Szerző Téma: Leyre la Azucena  (Megtekintve 656 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Leyre la Azucena

Sexta Espada

Espada

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
21 000 / 30 000

Hozzászólások: 28

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Vörös és Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#2E700C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Leyre la Azucena
« Dátum: 2016. Okt. 03, 18:56:48 »
Engedély: Megvan (Yoru)
Multi feltétel: Pipa
"Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle."

~ Adatlap

Név: Leyre la Azucena
Nem:
Kaszt: Arrancar
Szül. ideje: Július 16. kora reggel
Kor: 97
  • Emberként: 26
  • Lélekként: 71
~ Előtörténet

Milyen kiábrándító... az emberi test, oly nevetségesen gyenge... szánalmas... bosszantóan csúffá válhat... és sosem pompázhat ismét a régi gyönyörűségében... az ember teste mulandó. Szépsége, ereje, mind megfakul és végül semmivé lesz... Fuyukai desu~

Egy csodaszép város. Hatalmas, tradicionális, kétséget kizárólag lakói mind büszkék voltak rá, hogy itt élhettek. Hivalkodóan jelzi a japán dicsőséget, még eme vészterhes időkben is. Még a háború zord, kegyetlen ideje alatt is hallani lehetett a gyermeki kacajokat, az ittas férfiak zajongását, a gésák és utcalányok buja kacagását. Mind mérhetetlenül boldogak voltak... míg mások a halottaikat siratták, isteneikhez imádkoztak, vagy csak egyszerűen a bombázásoktól tartva megbújtak házuknak legeldugottabb zugában.
Az emberek valóban, ilyen furcsa lények voltak... Fuyukai desu~

Egy fekete pont, mely aláhullt az égből. Mintha csak egy az égen repülő sas, széttárt szárnyakkal, lehajította volna zsákmányát a magasból...

Egy vakító vény, mely mindent ellepett. Néma fénylepel, mely még a napnál is világosabb volt...

Hatalmas robaj, és tájfunokat megszégyenítő széllöket...

Elfojtott sikolyok, üvegek csilingelő dallama, és a faházak gerendáinak csikorgó hangja miképp megadják magukat a hatalmas lökéshullámnak. Seperc alatt tűntek el helyükről, magukkal rántva mindent, ami az útjukba került...

Hatalmas hőség, és mérhetetlen magasságokig ágaskodó lángok és füstoszlopok egyvelege. Felperzselt mindent, mely oly bátran kiállta a másodpercekkel ezelőtti megpróbáltatásokat. A hatalmas gombafelhő, mely eltakarta a napot, ekkor megmutatta, milyen jelentéktelen is eme hitvány emberek élete... milyen egyszerűen képes eltörölni, erősnek hitt, gyenge testüket, megacélozott lelküket, mily könnyedén döntheti kétségbeesésbe, és szépségüket, mily egyszerűen csúfíthatja el... Fuyukai desu~

Egy fiatal nő, kinek mosolya nyomán férfiak tucatjai estek rögtön szerelembe. Teste után sóvárogva vagyonuk minden egyes centjét megfizették volna... Ajkai melyek titokban oly sok gyönyörű nőt ízlelt meg. Kecses karja, melyek némán simították végig más nők gyönyörű körvonalát és okoztak számukra kéjes nyögésekben tetőző élvezetet.
Most nem több egy csúf, torz húscafatnál, mely még lélegzik ugyan, de mégis... ragyogása, mely valakivé tette most eltűnt és csak egy csúf, névtelen senkivé vált. Egy a több ezer közül, akik csendben vérrel telt tüdővel hörögve várják, hogy a kín és a fájdalom lassan eleméssze.

Egy ilyen torz, megcsonkított testtel, mégis mi mást is kezdhetne? Ő ki mindig is szépségéről volt híres, kinek életének éke csak a selymes bőre, a kerekded idomai és csábító ajkai voltak. Most ama bőr lángok által lett nyaldosva, üvegszilánkok által kilyuggatva... Ama kerekded idomok torz hús és bőrcafatokként lógtak mellkasán, és ajkait rúzs helyett saját vére díszítette. Kecses karjai elveszítve alakjukat vonaglottak mellette, míg jobb lába ki tudja merre járhatott már akkor... Ez már nem az ő teste volt...

Valóban, az a test mely az övé volt, egy gyönyörű, szemet kápráztató csoda volt, nem egy kupac haldokló húscafat... majd a fiatal nő könnybe lábadt, csodás íriszeire élettelen, fátyolos tekintet ült ki...

