Szerző Téma: Ölelj meg egy arrancart nap!  (Megtekintve 639 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Osaka Makiro

Eltávozott karakterek

Shinigami

2. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
41 400 / 45 000

Hozzászólások: 137

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 31 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Mottó:
"Amikor egy kicsit is kevesebbet adok bele, mint a maximumot, az nem azért van, mert kezdem feladni, hanem mert úgy érzem, mindjárt belehalok."

Post szín:
#B53000


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Ölelj meg egy arrancart nap!
« Dátum: 2016. Okt. 30, 19:04:41 »
Ölelj meg egy arrancart nap!
Tragikomédia, több felvonásban

Szereposztás:
Osaka Makiro – a vicces (vagy nevetséges?), ámbár igen balga főhős, szuicid hajlamokkal
Adrián Ruiz, Lilitu de Sepharial, Yruzza Alexander – önkéntes, illetve kevésbé önkéntes alapon szerzett hárem


1. Felvonás
A szereplők megjelennek a színen

Ideje, hogy elmeséljek egy történetet, egy shinigamiról, aki már régen elveszítette a képességét, hogy hasonlónak tűnő, ámbár nagyon is különböző fogalmak között különbséget tegyen. Osaka Makiro egész életében bátornak gondolta magát, noha sokkal inkább vakmerőn, felelőtlenül, gyakran pedig igen ostobán viselkedett. A legveszélyesebb benne pedig az volt, hogy ezt tette anélkül, hogy a legkisebb jelét is érzékelte volna. A sültbolond jelzőt kiérdemelve sosem gondolkozott el komolyabban a dolgokon, igazából maga a gondolkodás folyamata nem volt kedvére való időtöltés. Sokkal szívesen hallgatott mindig is a szívére, érzéseire, hangozzon is ez bármilyen nyálasan és lányregényesen.
Noha már több, mint 16 éve halott, nem bírja magától megtagadni a régi, gyerekes szokásokat. Pontosan ezért szerzett magának egy szabadnapot, október harmincegyedikére, november elsejére. Hiszen a kedvenc ünnepe kerül ilyenkor megrendezésre az emberek világában: a halloween. Noha sokan amerikai fennhéjazásnak tartják, igazából egy ősi, kelta ünnep. No nem mintha nem a felhajtás miatt szeretné annyira, mint a legtöbb ember, de bőszen szeret róla okoskodni, hogy ennek az ünnepnek mélyebb gyökerei vannak. Hála istennek, már nem az emberi testében él, és 2016-ban semmi esélye arra, hogy az interneten kommentháborúkban próbálja védeni az ünnepet, pedig igen, ő lenne az az ember. Hiszen imádja, nincs mit szépíteni rajta! A beöltözés, az édességek, az ijesztő, véres dekorációk mindenhol… már emberként is rajongott érte. Amióta rájött, hogy tulajdonképpen sokkal félelmetesebb teremtmények járkálnak az emberek között nap, mint nap, már egészen más szemszögből látja a horrort.
Viszont erre vágyik! Visszatérni az emberi érzéseihez, a félelemhez, a rettegéshez, megtapasztani az igazi lelki terrort. Sajnos, nem tett jót neki, hogy tud a hollow-k létezéséről, na meg persze az sem, hogy egyszer már meghalt. Tulajdonképpen a legrosszabb is megtörtént vele, és az sem volt annyira borzasztó, úgyhogy lepattan róla minden. Noha lélekként nem látják az emberek, talán jobb is. Egyik trükk sem jön be nála, hiába sétálgat egy amerikai kisváros utcáin. Talán a sok, gagyi jelmezbe öltöztetett gyerek, a sok faragott tök, vagy csak a nyüzsgés teszi, de egyáltalán nem érzi magát fenyegetve. Sőt, még be is ül egy felnőtt társasághoz, hogy horrorfilmet nézzenek, de az sem hatja meg.
Kifejezetten elkeseredetten barangol. Éjféli bőrruháját kiegészítette, hogy tényleg úgy nézzen ki, mint egy ninja, így legalább a beöltözés illúziója meglegyen. Annak ellenére, hogy tudja, szinte senki nem látja, neki ez mégis jobban esik. Nem keres különleges embereket, még csak hollow támadásokra sincs felkészülve, mert ezek már nem hozzák lázba. Neki izgalom kell, veszély, valami… valami különleges! Valami, ami kiemeli a mai napot a szürke hétköznapok homályából!
Egy fa alsó ágain ücsörög, lógatja a lábát egy kicsit, de az orra még mélyebben lóg. Nem, egyáltalán nem élvezi az idei halloweent, az összes varázs kifogyott számára ebből az ünnepből. Egyre később lesz, a gyerekek lassan hazaszállingóznak, átadják a helyet a partizó fiatalok, felnőttek zajainak. Az utcán elcsendesednek, Makiro pedig lassan feladja a reményt, hogy valami igazán jó lesz a ma éjszakából. És abban a pillanatban látja meg a különleges, jelmezes alakot. Reiatsu érzékelésben mindig is borzalmas volt, így elkerekedik a szeme, amikor látja, hogy a lyuk a mellkasán… nos, meglehetősen valós, és nem valami olcsó, tükrös trükk. Nagy szemekkel nézi, közben pedig tudatosul benne, hogy egy valódi arrancar ácsorog, nem messze a fájától. Ebben a pillanatban pedig nagyot dobban a szíve, hiszen még sosem látott arrancart élőben, a lelkesedése pedig az egekbe szökik.
Egy roppant elborult pillanatban pedig megszületik az ötlet: ez lenne a leginkább horrorisztikus rettegés-forrás. Így máris tudja, hogy mi lesz a mai napban az igazi horror, mától nem a halloweent ünnepeli, hanem az „Ölelj meg egy arrancart napot”. És máris megvan a csodás ötlet, hogy mi lesz a következő lépés. Egyszerűen csak picit elrugaszkodva hagyja, hogy leessen a fáról, kinyújtja karjait, és úgy repül első áldozata, Yru felé. Úgy érzi magát, mintha lassítva esne, rózsaszín köd, csillogás és levendulaillat lengené körbe, ahogy átszellemült fejjel érkezik meg célpontjához. Elképzelhető, hogy még a lábáról is leveszi, ahogy köré fonja karjait, egy nagy, öblös mackóölelésre.
– Boldog „Ölelj meg egy arrancar napot”! – köszön rá, kitörő lelkesedéssel, és borzasztóan boldog, hogy ráakadt a másikra. – Mondd csak, vannak erre barátaid? Meg tudod mutatni, merre vannak? – kérdezgeti a másikat, irreális lelkesedéssel, mintha éppen a legjobb barátját látná viszont. Őszintén hisz benne, hogy ez hiányzott az életéből, a mai napjából, hogy végre megtalálta, hogyan adhatná ki megfelelően a benne égő szeretetet.

