Szerző Téma: Aréna  (Megtekintve 2841 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 10.

Lélekenergia:

60% Complete
50 500 / 65 000

Hozzászólások: 189

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 102 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aréna
« Válasz #30 Dátum: 2016. Okt. 29, 19:20:52 »
Nézzünk Farkasszemet!


Lekezelő kérdésemre hasonló szintű válasz érkezet. Ahhoz képest, hogy tudja kivagyok, elég merész, hogy így beszél hozzám. Nem gondoltam, hogy valaki céltalan bolyongása közben erre téved, és kilesi a mozdulatomat. Egyáltalán nem szokványos eset. Bár nem kérdőjelezem meg céltalanságát. Biztos reménykedett abba, hogy talál valami unaloműzőt. Mivel nem fordult ki azonnal, így valószínűleg én vagyok az a valami. Ilyet még ki sem lehet zavarni. Mert nem találna más szórakozást, és úgy is valahogy csak azért is visszatérne, már csak a bosszantásom miatt is. Én pedig nem adom meg neki az ilyen jellegű örömöt.
Nem csak én méregettem végig, hanem ő is végigmért engem. Természetesen, míg körbejárt én követtem a szememmel. Nincs túl ínyemre egy meglepetés támadás, azonban akkor lenne kin kipróbálni egy két fogást.
Mikor megállt előttem, akkor meglepődtem azon, amit mondott. Egész pontosan kért. Tanítsam? Egyértelmű a kettőnk közötti különbség, de nem sejtettem, hogy belátja azt, sőt megalázkodik. Persze látszódott rajta, hogy nem fűlik hozzá a foga. Mindeközben a tekintetemet figyelte. Amennyire tudtam közelebb hajoltam az arcához, majd ismét tisztes távolságba kerültem tőle.
- Igazán merész vagy. … Tudod, hogy ki vagyok, de én nem tudom, hogy ki vagy. Bár egy megleckéztetéshez nem kell tudnom… Vedd elő a kardod. Képes vagy egyáltalán rendesen megfogni?
Adrián volt az első olyan, aki a kardját nem tudta olyan jól használni, mint azt kellett volna. Bár nem feltételezem róla, hogy nem képes rá, de most már ezt sem zárhatom ki. Meg jól esett incselkedni vele.
Amint előrántaná és lecsaphatna, én egy nagyot előre lépve, berogyasztva támadó állásba lépek, fejemet és törzsemet lehajtva, alulról, az oldala mentén úgy csinálok, mintha végigvágnám.
- Egy kardpárbajt egyetlen egy jól irányzott és gyors vágással is meg lehet nyerni. Ez is egy ilyen volt. Ha komolyan vettem volna, akkor már halott lennél. … Megpróbálod te is? Igyekszem nem reflexszerűen hárítani… Egyébként sem tehetsz kárt a Hierro-mban.
