Szerző Téma: Tachibana Yuuna  (Megtekintve 753 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Tachibana Yuuna

Ember

*

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 000 / 45 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Pink

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A question that sometimes drives me hazy: am I or are the others crazy?"

Post szín:
#FF4C74


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Tachibana Yuuna
« Dátum: 2016. Szept. 25, 22:51:09 »



Név: Tachibana Yuuna
Nem: Lány ^-^
Kaszt: Ember
Születési idő: 2000. 12. 03.
Kor: 15 év




A végletek embere, gyakran nem ismer középutat. Valakit vagy nagyon szeret, vagy ki nem állhatja, semleges zóna csak azok számára létezik, akiket nem ismer, vagyis egyáltalán nem tud bekategorizálni - kivételt képeznek azok az emberek, akik valamilyen módon a bátyjával érintkeznek, őket mind utálja. Alapvetően az első benyomás alapján dönt az emberekről és kategorizálja be őket a számára létező két csoportba. Csoportot váltani azonban nehéz, lévén utálja a változásokat. Szereti, ha a dolgok állandóak. Egyszerűen retteg attól a gondolattól, hogy valakit elveszít. Maga sem tudja miért,   de    görcsösen    ragaszkodik ahhoz, amije van. Mind ezt azért, mert sokszor érzi úgy, hogy egyszer csak eltűnhet körülötte lévő világ. Ezért is van az, hogy a bátyjához már-már mániákusan ragaszkodik, és mindenkit el szeretne ijeszteni a közeléből, ugyanis úgy érzi, hogy el akarják venni tőle. Azt pedig nem viselné el, mert ezzel gyakorlatilag mindenkit elveszítene, aki felnevelte. Ez - bár sosem vallaná be - visszatérő rémálma, vannak éjszakák, hogy zihálva kel fel egy ilyen álom után, és kell neki pár pillanat, míg helyre tudja rakni a valóságot. Ezen okon, pedig mindenre képes, hogy a bátyját maga mellett tartsa. A törvény keretein belül semmitől sem riad vissza, az érzelmi zsarolás sem lenne idegen tőle, ha nagyon eldurvulna a helyzet.
Szereti a kirívó, extrém dolgokat, egyszerűen nem bírja az uniformizálás és az egyhangú dolgokat, mindent igyekszik feldobni valamivel, ez öltözködésében is látszik - ami az iskolai egyenruhát sem kíméli, aminek köszönhetően gyakori vendég az igazgatói irodában. Szégyenérzet nem sok van benne, szinte semmi. A tisztelet szót, mint olyat ismeri, de nem mindig alkalmazza, csak akkor, ha muszáj. A felnőttekkel, tanárokkal tisztelettudó - kivéve, ha az rá akar hajtani a bátyjára -, a nála idősebb iskolatársaival nem mindig. Leginkább nem. A szája rettentően nagy, szeret beszélni, még akkor is, ha nem sok értelme van annak, amit mondd. Gyakran szóhoz sem hagyja jutni beszélgető partnerét.
Az agya nem rossz, de a tanulást nem viszi túlzásba, csak pont annyit tanul, amennyit a közepesen jó eredményeinek eléréséhez muszáj.


Középmagas, 155 cm-el rendelkezik, de korából adódóan még nőni fog. Legalábbis ő szentül hiszi, hiszen a bátyja, és ha jól emlékszik, akkor a szülei is magasok voltak, tehát neki is annak kell lennie. Nőies idomokkal már rendelkezik, ám nem olyan feltűnő. Bőre fehér és makulátlan. Szerencsére nem verte meg a pubertás pattanások és mitesszerek tömkelegével, ez azonban nem jelenti azt, hogy egyszer-egyszer nem bukkannak elő az arcán. Haja sötétbarna, egyes megvilágításokban már-már feketének is tűnhet. Többnyire  két  copfba  fogja,  ám  az sem ritka, ha fonja, kiengedi, avagy csak egy copfot csinál. Nem szeret a hajával babrálni, de azt sem szereti, ha ápolatlannak tűnik. Szeme piros, aminek hatására gyakran azt hiszik, hogy színvaj, de ez nincs így, mindössze csak színtévesztő, mely a mindennapi életben nem korlátozza. Testalkata vékony, de izmos, köszönhető ez annak a 10 évnek, mely alatt versenyszerűen műkorcsolyázott, aktívan versenyez napjainkban is.
Ruházata, mint korábban írtam gyakran kihívó és kirívó is. Kedvencei mégis azok a pulóverek, melyeknek fülei vannak (nyúl, cica és ördögszarv), ezeket szinte mindennap hordja, ha mást nem, a jégpályán.