Karakterlap

Mizushima Setsuko

Eltávozott karakterek

10. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 300 / 15 000

Hozzászólások: 58

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 12 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Reiatsu szín:
Kékes

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Call me princes, and that'll be ur last word

Post szín:
508EA1 // b8860b


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Ölelj meg egy arrancart nap!
« Válasz #1 Dátum: 2016. Okt. 30, 21:39:41 »
Ölelj meg egy arrancart nap!
Tragikomédia, több felvonásban

1. Felvonás
A szereplők megjelennek a színen

Nagyokat pislogott, ahogy a nem megszokott látkép fogadta. Lassan már jogosan vádolhatták meg azzal, hogy többször jár a halandók világában, mint Hueco Mundoban, ám ezt nem is igyekezett volna tagadni. Meglepettsége sem volt a puszta véletlen műve, a nyüzsgő városkában a halloween ünnepe tombolt. Kifaragott töklámpások pislákoltak az ablakokban, emberek öltöztek be, és vendégelték meg egymást. Az egyes maskarák mind gondosan elkészített, egyedi jelmezek voltak, valamilyen mesebeli lényt, szörnyet vagy hőst ábrázoltak, hancúrozó gyermekeket elfedve, akik csokit és cukrot kunyeráltak minden háznál. Minden sokkal hangulatosabban festett. Az éjjel, a kertek, a fények, az emberek. Pókhálók lógtak a villanypóznákról, a fákról denevérek pislogtak, és mindezt a kifli alakú hold koronázta meg, mely csak akkor lehetett volna még inkább témához öltözve, ha gonosz, kaján vigyorral ül az égen, figyelve a pórnépet. Kezdeti érdeklődése hamar alább hagyott, hangulata gyorsan mélységekbe zuhant gyermekek dalocskái által, ahogy a nevetés megtöltötte a levegőt.
”Pedig reméltem, hogy ennél azért rémisztőbb, érdekesebb ünnep ez a halloween."
Nagyot sóhajtva indult volna haza, hiszen a szabad zsákmányt is elszalasztotta a nagy önsajnálatban, amikor valami kellemetlen csoda folytán nagyon is meglepték. Valami félkegyelmű a nyakába ugrott… még szerencse, hogy termete révén talpon tudott maradni, nyakában a vörös merénylővel.
- Mi a…!?- csattant volna fel, de a másik kérdése tudatosult benne, majd jobban megnézte magának, és látta rajta a shinigamik jellegzetes hacukáját. Ezt nem igazán tudta hova tenni magában, így figyelmen kívül hagyta.
- Ha segítek, leszállsz rólam?- igyekezett szabadulni kéretlen nyakbavalójától. Fondorlatos terve első fázisa a szabad levegő ismételten történő belégzése… ugyanis a szorítás ezt kissé gátolta. Ha végre úgy érzi, szabad, meglép. Nem volt bonyolult terv, mégis ebben rejlett sikere. Legalábbis remélte. Ám arra az eshetőségre is felkészült, hogy nem engedik szabadon, így kész volt bármikor megharapni fogvatartója kezét, és jól beleharapni. Aztán végignézett a srácon, és megszánta. Látszott, hogy maga is csalódott volt ezen éjszakán.
- Legyen… segítek. Pontosan miben is?- kérdezte roppant fagyos hangulatban. Amint tudatták vele az őrült tervet, könnyed léptekkel indult meg a semmibe. Fogalma sem volt, mely fajtársa tartózkodik ebben a világban, így találomra választott egy utat, majd elindult.
- Kövess… bolond.

