Szerző Téma: A Boszorkány Éjjele  (Megtekintve 9298 alkalommal)

Description: Villámküldetés

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Ukitake Juushirou

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 212

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 1 899 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

A Boszorkány Éjjele
« Dátum: 2016. Okt. 31, 22:07:58 »
A Boszorkány Éjjele
Posthossz maximum: 250 szó. 400 szó fölött jutalomból levonok!

Október 31-én éjszakára jár az idő. Karakura városában szerte megannyi bulit tartanak Halloween alkalmából, és a gyermekek közül is sokan róják az utakat – ők „csíny vagy csoki”-t játszanak. Ti magatok is a várost járjátok – ki a nyugati eredetű ünnepen részt venni, ki csak egyszerűen a forgatagba tévelyedve. A túlvilági lények (arrancarok és shinigamik) véletlen vadászat okán, vagy kíváncsiságukat kielégítendő, netalán küldetés miatt (Rei valamelyikőtökre akaszkodva lógott át, amiért odahaza valószínűleg nem fogják megdicsérni – hacsak Hyou, mint tanára nem hivatalos ügyből hozta magával – így nem árt kiélveznie a helyzetet.)
Akármilyen okból is kerültetek ide, a hűs őszi időben különös, meghatározhatatlan, mégis édeskés illat száll felétek, irányát megmondani képtelenek lennétek. Ezzel párhuzamosan eleinte halkan, majd egyre hangosabban, mintha valaki a fületekbe duruzsolna lágy, kellemes női hangon egyfajta kántálást – szövegét nem értitek, furcsa, idegen nyelven szól, mégis szívesen hallgatjátok. Egészen bódító számotokra. Szinte öntudatlanul követitek, bár nem tudjátok, honnan hallhatjátok, s belevesztek a forgatagba.
Ismeretlen helyen ébredtek, ki tatamin, ki gerendáról lógva, ki színházi kelléken, vagy éppen benne. Sötét félhomály uralkodik, melyben néhányatok egészen jól, mások alig látnak. Amit egyelőre meg tudtok állapítani, amit túltettétek magatokat a helyzeten, hogy korábbi képességeitek közül semmivel nem rendelkeztek, fegyvereitek sincsenek nálatok, sőt, aki rendelkezik belső lidérccel, vagy bármilyen más kísérővel, annak a fejében elhallgatnak az idegen hangok, nincsenek mellette a kísérők, és kapcsolatba sem tud vele lépni – ahogy a shinigamik sem a zanpakutojuk szellemével. Illetve ha végképp van idegrendszeretek a hellyel foglalkozni, a szoba belső kialakításából pedzegethetitek, hogy japán stílusú épületben vagytok.

Kiegészítés, aka ki hol található és mit érzékeltek magatokon és egymáson (értelemszerűen egymásból csak a fizikai jegyeket tudjátok megállapítani!)
(click to show/hide)
Megjegyzés: Ha kérdésetek van azzal kapcsolatban, pontosan mik vagytok, keressetek PÜ-ben, DE: nem fogom a szátokba rágni, pontosan mit tudtok, annak megfejtéséhez próbálkozzatok. ;)

Határidő: november 1. 09:30

Karakterlap

Hirase Keisei

Ügyeletes naplopó

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 750 / 15 000

Hozzászólások: 60

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Forever alone

Mottó:
"Amit ma megtehetsz azt halaszd holnapra!"

Post szín:
#42668f


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Boszorkány Éjjele
« Válasz #1 Dátum: 2016. Okt. 31, 22:49:56 »
Enyhén unott arccal baktattam az utcán és figyeltem ahogyan a sok elvetemült beöltözött meg csokit hajkurásznak. Soha nem értettem, hogy ennek mi is a lényege pontosan, de biztos jó dolog lehet hiszen ezek annyira örültek neki mint majom a farkának. Igazából nem is tudtam, hogy miért jöttem ki az utcára pont most, de most már mindegy hisz messze vagyok otthonról.
Ahogy sétáltam és próbáltam elkerülni a nagy tömeget valami édeskés illatot kezdtem el érezni. Nem tudtam, hogy pontosan mi is volt az, de tetszett s eközben halk kedves hangon valami dallamot hallottam majd egyre hangosabb volt és mintha a fülembe duruzsoltak volna. Nem értettem a szöveget, de hallgattam és követtem a tömegbe attól függetlenül, hogy azt sem tudtam, hogy honnan hallom...
Nagy nehezen kinyitom a szemeimet. Egyből rájövök, hogy valami nagyon nincs rendben ugyanis egy csapat, számomra idegen és elég különös kinézetű egyénnel voltam egy szintúgy ismeretlen helyen. Elkezdtem tapogatózni ugyanis túl sötét volt számomra a terep. Ekkor vettem észre, hogy kesztyű van a kezeimen. Soha nem hordtam kesztyűt ezért gyorsan áttapogattam az egész testemet. Hátha találok még valami furcsát.. Egy kard lógott az oldalamon de amint oda akartam nézni, hogy mégis milyen kard került rám olyan volt mintha a fejem le akart volna esni a helyéről és még nehezebb is volt a megszokottnál. Rémülten kaptam a fejemhez es döbbentem rá, hogy bizony itt tényleg nincs rendben semmi sem hiszen egy tökre emlékeztető valamit tapogattam ki ott ahol a fejemnek kéne lenni.
- Hol a fenébe vagyok? Mi történt? S Ti meg mégis kik vagytok?- szalad ki a számon hirtelen és kétségbeesetten.

