Szerző Téma: Aréna  (Megtekintve 7207 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Adrián Ruiz

Az arrancarok gyöngye

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 000 / 30 000

Hozzászólások: 114

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 1 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Midnight Blue

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A világ csupán egy óriási színpad.

Post szín:
#3CAFC8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aréna
« Válasz #15 Dátum: 2015. Szept. 13, 17:58:15 »
Kardom élére figyelve
felülkerekedni legnagyobb gyengeségemen

Az Anida nevű hölgy már javában az elkövetkező mozdulatokra készült, mikor átadtam neki egy edzésre alkalmasabb kardot. Igazán gyakorlatiasan mozgott, akár védésről, akár támadásról volt szó. Sokkal inkább a pontosságra helyezte a hangsúlyt, mint az erőfitogtatásra, amit igazán értékeltem. Az első próbálkozásaim a fakarddal szánalmasak lehettek. Nem is kellett ahhoz egy ellentámadás, hogy kibillenjek az egyensúlyomból, elég volt a kardot vízszintesen tartanom magam elé és már is akaratlanul bedőltem hol egyik, hol másik irányba. Fenébe! Hol van ennek a súlypontja?! Beletelt néhány menetbe, mire kezdtem tisztességesen ráérezni a dolog mikéntjére. Bár, ha jobban belegondolok, ahhoz képest, hogy sosem volt még a kezemben ilyesmi, egész gyorsan tanulok. Elvégre pont erre van egy edzés, hogy ne akkor barátkozzunk az ilyesmivel, mikor az életünk múlhat rajta. Ez mind szép és jó, de éles helyzetben kétszer is meggondolnám mielőtt arra vetemednék, hogy egy ilyennel induljak csatába. Mikor már kellően sokat gyakorolt ki-ki a jelenlegi partnerével, elérkezett a váltás ideje. Új edzőtársamnak már részben ismertem a nevét, most azonban hivatalosan is bemutatkoztunk egymásnak. Miután jómagam is elárultam a nevem bólintással válaszoltam arra, hogy most én legyek elsőként, aki megpróbálkozik a tanulandó csellel. Nekiláttam hát, hogy újra kivédjek egy támadást, azonban most se lehettem túl sikeres, mert rögtön meg is kérdezte, nem akarom-e a saját kardomat használni. Sóhajtottam kicsit - szóval ennyire látszik? Azonban így is éles elmére vallott, hogy ilyen gyorsan kitalálta a gondomat.
- Veszélyes dolog lenne az igazi kardomat használnom. Mi van ha véletlenül nem tudom kontrollálni magam? - Válaszoltam sátáni vigyorral. Természetesen nem gondoltam komolyan, hogy bármi súlyos dolog történne, csupán éleztem egy kicsit a nyelvemet, hogy ezzel palástoljam fegyverforgatási hiányosságomat.
- Viszont adtál egy remek ötletet. - Átpasszoltam a fakardot a bal kezembe és vízszintesen magam elé tartottam, majd előhúztam a zanpakutoumat is. Ha ez a kard nem alkalmas számomra, majd azzá teszem! Már éppen neki kezdtem volna, hogy kisebbre vagdossam, amikor az edző odakiáltott hozzánk.
- Hm... hát jó, akkor most nem húzom az időt ilyesmivel. Egyelőre marad a hosszúkard. - Bár nem akadnék ki túlzottan a kardom elvesztésén, hiszen amúgy is szeretek puszta kézzel harcolni, azonban megszívleltem Eliana tanácsát, miszerint nem tudhatom mit hoz a jövő és akár olyan helyzetbe is kerülhetek, hogy hasznát fogom még látni ennek a tapasztalatnak. Ennek fényében döntöttem úgy, hogy Frannal még egyelőre ezzel a karddal gyakorlok, neki már egészen jól ment. Mikor újabb partnercsere lett elrendelve bólintva megköszöntem neki a gyakorlást és az észrevételt, majd mielőtt még kipróbáltam volna magam az edző ellen is, tettem egy kis kitérőt a fegyverállványnál. Biztosan vicces lenne azért látni Eliana reakcióját, ha nekiállnék megfelelő kardot farigcsálni, mert van egy olyan érzésem nem kifejezetten díjazná, azonban az itt töltött napjaim alatt valamelyest kezdtem megtanulni, hogy itt könnyen a fejemet veheti valaki erősebb a tiszteletlen, deviáns viselkedésem miatt, így még ha időnként nehezemre is esik, de igyekeztem meghúzni magam. Találtam is egy méretre majdnem megfelelő fa wakizashit, így máris visszaindultam Eliana felé, aki az utolsó ebben a teremben, akivel még nem gyakoroltam.
- Adrián Ruiz vagyok. Megtisztelő, hogy személyesen a Segundától tanulhatok. - Mutatkoztam be illendően, de a szokásos, irritáló vigyorom azért az arcomon maradt. Bár az előző odaszólásából már kiderült, hogy ismeri a nevem - vajon most hallotta az edzés alatt, vagy már korábban? - de azért elmondtam neki, biztos, ami biztos alapon. Még mielőtt bármihez hozzáfogtunk volna, segített megtalálni a helyes harci felállást, amivel a legjobban tudom kivitelezni a technikát. Első alkalommal még egészen lassan, lépésről lépésre mentünk végig a mozdulatokon, majd később gyorsítottunk. Kétfajta módot is mutatott, hogyan szúrhatom el és hogy ezt úgy tudom elkerülni, ha pengém középen tartom az ő pengéjét. Abból, ahogy magyarázott úgy vettem ki, mintha nehezebb dolgom lenne most, mint a hosszúkarddal, pedig én éppen fordítva gondoltam. A rövidebb kardnak sokkal jobban éreztem a súlypontját, jobban a testem részének éreztem, de ez valószínűleg egyénenként eltérő, kinek milyen stílus jön be. Ahogy egyre jobban és jobban ment a mozdulat, ő egyre gyorsabban és keményebben támadott. Párszor majdnem el is dőltem, de a testtartás, melyet az elején mutatott igazán hasznosnak bizonyult az egyensúlyom megőrzése érdekében, így jobban tudtam arra figyelni, miként lökjem fel a kardját. Miután úgy látta a fellökés már megy, rátértünk arra, ami ezután jönne. A karjait magasba emelő ellenfél remek lehetőséget nyújt egy támadás bevitelére. Először megmutatta, pontosan milyen szögben is érdemes ilyenkor vágni, majd ezt is elpróbáltuk párszor. Ekkor kezdtem megérteni, amit korábban mondott arról, hogy gyorsabbnak kell lennem, ugyanis ebben a helyzetben fennáll a veszélye, hogy az ellenfél lefelé csap a kardjával, ha nem hátrálunk ki elég hamar és mivel a rövid kardommal nekem kisebb távolságból kell bevinnem a csapást, így erre különösen figyelnem kell.
Elérkezett az edzés második fele is, így visszaálltam a többiek közé, hogy figyeljem, ezúttal miről is lesz szó. Jobban belegondolva logikus, hogy ha már megtanít minket erre a technikára, akkor arra is megtanít, hogyan védekezzünk ellene, bár ezzel a ráhangolódásos dologgal úgy érzem lesznek még bajaim. Miután memorizáltam milyen buktatópontokra kell figyeljek eljött a párválasztás ideje. Mivel az előző körből is az Elianával való párosításból tudtam meg sok lényeges dolgot, így úgy gondoltam, ahelyett, hogy végigbénáznám ezt a menetet is, inkább hozzá megyek először, hogy több értelme legyen utána a többiekkel való gyakorlásnak.
- Lehetnék most én az első? - Tettem fel a kérdést, miközben léptem felé pár lépést. Remélem nem veszi tolakodásnak és megérti, miért ragaszkodok ehhez. Miután remélhetőleg hasznos tanácsokkal gazdagodtam pedig - vagy ha az edző visszautasítana - újfent Anidához megyek, amég Fran és Eliana egymással vannak elfoglalva.
- Hát újra rajtunk a sor. ^^ - Közöltem vele, majd ezúttal rábíztam, hogy támadni szeretne-e és az új mozdulatokat gyakorolni, vagy pedig védekezés közben tovább csiszolni a korábbi technikát.

Karakterlap

Fran Lechuza

Arrancar

*

64. Arrancar

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
30 000 / 45 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Eliana del Barros fracciónja

Reiatsu szín:
Szürke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
SlateGray


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aréna
« Válasz #16 Dátum: 2015. Szept. 29, 14:57:00 »
Kardom élére figyelve
közelharci edzés

Csak mosolyogni tudtam, hogy Adrián "aggódott" az épségem miatt. Nem annyira jellemző tulajdonság egy arrancarban, hogy ilyenekkel foglalkozzon, hiszen itt az erősebb marad fenn. A gyengék pedig elesnek, ha nem bírják a strapát, ez a hollowk törvénye. Persze van kivétel, ha egy espada fracciónnak fogad valakit, mert lát benne lehetőséget, aki amúgy egyedül lehet, hogy leveszne az erősek között, de segítséggel ő is az erősek táborába tartozhat.
- Nem kell velem foglalkoznod, kibírom. Legalább edződik a hierrom. - válaszoltam edzőpartneremhez hasonló vigyorral az arcomon. Ezután Adrián elővette a zanpuakutouját, hogy lefaragjon a fakardból, de Eliana-sama közbeszólása miatt abbahagyta, amit el akart kezdeni. Egy kicsit csalódtam, hogy nem zanpakutouját használja, jobb lett volna kipróbálni magam teljes ereje ellen. Meg az sem mellékes, hogy megtapasztaltam volna, hogy milyen is, ha egy wakizashit forgató ellen használom ezt a mozdulatsort.
- Csak egy jó tanács, használt fel a talajt az ellenfél fellökésénél, úgy sokkal könnyebb. - adtam neki egy kis segítséget saját tapasztalatból, mert sokkal hatásosabb a rugózás, ha ránehezedek a földre és onnan ellökve magam, nagyobb erőt tudok kifejteni az ellenfélre.
- Fran Lechuza. - újabb párcserénél ismételten bemutatkoztam és annak ellenére, hogy nővel kerültem egy párba, nem terveztem, hogy visszafogom magamat. Sokkal inkább mindent beleadok, mert a nők általában gyengébbek és ki kell érdemelniük a tiszteletemet, ahogy Eliana-sama tette, vagy azt, hogy egyenlő félként kezeljem őket.
Ennek a mozdulatnak a gyakorlását befejeztük, következett egy újabb mozdulatsor, az eddiginek a visszaveréséhez. Ismételten én segítettem Eliana-samának a demonstrálásban és minden úgy tettem és akkor, amikor mondta, nem akartam neki csalódást okozni. Két lehetséges változatot is bemutattunk, amelyeknél mindkettőnek megvolt a maga előnye.
- Kezdheted az új mozdulat gyakorlását. - ezúttal nem Eliana-sama párjaként kezdtem, mint előző körben, Adrián akart az espadánál kezdeni, így nekem Anida jutott. Edzőtársamnak adtam meg a kezdés lehetőségét, én türelmesen kivártam a soromat és akkor kezdtem neki az új mozdulat gyakorlásának.
Talán egy kis előnnyel indulok a többiekkel szemben, hiszen testközelből láthattam, ahogy ellenem használjak ezt a mozdulatsort, így könnyebbnek éreztem az elsajátítását. Az előzőhöz képest nem is éreztem rajta semmi nehézséget, amikor eljött az idő előrébb tettem a lábamat, hogy megtartsam az egyensúlyomat, de valahogy furcsának éreztem számomra ezt a lépést. Bár sikerült kifordulnom a kard elől, fegyveremet nem emeltem támadásra a furcsa érzés miatt. Következő próbálkozásoknál is előjött ez az érzés, így néhány menet után már át is váltottam a másik módszerre.
A másik már sokkal egyszerűbben ment és igazából ez volt a könnyebb is a kettő közül, hiszen itt csak hátra kellett lépni, hogy kikerüljünk az ellenfél hatósugarából. Ezzel a mozdulattal nem is volt semmi problémám, olyan természetesen ment, mintha már ezer éve tudnám. El is jött a párcsere és most Eliana-samához akartam kerülni, ő bizonyára rájön, hogy mi is a problémám az első változattal.
Eliana-sama elé kerülve nem volt időm próbálkozni, egyből egy harmadik kitérést akart nekem mutatni, amibe mindent bele kellett adnom. Nem is fogtam vissza magamat, mert ha megtettem volna, akkor a halálos ítéletemet írom alá. De teljes erőmmel sem tudtam, mit tenni Eliana-sama ellen, így is sikerült mögém kerülnie. Vaskézzel bánt velem, de nem is vártam el tőle, hogy babusgasson, úgy lehet valaki igazán erős, ha kihívások elé vannak állítva.
- Egy kérdés. - a sokktól egy ötletem támadt, mi is lehet a gondom az első mozdulattal. - Az első változatnál az a lényeg, hogy az egyik lábunk hátrébb helyezkedjen el a másikhoz képest, hogy meg tudjuk tartani az egyensúlyunkat? Tehát nem feltétlen előre kell lépnünk, hanem hátra is léphetünk és azzal is meg tudjuk tartani az egyensúlyunkat? - talán sokkal természetesebb számomra, ha hátrébb lépek, mintha előre, és ha ez is elfogadható, akkor inkább úgy próbálnám meg.

