Szerző Téma: Lillitu de Sepharial  (Megtekintve 719 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Lillitu de Sepharial

Sötét Angyal

Tiszteletbeli tag

Arrancar

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 3

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nayara Tarin fracciónja

Reiatsu szín:
kék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Érzed-e már, hogy lelkem egy a tiéddel? Kár menekülnöd..."

Post szín:
#418296 / #508EA1


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Lillitu de Sepharial
« Dátum: 2016. Okt. 01, 14:25:57 »



"Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle"


adatlap

❁ Név: Lillitu de Sepharial
❁ Nem:
❁ Kaszt: arrancar
❁ Születési ideje: 1916. okt. 10.
❁ Kor: 99 év
   ● Emberként: 23 év
   ● Lélekként:  76 év
❁ Szám: 69

kinézet

Veszélyes szemek tulajdonosa ő, melyek ibolya színben pompázva figyelnek, s lépten nyomon elveszted a józan eszed. Ajkai is e gyönyörű árnyalatban mosolyognak, ravaszan, melytől megáll a véred az ereidben. Kész rejtély, miket gondolhat, sosem lehet tudni, épp mit szeretne, s ha tudnád sem állhatsz az útjába. De mi van ott a szájában? Egy cigaretta, úgy ám, mely békésen füstölög. Talán ritka, mikor nélküle látod, talán jobb is, ha nem volt olyan alkalmakhoz szerencséd. Kegyetlen természetéhez gyönyörű borítás jár. Akár egy szemfényvesztés, megtéveszt a látványa. Csupa rejtély és izgalom, ha rá nézel. Karcsú dereka és széles csípője a nőiesség mintapéldája, dús keblei és hosszú, formás lábai pedig minden férfi gyengepontjául szolgál. Arcát sötétebbnél is sötétebb, téli éjjelek feketeségében pompázó, hosszú haj keretezi. Mozgása oly kecses, árad belőle a magabiztosság. Dereka jobbra-balra ring, lábai határozottan követik egymást. Fehérben pompázó ruhát veszel észre rajta, mely nem rejti el teste gyönyörét, inkább kiemeli azt. Mély kivágású felsője engedi, hogy megbámuld, s a hasát is szabadon hagyja. Ruházata alsó fele sem épp a szégyenlősök öltözékét képezi, egy személyre szabott hakama, melynek oldalt jóval mélyebb kivágása szabadon hagyja a sápadtabb, de nagyon selymes, hibátlannak tűnő bőrt, s ezt a ruhadarabot egy fekete övvel rögzíti, mely egy gondosan kidolgozott masniban van megkötve. Tovább pislogsz, hiszen teste minden pontja külön izgalmat rejt számodra, s ha jó a szemed, észre veszed, hogy a lyuk, mely minden arrancár testét csúfítja, rajta is megtalálható. Valahogy mégis, ez a rettenet is jól áll neki, csak méginkább hihetetlenné teszi a számodra létezését. Közvetlen keblei felett éktelenkedve talán méginkább oda vonzza a tekintetedet eme ronda lyuk, mely talán mégsem oly csúf, egy ilyen testen. Közelebb hajolsz, lassan remegsz a puszta aurától is, mely körülveszi, hírtelen mégis elfog a nyugalom. Szemedet most képes vagy lehunyni, levenni tekinteted, átadva magad az élvezetnek. Hiszen mélyet sóhajtasz, orrodba a nyugalom illata költözik. Lilli árasztja eme virágillatot.
jellem

