Szerző Téma: Hodakawa Torou  (Megtekintve 468 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Hodakawa Torou

Hozzászólások: 1

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 0 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Türkizkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Hodakawa Torou
« Dátum: 2016. Okt. 14, 01:58:42 »
Név:  Hodakawa Torou
Nem:  Férfi
Kaszt: Shinigami
Kor: 17
 
Külső:
Sötét szinte fekete haj mely néha eltakarja sötétbarna szemeit. Arca sima bájos, ha mosolyog két oldalán apró gödrök jelennek meg. Testalkata átlagos bár kissé vékony. Főbb ismertető jele a Yin Yangos egy centiméteres fültágító bal fülében és a panda tetoválás a jobb vállán.

Belső:
Kamasz létére általában összeszedett pozitív gondolkodású de nehezen barátkozik. Ismerkedni könnyen ismerkedik de nagyon nehezen enged közel magához valakit. Hangulatingadozásai néha, néha még most is előjönnek de igyekszik kedves maradni mindenkivel.

Szereti a napfényt és a természetet. Sokat olvas és van egy kis füzet amibe saját műveit írja.
Kedvenc étele az alma de nagyon szereti a gyümölcsöket.
A Panda a kedvenc állata. Kedvenc színe a fekete-fehér (csak így együtt) *-* .

Nem szereti az igazságtalanságot, a gyomorkorgás hangját és ha nagyon sokan veszik körül és nem tud mindenkire figyelni. Ha elkopik a ceruzája .



8 éves vagyok, tágra nyílt  gyermekszememmel követem a szálló pöttyöslabdát. A felülete olyan sima és fényes, hogy szinte tükröződik benne a a játszótér mászókáit árnyékoló platánfa lombkorona. A háttérben gyermeki zsivaj  gyermeteg veszekedések, csendülő kacaj, kiszámoló mikor a hunyót sorsolják ritmusos mondókával. A napfény lágyan simogatja bőröm, kezemben lévő szívószálas almaléből kortyolok egyet. Közben a szemem még mindig a labdán, csak akkor ocsúdok fel mikor tágra nyílt szemeimmel találom magam szembe. Rájövök a labda nem az enyém. A kisfiú sem én vagyok sőt lehet már a világnak sem vagyok része...

Valamilyen plakátot nézek kék alapon nagy piros betűkkel de szemem átsiklik fölöttük. Az állatkert mellett sétálok. Egy atléta van rajtam. Nem szeretek atlétába járni mert a nagyobb darab srácok mindig kigúnyoltak vékonyságom miatt viszont a szinte még friss tetoválásomnak kell a levegőztetés. Igen van tetoválásom és ihletőjét hamarosan ismét látom, Az állatkert egy félig nyitott "úgymond ingyenesen belátható" részére érek a pandák lakhelyéhez. A kedvencem kiről mér több száz képet, rajzot készítettem a szokásos helyén ül, kicsit távolabb a többiektől de mégsem kívülálló...
Felém néz, szájától kissé elemeli a bambuszlevelet és rám néz. Mintha érezné amit én, mintha tudná amit én...

Lioi-channal találkozok. A legjobb barátom, talán az egyetlen is. Az állatkertnél beszéltük meg a találkozót, jött is bár örök vidámsága ellenére kicsit zavartnak tűnt. Megöleltem talán ő az első lány akit megöleltem valaha ő akit tényleg közel engedtem magamhoz...
Hirtelen sötétebb és hidegebb lett csak valami homályos fehér koponya hatalmas árnytestével látszódott ahogy hosszú nyelvét kinyújtva halad Lioi felé...

17 éves vagyok már mióta... Az imént felidézett emlékeim maradtak meg emberi életemből...
Soul city az otthonom lett. Az akadémián tanulok immár 6. éve. A beilleszkedés érdekes volt, az új világ is. El is felejtette velem múlt nagy részét. Az elején bolyongtam célok nélkül, mert emlékem szinte semmi nem volt, az utolsó az a fekete köpenyes alak a kezében katanával. Ő volt az aki kettévágta azt a szörnyet. Vgay legalábbis azt hiszem... Nem tudom pontosan.
Mikor megtudtam, hogy ő egy halálisten jelentkeztem én is az akadémiára. Idegen volt a lélekenergiám használása mivel az elején nem is nagyon ismertem a fogalmát de később egyre ügyesebb lettem. Viszonylag ügyes voltam, inkább átlagosnak mondanám. Jól éreztem magam, senki nem bántott mindenki kedves volt velem. Sokat írtam egy kis füzetecskébe mely jócskán tele van rajzzal és versekkel de még akad benne egy kevés hely ha tiszta felület kéne az alkotáshoz. Sok időt töltöttem a természetben egyszer épp a fűben feküdtem magányosan, egy almát rágcsáltam mikor egy jól ismert hang csengett a fülembe. Mintha valamit kis cafatokra tépnének majd elnyammognák vagy ne mis tudom. Nem is sokat tévedtem egy panda volt nem messze tőlem sőt mi több elég közel...Eddig vajon miért nem vettem észre? Sokat hallottam a Shikai-ról és hogy páran elérték a szintet de magamról sose gondoltam volna így negyedévesen. Bár szavai nem voltak, sőt most sincsenek megértjük egymást.
Rengeteget gyakoroltak együtt és sokszor segített neki Panda a nehéz időkben.   
-Ő az én Pandám és én az övé.

Merengésemből a kinti zajok vertek fel. Ma van a nagy nap és ha a vizsgáim sikerültek kiderül melyik osztaghoz kerülök. Belenézek a mosdótálamba mely hideg vízzel van tele. Sötét mélybarna szemem álmosan néz vissza rá kissé szemébe lógó sötét haját megigazítja, teljesen feleslegesen mert úgyis perceken belül visszaugrik szeme elé kicsit megvizezi arcát  és elindul megtudni jövője továbbra is a tanulás lesz vagy kezdheti a Halálisten életet ?


Normál alakban egy fekete tokban lévő fehér katana
Zanpaktou: Panda
Típus: növény
Alakja: Egy bambuszkard
Paracsszó: Uero Takemori - Nőjj bambuszerdő
Egy 10 méteres körzeteben nagyjából egymástól fél méterre bambuszok nőnek kb másfélméter magasságban. Megnövés után egy perccel acél szilárdságúra keményednek. Sűrűségük és méretük nő xpont/Zanpaktou
 
Semero! - Mamore!   Védj - Támadj
A lent lévő bambuszfák közül 2 őt tud tetszőlegesen mozgatni támadó vagy védekező célra.