Szerző Téma: Lábakelt adomány  (Megtekintve 736 alkalommal)

Description: Kagami Ai, Mizushima Tenkai.

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Mizushima Tenkai

Kapitány

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 000 / 15 000

Hozzászólások: 111

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 8 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Lábakelt adomány
« Dátum: 2016. Szept. 02, 17:44:39 »
Engedély van
Felügyeli: Ukitake Juushirou


Kellemesen meleg nap volt, a nyár utolsó napjainak egyike, hamarosan beköszönt a levelek hullásának évszaka, amikor a lenge ruhákat melegebbekre cserélik a lelkek, amikor az ablakból nézik a tájat, az esőt. De még most sokan élvezték a jó időt. Ahogy talán a két kapitány is tette volna, ha nem zavarták volna őket meg. Láthatjátok a hírnők arcán, hogy nem jó hírt hoztak. S amikor meghalljátok mi is az, kiderül, hogy tényleg nem volt az. Az adományt, amit küldtettek a Rukongaiban élő lelkek megsegítésére, egyszerűen eltűnt, pontosabban valaki, vagy valakik ellopták azt. Rajtatok áll a döntés, hogy azonnal indultok, a munkát ráhagyva a hadnagyokra, és megvizsgáljátok, hogy mi is történt. Ha így döntötök, akkor mindkettőtök útja az északi 24-es körzetbe vezet.
Itt még jónak volt nevezhető az élet, kisebb házak, a lelkek egészségesek voltak, a gyerekek nevetve szaladgáltak, és játszottak, a bűnözés is elhanyagolható volt, amik voltak, azok se annyira veszélyesek, csak apróbb csínyek, garázdálkodások. Ezért is volt kiülve az idősebbek arcára a döbbenet, és aggodalom keveréke. Nem érti, hogyan is történhetett ez.
Egyszer érkeztek, és bár nem tudjátok még a másik jövetelének okát, hamarosan megtudjátok, amikor mindkettőtökhöz ugyanaz a férfi rohant oda.
- Kagami-sama, Tenkai-sama, sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de az adomány, amit a külsőbb körzetek megsegítésére küldtek… eltűnt. Az úgy történt, hogy akik szállították megálltak itt éjszakára, kivettek egy szobát a fogadóban, majd amikor reggel mentek volna cserélni az ágyneműt, akkor már csak a testüket találták meg, átvágott torokkal, és az adomány pedig eltűnt…- az ujjait tördelte a férfi, szégyenében nem is mert rátok nézni.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Szept. 02, 18:08:42 írta Hirako Shinji »

Karakterlap

Kagami Ai

Eltávozott karakterek

Shinigami

3. Osztag

*

Kagami-ház XVIII. feje

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
71 300 / 100 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 19 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Tamachi Yukezo

Mottó:
Mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentő példának.