Karakterlap

Mizushima Setsuko

Eltávozott karakterek

10. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 300 / 15 000

Hozzászólások: 58

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 12 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Reiatsu szín:
Kékes

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Call me princes, and that'll be ur last word

Post szín:
508EA1 // b8860b


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Boszorkány Éjjele
« Válasz #2 Dátum: 2016. Okt. 31, 23:00:12 »
Mint mindenki, a város is kosztümöt öltött, hátborzongató külsőt véve fel, ahogy lakói minden tudásuk legjavát nyújtva alakították rémületessé. Pókhálók lógtak itt-ott, a kertek sírkövekkel és pislákoló töklámpásokkal teltek meg, míg az emberek többsége valamilyen szörny bőrébe bújva járták az utcákat csoki, vagy cukor után rongyolva. Az alkalom különlegességét mégsem a helyszín adta, hanem társasága, ugyanis Yruzza ezúttal Nayarával lépte át Hueco Mundo határait. A jó hangulat, a gyermekek dalocskái próbára tették az arrancar gyomrát, mindenesetre kedve komorabb lett az átlagosnál.
- Micsoda felfordulás….
Mélyet sóhajtva nézett az égre. A hold kifli alakja roppant mód arrogánsan ült fekete trónján, szolgái, a csillagok pedig a felhők leplébe bújtak szemei elől.
- Mond, neked kedvedre való ez a sok humán?- fordult espadájához. Ekkor furcsa, mégis kellemesen ringató hangot hallott, ahogy furcsa szavakat kántál… mégis, annyira varázslatosan hatott, hogy nem is gondolkodott tartalmán. Mintha köd borult volna tudatára, követte a hangot, ragaszkodását útitársához viszont még ez sem tudta befolyásolni, kézen fogta, és vezette maga mellett, amennyiben amaz engedte neki. Furcsa érzések kavarogtak, mintha a világ csak megmozdult volna, hullámzott körülötte minden körvonal, minden, aminek fixnek kellene lennie. Lassan tért magához, és kótyagos fejjel pislogott körbe, kezdetben körbe, s csak utána magán. A félhomály birodalmában is jól látta, bőre kékes színe egészen újszerűen hatott, ahogyan lábai is, melyek leginkább valamiféle ló végtagjai lehettek. Ahogy gondolatai is visszatértek, szitkozódott is magában eleget. Többnyire csak idegen, furcsa lények pislogtak rá, hasonlóan értetlen ábrázattal. Bár hangja már visszatért a nagy meglepettség után, mégsem tudta, szóljon-e, vagy inkább csendben várjon, figyeljen. Utóbbi tűnt ésszerűnek.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Okt. 31, 23:05:43 írta Yruzza Alexander »

Karakterlap

Osaka Makiro

Eltávozott karakterek

Shinigami

2. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
41 400 / 45 000

Hozzászólások: 137

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 31 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Mottó:
"Amikor egy kicsit is kevesebbet adok bele, mint a maximumot, az nem azért van, mert kezdem feladni, hanem mert úgy érzem, mindjárt belehalok."

Post szín:
#B53000


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Boszorkány Éjjele
« Válasz #3 Dátum: 2016. Okt. 31, 23:09:36 »
Ahogy lassan kezd ébredezni, ösztönösen emlékek után kutat, bár semmi emberire nem talál. Hamar elvonja a figyelmét más. Még ki sem nyitotta a szemeit, még fel sem figyelt a körülötte lévő világra, de mintha másként érzékelné, mint eddig. Rengeteg, megfogalmazhatatlan szagot érez, ahogy körüllengi a szobát. Apró zajokat hall, és sokkal könnyebben becsüli meg a távolságukat. Ahogy lassan kinyitja a szemeit, meglepődik látása élességén.
Különös zsibbadás és tompaság helyett élénk, mindenre felkészült szervezettel ébred. Egy sarokban kuporog, lassan ül fel, és próbálja végigsimítani az arcát.
Iszonyú furcsa érzés.
Megnézi a kezét, végig szőr borítja, ujjai hosszú karmokban végeznek. Semmi emberi emlék nem jön a fejébe, és gyorsabban kezd el dobogni a szíve. Akkor érzi meg, hogy egy újabb végtaggal is gyarapodott, egy farokkal. Nem képes ezen meglepődni, vagy siránkozni. Halk, csaholás-szerű nevetésbe kezd a sarok homályában. Nem érdekli, hogy került ide, az sem, hogy kikkel van itt, az épeszű, racionális gondolatok nem állnak össze a fejében.
Az egyetlen, ami még mindig igazán megmaradt belőle, az a humora, amit az emberi léttől való eltávolodás még inkább sötétté, hova tovább, morbiddá varázsolta. Fél lábbal feltérdel, egyik kezével ismét eltakarja fél arcfelét. Ahogy előrehajtja fejét, hosszú tincsei előre hullanak. Szétnyílnak ujjai, egyik szemével úgy kukucskál ki közöttük, a többiekre. Közben pedig halkan morogva csak ennyit kérdez:
– Piroska, merre vaaagy?

