Aréna

[Dionisia Maribell Vega]

Baseball edzés

- Ami nem fizikai jellegű megmérettetés vagy verseny, ott szerintem inkább hátrányt jelent az adrenalin, mint hasznot. – az adrenalin képes elérni, hogy át lehessen lépni a korlátokat, és nem érződik a fáradtság. Ez futásnál, harcnál és hasonló versenyeknél tényleg előny, de egy olyan sportnál, vagy más tevékenységnél, ahol az állóképesség egyáltalán nem számít, ott inkább hátrány mint előny, mivel rontja a nyugodt koncentrációt
- Ha képzeletbeli a macska, akkor a PS is képzeletbeli lesz, amit a falhoz tenne. – hihetetlen, hogy komolyan azt tárgyaljuk ki, hogy ha a sok alkoholtól már egy beszélő macskát hallucinál, az tönkre tudja-e tenni a játékát, vagy sem. Kissé őrültebb kategóriába soroltam magam régen is, de Vex nagyobb bolondságokat tud néha összehordani. Nem elég, hogy félti előle a cigijét – pedig vihetné azt az a macska, az összest és jó messzire – de most már a játékait is félti. – Ezt komolyan az mondja, aki akkora nagy piás, hogy ilyen bár kellett neki a nappalijába? És mi van, ha én nem vagyok annyira fogékony a másnaposságra, vagy szimplán csak kihányom és ennyi? Ha meg szörnyű eredménye lenne másnap, akkor se panaszkodnék, egyszerűen csak ki se kelnék egész nap az ágyból, tetszhalottnak tettetve magam. – ha olyan állapotba kerülök, elhiheti, hogy nem fogok nyafogni a fülébe, egyszerűen csak a takaró alá begubózódom, és kitépek minden fényforrást, nehogy lámpát tudjon kapcsolni.
- Azt tudom, hogy mielőtt az a felbolydulás lett volna erre, addig az a hollow, akit említettél egy romhalmazon csücsült. A műeget én nem szeretem. Különleges, mert ritkán látok olyan eget, de idegesít a fény. – én nem vagyok annyira hozzászokva, így is több fény ért egy év alatt ebben a városban, mint az elmúlt évtizedek alatt összesen. Még a végén mutálódni kezdene a testem emiatt, esetleg fotoszintetizálni.
- Biztos, de nem az egész színtársulat ellen lenne, és még azok is belátnák, ha hatalmas a gubanc, akkor jobb inkább összefogni és csinálni, különben hiába érne el bármit is azzal, ha valaki hátába pengét márt, attól még ő is ott fog pusztulni. De hát… ez van, alaptermészetünkbe van a gyilkolás. Tőlem se áll távol. – ezt sose tagadtam, és nem is fogom, Vexnek el kell fogadnia, vagy valahogy lenyelnie a békát. Csak úgy tudtam életben maradni, hogy öltem, és nagyon is szerettem vadászni. Ez nem hiszem, hogy változni fog, és nem leszek szívbajos, ha egy idegesítő baromba kell majd pengét mélyesztenem. – Azért kell erő, mert a testőrök is ugyanúgy elárulhatják őt. Az, pedig, hogy menne-e neked ez, vagy sem, azt úgy se tudod meg, csak ha belecsöppennél, és jogos amit mondasz, de mi van, ha pont nem egy nálad tehetségesebb terpeszkedne fel a trónra? Veled ellentétben a legtöbben ezt kínálkozó lehetőségnek, mint felesleges macerának látnák, az meg nem vicces, ha tucat számra hajigálod le a piedesztálról a kellemetlenkedő hozzá nem értő idiótákat. – na jó, belezavarodtam, szerintem inkább lassan békén hagyom ezzel a témával, nem akarok belefolyni. Az azt jelentené, hogy tényleg, komolyabban foglalkoznom kellene az üggyel, amíg erre nem kérlel Vex, biztosan nem akarom belefájdítani a fejem, és amúgy is, ahhoz jobban át kellene látnom a várost és a működését. – Némi homokvihar, de ennyi. – inkább szél, mint eső, ha Hueco Mundot nézzük, de így azért nem mondanám ki, még a végén megint azt feltételezné Vex, hogy félreértettem a szavait és véletlenül már megint szó szerint vettem, amit mond.
- Akkor én itt úgy érzem, inkább az utóbbi volt a célod. – de nem zavar, édesen mosolygok továbbra is, de úgy érzem inkább csak bókolni akart, aztán hirtelen csínytevő fény villan a szememben, ahogy gyorsan még közelebb hajolok. – De akármennyire kevésbe, vagy nagyon is tartasz őrültnek, szeszélyes attól még vagyok, és ki tudja, mikor jön rám ismét derült égből, hogy egy kicsit pimaszkodjak veled. – nem kicsit akarok arra célozni, hogy megint rossz irányba kalandozhat el játékból a kezem, és általában a következményekkel nem törődve szoktam ténykedni, szóval az se tartana nagyon vissza, ha megint azzal fenyegetne, hogy akkor ugrik az edzésem. Úgyis egyik fülemen be, a másikon ki.
- A pillanat, amikor rájössz, hogy a lenti merevedés, már a hátadba kúszott fel. – jót nevetek a rájátszásán. Bizony, az időseknek már nem kell felállnia, ugyan megvan a merevedés, csak kicsit feljebb. És korántsem olyan jó az. – Még szerencse hogy én nem szeretem és nem is fogom csinálni, azt az emberi baromságot, hogy „de én jobban”. – már megint ugyanezt mondja, pedig kétlem, hogy tudná, hogy vajon én mennyire is imádom. De hogy nem fogok rákontrázni, mint ahogy azt néhány nyálas borzalomban olvastam, az is biztos. Ennek csak örülhet, inkább elfogadom a válaszát, minthogy lovagoljak rajta. – Ha annyira sem lennék, az már elég egészségtelen lenne. – jókedvű a mosolyom, azért ha egy egyszemélyes társaságot se tudnék elviselni, ott már kicsit problémák lennének.
- Csak kiállításokra ne kelljen elmennem, hogy kibeszéljük a naturalizmust vagy az impresszionizmust. – felőlem tényleg hívjon bármit művészetnek, csak engem ne keverjen bele, és ne merüljön bele nagyon. Még a végén verseket kell majd hallgatnom.
Nem igazán akarok rá figyelni, és nem is hat meg a mosolya. Tudtam, hogy mosolyogni fog, tudtam, hogy nagyon elégedett lesz magával, és hogy kisujjal simán ki tudja védeni a támadásaimat, de ezzel csak magamat idegesítem fel, azt pedig amíg lehet, megpróbálnám elkerülni.
Tudja követni a mozdulataim… meglepett volna, ha nem, de nem is érdekel, többször fordulok, hogy még ha tud is követni, ne legyen annyira kiszámítható, hogy mikor mire készülők. A kiszámíthatatlanság hatalmas előny. De hogy meg is ragadja a karom, nem igazán kalkulálom bele és már nincs időm visszahúzni. Hiába próbálok szabadulni, túl erős a szorítása. Épp azonnal inkább megadnám magam, és nem törődve a szorult kezemmel már támadnék is a másikkal, mikor mozdul a térde.
- Mindenképp ki kell nyújtanom a karom az ütésekhez, és neked minden porcikám támadható felület. – egy pillanatig morogok csak, de be kell hogy ismerjem, nem állhatok mindig én nyerésre. Tudtam, és mindig is tudni fogom, hogy Vex az erősebb, egyértelmű tényként kellene felfognom az elméleti kartörést, minthogy duzzognék miatta. Borzalmasan rossz vesztes vagyok, be kell ismernem, főleg ha harcról van szó. Ahogy viszont tudatosul ez bennem, hogy Vex mindig így el fog tudni kapni, és most pont azért vagyunk itt, hogy segítsen és tanítson, azonnal kisimul az arcom, és sokkal nyugodtabban, tárgyilagosan beszélek. Hirtelen támad egy ötletem, bár lehet ahogy meglátja, el fogja vetni Vex, de úgyis egy-két támadás erejéig lesz kivitelezve, utána „vége”. – Rendben. Akkor eltört a karom. – mondom hanyagul, bár egyáltalán nem érzem, hogy félvállról venném, vagy annak érezném. Jogos mozzanat a részemről és hiteles szituációs gyakorlat, miközben a pulcsim zsebébe dugom az említett kezem. Akkor most ezt nem használom. Persze, ha Vex nem akarja, hogy így gyakoroljam le ezt az egy-két támadást, amíg a másik karom és lábam el nem töri nagy eséllyel, akkor kiveszem a zsebemből és normálisan folytatom. Ez csak egy futó ötlet a részemről.
Gyorsan forog az agyam. Ha ugrásból akarnék támadni, akkor a kezem vagy a lábam elkapná, és megint csak elhajítana minimum magától, azt pedig most inkább kihagynám. Tudom, hogy tudnék nem kicsit piszkosan játszani, főleg vele, hogy talán még tényleg sikerüljön is meglepettségében egy pillanatra kibillentenem az egyensúlyából… esetleg, de azt csak azért nem tartom hiteles játéknak, mert csak és kizárólag vele játszanám el, az ellenséggel nem.
Ismét mozdulok a háta mögé, azonnal a nyakát célozva meg a következő támadásommal. Most nem sonidózok egyből tovább, csak ha a kezem után akarna kapni. Ha már csak egy maradt, óvatosabbnak kell lennem, átugrom a másik oldalához, közben elhúzom a lábam, hátha erővel ki tudom rúgni alóla a sajátjait. Tippemre ismét csak fel fog ugrani előle, ebben az esetben pedig ismét támadok, most ágyékra célozva.