De azért az említett pontra koncentrálom a Lélekenergiámat. Szerintem nem lesz szükségem rá, de nem árt az óvatosság. Mindenesetre könnyűnek tűnik, de igen csak el lehet rontani a túl nagy előrelépéssel és rogyasztással, ugyanis könnyen eleshet benne. A lassúsággal, hogy mire ő végrehajtaná, addigra már én védem is, valamint azzal, hogy túl későn kezd bele.
- Nem kell hagyni, hogy az ellenség tegye meg az első lépést. Pláne, ha egyetlen egy mozdulattal véget vethetsz neki. Ha túl nagyot lépsz, akkor saját magad is kibillenhetsz az egyensúlyodból és lehetőséget adsz az ellenségednek, hogy ő vigye be a halálos szúrást. Ha megpróbálod visszaszerezni az elvesztett egyensúlyodat, akkor nekem adsz lehetőséget, hogy ténylegesen kibillentselek. Ha habozol, akkor én már rég nem vagyok a hatósugaradban. Sőt lehet már egy éles vágás díszeleg a hátadon. Ha pedig csak egyszerűen lassú vagy, akkor az egész egy szerencsétlen próbálkozás lesz, és az ellenség röhögve vágja le a fejedet…
Ha folyamatosan próbálkozik, akkor az említett dolgokat szemléltetem is. Ha látom, hogy egy pillanatra meginog, akkor a lábammal segítve földre kényszerítem. Amikor tétovázik, egyszerűen kifordulok, és a hátára illesztem a kardomat, hogy érezze, hogy is vágnám végig. Amikor pedig a lassúságát tárgyalom, akkor a nyakához teszem a pengémet, majd elveszem. Ha nem ennyire gyakorlatias, hanem figyelő, akkor egyszerűen hangsúlyos, de nem sok gesztikulálással próbáltam nyomatékosítani magyarázatomat.
- Egy másik jó mozdulat az, ha beveted a testi és erő benni fölényedet. Most látszólag én egy törékeny nő vagyok, de megmutatom, hogyan tudnálak leteperni. Gyere és támadj!
Ha elém indul és lecsap a karjával, akkor keresztbe téve a kardomat védem, de gyorsan előre lépve a súlypontot a markolatra helyezvén a másik kezemmel megragadom a kezét és a földre rántom, majd pengém élét az arcába nyomom. Természetesen csak képletesen teszem az utóbbit, mert 2 cm választja el a pengémtől. De ezzel jól érzékeltetem, hogy fölé kerekedtem és akár a fejét is rátűzhettem volna a végére.
- Megpróbálkozol vele? … Netán lennél olyan jó, hogy akár meg is próbálj lefegyverezni?
Ámbár ez tényleg nem olyan lehetetlen dolog, de számára ez elképzelhetetlen teljesítmény. Had törje össze maga, ezen illúzió buborékot. Kíváncsi vagyok rá. Mindenesetre, amikor a földre kerülök, akkor a kardomat felemelve védem, hogy esélye se legyen, vagy egyszerűen kipörgök és már fel is térdelek. Lássa, hogy ha nem lep meg minket az ellenség, akkor védekezni tudunk.