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aréna
« Válasz #17 Dátum: 2015. Okt. 24, 18:33:38 »
Kardom élére figyelve
edzést tartok, „életemben” először



Szóval Adrián Ruiz a teljes becsületes neve, bár nem értem azt a roppant irritáló vigyort, bár ezen cseppet sem akadok fenn, ugyanis szemmel láthatóan igyekszik. Figyel arra, amit mondok, és igaz lassabban, de biztosabban elsajátítja a mozdulatot. Azt hiszem, elégedettséggel tölt el, hogy szép lassan jobb lesz. Mondjuk tényleg jobban illik hozzá egy Wakizashi. De még mindig úgy gondlom, hogy nem árt, ha egy hosszabb karddal is gyakorol, ugyanis lehet, hogy az élete múlik azon, hogy képes-e használni.
Az újabb mozdulatsor megmutatása után Adrián önként jelentkezett, hogy gyakorláskor velem legyen először. Aminek örültem, hisz ebből is látszik, hogy lelkes, meg talán tényleg jobb, ha először hozzámegyek, elmagyarázom neki részletesen a dolgokat, hogy utána a többiekkel való gyakorláskor már rendben legyen. Fran is úgymond átadta elsőbbségét neki. Szótlanul álltam vele szembe. Megfigyeltem hogyan is áll be, majd az első kísérlet gyanánt hogyan csap le, majd próbál meg kifordulni. De mikor a semmit lökném fel, akkor az onnan vett lendülettel én is lépek és a felém közeledő kardot lefelé és ezáltal elfelé irányítva kivágom magam.
- Egy hosszabb kardot sokkal könnyebb kitéríteni vagy lenyomni, viszont egy Wakizashi esetében sem lehetetlen. Éppen ezért a te esetedben az a legjobb, ha úgy fordulsz és lépsz, hogy lehető legközelebb kerülj az ellenfeled mellé. Amikor befordulsz, már azonnal a torkát átszúrva végezd be a mozdulatot. Ekkor az ellenfelednek esélyt sem adsz az ehhez hasonló visszatámadásokhoz. Ha pedig ezt képes vagy a lehető leggyorsabban végrehajtani, akkor ellenfeled észre sem veszi, hogy valójában rég vesztett. Próbáljuk meg újra!
Remélem, hogy értette, hogy mire akarok ezzel utálni, is megpróbál a lehető legközelebb kerülni hozzám. Szerepeket felcseréltetem, és lassan végig viszem a mozdulatot, hogy jobban szemléltessem neki, és közben magyarázom, hogy éppen hol van a testsúlya, hogy áll éppen a keze. Valamint felhívom a figyelmét, hogy azért fogja meg a mozdulatot, hogy ne a túl nagy lendület miatt rontsa el.
- Nem tudom mennyire vagy jártas ellenfeled képességeinek és lehetőségeinek felmérésében. … Ugyanis ehhez leginkább az szükségeltetik, hogy időben kapcsolj, hogy baj van és a lehető leggyorsabban cselekedj. Mivel gyakorlunk és a mozdulatsor még elég lassú, ezért annyira nem is lehet felmérni. De egy éles harcban ez nagyon gyorsan lezajlik. Éppen ezért is fontos, hogy most jól ráérezz a dolog ízére akár kis akár nagy kardról is van szó. Hisz nagy kard esetében te magad is érzed, hogy hol van az ellenfeled súlypontja vagy te hol tudod őt a legjobban meggyengíteni. … Egy egyensúly kibillentés akár élet és halál kérdése is lehet. Szóval neked és talán a többieknek is jót tesz, ha váltogatod a gyakorló kardjaidat. … Lehet, hogy ez még abban is segít, hogy ráérezz egy harcban az ellenfeled mozdulataira.
Az egyszerű ellépés tényleg egyszerűbbnek bizonyul. Igaz, így tényleg nem támadhatunk vissza, viszont nem is szenvedünk el sérülést. Bár itt is van hibafaktor, mégpedig az, ha nem ismerjük fel, hogy baj van és ezáltal nem lépünk el időben, vagy nem lépünk el elég messzire.
- Adrián! Az ellépés esetében egy fontos dolgot ne feledj el! Nem mindenkinek olyan hosszú a kardja vagy fegyvere, mint a tiéd. Valahol elég csak a testsúlyodat a hátrébb lévő lábadra áthelyezni, valahol hátra is kell lépned, valamikor pedig még a hátra ugrás is necces. Ha érzed, hogy a csapásoddal nem tudtad megfogni, akkor inkább azonnal hátrálj ki.
Nem akarom kimondani, de valamikor nagyon igaz, hogy szégyen a futás, de hasznos. Mert az életed is múlhat azon, hogy jól felismered a helyzetet. Mondjuk, én ilyen szempontból nem vagyok jó példa. Mert én nem hátrálok meg és bárkinek nekimegyek. 
Azt hiszem Adrián egészen jól ráérzett a dologra, és párcserét rendelek el. Adrián egyből Anida-hoz lépett. Én pedig akkor Fran-al kerültem össze és megmutattam neki a harmadik módszert is. Nem nagyon rengette meg a dolog, sőt fel is tett nekem egy kérdést a kifordulós módszerrel kapcsolatban.
- Egy kérdés. Az első változatnál az a lényeg, hogy az egyik lábunk hátrébb helyezkedjen el a másikhoz képest, hogy meg tudjuk tartani az egyensúlyunkat? Tehát nem feltétlen előre kell lépnünk, hanem hátra is léphetünk és azzal is meg tudjuk tartani az egyensúlyunkat?
- Ez egy jó meglátás. Nem csak előre lépve fordulhatsz el, hanem hátrafelé helyezve testsúlyodat is kifordulhatsz ebből az állásból. Azonban azt hozzá kell tennem, hogy ahhoz gyorsabbnak kell lenned. Mivel alapvetően előre hajolsz, azért ott a testsúlyod, ezért gyorsan kapcsolva és lépve kell áthelyezned és ellépned. Viszont szerintem ez neked kivitelezhető lehetne. Próbáljuk ki! Először lassan, majd gyorsítunk rajta.
Először csak szépen lassan. Lehet, hogy Fran-nak tényleg jobban állna ez a fajta kitérés. Nem lehetetlen, de ez szerintem lehet, hogy technikásabb, mint a mutatottak. Azonban tényleg úgy hiszem, hogy Fran gond nélkül meg tudná oldani. Bár sokat kell még gyakorolnia.
- Arra mindig nagyon figyelj, hogy ellenséged hatósugara mekkora. Egy Adrián által használt Wakizashi esetében egy kisebb kitérés is elegendő, viszont egy normál kardnak majdhogynem kétszer akkor a hatósugara. Egy lándzsa vagy egy kasza esetéről már ne is beszéljünk. Ez mind a kifordulásos, mind a kihátrálásos módszer esetében észben kell tartanod.  Gondolom nem kell pluszba szemléltetni, mert el tudod képzelni. De ha kell, akkor megpróbálhatom bemutatni…
Ha a bemutatást kéri, akkor lehet én is gyorsba ellépek és nézek egy kisebb olyan Wakizashi méretűt, amilyet Adrián lelt, egy kést, valamint egy fabotot, hogy azokkal megmutassam, hogy mekkora az a kör, amin belül gond nélkül vissza tudnék támadni.
Az újabb párcsere alkalmával Anida került terítékre. Ismételten először az alapbeállását vettem szemügyre, és ha kell, akkor kijavítom. Mivel hozzá léptem oda utoljára, ezért akár a két fiú is mondhatott neki olyan tanácsokat, amit én már előtte közöltem velük, valamint már egészen ráérezhetett a dolog ízére. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem találnék kifogást, vagy rést benne.
- Az egyensúlyon és a beálláson sok múlhat. Mindig vedd figyelembe, hogy ellenfeled karja és kardja meddig érhet, valamint gyorsnak kell lenned, mert ha nem vagy az, akkor…
Éppen az elfordulós mozdulatot gyakoroltuk, és én a fellökés helyett inkább az egészen mélyre helyezett testsúlyommal fordultam és sodortam el a lábát úgy, hogy elessen. Majd egy ráforgatással a mellkasához emeltem a fakardot.
- Mivel épp fordultál, ezért pont kiestem a látószögedből. Azt is mondhatnám, hogy a vakfoltodat kihasználva visszatámadtam. Akár mind a kettőt, de lényegében elég csak az egyik lábadat elsodornom, és te máris elveszted az egyensúlyodat és a földre kerülsz. Nincs is időd felfogni, és megpróbálni elgurulni, ugyanis a penge már a mellkasodban van.
Felálltam és nyújtottam is a kezem, hogy felsegítsem. Ez igazán gonosz és aljas lépés volt tőlem, de ezzel igazán beleégettem a fontos dolgokat. Ellenfeled képességeit és gyorsaságát nem elég felismerni, és ahhoz igazodva vakon követni egy mozdulatsort. Számolni kell azzal, hogy az ellenfél is képes reagálni, és menetközben változtatni és a lehető legjobban kijönni a helyzetből. Meg talán azt is, hogy ellenem nem érdemes ezt bevetni, mert többféleképpen vissza tudok támadni, vagy egy bizonyos reménytelennek tűnő helyzetből kikerülni. Már ha az ellenfelem ad nekem időt és lehetőséget.
Mikor úgy éreztem, hogy már mindenki eleget gyakorolta ezt a mozdulatot, akkor úgy döntöttem, hogy megosztom velük az utolsó mozdulatsort, amit még akartam. Ez a mozdulat Anida számára gyorsan ráérezhetőnek gondolom, viszont Adrián számára igen csak nehézkes lesz.
- Rendben, akkor megmutatom a mai nap utolsó mozdulatát. Fran, kérlek! – intettem neki, hogy ehhez is szükségem lenne a segítségére – Az alapfelállás teljesen ugyan az. Most egy újabb védekezési módszert mutatok, ami talán egzotikusabb, de valójában teljesen logikus. Fran kérlek, csapj le rám!
Igyekeztem úgy állni, hogy a többiek a bal oldalamon legyenek. Azért is, mert mikor felemelem, hogy védjem Fran támadását, hogy a fakardom vége feléjük nézzen. Majd ahelyett, hogy változtatnám a testsúlyomat egyszerűen a kardom markolatát fordítva emelem, így a kard vége pedig lefele mozdul. Fran kardja pedig gyönyörűen végigcsúszik a penge mentén. Konkrétan leengedem a vállam mögött a támadást.
- Ez tökéletes lehet akkor, mikor ellenfeled túl nagy lendülettel érkezik, amit nem tudsz megfogni. Egyszerűen leengeded magad mellett. Sőt egy kicsit meglökve pedig kibillented az egyensúlyból és visszatámadhatsz. Ez egy elég elegáns mozdulat, mellyel akár azt is sugallhatod, hogy lehet, hogy ellenfeled erősebb, de te okosabb vagy, és győzni fogsz vele szemben. Ez persze feldühítheti, ami számotokra még kiszolgáltatóbbá teszi, és így beteljesíti a győzelmeteket. Hisz aki elveszti a fejét az vesztett. … Akkor most lassan… Jön a támadás. Az a legjobb, ha befordulva beleállsz ebbe a pozícióba. Megállítod, de ahelyett, hogy megpróbálnál ellenállni vagy ellent tartani egyszerűen lefordítod… A pengéje lecsúszik és végzetes támadása semmilyen célt nem ért el. … Vissza is támadhatunk, ha az erkölcsi fölé kerekedés nem elegendő, és ellenfelünket eléggé lesokkolta a sikertelenség, hogy ne mozduljon… Egyik ellököd, fordulsz és vágsz. – fordulok és Fran oldalához teszem a kardom – A másik, belerúgunk. – visszaállok oda, ahol elméletileg Fran kardja csúszik, és a lábamat felemelem oda, ahova rúgnék – De akár be is moshatunk neki. – csak egyik kezemmel eresztem a másik kezemet Fran arca felé lendítem, de nem érek hozzá – De itt tényleg szabad a vásár. Amit jobbnak érzel. … - hagyok egy lehelletnyi gondolkodási időt - Rendben, akkor Fran és Anida első körbe alkotnátok egy párt? Adrián egy speciálisabb eset, ezért szeretnék előbb vele foglalkozni...
Ha bele egyeznek, akkor Adrián-hoz megyek először. Ha nem akkor inkább Fran-ra bíznám, ugyanis ő mégis velem mutatta be a mozdulatot, szóval jobban ráérzett. Nem mintha Anida nem boldogulna a feladattal, de akkor is szerintem így lenne a leghelyesebb.
Adrián-nal szembekerülve, ha a rendes méretű fakard van a kezében, akkor felkapom a wakizashi mérethez hajazó fakardot. Ha pont az van a kezében, akkor elveszem tőle és kezébe adom a rendes méretűt.
- Kisebb penge esetén nem tud szépen végigszaladni a mozdulat. Nem tudod végigvezetni a saját pengéden. Akkor hogy tudod mégis jól véghezvinni? … Próbáljuk meg lassan. A két penge összeér. Az irányba fordításod ugyan az. Majd mikor a pengéd közepén túl ért, akkor túltolva löksz rajta egyet. Nem szabad engedned, hogy ellenfeled pengéje túlszaladjon a tiéden. Csak akkor menne és engedhetnéd, ha ellenfeled úgy érkezik, hogy a saját lendületét semmi esetre sem tudnám megfogni. Mondjuk, ha a lesújtás előtt a magasba ugrik, és úgy akar lecsapni rád. Azonban ezek a ritkábbik esetek.
Közben végig megyünk a mozdulaton és mutatom, hogy mikor és miként kell a pengéjével löknie egy nagyot. Megmutatom neki még kétszer, hogy hogyan is kellene csinálnia, majd fegyvert és pozíciót cserélünk. Lesújtok rá és figyelem, hogy miként tudja végrehajtani a magyarázott és mutatott mozdulatot.
- Mélyebbre is helyezheted a testsúlyodat, hogy biztosabban állj a lábadon. Valamint nem kell teljesen függőlegesig levinned. Egy kicsit eltartóbb szögbe is engedheted… valahogy így…  - mutatom a szöget – Próbáld meg!
Mikor eleget gyakoroltam Adrián-al, akkor úgy éreztem, hogy itt a párcsere ideje, de Adrián felé jeleztem, hogy elrabolom megint egy újabb körre. Vagyis ha Fran-on és Anida-n túl vagyok, akkor visszatérek még egy kicsit. Remélem addigra hosszú és rövid karddal is begyakorolja, és visszatérve a két delikvensnek is bemutathatja milyen jól elsajátította a rövidebb karddal ezt a mozdulatot.
Fran-al összekerülve úgy gondoltam, hogy nem mutatom be rajta, hogy én ezt miként csinálnám, csak elmagyarázom. Hisz elég fájdalmas.
- Ha én egy visszatámadással megkoronáznám a mozdulatot, akkor én azt úgy tenném, hogy a testsúlyomat olyan mélyre helyezném, hogy mikor a pengét elfordítom, akkor az leérjen a talajra. Egy nem kemény talaj esetén az igazi, mert belefúródik. Rátámaszkodom, és a két lábammal az arcába rúgok. Az igen csak fájdalmas, és leamortizálja az ellenfelet és újabb gyorsabb támadást vihetünk be neki. … Te mivel támadnál vissza, ha megtehetnéd?
Érdekel, és Anida-tól is megkérdezem majd, meg Adrián-tól is. Ha csak nem próbálkoznak bemutatni.
- Most pont jól fog jönni, hogy mélyebbre helyezed a testsúlyodat. – kezdem, mikor Anida-val kerülök össze – Ekkor az a lényeg, hogy biztosabban állj a saját lábadon.
Igazán kíváncsian várom, hogy miként próbálják elsajátítani a mozdulatot és esetlegesen milyen visszatámadással próbálkoznak, ha visszatámadnak. Sokkal egyszerűbb a korábban mutatottaknál, de itt még kreatívabbak lehetnek visszavágás terén. Természetesen figyelek, és ha kell akkor elmondom hol tudnának javítani a mozdulaton, vagy az esetleges visszavágás sikeressége érdekében mit kell tenniük.