[Karasu Vex]

Baseball edzés

- Fogalmam sins igazából, lehet igazad van.- ki kéne már próbálnia pár olyan játékot, ahol élesben tesztelheti, hogy milyen hatása is van az adrenalinnak. Bár annyira nem kaparja belülről a kíváncsiság, hogy ellenállhatatlan vágyat érezzen a kielégítésére.
- Biztos, hogy az nem lenne képzeletbeli, ismerem én a szerencsémet. Biztos hogy darabokban végezné.- azt már nem teszi hozzá, hogy a saját szíve is megrepedne a látvány miatt. Hogy a PS-e szétment, és nem sokkal azelőtt, hogy megjelent a Devil 5. Ez benne lenne a tíz legrosszabb kínzásban. Nem is akar és nem is fog rá gondolni, legalábbis próbál majd nem.- Az jól mutat, azért van ott és úgy. Lehet nem vagy fogékony rá, de ha ki is hányod, attól az még megmarad, nem biztos, hogy azt jelenti, hogy reggelre nem lesz semmi bajod, és elhiheted nekem, ha másnapos vagy, akkor lesz panaszkodás, egyszer minimum.- túl jól ismeri már az alkohol másnapi hatását, hogy tudja, egyszer mindenkinek kicsúszik az a mondat, hogy bassza meg, de fáj a fejem, utána már lehet tetszhalál állapotában nyugodna a nap végéig, bár a száradás miatt is szólna, az is biztos. Ég akkor a gyomor pokla, kell a hűsítő víz.
- De előtte lehetett valami, vagy passz, de hogy mikor és hogy húzta fel a várost Aizen, arról fogalmam sincs. Egyébként meg szerintem nincs gond a fénnyel, meg lehet szokni és még le se égsz miatta.- nem mintha arra bármi esély lenne, hogy egy arrancar bőre leégjen, de jó tudni, hogy ha lenne is, hát nem fog megtörténni, mert csak fényt és meleget ad, de káros hatása az nincs.
- Elhiheted nekem, vannak hülyék, akik azt hiszik, hogy túlélhetik és utána minden az övék lesz. Elég filmet láttam már, hogy tudjam, lenne olyan fasz.- valami ok miatt különlegesnek hiszik magukat, hogy megmutatják, nem lehet őket átbaszni, vannak olyan szerencsések, hogy túl fogják élni.- Ezért mondtam azt, hogy kb olyan testőrök, akiket sikerül ésszel a maga oldalára állítani, nem egyszer volt olyan, hogy a kiállás, karizma elég volt ahhoz, hogy egy gyenge embert ezrek kövessenek. Nem minden az erő. És lehet nem vicces, hogy dobálom őket lefelé, de talán egy idő után rájönnének, hogy az nem jelenti azt, hogy a segge a trónon is marad, hogy ott ül. Ha nem oda való, nem illik alá a trón, akkor repül.- nem fog belőle nagy gondot okozni, ha egyszer végre tényleg kidobják Sethet, akkor az utána következőnek is az lesz a sorsa, ha nem tesz semmi érdemlegest.- Pont elég ahhoz, hogy viszkessen tőle az ember.- az pedig szar, szar ha viszket, és mindegy hogy vakarod, nem tudsz tenni ellene semmit se.
- Talán az, talán nem.- vigyorgott.- Ha pedig bajom lenne ezzel, akkor már szóltam volna miatta. - de ha Dion rosszalkodna, akkor csak is maga alatt vágná a fát.
- Ja, mondhatnák, hogy jó nagy fasz vagyok, és tényleg, mindenem merev lenne.- ismételten csak elvigyorogta magát, hála az égnek, még nem tart ott, hogy a „kasza pengéi” csak úgy lógnak.- Ne, is mert attól aztán hányingerem lenne.- teli van a fasza az ilyenekkel, a romantikus, szar filmekkel, ahol minden csupa nyál, és rózsaszín, undorító.- Kinek mi. Van aki szereti, ha nincs senki körülötte.- el tudja képzelni Karasu, hogy egyik pillanatban az ember még menne valahova, összetelefonál mindenkit, megbeszélik, és ahogy leteszi a telefont, már is másnak látja, rossz ötletnek, nem akar menni és hasonlók.
- Van játék kiállítás, de az nem olyan fajta, amire én is elmennék. És fogalmam sincs, hogy mi köze lenne azoknak a játékokhoz.- nem érti, mire is gondolhatott DIon, az, hogy művészet még nem jelenti azt, hogy élnek azok a szabályok, amik a festésnél is.
- Nem feltétlen, ha ismernéd a Harmadik Kezet, akkor már is előnyben lennél, és nem csak nekem az, mások számára is, oké, erős vagyok, így nekem egyszerűbb, tudom, de ez van, most jóval erősebb vagyok, de fogsz te még közeledni a szintemhez, azért van ez az edzés is.- nem érti, hogy mire fel is van ez a morgás, igen, Vex erősebb, és igen, Vexel szemben keveseknek van esélye S most muszáj volt az arcát a kezébe temetnie, és rázni a fejét.- Egy éve már, hogy együtt vagyunk, és még mindig félre tudod érteni a dolgokat, amit mondok. Ez csak egy szófordulat, ez lenne a következménye, ha élesben harcolnánk.- muszáj volt felsóhajtania, Dion túl komolyan veszi… sokszor túl komolyan.
Megint hátulról akart támadni Dion, ami elől Karasu csak előre hajólt, bár a magasságbeli eltérés miatt kicsit jobban előre kellet dőlni, de annyi baj legyen, nem emiatt fog eltörni a gerince. S már ismét az oldalában van Dion, sőt, megint csak a lábára támadna, ez elől Karasu pedig könnyedén oldalra szökkent, de úgy látszik, hogy Dion erre várt, és megint támadásba lendült, de az irány, nos, azon Vex kicsit meglepődött, a szemei pedig elkerekedtek.
- Ha ennyire nem akarod a szexet, csak szólj.- mondta miközben kifordult az ütés irányából, és egy kis taslival jutalmazta Diont azért, mert oda akart nyúlni, ahova a jókislányok soha.

