Szerző Téma: Ha két szív összecsap - Natsumi vs Amaya  (Megtekintve 1013 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Narazaki Amaya

Tiszteletbeli tag

9. Osztag

*

Shinigami

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 80

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 7 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tengerkék

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Amikor a varázslat elszáll, a valóság megmarad"

Post szín:
#CF74ED


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Ha két szív összecsap - Natsumi vs Amaya
« Válasz #15 Dátum: 2016. Szept. 24, 10:44:34 »
Lassan, mint két ellentét, állunk egymással szemben. Furcsa, hogy sosem gondoltam volna, mennyi mindenben különbözünk Mii-channel. Valahogy pont ez volt az az ok, ami miatt minden vele töltött pillanatban többet akartam róla tudni. Mindent tudni akartam róla, így harci stílusa is annyira érdekelt, mint, hogy mondjuk milyen ételeket szeret enni. Mert Mii-chan szeret enni...és nem látszik rajta...vagyis de, látszik, és pont ezért szerencsés. Hasa továbbra is lapos, és karcsú, valahogy minden étel a kebleire és a fenekére megy...ezért is lehetnek olyan szép kerek alakúak, melyek megannyi alkalommal elvették már a józan eszemet. Érdekes, Mii-chan ilyenkor is remekül tudott irányítani, mikor az eszemet elveszi a vágy...s most mégis, mintha feladtam volna neki a leckét. Most valahogy nem tudott úgy irányítani, mint amikor a vágy izgalmában szinte teljesen irányíthatatlanná válok saját magam számára. Arra kellett rájönnöm, hogy a párharcunkon kívül, minden egyéb helyzetben képes irányítani, most azonban nem hagyom számára ezt. Le akarom nyűgözni. Legyőzni, hogy aztán a vesztes, vagyis ő azt tegye, amit a győztes, vagyis én mondok. Sajnos, vagyis dehogy sajnos kicsit sem vagyok gonosz lélek...így Mii-chan legalább annyira élvezni fogja, mint én. Most azonban cikázok jobbra balra, hogy elkerüljem életem vágásait, hiszen az a tervem, hogy én nyerek, ezzel pedig egy szerelemmel teli hétvégét is magaménak tudhatok. Márpedig én azt nagyon akartam, így minden tudásomat beleadtam. Valahogy mégis, szinte a frászt hozta rám azzal a véresővel, nem múlt sokon, hogy sírva fakadva feladom a harcot, csakhogy ne vagdossa magát szerelmem. Valahogy sikerült úrrá lennem a dolgon, és magam is shikait bontottam. Támadásomat ismét kivédi, meg sem lepődök ügyességén...majd elborzadok, shikai képességét látván. Elkerekedik a szemem, térdre rogytam...szinte meg sem birtam mozdulni a sokktól. Remegésem egészen észrevehető, Mii-chan kezéből folyt a vér, én pedig megdermedve térdelek, Mii-chan közelít. Könnyek szöktek a szemembe, biztos ő is látta, így inkább lehunyom, majd elshunpózok. Talán olyan hírtelen, hogy egy pillanatig azt sem tudhatja, merre vagyok. Számomra ez elég. Szusszanok, hiszen messze tőle shunpóztam, próbálok visszarázódni, és tudtam, hogy követ. Egy dolog járt csak a fejemben. Győznöm kell, minél hamarabb. El kell látnom Mii-chant, a képessége kicsit sem jótékony hatású rá nézve. Egy pillanat alatt jelentem meg mögötte, és amilyen gyorsan csak tudtam, támadtam. Vágtam jobbról vízszintesen, balról is, majd rúgtam és megint vágtam. Kombinációk kész tárháza sorozta meg Mii-chant. Lihegve iramodtam megint utána, ha menekülni próbált, s támadtam, ahogyan csak tudtam. Olyan tűz égett bennem, mint még soha...a szerelmemért harcoltam...ellene, de érte.

