Szerző Téma: A Boszorkány Éjjele  (Megtekintve 9299 alkalommal)

Description: Villámküldetés

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Nayara Tarin

Eltávozott karakterek

Octava Espada

Szint: 9.

Lélekenergia:

60% Complete
46 900 / 60 000

Hozzászólások: 76

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 15 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#CCACF2


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Boszorkány Éjjele
« Válasz #30 Dátum: 2016. Nov. 01, 15:59:59 »
Hiányzó dolgaim mustrájának végére érve, melyekből legalább egyet - már ahogy, és amilyenként, ám legalább élőként - sikerült visszaszereznem, újfent hiányosságokat fedeztem fel. Apróságot. Csupán mindazt, mitől én én voltam. Egyedüli vigaszom lehetett volna, ha más nyomora valamelyest meghat, e kellemetlen problémával nem voltam egyedül. Szokatlan létezésem, ha mást nem, legalább fájdalmatlannak bizonyult - úgy festett, ebben nem osztoztam mindenkivel. A szarkofág felől jövő halk dörömbölés gyötrődő ábrázatot festett kis kedvencem képére. Szenvtelenül figyeltem, elvégre, az élete látszólag nem volt veszélyben, bocsánatkérése pedig arra süketen fordultam el. Nem az én gondom volt, nem volt miért elnézést kérnie.
A homályba vesző arcokat fürkészve illanó gondolatnyi figyelmet áldoztam a felismerésre, a szeleburdi rókalány is köztük van. Legkevésbé, hozzá lett volna kedvem. Helyzetünk idézte komor hangulatom tovább tiporta sokaságból csendülő ismerős hang. Ökölbe szorult a kezem, ahogy nevemen szólított, ám a hang forrását látva egy röpke percre minden rossz kedvemről megfeledkeztem.
- Tanarotte is elirigyelné kicsinységed - ritka alkalmak egyike volt, nevetésem őszinte volt. Roppant mulatságosnak véltem, minket elcsaló hang gazdája miként tolt ki vele. Ugyanakkor nem tettem eleget kérésének. Semmilyen körülmények közt nem kívántam társulni vele. Némileg tanácstalanul pillantottam a mellettem állóra, nem tudva hová tenni kettejüket. Későbbre halasztottam kifaggatni, honnan ismerik egymást annyira, olyan becenevet aggasson rá, mi tudtommal nem helytálló. Úgy éreztem, kihagytak valamiből.
- Nem félsz, a végén még összetörnélek? – kedvem lett volna próbára tenni, aprócska tündércsontjai mennyitől roppannának el, s talán, ha utam nem állják szándékban, mégis közelebb járuljak a kis szárnyas patkányhoz, így is teszek. Talán mégsem lett volna tisztességes adott helyzetünkben apróra tépkednem szitakötő szárnyait, ám hasonlóra talán még jó darabig, ha itt nem teszem, nem adatott volna lehetőségem. Elszalasztottam, egyelőre, ám csupán haladékot nyert. Fracciónomat visszafogni kívánva látszólag ártatlanul karoltam bele, mielőtt Elianával való szórakozásomat idő előtt tenné tönkre.
Titkolni sem kívánt fintorral mértem végig a közénk álló szörnyet, ki eltántorított tündérporlasztási terveimtől. Egyedüli mentségére csupán behízelgő szavai siettek. Még úgy is, sejtésem szerint jócskán összekevert valakivel. Ha vámpír volnék, úgy rémlenek, vért kívánnék, ám még csak hasonló késztetést sem éreztem. Tévedését nem kötöttem orrára, az kérése szempontjából lényegtelen, minek néz éppen.
- Amíg hasznomra és nem útban leszel… – bólintottam ajánlatára, hűvös félmosolyt erőltetve ajkaimra. Úgy téve, mintha valójában nem undorodnék tőle. Figyelmem hamar elterelődött toldott-foldott képéről, a helyiségbe lopódzó lidércfényre és az azt kísérő árnyra. Nem lógtam ki a sorból, sokakkal egyetemben kíváncsian lestem, mi szerepe lehet az új jövevénynek.

Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Boszorkány Éjjele
« Válasz #31 Dátum: 2016. Nov. 01, 19:39:33 »
Valami furcsa és gonosz lény jön ide, aki Elit szeretné elvenni tőlem. Nem adom, én találtam ˘o˘. Lehetett volna gyorsabb is, keressen magának másikat. Bár úgy fest, hogy nem kell odaadnom, mert Eli rájön, hogy tud repülni, ami végül is tök logikus, hiszen van szárnya. Ez nem ér, én is szeretnék repülni T___T. Az összefogós ötlete csak bólintok. Felőlem :o. Amíg Eli és a csúnya ismerőse megbeszélik a dolgokat én újabb ismerős vélek felfedezni *o*!
- Csak olyan jó illat volt, én azt hittem, hogy valami süti, de nem és aztán valaki suttogott és itt ébredtem :o - mesélem el annak furmányos történetét, hogy tulajdonképpen miként is keveredtem ide. - És te :o? - dobom akkor már vissza a kérdést. Bár biztosan ő is a süti illata után ment. - Szia *w*, én Momo vagyok és köszönöm :3. Majd felpróbálhatod, ha szeretnéd ^^. Egyébként - egy pillanatra elgondolkozom azon, hogy nem illetlenség-e ilyet kérdezni, de végül arra jutok annyira nem -, még nem találkoztam szellemmel, mármint de, csak akkor meg tudtam fogni. Megnézhetem milyen az, mikor nem tudom *o*?
A válaszát tulajdonképpen nem tudom, mert hirtelen valami furcsa, dübörgésre leszek figyelmes. Nozomi el is bújik, lehet nekem is ezt kéne tennem, de biztos valami érdekes van a ládában is *w*. Megpróbálok oda shunpozni, de ez nem sikerül, így egyszer megbotolva a kezemben lévő seprűben érek oda. De megelőznek, így már csak azt láthatom, hogy mi van a dobozban. Egy bekötözött ember :o! A színe is tök furcsa, még sosem láttam ilyet *w*.
- Jól vagy >w<? - teszek fel neki egy kérdést, mert azért nem lehet túl kellemes egy ilyen kis helyen ébredni. Szerintem én is megijednék. További társalgásra azonban nincs idő, mert hirtelen egy cica jelenik meg a színen, ami világít.
- Nem, még sosem találkoztunk, de ezen most változtatok *w*. Nem kell hívogatni, idehozom *o*! - indulok meg magabiztosan az állat és a tömeg felé. Utóbbival nem törődöm, mindenkin átverekszem magam, ha az kell, hogy közel jussak hozzá.
- Szia Cica :3. Van kedved velem jönni *o*? - kérdezem tőle, mert hát nemet mondani mégis csak joga van :/.

Karakterlap

Kimito Misa

Reiatsu GPS

Vaizard

*

Sanseki

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
29 500 / 30 000

Hozzászólások: 114

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 1 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Boszorkány Éjjele
« Válasz #32 Dátum: 2016. Nov. 01, 21:28:59 »
Kezdtem azt érezni, hogy nem vagyok elég hangos, amivel azért sokan vitatkoznának, Masen szerint valószínűleg a nézésem is az. :| Ráadásul hallottam, hogy odakint is vannak mások, bár abban még nem lehettem bizonyos, hogy akarom-e tudni, kik azok. Talán éppen ők tettek be ide, és jobb is, hogy itt vagyok. Jó, abban biztos lehetek, hogy nem jó itt, mert kényelmetlenül érzem magam, és a fejem is nyomja valami. TwT
Aztán végre fényt láttam, mintha évek teltek volna el, már-már éreztem, hogy könny szökik szemembe, és hálásan pislogtam fel megmentőmre… egy madárijesztőre. Hirtelen ültem fel, és a döbbenettől kikerekedtek szemeim, kétségbeesetten igyekeztem keresni valamit, vagy valakit, aki a segítségemre lehet. Ehelyett újabb zoomorf lények vettek körül, még csak jelmeznek sem gondolhattam, mert a csontváz nem éppen festésnek nézett ki.
Felsikoltottam, amolyan rémfilm nő főszerepért kiáltó módon, mintha ez bármit is megváltoztatna a dolgok jelenlegi állásából. De nekem legalább jól esett, némiképpen feldolgoztam a feszültséget! ˘w˘ És remélhettem, hogy akad valahol egy főhős is, aki a segítségemre siet, mert itt bizonyosan emberáldozatra készülnek, vagy esetemben vaizardra… :roll: Aztán meghallottam Masen hangját, és már felcsillant volna a remény apró sugara, igen, megment az őrültek házából! Azonban fortuna ezúttal úgy határozott, hogy erre esélyt sem ad, lévén valami bőregérszerű kinézettel éppen egy szőrös valami szájából lógott ki.
Nem tehettem róla, talán az eddigi nap fáradalma, talán a már-már óráknak tűnő várakozás miatt a sötét koporsóban, de képtelen voltam visszafogni a nevetésem. Hisztérikus kacagásban törtem ki, kezeimet szám elé emeltem, hogy némiképpen visszafojtsam, és csak ekkor fedeztem fel a furcsa géz darabokat. A tőlem kérdező shinigamira csak felnéztem, válaszolni nem tudtam, mert éppen azzal voltam elfoglalva, hogy végig tapogassam magam, mindenhol ugyanazzal az eredménnyel, becsomagoltak.
- Bassza meg… – Suttogtam magam elé, és ismét elbúcsúztam egy kis időre eszméletemtől. :/

Karakterlap

Fran Lechuza

Arrancar

*

64. Arrancar

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 000 / 30 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 7 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Eliana del Barros fracciónja

Reiatsu szín:
Szürke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
SlateGray


