Szerző Téma: Morgó medve és a törpe  (Megtekintve 469 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Cedric Yoshigana

Történelemtanár

Eltávozott karakterek

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club's owner

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
3 000 / 12 000

Hozzászólások: 4

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
People can possess hope, because our eyes are unable to see death.


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Morgó medve és a törpe
« Dátum: 2016. Szept. 14, 23:56:01 »
Nem akart felkelni. Rohadtul nem. Tele volt a töke előre az egész nappal annak ellenére, hogy igazából nem is lesz annyira hosszú. Vagyis nem lett volna, ha az a barom igazgató nem találja ki, hogy  ugorjon be helyettesíteni az egyik végzős osztályhoz. Sok választása nem maradván kikúszott az ágyból- gigantikus vergődést produkálva, miután rálépett az ébresztőórába és az beleállt a talpába.
- A kurva életbe…- Összegezte véleményét és megrovó pillantást vetett az előbbi eszközre, melynek darabjait nemes egyszerűséggel ott hagyta, ahol eddig voltak és elvánszorgott kávét feltenni főni. A következő az volt, hogy előkereste a cigarettát és beletolt a képébe egy bűzrudat és az első adag füstöt mélyen leszívta a tüdejébe. A telefonja pittyegése jelezte, hogy ideje lenne elindulnia, így szájában a bagóval benyargalt a szobájába és magára rángatta aznapi öltözékét- egy fekete trikót, egy hasonló színű inget és egy fekete nadrágot. A cipőt az ajtónál húzta fel és visszarohant az aktatáskáért, no meg a kávéért, aminek az utolsó kortyát kis híján magára borította. A kocskulcsokat keresve rohant lefelé a panelből, majd bevágta magát az autóba és rágyújtott még egy szálra, mielőtt kilőtt volna az iskola felé. Napja további része őrjítő mód vánszorogva telt, a lehető legpofátlanabb módon araszolva. Persze akkor felpörgött, amikor az óráit tartotta, de egyébként mintha megállt volna az idő, csak hogy később ugorjon egyet. Az utolsó óra kezdetekor nem fordított különösebb figyelmet a körülötte lévő emberekre, rutinosan kerülgette őket míg oda nem ért a kijelölt teremhez. Az ajtót egy erőteljes lendülettel kinyitotta és a terembe lépve körbepillantott. Az asztalhoz sétálva lerakta a táskát, kivette belőle a jegyzeteit és felegyenesedett.
- A nevem Cedric Yoshigana és én fogom megtartani a mai történelem órájukat, Takeda-san váratlan megbetegedése miatt. Vegyék elő a könyveiket és nyissák ki a százhatvanadik oldalon. Arról informáltak, hogy itt járnak.- Ekkor érezte meg, hogy valami van a teremben, ami... vagyis aki nem olyan ember, mint ő. Még mindig összeugrott apró görccsé a gyomra, ha arra gondolt, mi történt Toumával. A quincyk csupán ezt juttatják eszébe... Zöld tekintete megállapodott a lélekenergia gazdáján és lassan végigmérte a rövid, ezüstöt hajú lányt. Korához képest meglepően fejlett volt, nem voltak jellemzőek rá a gyermekies vonások. Hátat fordítva megkereste a krétát és felírta a táblára a nevét, ha már az egyik diáklány megkérte. Nem jelölt ki házi feladatot, pusztán leadta az anyagot és magyarázott ha kellett, plusz egy rendbontó punkot kizavart a teremből. Az óra végeztével megmozdult benne valami, amire rég nem volt példa és tekintetét a távozni készülő lányra szegezte. - Megtennéd, hogy letörlöd a táblát...? - Úgy vélte, már rég jönnie kellett volna valamelyik diáknak, hogy megtegye, de csak elmenekülni látta őket. Mintha neki olyan sok kedve lenne maradni, amikor mennie kellene a klubba, előkészíteni a bárt az esti rendezvényre... Tekintete, amit az eyepatch nem fedett a diákra siklott. Tudja magáról vajon, hogy mi?
- Mi a neved?- Ezt sikerült ritka szarul indítania- kérdezés közben felemelte az aktatáskát, aminek a csatjait nem zárta le, így a papírok kihullottak és a földre csúsztak, teljesen elkeveredve. - Szomorodna meg az a... - Elharapta a mondatot és ránézett a lányra, aki ott álldogált előtte és így közelebbről nézve meglepően alacsony volt. Hozzá képest törpének tűnt- a gondolatra egy vigyor kúszott az arcára, majd megrázta a fejét és elkezdte összeszedni a papírokat.