Karakterlap

Kawayoshi Natsumi

Eltávozott karakterek

7. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 400 / 15 000

Hozzászólások: 57

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 11 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétnarancs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Gonosz nélkül, a jó sem létezhet!"

Post szín:
#FF4500 ; #FF7F50


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Ha két szív összecsap - Natsumi vs Amaya
« Válasz #16 Dátum: 2016. Szept. 24, 23:52:45 »
A harc esélyt ad rá, hogy rájöjjünk mennyire is különbözünk mi ketten egymástól. Látszik a stílusunkon, hogy két teljesen különböző oldalt képviselünk. Ő inkább olyan harcot vív, ahol megvédhet másokat, én viszont inkább olyanokat, ahol én kezdeményezek és ölök. Nem szerem csinálni, nem vagyok az a fajta, aki csak ölni akar, de azt be kell vallanom, hogy van egy pont, amin átlépve elvesztem az eszem. Viszont azt már ennyi harcból is tudom, hogy Ami~chan nem olyan, aki könnyen elveszti a józan eszét egy harc alatt.
Ez pedig esélyt fog neki adni, hogy nyerjen velem szemben. Hiszen csak ő lesz kettőnk közül a józan eszénél. Lehet, hogy normál esetben én vagyok az, aki kettőnk közül az irányító szerepét tölti be, de ez nem egy átlagos helyzet. Most egyszerűen nem vagyok képes irányítani őt. Nem mintha nagyon akarnám is. Harcolni akarok vele és nem egyszerűen nyerni, minden megerőltetés nélkül. Szeretek megdolgozni a győzelemért és ez egy azon kevés dolgok közül, amiben egyet értünk a kardommal.
Megküzdünk a győzelemért, most is, mint mindig. Szerelmem meglepő ügyességgel kerüli ki a támadásaimat. Azonban jelenleg nem nagyon tud zavarni, hogy kikerüli-e vagy nem. Egy pillanatra láttam a tekintetén, hogy megtorpant, mikor megjelent a Véreső és ebben a pillanatban szinte biztos vagyok benne, hogy nyerni fogok. Természetesen a kardom azonnal lehord, mondván, hogy nem koncentrálok eléggé. Én azonban nem is figyelek rá, most én lettem a rossz kisgyerek és amint a vér már nem hullik az égből, azonnal aktiválom a shikaiom képességét.
A reakció pontosan olyan, amilyet vártam. Megretten és térdre rogy. Látom a szemén a rettegést és szinte érzem, ahogy elönt a boldogság a tudattól, hogy enyém a győzelem. Nyerni fogok, csak egy mozdulat kell. Már nem érdekel semmi csak az, hogy én jöjjek ki ebből az összecsapásból győztesen. Egyre közelebb megyek hozzá, vágás. Csak meg kell vágnom és nyerek. Akkor vége a csatának és győzedelmeskedni fogok. Már elvesztettem a józan eszem. Látom a könnyeit, de nem jutnak el a tudatomig. Egyre közelebb és közelebb érek. Ő pedig elshunpózik tőlem.
Egy pillanatra megállok, nem tudom hová lett, gyorsan körbenézek. Az ösztöneim mintha kiéleződtek volna, azonnal a hátam mögül várom a támadást, de rá kell jönnöm, hogy a lány még nem támad. Így egyszerűen elindulok felé. Nem most jöttem le a falvédőről, azonnal észrevettem, hogy onnan támad, ahonnan vártam. A hátam mögül vág. Az első vágását még neki háttal védem ki, de mire a következőt elindítja, már szemben állok vele. Kihátrálok a rúgás elől és hárítom a vágását.
Gonoszul megcsillan a szemem. Benne áll! Még nem érzi, biztosan azért, mert nem a bőréhez ér hozzá, de hamarosan fogja. Egy egyszerű mozdulattal megemelem a fegyverem elejét ezzel arra késztetve a körülöttünk lévő vért, hogy közöttünk falat képezve elnyelje egy pillanatra a támadó kezet, hogy aztán lehulljon, mintha mi sem történt volna. Fogalmam sincs mekkora melegséget érzett belőle, de ha másra nem is legalább arra jó volt a mozdulat, hogy kicsit lassítsak a lelkesedésén. Hátrahúzom a fegyverem. Egy csapás, egy vágás, most pont jó helyen áll! Már éppen előre lendíteném a fegyvert, mikor a vér a karomon hirtelen megéget.
~ Ezzel meg is ölheted, te bolond!!!
Ordítja el magát a kardom szelleme. Mérgesen fújok egyet. A szerepeink felcserélődtek, most olyan vagyok, mint ő. Egy esztelen gyilkos, és ami a legszörnyűbb, hogy élvezem. Vért akarok, és nem érdekel, hogy mi az ára.
~ Jobban teszed, ha hagyod, hogy azt tegyem, amit akarok! Győzni fogok! Bármi áron! ~ Kiabálok Chimatsuri-val, mintha ez teljesen természetes dolog lenne. Ő viszont nem kiabál velem. Egy pillanatra eltűnik előlem a lány arca és helyette a zanpakutoum arcát látom, megrázza a fejét, majd eltűnik.
~ Sajnálom! Sosem bocsájtanád meg nekem, ha hagynám, hogy megtedd!
- Mit csinálsz? – Kerekedik el a szemem, ahogy a fegyveremre bámulok. Felemelem, hogy támadjak, de csak a vért mozgatom a lábam körül. Egyszerűen nem tudom rendesen használni. Az arcom hirtelen megváltozik, mérges vagyok! Nyerni akarok, de így nem fog menni! Kikerülöm a következő támadásokat, majd a szabad kezemmel megpróbálok egy ütést bevinni.
~ Próbálkozz nyugodtan, királylány! Már nem sok időd van! Én mondtam, hogy hamar ki fogsz fáradni!


