Szerző Téma: A vadtermészetű tanonc és....  (Megtekintve 806 alkalommal)

Description: Hanabi és Rei

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Kuroji Rei

Akadémista

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 625 / 30 000

Hozzászólások: 160

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 22 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003355 #002866


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

A vadtermészetű tanonc és....
« Dátum: 2016. Okt. 15, 00:03:19 »
A vadtermészetű tanonc és...

Kidou gyakorlat…. hogy gyűlölöm a kidout! Egyáltalán mi a fenének kell ezt megtanulni?! Jobban szeretem inkább a kardot forgatni, vagy esetleg pusztakézzel küzdeni, na de kidou?! Már az elméleteknél is, folyton elaludtam, mert annyira, de annyira unalmasak! Nincs mit tenni, muszáj… szokásosan, karba tett kézzel, durcás kedvel mentem egyenesen a gyakorló térre a többi tanulóhoz ahol is majd megkezdhetjük a gyakorlatot. A többiek, vigyázva álltak, egyenes háttal várták a tanárt, aki majd tartja az órát. Én viszont a helyett hogy a többiek példáját követném, a falhoz támaszkodtam. Természetesen a társak csak néztek rám. Mintha annyira érdekelne… essünk túl rajta és kész! Egyáltalán hol van a tanárunk? Miközben várakoztunk a múltamon kezdtem merengeni egy kicsit. Amióta Nee-chant elvesztettem úgy érzem, hogy egyedül vagyok. Lehetetlen szinte őt pótolni, és hogy én voltam az aki „megölte”… egyszerűen felfogni sem tudom. Annyira felidegesített az a levél… nem tudtam az indulataimon uralkodni… Remélem nem haragszik rám, bárhol is legyen a lelke… Felnéztem az égre és merengtem, majd behunytam a szememet és vettem egy hatalmas lélegzetet. A tiszta levegő, átjárta az egész testemet, és olyan hatást éreztem, hogy hirtelen minden gondom elszállt. Talán lehet itt is alszom el a végén, ha így folytatom. De sajnos a meghitt nyugalmamat, végül megzavarta, a gyakorlat kezdete. Lépéseket kezdtem hallani a közelembe, ami hirtelen elhalkult. Kinyitottam a szememet és a diáktársamat láttam magam előtt.
- Rei! Mit álldogálsz itt?! Állj be a helyedre!
Méregettem a fiút miközben hozzám intézte a szavait. Majd hirtelen aztán oldalra billentem a fejemet, és látom, hogy az osztály előtt ott állt egy nő. Talán ő lenne a gyakorlati vezetőnk? Visszabillentettem a fejemet, majd élesen a srác szemébe néztem. A fiúnál már látszódott, hogy egy kicsit megrendült. Sokan már tudják már itt a csoportban, ha élesen nézek valakire, azt sose jelent semmi jót. Volt, hogy már Zanjutsu edzésen is, hogy amikor felhúzta az agyamat a gyakorló társam, enyhén elláttam a baját. Szerencséjére, amint észrevették rögtön leállították a kis „párbajunkat” és nem történt belőle komoly baj. Végül is magának köszönhette, minek húzott fel?! A fiú szemébe néztem, majd végül válaszoltam neki.

- Kopj le… tudom magamtól is hogy be kell állnom…
Mondtam ezt ridegen, ahogyan az tőlem tellett. Oda sétáltam a többiek mellé. Nagy fegyelemmel és kihúzott háttal várták a tanárt hogy megszólaljon. Ellentétben a többiekkel én inkább karba tett kézzel, néztem a gyakorlati vezetőnket és vártam. Kezdődik hát életem órája… kidou gyakorlat…


Karakterlap

Mizushima Hanabi

Shinigami

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 90 000

Hozzászólások: 135

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 38 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A különbség gyógyszer és méreg között gyakran csak a dózis."

