Szerző Téma: Soul Society .:. Tengerpart .:.  (Megtekintve 1723 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Aikyou Kaiya

Leánykori neve: Fuchida Kaiya

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 750 / 15 000

Hozzászólások: 68

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 4 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
fehér (Villámalapú)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00BEEE #FFF8DD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Soul Society .:. Tengerpart .:.
« Válasz #15 Dátum: 2018. Máj. 07, 20:18:02 »
Egy csipetnyi szabadság

Valóban szükségem lenne egy kis kikapcsolódásra. Ahogyan leültem a padra, nyomban álomba szenderültem. Talán ennyire túlhajtanám magamat? Sokszor fel se merül bennem a jelenség. Életem során eddig mindig úgy gondoltam, hogy a kötelességem első prioritásban van. Anyaként és shinigamiként egyaránt el kell látnom a kötelezettségeimet. Sose kérdőjelezettem meg magamat. Most is ugyan eme véleményem roppantúl erős, de azért meglepő mennyire elfáradtam amint egy picit is megengedtem magamnak a kényelmet. Általában mindig megvonom magamtól pont azért, hogy éber maradjak. Most is ezt kéne tennem, de valahogy most jól esik egy picikét aludni. Talán nem is annyira baj, ha néhanapján megengedem magamnak, hogy egy kicsit elszundítsak. Természetesen nem lesz ez rendszeres. Inkább csak akkor, ha a testem mindenképpen igényli a regenerálódást, hogy végezni tudjam később a munkámat.
~ Kaiya drágám ébredj! Vendégünk van!
Azuma hangjának köszönhetően lassacskán felébredek. Mikor kinyitom a szememet, első dolgom körülnézni, hogy vajon merre lehet az a bizonyos vendég, akiről a zanpakutoum beszélt. Amint elfordítom a fejemet jobbra, rögtön meglátom az említett vendéget egy jószág társaságában. Aranyosnak néz ki. Mérete ugyan nem nagy, de talán ezt teszi inkább még aranyosabbá a jószágot. Tekintetem újfent a vendég felé összpontosítom.
- Segíthetek valamiben asszonyom?
Gondolom nem véletlenül említette Azuma. Általában, ha elszundítanék és Azuma figyelmeztet azt mindig okkal teszi. Valószínűleg azért szólt, mert az illető hölgy akarna tőlem valamit. A jószág felé összpontosul újfent a figyelmem hirtelen. Sajnos nagy gyengéim a hasonló háziállatok, bár otthon nem tartunk egyet sem. Nem tartom valahogy szükségesnek, ráadásul ki tudná nálunk megengedni magának, hogy egy háziállatról tudjon gondoskodni? Sajnos én nem tudnék időt szánni rá, mivel a kötelességeim elvesznek egy csomó időt. A férjem pedig naphosszat dolgozik. Reiya és Kengo pedig a fél napjukat az Akadémiában töltik.
- Aranyos jószága van hölgyem. Megtudhatnám, hogy hívják és milyen fajta?
Nyakamat egy kicsikét megmozgatom. Egészen jól esik, bár azért egyszer kétszer megroppan, de nem vészes. Inkább kellemes a számomra. A férjemnek azért igaza van valahol abban, hogy megkéne engednem magamnak egy kis kényeztetést, viszont azért nem tartom valahogy jó ötletnek, mert katonaként helyt kell állnom, emiatt muszáj edzésben maradnom. Sokszor látom némelyik tisztnél, hogy a kényelem által mennyire ellustulnak. Nem szeretném eme hibát elkövetni.
- Elnézést a modortalanságomért.
Kicsit biccentek a hölgy felé meghajlásként. Milyen modortalan vagyok, hogy nem mutatkoztam még be neki! Ez túlságosan is méltatlan rám nézve. Én, akinek a szabály és az illem törvénye szent és sérthetetlen, most valahogy teljesen elengedtem magamat. Ezt egy shinigaminak sem szabad megengednie magának. Nyomban összeszedem a gondolataimat és kihúzom a hátamat, hogy egyenes tartást tudjak felvenni, ami már a címemhez méltó.
- A nevem Aikyou Kaiya. Kilencedik osztag. Megtudhatnám esetleg, hogy hívják asszonyom?
Miközben várok a válaszára, Azumát combomhoz lefektetem. Észre se vettem, hogy úgy fogtam eddig szegényt mintha félteném attól, hogy ellopná valaki. A tenger hangja kényezteti füleimet, miközben a szél lágyan meglobogtatja a hajamat. Az arcomnak kellemes érzés. Viszont nem engedem meg magamnak, hogy elbóbiskoljak. Ébernek kell lennem.

