Szerző Téma: Ha két szív összecsap - Natsumi vs Amaya  (Megtekintve 1084 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Kawayoshi Natsumi

Eltávozott karakterek

7. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 400 / 15 000

Hozzászólások: 57

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 11 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétnarancs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Gonosz nélkül, a jó sem létezhet!"

Post szín:
#FF4500 ; #FF7F50


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Ha két szív összecsap - Natsumi vs Amaya
« Dátum: 2016. Aug. 27, 23:38:18 »
Fejfájás, derékfájás, karfájás, meg még miegymás. Mindenem sajog, mikor végre felkelek. Ha nem tudnám, hogy hol voltam álmomban még meg is lepődnék, hogy úgy fáj az összes tagom, mintha elvertek volna. Viszont mivel tisztában vagyok vele, hogy igen is elvertek álmomban, így nem lepődök meg. Mindig ilyen mosott rongynak érzem magam, ha Chimatsuri önkényesen úgy dönt, hogy elnáspángol.
~ Fogd rám, királylány! Nem én nem tudok védekezni.
Mikor meghallom a hangot, elsötétül a tekintetem. Persze, mire számítottam, hogy ezt szó nélkül fogja hagyni? Lehet, hogy nem szeretem használni, de cserébe ő néha napján úgy dönt, hogy beszédes napot tart és akkor egy pillanatra se tudok meglenni a kommentárjai nélkül.
Most, hogy rájövök, hogy ez a nap is egy ilyen lesz, már előre, utálom. Semmi kedvem sincs hallgatni, ahogy hisztizik, de tudom, hogy ilyenkor nem lehet leállítani. Szinte látom magam előtt a kisgyerekesen vigyorgó arcát. Élvezi, hogy az idegbajba kerget. Ebben teljesen biztos vagyok. Ő már csak ilyen.
Azon kezdek el gondolkodni, hogy vajon mit is csináljak ma. Semmi ötletem sincs. Olvasni Chimatsuri társaságában lehetetlen, ahogy kidout gyakorolni is, de a séta se jöhet szóba, mert a végén még elkezdi a járókelőket elemezni. Azt kifejezetten szereti. Mivel semmi ötletem sincs, így jobb híján elkezdek öltözködni.
Egy fekete nadrág, meg egy kék póló lesz a mai napi öltözékem. Hajamat is felkötöm, úgy ahogy edzésekhez szoktam, egy copfba, két tincset elől lógva, hagyva. Végignézek magamon, majd egy grimasszal veszem tudomásul, hogy akaratom ellenére is úgy öltöztem fel, mintha valami barátságos kis harcra készülnék.
~ Csak nem harcolni akarsz valakivel?
Csiripel megint ártatlanul a zanpakutoum, mire a kelleténél egy kicsit ingerültebben válaszolok.
- Fogd be, Szöszi! – Mindig próbálok valami új sértő becenévvel előállni, de általában az történik, mint most is. Nevet egyet rajtam, majd közli, hogy ez nem is rossz. Erre pedig én elkezdek morgolódni, mint akit vérig sértettek. Ilyenkor olyanok vagyunk, mintha a legjobb barátok lennénk, akik csak csipkelődnek egy kicsit. Csak az a bibi, hogy én ettől függetlenül nem kedvelem ezt a pszichopatát.
~ Mindig elfelejted, hogy egyek vagyunk.
Kotyog már megint közbe a gondolatmenetembe a kardom. Veszek egy mély haragos lélegzetet, majd kiviharzok a konyhába és megiszom a kávémat. Közben pedig meghallgatok egy kis előadást arról, hogy milyen előnyei is vannak a zanpakutoum képességeinek. Már azt hiszem, hogy felrobban a fejem, mikor hirtelen megcsillan a szemem.
- Edzeni fogok. Veled! Hátha már tovább fenn tudom tartani a képességedet. – Azzal már be is sietek a szobámba és felkapom a piros tokot, amiben a kardom van. Még szerencse, hogy van olyan övem, amibe bele tudom rakni. Azonnal felkapom azt is, mikor megint meghallom a csilingelő férfihangot.
~ Álmodik a nyomor, királylány!
Nem is foglalkozom vele. Nem nagyon érdekel, hogy mit akar. Csak azért döntöttem az edzés mellett, mert tudom, hogy olyankor befogja a száját és inkább élvezi, ahogy szenvedek. Ismerem én a kardom. Tudom, mit akar, csak én nem akarom azt, amit ő. Viszont egy kis edzés nem fog ártani egyikünknek sem.
Szinte rohantam, többen meg is kérdezték, hogy hova is sietek egy szabadnapon. Én viszont csak annyit feleltem, hogy dolgom van. Igen a tiszti rang egyik hátránya, hogy sokkal többen megismernek, mint eddig. Így még több ember elől kell elrejtenem a kardom, ami azért nem egyszerű.
Persze Chimatsuri örült az előléptetésemnek. Azt mondta, hogy végre elismerték, hogy igen is sokat fejlődtem, és bár igaza van, én akkor sem örülök annyira ennek. Bár, egyelőre a Taichou békén hagyott, de csak idő kérdése, hogy mikor kattan be és kezd el engem is úgy kezelni, mint a többi tisztjét.
Mikor végre megállok, a város egyik elhagyatottabb részén vagyok. Egy kisebb kanyonszerű hely ez, ide ritkán járnak, és még ritkábban maradnak itt sokáig. Tökéletes hely ahhoz, hogy itt gyakoroljak a kardommal. Egyetlen jól irányzott ugrással kerülök a kanyon aljára.
~ Be is melegítesz, vagy rögtön folytathatjuk, ahol este abba hagytuk?
- Nem fogok megint a fejemben veled harcolni és bemelegítek. – Morgom szinte csak magamnak, ahogy leteszem a kardot magam mellé a földre. Nem is tudom milyen sokáig tart, hogy végre, úgy ahogy bemelegedjek. Viszont mikor ez megtörténik, kicsit csalódottan veszem megint az oldalamra a kardom és hallom, ahogy a fejemben azért ordibál, hogy végre használjam.
Ki is veszem a tokból, de nem azt teszem vele, amit ő szeretne. Sőt, csak felidegesítem, mikor minden shikai hívás nélkül a levegőt kezdem vele vágni. Jó pár mozdulatot felveszek. Nem vagyok ostoba. Tudom, hogy gyorsan elveszteném az eszméletem, ha azonnal shikait használnék.
Már nagyban benne vagyok a támadásokban, mikor az egyik fordulás közbeni vágásomat egy másik katana állítja meg. Tágra nyílnak a szemeim, majd azonnal hátrálok is, felemelem a fejem és a szívem egy hatalmasat dobban. Nem értem, hogy jöhetett ide pont most, és pont ő. Na, nem mintha nem szeretném, ha velem van, de nem számítottam rá, hogy bárki meg fog látni gyakorlás közben.
~ Már csak ő kellett! Eddig se tudtál rendesen harcolni! Most meg itt van az angyalkád is!
~ Nem az angyalkám!~ Mondom mérgesen a fejemben. Ahogy meghallom Chimatsuri reakcióját Ami~chan megjelenésére. Persze tudom, hogy csak kisgyerekesen hisztizik. Már mondta, hogy neki személy szerint semmi baja sincs a barátnőmmel, amíg nem bánt engem. Mert, ha az megtörténik, akkor már nem lesz olyan elnéző vele szemben.
~ Persze, nem az! Csak úgy bele vagy habarodva, hogy a nap huszonnégy órájából, huszonkettőben csak rá tudsz gondolni.
Folytatja a kisgyerekes hisztit. Én pedig elkezdek azon gondolkodni, hogy vajon tényleg igaza van-e.
- Szia, Ami~chan! Mi járatban erre? – Találom meg végre a hangom, miközben a katanámat visszateszem a tokjába. Fejemben pedig hallom, ahogy a kardom röhögő görcsben törik ki. Azzal az apropóval, hogy milyen gyerekesen viselkedek, és még én nevezem őt gyerekesnek. Nem akarok neki igazat adni, de tudom, hogy igen is jogos, amit mondd. Ez pedig azt eredményezi, hogy kínosan kezdem magam érezni. Remélem Ami~chan ebből nem vesz észre semmit, az még kínosabb lenne.

Karakterlap

Narazaki Amaya

Tiszteletbeli tag

9. Osztag

*

Shinigami

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 80

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 7 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tengerkék

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Amikor a varázslat elszáll, a valóság megmarad"

Post szín:
#CF74ED


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Ha két szív összecsap - Natsumi vs Amaya
« Válasz #1 Dátum: 2016. Aug. 28, 10:32:51 »
Reggel a korábbinál is korábban keltem, alig bírtam kidörzsölni a szememből az álmot. Jól kinyújtóztam, majd elkaptam és megsimogattam a vetülő Lokit. Rászokott, hogy ilyesfajta köszönéssel kíván nekem jó reggelt. Kidőlöngéltem a konyhába, és felkészítettem egy erős kávét. Akárhogy is néztem a hűtőt, semmi ehetőt nem találtam.
~ Mégis miért most kell kifogynia? ~ kezdtem volna a hisztit, de Mizushingen hangja annyira meglepett, hogy nem igazán bírt a hisztim kiteljesedni.

