Szerző Téma: Fuchida Ayuta  (Megtekintve 507 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Fuchida Ayumi

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
18 000 / 30 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#7d7d7d || #e1d1b8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Fuchida Ayuta
« Dátum: 2016. Okt. 20, 18:55:47 »

NÉV: Fuchida Ayuta
SZINT: Ayumi-val megegyező
LÉLEKENERGIA PONT: Ayumi-val megegyező
KASZT: Shinigami (Halálisten)
CSALÁD:
    ● Apa: Fuchida Hiraku
    ● Anya: Fuchida Ishiko
    ● Nővér: Fuchida Kaiya
    ● Nővér: Fuchida Noriko
    ● Ikerhúg: Fuchida Ayumi
    ● Húg: Fuchida Michie
    ● Öcs: Fuchida Kento
NEM: Férfi
MAGASSÁG: 176 cm
VÉRTÍPUS: B
LÉLEKENERGIA SZÍN: Fehér
SZÜLETÉSI DÁTUM: Március 18
KOR: 40 éves, de 18 évesnek látszik
    ● Emberként: 0 év
    ● Lélekként: 40 év
AVATÁR:
    ● Zen (Akagami no Shirayukihime)

KINÉZET:
Rövid fehér haj, gyönyörű kék szemek, sármos arcberendezés. 176 cm magas és 18 évesnek néz ki. Vékony, de mégis férfias testalkat. Edzett, de nem túledzett teste igen mozgékony és jó reflexekkel rendelkezik. Világos bőrszíne van. Átlagos Shinigami ruhát hord, de imádja a lovagias köpenyt, mint kiegészítőt, melynek a színe sötétkék, világos szélekkel és összekötőszalaggal.

JELLEM:
Mondhatjuk, hogy húgának szöges ellentéte? Bátor, merész, olykor vakmerő. Szeret belevágni az ismeretlenbe, és természeténél fogva vonzza a bajt. Sosem rossz szándék vezérli, és nem is akar konkrétan rosszat cselekedni. Imádja a kalandokat és a folyamatos mozgást, éppen ezért nem szeret egy író asztal mögött görnyedni. Nem tud sokáig egy helyben ülni. Kardforgatásban a legjobb és szereti is csinálni. Leginkább saját erejében bízik, és kardjának szellemével teljes az összhang, még akkor is, ha nem mindenki ellen akarja bevetni Zanpakuto-jának képességét. Ami által jobban szeret úgy harcolni, hogy kardja hüvelyében marad. Erősen él benne a védelmező ösztön, és kiáll mások mellett. Támogatja és védelmezi a számára fontos személyeket. Kedvesen bánik másokkal.