Karakterlap

Mizushima Seiun

Shinigami

2. Osztag

*

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
34 300 / 35 000

Hozzászólások: 89

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Kivel áll kapcsolatban?:
• Kuchiki Kai

Mottó:
The way to have power is to take it.

Post szín:
#C37EE6 és #800080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Soul Society .:. Tengerpart .:.
« Válasz #16 Dátum: 2018. Máj. 14, 22:36:13 »
- Egy csiptenyi szabadság -

Türelmesen simítottam arrébb ruhám fodrait, fél szemmel figyelve a mellettem csendesen pihenő nőt. Nem állt szándékomban nyugalmát megzavarni, de azt sem lettem volna képes megengedni magamnak, hogy egyszerűen itt hagyjam, mindenféle felügyelet nélkül. Hiába vagyunk a lelkek társadalmának legragyogóbb városának külterületén, elég egy másodperc a probléma kialakulásához. Nem tudtam volna nyugodtan pihenni, fel-felütötte volna a suta gondolat fejét bennem: Vajon történt-e valami vele? Így hát maradtam. Bár megtanítottak figyelmen kívül hagyni eseményeket, jelen helyzetben nem lett volna helyes efféle hozzáállás. Ujjaimat végül összekulcsoltam és szótlanul figyeltem a parton rohangáló állatot, aki a legapróbb felfedezett kincsekkel szaladt oda hozzám, én pedig arcomon gyengéd mosollyal vettem el a rögtönzött ajándékokat. Egy nagy, kifejezetten szép küllemű kagylót forgattam épp ujjaim között, amikor látószögembe kúszott a nő alakjának rezdülése: fejemet felé fordítva követtem végig ébredezésének fázisait. Míg őt hallgattam, kinyitottam táskámat és óvatosan belefektettem a kincset, amit hazaérvén minden bizonnyal a szekrényemre fogok kitenni, a többi apróság mellé, ami ékesíti otthonomat.
- Nem, köszönöm. - Mosolyodtam el az udvariasságot hallva. Annyira természetesen hatott, ha választékosan fogalmazta meg valaki hozzám intézett szavait, már-már észre se venném, de jelen esetben különösen feltűnőnek hatott. - Kissé aggódtam önért, így jobbnak láttam ideülni, amíg magához tér. - Valljuk be, nem mindennapi élmény találkozni olyan halálistennel, aki egy padon szundikál. Lehetett hallani ennél meredekebb eseményekről is ugyan, de azokba én még nem folytam bele és kötelességemnek éreztem, hogy felügyeljem a hölgyet volt negyedik osztagosként és egyszerű emberként is. - Marshmallownak hívják. Lassan négy éves, még a negyedik osztagnál szolgáltam, amikor az anyját egy egykori társam behozta hozzánk. Úgy döntöttem, hogy magamhoz veszem, olyan kis aranyos volt. Nem tudtam ott hagyni. - Mosolyodtam el és simogattam meg a kutya fejét, amit az boldogan tűrt. Még dörgölőzött is hozzám a fejével közben. - A fajtáját nem tudom megmondani, mert nem tisztavérű. Szerintem több faj kereszteződésének az eredménye. - Látszott rajtam, hogy szégyellem magamat. Nagyon rajongtam az állatokért, de annyira sosem vettem a fáradtságot, hogy minden egyes faj jellegzetességeit megjegyezzem. Pedig hosszú éveket töltöttem elvonultan, könyvtárba zárkózva… De akkoriban kizárólag a betegségekről tanultam. Ki akartam deríteni, mi támadta meg a férjem szervezetét és gyógyírt akartam találni. Mert ha őt nem is hozhatom vissza a halálból, mást még megmenthetek. Természetesen, kevésnek bizonyultam és elbuktam, pedig kétségbeesetten igyekeztem. A negyedik osztag sem jutott eredményre annak idején, én azonban nem engedtem el ezt a szándékomat még most sem. Egy napon révbe fogok érni.
- Ha gondolja, nyugodtan simogassa meg, szelíd és jól nevelt. - Pillantottam a hölgy arcára és bátorítóan mosolyogtam. - Csak vigyázzon, mert hamar megkedvel mindenkit és utána nem hagyja majd békén. - Nem hibáztathatom Marshmallowot azért, mert ennyire jó lelkű kis állattá cseperedett fel. Az én kis szemem fénye. Hátradőltem a padon és kedvtelve merengtem a távolba, kutatva a hamis látképet. Még akkor is gyönyörű a tengerpart, ha tudom, nem valódi.
- Örvendek, Aikyou Kaiya. Én Mizushima Seun vagyok, a Kidoushuu előző hadnagya, jelenleg a 2. osztag tisztje. - Hajtottam meg fejemet kissé. Nem sűrűn találkoztam eddig kilencedik osztagosokkal, amit tudtam, hogy oda többnyire az elemi zanpakutuokkal megáldottak kerülnek. Így kíváncsian vezettem tekintetemet végig a nő vázán. Vajon milyen ember lehet?

