Szerző Téma: Soul Society .:. Tengerpart .:.  (Megtekintve 2361 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Ayasegawa Yumichika

Wiki King

Eltávozott karakterek

Globális Moderátor

Hozzászólások: 47

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 0 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Soul Society .:. Tengerpart .:.
« Dátum: 2014. Júl. 04, 11:39:42 »
Japán legszebb kikötői és lagúnái találhatók itt. A shinigamik szabadidejükben szívesen lejönnek ide, hogy fürödjenek egy jót a nagy nyári hőségben, vagy  partikat rendezzenek, és egy jót szórakozzanak.

Karakterlap

Dansouko Tsukito

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 250 / 30 000

Hozzászólások: 26

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 13 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#AAF0D1


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Soul Society .:. Tengerpart .:.
« Válasz #1 Dátum: 2015. Máj. 06, 15:44:41 »
A főnemes kisasszony és a könyvmoly

A tavaszi kora nyári melegben, egy fa árnyékából tekintett fel a kék égboltra. Normál esetben eszébe sem jutott volna a szabadban olvasni. Nemhogy a város tengerpartján. Nem érezte kényelmesnek, még ha a parttól távolabb tartózkodott is, egy kisebb füves területen, kellemesen hűs árnyékban. Nem igazán tudta felidézni, hogy és miért kötött ki éppen itt. Valószínűleg egyik, a könyvtárat ritkán látogató osztagtársnője miatt, aki a sápadt jelzővel illette, és minden áron a negyedik osztaghoz akarta küldeni. Holott pedig nem volt neki kutya baja sem, csak ritkán töltött időt a szabad téren, mivelhogy a kidoukat tartalmazó tekercsek a könyvtárban voltak, és ő volt a könyvtáros. Ott érezte magát igazán otthon, már ismerte a könyvtár minden zugát, hogy mit hol talál. És egyszerűbb volt ott tanulni és jelentéseket írni, mint máshol. Azonban a kedves kishölgy, kinek neve nem jutott eszébe, addig-addig unszolta, míg sebtében megírta a jelentéseit, leadta őket a hadnagynak és elkéretőzött egy egyszerűbb, bármely más shinigami által is hozzáférhető tekerccsel egy délutánra. Természetesen ilyen ostoba indoklás mellett eszébe sem jutott volna egy komolyabb olvasmányt elhozni, főleg hogy egyes alapvető gyakorlatok is kihívást tudtak neki jelenteni. Tény és való, hogy nem a tehetsége, hanem a szorgalma miatt sikerült bekerülnie a Kidoushuuba, de feltett szándéka volt ott is maradni, ha már nagy nehezen összehozta.
Minden esetre az időjárás nem kedvezett különösebben a tanulásnak. Az idő rendkívül fülledt volt, a páratartalom pedig a tenger mellett, nos, várható. Az időnként a víz felől érkező szellő volt az egyedüli enyhítő körülmény. Így belegondolva, nem hitte, hogy a könyvtárban sokkal kellemesebb idő lenne. Talán még nyomasztóbb is lehetett volna, noha ennek ellenére szívesebben lett volna ott. Csak nem akart újabb több órás, értelmetlen szóváltást a túlzottan is aggodalmas lánnyal. Bőven sok volt az is, amit a nap korábbi szakaszaiban elviselt, mielőtt kimenekült volna ide... Csak azt nem tudta, végső soron minek, mikor az osztag kerti része is elégséges lehetett volna... Sóhajtott, elvégre már mindegy volt, és esze ágában sem volt csak azért felállni és visszamenni, mert túlzottan sokat gyalogolt. Úgy döntött, itt marad egy kicsit és kiélvezi a tengerpart nyújtotta nyugalmat. Mintha egyébként a napjai akkora hangzavarban teltek volna...
Ekkor figyelt fel a látóterének perifériáján sétálgató, vörös hajzuhataggal megáldott fiatal nőre. Kellőképpen távol volt tőle ahhoz, hogy ne legyen értelme megszólítania, vagy esetleges köszönése se feltétlenül legyen hallható. Azt mindenesetre megjegyezte magának róla már azonnal, hogy fene jól bírhatja a meleget, ha ebben az időben ilyen könnyed léptekkel tud közlekedni. Ettől függetlenül nem fordított volna rá különösebb figyelmet, ha az egyik enyhülést hozó szellő nem kapott volna ki valami zöldes színűt a lány kezéből, és sodorta volna egyenesen felé. Egészen addig követte a kis valami mozgását a levegőben, míg oda nem ért a közelébe. Akkor kinyújtotta a kezét a levélkéért és ujjai között tartva emelte arca elé, hogy jobban szemügyre vehesse. Nem tűnt számára különösebben érdekesnek, azonban amikor felnézett, a levélkéhez tartozó ifjú hölgyet is meglátta, váratlan közelségben.
– Ne haragudj, azt hiszem, ezt illene visszaadnom – nyújtotta fel a lány felé a levegőből foglyul ejtett floraelemet. Egy kedvesnek szánt mosolyszerűséget is megengedett magának, hogy jelezze, nem akarta megtartani a hajtásocskát. Egyszerűen csak a szél úgy döntött, éppen errefelé hurcolja, hogy a másik félnek kergetnie kelljen. De tényleg kergette, vagy csak lassan követte? Ezt ő nem tudta volna megmondani, az idő mindenképpen meleg volt, akár futni kellett benne, akár nem. Ő biztosan nem futott volna. – Egyébként miféle növény ez? – még nem látott ilyesmit, és ha már ért annyit, hogy valaki utána jöjjön, tudni szerette volna, mi az és mire jó. De leginkább azt, hogy micsoda. Elvégre holtáig tanul az ember és a shinigami. Noha a mágia azért még mindig közelebb állt a szívéhez, mint a botanika. A válaszra várva azonban eszébe jutott, hogy megfeledkezett az alapvető udvariasságról, tehát, hogy azért illett volna már megmondania a nevét. De ő sem kérdezte a lányét, így ez nem is tűnt annyira egetrengetően fontosnak. Legalábbis számára.

Karakterlap

Mizushima Seiun

Kapitány

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai taichou

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
39 800 / 50 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Kivel áll kapcsolatban?:
• Kuchiki Kai

Mottó:
The way to have power is to take it.

Post szín:
#C37EE6 és #800080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Soul Society .:. Tengerpart .:.
« Válasz #2 Dátum: 2015. Máj. 09, 13:38:57 »
- A főnemes kisasszony és a könyvmoly -




Lágy hullámokban omlott kissé megesett tartású vállára hosszú, vörös haja. Újra és újra végighúzta rajta a fésűt, miközben az ódon, diófából készült íróasztal mögött ülve olvasta a pergamenre vésett listát. Azon tűnődött, a tengerpart mely részéről kellene beszereznie a levendulát ahhoz a főzethez, amit anyjának kellene elkészítenie. Az utóbbi időben Setsuko asszony egészsége nem volt olyan kiemelkedően ragyogó, mint fiatalabb éveiben. Ugyan rábízhatná ezt a feladatot osztaga bármely más tagjára, képtelen lenne tükörbe nézni, ha nem ő maga járna el egy számára ilyen kivételes fontossággal bíró esetben. S ami még fontosabb, bizonyíthatja, hogy valóban felnőtt ahhoz, hogy shinigamiként szolgáljon.
- Lavandula angustifolia…- Emlékezete szerint már nem egyszer ellenőrizte a konyhát és személyes raktárát is- a Yonbantai épületében valahol nyilván van elraktározva kivonat, azonban annál többre tartotta magát, hogy osztagától kölcsönözzön. Halkan megköszörülte a torkát, s miután néhány gyors, kissé pontatlan mozdulattal összehajtotta a papírt, zsebébe rakta azt s teájába tett némi tejet. Apró, gyermeteg módon ragaszkodó szokás, Kai fogyasztotta így gyakran a teát őt magát ez taszította mindig is, most azonban mégis sajátjának vallja a szokást. Miután elfogyasztotta a reggelijét, magához vette a fürdőruhát, amit hosszas válogatás után választott ki, s egyéb strandoláshoz szükséges felszerelést. Bőre sápadtsága révén a naptej volt az első, amit elpakolt, ezt követte a fehér törölköző és a könnyű, nyári ruha is, amit hazafelé akart vizsgálni.
A szabadba lépve szembesült azzal, hogy sokkal fülledtebb idő van, mint amire számított, miközben az ablakon kinézett. Egyenruhája helyett - lévén szabadnapja van, s megteheti – egy rövidnadrágot és egy trikót viselt, s bár némileg ellenszenves lehet apjának, testőrség nélkül indult útnak. Feleslegesnek tartotta a hivalkodást, s ha folyamatosan egy csapat testőrrel mászkálna, úgy véli, csupán ellenszenvet vívna ki.
Csönden mászkált a tengerparton, s a bosszúságot megelőzendő levette lábáról a cipőt: még élvezte is, ahogyan a homok melegen ölelte körbe a lábát. Messziről sikerült kiszúrnia a keresett növényt, azonban túlzottan élvezte a helyzetet ahhoz, hogy villámlépésre váltva megrövidítse kalandját. Úszni még gyermekként megtanították, s akkoriban nem lelkesedett túlzottan a kényszerű órákért, most kifejezetten sóvárgott egy-egy hosszabb táv leúszásáért. Haját kontyba halmozta, s a csuklóján hordott hajgumival rögzítette. Négykézláb mászkált frissebb virágokat keresve, ujjaival túrta, választotta szét a növényeket, s a hervadtabbakat figyelemre sem méltatta. Friss hajtásra van szüksége, hogy elkészítse estére a következő adag epehajtó főzetet anyjának. Szemöldökeit ráncolva válogatta a virágokat, s végül a szükséges mennyiséget a táskájába gyűjtötte, ám az egyik növényt a szél galád módon kifújta kezeiből, s egy messzebb ülő alak felé sodorta. Megadó sóhaj kíséretében állt föl és indult a szökevény növény után, hunyorogva követte annak útvonalát: az erőteljes napsütés miatt alig látott valamit. Nagy igyekezetében nem sokkal az előtt, hogy elérte volna a szőke hajú férfit, megbotlott és kiterült a homokos, füves parton. Arca magára öltötte a paradicsom élénk, piros színét miközben feltápászkodott, s miután combjairól lesöpörte a homokot, közelebb hajolt a férfihoz, s halkan megköszörülte a torkát. Nem akarta zavarni a vizsgálódásban, kedvére való volt a másik érdeklődése a növény iránt, azonban nem állt szándékában újabb hosszú perceket tölteni azzal, hogy frissebb hajtásokat keressen.
- Nincs miért haragudnom, nem vétett ellenem semmit sem. ^.^- Vette el a felé nyújtott növényt, amire lágy pillantást vetett. - Levendula! Egy nagyon hasznos gyógynövény, amire szükségem van egy főzet elkészítéséhez.- Pakolta bele a növényt a többi mellé a fadobozba, s miután lezárta annak tetejét, újra az ismeretlenre nézett. - Mizushima Seiun vagyok, a Yonbantai Gosekije, nagyon örülök! ^.^- Nyújtotta kezét felé mosolyogva, miután egy elszabadult tincset a füle mögé helyezett. Ugyan képes lett volna folytatni a társalgást bemutatkozás nélkül is, de mint főnemes, nem engedhette meg magának, hogy esetlegesen modortalansággal vádolják. ˘-˘ Pillantása a férfi arcáról a kezében lévő pergamenre esett, s tekintetébe beleköltözött a csillogás. - Miféle tekercs ez, ha lehet tudni?- Valóban érdekelte, szeretett olvasni, sokkal jobb időtöltésnek tartotta a varrásnál, amit anyja próbált erőltetni rá. - Gyakran töltöm időmet a család könyvtárában, de ott nem mindig találkozom olyan érdekes dolgokkal, mint amiket a Yonbantai levéltára rejteget. ^^- Nekilátott előszedni a táskája által rejtett törülközőt, naptejet és fürdőruhát, majd a szalvétába csomagolt apró szendvicseket, s egyiküket a shinigami felé nyújtotta. - Vegyen belőle bátran, magam készítettem, igazán ízletes! ^.^- Szerencsére elég ideje jutott az elvonultsága alatt arra, hogy főzési tudományát elég magas szintre fejlessze ahhoz, hogy büszke lehessen rá. S bár a szendvics csak szendvics, ha hozzáértő kezek készítik el, többé is könnyen válhat. ˘-˘

