Szerző Téma: Régi/Új ismerős egyenesen a múltból...  (Megtekintve 533 alkalommal)

Description: Ninomiya Mitsuko és Rei

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Kuroji Rei

Akadémista

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 625 / 30 000

Hozzászólások: 160

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 22 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003355 #002866


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Régi/Új ismerős egyenesen a múltból...
« Dátum: 2016. Okt. 15, 11:49:13 »
Régi/Új ismerős egyenesen a multból....

A Zanjutsu edzések mindig is a kedvenceim közé tartoztak. Jobban szeretem eleve a kardomat használni mit sem valami hülye kidoura támaszkodnom. Bemagolni valami idióta szöveget, hogy aztán történjen valami csoda, vagy mi a fene, nekem ehhez nincs türelmem. Egyáltalán ki volt az az idióta, aki kitalálta ezt? Minden esetre most végre az a része következik az akadémiás napjaimban, amit úgy szeretek! A kardot forgatni! Igaz csupán gyakorló kardot használhatunk, de legalább ez is több a semminél. Szokásosan a gyakorlat előtt vigyázban megálltunk a gyakorló tanár előtt, persze én mindig kivételesen karba tett kézzel voltam, ami után persze a tanár meg is szolt én meg nagy nehezen, megerőltetően eleget tettem a kérésének. Eleve megszoktam, hogy sokszor megszólnak, amiért nem követem a többiek példáját, de most kivételesen az oktatónk enyhén idegesebben kért meg. Mondjuk, mintha annyira érdekelne… az oktatónk belekezdet a szokásos mondatába, amire én fittyet hánytam, mivel észrevettem, hogy kivételesen nem egyedül volt. Egy hosszú vörös hajú nő volt, fehér haori felszerelésben… na, várjunk ez egy kapitány? Mi a fenét keres itt egy kapitány?
- Rei! Megértetted, amit mondtam?!
Az oktatom felé néztem hirtelen. Most azonnal válaszolnom kéne, de nem tudnék, mivel azt se tudom mit is mondott. Nem figyeltem oda. Az oktatónk kifujt magából egy hatalmas levegőt majd rá nézett a kapitányra, utána visszafordult felénk és megkezdhettük a gyakorlatot. Ma kivételesen egy az egy elleni párbajt kell lejátszanunk a kapitány előtt. Egyszerre csak két ember mehetett ki megmutatnia mit is tud. Nem voltak ezek olyan hosszúra nyúló meccse. Volt, akit két ütésből legyűrtek. Hosszas várakozás után végre én kerültem sorba. Felálltam, felkapva a gyakorló kardomat, és beálltam a körbe várva az ellenfelemre, aki természetesen egy fiú lett, és balszerencse vagy inkább szerencse azt a fiút kaptam ki ellenfélnek, akit mindig is gyűlöltem, mivel egy akkora szemétláda! Sokszor láttam, ahogyan a társait tudja bántani, vagy ahogyan viselkedik mással! És közben megjátssza magát a tanárok előtt! Na, majd adok én neki…. felvettem a kendo alapállást. Amint elhangzott a kezdés, azonnal neki támadtam a fiúnak. Sorozatosan támadtam rá, esélyt nem adva arra, hogy vissza tudjon támadni. A fiú csak védekezni bírt, azt is nehezen. Nem nagyon érdekelt mennyire fog megsérülni, de most visszaadom a kölcsönt, amit ez a nyavalyás megérdemel. Minden iránta érzett haragomat, a fiúra irányítottam, minden egyes kardcsapásommal. Minden esély megvolt arra, hogy nyerjek, de aztán hirtelen, a fiú úgy védte ki az egyik támadásomat, hogy egy kis helyet adott arra, hogy visszatámadjon. Sajnos el is talált, bele a gyomromba. Majd a másodikat is be akarta vinni, de erre én shunpoval hátra szökkentem. Fogtam a hasamat ahol az ütést bekaptam. Az ellenfelem vigyorral az arcán csak nézet engem. Rá néztem a kapitányra, majd felbátorodva nem figyelve a fájdalomra, határozottan beálltam Kendoba majd, vártam a támadásra. Az ellenfelem magabiztosan meg is indult és sorozatosan támadott. Igyekeztem védekezni, de sajnos sarokba szorított. Végül az lett az eredménye hogy összeakadt a kardunk. A kis szemétláda ezt a helyzetet kihasználva halkan, hogy csak én halljam beszólt nekem.
- Szerintem meny vissza oda ahonnan jöttél te kis suttyó! Nem tartozol te ide!
- Rohadék!
Most akadt el nálam a cérna! Olyan mérhetetlen nagy düh lett úrrá rajtam, hogy sikerült a helyzetből kijönnöm és újra rá támadtam, de ezúttal még hevesebben. Az ellenfelem már alig volt képes védekezni. Nem volt annyira magabiztos. Végül az lett az eredménye hogy akkorát rá csaptam a kardjára hogy az ki esett a kezéből, én ezt kihasználva alaposan gyomron rúgtam, amitől ő a földre került, majd a torkához szegeztem a kardomat. Igaz fakard volt nálam, és ezzel maximum megverhetem, nem ölhetem meg, de most legszívesebben darabokra szedném. Az oktató természetesen ezt nem nézte már jó szemmel.
- REI! ELÉG! VÉGE NYERTÉL!
Rá néztem az oktatómra, akinek már a feje is vörös volt. A kardot a földre dobtam a fiú közelébe, hogy éreztessem vele, hogy ne kekeckedjen többet. Most megkapta a leckéjét! Szerencséje hogy az oktató az ő pártját fogja. Kis rohadék… karba tettem a kezemet, és éles szemekkel néztem, várva a következő utasításra. Az oktató felállt, majd odasétált hozzám. Félszemmel rá nézett az ellenfelemre, majd utána egyenest csak rám. Jól megmért, majd ingerülten elkezdett beszélni hozzám.
- Egy kapitány előtt így viselkedni! Szégyenletes! Finomabb is lehettél volna! Meny ki szépen lenyugodni, ez parancs! És örülj neki, hogy nem kerültél még nagyobb bajba!