Abban a pillanatban elnyelte a halál vigasztaló ölelése és midőn ismét kinyitotta szemeit teste ismét fiatal volt és sértetlen. Bőre bársonyos, keblei kerekdedek, ajkai teltek és hívogatóak. Örömkönnyek csordultak le a nő selymes, kerek orcáján, majd abban a pillanatban, hogy megélhette azt az újabb örömöt... *huss*

Borzalmas, félelmek és halál szülte fekete lények portyája közepette, a nő fiatal testét ismét eltorzították. A mellkasából lógó lánc hangosan csörögve követte a felsőtest homályos alakját ahogy elválva a lábaitól egy közeli ház maradványaiba csapódott. A tehetetlen test utolsó másodperceiben miképp a sötét alak elnyelte mérhetetlen dühvel gondolt önnön gyengeségére és az emberi mivoltának szánalmas végére... Fuyukai desu~

Hullámzó sötétség, kínkeserves nyöszörgések, szüntelen fájdalom, hangzavar, zsibaj, ordítás, őrület... A nő egy ismeretlen helyen találta magát. Nem látott, semmi, senkit, mégis megállás nélkül hangzottak el körülötte a kétségbe esett szavak, sikolyok... és a fájdalom, mintha ismét, újra és újra felfalnák, megrágnák, széttépnék... az érzés, hogy ismét véget ér az élete, hogy ismét csak egy kupac tehetetlen, rusnya hústömeg legyen... „Nem, NEM”

Kétségbe esett sikolya közepette, harag gyűlt fel benne miközben a hangok egyre inkább elhalkultak és a fájdalom is alább hagyott... érezte, érezte, hogy végre kezd véget érni a rémálom... Fény árasztotta el a látómezejét, és akkor, ismét csúf szörnyekkel találta szembe magát. Csak úgy mit másodszori halálának másodperceiben, ismét ott álltak azok a csúf, sötét lények. A nő szíve megremegett, úgy érezte semmi esélye, ismét felfalják, ismét elveszti szépségét, ismét gyengén összetörik, ismét... „Nem, nem, nem!”

Ekkor a harag felülemelkedett szíve remegésén, és önmaga vált felfalóinak felfalóivá. Tépte, rágta, marcangolta, csócsálta, majd lenyelte azon szörnyűséges szörnyeket, és ő maga is szörnyé lett csak, hogy ismét élhessen. Csak falta őket megállás nélkül, a végeláthatatlan időn keresztül, csak arra tudott gondolni... majd hirtelen. Teste ismét fájdalomtól égett. Egy fájdalomtól, mely nem abból fakadt hogy, most őt falták fel ismét. Ez a fájdalom annak eredménye volt, hogy másokat falt fel. Az áldozataitól lopott életek tömkelege, ismét zsibajgót tömegként csapott le elméjére, de a végeláthatatlan őrületből ismét ő emelkedett felül és ismét egy új testben az örök éjszaka sivatagában találta magát.

A hajdan gyönyörű nő, egy szörnyeteg testébe bújva, gyűlölettel a szívében nézett fel a szüntelen ragyogó holdra... Ismét kezdődött előröl minden. Ismét szörnyek lakomáját csapta, mely se nem gyönyörűnek, de még csábítónak sem volt mondható... de nem állhatott le, nem tudván miért, csak az derengett fel benne, hogy nem állhat le... nem állhatott le, mert ha megteszi ismét összetörik, ismét csak egy rakás hús lesz, ismét felfalják...

Majd egy szikrázó éjjelen, mikor a hold fénye ráragyogott egy kíméletlen, véres lakoma után... Egy tükörkép nézett vissza rá, elejtett zsákmányának ocsmány vérében, meglátta...
A gyönyörű nő, kinek szépsége volt az egyetlen becses értéke, most egy vérben ázott csúf szörnyeteggé lett. Egyszerre volt ijesztő s undorító. Sehol a bársonyos bőr, a kerek mellek, a kecses karok, telt ajkak. Csak kemény, érdes bőr, karmoktól tarkított lábak s kezek, és egy otromba maszk, mely eltakarta bájos arcát, telt ajkait... Minikui desu~

A nő szíve haraggal telt... a nő szíve utálattal telt... a nő szíve mely már nem létezett mégis haraggal, undorral és megvetéssel volt tele, nem bírta a látványt, a gondolatot... Bakemono

Megragadta csúf, visszataszító maszkját. Húzta, tépte, ütötte... mindeközben leírhatatlan fájdalom simogatta testét, és szörnyű sikollyal festette be a táj csendjét...

