A Boszorkány Éjjele

[Leyre la Azucena]

A gyönyörű nő haragos mivolta miatt csak részben hallgatta az elhangzottakat. Ám még így is hidegen hagyta a dolog. Sosem volt az a csapatjátékos, mindig is egyedül volt és eztán sem tervezte másként. Persze esélyt se látott rá, hogy a csapatba szólítsák, így csak nyugodtabbnak érezte magát e miatt.
Való igaz volt ugyan, hogy ezen gúnyája nem mutatott belőle túl sokat, és hogy szerette volna visszakapni arrancar énjének minden velejáróját, de esze ágában sem volt a trágár hímmel közösködni, csak is annak reményében maradna vele egy helyen, ha ekképp esélye támadhatna kivégezni a lehető legkegyetlenebb módon. Lelki szemei előtt ki is rajzolódott a jelenet miképp, a vörösbe öltözött férfi élettelen testén tapos, miközben a vörös hajú szépséget ízlelgeti nyelvének hegyével... Ám mindez csak vágyálom volt nem más és míg a többiek útnak látszottak indulni ő csendben figyelt, miközben a szarkofág lecsukott tetején megpihent.

[Mizushima Hyousuke]

Mikor már éppen azt hitte volna, hogy cselekedetének semmi hatása nem lesz, hiszen az elkántált kidou nem jelent meg, akkor hirtelen Rei spontán meggyulladt, ami még talán életveszélyes is lehetett volna, ha a homokvihar nem fojtja el a lángokat. Megdöbbenve nézett a kezeire, hiszen érezte, hogy a mágia nem származott máshonnan, mint tőle, ám egyelőre nem értette hogyan, s miként volt rá képes. Ámbár ezen felfedezés még segítheti is abban, hogy kikeveredjen ebből a helyzetből, ám ehhez meg kell tanulnia irányítania is új képességét, hiszen jelen állapotban enyhén szólva közveszélyes. A 18. századi vámpír szavain el kellett egy kicsit gondolkozzon, mire ráébredt, mit is akart mondani, olyannyira idegen volt számára ez a szóhasználat. Mivel ezidáig úgy tűnt ő maga képtelen jobb belátásra bírni Reit, így adott egy esélyt Draculának is, hátha több sikere lesz, de azért remélte, hogy túlzásokba nem esik, hiszen nem mutatna jól a jelentésében, ha diákját agyonverték volna. Miután a felindulásnak vége lett odasétált hozzá, majd pár mozdulattal próbálta leporolni a kormot megégett öltözékéről, de nem szólt semmit, nem tartotta fontosnak kommentálni a történteket, legfőképpen, mert majdnem megölt valakit, akit nem akart. Helyette inkább azon gondolkozott, amit a macskától hallott. Bár az állat köré gyűlt tömegben senki sem méltatta válaszra udvarias kérdését, csupán magukkal voltak elfoglalva, éppen ez adott lehetőséget a hallgatózásra. Ahogyan a társaság nagyja kezdett kiszivárogni a teremből ő ismét mozdulatlanná dermedve gondolkozott a hallottakon. Azt már eddig is sejtette, hogy mágia játszhat közre abban, ahogyan a dolgok alakultak, ám mint kiderült, ez nem csupán valami zabolázatlan természetfeletti jelenség, hanem valaki szánt szándékkal okozta. Ez csupán egyet jelenthetett: meg kell találni azt az illetőt és felelősségre vonni a tettéért, hogy azután méltó büntetésben részesüljön. Nem látta értelmét valamiféle gyerekes játákban részt venni. Amennyiben szükséges, saját maga és Rei kinézetét talán képes lehet visszaállítani a laborjában, amennyiben sikerül visszakeveredniük a Juunibantai kutatóintézetébe. Azonban erre egyedül jelenlegi állapotában nem tudta képes lehet-e, így nekilátott, hogy szövetségeseket keressen. A tömeg feloszlása után lett figyelmes egy némileg hátramaradottabb csoportosulásra, kik között egy szárnyakkal és szarvakkal rendelkező, erősnek látszó lény is tartozkodott.
- Elnézést a zavarásért. - Próbálkozott másodszorra is. - Ha önöknek is érdekük, akkor összedolgozhatnánk annak érdekében, hogy véget vessünk ennek az őrültek házának. - Szólt a madárijesztő, miközben tagjainak minden mozdulatára száraz szalma recsegését lehetett hallani.
Csak ekkor, közelebb érve vette észre, hogy a szikla lény vállán egy apró tündér is helyet foglalt.