Karakterlap

Dansouko Tsukito

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 250 / 30 000

Hozzászólások: 26

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 13 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#AAF0D1


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Soul Society .:. Tengerpart .:.
« Válasz #3 Dátum: 2015. Máj. 31, 23:48:22 »
A főnemes kisasszony és a könyvmoly

Észre sem vette a lány közeledését, túlzottan is lekötötte a levegőben elkapott növényke. Mire szemei másra is tudtak fókuszálni, mint a zöld felületen játszadozó napfényre, a vörös hajzatú teremtés már köhintett is, miközben lefelé nézett rá. Meglepően közel saját személyes szférájához. Egy kisebb bocsánatkérés után vissza is szolgáltatta a növényt. Nem akarta megtartani, csak kíváncsi volt rá – az ölében fekvő kidoutekercs amúgy is inkább tartozott az általa preferált kutatási területhez, noha valóban akadémiai szintű varázsigét hozott magával. Ezt a konkrét példányt még ismerte is, igazából csak tökéletesíteni szerette volna, ehhez tanulmányozta az elméletet. Zavarta, hogy nem megy neki úgy, mint szükséges lenne, annak ellenére sem, hogy többször is próbálkozott már a lehető legtökéletesebb elsajátításával.
– Értem – bólintott, mikor megkapta a magyarázatot a növénykével kapcsolatban. Ebből már sejtette, hogy a lány, ha nem is mestere, de kiváló ismerője a növényeknek. Legalábbis feleletének azonnalisága és stílusa erre utalt. Nem tudta nem észrevenni. – Yamasaki Shizuo, Kudoushuu yonseki – viszonozta a lány bemutatkozását, és megfogta kezét, hogy picit megrázhassa, bár egy pillanatra megfordult a fejében, hogy főnemesi família tagjának talán inkább kezet csókolni lett volna illendő, ám mire idáig jutott, már túl is voltak a kézfogáson. Nem mintha különösebb lelki törést okozott volna neki, hogy elfeledkezett a túlzott formalitásokról, főleg hogy ezt a bemutatkozási módot a lány kezdeményezte.
– Csak egy közönséges kidou-tekercs. Az akadémiai tananyagban is előfordul, a magam részéről inkább csak a tudásom szeretném tökéletesíteni vele – ha már Seiun megtisztelte egy személyesebb magyarázattal a növényt illetően, úgy látta illendőnek, ha ő is megadja a kielégítő választ. Meg aztán nem szerette volna, ha a lány révén olyasmi terjed el, hogy magasabb szintű anyagokat hoz ki az osztagából, vagy ha esetleg azt hiszi, számára teljesen új anyagot óhajt elsajátítani. – Bizonyára a Yonbantai levéltára is érdekes lehet, ám az Oukasen egy kicsit más fajta technika, mint amiről ott adatokat találhat – villantott halvány mosolyt a lányra. Úgy vélte, ha ennyire a gyógyításra tette fel az életét, aligha köthetné le egy ilyesfajta technika. Az ő tekintete viszont visszavándorolt a tekercs tartalmára. Emiatt nem zavartatta magát, elvégre a lány is lekötötte magát a saját dolgaival. Őt nem tulajdonított különösebb jelentőséget annak, hogy a hölgyemény úgy döntött, mellette fogja lepakolni holmijait, elvégre ez egy igen kellemes, árnyékos terület volt, ahonnan nem volt túl messze maga a tenger. Ugyan odáig nem jutott a logikája, hogy a lány talán meg is mártózna. Kizárólag a felé nyújtott élelemre kapta fel a fejét, elsőre nem is igazán tudta hová tenni a dolgot.
– Köszönöm, nagyon figyelmes – fogadta el végül a neki adott szendvicset, és igyekezett egy mosollyal elfeledtetni a néhány pillanattal korábbi értetlenkedő arckifejezését. Azért még így sem igazán merte azonnal megkezdeni, vagy egyáltalán kicsomagolni a szalvétából, ameddig a leányzó ennyire tüsténkedik a közelében. Inkább a tekercs egyik oldalára helyezte, hogy végigolvashasson néhány bekezdést a leírásból, és vizualizálhassa magának a megfelelő energiavezetést és hatást. Sajnálatos módon legutóbbi kísérletezése során nem sikerült tökéletesen kiviteleznie a kidout, a lány előtt pedig nem igazán szeretett volna belekezdeni a próbálgatásába. Az efféle tudáscsiszolásokat szerette magányosan végezni, lehetőleg olyankor, amikor senki más nincs ébren, hogy szemtanúja legyen ügyetlenkedéseinek.
– Bocsássa meg a kíváncsiskodást, Mizushima-san, de megkérdezhetem, hogy-hogy épp a tengerparton keresett gyógynövényt? – tette fel kérdését, fel sem nézve a tekercsből. Nem volt otthon a gyógynövények vagy gyógyhatású kidouk világában, bár ez utóbbi még érdekelte is volna. Azonban a tengerparthoz valahogy nem a gyógynövényeket tudta kapcsolni fejben, hacsak nem valamelyik tengeri növénynek tulajdonítanak gyógyító hatást, ám az ilyesmivel sosem volt tisztában. Nem is igazán érdekelte a dolog, kérdését is kizárólag a lány váratlan jelenléte miatt tette fel. Bár nem tudta, a perzselő hőségben hogy-hogy nem számított más személy jelenlétére is, azonban Seiun megjelenése előtt csendes magányban foglalkozhatott a hőséggel, és a kidoutekercs tanulmányozásával. Bár különösebben a társaság sem zavarta, amennyi figyelmet a lány igényelt, annyit bőven tudott rá szentelni, legalábbis eddig.

Karakterlap

Mizushima Seiun

Kapitány

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai taichou

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
39 800 / 50 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Kivel áll kapcsolatban?:
• Kuchiki Kai

Mottó:
The way to have power is to take it.

Post szín:
#C37EE6 és #800080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Soul Society .:. Tengerpart .:.
« Válasz #4 Dátum: 2015. Jún. 14, 20:46:52 »
- A főnemes kisasszony és a könyvmoly -




Ismerős volt számára a Kidoushuu-s shinigami távolságtartása, ő maga is igyekezett megtartani a pár lépés távolságot minden ismeretlentől, gyakran még a jól ismertektől is a félreértések elkerülése végett. Elégszer szembesült azzal, hogy milyen sok olyan lélek van, aki ki akarja használni egy másik helyzetét. Nem volt büszke arra, hogy egy főnemesi házba született, rossz jellemvonásnak tartotta volna, ha így tesz. Elvégre is semmit sem tett azért, hogy így történjen… Azért azonban sokat tett, hogy elsajátítsa a növények ismeretét, s úgy érezte ha valamire, az ezzel kapcsolatos tudására büszke lehet. Még akkor is, ha a többi képességén lenne mit csiszolnia.
- Oh, nem akarom zavarni a tanulásban, gyakorlásban. ^^”- Lépett hátrébb néhány lépést, bizonytalan pillantást vetve a táskájára és a körülötte szerte-szét heverő holmikra. - Ha kívánja, pár pillant alatt összeszedem a dolgaimat és magára hagyom.- Mondta valamivel halkabban, mint ahogyan bemutatkozott. A lelkesedése is alábbhagyott némileg, pedig nagyon kíváncsi lett volna arra, hogy mégis miféle kidouról van szó, mert történetesen nem jutott eszébe.
- Kedvem támadt a mai melegre való tekintettel megmártózni a tengerben is amellett, hogy egy főzethez gyűjtöttem hozzávalókat. Magának nincs kedve? - Emelte fel a szatyrot, amiben a fürdőruhája lapult, majd egy halkabb bocsánatkérést követően elvonult átöltözni. Szívesen társalgott volna a férfival, de az előbb kissé szégyenben érezte magát, így az egyszerűbb utat választotta. Gyors mozdulatokkal öltözött át, majd ruháját belegyömöszölte a szatyorba, s a törülközőt fogva megindult a parthoz. Kissé megszeppenve figyelte a lágy hullámokat: ez lesz az első alkalom, hogy megmártózik a habokban. Az otthoni uszodát rendszeresen használta, de ezúttal ki akart próbálni valami újat. Mély levegőt véve készített rendkívül szoros kontyot a feje búbjára, s lelökte a ruhadarabot a homokba, majd megindult a habok közé. Élvezte, ahogy testét körülölelte a hideg víz, bár az első pillanatokban kellemetlen volt, hamar megszokta. Mély levegőt véve úszott befelé egészen addig, amíg karjai hasogatni nem kezdtek. Nyelt egy kis vizet is, minek következtében köhögve bukkant a felszínre, s megdöbbenve állapította meg, hogy jócskán eltávolodott a parttól.
- Ez egy kissé megerőltető lesz…- Sóhajtott nagyot a végén, majd elkezdett visszafelé úszni. Remegő térdekkel mászott ki a partra, majd lefeküdt a már előzőleg kiterített törölközőre, s lehunyta a szemét. Eltartott pár pillanatig, míg hevesen verő szíve megnyugodott, s míg ez megtörtént, ajkain elégedett mosollyal állapította meg, hogy mennyire élvezte a húr végsőkig feszítését. Csöndesen pillogott körbe, s fedezett fel néhány szebb, formás, színes kagylót, amit négykézláb mászkálva kezdett el gyűjteni. Utoljára a bátyjával, gyermekkorukban foglalkoztak kagylóhéjak gyűjtésével, s akkor is ő maga jobban élvezte a helyzetet, mint a bátyja- a jelen helyzet pedig felidézte benne az akkori hangulatot. Úgy gondolta, az összegyűjtött darabokból készít képkeretet, vagy esetleg ráragasztja őket egy vázára, ezzel dobva fel annak kinézetét. Jó ajándék lenne az édesanyjának, aki reményei szerint és a látszat ellenére örülne neki.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Jún. 14, 20:57:10 írta Mizushima Seiun »