Post szín:
#66E882


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lábakelt adomány
« Válasz #1 Dátum: 2016. Szept. 03, 07:36:48 »
Halkan kattant a vörös, lakkozott mahagóniból készített míves ablak. A sötét iroda ezáltal pillanatok leforgása alatt változott át a nyári színek összetett helyszínévé. A vékony, zöldes színű függöny két oldalt hatalmasat libbent mellettem, míg én középre álltam. Félő volt egy pillanatra, hogy a feltámadó szélnek vajon megadja e magát a törékeny, ámbár kitartó, selymes anyag. Szó sincs erről, csupán az utolsó meleg szellők egy nagyobbikja köszöntött rám.
Hamarosan kezdődik az elmúlás évszaka, s ezzel egy újabb év telt el nélküle. Már nem is számolhatom azokat a hónapokat, éveket, melyeket Ő nélküle kellett eltöltenem. Hasztalan kutatásaim után arra vetemedtem, hogy külső segítséggel megtalálhatom a férjemet. Komor vonalak festődnek arcomra, melyet nem mutatnék senkinek. A magány és a szomorúság megpróbáltatásait nem állhatod ki, csakis egy magad. Nincs, ki levegye vállaidról a terhet. Egy marad csupán: a bizalom. Eme ártatlan és törékeny érték, amelyre ha vigyáznak, egy jövedelmező kapcsolat kincse lehet. De van úgy, hogy a lélek elzárkózik mások oltalmazó vagy éppen pusztító szavai elől. Sosem voltam ismeretes arról, hogy magánügyi problémáimat a világ elé tárjam. Hogyan is tehetném? Én, aki annyit titkot és tragédiát őriz emlékezetében? A bölcs hallgatás lett a társam.
Tekintetem az osztagom látható területét pásztázza. Megannyi shinigami látható most a téren, néhányuk nyakában a sanbantai mentalitása. A szentély belépője, amely csupán csak az arra méltók kiváltsága. Ők volnának azok a tisztek, kik az osztag legerősebb tisztjeinek vallhatják magukat. Töretlen munkálatokban láthatom őket jelenleg is. Gondolatom üressé, kedvtelenné válnak másodpercek leforgása alatt, amikor megpillantom Yamasaki fukutaichout. Noha nem a jelenléte miatt, hanem a birtokolt tudása végett. Hiszen nem csupán hadnagyi védőbástyám, hanem egyáltal a Mizuakari oszlopos kapitánya. Házam és személyem őre, kinek elég az arcomra pillantania és jól tudhatja, hogy terhelő gondolatok kínoznak. Okát pedig nem is kellene keresnie, mivel pontosan jól tudja mi történik most a Kagami-házban. Veszek egy mély sóhajt, majd ellépek az ablaktól. Egyenesen az asztalra helyett lélektársamhoz igyekszem. Fuhaku Yashi csak néhány órával ezelőtt készült el. A mester munkáját ellenőrző tekintettel nézek végig az asztalon elhelyezett katanán. Megérintem a markolatánál fogva, majdan fordítok rajta. Egy tökéletesnek mondható munkát könyvelhetek el. De hogy mi is történt vele? Egy fegyvermestert hívattam magamhoz, hogy az esetleges ujjlenyomatokat, valamint rögöket leápolja. Balgatag álom lenne, ha azt gondolnám, hogy egy kard lehet fényesebb annál, mint amilyenre közös munkával faragjuk. Én volnék a mestere, így csak egyet lehetek, mint az edzés által keletkező szennyeződéseket eltávolíttassam.
Halk koppanás zavar meg szemlélődésemben. Mielőtt engedélyt adnék bármire is, a tokjába helyezem fegyverem és az oldalamra kötöm azt. Ezt követően átsétálok a mellékhelyiségbe, hogy ezüstszalaggal kössem fel derékig érő ébenfekete, egyenes fürtjeim. Női szépítkezésre itt szükség sincsen, hiszen hibátlan állapotban van most is. Ez nem a hiúság gondolata, hanem mert eme készületeket már reggel elintéztem korán. Mindössze a délelőtti rengeteg irat átvizsgálása után kora délutáni pihenőt tartottam. Ablakaimat becsuktam, fejemet pedig székem támláján pihentettem. Midőn visszaérek,  magamra öltöm egyedien elkészített shinigami ruhám tetejére kapitányi haorimat. Eme haorit házam fejének kijáró, rendkívülien értékes és művészien megalkotott vörös obiját. Kezemre visszahelyezem az osztagom színében pompázó tekkot, nyakamra pedig a szentélyre jellemző nyakláncot.