   

[Dionisia Maribell Vega]

Baseball edzés

- Képzeld el, hogy például darts közben minden azon múlik, mennyire lesznek pontosak a következő dobásaid, próbálnál koncentrálni, de ideges vagy, ezerrel ver a szíved… szerintem nem lehet úgy jól teljesíteni. – nem tudom miért a darts jutott eszembe, de megállja a helyét a hasonlat. Azt nem teszem hozzá, hogy talán még a keze is remegne, az se biztos, hogy ideges lenne, bár ha nagy a tét, akkor nagy eséllyel.
Nagyot sóhajtok, igazából már nem tudok erre a macskás dologra mit mondani. Még ha sikerül vissza is kanyarodnom arra, hogy a macska az ő fejében létezik, folyton áttér arra, hogy attól még a valós dolgokat tenné tönkre. Nekem kellene az utolsónak lennem, aki azt mondja valamiről, hogy nem lehetséges, de ha tényleg szigorúan egy képzelet szüleményénél maradunk, akkor tényleg nem, nem lehetséges.
- Egyszer persze, hogy lesz, hangosan is tudatni kell önmagammal és persze veled, hogy kicsit sem vagyok beszámítható állapotban, de egyetlen egyet még be lehet számítani egyszerű tényközlésnek. És te is panaszkodnál! – gyerekesen rámutatok Vexre, hisz akkor vesse rám az első követ, ha ő nem fog panaszkodni. – Az is lehet, hogy ha rosszul vagyok vagy nagyon fáj valamim, bújósabb leszek. – gyenge próbálkozás a részemről, hogy hátha a másnaposságot jobb színben tudom ezzel feltűntetni, de valószínűleg ez egyáltalán nem fogja érdekelni Karasut, fogalmam sincs mennyire érdekli őt bármiféle bújás, ha tudja, csak azért csinálom mert kábé a halálomon érzem magam.
- Lehet… valahonnan csak lettek azok a romok, de… amennyire vissza tudok emlékezni, az én életemben sose láttam egybe. Szerintem még az a csontváz hollow se. – régiek voltak nagyon azok a romok, nem pár évtizedes, sőt, lehet hogy még évszázadokon is túltettek. Mosolyognék, ha kiderülne, hogy bármi is volt, egy-két Vasto darálta le a helyet majd távoztak. – Ki mit szeret, én inkább az erdei sötétséghez szoktam, és egy-két óránál többet sose időztem az embervilágban. – akkor is többnyire éjjel, persze csak azután, hogy kiismertem, hogy vannak napszakok. Persze Karasuval nappal mentünk eddig át leginkább, de annak oka is volt. – Ez is igaz, jogos. De azért figyeljünk rá, hogy az arrancarok még mindig hollowok, sokkal inkább ösztönlények, nem előnyös az emberekhez hasonlítani. Józanész szerint tényleg annak a szavát kell követni, aki ért hozzá, és a legjobb megoldással áll elő, viszont szerintem a város nagy részének derogálna olyat követni, aki gyenge, kínálkozó alkalmat látnának benne a feljebbjutásra, nem pedig vezért. – kissé elhúzom a számat, mert hiába én mondom, attól még nekem se tetszik ez. Nem tudom, hogy Vex tényleg naiv-e, vagy én vagyok az, aki ennyire hollow szemszögből gondolkozik és alábecsülöm a fajunkat. Igaz… az, hogy inkább emberiesednek… talán mégsem azzal becsülöm le őket, hogy a hollowokhoz hasonlítom, hanem pont hogy ezzel túlértékelem a fajunk. – Ez úgyis majd a jövő zenéje… ha nem tudtok majd dönteni mint tanács, mert egy személyre nem lesz jellemző mindkét szempont, akkor a másik amolyan másodhegedűsként támogassa azt, akit végül választotok. A királyoknak is volt valamiféle tanácsadója, nem? – nem értem már azt sem, hogy ezt miért nem a többi Espada taggal beszéli át, persze, gondolom nem tudja, de ha pedig így van, hogy várhatna el bármiféle tanácsot, ha a többi még annyira se mozdítja a kisujját, hogy átbeszéljenek egy olyan dolgot, ami őket fogja a leginkább érinteni?
~ Fene az itteni elpuhult városlakókba! – igazából fel kellene adnom, valójában Vexnek a központi próblémája, hogy ő nem akar hatalmat. Megtesz bármit, hogy szabaduljon a mostani vezetőségtől és felállástól, de a trón, vagy bármi olyasmi közelébe ne tessékeljék őt. Igaz, hogy inkább tábornok alkat, kíváncsi lennék vajon az ösztönös harc mellett a stratéga szerep, és több hollow irányítsa mennyire megy neki. De attól még ha nincs más, lehet neki kell majd tennie valamit. Legalábbis ha a többiek őt akarnák… Bár marhára nem tetszik a gondolat, hogy esetleg fennállhatna a lehetőség, hogy bárki meg akarja Vexet ölni. És kevesebbet lehetnék a nyakán… nem tetszik az ötlet.
- Igen, azt sejtettem. Rögtön szólnál, ha valami nem tetszik. – a mosolyomból csak úgy sugárzik a bizalom felé. Pont emiatt nem vagyok és voltam sose szívbajos, vagy bizonytalan abban, amit csinálok, mert bízom benne, hogy ha túlfeszítenék egy húrt, átlépnék bizonyos határokat vagy valami már inkább kellemetlen, mint jó érzés lenne a számára, Vex azt tudatná velem. Még ha azt nem is akarta soha az orrom alá kötni, hogy mit hogyan csináljak, mi hogy a legjobb neki, azt viszont közölné, hogy mi NEM jó. Viszont hiába tudom ezt, tettlegességig most nem fajul. Tényleg szeszély ez, csak játékos fenyegetésből jegyeztem meg az előbbit, de most nem öntött el az érzés, hogy ismét rossz irányba nyúlkáljak.
- Vigyázz, ha állandóan merev leszel a végén még úgy maradsz. Vagy agyvérzést kapsz. – jót derülök a hülyeségén. Tényleg adja magát a hasonlat, és elég jól eltalálta. – Akkor jó! – bukik ki azonnal a számon egy elégedett és megkönnyebbült mosollyal. Elég csak rágondolnom, hogy elkezdem mondani, hogy „de én még jobban” és én se érzem magam a legfényesebben. – Nem is tudtam hogy tudok olyat is mondani, amitől hányingered lenne. – már csak némi csipkelődés miatt is nem tudtam ezt nem megjegyezni neki. Érdekes a gondolat, hogy ilyen nyálas rózsaszín maszlaghoz hogy állna hozzá, ha egyszer csak ilyen lennék. – Ez tény, de hetek, akár néhány hónap teljesen más, mint az évek, évtizedek. – néhány nap, vagy hét sokszor kész felüdülés, de hogy valaki évekig ne tudjon senkihez se szólni… Vex meg valószínűleg a kelleténél mélyebb kapcsolatba kerülne a kezével jobb híján.
- Semmi, nem játékkiállításra gondoltam. – most ki kell mondanom hangosan, hogy festményekre vagy szobrokra céloztam? És még én értek félre mindig mindent amit ő mond… Szerinte mégis hol mutatkozik meg az impresszionizmus? … Jó ég, ezt a kérdést egy bölcsésznek soha fel ne tegyem, még a végén Vex játékaiban is találna. 
Elég rendesen fut végig a hátamon a hideg a Harmadik Kéz említésére. Talán még Vex számára is látható, a grimaszom mindenképpen. Sajnálom, utálom. Azt a borzadványt sose fogom önként megtanulni, legfeljebb, ha behúz Vex a csőbe és elkezdi elmagyarázni és mutatni a mikéntjét vagy a lépéseit, és mire rájövök, hogy pontosan miről is beszél, már késő. De inkább nem tanulnám meg ha nem feltétlen életbevágó.
- De… azért maradj mindig te az erősebb. – az, hogy közelítsek a szintjéhez, mindig csábító gondolat volt, és az is fog maradni, túllépni rajta viszont sohasem szeretnék. Bár erősen kétlem, hogy erre bármiféle esély lenne, azért szerettem volna, ha tudja, még csak véletlenül se áll szándékomban. Persze csábító a gondolat, hogy esetleg én is meg tudnám védeni őt, de vannak más belső okaim és érzéseim, amiket ez a kis csábítás egyáltalán nem tesz kicsit is elnézhetővé.
Egy pillanatra nem értem, hogy mi ez a reakciója az ötletem láttán. Gondoltam, hogy talán nem fog neki tetszeni, mert az erőkülönbség miatt teljesen értelmetlen még jobban nehezítenem a saját helyzetem, de azért ilyen látványos rosszallásra nem számítottam. Viszont a válasza után egy pillanatra meglepetten tátva marad a szám, mielőtt egyáltalán ismét megtalálnám a hangomat.
- Tisztában vagyok vele, hogy csak szófordulat volt, semmit sem értettem félre! – kissé megemelkedik a hangom, hiába próbálom, nem tudom elrejteni a pillanatnyi sértettségem. – Csak egy hirtelen ötlet volt arra, amit mondtál. Biztos jó játék lenne, ha mindkettőnk jelentene a másiknak kihívást. – tipikusan csak játék, még csak nem is edzés. Ahol találat ér, azt a kezet hátra, vagy lábat fel, aki pedig harcképtelenné válik, veszített. Nem értettem félre Vexet, és nem is vettem szó szerint, akkor valószínűleg kérdőre vontam volna, hogy miért nem töri el a karom. Csak eszembe jutott ez a kis csavar, de ezek szerint rossz ötlet volt. Szimplán csak kiveszem a kezem a zsebemből, ezek után eszemben sincs így játszani, bármit is mond Vex.
Úgy lett, ahogy sejtettem. Nem zavar, hogy kitér a támadások elől, ez a cél, a lényeg egyelőre hogy ne kapjon el megint, de jól gondoltam elugrik vagy szökken a gáncs elől, én pedig addig próbálnék támadást indítani az ágyéka felé, amíg még nem ér a lába talajt, de úgy tűnik a kelleténél lassúbb vagyok.
Nem tudom, mi lep meg jobban, a szavai, vagy a hirtelen kis ütés a fejemen.
- Héééé! – szólok rá morcosan, mint egy rossz gyerek. Ez miféle támadás? Miért kapok büntetést valamiért, ami nagyon is jó ötlet volt? – Ennek semmi köze ahhoz, te is tudod! Ez csak stratégia, harc közben úgy gondoltam előnyös az érzékeny pontokat is támadás alá venni. Találat esetén biztosan megnehezítené a mozgását az ellenfélnek. – miért kell fejbe verni, szerintem jó ötlet volt… mintha lenne értelme megpróbálnom szabotálni Őkanossága terveit… És lenne időm jelenleg a következő lépéseimen kívül bármi másra is koncentrálni párhuzamosan. – Mintha elvenné tőle a kedved egy oda mért ütés… - motyogom, azonnal újra támadásba lendülve rutin ütésekre, rúgásokra és cselekre.

