldogultam volna.
Meglepetésemre :| a technikám nem omlott össze, jobban kitartott, mint az ujjaim, mik hagytak leesni a mélybe, s megbízhatóbb volt, mint a férfi, aki felcsinálta anyámat. Viszont már kezdett a terhemre lenni, mivel kettő dolgot is éreztem. Az egyik, hogy a technika bár kitartott, meggyengült, lassabban gyengült, mint egy gyermek ujjai, mikor az életéért kapaszkodik. Mellette hideget is éreztem, kintről szivárgott be. A szürke vermet fel akartam oldani, de azt már nem tudom, hogy összeomlott-e vagy én oldottam fel. Közben természetesen a denevéreimet visszahívtam, hogy a szemtechnikát is feloldhassam, de előtte némi erőhöz juthassak.
Oda kint hideg volt, valami fagyos, rideg telet juttatott az eszembe, bár csak egy villanásra, de tudtam, hogy volt, hogy tényleg fagyhalál közeli állapotban voltam. Lábam nehéznek éreztem, jeges súlyok húztak lefelé. Körbenéztem, hogy a helyzetet felmérjem, s megállapítottam, hogy Taka volt az ünneprontónk, hiszen Eliana a jégkirálynő. Haragos lettem :| a szukára, aki éppen a gyerekkel flörtölgetett, egy csuklómozdulattal a kezembe rántottam a Behemothot, de három tényező miatt is úgy döntöttem, hogy mégsem lövök rá. Első, zuhantam, ez nehezítette a célzást. Második, remegett a hidegtől a kezem, ez is nehezítette a célzást. Harmadik, pocsék céllövők vagyunk Kenichivel. Így már csak egy lehetőségem maradt, feltámadni.
 - Muere, Ángel del Infierno! 1 - Így zuhantomban, illetve talajra puffantomban nem volt annyira látványos, viszont amit vártam tőle, azt megtette. A hirtelen jött energia kavarodás enyhített a technika szorításán, így újra mozgásképes lettem, viszont csupán egyetlen egy lépést tudtam tenni Eliana felé. Kenichi valamiért visszatartott, pont ő, hogy megöljek egy NŐt, nem értettem a hülye fejét, hiszen jelenleg a shinigamiktól se kellett tartanunk, a szuka elintézte, hogy Taka ne tudjon közbeavatkozni a kölyök megölésébe, s a barma(Wolloh-kun) mégis visszatartott. Így a bal kezemmel a jobb tenyeremből előhúztam egy szigonyt2, míg mozogni tudtam, hogy eztán Elianát magamhoz ránthassam. Kezemet hátra húztam, hogy a célpont felé lőhessem a szigonyt, de éreztem, hogy ketten is vissza tartják a kezem, az egyik Kenichi, másik meg Eliana, vagyis a technikája, újra el kezdtem fagyosodni. Haragomat próbáltam szítani, hogy a bennem tomboló düh felmelegítsen, :| hogy általa újra mozgásba lendülhessek, hogy a mozgás által testem felhevüljön. Viszont másképpen szabadultam meg a hidegtől, Eliana kifáradt, de ettől nem nekem lett jobb, mivel elvesztettem az irányítást.

Valóban Mozgásképtelenné tette Takát Eliana, viszont gyanítottam, hogyha meghal, akkor a technikája is szerte foszlik. Takako túlzottan haragudott az espadara, hogy belássa szükség van rá, hogy életben maradjon, majd hogyha a shinigamik meghaltak, ő is meghalhat.
Amint visszaszereztem az irányítást befejeztem a Nő mozdulatát. Az elgyengült, mozdulatlan Eliana felé küldtem a szigonyt, hogy magamhoz rántsam. Átlagos helyzetekben a másik, pusztító technikámmal akartam volna folytattni a műveletet, viszont hiába tartottam magam mindenkinél magasabb rendűnek, ezek a mocskok erősebbek voltak,
 mint én. Igen, így egyesszámban, mivel az espada végleg kimerült, ez látható volt rajta, így már csak hátráltató tényező lehetett volna. Viszont sajnos dicső fajunk tagja ez a szuka is, így, hogyha sikerült magamhoz rántanom,
 akkor csupán át akartam karolni, hogy vele együtt szökhessek meg a csatából a negaciónnal.3 Amíg emelkedtünk, vagy csak egyedül emelkedtem arra koncentráltam, hogy minél fölényesebb, erőteljes legyen a testtartásom, s közben megvetően néztem a két shinigami fiúra.
Hueco Mundo homokjaira érve elengedtem Elianát, deaktiváltam a ressurrecionomat, s a mellkasomon lévő fagyott sebhelyet megutatva az espadanak csak ennyit mondtam: - Ezt fizettem most vissza részben. - Azzal visszaindultam a szobámba, s hiába nem ziháltam, - mivel légzésemen úrrá lettem, - a járásomon látszódott, hogy belőlem is sokat kivett a küzdelem.
S lassan rájöttem, hogy megmentettem egy Nő életét...

(click to show/hide)
(click to show/hide)
(click to show/hide)
(click to show/hide)
(click to show/hide)
(click to show/hide)