Post szín:
#BB8EAD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A vadtermészetű tanonc és....
« Válasz #1 Dátum: 2016. Okt. 23, 17:46:09 »
Ez már a második tanévem az akadémián, mint előadó tanár, azonban most először köszöntök én egy osztályt. Bár nem mondhatóak újaknak, de az eredeti oktatójukat valami betegség eldöntötte a lábáról, így tegnap küldött egy pokollepkét, hogy ha tudok, akkor ugorjak be helyette. Hát ez remek :|. Az egyedüli probléma az, hogy azt sem tudom, mit kezdjek ezekkel a gyerekekkel. Egyszer tartottam csak másodévesnek órát, azt is a tanév vége felé, amikor az alap varázslatokat ismerték már. Akikkel most fogok találkozni, ők még semmit sem csináltak, csak elméleti alapokat tanultak. Hát… elképzelésem sincs arról, hogy mi a csudát fogok kezdeni velük. A névsor alapján nincsenek olyan sokan, hogy kérdésekkel és beszélgetésekkel elüssük az óra teljes időtartamát.
Mindegy, ezen kár előre idegeskednem, majd meglátjuk mi lesz, az akadémisták mindig tudnak meglepetéseket okozni. Ez most sincsen másképpen, ahogy belépek a terembe mindenki szépen, sorban áll, egy lányt kivéve, aki falnak támaszkodva, csukott szemmel áll. Talán elaludt volna? Nem tudnom, azonban nekem mondanom sem kell semmit, ugyanis az egyik osztálytársa már ugrik is, hogy szóljon neki. Csak távolról szemlélem a jelenetet, ám az még számomra is egyértelmű, hogy nincsenek jóban. A belépésemkor látott jelenet alapján pedig arra kell gondolnom, hogy ez az alvó diák hibája. De, hogy teljesen őszinte legye, ez engem nem érdekel. Mindenkinek megvannak a maga gondjai, amíg az órán dolgozik, addig nekem teljesen mindegy.
- Köszönöm - biccentek azért a diák felé, aki szólt a lánynak. - Üdvözlök mindenkit, Hanabi vagyok a tizenkettedik osztagtól - nem szükséges tudni a teljes nevemet, én nem szeretem és nem is akarom elárulni, amúgy sem szoktam. Ha akarja, az eredeti oktatójuk úgyis elmondja nekik. Szokása :|.- Nem én vagyok az eredeti oktatójuk, én csak vendégelőadó vagyok, tehát ne lepődjenek meg, amikor a következő órán nem én lépek be a terembe. A megszólításomat magukra bízom - halálosan nem érdekel, hogyan hívnak, a családnevem hiányában így is csak háromféle variáció képzelhető el. - Rendben, az, hogy ma fognak-e gyakorlatban kidout alkalmazni, az csak azon múlik, hogy az elkövetkező kötelező köröket milyen gyorsan futjuk le. Tehát a feladat egyszerű. Mutatkozzanak be, ez alatt értem azt, hogy mi a nevük, mennyi idősek,miért szeretik, vagy éppen nem szeretik az elméleti órák alapján a varázslatokat, illetve egy plusz információt, ami jellemzi magukat, ez tulajdonképpen bármi lehet, amit szeretnének. És… foglaljanak helyet a padlón, vagy ahol helyet találnak, nem kell ilyen hivatalosan, egymás mellett végigállni az egészet - mondom még nekik, miközben én leülök az egyik székre és kinézek a szándékosan hiányzó falon kívül a gyakorló térre. Úgy érzem, hogy hosszú óra lesz ez. Amint a diákok elhelyezkedtek felszólítom a hozzám legközelebb ülőt, majd pedig szépen sorban megyek egyre hátrébb.

Karakterlap

Kuroji Rei

Akadémista

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 625 / 30 000

Hozzászólások: 160

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 22 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003355 #002866