Karakterlap

Dansouko Tsukito

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 250 / 30 000

Hozzászólások: 26

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 13 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#AAF0D1


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Soul Society .:. Tengerpart .:.
« Válasz #5 Dátum: 2015. Jún. 28, 15:15:10 »
A főnemes kisasszony és a könyvmoly

Hazudott volna, ha azt állítja, először olvasta az Oukasan technikáról szóló tekercset. Már többször próbálta ezzel a módszerrel elsajátítani, de ezúttal különös figyelmet próbált szentelni minden apró részletnek, ami fölött korábban átsiklott. Remélte, ezzel sikerül majd tökéletesítenie, és végre elégedett lehet saját teljesítményével. Azt állítania sem lett volna valós, hogy egyáltalán nem megy neki, vagy gyakran felsül vele. Egyszerűen csak a tapasztalataival a háta mögött tisztában volt azzal az aprósággal, hogy közel sem használja hatékonyan és tökéletesen. Márpedig Kidoushuu tagként ilyesmit nem akart megengedni magának. Úgy érezte, rontaná az osztag hírnevét, amit az új kapitány mellett különösen kellemetlennek tartott volna.
– Oh, ne haragudjon, azt hiszem, félreértette... – kapta fel a fejét a mellette ácsorgó lány megjegyzésére. Nem akarta elijeszteni, vagy elüldözni. Ebben a melegben amúgy sem volt teljes a koncentrációja, de egyszerűen képtelen volt lemondani arról, hogy számára fontos dologgal kösse le magát. Még ha azt is sugallta, egyáltalán nem a lány ellen szóltak korábbi szavai. Csak mindezt nem tudta úgy megfogalmazni, ahogyan akarta volna. – Maradjon nyugodtan, nem zavar – bár azt nem merte volna megígérni, hogy szórakoztató társaság lesz, de ettől még nem állt szándékában távozásra késztetni a hölgyeményt. Már csak azért sem, mert maga is az egyik legkellemesebb területként mérte fel az árnyékos részt, aminek egy részét elfoglalta. És ha alaposabban belegondolt, természetesnek tűnt, hogy aki egyedül érkezik, az inkább olyan helyre telepszik, ahol van valaki, hogy ne érezze teljesen elhagyatottnak a környezetét. Nem volt ő teljesen érzéketlen, csak egyszerűen ennek kinyilvánításában nem jeleskedett.
– Nem, én ezt most kihagyom. Nem szeretném itt hagyni a könyvtár tulajdonát. De önnek jó szórakozást kívánok – mosolygott a nőre, mielőtt az eltűnt volna, hogy feltételezhetően átvegye öltözetét. Bár ez Shizuonak csak akkor koppant, amikor ismét előjőve a megszokottnál többet mutató dresszt vélt látni a lányon a látómezejének perifériáján. Nem hazudott: tényleg nem tartotta volna jó ötletnek, ha a kidoutekercset csak úgy ott hagyja a homokban. Feltételezte, kapitánya sem díjazta volna különösebben az ötletet, de nem kellett Shiranui daikidouchou haragjára sem gondolnia: saját jó érzését bántotta volna, hogyha őrizetlenül hagy egy ilyen fontos iratot. Főleg, ha távollétében annak baja is esne, ami természetesen mindig benne van a pakliban. És ha mindez nem is lett volna elég, ő maga sem kívánkozott különösebben a vízbe. Meleg volt, a Nap égető erővel ragyogott, mégsem érzett ellenállhatatlan késztetést a hűvös habokban megmártózni. Szeme sarkából azért követte a lány lépteit a partig, majd mikor a főnemes hölgyemény begázolt a nagy kékségbe, ő is visszatért az olvasgatáshoz. Valamint úgy döntött, ideje elfogyasztania a lány által neki ajándékozott elemózsiát.
A kisasszonynak igaza volt, az étel tényleg ízletesre sikerült, annak ellenére is, hogy mindössze egy szendvicsről volt szó. Ezt még egyszer meg kellett majd köszönnie a hölgynek, legalábbis igyekezett észben tartani, hogy tartozik neki még ezzel a gesztussal. A saját véleménye és értékrendje szerint, persze. De egyelőre nem úgy tűnt, mintha a nemes hölgy visszatérne fürdőzéséből, így ő maga is inkább a tekercsével – a Kidoushuu tekercsével – foglalkozott. Elvégre azért hozta magával, hogy aznap már sokadszorra is átfuthassa a jól ismert sorokat, leírásokat és instrukciókat, hogy minden apró részletet a fejébe véshessen, amit még nem tudott kívülről. Elvégre sosem lehetett kizárni a lehetőséget, hogy egy újabb, eddig elfeledett szó vagy kifejezés akadjon meg látóterében, felfedve számára a technika tökéletesítésének kulcsát. Bár ezt talán nem a kora nyári napon kellett volna megtennie, amikor a legtöbben inkább pilledten keresték a hűsölés lehetőségét. Ezen a ponton ismét eltekintett a kéklő hullámok felé, ahol a lányt sejtette. Még mindig a távolban látta csak a vöröslő üstökét, így nyugtázta is magának, hogy egyelőre nem kell felállnia, hogy megdicsérje főzőtudását. Visszatért hát a tekercshez, legalábbis igyekezett figyelmének javát a szavakra fordítani, és nem a nyári levegőben fellelhető megannyi aprócska illatfoszlányra.
Mikor legközelebb felpillantott, már a parton fekve látta a nőt, így összetekerte az eddig ölében tartott papirost és eltette, hogy odamehessen hozzá, legalább azért ránézni, hogy egyben van-e, végtére is elég sokáig volt a vízben. Bár ez utóbbiról megbizonyosodhatott már távolról is, hisz félúton sem volt, mikor a lány már a közelében szedegetett valami apróságokat.
– Milyen a víz? – tette fel végül a lehető legsablonosabb kérdést, mikor már kellő közelségbe ért a fiatal nőhöz. Ekkorra már látta is, miket szedeget: az apró kagylókat a homokban. Egy-két szebb kavicsot is megpillantott, amikről eszébe jutott a 10. osztag kapitánya, aki bizonyára zokon vette volna, ha nem visz neki egy-két szebb példányt, így maga is leguggolt a hölgy közelében, hogy kiválogathasson pár szebb formájú kavicsot a homokból. – Még egyszer köszönöm a szendvicset. Igazán finom volt – szólalt meg minden különösebb előzmény nélkül, hiszen megígérte magának, hogy ezt a dicséretet még átadja majd a lánynak. Nem szerette volna elfelejteni. Így legalább a lelkiismerete nyugodt lehetett ebből a szempontból. Ami a 10. osztag fiatal kapitányát illette, még keresgélte a szebb fajta formájú, színű és méretű kavicsokat. Nem kagylókat, már rég tudta, hogy Anaonak mindenhonnan kavicsot kell vinnie, ha a kedvében szeretne járni.
– Ez hogy tetszik? – nyújtott a lány felé egy számára különösen szép kagylót, mely a kavicsok válogatása közben akadt a kezébe. Szebbnek találta annál, mint hogy visszategye a homokba és később véletlen rálépjen, így remélte, a lánynak is elnyeri tetszését, és akkor méltó helyre kerülhet, ahol még hasznos is lehet valakinek. Persze nem állt szándékában elvenni a lánytól a játékát. És miközben a válaszára várt, el is süllyesztett a zsebében három szép kavicsot, azzal a reménnyel, hogy Anaonak ez elég lesz ajándékba.

Karakterlap

Mizushima Seiun

Kapitány

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai taichou

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
39 800 / 50 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Kivel áll kapcsolatban?:
• Kuchiki Kai

Mottó:
The way to have power is to take it.