Zihált, remegett, négykézláb a homokban. A végeláthatatlan éjszaka ezüstös fényében ismét egy gyönyörű női test körvonalai voltak láthatók... Hamvas bőrét, gyengéden simogatta az éjjeli nap fénye. Hollófekete, selymes hajkoronáját apró homokbuckát tartották meg. Kerek, formás mellei mellkasát követve, jártak előre, hátra s remegtek meg, mikor a nő meglátva gyönyörűséges tükörképét önkénytelenül is kacajra nyitotta telt, hívogató ajkait... Utsukushii desu~

Fehéren csillogó homokdűnék körében, hófehérre festett falak emelkedtek a sötét éjben. Eme hatalmas kastély, mely emberi alakba bújt szörnyetegeket rejtett, vált eme gyönyörű nő új életének színterévé...

~ Kinézet

Mikor magához tért az ezüstösen csillogó homokdűnék között... Elsőként testét vette szemügyre. Testét, melyet mindennél becsesebbnek tartott. Tenyerei lassan végig simították a vállakat, fel s majd az alkarokat. Bőre ugyanolyan selymes volt, és karjai ugyan olyan vékonyak, és kecsesek, mint hajdanán ember mivoltában. Azonban még ha karcsúnak és vékonynak is tűntek, érezhetően - az évekig tartó portyázásoknak köszönhetően – izmai jól edzettek voltak, és érezte bennük az erőt. Eztán hosszú, formás lábait simította végig. Ugyan csak sima, selymes tapintású bőrét érezte, semmi nyomát nem találta csont burkolatnak, vagy egyéb másnak. Karjaihoz hasonlóan ezen végtagjai is rendes kiképzést kaptak, így biztosra vette, hogy nemfog lépten-nyomon gyengeségtől összerogyni.
Végtagjai után kézfejei a csípőjétől megindulva kúsztak felfelé, nyomon követve vékony, gyönyörű nőies alakját. Majd elérve a bordáit kezei beljebb merészkedtek. Elsőként a mellei alatt található kör alakú lyukat fedezte fel. Furcsamód nem ijedt meg, valahogy, oly érzés keringett benne, hogy „ennek így kell lennie”. Majd kezei kerek, méretes kebleit simították végig. Pont mint amire emlékezett... gyönyörűen megformált, puha, rugalmas dekoltázs volt.
Kéjes mosollyal nyalta végig vörös ajkait, melyek enyhén sápadt bőréhez még pont illeszkedett. Sötét vörös és ezüst keverékében pompázó íriszei szintén izzottak a mámortól az örök éj holdfényben, miközben újra és újra végig simogatta rég ”nem látott” testének minden porcikáját. Pont szerű szemöldökei is örömtáncot jártak, hol meg ereszkedtek a szeme irányába, hol felemelkedtek.
Testének csak pár apróbb része volt az minek köszönhetően nem volt hasonlítható a régihez. Ez fekete színben pompázó hajának rövidsége, és a fejének jobb oldalán meglévő fehér csontképződmény volt. A maszkmaradvány első ránézésre hajdísznek is elmondható volt, mely kissé az arcára is rátelepedett, ám ez egyáltalán nem zavarta, sőt elbűvölőnek tartotta. Ez és a lyuk volt testének azon ékei, melyek jelezték számára: már nem holmi szánalmas ember.
(click to show/hide)

~ Jellem

Izgatott volt ez nem vitás. Arcáról jól lehetett olvasni, hisz sosem rejtegette érzéseit. Végre ismét olyan testbe került, amit megérdemelt: egy gyönyörű és kétség kívül erős, strapabíró testet. Bár nem csak ezen változások álltak be nála. Ámbár jó maga nem igen vette észre, de a személyisége is némi fejlődésen... ha nem visszafejlődésen ment keresztül.^^
Elsőre szemlátomást nem látni mást csak a csinos felszínt, a mindig fényes mosolyával, ám a lidércként eltöltött évei alatt, agresszív, harcias személlyé lett, ki előnyben tartja a fizikai erőt az ész használatánál, így nem csoda ha hébe-hóba holttestek tarkítják az útját és vér festi a haját. Főleg utóbbi vált igen csak furcsa szokásává.
Ugyanakkor nem felejtkezett meg fiatal évei heves éjszakáiról sem, mikor fűvel fával összefeküdt. Persze jobbára a megélhetése miatt engedte, hogy a sóvárgó férfi kezek megérinthessék szépséges testét, ám mikor nőkkel volt az már teljesen más helyzet volt. Pusztán a kéj, és a gyönyörű testük utáni imádata miatt tette, nem kért érte pénzt, ahogy ő maga sem szorult arra, hogy fizessen, hisz nem csak férfiak sóvárogtak utána. Ezen gondolatok pedig még ma is buja érzéseket váltottak ki benne, ami sokszor talán tettre is sarkalhatja...
Végezetül, de talán nem utolsósorban, önnön szépsége, és ereje olyannyira elnyerte tetszését, hogy nem tűri meg, ha mindezeket valaki kérdőre vonja előtte. Pont úgy mint, mikor gyenge, szánalmas lények láttán égető kényszert érez azok eltaposására, ugyan így áhítozik, gúnyűzőjének holtestének megkaparintására. Újabban pedig rossz kedve igen csak tetőzik, mikor maga a nap virgoncan teríti fénylő sugarait, így ha teheti, csak esténként látogatja az emberek világát, hol gyenge és szánalmas élőlényből oly sok akad, hogy senki sem veszi észre, ha egyet-kettő vagy akár egy tucatot töröl el, csak, hogy vágyai ezen sötét oldalát is kiélhesse gondtalanul.