Karakterlap

Aikyou Kaiya

Leánykori neve: Fuchida Kaiya

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 750 / 15 000

Hozzászólások: 68

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 4 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
fehér (Villámalapú)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00BEEE #FFF8DD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Soul Society .:. Tengerpart .:.
« Válasz #17 Dátum: 2018. Máj. 15, 14:53:32 »
Egy csipetnyi szabadság

Szóval csak aggódót az egészségem miatt. Ennyire látható lenne rajtam a sérülés, amit a múltban szereztem még? Lehetetlen. Biztos vagyok benne, hogy csupán félreértelmeztem volna az előbbi mondatát. Hiszen, ha tudna a sérülésemről, biztos szóvá tette volna. Ennyire mélyen aludhattam volna? Legalább vannak shinigamik akik figyelnek a társaikra és ezt értékelni tudom. Mostanában az efféle gesztusok kezdenek kimenni a divatból. Manapság már a hagyományok is kezdenek eltűnni! Hova tartunk már lassan? De azért remélem, hogy a társadalmunk régi alap pillérjei megfognak maradni a végsőkig. A fejlődést nem lehet megállítani és ostoba lépés lenne, ha valaki gátat szabna ennek. Nem is baj, hogy bővül a tudástárunk, de azért mindig figyelni kéne, hogy a fejlődés mellett megmaradjanak azok az erények, amiket egy shinigamit jellemeznie kéne. Manapság ezeket az erényeket a sárba tiporják olykor. Persze vannak kivételek, sőt magam is tapasztaltam, hogy nem mindegyik shinigami követi el eme hibákat, de sajnos nő a számuk és ez tagadhatatlan tény. A számok mindent elárulnak.
- Köszönöm szépen Asszonyom. Örülök, hogy vannak még shinigamik akik odafigyelnek a társaikra.
Rezzenéstelen arccal mondom el neki a véleményemmel hozzáfűzve. Szólni akarnék ugyan az egyenruhával kapcsolatban, de amint kissé jobban megfigyelem az állatot és a hölgyet, tisztázódik nálam a kép. Nincs szolgálatban, emiatt az egyenruhával kapcsolatos paragrafust nem rúgta fel. Én legalább is így ítélem. Ha netán az ellenkezője derülne ki, haladéktalanul figyelmeztetni fogom erre. Igaz, már nem vagyok rendfenntartó, de kötelességemnek érezném, hogy egy kollégámat emlékeztessem a szabályzat fontosságáról. Ha elfelejtjük, hogy egy katonai szervezet tagjai vagyunk az anarchia elszabadulna és komoly problémákkal küszködhetnénk. Már így is csomó olyan probléma merült fel jó pár shinigami személyében, amit haladéktalanul orvosolni kéne!
- Értem. Érdekes neve van.
Háziállatot sajnos nem engedhetünk meg magunknak, mivel az idő nem tenné lehetővé. Ezért is inkább meg se próbáltuk. Amúgy is Reiya és Kengo shinigamivá válásuk a legfontosabb. Meg kell adni nekik a szükséges környezetet és lehetőséget, hogy a legmegfelelőbben tudjanak felkészülni a rájuk váró feladatra. Annak örülök, hogy mindketten nagyon igyekeznek és szorgalmasan gyakorolnak és fejlesztik a tudásukat. Remélem ez így is fog maradni mindenképpen. Nem szeretném, hogy bukdácsoljanak. Az Akadémia nem holmi szórakozó hely, hanem egy kemény időszak kezdete, ahol be kell bizonyítaniuk azt, hogy ők méltóak lesznek a Gotei szolgálatára és ahhoz maximális erőfeszítéseket kell megtenniük! Elvárom tőlük, hogy teljesítsék a Gotei és az én elvárásaimat.