Mégis  hogy  képzeli,  hogy csakúgy leáll beszélgetni az én bátyámmal? Nem rémlik, hogy ismerném és engedélyt adtam volna neki :x. De akkor kezdjünk is neki, hosszú még az irodalom óra.

Tisztelt nő/férfi/transzvesztita/állat/bármi!

Ez így kezdésnek azt hiszem, jó lesz. Bár… az állatokat, szeretem. Főleg a kutyusokat. Mindig mondani szeretném Nii-channak, hogy vegyünk egyet, de mire hazaérek, kimegy a fejemből. Remélem, ma ott marad és akkor, ha edzés után értem jön, felvetem neki az ötletet. Bízom benne, hogy igent mond. Majd a legvégső érvem az lesz, hogy ha szeretné, akkor kereshet ő nevet a kiskutyának. Bár lehet ez annyira nem jó ötlet, a végén még valami játékról, vagy abban szereplő karakterről nevezi el. Bár ehhez az unokabátyánk engedélye is kéne, de ez sem megoldhatatlan. No, vissza a levélhez. Kezd túl feltűnő lenni, hogy nem „jegyzetelek” semmit.

Nem tudom a nevedet, de te szerintem már hallottad az enyémet. El mondom neked, életed egyik, ha nem a legrosszabb döntése volt, hogy a bátyámmal kezdtél ki! Azt kell mondjam, jobb, ha már most feladod ezt a kapcsolatot, mert vesztettél. Egy olyan versenyben, amiről eddig azt sem tudtad, hogy létezik. Pedig nagyon is valós! És én fogok nyerni.

Bevezetésnek nem rossz. Ismertetem a delikvenssel, a problémát és felkészítem arra, ami a tárgyalásban fog következni. Feltéve, ha ezek után nem adja fel egyből a dolgot. Én biztosan ezt tenném. Szerintem rettentően meggyőző vagyok!

Most biztosan azt hiszed, hogy csak viccelek, pedig nem. Ez komoly, véresen komoly :x. A bátyám csak engem szeret, te maximum valami szórakozás lennél neki…

Eh… nem jut eszembe a szó, ami múltkor hallottam a buszon, mikor a nő veszekedett a férjével, aki azt hiszem, hogy megcsalta. Bár nem pontosan értettem a lényeget, hiszen csak a vita közepén kapcsolódtam be >w<. De áhh, mi is volt az? Megvan! Ennek örömére a tollammal csapok egyet a padra, mire a Sensei megint rám néz. Ez nem lesz így jó, nem szabad feltűnést keltenem! Összehúzom magam, nem lenne jó, ha elvenné a lapot. Szóval.

… szórakozás, egy melegítő az ágyába. (Bár nem értem, hogy az minek, hiszen annak árulnak ilyen palackokat, van belőle aranyos állatos is, de ez biztosan amolyan felnőtt dolog, te biztosan vágod mire gondolok! És természetesen én is vágom˘o˘.) Meg amúgy is, én nagyon sokszor alszom vele az ágyában, meg néha az enyémben is és néha a kanapén (itt mondjuk elég kényelmetlen), szóval azt hiszem, előnyben vagyok, úgy 15 évnyi előnyben (lassan 16). Illetve, tudom, hogy abban vagyok. De ez még nem minden, ha azt hiszed, hogy szép szavakkal és könnyes szemekkel meg tudod hatni, akkor is tévedsz. Ebben is lekörözlek.
Már úgy érzed, hogy menekülni szeretnél igaz?