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Boszorkány Éjjele
« Válasz #33 Dátum: 2016. Nov. 01, 21:30:25 »
Továbbra is gyanúsnak tartom a Momonak nevezetűt, nem bízok benne, még ha Eliana-sama nem is tartja veszélyesnek. Nem tervezem szem elől téveszteni, inkább tévedjek, minthogy valóban veszélyes legyen.
- Biztos, hogy nem ő felelős azért, hogy ilyenek vagyunk? - kérdeztem meg halkan Eliana-samát, ha már találkozott is vele korábban és akkor is összement, akkor ez nem lehet véletlen. Lehet, hogy csak megjátssza a mostani viselkedését, hogy ne gondolja senki, hogy ő a tettes. Kevesen gondolnák, hogy ilyen közel van hozzánk, aki ezért az egészért felelős.
Eliana-sama össze akart fogni a többiekkel, akiket ismer, de jelenlegi alakjában csak lenézték, ami egyáltalán nem tetszett nekem. Szerintem nincs is rájuk szükségünk, egyedül is megoldjuk a visszaváltozást.
- Eliana-samát nem bántja senki, amíg itt vagyok. - álltam a kék srác elé, és ha nem hátrál, akkor megismerkedhet az új szarvaimmal. Bizonyára el tudna repülni Eliana-sama is a fenyegetések elől, de nem lesz rá szüksége, ha én megvédem. Ő is mindig aggódik az épségem miatt, most viszonozhatom neki.
A megjelenő macskával nem különösen foglalkozom, úgyis mindenki meg akarja nézni, ezért már nem szükséges nekünk is odamenni. Nem úgy néz ki, mintha Eliana-sama is oda akarna menni, ezért ott maradok, ahol eddig, amíg nem mondd mást.
Talán itt az ideje, hogy kipróbáljam szárnyaimat, elég kövesnek néznek ki, meg kell néznem, hogy alkalmasak-e valamire, vagy csak dísznek vannak rajtam. Eliana-samára azért figyelek, nehogy egy-egy szárnycsapással keletkezett szellő elrepítse valahova. Mással viszont nem nagyon foglalkozom, ha rossz helyen volt valaki, akkor az az ő hibája, nem az enyém.

Karakterlap

Ukitake Juushirou

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 212

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 1 899 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Boszorkány Éjjele
« Válasz #34 Dátum: 2016. Nov. 01, 22:18:24 »
A macska igen türelmesen figyel az általa kiszúrt irányba. Rei kérdezősködésére nem reagál, csak kicsit odébb húzódik, hogy jól rálásson arra a társaságba. A tömegbe azért nem akarná bevetni magát, arrafelé túl nagy a káosz. Ahogy Maxi előre hajol, a kifaragott tök a nyakáról az ölébe billen. Ezen, és a kérdésen a fekete macskából mélyhangú kuncogás tör ki.
– Hol fej nélküli lovas feje... Hát ez jó, hol lenne, ha nem a... – ezen a ponton végignéz a köré gyűlteken és rendezi vonásait. – Mármint... Miáu – igyekszik úgy tenni, mint ha mindeddig meg sem szólalt volna, inkább vágyakozva figyel Chiyoék csoportosulása felé. Akik ott állnak mellette, felfedezhetik, hogy a lidércfény az állat farkincájának mozgását követi, mintha arra lenne valahogy ráapplikálva színes szalag helyett. Momo érkezéséig nem is hajlandó több emberi szót mondani, a lányra viszont úgy néz, mintha őt várta volna.
– A fekete macska, fennséges személyem, a boszorkányok kelléke, nemde bár? – hangsúlyából ítélve ezt mindenkinek tudnia kéne, mégis egész engedelmesen ugrik le a ládáról, hogy a lány lábához dörgölőzzön. Viselkedéséből ítélve ő valószínűleg többet tud a helyzetetekről, mint ti, bár mintha kimondottan csak a boszorkányával lenne hajlandó kommunikálni.

Egyéni apróságok (mindenki bogarássza át, hátha épp mellette áll valaki, akit érint!)
(click to show/hide)

Határidő: november 2. 11:30
« Utoljára szerkesztve: 2016. Nov. 01, 22:21:22 írta Ukitake Juushirou »

Karakterlap

Hirase Keisei

Ügyeletes naplopó

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 750 / 15 000

Hozzászólások: 60

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Forever alone

Mottó:
"Amit ma megtehetsz azt halaszd holnapra!"

Post szín:
#42668f


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Boszorkány Éjjele
« Válasz #35 Dátum: 2016. Nov. 01, 22:45:57 »
Ahogyan előrehajoltam, hogy megérdeklődjem a kis szörnyetegtől, hogy nem e tudja véletlenül, hogy hol van az eredeti fejem nagy örömömre a tök ami a fejem helyett díszelgett előrebillent, egyenesen az ölembe. Mondanom se kell, hogy mennyire meglepődtem.. hiszen eddig azzal nem voltam tisztában, hogy ez még le is esik… Nem elég, hogy tök, de még le is esik.. hát ez valami fenomenális.. Már csak ez hiányzott az én életemből.. A madárijesztő mondatai ezért el sem jutottak a tudatomig, csak a hangját hallottam, de azt nem értettem, hogy mit is magyaráz nekem ezért nem is reagáltam rá.. a fejem most nagyobb gondot okoz...
Mérgesen ragadom meg a dísztököt két oldalról és pakoltam vissza a helyére azonban mikor ez megtörtént a macska megszólalt.. MEGSZÓLALT! Ráadásul a fejemről mondott valamit. Ez a szitu ugyanannyira lesokkolt mint az, hogy leesik a tök a nyakamról..
- Mit mondtál? Hol van a fejem bolhazsák?! - kezdem el faggatni ingerülten hiszen mennyivel egyszerűbb lenne a dolgom ha a saját fejem lenne a helyén nem pedig ez a rohadt tök. Azonban a macska többet nem szólalt meg.. ~A kis rohadék~ mérgelődök magamban miközben a lesokkoltságomat kísérően félrecsúszott fejemet visszaigazgattam majd elkezdtem a kardom után matatni. Úgy döntöttem, hogy felszabdalom a kis görcsöt.. Már félig ki is húztam a tartójából az eszközt amikor a kis dög ismét megszólalt..  ~ Boszorkány.. fenséges? Ez a rühes dög? Minden csak nem fenséges.. ~ mérgelődök ismét magamban majd mikor előhúztam a kardomat és a kard hegyét a macskára szegeztem volna azonban az egyik mumus szökevényhez szaladt és a lábához kezdett el dörgölőzni.. Mérgemben felpattantam ekkor a tök ismét lebillent a helyéről és hangos puffanással landolt a ládán amin ültem, de most nem tudott érdekelni. A macskához lépdeltem majd leguggoltam és felé toltam a kardom hegyét..
- Most, hogy már tudjuk, hogy tudsz beszélni.. mi lenne ha elmesélnéd, hogy mégis mi a frászkarika történt velünk.. és, hogy ki a picsa csinálta?!?- morgolódok ott a macskának.. Ha nem válaszol valószínűleg durvább eszközöket kell alkalmaznom..
« Utoljára szerkesztve: 2016. Nov. 01, 22:51:57 írta Maximilian Stoltz »