Talán nem is igazán tudod, kivel is állsz szemben. Kész talány számodra, vajon mit is gondol, mit is akar tőled. Mosolya akkor is az arcán ül, ha legszívesebben a porba tiporna, könnyedén uralkodik az arcán. Leginkább észrevehető jellemzője, hogy intelligens. Eme tulajdonságát kicsit nehezére esik elrejteni előled, no, nem mintha épp szeretné. Nagyon fontos számára elméje szabadsága, ettől érzi magát emberibbnek. Logikai képességei páratlanok, nem véletlen hát, hogy a hozzád intézett szavai remekül megfogalmazott mondatot alkotva találnak meg téged. Te magad, csupán egy apró töredékét vagy képes kiismerni jelleméből, pont azt, ami lidérci oldalával jár, az alattomos énjét. Könnyed szórakozás csupán mások elcsábítása, átverése és megvezetése. Nem is tagadja, még mindig vadászik, nőre és férfira egyaránt, ám a vadászat célja már nem az evés, hanem másféle “élvezetek” miatti prédák akadnak csapdájába. Buja természete mindig is ott lapult benne, ám csupán a mostani formájában volt hajlandó szabadjára engedni. Lustasága a határtalanság határait feszegeti, napjai többségben henyéléssel töltődik, melyben jobb, ha nem zavarod meg. Nade, hogy ne csak a rossz oldalát ismerd meg, Lilli egy elveszett lélek. Szíve összetört a bánatba, hogy magára hagyta testvérét, úgy tekint hollowi múltjára, mint egyfajta vezekelésre. Gyengepontjául szolgál az emberi életforma vágya, a magányosság fájdalma és a jól rejtegetett gyengéd oldala. Ritkán, vagy inkább soha nem nyílik meg másoknak, neked sem fog. Furcsa mód Lilli kinőtte a vér iránti vágyait, nincs kedvére a brutalitás...míg el nem veszti a fejét. Ez leginkább akkor következik be, ha hibázol, és gyengéjére tapintasz. Mindent tagadva esik neked, látszólag egy cseppet sem gondolkodva, ám ő még ilyenkor is képes józan ésszel gondolkodni. Bár jól titkolja, ha valakit megszeret, de önzetlennek és odaadónak bizonyul az ilyen személyekkel szemben.