Ezt az utolsó mondatot egy krimiben hallottam. Szerintem nincsen benne semmi hű, de pláne, azonban a nő, akitől megkérdezte a gyilkos nagyban bólogatott, szóval gondolom ez is valami felnőtt dolog lehet. Amúgy komolyan, milyen furcsák már! Ha mind ilyen, akkor én sosem akarok felnőni, nekem tökéletes így, gyerekként. De persze, ha Satoru kérdezi, nem vagyok gyerek ˘wˇ.

Ha mégsem, amit kétlek, akkor azt kell mondjam, hogy sajnállak. Mert ez háború, és háborúban mindent szabad. Én pedig nem félek semmitől. Hadd ismételjem meg SEMMITŐL (persze, csak a törvény keretein belül), tehát kösd fel a szoknyád, mert harcolni fogok. A legkönnyesebb szemekkel, és a leghihetőbb hazugságokkal. És őszintén? Szerinted kinek hinne, neked, akit éppen összeszedett, vagy az egyetlen és kedves kishúgának? A választ szerintem te is tudod. De ez csak a kezdet lesz. Ha maradsz, kitalálok még ennél durvábbat is. Még nem tudom mit, de biztosan sikerülni és fájni fog :x.

Ez így azt hiszem jó. Talán jobban ki kéne fejtenem, hogy még miket tervezek, de nincs ötletem. Lehet a pályán kéne megkérdeznem egy-két lányt, viszont nem kedvelem mindegyiküket. Nagyképűek és nagyon fennhordják az orrukat. Szóval nem tudom. Lehet, egy osztálytársat kéne kifaggatnom. Biztosan vannak közöttük olyan, akinek van terve ilyesféle esetekre. Ha ez így van, akkor majd kiegészítem a levelet és tökéletes lesz *____*. Most pedig jön a befejezés, ütősnek kell lennie. Felpillantok az órára, a mutatók szerint még van hátra tíz perc. Ez nekem pont elég lesz ^-^.

Remélem megértetted, hogy mire szeretnék kilyukadni. Szerintem elég egyértelmű voltam. Én és Nii-chan együtt vagyunk, már hosszú, hosszú ideje. Mióta a szüleink meghaltak és nem túl kedves idegen, akit meg kell szólítanom, nem te leszel az, aki elválaszt minket, szóval… Kopj le!