Karakterlap

Sachiaru Masaki

Eltávozott karakterek

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 100 000

Hozzászólások: 167

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 54 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Boszorkány Éjjele
« Válasz #4 Dátum: 2016. Okt. 31, 23:11:59 »
Ezen az elbaszott éjszakai huhogáson találták ki a törpe gyíkok, majd beveretnek a dojo-ba édességet kunyerálni. Mocsok simlis bagázs! Kiszúrtam mindegyik pisis képét cukros papírba bugyolált gyümölccsel, legalább legyen minek kántálni a nevemet, hátha bejelenek a szobájukban. Kurvára élvezném a beszaratást, de inkább tiplire vettem a receptet és elkezdtem átgázolni a humanoid masszán.
Rohadt flegma cümmentésekkel zavartam susnyásba az elém kotró kosztümős barmokat, már, ha ezeket a redvás nejlon kombinékat annak lehet krákogni. Nem izgatott a szitu, míg a fülesem keresztül is valami redvás szekta káromlás nem csorgott be. Kapásból befékeztem és felkukkantottam, most a kibaszott univerzum, vagy a redvás Shinri szekta baszakodik velem. Nem vágtam, csak azt, hogy bezombultatott a cucc. Lehúzták nálam a leprás rolót, mert valamerre elkatyvaszoltam, aztán arra jött meg az adás, koponyával lefelé kukkolok valamilyen kibaszott pöcegödörben.
Rohadt lángelmésen moccintottam be magam, amire neki indultam a padlónak, de nem koccoltam telibe, hanem a levegőben maradtam. Ez baszottul nem jött be, ezért körbe kukkantottam magam. Hát, kiszakadt egy cifra káromlás a képemből. Megest bőregér! Kurvára cakkos bukfencezésekkel kanalaztam át magam valami átlátszó picsán – fasznak volt útban - , mert ottan vörösleni láttam egy ismerős pofát. Kapásból felcsimpaszkodtam a leprás vállára. Kellett izmoznom rendesen, mert kurvára nem adtak ehhez a szaros léthez használati útmutatót.
-Faszomat ebbe a szarba! Ne, McFresh, mi a stájsz? – Intettem oda a laza halálos csuklyásnak, vagy valami hasonlónak. Egész arra a csicska barna csajra hajazott. Nem, mintha ebben a formációban kurvára beismerne. - Kapirgálod mi ez a szopatás, Skizo, vagy passzolsz? –
« Utoljára szerkesztve: 2016. Okt. 31, 23:15:16 írta Sachiaru Masaki »
× Somnus ×

(click to show/hide)

Karakterlap

Raimaru Minashaku

Eltávozott karakterek

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 100 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 10 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#4343E0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Boszorkány Éjjele
« Válasz #5 Dátum: 2016. Okt. 31, 23:16:16 »
Most kivételesen készültem a Halloweenre. Nem igazán mozgatott meg egész eddig, de a kapitány elültette a bogarat a fülembe, hogy ez milyen buli, meg minden. Az elején nem értettem a zsongását, de aztán idővel átragadt rám. Közeledett a nap, én meg már a végén úgy voltam, hogy akkor csináljunk egy jelmezt is, aztán vegyüljünk, úgyse leszek feltűnő, de néhány kudarcba fulladt próbálkozás után feladtam, és végül, amikor aznap este besötétedett, én is kimentem a tömeggel Karakurába. Eléggé vegyes volt a cél, én nem is tudtam, hova kapjak, és lévén egyedül voltam, dönteni se igazán sikerült, nem is voltam képben, hogy mi történik, úgyhogy csak elindultam arra, amerre aktuálisan többen mentek. Elgondolkoztam, hogy valami fura helyre tartunk, mert egyrészt elkezdett ilyen fura illat lenni, másrészt meg valami belemászott a fülembe. Kellemes női hang volt, elhallgattam volna akármeddig, csak az volt kár, hogy nem értettem belőle semmit, másrészt meg nem volt jó érzés, hogy valami benne van a fülembe, igyekeztem kipiszkálni, de nem álltam meg, mentem tovább, a hang pedig csak erősödött, nem távozott onnan. Igazából nem is bántam. Csak mentem, mentem, mentem...

És arra eszméltem fel, hogy egy csontváz vagyok. Az elején nem esett le, de amikor magamra néztem, és megkopogtattam magam pár helyen. Nem igazán láttam, csak sziluetteket, meg hallottam hangokat, amik nem voltak ismerősek. Azt nem akartam letesztelni, hogy én tudok-e beszélni. Azt viszont észleltem, hogy mellettem van egy szék. Mivel úgy voltam vele, hogy el ne kopjanak a porcaim, leültem a székre, és vártam, mi fog történni ezután.

Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Boszorkány Éjjele
« Válasz #6 Dátum: 2016. Okt. 31, 23:23:35 »
Az emberek világában ez a nap valami nagyon muris ünnep lehet, mert bár éppen szolgálatban vagy egy ház tetején, azért vágyakozva figyelem őket. Én is szeretnék jelmezbe bújni T_T. Azonban ez a vágyam nem teljesülhet. Talán tovább is búslakodnék ezen, hiszen okom maximálisan lenne rá, nem teszem, hiszen valami finom illat száll a levegőben. Biztosan valami sütié *___*. Így tehát, ezen a megkérdőjelezhetetlen logikán elindulva kezdem lekövetni a szag forrását. Miközben megyek utána, valaki a fülembe suttog, egy nő, de a hangja nem ismerős, de kellemes. Abban pedig biztos vagyok, hogy nem Jégmadár az, hozzá túl kedves :/. Ezt követően nem nagyon tudom mi történik, csak arra leszek figyelmes, hogy a földön ébredek, valaminek nekidőlve. Hem O_o? Nem emlékszem arra, hogy elaludtam volna, arra pedig végképpen nem, hogy egy ilyen furcsa helyen >-<.
Nem látok sok mindent, de az teeljesen biztos, hogy alig van fény. Ezért sem látok sok mindent :o. Ahogy felpattanok és végi tapogatom magam meg kell állapítsam, hogy ez nem az egyenruhám és a kardom sincs itt és sapkám is van, meg új ruhám, meg egy seprűm.
Hm… seprű… sapka… egyértelmű mi történt. Én lettem Amóra *__*. Legalábbis ez a legésszerűbb magyarázat, ami hirtelen eszembe jut. A miérteken nem gondolkozom, felesleges, úgyse jutnék egyről a kettőre :/. Ahogy körbenézek a gyenge látási viszonyokhoz képest sok furcsa lányt fedezek fel magam körül. Gyereknap van, ilyen sok izgi dolgot rég láttam utoljára *____*. Tőlem nem messze van egy kalitka, az ilyenekben mindig tök érdekes dolgok vannak. Ahogy belenézek egy furcsa, de annál aranyosabb lányt veszek észre, aki ismerősnek is tűnik, de lehet csak a fénytelenség miatt gondolom így :o.
- Szia *o*. Kiveszlek, okés? - kérdezem, de nem különösebben érdekel a reakciója, megragadom a garabancánál fogva, majd kiemelem. -  Eli *____* - ismerem fel, mikor jobb megvilágításba kerül. - Te mit csinálsz itt ^^? - kérdezem miközben visszasomfordálok korábbi helyemre, kezemben a tündérrel. Nem törődöm azzal, hogy amúgy nem tudom hol van az az itt.
- Hem? - nézek meglepve a hang irányába. Azt tudom, hogy ismerem, de... - A múltkor nem így néztél ki, Alakváltó vagy *w*. Ez tök baró :3! - hajtom oldalra a fejem, miközben továbbra is a bőregeret nézem. Már tudom hol vagyok! Ez egy álom 8).

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Boszorkány Éjjele
« Válasz #7 Dátum: 2016. Okt. 31, 23:23:51 »
Halloween a szellemek éjszakája. Ilyenkor ne menjek rémisztgetni? Magától repkedő dolgok, túlvilági hangok, titokzatos érintések? Ez roppant szórakoztató a számomra. Ilyenkor kiélheti magát az Arrancar. Elhagytam a Tornyomat egy kis éjszakai kiruccanásra. A nagy vagányokon lehet a legjobban szórakozni.
Miközben rovom az utcákat, akkor megérzek valami édes illatot. Nem tudom, merről érzem, de igen csábító. De mindezen felül egy kellemes női hangot is hallok. Nem értem, valójában egy furcsa kántálásra emlékeztet. Számomra teljesen érthetetlen, de jó a hangzása. A kettő együtt igen csak kábító hatású. Mire észbe kapok, hogy valójában csapdába estem, addigra öntudatlanul cselekszik a testem. Szememből a fény teljesen eltűnik, és fogalmam sincs, mit csinálok, és az eszméletemet is elvesztem. Mire magamhoz térek, addigra egy igencsak furcsa helyen találom magam. Egészpontosan egy ketrecben, ami fel van lógatva. Ilyen hatalmas egy ketrec? Várjunk! Minden sokkal nagyobb… Jaj ne! Megint összementem! De hol a fegyverem? Egy zsák van nálam helyette. Valami por van benne… Mégis mit kezdjek vele? … Arcomhoz kapva nincs meg a maszkmaradványom, de nem ez a legfurcsább… Szárnyaim vannak? Egy tündér vagyok. Tudom mozgatni, de a repülést meg kell tanulnom? … Azért van a por? Belemarkolok, magam fölé hajítom, hogy a szárnyamra jusson. De mielőtt szabadon repkedhetnék, előtte jó lenne kiszabadulni a kalickából. Többen is vagyunk, de úgy látom, mindenki hasonló cipőben van. De várjunk csak! A boszorkány kiszabadít… Momo!?
- Miért van, hogy mikor találkozunk, akkor összemegyek?
A szürke démonszerű vízköpő…
- FRAN!? Hé!
Intek Fracción-omnak. Ez egyáltalán nem tetszik. Jó lenne visszaváltozni. Mi folyik itt?

« Utoljára szerkesztve: 2016. Nov. 01, 00:10:56 írta Eliana del Barros »

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Boszorkány Éjjele
« Válasz #8 Dátum: 2016. Nov. 01, 00:07:29 »
Csodálkozva lestem jobbra-balra magam körül. Nem értettem, bár kutattam az emlékeink között, hogy vajon miért játszanak az emberek ilyen furcsa Hyakki Yagyou~t. Már maguk a jelmezek is érdekesek voltak, de ez a kántálás. Voltam már jó pár démon parádén, egyiken se hallottam ilyesmit. De érdekes volt, az emberi parádénak is volt egy fajta megbabonázó bája…
Ahogy magamhoz tértem, az első, ami szó szerint jeges rémülettel töltött el, az a csend volt. Levegőt elfelejtettem venni, miközben magamban próbáltam szólítgatni a többieket. De sehol semmi. Még sosem éltem meg olyan rémisztőnek a csendet, mint most.  Arra, mondhatni, riadtam fel, hogy egy ismerős hang szólalt meg a fülem mellett, miközben egy denevér landolt a vállamon.
   - Sensei? - döbbentem le hangosan, ahogy a kis szárnyas lény a vállamra kapaszkodott. Ez volt az a pillanat, amikor végre körbe néztem. Maga a hely sem volt átlagos, még ha japánnak is tűnt. Kezdve azzal, hogy egy méretes, egyiptomi koporsó szerűségen ültem! Ha fel is ismertem, nem volt szokásom ilyeneken trónolni.  - Ötletem sincs, mi ez az egész! - válaszoltam Masaki~sannak. - Azt tudom, hogy ijesztően magamra maradtam! - tettem hozzá, picit megkoccintva, szigorúan a másik oldalról a fejem, hogy tudja, mire célzok.  Közbe próbáltam a többieket is feltérképezni.  Mindenki valami furcsa lény volt. Az egyikük különösen ismerős volt, még ha yurei~nek is tűnt. Szóval óvatosan leugrottam a szarkofágról, és oda sétáltam hozzá. Felnyújtottam felé is a karom.
   - Van egy barátom. Hoshi Kazumi, nem ismered véletlen? - mosolyogtam rá a vörös szellemalakra - Bocsánat, csak hasonlítotok!