Post szín:
#C37EE6 és #800080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Soul Society .:. Tengerpart .:.
« Válasz #6 Dátum: 2015. Aug. 10, 20:07:31 »
- A főnemes kisasszony és a könyvmoly -




Mi haszna származna abból, ha hívatlanként terhelné a csöndesen olvasó tisztet? Csupán rossz színben tüntetné fel önmagát, s talán még azt is sikerülne elérnie, hogy kellemetlen érzés támadjon a halálisten mellkaséban, ha Mizushima nevet hallja, ennek elérését pedig nem kívánta szorgalmazni, teljesen más szándékokkal élt, s ennek megfelelően megfontolt, határozott mozdulattal tűrte füle mögé rubinszín tincseit s köszörülte meg torkát. Sosem rajongott túlzottan az olyan társaságért, melyet ráerőszakoltak, egy kissé sietősebbre váltotta a tempót, s igyekezett halkan, mindennemű felesleges neszezést nélkülözve szedelőzködni.
- Meglehet könnyen, de kiindulva az ez által okozott frusztrációból, inkább hagyom Önt, hogy tökéletesíthesse nyilvánvalóan nem alacsony szintű tudását. - Ajkaira kedves, ámde kissé semmitmondó mosoly ült ki, s elpirulva távolodott el a Kidoushuus személytől. Zavarát szívesen fogta volna rá a Napra, s az azáltal okozott enyhe napszúrásra, azonban teljesen tisztában volt jelenlegi egészségi állapotával, s erőnlétével ahhoz, hogy ne akarjon hazudni önmagának. - Talán a későbbiek folyamán újra csatlakozom önhöz, ha megengedi.- Hajolt meg a férfi előtt mosolyogva, s miután kieszközölte az átöltözést és leúszta az általa kívánt távolságot, megkönnyebbülve dörgölte magát félig-meddig szárazra. Tétova mozdulatként indult, majd egyre határozottabbá vált, ahogyan ráébredt arra, egyszerűbb lesz szorosan befonni a haját, hogy ne zavarja a látásban az arcába hulló dús tömeg. Tekintetét körbehordozta a parton, majd a puha törülközőre ült törökülésben s ujjaival fésülte ki összekuszálódott tincseit, majd parasztfonásban befonta haját, s a kagylókat kezdte el fixírozni.
Akarva, akaratlanul is felrémlett benne Kai öccse, s felidézte magában fiatalos vonásait, majd elmosolyodva rázta meg porcelánszín bőrrel megáldott fejét. Hány éve is volt annak, hogy találkozott az ifjonccal? Elég homályosan látta maga előtt a gyerekkori énjét Tomoenek, s a nagy kapkodásban nem szentelt elég figyelmet annak sem, hogy tüzetesebben megvizsgálja a dossziét, amit az Ichibantainál látott néhány napja. Meg kellene lepnie, már csak azért is, mert a sógornője volt- akkor is, ha a férje már hosszú évekkel ezelőtt meghalt. Megint ide lyukadt ki, s megadóan sóhajtott föl, miközben lepillantott nedves, homok által összekoszolt ruhára. Gyors, apró, gyakran ismétlődő mozdulatokkal igyekezte eltüntetni a nemkívánatos szemcséket fehér fürdőruhájáról, ám csak annyit ért el, hogy a szövet mélyére vándoroltak, s kissé piszkos küllemet kölcsönöztek neki. Feszülten gondolt vissza a kék-fekete bikinire, az talán mégis jobb választás lett volna erre az alkalomra… Megkockáztatni azonban nem merte, sejtette, hogy Tenkai-nii a fejét venné, ha megtudná, hogy húga amúgy sem csekély méreteit gyakorlatilag közszemlére tenné. Bosszúsan harapott alsó ajkába, s mire eljutott tudatáig, hogy valaki közeledik felé már csak annyira volt ideje, hogy felemelje a fejét, s csodálkozva nézzen a szőke shinigamira.
- Meglepően hűvös, nekem kifejezetten tetszett.- Felelte kissé hunyorogva- akárhogyan is nézzük, ő maga térdelt, míg a férfi fölé magasodott; ezáltal kénytelen volt fölfelé nézni, s a napsugarak nem voltak vele kegyesek: pár pillanat múlva lefelé fordította a fejét s kipislogta a könnyeket a szeméből. - Nem forrt föl túlságosan a hőségben? - Pillantott tekintetében némi aggodalommal a férfira, majd figyelmét újra az egyik kagylónak szentelte.
- Igazán kedves öntől, hogy megköszöni még egyszer.. Nagyon jó lelke lehet. ^^ - Mosolyodott el egy rövid időre levetkőzve állandó hűvös maszkját, s vonásai valóban kedvesnek tűnhettek rövid időre. - Van még nálam pár darab, ha kéri, szívesen odaadom.- Nem volt étvágya, lehet a meleg volt rá ilyen hatással, vagy talán túlságosan is elfáradt az úszás közben. Mindenesetre amint rágondolt a szendvicsekre, gyomra kisebb bukfencet vetett hátrafelé és talán arckifejezése is ridegebb lett. Csöndesen figyelte, ahogyan a férfi kavicsok között matat, majd néhány szebbet megfog, s zsebre tesz. - Szereti gyűjteni a kavicsokat, Yamasaki-san?- A férfi felé nyújtott egy fekete-szürke foltos példányt, hátha tetszik neki.
- Nagyon szép, köszönöm! *.*- Felelte felcsillanó tekintettel, s már nyúlt is érte, hogy apró kezei, vékony ujjai közé rejtse, s fokozott óvatossággal tette oda a többi közé. Kósza tincseit jobb füle mögé tűrte, majd tovább keresgélt csöndben egészen addig, míg elégnek nem találta az összegyűjtött mennyiséget. - Nem lenne kedve versenyt úszni? - Fordult hirtelen ötlettől vezérelve a Kidoushuus tiszthez. Nem erőszakolja rá a dolgot nyilván, de szeretné, ha nem maradna egyedül a tűző napon a férfi. - Vagy esetleg megmutatja azt a technikát? Persze csak ha nem veszi tolakodásnak. ^^- újt vissza sűrű hajfüggönyének rejtekébe.

Karakterlap

Inawamo Yurei

Eltávozott karakterek

6. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 7

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Forever alone

Post szín:
#66CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Soul Society .:. Tengerpart .:.
« Válasz #7 Dátum: 2015. Aug. 16, 12:10:29 »
 
  Talán még is akadnak normális alakok itt


Őszintén szólva, nem igazán tudom hova tenni ezt a tapogatózós ügyet. Sőt, lassan már az is zavaros, ki kinek a kicsodája, hogy az őszintét megmondjam. Vagy csak egyszerűen én vagyok ekkora tökkel ütött? És miért beszélnek arról, hogy inkább engem markolásszon? Egyre jobban kezd kínos lenni ez a szituáció számomra, bár még rosszabb lenne, ha kimondanám, így csaj egy hatalmasat nyelek és inkább kiverem az egészet a fejemből. Próbáljunk akkor úgy kommunikálni, hogy a másik kettőt észre se veszem. Na, talán akkor menni fog  valami értelmes megszólalás is.
- Ilyenkor mondják, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg. - Ajkaim kicsit zavart mosolyra húzódnak és lekapom a tekintetemet Shi-chanról. Még mindig rossz érzéssel tölt el erről beszélni.
- Az lehet, hogy egy pillanat alatt bepoloskázok valakit, vagy ülök be a számítógép elé programokat írni, de egyik se segít abban, ami igazából a halálisten feladata lenne. - Legalábbis, én így értelmeztem a „lemaradt” jelzőt. - Rengeteg dolgot újra kell tanulnom és rengeteget megismernem. Kicsit olyan érzés, mintha most lett volna vége az összes vizsgámnak az akadémián. - A legtöbb bajból ki tudod húzni magadat egy mosollyal, így én is csak egy zavart vigyor mögé temetem az érzelmeimet.
- Öhm, lehet, hogy még is inkább hagynom kéne titeket... hármasban.... - Kezd kicsit sok lenni, amit ezek művelnek, és úgy kedvem se nagyon lenne végignézni, miket képesek csinálni. Nem, mintha rám tartozna a dolog.
- Tényleg, Shi-chan? - A teaház szó egy pillanatra kibillent a komfortzónámból, de végül is, mint mindig, most is uralkodom magamon és a mosolyomat húzom elő. - Akkor egyszer megmérhetnénk a tudásunkat. - Végül is, teaházban dolgoztam, méghozzá nem is holmi alacsony rangúban, felkeltette a kíváncsiságot bennem. Nem azért, mert azt hinném, hogy jaj, én vagyok hatalmas isten, aki mindenben jelest produkál (Ohh, bárcsak így lenne!), hanem mert a hatalmas bók hallatán kíváncsi vagyok, mások mit tartanak olyan tökéletesnek.
Hogy megemlíti, hogy nem az én kapitányomról van szó, talán egy kicsit leengedek. Bár, már hallottam hideget-meleget róla, még se jutottam el odáig, hogy a saját szememmel is tapasztalhassam a jellemét. Még is csak a felettesem lesz...
- Én elég sokat. - Pláne az osztagon belül. Sok észlény jár arra, de vannak olyanok is, akik hozzám hasonlítanak, és inkább a kardjukra bízzák a munkát. De szerencsétlen Kyoukantól nem is akarok most többet, így is már morcos a drága, így a bemutatkozása után vissza is küldöm a „helyére”. Mint valami ebet, jesszus. - De mint látszik, az én egyetlenem nem igazán van oda és vissza érte, nem is szívesen csinálom ezt vele, de gondoltam, akkor már bemutatni illendő, ha én is megkaptam.
- Amúgy, valahol át tudunk öltözni?Vagy úgy a nyilvánosság előtt kell pucérra vetkőzni? - Oké, elég abszurd kérdés, de hát ha egyszer ő ért jobban ehhez, akkor most mit tegyek? Pláne így, a kardok előtt nem nagyon lenne kedvem átvenni a ruházatomat. Nem, mintha homofóbiám lenne, meg semmi hasonlóról nem említenék szót, de se férfitól, se nőtől, se kismacskától, se senkitől nem szeretem, ha kukkol, ne adj isten taperol engem.
- Tényleg. Te miért lettél halálisten?