előtörténet

Emlékek. Emlékek, melyek hol elevenen lebegnek előttem, s van, hogy a teljes homályba süllyednek. Minden emlék ilyen... eltűnnek, majd egy alkalommal rám támadnak. Mint egy álom, látok, mozgok benne... mintha szabadon tehetném, amit akarok, s mégis, csupán egy apró részlet színésze vagyok, játszom a szerepem, a bábjátékban. Oly eleven a színmű... talán a valóság is lehetne. Körbe pislogok... most vajon a múltam mely részébe cseppentem bele. Kellemes levegő leng körül, meleg, simogató. Boldogan ragyog a nap az égen, ahogy kinyitom a szemem. Hol vagyok? A válasz egyszerű... és hátborzongató. Ez a halálom napja…. Furcsa érzések keringenek bennem, mégis...  talán az első az, hogy a szívem zakatolni kezd. Finom illatok csalogatnak a földszintre. Meglepődök, mennyire otthonosan mozgok a házban, emlékeimből képtelen vagyok a helyet felidézni. Mintha egy testbe zárt gondolat lennék, mozdulataimat képtelen vagyok irányítani, mintha egy apró kis lélekdarabként lebegnék a múlt hullámain. Leérve a lépcsőn, az illat forrása felé veszem az irányt. Megrökönyödök. Nem a testem, az szélsebesen terem a másik lány mögött, és kedvesen átöleli.
- Jó reggelt Lilli. Remélem éhes vagy. - hangja hallatán összeszorul a mellkasam. Testem könnyedén helyet foglal, és mosolyogva helyesel.
- Hogy aludtál?
- Tudtam volna még... de azért jól. És te? - kezdenek bele a csevejbe. Legszívesebben sírtam volna. Tudom ki a másik lány. Ő az én nővérem, akit annyira szeretek.
- Gondoltam, te lustaság. - mosolyogja. Annyira rég láttam azt a mosolyt. De képtelen vagyok mozogni.
~ Csupán emlékszem! ~ igyekeztem magam észhez téríteni, de minden olyan eleven... olyan valóságos. Minden apró kis dolog most tisztán itt van a fejemben. Az illatok, a palacsinta íze, a nevetés, ahogy a nap cirógatja a bőrömet. Mind apróságok... és ezek teszik az emlékem azzá, ami. Egy látszólagos valóság, akár egy varázslat. Ahogy végez a testem, egy puszit nyom testvére orcájára, majd visszasiet a szobába. Ruhákkal megrakott szekrényekben turkál, ahogy az aznapi ruháját keresi. Csinosan mosolyog, magam is lenyűgözöm milyen szépséges nő voltam életem során... is. Kicsit el is mosolyodok, hiszen régen láttam magam ilyennek. Aznap változott meg minden. Sokan bolondnak tartottak, mikor azt mondtam, látom a szellemeket. Nővérem bár sosem látta, mindig kiállt mellettem, volt az bárki, aki bántani akart. Felöltözve megyek ki a házból, szokásosan indulok, hogy túl essek a napi rutinon. Mielőtt még messze érnék, visszakiáltok egy búcsúzó “sziát”. Nővérem az ablakból integetve mosolyog, én pedig vidámon dudorászva szedem a lábaim, nehogy elkéssek a munkahelyemről. Egy modell cégnek dolgoztam, mint grafikus. Munkám kreatív fantáziát, türelmet és odaadást követelt tőlem, de élveztem a munkám. Aznap ráadásul komolyabb dolgom sem akadt odabenn, az ilyesfajta munka hol nagyon könnyed, hol pedig oly nehéz. Gyorsan telik az idő. Nem is igazán figyelek, miket cseveg a testem, az emlékeim ezen részének pontosságát valahogy sosem igazán értékeltem. A mai nap azonban nem bájcsevegések története. Délután nővérem vár rám. Lelkesen fogadom el az ajánlatot, miszerint, elmennénk mozizni egyet. Arra már nem emlékszem, milyen film is volt a porondon, de mindegy is. Ekkoriban az ilyesfajta szórakozás igenis ritka alkalom volt. Megölelem, végre valahára ismét a karjaim közé szoríthatom. Nem akarom, hogy elengedjem, de megteszem... mint akkor. Hisz csupán emlék az egész.
- Hogy telt a napod? - mosolyogja.
- Ma teljesen szabad voltam. Múlt héten leadtam a projekthez szükséges rajzaimat, és a főnököm elégedett volt vele... azóta pedig nem akadt munka. Remélem ez nem azért van, mert nem végeztem elég jó munkát.
- Szerintem nagyszerű terveid voltak.
- Milyen igaz is... - mosolyodom el. - hiszen neked megmutattam.
- Azt hittem már elfelejtetted a nővéred véleményét. - néz rám szemrehányóan, ahogy a kis rosszaságokra szokás, amikor valami olyat tesznek, ami kissé mókás, mégsem lenne szabad.
- Dehogy feledtem. - ölelem át a karját, ám hírtelen megfagy bennem valami. Hátborzongató ordításra leszek figyelmes, majd sikoltásokra.
- Mi a fene... ? - kapom a fejem a hangzavar irányába. Remegni kezdek.
- Mi a baj, Lilli? - hajol hozzám a testvérem le, ahova térdre rogytam.
- Fuss! Menekülnünk kell! - kapok magamhoz, és már indulnék is, de egy óriási kéz megragad. Sikoltok, ahogy a tüdőmből hírtelen kiszökik minden levegő. Kapálódzok és vergődök a szorításban, tudom mi tart fogva. Mindenki engem bámul. Repülök. Ők ennyit látnak.
- Fuss! - kiáltom a testvérem felé a könnyeim alól, kezemmel felé nyúlnék, de nagyon messze van. Csak még egyszer... ám a fejem felett árnyékot vet valami... majd érzem, ahogy óriási fogak a testembe hatolnak. Sikítok és vergődök fájdalmamban... majd a világ elsötétül. A memóriámba égett a szörny alakja. Egy hollow volt. Meghaltam... de mégis éltem. A lelkem fennmaradt. Kinyitom a szemem, a földön heverek. Magamra pillantok, átvizsgálom a testem... és egy furcsa lánc nőtt ki a mellkasomon. Óvatosan meghúzom, de rá kell jönnöm, hogy az nagyon oda van rögzítve. Ekkor adatik alkalmam körbe pislogni. Az utcán heverek, ott, ahol a lidérc elkapott. Hatalmas kráterek éktelenkednek a betonon, mentők és rendőrök villognak a szirénáikkal. Kék egyenruhás tömegoszlatók igyekeznek az embereket a szallagokkal megjelölt területen kívül tartani. Egy nő két darabra szakadt tetemét helyezték fel egy hordágyra, hogy fekete zsákkal letakarva egy kocsiba tegyék. Jobban rácsodálkozva ijedten sikoltok fel. Én vagyok az. Egészen addig azt hittem élek. Megpillantom zokogó nővéremet, azonnal mellé sietek, és leülök mellé.
