Szerző Téma: Tűz vs Villám (avagy Setsuko vs Kaito)  (Megtekintve 392 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Shinraidou Kaito

Eltávozott karakterek

2. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 15 000

Hozzászólások: 47

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Hiszem, hogy okkal kaptam egy második esélyt...  nem követhetem el még egyszer ugyanazokat a hibákat."

Post szín:
#24A2B3


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Tűz vs Villám (avagy Setsuko vs Kaito)
« Dátum: 2017. Febr. 06, 20:48:00 »
Szóval, vegyük sorjában... először rárontottam, mikor fürdött, aztán befurakodtam az otthonába és egy jó nagy adagnyi kajával húztam le... szóval csoda, hogy Mizushima Setsuko még csak most először akar megölni. Á, ugyan már, viccet félretéve, szeretet van köztünk! Csak egy baráti meccset beszéltünk meg... zanpakuto-kkal. És mivel az övé tűz, enyém pedig villám, nagy baj nem lehet, maximum csak a fél Seireitei-t szétverjük. De, azért, hogy ez ne történjen meg, egy semleges területet választottunk, Rukongai egyik elhagyatott erdőségét. Itt őt sem fogják csesztetni, hogy ugyan minek szórakozik egy nemes shinigami valami jöttment pórnéppel, és engem sem, hogy "Kaito, te idióta, mi a fészkes frászkarikát csinálsz már megint". Igen, ezt már tényleg hallottam... legalábbis azt hiszem. Sose tudom Kígyószemek mit beszél, csak annyit tudok, hogy ijesztő.
Egyébként, tőlem mindenki kapott újabban egy becenevet. Kígyószem, Hajasbaba, Balfasz, Ribanc... Setsuko még nem. Semmi jót nem is tudok kitalálni neki... lehet azért, mert semmi bajom nincs vele? Végül is, mi lenne? Azon kívül, hogy ott hagyott meztelenül a fürdőben aznap hajnalban... de azon már túltettem magam! Semmivel sem volt rosszabb, mint egy-két... na jó, száz másik dolog, amit magammal műveltem mióta shinigami vagyok.
Bizony, H--
~ H?
~ Sajnálom, Shishioh. ~ jegyzem meg lesütött szemekkel, miközben egy hatalmas fa legfelső ágán üldögélek.
Igen, ez is ott van. Valamiért, Setsuko-val szemben egyre többször adom magamat. Az igazi önmagamat. De, eszem ágában sincs beszélni neki a múltamról, és arról, hogy ki vagyok valójában, és mit tettem. Mármint, az alapokon kívül. Szóval, úgy gondoltam, beszélhetnénk inkább, mint harcos a harcossal, ha már igent mondtam egy zanpakutou-megmérettetésre. Beszéljenek helyettünk a cselekedeteink. Még én sem tudom, hogy teljesen visszaavanzsálok-e régi önmagamba, ha véresen komolyan veszek egy egy az egy elleni harcot, úgy, mint régen. És azt sem tudom, hányadán állunk Setsuko-val, vagy hogy miért vált ki belőlem ilyen érzéseket.
Félreértés ne essék, nem nyomulok rá, vagy ilyesmi. Inkább tartom barátomnak... ami két találkozás után, azért valljuk be, elég elhamarkodott kijelentés, de, mint mondtam, és remélem is, itt majd fény derül mindenre.
Elmélkedésem közben látom az üdvöskénk meg is érkezett az erdőbe. Szándékosan rajzoltam neki egy istentelen rossz minőségű térképet... afféle Kaito Mode gesztusként. Le is ugrom a fa tetejéről... és természetesen fejjel érkezem. Miután kis híján kitört nyakamat megmasszírozom, Setsuko felé fordulok.
- Ó, hello, ne törődj azzal mit kerestem egy fa tetején, csak mókusokra vadásztam. Dögök. Na mindegy, amúgy mizu? Mit keresel itt? Megint kajálni megyünk? - kérdezem mosolyogva.
Persze, tudom, hogy mit keres itt. De játsszuk csak tovább a színjátékot. Szerintem Setsuko amúgy is inkább az idióta imázsomat kedveli... nem tudom mit szólna a valódi énemhez.

