Szerző Téma: Tanácsadói iroda  (Megtekintve 851 alkalommal)

Description: Nagisa Sachiko irodája

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 204

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 721 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Tanácsadói iroda
« Dátum: 2016. Nov. 22, 21:17:57 »

Az iroda elsőre kissé sötétnek tűnhet, ám csak a súlyos függönyök miatt, ha azokat elhúzzák, az egész helyiség fényárban úszik. A kényelmes beszélgetések érdekében két kanapé is helyet kapott, hiszen így könnyebben nyílnak meg a diákok, mint egy faszégen feszengve, egy hatalmas íróasztal mögött. Az asztalt Sachiko csupán a papírmunka elvégzése céljából használja. Az egyik falat könyvespolc borítja, javarészt a könyvtárból kiszorult kötetek, és néhány saját kötet kap itt helyet.
Az iskolai tanítás nagy részében megtalálható Sachiko az irodában, megbeszélt időpontra is érkezhetnek a tanulók, vagy ha nincs mással dolga éppen, spontán is érkezhetnek. A tanácsadásnak több oka is lehet, egyeseket a tanárok, vagy egyenesen az igazgató utasít a rendszeres beszélgetésre, míg mások maguktól tartanak erre igényt.


(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2016. Nov. 22, 22:39:52 írta Neliel Tu Oderschvank »

Karakterlap

Tachibana Yuuna

Ember

*

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 000 / 45 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Pink

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A question that sometimes drives me hazy: am I or are the others crazy?"

Post szín:
#FF4C74


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tanácsadói iroda
« Válasz #1 Dátum: 2016. Nov. 22, 22:01:20 »

Tachibana Yuuna nem volt boldog, még csak közelében sem volt ennek az érzésnek, mikor megérkezett az iskola pszichológus - valójában tanácsadó - irodájának ajtaja elé. Nevetségesnek találta az igazgató kicsinyes bosszúját, mi szerint a folytonos öltözködési problémái miatt ide kell járnia. Hiszen normális volt - gondolta ő, számára kicsit sem volt furcsa a bátyja iránt érzett beteges ragaszkodást, valamint az uniformizálástól és a zárt terektől való ódzkodás. Na jó, ez utolsóval talán még ő is egyetértett, hiszen tulajdonképpen ezért is kezelték őt éveken keresztül, de az első kettőben semmit furcsát nem látott. Hiszen mindenki szereti a testvérét és van stílusa. Arról ő nem tehetett, hogy nála ez fokozottan van jelen, mind a két esetben. Legalábbis így gondolkodott ő, szerinte tökéletesen helyesen.
Ahogy ott állt az ajtó előtt, nem akaródzott bemennie, egyáltalán nem, hiszen mind a mellett, hogy mint korábban kifejtettem, maximálisan normálisnak gondolta magát, volt sport pszichológusa, akit félévente egyszer meglátogatott. Nem kellett neki másik. Főleg nem olyan, aki a bosszúálló igazgató embere. Mert ő így gondolta, hogy ez egy bosszú, mert sok borsot tört a férfi orra alá, meg sem fordult a fejében, hogy a dolog valóban használhatna. Esélytelennek, már-már lehetetlennek találta ezt az opciót, talán olyannyira is, hogy fel sem merült benne ez az eshetőség.
Végül azonban győzött a neveltetése, tudta, hogy minden bizonnyal várják az ajtó túloldalán, így megejtett egy gyors kopogást, majd japánoktól szokatlan illetlenséggel nyitott ajtót és lépett be az irodába, mielőtt behívták volna. Pár rövid, számára mégis végtelenül hosszúnak tűnő másodpercig zavarban érezte magát, majd el is engedte a dolgot. Itt nem neki kell zavarban lennie ˘w˘, hiszen tökéletesen feleslegesen volt itt, legalábbis ő így gondolta, mint ahogy azt korábban kifejtettem.
- Jó napot, Tachibana Yuuna, első évfolyam - biccentett a nő felé, majd a nála lévő háromból két táskát ledobott a földre, csak a feketével bánt óvatosan. Abban volt a korcsolyája. Erre azonban kár is volt emlékeznie, vagy gondolnia, szerencsésnek érezheti magát, ha nem fog a pályán korcsolyázni. E miatt a tortúra miatt ki kell hagynia Pudingbá erőnléti edzését és bár felhívta a férfit, hogy miért nem lesz ott, szinte biztosra vette, hogy a dupláját, hanem a tripláját fogja majd vele megcsináltatni. Szadista volt az „öreg” és Yuuna szerint néha még élvezte is :|. - Mint látja; jól vagyok, teljesen rendben, ma még normálisan is öltöztem fel. - Ez mondjuk nem volt teljesen igaz, hiszen egyenruha blúza felett nem egy zakó, hanem kék-pink egy ördögszarvas pulóver volt látható, valamint egy hasonlóan pink térdzoknit viselt. Az azonban tagadhatatlan volt, hogy a rajtalévő egyenruhaszoknya pontosan megfelelő hosszúságú. Ez pedig számára egyenlő volt a tökéletes egyenruhával :|. - Szóval semmi szükség arra, hogy itt legyek. Elmehetek ^w^? - eresztett meg egy mosolyt a nő felé, akit ez idáig szóhoz sem hagyott jutni, vagy ha az mégis megszólalt nem különösebben vett róla tudomást. Ez utóbbit nem bunkóságból, egyszerűen csak túlságosan lefoglalta a saját mondandója, észre sem vette, hogy a másik is megszólalt.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Nov. 22, 22:18:33 írta Tachibana Yuuna »