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A vadtermészetű tanonc és....
« Válasz #2 Dátum: 2016. Okt. 23, 21:32:51 »
Mint kiderült az eredeti gyakorlati vezetőnk lebetegedett így kaptunk helyette egy vendégelőadót. Karba tett kézzel, és fapofával végig hallgattam, a tanár beszédét. Mikor kimondta a Hanabi nevet, egy kicsit elgondolkodtam, hogy vajon hol halhattam ezt az ismerős keresztnevet. A mellettem lévő társam, aki fegyelmezetten állt, rám nézett, én meg természetesen visszanéztem rá. A tekintetéből látni lehetett, hogy enyhén ideges rám. Én viszont tojtam az egészre. Nem érdekel túlzottan a baja. A tanár már adta is meg nekünk az első feladatot, aminél enyhén felhúztam a szememet. Az a feladat, hogy mutatkozzunk be?! Ez a nő meghibbant?! Mit érdekli a nevünk és a jellemünk egyáltalán? A többiek leültek az oktató kérésére. Én viszont állva maradtam, és csak figyeltem, ahogyan a csoporttársaim sorban oda mennek és bemutatkoznak… időpocsékolás… annyira meguntam nézni őket hogy végül a közeli falhoz sétáltam majd hátra dőltem. Mi a fenének kell ezt eljátszani? Ha gyakorlatot jött oktatni inkább vágnánk is bele a közepébe, de nem… ennek az oktatónak fontos tudnia a nevünket, meg a jellemünket! Vendégtanár amúgy is miért érdekli?! Hülyeség ez az egész! Amíg a többiek a feladatukat végzik el én addig újra elkezdtem merengeni. Hol halhattam volna a Hanabi nevet egyáltalán? Mitől olyan ismerős? Bárhogyan is próbálok rájönni, egyáltalán nem jut az eszembe semmi a névvel illetően. Pedig biztos vagyok benne, hogy mintha hallottam volna valahol… de hol és kitől? Nagyon mélyen elkezdtem töprengeni, hogy rá jöjjek erre a titokra, de sajnos hirtelen be kellet fejeznem, mivel én következtem. Legalábbis ahogyan az oktatón láttam erősen felém nézett. Ez most komoly? Tényleg csinálnom kell ezt a hülyeséget? Aaaah…. nagy nehezen oda sétáltam az oktatóm elé, viszont még mindig karba tett kézzel voltam. Amikor odaértem, és megálltam vártam, hogy az oktató mondjon valamit. Tekintetemmel közben alaposan felmértem. Szinte le se vettem róla a szememet, na meg persze egy kukkot nem szóltam, és emiatt olyannyira csend volt sokáig a terembe, hogy szinte egy légy zümmögését is hallani lehetett volna. Végül az egyik osztálytársam megbökött és halkan odaszólt hozzám.
- Mutatkozz be! Arra vár éppen Hanabi tanárnő!
Ja hogy önmagamtól mutatkozzak be? OOo öregem………muszáj ezt? Komoly? Miért nem lehet azonnal elkezdeni ezt a hülye kidou gyakorlatot?! Essünk túl rajta és kész! Mit kell itt túlbonyolítani! Kifújtam egy hatalmas levegőt magamból majd megszólaltam.

- A nevem Rei. 17 éves vagyok, és gyűlölöm az elméletet….
Mondtam ezt mind fapofával és teljes őszinteséggel. Enyhén idegesít már a dolog, hogy ezt a hülyeséget végig kell csinálnom. Alapjáraton se szeretem ezt a kidou marhaságot, minek kell ezt még jobban tetézni? Legyünk már túl rajta! Hátra néztem, és ahogyan észrevettem a mögöttem lévő társaim enyhén csak idegesek lettek. Legalábbis sokan megtörölték a fejüket. Ha az a bajuk hogy túl őszinte vagyok, hát akkor ez van. Én engem aztán hidegen hagy mit fog erre a tanár reagálni, eleve ő kérdezte szeretjük e, az elméletet vagy sem. Én kifejezetten utálom! Főképp a kidout….
- Esetleg szeretne még valamit megtudni rólam?
Kérdeztem türelmetlenül. Nem akarom az egész időmet erre pocsékolni! Szóval, ha netán akad még valami iszonyatosan fontos kérdése gyorsan tegye meg, vagy ültessen le és kezdjük el már végre ezt a nyamvadt gyakorlatot, mert itt tökölni a semmin nincs kedvem. Nem elég hogy kidou gyakorlatra kellet jönnöm, de még ezt a marhaságot is végig kell csinálnom. Nagyszerű….
« Utoljára szerkesztve: 2016. Okt. 23, 22:08:46 írta Kuroji Rei »

Karakterlap

Mizushima Hanabi

Shinigami

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 90 000

Hozzászólások: 135

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 38 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A különbség gyógyszer és méreg között gyakran csak a dózis."