Karakterlap

Adrián Ruiz

Az arrancarok gyöngye

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 000 / 30 000

Hozzászólások: 114

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 1 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Midnight Blue

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A világ csupán egy óriási színpad.

Post szín:
#3CAFC8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Ölelj meg egy arrancart nap!
« Válasz #2 Dátum: 2017. Febr. 22, 19:59:21 »
Ölelj meg egy arrancart nap!
Tragikomédia, több felvonásban


1. Felvonás
A szereplők megjelennek a színen

Halloween. Egy ünnep a sok közül, amikor a népek megőrülnek, számomra érthetetlen ok nélkül. Állítólag a maskarák és az egész felhajtás eredetileg a tél elűzésére szolgált, legalábbis szüleimtől annak idején így hallottam. Életemben egyáltalán nem rajongtam az ilyesmi hülyeségekért, remekül megvoltam otthon ücsörögve is, miközben a beöltözést és a cukorkagyűjtögetést a vállalkozóbb kedvűekre hagytam. Ez azonban még azelőtt volt, hogy megadatott volna nekem az öröklét (és talán szenvedés?) ajándéka, annyi idővel, amit korábban elképzelni sem tudtam. Bárki hamar rájöhet, hogy nem lehet minden napot henyéléssel tölteni, bármennyire is szereti az ember, így talán nem meglepő, hogy időnként olyan dolgokra vetemedek, amikre ezelőtt sosem. Ezekkel a gondolatokkal próbáltam megmagyarázni, hogy mégis mi a búbánatot keresek ilyenkor az Emberek Világában egy városkában, ami fogalmam sincs, hol lehet. Bár arrancar viseletem és maszkom akár remek jelmeznek is elmehetne egy ember szemszögéből nézve, azonban ők úgy sem látnak engem, így nem is miattuk döntöttem a beöltözés mellett, hanem sokkal inkább saját szórakoztatásomra, hiszen ez sokkal fontosabb dolog. Másrészt pedig, támadt egy igen remek és szórakoztató ötletem. Tervem első fázisaként először is keresnem kellett egy shinigamit, ami nem bizonyult túlságosan megerőltető dolognak. Az ünnepek alkalmával az emberek mindig is felelőtlenebbek voltak, amióta világ a világ. Ha z összegyűlt, bulizó embertömegek még nem lennének elegek hollow-mágnesnek, akkor az óhatatlanul bekövetkező balesetek már mindenképpen. A fokozott lidérc aktivitás pedig megnövekedett shinigami jelenlétet is jelent, legalábbis optimális esetben. Hamar meg is találtam áldozatomat, aki egy háztetőn állva figyelt a tájra. Halkan mögé somfordálva kiáltottam fel hírtelen, nem sok jót sejttető vigyorral az arcomon.
- Csokit vagy csalok!
A meglepődött delikvens persze a kinézetem alapján azonnal a támadás mellett döntött volna, azonban én gyorsabbnak bizonyultam. Az Elianatól tanult módszerrel elkaptam a nyakát, majd háttal a földnek szögeztem, amég megvártam, hogy elveszítse eszméletét. Ezután megfosztottam attól az egyenruhájától, melyet fajtánk egy pillanatok alatt felismer és gyűlöl, majd magamra öltöttem, hogy készen legyen a tökéletes halálisten jelmez a halloweeni mókámhoz. A mellkasomon lévő lyukat remekül elfedte az egyenruha, az arcom köré pedig egy szintén „talált” sálat tekertem, hogy a maszkom se áruljon el. Ezután már csak a tesztelés maradt hátra. Találtam is valami ninjás stílusra hajazó fickót, aki a lélekenergiája alapján valószínűleg shinigami lehetett, így gyorsan mögötte is termettem, majd egy embereset csapva a hátára barátságosan köszöntöttem is.
- Üdvözlet, testvér! Keresel talán valakit? ^^
Igyekeztem visszafogni a lélekenergiámat, ám még mindig nem tekinthetem magam profinak ezen a téren, így csak reménykedhettem abban, hogy nem szúrja ki az álcám.