~ Erősség(ek)
Mint már oly sokszor hangsúlyoztam, ezen formájában, teljességgel élvezi fizikai erejének kihasználását, így fegyvert jobbára nem is használ. Puszta kézzel szereti szétzúzni ellenfeleit, így az efféle harcmodorban jeleskedik inkább, míg kardját csak Resurrecciónba lépéskor, vagy a már földre küldött ellenfelek további kínzásának okán húzza csak elő.
Gyorsaságát is inkább erőre cserélte, így a Sonido sem az erőssége. Lélekenergia alapú támadásainak tudását azonban hébe-hóba előszeretettel csiszolja, ha esetleg egy mentőövre lenne szüksége harc közben.

~ Egyedi képesség
Neve: Jardín de la fruta/ Gyümölcskert
Leírás: Eme képesség segítségével Leyre testének bármely pontján képes egy faágat növeszteni majd ezen az ágon egy vagy több gyümölcsöt létrehozni. A Leyre által kiválasztott gyümölcs alig öt másodperc alatt megnő, ekkor le lehet szedni. Azonban ezen gyümölcsök nem átlagos gyümölcsök. Bár szépnek és lédúsnak tűnnek ám elég egy rossz gondolat Leyre irányából és azok az érett gyümölcsök tüzes hévvel és nagy erővel semmisülnek meg. Erejük a Resu-ra tett pontoknak felével egyezik meg, így ezen képessége igen csak hasznos sötét élvezetének kiélésére.
Ugyan akkor más játékra is nagyon alkalmas, hisz, ha rossz szándékai más irányba hajlanak, lenyeletve áldozataival, a lédús termény hamar nyomkövetőként vezeti vissza hozzá, mindaddig míg az időkorlát le nem jár. Minden hatodik Resu pont után egy kör, míg el nem éri a négyet.

~ Zanpakuto
Neve: Espíritu del Bosque/ Erdőszellem
Parancsa: Hatsuga shiro, Espíritu del Bosque! / Rügyezz, Erdőszellem!
Resurrección: Homlokából két szerteágazó agancsra hasonlító ág nő ki, mely a fej fölé ágaskodik. Hátából szintén két nagyobb, szerteágazó ág nő ki, melyeket levelek lepnek el, így szárnyakra emlékeztető formát adva nekik. Hajában vékony indák tűnnek fel, melyeket színes virágok díszítenek. Hátul tompora felett szintén indák tucatja nő ki, melyek alap esetben összefonódva egy farkat alkotnak, melyek akár a 20 métert is elérhetik. Használója akarata szerint akár 12 külön szálra is szétválhat. Ha pedig megsérülnek, amíg csak ereje engedi, újra növesztheti őket.
Maszkja a jobb homlokától kiindulva és végigfutva szemei előtt egy lovagi sisak szemfedőjének alakját vesz fel, miközben mindkét oldalt a füleket is elfedve (de a hallásban nem meggátolva ezzel) azok helyén is kisebb ágagancsok nőnek rajtuk színpompás virágokkal kidíszítve.

Támadások:

Árbol/ Fa: Eme képesség a kelta fakultusz nyomait követve ad a fáknak különleges képességeket, így Leyre ezen fák megnevezésével képes testét a képességeikkel felruházni.
A képesség használati ideje Resu-ra tett minden 4. pont után két kör. A körök lejárta után a fa tulajdonsága elmúlik és egy kör elteltével tud csak újabb képességet előhívni.
         