Fuchida Ayuta vagyok. Könnyen gondolhatod, hogy úgy sem tudok újat mondani, amit már Ayumi-nál nem tudtál meg. Ennek az igazságát majd döntsd el magad.
Családom birtoka a határon helyezkedik el, de a határ rossz oldalán. Ezért a nemesebb vérűek nem is vesznek minket számításba. Mégis hasonlítunk rájuk. Apám a család feje, és mivel én vagyok az első szülött fiú, ezért nekem kell majd a család új fejévé válnom. Ezért sokat kell tanulom, amit ki nem állhatok. Sosem szerettem papírokat intézni, kiöltözve fogadásokra menni, vagy csak simán egy író asztal mögött üldögélni. A kaland és a vívás sokkal jobban érdekelt. Apám pedig mindenféleképpen azt szeretné, hogy én legyek a következő családfő, még akkor is, ha lenne a családban más pályázó is. Talán alkalmasabb is. Már csak az iker babona miatt is. Ha kibújhatok ezen felelősség alól, akkor azt Ayumi-nak köszönhetem. Ő sokkal jobban tud tanulni, ezért is szeretem inkább rá hárítani a dolgokat.
- Ayuta! Apa le fog szidni, hogy megint nem csinálsz semmit.
- De nem akarom. Nézd, tisztára kipattogok tőle. Meg te sokkal jobban megcsinálod. Nem csinálod meg az enyémet? Neked jobban megy.
- Rendben.
- Király! Akkor én le is dőlök.
- De ez nem jó…
Mindig elmondja, hogy ez nem helyes, de mindig megcsinálja nekem. Egy szuper húgom van. Míg ő ebbe, Én addig a kardforgatásban jeleskedem. Egy igazi férfinak tudnia kell bánni a karddal, hogy megvédhesse azokat, akiket szeret. Ez szerintem sokkal értelmesebb, mint hivatalos dokumentumok felett görnyedni. Apa is nagyon jó benne, felnézek rá, és tényleg élvezem ezeket az edzéseket. Egy nap majd képes leszek felülmúlni őt, és büszke lehet majd rám. Ayumi kezébe tényleg nem áll jól a kard, és gyakorlásaink során, mindig hatalmas fölényű győzelmet arattam felette. Mivel magasabb a lélekenergiánk, ezért neki is meg kell tanulnia. Én alig várom, hogy felébredjen bennem az erő, mert bátyjaként nekem kell megvédenem őt. Születésnapunkra Bácsikánktól egy igazi kardot kaptunk, amivel nem is olyan elképzelhetetlen az erőfelébredés. Kiugrottam a bőrömből, és büszkén mutattam mindenkinek. Ezzel mégiscsak komolyabban vesznek majd, mint egy fakarddal. Még ha nem is volt túl könnyű forgatnom. Inkább elhúzott, mert nem rám lett szabva.
Mivel sosem tudtam megülni a fenekemen, ezért mindig mentem felfedezni és Ayumi-t is vittem magammal, de ő mindig olyan bátortalan volt, pedig valójában van olyan ügyes, mint Én. Mint mikor felmásztunk a kőkerítésre. Míg Én úgy egyensúlyoztam, hogy akár a macska is megirigyelhette volna, addig Ayumi négykézláb próbált nem leesni.
- Ayuta az nagyon veszélyes. Én nem tudok úgy végigsétálni, mint Te.
- Gyere Ayumi! Nem kell félned, itt vagyok veled. Gyere!
Visszaszaladtam hozzá, de megcsúsztam és elkezdtem lefelé zuhanni. Nagyon meglepett, de valójában Ayumi arca váltott ki aggodalmat belőlem. Hirtelen felpattant és szaladt hozzám azzal a kétségbeesett ábrázattal, de esélye sem lett volna elkapni. Egyszerűen leestem a bokrok közé.
- AYUTA!!! AYUTA!!!
- Megvagyok! Nincs gáz! … De csak végig tudsz rajta menni nem igaz?
Dugtam ki a fejemet a bokorból és jól kinevettem. Persze tele voltam horzsolásokkal, karcolásokkal és plezúrokkal, de szerencsémre a bokor elég jól felfogta a szabadesésemet. Ilyenkor mindig Ayumi-t tartom szem előtt, sosem magamat. Inkább én sérüljek meg, mint Ő. Én mégis csak fiú vagyok, míg Ő egy gyenge lány. Meg a sérülések mindig menők. Még a kötések is, mert akárhányszor megsérültem mindig el is lettem látva. Anya látta el ezen feladatot, majd később Ayumi is megtanulta, és később ő maga a helyszínen rakott helyre. Ezzel az esettel is bebizonyítottam, hogy ő maga is végig tudna rajta menni simán, ha fele olyan bátor és vakmerő lenne, mint Én.
Édesanyám a világ legszebb és legcsodálatosabb nője. Apámra felnéztem és csodáltam, míg Anyámat feltétlen szeretettel imádtam. Főzni nem szerettem, de a figyelméért szívesen harcoltam. Bár Ayumi-val szemben nem kellett, sőt még noszogattam, hogy Ő is hívja fel magára a figyelmet. Minden félét gyűjtöttem és a legszebbeket neki mutattam meg másodjára. Csupán azért másodjára, mert mindig a velem lévő Ayumi volt az első. Anyámnak tényleg hatalmas türelme is volt hozzánk mindig. Nővéreim már elkeltek, engem családfőnek szánnak, ami azzal jár, hogy valamelyik lány unokatestvéremet kellene elvennem, de Ayumi-val szemben semmilyen elvárás sincsen. Az átok miatt nem értékelik őt. Bárki bármint mond, Ayumi nagyon is értékes személy. Már csak azért is, mert az ikerhúgom. Szerintem nyugodtan lehet mondani, hogy ő a komolyabb és felelősségteljesebb énem, akit én védelmezek. Nem engedem, hogy más rossz szót szóljon rá vagy bántsa.