[Karasu Vex]

- Amire te gondolsz szerintem azt inkább izgalomnak hívják, vagy lámpaláz, de lehet tévedek.- könnyen megtörténhet, és tényleg az adrenalin dolgozna akkor is, és egy rossz dobás után oda is a dartsos karrierje, ami még el se kezdődött.
- Velem nem kell tudatnod, voltam már annyiszor másnapos, hogy felismerjem, ha ismét találkozok vele, még ha te leszel az elszenvedő fél, akkor is. És naná, hogy panaszkodnék.- büszkén kitolta a mellkasát, és vigyorgott, még szép, hogy panaszkodna, nem is lenne férfi, ha nem tenné.- Akkor te lennél az első, aki olyan lesz. Aki tényleg másnapos, az nem akar mást, csak feküdni, és a halálról álmodozni.- így szokta a másnaposok népe, könyörögnek a megváltó halálért, a szenvedés végéért, hogy végre békében nyugodhassanak.
- Még azt se tudjuk, hogy milyen idős a fajunk, lehet akkoriból származnak a romok is, akkor meg biztos, hogy valami kurva öregek lehetnek.- ismét valami, amin nem kéne, hogy forogjon, csak rápörög, és a feje is megfájdul tőle, sose fogja megtudni, hogy mennyi idős a hollowok faja, vagy azt, hogyan is jöttek létre, mi célból, vagy csak melléktermékek és semmi többek, még az is kiderülhet.- Én elvagyok a fénnyel, bár azt szeretem, ha egy darabig világos van, de mondjuk olyan este hat körül már megy le a Nap, és hamar sötét lesz, akkor valahogy jobb a közérzetem. Úgy váltakoznak a napszakok, ahogy azoknak kell.- talán az emberei létének egy maradéka volt ez is, hogy így gondolta.- Az egy dolog, hogy a hollow fajba tartoznak, de szerintem tévedsz, nem vagyunk már annyira ösztönlények. Ha igen, akkor már rég tombolnánk az embereknél, egymás után zabálnánk a lelkeket, nem bírnánk magunkkal, még ha egy darabig vissza is tudnánk fogni magunkat, ha egyszer elszabadul az ösztön, akkor azt már nem tudjuk visszarakni. Nem élsz olyan régóta köztünk, hogy ezt így ki jelentsd. És ezért lennének testőrei, akik tesznek arról, hogy igen is kövessék azt, amit mond, mert ha nem, annak lesz következménye. - nem érti, hogy nem érti Dion azt, amit Vex mondott, pedig nincs akcentusa, a bonyolultan fogalmazás meg nem volt jellemző Karasura.- A távoli jövő zenéje, annyi szent, és igen, volt, de akkor is a király szava volt a döntő. Meghallgatta a tanácsadóit, és döntött.- de akkor is a király volt az, aki döntött.
- Valahogy csak rá kell vezetni téged arra, hogy ezt ne csináld, még a végén berögzül, és akkor utána mindig azt csinálnád.- bár azt már magának köszönhetné, hiszen nem szólt arról, hogy nem szabad.
- Áh, dehogy kapnék, ha úgy maradok, akkor mindenhol lesz bennem elég vér, nem kell tartani attól, hogy bevérzek.- azt már nem teszi hozzá, hogy a kis agya nem halna meg, mert biztos kapna rá olyan reakciót, hogy nem is kicsi, és társai.- Szerintem mindenki tudna olyat mondani, amitől valakinek az lesz.- lehet bármilyen erős valaki gyomra, attól még meglehet találni azt az egy szót, vagy mondatott, amitől kidobja a taccsot.- Hát, egy év után szerintem már senkit se igazán érdekelne, ha nem beszél senkivel, akkor meg el is felejti a szavakat, vagy azt, hogy hogyan kell beszélni.- mintha egyszer olvasott volna már ilyenről, hogy valaki nem szólt senkihez egy vagy két évig, és elfelejtett beszélni, magától lett néma.
- Pedig játékokról volt szó.- nem tudja, hogy Dion honnan is szűrhette le azt, hogy Karasu vinné kiállításokra.
Hiába a grimasz, Karasu szerint igen is hasznos volt az a Harmadik Kéz, nem csinosnak kell lennie, hanem praktikusnak, hasznosnak.
- Ha egy kicsit lehagysz, az még nem nagy gond, de nyugi, szerintem még sokáig így maradunk.- kedvesen Dionra mosolygott, meg szeretné nyugtatni, hogy egy darabig még nem kell attól tartania Dionnak, hogy Vex lenne a gyengébb.
- Tényleg?- kicsit értetlen volt Vex arckifejezése.- Nem sértés, ne hogy azt gondold, de jelen helyzetben nekem hogy jelentenél kihívást?- nem érti, hogy mire is gondolhat Dion, ha Karasu nem használhatná a karjait, Dion akkor se jelentene nagy kihívást, vagy ha nem mozdulhatna el, akkor se.
- Mert megérdemled.- vigyorgott.- Edzés, de azt nem mondtam, hogy nem osztok ki pár taslit. És az ötlet jó volt, tényleg, de attól még na.- nevetett.- Háááát, elég hangulat gyilkos tudna lenni.- hiába elmúlna a fájdalom, attól még ott lenne a tudat, hogy kapott egyet.
Folyamatosan hárította Dion újabb ütéseit, rúgásait, vagy trükkjeit.