[Hatakeyama Momo]

- Persze megnézheted, de csak kicsit - adom át Nozominak a cicát :3, pont ennyi időre, hogy meg tudja szeretgetni, hiszen ením Tita ˘o˘. De megérdemli, mert korábban megengedte, hogy kipróbáljam milyen átnyúlni egy szellemen, szóval ez így fair. A furcsa valami felszólítását, hogy beszéljek, figyelmen kívül hagyom, ismételje meg szebbek ˘o˘!
- Szép neved van  :3 - simizem meg a macskát, aki közben válaszol a hozzá intézett kérdésekre. - Amóra nevet váltott :/? - reagálok hasonlóképpen a mondatokra, mint Masaki, mert… mert az egyetlen normális magyarázat, ami az eszembe jut. - Nem szeretnék, megint azzal a trollal, harcolni T______T, meg labirintust se akarok, de Bojtos jöhet *o*. Akkor már két beszélő állatunk lehetne. - Mindenesetre úgy fest főzni kell valamit, hogy hazajussunk. Hát… jobban örülnék, ha sütni kéne, mert a sütik általában finomak szoktak lenni. - De mit kell összeszednünk ehhez a leveshez és azok a valamik hol vannak >w<? - mert ha jól értem, akkor azt fogunk főzni, de azt nem mondta miből, akármiből meg csak nem lehet, mert akkor rossz íze lesz.
- Amóra egy gonosz boszorkány volt, aki furcsa helyekre varázsolt minket és szórakozott velünk, volt ott sárkány meg minden, de volt cica, bár az nem beszélt, meg nyuszi, aki Bojtos volt és beszélt *o*, meg békák - válaszolok a kérdésre, mi szerint ki is Amóra. Nem baj, hogy Chiyo nem tudta, hiszen nem is volt ott velünk. - Ez jó ötlet! Menjünk! - mondom lelkesen, majd a szellemlány felé fordulok. - Gyere velem és akkor nem veszel el :3 - nyújtom oda a kezem, hiszen az előbb a cicát is meg tudta fogni, lehet, hogy engem is meg tud . - Fogd, meg ha tudod, ahogy láttam ez előbb a cicával sikerült ^^.
A szétválásról ugyanúgy vélekedem, mint Chiyo, így csak helyesőlen bólintok a szavaira. Aztán el is szontyolodom, mert van menő sapkám, meg seprűm, eddig okés, de pálcám nincsen, legalábbis nem találtam magamnál. - Salem, te olyan nagyon okos vagy *w*! Tudod esetleg, mire vagyok képes ^w^? - kérdezem tőle reménykedve, hátha igen, mert akkor én is tudok szórakozni.

[Sakurai K. Steelheart]

Öröm, hogy a nő elfogadja a társulási szándékomat, s engedte, hogy vele és fraccionjával tartsak. Viszont a hangja nem hasonlított egy vámpíréra se, bár nem láttam sok ilyen témájú filmet, de az biztos, hogy Lugosi Béla Drakulája nem így beszélt. Viszont legalább nem egyedül kell szembenéznem a hirtelen ostobák, vagy óvodások gyülekezetével, no meg a hazajutás problematikájával. Bár az is igaz, hogy a szövetségem addig áll fenn az espadaval, míg hasznos lehetek neki, az eszem jobban pörög, sőt késztetve van, hogy pörögjön, így intellektuálisan biztos, hogy nem okozhatok neki csalódást, viszont mozgási sebességem lomha, de úgy vélem ez a pörgő ész és lomha test nagy fizikai erőknek a barátja, a karakteremből kiindulva.
 - Köszönöm! Míg tehetem cserben nem hagyom. - Felelem a kérésem elfogadására.
Sajnos a jelenlévők egy része intellektuelére a hasznosat már nem tudnám fel aggatni, például a Kutyaember(Farkasember Makiro) vagy a Zombi(Rei) ilyen, bár egy zombitol értelmet ne várjon az ember.
Az összegyűltek között mégis vanvámpír, s egy pillanatra bánom, hogy nem vele akartam klasszik csapatolni, de amint kinyitotta pofáját minden kétséget kizáróan tudom, hogy a Szellőhangú hölgy kellemesebb társaság lesz, még akkor is, hogyha Hueco Mundo veszedelmes tagjai közé tartozik, kiktől Hera óvva intet.
Az Úrnőt követve én is kicsit közelebb lépek a macskához, de csak azért, hogy társam közelében legyek, és kicsit jobban halljam a nyávogónak nem mondható beszédét, már hogyha újra megszólal. Viszont derült plafonból homokvihart kaptunk macskabeszéd helyett. A tőlem telhető gyorsasággal igyekeznék a lehető legjobban elállni a homok útját a Szellőhangú elől, de egy lépést se teszek meg, mivel a homokvihar, csupán viharocska, s csak a csökkent elméjű zombi látta hasznát és kárát, szóval nincs baj. Vajon egy zombinál nem szóismétlés, hogyha egy mondatban használjuk a csökkent elméjűvel?
Viszont a macska végre megszólal, amire mindenki várt eddig. Az első szavaival együtt értek, a jelenlévők nagy része tényleg kártékony, legalábbis így együtt. Kisvártatva az a sejtésem, mégsem a porondmester állhat a háttérben, hacsak nem a áttér hátterében áll. Ellenben múltkor már az elején beköszönt, ami csak megerősíti a sejtésem, mégse ő okoz most bajt.
Ahogy az arrancar ideiglenes szövetségesem megindul szolgájával, aki talán nem csak egyszerű szolga, követem őket a tőlem telhető gyorsasággal.
 - Salem! Holmi hozzávalók felkutatásához nem kell 30-as IQ-se, szóval az a magadfajtákra maradhat. - Hogyha ez a Morgana hozott ide minket, akkor ő biztos többet tudhat az egészről.
Esetleg, hogyha Szellőhangú nem tudja kinyitni az ajtót, akkor tőlük elnézést kérve megpróbálom kitörni azt, remélve, hogy Frankenstein szörnyének ereje legalább részben az enyém.