Karakterlap

Dansouko Tsukito

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 250 / 30 000

Hozzászólások: 26

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 13 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#AAF0D1


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Soul Society .:. Tengerpart .:.
« Válasz #8 Dátum: 2015. Szept. 28, 12:24:23 »
A főnemes kisasszony és a könyvmoly

Nem értette a lány hirtelen távolságtartását. Saját érzései szerint nem mondott semmi rosszat, és őt nem igazán zavarta a hölgyemény jelenléte. Mégsem állította meg, inkább rá hagyta. Nem látta értelmét megjegyezni, vagy beszélgetésükhöz hozzáfűzni, hogy e hőségben aligha a nő jelenléte lenne legfőbb oka dekoncentráltságának. Képtelenség volt rendesen odafigyelni, noha ő minden erejével azon volt, mégiscsak sikerüljön neki. Legalább valamennyire. Ha csak egy pindurit is.
Ezen próbálkozását akkor adta fel, mikor – számára – viszonylag sűrűn kezdett a tenger felé pillantani, hogy lássa, épségben visszatért-e már a főnemes hölgyemény. Legutolsó ilyen kitekintésénél szerencsével is járt – vagy épp szerencsétlenséggel -, így hát eltette az oly fontosnak tűnő tekercset, hogy megközelíthesse a nőt, s ecsetelhesse köszönetét, újfent. A kérdésre egy pillanatra megütközött, majd elmosolyodott rajta, végül is jogosnak találta a megjegyzést.
– Nem, szerencsére az árnyékban nem olyan forró mint itt a homokon. Ön nem fog megégni? – a korábbi válasza után egyértelműnek tűnt, hogy a Mizuhsima lány kellemesen hűsölt a habokban, azonban látszólag ő is rendelkezett a nemesekre jellemző világos bőrszínnel, ami a napon nem feltétlen tűnt előnyösnek. Bár biztosra vette, hogy a hölgyemény éppenséggel tud vigyázni magára és ismeri a határait, ettől még nem akarta visszavonni kérdését. Azt azért remélte, a lány nem veszi majd sértésnek, hisz mégsem annak szánta.
– Ez igazán nem szükséges, de nagyon figyelmes öntől – utasította vissza kedvesen a lány ajánlatát a további elemózsia terén. Nem volt telhetetlen, pillanatnyilag azzal az egy szendviccsel is bőven beérte. Nem kívánta a kelleténél jobban terhelni a lányt. Meg aztán abban is biztos volt, hogy amikor csomagolt, nem két főre készült, illetlenség lett volna saját nemtörődömsége miatt másnak kellemetlenséget okozni.
Ezt ezzel le is zárta magában, és inkább leguggolt maga is, hogy a homokban lévő aprócska kincsek között keressen. Kavicsokat. Mert pártfogoltja azokat preferálta, nem a kagylókat vagy akármi mást. Gyakorlatilag meg sem lepte, hogy e különös viselkedés feltűnt Seiunnak is. Először csodálkozva pislogott a felé nyújtott kövecskére, mely a maga nemében tényleg szép volt, majd kisebb főhajtás mellett elfogadta tőle.
– Köszönöm, kedves öntől. Tudja, a kavicsok nem magamnak lesznek. Szabadidőmben sokat segítek a Juubantai kapitányának, aki odavan értük. Ha nem viszek neki onnan, ahol jártam, olyan, mint egy rossz kistestvér, aki megsértődik – nosztalgikus mosollyal az arcán beszélt, egyértelműen tapasztalatból, miközben egy különösen szép kagylót nézegetett. Ezt később odanyújtotta a lánynak, hisz akinek ő vitt az aprócska tengerparti kincsekből, az ezt kevéssé értékelte volna. Őszintén örült neki, hogy a lány igen. – Mondja, önnek van testvére, Mizushima-san? – tette fel kérdését hirtelen ötlettől vezérelve. Korábbi szavai után úgy érezte, jobb ezt megkérdeznie, hisz ha a nő sem egyke, úgy könnyedén tudta értelmezni az általa leírtakat, ellenkező esetben viszont további magyarázatra szorult volna a dolog. Remélte, hogy azért a félreértéseket sikerül elkerülniük ezzel kapcsolatban, bár hogy miért kezelte Shiroichi taichout hasonlóan, mint a saját húgát, arra ő maga sem tudott volna magyarázatot adni.
– Nem hiszem, hogy túl jó ötlet volna. Nem szeretném az osztagom tulajdonát felügyelet nélkül hagyni. Shiranui taichou roppant mód dühös lenne, ha baja esne, és attól tartok, teljesen jogosan – magyarázta meg ismét, fejét csóválva, miért is kell visszautasítania a hölgy ajánlatát az úszással kapcsolatban. Pedig talán nem is lett volna olyan rossz ötlet, és a lány holmijai közt biztonságba lehetett volna helyezni a tekercset is... De ez felvetette volna azt a problémát, mi történne, ha a lánynál maradna a Kidoushuu egy tekercse? Ez a pozíciójába kerülhetett volna, azt pedig nem feltétlenül szerette volna kockáztatni. Sőt, lehetőleg inkább nem szerette volna kockáztatni. Szerette a könyvtárat, szerette a könyvtárosi tisztséget, melyet még előző kapitánya bízott rá. Nem akarta, hogy kipenderítsék onnan egy felelőtlen megnyilvánulása miatt. Már így is volt a rovásán az új kapitány előtt, legalábbis ő így könyvelte el azt a bizonyos esetet.
– Az ön kíváncsisága aligha nevezhető tolakodásnak. Ha szeretné, megmutatom, bár bizonyára ismeri, nem túlzottan magas szintű technika – feleletéből sütött, hogy véleménye szerint mostanra már neki magának tökéletesítenie kellett volna a használatát. Valami apróságon azonban mindig elcsúszott, nem használta olyan hatékonyan, mint szerette volna. Ettől persze még felállt és rámosolygott a lányra. – Csak kérem, maradjon itt, nem szeretném, ha véletlen baja esne – bár ez nem volt túlzottan valószínű, azért az ördög nem alszik, így hát jobbnak látta figyelmeztetni. Picit odébb lépett Seiuntól, és hátat fordított neki, hogy biztonságosnak tűnő irányban használhassa a technikát. Mély levegőt vett, kinyújtotta előre a kezét, majd magában elmondta a technika idézését.
– Hadou 32: Oukasen – a kidou nevének hangos kimondása után nem is maradt el az eredmény, a sárga, széles ívű energia valóban olyannak tűnt, mint amilyennek lennie kellett volna. Ő azonban érzékelte, hogy több reiatsut fektetett a műveletbe, mint az feltétlenül szükséges lett volna. – Még mindig nem hatékony... – suttogta maga elé az eredményt szemlélve. Lélekenergiájának irányításában még akadtak hiányosságai, bár minden igyekezetével azon volt, hogy sikerüljön neki tökéletesítenie ezt a dolgot. Sokkal több gyakorlásba került részéről, mint például hadnagyának, és időnként bizony úgy érezte, jobb volna máshol kipróbálnia magát. Mégsem adta fel soha, a tanulni akarás mindig vitte tovább.
– Az eredményen nem látszik, de hibám, hogy a kelleténél mindig több reiatsut viszek bele ebbe a technikába. Ezért igyekszem tanulmányozni a leírását, hátha rájövök a megoldásra – fordult vissza a nő felé, hogy magyarázatot adjon tanulására e tikkasztó nyári melegben. Kis bemutatója után inkább vissza is telepedett a homokba a nő mellé, elvégre nem tervezett edzőgyakorlatot tartani a tűző napon.

Karakterlap

Mizushima Seiun

Kapitány

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai taichou

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
39 800 / 50 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Kivel áll kapcsolatban?:
• Kuchiki Kai

Mottó:
The way to have power is to take it.

Post szín:
#C37EE6 és #800080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Soul Society .:. Tengerpart .:.
« Válasz #9 Dátum: 2015. Okt. 02, 21:03:28 »
- A főnemes kisasszony és a könyvmoly -