- Bejöhet! – Úgy tűnik fontos ügyről lehet szó, hogyha a hírt hozó illető sziklaszilárd volt és megvolt győződve arról, hogy már ébren lehettem. Amint belépnek az ajtón, tekintetem végigszalad a seigyoku egyik tagján. A férfi, ki elém lépett, zavart, ugyanakkor kétségbeesett arckifejezése arra kényszerít, hogy felvolt szemöldökkel hallgassam végig beszámolóját. Bár már jötte se sejtet túl sok jót, mégis kiváncsivá tesz az ügy. Hallva a történteket, elsötétülő tekintettemmel találhatja szembe magát.
- Melyik körzetbe szállítottak le? Ki volt a jelenlegi felelős?! – Csattanok ki lesújtó pillantás keretében, várva az illető beszámolóját. Midőn megkapom a kellő információkat, arrébb lököm, majd kiviharzok a kapitányi irodából. Hűvös, haraggal telt tekintetem elől sokan eloldalaznak, hiszen jól sejthetik, hogy most nem volna érdemes megállítaniuk. Egyenesen Yamasaki fukutaichouhoz megyek, aki egy pillanatig biztos azt gondolhatja, hogy egy újabb megfedés áldozatául esett.
- Yamasaki fukutaichou,  önt terheli az osztag vezetése, míg távol vagyok! :| – Szavaimat meg se magyarázva indulok meg a legrövidebb úton a huszonnegyedik körzetbe. Utam természetesen zökkenőmentesen alakul, a város határánál kérdés nélkül kiengednek. Miképpen a sanbantai kapitányi haoriját viselem időtlen idők óta, így ez nem is alakulhat másképpen.
Érkezésem pillanatában megérzek egy ismerős lélekenergia közeledtét. Az elmondott helyszínre nagyjából egyszerre érünk oda. Mizushima Tenkai személye természetesen nem ismeretlen. Főnemesként gyűléseken már egész biztosan láttuk egymást, nem utolsó sorban pedig egyike a Gotei Juusantai kapitányainak. Kapcsolatom a férfival leginkább semlegesnek mondható, hiszen sosem volt okunk egymás társaságát keresni. Hírek ugyan terjednek róla, de ezek szavahihetősége megkérdőjelezhető. A nemesi lét kaotikus társadalmában elferdített igazságok szinte a levegőt szövik át. Sosem tudhatjuk, hogy kiről mik lennének az igazat és hazugságok. Az intrika görbe tőrén sétálva a személy értéke valójában igen alacsony. Legyen szó bármelyik ház szülöttje, nem a személy, hanem a kezében levő hatalom lesz az érték. Néhány pillanatra megfogalmazódik bennem a gondolat, hogy mi köze lehet a nemes férfinak ehhez az egészhez.
- Üdvözlöm, Mizushima-dono! Esetleg gondja akadhatott abból, hogy a tisztjei átengedtek seireitei kapujánál? – Gyanakvásom nem mutatkozik meg szavaimban, sem pedig arckifejezésemen. Válasza következtében érkezik egy hírvivő. Amint beszalad elénk, hamar elújságolja az eseményeket, amik mindkettőnket ide vezetett.
- Neveket, és pontos helyszínt. - Megemelem kezemet, majd egy jellegzetes mozdulattal jelzem az illetőnek, hogy távozhat, miután elmondta még amit tud. Tenkai- donora pillantok.
- A valószínűsége, hogy két szállítmányt egyazon időben szállítanak és rabolnak el, igen kevés. Nyomot azonban egész biztosan hagyott maga mögött.  :arrogant: – További szófecsérlést mellőzve indulok el a fogadóba. A megfelelő információk birtokában lehetőleg bepillantást nyerhetek a helyiségbe. Természetesen a látható károkát már eltakaríthatták, azonban mi halálistenek képesek vagyunk más titkokat is felfedni egy helyen. Hajdani Kodoku no Hogoshaként speciális kiképzést kaptam a soshireikan- donotól. Ez a kiképzést kiterjedt a nyomkeresésre is természetesen. Ösztönösen keresni kezdem a térben a hibát, kiterjedve az esetlegesen elhagyott tárgyakra, vagy elvétett ujjlenyomatokra. Már egy hajszál is elég ahhoz, hogy legalább eggyel közelebb kerüljünk az elkövetőhöz. Vizsgálódásba kezdek tehát, s ha találok valamit, azt csupán a véletlenre bízom, hogy ki tudja még rajtam kívül. Csak is saját döntése lehetett a férfinak, hogy követ e avagy sem, ahogy az is, hogy mennyire képes arra is figyelni, amit esetleg felfedezhetek.
 - Sosem láttam önt a seigyokuban. Miért nem?  :| – Bizonyára adományozóként már hallhatott erről a shinigami egyletről, mégis vezetőként még sosem láttam egyetlen egy gyűlésünkön sem.