~ Tegnap azt mondtad ráér...akkor kellett volna elmenni, úgyhogy ne nyafogj.
- Csodálatos, hogy ilyen segítőkész vagy… - jegyeztem meg hangosan, és közben kalimpáltam a kezemmel, hogy csendre intsem.
~ Ne rajtam vezesd le a reggeli kiálhatatlanságod, hé! Tán helyetted menjek én bevásárolni? ~csattant fel. Igaza volt. Megint.
- Bocsi...igazad van. Irány a bolt! - kiáltottam.
~ Nem felejtettél el valamit, Amaya? Úgy volt, hogy ma edzünk kicsit. Tudod, hogy keményen edzened kell, ha tényleg kapitány akarsz lenni. Én segítek, de ahhoz te is kellesz.
A fejemhez kaptam, hogy is felejthettem el. Visszaszaladtam a szobámba, és egyenruhába bújtam. Ritkán hordtam szolgálaton kívül, de ez egy ilyen ritka pillanat volt. Nem félre érteni, sokszor edzem én, szorgalmas vagyok…

~ Ez igaz!
Magamra öltöttem az egyenruhát, az oldalamra csatoltam Mizushingent, és a hajamat is kivételesen lófarokba kötöttem. Az ajtón kilépve a büfé felé veszem az irányt. Fincsi epres shaket iszogattam, amit még Momo-san kóstoltatott meg velem, amikor egy ismerős alakot pillantok meg. Sose tudnám összetéveszteni bárkivel is Mii-chant. Épp sietett valahová.
~ Mire vársz még? Menj utána!
~ És mi lesz az edzéssel? ~ kérdeztem. Közel sem voltam olyan szemfüles, mint Mizushingen, aki már távolról kiszúrta Mii-chan lélekölőjét.
~ Szerintem a mai nap lesz egy edzőpartnered.
Nagyon megörültem, így azonnal utána is indultam. Egy egészen távoli kanyonnál állt meg, majd leugrott. Majdnem a szívbajt hozta rám ezzel...aztán rájöttem, hogy nem csak én vagyok shinigami. Ahogy azt Mizushingen is mondta, Mii-chan ma komoly gyakorlási szándékkal jött ide, gondoltam meglepem. Hagytam, hogy bemelegítsem, csupán távolról figyeltem, egy hatalmas fa egyik ágán ücsörögve. Mikor láttam, hogy készen áll, ugrottam. A két lélekölő egymásnak feszült egy pillanatra, amint a pengék csillingelve egymásnak estek. Csupán egy pillanatra. Örömmel tapasztaltam, hogy hatásos belépővel érkeztem.
~ A stílusod fejlődik kislány! Ez tetszik. ~ dícsért meg Mizushingen.
- Szia Mii-chan. - intettem vidáman. Fél lábon álltam, kissé meghajolva, és ide-oda szökkentem, egyik lábról a másikra, amíg a lány elé nem értem.
- Jöttem gyakorolni. - kacsintottam. Tele voltam energiával, a reggeli zombi énemnek már nyoma sem volt.
- Tudod, megláttalak a városban, úgy tűnt te is épp edzeni készülsz kicsit, gondoltam veled tartok. - közelebb hajoltam, nagyon közel. Az orrunk szinte összeért, a hangom is elváltozott kicsit, hát még a tekintetem.
- Mit szólnál, ha játszanánk kicsit? Rám férne egy edzőpartner, akivel gyakorolhatok. Benne vagy?


Karakterlap

Kawayoshi Natsumi

Eltávozott karakterek

7. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 400 / 15 000

Hozzászólások: 57

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 11 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétnarancs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Gonosz nélkül, a jó sem létezhet!"

Post szín:
#FF4500 ; #FF7F50


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Ha két szív összecsap - Natsumi vs Amaya
« Válasz #2 Dátum: 2016. Aug. 29, 01:17:48 »


Már csak azért sem vettem fel az egyenruhám. Így is elég furcsa, hogy a szabadnapomon katanával a kezemben rohangálok. Még csak az kellene, hogy azon is elkezdjenek gondolkodni, hogy miért vagyok egyenruhában, ha nem is kell dolgoznom. Különben sem adom meg azt az örömöt Chimatsuri-nak, hogy abban az öltözékben használjam, ha nem muszáj.
~ Hát nem szeretsz?
Hallom meg a megjátszott sírást a fejemben. Most legszívesebben adnék neki egy pofont, de ez jelenleg nem éppen kivitelezhető dolog. Hiszen nem a lelki világomban vagyunk. Máshogy pedig nem tudom megfenyíteni. Így csak szóval tudtam válaszolni. Jobban mondva az orrom alatt morogtam, még a végén őrültnek néznek.
- Eltaláltad, zsenikém! -Megint meghallom a nevetését. Na, tessék újfent visszafelé sült el a tervem. Nem mintha nem lenne vele tisztában, hogy annak ellenére, hogy az esetek kilencven százalékában a plafonra mászom tőle, attól még szeretem őt. Mert a maga módján édes.
- Az édes, az a barátnőd! Engem ne emlegess egy lapom ölelkezős kisasszonnyal!
Most rajtam a sor, hogy elmosolyodjak. Végre sikerült felhúzni a kisfiút. Bár nem értem miért pont Ami~chan jutott eszébe, mikor azon gondolkodtam, hogy ő édes. Viszont nem nagyon bánom, mert így most megint eltudok kezdeni a barátnőmről gondolkodni.
~ Ne! Megint kezded! Nem tudnál egy kicsit másra gondolni?! Mondjuk az útra! Hej, királylány! Fal!
Hatalmas kanyarral kerültem ki a falat. Igaza van, jelenleg nem a legokosabb dolog Ami~chanről álmodozni, hiszen éppen sietek. Bármikor, bárminek neki mehetek. Így hát, bár nem nagy kedvem volt hozzá, tekintetem az útra szegezem és addig meg sem állok, amíg el nem érem a kis kanyont, ahol edzeni szoktam.
Megálltam egy pillanatra, majd fogtam magam és egyetlen jól irányzott ugrással az alján termettem. Majd egy kisebb vita után, leteszem a katanámat a földre, amíg bemelegítek. Mikor végzek, felveszem és az oldalamra tűzöm és kirántom. A szokott mozdulatokat kezdem ismételgetni.
~ Jobb, mint legutóbb volt. Viszont még mindig hiányzik a tűz! Gyerünk, királylány! Úgy harcolj, mintha a kis Ami~chaned lenne bajban!
Megint egyet kell vele értenem. Egy próbát megér. Talán, ha azt képzelem, hogy a szerelmem bajban van, akkor megváltozik a harcstílusom. Ahogy ezt végiggondolom, meghallom a fejemben a fujjolást. Igen, Chimatsuri nem szereti, ha így nevezem a lányt. Azt mondja, hogy kirázza a hideg, ha így hívom a barátnőm. Nem magyarázta még el, hogy miért, és szerintem nem is fogja, a lényeg, hogy nem szereti, ha szerelmemnek nevezem a lányt.
Megforgatom csak a szemem. Nem vagyok hajlandó ezen vitatkozni vele. Most, hogy már tudom, hogy mit is érzek Ami~chan iránt. Az ötlete bevált, tényleg egyre jobban mentek a mozdulatok. Egészen addig, amíg az egyik forduló vágásomat egy másik penge meg nem állította. Meglepetten hátrálok, és mikor rájövök, hogy barátnőm jelent meg, elteszem Chimatsuri-t a tokjába.
Figyeltem, ahogy egyik lábáról a másikra ugrálva közelebb jött hozzám. Most egy kicsit sajnáltam, hogy meglátott. Nem igazán akartam, hogy bárki is lásson, miközben edzem. Viszont most már nem tudok kibújni a beszélgetésből. Kacsintott egyet, én pedig csak mosolyogtam. Már olyan közel volt, hogy az orrunk majdnem összeért.
~ Csináld csak! Itt sem vagyok! Tőlem, le is csókolhatod! Csak siess már!
Morog a zanpakutoum, mire én csak elmosolyodok és megemelem a fejem, majd egy apró puszit hintek Ami~chan orrára. Hátrébb állok, majd megszólalok.
- Játszhatunk, de csak akkor, ha nem bánod, hogy lehet, kicsit bedurvulok. Nem tudom megígérni, hogy nem váglak meg. - Mondom mosolyogva, de eszem ágában sincs elővenni, Chimatsuri-t.
~ Persze, előbb a kidou, mi? Jól van. Én várok, de nem leszek csendben.
~ Nem várom el! Csak ne bántsd! ~ Erre nem mondd semmit, de szinte tudom, hogy most a szemét forgatja és morog magamban, hogy nem vele harcolok. Viszont pontosan tudja, hogy mi a bevett módszerem a harcra, és talán, ha jól viselkedik a végén még őt is használni fogom.