Post szín:
#BB8EAD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A vadtermészetű tanonc és....
« Válasz #3 Dátum: 2016. Okt. 29, 15:10:06 »
A passzív-agresszív kislánynak láthatóan nem tetszik, hogy be kell mutatkoznia, azonban hangosan nem lázad, csak az arcáról vélem ezt feltételezni. Szerencsére sem ő, sem senki más nem szól bele a többiek mondandójába, így - nekem már annyira ne szerencsére - elég hamar végigérünk a diákokon. Már csak Rei van hátra. Olybá tűnik így hívják, legalábbis a nálam lévő névsoron már csak ez a név nincs kipipálva.
Eleinte úgy fest, csoport utolsóként hajlandóságot mutat arra, hogy bemutatkozzon, de tévedek. Csak megáll előttem és végigmér, nem kicsit nyíltan. Talán azt hiszi, hogy zavarba hozhat, de téved. Nem egy és nem is két nemesi rendezvényen vettem már eddig részt, ahol a kis- és középnemesek pontosan, ha még nem jobban méregettek. Szóval, ha ehhez van kedve, felőlem nyugodtan, én biztosan nem fogok neki szólni egy szót sem. Azonban úgy áll a helyzet, hogy ő sem kíván hozzám beszélni, mert egy hang, annyi se sok, nem jön ki a torkán. Rendben, a passzív-agresszív kislányokkal nincsen bajom, de az olyanokkal, akiknek egy egyszerű kérést sok teljesíteni, már sokkal inkább. Úgy hiszem, nem kértem semmi világmegváltó dolgot, sem pedig egy 99-es hadou megidézését. Csak pár, alapvető információt. Nem vagyok ideges, az arcvonásaimon semmi ilyesmi nem fedezhető fel. Ha az igazi tanára volnék, akkor se izgatnám magam. A Lélektovábbképző Akadémia nem kötelező, mindenki saját akaratából jön ide. Ha pedig már itt vannak, akkor általában csinálni szokták is a feladatokat, még akkor is, ha nem tetszik nekik, hiszen az a céljuk, hogy halálistenek legyenek. Amennyiben pedig valaki magatartásával végképp baj van, az mehet isten hírével. A tizenhárom divízió egyikének sincs szüksége olyan emberekre, akik nem hallgatnak az utasításokra, hiszen végső soron mégiscsak egy katonai szervezet vagyunk.
Végül, már majdnem szólásra nyitom a szám, mikor az egyik másik akadémista megelőz. Kíváncsi vagyok a végkimenetelre, így nem szólalok meg, hagyom a dolgot és úgy néz ki, hogy jól is teszem, mert Rei végül bemutatkozik. A korán kívül - nagyon fiatal! - nem lep meg semmi, sejtettem, hogy utálja a kidout. Bár… a kisugárzása alapján az az érzésem, hogy minden mást is utál.
- Nem, nyugodtan menjen vissza a helyére, de nem kell leülnie - felelek neki a kérdésre, majd felállok és leteszem a székre az egésze eddig az ölemben helyet foglaló papírt, és a diákok felé fordulok. - Rendben, mindannyian álljanak fel és távolodjanak el kicsit a mellettük lévőtől! - mondom, mert bár most még nem konkrét varázslattal fogunk foglalkozni, jobb a távolság. Ki tudja, hogy ki mit és hogyan fog csinálni. - Tehát, ez csak amolyan bemelegítés lesz. Minden bizonnyal még tavaly tanulták, remélhetőleg nem csak elméletben, hogy hogyan kell lélekenergia göböt létrehozni. Arra szeretném kérni magukat, hogy hozzák létre a sajátjukat. Nem kell erőltetni, sem túl nagynak lennie, pont akkora és olyan legyen, amilyenre sikerül - hozom tudtukra, hogy koránt sem az érdekel, hogy hogyan tudják - már ha tudják - formázni a gömböt, hanem az, hogy alapvetően mekkorát tudnak létrehozni, no meg milyen erőbefektetéssel. Ebből, akár tudják, akár nem én rengeteg mindent le tudok szűrni. A jó és kidousok gömbje többnyire könnyen kész van, nagy és stabil, még a rosszaké viszonylag kis erőbefektetéssel készül el, kicsike és ingatag. Bár, inkább csak kicsi. Én most azért kérem őket erre a feladatra, mert valami könnyű varázslatot azért szeretnék nekik megtanítani, de azt  szeretném majd a csoport szintjéhez igazítani. Az pedig egy dolog, hogy ki mennyire szereti elmélet alapján a kidoukat, az meg egy másik, hogy amúgy mennyire is ért hozzá.