(click to show/hide)

Elnézést, hogy kőrt hagytam ki.

[Nayara Tarin]

Halvány érdeklődés csillan tekintetemben a hirtelen keletkezett tűz és eloltása módjának láttán. Noha megszokott, sajátunkból való képességeknek jelenleg nem vagyunk birtokában, ezek szerint úgy lehet, valamelyest mégis kárpótolva lettünk. Már csupán arra kellett rájöjjek, ez miben nyilvánul meg. Sejtésemre újszerű hangomhoz lehetett köze, ám annak próbálgatásával, volt, kire nem ártott volna tekintettel lennem. Egyelőre így is téve fogtam vissza, ha nem is pont így és ezt a hangot, mégis ismerve, milyen pusztítást vihet végbe. Hacsak nem tévedek, ám egyelőre másra gondolni nem tudtam, mi lehet, ha egyáltalán volt mire.
Yruzza hangjára, szavára értetlenül kapva felé tekintetem a mögötte ellibbenő szemtelen kis légypiszok felé csapva igyekeztem, ha mást nem, eltávolítani a közeléből. Szerencsésebb esetben a markomban is ragadt volna. Nem az ő szerencséjére. Lettek volna ötleteim, mihez kezdjek vele. Fracciónom kirohanása fölött értetlenül állva néztem el. Noha biztosra vettem, kitörése nem csak és pusztán Eliana csínytevésére vezethető vissza, óvakodtam kedvének okát feszegetni. Sem hely, idő, sem társaságunk tekintetében nem volt alkalmas, ilyesmivel foglalkozzak.
- Szedd össze magad – szóltam, pillantottam rá hűvösen, hiszen ezt más, őhelyette nem tehette meg. Ha akartam volna sem. Amennyiben erre képtelen, úgy hasznomra sem lehet. Koloncokat magammal hurcolni, szánalomból, vagy felebaráti jó szándékból pedig a lehető legtávolabb állt tőlem. Nem hagyhatja, ilyen semmiség, aprósággal valaki a fejébe férkőzzön és kihozza sodrából. Még ha nem is türelméről és önfegyelméről ismertem meg, túlzónak éreztem, ahogy reagált a történtekre.   
A macska meséjét hallgatva bebizonyosodik sejtésem. Ittlétünkért egy sokadik, eddig nem ismert szereplő felelős. Az ő hangja vonzott, kábított el, mielőtt itt ébredtünk. Látatlanban sem kedveltem erejét és mágiát felelőtlen próbálgató némbert. Indulási szándékomban egy percre feltartóztatva, még mielőtt végleg kifordulhatnék a teremből, megtorpanok a fekete bundás jószág által tett megjegyzésre.
- Nem is kértem az engedélyed – bólintok rá a hallottakra. Lehet, hogy ő nem keresné, ám nem volt a helyemben. A varázsfőzet után koslatást meghagytam másnak. Biztos voltam benne, mindenki más is szeretne annyira visszatérni eredeti formájába, akadjon köztük, ki annak felkutatására kerekedik fel. Eszerint nekem, és a velem tartóknak nem kellett, gondja legyen erre.
- Kerítsük elő a banyát – tovább nem halogatva az indulást, kézen fogva Yruzzát vontam magam után, mindenki előtt, sietősre véve a sétát hagyhassuk magunk mögött a társaság többi tagját.