Üdv Írta:
Tachibana Yuuna


Tökéletes :3! Így biztosan megérti, hogy semmi keresnivalója a bátyám körül, még ránéznie sem szabad! Mondjuk az rosszul esik, hogy Nii-chan még csak nem is mesélt róla, azt hittem szeret T_______T. De ez után fog, mert nem lesz ott neki ez a perszóna. Még szerencse, hogy az egyik osztálytársam meglátta és beszámolt nekem a történtekről, sőt képet is csinált. Én pedig abban az időben vártam őt haza :/. Lehet, nyomkövetőt vagy poloskát kéne szereznem és rá applikálnom, ahogy a filmekben. De mi az vagy? Mind a kettőre szükség van. Az egyikkel lehet tudni a pontos helyet, a másikkal meg hallom, hogy kivel és mit beszél. Tökéletes *w*. Majd rákeresek Alin, vagy Ebayen, azokon mindent meg lehet kapni.
Kicsengetnek!
Remek, lehet menni és elsimítani ezt az ügyet. Nem is várok sokat, csak pont annyit, hogy ne a tanár orra előtt ralizzak ki a teremből. Tudom, hogy nem szabad futni a folyosón, de reménykedem, hogy kivételesen egy tanár sem szól rám. Vagy három táska van nálam. Legyen szívük :sad:. De úgy fest nincs, mert valaki kegyetlenül megragadja a kapucnimat, ezzel megállásra kényszerítve. Muhh. Durcásan fordulok hátra, felkészülve arra, hogy valamelyik vén csonttal kell majd veszekednem, de helyette Nii-channal találom magam szemben.
- Nii-chan *w*! Mi a probléma ^-^? - nézek rá angyali mosollyal, mintha nem tudnám, hogy miért is fogja a kapucnimat.
- Nem futkározunk a folyosón, Yuuna~chan :/ - mondja mindenféle köszönés nélkül. Ilyenkor olyan tanár bácsis >_<. De így is nagyon szeretem, hiszen ő Nii-chan *w*.
- De sietnem kell edzésre, mert ma nem te viszel, és nem lenne jó, ha elkésnék >w<. - Bár, mivel a város másik végén van még dolgom, így szinte biztos, hogy elfogok, de ezt neki nem feltétlen kell tudnia. Elég arról értesülnie, amit amúgy is tud, vagyis hogy van egy kis elintéznivalóm ^^.
- De ne fuss :/. Ha elesel, ki fog főzni Nii~channak? :roll:
- Én *^* - húzom ki magam, hiszen ez egyértelmű kérdés, rajtam kívül senki sem főzhet neki :x -, amúgy is, a jégen sokkal nagyobb a sérülés veszélye - világosítom fel, no meg maga is emlékezhet, hogy pár évvel ezelőtt egyszer véletlen nekiugrottam a falnak és eltörtem a kezem :/. Fájt, de Nii-chan vigyázott rám, vett nekem sütit és megpróbált főzni. A mikrós kaják jól sikerültek neki, finomak voltak. És Ő csinálta NEKEM *o*.
- De ott nem tilos futni :|.Tartsd be a szabályokat.
- Most meg akarsz büntetni >w<? - Ugye nem szeretne :sad:? Otthon se szokott, nem lenne túl szép, ha itt, a sok körülvevő lány előtt tenné ezt. A végén még azt hinnék, hogy van esélyük a bátyámnál, mert nincs :x. Lehet, le kéne fénymásoltatnom a levelet és az iskola összes lányának és tanárnőjének odaadni, hogy mindenki tudja: mi a stájsz.
- Csak, ha ezután is futni fogsz.
- Akkor majd holnap megbüntetsz, oké *>*”? - mert futni fogok, ugyanis most vele beszélgetek, ahelyett, hogy mennék. De ő Nii-chan, ha beszélgetni szeretne velem, akkor természetesen bármikor ráérek :3. - Ohh! Ha már beszélünk, akkor adsz egy kis pénzt? Nem vagyok benne biztos, hogy van nálam elég - sőt, biztos, hogy nincs, szóval remélem ad és nem kell gyalogolnom. Mázlim van! Nála van a tárcája, kapok is 5000 yent, ez elég, sőt, több is a kelleténél.
- Hazafelé vásárolj be - magyarázza meg, a kelleténél több pénzt, de nem értem. Buksikavar.
- Nem úgy volt, hogy te jössz értem :sad:? - megígérte, én szeretnék az edzés után Satoruval motorozni. Nem mintha reggel nem úgy jöttünk volna, de az már naaaaaagyon, naaaaaagyon régen volt. Túl régen, kicsit több, mint hat órája. Az a napnak az egy harmad… vagyis öm… szóval egy valahányad része.
- Nem edzés után akarsz valahová menni?
- Nem - igazítom meg az egyik táskámat a sokból. - Előtte :o - azt hiszem, hogy tegnap este is ezt mondtam neki, mielőtt elaludtam. De nem vagyok benne egészen biztos, elég fáradt voltam.
- Oh, akkor persze, érted megyek ^-^. Jó utat! - ad egy buksisimit *w*, mire csak intek egyet, majd futok is tovább. Azt hiszem hallom, ahogy a nevemet mondja, de nem vagyok benne biztos. Mindegy, este majd bevásárolunk a kedvenc ételéhez és megfőzöm neki kiengesztelésül. Már úgy is fejből tudom az egészet, hullafáradtan is meg fogom tudni főzni.
Szerencsére megkaptam a kávézó címét, ahonnan látta őket. Nem esküdött volna meg rá, de azt mondta, hogy szerinte a lány ott dolgozik. Hát, egy próbát és két buszjegyet megér. Kicsit rossz érzés, hogy Satoru nem tudja, mit csinálok, de nem baj, az után minden jó lesz :3. Szóval van mentségem, azt hiszem.
Elég könnyen megtalálom a kávézót, hála egy megkérdezett személynek, aki útbaigazít. Ahogy megállok előtte nem vagyok benne biztos, hogy én ezt most szeretném, főleg ennyi cuccal, de ha már eljöttem idáig, akkor megcsinálom :x!
Ahogy belépek, gondosan megnézem az összes lányt, aki jelen van. Szerencsére képem is van az esetről, így az alapján be tudom azonosítani őt. Oké, nyugalom. Előkotrom a levelet, ami kicsit meggyűrődött, de még a lényeg olvasható.
- Jó napot - kocogtatom meg a vállát, miközben éppen elhagyja az egyik asztalt. - Ezt magának hoztam, olvassa el. Remélem, elég érthetően fogalmazok benne - nézek rá szúrós szemekkel. Ahogy hátra fordul azt hiszem nem rám számít, legalábbis az ezer wattos mosoly nem erről árulkodik. Biztosan azt hiszi, hogy a bátyám vagyok, hát nem :x!
- Nekem? Biztos jó helyen jársz? ... Vagyis, hozhatok valamit? - Azt hiszem, nem tudja, ki vagyok, elég tanácstalannak látszik. De nem olvassa a levelet. Miért nem >w<? Nem válaszolok neki egyből, várom, hogy olvassa, de nem tesz semmit. Ahogy az órára nézek el is kapom onnan a tekintetem. Most kellene az edzésnek kezdődnie. A csarnokban kéne lenne :S.
- Öm…elolvasnád?…Mondjuk most ^-^?  - Nem lenne rossz, mert nem érek rá.
- Ne haragudj, de most biztos nem, majd a szünetemben. De ne aggódj, el fogom olvasni ^^ - mondja, majd el is indul a pult felé. Le akar rázni? Igen, teljesen biztos, hogy ez a célja, de nem lesz ez olyan egyszerű.
- Most kell elolvasnod  >_____<. Sietek, ha nem látnád :| - utalok a nálam lévő táska halomra, majd a pult felé nézek. - Ha veszek valamit, akkor elolvasod, most? - nem örülök, hogy erre kell pénzt költenem, de úgy is enni akartam valamit. Bár nem ilyet. Mindegy, a célok áldozatokat követelnek. De még ez sem hatja meg
- Látom, de én viszont itt dolgozom. - Rá nem jöttem volna :|. - Csúcsforgalom van, szóval a szünetemig biztos nem lesz időm elolvasni, ne haragudj. - Ezt nem hiszem el >w<. Ha tehetném, akkor itt várnék egészen addig, míg be nem zár a bolt, de nincs időm. Edzésre kell mennem.
- Oké, most elmegyek, de holnap visszajövök :x! - Nem tudom, hogy ezt most minek szánom, de az biztos, hogy jönni fogok, mert ez el kell rendezni és én el is fogom, különben ne legyen a nevem Tachibana Yuuna! Most viszont mennem kell, mert már nagyon késésben vagyok T_T.