Karakterlap

Mizushima Setsuko

Eltávozott karakterek

10. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 300 / 15 000

Hozzászólások: 58

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 12 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Reiatsu szín:
Kékes

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Call me princes, and that'll be ur last word

Post szín:
508EA1 // b8860b


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tűz vs Villám (avagy Setsuko vs Kaito)
« Válasz #1 Dátum: 2017. Febr. 08, 16:24:08 »
Nem kis izgalommal töltött el a tudat, hogy végre összemérhetem pengém valaki mással, ráadásul a partneremre is épp olyan kíváncsi voltam, mint arra, vajon hogyan fogok szerepelni. Mióta megismertem Kaitot, azóta éreztem, hogy valamit elhallgat. Ez... amolyan adottság, ha nemes vagy. Megtanulsz remekül hazudni, és kiszúrni, ahogyan mások próbálkoznak. De valahogy nem tudtam rájönni a dologra, ezért is voltam kíváncsi az összecsapásunkra. Egyesek szerint, harc közben az ember önmagát adja, kicsit reméltem, hogy ezúttal kicsit többet tudok meg róla, hiába tudtam, hogy tiszteletben kell tartanom a döntését. Ha el akar valamit hallgatni, minden joga megvan hozzá, azonban a kíváncsiságom kezdett erősödni. Felpattantam, már jócskán késésben voltam, így Jigoku no Hanáért nyúlva nem húztam már tovább az időt.
Az időjárás jócskán visszamászott hőmérsékletben, valahogy a tél nem akart még távozni. Ha nagyobbat fújtattam, a lehelletem gomolygott előttem, és a hidegből reszketve fordultam vissza, hogy az egyenruhámon felül melegítsen is valami.
A szívem is hevesen kalapált, mire a megbeszélt helyre érkeztem... úgy fél óra késéssel. Ami azt illeti, most még nem is várakoztattam meg annyira, mások akár két-három órákat is vártak már rám, hogy végre tiszteletemet tegyem náluk valamilyen okból kifolyólag. A táj kifejezetten szép volt, erdős terület, és hogy még fehérbe is öltöztette a téli hóesés, csak emelt a táj meghittségén. Egész könnyen találtam rá Kaitora, roppant nagy zajjal zúgott le a fáról, amit képtelen voltam megállni egy kis kuncogás nélkül. Hiába tettem szám elé jobbomat, halkan ugyan, de megmosolyogtam a mutatványát. Az álltala rajzolt térkép... annyira volt hasznos, mint vaknak a szemüveg, így azt már fél úton repülővé hajtottam, és engedtem szabadon, egész jól tudtam tájékozódni, és ő sem volt épp halkan, így nehének sem volt mondható ez a bújócska.
Kicsit szánakozva pislogok le rá, de azért feltápászkodik a földről, és felém fordul a nyakát dörzsölgetve.

- De szerencsétlen vagy te... - mosolygom tenyerem mögül. Valahogy képtelen voltam komolyan venni, amit mond. Eszem ágában sem volt megkérdeni, miért lógott a fa tetején, de hogy pont mókusok... azért ennél ritkán hallottam nagyobb ostobaságot. Télen... mókusok. Elengedtem azonban a dolog ezen részét, és én is üdvözöltem.
- Bocsi a késésért. Amúgy, hogy frissítsem a fejedben a dolgot, tudtommal párharcot fogunk vívni. - és már húzom is elő a kardomat. Roppant mód türelmetlen voltam, és már alig vártam, hogy a két penge csillingelve csapjon össze.
- Nos? Mehet? - kérdeztem, szememben lobogó tűzzel.
« Utoljára szerkesztve: 2017. Febr. 08, 16:41:53 írta Mizushima Setsuko »