- Értem. Valóban nehéz meghatározni akkor. Talán nem is annyira fontos. A fő, hogy szereti magát.
Legalább is én így gondolom. Az őszinte szeretet nagyon fontos mind egy állatban és egy lélekben is. Sajnos viszont előfordulnak esetek, hogy némelyik shinigami megjátssza a hűséget, aminek következtében komoly konfliktusokat eredményezhet egy osztagon belül, nem beszélve arról, hogy megtöri a bizalmat. Jó példa erre Aizen tette. A mai napig nem heverte még ki a Gotei a tragédiát. Bárcsak akkor ott lehettem volna. Talán lehetséges, hogy Aizent lelehetett állítani előbb! Sajnos viszont nem fogjuk már megtudni. A múlt már megtörtént. A jelenre kell most koncentrálnunk. Az esetből tanulva nyitott szemmel fogok járni, bárhol is legyek.
- Biztos?
Azért rá kérdezek, nehogy tényleg probléma legyen belőle. Ha igent felel megpróbálom megsimogatni az állatot. Nem nagyon zavarna, ha hozzám dörgölődzne csak remélem a zanpakutoumat nem fogja elkobozni tőlem, mert valószínűleg Azuma se venné jó néven és ezt tettekkel is kimutatná. Igaz zanpakutoum egy nagyon kedves lélek, de határozott és szigorú is. Ami nem meglepő, hiszen a lelkem egy része. Nem csoda, hogy hasonlítunk. Amint meghallom a Mizushima nevet, rögtön felállok a székemből majd Seiun felé fordulok és mélyen meghajlok.
- Elnézést a modortalanságomért Mizushima-dono! Ha tudtam volna előbb is, hogy egy főnemessel találkozom, nem üdvözöltem volna ilyen modortalanul, ahogyan az előbb.
Mily megbotránkoztató! Egy főnemessel találkozom és a protokollomat megszegtem! Hát ennyire elveszett a megfigyelő képességem? Vagy esetleg kezdek öregedni? Mindenesetre a hibámat felvállalom és elnézést kérek. Ez megbocsáthatatlan. Egy shinigaminak jobban oda kell figyelnie kivel találkozik!
- Engedelmével Mizushima-dono, megkérdezhetem miért is tisztelt meg jelenlétével a parkon? Éppen szünetet tartana?
Kérdéseimmel próbálok egy beszélgető viszonyt elérni. Bár igaz rangban felettem áll, azért reménykedek abban, hogy egy főnemessel fogok tudni egy kellemes társalgást folytatni. Ha már szerencsém van abban, hogy egy Mizushimával találkozom, nem árt a megfelelő kapcsolat kiépítése. Bár nincsenek hátsó szándékaim, de nem árt, ha a Mizushimákkal jóban leszek. A gyerekeim jövője itt a tét.
- Megkérdezhetem esetleg, ha nem haragszik meg érte Mizushima-dono, de ismer egy bizonyos Mizushima Hyousuke nevezetű főnemest? A fiam odáig van a munkásságáért.
Jól tudom, hogy Kengo fiam példaképként kezeli Mizushima Hyousuket. Ha tudok a fiamnak örömet szerezni, talán megpróbálkozhatnék egy találkozott megszervezni. Amúgy is lehet szükségem lenne a segítségére. Amit eddig hallottam róla, talán a bajomra is tudna megoldást találni. Persze ha hihetek a szóbeszédeknek.