Karakterlap

Narazaki Amaya

Tiszteletbeli tag

9. Osztag

*

Shinigami

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 80

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 7 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tengerkék

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Amikor a varázslat elszáll, a valóság megmarad"

Post szín:
#CF74ED


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Ha két szív összecsap - Natsumi vs Amaya
« Válasz #3 Dátum: 2016. Aug. 29, 11:43:02 »
Egy közeli fára leszek figyelmes, mosolyogva állapítottam meg, hogy tökéletes helyen van. Felszökkentem az egyik vaskosabb ágra, és letelepedve vártam, hogy mikor lephetem meg Mii-chant. Nagyon örültem, hogy edzeni látom, úgyis kíváncsi voltam, hogy mennyire erős, mint shinigami. Mondjuk amúgy mindenre kíváncsi voltam, aminek köze van életem főszereplőjéhez, ugyanis a szőke lány elrabolta a szívem...no, nem mintha nagyon ellenkeztem volna. Mintha egyáltalán tudtam volna ellenkezni, elég volt belenéznem a türkiz szempárba, és kész...Amaya elveszett benne. Ezt Mizushingen is annyira jól tudta, mint én.
~ Tudom, hogy mennyire szereted, Mii-chant, de ígérd meg, hogy komolyan veszed az edzést, és őt is. Hajlamos vagy hagyni, hogy az érzelmeid eluralkodjanak...remélem ezzel tisztában vagy. ~ aggodalmaskodott a kardom szelleme. Igazat kellett adnom neki, nagyon is jól ismert már, tudta, mi az én gyengém.
- Ne aggódj, bár valóban az érzelmeimre fogok támaszkodni...de ezen nem tudok változtatni. Bizonyítani akarok Mii-channek. Megmutatni, milyen erős harcos is vagyok. - mondtam elszántan.
~ Érdekes megközelítés, de tetszik. Néha komolyan meg tudsz lepni Amaya.
Mosolyogva figyeltem Mii-chant, ahogy a kardját a kezébe véve, támadó mozdulatokat kezdett gyakorolni.
~ Ügyes. Ha benne van, mindenképpen játszani szeretnék vele.
Egy nagyobb szökkenéssel érkeztem a földre, Mii-chan mellé. Mizushingent szélsebesen húztam ki a tokjából, hogy háríthassam a másik pengét. Mosolyogva forgattam meg a kardom, ahogy Mii-chan arckifejezését figyeltem.
Kicsit sem számított rám.
~ Remek. ~ gondoltam. Kicsit el is hátrált meglepetésében, de odaszökdécseltem elé, és rámosolyodtam. Cserébe egy lehelletnyi puszit nyomott az orromra, amitől kissé elpirultam, de a harci kedvem nem szegte. Hátrébb lép, én pedig utána, nem akarom még, hogy távolság legyen köztünk. Szándékosan hajoltam közel hozzá, nem volt majdnem, tényleg összeért az orrunk. Suttogva beszéltem.
- Nem bánom, harcolj ellenem minden tudásod szerint...én is eképp fogok tenni. Legyen azonban pár szabály, nehogy valamelyikünk komolyan megsérüljön. Első szabály; a harc addig megy, amíg valamelyikünk fel nem adja, vagy vágás nem éri.
Második szabály; az nyer, aki hamarabb be tud vinni egy találatot, legyen az vágás, vagy ütés, avagy kidou.
Harmadik szabály; a lekötöző kidou nem számít találatnak. - suttogtam izgatottan.
- Mit szólsz? Benne vagy életem? - mosolyogtam, majd egy csókot nyomtam a homlokára. Izgatottan figyeltem az arcát, hogy mit szól a szabályokhoz.

Karakterlap

Kawayoshi Natsumi

Eltávozott karakterek

7. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 400 / 15 000

Hozzászólások: 57

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 11 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétnarancs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Gonosz nélkül, a jó sem létezhet!"

Post szín:
#FF4500 ; #FF7F50


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Ha két szív összecsap - Natsumi vs Amaya
« Válasz #4 Dátum: 2016. Aug. 30, 02:31:12 »


Kicsit sem szívesen, de belekezdek az edzésembe. Természetesen nem adom meg a kardomnak azt az örömet, hogy azonnal a lényegre török. Sose tettem ilyen meggondolatlan dolgot és ez most se lesz máshogy. Akárhogy is próbálja, nem fogok úgy harcolni, ahogy ő akarja. Nem fogom hagyni, hogy eluralkodjon rajtam. Főleg most nem, most, hogy az életem fenekestől felfordult. Most nem veszthetem el a fejem. Nem tehetem meg.
~ Ha nem lennél ilyen makacs, lehet, hogy jól kijönnénk.
Hallom a kardom szellemét, mire csak megforgatom a szemem. Hidegen tud hagyni, hogy mit gondol. Persze tudom, hogy megértőbbnek kellene lennem, de senki sem képes egyik pillanatról a másira megváltozni. Főleg nem több száz év után. Ilyenkor már sokkal nehezebben változik az ember, ráadásul zanpakutouról van szó, azt pedig én mindig is egy állandó dolognak képzetem el. Ez a nézetem természetesen mára már teljesen megváltozott.
Mikor elégnek látom a bemelegítést, fogom magam és grimaszolva kézbe veszem a katanám. Fejemben hallom, ahogy éljenez. Nagyon örül neki, hogy végre ő is részese lehet az edzésnek. Teljesen olyan, mint egy kisgyerek. Ezért viszont nem lenne szabad elítélnem, és nem is tenném meg, ha nem lenne mellette az az ostoba mániája, hogy mindenkinek fájdalmat akar okozni.
Oldalamra tűzöm a kardom, majd kirántom a tokból és a már jól ismert támadó, védekező mozdulatokat kezdem el ismételgetni. Meglep, mikor meghallom Chimatsuri tanácsát, de úgy döntök, megfogadom és el is képzelem, ahogy meg akarom védeni a kedvesemet. Igaza volt, a harci stílusom azonnal megváltozik. Sokkal hevesebb vagyok, és mintha elkezdeném megérteni, miért gondolkodik úgy a zanpakutoum, ahogy.
Az egyik hátam mögé indított forgó vágásom egy másik katana állítja meg. A fém, fémnek koccan, és szinte megsüketülök, mikor a lelkem idegesítőbb része felordít örömében. Hiszen ritkán érezheti, ahogy más kardok neki feszülnek. Nem igazán szeretem a fegyveres harcot. Inkább kidou párti vagyok.
Legnagyobb meglepetésemre Ami~chan állítja meg a támadásom. Meglepetten hátrálok el tőle és teszem helyére a lélekölőkardot. Ő közelebb jön hozzám, mire én egy apró puszit nyomok az orrára. Látom, ahogy elpirul, mire csak mosolyogni tudok. Megint hátrébb lépek, de ő csak jön utánam. Esélyt sem ad, hogy elszökjek. Pedig nincs nagy kedvem ellene harcolni.
Felveti, hogy lehetnénk mára edző társak, és bár tudom, hogy ez nem biztos, hogy okos ötlet, egyszerűen nem tudok mást tenni, mint hogy elfogadjam. Nem vagyok képes nemet mondani, ennek a smaragdzöld szempárnak. Ismerteti velem a játékunk szabályait, majd annyira közel hajol hozzám, hogy összeér az orrunk. Végül pedig egy csókot is kapok a homlokomra.
Tekintetem először még mosolyog, majd elkomolyodik. Egy ugrással kerülök távolabb kedvesemről, majd az övemhez nyúlok és előhúzom a rettegett kardot. Bal kezembe fogom és elkezdem forgatni. Végül feldobom, majd a pengéjénél kapom el, nem vág meg de, csak mert szerencsésen kaptam el. Elvigyorodok, majd hangosan megszólalok.
- Hallottad, Szőke Herceg? A vágás találat. Tehát nincs shikai. Vagy az nem számít találatnak, ha magamat vágom meg? – Pillantok komoly tekintettel szerelmemre. Ő még nem látta a zanpakutoum, még nem tudja mire képes, még fogalma sincs róla, mi váltotta ki bennem azt a félelmet, amit a katana iránt érzek.
~ Azt nem mondta, hogy magadat nem bánthatod. Viszont, ahogy téged ismerlek. Addig úgyse használsz majd, amíg nem lesz más választásod. Vagy tévedek, királylány?
~ Nem, egyáltalán nem tévedsz, Szőke Herceg! ~ Nevetem magamban. Majd figyelmem megint kedvesemre irányítom. Arcomon nem lehet látni, hogy egy csepp kedvem sincs, ahhoz, hogy ellene harcoljak. Azonban, mivel megkért rá, nincs más választásom meg kell neki tennem. Különben is Chimatsuri is edzeni akart. Így két legyet ütök egy csapásra.
- Benne vagyok, egyetlenem. – Mosolyodom el. Majd, ha nem tesz már semmilyen megjegyzést se. Felemelem a kardom és neki rontok. Nem tervezem, hogy közelharcba keveredem, de figyelemelterelésnek tökéletes lesz.


