Szerző Téma: Egy holdfényes éjszaka szikrázó szépségei  (Megtekintve 505 alkalommal)

Description: Chiyuki vs Sana

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Kasumiouji Mujika

Kasumiouji-ház feje

Hadnagy

Shinigami

6. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 69

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 1 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Ilyen kékes árnyalatú

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003D66#88001B


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Egy holdfényes éjszaka szikrázó szépségei
« Dátum: 2016. Szept. 29, 18:32:51 »
Chiyuki igen lelkesen rendezgeti hajfürtjeit a tükör előtt. Nemrég kapott egy pokollepkét és azóta ilyen vidám. Bár aggódásnak semmi jele a szívemben, de mégis megkérdem tőle mire ez a vidám mosoly az arcán.
- Ez lesz az első, alkalom, hogy Karakurában kell járőröznöm. – feleli egy mosollyal az arcán.
~ Karakura? Áh, a város, ahol nemrég egy küldetésen voltunk? ~ kérdezek vissza mire a lány bólint egyet, még mindig széles mosollyal. ~ Hm... Karakura... ~ számomra azonban kétségeket ébreszt eme város neve, főleg a múltkoriak után. Az a város nem épp a nyugodtságról híres, a hatalmas lélekenergia koncentráció miatt sok lény megfordul ott, és nem mindegyik veszélytelen. Ahogy azt legutóbb is megtapasztalhattuk.
- Mi a baj? – a lány aggódva kanyarítja el a tekintetét, mintha rám pillantana.
~ S-Semmi baj, ne aggódj. Csak elgondolkodtam valamin. ~ gyorsan megpróbálom az aggódásom elrejteni a lány előtt miközben a kezeimmel hadonászok. ~ De azért légy nagyon, óvatos, rendben? ~persze én is ott leszek mellette, így talán ez kicsit furcsán hangzik.
- Um! – bólint rá ismét, majd még egy utolsó simítást végez az öltözékén és a derekára csatolva engem is elindul a kijelölt Sekaimon-ja irányába. Léptei gyorsak és izgatottak, olyannyira hogy egyszer majdnem el is botlik a saját lábában, egy másik alkalommal pedig majdnem beleütközik egy a másik utcából kikanyarodó shinigami társába.
~ Látod, erről beszéltem. Jól van az ha izgatott vagy de légy körültekintőbb. ~ dorgálom meg kissé a lány míg arra várunk, hogy a kijelölt csuklyás alakok kinyissák a kaput számunkra. Chiyuki közben rendesen kifújja magát, hisz az út kissé hosszú volt idáig, az előbbiekről nem is beszélve, amik miatt kissé megzavarták az egyenletes légzésben, amit már oly szépen begyakorolt annak érdekében, hogy ne fulladjon ki egy kis futás után.
A kapu túloldalán, hűvös levegő és sötét égbolt bár minket. Szerencsére Chiyuki szeme az iménti, Dangai-on való áthaladásban megszokta a sötétet, így legalább ezzel nem lesz baj.
- Mahh, Tsuki kirei~* – a lány tekintete az eget fürkészi, annak is azon fényes pontját ahol a hold foglal helyet, gyönyörű ezüstszínbe burkolva.
~ Hamarosan telihold... ~ és valóban a hold már majdnem teljes, de már most beragyogja az egész várost a fényével.
- Yoshi~ Ikimashou~!* – Chiyuki a házak tetején szökdelve indul el. Feladataként ma estére a város csendesebbik részét kapta meg, a kertvárost. A csupa kertes házak mindegyikén meg-meg állva pillant körbe kezében a lélekmobiljával. Szerencsére semmilyen hollow jelzés nem érkezik, így idejének nagy részét a kertek elrendezését csodálja, vagy épp a még ébren lévő házak ablakán tekintget be, ha nem takarja azt függöny.
~ Látom, jól szórakozol, de kérek légy udvarias. Nem illik, másokat kémlelni.
- Tudom, tudom, de nem tudok ellene tenni. A benti lámpák kiszűrődő fénye egyszerűen odavonzza a tekintetem. – jegyzi meg boldogsággal a hangjában, néha még kuncog is ha valami számára szórakoztatót lát, majd tovább szökell a következő házhoz.
Végül, egy lámpást tartó oszlopon, vagyis egy utcai lámpa póznáján áll meg, tekintete pedig egy fiatal emberlány szobájának ablakán állapodik meg. A bent tartózkodó fiatal hölgyike jól láthatóan valamit ír, ám az már nem látja mi az, még annak ellenére is, hogy nagyon próbálkozik.

*Gyönyörű a hold
*Oké~ Indulnunk~!
« Utoljára szerkesztve: 2018. Márc. 31, 20:35:25 írta Abarai Renji »