Karakterlap

Kuroji Rei

Akadémista

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 625 / 30 000

Hozzászólások: 160

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 22 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003355 #002866


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A vadtermészetű tanonc és....
« Válasz #4 Dátum: 2016. Okt. 30, 12:19:10 »
Hála a jó égnek, nincs több kérdése és mehetek is vissza a helyemre. Remélem most már történni fog valami, mert kezdem nagyon halálra unni magamat. Visszamentem így hát a többiekhez, természetesen még mindig karba tett kézzel, és vártam a csodára. A vendégoktatónk papírjait leteszi a székre, majd egy kis idő után ismerteti is velünk az első feladatot, amit bemelegítésnek szán nekünk. De jó…. egy nyamvadt lélekgömb megidézése a feladat? Ennél unalmasabb feladatot nem tudott volna kitalálni? A csoporttársaim persze nagy lelkesedéssel hozzá is láttak a feladathoz. Fogadok, hogy némelyikük azért ilyen „lelkes” mert be akar nyalni az oktatónknak. Főképp az a szőke herceg, akinek legszívesebben, egy kiadós verést adnék, amennyire egy szemétláda! Amint a tanárok nem figyelnek rá, a társaival szemben egy valódi szemétládává válik. Ráadásul a kis nyamvadék sose bukik le. Mintha valami protekciója lenne! Esküszöm, csak kerüljön a kezem közé, egy Zanjutsu edzésnél! Kis idő után sóhajtottam egyet majd, én is megkezdtem a gyakorlatot. Rém unalmas egyszerűen ez a gyakorlat! Avval kell komolyan szórakozni, hogy lélekgömböt alkossunk… de minek?! A harcközben tök felesleges! Nem fogja megvárni az ellenfél hogy egy lélekgömbbel, szórakozzak! Teljesen időpocsékolás! Csak teljen el hamar ez az óra…. közben a csoporttársaim nagy részének sikerült megalkotnia a lélekgömbjét. Legtöbbjük olyan közepes nagyságura sikerült, valakinek egy kissé nagyobbra. Mint például annak a szőke hercegnek…. elégedett mosollyal mutogatja mindenkinek milyen klafa lélekgömböt csinált. Szinte majdnem mindenki teljesítette a feladatát, kivéve én. Minden izmomat megfeszítem, és erőlködök azon, hogy végre valami lélekgömb alakuljon ki a tenyerem felett, de akárhogy is próbálkozom, sehogy nem akar összejönni. Nem érdekel… akkor is megcsinálom! Egy nyamvadt kidou nem fog kifogni rajtam! Így hát erőlködök tovább és tovább, már a szememet is behunytam, hogy még nagyobb erőt ki tudjak fejteni magamból, na meg persze már érzem, hogy kezd felmenni bennem a pumpa. És ha ez még nem lenne elég, még egy jó kis megjegyzést is kapok attól a személytől, akit szívből gyűlölök az egész csoportban…
- Nézzétek már! Rei hogy erőlködik!
- Fogd, be a szádat éppen koncentrálok!
- Ha ez neked a koncentrálás egészségedre!
- Fogd már be!
Szóltam rá egyre ingerültebben. Ha még egy ilyen megjegyzést tesz, esküszöm, laposra fogom verni! Szinte a csoportban én voltam az egyedüli, aki még nem végezte el a feladatát. Már az jobban idegesített, hogy én vagyok az egyedüli, aki szerencsétlenkedik ebben a nyamvadt feladatban, de hogy még ez a szőke herceg is rá tesz egy lapáttal, szinte már pattanásig feszülnek az idegeim! Hosszas megerőltetés után egyszer csak érzem, a tenyerem egy pontjánál mintha valami meleg levegő áramlana. Kinyitottam a szememet és látom, hogy egy parányi lélekgömb van a tenyerem felett. Rá néztem a többiekére és bizony az enyém nagyon parányi a többi lélekgömbhöz képest, amit eddig alkottak. Persze sokan el is mosolyodtak a látványtól. Bosszantó…….
- Nézzétek, de parányi lett neki! Mi akar ez lenni egyáltalán? Egy kis hópihe?
Éles szemekkel a fiúra néztem miközben folytatta a felém intéző szavait. A kezemet ökölbe szorítottam miközben, a másik tenyeremnél éreztem, hogy egyre melegebb lesz. Hirtelen még a fiú is abbahagyta a cukkolásomat, és csak rám nézet. A többiek is ugyan ezt tették. Egyáltalán ezeknek meg mi bajuk van most? Mit bámulnak ennyire?! Rá nézek az oktatómra hátha valami választ kapok tőle…..