Karakterlap

Narazaki Amaya

Tiszteletbeli tag

9. Osztag

*

Shinigami

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 80

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 7 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tengerkék

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Amikor a varázslat elszáll, a valóság megmarad"

Post szín:
#CF74ED


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Ha két szív összecsap - Natsumi vs Amaya
« Válasz #5 Dátum: 2016. Aug. 30, 09:52:04 »
Furcsa mód szórakoztató volt látni, amint Mii-chan melegít. Vagy inkább csak fura. Semmi nyoma nem volt annak a gyengéd lánynak, akit én ismerek és szeretek.
~ Érdekes. Jó lesz megismernem ezt az oldalát is. ~ mosolyogtam. Mii-chant eddig csupán a gyengéd, barátságos és mosolygós lánynak ismertem, és bár ezek miatt is imádtam őt annyira, azért jó volt tudni, hogy vannak még titkai. Mert akármennyire is szeretem, ha őszinte valaki, főleg, ha az a valaki a szerelmem, de ugyanakkor a titokzatosság olyan megborzongató érzés...és mondjon bárki bármit, Mii-chan nagyon is titokzatos...bár biztos nem újdonság, hogy a lány nálam mindenben a tökéletes szintet üti. De így is van ez rendjén, ha úgy szeretsz valakit, ahogy én Mii-chant. Ez akkor sem volt másképp. A lábamat lóbálva figyeltem a kimért, már látszólag betanult mozdulatsorokat. Kecses mozgása egy kis dühvel párosult, biztos voltam benne, hogy akkor sem békült még meg a kardja szellemével. Meglepetésem remekül sikeredett, ha csak azt néztem, hogy Mii-chan szemei tágra nyíltak, és az arcáról lerítt a meglepettség.
~ Olyan cuki, amikor így néz. ~ majd játékosan odaszökkentem elé, és egy puszit nyomott az orromra. Mindig így köszönt nekem, én pedig imádtam ezért is. Egy csókkal a homlokán viszonoztam, noha általában nem oda szoktam az orrpuszi után nyomni, de most nem éreztem helyén valónak, hogy szenvedélyeskedjek.
~ Majd utána. ~ nyugtattam magam. A szabályokba készségesen beleegyezett, bár kénytelen voltam alakítani a dolgon, hiszen nem tudtam, hogy Mii-channek a shikainál meg kell vágnia magát.
- Ha magadat vágod meg, az természetesen nem számít, de ha megkérhetlek, ne vágdosd össze magad nagyon kicsim, még szükségem van rád. - mondtam kicsit aggódva. Érdekes, hogy Mii-chanre a “kicsim” beceneved aggattam, amikor egy fejecskével fölém magasodott, de nem hinném, hogy zavarta a dolog. Odébb hátrált, és én is hasonlóan tettem, majd meghajlással jeleztem, hogy a harc kezdetét veheti. Szinte pezsgett a vérem, mikor Mii-chan felém rontott, de még mielőtt bármiféle durvább kontakt is létrejött volna, félre shunpoztam, majd tekintetemmel a volt helyem felé leskelődtem Mii-chan után.
~ Remélem szeretsz futni kicsim, mert most megmozgatlak kicsit.

Karakterlap

Kawayoshi Natsumi

Eltávozott karakterek

7. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 400 / 15 000

Hozzászólások: 57

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 11 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétnarancs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Gonosz nélkül, a jó sem létezhet!"

Post szín:
#FF4500 ; #FF7F50


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Ha két szív összecsap - Natsumi vs Amaya
« Válasz #6 Dátum: 2016. Aug. 30, 12:52:42 »


Érzem magamon, ahogy megváltozik a viselkedésem, a kisugárzásom, mikor elkezdek bemelegíteni. Ez biztosan azért van, mert már lelkiekben tudom, hogy bizony én ma keményen meg fogok küzdeni a saját lélekölőmmel. Még ha ez csak annyit is jelent, hogy veszekedni fogok vele, hogy nem úgy csinálom a dolgokat, ahogy az ő szeretné. Viszont azzal igazán tisztában lehetne, hogy már csak azért se fogom azt csinálni, amit szeretne.
~ Nagyon tisztában vagyok vele, királylány! Viszont te is tudod, hogy imádom felhúzni az agyad.
Morcosan fújok egyet. Ezt mondania sem kell. Pontosan tudom, hogy csak azért csinálja, mert élvezi. Ellenben már kezdem megszokni így a kapcsolatunk és nehezen tudnám elképzelni, hogy ha egyszer valami csoda folytán megtalálnánk a közös hangot, akkor abbahagynánk a marakodást. Az nem lenne ránk jellemző.
Bár nehezen, de elkezdek magával a katanával is gyakorolni. Kapok dicséretet és megrovást is a kardom szellemétől, én viszont csak fogatom a szemem és csak annyit fogadok meg tanácsaiból, amennyit úgy látok, hogy nem teljese esztelenség. Valamilyen szinte sikerül is kicsit javulnom, de tisztában vagyok vele, hogy ez egyikünknek sem elég. Ekkor hirtelen valaki hárítja a támadások. Elkerekedik a szemem és hátrálok.
~ Na, tessék már csak ő hiányzott. Verjük meg, verjük meg!
~ Szó sem lehet róla, te pszichopata! ~ Zárom rövidre a vitát. Nem fogom neki hagyni, hogy bántsa Ami~chant, akkor sem, ha ehhez el kell hajítanom, hogy még csak a közelében se legyen. Barátnőm közelebb ugrál hozzám, mire én egy apró puszit nyomok az orrára. Mindig így köszönök neki, bár ő nem éppen a homlokomra szokta ezt viszonozni, de ez biztosan csak a helyzet miatt van most így.
~ Vagy csak már nem szeret.
~ Mondtam már, hogy pocsékul hazudsz, Chimatsuri? ~ Kérdezem magamban, miközben figyelem a barátnőmet, ahogy elmagyarázza, hogy milyen szabályokat talált ki a mi kis harcunkhoz.
~ Ironikus voltam, te igen gyengeelméjű!
~ Tudom! Csak vicceltem, Szőke Herceg! ~ Válaszolom kicsit sem kedves hangnemben. Ami~chan gyorsan változtat is szabályokon, mikor megtudja, hogy nekem a vágás kell a shikaihoz, viszont rendesen ki is oktat, hogy nehogy nagyon összevagdossam magam. Megint megforgatom a kardom a kezemben, majd a pengét nézve válaszolok.
- Ha rajta múlna, nyugodtan kivéreztethetném magam. Viszont szerencsére nem csak rajta múlik, így elég csak egy kisebb vágás. Úgyhogy ne aggódj miattam, egyetlenem! – Mondom az utolsó mondatot, már úgy, hogy rá mosolygok. Szeretem, mikor kicsimnek hív, akkor is, ha tisztában vagyok vele, hogy én vagyok a magasabb. Azonban nem látom értelmét annak, hogy ellenkezzek a becenévvel, hiszen én is ragasztottam rá, egy saját kis becenevet. Történetesen az „egyetlenem”-et.
Mind a ketten elhátrálunk egymástól, majd mikor meglátom a jelzését, azonnal mozdulok is. Chimatsuri még örül is, hogy őt használom. Annak viszont már kevésbé, hogy mikor el kellene találni az ellenfelet, akkor csak a levegőt vágja.
~ A kis nyuszi! Kapd el a grabancát! Tőlem utána azt csinálsz vele, amit akarsz! Hej, királylány, mit szólnál egy kis cselhez?
~ Mire gondolsz? ~ Kérdezem, ahogy megint nekirontok a lánynak, nem kell megkeresnem a tekintetemmel, pontosan érzem, hogy hol van. A lélekenergiáját már ezer közül is felismerném. Nem olyan nagydolog, bemérni magam közül.
~ Te úgyis annyira szereted a kidouzást. A játék pedig találatig megy. Lőj a közelébe valamit, aztán közelről próbáld meg eltalálni. Kíváncsi vagyok milyen jók a reflexei!
Meglepődök, Chimatsuri általában nem szokott mások erőléte iránt érdeklődni. Most meg konkrétan kíváncsi rá, hogy a szerelmemnek milyenek a reflexei. Ha nem ebben a helyzetben lennénk, lehet, hogy nem hallgatnék rá. Most viszont kifejezetten jó ötletnek találom ezt a kombinált támadást. Felemelem a jobb kezem, amelyik a szabad, majd elvigyorodok. Egy gyors néma kántálás és…
- Bakudou 04: Byakurai! – A kék villám meg is jelenik és bár, én igencsak jól célzok, most kivételesen direkt mellé megy a támadásom. Pontosabban a válla mellé. Egy gyors shunpo és már mellette is termek. Felemelem Chimatsuri-t és egy rám kicsit sem jellemző vigyor kíséretében elindítom a vágásom. Lehet, hogy a zanpakutoum befolyása miatt van, vagy, csak mert a kedvesem itt van, de mintha elkezdeném élvezni ezt a kicsit sem biztonságos játékot, még akkor is, ha a találatom a közelében sem lesz az ellenfelemnek.
Nem érdekel, ha nem találom el, vagy, ha minden támadásom kivédi, csak játszani akarok. Érzem, ahogy a vérem pezsegni kezd. Vajon a lélekölőm is ezt szokta érezni, mikor kijön belőle a gyilkolási mánia?
~ Pontosan ezt, királylány!
Nyugtázza a kardom, de gondolatai máris a következő támadáson járnak. Én pedig követem a példáját. Most kifejezetten egy húron pendülünk. Kár, hogy felfogni ezt jelenleg nem nagyon tudjuk. Legalábbis én nem nagyon tudom.