- Mi folyik itt? - kérdem, de nem kapok rá választ. Nem hall... erre kell ráébrednem.
~ Most... akkor meg... haltam? ~ teszem fel magamnak a kérdést.
~ Meg. ~ súgja egy hang... mely talán én magam vagyok. Érzem, haza kell mennem. Nem hagyhatom magára a testvérem. Csak az jár a fejemben, hogy akkor milyen arcot vágott, amikor ott ült a patkán, magába roskadva zokogott. Az én hibám... megmenekülhettem volna. Vele együtt, és akkor most nem lenne olyan szomorú. Zokogása az én szemeimet is benedvesíti... magam sem bírom ki, a sírás utat tör magának.
- Bocsáss meg! Kérlek! - könyörgöm az előttem sírdogálónak... de nem hall. Követem, akár egy kísértet. Menjen bárhova, én megvédem az ilyen szörnyektől... a hollowoktól. Teltek-múltak a napok, majd a hetek, én pedig csak követtem őt. Csendben, némán magamba mélyedve, mégis csak rá figyelve. Fájt a tudat, hogy nem láttam mosolyogni többé. Aztán elérkezett a temetésem napja. Mint minden este, virrasztok ma is, vigyázva nővérkém álmát, el is felejtve, hogy aznap egy különleges nap... azonban vannak azon különleges napok, melyek nem feltétlen vidámak is. Az a nap, nem az. Feketébe borultak az ismerősök... még tán a világ is sirat. Szürke felhők mögé bújik a nap, úgy könnyezik az égbolt. Rokonok és volt munkatársak, barátok és egykori ismerősök. Mind összegyűltek, virágokkal a kezekben... mintha elfeledték volna, hogy egykor én voltam az az őrült, aki hitt a szellemekben. Mintha az ember halálával jobbá válna mások szemében. Talán sajnálatból, talán nem... sosem tudtam erre a választ. Aznap újra megjelent. Később, épp hazafelé kísérem testvéremet, aki most is egyedül kullog a hazafelé vezető úton. A hollow kinézi őt. Támad. Aztán fájdalom. Felsikoltok, ahogy a lány elé állok, a szörnyeteg karmai végigszántják a testemet…. Tehetetlenül hullok a földre, akár egy fa levele az őszi szél lecsillapodta után.
- Ízletes. Mintha... igen, téged már egyszer megkóstoltalak, ám akkor beleköptek a levesembe. Most azonban... hehehee! - hatalmas, szörnyszerű keze körbefon, és... felfal. Nem emlékszem milyen érzés volt... mikor újra meghaltam. Az utána történtekre inkább. Mikor már azt hiszem, örökre nyugtom lesz, egy új formában születek újjá. Szörny lettem. Arcom rémes maszk takarja, testem valamiféle kemény páncélszerű bőr, hátamon hatalmas fekete szárnyak, és csupán egy dolgot tudok. Ennem kell. Megszállottan keresem a prédát, szemeim majd kiesnek a helyükről. A vadászat izgalma hajt, az éhség, a vágy, hogy vér borítson mindent... s valami fáj. Fáj, de nem tudom mi, így eszem. Telnek az évek, és rettegett vadász válik belőlem a világom sivatagi pusztáin. Lassan az ösztöneim elhalkulnak, és átveszi az eszem az irányító szerepet. Szinte már azt érzem, élek. Végre képes vagyok gondolkodni, s a vadászat csak most kezdődik. Céltudatos ragadozó vagyok, és bár nem válogatok, tudom kire vadászok. A memóriámba égett a maszkja. Pezseg a vérem, ahogy fel vagyok vértezve a logika fegyverével, mely talán a leghalálosabb eszköz a világon. A tudás hatalom... tartja a mondás, én pedig hatalmat akarok. Hatalmat, amellyel eltaposhatom a férgeket, átalakítsam ezt a sötét, civilizálatlan helyet egy jobb világgá, melyben nincs helye azoknak a szörnyeknek, akik olyanok, mint aki véget vetett életemnek. Ezt a hatalmat pedig egy Aizen nevű shinigami szövetsége jelentette.
- Csatlakozz nővérem. Légy részese a csodának. Hatalmat adok, cserébe hűséget várok. - mosolyogja. Lehetetlent állít. Azt állítja, ő maga egy lidérc... és egy shinigami is. Egy csúcspéldány. Elhiszem neki, csillogó szemekkel fogadom el a felém nyújtott kart. Meglátom benne a lehetőséget... hogy a világot szebbé teremtsük és újra emberi lehessek. Egyszerűen csodásan érzem magam az új bőrömben. Végre újra embernek érzem magam. Tudok gondolkodni, külsőm is majdnem a régi szépségében ragyog, mintha Aizen újjá teremtett volna. Mintha vissza adta volna az életem. Felnézek rá, követem a parancsait... amíg rá nem jövök valamire. Aizen átvert, és hibát követett el. Hibát, mert vissza adta elmém pengélyét, mely kegyetlenül hasította ketté Aizen hazugságainak fátylát előttem. Elborzadva jut tudomásomra, hogy amit akar, az egy korcs faj létrejötte, feláldozva minket, mindenkit, ezzel szabadjára indítva a szörnyet, mely rettegettebb bármi másnál... a háborút. A távolba pillantok, a szél feltámad, és a homokszemcséket messze fújja, messze a dűnék világába. Itt találok menedéket, ahogy a szemcséket, engem is ide fúj a szél, és várok. Várok, míg le nem ülepszik a harc. Aizen vesztett. Az arrancarok megtizedelve fordulnak egymás ellen, mígnem feltűnik egy új vezér, új espada... én pedig még utoljára hajlandó vagyok adni még egy esélyt.