[Dionisia Maribell Vega]

Baseball edzés

- Az izgalom kéz a kézben jár az adrenalinnal, nem? – kicsit kérdőn oldalra döntöm a fejem, de tényleg annyira mindegy, én nem szeretem a dartsot, mert tönkrevágódik az egész, ha nem figyelek, hogy milyen erővel dobom bele azt a kis vackot. Ezért se teszem már hozzá, hogy a lámpalázat inkább az okozza, hogy figyelik őt, nem pedig a nyomás.
- Én nem panaszkodhatok, de te igen? – nagyot nevetek, mert egyáltalán nem veszem komolyan, de ez akkor se fair, még viccből se. – Lehet feküdni akarnék, de ha odaülnél lehet annyit még hajlandó lennék mozdulni. – aztán ki tudja, lehet olyan szarul lennék, hogy inkább még messzebb húzódnék, de tényleg nem akarom letesztelni, bár a részegséget kipróbálnám. Meg arra vigyáz Vex, hogy legalábbis akkor mikor itt vagyok, véletlenül se legyen pocsolya részeg. Nem tudom, miért.
- Kellene egy olyan arrancar, aki emberként régész volt és még emlékszik is rá, és ki kellene lökni, hogy néhány romot megvizsgáljon. De gondolom a hollow faj egyidős lehet az emberiséggel. Hisz emberi lelkekből lesznek hollowok. – tényleg jó kérdés, a hollowoknak nem szokásuk írásos emlékeket hagyni, de nagyon még az arrancaroknak se, legalábbis úgy tűnt eddig nekem. – Én az éjszakához szoktam. Kellemesebb. – nem lesz bajom a naptól, hallottam, hogy egyes egyedek nem bírják kimondottan, én pusztán nem vagyok annyira hozzászokva de semmi nagyobb bajom nincs vele. Egyszerűen csak amíg lehet, kerülöm. – Annyira nem, az már minden intelligens gondolkodást nélkülözne, de attól még mindig inkább követik azokat, akik erősebbek náluk. – bár már lehet nem így van, túlságosan is elkényelmesedik a falakon belül itt mindenki, lehet már nem is érdekelne senkit, csak a nyugalmukat ne tegyék tönkre. Nem tudom, miért van ezekre a gondolatokra olyan érzésem, hogy rájuk akarom robbantani az ajtót… – Igen, de legalább az segített neki a döntésben. – szerintem hülye ötlet az „uralkodó” gyakori cseréje, úgy gondolom, már az is hatalmas lépés, ha egy illetőt tud a legtöbb arrancar tisztelni, nem kell mindig újra rákényszeríteni erre mindenkit, de ha olyan probléma merülne fel, nem lenne rossz mellé egy helyettes, aki segít neki ha kell. Vagy dróton rángatja, uralkodótól függ. De ezt majd úgyis a többi Espada tag fogja eldönteni, velük fogja ezt Vex lezongorázni, nem velem.
- Magaddal tolnál ki azzal amúgy is, ha nem szólsz arról, ha valami nem tetszik, vagy nem jó. Én is szólnék, ha amit csinálsz kényelmetlen vagy kellemetlen lenne. – megvonom a vállam, azért azt nem kötöm az orrára (még), hogy az önbizalmamon is sokat dobott és még most is dob a tény, hogy bármi hülyeséget teszek, akkor szólni fog. Az elején nagyon rám fért ez a kis biztosíték, hogy nyugodt szívvel szabadon merjek garázdálkodni, de vagy mindig sikerül(t) rátapintanom, vagy Vexnek szó szerint minden jólesik.
- Igen, ez jogos, igazad van. Na és a mozgást, hogy oldod meg? – jót kuncogok, tényleg, ha mindenhol merev lenne, nem lenne azzal olyan probléma, hogy csak a fejébe nem jut elég vér, bár ez is szerintem emberi gyengeség, nálunk nem állnának fel soha ilyen gondok, de ha mégis… Vex állóképességét nézve, ő azt se érezné meg, ha több mint 24 órás állandó merevedése lenne. Vagy nem tudom, honnantól számít az embereknél már veszélyesnek, azt tudom, hogy egyes tabletták miatt néha úgy maradnak, csak azt nem, mikortól van gond. Nem lényeges, ezért se jut eszembe rákérdezni hangosan is, csak kíváncsiság a részemről. – Bizonyos értelemben, lehet… De én nem fogok ilyen nyálas dolgokat mondogatni. – ettől nem kell félnie, inkább pimasz módon elmosolyodok, és úgy döntök mégis adok neki egy puszit. – Ez, és az ha megölellek legalább nem az a nagyon rózsaszín nyálas hülyeség. – bár kissé ezt is érzelgősnek érzem, részemről csak a szavakkal van gondom, azoknál is, amik túllépnek már egy bizonyos határt. Ilyen pont ez a „Nem, te tedd le”, „De én jobban szeretlek” és a legjobb; „Már most hiányzol! … Nekem még jobban hiányzol” mikor még el se ment egyikük se. Oké, talán nem kellene tönkretennem az így sem létező étvágyam. – Egy év talán annyira még nem vészes. Legfeljebb kicsit elvadul az illető. – jókedvűen mosolygok. Én megtehetem, ki tudja milyen lettem volna, ha nincs ott Kermack. Én álltam a legközelebb, hogy gyakorlatban is kiderüljön, milyen ha valaki évekig nem tud másokhoz szólni. Így is kissé el voltam, vagy még mindig el vagyok vadulva, hát még ha ennyire se lettem volna felvilágosult…
- És a művészetről. Inkább úgy értettem, lehet annak venni a játékokat, csak annyira ne éld bele magad a művészetbe, hogy a játékokon kívül már más, unalmasabb alkotások iránt is lelkesedj. – így már nulla értelme van, hogy el kell magyaráznom a félig meddig poénnak szánt lényeget, de mindegy. Jó, tényleg még képes vagyok szó szerint venni egyes szófordulatait, de azért beismerhetné, hogy nagyon sokszor neki se esik le, hogy én mire gondolhattam.
Elégedetten és helyeslően bólintok. Igen, még mindig ég és föld a különbség az erőink között. Azért túl nagy szakadéknak érzem, én kezdetnek annyival is megelégednék, hogy ne legyek kolonc a nyakán, mikor a közelében vagyok. Ha kibírom a kiengedett lélekenergiáját, már az is fél győzelem, ha nem kell rám odafigyelnie.
- Neked sehogy sem jelentek kihívást. Még akkor se, ha megfosztanálak a látásodtól, és nem érzékelnéd a jelenlétem. Akkor is megvárnád, hogy betaláljon a támadás és akkor elkapnál. De egy hasonló kaliberűvel szemben szerintem jó játék lenne. Egy-két kör erejéig legalábbis lekötne két arrancart. – nem veszem sértésnek, dehogy, jól tudom, hogy mire nem vagyok képes, ezért is vonom meg érdektelenül beszéd közben a vállam. Ugyan tényleg tudnék piszkosul játszani, és ha hagyja magát, mert kíváncsi a végkifejletre, egy eléggé kellemetlen percet okozni neki, amíg át nem adja a sérülést az egyik babájának, de az is olyan, amit ha nem muszáj, nem játszanék el senkivel, és olyan testközelbe se kerülnék. Még ha védekezni se tudna Vex, vagy kitérni, kizárt, hogy átüssem a hierróját, persze, hogy nem jelentek neki kihívást. Remélem egyszer élvezetessé tudom tenni számára is az edzéseket.
- Oké a tasli, mert edzés, de ezt nem úgy érzem, hogy az edzés keretein belül kaptam. – gyanakvóan méregetem Karasut, akaratlanul is a fejemre téve közben a kezem. Inkább érzem valamiféle büntetésnek, amit viszont indokolatlannak tartok, mert még ő is egyetértett azzal, hogy jó volt az ötlet. – Legalább találnál ürügyet a fenekelésre… Nem mintha hagynám magam. – ismét megvonom a vállam, mert nem hinném, hogy egy kis bevitt találat órák múlva sokat számítana neki. Kicsit viszketett a nyelvem, hogy úgy mondjam, hogy könnyen nem hagynám magam, de még ha így is van, eszemben sincs hangosan beismerni, hogy jól tudom, ha el akar, úgyis el tud kapni.
Hiába próbálkozok, különböző fontosabb pontokat célozva, sőt néha direkt nem kimondottan lényeges pontokra fókuszálva, vagy szándékosan nem arra figyelek, amerre terveznék ütni, hogy az arcomról ne tudja leolvasni, de persze így is mindent hárít. Újra leguggolok egyik lábammal, kipördülve erőből, hogy ki tudjam rúgni a lábait. Ha felugrik, ismét megcélzom egy rúgással a lábát, mielőtt talajt foghatna, talán így nem tud majd hogyan elhátrálni a találat és esetleg az esés elől, de ha csak arrébb szökken, azonnal rúgom el magam utána, hogy folytassam a támadásokat. Mivel azért nem kis erőt próbálok belevinni az ütésekbe, amiről tudom, hogy úgyse érzi meg, én viszont már kezdem érezni lassan, hogy fáradok. A légzésem is szapora, ez így nagyon nem lesz jó.