Karakterlap

Narazaki Amaya

Tiszteletbeli tag

9. Osztag

*

Shinigami

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 80

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 7 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tengerkék

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Amikor a varázslat elszáll, a valóság megmarad"

Post szín:
#CF74ED


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Ha két szív összecsap - Natsumi vs Amaya
« Válasz #17 Dátum: 2016. Szept. 25, 06:54:35 »
Talán mégsem kellett volna erőltetnem a harcot. Féltem...szinte rettegtem most attól, amit a türkiz szempár rejtett. Mintha nem is ismertem volna a lányt, olyan idegennek tetszett. Kicsit sem fogta vissza magát...képes lett volna bántani. Úgy igazából bántani. Jómagam is a győzelemre törekedtem, azonban úgy, hogy Mii-channek ne essen baja. Shikait oldott. Akkor már nem tudtam, ki az a lány, aki velem szemben áll. Azt hittem, csak edzünk egy jót, aztán meg nevetve elemezzük ki...nem így fog történni. Mii-chan tenni fog arról, hogy valaki veszítsen...sokat. Épp annyira nem törődött a saját testi épségével, mint az enyémmel. Méginkább elmosolyodott, mikor térdre rogytam a félelemtől, s csak emiatt tudtam elshunpozni. Az futott át az agyamon, hogy képes lenne megölni, miközben próbáltam minél hamarabb véget vetni a harcnak. Valami forróságot éreztem a talpam alatt, de akkor már késő volt, a kezem megindult az irányába. A vér hírtelen életre kelt, és a kezem felé tört. Minden lélekjelenlétemre szükség volt, hogy a saját vizemet irányítsam oda, elkerülvén közvetlen érintkezést a forróssággal...de a végeredmény így is borzalmasan fájt. Nem ütött ugyan meg, de mégis nyert. Nyert, mert feladtam. Felsikoltottam és a sérült kezemhez kaptam. Több helyen is csúnyán megégett, én pedig könnyes szemmel pillantottam rá Mii-chanre...vagyis...akire néztem, nem ismertem. Mielőtt még újra megtámadott volna, ezzel valószínűleg valamelyik testrészemet elválasztva a helyéről, fájdalommal a hangomban és szemrehányóan szipogtam.
- Feladom! Remélem örülsz. - mondtam dühösen, a könnyeimmel harcolva, bár abban a harcban is pocsékul álltam. Bár próbáltam eltakarni, biztosan látta, milyen sebek éktelenkednek a kezemen, s ez még sokkal rosszabb is lehetett volna...ha a reakcióm túl lassú, és a vizem nem menti meg a kezem. Mielőtt azonban egy szót is szólhatott volna, vagy bármilyen mozdulatot, elshunpoztam. Biztos tudta, hogy hova tartok, elvégre az ilyen sebet el kell látni, de most, kivételesen nagyon reméltem, hogy nem követ. Képtelen lettem volna a szemébe nézni...s nem rettegni tőle.