Karakterlap

Mizushima Tenkai

Kapitány

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 000 / 15 000

Hozzászólások: 111

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 8 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lábakelt adomány
« Válasz #2 Dátum: 2016. Szept. 08, 15:32:49 »
Kellemes félhomály uralta a kapitányi irodát, lágy szellő simogatta Tenkai arcát, ki az ablakkal szemben ült, csukott szemekkel, ajkán halovány félmosoly. Mintha minden rendben lenne az életében, mintha nem fojtogatnák a gondok minden oldalról. Az élet apró démonai, mik bekúsznak a fal résein, mintha csak valami férgek lennének, bemásznak az elméjébe, még végül az agya helyet a gondok szürkés férgei tekeregnek, átvéve az élete felett az irányítást.
De mégis, most nyugodt volt, mondhatni békés az élete. Minden haladt a saját útján, nem foglalkozott azzal, hogy a céljai közül egynéhány elérése jóval bonyolultabb lett, mint gondolta, legalább van mivel lefoglalnia magát. Valahogy az a tény is a háttérbe szorult, hogy mint kiderült, van egy idősebb fivére is, aki eddig elzárva tengette a napjait, akiről a szülei eddig a hallgatás ködébe burkolóztak, aki most visszatért az életükbe. S Tenkai nem igazán tudja, hogyan is kezelje a helyzetet. Véren kívül más nem köti kettejüket össze, fivéreiből kettő volt, de már csak egy, Samanuske. Azt se említve, hogy így az öröksége összege még alacsonyabb lehet. Kilátástalan helyzetek, mély verem, aminek még nem látni az aljára, vakon beleugrani pedig ostobaság, öröm helyet lehet karók tengere várná. Nem, valakivel beszélnie kell erről az egészről. Azzal, kit a legbefolyásosabbnak tart a nemesi körökben, aki a legjobban tudja játszani a játékot, azzal, akit mentorának tart, Yuukennel. Szolgálhat némi jó tanáccsal.
S az utolsó ami megkavarta az életét, az apaság terhe. Apró jövevény, ki majd fényt hoz az életébe, Napja lesz és Holdja egy személyben, akiért élnie kell majd, akiért élni fog, akit mindenkinél jobban szeretni fog… de tényleg így lenne? Akkor miért érzi úgy, hogy egyre jobban múlik az izgalom, és az öröm, amit a hír megtudása után érzett? Miért nem gondol úgy az egészre, hogy ez lesz élete egyik legfontosabb eseménye? Miért gondol majdnem úgy az egészre, mint egy akadályozó tényezőre? Érzi, hogy szereti azt a gyermeket, de mégis, az a másik érzés is gyökeret vert a szívébe, apró mag, ami lassan elterjeszti gyökereit, majd kihajtja sötét ágait, mik körbeveszik a szívét.
De mégis, ezen gondok valahogy most nem izgatják, valamiért úgy érzi, hogy béke van a szívében, a lelkében, a dolgai mégis jól alakulnak.
- Szabad...- ahogy nyílik az ajtó, úgy fordult meg a székkel, szembe az egyik tisztjével, akinek az arcáról leír, hogy nem olyan jó hírekkel jött. Tenkai fáradtan, és megadóan sóhajtott. Beletúrt vörös fürtjeibe, lemondó arckifejezést árnya suhant át rajta, de csak egy pillanatra.
- Ennyit a békés percekről. Mi történt?- ahogy hallgatta a beszámolót, egyre erősebben szorította széke karfáját, félő volt, hogy összeroppan az ujjai közt. Nem egészen ilyen hírekre számított, főleg, mert ezt úgy intézte, mint Tenkei, nem pedig mint kapitány intézte. Nem ide kellett volna érkeznie a hírnek, de ha már így történt, nem volt mit tennie, utána jár a dolognak. Főleg mert nem kis összegről van szó.
- Hol történt?- csak ennyi érdekelte, felpattant a székéből, és a kijárat felé indult. Killer pedig, aki eddig békésen szunyókált, csak morgott egyet, és a másik oldalára fordult.
- Keresd meg a Genki ikreket, még vissza nem érek, az osztagot rájuk bízom.- akkor nosza, most kapnak egy elég komoly feladatott a hadnagyai, reméli, hogy megtudják majd oldani a felmerülő problémákat, és méltóak arra a karszalagra, nem pedig csak egyszeri csoda volt.
Nem öltözött át, jelenleg a haorija igen csak hasznos, könnyedén átjutott a kapun, utána pedig gyors tempóval indult meg a körzet felé, ahol az egész incidens történt. Forogtak azok a fogaskerekek az elméjében, átgondolt mindent, ki tudhatta, hogy merre is megy az adománya? Hiszen pont ezért indított el két másikat is, persze őket üres zsebekkel, a biztonság kedvéért, és mégis, ráhibáztak volna, vagy valaki elárulta volna, hogy melyik az igazi? Hiszen azt csak Tenkai, és a futárok tudták, elő kell vennie a két másikat, és ha kell, akkor nem finomkodva, de megtudni a kérdéseire a választ.
Érdekes, hogy érkezése után az egyik személy, akit megpillantott, az a Kagami ház feje volt. Nem volt még szerencséje hozzá, legalábbis személyesen nem. Látta a kapitányi gyűléseken, illetve azon ritka nemesi összejöveteleken, ahova Tenkai is elment. Igaz, ezt utóbbin változtatni fog. Ám ezekből nem tudja, hogy milyen személy is lehet az előtte álló hölgy. Híreket hallott ugyan, de azoknak csak a felét szabad elhinni, és bölcs az, aki tudja, hogy melyik felét.
A kérdést nem nagyon értette, miféle gondra utalhat? Bár az arca nem árulkodik erről, se a testbeszéde, de azért szeretné tudni, hogy mit is értett ezalatt kapitány társa.
- Üdvözlöm Kagami-senpai. Miféle gondom adódhatna abból, hogy egy tisztelt kapitány átengednek?- kérdezte kedves mosollyal az ajkán. De ennyi ideje volt az ismerkedésre, valaki megérkezett, aki előadta, hogy mi is történt. Legalább most már azt is tudja, hogy Kagami-senpai mit is keres itt. Ez némileg megbonyolította a helyzetet.
- Valóban, erre igen kevés volt az esély, de ahogy a helyzet mutatja, mégis megtörtént.- fura, hogy ez tényleg megtörtént, és így, hogy nem csak Tenkait érte kár, még bonyolultabb lett az ügy. Belekeverni egy másik nemesi házat… kockázatos.
Természetesen követte Kagami-senpait, ha már mindketten itt vannak, akkor együtt talán többre is mennek.
- Mivel nem vagyok tagja a seigyokunak. Jobb szeretek személyes kapcsolatot kialakítani a lelkekkel, nem pedig csak egy arctalan, névtelen valaki lenni, aki néha küld egy összeget, csak hogy jól aludhasson az éjszaka. Természetesen tisztelet a kivételnek.- bizonyos, hogy vannak olyan nemesek, akik nem csak ezért csinálták, de nem hitte, hogy olyan sok volt.
- Tudja Kagami-senpai, személy szerint, nem csak anyagi javakkal támogatom a lelkeket, gyakran segítek az építkezéseken, ahol csak tudok. Úgy hiszem, hogy nem minden az anyagi támogatás, máshogy is segítenünk kell, ha kell, akkor a két kezünkkel. Ledobni a selyemkesztyűt, és megragadni az ásó nyelét.- miközben beszélt, a hangja végig közvetlen volt, közben pedig a szobát figyelte, hátha észrevesz valamit, bár eléggé úgy látszott, hogy tiszta volt, mintha csak most takarították volna ki.
- Engedelmével átnézem a másik szobát. Ahol az én futárom volt.- átment a szomszédos szobába, és ott is, mintha csak most takarítottak volna. Fura és nyugtalanító.