Karakterlap

Narazaki Amaya

Tiszteletbeli tag

9. Osztag

*

Shinigami

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 80

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 7 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tengerkék

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Amikor a varázslat elszáll, a valóság megmarad"

Post szín:
#CF74ED


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Ha két szív összecsap - Natsumi vs Amaya
« Válasz #7 Dátum: 2016. Aug. 30, 20:57:13 »
Meghajlásomat követve Mii-chan azonnal támadást indít, ami nem kis meglepetésemre szolgál, hiszen eddig ez a heves oldala előlem rejtve maradt. Nem mintha valaha is bántam volna, hogy kettőnk közül ő a gyengédebb...mintha igényeltem volna az efféle törődést, de sose gondoltam volna, hogy szerelmem ilyet is tud. Támadása célt téveszt, de esélyt sem ad a megállásra, azonnal ismét támad, mely hasonló eredménnyel zárul, mint az előző, és elszökkenek. Meglepődve látom, hogy megállt, majd hallom a támadása parancsát. A villám felém cikázott, de elvétette, még ha nem is sokkal...pedig ha jobban céloz, simán eltalált volna, mivel egyáltalán nem számítottam a támadásra, így biztos lett volna a teli találat. Hirtelen megjelenik Mii-chan is előttem.
Egy kecses mozdulattal elhajoltam a támadás elől, kezemmel tovább tessékelve a kardját, majd próbáltam egy jól irányzott rúgással találatot bevinni. Mii-chan támadása már sokkal kiszámíthatóbb volt, hiszen elhibázta a varázslatot, természetes, hogy támadott. Akárhogyan is sikerült a próbálkozásom, mindenképp hátrébb szökkentem, próbálva fenntartani a távolságot.
~ Kidou? Játszunk így. ~ mosolyodtam el akaratlanul is.
- Bakudou 21: Sekienton! - mondom ki a parancsszót, mely következtében lassan egy füstfelhő gomolygott elő körülöttem, lassan magába szippantva, ezzel elrejtve az ellenfelem elől. A füst sűrű volt, így nem valószínű, hogy látta a mesterkedésemet.
- Bakudou 26: Kyokkou! - suttogom, és csak kis területre terjesztettem ki, hogy biztosan elrejtsen Mii-chan elől. Elmosolyodtam. Még sosem volt alkalmam kipróbálni, miként is működik ez a kombinázió, így nagyon örültem, hogy pont Mii-channen próbálhattam ki. A füst oszlani kezdett, és mire eltűnt Mii-chan azon kaphatta magát, hogy foggalma sincs merre vagyok. Ez a varázslat elrejti a használót a szem elől, úgy, ahogy a lélekenergiáját is elfedi. A csapda készen állt.
~ Amint Mii-chan a közelembe téved, elég lesz gyengéden megveregetnem a vállát, és már nyertem is. ~ mosolyogtam magamban...rettenetesen nagy önbizalommal.

~ Vegyél már elő, te lökött! Mi van, ha valamit elszúrtál, akkor hoppon maradsz. Legalább add meg magadnak az esélyt, hogy védekezhess, ha észrevenne. ~ kiáltott rám Mizushingen. Miközben előhúztam a pengéjét, egy dicséretet sem volt rest elmormolni számomra, hogy azért ügyesen összekombináltam a két kidout.

Karakterlap

Kawayoshi Natsumi

Eltávozott karakterek

7. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 400 / 15 000

Hozzászólások: 57

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 11 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétnarancs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Gonosz nélkül, a jó sem létezhet!"

Post szín:
#FF4500 ; #FF7F50


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Ha két szív összecsap - Natsumi vs Amaya
« Válasz #8 Dátum: 2016. Aug. 31, 21:52:51 »


Miután meghajol, azonnal neki támadok. Esélyt sem hagyok, hogy kicsit felkészüljön. Támadásom célt téveszt, bár ez engem nem nagyon tud zavarni. Betudom az egészet annak, hogy most nincs szerencsém. Mindenkinek lehet rosszabb napja, nekem lehet, ma ilyen van. Vagy csak szimplán nem akarom bántani a kedvesem. Mind a két lehetőség igen valószínű. Megint támadok, de megint célt tévesztek. Persze nem számítottam rá, hogy azonnal nyerek, sőt legbelül örülök is, hogy ez nincs így, de érzem magamon, hogy a lelkesedésem kezd egyre jobban eluralkodni rajtam.
Chimatsuri tanácsára, úgy döntök, bevetek egy kis elterelő hadműveletet. Ami abból állt, hogy elküldtem egy kidout kedvesem felé, de persze direkt úgy, hogy még véletlen se találja el. Csak el akartam terelni a figyelmét egy pillanatra magamról. Amint a mágia elindul a maga útján, én is azonnal megindulok az ellenség felé. Nincs időm, hogy habozzak. Ez a támadás az időzítésen múlik.
A pillanat tört része alatt kerülök a lány elé és azonnal vágok is. Ő viszont egy kecses mozdulattal hárít, és egy rúgással próbál találatot bevinni. Egy ugrással hátrálok el tőle, azonban kezem ugyanabban a pillanatban felé mozdul, hátha egy meglepetés támadással be tudok vinni egy találatot. Azonban ő is elhátrál tőlem, így bár nem látom, hogy sikeres volt-e az akcióm, nem vagyok benne biztos, hogy betaláltam.
~ Elrontottad! Rosszkor támadtál. Számított rá. Láttad a szemét?
~ Te adtad a tippet, úgyhogy ne okoskodj itt nekem! ~ Szólom le magamban. Miközben megint elkönyvelem magamnak, hogy ez a gyilkolás mániás szőke dinka bizony mindent képes lenne rám kenni. Még azt is, amihez közöm sincsen. Azonban hamar úgy döntök, hogy nem foglalkozok ezzel, így inkább az ellenfelemre emelem a tekintetem.
Először elkerekedik a szemem, mikor meghallom a kidou nevét, de hamar egy vigyor jelenik meg az arcomon. Engem nem nagyon zavar a köd. Nem rosszabb, mint a véreső! A füst egyre sűrűbb lett, így megtorpantam. Ilyen ködben nem fogom látni. Lehunyom a szemem és igyekszem a lélekenergia érzékelésemre hagyatkozni. A füst oszlani kezd, amikor megint kinyitom a szemem. Mikor észreveszek valami igencsak furcsa dolgot.
~ A kis cseles! Elrejti a lélekenergiáját és még ködöt is csinál, utána meg már nem is látod. Így nem lehet harcolni! Nyápic egy alak a te barátnőd! Még annyi pofája sincs, hogy szemtől szemben kiálljon ellenünk!
~ Te csak ne fikázd a barátnőm! Különben is, ez körülbelül olyan aljas húzás volt, mint amilyeneket te szoktál bevetni! Most pedig fogd be, ha lehet kérnem! Csendre van szükségem. ~ Szólom le megint a kardom szellemét, aki egy kis pufogást követően tényleg elnémul. Némán várok, és csak fülelek. Egyetlen izmom sem mozdul.
Nagyon figyelnem kell, hogy meghalljam, amire várok. Arcomon megjelenik egy olyan vigyor, amit csak Chimatsuri tud leművelni, mikor azt hiszi, hogy valami olyat mondott, amivel az idegbajba kerget, és még ellenkezni se tudok vele. A vigyort pedig egy apró sistergő hang okozta. Felemelem a kezem és felveszem a megfelelő kéztartást.
- Cseles láthatatlanul játszani! Azonban ezt a kidou a hangot nem rejti el! Most kicsit megugráltatlak, ha nem jössz elő! Hadou 31: Shakkahou! – Adom ki a támadási parancsot a hang irányába tartva a kezem és bár fogalmam sincs, hogy sikerül-e eltalálni, de ha a hangot követem, egyszer csak eltalálom.
~ Nem vagy normális! Így vaktában lövöldözni! Ezzel csak azt éred el, hogy kifáradsz! Komolyan, kitalálhattál volna valami értelmesebb ötletet is.
Panaszkodik a fejemben a kardom, mire én csak megforgatom a szemem. Persze, mert ha az olyan könnyű lenne. Ha lenne más ötletem, már rég azt csinálnám! Viszont mondja meg nekem, mégis hogyan harcoljak valaki ellen, akinek még a lélekenergiáját sem érzem! Különben is, inkább örülne, hogy kezdem élvezni a csatát, de persze őkelme csak panaszkodni tud. Mert neki sose jó semmi sem.
~ Egy árva szóval se mondtam, hogy nem örülök neki, királylány! Csak azt mondtam, hogy lehettél volna sokkal kreatívabb. Az nem olyan nagydolog.
~ Miért? Van jobb ötleted, észlény? ~ Kérdezem tőle, igencsak ingerült hangon.
~ Az nincs!
~ Akkor legyél olyan kedves, és fogd be azt a hatalmas szádat! ~ Morgok rá. Nem szeretem, ha ok nélkül piszkál! Most pedig nincs is joga hozzá, hogy piszkáljon, mert neki sincs jobb ötlete.