Karakterlap

Mizushima Setsuko

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 050 / 15 000

Hozzászólások: 57

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 12 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Reiatsu szín:
Kékes

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Call me princes, and that'll be ur last word

Post szín:
508EA1 // b8860b


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aréna
« Válasz #31 Dátum: 2016. Okt. 30, 05:58:54 »
Nézzünk Farkasszemet!


Hangneme szemtelenül lekezelő volt, ahogy a nővel beszélt. Mindeközben lassan lépdelve körözött körülötte… egy újabb játék keretein belül, mely akár az életébe is kerülhetett volna. Az espada kék tekintetével kísérte lépten-nyomon minden mozdulatát, egyebet azonban nem tett. Nem tudta, hogy ezzel pont Yruzza elmés kis játékának tesz eleget. Azzal, hogy ennyire figyeli, elárulta magát… hiába tudja magáról az espada, hogy ereje össze sem hasonlítható a férfiéval, mégis tart tőle annyira, hogy tekintetét le ne vegye róla. Talán ez a kis trükk elnyomta annyira a kérés élét… legalábbis ezt remélte. Gyűlölt megalázkodni, kérni. Pont ezért… megalázkodás ide vagy oda, állta a nő tekintetét, magasan felé tornyosult, ahogy közeledett felé. Minden meglepettségét sikerült elfojtania, ahogy az espada úgy vizsgálta arcvonásait, ahogy azt ő szokta. Mozdulatlanul figyelt, tudta már a választ, ahogy Eliana eltávolodott.
- Egy kardot bárki meg tud fogni… - jelentette ki makacsul, és kezébe helyezte a markolatot… borzalmasan állt a kezében. Tudja jól, nem erőssége a fegyveres harc, és bénázása igencsak kellemetlen emlék lesz majd számára, ám vigasztalta a tudat, hogy mindezt névtelenül teheti meg. Még szinte el sem kezdte a támadást, a nő kíméletlen gyorsasággal termett ott, és imitálta, miként is vágta volna ketté egyetlen mozdulattal.
”Nagyon gyors….” - gondolta megrökönyödve. A nő kommentálása nélkül is tudta, rég halott lenne éles helyzetben. Tudta miről beszél… jómaga is tisztában volt a pontos, gyors támadások jelentőségével. Számára a kivitelezés jelentette a problémát. Kezdetben lassan csinálta, és még csak nem is az espada irányába. Amint berögzültek neki a mozdulatok, Eliana felé fordult, majd támadott. Hosszan előre lépett, felső testével előre nyúlt, és vágott…. Majdhogynem tökéletes volt egyszerre, és borzalmas. Lassúnak nem volt lassú, de gyors sem, nem ingott meg, de stabil sem volt… ahogy elég határozott sem. Hagyta, hogy minden hibájának büntethetőségét bemutassák rajta, majd újra próbálkozott. Ezúttal jól lépett, tétovázása okán a kard azonban a hátán jelezte, ismételten halott lenne. Újra támadott. Ezúttal olyannyira határozott volt, hogy feladta a biztos lépést, így az espada könnyedén a földre gáncsolhatta. Dühösen támadt újra, ezúttal is hasonlóan az előző támadáshoz, a földön kötött ki.
Megállt és nagyot fújtatott. Elméje megtisztult a haragtól, tiszta fejjel lépett előre, nyúlt meg és vágott. A kard ellenfelével találkozott, mely a sikert volt hivatott jelenteni.
- Értem.
Miután véghez vitte az első sikeres támadását, további tíz alkalommal próbálta meg, újra és újra. Mivel a nő pengéje nem pihent a hátán vagy a nyakán, és még mindig két lábon állt, úgy vette, hogy jól csinálta, így készen állt a következő feladatra.
Úgy tett, ahogy az espada kérte, támadott. Csupán ez, és a következő állapot maradt meg, ahogy a nő pengéjével néz farkasszemet. Szemei elkerekedtek. Hiába tudta, micsoda különbség is van kettejük között, ezen gyorsaság még így is meglepte, mi több, meg is rémisztette kissé.
- Tanulni akarok… a megpróbálás nem elég… sem kérdés.
Felállt, és várta a támadást. Első alkalommal reagálni sem tudott. Az acél könnyedén ledöfte volna. A következő próbálkozás során majdnem tényleg megsérült, ugyanis a penge felé kapott tenyerével, szerencséjére mégis elkerülte a kezét a fegyver. Harmadjára trükkhöz folyamodott. Ahogy támadott a nő, úgy oda sonidózott, ahonnan Eliana támadása indult, majd így igyekezett fegyverteleníteni az esetlegesen meglepett arrancart. Amennyiben nem sikerült, megpróbálkozott még vele pár alkalommal, de kezdettől fogva nem ringatta magát olyasfajta gyermeteg álomban, hogy egy szinten áll tanítójával… nem lepte meg az a tény, hogy képtelen lefegyverezni.

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 10.

Lélekenergia:

60% Complete
50 500 / 65 000

Hozzászólások: 189

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 102 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aréna
« Válasz #32 Dátum: 2016. Okt. 30, 22:45:57 »
Nézzünk Farkasszemet!