Szívesen vette a társaságot, már csak azért is, mert nem volt túlontúl szórakoztató egyedül tölteni az időt a tengerparton. Amíg egyedül napozott -vagy inkább süldögélt-, el-elkalandozott tekintete s elbambulva figyelte a távolban játszó, napozó, úszó alakokat. Szerencsére ez a partszakasz néptelenebb volt, nem volt zavaró kiabálás- mondjuk ezt nem saját maga miatt tartotta fontosnak nyugtázni; emlékezett még a Kidoushuus fiú szavaira, hogy tanulmányozni ékezett valamiféle tekercset. Mosolyogva felelt az udvarias érdeklődésre, igazán kedvesnek találta a férfi érdeklődését.
- Nem tatom valószínűnek, hogy a későbbiekben meg fogok égni, mert szerintem már megtörtént.- Vetett egy félpillantást vöröslő karjára. Ezért nem fog hinni soha többé egyetlen napvédő krém flakonjára írt reklámszövegnek sem. Mély levegőt véve nyomta meg az érzékeny bőrfelületet és szisszent fel, ahogyan a víztől még hűvös ujjaival hozzáért. - Nem lehetett túl jó minőségű a krémem...- Mormolta letörten. - Lehet, visszahúzódnom ön mellé az árnyékba egy kicsit?- Nézett fel kérlelőn és amennyiben megengedték, gyorsan magához vette a táskát és törülközőt, hogy követhesse a Shizuot. Fizikailag nem érezte magát rosszul, jól esett neki a tűző napon is ülni, úgy érezte, a napsugarak kiégetik belőle az összes rosszkedvet, negatív gondolatot. Láthatóvá is vált rajta feljavult kedve, kisugárzása is kellemesebbé válhatott- ő ezt megállapítani nem tudta, de merte remélni, hogy így van. ˘-˘
- Szívesen segítek keresgélni, ha gondolja, én szerintem lassan a végére érek a keresgélésnek.- Pillantott éjszakai égbolt színére hajazó lélektükreivel a táska lassan megtelő mellékzsebére. Ajkait csücsörítve túrt bele a kagylóhalomba, úgy vélte, kellő számmal leledzenek ahhoz, hogy azt a pár száz  éves vázát fel tudja díszíteni, ami a szobájában áll. - Shizuo-kun, ön, mint férfi... Mit szólna, ha kapna ajándékba egy vázát?- Miért nem jutott eszébe hamarabb? Talán ha Shizuo-kun számára elfogadható lenne meglepetésként, az is elképzelhető, hogy Tomoe-chan is örülni fog neki. Végül is, már túllépte a kamaszkort a Kuchiki fiú, lehetséges az is, hogy már nem fog tudni neki örömet szerezni ilyen egyszerűen. A gyülekező gondok apró ráncokat varázsoltak homlokára, ahogyan egye tovább vitte gondolatai fonalát. Mégsem lesz olyan egyszerű megfelelő ajándékot találni... Felsóhajtott és odafordult a férfi felé. - Egyébként nem ismerem a Juubantai kapitányát, természetesen tudom a nevét, csak személyesen nem sikerült vele még megismerkednem. ><- Tért vissza az előbbi témára. Ha jobban belegondol, a jelenlegi kapitányok közül egyedül Chiruochiba-taichout és Tenkai-niit ismeri; még a hadnagyok közül is csak Nekomata-kunt, Hidetada-sant és Hana-sant ismeri. Pedig egy valamire való shiigaminak ismernie kellene legalább küllem és név szerint a Gotei 13 vezetőségét. Ezt valahogy nem akarta Yamasaki-kun előtt hangoztatni, félt, hogy esetlegesen megróná érte. - Ilyenkor nem tudja kiengesztelni egy fagyival?- Érdeklődött kíváncsian. - Nekem sajnos nincs kisebb testvérem, egy bátyám van, nem tudom, ismeri Mizushima Tenkait?- Pillantott néhány másodpercre a férfi szemeibe, majd vissza a kavicsokra. Törökülésbe ült, úgy válogatta a többnyire említésre sem méltó formákkal, színekkel rendelkező kődarabokat. - Tenkai-nii mindig valami süteménnyel, vagy fagylalttal próbált engesztelni, ha valamin megsértődtem.- Folytatta huncut mosollyal szája szélén. Jó volt visszaemlékezni a gyerekkorára, amikor mindenféle csínytevést elkövettek a bátyjával és  büntetéseket is nevetve kibírták, mert ott voltak egymásnak. Az évek múlásával azonban egyre kevesebb idejük jutott egymásra, kezdődött ez azzal, amikor Tenkait és őt magát is elkezdték más és más irányra, feladatokra nevelni. Megtanulta, amit rákényszerítettek, de nem teljességgel váltott be a hozzá fűzött reményeket. A Kuchiki-házzal való kapcsolat szorosabbá fűzése is csak addig működött, amíg Kai és a lánya, Mei meg nem halt. Emellett megingathatatlan elhatározással élt: shinigami kívánt lenni. Az akadémia elvégzését megengedték, az ára az volt, hogy feleségül menjen a szülei által kiszemelt férfiúhoz. Meg is történt, szolgálni azonban nem hagyták- addig nem is akart, míg gyermeke növekedett benne. A két haláleset után azonban nem érezte maradását a birtokon, amit az ő és férje számára vásároltak: eladta és a pénzből létre kíván hozni egy alapítványt, amiből a Rukongaiban található árvaházakat szándékozik támogatni. Végül pedig elkezdett szolgálni a negyedik osztagnál: még önmagát is meglepte azzal, hogy képes volt újrakezdeni. Összerándult: sikerült annyira elkalandoznia a gondolatainak, hogy teljességgel megfeledkezett Shizuoról.
- Jó, nem fogok hirtelen mozdulatot tenni, vagy a kidou elé szaladni, maga mögött fogok maradni, jó? ^-^- Mosolygott a szőke hajú shinigamira jókedvűen. Valóban kíváncsi volt rá, melyik az a technika, ami ennyi fejtörést okoz a tisztnek. Felhúzta térdeit, átkarolta őket, állát térdeire fektetve figyelte a kezét felemelő alakot. - Hű...- Tetszett neki a kidou, azonban ő nem lett volna képes így használni. - Szégyenszemre bevallom, a hadou technikák nem tartoznak az erősségeim közé...- Harapott bele alsó ajkába, nézett félre. Úgy hitte, végleg elásta magát a tiszt előtt ezzel a kijelentésével.
- Én a lélegzetvételeim szabályozásával tudom befolyásolni a koncentrációmat és a befektetett reiatsu mennyiséget is...Ó, ne figyeljen rám, biztosan szamárságokat magyarázok! TwT- Vette az ölébe a táskát és kezdett el benne keresgélni. Végül diadalittasan vett elő belőle egy palack vizet é nyújtotta Yamasaki-kun felé. - Igyon pár kortyot, ilyen hőségben rendkívül fontos a folyadékbevitel! Nehogy rosszul legyen nekem! >.>- Mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Okt. 02, 21:10:42 írta Mizushima Seiun »

Karakterlap

Dansouko Tsukito

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 250 / 30 000

Hozzászólások: 26

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 13 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#AAF0D1


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Soul Society .:. Tengerpart .:.
« Válasz #10 Dátum: 2016. Júl. 16, 23:55:58 »
A főnemes kisasszony és a könyvmoly

Kicsit váratlanul érte a lány kijelentése, de végül is nem kellett volna csodálkoznia rajta. Már napozhatott egy kis ideje, és végül is olvasott valamit a vízről visszaverődő napsugarak és a leégés kapcsán, bár hogy mikor és hol, azt nem tudta volna visszaidézni. Ezt sosem ítélte különösebben fontos információnak.
– Természetesen – felelt azonnal az első megdöbbenése után a hölgyemény kérésére. Valamiért nem értette, mi szükség ezt megkérdezni. Hisz a nyári kánikulában és tűző napsütésben természetesnek tűnt, hogy az árnyékban keressen menedéket, nos, bárki, aki nem akart pecsenyére sülni. Ő maga is jobban díjazta az árnyékot a fekete uniformisban.
– Már így is eleget segített, Mizushima-san, hálásan köszönöm – biccentett a nő felé, és eltette az összegyűjtögetett kavicsokat. Ennyit untig elégnek ítélt szuvenírnek. Azt nem gondolta volna, pontosabban merte remélni, hogy a tizedik osztag kapitánya nem óhajt sziklakertet építeni. Illetve, amennyiben mégis ez volna a célja, ahhoz nem az ő általa leszállított kavicsokat akarja felhasználni. Bár ezen a ponton el kellett gondolkodnia, elvégre lassan abból a mennyiségből, amit már vitt a lánynak, ha nem is sziklakertet, de kavicskertet vagy dekorációt biztosan építhetett volna. A maga részéről inkább nem akart ötleteket adni.
– Kisasszony? – kérdezett vissza meghökkenve a kérdés hallatán. Nem egészen értette, mit szeretne a lány a vázával, de azért meglepetése után elgondolkodott rajta. Hátha tud valami értelmes, nem sértő választ adni. – Azt hiszem, a reakció voltaképpen a személytől függ, biztosan van olyan, aki örülne neki. Én a magam részéről inkább nőies ajándéknak tartom – remélte, ezzel nem mondott semmi sértőt. Úgy érezte, a lány őszinte választ óhajt, és igazából azt is érdemelt. Biztos fontosnak tartotta a személyt, akinek a vázát szánta... vagy akinek ajándékötleteken gondolkodott.
– Igazán? Előbb-utóbb biztosan megismeri majd – mosolygott a lányra, bár ami azt illeti, Anaoról az volt a benyomása, hogy eléggé feltűnő egyéniség, és sok helyen ismerik. Nem volt épp zárkózott leányzó, egy időben Mizushima Takeo főtestőre is volt – talán éppen ezért féltette annyira, mert a lányka túl sok bolondságba gondolkodás nélkül belement. Legalábbis Shizuo így látta a helyzetet, és bizony időnként nem kicsit kapott sokkot, amikor Anao beszámolt neki kis kalandjairól. Csak reménykedni mert benne, hogy a valódi húga nem keveredik ennyire veszedelmes szituációkba. – Hm... – gondolkodott el a felvetésen. Valamiért nem gondolta, hogy a fagyi csodaszer lenne a kapitánynál, bár kétségtelennek tartotta, hogy működne. – Inkább sütemény és cukorka párti, de valóban, ilyesmikkel kiengesztelhető – bólintott végül, ha már a beszélgetés, voltaképpen miatta, ezt a fonalat vette fel. Legalább nem burkolóztak kínos hallgatásba. Annál rosszabbat nehezen tudott volna elképzelni, ha már itt ültek egymás mellett. – Sajnos még nem volt hozzá szerencsém. Ő is egy kapitány, ha nem tévedek, ugye? – valami derengett neki a név hallatán, de nem tudta túl pontosan nyomon követni a vezetőségi változásokat. A könyvtára és a tekercsei mindig sokkalta jobban lekötötték ennél. Viszont a folytatásból sikerült leszűrnie, hogy a nő is egy kisebb testvér. Ezen a magyarázaton elmosolyodott. – Nekem egy húgom van. Emiatt tudom Shiroichi taichout egy kistestvérhez hasonlítani – vázolta saját reakciójának okait.
A témaváltást követően örömmel tett eleget a bemutatónak. Bár nem volt benne biztos, hogy épp neki kéne ilyen technikákkal villognia. Nem volt éppen mester, vagy profi a mágia használatában. Tudta magáról. Mégis, a lány reakciója megmelengette a lelkét. Örült, hogy tetszett a vörös hajú hölgyeménynek a rögtönzött előadás, bár ő maga a hibájának ecsetelése közben telepedett vissza mellé.
– Nincs ezzel semmi baj. Nekem az a tapasztalatom, hogy a legtöbb shinigaminak megvan a maga preferenciája a hadou, bakudou és kaidou* között. Én a hadou technikákat részesítem előnyben, de a hadnagyom például bakudoukban jobban jeleskedik. A különbség igazából a természetükből adódik. Míg a bakudouk a lekötések és pajzstechnikák, tehát a defenzív mágiák, addig a hadouk offenzívek, megfelelő használattal közvetlenül az ellenfélnek okozhatóak sérülések vele. Nem meglepő, hogy a Yonbantai tagjaként nem a kárt okozó kidouk tartoznak az erősségei közé. Gondolom, inkább a kaidoukban jeleskedik – magyarázta igazi tanárbácsikra jellemző hanglejtéssel, holott sosem volt éppen tanár alkat. Azonban nem akarta, hogy a főnemes lány rosszul érezze magát bevallott gyengesége miatt, így fontosnak látta felvázolni mind saját tapasztalatait, mind az elméleti alapokat a démonmágia különböző ágairól.
– Nem, ellenkezőleg. Ez az ön módszere, így bizonyára működik – mosolygott a nőre az aprócska tippet követően. Ugyan nem feltétlenül tradicionális módszer volt, egy próbát megszavazott volna neki. Bár volt egy olyan érzése, hogy számára nem lenne annyira hatékony, de jó iránynak tűnt, hogy más módszereket is kipróbáljon a konvencionális megoldásokon kívül. Ezen annyira el is gondolkodott, hogy valósággal összerezzent a hirtelen felajánlásra a vizespalackkal. Egy fél pillanatra nem is tudta hova tenni a dolgot, aztán szép lassan lecsengett neki, miről is lehet szó.
– Kegyed vérbeli 4. osztagos, nem igaz? – fogadta el a lánytól egy főhajtás kíséretében a vizet. Csak néhány kortyot ivott, hisz a nőnek is szüksége volt a folyadékra. Ezt ő is tudta, saját felkészületlensége nem lett volna jó, ha a főnemesnek okozott volna kellemetlenséget. Valamivel viszonozni szerette volna a nő kedvességét, így mielőtt komolyabban belegondolhatott volna, felelőtlen felajánlásba bocsátkozott. – Ha szeretné, megpróbálhatom megtanítani önnek az Oukasen használatát. Hálám jeléül, a gondviseléséért.