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Boszorkány Éjjele
« Válasz #36 Dátum: 2016. Nov. 01, 22:49:02 »
Úgy tűnik sikerült vérig sértenem búcsúzóul szánt mondatommal. Nem is sejti, hogy számomra ez csak bók. Mindenesetre nem hagyhatom szó nélkül…
- Ha lenne nálam kard, akkor nem lenne szemed. Tündérporral egyébként is felszereltebbnek számítok. - Momo seprűjén túl - De most sem szándékozok neked ártani.  … Próbálkozni lehet. Már ha képes vagy elkapni. … De örülök, hogy van eszed.
Utolsó mondataimat Nayara felé irányítottam. Mindezt legszívesebben Momo Varázssipkájának pereméről tettem volna, de inkább a számomra kedves Fran fején állapodtam meg. Momo is tudja, hogy nem zavar a méretbenni különbség. Örülök, hogy ilyen Fracción-om van, mint Fran. Megbízom benne és most is kiáll értem. Felemelkedése a fejéről nézve nem számít, ám ha lentebb lettem volna, akkor a komolyabb légörvény biztos elsodort volna. Ha szárnyalásról lesz majd szó, akkor mi könnyen röpködhetünk, ahogyan a szellem, a denevér és Momo is a seprűjével.
De majd elfelejtek válaszolni Fran kérdésére, így inkább akkor megteszem, vagyis biztosítom afelől, hogy Momo egyáltalán nem veszélyes, ahogy mondtam neki korábban.
- Nem hiszem. A kántáló hangja teljesen más volt. De tényleg, ez gyanús egybeesés. De egyáltalán nem hiszem, hogy köze van hozzá. …
Igencsak nagy vízcsepp csúszott le a homlokomon, mikor a kutyát utasítgató mocskos szájú denevér ember gúnyt űz a farkasokból. Komoly és igen csak zajos komédia játszódik le a macska körül. Csodálkoznának, ha nem közösködnék velük?
Momo-val pedig tényleg jó lesz szövetkezni ugyanis a sokat tudó macska csak is hozzá hűséges. Boszorkány és az ő feketemacskája. Ha nem tudja magától, akkor odaröppennék hozzá, hogy kérdezze meg, hogy hol vagyunk, miért vagyunk itt, és mit akar tőlünk a suttogó. Jó lenne megtudni, mi folyik itt.
Nayara suttogása hidegen hagy, hiába kritizált a méretem miatt. De rá kellene jönnöm, hogy mire jó a tündérporom, ha nem a repülést segíti. Akkor mégis minek?

« Utoljára szerkesztve: 2016. Nov. 02, 00:37:28 írta Eliana del Barros »

Karakterlap

Kuroji Rei

Akadémista

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 15 000

Hozzászólások: 145

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003355 #002866


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Boszorkány Éjjele
« Válasz #37 Dátum: 2016. Nov. 01, 22:57:06 »
Kérdésemre a macska nem válaszolt semmit. Csak némán bambult, ugyanabba az irányba. Hát ez remek. Szóval ettől a macsektól nem fogom megtudni még is mi a fészkes fene történt?! Remek… hirtelen aztán mellettem megjelenik egy furcsa szerzet. Amint rá eszméltem, hogy miért keresi a fejét, és megállapítottam mi van az igazi helyett, ami azonnal előrebillent, rögtön hanyatt vágottam nevetésembe.
- Egy tök van a fejed helyén!!! Ez baromi jó! Te vagy a tökfej ezek szerint!
Egyszerűen nem tudtam abbahagyni a nevetést. Sose nevettem eddig életembe ilyen sokszor, még akkor sem mikor Nee-channal éltem mindennapjaimat. Ha ezt most látná, biztos ő sem bírná ki nevetés nélkül… Hirtelen egy ismerős hangot hallottam a hátam mögött, és annyit éreztem, hogy hátra is visz evvel megszakítva az örömömet. Bizony, Hyousuke tanár úr nem igen örült, hogy elmentem a helyemről, és le is szidott érte, hogy miért is voltam oly kedves elhagyni a kijelölt helyemet. Felé szegezem a tekintetemet, majd határozottan felteszem a kérdésemet felé, természetesen nem éppen jó kedvemben.
- Na de…izéé…. bakker…. ja, igen Hyousuke tanár úr! Baj, ha kíváncsiskodok egy kicsit?! Elvégre ez egy tanulmányi kirándulás nem?!
Végtére ha már ez egy tanulmányi kirándulás, akkor miért ne nézhetnék körül, vagy miért ne kíváncsiskodhatnék? Ez a feladatom nem?! Mindig ilyen fafej egyáltalán ez az oktató vagy mi? Végtére is nem érdekel, karba tettem a kezemet majd elfordítottam a fejemet hogy ne is lássam a tanár úr képét. Hirtelen hallom egy fiú hangját amint felkiált rémületében. Gyorsan oda fordítottam a fejemet, és amint észbe kaptam, hogy nagyjából mi is történhetett azt természetesen megjegyzés nélkül nem tudtam megállni.
- Beszari…..
Mondtam gúnyosan. Ha meghallja, ha nem, engem aztán nem érdekel. Mit tojik be egy nyamvadt farkastól amúgy is?! Vagy várjál… ja, igen hogy ő egy csontváz… akkor meg mit vinnyog itt?! Nem is érezhet fájdalmat, most az, hogy a farkas egy két csontját leharapdálja… nagykaland! Hirtelen aztán hátra fele pislantok amint meghallottam, hogy valaki káromkodik, majd puffanást hallok, egyenesen a nyitott szarkofág felé. Ez a…. mi a franc ez?... várjál…..ez az izé…. betekerve, na, mindegy elájult? Ez kész kabaré!
- Na, már csak ez hiányzott…
Tettem gúnyosan új fent a megjegyzésemet majd odasétálok az ájult, körbetekert lényhez majd, megpróbálom felébreszteni. Egy ideig gondolkodok miként is nevezzem meg. Amint eszembe jutott egy név már kezdtem is bele a műveletembe.
- Hé, kötözöttsonka, itt vagy?! Kellj fel!
Ráztam egy kicsikét, hogy hátha felébred majd. Ha ez nem segít rajta, akkor szerintem megpróbálom felpofozni, hátha avval többre megyek…. amúgy... jól hallottam hogy a macska mintha beszélt volna? Most kapcsolok!
« Utoljára szerkesztve: 2016. Nov. 01, 23:05:52 írta Kuroji Rei »