Karakterlap

Hirase Keisei

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 750 / 15 000

Hozzászólások: 54

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#0066cc // #3AA1E6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Soul Society .:. Tengerpart .:.
« Válasz #18 Dátum: 2018. Jún. 19, 02:14:30 »
Vizes kaland


Nem kellett sokat várnia a sikeres vizsga után, hogy melyik osztagba is került pontosan. Bár csodálkozott, hogy pont a Hachibantai berkein belül kapott helyet. Úgy hitte és gondolta, hogy a Kidoushuu hamarabb fog rá lecsapni, ami számára nagyobb és kedvezőbb lehetőség lett volna, de így sem szegte kedvét semmi, a célja változatlan maradt.
Korán felkelt. Az volt a terve, hogy újdonsült energiával meglátogatja a kapitányát és elmagyarázza neki, hogy a helyzet az, hogy minél gyorsabban és egyszerűbben feljebb akar jutni azon a bizonyos ranglétrán. Bár azt még nem tudta, hogy ezt pontosan, hogy is fogja közölni, de biztos volt benne, hogy ezt fogja tenni.
Hamar elkészült, shinigami egyenruháját magára öltve szinte egyből indulóra is fogta, de az ajtóban mégis megtorpant. Soha nem volt az a túlbuzgó a hivatalos ügyekkel kapcsolatban és most kedve se igazán volt a kapitánnyal találkozni.. Hamar ki is találta, hogy mit fog a tervezett program helyett csinálni. Feltépte ruhásszekrényét és előkereste fürdőruháját. Igen.. úgy döntött, hogy végül inkább meglátogatja a tengerpartot ahol sok csinos hölgyet láthat illetve sokat lustálkodhat. Széles vigyor terült el ettől arcán és gond nélkül cserélte le halálisten egyenruháját egy egyszerű trikó és rövidnadrág párosításra.
- Sokkal jobb.. 8) mondta elégedetten majd ágyának támasztott lélekölőjére pillantott. Egy szót se váltott vele hála az égnek mióta hivatalosan is shinigami lett. A kard eleget tett a vizsgán tett kérésnek egyelőre amitől Keisei iszonyatosan nyugodt volt, nem szerette a társaságát annak ellenére, hogy tudta jól, hogy a fegyver lelkének egy része tehát magát gyűlöli ennyire.
Miután minden szükséges kelléket bepakolt egy kisebb táskába azt hátára kapta és a megszokottnál gyorsabb séta tempóban indult meg a kiszemelt part felé, hogy meghódítsa. Soha nem volt még a parton. Az Akadémia idején nem volt rá ideje, lefoglalta a felkészülés illetve a többieknek való történet mesélések. Általában mindig bent maradt tanítás után pár lelkes hallgatóval akiknek mindig boldogan adhatta elő történeteit, hogy Ő pontosan mekkora király is.
Szélsebesen szelte az utcákat és a vártnál hamarabb érkezett meg a tengerhez amely szemet gyönyörködtető látvány volt számára. Fürdőruhás lányok flangáltak mindenhol, maga volt a mennyország..  Legalábbis akkor így gondolta. Nem is tétovázott sokat, keresett magának egy megfelelő helyet ahonnan mindent láthat majd miután lecuccolt lekapta trikóját és már futott is volna a vízbe amikor átesett valakin. Szó szerint ahogy fordult valakiben megakadt és arccal a homokban landolt. Mérgesen pattant fel és miután leporolta arcát és kiköpte a szájába került homokot hangot is adott a dolognak..
- Hát nem hiszem el, hogy az ember háta mögé kell lopózni majd szerencsétlent fel kell rúgni.. >.> - teremtette le a lányt ugyanis csak ekkor tűnt fel neki ki is volt az a galád, aki miatt megkóstolta a szemcsés anyagot..
- Mi a mentséged?! >.>