[Kimito Misa]

Enyhén szólva is össze voltam zavarodva, miután Masen letett, ráadásul el is távolodott némiképpen, csak álltam ott. Egyrészt a kezemet bámultam, aminek mentén a homok eloltotta az oszló testű törpe égését, másrészt azon morfondíroztam, hogy Masen honnan ismeri a társaság normálisabbnak tűnő felét. Végül úgy határoztam, egyetlen esélyem arra, hogy valaha ismét normálisan nézzek ki, és visszakerüljek a valóságba, ha a férfi mellett maradok.
- Ismeritek azt, aki ezt tette velünk? – Kérdeztem rá a kis csoportosulásnál, miután szinte szó szerint rácsimpaszkodtam a vaizardra, én sem akartam elkeveredni, akárcsak a kislány szelleme. TwT – Remélem nem a barátotok, mert lesz némi elbeszélgetni valóm vele. >w>
Igyekeztem nem lemaradni, vagy elkeveredni, de azért szemügyre venni a helyet, abban legalább jó vagyok. S bár a kidoum nem úgy sült el, ahogy először gondoltam, hogy fog, végülis szerettem volna hasznos lenni, így kipróbáltam, hogy az érzékelésem mennyire működik. A reiatsu meghatározásban nagyon jó voltam, de vajon múmiaként is sikerülhet ilyesmit kivitelezni?

[Ukitake Juushirou]

(A szobába, ahol voltatok, tolóajtó nyílik. Első kör óta nyitva van, Fran volt az ajtónálló a keretnek dőlve. )
Az Amóra név hallatán a macska csodálkozva pislog rátok. Nem érti, kiről van szó, és ennek hangot is ad.
- Nem ismerek semmilyen Amórát. Morgana úrnő az Morgana úrnő. Mindig is az volt, mindig is az lesz - felelete kizárólag gazdája kérdésének szól, ugyan többeteknek is megfeleli érdeklődése tárgyát. - Attól tartok az nem működne, Momo úrnőm. Egy boszorkánynak csak egy familiárissal lehet szerződése, ezért nincs helyem Avalon mellett, hiába vagyok a klónja - hangjában van némi sértettség is, nem tudni, az eredeti macska iránt, vagy a feltételezésre, hogy mellette lehetne bárki is Momo mellett.
A nyitott tolóajtón gond nélkül kisétáltok. Ahogy körülnéztek, láthatjátok, hogy ha valóban kastélyban vagytok, akkor mindeddig egy hátsó raktárhelyiségben lehettetek ugyanis innentől csupán rizspapírfalak alkotják a térválasztókat. Akkoriban szokás volt ezeket úgy megalkotni, hogy könnyen mozgathatóak legyenek, ti is szabadon elhúzhatjátok őket. A padlón viszont helyenként egy-egy deszka nyikorog ha ráléptek, a sötétben csendet megtörve. Ám nem kell vaklásznotok, a macska farokdíszéhez hasonlatos lidércfények lebegnek a plafon alatt, hátborzongató kékes fénnyel töltve meg a teret.
- Nos, kell denevérszárny, kígyófog, néhány pókláb, egy varangyosbéka. A tökéletes hatáshoz kell majd pár tökmag és egy lótuszvirág - sorolja különös segítőtök ám a mennyiségeket nem pontosította. - A denevérek és a pókok meglesznek a padláson, a többi a kerti tónál - vélekedik a szőrállat. Hogy merrefelé indultok, az már rajtatok áll. Közben a képességeiteket is próbálgathatjátok.
- Arra, amire minden boszorkány, természetesen - a macsek egy jelentőségteljes pillantást vet a seprűre, miközben Momonak válaszol. De persze egy boszorkány nem csak repkedni képes, ugyebár.
(Induljatok el bátran, keresgéljetek. Az alapanyagok után kajtató csapatnak a cica mutatja az utat a lépcsők felé.)


Egyéni apróságok:

(click to show/hide)

Eli: mivel Yru ellegyezgetett, a tündérpor elvétette a célt, de szavaid nyomán felszakadozik a padló, ahova a por hullott. Talán nem árt vigyázni vele.

Yru: képes vagy felvenni a macska alakját, egyedül a lidércfényt és bundájának tökéletes feketeségét nem tudod reprodukálni - neked macska formában is enyhén kékes fény jut ki. Visszaváltozás is sikerül paták nélkül, ha kimondottan az emberi formádra vágysz.

Masaki: a többiekhez képest a mozgásod észrevehetően gyorsabb, és szinte zajtalanul lépdelsz.

Rei: a tűznél már talán feltűnt, de egyáltalán nem érzel fájdalmat.

Fran: sajnos neked a cero helyett nem történik semmi, de kőburkolatodból eredő erős fizikumod talán kárpótol a veszteségért.

Sakurai: ahogy a cica elkezdi sorolni a dolgokat, az elhangzó állatokról (a latin nevüktől kezdve alvási és étkezési szokásaikon keresztül) minden fellelhető adatot fel tudnál sorolni.

Ha valakinek a szárnypróbálgatásaira nem reagáltam, sikítson és jön a kieg!