*Gyógyító kidouk megnevezése (angol wikia alapján)
« Utoljára szerkesztve: 2016. Júl. 17, 00:05:35 írta Ukitake Juushirou »

Karakterlap

Mizushima Seiun

Kapitány

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai taichou

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
39 800 / 50 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Kivel áll kapcsolatban?:
• Kuchiki Kai

Mottó:
The way to have power is to take it.

Post szín:
#C37EE6 és #800080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Soul Society .:. Tengerpart .:.
« Válasz #11 Dátum: 2016. Júl. 19, 01:03:50 »
- A főnemes kisasszony és a könyvmoly -




Lassabb mozdulatokkal mélyesztette ujjait egymás után a homokba- szilárd talajon felismerhető lett volna, hogy ujjbegyeivel tulajdonképpen dobolni kívánt, de ilyen körülmények között erre nem volt esély. Ugyan itt is élvezhette a magány kikapcsoló, megnyugtató mivoltát, másabb volt, mint a Mizushima-birodalom berkein belül. Lépéseit figyelő árgus tekintetek hada következtében a legapróbb fuvallattól is libabőrös lett- körbekémlelte a távolban szabadidejüket élvező embereket. Vett egy mélyebb lélegzetet, amit lassan, fokozatosan engedett ki. Nem kellene ennyire túlgondolnia a semmit, annyira reménytelenül naiv viszont nem volt, hogy ne legyen tisztában vele, valahol a közelében valószínűleg megbúvik egy-egy testőr. De így, hogy látóterét nem zavarták meg a testőrség jellegzetes ruházatát figyelő alakok, nyugodtabbá vált. Figyelmét nem kerülte el az sem, hogy a férfi arcán mintha, de csak mintha átsuhant volna egy pillanatnyi meglepődés. Homlokát ráncolva pörgette vissza az eseményeket: Az udvariasság egy határt átlépve már kellemetlenkedéssé válhat. Remélte, nem emiatt látta azokat a kósza árnyakat megjelenni a halálisten arcán. Pusztán nem szeretett volna belemászni túlzottan a férfi magánszférájába- kissé bátortalanul foglalt helyet mellette, tisztes távolságot tartva.
- Igazán nincs mit, szívesen segítettem.- Mosolyodott el és kibontotta még nedves haját, hogy gyors mozdulatokkal befonja és tarkójára tekerje kontyba, majd rögzítette a hajgumival. Maikor nem volt teendője és elfeledkezett magáról, sűrűn piszkálta a haját, hogy az az általa megfelelőnek ítélt kinézeti kategóriába essen. Nem volt hiúnak nevezhető, hiszen szépnek sem tekintette személyét: bőrszínét megirigyelhetnék a hullák is, hajszínét pedig a kertekben növekvő paradicsomok. Reménykedve pillantott karjaira, de egy csüggedt sóhaj kíséretében belátta, felesleges reménykednie bárminemű barnulásban is.
- Igen? Oh…- Pirult el néhány pillanatra, hogy aztán másodpercek leforgása alatt visszanyerje eredeti bőrszínét. Nem magyarázta meg kellőképpen a helyzetet, ennek pedig az lett az eredménye, hogy félreértették. Ha egy jobb napján látná mostani önmagát, valószínű, a homokban mögé lopakodna és ráeresztene egy kidout. - Azt hiszem, igaza van…- Tekintetét a táskában megbúvó kagylók felé vezette, majd úgy döntött, azokból készít valami szépet az anyjának. Egy ékszeres doboz megfelelő ajándék lenne a közelgő évfordulójukra. - A sógorom… nemrégen végezte el az Akadémiát és szeretném meglepni egy olyan ajándékkal, aminek örülne. - Valami olyannal, ami magában hordozná azt a bocsánatkérést, hogy hosszú éveken át magára hagyta, miután a bátyja elhunyt. Még abban sem volt biztos, hogy a fiú szemei elé mer majd kerülni, ugyan, mit is mondhatna? Ő maga sem fogadna el semmilyen magyarázatot, vagy indokot egy ilyen szituációban, a másik kedvessége pedig csak még több követ a bűntudattól már-már így is rogyadozó vállakra.
- Nem túl régen szolgálok még, szinte senkit sem ismerek… Ezt a hiányosságot igyekszem minél előbb orvosolni.- Annak idején nem volt indíttatása foglalkozni a Gotei 13 felső vezetésével. Őt és családját az Akadémia körüli teendők kötötték le, a szerepük évszázadok óta a tananyag összeállítása és tökéletesítése volt. Sokáig lelte ebben élvezetét, nem szeretné, ha ez a későbbiekben változna. Körvonalazódott benne, mit fog tenni a tengerparti kirándulás befejezése után: meglátogatja Shuut és megkéri, hadd vegye ki részét újra, vagy továbbra is a család ügyleteiből. A remeteséggel töltött időszak alatt eléggé elzárkózott mindennemű feladattól és itt volt az ideje, hogy felelősséget vállaljon akkori botorságáért. Kis szerencsével – és egy üveg jó minőségű szakéval- talán meggyőzheti unokabátyját, hogy elnéző legyen vele.
- A belvárosban van egy édességbolt, ott elképesztő, milyen finom cukorkákat és süteményeket lehet kapni. Néha én is meglepem vele a kapitányomat, neki a vaníliás ízesítésű nyalánkság a kedvence.- Szeretett Chiruochiba-kapitány kedvében járni, hálás volt a figyelemért, amit a férfi a felzárkózására és a fejlődésére szentelt. Őszinte meglepetéssel töltötte el, hogy a negyedik osztag kapitányára nem igazak azok a sztereotípiák, amikkel a Yonbantait illetik. - Igen, a 13. osztag kapitányává nevezték ki nemrégiben. Bízom benne, hogy jól helyt fog állni.- Tenkai személyisége már régen kívánta a reflektorfényt- ő nem az a típusú ember volt, akit a környezete képes sokáig figyelmen kívül hagyni. Azt az utat azonban nem kedvelte, amit be kellett járnia célja elérése érdekében. Alsó ajkába harapva gondolt arra, hogy néhány halálisten zanpakutoja nem támaszként szolgál, hanem ellenségként. Hálás volt Amaharaért, az eltelt évek alatt sikerült szétválaszthatatlan egységgé kovácsolódniuk. A kard lelke eleinte nehezen fogadta el mesterének, sokat harcolt a dacos indalénnyel, de végül belátta, hogy mestere nem egy gyönge lelkű mimóza, aki az első szél lágy érintésétől porba hullik. - A húga is halálistenné vált?- Most, ha jbban belegondol, a férfi neve ismerős neki valahonnan. De… honnan? :|
- Értem… Én úgy hiszem, a kaidou-s csoportba tartozom. A gyógyító kidouk számomra mindig is érdekesebbek voltak a többinél, bár nem hiszem, hogy alapjaiban véve annyiban különböznének. Vagy így lenne?- Ezzel okozhatott egy kisebb szívinfarktust a férfinak, így aggódva pillantott annak szemeibe, hogy a rosszullét első jelére ugorjon és elsősegélyben részesítse. Régen, túl régen voltak már azok az akadémiai órák és az óta szégyen vagy sem, nem sűrűn nézett a kidouk felé. - Ó, igen, így van. :o  - Szorgos kisdiákként ült a kidoushuus tiszt mellett, csüngve minden szaván. Jó előadó volt a férfi, élvezetesen és érdekesen magyarázott. - Lehet, hogy csupán belemagyarázom… De eddig bevált.- Húzódott össze kisebbre zavarában, már ha ez egyáltalán lehetséges volt. A férfi kérdésére csak egy szívet melengető mosollyal válaszolt, majd kissé összehúzott szemekkel, éles tekintettel figyelte, hogy legalább a víz egyharmadát elfogyasztotta-e. - Nincs szükség hálára, ez a természetes.- Mosolygott szelíden továbbra is, majd megköszörülte a torkát. - De azért… ha nem siet és nem lesz túl nagy teher a számára, nagyon örülnék, ha megtanítaná nekem és szólítson csak Seiunnak! ^w^- Szeretett új ismereteket magába olvasztani, az események pedig sodorták magukkal, no meg… esze ágában sem volt nemet mondani egy kis gyakorlásra.