(click to show/hide)

.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Okt. 25, 11:58:21 írta Eliana del Barros »

Karakterlap

Adrián Ruiz

Az arrancarok gyöngye

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 000 / 30 000

Hozzászólások: 114

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 1 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Midnight Blue

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A világ csupán egy óriási színpad.

Post szín:
#3CAFC8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aréna
« Válasz #18 Dátum: 2015. Nov. 05, 00:20:22 »
Kardom élére figyelve
felülkerekedni legnagyobb gyengeségemen

Szerencsémre Eliana is beleegyezett, hogy a második mozdulat gyakorlását velem kezdje, így próbáltam a lehető legfigyelmesebben követni az utasításait, hogy minél többet profitálhassak az edzésből. Éles helyzetben biztosan a hátralépést választanám, ha egy olyan képzett kardforgatóval kerülnék szembe, mint az előttem álló Espada. Azonban részben, mert az edzés miatt most ő visszafogja magát, részben mert egy sima hátralépésen véleményem szerint közel sincs annyi mindent gyakorolni, mint a kifordulásnál, ezért inkább először az utóbbival próbálkoztam meg. Mikor elérkezett a pillanat és ő rám támadt, akkor a bemutatott mozgásmintát követve először megdöntöttem a kardomat, hogy az ő pengéje oldalra csússzon rajta, majd jobb oldalra pördülve közelítettem a pengémet a nyaka irányába, ám nem kis meglepetésemre ő gyorsabban reagált és blokkolta a támadásomat. Először nagyokat pislogtam, miközben próbáltam feldolgozni, mi is történt itt az imént és igyekeztem gyorsan elrejteni a döbbenetemet, mialatt a magyarázatot hallgattam. Csupán határozottan bólintottam, jelezve, hogy megértettem és nincs egyéb kérdésem, hiszen a már nyelvemen lévő kérdést, miszerint mivel kerülhetném el, hogy más is így rászedjen, ugyanazzal a lendülettel meg is válaszolta, mint ahogy felvázolta a történteket. A következő alkalommal már igyekeztem minél jobban lecsökkenteni a teret, amit arra fordíthatna, hogy a kardjával elég lendületet tudjon venni az ilyesféle hárításhoz. Az ellentámadás végeztével csak egy pillanatra hozzáérintettem a pengét Eliana nyakához, ezzel jelezve, hogy ezúttal sikeresen végre tudtam hajtani, majd a csere miatt jómagam is szembesültem vele, milyen egy ilyen technika áldozatául esni.
Cseppet lebiggyesztett szájszéllel fogadtam meg a tanácsot, hogy egy normál méretű karddal is gyakoroljam be ezt, ami bár elsőre nem igazán tetszett, nem volt különösebb okom az ellenállásra, így újra felkaptam az előzőleg használt, hosszabb fakardomat. Miközben a különböző mértékű hátrálásokat gyakoroltam félig hangosan gondolkodva megkérdeztem:
- Mi a helyzet, ha nincs elég hely a hátraugráshoz? Biztonságosan kivitelezhető lenne egy kitérés oldalra is? Például ugyan azzal a kezdeti mozdulattal, amivel a visszatámadást is kezdeném, csak helyette inkább a következő lépésben oldalra eltávolodnék, még mielőtt az ellenfél újra suhintana.
Az első párosítás végeztével újra Anidát köszönthettem edzőpartnerként. Megálltam előtte jobb kezemben egy katana, bal kezemben pedig egy wakizashi méretű fakarddal. Egy pillanatra eljátszottam a gondolattal milyen remek lenne megtanulnom így küzdeni daisho stílusban, mint valami szamuráj, majd elvigyorodva hirtelen jött fantáziámon az övembe csúsztattam a wakizashit egy időre.
- Remélem nem bánod, ha váltogatni fogom a fegyveremet.
A további gyakorlás alatt mind Anida, mind Fran esetében próbáltam mindkét karddal a lehető legjobban végrehajtani a támadást és kitérést. Mivel az előző körben még csupán hosszú karddal mentem ellenük, ezért igyekeztem minél gyorsabban és precízebben a másikkal is végrehajtani a dolgot, a lehető legközelebb kerülve lekorlátozni a mozgásukat, ahogyan azt az imént tanultam, hogy bebizonyítsam nekik, egy wakizashit forgató ellenfél sem kevésbé veszélyes.
Az új technika bemutatása közben zene volt a füleimnek azt hallani, hogy ezzel akár nem kicsit fel is dühíthetünk valakit, hiszen én amúgy is szeretem a pszichológiai hadviselés részeként szóban sértegetni az ellenfelemet a harc szüneteiben. Ami már kevésbé tetszett az annak a gondolata, hogy így első ránézésre ezt nem is lehet végrehajtani egy rövid pengével, csak azt érném el vele, hogy kapok egy szép nagy vágást a vállamba, mivel a támadás pont oda vezetődne el ekkora hossznál. Elmélkedésemből az zökkentett ki, amikor meghallottam, hogy Eliana most kifejezetten engem kéretett elsőnek. Egyrészt örültem, hogy talán megérezte a dilemmámat a dologgal kapcsolatban és ezért van számomra valami tanácsa, ugyanakkor nem tudtam, hogyan reagálnak erre a többiek.
Arra számítva, hogy ezt egy wakizashival kezdeni a próbálkozást nem túl jó ötlet, a normál méretű kardot vettem a kezembe, a másikat pedig Eliana "kobozta el".
- Ellökés, hát persze... Hogy erre miért nem gondoltam. - Mormoltam az orrom alatt szinte nem is hallhatóan. Miután párszor bemutatta, hogyan is kell optimálisan végrehajtani, rajtam volt a sor. Az első normál sebességű próbánál azonban nem voltam elég figyelmes és a kardja teljesen végigszaladt az enyémen. Annak érdekében, hogy ne engem érjen a csapás gyorsan elhajoltam, viszont a manőver következtében elvesztettem az egyensúlyomat és idétlenül dülöngéltem egy darabig, mire újra szilárdan meg tudtam vetni a lábam. Egy éles helyzetben ez végzetes lett volna, remélem a többiek nem látták.
- Hmpf! -  Rövid felszisszenéssel bosszankodtam ügyetlenségemen, de nem szóltam egyebet, csupán újra felvettem a kezdőpózt, ezzel jelezve, hogy nem szándékozom feladni.
A továbbiakban, ahogyan eddig is, igyekeztem időnként változtatni a fegyveremen partnerenként legalább egyszer és közben eszembe jutott Fran tanácsa is miszerint használjam ki a talajt a rugaszkodáshoz.

Karakterlap

Fran Lechuza

Arrancar

*

64. Arrancar

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
30 000 / 45 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Eliana del Barros fracciónja

Reiatsu szín:
Szürke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
SlateGray


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aréna
« Válasz #19 Dátum: 2015. Dec. 25, 14:47:14 »
Kardom élére figyelve
közelharci edzés

Ennek a mozdulatnak a két változatával nem volt különösebb gondom, csak az elsőnél nem ment annyira természetesen ennek ellenére meg tudtam csinálni. Anida párjaként kezdtem a próbálkozást ezúttal, hogy Adrián elsőként kerüljön Eliana-samához. Anidát nem éreztem valami jó edzőpartnernek, bár tény, hogy jobb, mintha egy gyakorlóbábu lenne előttem, hiszen ő mozog. Látszik rajta, hogy nem ad bele mindent az edzésbe, mintha csak kényszerből lenne itt, pedig az edzéseknek pont az a lényege, hogy a határainkat feszegessük, és utána erősebben végezzünk. Adriánon sokkal jobban látom, hogy akarja is csinálni, sokkal élvezetesebb vele edzeni. Így a lány párjaként én se adok bele mindent, ha már ő se veszi komolyan, elég ha csak ráérzek a mozdulatra és majd párcsere után mutatom meg mire vagyok képes. Eliana-sama párjaként amúgy sincs lehetőségem visszafogni magam.
Feltett kérdésemre meg is kaptam a választ és valóban megpróbálkozhattak azzal a kis változtatással, amit kigondoltam. Neki is kezdtem a mozdulatnak és az egyik lábam előre rakása helyett inkább hátrébb helyeztem és úgy tartottam meg az egyensúlyomat. Ez a lépes sokkal kényelmesebb volt számomra, mint az eredeti, sokkal természetesebbnek tűnt nekem, mintha ez tartozna hozzám, nem a másik. Ebből a pózból való kiforgás és támadás is egyszerűbbnek tűnt, így már ezt a mozdulatsort is magaménak érezhettem.
Megfogadtam a további tanácsokat is, de bemutatatót nem kértem, el tudtam képzelni mekkora is valakinek a hatósugara a fegyverére nézve. Ezután ismét párcsere következett, megint Adriánhoz kerültem, ahol megtapasztalhattam milyen is, ha valaki váltogatja a fegyverét, így egy érdekes kihívást jelentett számomra.
Az utolsó bemutatott mozdulat következett, ezért ismét odamentem Eliana-samához segíteni a bemutatásban. Tetszetős védekezésnek tűnt és látszólag nem is nézett ki olyan bonyolultnak. A gyakorlást ezúttal Eliana-sama akarta Adriánnal kezdeni, amibe természetesen belementem és bólogattam, hogy nekem megfelel. Jobb is, hogy nem egyből az espadam párjaként kezdek, így van időm ráérezni a mozdulatra és nála már begyakorolt mozdulatként mutathatom meg.
El is kezdtem a mozdulat gyakorlását, megtartottam az érkező kardot, majd a vállam felett el kezdtem leengedni a föld felé. Első próbálkozás után már nagyjából kapizsgáltam is, hogy mire érdemes odafigyelni. Fontosnak véltem, hogy milyen gyorsan is fordítom a föld felé a kardomat, mert ha túl lassan csinálom, akár az ellenfél is észreveheti, hogy mire készülök és akár tehet ellene. Túl gyorsan sem feltétlen a legjobb, mert akár háton is szúrhatjuk magunkat, ha ügyetlenek vagyunk. Vagyis a legjobb valahol a kettő között, de inkább a gyorsabb, mint a lassabb felé.
El is jött a párcsere ideje, Eliana-samához kerültem, aki elmondta, hogy mit tenne, hogy alakítaná ezt a mozdulatot a saját igényére. Én is elgondolkoztam, hogy mit tennék ebben a helyzetben és csak azután szólaltam meg és adtam meg a válaszomat a kérdésre.
- Az attól függ, hogy az ellenfél erősebb, vagy nem. Gyengébb esetén, miután sikerült eltéríteni a kardját, egy erős rúgással valaminek neki repíteném, hogy előkészülhessek más támadással. Ha viszont erősebb nálam, akkor egy Cerot, vagy Barat küldenék rá, majd eltávolodnék tőle. - adtam meg válaszomat, második esetben értelemszerűen, ha nincs sok időm, a Barat használnám, ha elő tudom készíteni a Ceromat, akkor pedig azt. Erősebb ellenféllel szemben mindig is biztonságosan harcolok, kevesebb kockázatot vállalva.
- Meg lehet próbálni a védekezés ellenére a támadást? - tettem fel saját kérdésemet, mert korábban gyakorlás közben támadt egy ötletem, miként is tudom ezt a védekezést kicselezni és meg szeretném próbálni. Inkább gyakorlatban mutatnám meg, minthogy elmagyarázzam, hogyan is gondoltam, úgy talán érthetőbb lesz.
Ha belemegy Eliana-sama, akkor nekikezdek a támadásnak, és amikor elkezd a kardom lecsúszni a másik pengéről, a lábammal próbálom megtartani magamat és ezzel együtt a lecsúszó kardomat is, hogy tovább haladjon lefelé. A kardomat egyre jobban Eliana-sama hátának akarom nyomni és forgatva akár a hátába is tudnám szúrni a fakardot, ha minden úgy történik, ahogy én azt elgondoltam.
Párcsere után Adriánhoz kerültem és mielőtt elkezdtük volna, volt egy ötletem, hogyan is nehezíthetném meg magamnak ezt a feladatot. A többi fakardhoz mentem és vettem magamhoz egy rövid, wakizashi méretűt, hogy azzal próbáljam ki.
- Ha nem zavar megpróbálom én is rövid karddal. Neked is segíthet valamit, ha megtapasztalod, milyen is egy wakizashi ellen harcolni. - mondtam el a tervemet Adriánnak is, majd suhintottam párat a levegőben a rövid karddal, amit még nem nagyon tartottam a kezembe, de mindent el kell kezdeni egyszer. Bár nem figyeltem, amikor Eliana-sama Adriánnak magyarázta, hogy mire is kell odafigyelnie, valahogy majd csak én is megoldom ennek a forgatását. Magamtól is rájövök, mire kell ennél odafigyelni.