Az idő kezd marconább lenni, a szél egyre erősebben kezd fújni, fekete felhők gyülekeznek, a vihar, sötét serege megérkezett. Hangos csattanások, az ég harcosai dobálták a villámokat, majd ömleni kezdett az eső.
Ai ha reiatsu nyomokat keres, sajnos nem sokat találhat, az egyetlen, ami még említést érdemel, az a szomszéd szobában lévő Tenkainak volt. Ai ahogy jobban átvizsgálja a szobát, aminek a berendezése igen csak szerény volt. Egy ágy, asztal, szék, és egy kis szekrény, és egy apró szőnyeg, ennyiből állt az egész. Ha a testet vizsgálja meg, sok szokatlant nem fedezhet fel benne, átvágott torok, a nyakra rászáradt vér, élettelen, ám valahogy döbbent tekintett, ami a falra meredt. Ám ha jobban megfigyeli, észreveheti, hogy a bal kezén a mutatóujja már majdnem egyenes, és szintén a falra mutat. Mintha holtában akart volna üzeni. Csak az a kérdés, hogy mit? Talán csak a véletlen játéka, vagy talán arra akar utalni, hogy mintha a szőnyeg a falnál lévő oldala kopottabb lenne, mint a többi, mintha csak egy ajtót nyitnának rá. Ha úgy döntesz, hogy megvizsgálod a falat, akkor kis keresés után hamar rájössz, hogy ez egy rejtekajtó. Aminek a kinyitás után a szomszéd szoba, és Tenkai tárul a szemeid elé, aki a mutató és hüvelykujját dörzsölte össze, miközben a plafont nézte.
Tenkainál is majdnem az a helyzet, mint Ainál, túl nagy a rend. A berendezés megegyezik a szomszéd szobáéval, sőt, a legtöbb szobáéval, ami itt volt. A test hasonló állapotban volt, mint a másik, csak itt a plafonra meredt, eltátott szájjal, a keze pedig ernyedten lógott lefelé az ágyról. Semmi gyanús, talán indulnál is vissza a szomszéd szobába, de valami a füledre csöppent. Amikor odanyúlsz, csak eső vizet érezhetsz. Felpillantva a plafonra észreveheted, hogy sehol máshol nem ázott át, csak azon a ponton, ahol állsz. Sőt, közelebbről megfigyelve, láthatod, hogy ebben a szobában van egy feljáró a tetőtérbe, amit nem zártak be rendesen, ennek hála, és a lyukas tetőnek, hogy esik be a víz.

Karakterlap

Kagami Ai

Eltávozott karakterek

Shinigami

3. Osztag

*

Kagami-ház XVIII. feje

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
71 300 / 100 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 19 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Tamachi Yukezo

Mottó:
Mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentő példának.