Eléggé bizonytalanul tartja, így nem esne nehezemre lefegyverezni. Könnyen kihozható a sodrából. Bár bárki kijönne, ha folyamatosan támadna, de könnyedén hárítanák. Ráadásul, ha az egy látszólag törékeny lány, aki számára roppant apró. De a dühtől elhomályosulva csak még könnyebben tudom hárítani, a nagy hadonászásból kifolyólag pedig kiverni a kezéből. Mikor felhoznám, hogy ha nem nyugszik le, akkor csak rosszabb helyzetbe hozza saját magát, akkor vesz egy mély lélegzetet és megnyugszik. Ezt igazán jó látni. Mégsem olyan reménytelen. Tiszta fejjel sokkal könnyebben és gyorsabban lehet reagálni az ellenfél támadására. Egyre jobban hajtotta végre a mutatott mozdulatot. Úgy tűnik, hogy egészen jól megértette, hogy mit kell csinálnia. Legalábbis úgy veszem észre.
A másik mozdulat sem olyan zökkenőmentes. De ezen nincs is mit csodálkozni. De dicséretére váljon, hogy szemmel láthatóan nem vettem el a kedvét, sőt lelkesedését csak még jobban nőtt. Oly annyira, hogy megpróbálkozik meglepni. Minden dicséretem a próbálkozásáért, de ettől komolyabb fellépésre lesz szüksége. Leguggolva lábammal elsodorva szándékoztam visszavágni, hogy lássa, hogy egy igazi harcost nem lehet csak úgy meglepni.
- Úgy látom, hogy a kardforgatás nem éppen az erősséged. … Persze, bárki meg tud ragadni egy kardot és hadonászni vele. Az eszetlen nekifutással meg csak az én dolgomat könnyíted meg. Egy egyszerű csuklómozdulattal hagyom, hogy lendületeddel túl menj rajtam. … Az öklöd mennyire jó? … Ha egy szúró támadást ezzel az egyszerű csuklómozdulattal tovább segíted, a lendületével elszáguld vagy akár egy lépéssel rásegítve, mellé kerülve bemosol a szerencsétlennek. Csak azért, hogy érezze a törődést. … Ha jobb vagy, akkor a sarkaddal a csuklóját célozva kirúghatod a fegyverét a kezéből. A kezeddel egy oldalsó suhintással elkened a száját. De akár kirúghatod a lábát alóla, és ha fenekére csücsült, akkor szíven döföd. … Csináljuk!
Jeleztem az irányába, hogy akkor megmutatom a dolgokat rajta, és ha érez magában potenciált, akkor átveheti a védekező pozíciót.  Én mondtam pár eshetőséget, de szívesen látnám, ha jó a pusztakezes hadviselésben, akkor kitalál valami számára kézenfekvőbb lehetőséget. Én magam szívesen venném, ha így meglepne. Ám, ha az újítás kivitelezésében hiba csúszik, akkor természetesen egy védéssel jelzem a hiányosságot.
- Egy vízszintes vágást könnyen védhetünk úgy, hogy magunk elé tartjuk a kardunkat úgy, hogy a pengénk lefelé irányuljon. Így könnyebben és erősebben is el tudjuk lökni az ő kardját és szépen felfelé forgatva lecsapunk. Akkor van baj, ha nem lökjük el messzire, vagy az ellenség kardja végig karistolja a miénket és ő vág félbe minket. Megmutatom!
Amennyiben ténylegesen benne van, akkor bemutatom rajta, hogy mire is gondoltam, de természetesen csak oda illesztem az említett pontra a pengémet és nem vágom meg. Az említett mozdulat mindkét oldal tekintetében hasznos tanulságokat lehet leszűrni, éppen ezért felváltva gyakoroltam vele.
Remélem, lassan ténylegesen ráérez az ízére, és mikor úgy érzem, hogy már egészen tűrhetően megy neki, akkor a korábban megmutatott mozdulatokat is átvettük még egyszer. Nekem is könnyebb és jobb volt ezeket átvenni és egy mozgékony alannyal gyakorolni. Így még hasznomra is vált, hogy megalázkodva segítséget kért. Meg nekem jó mulatság, hogy a meglepődött arcát látva fölé kerekedhettem.
- Ezek hasznos mozdulatok, amiket jól begyakorolva és alkalmazva részben kiküszöbölheted a gyengeségedet, kardforgatás terén. De jobb lesz, ha rágyúrsz, mert a Halálistenecskék ezt suliban tanulják, és ők nem fognak megállni, vagy visszafogni magukat. … Újra!
Jelentettem ki és még egy párszor végigmentünk ezeken a mozdulatokon megbeszélés és előrejelzés nélkül. Ugyanis az ellenfél sem fog szólni, hogy most miként akar megölni. Egyszerűen megteszi. Sokat kell gyakorolnia a kardforgatást, valamint azt, hogy ne tudják olyan nagyon meglepni. Egyáltalán nem rossz a reakció ideje, de még gyorsaságból is van hova fejlődnie. Nem elég felfogni, ha már rég felvágott az ellenség, mire te meg tudnál mozdulni.
- Mára elég lesz. Ha gondolod, akkor a bábun gyakorolhatsz, vagy ezekből kitalálhatsz valami újat… Ha megalázkodnál és leckéztetésre van szükséged, akkor tudod, hol találsz.
Mondtam, majd a hüvelyébe raktam a kardomat és távoztam az Arénából. Még vetettem rá egy pillantást. Ha nem akarta elárulni a nevét, akkor nem is faggatom. Magam sem mutatkoztam be. Ő tudja, ki vagyok, ha meg említésre méltó lesz, akkor majd megkérdem megint a nevét, hacsak nem mondja meg, mielőtt távoznék. Ez az edzés számomra sem volt hátrány.