(click to show/hide)

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aréna
« Válasz #20 Dátum: 2015. Dec. 25, 23:55:33 »
Kardom élére figyelve
edzést tartok, „életemben” először



Igazán szorgos tanítványnak bizonyult Adrián. Megérti és megpróbálja a lehető legjobb módon utánozni a mutatott mozdulatokat és figyelni azokra a tanácsokra, amit adok neki. Azonban igencsak lebiggyeszti a száját, mikor arra kérem, hogy a hosszabb kardot is használja. De ki tudja, lehet, hogy egy nap ez fogja megmenteni az életét. A félig hangosan feltett kérdésére haloványan felhúzódik a szám az egyik oldalon. Majd pedig válaszolok neki csak úgy finoman.
- Nem rossz ötlet. Mi lenne, ha kipróbálnád?
Nagyon örültem neki, hogy saját stílusúvá szeretné tenni a dolgot. Vagy legalábbis kíváncsi, hogy egy bizonyos helyzet esetében vajon működik-e a dolog. Ami azt jelenti, hogy nem csak vakon követ, hanem beleviszi a saját ötletét, ami szerintem használható. Bár ehhez elég gyorsnak is kell lennie. Valószínűleg első próbálkozásra nem fog sikerülni neki, de nem hagyom, hogy feladja. Most azért vagyunk itt, hogy gyakoroljunk, és ezeket a mozdulatokat kipróbáljuk, hogy ne éles helyzetbe kelljen kísérletezni.
A többiek is beleegyeztek, hogy Adrián-nal kezdjem el az új mozdulatot. Mintha valamit morgott volna az orra alatt, de valószínűleg nem az én szidásom volt. Legalábbis remélem. Figyelt és hallgatta, hogy mire kell majd odafigyelnie. Az első próbálkozásnál végigengedte a kardomat, és a támadás elöl megpróbált elhajolni, de valami furcsa ingadozás lett belőle. Nem gondoltam, hogy elsőre sikerül neki, de ez a kitérési-elhajolási próbálkozás nem is volt olyan rossz. Legalábbis próbálkozásnak. Még bőven van mit gyakorolnia és hova fejlődnie. Azonban igazán ígéretes, hogy már készen is áll újra. Nem fogja feladni míg nem sikerül. Ez pedig egy edző számára nagy büszkeség, hogy a tanítvány nem adja fel az bukás után. Ez pedig Fran-ról is elmondható. Örülök, hogy a Fracción-om.
Miután elmondtam neki, hogy én miként fejleszteném tovább a mozdulatot ő is elmondta, hogy ő miként cselekedne.
- Az attól függ, hogy az ellenfél erősebb, vagy nem. Gyengébb esetén, miután sikerült eltéríteni a kardját, egy erős rúgással valaminek neki repíteném, hogy előkészülhessek más támadással. Ha viszont erősebb nálam, akkor egy Cerot, vagy Barat küldenék rá, majd eltávolodnék tőle.
- Gyengébbet elrúgnád, az erőset pedig meglőnéd? Én az erősebbet próbálnám magamtól messzebb tartani ebben a helyedbe. Hisz ha a hatósugarán belül maradsz, több módon is visszatámadhat. Viszont a gyengébbel szemben pedig pont te vagy előnyben így pont a saját hatósugaradon belül kell tartanod. Nem? … Tudom, hogy te inkább a távolsági technikákat szereted jobban. Kardforgatásnál ez más igaz? … De a Cero-t verd ki a fejedből. Nem lesz rá elég időd, hogy megidézd. Mint ahogy mondtam a Cero-t meg kell becsülnöd. Az nem olyan, amit felelőtlenül használhatsz. Ráadásul ez az igazi harcban egy szempillantás alatt megy végbe. Nincs időd Cero-t idézni. A Barra-t inkább tartom valószínűbbnek. Ha jó helyen találod el az ellenfeledet, elég nagy kárt okozhatsz benne. – ökölbe szorított kézzel a hasa felé mutatok, így ötletet is adva neki – Csak határozottam, erősen és pontosan. Akkor egy erősebb ellenfélnek sincs esélye.
A következő próbálkozásnál egy sokkal gyorsabban ment végig a mozdulat, hogy megmutassam neki, hogy körülbelül ilyen sebességben történik meg, és egyúttal a Cero gondolatát is kiverjem a fejéből. Nincs esélye, még akkor sem, ha messzebb rúgja az ellenfelét. Sokkal hatásosabb, ha egy Barra-val felerősített pontos ütéssel olyan helyen találja el, ami a legnagyobb kárt okozza az ellenfélnek. Legyen az erős vagy gyenge. A gyengét sem szabad alábecsülni, ugyanis akkor okozhat csak igazán nagy meglepetéseket.
- Meg lehet próbálni a védekezés ellenére a támadást?
Mikor kérdezte, akkor nem igazán értettem, hogy mire gondol, de megmutatva világossá vált, hogy mit is akar mondani. Mélyebbre helyezi a testsúlyát és lényegében a lábával fogja meg, és próbálja az én kardomat a hátamba állítani. Erre én is fogtam lentebb helyeztem a testsúlyomat úgy, hogy a kardom éle kicsit ferdén támasszon ki a földhöz érve, majd az egyik kezemmel elengedve beforduljak, és megnyomhassam Fran orrát. Majd pedig egy önelégült vigyor kúszhasson az arcomra.
- Nem olyan rossz gondolat. Azonban ehhez több bicepsz kell. Több erőt vinni a karodba, a nyomásba. Valamint megint nem vetted figyelembe a mozdulatsor gyors lefolyását. Ebbe az a lényeg, hogy gyorsan lemegy. Ha be akarod lassítani, akkor ellenfeled is lép és már ki is szökött. Reagálni tudtam rá, hogy ne érje el a hátamat, és vissza is támadni. Éles helyzetbe nem az orrodat böktem volna meg, hanem megvakítottalak volna, vagy Barra-val leégettem volna a szemöldöködet. … Szerintem ez túl körülményes mozdulat. Ám ha úgy véled, hogy mégis csak számodra kivitelezhető lenne, akkor gyakorol. Nagyon sokat. Annyi biztos, hogy iszonyatosan nehéz lesz ezt jól kigyakorolni és tényleg használni. De jól meglepnél vele, ha sikerrel járnál, és ezt tudnád alkalmazni. Én biztos nem számítanék rá, ugyanis ezt igazán abszurd. Én nem fektetnék semmilyen energiát arra, hogy ezt kivitelezhetővé tegyem. Rengeteg más mód is van arra, hogy sikeres találatot érj el.
Leakartam beszélni a dologról, mivel szerintem túlságosan bonyolult és tényleg éles harcban kivitelezhetetlennek tartom, mivel időigényes megfogni és rányomni az ellenfél saját fegyverét a hátára. Addig többféleképpen és módon kifordulhat ebből a helyzetből. Így elképzelhetetlennek tartom, hogy ezt valaki tényleg tökéletesen és gyorsan véghezvigye. Azonban ha Fran-nak mégis sikerül, azon lepődnék meg a leges legjobban. Az lenne ám a meglepetés.
Nem szólak arra, hogy Fran a kisebb karddal is akar gyakorolni. Így legalább megtapasztalhatja, hogy egy olyan típusú karddal milyen is harcolni. Én csak támogatom magamban az ötlettét.
Mikor Anida-val is úgy érzem, hogy eleget gyakoroltam, akkor megint kérek tőlük egy kis figyelmet.
- Mivel Adrián felváltva használta a rendes és a wakizashi méretű fakardot, így első kézből tapasztalhattátok meg, hogy miként lehet ezt a mozdulatot egy kisebb karddal jól véghez vinni. De akár rendes karddal is ellökhetjük az ellenfelet. … Adrián! Segítesz nekem bemutatni? Még egyszer, hogy a többiek is lássák?
Remélem segít nekem, ha mégsem, akkor Frant kell megkérnem ugyan erre. Rendes méretű karddal én voltam a védekező, ő pedig a kisebb karddal a támadó. Majd pedig én a támadó a hosszabb karddal ő pedig védekező ugyan úgy a kisebbel. Normál tempóban. De úgy, hogy mindenki jól láthassa a mozdulatot.
- Ha ez ellenfél elveszti az egyensúlyát, akár egy pillanatra is, azt mi kihasználhatjuk és visszatámadhatunk. Valamint soha ne feledkezzetek meg az ellenfeletek és saját magatok hatótávolságáról sem. Nem mindegy, hogy milyen közel engedetitek magatokhoz és milyen távol léptek el tőle. Mert ha erre nem figyeltek, akkor könnyen meglepetés érhet benneteket. Valamint képességeitekhez mérten próbáljátok meg felmérni ellenfeleteket, de soha ne becsüljétek alá azt. A reflexeitek és a gyors reagáló késségeteket is fejlesszétek. Azért, hogy szorult helyzetből is a lehető legjobban jöhessetek ki. … Ne feledjétek! Ezeket a mozdulatokat még sokat kell gyakorolnotok, hogy éles harcba, tényleg jól bevethetők legyenek. Mindenki jól ráérzett az ízére, de még be kell gyakorolnotok, hogy szinte reflexszerű megmozdulások legyenek, hogy igazán meglephessétek vele ellenfeleteket. Gondolkodni se legyen ideje. Akkor fogja fel, hogy baj van, mikor már nem is tud tenni ellene. … Könyörtelenül és pontosan. - sötét tekintettel fojtatom egy kisebb szünet után - Ellenem pedig értelmetlen lenne ezeket felhasználni, ugyanis egy szempillantás alatt végeznék veletek. Ha komolyan támadnátok, akkor én is komolyan venném, és nem kegyelmeznék… Gondolom ezt mondás nélkül is egyértelmű volt mindenki számára. - visszatér a nyugodtabb, komolyabb és barátságosabb beszédem - Azonban azért tanítottam meg számotokra ezeket, mert szeretném, ha ezt a tudást az ellenségetek ellen bevetnétek. Akár győzelmet is aratva felette. … Ennyi lett volna az edzés. Köszönöm, hogy itt voltatok, valamint tényleg igyekeztetek elsajátítani a mutatott mozdulatokat. Mindenkinek még egyszer köszönöm. … Végeztünk! Jó gyakorlást! … Sziasztok!
Köszöntem meg mindenkinek a munkáját, és köszöntem el mindenkiről. Vagyis főképp Adrián-tól és Anida-tól, ugyanis Fran valószínűleg velem fog tartani a toronyba. Az Aréna ajtaján kilépve hozzá is intéztem szavaimat.
- Köszönöm a segítségedet a mozdulatok megmutatásában. Úgy érzem mindenki sikeresen elsajátította a mozdulatokat. Szerinted? Szerintem egész ügyes voltál. – nézek fel rá büszke tekintettel – A toronyba visszaérve, ha még van erőd és időd, akkor még gyakorolhatunk. De ha gondolod, akkor mutathatok mást is. … Vagy majd legközelebb…
Ha fáradt megértem, úgyis az ő számára itt leszek, és annyiszor gyakorolhatja velem, amennyiszer csak szeretné, és még tippeket is kaphat tőlem. De azért remélem a többiek is még gyakorolnak, mielőtt harcban használnák ezeket a mozdulatokat. De én bízok bennük, hogy képesek lesznek jól használni majd a most tanultakat. Ez volt az első edzésem. Még soha, senkit nem tanítottam meg semmire sem. Remélem jó tanárnak bizonyultam és tanultak valami újat, amit használhatnak. Ami akár az életüket is megmentheti. Én igyekeztem mindent beleadni. Amit remélem ők is éreztek. … A jövő kifürkészhetetlen, de lehet, hogy majd máskor is taníthatok nekik új dolgokat… De már túlestem a tűzkeresztségen…



~ Vége ~
Köszönöm a játékot!
.