Karakterlap

Hishima Sana

Tiszteletbeli tag

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 12 000

Hozzászólások: 4

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Ilyen lila ^-^

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
CF74ED


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Morgó medve és a törpe
« Válasz #1 Dátum: 2016. Szept. 15, 16:07:42 »
Borzalmasan meleg nap virradt. Szeptember ide vagy oda, ősztől függetlenül a nyári meleget megszégyenítő napsütés ragyogta be Karakurát. Sehol egy aprócska felhőcsoport, még magányosak sem, tombolt a kánikula. A a fehér blúz felé vett kabátkát, amely az egyenruha részét jelképezte, levettem, és a blúzomon is kioldottam pár gombot, hogy valami levegő járjon át. Mindenki szenvedett, izzadtak, mintha sütőben lettek volna az emberek. Jómagam erre nem vagyok hajlamos, de éreztem, hogy kezd felforrni a vérem, és élve megsülök. Az órák többsége csigalassúsággal teltek, képtelen voltam figyelni bármire is, olyan forróság volt. Az osztály nagy reményeket fűzött az utolsó történelem óra elmaradásához, amíg információt nem kaptunk, hogy helyettesítve lesz.
- Nemááár! A franc akar benn maradni. - panaszkodtam a mellettem ülőnek, ahogy a tanárt vártuk, hogy végre megjelenjen, és végig kínozzon minket egy rakás hülyeséggel. Utáltam a 2. Világháború témát, egy kicsit sem kötött le az, hogy az egyébként idióta katonai diktátorok miként vezették a pusztulásba az országaikat. Úgy értesültünk ráadásul töri szakos tanárt kapunk, ami hab volt az amúgy nagyon elcseszett tortán. Ideges voltam, már nagyon nem akaródzott ez az óra. Mint egy darázsfészek, az egész osztály a sulit szidta, hogy legalább egy nyomorult légkondi lehetne minden teremben, ha már itt kell minket tartani. Síri csend lett, ahogy az ajtó nyílt. Egy magas, elegáns férfi lépett be, ráadásul meglepően fiatalnak tűnt. Azonnal szemet szúrt, hogy egy eyepatch takarja egyik szeme világát. Furcsa mód valahogy megragadt a tekintetem a férfin, miközben újra duruzsolás zajlott a háttérben. A mellettem ülő lány megbökdösött, mire közelebb hajtottam a fejem, de egy pillanatra sem vettem le a tekintetem Yoshigana-sanól. Furcsa mód nem zavart már, hogy meleg van.
- Miaz? - suttogtam. Elhadart egy gyors áradozást, hogy szerinte mennyire szexi a tanár, és megkérdezte, szerintem szingli-e, én pedig, mint aki nem ott járna fejben, csak egy-egy ühümmel reagáltam a mondandójára, igazából nem is igazán értettem mit beszél. Az óra további része sem telt másként, és biztosan szidtam volna magam, hogy milyen ember mellé ültem, de valahogy most teljesen el tudtam határolódni a szófosás tengerétől. Csendben jegyzeteltem, csupán akkor kaptam el a figyelmem a férfiról. Volt valami benne, ami miatt egyszerűen nézni akartam. Könnyeden magyarázott, semmi cifra szavak, mint Takeda-sannál. Az óra végeztével mindenki menekült, ki merre látott, hiszen a forróság nem hagyott alább. Magam is az ajtó felé vettem az irányt, de a férfi hangja megállított. Megrezzentem, aztán engedelmesen a szivacsért nyúltam, vízbe mártottam, majd jól kicsavartam, és a táblát “simogattam” a nedves tárggyal.
- Hishima Sana vagyok, tanárúr. - feleltem, majd egy utolsó mozdulattal befejeztem a rám kirótt feladatot, amikor az aktatáskája tartalma egy pillanat alatt a földre hullott. Rejtve ugyan, de halkan kuncogtam, ahogy lehajoltam a papírokért, hogy segítsek felszedegetni, majd átnyújtottam neki.
- Tessék.

Karakterlap

Cedric Yoshigana

Történelemtanár

Eltávozott karakterek

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club's owner

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
3 000 / 12 000

Hozzászólások: 4

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
People can possess hope, because our eyes are unable to see death.