Post szín:
#66E882


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lábakelt adomány
« Válasz #3 Dátum: 2017. Márc. 14, 19:23:18 »
Korrrupció, bűn és intrika. Ez az, amely jellemzi a hozzánk hasonló státuszban születőket. Az életünk egy meseszép kastély berkeiben kezdődik, de az idő előre haladtával rá kell jönnünk, hogy egy néhány gyöngyösen megfestett aranytányér birtoklása édes kevés az életben maradáshoz. A színpadhoz tehetség, kitartás és még annál is több fegyelem szükséges. Csak is a hosszas évek tanulása és tapasztalása teszi naggyá mindazokat, akik arra érdemesek.
Megtorpanva az események kellős közepén, sok-sok hideg és meleg van mögöttem; mostanra mintha egy kicsit elfáradtam. Noha a korom egyáltalán nem tekinthető éppen idősnek, vagy korosnak, egyszerűen csak az évek eseményei túlságosan sűrűek voltak. Talán ennek köszönhető, hogy efféle dolgokba kevertem magam. Mondhatnánk úgy is, hogy nem hozzám illő volna Rukongai utcáit járni holmi rablók után. Az igazságtalanság mindig is az ellenségem volt, valamint egy koron magam is Rukongaiban laktam, mit sem sejtve származásomról és a megörökölt kiváltságokról. Ki hinné el ezt? Talán kapitány vagyok, de mégiscsak nemes. A küllemem egy hajszálnyit sem tartalmazzák a szegénység jeleit. Hümmögök finoman zavaros gondolataimat lezárva.
A tett helyszínére igyekszem, hogy saját szemeimmel vehessem szemügyre az események következményeit. Mizushima-dono szavai elgondolkodtatók voltak, mégis talán egy kicsit túlságosan szélsőséges gondolkodásra és makacsságra vall. A boldogtalan családi életből feltehetőleg a köznép karjaiba menekült. Nevezhetnénk ezt gyengeségnek vagy őszinte szívnek, a lényeg még ugyanaz, a családját mintha a háttérbe szoríthatta. Vezérelje bármi is, legalább az már részint bizonyítást nyert, hogy az ügy felgöngyölítéséért érkezett, akárcsak jómagam.
Végig tekintek a tetthelyen, a rend szinte már tapintható. Egy általános, kissé puritán környezetben találom magam, ahol az egyetlen érdekesebb látvány maga a holttest lehet. Megközelítem az áldozatot, s vizsgálódva tekintek végig rajta. Elvágták a torkát, mégis ügyeltek arra, hogy a vér ne folyjék mindenfele. A rémült pillantás a tettesnek szólhat. Talán a nyomozási készségeim tompulhattak el, de percekig nem találok semmi gyanúsat vagy érdemlegeset. Majd ahogy nem hagy nyugodni a kérdés, hogy lassú vagy gyors halált halhatott-e, úgy tekintetem megragad egy adott ponton. Az áldozat kezével igencsak mutathatott valamire, így hát megfordulok ujjainak irányába. Az üres fal látványa nem nyújthat bármiféle nyomot, kivéve ha… S e ha által lépek oda, hogy megérintsem a falat. Némi üres tapogatózás után megtalálom a rejtekajtó nyitásának módszerét. Az ajtó kinyílik, de csak Tenkai gondolkodó látványa tárul elém. Ha az ellátmányért csupán börtönt javasolnék a tolvajoknak, úgy hiszem ezért magam is kipróbálnám a torokmetszét művészetét!  :| Mindenesetre visszafordulok, hogy visszalépjek a szobába, ám valami érezhetően hideg rám cseppen. Az eső első cseppei, melyeknek nem volna szabad itt bent lennie. Egy lehetséges következő lehetőség, egy új felfedezés; így hát sóhajtok egyet és megszólítom a szomszédos szobában levő nemest (a rejtekajtó feltehetőleg nem csukódott be, így össze van nyitva a két szoba).
- Nos, úgy vélem, hogy pontosan megtervezett támadásról beszélhetünk. Az elkövető szándékosan hagyott hátra nyomokat. A halott keze és tekintete, mind arra utal számomra, hogy az elkövető…óvatlan vagy okkal vezet bennünket tovább. Ön mit gondol, Mizushima-dono? – Pillantok finoman a férfi felé, aki talán más dolgokat is felfedezett, mint jó magam. Mindettől eltekintve, arrébb sétálok, némileg hátat fordítva a kapitánynak.
-A Seigyoku egylet több a csupán anyagi javakat osztogató önkénteseknek. Mi mind mást és mást kínálunk a rendszer hátrányos helyzetébe került lelkeknek. Nem minden nemes rossz attól, hogy nem fogja meg az ásót, ahogyan ön mondja. – Sóhajtok egyet. – Élt ön valaha is Rukongaiban?