[Karasu Vex]

Baseball edzés

- Nem feltétlen, attól, hogy izgulsz egy vizsga előtt, még nem biztos, hogy az adrenalin is tombol benned. Szerintem.- nem igazán tud érdemben nyilatkozni erről, elég rég volt, hogy vizsgázott bármiből is, vagy nem, nem tudja, nem emlékszik.
- Mint tapasztaltabb, és másnaposságban rangidős, még szép, hogy nekem szabad.- csatlakozott a nevetéshez, és miért is ne panaszkodhatna? Ismeri már az érzést, tudja jól, hogy néha valamennyit tud az javítani, ha panaszkodik, még ha csak éppen egy hangyafasznyit is, akkor is.- Lehet hajlandó lennél, de hidd el nekem, semmi kedved nem lenne máshoz, semmi olyanhoz, amihez mozogni kell.- még a bújást is eléggé nehezen hiszi el Karasu. De azért jó, hogy arról beszélnek, milyen is lenne másnaposnak lenni. Hiába mondja Dionnak, ez olyan dolog, amit mindenkinek magának kell megtapasztalnia, de addig jó Dionnak, még nem tapasztalta, azt az érzést, hogy saját magának köszönheti a fejfájást, a gyomor kavargását, és az egész ;ne szólj hozzám, vagy meghalsz, érzést, kedvet.
- Kellene, de valami alap se ártana, hogy legyen mihez viszonyítani, meg lehet azért nálunk kicsit máshogy megy ez a tudományos baromság. És szerintem is, annyi idősek lehetünk, mint az első emberei lélek. Csak nem kizárt, hogy az első hollowok még olyanok voltak, mint az ősemberek. Ha már olyan lelket ettek.- nem elképzelhetetlen, hogy úgy lettek a hollowok is okosabbak, hogy okosabb lelkeket faltak fel, addig meg maradtak az ősembere, vagy őshollow szintjén, tábortűz és egyéb furcsaságok.- Nem mondom, hogy nem jobb, de azért néha egy kis fény nem árt, még a magamfajta albínóknak se. Szerencsére nem égek le hamar.- pedig ma fajtájára jellemző, hogy hamar pirítóssá változnak, ha túl sokáig vannak kitéve a napfénynek, és ami nekik sok, az valakinek éppen csak annyi, hogy megmelengeti a bőrét a napocska.- Ez is igaz, fejlődhetnénk azért ezen a téren egy kicsit, ne mindig csak a legnagyobb és legvastagabb fasz után menjünk, mint valami hülye picsa a plázában.- akik követik a legizmosabb és legkopaszabb faszkalapot.- Na igen, segít, és ha jó a király, még meg is hallgatja, ne adj isten, még meg is fogadja a tanácsát.- akadnak vagyis akadtak királyok, akik csak úgy tartottak egy tanácsadót, sok oka nem volt, csak úgy volt, és ha mégis jó tanácsot adott, és azt megfogadta a király, még akkor is úgy adta elő, hogy a saját ötlete volt.
- Jól is teszed és teszem, ne hogy már azért ne szóljunk a másiknak, mert neki tetszik az, amit csinál, de nekünk nem. Úgy a jó egy kapcsolat, ha nyíltan megmondjuk a másiknak, hogy azért elég és ne tovább.- és egy kapcsolatban meg nem kéne alárendeltnek lennie egyik félnek se, persze előfordulhatnak helyzetek, ahol eljátsszák de az megint más, az közös megegyezés alapján van.
- Egyszerűen, elborulok és gurulok arra, amerre dolgom van.- persze sík terepen kicsit nehézkes lesz a mozgás, de majd csak feltalálja magát valahogy, hogy ne legyen olyan vészesen lehetetlen, esetleg egy kis reiatsu segíteni fog.- Ne is, mert még a végén még rákontráznék valami még nyálasabbal.- fintorgott is egyet, elég csak szóban említenie ezt, és már is forog a gyomra, hát ha még csinálnák, sose mosná le magáról azt a szégyent.- Hát az biztos nem, csak ne halj utánam, sose szerettem a Romeo és Juliát.- jókedvűen elnevette magát, és bár megint csak van esélye annak, hogy Dion nem ismeri a történetet, még az alapot se, de hát ennyi kockázatot most megint bevállalt Karasu.- Hááááát, ha csak nem magában beszél, hanem csendben marad, szerintem akkor jön egy kis némaság, de az is igaz, hogy biztos lesz némi vadság, kicsi Maugli lenne belőle.- az a sztori még jobb is, mint a Tarzan, hiszen hogy a fenébe borotválkozott az a tag? Vagy vágta a haját? Sőt, ha kanos volt, lehet akkor még egy gorillát is meglőtt?
- Én? Beleélni magam annyira? Hogy utána meg járjak kiállításokra? Hajaj, azért az se most fog megtörténni.- túlzásokba azért Dionnak se kell esnie, előbb fog havazni a sivatagban, mint Vex művészlélek legyen.
- Igen, egy hasonlóval biztosan jó lenne, de inkább ne tedd nehezebbé a dolgodat, mint most.- most is inkább arra kellene Dionnak koncentrálni, hogy betaláljon egy ütéssel, vagy rúgással, nem pedig túlbecsülni a képességeit, és megfosztani magát a karjától.
- Nem tudom, pedig azon belül ment.- jókedvűen, fogvillantóan és szélesen elvigyorodott, vagy azon belül vagy azon kívül kapta, ki tudja? De nem is igazán volt fontos.- Oh, arra mindig találnék.- kaján fény csillant meg a szemeiben, és elnevette magát.
Nem esett túl nehezére a hárítás, hiába próbált Dion cselezni, Vex már azon a szinten volt, hogy ezek nem jöttek be, egészen addig, még megint nem egy lábsöprés volt a terítéken. Elgondolkozott azon, hogy hagyja betalálni, sok haszna nem lenne, de inkább felugrott a levegőbe, és itt jött a meglepetés, hogy Dion nem adta fel, és rúgott megint. Sőt! Be is talált.
- Hoppá…- mivel a levegőben volt, és a gravitáció is dolgozott, így sikerült arccal a porba esnie.- Ez szép volt.- átfordult a hátára.- Találat volt, akkor mára ennyi.- sikerült bevinnie egyet Dionnak, legközelebb elmennek akkor kettőig.