Karakterlap

Adrián Ruiz

Az arrancarok gyöngye

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 000 / 30 000

Hozzászólások: 114

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 1 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Midnight Blue

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A világ csupán egy óriási színpad.

Post szín:
#3CAFC8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aréna
« Válasz #21 Dátum: 2015. Dec. 28, 20:43:35 »
Kardom élére figyelve
felülkerekedni legnagyobb gyengeségemen

A felvetett ötletemre Eliana szóbeli magyarázat helyett rögtöni kipróbálást javasolt, amitől olyan érzésem támadt, mintha azt akarná, hogy magamtól jöjjek rá valamire. Fel is vettem a kezdőpózt, miközben ő rám támadt. Abban a pillanatban, mikor éreztem a kardomnak nehezedő másik kard súlyát kipörögtem oldalra, hagyva, hogy ellenfelem kardja a talaj felé billenjen és elveszítse egyensúlyát egy röpke pillanatra. Azonban Eliana gyorsan visszanyerte egyensúlyát és akár vissza is támadhatott volna, ha ez éles helyzet lenne.
Sóhajtottam egyet - Túl lassú voltam, igaz? - Elmondtam neki mit tapasztaltam. A sima hátra lépéshez képest oldalra kitérni ÉS csak azután ellépni jóval több időt és precíziót igényelt, mint azt kigondoltam, ami így is viszonylag kevés idő, de egy harcban kevesen is múlhat sok. Viszont, ha például egy szakadék van mögöttünk egyértelműen nem érni meg hátralépni és ilyenkor menthet életet az oldalra való kitérés. Bár jelenleg még nem voltam elég jártas a kardforgatásban, hogy normál sebességen is véghezvigyem ezt a manővert, Eliana nem hagyta, hogy lemondjak róla és többször is elpróbáltuk lassítva, mielőtt a lelkemre kötötte, hogy mindenképp gyakoroljam még ezt mielőtt eszembe jutna élesben is használni ezt.
A következő - immár harmadik - fordulóban az ellenfél magasból lecsapó támadásának föld felé való elvezetését gyakoroltuk, amiben először nehézségeim adódtak választott fegyverem miatt. Egyik alkalommal még el is kellett ugranom egy túlszaladt támadás elől, ami nem volt túl elegáns, de nem hagyhattam, hogy kifogjon rajtam ez a feladat. Mikor Eliana úgy vélte, hogy elsajátítottam a szükséges alapokat más edzőpartner után néztem, de mondta, hogy ennek a körnek a végén még térjek vissza hozzá, hogy újra letesztelhessen. Mivel a mozdulatot rövidebb és hosszabb karddal is egyaránt be kellett gyakoroljam, így reméltem a gyakori variálgatás nem nagy bosszúság az edzőpartnereimnek. Ami azt illeti Fran érdeklődését is felkelthette, milyen lehet egy wakizashival harcolni, hiszen ő maga ajánlotta fel, hogy azzal fog kiállni ellenem. Nekem is érdekes újdonság volt, hogy lényegében a saját fegyverem ellen harcoljak, így természetesen beleegyeztem.
- Szereted megismerni az ellenfeled nézőpontját is. Jól gondolom? - Igazán élvezetes volt így a vele való edzés, de mivel nekem is gondjaim voltak az elején a hosszú karddal - főleg a súlypontjának megtalálása - így először egy kicsit visszafogtam magam, még kellőképpen ráérez az idegen fegyverre és tanácsot is próbáltam adni, amennyiben kérdezett. A forduló végeztével ismét visszatértem Elianához, aki megkérdezte, még utolsóként megkérdezte, hogy miután sikeresen kivédtem és félrecsúsztattam a csapást, hogyan támadnék vissza.
- Az ellenfelem elég közel van hozzám ezen a ponton. Valami gyorsan bevethető csel jöhet ilyenkor jól, ami felkészületlenül érné... - gondolkoztam hangosan - Azt hiszem, hogy alaposabban "szemügyre venném" az ellenfelem. - Majd, hogy az Espada is értse mire gondolok feltöltöttem - de ki nem lőttem - a jobb szememben egy Cero Córneát, amitől egy pillanatra barna íriszem kéken felvillant. Egy sima Ceroval ellentétben ez a változat, korántsem okoz akkora sebzést, viszont gyorsan és meglepetésszerűen elsüthető. Bár még korántsem megy tökéletesen ez a technika - ezért is nem mertem kilőni, még a végén a szemembe robban - de mindazonáltal azon vagyok, hogy egy nap már sikerrel használhassam az ilyen helyzetekben. Miután ezzel is végeztünk Eliana kérte a többiek figyelmét is, így én is beálltam közéjük, de nem sokáig, mert újra szükség volt rám. Még egyszer utoljára segíthettem bemutatni a harmadik manővert, egy kis csavarral. Először én támadtam rá a wakizashi méretű gyakorlókardommal a normál méretűt forgató Elianára, hogy bemutathassa, mire is gondolt pontosan, majd ezt követően fegyvert cseréltünk és nekem kellett a normál méretű karddal ellöknöm az övét. Eddig csak wakizashival löktem, simával mindig csúsztattam, de szerencsére gond nélkül végre tudtam hajtani, csak egy kicsit jobban meg kellett löknöm, mint általában. Ezek után visszaálltam a többiek közé és figyelmesen hallgattam tovább Eliana búcsúbeszédét.
- Ellenem pedig értelmetlen lenne ezeket felhasználni, ugyanis egy szempillantás alatt végeznék veletek. - És én még azon gondolkodtam, hogy ha legközelebb találkoznék az Espadával, akkor csak úgy a poén kedvéért megmutattam volna, mennyit sikerült fejlődnöm. Rossz ötlet, nem lettem volna hosszú életű.
- Köszönöm a lehetőséget! - Az edzés végeztével enyhén meghajoltam Eliana felé.
- Veletek is öröm volt az edzés. - Biccentettem Fran és Anida felé szokásos, széles vigyorommal, majd ahogy sarkon fordultam még visszakézből eleresztettem egy integetést, mielőtt eltűntem az Aréna kijáratán túl. Nyújtóztam egyet, amint a város folyosóin bandukoltam vissza a Quinto torony felé. Fárasztó egy nap volt, de mindenképpen értékes tapasztalatokkal gazdagodtam. Reményeim szerint ez volt az első azok közül a lépések közül, melyeknek végén már nyugodtan állíthatom, hogy az oldalamon lógó kard nem csak dísz, használni is tudom. A Segunda Espada erőt sugárzó fellépésével és tudásával egyértelműen kivívta tiszteletemet, amit eddig nem sokat mondhatnának el. Fran remek edzőtársnak bizonyult, mindenképpen olyan valaki, akit szívesebben látnék viszont megbízható bajtársként, mint ellenségként. A legkevesebb benyomásom Anidáról lett, így róla nem igazán van még véleményem. Talán legközelebb, ha egyáltalán találkozom még valaha vele.

Vége
^-^ felülkerekedtem ^-^

Karakterlap

Fran Lechuza

Arrancar

*

64. Arrancar

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
30 000 / 45 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Eliana del Barros fracciónja

Reiatsu szín:
Szürke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
SlateGray


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aréna
« Válasz #22 Dátum: 2016. Jan. 10, 19:12:23 »
Kardom élére figyelve
közelharci edzés

Eliana-sama nem teljesen értett egyet a kérdésére adott válaszommal, ami valamennyire lehet, hogy érthető volt, nem fejtettem ki mondandómat elég részletesen. Meghallgattam figyelmesen Eliana-sama véleményét, majd csak ezután szólaltam meg ismételten.
- Mivel távolsági harcban vagyok jobb, ezért használnék távolsági támadásokat erősebb ellenfélen. A Cerot csak azért említettem, mert ha kardjának eltérítésével egyidejűleg egy bénító technikát is használnék, akkor talán lenne időm egy Cerot előkészíteni. Ha látom, hogy nincs rá idő, én sem próbálnám meg. És azért nem próbálnám meg mondjuk elrúgni magamtól egy erősebb ellenfelet, mert ha igazán erős, akkor akár megragadhatja a lábamat és rosszul jönnék ki abból a helyzetből. - adtam pontosabb magyarázatot a korábban megválaszolt kérdésre. A gyengébb ellenfél esetét szándékosan nem említettem, nem akartam elmondani, hogy elég unalmas, ha egyből végeznék valakivel, szeretek egy kicsit játszadozni az ellenfelemmel. - A kardforgatást nem is lehet távolról csinálni. - jegyeztem meg az egyértelműt, bár, ha valakinek sok kardja van, akkor tudja őket távolról dobálni, de azt nem tudom, hogy lehet-e nevezni kardforgatásnak. - De ha csak kardforgatást tudnék használni, akkor valószínűleg közelharcba kellene bonyolódnom. - fejeztem be, de nem valószínű, hogy valamikor is csak kardforgatást tudnék használni, így ez csak feltételezés marad.
Eltervezett támadásom elsőre nem sikerült, de ezzel nem is volt baj, hiszen egy Espadan kevés mozdulat jár sikerrel. Amúgy is csak most találtam ki, nem vártam, hogy egyből sikeresen végre tudom hajtani, nem vagyok én annyira zseni.
- És ha az ellenfél kardjáról való lecsúszással egy időben egy bénító technikát alkalmazok rajta? - vetettem fel egy ötletet, de most nem akartam megpróbálni, elég, ha csak elméletben beszélünk róla. Ha Eliana-sama azt mondja, hogy nehéz kivitelezni és meglepném, ha nekem sikerülne, akkor ezt egy kihívásnak veszem és meg fogom csinálni. De nem most, majd valamikor a közeljövőben, jelenleg úgyis a kiadott mozdulattal kellene foglalkoznom, ezért elnapolom későbbre, de nem fogom elfelejteni.
Párcsere következett és Adriánhoz kerültem, akinek nem volt ellenvetése az ellen, hogy hozzá hasonlóan rövid fakardot használjak. Az viszont egy kicsit meglepett, hogy kitalálta, miért is akarok wakizashit használni.
- Részben eltaláltad, de azért is, mert így nehezebbnek tűnik a mozdulat. - válaszoltam, majd be is álltam a megfelelő pózba, hogy fogadjam Adrián támadását. Már az első próbálkozásnál észrevettem, hogy nagyon oda kell figyelni, hogy pont a megfelelő helyen legyen a kardom, különben engem talál el a támadás. Az ellenfél kardjának föld felé eltérésénél is fontosnak tűnik, hogy jó helyen legyen a kardom, mivel elég rövid, ezért az eltérítés is gyorsan történik. Egy-két apróságot megkérdeztem Adriántól is, mégis csak jobban ért hozzá, majd azzal a tudással a hátam mögött folytattam tovább. Eleinte csak a védekezésnél akartam használni wakizashit, de aztán egy-kétszer támadásnál is a rövidebb kardot vettem a kezembe.
A gyakorlat végén Eliana-sama még egyszer utoljára be akarta mutatni a mozdulatsort, de most nem engem kért meg hozzá, hanem Adriánt. Ezután pedig néhány bátorító szót is mondott és el is akarta venni a kedvünket tőle, hogy ő ellene használjuk a tanult mozdulatokat komoly harc alatt. A végén pedig elbúcsúzott a másik két résztvevőtől és elindultunk a torony felé.
- Úgyszintén. - reagáltam Adriánnak, majd intettem is neki búcsúzásképpen. Remélem, hogy még fogunk találkozni, érdekes figurának tűnik, nem lenne jó, ha elkallódna Las Noches falai között.
- Van még mit rajta gyakorolnunk, de szerintem is jó úton haladunk. - válaszoltam a felém idézett kérdésre. - Talán majd később, most inkább lepihennék egy időre. - vissza kellett utasítanom a gyakorlást, mert az edzés alatt szinte észre se vettem, de eléggé elfáradtam, most így, hogy abbahagytuk. Még úgyis lesz lehetőségem megkérni Eliana-samát, hogy segítsen nekem, ha szükségem lesz rá.