(click to show/hide)

Karakterlap

Hoshi Sen Nozomi

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 700 / 15 000

Hozzászólások: 74

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 14 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bazsarózsa-vörös

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#C91C73 / / #D75175


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Boszorkány Éjjele
« Válasz #9 Dátum: 2016. Nov. 01, 00:16:15 »
Nem igazán értettem a sok jelmezes egyént, különösnek és jónak találtam egyszerre – az ijesztő maskaráktól eltekintve. Nem tudtam eldönteni mi szórakoztató van abban, ha valakinek a kobakjából egy balta áll ki és a művér lényegét se igazán értettem még meg. De ezektől függetlenül érdekes volt minden és lelkesen készítettem a különböző fotókat, ha már Hopival sikerült belekeverednünk ebbe a mókás kavalkádba.
  Egészen belemélyedtem a fotókészítésbe, ahogy egyre több érdekes jelmezest találok, ráadásul most már nagyon is érdekelt az édességek forrása… Én is szerettem volna kapni csokit!
  Az édeskés illatot felvillanyozva követtem, az egyre erősebb duruzsoló hang füleimben pedig abban hitegetett, hogy lassacskán egyre közelebb kerülök a nassolnivalók forrásához.
  Annyira belevetettem magamat a keresésbe, hogy amikor Hopitól kaptam üzenetet, hogy mégis merrefelé kóválygok éppen, meghatározni se tudtam a kosztümös felvonulás közepén hol leledzek. Megtorpantam, megrökönyödve vizslattam körbe, majd amint lepötyögtem, hogy „Nem tudom ╥﹏╥” – mentem is tovább, hogy megpróbáljak kikeveredni a fergetegből.

  Laposakat pislogtam, majd lestem körbe az idegen helyen, amint tudatosult bennem, hogy nem az ágyamban fekszem. Meghökkenve igyekeztem feldolgozni, hogy valahogy sikerült teljesen elkeverednem Hopitól. Utolsó emlékem, hogy egy karneválszerű felvonulás közepébe keveredtem vele.
  Elkerekedett szemekkel halásztam elő a telefonomat, vagyis próbálkoztam meg vele ugyanis a mobilom nem volt nálam. Ráadásul olyan ruhában leledzettem éppen, amit – tisztán emlékszem – nem húztam fel. (Hova lett a kedvenc Hello Kitty-s pólóm, amit Umi-jiitől kaptam?! T_T És hol van a cipőm?) Mindemellett még át is nyúltam magamon. Atyaég, miért vagyok áttetsző?!
  Rémülten nyújtottam ki karjaimat és vizslattam a tenyereimet. Tanulmányozásom során sikkantottam fel nagy riadalmamban, amikor egy denevér váratlanul felém közeledett, majd keresztülszáguldott rajtam annak ellenére, hogy magam elé emeltem kezeimet. Furcsa érzés volt, és egészen biztos vagyok abban, hogy nem akarom újra átélni és…
  – Valaki szedjen le innen, kérem!! – rémületemben azt se tudtam hova kapaszkodjak, amikor megláttam, hogy a földtől jó pár méterre leledzem.
  Álmodom! Igen, és tudom a megoldást. Ha megcsípem magamat, akkor felébredek és elfelejtem az egészet, de mégis hogyan kivitelezzem, ha még magamon is átnyúlok?
  – Umi-jii ments meg!! T_T – nyüszítettem fel, amikor egyszerűen nem jöttem rá, miként kászálódhatnék le a biztonságos talajra.
  Egyáltalán, hogy nem estem még le?
  – De ismerem! Hoshi Nozomi vagyok az ük… öhm a rokona! Szabad megkérdeznem, honnan ismered? – szerettem volna az udvariasságnak eleget tenni és a kedves hölggyel kezet fogni, de átnyúltam rajta. Elkámpicsorodtam sikertelenségem miatt. – Ne haragudj, hogy ilyen udvariatlan vagyok, de... nem tudok fogni. T_T – Ez így kimondva, nagyon furán hangzik.