~ Vége ~
Köszönöm a játékot!


Karakterlap

Mizushima Setsuko

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 050 / 15 000

Hozzászólások: 57

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 12 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Reiatsu szín:
Kékes

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Call me princes, and that'll be ur last word

Post szín:
508EA1 // b8860b


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aréna
« Válasz #33 Dátum: 2016. Okt. 31, 07:09:35 »
Nézzünk Farkasszemet!


Nem volt nehéz észrevenni gyakorlatlanságát. Már ahogyan rámarkolt a kard nyelére, görcsös ujjakkal szorítva tudni lehetett, hogy nem éppen az erősségei közé tartozik a fegyver forgatása. Egyenlőre. Bár senki emberfia meg nem mondaná róla, Yruzza kitartó, szorgalmas harcos, aki a fejlődés útját nagyra becsülve képes olyan megalázó dolgokra is, mint kérni. Nagy lendülettel állt neki az első feladatnak, és az sem befolyásolta, hogy megannyi alkalommal elrontotta a kért feladatot. Hol tétovázott, hol pedig a lépés biztosságát rontotta el. Ám minden hibából igyekezett tanulni, és bár dühe is befolyásolta egy ideig, észrevette, hogy tiszta fejjel sokkal kecsesebben tud mozogni. Ilyenkor az izmai is inkább teszik a dolgukat, úgy, ahogy azt Yruzza akarja.
A második feladat során is került földre. Első alkalommal még zavarba is jött, ahogy a penge csillogva meredt arca felé. Úgy döntött, egyéni kreativitással igyekszik megoldani a problémát, amely a másik lefegyverezése volt. Bár valóban meglepte, gyorsasága híján a kezdeti előnye elszállt, így a sonidoja értelmét vesztette, és ismételten a földön kötött ki.
- Azért gyakorlunk, hogy ez ne legyen így… nem igaz?
Mosolyát először villantotta meg, még ha igen szolidan, haloványan is sikeredett.
- Az öklöm? Jobban használom, mint a pengét.
Igyekezett mindent megérteni, abból, amit a nő mondott, de egy részletet nem különösebben tudott, ezzel azonban úgy volt, hogy majd kitapasztalja, ahogy próbára teszi ismét az espada. A támadás szerepe ismételten rá hárult, hogy tanítója a gyakorlatban is be tudja mutatni az általa elvárt technikákat. Nem tűnt különösebben bonyolultnak… talán mert itt már tudása legjavát, a pusztakezes harcot is bevethette az egyébként önvédelmi technikák kivitelezése közben. Ezt egy fokkal jobban kezdte, mint az eddigi feladatait. Elsőre bár nem ment, hibáiból gyorsan tanulva lépett elő másodjára, és jól hajtotta végre a gyakorlatot. Harmadjára kis egyéniséget vitt bele a mozdulat sorba. A támadó kezet nem lökte félre, hanem megragadta, és szabályosan felrántotta, csípőjével igyekezvén rásegíteni, megpróbálta egy csípődobással a földre vinni az espadát, aki azonban tudta a technika gyengéjét. Térdével Yruzza hátába szúrt, ezzel akadályozva meg, hogy a lendületet kihasználva átdobhassa a válla felett, majd könnyedén bemutathatta, mi történik akkor, ha valaki szabadon hagyja a hátát. Következő próbálkozása egy egyszerű gáncsolás volt, de a gyakorlott nőszemély átlátott a terven, így talpon maradt.
- Rendben.
Határozottan vágott, ellenfele pedug az elhangzott módon hárított, majd visszatámadt. Ez viszonylag könnyen ment, felválta cserélték a szerepeket, hol Yruzza támadt, hol a nő. A pengék táncolva csillingeltek, ahogy másikhoz értek, eltávolodva pedig a levegőt hasították, hogy újra egymásnak feszülhessenek. Ezután következtek az eddig átvettek összessége. Koncentrált, majd bemutatta amit tanult. Többször is. Lihegve adott hálát az égnek, amikor az espada lefújta az edzést. Bár hangosan ki nem mondta volna, hálás volt a kemény edzésnek, hasznára vált, ezt érezte. Azonban a megalázkodás szó annyira sértette a fülét, hogy képtelen volt tovább hagyni….
- Lehet lesz, mikor fordul majd a kocka, espada.
Hangjában erősen észre lehetett venni a makacs, gyermekies sértődöttséget, ami miatt képtelenség volt komolyan venni. Magában azonban jegyezte, tanítóra akadt.