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Morgó medve és a törpe
« Válasz #2 Dátum: 2016. Szept. 16, 00:16:33 »
Egyik után a másik lapért kaparászott, amikor feltűnt, hogy nincs miért nyúlkálni. Nézni, na azt van mit. Az elé táruló képtől szokott eleredni a tizenéves taknyok orra vére, de ő hősiesebb volt annál, hogy ilyen egyszerűen feladja a küzdelmet. Egy rövidebb, sunyi pillantás után felállt és az asztalra helyezte az aktatáskát, majd elkezdte szétválogatni a papírokat és szépen sorban bepakolta őket. Kissé nehézkesen ment, mert nem volt hozzászokva ahhoz, hogy a nappali munkája során ilyen látkép terül elé, de egy köhintés után túltette magát rajta és lecsapta a tetejét a hordozóeszköznek- ezúttal ügyelve arra is, hogy a csatok rendesen a helyükön legyenek és bezárják a táskát. Kicsit meg is rázogatta, hogy biztosra menjen, ezúttal nem fognak a bögyös ezüsthajú diák lábai elé hullani.
- Kössz.- Mosolyodott rá a barackszín bőrű lányra és egy ásítást elfojtva elindult az autója felé. Félúton meggondolta magát és a kávéautomata felé vánszorgott, magába döntött egy szerinte ízetlen vackot és megállapította, hogy semmi értelme sincs annak, hogy ezeket a masinériákat feltalálták. Az autóval rutinosan, gyorsan vezetett, hamar elért a bárhoz, ahol a kidobók már várták. Kezébe vette a vendégek neveivel ellátott listát és meggyújtott az épület előtt egy cigarettát. Eszerint legalább százhúsz névre szóló jegy fogyott el- az első öt oldal átlapozása után  annyiban hagyta a dolgot és eloltotta a csikket. Sem kedve, sem ereje nem volt ahhoz, hogy végignyálazza: úgysem fogja tudni, hogy kik azok- azért azt meghagyta, hogy kizárólagosan személyi felmutatásával léphetnek be a vendégek. Odabent rendelt egy adag csípős csirke szárnyat, majd elővette a begyűjtött dolgozatokat és hozzálátott a javításhoz. Ez elég időbe telt ahhoz, hogy mire végezzen az előkészületekkel, rég elkezdődjön a rendezvény. A DJk megfelelően tették a dolgukat, így ő maga is idejét látta annak, hogy magához vegyen egy dupla skotcht, sok jéggel. Lassan kortyolgatta az italt amíg egy kortytól kis híján meg nem akart fulladni: köhögve, prüszkülve fújta ki maga elé az italt és kissé elsápadva figyelte az emelvényről a pult felé nyomakodó nőt. Emlékeztetett az órán látott lányra, az öltözéke azonban azt sejtette, semmi köze egy középiskoláshoz. Előkotort a zsebéből egy bűzrudat és kifurakodott a nyílt utcára. Mennyivel könnyebb volt, míg Touma még élt és segített neki vezetni a helyet… Ép tekintetét a sötét betonra függesztette és meggyújtotta a nikotinbombát. Gondolatait csupán a fülledt helyiségből kifurakodó tömeg zavarta meg, amely között felismerte az egyik olyan homo sapienst, akivel a diák lébecolt az előbbiekben. Halk hörgést hallatva nyomta el a bagarettát és elhatározta, ezúttal nem lesz hajlandó beleavatkozni senki dolgába sem. Nem szeretetszolgálat, ha kiszökik otthonról és bulizik, igya is meg a levét. :x De mire visszajutott a helyére, elhatározta, hogy legalább ránéz. Akármerről is közelít, valamennyire csak felelős érte, ha már az ő munkahelyéül szolgáló iskolába jár… A meleg miatt levette magáról az inget és a mellette álldogáló biztonsági őr kezébe nyomta. Gyors léptekkel nyomakodott a lépcsőn lefelé és a tánctér közelében megállt, hogy szemrevételezze a tömeget, közben pedig kért még egy dupla italt, hogy addig se legyen üres a keze. Jóleső hümmögéssel kortyolt bele a jeges italba, amikor az ismerős lélekenergiájú quincy közeledését megérezte.
- Ilyenkor neked már aludnod kellene, nem gondolod? Még akkor is, ha hétvége van, a kislányoknak már ágyban a helyük.- Mordult fel, amint hallótávolságon belül ért Sana.