//remélem nem gond, hogy így alakítottam az összetalálkozást :s//

Karakterlap

Kitagawa Azumi

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 42

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 7 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
LightSeaGreen

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
-

Post szín:
#F08080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Soul Society .:. Tengerpart .:.
« Válasz #19 Dátum: 2018. Jún. 19, 13:46:34 »
Vizes kaland

Egy szép munkanap után jól esett ejtőzni egyet a tengerparton. Nem óhajtottam fürödni a vízben, ezért csak egy rövid ujjú pólót vettem fel, meg egy halászgatyát – nem vagyok az a kitárulkozós fajta, még így, szórakozás közepette sem.
A kardom kivételesen otthon maradt a szállásomon, nem állt szándékomban harcolni senkivel. Relaxálni vágytam, és erre a part tökéletes helyszínnek bizonyult. Leheveredtem közel a vízhez, hogy halljam annak megnyugtató moraját, s lehunytam szemem.
Elképzeltem, ahogy a hullámok lágyan körbeölelnek, én pedig hagyom, hogy magukkal sodorjanak.  Szerettem a vizet. Mindig is kötődtem hozzá valahogy, az életem minden területén megjelenő, állandó elem a víz.
Nem csoda, hisz eleve a tenger mellett nőttem fel, amit soha nem cserélnék másra. Semmit sem bántam meg, és mindent ugyanúgy csinálnék, ha újra kéne kezdenem. Újra Kazumát választanám.
Merengésemet hirtelen az oldalamba nyilalló fájdalom, majd az ezt követő tompa puffanás szakította félbe.
– Mi a... – Azonnal ülőhelyzetbe tornáztam magma, hogy lássam, mi történt körülöttem. Az illető nagy szájjal szidott engem, mintha én tehetnék bármit is arról, hogy nem érzékelte a reiatsumat.
Hacsak nem sima lélek, mert akkor még elnéző leszek, hogy nem vett észre.
– Először is, miért nem próbáltál meg érzékelni engem? Másodszor... nézz a lábad elé, és harmadszor: tegezni egy vadidegen hölgyet nem kis bunkóság a részedről, te kis taknyos... – feleltem hűvösen, mindenféle érzelem nélkül. Komolyan nem értettem a viselkedését, normális lélek először körül néz, aztán szalad, mint egy őrült a víz felé. Na, mondjuk az én felfogásom szerint.
 – Mentség? Még kérded? Te nem néztél körül, ez egy tengerpart, és nemcsak a tiéd, hogy ily nagy szavakkal dobálózz. Melyik osztaghoz tartozol? – Ha tizenegyes, akkor aláírom, ők nem az illemtudásukról híresek.

Karakterlap

Hirase Keisei

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 750 / 15 000

Hozzászólások: 54

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#0066cc // #3AA1E6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Soul Society .:. Tengerpart .:.
« Válasz #20 Dátum: 2018. Júl. 19, 20:02:41 »
Vizes kaland