Karakterlap

Mizushima Hyousuke

Kapitány

Shinigami

12. Osztag

*

Lélektovábbképző Akadémia Kidou Elmélet oktató

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 900 / 45 000

Hozzászólások: 67

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Reiatsu szín:
Vermilion

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#8C001A


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Boszorkány Éjjele
« Válasz #10 Dátum: 2016. Nov. 01, 01:00:57 »
Gyorsan rendbe szedte magát a késő esti pokollepke távozása után, majd hagyományos shinigami egyenruháját felöltve el is indult az akadémia felé. Kardját nem vitte magával, a feladatra elegendőnek gondolta mágiatudását is. Az Emberek Világában állítólag ez időtájt áldoznak valamiféle Halloween nevű fesztiválnak, amiről halott már ugyan korábban, de nem érdekelték kifejezetten a halandók szokásai, így most fogja ő is először látni ezt a saját szemeivel. Egy osztály éppen tanulmányi kirándulásra indult volna, ám oktatójuknak más elfoglaltsága akadt, ezért Hyousukéra hárult a feladat, hogy magával vigye a bátor jelentkezőket. Mivel a túra fakultatív, így a jelentkezés is önkéntes, csak azokat viszi magával, akik vállalkoznak erre. A diákok szállásához érve ellenőrizte a létszámot, majd rövid bemutatkozás után bele is kezdett a program ismertetésébe, külön kitérve a lehetséges veszélyekre, majd kiadta az utasítást, hogy aki továbbra is jönni akar, az lépjen előre, a többiek igazoltan távozhatnak, miközben éppen némi adminisztrációs lappal szöszmötölt. Mikor felnézett, azt látta, hogy a csoport a szoba másik végébe húzódott vissza, és csupán egy diák áll előtte, ő sem épp kimondottan lelkes arckifejezéssel. Csalódottságának nem adott ugyan hangot, ám megdöbbentette az új generáció ambíciójának hiánya. Odalépett a lányhoz, majd nevének megérdeklődése után el is indultak. Útközben viszonozta a Senkaimon kaput üzemeltető tiszt köszöntését, majd át is léptek az Emberek Világába. Az ünneplő tömeg igen sokféle jelmezt viselt, ám ez nem különösebben nyűgözte le a fél évszázados shinigamit. Valójában abban reménykedett, hogy a nagy tömeg által idevonzott gyenge hollowokra bukkannak, ami remek lehetőség lett volna, hogy letesztelje diákja képességeit. Erre esélyt is látott, mikor furcsa illatra és mágikus kántálásnak tűnő szavakra lett figyelmes, így intett is tanulójának, hogy kövesse, mert ennek utánanéznek. Többre nem emlékezett már.
Egy sötét helyiségben tért magához. Testét furcsán könnyűnek érezte és mozdulatai nyomán száraz csörgés támadt. A láda másik oldalán Reit vélte felfedezni, igencsak furcsa állapotban.
- Jól van? – Kérdezte tőle, miközben megpróbálta felsegíteni, majd a helyzetet felmérve védelmezőn Rei elé állt. Körülnézve megfigyelte, hogy a szoba építészeti stílusa igen hasonlít a Seireiteiéhez, ám rajtuk kívül mindenféle furcsa lény is tartózkodott a teremben. Egy részük akár jelmeznek is betudható lett volna, néhányukra ez azonban nem volt elmondható. Mintha a Juuichibantai kapitányát is felfedezte volna a tömegben, ám mivel csak látásból ismerte a nőt, így egyelőre nem volt biztos abban, jelen állapotok között mennyire bízhat a szemében.

Karakterlap

Sakurai K. Steelheart

Karakura-Raizer Mecha

Ember

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 000 / 15 000

Hozzászólások: 56

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 14 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Karakuraizer

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Hera Celia velli Taarm

Mottó:
Egy hősnek el kell viselnie!

Post szín:
#c6c6c6(beszéd), #cac1b8(alap)


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Boszorkány Éjjele
« Válasz #11 Dátum: 2016. Nov. 01, 01:40:46 »
Régen találkoztam Phill-lel, meg is lepett, hogy azt írta, hogy Karakurába látogat, s az itteni pár napjának első éjjelén szeretne újra együtt halloweenozni, jelmezben. Azonnal válaszoltam, hogy benne vagyok, és olyan jelmezben leszek, mit eddig sose láthatott. Arrancarnak öltöztem be, bár a forgatagban a találkozó pontunkra tartva eldöntöttem, valami anime karakternek fogom mondani magam. Nem akartam beavatni. "Boldog tudatlanság."
A kellemes illatot érezve lassítottam a tempómon, szinte majdnem megálltam. Így próbáltam elemezni, hogy mégis mi ez az illat, s honnan jöhet. Kíváncsi voltam, hogy mégis mi lehet ennyire kellemes illatú, mégis mi is ez az illat. Halk éneket hallva arra gondoltam, van itt a közelben egy kellemes hely, ahol egy különleges füstölővel illatosítanak, s ez a hely külföldi kultúrájú lehet, talán afrikai? Már a hang forrása is érdekelt, s az is, hogy mi is lehet az a magával ragadó dallam. Lépteim felgyorsítottam, hiszen halk a hang, talán egy mozgó kordé, vagy egy jelmez lehet ez. Utol akartam érni, s az embereket nem is igazán észrévéve, csak érzékelve kerülgettem.