[Dionisia Maribell Vega]

Baseball edzés

- Elméletileg az adrenalin fizikai megterhelés vagy stressz hatására termelődik, csak most sehogy se jut eszembe, hogy hol. Lehet pár percen belül eszembe fog jutni, de a kacifántosabb kifejezéseket nehezen jegyzem meg hosszútávon. – tudom, hogy nem fontos, de emlékszem mit olvastam róla. Legalábbis neki nem fontos, a hormonok és egyéb neurotranszmitterek számomra viszont nagyon is azok. Leginkább idegmérgeket termel a szervezetem, csak akkor tudom a leginkább kihasználni a képességeimet, ha legalább alapszinten tisztában vagyok, hogy mi megy végbe az áldozataim testében. Nem véletlen szeretem tanulmányozni a mérgeim hatását másokon, így pedig tökéletesen tudom, hogy fejlődtek-e azok is. Bár néha magamtól is érzem, ha hirtelen erőnövekedés áll be bármi miatt. Tudja Vex, hogy toxikológiával foglalkozok, ő rám hagyta, de örülnék neki, ha nem akarnának mások se belőlem valami kutatót vagy orvosfélét varázsolni városon belül, ha kiderülne, hogy az orvostudománnyal, némiképp a kémiával is foglalkoztam. De sok mással is, minddel alapszinten, csak ahogy a helyzetet láttam eddig, a nagytöbbség még csak alapszinten se.
- Ch! – erre nem tudok mit reagálni, csak nagy nehezen próbálom zárva tartani a szám, hogy ne nevessek tovább, bár a mosolyt még csak minimálisan se tudom eltűntetni. – Hát ahhoz biztosan nem. – mosolyogva teljes bizonyossággal jelentem ezt ki. Nem kell ahhoz még a másnaposság közelébe se kerülnöm, hogy tudjam, ha ramaty fizikai és mentális állapotban leszek, marhára nem lesz kedvem semmi mozgáshoz. Az se biztos, hogy annyihoz lesz, hogy odaforduljak, és esetleg megölelve odakuckózzak hozzá, de hogy máshoz nem lesz kedvem, az olyan biztos, mint hogy itt vagyok.
- Hm… az vagy, amit megeszel? – picit elmosolyodom viccelődve, mert arról, amit mond, pont ez jut eszembe. Bár az alsóbbrendű hollowok most se értelmesek, csupán ösztönlények, kétlem, hogy az adjuchas fázisig sok minden változás lett volna az akkori korhoz viszonyítva. – Lehet, remélhetőleg csak lesz egyszer valaki, aki ezzel akar foglalkozni, akkor az majd csak kitalálja milyen módszerekkel tudná kivitelezni.
Bólintok a szavaira. Igazából ha olyan a király, hogy egy-egy aktuális témához nem ért, minimum, hogy fog adni majd a tanácsadói véleményére, ha magának semmi ötlete se lesz.
- Az se biztos például, hogy nekem kimondottan tetszene, csak azt hinném, hogy amit csinálok, élvezed. Ezért mertem kezdetben is tapogatózni, mert tudtam, leállítasz ha hülyeséget csinálok. – baromság azt gondolnia valakinek, hogy azzal lesz kedves, vagy tesz jót a másiknak, ha nem szól és így esetleg nem bántja meg, vagy veszi el a kedvét. Pedig ez nem így van, kell a bizalom a másikban, hogy így tudja az illető, hogy amiket csinál, nem rossz vagy kínos. Egyfajta megnyugvást ad ez a kis biztosíték, és ha utólag derül ki, hogy márpedig csak azért nem szólt a másik fél, hogy azt a minimális kedvét és önbizalmát ne zúzza rommá… hát hosszútávon lehet inkább ezzel tenne tönkre mindent.
- Na, ezt most elképzeltem. – hangosan és jókedvűen felnevetek. Ez vicces gondolat volt, hatalmas hülyeség de pont ettől nevetek rajta. És talán ha talál egy hideg vizes tavat és belegurul, kicsit felenged. Csak ahhoz guruljon majd át egy Féreglyukon, mert a sivatagban igen kevés az oázis. – Mi vagy te, mazochista? – pimaszul kinyújtom rá a nyelvem. Csak erre tudok gondolni, ha képes rákontrázni valami rosszabbal egy olyanra, amitől eleve felfordul a gyomra. Vagy csak abban reménykedik, hogy hátha engem jobban ki tud borítani. – Hát, ne haragudj meg érte, de eszemben sincs ilyet csinálni! Nem vagyok mártíralkat, és kissé nagy az élni akarásom. Legfeljebb ha elborul az agyam, elképzelhető, hogy lennék olyan hülye, hogy gondolkozás nélkül nekifutnék annak, aki megölt téged, de az nem öngyilkosság akarna lenni, hanem bosszú. – ez se biztos, mert egyrészt valószínűleg nagy eséllyel ott se lennék, de ismerve magam, ha teljesen leszáll a vörös köd és nem látok vagy hallok… józanabbul is nekifutottam már olyanoknak, akiknek nem kellett volna. Kicsit lehet, mégis mártíralkat vagyok, a törött maszkom a bizonyíték. Tudtam, hogy túl erősek voltak azok az arrancarok, mégis mivel megláttak minket, időt akartam nyerni a gorillának. Jó, el akartam én is tűnni onnan utána, de elszámoltam magam. – Vagy meghülyül és képzeletbeli barátai lesznek. Bár hollowoknál remélem ilyen pszichés problémák nem állnának fel. – legalábbis rengeteg adjuchas inkább magányos farkas, már akiknek ezt lehetővé teszi az erejük, a többiek pedig csak kényszerből vagy érdekből állnak csapatokba.
- Hál’égnek! – látványosan felsóhajtok, megkönnyebbülve. Szándékosan játszom túl, hogy ő is lássa, nem gondolom ezt az egészet komolyan, meg persze így a látványos.
- Jól van, jogos! – csak színesebbé akartam tenni, és igazából nem hinném, hogy nagyon nehezítettem volna a dolgom. A lehetetlen nehézségi szintet hogyan lehetne még fokozni?
Gyerekes durcával forgatom a szemem. Semmi értelme erősködnöm, úgyse vallaná be, hogy ezt nem az edzés keretein kívül inkább amolyan büntetésként adta, elég ha én tudom. Meg nem most kezdek itt leállni percekig ezen lovagolni, most az a dolgom, hogy újra támadjak. – Büntetőjelleggel annyira nem, legalábbis szexen kívül nem kapsz el ilyesmivel, még ha fenyegetsz is vele. Azon belül meg nem büntetésként adod. – ha meg mégis, nem tudok arra koncentrálni, szóval értelmét veszti. Későn veszem észre, hogy lehet be kellene fognom a számat, még a végén kedvet adok neki, hogy akkor ezt a mulasztást korrigálja. Remélem még nem feszítettem ennyire túl a húrt ezzel.
Emlékeztetnem kell magam újra meg újra, hogy csak elképzeléseim vannak arról, mennyire erős is Vex, és biztosan még azon is túltehet a valóságban. Nincs értelme rosszul éreznem magam amiatt, hogy nem sikerül egyszer se eltalálnom, ha meg tudnám ütni, azt is biztosan csak hagyná.
Még egy kísérlet a gáncsolással, és örülhetek, hogy többszöri alkalom után nem kapja el inkább a karom vagy a lábam valahogy és hajít el. Kicsit viszket a kezem, hogy ismét, ha már volt olyan kedves és újra felugrott, hogy megint ágyékra célozzak, csak bosszúból a tasli miatt, de minimálisan eredményesebbnek érzem az újabb rúgást a gravitációnak hála, és… egy pillanatra meglepetten kerekednek el a szemeim, mikor a lábam célt ér.
~ Nem lehet, tényleg sikerült?
De a meglepettség gyorsan átvált jókedvű nevetéssé, mikor arccal zuhant a porba. Ha megjátszotta, akkor már túl is játszotta a szerepét.
- Ha esetleg direkt hagytad magad, akkor profi kaszkadőrnek is elmehetnél, tökéletes esés volt. – még mindig kuncogok, leguggolva hozzá, figyelve, ahogy átfordul a hátára. – Végeztünk? – pislogok kettőt, még mindig elég szaporán szedve a levegőt. – Hálásan köszönöm a mai edzést, Sensei! – ha megerősítő választ kapok a kérdésre, már guggolásból térdelésbe csúszok, és a köszönethez meg is hajolok játékos mosollyal. Még ha viccnek is szánom, akkor is megérdemli, ha már hajlandó volt ácsorogni és kivédeni az ütéseimet. Lecsúszok a lábamról, lehuppanva a földre, hogy picit szusszanjak egyet, mielőtt Vex felállna és már noszogatna is a visszaindulással.