Vége

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 204

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 721 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aréna
« Válasz #23 Dátum: 2016. Jan. 18, 19:42:36 »
Hello~bello! :3

Végtelen fogócska közben mire akadtam, gyorsan lezárom! *o*
Fren, Adrián ügyes hollow~nebulónak bizonyultatok, Eli bizonyosan ezért fogócskázik majd veletek! Azonban én is adok nektek jutalmat, mégpedig 1000 LP-t, amiből a pontokat fegyveres harc képzettségetekre kell tennetek. ^-^
Eliana, edzésed sikeres, azonban ezúttal csak némi előnyt kapsz a fogócskában. :3

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aréna
« Válasz #24 Dátum: 2016. Jan. 29, 01:49:19 »
(click to show/hide)

Pusztakézre bízva
Új fogásokat tanítok



Lementem az előtérbe, és az asztalon lévő gyümölcsöskosárból vettem egy almát és beleharaptam. Meglátom Fran-t. … Úgy gondolom, megosztom vele a napi terveimet, valamint a segítségét kérem. Remélem nem tervezett más programot.
- Emlékszel még Anida-ra és Adrián-ra? … Hármótokat egy kicsit kikupáltalak, hogy miként is kell a kardotokat használni egy komoly kardpárbajban. Most viszont szeretnék mutatni pár olyan mozdulatot, mely fegyver nélkül, pusztakézzel is képesek lesztek majd végrehajtani. … Szóval nekik küldtem egy invitáló levelet. Nem tudom, hogy eljönnek-e, de szeretném megint a segítségedet kérni, hogy a mozdulatokat bemutathassam, és természetesen a gyakorlásában is. … Ha nem jönnek el, akkor csak neked mutatom meg. … Mit szólsz?
Mondjuk sok választási lehetőséget nem hagytam szegénynek, de merem remélni, hogy ezért nem orrol meg rám, és segít nekem, valamint tényleg képes leszek neki újat és hasznosat tanítani, amit később majd éles harcban is képes lesz használni.
Fran-al karöltve haladok az Aréna felé. Valamennyire megismertem már őket, meg elég bizalmas mozdulatot, mozdulatokat készülök nekik mutatni, azonban mégsem bízok meg bennük annyira, hogy tornyomba hívjam őket.
Korábban érkeztünk, bár nem kellett sokat várni Adrián és Anida érkezésére.
- Örülök, hogy elfogadtátok a meghívásomat. Valamint, hogy szívesen tanulnátok még tőlem. Remélem gyakoroltátok a mozdulatokat. Szívesen letesztelném, hogy mennyit fejlődtetek, most viszont nem azért hívtalak ide benneteket, hanem azért, hogy új mozdulatokat tanítsak nektek. … De most nem lesz szükségetek a fegyvereitekre, szóval akár nyugodtan le is tehetitek. … Pusztakézzel való küzdelemhez pár hasznos mozdulatát szeretném nektek bemutatni. A forgatókönyv hasonló lesz, mint előzőleg volt. Fran segítségével bemutatom a mozdulatot, majd pedig gyakorolni fogjátok. … Van esetleg kérdésetek?
Ha valakinek támad valamilyen kérdése, akkor arra szívesen válaszolok. Ha viszont nem akkor Fran-ra nézve intek neki, hogy szeretném, hogy közelebb jőve bemutassam az első mozdulatot. Ami első látszatra nem olyan veszélyes vagy nagyon bonyolult. Azonban a látszat igen csal.
- Tegyük fel azt, hogy ellenfelünk fizikailag erősebb tőlünk. Ellenfél mögé kerülve, hátulról a nyakát átkarolva, másik kezünkkel rásegítve leszorítjuk a földre.
Magyarázatomat Fran segítségével be is mutatom. Mögé megyek a nyakát elkapva, a másik kezemmel a csuklómat fogva szorítom és lehúzom a földre. Letérdelek, hátra csúsztatom a lábát, és mindeközben szorítom nyakát, én magam hasra fekszek. Terpeszbe szétteszem a lábam. Fejem ugyebár közvetlen Fran feje mellett van. Még én hason fekszem a földön, addig ő hanyatt fekszik nyakán a kezemmel.
- Széjjelebb teszem a lábam, hogy ezzel stabilabb helyzetbe kerüljek. Fran próbálj meg jobbra fordulni… most balra… Nem megy ugye?
Hiába akarna kifordulni egyszerűen képtelen rá. Se jobbra sem balra nem tud kifordulni, így nem tud szabadulni a szorításomból. Képtelen kivitelezni. Erre pedig igen hamar rájön, és a többiek is láthatják. Szegény nem is tud válaszolni a kérdésemre.
- Miután elég stabil helyzetben vagyok, akkor jobban rászorítok a nyakára, és ezáltal megfojtva végezni vele. … Fran! Meg persze mindenkinek… Ha fájdalmat éreztek, vagy nem bírjátok tovább, érzitek, hogy fulladtok, akkor a jobb kezetekkel, tenyérrel lefelé csapjátok a földet. Ez egy jelzés, hogy partneretek hagyja abba. Akkor…
Jobban rászorítottam Fran nyakára és addig szorítottam, míg nem jelez. Persze tisztában vagyok, hogy ha nem jelez, mikor kell abbahagynom. Természetesen nem akarom segédemet és az én drága Fracción-omat megfojtani. Egy vastagabb karú ember jobban le tudja fedni a másik ember nyakát így egy kisebb intenzivitású szorítással is képes fojtogató hatást elérni. Mivel nekem vékonyabb a kezem, így sokkal nagyobb erővel kell szorítanom. Egy férfi esetében könnyebb helyzetem van. Egyszerűen az Ádámcsutkáját kihasználva egyszerűen úgy szorítom, hogy benyomom. Persze gyakorlásnál óvatosnak kell lennem, mert ha túlzottan rászorítok, akkor megölhetem. Jobb esetben csak az eszméletét vesztené el és jelezni sem tud majd. Fran is érezheti, hogy most nagyon nem jó, hogy Ádámcsutkával rendelkezik. Persze közel sem nyomom meg olyan erősen. Csak annyira, hogy érezze, bizony van neki és most nagyon nem előnyös.
- Mivel egyébként is szorosan tartjuk, így a rászorítással valójában szinte azonnal fog jelezni az áldozat szerepében lévő személy.
Elengedtem, kezeimre támaszkodva lábamat ugrással behúztam, mintha csak négyütemű egyik lépését hajtanám végre, majd felálltam. Ha gyorsabb voltam, akkor Fran-nak is nyújtok egy segítőkezet, hogy felhúzzam.
- Ez pillanatok alatt véghez vihető. Az ellenfél egy hangot sem fog tudni kiadni és pillanatok alatt végezhetünk is vele. Bemutatom még egyszer. Fran!
Még egyszer hátulról lefogom és leszorítom. Lassan, hogy a többiek jól láthassák még egyszer, hogy hogyan is csinálom, most viszont nem szorítom meg annyira, hanem miután bevittem a megfelelő helyzetbe egyszerűen elengedem. Majd harmadikra a megfelelő gyorsasággal hajtom végre. Egy pillanat alatt elveszti az egyensúlyát és már a földön is van. Azonos magasságú embereknél, vagy ha az áldozat alacsonyabb, akkor sokkal könnyebb és kézenfekvő a mozdulat. De ezt majd tapasztalni fogják. Nekem is nehezebb dolgom volt, de nem lehetetlen, ahogy be is bizonyítottam.
- Szóval most megint arra kérnélek benneteket, hogy alkossatok párokat és először lassan, majd egyre gyorsabban próbáljátok végrehajtani ezt a mozdulatsort. Mindenféleképpen szorítsátok meg az áldozatot, hogy felmérhessétek, hogy mennyire kell rászorítanotok, hogy ellenfeleteket tényleg megfojtsátok. Az áldozatok pedig mindenféleképpen jelezzenek, ha nem bírják. … Természetesen felváltva lesztek áldozatok és támadok…
Várok, majd akinek nem jut pár, akkor vele fogok kezdeni. De bárkihez is megyek oda támadóként fogok kezdeni, hogy megmutassam, vagy inkább átéreztessem velük, hogy ez milyen gyorsan mehet végbe, hogy ne csak Fran esetén keresztül lássák. Érezzék milyen félelmetes is ez. Majd természetesen én leszek az áldozat. Majd pedig kiértékelem, hogy mennyire volt jó a mozdulat.
Anida esetében a gyakorlás előtt odalépek, és a fülébe súgom a tippemet. A fiúknak úgy hiszem nem kell, mert ők a saját bőrükön fogják ezt megtapasztalni.
- Mivel a női karunk nem olyan vaskos és izmos, mint egy erős férfié, ezért nekünk egy kicsit technikásabbnak kell lennünk. Iszonyat fájdalmas, kellemetlen és biztos halált okoz, ha a férfinak az ádámcsutkáját beütjük vagy jelen helyzetbe beszorítjuk. Kevés erőt befektetve is végezhetünk az áldozattal. Azonban most csak óvatosan. Nem akarjuk megölni a fiúkat.
Gonosz mosollyal jeleztem, hogy igen aljas lépés. Néha nekünk nőknek, ilyen kis praktikákhoz kell folyamodnunk. Azonban most nem akarjuk megölni a fiúkat és ezért vigyáznunk kell rájuk. Mármint elmondtam neki ezt a tippet, de nem szeretném, ha túlzottan jól alkalmazva örök álomra kényszerítse a fiúkat. Persze ez akár úgy is vehető, hogy lányok ellen ez már nem alkalmazható, szóval tényleg erősen meg kell szorítani.
Félelmetes lehet, meg veszélyes is, mert mi van, ha mégis partnered úgy dönt, hogy hiába jelzel nem fog elengedni. Vagy esetleg valaki mégis majd ellenem fogja bevetni ezt a mozdulatot. Most tényleg a tűzzel játszok. Mert ha valaki ezt tökéletesen elsajátítja, akkor ez ellen nem is lehet védekezni, ugyanis pillanatok alatt elvesztheted az eszméletedet és az életed is. Mire felfognád, hogy mi is történik veled már vége is van. Legyen ez akármilyen erős. Ha elég gyorsan végre tudja hajtani, akkor vége van. Azonban ha lassú, akkor esélyt adhat a menekülésre. Valószínűleg ezt ők maguk is be fogják látni, hogy minél gyorsabbak, annál inkább nincs esélye az áldozatnak. Remélem, egyiknek sem fordul meg véletlenül sem a fejében, hogy ellenem megpróbálja bevetni. Azonban most elhessegettem ezeket a gondolatokat, és arra koncentrálok, hogy megtanítsam nekik, ugyanis ezért vagyok itt. Valamint bízok abban, hogy nem ellenem, hanem az ellenfél ellen fogják ezt bevetni. Amivel akár gyors győzelmet is arathatnak. Nem mintha félnék, ugyanis vagyok olyan jó, hogy azt sem hagynám, hogy mögém kerüljön a rám támadó. Az előző oktatás vége alapján remélem ezzel most is tisztában vannak.
Ha úgy érzem, hogy már eleget gyakoroltak az adott párjukkal, akkor párcserét rendelek el. Igyekeztem jól elmagyarázni a mozdulatot, de ha kell, akkor megpróbálom még egyszer, valamint esetleg megpróbálok további jó tanácsokkal ellátni őket. Esetleg válaszolni a felmerülő kérdésekre.


(click to show/hide)
.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Jan. 29, 12:59:02 írta Eliana del Barros »

Karakterlap

Fran Lechuza

Arrancar

*

64. Arrancar

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
30 000 / 45 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Eliana del Barros fracciónja

Reiatsu szín:
Szürke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
SlateGray


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aréna
« Válasz #25 Dátum: 2016. Jún. 22, 16:59:50 »
Pusztakézre bízva
közelharci edzés ezúttal fegyver nélkül