Üres sötétség, mi tán csak egy pillanat, de nem tudni, milyen hosszú pillanat.
Előbb még a kellemes illatú kántáló éneket követtem, most meg már valahol ülök. Emlékszem, hogy részegség miatt könnyen felejthet az ember, anno szaktársaimtól hallottam ilyen történeteket. Viszont arra is tisztán emlékszem, hogy szín józan vagyok, csupán egy rég látott barát újralátása miatt voltam izgatott. Tekintetem rögtön Phillt keresi, s szerencsére nem találja, bár nem mindenki arcát látom, de így is látom, ők nem ő.
Fejem lehajtom, hogy gondolkozzak azon, mégis mi történhetett, ekkor észreveszem, hogy már nem arrancar jelmezbe vagyok bújva. Sőt! Lehet, hogy ez nem is a saját testem?! Hiszen mint a ruhám, a bőröm, testem is foltokból, darabokból van össze varrva! Arcom, fejem, nyakam is végig tapogatom, lassabban, mint akarnám. Hamar rájövök, főleg a nyaki két csavarból, miket érezve tudom, hogy Frankenstein szörnye bőreibe kerültem! Légzésem megszaporodott, érzem, hogy a pánik, rémület rajtam is ki akar fogni, de akaratom ellenne feszítem, hiszen egy hős vagyok, és a hősök nem pánikolhatnak, rémülhetnek meg.
Valami gyanús, mind akaratunk ellenére vagyunk itt, s mind a halloween klasszikus jelmezeit megihlető karakterek vagyunk. Felrémlik egy távoli álom, ami nem állom volt, hanem egy kellemetlen játék.
 - Porondmester! - Kiáltom, ahogy a fém székből felkelek. - Már megint te játszol velünk? - Múltkor mesék szereplők voltunk, szintén kéretlenül. Ehhez sincs több kedvem, főleg, hogy egy barátommal kellene találkoznom, és nem vele játszanom.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Nov. 01, 02:11:28 írta Sakurai K. Steelheart »

Karakterlap

Leyre la Azucena

Sexta Espada

Espada

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
17 500 / 30 000

Hozzászólások: 28

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Vörös és Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#2E700C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Boszorkány Éjjele
« Válasz #12 Dátum: 2016. Nov. 01, 02:44:43 »
Újra megvetette lábát eme sűrűn lakott világ zajos talaján. A szépséges hölgy az esti hold fényében kényelmesen nyújtózkodott egy ház tetejének szélén ücsörögve. Messziről csodálta a mihaszna, gyenge emberi alakokat, kik egyre-másra furcsa jelmezeket öltöttek. Rég volt már, hogy ő maga is ím gyenge, csordába tömörült lények egyike volt, így már nem éltek benne oly élénken eme nép szokásainak egyike sem... már-már csak népi lampion meleg fényére és kimonók csodaszép kavalkádjára emlékezett csak, ám ezen látvány annál sokkal élénkebb volt... A nő tündöklő íriszei csodálkozva nézett végig a díszes seregen és a sosem látott lények alkotta néptengeren. Éjszaka volt már mégis mindenütt forrt az élet a legnagyobbtól a legkisebbig. Már nem bírta tovább... Bár sosem volt ama kíváncsi lélek, most mégis izgatottan vetette bele magát a bizarr seregbe. Hébe-hóba felkapta fejét, mikor egy csinosabb, kedvére való egyedet pillantott meg ám mielőtt még kéjes érzéseinek vágyakozásául válhattak volna ezen érzései egy pillanatra eltompult... irányt módosítottak... Maga sem tudta mi az, vagy honnan érkezhetett, mégis pisze orra édes illatnak ingerét érezte magában, és füleit csábító halk suttogás simogatta, miként édes remegő érzés futott végig testének egészén...
Homályos fény simogatására tért magához a szépség, ám látását valami fekete anyag akadályozta. Testének gyönyörűségét bő fekete lepel fedte be, kezében pedig formás méretes fegyver leledzett. Ez utóbbi cseppet sem zavarta, annál inkább öltözéke, mely elfedte legbecsesebb kincsét, melyet dicsőn mutogatott, hogy önnön maga imádatának teljes vágyát élhesse ki mások vágyakozó pillantásaiban. Most azonban csak megzavarodott tekinteteket és még a színes forgatagban látott rémeknél is furább alakokat. Alakok, lények, szellemek mégis saját magát nem megtagadva pompás íriszei végig siklottak a kisebb tömegen, majd egyenesen egy ígéretes falat irányába mutattak utat. Testének minden porcikája végül mozdulni látszott és mire észbe kapott hatalmas fegyverét már „áldozata” köré fonta miközben ügyelt arra, hogy annak válláról ama rusnya bőregeret lehetőleg eltávolítsa.
- Gyönyörűm... Mielőtt megfáznál ebben a szemrevaló ruhafoszlányban, miért nem bújsz be mellém? – csuklyájának árnyában szemei izgatottan csillantak fel, míg rózsaszín nyelve óvatosan nyúlt ki ajkait benedvesítve, ezzel is izgalmát kifejezését, melyet más szépsége indított meg benne.

Karakterlap

Kimito Misa

Reiatsu GPS

Vaizard

*

Sanseki

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
29 500 / 30 000

Hozzászólások: 114

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 1 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Boszorkány Éjjele
« Válasz #13 Dátum: 2016. Nov. 01, 06:11:30 »
A hosszúra nyúlt műszak után egykedvűen szeltem a még mindig nyüzsgő várost. Eleinte jó ötletnek tűnt, hogy az étteremben ünnepeljünk halloweent, a gyerekek és felnőttek egyaránt élvezték, főként a különleges édességeket, amiket felszolgáltak. Azonban ez azt is jelentette, hogy az estén nagy részét beöltözött idegenek között kell töltenünk. Nem lógtam ki a jelmezes tömegből, mint üzletvezető, szolidaritásból magam is beöltöztem, bár igyekeztem nem túlzásba vinni. A Sailor Moon jelmezem igen jól sikerült, ha Ame~san meglátja, biztosan ő is megdicséri majd. ^w^
Egy zacskóban némi édességet is csempésztem haza, külön neki választottam egy szellemesre díszített muffint, Masennek pedig sütőtök alakú pogácsát, ha már az édességért nincs oda. :roll: Valahogy úgy tűnt, rajtam kívül senki nem akar igazán hazamenni, mert a tömeg csak nem kisebb. Mély sóhajjal furakodtam át az emberek között, amíg meg nem hallom a fura dallamos hangot. Igen kellemes volt, talán egy utcai zenész volna? Igyekszem arra fordítani a fejem, de nem látok igazán semmit a sokaságban, aztán elsötétült minden…