Karakterlap

Sachiaru Masaki

Eltávozott karakterek

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 100 000

Hozzászólások: 167

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 54 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Boszorkány Éjjele
« Válasz #38 Dátum: 2016. Nov. 01, 23:02:35 »
A tundra turbó ebola rohadtul bezizzent a vezényszóra és meglendült a picsába, csak, hogy közben kurvára bezörgött nekem is a haraszt, mert tessék, lássék, pont mostan vedlettem vissza kétlábú formációba. A szitu még elcseszettebb legyen nem keveredtem ki a rühes bundás pofájából. A csülkömet kipöccintve alólam rodeózott a fekete nyervogó után, aki közben meglódult a felé poroszkáló McFresh felé. Hát, ebből mán baszottul levágtam kurvára frontális csattanás lesz. Ezerrel vonyítottam a bolhazsáknak gatyafékezzen, de azt a redvás vezényszót nem ismeri, úgyhogy beszálltam a tömegbe. Valahol McFresh kickbox beállásában landoltam és onnan sasoltam a tetves plafonra.
-De kurvára örvendek nem szoknyában lézengsz, Mekkena! – Közben a szabadon fityegő talpammal pofozgattam a nyálzó szőrtenyészetet, aki totálban ráflesselt a fekete cirmosra, úgyhogy végre kiroppanthattam a tagjaimat. Kapásból becoloztam azt a fostalicskát, aki miatt ez az egész gebasz bezöttyent a küszöbön. Felé eregettem egy tetves vicsort, aztán meglódultam a csicska csuhás felé (Leyra). Rohadtul felkentem matricának a tetves falra és ha hadonászott a cölöpölőjével a lába közé csesztem dísztárcsának, úgy se tud a töketlenségével mit kezdeni.
-Ide skubizz, tesztoszteronka! Ha nem kattansz le a HÚGOMról kibaszottul a seggedbe dugom a kaszádat és arra már élvezkedhetsz! – Körbe kukkantottam a placcon. - Ez minden redvás felspanolt poloskára vonatkozik! –
Caplattam vissza a bagázshoz, mialatt leoperáltam a kabátomat és rádobtam Skizonta hátára.
-Kurvára, le ne szedd magadról és azt a picsát üssed, ha hozzád merészel károgni! – Leosztottam egy buksi paskolást a nyálát csorgató bolhafészeknek. Aztán Hipolitát kutattam, akit valaki kioperált a kaszniból, erre egy gyopár csesztette. Berándult a kibaszott szemellenzőm.
- Na, walkolj arrébb dead, mielőtt rohadtul kibaszlak a temetőbe fejfákat szögezni! - Kotortam arrébb a csórit, vagy ha nem ment, arrébb tettem a pofáját arccal a betonnal, mert kibasztam a lábait. A betekeredett mummert felkanyarítottam a vállasomra és odaslattyogtam Skizoknijékhoz.
- Interjúvold meg azt a fekete jaguárt, hogy mi a picsáért csődített ide és mi a redvát kell parádéznunk ebben a göthös szerkóban!–
Böködtem McFresh-nek, eregessen füstjeleket, mert láthatón az a vernyogó álszent söpredék nagyon komálta a búráját.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Nov. 01, 23:09:18 írta Sachiaru Masaki »
× Somnus ×

(click to show/hide)

Karakterlap

Osaka Makiro

Eltávozott karakterek

Shinigami

2. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
41 400 / 45 000

Hozzászólások: 137

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 31 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Mottó:
"Amikor egy kicsit is kevesebbet adok bele, mint a maximumot, az nem azért van, mert kezdem feladni, hanem mert úgy érzem, mindjárt belehalok."