Ahogy mindig, most is az első dolgom volt, hogy a napomat azzal kezdjem, hogy beszerezzem a mai Lucky Itemem az Emberek Világából. Ma nem volt különösen nehéz dolgom, csak egy világoskék műanyag zacskót kellett találnom magamnak, amire könnyedén rábukkantam, mert sokfelé lehet itt találni ilyet. Így az átlagosnál sokkal korábban végeztem a beszerző körutammal és visszamehettem Las Nochesbe.
Ennek viszont megvolt a maga hátránya, mivel a váratlanul lett plusz szabadidőmmel hirtelen nem tudtam mit kezdeni. Eleinte a szobámban agyaltam, majd egy idő után elhatároztam, hogy sétálni megyek és közben hátha eszembe jut valami. Azonban még mielőtt kiléphettem volna a toronyból, Eliana-sama elkapott kérdésével.
- Persze. Természetesen benne vagyok. - válaszoltam a felém idézett kérdésekre és ezzel el is dőlt, hogy mit fogok csinálni. El is indultunk az Aréna felé, ami mint múltkor is, most is az edzés helyszínéül fog szolgálni. Nem sokat kellett várnunk a két meghívottra, hamarosan meg is érkeztek és kezdetét is vehette az edzés.
Amikor Eliana-sama intett nekem közelebb mentem, hogy megmutathassa a mozdulatot. Mondhatni nekem volt így a legkönnyebb, nem kellett semmi csinálnom és első kézből tapasztalhattam meg magamon a mozdulatot. Földre kerülve, próbáltam teljesíteni a kérést, hogy forduljak ki a szorításból valamelyik irányba, de nem sikerült és ezt közölni sem tudtam a szorítás miatt. Amikor a tűréspróba volt soron, szinte az utolsó pillanatig vártam, mielőtt jeleztem, hogy elég lesz.
Eliana-sama gyorsan fel is állt miután elengedett és kezet nyújtott felém, hogy segítsen nekem is felkelni. De alighogy felálltam már ismételten a földre kerültem, hogy újra be lehessen mutatni a mozdulatot, csak ezúttal lassabban. És a harmadik bemutatás is megtörtént nem sokkal ezután, ismételten az eredeti sebességgel.
Első benyomásom a mozdulattal kapcsolatban az volt, hogy ez nem igazán nekem való. Ha én közelharcba bonyolódom, akkor is csak minimális időre érintkezek az ellenféllel, inkább csak egy meglepetés támadást beviszek neki, majd ismételten eltávolodom tőle, hogy ne legyen esélye ellen támadni, elkerülni a támadásomat, vagy pedig kihasználni a támadás bevitelekor jelenlevő rést a védelmemben.
- Ezután majd ennek a mozdulatnak a kivédése következik? - kérdeztem rá, mielőtt párokra oszlottunk volna, hogy mennyire szerves része ez a mozdulat a mai edzésnek. Az előző edzésen is úgy volt, hogy miután átvettünk egy mozdulatot, utána megnéztük, hogyan is lehet kivédeni, így logikus a kérdésem, hogy vajon most is így lesz-e.
Mivel Adrián az előző edzésen is szeretett először Eliana-sama párja lenni, ezért ha most is így lenne, akkor szívesen átadom neki. Talán jobb, ha nem egyből az espadámon gyakorlok, hanem máson. Amint megvoltak a párok, neki is kezdtem a mozdulat gyakorlásának. Miután sikerült partnerem mögé kerülni, egyből megpróbáltam megtalálni, hogy is a legjobb megszorítanom a nyakát, majd, ha ez megvolt, a földre nyomtam és igyekeztem a megfelelő pozícióban elhelyezkedni, hogy ne tudjon kiszabadulni a szorításomból a partnerem. Végül pedig addig kezdtem egyre jobban szorítani, míg nem jelzett, hogy elég lesz. Első próbálkozásnak mondhatjuk, hogy lefogadhatóra sikerült, ha leszámítjuk, hogy elég lassan csináltam, hogy minden rendben legyen. Valóban csak ennyi lenne az egész mozdulat, nem tűnik nehéznek, csak gyorsaságra van hozzá szükség. Vagy talán még lenne valami, amit nem tudunk a mozdulatról és az lenne a lényege?

Karakterlap

Adrián Ruiz

Az arrancarok gyöngye

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 000 / 30 000

Hozzászólások: 114

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 1 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Midnight Blue

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A világ csupán egy óriási színpad.

Post szín:
#3CAFC8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aréna
« Válasz #26 Dátum: 2016. Szept. 30, 20:33:05 »
Pusztakézre bízva
avagy megy ez kard nélkül is

Aznap reggel, mikor a postáért mentem, két bedobott levelet találtam, egyiket Anidának, a másikat pedig szerény személyemnek címezve. Az enyémet ki is nyitottam, majd útközben gyorsan át is futottam, miről is lenne szó, miközben a másikat átadtam Espadámnak. Hm… szóval pusztakezes edzésről lenne szó. Remek időzítés, egyébként is terveztem, hogy ideje lesz formába ráznom magam, mert az utóbbi időben kissé több figyelmet szenteltem a kardomra, mint az eredeti harcmodoromra. Úgy tűnik, hogy a másik levél is ugyan erről szól, ám ő azt mondta, most nem ér rá, de ettől én még nyugodtan elmehetek, így meg is ragadtam a lehetőséget. Először kellőképpen rendbe szedtem magam. A karjaimat tenyértől könyékig a szokásos fáslival fedtem körbe, ám ezúttal nem tekertem rá a ruhaujjra. Mivel volt egy előzetes sejtésem, hogy mire vállalkozok, ujjatlan felsőt vettem, és a palástom sem csatoltam fel. Mandrilt azért magammal vittem, no, nem mintha az edzéshez szükség lett volna rá, de nem szeretek megválni tőle és sosem lehet tudni, mi történet az emberrel út közben. Az utóbbi időben többször is összesodort a sors Elianával. Többször is bizonyította, hogy az a típus, aki nem viseltet közömbösen alárendeltjei épségével kapcsolatban, így szívesen tanulok tőle. Frannal pedig a legutóbbi edzés óta nem találkoztam, így jó lesz őt is újra viszont látni. Egyedül edzeni elég uncsi, így viszont jó buli lesz, azon kívül sokkal hatásosabb is, mint amikor az ember ellenfele csak egy bábu. Megérkezésemkor kopogtam párat az aréna bejárata melletti falon, a hang végig visszhangzott a kör alakú teremben, amire Eliana és Fran is felfigyeltek.
- Bocs, ha esetleg késtem volna, sosem voltam túl jó barátságban az idővel.
Közben felemeltem a csuklómat, mintha a karórámat nézném, amim természetesen nem volt. Leakasztottam övemről a wakizahsimat, majd a többiek fegyvere mellé támasztottam a falhoz.
- Akár kezdhetünk is, Anida nem fog eljönni.
Mondtam szokásos vigyorommal, miközben beálltam Fran mellé és kézfogásra nyújtottam a kezem, Elianának pedig illedelmesen meghajoltam. Mint az előző edzésen is, a Segunda Espada most is magyarázó beszéddel kezdett, amit az említett mozdulatsor demonstrálása követett, többször is egymás után. Igyekeztem jól megfigyelni, mi is lenne a lényeg. Elég alattomos egy technikának tűnt, szóval már csak emiatt is megtetszett. Mivel ezúttal pont párosan voltunk tanulók, így a bemutató után neki is kezdtem a gyakorlásnak Frannal, miközben Eliana figyelt minket. Igyekeztem nem elbohóckodni, hiszen egyrészt számomra is fontos volt, hogy kellően elsajátítsam ezt, mert igen hasznosnak tűnt, másrészt ez amennyire észrevettem ez olyasféle gyakorlat, ahol a mozdulat megtanulásához elengedhetetlen az edzőtárs megfelelő együttműködése. Elszenvedőként, ha esetleg túl korán jeleznék, akkor a társam azt hihetné, hogy kevesebb energiát is elég kifejtenie a kelleténél, hogy hatást érjen el, ami pedig éles helyzetben, egy valódi ellenfél ellen, akár végzetes is lehet. Másrészről túl erősen sem szabad szorítani, hiszen olyan eset is előfordulhat, hogy az áldozatot nem eltenni akarjuk lábalól, csupán kicsit ártalmatlanítani, hogy aztán ki lehessen kérdezni, ilyen esetben nem szerencsés, ha véletlenül megöljük. Támadóként úgy vettem észre, hogy sokkal több minden múlik a gyorsaságon és a megfelelő időzítésen, mintsem a nyers erőn. Az, hogy az áldozatot arra kényszerítjük, hogy feküdjön a hátára, az már alapból egy előnytelen testhelyzet neki, pláne ha erre még rá is kontrázunk azzal, hogy széttárjuk a lábunkat, ezzel elég jól bebiztosítva az egyensúlyunkat, miközben a kezünkkel továbbra is tartani tudjuk a másik nyakát.

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aréna
« Válasz #27 Dátum: 2016. Okt. 13, 20:01:36 »
Pusztakézre bízva
Új fogásokat tanítok