Határidő: november 4. 09:00

[Kuroji Rei]

Már felkészültem arra, hogy esetleg laposra verem ezt a barmot, de helyette csak úgy fogta magát megpaskolta az arcomat és el is ment. Összezárt fogakkal, csak úgy fortyogott bennem a méreg. Esküszöm laposra verem ezt az idiótát! De mire mozdultam volna hirtelen Hyousuke tanár úr ott teremt a hátam mögött és leporolta a kormot a ruhámról. Nem értem ez most mire volt jó… Karba tettem a kezemet, majd behunytam a szememet.
- K….köszö….khm….köszönöm tanár úr…
Mondtam ki eme szavakat nagy erőlködéssel és nehezen. Na, jó őszintén jól esett, hogy törődött velem egy kicsit, még ha az csak a ruhám leporolása volt. Mivel nem tudtam jobb dolgot is csinálni mentem Hyousuke tanár úr után miközben, elballagott a többiekhez. Amikor megállt, mozdulatlanul széttárt karokkal csak lestem, hogy még is mi a fene van vele… kihasználva az alkalmat még elkezdtem bökdösni, hogy térjen észhez vagy valami.
- Hahó… izé… bakker hogy is hívják! Jaj, igen Hyousuke tanár úr… itt van?! Hahó!!!
Ez után a tanár úr ment a csoportosulás után. Természetesen én is követtem őt, karba tett kézzel és duzzogva. Dühös tekintetemet arra a baromra hegyeztem, akinek egy kiadós veréssel tartozom. Komolyan, egyáltalán miért van itt?! Aaah….  amikor odaértünk a csoportosuláshoz a tanár úr, felvázolta a lehetőséget, hogy összedolgozhatnánk e esetleg velük. Mikor észbe kaptam pontosan mit akar elérni, rögtön a tekintetemet a tanár úr arcához vittem majd megint elkezdtem bökdösni, hogy rám figyeljen.
- Ez komoly?! Velük kéne összedolgoznom?! Ugye csak viccel!
Tettem fel a kérdést, mivel ahogyan a társaságot megnéztem nem éppen volt őszinte a mosolyom. Ezekkel összedolgozni nincs kedvem! Ne már! Most akkor mit csináljak? Csoportosuljak, oda ahol az a barom van, a kötözött sonkájával? Vagy azokhoz, akiktől menten hányingert kapok?! Aaah… kénytelen vagyok a tanárurat követnem végül! Talán jobb is így…. mikor elindultunk kifele a teremből azért nem tudtam megállni, hogy ne fejezzem ki a véleményemet a tanár úrnak, ezért újra megböktem majd kezdtem is bele a mondandómba.
- Miért kéne velük összedolgozni?! Miért nem keressük meg ketten, a felelőst, és verjük agyon?!
Tettem fel határozottan a kérdést. Végtére is, logikusabb lenne meg találni a felelőst és jól kupán verni, plusz levezethetném rajta a dühömet, ami most jócskán van nekem.

[Hirase Keisei]

Ahogyan az várható volt mintha a falnak beszélnék.. Majdhogynem senki sem hallotta ahogyan próbáltam valami ötletet felajánlani a többieknek amivel előrébb lendíthetnénk ezt az egész elcseszett halloween estét. Nem szeretem ha nem vesznek rólam tudomást főleg ha elég feltűnő jelenség vagyok perpillanat ezzel a tökkel.. Mondjuk jobb lenne már ha a saját fejem tapogatnám amikor odanyúlok.
Bosszúból én se figyeltem a többiekre, hogy mit mondanak és a macska kertelése sem érdekelt ezért rá sem figyeltem hanem a terepet kezdtem el felmérni, hogy mégis merre tudnám elhagyni ezt a lepukkant raktárszerűséget és eredhetek a hozzávalók után.. mondjuk még egyenlőre azt se tudtam, hogy mi kell. S ahogyan ez a gondolat átszaladt a tökömön észrevettem egy tolóajtó és meghallottam, hogy a szőrcsomó éppen a hozzávalókat sorolja.. Teljes mértékben pont olyan dolgokat sorolt fel amiket minden háztartásban meg lehetett találni.. Viszont.. én egyből kitaláltam, hogy mit fogok előkeríteni.. pókok és denevérek.. ez tökéletes lesz számomra.
Miután elhatároztam, hogy miket gyűjtök össze kiléptem az ajtón valószínűleg a tömeggel együtt a macskát követve.. Nem igazán bíztam benne, de hát ha már elmondta, hogy mire lesz szükségünk csak nem lehet annyira rossz mint ahogyan azt én feltételezem.
Az ajtón átlépve teljesen más látvány fogadott. A zsírpapír ajtók sokkal jobb érzéssel töltöttek el mint a koszos raktár viszont a lebegő lidércfények már kevésbé voltam barátságosak. Ekkor döntöttem úgy, hogy méghamarabb véget kell vetni ennek az egésznek ezért gyorsan a macsek párti banyához meg a szőrgolyóhoz lépdeltem.
-Merre van a padlás? Mert én szívesen beszerzem a denevéreket meg a pókokat míg a többiek összegyűjtik a többi hozzávalót.. – ajánlottam fel  hátha kicsit magamra tudok maradni és sikerül kiderítenem, hogy azon kívűl, hogy el tudom hagyni a tököt vajon mire vagyok még képes. 