Post szín:
#B53000


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Boszorkány Éjjele
« Válasz #39 Dátum: 2016. Nov. 01, 23:21:51 »
Viszi a lasztit, de már talált magának új játékot, méghozzá a fekete cica szemében. Olyan kis édes, olyan kis ártatlan, annyira kis... tökéletes zsákmány. Hát ennél szebbet-jobbat nem is kívánhatna, úgyhogy meg is indul felé, elég nagy elánnal. Út közben, hirtelen fejénél fogva húzza vissza a megnövekedett súly, ahogy a lasztija átváltozik emberi alakba. Ezen cseppet megrökönyödik, de nem bizonytalanodik el, elkapja azt a lábat, és húzza tovább, Momo és a macska felé. Egészen addig, amíg némi rugdosás hatására el nem engedi, hagyja, szabad úton, nyáltengerén hadd csússzon tovább Masaki, be a lány lábai közé.
Amint ő Momo háta mögé ér, felegyenesedik, liheg egy kicsit. Szőrös, hosszú karmokban végződő kezei alatt a lány vállai aprónak és törékenynek tűnnek. Közben Masaki, hogy szabad lett, megy is, szárnyra kél, Leyrével elintézni a dolgokat. Ez a szabadság pedig máris megigézi, ahogy Momo válla felett átpillant, reflexes, halk morgás tör fel belőle, de visszanyeli, hogy emberi beszédre képes legyen.
 - Hé, kicsi lány, bemutatsz a cicádnak? - kérdezi halkan, édesgetve, miközben a boszorka fülébe szuszog. Felemeli az egyik kezét, Momonak mutatja, és mint a bicskát, úgy pöccinti fel egyik hosszú karmát - Csak felnyitnám és megnézném, mi rezeg benne... utána játszhatsz vele - válaszolja, miközben fogait kivillantó, széles vigyor ül ki az ajkaira. Nem bírja levenni a tekintetét a macska mozgásáról, és már próbálná is félrelökni Momot az útból, hogy felé vetülhessen.

Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Boszorkány Éjjele
« Válasz #40 Dátum: 2016. Nov. 01, 23:43:26 »
Beszél a cica *w*! És még a lábamhoz is dörgölődzik, ez azt jelenti, hogy velem jön. Nem is vagyok rest egyből fel is veszem, vagyis venném, ha nem történne valami furcsa dolog. Több is. Az egyik, hogy valaki kardot szegez a cicának. Rossz ötlet.
- Tedd le a kardot ^-^ - kérdem kedvesen, de ha ezt nem teljesíti, akkor fej híján más nagyon érzékeny pontján rúgom meg, ami minden bizonnyal nem lecsatolható :roll:.
A másik érdekes dolog, hogy Masaki jelenik meg a földön, alattam. Ez talán furcsának tekinteném általában, de éppen álmodom, szóval ilyenkor bármi megtörténhet.
- Minden okés? Most olyan mások a fogaid. Olyan, mint Kanamének, vagy bármelyik másik vámpírnak a Vamipre Knight-ból :o - ámulok el, nem is foglalkozva azzal, hogy a kérdésemre kapok-e választ vagy sem. Mindenesetre láthatóan jól van, mert megy veszekedni a perverz kaszással. Én is mennék vissza, immáron a cicával a kezemben, akit folyamatosan simogatok, mikor egy kész nehezedik a vállamra, majd furcsa, morgásszerű suttogást hallok. Érdekes dolgot mond, de nem tetszenek :|
- Persze :3… hogy nem ^-^ - mosolygok rá, miközben hátrafordulva lendítem a könyököm, mellyel remélhetőleg pofán is találom a szőrös farkast. Ha ez sikerül, akkor még lábbal is adok neki egyet, mivel férfi a legnemesebb helyére célzok. Ez talán elveszi a kedvét attól, hogy más állatával akarjon játszadozni. - Az én cicám, csak az játszik vele, akinek megengedem ˘o˘ - mondom még neki búcsúzóul, mielőtt tényleg visszasomfordálok a többiekhez. Masaki hozzám intézett szavaira csak bólintok.
- Mi a neved szép cicus :3? - hát gondolom, ha már beszélni tud, akkor ilyen is van neki, amit illik megkérdezni, ha már mindenképpen információt szeretnének tőle. - Tudod esetleg hol vagyunk, hogy jutunk ki, illetve, mi történt velünk, hogy ide kerültünk? Illetve… ha haza megyünk, ugye te is jössz velem *______* - teszem fel értelemszerűen a kérdést, miközben, ha valaki kedves ember szeretné megsimizni a cicát annak megengedem. A farkas a közelébe sem jöhet, különben kap még egy olyat mint az előbb :x.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Nov. 01, 23:51:40 írta Hatakeyama Momo »