~ Vége ~
Köszönöm a játékot!
« Utoljára szerkesztve: 2016. Okt. 31, 07:14:44 írta Yruzza Alexander »

Karakterlap

Fran Lechuza

Arrancar

*

64. Arrancar

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
19 000 / 30 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Eliana del Barros fracciónja

Reiatsu szín:
Szürke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
SlateGray


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aréna
« Válasz #34 Dátum: 2017. Máj. 14, 13:20:54 »
Pusztakézre bízva
közelharci edzés ezúttal fegyver nélkül

Anida nem jelent a meghívásra, de engem ez egy cseppet sem zavart, bár talán csak annyira, hogy így páratlanul vagyunk, ezért valaki mindig csak figyelni tud. Mondjuk abból is lehet tanulni, megfigyelni, hogy a másik, mit hogy csinál, amiből akár el is leshetünk néhány dolgot, amivel előrébb lendíthetjük a saját fejlődésünket. Mondjuk, ha úgy vesszük a figyelő fél általában Eliana-sama lesz, hiszen neki nem kell gyakorolni, mert ő tanít minket, így csak rövid ideig leszünk pár nélkül, mi tanulók.
Kérdésemre, hogy a korábbi edzéshez hasonlóan, most is a mozdulat kivédése következik-e, meg is kaptam a válaszomat. Bár egy kicsit nyakatekert lett, de leszűrtem belőle a lényeget, hogy itt nehezebb dolgunk van a kivédésnél, mint korábban. Egy bemutatót is tartott Adrián segítségét kérve, hogy megmutassa a kivédési módokat. Figyelmesen néztem és raktároztam el magamban az információkat, de gondolkodóba is estem, hogy én vajon hogyan csinálnám ezt a kivédést.
- És az milyen lenne, ha mondjuk, mielőtt a nyakam köré kulcsolnák a karjukat, a kezeimet a nyakamhoz rakom, így talán lenne lehetőség kitörni a szorításból? - hozakodom elő az ötletemmel, miután végignéztem Eliana-sama kivédési módszereit. Nem tudom mennyire használható az ötletem, hiszen még csak most gondoltam ki, nem próbáltam ki élesben. De logikusan átgondolva, ha kívülről nem is tudnám szétfeszíteni a karját, belülről könnyebb erőt kifejteni kifelé. Vagy, ha nem is menne ez a kiszabadulás olyan gyorsan, akár ki is lehetne közben támasztani a lábamat, hogy ne hagyjam a földre fektetést az ellenállásom alatt.
Miután Eliana-sama bemutatta kivédéseket átadta nekünk a terepet, hogy most rajtunk a sor. Mivel eddig Adrián Eliana-samával próbálkozott a mozdulat végrehajtásán, ezért logikus volt számomra, hogy most valószínű a kivédést szeretné gyakorolni, ezért vállalkoztam a másik szerepre. Kezdetnek nekem meg is felelt ez, hiszen így testközelből tapasztalhatom meg a kivédést. A normál mozdulatban különben sincs nagy nehézség, ha elég gyorsan és precízen hajtom végre, már csak a célponton múlik, hogy sikerül-e. Vagyis tényleg tökéletes volt ez számomra, hiszen amúgy is meg akartam figyelni Adrián mozdulatait, de persze a mozdulat tökéletes végrehajtására is odafigyeltem.