       Roble/ Tölgy: A kelták szerint a tölgy tulajdonságai közé sorolható az Erő. Így eme képesség előhívásakor Leyre jobb karja megduzzad, és vaskos fa alkotta kézzé válik, melyet a tölgyekre jellemző kéreg borítja be. E képesség tulajdonosaként ereje megnövekszik, így a Resura tett minden harmadik pont után 100 kg súlyt képes megemelni, és ekkora erővel képes lesújtani is ellenfeleire.

       Serba/ Berkenye: E fa a védelem tulajdonságát hordozza magában. A képesség használata alatt a Leyre hátán lévő ágakon lévő levelek a vörös berkenye apró, szerteágazó leveleivé változnak és a támadás elé mozdítva védik meg használójukat. Védelmi ereje a Resu-ra tett pontoktól függ, így ha az adott támadás diszciplínája magasabb mint a resu pontok, akkor már nem képes kivédeni.
             
      Sauce/ Fűzfa: A Fűz a gyógyítás tulajdonságának köszönhetően lehetővé teszi a sebek és mérgek gyógyítását. Ennek a képességnek az aktiválásakor Leyre választott alkarjából a fűzfák jellegzetes hosszú inda szerű ágai nőnek ki hosszúkás leveleikkel tarkítva, majd a nő akarata szerint tekerednek a seb köré. Hatása csak akkor működik, ha az adott támadás diszciplínája egyenlő, vagy kisebb mint a Resu-ra tett pontjai.

      Ceniza/ Kőrisfa: Eme fa tulajdonságához a mágiát sorolták, ennek köszönhetően Leyre képes távolsági támadásokat leadni. ”Szárnyai” ekkor a kőrisfák levelei mellett apró, szemes, fürtökben lógó termései is megjelennek, melyeket az ellenfél irányába képes kilőni. A lélekenergiával átitatott termések leszakadnak a helyükről majd a használó parancsait követve  veszik üldözőbe az ellenfelet/ellenfeleket. Egyszerre csak egy fürtöt képes használni, ám azon  20 apró termés helyezkedik el(melyeket kisebb csoportokra is szétbonthat), melyek becsapódás esetén felrobbannak ezzel kárt okozva.

~ Szeret-nem szeret

<3 A nőket
<3 A szépségét/ szépséget (legyen az bármi)
<3 A Tejet
<3 A fizikai erejét
<3 Az éjszakát
<3 A vért/ vérontást
X Embereket
X Gyengeséget/Gyengéket
X Rútság (legyen az bármi)
X Az erősebbeket/okosabbakat
X A napfényt

~ Felszerelés(ek)
- Egy női bugyi amivel előszeretettel játszadozik.
- Egy üveg tej is néha fellelhető nála, persze csak mindaddig míg el nem fogyasztja, márpedig nem szereti sokáig állni hagyni.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Okt. 10, 01:07:45 írta Leyre la Azucena »

Karakterlap

Hirako Shinji

A Yuuniverzum ura

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 80

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 3 459 950 ryou

Technikatár
Ajándék küldése



  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Leyre la Azucena
« Válasz #1 Dátum: 2016. Okt. 14, 17:48:50 »
Üdv!

Megkésve bár, de törve nem, végül ellenőrzésre került az előtörténeted! Igazán szemléletes írásstílust választottál a karakterhez, ami kétségtelenül illik hozzá, arra viszont figyelj oda, hogy a játéktéren jelezd, ha túlzottan elharapódzna a bujálkodás. ^-^ Itt-ott előfordul egy-két elgépelés, lemaradó szóvégi betűk, de nagyrészt nincs gond vele. A Resurrección fái közül válassz ki kettőt, egyelőre csak ennyit használhatsz belőlük, megfelelő szinten és ponttal a többi is megpályázható lesz majd. Száz szónak is egy a vége, ELFOGADOM!

Szint
1

Lélekenergia pont
5000

Vagyon
4000 ryou

Kapsz ingyen három darab szintednek megfelelő technikát, mint minden arrancar, amiket itt tudsz beváltani.

Képzettségeid:
- Fegyverhasználat
- Pusztakezes harc
- Hollow képességek
- Sonido
- Resurrección
- Hierro

Minden képzettségedre kapsz automatikusan 1 pontot, ezen kívül további 13 pontot oszthatsz szét közöttük. Részletekért ide kattints.

Mihelyst kitöltötted a profilodat és bejelentetted a pontelosztásod, hozzákezdhetsz a játékhoz. További jó szórakozást karaktered kijátszásához. ;)
« Utoljára szerkesztve: 2016. Okt. 14, 17:51:42 írta Hirako Shinji »