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Boszorkány Éjjele
« Válasz #41 Dátum: 2016. Nov. 02, 00:23:26 »
Totális lett a káosz, míg én megbűvölve lestem a szép Cica irányába. Egész annyira, hogy egyszerre csak arra riadtam, hogy egy hang szólalt meg a fülem mellett, dorombolási ígéreteket suttogva. Reflexből léptem a lábujjára, és könyököltem bele a gyomorszájába egyidejűleg. Majd még hasonló mód indítottam meg egy elegáns félköríves pörgőrúgást. Csak utána eszméltem rá, hogy a csuhás alak volt az elkövető. De egy harcosnak a fülébe sutyorogni, míg bambul, nem túl bölcs dolog! Sóhajtva intettem Nozo~chan irányába.
   -Menjünk, lessük meg azt a cicát mi is közelebbről! - indultam is el. Menet közben, azért benyúltam a csontvázacska kacsóját, és rezzenéstelen arccal vontattam magam után. Épp csak egy aprót biccentettem Nayara~chan irányába. Úgy sejtettem, egyikünknek sem lett volna túl előnyös, ha a nyakában landolok. 
   -Ne hangolj túlságosan, és senki nem fog felismerni Mina~chan! - mormogtam hátra. Én megismertem a hangjáról, de ez kivételes eset volt. Mire oda értünk, már Sensei is ott volt. A jól ismert emberi formájában. Kicsit talán hegyesebb fogakkal, de hát eddig denevér volt! Ezen az apróságon már igazán nem akadtunk fönt. Én legalábbis.  Arra lestem csak vissza elkerekedett szemekkel, ahogy felpattant, és a csuhás kaszásnak esett. Kimondatlanul jól esett, hogy Masaki~san így kiállt értem.  Bár a „húgom” szónál kétségtelenül elvörösödtem.
   -Köszönöm! - fogtam össze magam előtt a kapott ruhát, és bújtam bele, hogy picit elrejtsem zavarom. Magamban már jó ideje a mesteremként, és testvéremként gondoltam a férfire, de ezt így hallva, nagyon jól esett.  Zavaromban aztán Mina~chan csontjait is átettem a kutyával átellenes oldalra. Nehogy itt kedvet kapjon a macska lakoma után a csontokhoz is.
   - Mit szólnátok, ha elindulnánk kifele esetlegesen? - lestem a többiekre. Elég sűrűn voltunk bent, úgy érzékeltem.  És a Cica is bejött valahol - Fekete Cica is jöhetne velünk… - tettem hozzá, látva Momo milyen harciasan állt ki a szőrpamacsért.



(click to show/hide)

Karakterlap

Raimaru Minashaku

Eltávozott karakterek

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 100 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 10 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#4343E0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Boszorkány Éjjele
« Válasz #42 Dátum: 2016. Nov. 02, 00:33:40 »
A mentő ötletem mégse volt olyan mentő, magamnak semmiképp, mert jól be lettem támadva. Ez de genyó! Jön a halál kaszával, integet a fa...kezével, bár ránézvén inkább az előbbivel akarna. Emeltem reflexből a kezemet, hogy megfogjam a pengét, mire ráeszméltem, hogy most nincs mivel fognom, hát már eléggé sok volt a csontvázlétből, de egyefene, ez van, jelmezt úgyse tudtam összerakni, van ez. Közben folytak körülöttem az események, a kutya, akitől az előbb féltem, csak épp a szájában kapálózott egy denevér, akinek az átkozódása nagyon ismerős volt, mintha hallottam már volna valamikor... Na de ez most kevéssé volt lényeg, mert el kellett foglalnom magam azzal, hogy talpon maradjak, lévén egy giga vízköpőnek épp kedve támadt próbálgatni a szárnyát. Össze is koccantak a csontjaim több ízben, mintha valami bébijáték lennék, amit ráznak és csörög és jajdevicces... Fel se eszméltem igazán, már akkor is valaki megragadott, és hirtelen cibálni kezdett. Chiyo volt az, rájött, hogy én vagyok, ami meglepett kissé, de végülis a hangomat hallotta, így simán lehet. Csak attól féltem, hogy a nagy igyekezetben ott marad az alsó részemből valami. A kaszás nem hagyta abba, de hasonló káromkodásokkal tarkított leszerelő brigád jött, és felajánlott a kaszásnak egy ingyenes tapétává alakítást, meg hozott Chiyonak ruhát. Na így már mindjárt ismerősebb volt, de nevet még mindig nem tudtam. Végül odaértünk, ahova mentünk, és nagyon elszomorodtam, mert Momót láttam, és végigpörgött a fejemben minden megint, úgyhogy mozgásképtelen lettem, hagytam, hadd cibáljanak, abban a pillanatban nem terjedt tovább az agyam.