[Eliana del Barros]

Meglepett Szatírka fellépése, mellyel elvétettem a célt, de ez számomra inkább imponáló volt. Talán mégsem olyan reménytelen. A szárnyaim és annak a suhogása nem olyan, mint egy gyöngybagolyé. Szóval nem olyan egyszerű vele lesből támadni. A por viszont egészen erősnek tűnik. Még nem tudom pontosan az erejét, de a padlót elég jól elintézte. Szóval jó kis fegyver. Vajon ha egy technikát mozgósítok, akkor történne valami?  Energiát próbáltam gyűjteni a tenyerembe. Eddig nem láttam értelmét, hisz a többieknél is láttam, hogy nem csak az alakunk, fegyverein, de képességeink sincsenek, de talán valahogy az enyém is átalakult nem csak a szárnyak és a por függvényében.
Momo-t és a macskát mindenki körül zsongja, így nem is lenne tanácsos elrángatni. Így akkor nincs is értelme Momo-t magammal rángatni. Meg itt van az én drága Fran-om. Ám indulás előtt hallom Amóra nevét, illetve, hogy a macska valójában Morgána Avalon nevű szőrcsomójának másolata. Két macska van, de úgy tűnik, ez segít nekünk. A padlást és a kertet kihagyhatjuk, szóval marad a többi helyiség. Amikor indultunk volna, akkor a madárijesztő és a zombi lépett oda hozzánk, hogy velünk tartanának. Még ellentmondanak a sztereotípiáknak? A madárijesztő eszet kért Óztól, a zombi meg alapvetően agyatlan és agyat csócsál. Biztos velük kellene összefognunk? Bár a madárijesztőnek több esze van, még ha nem is tudják, hogy merre megyünk.
- Miből gondolod, hogy mi nem hasonlót tervezünk. Bár látszik, hogy nincs agyad, mert ha agyonvered, akkor nehezen tudná elkészíteni a főzetet, ami visszaváltoztatna. Akkor a többiek hiába keresgélik az alapanyagokat. … Ha nagyon akartok jöhettek, de ne legyetek láb alatt!
Zombinak címeztem elsősorban, de feleltem a kérdésre is. Különösebben nem bánom, ha velünk jönnek, ha nem akadályoznak. Intettem is a fejemmel, hogy akár indulhatunk is. Fran jelenleg egy elpusztíthatatlan szuper erő, így nincs is jobb vagy biztonságosabb hely, mint a feje vagy ahogy most fennáll, a vállán csücsülni. De kíváncsi vagyok, hogy milyen helyiségek vannak a palotában.

[Fran Lechuza]

Sajnos nem tudtam kinevetni patás barátunkat, mert sikeresen elhessegette a rászórt port, így a padló szakadt be. Talán még sem olyan szerencsétlen, mint amilyennek elsőre tűnt, vagyis nem csak a szája nagy, van is mögötte ész. Eliana-sama pora is hatásos lehet, ha jól használják, legalább ezt is megtudtuk. Így ha egy zárt ajtóval találjuk szembe magunkat, magunkat, majd jól berobbantjuk.
Nekem viszont nem történt semmi, amikor megpróbáltam egy Cerot ellőni. Jobban átgondolva talán, ha olyan technikával próbálkoznék, ami jobban illik ehhez az alakhoz, akkor az talán sikerülne. Miután biztonságosan a fejemre helyeztem Eliana-samát, kísérletet tettem az Erizo nevezetű hierro technikával, ahol apró tüskék keletkeznek a hierromon, hogy megsértsék a támadó ellenfelet, amíg nem mozdulok meg. Ehhez az alakhoz talán ez a technikám illik a legjobbam, így reménykedek benne, hogy ez sikerülni fog. Amint megvoltam a technika próbálgatással, visszahelyeztem Eliana-samát a vállamra.
Úgy tűnik már nem volt időnk kisurranni, mert mindenki más is indulni készült. Bár legtöbben a hozzávalókat akarták megkeresni, hozzánk hasonlóan azért voltak olyanok is, akik ebben nem voltak érdekeltek. Oda is jött hozzánk egy madárijesztő és egy zombi, az utóbbi pedig elég idegesítő volt, ahogy folyton a másikat nyaggatta. Eliana-samára hagytam a döntést, ahogy mindig is és ő belegyezett, így nem volt más választásom, mint elfogadni döntését.
- Ha az útban leszel, felrúglak, Törpe. - szóltam oda a kisebbnek, majd megpöcköltem a homlokát és elindultam az ajtó felé. Értelemszerűen, ha volt elágazás a folyosón, akkor nem arra mentem, amerre a macska vezette a csapatot, hanem egy másik irányba.