Megrökönyödve állt  a történtek előtt. A szemei és a szája is telement a finom, tengerparti homokkal, ami elég irritáló tudott lenni arról nem is beszélve, hogy félmeztelen testét is az borította, amitől elég hamar viszketni kezdett, érzékeny bőrtípussal áldotta meg az ég. Ami még jobban ledöbbentette, hogy az, aki miatt elesett egy nő volt, soha nem gondolta volna, hogy vannak ilyen galád nők, akik ráadásul bocsánatkérés helyett nekitámadnak.
- Nem mi hanem ki! >.> - szólt vissza a lánynak amikor az felháborodva tört ki magából annak következtében, hogy Keisei átesett rajta. Végig hallgatta a lány mondandóját majd hangos kacagásban tört ki.
- Úgy tudtam Seireitei egy biztonságos hely ahol nem kell érzékelni a körülöttem lévőket. - mondta morcosan miközben leporolta felsőtestét. Az idegessége kezdett elmúlni és kezdte átvenni a helyét a szórakozottság hiszen ilyen még soha nem történt vele és jobban belegondolva inkább volt vicces a szituáció mint idegesítő.
- Néztem, de amikor idejöttem sehol nem láttalak aztán hirtelen puff pofára estem benne. Inkább neked kéne megpróbálni nem láb alatt lenni erre nem gondoltál még? :roll: - vág vissza széles mosollyal az arcán. Nem bántásnak szánta sokkal inkább a helyzetből kihozott viccnek, abba bele se gondolt, hogy ez talán bántó lehet a másik félnek.
- Miért akkora gond, hogy nem magázódok? Sokkal érdekesebb így a beszélgetés hiszen kétlem, hogy nálam magasabb beosztásban lévő lennél hiszen a lélekenergiád teljesen átlagos. :/ - mondta ezt is mosolyogva miután most használta ama csodálatos képességét, hogy érzékelte a lányt.
- S igen lennie kell mentségednek, hogy miért sunyulsz hang nélkül a homokban aminek következtében ilyen balesetek történhetnek. Illetve igazad van nem az enyém a tengerpart, de egy nap az enyém lesz. 8) mondta miközben kihúzta magát és büszke arcot vágott. Viccesen hathatott, hogy ilyen szöveggel állt elő, de teljesen komolyan gondolta.
- A Hachibantai újdonsült tisztje vagyok, nem rég kezdtem a szakmát. Te? - kérdezett gyorsan vissza ha már érdeklődtek a hovatartozása iránt, illetve egyetlen ismerőse se volt még így jó ötletnek találta az ismerkedést még annak ellenére is, hogy valószínűleg sikerült elég jól magára haragítani a lányt.
- Ja és Keisei vagyok, lehet hallottál már rólam az akadémián, éltanuló voltam. :roll: - túrt bele kékes hajába majd az égre pillantott.

Karakterlap

Kitagawa Azumi

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 42

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 7 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
LightSeaGreen

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
-

Post szín:
#F08080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Soul Society .:. Tengerpart .:.
« Válasz #21 Dátum: 2018. Júl. 24, 14:39:00 »
Vizes kaland

Lassan csillagokat fogok látni, annyit forgatom mostanában a szemem. Jó lesz leszokni erről, még a végén úgy marad, aztán nézhetek...
Hogy lehet valaki ennyire tehetetlen és béna? Másik kérdés: mi a jó lóért nem nézett körül? Azért arra csak gondolni kéne, hogy más is lehet a parton rajta kívül... teszem azt, jókora kiálló kövek. Vagy egy napozó magamfajta gyökér, aki nem gondol arra, hogy a másik idiótája jól oldalba rúgja és fejest ugrik a homokba.
Most meg mi a fenét nevet? Nem értem a shinigamikat néha, és ebbe magamat is beleértem. Annyira... annyira könnyen mutatják ki, ami bennük zajlik. Nekem mitől ilyen nehéz? Irigyeltem abban a pillanatban az ipsét, olyan könnyen elengedte magát, utat engedve a nevetés késztetésének. Túlságosan karót nyelt vagyok, ezt elismerem. És még én papoltam Fuchida-sannak, amikor semmivel sem különböztem tőle. Ugyanolyan rideg voltam, mint ő, ellöktem magamtól másokat.