Karakterlap

Mizushima Hanabi

Shinigami

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 90 000

Hozzászólások: 135

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 38 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A különbség gyógyszer és méreg között gyakran csak a dózis."

Post szín:
#BB8EAD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A vadtermészetű tanonc és....
« Válasz #5 Dátum: 2016. Okt. 31, 23:42:00 »
A diákok láthatóan tudomásul veszik a feladatot, felállnak, eltávolodnak, majd neki is állnak a lélekenergia gömbjeik gyártásának. Vannak, akiknek könnyen megy és vannak olyanok, akiknek nehezebben. Illetve itt van Rei, akinek egyáltalán nem. A többiek nagy része már végez a feladattal, ami tulajdonképpen csak pár pillanatot kellene, hogy igénybe vegyen, de ő még sehol sem tart. A többi diák piszkálódását nem értem, már csak azért sem, mert a többségük nem gyerek, hanem felnőtt lélek, mégis úgy viselkednek, mint az általános iskolások. Komolyan szánalmas, ha ez a Gotei jövője, akkor jobb, ha már most elkezdjük temetni az egészet. Kezdem megérteni, hogy hogyan és miért kerülhetnek olyan inkompetens személyek vezető pozíciókba, mint amilyenek most vannak. Azonban nem szólok rájuk, lévén továbbra sem kisgyerekekről beszélünk, hanem leendő katonákról. Ha maguktól nem tudják, hogyan kell viselkedni, ugyan azt mondom, mint az előbb, az engedetlenekre. Lehet együtt menni isten hírével.
Igazából egy idő után már nem fűzök sok reményt ahhoz, hogy Reinek sikerülni fog bármi is, azonban egy kis gömböt meg tud formálni. Oké, ez a semminél jobb, arra mindenképpen elég, hogy, egy kezdő varázslatot el tudjon sajátítani az óra hátralévő részébe. A diákok megint piszkálódásba kezdenek, mire gondterhelten sóhajtok egyet. Kezdem úgy érezni, mintha nem általánosságban több tíz éves, leendő Gotei tisztek között lennék, hanem egy óvodában, olyanokkal körbevéve, akiknek az értelmi szintje egy öt évesével vetekszik. Ez pedig azt kell mondjam, az egész osztályra jellemző. Eddig nem különösebben láttam itt olyan valakit, akire azt mondanám, hogy alkalmas katona lesz. De az alkalmasság felmérése szerencsére nem az én dolgom, sőt, az sem kizárt, hogy megkomolyodnak, van még rá öt évük, hiszen csak most kezdték az Akadémiát. Szóval, lényeg a lényeg, hogy Reinek sikerül a gömböt megcsinálni, ami a pillanat egy töredék részére nagyobb lesz, majd visszazsugorodik picivé. Ez kissé érdekes, valószínűleg azzal hozható kapcsolatba, hogy felidegesítették. Bár… ha jobban belegondolok látott már olyat a világ, hogy valaki jobban teljesített, ha kényszer volt rajta, vagy egyszerűen csak meg akarta mutatni, hogy ő igen is meg tudja csinálni. Ennek ellenére a diákok úgy néznek rám, mintha valami magyarázatot várnának. Minek és mire :|? Nem látom szükségét annak, hogy ilyesmit tegyek, így csak összecsapom a tenyeremet, majd belekezdek az általam kitalált feladat ismertetésébe.
- Rendben, az előbbi feladat arra szolgált, hogy felmérjem, jelen pillanatban hol és milyen szinten áll a csoport, melyről természetesen volt egy elképzelésem és nem is tévedtem - akkorát. Kicsit jobbra számítottam, nem ilyen sok közepes és gyenge teljesítményre, de hát ez van, nem lehet mindenki kidou profi. Ebből kell kihozni a legjobbat. Természetesen itt lenézésről szó sincs, hiszen én sem vagyok tökéletes, nem egy olyan dolog van, amihez nem értek. Az előbbi gondolatok csupán megállapítások voltak. - Az óra hátralévő részében egy könnyű technikát fognak megtanulni, illetve gyakorolni. Hadou 1: Shou. Ha még nem tanultak volna, akkor a technika lényege az, hogy az ujjunk végébe lélekenergiát koncentrálunk, majd az idézés és a technika nevének kimondása után az egy lökéshullámként távozik így - nyújtom ki a kezem a legközelebbi bábú felé. Természetesen a fent ecsetelt technikát is használom, csak némán, így a bábu hangos csattanás kíséretében nekiütközik a falnak. - Maguk természetesen nem némán kell használják, én mindössze csak azért alkalmaztam így, mert nem kívántam idézéssel, avagy hangos használattal tönkretenni a gyakorló eszközt - mert igen, minden bizonnyal ha rendesen használom ezt az egyszerű varázslatot, átlyukasztom vele célt. Az pedig nem lett volna túlságosan célravezető. - Most pedig álljanak fel a bábuk elé és próbálgassák a varázslatot, ha segítség kell, szóljanak! - utasítom őket, majd hagyom, hogy csinálják, a dolgokat. Én magam csak akkor fogok beleavatkozni a gyakorlásba, ha feltétlenül szükséges. De… őszintén remélem, hogy ilyenre nem lesz szükség.