képesség(ek)

Seducción de falta (Bűn csábítása)
Végzetes gyönyört látsz magad előtt. Kerüld az ibolya színben villogó szempárt, ne nézz oda, hallod?! Ne tedd, mert megragad, s elveszted saját tudatodat. Belenézel, harcolj ellene, kapd el a szemed, mielőtt végez csendes kis versével.   
"Érzed-e már, hogy
lelkem egy a tiéddel?
Kár menekülnöd..."
Nahh, már bele is estél a csapdába. Talán hiába is beszélek neked, úgysem hallod, hiszen csak rá figyelsz, körülötted látszólag minden megszűnik. Csupán őt látod, hallod és érzed, amíg meg nem teszed, mit kér. Ismered a biblia főbűneit? Lillitu ismeri, és parancsára megteszed, mit kér, mely ezek egyikére vesz rá. Megteszed, annyi szabadsággal, hogy tetted körülményei rajtad állnak, de mégis megteszed. Nem tudsz már szabadulni, ha meghallgattad őt, s igéző szemeibe bámultál, nincs kiút, míg meg nem teszed.
 

resureccion
Név: Loro Ángel (Sötét Angyal)
Parancsa: Acongoja! (Kínozz!)
Kinézet: Megborzongasz, ahogy látod, mégis lehet szebb, mint hitted. Amolyan földöntúli látvány, ahogy szárnyat bont, mely az éjjelek legfeketébbjeinél is sötétebb. Tollak borítják, legalábbis ezt hiszed, s mekkorát tévedsz. Közös bár alakjuk és súlyuk, mégis annyiban másak az ő szárnyán pihenő tollak. Tollaknak nevezem, mert olyanok, az igazság az azonban, hogy ezek megannyi, éles pengék. Pengék, melyek képesek áthatolni bőrödön, húsodba hatolnak, s felsértenek.