Satoru *_*
Nii-san *o*
A bátyja *w*
műkorcsolya
állatfüles felsők
aranyos dolgok
nők a bátyja körül
férfiak a bátyja körül
bárki a bátyja körül
veszíteni
egyenruha


(click to show/hide)


« Utoljára szerkesztve: 2019. Febr. 22, 23:56:56 írta Neliel Tu Oderschvank »

Karakterlap

Ukitake Juushirou

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 212

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 1 899 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tachibana Yuuna
« Válasz #1 Dátum: 2016. Szept. 25, 23:39:38 »
Üdvözlet, Tachibana kisasszony! :hippy:

Remélem, az a levél nem kerül illetéktelen kezekbe - és főként azt, hogy valóban jó helyre postáztad. Kellemetlen lenne, ha csak egy havert riasztgatnál, miközben a bátyád a valódi barátnőjével enyeleg... Lényeg a lényeg, kivetnivalót nem találtam, így előtörténetedet ELFOGADOM!

Szint: 1.
Lélekenergia: 3000 LP
Kezdőtőke: 4000 ryou

Emberként 12 pontot oszthatsz szét a képzettségeid között (részleteket ITT találhatsz), melyek a következők:
- Fegyveres harc
- Pusztakezes harc
- Reiatsu kezelés
- Helyváltoztató képesség
- Különleges képesség

Amint kitöltötted a profilod és bejelentetted a pontelosztásod, hozzákezdhetsz a játékhoz. Sok sikert a bátyó-őrzéshez! :3