Karakterlap

Kuroji Rei

Akadémista

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 625 / 30 000

Hozzászólások: 160

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 22 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003355 #002866


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Soul Society .:. Tengerpart .:.
« Válasz #12 Dátum: 2017. Febr. 25, 12:05:51 »
Az ősz hajú shinigami, és a kis görcs

Olyan unalmas mostanában az akadémia, szinte majdnem mindennap azt az ostoba kidou elméletet tömték az agyamba! Még el is aludtam sokszor. Minek kell ennyire erőltetni? Jó lenne már inkább mimnél előbb megszabadulnom innen, és valamelyik osztagba bekerülnöm, ott legalább nem unatkoznék ennyire, mint itt! Csak sajnos ahhoz minimum elkel, érjem, hogy a zanpakutom végre kinyögje a nevét, shikait bontsak vagy mi fenét és elhúzhatnék végre abból a pöcegödörből! Aaaaah… Még szerencse hogy kaphattam kimenőt így egy kicsit körülnézhetek Sereteiben… de nem találok semmi érdekest. Olyan unalmas ez a hely! A shinigamik nem szokták halálra unni magukat?!
- ICSI…NI…SZAN!
Hát ez meg mi a fene?  Csak nem… EDZÉS! Tuti az! Végre nem fogom halálra unni magam! Csak nem fognak engem lehordani, ha megnézek egy shinigami edzést! Szerencse napom van! Vigyorral az arcomon eldöntöm határozottan, hogy a hangok irányába indulok. Természetesen nem sétálva… Ooo nem… sietnem kell így a shunpomat használva megyek a helyszínre, hogy magam is megnézzem! A hangokat nagyon közel hallom szóval biztos nem lehet olyan messze!
Édes istenem… mint egy kisgyerek, aki kíváncsi a legújabb játékára… anyám… tuti hogy megint bajba kerülsz!
- Egyszer az életbe elkerülhetnéd az ilyen megjegyzéseket!
Hogy mondtad?
- ÖÖööm… semmi inkább hagyjuk!
Okos kölyök… látom, fejlődsz!
Inkább oda sem figyelek. Állandóan mindenért jól beszól, leolt, a földbe döngöli a méltóságomat, fittyet hány hogyan is érzek! Miféle zanpakuto ez könyörgöm?!
Hallom ám a gondolataidat!
- bocsi…
Inkább a hangok felé koncentrálok, na meg az előttem lévő útra. Jó lesz mimnél előbb oda érnem! Amint megérkezek, a helyszínre, meglátom a kis csapatot, ahol éppen folyik az edzés. Ha közelebbről akarom megnézni, akkor jobb lesz, ha keresek valami jó búvóhelyet! Á meg is van! Az a bokor megteszi! Shunpoval gyorsan a bokor felé igyekszem, majd amint elhelyezkedtem, kikukucskálok és nézem, ahogyan a zanjutsut gyakorolják a shinigamik. Olyan mozdulatokat csinálnak, amit még az akadémiában nem láttam. Ezt tök klafa! Én is akarok így kardot használni! Miért nem tanítanak ilyet az akadémián? Vajon melyik osztag lehet?

Karakterlap

Aikyou Kaiya

Leánykori neve: Fuchida Kaiya

Hadnagy

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 750 / 15 000

Hozzászólások: 86

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 1 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
fehér (Villámalapú)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00BEEE #FFF8DD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Soul Society .:. Tengerpart .:.
« Válasz #13 Dátum: 2018. Ápr. 13, 01:07:50 »
Egy csipetnyi szabadság

Lehetséges, hogy a férjemnek néha igaza van. Talán lehet mostanában többször is. Amióta újra szolgálatba álltam a Goteiben és szerencsémre elhelyeztek a kilencedik osztagba, a teendőim roppantul megsokasodtak. Reiyara és Kengora nem tudok olyan sok időt tölteni, mint amit anyaként kutya kötelességem lenne. Szégyen és gyalázat ez rám nézve. Valahogyan át kéne formálnom a naptáramat és a szokásaimat, különben még a családom fogja látni a kárát. Arról nem is beszélve, hogy a fizikumom még mindig nem a régi. A rohamaim megsokasodtak az idők folyamán. Ráadásul egyre jobban úgy érzem hátráltatom a shinigamikat. Azt a szarvashibát, amit Mitsuko kapitánynál elkövettem a mai napig nem mosom le magamról. Shuuichi magatartását pedig talán kezelhettem volna egy fokkal jobban is. Igaz nem voltam vele teljesen negatív, inkább csak figyelmeztetni akartam, hogy talán a módszere nem éppen megfelelő a jelenlegi állás szerint, helyette viszont az lett a válasza, hogy mint egy rongybabát felkapott hirtelenjében és eldobott kavicsként. A mai napig sajog a fenekem, ha csak erre gondolok. Akkor megtanultam, hogy talán Shuuichi nem az a fajta, akivel érdemi vitát letudnék folytatni, lévén, hogy nemes. A szavam mit sem ér. Nem szokásom nemesekkel vitatkozni, de azért lenne pár dolog, amikkel nem tudok egyetérteni, de tartanom kell magamat a szabályzathoz és az elvárásokhoz még ha nekem lenne igazam akkor is. Annyit tudok csupán tenni az ügy érdekében, hogy legközelebb hasonló baklövéseket ne kövessek el. Szerencsére most van alkalmam egy kicsit pihenni, hiszen Nara Shiratori Taichou szünetet rendelt el az osztagnak. Kihasználva az alkalmat, rutin ex első osztagos róka módjára kihasználva a lehetőséget, körbejárom Seireiteit. Mára már kezdek hozzászokni az újfajta dolgokhoz, trendekhez, amikkel nap mint nap találkozok. Bár a lélekmobillal még mindig nem vagyok megbékélve, de megtanultam normálisan használni. Végig nézve az újoncokon sajnos az a benyomásom támad, hogy egyre jobban romlik a shinigami állomány arányának szintje. Sokkal több botlábú zöldfülűt lehet már találni egyes osztagoknál sem, mint képzett katonát, akik teszik a kötelességüket. Arról nem is beszélve, hogy hányszor volt már alkalmam meglátni, hogy egyesek a szolgálati idejüket lustálkodással töltik. Egyszerűen nevetséges! Mi történt a Goteiel mióta távol voltam? Kár lenne ezen morfondíroznom. A tengerparthoz érve, kiválasztok magamnak egy közeli padot, ahol leülhetek egy kicsit szemben a tóval. Azumát szorosan magamhoz szorítva, figyelem az eget, miközben a lágy szellő simogatja az arcomat. Valóban rám fér ez a fajta pihenés! Észre se veszem, de már pár perc múlva behunyom a szememet és minden elsötétül egy időre.

Karakterlap

Mizushima Seiun

Kapitány

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai taichou

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
39 800 / 50 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Kivel áll kapcsolatban?:
• Kuchiki Kai

Mottó:
The way to have power is to take it.

Post szín:
#C37EE6 és #800080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Soul Society .:. Tengerpart .:.
« Válasz #14 Dátum: 2018. Máj. 07, 17:50:20 »
- Egy csiptenyi szabadság -

Már ébren voltam, szemhéjaimat ennek ellenére nem nyitottam szét, fejemet a párnába fúrva próbáltam visszajutni a kábult illúzió világába, veszett módon keresve az ajtót, amin átlépve ismét a békés pihenés útján járhatok. A takarót is feljebb húztam, lábamon gyengéd súlyként érzékeltem Marshmallow fejét, nedves orrával néha megbökte kikandikáló lábfejemet. Minden adott volt ahhoz, hogy visszaaludjak, mégsem sikerült visszasüppednem a dédelgető állapotba. Ennek megfelelően nyomott hangulat telepedett vállaimra, felzaklatott nyösszenéssel húztam ki párnául szolgáló végtagjaimat kutyám feje alól és az ágyból kikelve konyhám felé vettem az irányt. Amíg lefőtt a kávé, belebújtam egy egyszerű, laza nyári ruhába és felkötöttem hajamat, a reggeli elfogyasztása után megindultam a tengerpart felé. Évek óta nem jártam a közelében, ha akadt valamennyi szabadidőm, azt takarítással, főzéssel vagy edzéssel töltöttem. Napjaim kezdtek egybefolyni, egyöntetűvé válni, de a legkevésbé sem zavart. Ha ki akartam kicsit zökkenteni magamat a körforgásból, elmentem bevásárolni, vagy sétálni valamerre. Eddig, ha jól emlékszem, talán háromszor még a szaké bárt is meglátogattam, bár azt szigorúan csak Tenkai, vagy valamely osztagtársam kíséretében, vacsorázni. Ujjaimmal az előtérbe helyezett kardtartóra függesztettem Amaharát és ugyan éreztem a felőle érkező neheztelést, ezúttal eszem ágában sem volt magammal vinni a kardomat. Volt olyan szerencsém, hogy ha szabadnapomon karddal indulok el valamerre, minden egyes alkalommal elküldenek valami feladat elvégzésére. Természetesen minden további nélkül és szívesen teljesítem a rám bízott megbízásokat, de ezúttal egyszerűen szeretnék kikapcsolódni, mint a többi ember.
Marshmallow szerfelett boldogan ugrált mellettem, holott kissé szokatlan volt ez a viselkedés tőle. Nem alkalmaztam teljes szigort, de azt megtanulta mellettem az eltelt évek alatt, hogy nem szeretem a fegyelmezetlenséget. Ezúttal mégis örömmel töltött el kis bohókás ugrándozása, végül is, vele nem lenne illő olyan szigort alkalmaznom, mint a testőreimmel… vagy a többi emberrel szemben. Hiába próbálom sokszor elengedni magamat mások közelében, a vége általában az, hogy belezavarodok a beszédembe, vagy ügyetlenkedek zavaromban. Nagyon ritka azon alkalmak száma, amikor mindez természetesen megy, mintha már régóta ismerném az illetőt… Halk sóhajjal torpantam meg és nyúltam a táskámban rejlő tárca után. Hamarosan a tengerpartnál leszek, addig viszont nem fog megártani egy kis csemege sem. Az egyik bódénál megállva végül sült tintahal mellett döntöttem - többször kóstoltam már nyersen is, de nem tudtam megbarátkozni vele. Túlságosan rágós, én pedig a könnyed, puha textúrájú ételeket kedvelem. Míg elrágtam a kellemesen sós, fűszeres húst, szemet szúrt egy, a padon ülő női alak. Nem állt szándékomban zavarni a pihenését, de feltűnően mozdulatlanul üldögélt, kissé természetellenes pózba görnyedve. Szemöldökeim összébb vonódtak, a maradék pár falatot lehúztam a pálcáról és a kutyámnak adtam, majd az ismeretlen felé sétáltam.
- Asszonyom, jól van? - Érintettem meg a vállát, de semmi válasz nem érkezett. Halk sóhajjal hajoltam le elé és végigfuttattam vázán lélektükreimet, de szabad szemmel nem láttam esetleges sérülés nyomát. - Washiboushi. - Leheltem a kidou nevét és homlokomat ráncolva vizsgáltam meg a nő testének felületeit… és mivel így sem jutottam eredményre, felegyenesedve megkerültem őt és a pad másik végébe ültem.