- Felfogtam!
Mondtam ezt ingerülten, ezután mentem is kifele a kijárat felé….
« Utoljára szerkesztve: 2016. Okt. 15, 14:27:15 írta Hirako Shinji »

Karakterlap

Ninomiya Mitsuko

Kapitány

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 10.

Lélekenergia:

60% Complete
51 000 / 65 000

Hozzászólások: 56

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 1 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Watanabe Yuusuke

Post szín:
orange


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Régi/Új ismerős egyenesen a múltból...
« Válasz #1 Dátum: 2016. Nov. 18, 18:02:11 »
Idejét se tudom már, hogy mikor jártam utoljára az Akadémián, de úgy érzem, most már igencsak időszerű lenne benézni. Na nem azért, mert annyira hiányozna, sokkal inkább az érdekel, hogy milyenek a tanulók, és kiket kérhetek egyenesen magamhoz a 8. osztagba. Ritka, ha tényleg találok valakit, akinél azt szeretném, hogy mellettem szolgáljon, és többnyire a vak szerencsére bízom a dolgot, most azonban már úgy gondoltam, hogy igencsak ideje lenne már a dolognak. Na meg ki tudja… lehet találok valakit, aki minden elvárásomon felül teljesít, vagy csak egyszerűen szimpatikus lesz, vagy magamra emlékeztet, vagy nem is tudom…
Jeleztem az Akadémia felé, hogy szeretnék látogatást tenni náluk, és az egyik zanjutsu órát jelöltem meg. Számomra tökéletes időpontban van az adott óra, habár sajnos kissé későn sikerül csak elindulnom rá, ugyanis akadt még pár elintézendő dolgom. Az oktatónak minden bizonnyal korábban már szóltak az érkezésemről, és remélem, hogy nem fogja a jelenlétem zavarni, vagy nem okoz számára kellemetlenséget.
Megérkezve azonnal a gyakorlótér felé veszem az irányt, és nagyjából ezzel egy időben megrohamoztak az emlékek is. Sose szerettem az iskolai éveimet… Túl sokat vártak el tőlem, és ehhez mérten túlságosan gyengén teljesítettem. Ezen a téren talán a húgom, Aiko volt aki beteljesítette szüleim régi vágyát, elvégre ő igencsak fiatalon vált shinigamivá, és most a 13. osztag szolgálatában áll. Lassacskán a múlton töprengve megérkezem a gyakorlótérhez, ahova  a gyerekek után lépek be. A tanárhoz lépve váltok vele pár szót, és elnézést is kérek a zavarás ért. Sajnos tisztán látszik rajta, hogy habár szóltak neki, hogy jelen leszek, mégis kissé zavarban van, ami végső soron érthető is, hiszen nem mindennapi esemény, ha egy kapitány ellátogat egy órára. A falhoz lépve fordulok szembe a nebulókkal, így a jócskán előttem álló oktató épp háttal áll nekem. Hangja továbbra is zavartan cseng, és talán az egyik tanuló felé intézett szavai is agresszívebbre sikerül, mint ahogy az először szerette volna. Némán és kíváncsian figyelem az eseményeket, magamba szívva a látottakat, hallottakat.
A tekintetem hirtelen megakad az egyik tanítványon, aki igencsak hasonlít valakire, akit régen, még hadnagy koromban ismertem meg. A gondolatot, hogy talán közük lehet egymáshoz szinte egy pillanat alatt elhessegettem, azonban tekintetemet sehogy se tudtam róla levenni. Hatalmas lendülettel és tömény agresszióval próbálja ellenfelét legyűrni. Kissé csalódott vagyok, azt hiszem… Első sorban nem is a diákokban csalódtam, hanem az oktatóban, aki ennyire nem tudja fegyelmezni a tanítványait. Némán figyelem tovább az eseményeket, s mikor látom, hogy az oktató szétválasztja őket, lemondó sóhajjal indulok meg a kijárat felé.
A folyosóra lépve a falnak dőlve, karomat és lábamat keresztbe téve merülök el a gondolataimban. Hallom, ahogy a Rei nevű lányt lehordja tanárja, és kizavarja a teremből. Valami nagyon azt súgja, hogy muszáj vele pár szót váltanom, s talán ha elmagyarázok neki egy-két dolgot, akkor talán képes lesz megemberelni magát.
- Rei - szólítom meg, mikor kilép a teremből. - Válthatnék veled néhány szót? - teszem fel a kérdést abban reménykedve, hogy talán nem veszi sértésnek, hogy egy kis beszélgetésre invitálom. Arról nem is beszélve, hogy muszáj megtudnom valamit, ami már az első pillanattól kezdve motoszkál a fejemben.