Hirtelen nyitottam fel a szemem, de ez mit sem számított, ugyanolyan sötét maradt, mint eleddig. Megpróbáltam hunyorogni, de semmit nem segített, mintha csak vízi pisztollyal szerettem volna erdőtüzet oltani. Kétségbeesetten tapogattam magam végig, ám kezem minduntalan beleütközött valamibe. Ez… ez egy koporsó? O_O Ha lehetséges, még inkább eluralkodott rajtam a pánik, azt gondoltam, hogy egy shinigamit sose temetnének el, főleg nem élve, mégis ki tenne ilyet, és mi okból?
Mélyeket lélegeztem, ki kell találnom, hogy hol vagyok, miért, ki juttatott ide, és hogyan mehetnék el. Utolsó emlékem némi édeskés illat, és az utcai énekes volt, de ez vajmi keveset segített. Talán… talán csak Masen próbált megviccelni, elkábított, és egy ládába zárt, amolyan edzés gyanánt, igen! Vagy elaludtam a vonaton és beálltak velem a kocsiszínbe. Bár ez esetben igencsak kicsi metró szerelvény lehet. :| Utolsó gondolatom után képtelen voltam tovább türtőztetni magam, erőteljesen ütni kezdtem a doboz falát.
- Valaki! Segítség! Vegyenek ki innen! ToT Nem vagyok halott! – Legalábbis ennyire bizonyosan nem. :/

(click to show/hide)

Karakterlap

Nayara Tarin

Eltávozott karakterek

Octava Espada

Szint: 9.

Lélekenergia:

60% Complete
46 900 / 60 000

Hozzászólások: 76

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 15 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#CCACF2


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Boszorkány Éjjele
« Válasz #14 Dátum: 2016. Nov. 01, 06:28:59 »
Sosem vetettem meg magam körül némi káoszt, mégis érthetetlen volt számomra úti célunknál tapasztalt zűrzavar. Nem erre számítottam. Valami szépet, csendeset, suttogó, misztikus ködbe veszőt, gyertyafényes éjt kerestem, minket legalább egyetlen éjre komolyan vevő halandó söpredékkel. Lassacskán lett világossá, minél többet néztem. Vérlázítón önfeledten szórakozó, vidám halandók leptek el mindent. Gúnyt űztek a halálból. Azon éjjelek egyikén, melyen azt leginkább tartaniuk illett volna tőle. Hiszen, úgy tartották, ezen éjjel bármi megtörténhetett.
- Kedvem lenne elvenni mindegyikét a mókázástól – megneszelve nemtetszését feleltem kérdésére, bosszúsan sziszegve egy, köztünk elszaladó, alig derekamig érő maskarás kölyök után. Mintha az embergyerek nyomában valami émelyítő szagot vonszolt volna, ám mégsem tőle származott. A minket körül lengő édes illat ismerős, oly nagyon hiányolt dolgot hozott magával. Kéretlen, mégis sokat vágyott vendégként duruzsolt fülembe egy visszhang. Ám a hang, bármily lelkesen fogadtam, ismeretlen volt számomra. Talán máskor, talán bármi egyébkor szabadulni kívántam volna tőle, sosem hallottól, most mégsem zavart. Réveteg mosollyal hallgattam, követni, annak forrását felkeresni igyekezve - valamiért biztosan sejtve, valahol lennie kell. Csak még inkább biztonságba ringató volt e bódult, furcsa lebegésben, el nem veszhetek talán céltalan keresésben, hiszen fogták a kezem. Tiltakozni, ellenállni sem igyekeztem a sosem hallott hang, sosem hallott szavai, tudatomat lerántó mélység ellen.
Bármily kényelmes is lett volna fekhelyem, alig tudatra rebbenésem pillanatáig élveztem pihenésem. Elszállt, sosem voltként foszlott tova a nem is oly rég elmémre telepedett vattacukros köd. Feltűnően éber voltam legutóbb eszméletemnél töltött perchez képest. És feltűnően nem ott, ahol előbb voltam. Hovatovább, mintha nem is egészen önmagam lettem volna. Végig pillantva önálló életet élni látszó öltözékemen legalábbis, sehogy sem rémlett, hasonlóba bújtam volna, mindig szorongatott fegyverem sem volt kezem ügyében. Sok egyebem mellett, mit leginkább hiányoltam, mégis a kéz volt leginkább, mi az imént még az enyémet fogta.
Csak mindezt feldolgozva próbáltam befogadni környezetem. Hiszen nem kis, nem is akármilyen társaságban voltam. Fülelve, már beszédbe elegyedőket hallva ugyanakkor némi megnyugvást adott, nem csupán nekem furcsa és idegen a helyzet, amibe kerültünk. Ám nem mindenki volt teljesen idegen - félhomályon át itt-ott ismerős vonások köszöntek vissza, bármily szokatlanul is festett némelyik, amivé változtak. Színében árulkodó szempárt kutatva, azt meglelve felsóhajtottam. Imént elhagyottam közelébe libbenve, csupán alig vonakodva nyújtottam kezem az övé felé, ha kellett, felsegítve félre vonjam. Biztosra vettem, legyen bármilyen kék, avagy szokatlanul nem szép, mégis ő az. Kivételesen nem találtam időszerűnek és helyénvalónak gúnyt űzni belőle, hallgattam.