(Köszönöm a játékot ^-^ Ui: Ami keze meggyógyul, ahogy a szíve is, de maradnak nyomok, és idő kell neki... harcolni többet semmiféle képpen nem lesz hajlandó ellene.)

Karakterlap

Kawayoshi Natsumi

Eltávozott karakterek

7. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 400 / 15 000

Hozzászólások: 57

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 11 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétnarancs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Gonosz nélkül, a jó sem létezhet!"

Post szín:
#FF4500 ; #FF7F50


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Ha két szív összecsap - Natsumi vs Amaya
« Válasz #18 Dátum: 2016. Szept. 26, 00:49:47 »
Pontosan tudtam mivel jár, ha én úgy isten igazából belekezdek egy csatába, de egyszerűen nem tudtam ellenállni annak a két szempárnak, ami könyörgött nekem. Titkon reméltem, hogy sikerül még azelőtt valamelyikünknek találatot bevinni, hogy elborulna az agyam és szerepet cserélnék a kardommal. Azonban nem így történt. Az események olyan gyorsasággal váltották egymást, hogy azon kapom magam, hogy shikait oldok. és hogy kezdem elveszteni magam felett az uralmat.
Az agyam szinte teljesen elborult, nem érdekel más csak az, hogy győzzek és ezt bármi áron megtegyem. Mondhat bárki bármit, vagy tehet bármit, én akkor is győzni fogok. A lány térdre rogy előttem, mikor aktiválom a shikaiom képességét. Fogalma sincs róla, hogy ezzel csak adja a lovat a harci vágyam alá. Elshunpozik előlem. Egy darabig csak keresem, de nem kell sokat várnom, hogy felfedje magát.
Támadni próbál, én pedig egyszerűen megemelem a fegyverem, mire a vér életre kel és falként emelkedik közénk, elnyelve a lány kezét. Hátra rántom a fegyverem, hogy szúrjak egyet és ezzel megnyerjem a csatát, azonban a kezem nem engedelmeskedik nekem. Jobban mondva Chimatsuri nem hagyja, hogy azt tegyem, amit akarok. Ekkor hallom meg a sikolyt, felemelem a fejem, hogy lássam a gazdáját. Ami~chan sír és az arcomba vágja, hogy nyertem, majd elshunpozik.
Az első gondolatom az, hogy utána kell mennem. Hirtelen nem is értem miért, hiszen az előbb még harcoltunk egymással. Azonban a szívem mélyén tudom, hogy utána kellene mennem. Azonban a lábaim tapodtat se mozdulnak. Olyan, mintha a földbe gyökereztek volna, és akárhogy próbálom, egyszerűen képtelen vagyok elemelni őket a helyükről.
~ Szó sem lehet róla, hogy ebben az állapotban te utána menj!
~ Engedj el! Most! ~ Kiabálok a kardommal, mire ő csak felhorkant, de nem szól semmit. Csak vár és visszatart. Nem értem mire vár, igazán elengedhetne. Utána kell mennem. Ami~chan után kell mennem. Ő azonban nem enged. Végül mikor már éppen feladnám a küzdelmet, elgyengülnek a lábaim és a földre zuhanok. Látom a vért magam körül, még érzem az szagát, majd elnyel a sötétség, ami mindig körülvesz, ha használom a kardom képességét.

Köszönöm a játékot. :)