//Köszönöm az edzést! ^^//

[Karasu Vex]

- A mellékvesevelő által termelt hormon lenne az adrenalin.- megint egy tökéletesen haszontalan információ, aminek a bírtokában van Karasu. De ezzel nem fogja megmenteni a világot, de még versenyt se fog nyerni vele.
- Ch vagy nem ch, de ez bizony így van.- büszkén felszegte az orrát.- Jobban jársz, ha addig odázod el a másnaposságot, még tudod, nem kell az neked, sőt, igazából senkinek se kéne.- ha ember lenne, és hasonló piálási szokásai lennének, mint régen, akkor biztos, hogy arra áldozná az életét, hogy valami csodaszert kitaláljon, ami megszünteti a másnaposságot. Egy nap alatt hülyére keresné vele magát.
- Lehet… bár nem emlékszem, hogy megettem volna egy fantasztikus arrancart.- beképzelten, és lassan túrt bele a hajába, és simította végig. Mintha csak valami manga főszereplője lenne.- Lehet, de nem fogadnék rá.- kezd rájönni… kezd, már rég rájött arra, hogy nincs értelme ilyen dolgokon agyalni, hiszen úgy se lesz belőle semmi, nem lesznek előrébb, és az se fog kiderülni, hogy milyen régiek is azok a fránya romok, város, akármik. El kell fogadniuk, a hollowok történelme inkább volt kegyetlen, és gyilkolással teli, mint érdekes.
- Hát én is.- csatlakozott a nevetéshez.- Inkább csak kíváncsi.- vigyorgott.- Hát már ezért megérte akkor élni, valaki bosszút akarna állni értem. Az biztos, hogy én is állnék érted.- még szép, hogy le akarná vágni azt, aki Diont megölte, ha még az lenne az utolsó cselekedete is, akkor is véghezvinni.- Mintha az lenne a legdurvább baj a fejben, ami nálunk elő tudd fordulni.- az lenne a legjobb, ha csak annyi bajuk lenne, hogy képzeletbeli barátokhoz beszélnek, bár Vexnél már megvan… csak macska, és részegen jelenik meg.
- Inkább hál’ annak, hogy azért nem vagyok egy művészlélek.- megjátszottan megbotránkozott rajta, hogy DIon ilyet mert feltételezni róla.
- Jogos hát.- még szép, hogy az volt, lehet jó ötletnek tűnt, de még nem elég erős ahhoz, hogy Vexnek kihívást jelentsen, addig felesleges ilyen apróságokkal nehezítenie a saját dolgát.- Tusé, ezzel megfogtál.- jóízűen felnevetett.
Legalább valaki jót nevet azon, hogy arccal a porban landolt, de igazából meg is érdemelte ezt a nevetést Dion, ügyes volt.
- Nem hagytam én magam, de azért köszi, hogy így gondolod. Egy időben gondolkoztam azon, hogy ha unom magam, az embereknél vállalok ilyesmi munkákat.- mosolygott, majd átfordult, mert a porban nem a legjobb a mosoly.- Igen, mára ennyi volt. És ugyan, nem kell megköszönni, Senseiezni meg főleg nem kell.- mosolygott, majd felállt és megropogtatta a csontjait, majd Dion alatt megint megnyitotta a Férget, és ahogy a hölgy átesett rajta, egyenesen a kanapére, utána Karasu is követi, vissza a toronyba.

//nincs mit ^^//

[Shihouin Yoruichi]

Heyho~

A kicsit sem rövidnek mondható Baseball c. edzéseteket lezárom.

Karasu Vex: 500 LP
Dionisia Maribell Vega: 500 LP