Azon az estén is így akartam cselekedni. Akkor az ikerátok babonás hatása megmutatkozott. Nem is sejtettem még, hogy egy csillagnézős kiszökésből ekkora baj keveredhet.
- Átok ikrek! … Azt hittétek, hogy nyugodtan élhettek? Pusztuljatok!
- AYUTA!
- AYUMI!
- Vagy elég csak a fiút, a lányt eladhatnánk valami gazdag fiúnak, rabszolgának. Miután már kiszórakoztuk magunkat. Mit szóltok fiúk?
- NE! ENGEDJÉTEK EL A HÚGOMAT!
- AYUTA!!
Csak egy gyerek voltam. Furcsa férfiak kerítettek be minket és nem voltam elég erős ahhoz, hogy cselekedjek. Olyan erősen ütöttek meg, hogy egyből a földre kerültem, ahol megrugdostak. Húgom kezét sem tudtam megtartani. Az egyikük elrántotta és mocskos kezével arcát megragadva durván forgatta és méregette. A düh, harag és a mérhetetlen tehetetlenség töltötte meg a fejemet. Miért vagyok ilyen gyenge? Nem engedhetem, hogy bántsák Ayumi-t! Miért nem tudom megvédeni?
- Fel kell állnod, és harcolnod kell, hogy megvédhesd! Ha csak azon siránkozol, hogy gyerek vagy és ezért gyenge a felnőttekkel szemben, akkor azzal nem tudod megmenteni.
Hirtelen minden, mintha megfagyott volna. Mintha megállt volna az idő. Egy lélegzetelállítóan szép fehér róka jelent meg előttem, és beszélt hozzám. Hangja megnyugtatóan édesen csenget. Kettőt pislogtam és egy erdő közepén, egy mezőn találtam magam, a róka mögött pedig egy hatalmas almafa terebélyesedett, szép piros almák lógtak. A fa mégsem volt teljesen a füves mező közepén, mert egy nagyobb patak kacskaringózott ott. A fától nem messze volt, és pont mellette volt egy átvezető híd is, hogy biztosan száraz lábbal tudj átkelni rajta. Az egész olyan volt, mintha hirtelen egy álomba csöppentem volna. Azzal a különbséggel, hogy elég csúnyán meg voltam verve és tényleg mindenhol sajogtam.
- Elájultam? … Hol vagyok?
- Hisz erre vágytál nem? Harcolni szeretnél. … Akkor én megadom hozzá neked az erőt. … De csak akkor, ha felállsz és küzdesz! Ha harcolsz, hogy megmentsd! Ha nem inogsz meg, mikor akadályba ütközöl! Ha előre tekintesz! … Akkor leszek az erőd! Leszek a pengéd!
- Akkor jól sejtettem, hogy elájultam. De akkor nem értem miért fáj még mindig mindenem. … Egyébként nem igazán feleltél a kérdésemre. Ugye tudod? … Még a nevedet sem árultad el.
- Úgy gondolod képes lennél meghallani?
- Eddig is jól hallottalak. … Én Fuchida Ayuta vagyok. Szeretném, ha segítenél nekem. Te a bennem szunnyadó erő vagy, igaz? Segíts megmenteni Ayumi-t! Ha nem teszek semmit, akkor megölhetik! Kérlek, segíts nekem! … Kérlek, áruld el a neved…
- Elárulom. De nem riadhatsz meg semmitől! Haladj mindig előre! A tehetetlenség lánca már nem tart vissza! Erőt adok neked, hogy harcolj! Kiáltsd a nevem, hogy mindenki hallhassa!
- KITSUNE TOGE!!!
Éreztem szinte, ahogyan valami megmagyarázhatatlan erő felébred bennem. Mintha magam új életerőre kapnék. Éreztem, ahogyan az energia is árad belőlem és körülöttem. Egy igazi nagy kardot tartottam a kezembe, ami számomra nem volt sem túl elnagyolt, sem túl nehéz. Furcsa módon tökéletes volt a számomra. Bárki, akit sikerült megvágnom, az iszonyatos fájdalommal kezdett el ordítani. A kardom által okozott vágott seb körül a bőr elszíneződött.
- Mocskos kölyök! Mérgező pengéjű Zanpaktou-d van? Nem baj, akkor csak megöllek, mielőtt megvághatnál vele!
Elengedte Ayumi-t. Reméltem, hogy elszalad, de túl jól ismerem ahhoz, hogy tudjam, nem fog engem egyedül hagyni. Nincs más választásom, mint legyőzni. Megint én sodortam őt veszélybe. Hiába harcoltam a késével megvágott, többször megütött, és úgy tűnt, hogy a kapott erő egyszerűen elhagyott. Valószínűleg még nem voltam felkészülve erre. Szörnyű volt látni Ayumi riadt arckifejezését, mikor összeestem előtte. Alig tudtam eszméletemnél maradni, ám mintha csak kipattantak volna a szemeim, és csak úgy ámultam azon, amit láttam. Nem hittem volna, hogy ez megtörténik. Ayumi ereje is felébredt és olyan szélvihart kavart, hogy mindenkit elrepített vele. Vérző nyitott szájjal tudtam csak nézni, mert nem akartam hinni a szememnek. Ráadásul olyat rájuk kiáltott, hogy én is belerezzentem. Nem is tudtam, hogy Ayumi ilyenre képes. Feltápászkodtam és kardomat megragadva álltam ikerhúgom mellé. A férfiak pedig inkább visszavonulót