Adrián maga is roppant késve érkezik meg, illetve sajnos Anida nem fog részt venni az edzésen, így a megmutatni készült gyakorlatokat Fran-nak és Adrián-nak fogom mindössze megtanítani. Így lehet, egy kicsit változtatnom kell a stratégiámon. Persze Fran segítségét kérve mutatom be a gyakorlatot és Adrián lesz az, aki kívülről megnézheti, ellesheti a technika lényegét. Mikor egymás ellen kezdtek el gyakorolni, akkor egy ponton megállítottam őket és egy bemutató erejéig magam is végre hajtottam Adrián-on a mozdulatot, hogy ő is jobban átérezhesse. De a fiúk nagyon ügyesek, így nem féltem őket. Tényleg szépen leutánozzák a mozdulatomat, így nem kell semmilyen szinten sem beavatkoznom. A mozdulat nem túl bonyolult és látszólag nem is lehet igazán elrontani.
- Ezután majd ennek a mozdulatnak a kivédése következik?
Fran felvetése egyáltalán nem alaptalan, ugyanis az előző edzésen bemutattam egy mozdulatot és utána megmutattam, hogyan is kell azt jól kivédeni, éppen ezért jogos a felvetés, hogy miként lehet ezt a mozdulatot hárítani vagy kivédeni.
- Egy jól kivitelezettet sehogy. Mert váratlanul, gyorsan és mire felfognád, addigra a földre vittek, és már rég késő, mert nem tudsz szabadulni. Ha már a földön vagy, akkor semelyik irányba nem tudsz szabadulni és egy jó szorítás, amely esetében az ádámcsutkát is beszorítják az már végzetes. De ugyebár nincs olyan mozdulat, aminek nincs ellen-mozdulata. De ezt a mozdulatot csak akkor tudod védeni, ha az ellenfeled elrontja. Mint például, ha nem tud meglepni vele, vagy egyszerűen lassan hajtja végre. … Adrián, ide jössz egy kicsit? A mozdulat első mozdulatát kellene megcsinálnod, mármint, hogy kulcsold át a nyakam.
Ha Adrián megteszi, akkor vele, ha nem, akkor Fran-t kérem meg ugyan erre. Előbbi esetben maga láthatja kérdésére a választ úgy, hogy azt Adrián-on mutatom meg. Ha utóbbi, akkor azt saját bőrén fogja érezni, de természetesen nem valós szinten.
- Egyik hatásos mozdulat az egyből hátra fejelés. Amint érzed, hogy a nyakad köré fonná a karját, egyszerűen kicsi, de annál erősebb fejbillentéssel törd be az orrát vagy az állát, attól függően, milyen magas az ellenfeled. Mivel ő váratlanul akart meglepni, így az ilyen jellegű visszatámadásra nem is számít. Itt elsősorban az a cél, hogy a meglepetés támadást visszafordítod. Ezzel elkerülöd, hogy a nyakad köré kulcsolja a kezét, és az ő reflexszerű odakapását vagy hátra hőkölését kihasználva megfordulsz és támadsz. Megint behúzol neki, lerúgod a derekát, vagy oda rúgsz neki, ahol a legjobban fáj a férfinak.
Mondandómat kellő képen illusztráltam is. Természetesen csak lassan és odaérintve. Nem akarom egyik fiú esetében sem komolyan kicsinálni. Csak mutatva, hogy bizony egy éles mozdulatot véghez véve bizony aztán az nagyon fájdalmas.
- A másik, vagy ha esetleg nem éred fel az arcát, akkor vagy könyökkel gyomorszájba vágod, vagy rátaposol a bütykére. Utóbbi hatástalan, ha acélbetétest visel, és mire ezt megállapítod, addigra könnyebben elvesztetted az egyensúlyodat és már a földön is vagy.
Szimuláltam, hogy megpróbáltam lenézni, hogy megállapítsam a cipőjét, de közben emeltem is a lábam, és hagytam, hogy levigyen a földre, hogy még jobban érzékeltessem, hogy nincs idő nézelődni és taktikázni. Felállva pedig folytattam a magyarázatot.
- A hátrafejelés a legjobb mód, ha a támadó megakad a mozdulatában, pontosabban a fogás és a levitel között. Mármint nem elég dinamikus és gyors a mozdulat végrehajtása. Ha úgy érzed, nem találnád el az arcát, mert túl alacsony vagy vele szemben, akkor a gyors hátra könyökölés a legbiztosabb. De ha kő kemény hasfallal találkozol, akkor nem biztos, hogy elég hatásos. A lábra taposás meg nem biztos, hogy eléggé nagy fájdalmat tudsz rajta kifejteni. Illetve egy kemény bakancs ellen nem igazán hatásos. Lássuk be! … De tegyük fel ezek nem hatásosak, és a támadó elköveti azt a hibát, hogy nem elég erősen fonja a kezét a nyakadra. Vagy azért mert elmérte a nyak méretedet, vagy mert túl dinamikusan próbálta végrehajtani a feladatot és emiatt hibázik. Akkor egyszerűen, ahogy visz le, attól gyorsabban forogjunk ki. Ha már nem a hátadra tud levinni, akkor tovább tudsz forogni, ki tudsz belőle bújni, vagy visszatámadni. Mondjuk, egymással szembe kerültök a földön, akkor szembeköpöd.
Remélem a fiú partnerem elég aktív, és rajta keresztül szépen be tudom mutatni, hogy ahogyan le akar vinni, a magyarázat után, úgy egy villámgyors mozdulattal fordulva hasra vágódok, és sunyin az arcába vigyorgok. Majd ismét felállunk.
- De a leges legjobb, az, ha nem is engeded, hogy megpróbálja véghez vinni a mozdulatot. … Most egy kicsit durvább leszek, de megmutatom, hogy mire gondoltam. Próbáld meg a lehető leggyorsabban és legdinamikusabban végrehajtani.
Háttal állva vártam a mozdulatot, és koncentráltam. Amint szemem sarkából láttam és éreztem a támadó szándékot, akkor gyorsan leguggoltam és a lábammal egyszerűen elkaszáltam a lábát, melynek következtében biztos volt, hogy a földre került. Mivel fogalma sem volt, hogy mire készülök, ezért ez biztosan váratlanul érte, hogy szinte eltűnök és a lábára támadok vissza. Ha egyforma gyorsak lennénk, akkor sem biztos, hogy elég jók a reflexei ahhoz, hogy kivédje egy felugrással. Guggoló helyzetből nekem már könnyű felállni, vagy elrugaszkodni. Ha elesett, akkor miután felálltam, akkor a kezemet nyújtva felsegítettem.
- Saját stílusú hárítás, de sokféleképpen lehet. Lényeg, hogy lepjük meg vele az ellenfelet. Ehhez ébernek és tettre késznek kell lennünk. A támadó mozdulatot elronthatjuk ott is, hogy a belőlünk áradó gyilkolási vágy vagy támadó akarat elrejtésére képtelen vagyunk. Ha ezt áldozatunk megérzi, akkor számít rá és ezt ellenünk tudja fordítani. … Megmutattam párat, most arra kérlek, hogy egyikőtök próbálja meg a mozdulatot pontosan, dinamikusan és gyorsan végrehajtani. Míg a páros másik fele próbálja meg megérezni az előbb említett hibákat és próbálja meg azokat kihasználni. Most csak gyakorlunk, szóval ne tegyetek kárt egymásba. Szólok, ha egyiknél vagy másiknál valami nem jó, vagy éppen egy kihasználatlan helyzetet vélek felfedezni.
Így egy picit átértékelődik a feladat. Az egyik oldalon törekedni a mozdulat tökéletesítésére. A másik oldalon a megfelelő pillanat, vagyis a mozdulatban ejtett hibát kihasználni. Így érzik egymás hibáit is, amit a sajátjukban is tudnak hasznosítani. Természetesen nem fog elsőre menni. Ezt sokszor kell gyakorolni egy partner segítségével. Fran-nal természetesen én bármikor gyakorolhatom. Adrián-nak is elméletileg lesz kivel gyakorolnia, ha más nem, akkor majd fordul hozzám segítségért.
- Rendben! Most nézzünk egy egyszerűbb oldalba rúgásos technika hárítását. Rendben? Fran segítesz nekem? Gyere ide és próbálj meg oldalba rúgni. Ugyebár előfordulhat, hogy a rúgás, amivel szembe találjuk magunkat az nem éppen hagyományos. Sokkal erősebb, és akár egy ilyen szintű rúgástól az oldalsó falra felkenődve is végezheti az ember. Azonban ne feledjük, hogy mi sem vagyunk ám átlagosak. A Hierró-nk egy természetes védelmünk. Koncentrációval pedig megerősíthetjük azt. Egy pontra koncentrálva egyszerűen meg sem érzem a rúgást és nem kell feltétlen acélos oldalunknak lennie. A lábát megragadva pedig egyszerűen vissza tudok támadni, mondjuk jól be tudok húzni neki. De akár egy gyorsabb reakció idővel egyszerűen úgy helyezkedem, ahogy nekem jó, és a feltartott karomra koncentrálom az erőmet és azzal hárítok. Fran próbáljuk meg!
Amikor rúg, akkor nem egyszerűen megfogom, hanem kezemmel betartva hárítom a rúgását és szinte ugyan azzal a lendülettel ellököm magamtól és egy határozott forgással felrúgok a fejéig, de mielőtt a sarkam találkozna Fran arcával, azelőtt megállítom, de a szele a vért is megfagyaszthatta szegénybe, szóval kacsintok rá egyet és leteszem a lábam.
- Egyszerűen kibillentem az egyensúlyából majd egy jól irányzott ellentámadással visszavágok. Ha nem rúgással, akkor egy ökölcsapással vagy akár egy földre teperéssel. Akik még rendelkeznek extra Hierró megerősítő képességgel azok még jobban tudnak védekezni. Először arra kérlek benneteket, hogy csak egyszerű rúgásokkal és hárításokkal próbáljatok meg támadni, védeni és visszatámadni. Majd utána ne sajnáljátok a másikat.
Utolsó mondatomat remélem értették. Mindössze arra akartam utalni, hogy használhatnak egymás ellen technikákat is. Nekem nincs speciális Hierró támadásom, de Diego-val való edzésem során megtanultam megerősíteni bizonyos pontokon, így nem vagyok rossz. Ha a fiúk képtelenek komolyabb erőt kifejteni egymás ellen, akkor beszállok és egy Ashige szintű rúgással adok a védekezőnek. Ha megfogja, akkor a másik lábammal az elsőhöz hasonló erősségű rúgással próbálom meg a fejét eltalálni, ezzel meglepve és védekezésre kényszerítve. Ha ellökés mellett dönt, akkor a kapott lendülettel fordulok és lentebb helyezve a testsúlyomat ismét a lábát elkaszálva akarom a földre kényszeríteni. Majd mikor a földön van, akkor az Ashige-vel a gyomrába térdelni. Természetesen nem túl durván, csak annyira, hogy jobban megérezze. Könnyen előfordulhat, hogy az egyik az elsőt, míg a másik a másikat preferálja így mind a két mozdulatra sor kerül. De természetesen hagyom őket magukban gyakorolni, de ha nagyon szükséges, akkor azért közbe avatkozok. Az olyan helyzeteknél például, hogy látom az elfajulás jeleit. Mármint szeretném látni, hogy komolyan veszik a védekezést és a támadást is, de azért ne akarják megölni egymást egy egyszerű edzés alkalmával. Mindamellett remélem kreatívak is lesznek és megmutatják, milyen mozdulatokat tudnak még mutatni, ami jobban tükrözik a saját harcstílusukat. Örülnék, ha látnék egyéni megmozdulásokat is.
 
 

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aréna
« Válasz #28 Dátum: 2016. Okt. 29, 00:29:07 »
Nézzünk Farkasszemet!


Éppen az Arénába gyakoroltam a kardommal egy egyszerű bábun. Valójában szerettem volna pár mozdulatot kipróbálni, illetve régieket gyakorolni. Mert így, mikor éles helyzetbe kerülök, akkor már tökéletesen tudjam ezeket végrehajtani, hogy ellenfelemnek esélye se legyen. Mindig is úgy gondoltam, hogy a gyakorlás senkinek nem árt, és nem is kell hozzá harcot provokálni. Nem mintha az különösebben zavarna, mert azért egy gondolkodó és cselekvő személlyel lehet a legjobban kipróbál ezeket. Meg mégis csak komolyabb ellenfél, mint egy teljesen mozdulatlan bábu, akit még hergelni sem lehet, hogy adott esetbe megtörjem a koncentrációját és hibázzon. Így pedig különösebben nem nyújt számomra kihívást. A bábut kettévágása pedig csak senki által nem látott erőfitogtatás lenne. Úgy sem sokat és sokan járunk ide az Arénába. Meg olykor egy új mozdulatot sokkal szívesebben gyakorol az ember, ha nem fürkészik az ellenséges tekintetek. Mert így kifigyelhetik a mozdulat gyengeségeit, és ha bevetem, akkor ellenem fordíthatják. Erre pedig végkép nem lenne szükségem.
Úgy csináltam, mintha egy fentről lefelé irányuló suhintással le akarnám nyesni a kézfejét, majd mintha egy vízszintes visszatámadás elől behajolva visszatámadok, és egyetlen vágással kibeleznél a bábut. Majd a bábu "háta mögött" magam mellé egy nagyot suhintok, és megtartom a kardomat magam mellett matározottan. Ekkor vettem észre, hogy valaki más is van az Arénába. Nem túl kedves arckifejezéssel, szúrós szemmel tekintek a magas férfira. Még nem láttam korábban. Magas, és nem gizda. Szőke rövid haja és zöldes szeme van. Hollow lyuka feltűnő helyen van a nyakán, és egész meggyőző lenne az arca, ha a maszkmaradványa nem egy feltűnő vadállat alsó álkapcsa lenne, ami végighúzódik a fején. Igazából van benne valami, ami miatt nem zavarom ki azonnal, hogy jelenleg én használom az Arénát. Nem mintha nem lenne egy saját Tornyom, ahol zavartalanul gyakorolhatnék. Itt viszont szabadon tehetem tönkre a berendezést, meg esetleg lenne más, akkor elleshetnék mástól mozdulatot. Jelen helyzetben tőlem lestek el egyet. Feltételezem, hogy egyet, mert korábban nem figyeltem fel a jelenlétére. Az sem kizárt, hogy annyira jelentéktelen, hogy egyáltalán nem jelent fenyegetést a számomra. Lebecsülni, ettől függetlenül sem fogom, még ha úgy is láttatom.
Kardomat továbbra is magam mellett tartom, de nem mondhatnám, hogy egyszerűen lógatom, sokkal inkább fenyegetően, fényét felé villantva. Nem foglalkozva azzal, hogy a hópehely minta láthatóvá válik a számára. Espada-ként annyira már nem titkolhatom az erőm jellemét.
- Szeretnél valamit? Netán eltévedtél? … Ott fogsz szobrozni?
A kedves megszólítás sosem volt asztalom, így ő sem számíthatott tőlem másra. Még akkor sem, ha van benne valami. Még nem tudom mi keltette fel a figyelmemet, de valami motoszkál bennem, és valami érdekeset szimatolok.


« Utoljára szerkesztve: 2017. Aug. 12, 00:12:37 írta Abarai Renji »

Karakterlap

Mizushima Setsuko

Eltávozott karakterek

10. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 300 / 15 000

Hozzászólások: 58

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 12 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Reiatsu szín:
Kékes

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Call me princes, and that'll be ur last word

Post szín:
508EA1 // b8860b


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aréna
« Válasz #29 Dátum: 2016. Okt. 29, 07:33:44 »
Nézzünk Farkasszemet!

A sivatag egybefüggő vonásaira már csupán sóhajtani sem volt hajlandó. Nap-nap után, akárhányszor kibámult, semmi sem változott, minden homokszem a helyén maradt, ahogyan a Hold is, kísérteties lidércfénnyel világította meg a homoktenger felszínét. A torony jóformán kihalt volt, nem is volt hát maradása. Hiába igyekezett új, érdekes dolgokat megpillantani, Las Noches ugyanaz volt, mint tegnap, vagy azelőtt. Minden titka rejtve maradt Yruzza elől, feltéve, ha léteznek ilyesféle titkai. A falak ugyanazon fehérséggel virítottak, a kupolák ugyanúgy domborultak, az oszlopok egyformán nyúltak fel a magasba. Mint oly sokszor, ezúttal sem volt különösebb célja, elindult a céltalan vakvilágba, hátha éhes szemét végre kielégíti valami új, érdekes jelenség. Azonban hiába járt, kelt… eme jelenség messze elkerülte, legalábbis amíg az Aréna felé nem vitte útja. Léptei halkan vezették, nem csoda, hogy jelenléte egy ideig rejtve maradhatott fajtársa előtt. Gyakorolt épp, már ezen harc látványa okán is felcsillant Yruzza szeme, aki megbabonázva figyelte a nő mozdulatait. Eme csodálatáról arca semmit sem engedett sejtetni, talán szeme, mi elárulhatta, de tekintetében olvasni olykor ritka adottság kelletik. A nő mozdulatai sebességében és erejében is magasan felülmúlta a leskelődő erejét, így leguggolt, és érdeklődve figyelt. A kéretlen vendég nem maradt sokáig titokban. Szúrós tekintetek futották végig, Yruzza azonban nem jött zavarba. Tisztában volt azzal, hogy a vele szemben álló nem a súlycsoportja, így nem is akart komolyabb konfrontálódást. Kardja fenyegető csillogására igyekszik semmiféle reakciót mutatni.
”Ki a franc lehet?”
Érezte, hogy a másik ereje többszöröse az övénél, bár nem tudta pontosan mennyivel, de nem maradt számára kérdéses… a fekete hajú arrancar egy espada. Hangja hűvös volt, lekezelő. Yruzza sem beszélhetett hát más hangnemben.
- Miért gondolod, hogy bármiféle szándék is vezérel… espada?
Szemei az utolsó szó kimondását követően összeszűkültek, úgy fürkészte a nőt. Közben lassan sétálni kezdett, körben az Aréna peremén, és Eliana körül. Felegyenesedve járta körül, újra és újra, figyelve, hogy a kék tekintetek követik-e.
- Espada… taníts!
A kérés igencsak nehezére esett. Mégis, lenyűgözte a nő tudása, és ő is igyekezett minél erősebb lenni. Utálta a helyzetet, amikor képtelen cselekedni, mert ha megtenné, a biztos halálba rohanna. Megállt, egyenesen Eliana előtt. Várt. Várt, mit fog válaszolni… szemei még mindig laposan vizsgálták arcberendezését, főképp szemeit. Mintha igyekezett volna olvasni belőle, még ő is ismerte a mondást, miszerint “a szem a lélek tükre”.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Okt. 29, 15:55:13 írta Yruzza Alexander »