[Mizushima Hyousuke]

- Oh, igen, itt vagyok, elnézést, csak egy kicsit elgondolkoztam.
Válaszolt Rei bökdösésére egy sóhajtás kíséretében, mert úgy tűnt még mindig képtelen a megfelelő megszólításra. Az oka talán az lehet, hogy élőhalottszerű külsejéhez csökkent agyi funkciók is társulnak és minden helyreáll majd, amint megoldják ezt az ügyet, legalábbis ebben reménykedett. Miután odaléptek a többiekhez és felajánlotta a társulás lehetőségét, tanítványa ezt egyértelműen ellenezte, szerencsére azonban ez nem hiúsította meg a szövetkezés lehetőségét.
- Kérem, ne nehezteljen rá, még csak gyerek csupán, aki belekeveredett ebbe az egészbe.
Jelzés értékűleg koppintotta meg a diák fejét, mielőtt még kedve támadna visszaszólni bármelyiküknek is. Úgy tűnik a tündér eltérően a társaság néhány egyéb tagjától, legalább szintén az okosabbik fajtából való, hiszen csak azután akarja elintézni a boszorkányt, hogy az visszaváltoztatta őket. Bár Hyousuke bízik abban, hogy közös ellenségük legyőzése után a Juunibantai minden bizonnyal képes visszafordítani a mágiát, mely az átalakulást okozta, azonban ő sem veti meg azt a verziót, hogy erre magát a boszorkányt vennék rá, főleg, ha könnyen meggyőzhetőnek bizonyul. Egy alkalmas pillanatban lehajolt Rei mellé, hogy fejük egy magasságban legyen, majd kezét a vállára téve szólt hozzá.
- Nézd, Rei, elhiszem, hogy nem erre számítottál, illetve tudom, hogy eleve nem is akartál eljönni, de a jelenlegi helyzetben mindent meg kell tennünk, hogy visszaváltozzunk. Meg fogom említeni a tanárodnak, ha jól viselkedtél. Természetesen, ha van valamilyen jó ötleted, meghallgatom, de addig is, kérlek bízd rám a beszédet.
Úgy tűnt az este még messze van a végétől, ami azt jelenti, még jó ideig egymásra lesznek utalva, így most kivételesen mellőzte a távolságtartó tegezést, hátha így nagyobb hatást tud elérni.
A most már jobban megüresedett szobán utoljára végignézve eszébe jutott a láda, melynek két oldalán ő és Rei ébredtek. Mivel a későbbiekben már valószínűleg úgy sem térnek vissza ide, így jobbnak látta ellenőrizni, hogy felnyitható-e a fedele, és ha igen, akkor található-e benne bármilyen használható tárgy, amit magához vehet, mielőtt távozott volna a többiekkel.

[Sachiaru Masaki]

Hipokrita (Misa) beszólására csak beforgattam a szemeimet. Valszeg még épen lézengene ennyi hasfelmetsző között, ha vágnánk kicsoda szórakázik. Azért a kölkök haditanácsa alatt feltűnt, hogy Hintőpor királylány nem fest a legjobban. Több szerkóm nem nagyon akadt, de a mellényemet rágórtam, még se budipapírban kóborlásszon.
-Tod, hogy úgy se csípem a sütiket. Nem nehéz az a szar, cárné? – Böktem a bugris burger king koronájára. - Csűrd el a fenébe. Ne hurcibáld! –
Vontattam be a vállamat, miután kikászálódtunk a pöcegödörből. A síri kussban mindenki rongyosra nyekeregte magát, de én hiába súlyoztam a mázsáimat, meg se kottyant a deszkáknak. Felvontatott szemellenzővel csatangoltam tovább, erre meg az vágott retinán, hogy kurvára belátom az egész tetves szintet. Ha nagyon zoomultam még a cseszett rizspapíron is átszondáztam, vagy marhára halluztam az egészet. Ebből zörgött be a haraszt, hogy ide kéne ciccelnem a bőregereket. Elvégre én is az lennék, vagy mi a franc. Ezerrel forgolódtam a témán, bár ide tudnám a fososokat hívni csak azzal, hogy itten szájalok a gógyimban…
- Gatyafék, töketlenke! A padlás az enyimé! – Vontattam vissza az elfelé kolbászoló rosált fémbödönt (Max). - Ti zúzzatok a pocsolyához! Csapasd az infót, Mekkelek! – Csettintgettem a barna pettynek. - Ne! Te meg ottan ne csíterkedj, blöki! – Kapartam le a csákóról a köpenyét, amit átvetettem bolhazsák nyakán (Maki). - Keh! Szimat szatyor, ordaska!  Kotord be a tekergőt és brekkencset! Dísztök majdan navigál! – Löktem oda a mukesznak, hogy hasznosítsa magát és nyomozzon a szőrgubanccal. Addig arrébb tessékeltem a kurvára csicsás névjegykártyával felszerelkezett csontit.
- Halszálka, súlyozzad lefelé Sadako-t! –  Böktem oda a Hoshi fruskára. Csontkupacra könnyebben ráfüggött. - Skizi! Tied a fedélzet! Vigyed a brancsot! Én hozom a kaszásokat meg a bőregeret! Fél pilla oszt nálatok leszek a sáposban! – Lendültem meg a padlás felé, mert kurvára nem kellett sehova se navigálni. A rühes bolhazsák retinát pitiszkáló led lámpája nélkül marhára tisztán bemértem a terepet.