fújtak. Büszke vagyok Ayumi-ra. Az erőnk felébredése egy szuper dolog, de magával vonzott még valamit, ami nem volt más, mint a tanulás. Mert kénytelenek voltunk beiratkozni a híres, neves Shinigami képző akadémiára… Ami nem von mást magával, mint még több értelmetlen dolog tanulását. Kellett ez nekem? Persze voltak szuper edzések és valóban szinte rám szabott órák, de a legtöbb nem ilyen volt. Ayumi-ról puskáztam a teszteket is. Kardom szellemével pedig úgy érzem egészen jó csapatmunkát sikerült kifejlesztenünk. Mint kiderült nem is méreg, hanem inkább növény típusú Zanpakuto-m van. A mérgező növény mérge okozza a méreghatást, mellyel megmérgezhetem azt, akit megvágok. Sokszor jártam a belső világomban. De szükségem is van rá, ha a képességemet a legjobbra fejleszthessem, és akár rekordidő alatt elsajátítsam a második szintjét. Akkor aztán senki nem nézhet le minket Ayumi-val.
Mivel ki nem állhattam az elméleti órákat, így úgy lógtam, ahogy tudtam. Én aztán nem fogok egy tanteremben unalomtól fuldokolva ücsörögni. Ez persze azt is magával vonta, hogy a tanárok az őrületbe kergettek. Akkor is éppen menekültem az egyik elől. Pont az első emeleti teraszfolyosóra ugorva akartam tovább menekülni, mikor is a korláton átugorva majdhogynem összeütköztem egy vörös hajú szépséggel. Méregzöld szeme annyira megbabonázott, hogy nem tudtam róla levenni a tekintetemet. Mintha a szívem is kihagyott volna egy ütemet. Sikerült a földre is leülnöm, és csak felfelé bámulni tudtam a lányra.
- FUCHIDA AYUTA!!! AZONNAL GYERE VISSZA!
- Bocsásson meg!
Ezzel felpattantam és rohantam tovább, de természetesen egy kedves mosolyt ejtettem felé. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből. Megtudtam, hogy vendég előadó, és nekem is van vele órám, ráadásul nem is elméleti, hanem pont gyakorlati óra. Komolyan, még lepkét is fogtam volna örömömben, egészen addig, míg Ayumi le nem sújtott azzal, hogy Démonmágiáról van szó. Abba vagyok ám igazán gyenge. Viszont, ha csak így is, de vele akartam lenni. Még akkor is, mikor megtudtam, hogy bizony a Nemesebbek közé tartozik, így lényegében esélyem sincsen. A totális lenézésre számíthatok, de elhatároztam, hogy ennek ellenére sem fogom feladni. Meg fogom hódítani ezt a csodaszép lányt.
Annyira természetes volt számomra, hogy mindent Ayumi-val csinálunk. Az Akadémián is egyszerűen egyértelmű volt, hogy bennünket párba osztottak gyakorolni, és a csapatfeladatoknál is mindig együtt voltunk. Lehet azért is, mert egymás gyengeségeit jól kiegyenlítettük. Magától érthető volt a dolog egészen addig, a bizonyos Emberek Világában történő gyakorlatig. Még tőlem teljesen idegen módon könyörögtem is, hogy had mehessek vele, mindez mit sem számított. Senkit nem érdekelt. Ayumi hiába próbált megnyugtatni, hogy nem lesz baj, egyszerű feladat, de nekem szörnyű előérzetem volt. Nem tudtam megnyugodni. Volt is okom rá. Megszakadt velük a kapcsolat. Nem tudom mennyi idő telt el, de egy évezrednek tűnt. Amikor megláttam Ayumi-t, akkor a nyakába ugrottam és szorosan átöleltem. A teste remeget, és átölelve elsírta magát. Soha többet nem engedem el egyedül. Akkor, egyedül ő maradt életben. Elmesélte, hogy mi történt akkor. Kicsit hihetetlennek is hatott, hogy az Arrancar életben hagyta, de hálával tartozok neki. Még ha ki nem állhatom a fajtáját.
Csodával határos módon mindketten sikeresen elvégeztük az akadémiát, és hivatalosan is Shinigami-k lettünk. Alig vártuk, hogy megkapjuk, hogy melyik Osztagnál kell majd jelentkeznünk szolgálatra. Én titkon reménykedtem, hogy a 12. osztag lesz az, ahol Hanabi is szolgál. Mégis csak kell nekik egy erős személy, aki megvédi a tudósokat a támadástól, nem? De leginkább azt szerettem volna, ha egy osztagba kerülünk Ayumi-val. Az, hogy melyikbe, az már kevésbé számított ilyen szempontból. Majd úgy is szívesen magamra vállalom, hogy a 12. osztaghoz vigyem a különféle jelentéseket.
- Megjöttek! Megjöttek!
Éppen Michie-vel játszottam, amikor Kento jött, hogy megjöttek a leveink. Nyakamban Michie-vel mentem Ayumi-hoz, akinek már a kezében voltak a leveleink.
- Éppen itt volt az ideje. Ajánlom nekik, hogy egy osztagba osztottak minket.
- Én is hagy nézzem meg!
Letettem Michie-t, majd Ayumi-val szemben magam is leültem és átvéve a sajátomat kezdtem el bontani. Hatalmas izgalom töltött el, még ha kívül ez annyira nem is látszott. Megszületett a végeredmény. Egy osztagba kerültünk, ami nem más, mint a 9. osztag.