Karakterlap

Narazaki Amaya

Tiszteletbeli tag

9. Osztag

*

Shinigami

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 80

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 7 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tengerkék

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Amikor a varázslat elszáll, a valóság megmarad"

Post szín:
#CF74ED


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Ha két szív összecsap - Natsumi vs Amaya
« Válasz #9 Dátum: 2016. Szept. 03, 16:25:31 »
Azonnal támadt, jóval gyorsabban és nagyobb lelkesedéssel mint amire számítottam. Azonban nem volt időm pislogni, Egy shunpoval elkerültem az első, majd a második támadást is. Nem engedhettem meg magamnak, hogy közelharc bontakozzon ki kettőnk között. Sosem voltam kedvelője az erőharcoknak, így a saját stílusomnak kedvezve tartottam a távolságot. A kidou, melyet felém lő, nem talál. Furcsáltam, hiszen olyan hirtelen jött, hogyha jól célzott volna, azonnal eltalál, és nyer, de nem így történt. A villám a vállam felett dördül, ezt követően Mii-chan jelenik meg előttem. A lépése kissé kiszámítható volt, így egy könnyed mozdulattal hajoltam el a pengétől, majd egy kis mozdulattal tovább is lendítettem a kardot, így Mii-chan a hátát mutatta felém...egy pillanatra, de aztán elugrik szélsebesen, mielőtt a saját támadásommal találhatnék. Jómagam is elhátráltam, majd elmormoltam egy kidout. A füst hamarosan olyan sűrű lett, hogy szinte már harapni lehetett, ekkor mondtam el a második varázslatot, és vártam. Mikorra a füst eloszlott, Mii-chan forgolódva tapasztalta, hogy eltűntem. Gonosz egy trükk, de éles helyzetben életet is menthetek vele, mindenképpen ki akartam próbálni, hogy hatásos-e. Ahogy ott lapultam, azt kellett, hogy mondjam, igenis hatékony, Mii-chan ugyanis vaktában lövöldözött össze-vissza. Akárhogy is néztem, egyenlőre rossz felé keresgélt, de tudtam, hogy előbb-utóbb megtalál, így még egy trükköt bevetettem. Mivel nem látott, nem is tudhatta mire készülök, így suttogva mormolni kezdtem.
- Bakudou 01: Sai! - mutattam Mii-chanre, majd felugrottam, és igyekeztem egy ölelő mozdulattal magamhoz rántani, s ezzel nyerni, de mivel csak a kezeit kötözi hátra a technika, így akár el is ugorhatott, vagy ha nem, úgy a meccset a karjaimban veszítette el. Reméltem, hogy sikerül, ugyanis így egy karcolást sem kellett volna ejtenem rajta, de tisztában voltam azzal, hogy Mii-chan tapasztalt harcos, és ezzel inkább csak kifáraszthatom, mintsem valóban legyőzzem. Amennyiben a lány elugrik, úgy azonnal ugrom utána, folyamatosan követve őt, ezzel pedig állandó nyomás alatt tartva igyekszem kifárasztani.

Karakterlap

Kawayoshi Natsumi

Eltávozott karakterek

7. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 400 / 15 000

Hozzászólások: 57

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 11 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétnarancs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Gonosz nélkül, a jó sem létezhet!"

Post szín:
#FF4500 ; #FF7F50


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Ha két szív összecsap - Natsumi vs Amaya
« Válasz #10 Dátum: 2016. Szept. 04, 00:34:03 »
Azonnal támadok, ugyanolyan hevesen és lelkesen, mint mindig. Valahogy harc közben kicsit jobban hasonlítok a kardomra, mint alapjában véve. Bár nem szoktam használni a katanám, most mégis azzal támadok egymás után kétszer is. Persze Ami~chan mind a kettőt ügyesen kivédi. Személy szerint én jobban szeretem a kidous harcokat, de ha már azért jöttem ma ide, hogy Chimatsuri-val edzek, akkor megadhatok neki annyi örömöt, hogy ha a shikait nem is, de legalább őt használom.
Ellövök felé egy elterelő mágiát, ami nem éppen válik be, sőt pont az ellenkező hatást éri el, mint amire a zanpakutoummal számítottunk. A lány még taszít is egy keveset a pengén, így a hátamat mutatom neki. Persze nem vagyok olyan hülye, hogy ne mozduljak azonnal, így ki is ugrok a támadása elől. Ő is hátrál, amit meglepve veszek tudomásul. Már éppen megszólalnék, mikor…
Köd, mindent elborít a sűrű köd. Az orromig se látok. Mikor azonban eltűnik a füst, már nem látom sehol Ami~chant és ami még érdekesebb nem is érzem a jelenlétét. Természetesen azonnal valami démonmágiára gondolok, viszont ez nem segít abban, hogy rájöjjek, hogy mégis hogyan játszhatnám ki. Ráadásul Chimatsuri-nak sincsen egyetlen épkézláb ötlete sem. Vagyis van, de azt nem vagyok hajlandó figyelembe venni, amíg nem feltétlenül muszáj.
A fülemre hagyatkozok és minden kisebb hang irányába ellövök egy Shakkahout, hátha egyszer eltalálok valamit. Persze a kardom ennek nem annyira örül. Szerinte csak feleslegesen kifárasztom magam és lehet ebben valami, de akkor sem fogom használni a shikait, ha nem muszáj. A vaktában lövöldözés nem a legjobb taktika, de ezzel talán elő tudom csalogatni az ellenfelem. Egyszer majdcsak megunja, hogy elbújjon előlem.
Hirtelen a karjaim önálló életre kelnek. Azonnal tudom, hogy megfogott. Ez egy Sai volt. Én pedig nem is tudtam ellen védekezni. Ugyanebben a pillanatban elugrok a támadóm elől. Nem olyan bonyolult dolog megtörni egy ilyen kötést, de most kifejezetten zavaró tényező, hogy kergetnek közben. Így a kelleténél jóval tovább tart.
~ Nehogy azonnal merj támadni! Simán elkap megint, ha meggondolatlan vagy! Van még trükk a tarsolyodban, királylány?
Hallom meg a zanpakutoum hangját a fejemben. Még nagyban a kidou megtörésén dolgozom, így nem is gondolkodtam eddig el a következő támadásomon. Viszont igaza van, nem támadhatok azonnal, az nem lenne okos dolog. Viszont nincs már semmilyen trükköm sem, amivel kicsit meg tudnám szorongatni. Nem hiszem, hogy nem számít rá, hogy amint megszabadulok a kötéstől, visszatámadok egy varázslattal.
~ Használj engem!
Az ajánlata pár pillanatig csak lebeg a tudatomban. Magamat is meglepem, mikor rájövök, hogy a kardom szelleme azt tolmácsolta nekem, amire én titkon gondoltam. Hiszen mivel tudja, hogy mennyire nem szeretem a kardom, arra majdcsak nem számít, hogy használom. Bár kockázatos lesz, hiszen olyankor hajlamos vagyok átesni a ló túloldalára és őrülten harcolni.
~ Legyen! Most az egyszer használlak! ~ Egyezem bele végül mégis. Innentől kezdve egy ideig csend telepedik közénk. Én a kidou megtörésével foglalatoskodok, Chimatsuri-nak meg szimplán nincs kedve beszélni. Meglepő módon harc közben sokkal összeszedettebb, mint máskor. Nagy nehezen végre sikerül megtörnöm a démonmágiát.
~ Még ne.
Hallom a parancsoló hangot, így nem is mozdulok, csak ugrálok tovább. Kezdek egyre fáradtabb lenni. Nem fogom sokáig bírni ezt az iramot. Shunpozok egyet, hogy nyerjek magamnak egy fél percnyi szusszanást, mikor ordítás rázza meg az elmémet.
~ Most!
- Nurase, Chimatsuri! – Kezemben a kard, ami eddig a hátam mögött volt, most megnyúlik és felveszi az igazi alakját. A Véreső is megjelenik, és azonnal tudom, hogy Ami~chan benne van a hatósugarában. Ugyanazzal a lendülettel, amivel előhívtam a kardom, megindítok egy támadást a lány felé. Hajszál híján ugrik ki a támadásom elől. Ám, ezúttal én kezdem el kergetni őt! A kardom szelleme folyamatosan kommentálja, hogy merre kellene fordulnom, hogyan kellene mozdítanom őt, a jobb hatás érdekében, és most kivételesen örömmel fogadom a tanácsait és magamat is meglepő lelkesedéssel támadok a kedvesemre. Bár valószínűleg a jelenlegi, szétszórt viselkedésem miatt most egyetlen találatom se lesz.