„Okaa-san, ha így folytatod, nem csodálkoznék, ha forróvíz helyett a végén jéggé fagyna a Lélekölőd. Lazíts már, senki nemfog téged megenni! Nem lidércek vagyunk, elvégre”
Csengtek fülemben fiam szavai.
- Nos, néha nem árt meggyőződni, hogy elkerülje az ilyen baleseteket. Azért napozni még csak nem tilos, ismeretlen-san – nem, nem állok fel az ő kedvéért. Túl kényelmes itt, ahol hallhatom a tenger lágy moraját.
- Magasabb beosztásban nem tudom, vagyok-e, hisz nem tudom az ön beosztását sem. De valószínűleg az üknagyanyja is lehetnék korban. Ha ennyire érdekli önt... szeretek vízközelben lenni, és nem számítottam rá, hogy valaki elfelejt a lába alá nézni. Azért remélem, nem sérült meg. Ennyire ne teljen el magától, ha kérhetem! - Eh... szinte éreztem a fejem felett megjelenő kínos vízcseppet. Satoshira emlékeztetett stílusban az illető, ezzel a komolytalan, gondtalan jellemmel.
- Kitagawa Azumi, a kilencedik osztagot boldogítom szerény személyemmel. – Nos, piros pont mindenképp jár, hogy legalább bemutatkozott.

Karakterlap

Hirase Keisei

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 750 / 15 000

Hozzászólások: 54

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#0066cc // #3AA1E6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Soul Society .:. Tengerpart .:.
« Válasz #22 Dátum: 2018. Dec. 10, 12:53:00 »
Vizes kaland

Miközben az eget kémlelte önfényező bemutatkozás után felmerült benne, hogy tényleg hibás lehet a korábbi balesetért mivel tényleg nem nézett szét csak elindult, de nem volt hajlandó elfogadni ezt a tényt. A nő került a lába útjába és nem Ő lépett rossz helyre. A nő még mindig próbálta bebizonyítani, hogy Keiseinek ugyan annyi része volt a balesetből mint neki hiszen elvileg napozni nem tilos elvileg. Ekkor vetett egy érdeklődő pillantást rá és csak ekkor tudatosult benne, hogy rövid ujjú felsőben és halásznadrágban tündököl előtte újdonsült beszélgető partnere.
- Már ne haragudj meg, de mióta szokás felsőben, illetve térdig érő nadrágban napozni? - kérdez rá hiszen egyáltalán nem értette a helyzetet és kezdte úgy érezni, hogy sikerült egy csodabogarat kifognia szabadnapján amikor csak lazítani jött ki ide, illetve a csinos hölgyek látványát élvezni akik azért ennél kevesebb ruhaneműt öltöttek magukra ha már kimerészkedtek egy tengerpartra.
- Ami pedig a korodat illeti.. lehet, hogy idősebb vagy, de addig nem váltok hangnemet és stílust míg velem egy szinten vagy és nem tettél le többet az asztalra mint én hiszen ha idősebb vagy több időd és alkalmad is lehetett volna magasabbra törni mégsem történt meg. Ergo semmi okom sincs tisztelni hiszen korod ellenére semmi olyat nem tettél amivel ezt kiérdemelnéd.. - magyarázta meg viselkedésének okát amit komolyabban át se gondolt és azzal sem foglalkozott, hogy ezzel valószínűleg ismét sikerült megbántania Őt.
- Áh szóval az újságosoknál töltesz be akármilyen szerepet. Cikkeket írsz vagy csak kávét viszel az illetékeseknek? :roll: - próbált viccelődni a saját akár sértő stílusában. Sosem okozott neki gondot ha megbántott valaki hiszen azon az elven élt, hogy vagy megszoksz vagy megszöksz.
- Szóval Azumi, szép név, nem találkoztam hasonlóval az elmúlt éveim során. Ami pedig azt illeti egyáltalán nem vagyok eltelve, ilyen vagyok, egyszerű, de nagyszerű! 8) húzta ki magát közben amolyan hősi pózt felvéve.
- Ha szeretsz vízközelbe lenni mi lenne ha közelebb mennénk? Én legalábbis azért is jöttem, hogy megmártózzak és lazítsak annak ellenére, hogy megreggeliztem egy nagy adag finom homokot valakinek köszönhetően. :roll: - érdeklődte meg Azumit hátha vele tart ugyanis ahogy körbetekintett szinte mindenki eltűnt a környékről ezért az egyetlen lehetőséggel kellett beérnie, hogy annyira ne legyen unalmas az egész. Ez pedig nem volt más mint a lány akit még csak most ismer meg.