Neve: Kitsune Toge (Rókatüske)
Fajtája: Növény
Shikai parancsa: Sase Kitsune Toge (Szúrd át Rókatüske)

Shikai kinézete: Lovagi kard. Méregzöld, arany díszítéses hüvelyben, méregzöld színű markolattal, arany díszes keresztvassal, ezüstösen fénylő pengével. 

TÁMADÁSOK:
Chimei Dokueki (halálos méreg): Vágáson alapuló technika. Csak akkor hatásos, ha a pengémmel sikerül megvágnom az ellenfelet. Amennyiben sikerül, akkor a seb körül elszíneződik a bőr, ami iszonyatos fájdalmat okoz. A bőrelszíneződés minden esetben egyforma, a seb körül 2 cm-es körben történő vöröses-lilás elváltozás. Valójában kis dózisú halálos mérget juttatok az ellenfél testébe. Minél több vágást okozok neki, annál rosszabb bőrbe kerül, a fájdalmas vágáson túl. Elkezd szédülni, kettős látása lesz, fejfájás, hányinger, gyomor bántalmak, gyengeség, koordinációs és beszédzavar, ájulás és végső elalvás a halál biztos jele.

Ru-tsukase (gyökérbéklyó): Egy lekötöző technika, mely során a földből gyökerek törnek elő és kötik béklyóba az áldozatot. Ördög hurok effektust mutat, miszerint minél jobban mozog, annál jobban tekeredik és folytja meg az áldozatot. Csak itt az ellazulás nem opció. A technika időalapú, így addig áll fenn, míg az le nem jár, vagy míg az áldozat meg nem fullad. (Az ellenfél és a saját LP-m aránya határozza meg. Ha az enyém a kétszerese, vagy attól több, akkor 4 körig aktív, ha nagyjából megegyező (+- 5000lp), akkor 2 körig, ha kevesebb, akkor 1 körig aktív). Feltörésének módszere, ha valaki le tudja vágni az áldozatról, vagy egy mozgást nem igénylő, tűz alapú technikát fordít a gyökerek vagy indák ellen.



Kardtechnikák és vívás
Kaland
Új dolgok felfedezése
Család (Ayumi)
Kardszellem, belső világ
Semmittevés és pihenés
Sorsszerűség
Egy helyben ülés
Tanulás
Démonmágia
Másnak túl nagy fájdalmat okozni
Nemesek
Babona
Haszontalan dolgok

« Utoljára szerkesztve: 2016. Okt. 31, 16:15:48 írta Fuchida Ayumi »