Las Plumas de Flecha (A kín tollai)
Lillitu kezei kecsesen, akár egy karmesternek mutogatásai, irányírtják eme pengéket feléd. Megrémülsz, hisz gyorsak, akár a szél. De ne aggódj, vannak korlátai Lillitunak, csak tudnod kell azokat. A mozgatható tollak száma a resurrecciónra tett pontok számától függ, tehát 1-5 pontnál a tollak 20%-át képes mozgatni, 6-10 pontnál 40%-át, 11-15 pontnál 60%-át, 16-20 pontnál a 80%-át és 21 pont felett a tollak 100%-át. Ha védekezésre használja, a gyengébb támadásoknak, ütéseknek ellenáll, de ez is szintén a pontoktól függ. Amennyiben Lillitu resurrecciónra tett pontjai többek, mint a te támadó képességéhez tartozó pontjaid, úgy levédi a támadást, ellenkező esetben nem.
Desbordando Flecha (Túlcsorduló Kín)
Vigyázz, vannak még meglepetései. Lillitu képes az általa irányított kis pengéket túltölteni lélekenergiájával, melyek berezonálnak, majd felrobbannak. Azonban képes fenntartani a rezonanciát is, mely kiszélesíti a pengék hatékonyságát. Egyrészt, a rezonanciának hála nagyobb sebzést képesek okozni a tollak, egyúttal a védekezésben is erősebb, ha épp arra használja. A hatékonyság a belefektetett lélekenergiától függ. Vigyázz hát, s gondold meg, egy angyal ellenfele kínok közt fog pusztulni. Ne kerülj erre a sorsra.


szeret-nem szeret
✓ ha békében töltheti szabadidejét, és nem zavarják az épp aktuális cselekvésében.
✓ ha másokat elcsábíthat egy futó kalandra, vagy befolyásolhat, kihasználhat
✓a hűvös, téli éjjeleket, amikor havazik az Emberek Világában, és csendben figyelni a hulló hópelyheket
✓ha valami újat tanulhat meg, legyen az könyv, egy szóbeli történet vagy bármi, amely új információkkal szolgál számára
✓azt a sok emberi cselekvést, amit kocsmákban szokás (xD) mint a cigarettázás, ivászat, táncolás, zongorázás vagy a kártyázás (régen ilyet is csináltak…)
✗ bármi olyan dolgot, amit nem tud megérteni, vagy befolyásolni
✗ a forróságot, amitől szinte megőrül
✗ zavaró tényezőket, melyek gátolják szeretett elfoglaltságaiban
✗ ha bárki kritizálja küllemét, stílusát, vagy kioktatják
✗a primitív lényeket (főleg a hollowokat, de minden olyan ide tartozik, akit ő hülyének gondol)



« Utoljára szerkesztve: 2016. Okt. 02, 22:43:20 írta Lillitu de Sepharial »

Karakterlap

Ootoribashi Roujuurou

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 29

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 2 768 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése



  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lillitu de Sepharial
« Válasz #1 Dátum: 2016. Okt. 02, 23:02:16 »
Üdv!

Igen hangulatos és olvasmányos előtörténetet írtál, illetve a kért javításokat is elvégezted, így természetesen ELFOGADOM a karaktert.

Szint: 1.
Lélekenergia: 5000 LP
Tőke: 4000 ryou

Képzettségeidre alapból kapsz 1-1 pontot, ezen kívül jár 10 pont az LP után, illetve 3 a Las Nocheshez tartozásért, így összesen 18 pontot oszthatsz szét az alábbiak között:
  • Fegyverhasználat
  • Pusztakezes harc
  • Hollow képességek
  • Sonido
  • Resurrección
  • Hierro
Ezen kívül választhatsz három, pontozásodnak megfelelő technikát ingyenesen, ezeket itt jelentheted le. Miután kitöltötted profilodat, illetve bejelentetted avataralanyodat, pontozásodat és színedet a megfelelő topikokban, kezdheted is a játékot.

Jó szórakozást a játékhoz! ^^