Karakterlap

Narazaki Amaya

Tiszteletbeli tag

9. Osztag

*

Shinigami

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 80

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 7 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tengerkék

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Amikor a varázslat elszáll, a valóság megmarad"

Post szín:
#CF74ED


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Ha két szív összecsap - Natsumi vs Amaya
« Válasz #11 Dátum: 2016. Szept. 04, 09:09:30 »
A párharcom Mii-channel a kezdettől fogva pörgősre sikeredett. Nem vérre menő harc volt ez, csupán egy kis gyakorlás. Mii-chan azonnal magához vette a kezdeményezést, ami kicsit futni és ugrálni kényszerített.
~ Muszáj leszel magadhoz venni az irányítást. Ne harcolj úgy, ahogyan azt rád akarják erőltetni. ~ látott el tanácsokkal Mizushingen. Mii-chan trükje, ahogy elterelte a figyelmem egy kidouval fordítva sült el. Számítottam a támadásra, így kecses mozdulatokkal a saját előnyömre fordítottam a helyzetet. Bár találatot nem vittem be, de magamhoz ragadtam a kezdeményezést. ~ Itt az esélyed! ~ mondta a kardom, de nem támadni akartam. Ahogy a füst elborított mindent, egy másik kidouval elrejtettem magam a szeme elől, s a lélekenergiámat is, így nem tudhatta merre vagyok. A tervem remekül bevált, ellenfelem vaktában lövöldözött. Egy újabb mágiával megkötöztem a kezét, majd támadtam a semmiből. Ő hátrált, én pedig követtem, és folyamatosan az irányába vágtam a kardommal. Ügyesen kerülgetett, de tudtam, hogy ez nagyon megterhelő lehet, így nem is bántam...aztán egy hirtelen pillanat shikait oldott. Vér hullott az égből… Tágra nyílt szemekkel pislogtam a külvilágra, mégis honnan szalajtott ennyi vért, de nem volt időm ezen gondolkodni, mert támadott. Most ismét én menekültem, ezért egy kis cselt eszeltem ki. Folyamatosan hátrafelé shunpoztam, egyenes irányban, igyekezve elültetni a tudatában, hogy máshogyan nem is lehet menekülni, hogy csakis arra mozoghatok, közben penge csattant pengén, ahogy a támadásait hárítottam, aztán az egyik támadását követően nem hátra, hanem előre shunpoztam. Mögötte tűntem fel, és ha számított rá, ha nem, támadtam. A kezemmel felé nyúltam, és igyekeztem eltalálni. Amennyiben ez nem sikerült volna, ismét egy shunpoval a háta mögé igyekeztem kerülni, majd egy sikeres, avagy sikertelen támadás után eltávolodtam, így zavarva össze. Véletlenszerűen támadtam, egyszer itt, egyszer ott. Ez az egész egy komoly célt szolgált; kifárasztani Mii-chant.

Karakterlap

Kawayoshi Natsumi

Eltávozott karakterek

7. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 400 / 15 000

Hozzászólások: 57

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 11 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétnarancs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Gonosz nélkül, a jó sem létezhet!"

Post szín:
#FF4500 ; #FF7F50


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Ha két szív összecsap - Natsumi vs Amaya
« Válasz #12 Dátum: 2016. Szept. 05, 01:28:19 »
Az események gyorsan történnek, ahogy elkezdjük a párharcunkat. Hirtelen kezdeményezek, ahogy az nálam megszokott, ha harcra kerül a sor. Ezzel arra kényszerítem a barátnőm, hogy meneküljön előlem. Természetesen ügyesen kivédi a támadásaimat. Ezt én csak egy kis alattomos mosollyal díjazom. Megpróbálok egy elterelő hadműveletet is bevetni, de ez rendesen visszafelé sül el. Annyira visszafelé, hogy elvesztem az előnyöm és ő veszi a kezébe az irányítást.
Kombinálja a kidoukat, erre azonnal rájövök, mikor eloszlik a füst és sehol sem látom a kedvesemet. Mivel jobb ötletem nincs, és nem vagyok hajlandó használni a katanám, így jobbára csak a semmibe kezdek el lövöldözni minden eredmény nélkül. Tudom, hogy így csak kifáradok, de nincs jobb ötletem. Szerencsére Ami~chan is megunja a várakozást és egy kidouval leköti a kezemet.
Nem örülök annak, hogy a kezeim felett elvesztem az irányítást, de legalább tudom, merre van. Folyamatosan vagdos felém a kardjával, ahogy én elhajolgatok előle. Menekülök, de csak azért, hogy legyen időm megtörni a démonmágiát. Nem azért fejlesztettem ennyire a varázslást, hogy ne tudjak megtörni egy egyszerű lekötöző mágiát, akár ilyen helyzetben is.
Mikor végre sikerül a ténykedésem, még várok a következő lépésemre. Most meglepően egy húron pendülök a kardommal. Még arra is képes vagyok, hogy hallgassak a tanácsaira. Várok, a tökéletese pillanatot várom, mikor nem számít rá. Abban a pillanatban, mikor Chimatsuri elordítja magát a fejemben és shikait oldok. Megjelenik a már jól ismert Véreső is. Magamban hálát adok az égnek, hogy ehhez legalább nincs szükség az én véremre.
~ Hát ehhez aztán az égnek semmi köze sincs!
Morog a zanpakutoum, mire én csak kuncogok egyet, majd megint a támadásomra koncentrálok. Fordul a kocka, most én üldözöm a szerelmem. Folyamatosan hátrafelé shunpozott, ami meglepett, mivel értelmesebb lenne másik irányból támadni, akkor meg tudna lepni. Viszont nem sokat foglalkoztam ezzel, inkább vagdostam felé, hátha eltalálom és véget vethetünk ennek a harcnak.
A Vérköd hatása most kifejezetten jól jön, ezzel egy kicsit el tudom homályosítani a látását. Vagyis nem ez a legjobb szó erre, inkább a megzavarom. Hiszen nem lehet egyszerű egy vérfüggönyön keresztül nézni az ellenfeledet. Egyre közelebb kerülök hozzá, mikor hirtelen taktikát vált és a hátra shunpozás helyett most előre mozdul.
~ Mögötted!
~ Tudom. ~ Válaszolom nemes egyszerűséggel, ahogy mozdítom a kezem, hogy a ju-monji jarim fa részével kivédjem a hátam mögül érkező támadást. A vállam felett ránézek a lányra, majd kicsit sem rám jellemző csibész vigyor terül el az arcomon. Azonnal elshunpozok tőle. Nyerni akarok, nem tudom, honnan jön ez az elemi vágy, de nyerni akarok, és most akarok nyerni.
~ Engem akarsz használni? Biztos vagy te ebben?
~ Igen. Most pedig fogd be és inkább élvezd ki, hogy előhívom a képességed! ~ Elvesztem a józan eszem, most szerepet cseréltünk Chimatsuri-val. Jelenleg ő a nyugodt számító, én pedig a meggondolatlan kisgyerek. Bár neki jelenleg is megvan az a rossz szokása, hogy ha megunja a harcot, akkor egyszerűen abba hagyja és engem is megéget.
Felemelem a fegyverem és egy már jól megszokott és betanult mozdulattal a jobb alkaromhoz tartom, majd megvágom. Egy pillanatra eltorzul az arcom, ezt még mindig nem tudtam megszokni. A vérem lassan elkezd csepegni, de nem igazán foglalkozom vele. Eltart egy darabig, mire elé vér kerül a földre ahhoz, hogy használni tudjam a támadást. A nevét még nem mondom ki, addig nem is szükséges kimondanom, amíg elő nem készül. A neve kimondása az csak a végső aktiválása a támadásnak.
Persze közben nem feledkezem el a barátnőmről sem. A fegyverem a sebes kezembe veszem, majd a másikat felemelve felé tartom. Ebből már tudhatja, hogy kidoura készülök. Bár nem tudom, hogy sikerül-e olyan gyorsan, hogy ne ugorjon ki előle. Ha nem sikerül, akkor marad a „b” terv és megint Shakkahouzok.
- Hadou 17: Hebi no Unmei! – Adom ki a parancsot, mire megjelennek az indák, amik elindulnak az irányába, hogy köré tekeredjenek és megszorítsák őt.
~ Nem is rossz. Ahhoz képest, hogy most elég pocsék állapotban vagy.
Hallom a kardom dicséretét, amit jelenleg sem mennyire sem tudok értékelni. Mivel sokkal jobban idegesít, mintsem hogy érdekeljen, hogy mit akar tőlem.
~ Már mondtam, hogy fogd be, Szőke Herceg! Hálás lennék, ha meg is tennéd! ~ Morgok durcásan, mint egy rossz kisgyerek, akit éppen a legkedvesebb játéka közben zavartak meg.