Karakterlap

Mizushima Tenkai

Kapitány

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 000 / 15 000

Hozzászólások: 111

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 8 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lábakelt adomány
« Válasz #4 Dátum: 2017. Jún. 25, 15:38:28 »
Nem túlságosan repesett a fejleményektől, nem így kellett volna történnie. Mindennek mennie kellett volna mint a karikacsapás, a csomagoknak meg kellett volna érkezni, minden csendben, gond nélkül lezajlott volna, de ehelyett csupa mocsok lett az egész. A festmény, amit elképzelt, lefestett, azt most belepte a sár, és két elvett élet súlyát nyögi. De nincs mit tenni, ilyen volt az élet azokban a körökben, ahol Tenkai mozgott. Ha valamit megtanulhatott ebből, hogy máskor még jobban meg kell terveznie mindent, esetleg saját maga kézbe venni a dolgokat, talán akkor most nem lenne szükség arra, hogy egy másik kapitány is nyomozzon az ügyben.
- De mi oka lenne arra, hogy nyomokat hagyjon? Hiszen megszerezte mindkét adományt, ha elég ügyes, akkor nem találnánk meg, és élvezhetné a vagyont, amire szert tett. S a halottak… felettébb érdekes, hogy még volt annyi lélekjelenlétük, hogy üzenjenek. De minden esetre mindenkit ki kellene kérdezni a jelenlévők közül. Főleg az érdekelne, hogy miért is van ennyi rejtekajtó ebben az épületben.- mondta egy kis gyermeki érdeklődéssel a hangjában. Miért építették ilyenre? Talán menekülni akartak valami vagy valaki elől? Majdnem jobban érdeklik ezek a válaszok, mint a mostani ügy.
- Pontosan mit is kínálnak? Az adományokért cserébe szolgálatot? Hűséget, esetleges gondok esetén a maguk oldalát preferálják? A pénz egyszer elfogy, de ha megfogja a munka végét, akkor annak meg van az eredménye. S tudom jól, hogy nem minden nemes rossz, csak éppen a legtöbb elfelejtette milyen nem csak nemesnek lenni. Ez a gond a magunkfajtával, azért mert valaki szerint olyan vér folyik az ereinkben ami jobb mint másoké, ezért mi is azok vagyunk. Magát leszámítva Kagami-senpai, más nemestől még csak nem is hallottam arról, hogy segítsünk a lelkeknek.- lassan emelte fel a tekintetét a plafonra, tekintetével azt a pontot kereste, ahol a víz behatolt, kis szemtorna után meg is találta. Kézbe vette a zanpaktouját, és a segítségével félretolta az akadályt, ami a tetőrébe vezető utat elzárta.- Többször is hosszabb ideig éltem Rukongaiban. Olyankor, amikor nagyobb építkezések voltak, jobbnak láttam, ha nem térek vissza a bírtokra, hogy mindenben tudjak segíteni. De sokan elfelejtik, hogy Rukongai nem csak az első pár körlet, éltem már bentebb is, veszélyesebb körzetben is. Tudom, hogy mi is van arra, és nem szép látvány, ott egy alapos tisztogatással lehetne igazán segíteni.- amennyi bűnös lélek élt ott, nem tisztelve senkit, és semmit, és a legrosszabb, ha mindet el akarnák távolítani, akkor szinte senki se maradna azokban a körzetekben. Más megoldást jelenleg nem tud elképzelni, átnevelésre, vagy megváltoztatásra elég kevés esélyt lát. Akik évekig úgy éltek, mint az vadak, azokból már nem tudnak kezesbárányt csinálni. Ezt még Tenkai is belátta, hogy vannak olyanok, akiken már nem nagyon lehet segíteni, bármennyire is szeretne.
- Akkor nézünk fel oda.- eltette a kardját, majd elrugaszkodott a padlótól és elkapta a feljáró peremét, felhúzta magát, hogy kőrbe nézzen odafent. A fényviszonyok nem voltak a legjobbak, némi reiatsut összpontosított a tenyerébe, hogy legalább látni lásson valamit, és talán ezt nem kellett volna. Mert meglátta, hogy mi mászik a műkarján. Egy iszonyatos rém, nyolclábú, sok szemű, szőrös szörnyeteg, egy pók… Tenkai arca elfehéredett, kiszaladt belőle minden vér, a karjai elgyengültek, az ajka remegett, majd felkiáltott.
- WHÁÁÁÁÁ!!!- visszaesett a szobába, de hamar felpattant, megragadta a műkarját, majd egy könnyed mozdulattal „letépte” és kidobta az ablakon. Gondolkozott, hogy inkább kiugrik, a karját meg itt hagyja és felgyújtja az egészet, de azt nem teheti meg, hiszen még van egy kis dolga.
- Pókok, mindenfelé pókok vannak, fel kell égetni az egész helyet, talán az egész környéket, mielőtt még késő lesz.- igen, van valami, amitől nagyon félt, a pókok, és hiába volt aprócska az, amelyik a karján mászott, Tenkai számára felért a végzet hálószövő démonával, ami nem akar mást, csak körbe fonni a vörös nemest, és lerántani a Pokolba, ahol a kölykei lakomáznának Tenkaiból, egészen az idők végéig.

//Filler kör ^^”//




Karakterlap

Kagami Ai

Eltávozott karakterek

Shinigami

3. Osztag

*

Kagami-ház XVIII. feje

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
71 300 / 100 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 19 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Tamachi Yukezo

Mottó:
Mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentő példának.