Karakterlap

Kuroji Rei

Akadémista

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 625 / 30 000

Hozzászólások: 160

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 22 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003355 #002866


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A vadtermészetű tanonc és....
« Válasz #6 Dátum: 2016. Nov. 04, 00:26:45 »
Hirtelen nem értettem, hogy vajon mi kelthetett ekkora érdeklődést irányomban miközben ezzel a hülye lélekgömbös marhasággal foglalkoztunk. Rá néztem hirtelen a saját gömbömre és nem hittem a szememnek. Nagyobb lett! Ezt egyáltalán, hogy csináltam? Hirtelen aztán újra kisebb lett. Nem tudom, hogy valójában mi okozhatta ezt nálam, de azért majd jó lenne tudni. Mindegy, a lényeg átmentem a hülye teszten, jöhetne már valami izgalmasabb! Karba tette újra a kezemet és éles tekintettel figyeltem tovább ahogyan Hanabi tanárnő folytatta az oktatást. Egy Hadou technikát mutatott be nekünk egy fabábun, aminek a segítségével ellökhetjük az ellenfelet. Elég gyorsan meg is csinálta kántálás nélkül. Ezen mondjuk, meg sem lepődöm hisz milyen oktató lenne, ha kezdő szinten lenne ebből a hülye, kidouból… miután elmagyarázta a feladatunkat mindenkinek egy bábu elé kellet állnia. Amint én is elértem a helyemet, kezdhettük is a gyakorlatot. Egy ideig gondolkodtam, hogy vajon miként is fogjak hozzá, majd úgy gondoltam lemásolom a tanárnő mozdulatsorát, és avval együtt kimondom a „varázsszót”.
- Hadou 1: Shou!
Nem történt semmi, megismételtem háromszor és négyszer, de még akkor sem sikerült. Mondanom sem kell, igen csak kezdtem ideges lenni, hogy ennyire nem megy. Megismételtem még négyszer, és még mindig semmi. Az arcomról látni lehetett, hogy kezdek türelmetlen lenni. Megpróbálkoztam utoljára is, de most sem volt semmi eredménye. Ekkor viszont elpattant bennem a cérna, és nem tetszésemet ki is nyilvánítottam.
- A francba ezzel a Kidouval!
Annyira ideges lettem, hogy ennyire nem akar sikerülni. De nem érdekel akkor is próbálkozok, ha addig élek is! Addig nem mozdulok el innen, amíg egy nyamvadt próbálkozás nem fog sikerülni! Nem hozhatok szégyent Nee-chan emlékére! Meg amúgy is idegesít, hogy nem sikerül…
« Utoljára szerkesztve: 2016. Nov. 04, 00:28:49 írta Kuroji Rei »