Karakterlap

Hishima Sana

Tiszteletbeli tag

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 12 000

Hozzászólások: 4

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Ilyen lila ^-^

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
CF74ED


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Egy holdfényes éjszaka szikrázó szépségei
« Válasz #1 Dátum: 2016. Okt. 01, 09:49:14 »
Ma sokkal szolidabb idő köszöntött Karakura városára, borongós, fakó ruhába öltözött a város. Szombat van, így kedvemet nem könnyen szegi a látkép, a kitárt ablakokon árad befelé a friss levegő. Kicsit ugyan hűvösebb, mint gondolom, így takaróba bújva batyogok le a földszintre, be a konyhába, és forralok vizet. Teát készítek. Jó forró, fekete teát, hogy végre rendesen kiköltözzön belőlem az álom. A takaróm alatt szorongatom a forró bögrét, ügyelve, hogy a lépcsőn felfelé menet ki ne löttyenjen az ital. Leülök az íróasztalomhoz, és fázósan összehúzva magam, a teába kortyolok. Mennyei íze van, libabőrös vagyok, ahogy a tűzkígyó végigsiklik a testemen, felmelegítve azt. Előttem a laptopomon egy régebbi irományom van megnyitva, melybe beleolvasok, de valahogy még nem vagyok ráhangolódva a dologra, így csak törölgetem kifele a nem oda illő szavakat és kifejezéseket, megjelölöm a helyeiket, hogy később tudjam folytatni, aztán kipillantok az ablakon. Már javában a lámpák fényében ragyog a város az éjjeli sötétből kiszabadulván. Az emberek nyüzsögnek az utcákon, bazárosok csoportja próbál vevőket találni a portékáikra. Kellemes látványt nyújt az éjjel, ahogy a teám felszálló gőze is. Megbabonázva figyelem az ital fölötti gőzt, amely oly békésen fordozódik felfelé. Tekintetemmel követem az útját, így akad meg a szemem egy kukkolón. A közeli lámpa póznán áll, bámulatos kecsességgel. Mintha ez olyan természetes dolog lenne. Öltözéke és oldalán lógó katanája gyorsan elárulja, hogy shinigami, így már nem is olyan nagy mutatvány az egész. Nagyot sóhajtok, majd belekortyolok a teába. Szemem egy pillanatra sem veszem le a lányról. Egész fiatalka ő is, és kinézetére sem lehet sok panasza. Hollófekete haja akár meg is engedné, hogy az éjszakába olvadjon, de fehér bőre elárulja, ráadásul az alatta világító oszlop miatt képtelen vagyok nem észrevenni, hogy nem sok lehet korban köztünk. Bár a shinigamiknál ez annyira kacifántos, hogy simán el tudom képzelni azt is, hogy 300 évvel idősebb nálam. Mindenesetre a teámat nem hagyom félbe, nyugodtan iszom meg, majd kibújok a takaró alól, és kilépek a tetőre. Kényelmesen elhelyezkedem az ablakba, ülök a párkányon, úgy szólok az idegenhez.
- Mi szél hozott erre, shinigami? - hangomban megvetést vélhet felfedezni. Nem vagyok oda a halálistenekért. Békeszerető személy vagyok, ezek a fekete pizsamaszamurájok azonban folyton folyvást magukkal hozzák a harcot, a halált és még idegesítőek is. A hollowok legalább buták, és gyengébbek. Így hát összeszűkült szemekkel méregetem a lányt, miközben kész vagyok bármelyik pillanatban megidézni az íjamat, és egy hirenkyaku segítségével azonnal megfelelő távolságba kerülni. Azonban ahogy méregetem a lányt, nem tűnik annyira gyilkos természetnek...de nem lankad a figyelmem.

Karakterlap

Kasumiouji Mujika

Kasumiouji-ház feje

Hadnagy

Shinigami

6. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 69

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 1 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Ilyen kékes árnyalatú

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003D66#88001B


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Egy holdfényes éjszaka szikrázó szépségei
« Válasz #2 Dátum: 2016. Nov. 01, 16:36:33 »
Chiyuki tovább folytatja szemtelen tevékenységét. Hiába figyelmeztetem, hogy mások kémlelése rossz szokás, izgalma miatt nem igen hatnak rá a szavak. Egy alkalommal azonban egy igen furcsa szerzetbe botlik. A lámpaoszlopon állba egy ablakon bepillantva egy leányzó mozdulatait vizslatja. A lány egy furcsa szerkezet előtt ülve ütögeti annak alsó részét, ujjainak hegyével.
- Vajon mit csinálhat? – döntötte oldalra fejét kérdően, ám mikor a lány feléje pillant egy pillanatra megijed.
- Jajj, csak nem észrevett? – kissé izgatottan figyeli az eseményeket és várja mit lép a lány miután megpillantotta. Vagy netán odébb kéne állnia? Sajnos erre vonatkozó parancsot még egyszer sem kapott feletteseitől. Nem mintha titkos feladatot látna el, de mégsem keverhet bele egy ártatlan embert.
~ Emiatt nem kell aggódnod, egy átlagos ember nem láthat té... Hm... ~ Kezdek bele nyugtatólag a mondandómba ám mikor a lány kiül az ablakba egy furcsa kisugárzást vélek felfedezni az irányából, talán mégsem olyan ártatlan ember, mint ahogy azt először gondoltam.
~ Talán tényleg jobb lenne tovább állni, Chiyuki... ~ ám már késő. A lány megszólal és hűvös szavait Chiyuki felé intézi.
- Eto, eto... áháháhááá... – Chiyuki igen csak meglepődik a lány szavait hallva és abban a pillanatban meg is inog. Egyensúlya egy pillanatra szertefoszlik és kacsóival kalimpálva próbál fent maradni a pózna tetején. Nagy nehezen sikerül visszanyernie az uralmat és a gravitációt legyőzve marad meg a fényt tartó oszlop tetején. Arca azonban elvörösödik, zavarában még a lányra sem mer pillantani.
- Szóval... é-én csak... Vagyis! Örvendek a találkozásnak, Chiyuki vagyok! – a lány hevesen meghajol teljesen megfeledkezve arról hol is áll éppen így, abban a pillanatban padlót azaz aszfaltot fog szegényke.
~ Chiyuki! Minden rendben? Nem esett bajod? ~ a meggondolatlan leányzó végül pár horzsolással megússza, ám ismét vöröslő arccal pillant a lány irányába.
- Minden rendben, csak egy kis horzsolás...*szipp, szipp*
Feleli annak ellenére, hogy szeme sarkában egy-egy könnycsepp csillan fel az esti lámpa fényében.
- Nem szép dolog ennyire meglepni valakit... – fogja rá saját ügyetlenségét az ablakban ücsörgő lányra, holott az csak megszólította.