Post szín:
#66E882


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lábakelt adomány
« Válasz #5 Dátum: 2017. Júl. 13, 08:22:45 »
*Olybá tűnik megrökönyödtünk itt. No tán nem is olyan nagy gond ez, hiszen jut időnk feltérképezni a helyszínt, és szemünkbe vésni mindazt, amit itt látunk. A holttestek mind magukért beszélnek, akárcsak a helyszín, amely szinte önmagát kelleti. Számomra nem tűnik elképzelhetetlennek egy tény, amelyet a precíz nyomozás érdekében meg is osztok a közelemben tartózkodó kapitánnyal.
- Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy előre pontosan megtervezett puccsról beszélhetünk. A történelem számtalan ilyen esetet jegyez fel, amelyben a shinigamik munkáját igyekeznek akadályozni. Valamiképpen a hivatásunk sosem lesz tökéletes, sem önmagunk, sem mások számára. A legmegfelelőbb kérdés inkább az volna, hogy mennyire van köze ennek a shinigamihoz. Ezen áttekintve, lehetséges nemesi oldalról is megközelíteni az esetet; hiszen mindketten egy-egy ház jelenlegi képviselői vagyunk. – Áttekintve a holtak felett, tekintetem fátyolozottá változik. Érződik a levegőben éles gondolkodásom sugallata. Nem tudnék a nagy házakon kívül másokat felsorolni, mint közös ellenség. De mi érdeke lenne a Kuchiki-háznak ebben? Sőt, milyen indíttatással tudna egyáltalán lépni a híres agresszor? Nem találok semmilyen ésszerű magyarázatot, ám ettől függetlenül nem fogom nem számításba venni a lehetőséget. Mizushima-dono szavai ki is zökkentenek ebből a gondolatmenetből, igyekszem kissé szembe fordulni a férfival, hogy figyelmemet egyenesen rászegezhessem.
- A pénzzel nem sok mindent kezdhet egy lélek, függetlenül attól, hogy megteremtheti az ideális környezetet magának. Az egylet nem csupán pénzzel dolgozik, hanem tárgyakkal, tanításokkal, étellel és még sorolhatnám. Mindenki abban a szekcióban segít, amelyben úgy érzi kifejezheti segítő szándékát. Mizushima-dono, ne skatulyázza be a szervezet működését. Célom csupán az, hogy a segítőszándékot ne elítéljék, hanem példát vegyenek róla. A Seigyoku jogi keretet ad a működéshez. Mindössze egy diplomáciai megegyezés arra, hogy ellenőrzött kereteken belül működjön. Értem az elképzeléseinek a lényegét, de akár nézheti a másik oldalról is. Ha nem működnének illegális támogatók, akik jelképesen támogatnak, majd kétszer is visszaveszik azt, akkor nem lenne szükség ilyen intézkedésekre. – Adom némileg a tudtára, hogy amit ő tesz és amit mi, az egy és ugyanaz csak más kereteken belül. Nem különbözik össze a kettő, hiszen a tiszta hűséget nem lehet megvásárolni. gyenge az, akit elvakít a pénz és a jólét. Ilyen személyekre sosem volt és soha nem is lesz szükségem. A zsoldos mindig annak az oldalára fog állni, aki a többet fizeti. S mi a hasznom ebből az egészből? Egy egyszerű dolog. Nap, mint nap emlékezhetek arra, hogy honnan jöttem. Szerencsére még mindig stabil talajon állhatok, hiszen nem lett úrrá rajtam a gőg, hogy főnemesként bármit megtehetek. Sóhajtok egy nagyot.
- Akkor ön nem élt igazából Rukongaiban. – Tekintetem a padló felé irányul, majd büszkén emelem fel újból azt. – Olvasson egy kis történelmet, vagy kérdezzen meg egy meleg tea mellett és szívesen elbeszélgetek önnel arról, hogy milyen is volt Rukongaiban élnem. – Zárom rövidre a témát, mielőtt a monológ eltérítené a figyelmünket. Inkább érdemes felmennünk további nyomok után kutatni. Így is teszünk, nyomokat keresünk, de találni már ennél többet aligha lehet ezen a helyen. Ettől függetlenül egy érdekes jelenet tanúja lehetek. Nem tudnám eldönteni, hogy ezen nevetnem kell vagy inkább meghökkennem. Csendben viselem a férfi egészen érdekes megnyilvánulását, majd egészen komoly arccal közlök vele egy erős tényt.
- Ön egy pók miatt kidobta a karját.  :| Felettébb érdekes, hogy műkarral rendelkezik, de úgy hiszem sok-sok lélek válna otthontalanná az ön félelméből kapott szeszélye okán. Én ezt nem helyeslem. – El is indulok lefelé, egyenesen ki az épületből. Ez a hely már nem tartogat számunkra elegendő információt, új utakra kell mennünk, hogy jussunk is valamire. Kint a ház előtt felemelem a férfi „kegytárgyát”, majd megvárom, míg ő is felfogja az esetet és utánam érkezik. Különös könnyedséggel kezelem a helyzetet, ami talán nem elvárható egy főnemesi ház fejétől.
- Húzza fel a ruhája ujját, visszahelyezem önnek. – Amennyiben eleget tesz, egészen közel lépek hozzá. Arcom az illendőségnél kicsit közelebb került, ám ez a helyzet most így kívánja. Hamar visszahelyezem a karját a helyére.
- Ha megunta a műkart, akár visszakaphatná az eredeti karját is. Nem kell ehhez egyéb, mint a Juunibantai kapitányának nagylelkűsége.  :| – Félre lépek, majd távozási nyomokat keresek. Elegendő lenne egy lábnyom vagy elhagyott tárgy. Bármi, ami a haladási útvonalat határozná meg.
- Keressük meg, hogy merre haladhattak, itt nem sok látni való van már. De még mielőtt útra kelünk, jelentek a Soutaichounak. – Meg is idézek egy pokollepkét, hogy követhessük a protokollt. A főkapitánynak illik tudnia a helyzetünkről, és hogy miért tartózkodik két kapitány együtt Rukonaiban. Remélhetőleg nem fog visszarendelni bennünket, és hagyja, hogy a nyomozást lefolytathassuk.
- Indulhatunk? – Pillantok Tenkai-donora, majdan egyszerűen elindulok előre, kiderül, hogy a lehetséges nyomok merre vezetnek majd. 

Karakterlap

Ukitake Juushirou

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 212

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 1 899 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lábakelt adomány
« Válasz #6 Dátum: 2017. Nov. 01, 15:38:38 »
Üdvölet! :hippy:

A mesélő kérésére a küldetést LEZÁROM. Mivel csak 2,5 kör ment le, így jutalmat se igazán tudok adni, a küldetés díjazása a következő:
Mizushima Tenkai: 500 ryou
Kagami Ai: 1000 ryou

További jó játékot!