Amikor rajtam volt a sor, hogy a kivédést kipróbáljam, Eliana-sama által mutatottakat kíséreltem meg leutánozni, vagyis először egy hátrafejeléssel próbálkoztam, majd egy lábra lépést és egy hasba könyöklést is megkíséreltem. Majd hogy egy kicsit el is térjek a látottaktól, mielőtt Adrián megszorította volna a nyakamat, Eliana-sama saját mozdulatához hasonlóan, leguggoltam, de nem próbáltam meg kirúgni a lábát, hanem egyszerűen felálltam és felé fordultam, távolságot tettem közénk és végül támadó állást vettem fel.
Ezt a gyakorlatot egyelőre félre tettük, később is tudjuk még gyakorolni és természetesen fogom is, mert ilyen rövid idő nem elég, hogy hibátlanul menjen minden alkalommal. De az alapokat ezzel lefektettük, amire már könnyebb építkezni, így már van mire támaszkodnom, és ha meg is akadnék valahol ott lesz Eliana-sama, akitől bármikor tudok segítséget kérni.
- Hai! - reagáltam, amikor haladtunk tovább a következő mozdulatra és ezúttal az én segítségemet kérte Eliana-sama. Nem is ellenkeztem, egyből közelebb mentem és végighallgattam, hogy mi lesz ezúttal a feladat. Nem tűnt bonyolultnak egy egyszerű oldalba rúgás kivédése, de néha az alapok gyakorlása sem árt meg, valamikor azzal is sokat haladhatunk előre.
Úgy tettem, ahogy kért Eliana-sama, vagyis megcéloztam az oldalát és próbáltam megrúgni. Felesleges lett volna visszafognom magam, hiszen egy espada a célpontom, így nem is tettem, mert tudtam, hogy így is úgyis ki tudja védeni a támadásomat. Nem is csalódtam Eliana-samában, egyszerűen kivédte a rúgásomat, majd hátrébb is lökött, amire majdnem elvesztettem az egyensúlyomat és a földre kerültem, de még éppen sikerült talpon maradnom. Rúgása viszont, ami ezután következett és pont az orrom előtt állt meg, elég szellőt keltett, hogy a nemrégiben megtartott egyensúlyomat most ténylegesen elveszítsem és hátsómmal a földre érkezzek meg.
- Kezded a rúgást? - felkeltem és beálltam Adriánnal szembe, hiszen most vele kell gyakorolnom, így megkérdeztem, hogy ő akarja-e kezdeni a támadást. Ha beleegyezett, akkor felkészültem a fogadásra és egyszerűen megragadtam a lábát és visszalöktem neki, majd egy ütést imitáltam a képébe, de mielőtt eltaláltam volna, megállítottam. Az elején még nem adtam bele sok erőt a gyakorlatba, inkább arra fókuszáltam, hogy ráérezzek az ízére. A hárítás után vártam egy kicsit, majd én indítottam egy rúgást, minimális erőkifejtéssel.
Amikor érkezett Adrián következő rúgása, már kevésbe fogtam vissza magamat, hiszen Eliana-sama azt mondta, hogy csak az elején fogjuk vissza magunkat és mivel ez csak egy egyszerű mozdulat, bőven elég egyszer támadni és védekezni. Ezúttal is megragadtam Adrián felém érkező lábát és vissza löktem neki, majd nem is vártam meg, hogy összeszedje magát, már indítottam is a rúgásomat az oldala felé, hogy ne legyen sok ideje reagálni rá.
Következőleg, amint megint rajtam volt a sor a védekezésnél, egy hierro technikát használtam a rúgás kivédésére az utolsó pillanatban, mielőtt betalált volna a támadás. Az Erizoval kis tüskék jelentek meg az oldalamon, amik nem csak dísznek voltak ott, és ha ezután nem távolodott el időben tőlem Adrián, akkor előrenyújtva az egyik kezemet, egy Tsukiyubival akartam ellökni a közelemből.