Karakterlap

Mizushima Hyousuke

Kapitány

Shinigami

12. Osztag

*

Lélektovábbképző Akadémia Kidou Elmélet oktató

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 900 / 45 000

Hozzászólások: 67

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Reiatsu szín:
Vermilion

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#8C001A


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Boszorkány Éjjele
« Válasz #43 Dátum: 2016. Nov. 02, 01:18:49 »
Szerencsére sikerült elkerülnie, hogy diákja felbosszantsa a fejnélküli alakot, ám úgy tűnik modora továbbra is olyan rémes, mint ezelőtt. Fel nem foghatta, hogy vajon ez egy általános hiba ebben a generációban, vagy csupán ez a példány selejtes... Egy biztos, ideje tisztáznia az illemet.
- Nem tudom, mi készteti erre, de amennyiben emlékeim nem csalnak, nem engedtem meg magának, hogy ilyen szabad hangnemben a keresztnevemen szólítson. Magának csakis Mizushima tanárúr! - Dörögte szigorúan, talán a kelleténél kissé hangosabban. - Ami pedig a kirándulást illeti, annak már régen vége, itt most egy rendkívüli esettel állunk szemben, mely megoldásra vár. - Magyarázta el a lényeget, ha ez eddig elkerülte volna a tanuló agyát.
Miután ezt letisztázta megpróbálta a környezetében zsibongókat kizárva kitalálni, mágis mibe keveredtek. Az eszméletvesztés előtt hallott varázslatszerű hang és a furcsa illat talán valamiféle illúzióba taszította, és minden amit most tapasztal csupán a képzelet szüleménye, nem valós dolog, de az is lehet, hogy a többiek is hasonlóan elvarázsolt személyek. Ennek kiderítésére talán a macskát kellene megkérdezni, hiszen az előbb úgy tánt, mintha a sütőtükfejű alakról legalábbis tudna valamit. Észre sem vette azonban, hogy elmélkedése közben mennyi idő telhetett el, de mikor feleszmélt, akkor fejét lelógatva, karjait széttárva állt teljesen mozdulatlanul, mint egy valódi madárijesztő. Fogalma sem volt, hogyan került ebbe a testhelyzetbe, de a macskának már hűlt helye volt. Mikor végre megmozdult, körbenézett, meg is pillantva a keresett állatot egy boszorkány kezében. El is indult hát abba az irányba, a terem egyik legnagyobb csoportosulása felé, ahol valamivel korábban a Juuichibantai kapitányát is felfedezni vélte.
- Elnézést a zavarásért, de abban reménykedek, hátha önök tudnának némi információval szolgálni a jelen állapotokat illetően.
De ha mégsem rendelkeznek semmi használhatóval, több elme akkor is talán ki tud találni valami megoldást. Ha már elméknél tartott, most jutott csak eszébe, hogy bizony egy ideje szem elöl tévesztette az egyik nem túl legfényesebbet. Körbefordulva egy leginkább vámpírnak kinéző alakkal látszott igen hevesen nézeteltérésbe keveredni, ezért odaszólt hozzá, hogy hagyja abba, ám ennek semmi haszna nem volt. Hirtelen felindulásból egy Bakudou #30: Shitotsu Sansen idézése hagyta el a száját, ám hiába is tartotta Rei felé kezét, hogy a hármas fény karmok nem jelentek meg, hogy odaszögezzék egy falhoz, pedig abból talán már tanult volna. Értetlenül meredt maga elé, mintha csak azt várná, hogy a kezéből kiálló szalmaszálak önállósodjanak és kötözzék le a neveletlen nebulót.

Karakterlap

Mizushima Setsuko

Eltávozott karakterek

10. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 300 / 15 000

Hozzászólások: 58

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 12 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Reiatsu szín:
Kékes

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Call me princes, and that'll be ur last word

Post szín:
508EA1 // b8860b


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Boszorkány Éjjele
« Válasz #44 Dátum: 2016. Nov. 02, 07:27:02 »
Kérdőn figyelte az elé álló idegent. Leginkább holmi vízköpőre emlékeztetett, bár Yruzza aligha látott olyat. Összeráncolva szemöldökét bökte meg a furcsa teremtmény mellkasát, és elhúzva száját konstatálta, hogy ez bizony kemény.
- Egy beszélő szobor… érdekes talpnyalóid vannak… espada.- mondta az apró tündérkének. Mielőtt bármilyen egyéb konfrontálódás történhetett volna, felfigyelt úrnője szokatlan hanghordozására, így faképnél hagyva Elianát és kis társulatát, visszafordult Nayarához.
- Minden rendben? A hangod… furcsa.
Aggodalma némiképp felfedezhető volt, ám ez elillant, hiszen egy ismeretlen idegen igyekezett espadája kegyeibe férkőzni. Mivel ő engedélyezte, nem tehette meg, hogy elküldi, minden ellenérzését megtartotta magának. Mégis, a férfi elnyerte Yruzza szúrós pillantásait, fél tekintetét mindig rajta hordozza majd. Talán furcsa, de leginkább arra a nyomorultra, Ryuunosukera hasonlító beszéde akaratlanul is felhergelte, azonban a sok egyéb történés figyelmét sikeresen elterelte haragjáról. Furcsa bagázson nézett körül, noha maga sem festett jobban. Denevér, vízköpő és boszorkány… sőt, egyfajta kutya is társaságukat képezte, igencsak bosszantó hangossággal. Továbbra is, minden egyes zaj hangosabbnak tetszett Yruzza fülének, és fejfájása is megerősödött annyira, hogy egy fal mellé sétálva lekuporodjon, és szenvedően összekuporodott. Szűnni nem akaró hangzavartól mintha szét akart volna robbanni a feje, összehúzta magát, és próbálta eltompítani szörnyen éles hallását. Próbálkozását nem várt siker eredményezte. Visszanyerte régebbi tulajdonságait, pusztán bőre kékje nem akart semmiképp eltűnni. Mintha hallása is kicsit gyengült volna, megkönnyebbülve sóhajtott fel, ahogy ismét megszólaltak saját saját gondolatai, és nem mások hangja töltötte meg fejét. Felfigyelt a macskára, felállt, majd a boszorkány felé indult. Szemei villogva jelezték, hogy szándékai talán nem barátiak.
- Beszélj!- nézett a fekete jószágra. Ha nem válaszolt, ugyanezt a kérdést a boszorkánynak is feltette. A lehetőséget, mely szerint a kalapos nyakik benne van az ő ittlétükben nem vetette el… majd felfigyelt az ingerült szavak tulajdonosára. Már korábban is, amikor a kaszással balhézott. Szavaira egyetértően bólintott, az ő fogának sem volt való, hogy itt kell lennie….