Karakterlap

Narazaki Amaya

Tiszteletbeli tag

9. Osztag

*

Shinigami

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 80

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 7 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tengerkék

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Amikor a varázslat elszáll, a valóság megmarad"

Post szín:
#CF74ED


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Ha két szív összecsap - Natsumi vs Amaya
« Válasz #13 Dátum: 2016. Szept. 08, 18:33:39 »
Harci stílusunk homlok egyenest más volt, és pont emiatt pörögtünk fel annyira. Boldogan vettem tudomásul, hogy Mii-chan legalább annyira élvezi a harcot, mint én. Mosolya alattomosra húzódott, mire a vérem pezsegni kezdett. Nem szeretek harcolni, legalábbis komoly tétre semmiképp sem, de valahogy Mii-chan a maximumot hozta ki belőlem. Akkora bizonyításvágy lappangott bennem, hogy képtelen voltam visszatartani. A kezdeti futkározásos stílusomat egy kidou kombinációval szakítom meg. Alig bírok magammal, ahogy konstatálom, hogy teljesen hatásos volt a démonmágiák kombinálása. A kardomat kihúzván valószínűleg valami neszt hallhatott meg, mert kidouval vaktában kezdett lövöldözni. Belegondolva, megvárhattam volna, míg elpazarolja minden erejét, de semmi izgalom nem volt a gondolatban, így kitámadtam. A kezeit megkötve támadtam rá a semmiből, mosolyom és tekintetem is harci lázban égett. Félreértés ne essék, minden mozdulatomnak tudatában voltam, semmi olyat nem tettem, amit nem gondoltam volna át. Ügyesen kerülgette a rá irányuló támadásokat, de látszott, hogy a tervem kezdett beválni. Megizzasztottam. Sikeresen megtörte a mágiám, amin már meg sem lepődtem. Tisztában voltam azzal, hogy Mii-chan sokkal jobban ismeri a mágiákat, hiszen volt rá vagy 600 éve, nekem meg...hát nem sok. Hiába vettem időbe észre a varázslatom megtörését, rendesen meglepett, hogy shikait oldott. A képessége egyik vonzata lehetett a sok vér, amely az égből hullott alá. Meg is torpantam tőle. Nem mondom, hogy írtózom a vértől, de közel állok hozzá. Meg is remegett a testem, de a támadását azért hajszállal elkerültem, és szellemileg is visszarázódtam a harcba. Arcom azonban komor hangulatba burkolózott, s folyamatosan hátrálni kényszerültem. Viszonylag sokadik alkalommal shunpoztam hátra, így a hírtelen irányváltásommal sikeresen megleptem. Annyira azonban mégsem, hogy nyerni tudjak, hárított, majd elshunpozott. Megállt, és amint észrevettem mire készül, én sem tétlenkedtem tovább.
- Mamore...Mizushingen! Ameonna! - kiáltottam. A parancs kimondása után víz gyűlt össze a kardom pengélye körül, arra várva, hogy használjam. Hallottam a kidouja nevét, így gyorsan reagáltam.
- Bakudou 08: Seki!
A pajzsról koppanva pattant le az inda, de így maga a pajzs darabjaira is tört. Egyszeri támadás levédésére remekül szolgált, de nem álltam még olyan szinten, hogy több támadást is kivédjek vele, főleg nem egy nálam jártasabb harcos kidoujával szemben. Azonban ahogy darabjaira hullott a pajzs, egy suhintással az arca felé küldtem a vizet, amivel megzavarhattam akár a látását, úgyis, hogy nem találta még el, vagy el sem fogja. Azonnal megindultam, és egy shunpoval a balján jelentem meg, majd először vágtam vízszintesen, majd a lábammal igyekesztem elkaszálni, és egy pördüléssel ismét talpon egy újabb vágással támadtam, ezúttal függőleges irányban. Támadásaim villámgyorsak voltak, minden erőmet belevittem. Megtiszteltem Mii-chant azzal, hogy tudásom legjavát nyújtottam ellene.

Karakterlap

Kawayoshi Natsumi

Eltávozott karakterek

7. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 400 / 15 000

Hozzászólások: 57

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 11 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétnarancs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Gonosz nélkül, a jó sem létezhet!"

Post szín:
#FF4500 ; #FF7F50


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Ha két szív összecsap - Natsumi vs Amaya
« Válasz #14 Dátum: 2016. Szept. 10, 02:53:27 »


Nagyon különböző módon harcolunk Ami~channel, de talán pont ez az, ami segít abban, hogy olyan dolgokat hozzak ki magamból, amiket általában nem szoktam. Bár még nem használom semmilyen taktikát mégis élvezem a harcot, ami nem éppen jó jel, főleg, hogy ha azt vesszük, hogy azt általában Chimatsuri szokta csinálni, nem pedig én.
~ Nem olyan szörnyű dolog, ha élvezed, amit csinálsz, királylány!
Morog a kardom, mire én inkább nem válaszolok. Úgyis tudja mi a véleményem erről. Nincs nekem semmi bajom se azzal, ha valamit élvezek. Viszont a harc nem egy olyan dolog, amit élvezni kellene, sőt inkább elkerülni kellene, de egy ilyen harcszerető zanpakutouval ez elég bonyolult.
Kezdetben csak futkározunk egymás elől, ami meg kell hagyni nem éppen a legjobb taktika. Viszont ez megváltozik, mikor Ami~chan előáll egy kombinált kidouval. Ezzel sikerül meglepnie, sőt nagyon is jól sikerül a démonmágia, hiszen fogalmam sincs, hol lehet. Így mivel meghallok valami halk neszt, úgy döntök, hogy elkezdek lövöldözni. Egyszer majdcsak eltalálom. Vagy nem, de az egyik biztos.
Meglepett, mikor lekötő mágiát használt ellenem. Az én logikám a kifárasztást diktálta volna, bár az is igaz, hogy akkor megint hallgathattam volna a lélekölőm kiselőadását arról, hogy az úgy milyen unalmas, meg, hogy úgy nincs benne semmi kihívás se. Mindent egybe véve azért örülök neki, hogy már nincs rejtve előlem. Így egy cseppet kellemesebb harcolni. Nem szívesen harcolok láthatatlan ellenfél ellen.
Próbálom legjobb tudásom szerint kikerülni a támadásait. Nincs kedvem úgy veszteni, hogy csak egy egyszerű lekötő mágiát kapok. Közben persze folyamatosan azon vagyok, hogy megtörjem a kidouját. Nem olyan bonyolult dolog, egy gyenge varázslatot könnyű megtörni, viszont várnom kell a megfelelő alkalomra, hogy támadjak. Mikor meglátjuk az alkalmat, azonnal shikait oldok. Nem kis meglepetést okozva ezzel a lánynak.
Megjelenik a Vérköd, én pedig már nem is foglalkozok vele, mikor támadok. Azt viszont látom, hogy a lány kicsit megremeg. Gondolom, nem szereti a vér látványát. Hátrálásra kényszerítem, menekül előlem, én pedig folyamatosan támadva üldözöm. Egyszer csak előre felé shunpozik, meglep ezzel a lépéssel, de annyi lélekjelenlétem van, hogy azonnal hárítsak és elshunpozzak tőle.
Felemelem a fegyverem és megvágom a karom, még nem hívom elő a támadást, mert eltart, egy darabig mire elkészülök vele, de az előkészületeket meg lehet tenni. Ami~chan gyorsan felméri a helyzetet és ő is shikait old, sőt az első támadását is előhívjam. Nem hagyok időt, hogy támadjon, azonnal megindítok felé egy kidout, amit ügyesen kivéd.
Magamban mérgesen szitkozódok egyet, mire kardom egyszerűen csak annyit mond, hogy ő megmondta, hogy ne támadjak olyan hirtelen. Viszont jelen pillanatban hidegen hagynak a tanácsai. Főleg, hogy a miután darabjaira tört a kedvesem által megidézett pajzs, máris az arcomba kapom a támadását. Sikerül kikerülnöm, de a hatását így is megérzem. Kicsit elmosódik a világ körülöttem, még jó, hogy nem csak a látásomra hagyatkozok harc közben, így valamennyire, ha nem is egészen, de vissza tudom nyerni az egyensúlyom.
Egy shunpoval megjelenik a balomon, ösztönösen mozdulok, hogy kivédjem a vízszintes vágást a fegyveremmel és ugyanabban a pillanatban hátra ugrok egyet. Így kivédve a következő két mozdulatát, bár a függőleges vágást, egy kicsit ügyetlen mozdulattal sikerül csak rendesen hárítani. Tekintetem elborítja a harcolási vágy, nem lebeg már más a szemem előtt csak az, hogy nyernem kell.
- Ketsueki Kaiyou! – Mondom ki a támadásom nevét, abban a pillanatban, mikor a Véreső hatása megszűnik. Lábam körül megjelenik a 10 méteres vértócsa, bár ha elég szemfüles könnyedén kívül kerülhet a hatótávolságomon. Azonnal felemelem a kardom, hogy megindítsak felé egy hullámot, most már azzal a feltett szándékkal, hogy eltalálom és megnyerem ezt a harcot.
~ Így hamar ki fogsz merülni! Ez nem volt jelenleg egy okos taktika.
~ Fogd be! Nem vagyok kíváncsi a véleményedre, Szőke Herceg! ~ Mordulok rá a kardomra, aki csak sóhajt egy nagyot, majd némán figyeli az eseményeket.