Karakterlap

Kuroji Rei

Akadémista

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 625 / 30 000

Hozzászólások: 160

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 22 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003355 #002866


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Régi/Új ismerős egyenesen a múltból...
« Válasz #2 Dátum: 2016. Nov. 18, 19:13:00 »
Régi/Új ismerős egyenesen a multból....

Miután kiléptem a teremből a hosszú vörös hajú kapitány fogadott. Remek! Egyszer szeretnék egyedül lenni és már is, ráadásul egy kapitány akar velem négyszemközt társalogni! Mit akar tőlem egyáltalán!? Fogadok, zavarja, ahogyan elintéztem azt a szemétláda szőke herceg palit! Pedig megérdemelte! Még hogy suttyó! Nem vagyok én suttyó! Attól, mert rugonkaiban születtem, egy nagyon durva környékén még érek valamit! Ráadásul a többiekkel is olyan mocsok módon bánt amint az oktatók nem figyeltek! Nekik kellet volna móresre tanítani nem nekem! Még én végzem el a piszkos munkájukat! Mérgesen, és durcásan karba tett kézzel álltam meg a vörös hajú kapitány előtt, amint megszólított. Majd egy kis idő után kinyitottam a számat.
- Ha arról szeretne beszélni, amit avval a szemétládával műveltem, biztosan állíthatom jogos volt! Ráadásul egy igazi mocsadék az a fiú!
Miközben magyarázkodtam, egyre dühösebb lettem. Utálom ezt az embert! Utálom ezt az oktatót is! Folyton engem piszkál a semmiért! Csak azért mert nem vagyok olyan, mint a többiek, akkor mi van?! Bocsánat hogy nem egy jó környéken nőttem fel! Elegem van az egészből!
- Rajta szidjon le maga is! Elvégre gondolom azért szólított meg nem? Amúgy is csak egy rugonkai csavargó vagyok mások szemében….
Úgy érzem már néha magam az akadémia területén belül, hogy mindenki ellenem van. Szinte bárhogyan is igyekszem, csak a rosszat látják bennem! Bárcsak nee-chan itt lehetne! Néha úgy érzem, nagy szükségem lenne most rá! Eléggé nehéz itt egyedül amúgy is. A kapitányra néztem, miközben az idegeim majd pattanásig feszülnek. Annyira ideges lettem, ettől az egésztől, hogy valamin le kéne vezetnem! Végül oda sétálok a falhoz. Jól megnézem magamnak, majd minden feszültségemet, ami bennem gyülemlett egy rúgásba összpontosítom és egy jó nagyot lendítek bele. A rúgást teljes erőből küldtem meg, ami kicsit ugyan fájt, de nem nagyon érdekelt, így nem vettem rá tudomást. Amúgy is hozzászoktam a fájdalomhoz, mikor még nee-channal voltam együtt. Nála meg tanultam eléggé tűrni a fájdalmat. A rugásom után, visszafordultam a kapitány felé, majd nekidőltem a falnak, ahova belerúgtam és karba tett kézzel néztem rá, figyelmesen várva arra, hogy leszidjon.
- Szóval rajta… ne kíméljen….
Mondtam neki minden érzelem nélkül. Így is bajban vagyok szerintem, úgy hogy jöjjön, aminek jönnie kell! Életembe először egy kapitány is le fog szidni engem. Nagyon jó napnak ígérkezik az az érzésem. Pedig jól indult az egész napom, még zanjutsu edzés is volt, erre ez az oktató minden elcseszett nekem! Utálom!