« Utoljára szerkesztve: 2016. Szept. 16, 00:32:13 írta Cedric Yoshigana »

Karakterlap

Hishima Sana

Tiszteletbeli tag

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 12 000

Hozzászólások: 4

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Ilyen lila ^-^

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
CF74ED


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Morgó medve és a törpe
« Válasz #3 Dátum: 2016. Szept. 16, 15:39:01 »
Egykedvűen mutatkoztam be a kérésére. Kérés...inkább valami gyorsan, fejben összevakart, érdektelen kérdésre. Össze is ráncoltam a szemöldököm, a fenének akarná tudni, ki vagyok. Egyszer bejött helyettesíteni, ennyi. Inkább elengedtem a dolgot, talán túl szigorú a megítélésem a tanári kar tagjaival szemben. Felkapkodtam neki a papírokat, majd távoztam.
- Viszlát, tanárúr.
Boldogan mentem hazafelé, hál istennek ezt nem egyedül kellett megtennem. Útközben megkaptam a szokásos noszogatást, mint bármelyik, másik pénteken. Ezúttal valami bárba szerettek volna elcsábítani barátnőim, hogy igyunk valamit, meg pasizzunk. Valahogy még kedvem is lett hozzá, habár a meleg, mint ősi ellenségem ott kísértett a kifogások listáján.
- Rendben, gyertek át 10 fele. - integettem a bejárati ajtóból, majd könnyed mozdulattal kinyitottam az ajtót. Elég volt a cipőkre néznem, melyek kilencven százaléka az én tulajdonomat képezte, s tudtam, hogy apa ma sincs itthon. Ritka számba ment, hogy egyáltalán hazajött, nem hogy hamarabb, mint én. Rég megtanultam már egyedül élni. Apa különben sem tud főzni, és amúgy a munkáján kívül semmire sincs ideje. Köztük rám sem. Nekem nem adatott meg az, hogy azt mondják; nem bulizhatok, öltözz melegebben, takaríts ki. Rendesen tanultam, és a házat is rendben tartottam, cserébe azt csináltam, amit akartam, mindenféle engedély kérés nélkül. Sok ismerősömtől kapom meg, mennyire jó lehet gyakorlatilag egyedül lakni...remélem ez a sok hülyeség visszahozza anyát, és akkor nem kell ezt a badarságot hallgatnom, és végre újra érezhetném, hogy valaki szeret. Biztos vagyok benne, hogy az apám szeret, de mindezt olyan rosszul adja át, hogy az már fáj. Otthonosan mozogva a konyhába libegtem, és az első hideg italt felhörpintettem, majd a szobámba surrantam, hogy bekapcsoljam a légkondit. Őrült sebességgel dobáltam le magamról a ruhát, hogy végre kicsi hideg érjen. Kiterültem az ágyon, és élveztem, hogy végre nem pusztulok meg a melegtől. Hogy az adott helyzet még jobb legyen, zenét is kapcsoltam, most amolyan lazább, komor hangulatú számok zongorán játszott verziója volt a soros. A délután többi részét könnyedén átaludtam, és csupán a csengetésre riadtam fel.
- Francba! - szitkozódtam, hiszen még azt sem tudtam mit veszek fel, a hajam biztos borzalmasan áll, szóval valamit varázsolnom kellett magammal. Kitapicskoltam a bejárati ajtóhoz, és beengedtem a lányokat, majd be is futottam a szobába keresbi valami ruhát.
- Hmmm...ez? - emeltem magamhoz a ruhadarabot. Majd a következőt, a következőt, és az azt követőt is. Végül egy fekete, rövid szoknyán és egy sárga egyvállas pólón állapodtunk meg, amihez kényelmes fekete lapossarkúba bújtam. Hál istennek a hajam sosem tartozott a problémás részlegbe, így könnyed fésű mozdulatok is elegek voltak az elvárt eredmény eléréséhez. Miután végeztem, forogtam párat a tükör előtt, hogy mégis mit sikerült alkotnom. Tetszett az összhatás, így jeleztem a lányoknak, hogy mehetünk. Igazából fogalmam sem volt arról, hogy hova, de legalább nem unatkoztam otthon, péntek este ugyanis nem sok tennivalója akad a magamfajta diáknak. Pislogtam, mikor személyit kértek, és maga a hely sem volt a stílusom. Vállat vontam a problémáimnak, majd végighallgattam, ahogy a kidobó kifejtette, mennyire kicentiztem, hogy beengedhessen, de mivel nem tudott belém kötni, így beengedett a többiekkel együtt. Mintha az a pár hónap valami semmiség lenne, de inkább nem rágódtam ezen. Mindenki ment a maga dolgára, én a pulthoz.
- Egy dupla whisky jéggel lesz. - mondtam a pultosnak, majd a kezébe nyomtam a pénzt. Elpunnyadva a bár előtti széken szopogattam az italom, amikor egy ismerős hang szólított meg. A helyetesítő tanár volt az. Sértett tekintettel néztem rá. Kiürítettem a poharam tartalmát, majd fagyos hangon válaszoltam.
- Nem vagyok dedós, tanárúr. Úgyhogy nem, nem gondolom. - pillantásommal pedig egyenesen keresztűl szúrtam.