[Aikawa Chiyo]

Megint kezdett totális lenni a káosz körülöttünk. Legalábbis eléggé így érzékeltem.  Behunytam a szemem, hogy egy picit kitisztítsam az elmémet. A Cica azt mondta, hogy valami főzethez kellenek összetevők. Bár azt így külön nem emelte ki, hogy ettől vissza is fogunk változni. Vagy csak az úrnőjének valami újabb kotyvalékához kell, és hátha jó kedvében lesz, ha összeszedjük neki az alapanyagokat. Nem úgy tűnt, hogy a többiekben akár a leghalványabb pillanatra is felmerülne a gyanú, a tüneményes cicus vajon tényleg a mi oldalunkon van~e.  A körülöttem lévő kavalkádból végül az egyetlen biztos pontra fókuszáltam, Masaki~sanra. Hagytam, hogy minden mást kizárjon egy kicsit az elmém. Sensei persze már eddigre a kész tervvel rukkolt elő. Elnyomtam egy mosolyt, ahogy meghallottam a szereposztást. Eszemben sem volt ellenkezni. A Cicával ellentétben benne tökéletesen megbíztam, és bármikor az életemet tettem volna a kacsójába. 
   - Akkor kint a tónál találkozunk! - mondtam neki, majd a rám bízottakra pillantottam - Induljunk akkor. - Nem tudtam, hogy kint világos lesz, vagy itt is sötét van. Egyáltalán milyen napszak lehet. És ha sötét, vajon ilyen formámban látni fogok a sötétben?  Még azzal sem voltam teljesen tisztában, hogy mi is ez a forma.  Ennek ellenére kiindultam a folyosón.
- Momo~chan, hozd a Cicát, hátha ki tud minket navigálni a tavacskához. Nozo~chan, te fog a kezem! - nyújtottam neki a kacsóm, hogy ha a cicát sikerült megsimiznie, akkor hátha ez is menni fog. A másik kezemmel meg Mina~chant kaptam el. - Nekünk még tökmagot, és lótuszvirágot kell majd felkutatnunk! Skrupi~san, te se hagyd el magad! - Sensei így osztotta, nekem tökéletesen megfeleltek így a szerepek.  Bár azon gondolkodtam. Vajon a tavacskától honnan szerezzünk tököt? Mert még a lótusz evidens…  Ahogy kiértünk a szabadba, egy újabb ötlet kúszott a buksimba. Ha Masaki~san, meg láttam még másokat is, alakot váltottak, akkor vajon én is képes lennék rá? Annyira nem állt tőlem távol ez a történet. Így aztán ahogy nyitottabb területre értünk, levettem a kabátot, magam elé fogtam, és Sensei tiszteletére megpróbálkoztam szárnyakat idézni a hátamra. Ötlet híjján, úgy csináltam, mint annak idején kitsuneként kellett.

[Raimaru Minashaku]

Megint összerezzentem, ahogy hallottam a határozott utasításokat. Remek, kezdődnek a történések úgy igazán, és már nem engedhettem meg magamnak, hogy nyomott legyen a hangulatom. Ránéztem Momóra, és megint visszaestem. Meg akartam csípni magam, de amikor ezt megpróbáltam, és megint rá kellett jönnöm, hogy ez most nem így megy, nagyon bedühödtem.
- A redvás francba!
Csúszott ki a számon viszonylag hangosan, szerencsémre még idejében elváltoztattam a hangom. Csendben tűrtem, hogy vonszoljanak, mert nyilván Chiyo tudta, hogy merre kell menni. Jobban körbenéztem menet közben, és kiszúrtam egy tökfejű alakot is mellettünk. Gondoltam, hogy lótuszvirág lesz ott, azonban az is megfordult a fejemben, hogy ha ott épp nincs tök, mi lenne, ha abból a tökfejből szednénk ki. Elvégre csak van benne... Aztán jobban megnéztem, és rájöttem, hogy ki van faragva, úgyhogy mag biztos nem lesz benne. Mindenesetre nem bántam volna, ha leellenőrizhetem... csak a biztonság kedvéért. Fél szemmel azt kellett bámulnom, hogy megvan-e még minden részem, másik szememmel magam körül leselkedtem. Túl sok volt a gyúlékony dolog, itt én még nem mertem működni... Csak csendben vártam, hátha történik valami azon kívül, hogy versenyeznek a leszakadt porcikáim a vonszolóm sebességével.