Karakterlap

Nagisa Sachiko

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 000 / 15 000

Hozzászólások: 32

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 17 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tanácsadói iroda
« Válasz #2 Dátum: 2016. Nov. 29, 20:58:49 »

Egykedvűen olvasgattam az előttem fekvő leírást, a nem rég távozott diákról készítettem el a jegyzetek alapján az összegzést, de sehogyan sem nyerte el a tetszésemet. Tudtam, a zsigereimben éreztem, hogy van valami gond, viszont még olyan kevés alkalommal találkoztunk, biztosra szerettem volna menni. Ha egyszer a jelzés elindul, onnan nincs visszaút, és egy család életében hatalmas megrázkódtatás az, ha idegenek vájkálnak az életükben. Főként, ha jogtalanul, és alapos indok nélkül teszik. Persze előfordul, hogy olyankor is így érzik, mikor okkal, és segítő szándékkal teszi ezt az ember, ráadásul beigazolódni látszanak a gyanúk.
Becsuktam az aktát, és behunyva szemem, lezártam az ügyet. Nem szabad, hogy ez járjon a fejemben, miközben valaki mással beszélek, ügyeltem arra, hogy egyszerre csak egy esetre koncentráljak, elvégre csak így végezhetem megfelelően a munkámat. Tachibana Yuuna… érdekes, egy Tachibana~sensei is van az iskolában, a tanárokat már egészen jól megjegyeztem az alatt a néhány hét alatt, mióta itt vagyok. Ráadásul, ha az emlékezetem nem csal, rokonok is.
Beleolvastam az igazgató rövid leírásába, és a csatolt cetliket is átlapoztam. Igazából nem tűnt vészes esetnek, semmi kirívót nem tartalmaztak, csupán az állandó öltözködési problémákat, illetve, hogy nem teljesít a legfényesebben matematikából. Bár ez utóbbit a napló fénymásolatából szűrtem le. A családi előzmények sokkalta érdekfeszítőbbek voltak, ahhoz képest, hogy igen fiatalon elveszítette a szüleit, átlagosnak mondható diáknak tűnt. Persze, ezek csak egyszerű észrevételek, többet úgyis csak az első találkozás, no meg a többi után fogok tudni megállapítani.
A kopogtatásra felpillantottam, bár az nem kicsit lepett meg, hogy már be is lépett az irodába. Figyeltem mozdulatait, minden porcikája azt sugározta, hogy gyűlöl itt lenni, és büntetésként éli meg. Ezen nem is csodálkoztam, bármennyit is győzködtem az igazgatót, szinte teljes mértékben képtelen volt felfogni, a segítő beszélgetések legalapvetőbb része az önkéntesség.
- Nagisa Sachiko, nyugodtan szólíthatsz Nagisa~sannak, nem vagyok tanár. – Emelkedtem fel az asztaltól, majd a kanapék egyikére mutattam, hogy nyugodtan leülhet, én pedig a másikhoz sétáltam, ahol helyet foglaltam vele szemben. – Valóban látom, hogy jól vagy, azonban hozzá kell tennem, orvos sem vagyok, tehát nem ezért jöttél hozzám. – Mosolyogtam rá. – Mit értünk normális alatt? – Kérdeztem rá, hiszen nem arról van szó, hogy valami nem illőt, esetleg ízléstelent hordana, csupán az iskolai keretekbe nem illik bele. – Bár valóban elragadó a pulóvered, szép a színe. – Mosolyogtam tovább.
Kérdésére felálltam, és az iroda oldalában álló kis asztalkához sétáltam, majd bekapcsoltam a vízforralót. Olyan érzésem volt, ez egy kicsit nehézkesebb kezdés lesz, mint általában, bár sejthettem volna. Nem számít, megoldom, mint bármi mást. :3
- Kérsz egy teát? – Néztem rá, mintha a korábbi kérdését meg se hallottam volna, majd a felforrt vizet a teafűvel már korábban megtöltött kancsóba öntöttem. – Az édesanyám mindig úgy tartotta, hogy legjobb egy csésze meleg teával kezdeni a beszélgetést, mert az felmelegíti az emberek szívét. – Töltöttem ki két csészébe teát, majd egy tálcán, rajta mindenféle ízesítővel, a lány előtti asztalra tettem. – Szeretném, ha beszélgetnénk egy keveset, mielőtt elmész. Mesélhetnél arról, hogy milyen napod volt, vagy, hogy szerinted miért kellett ide jönnöd, vagy, amihez csak kedved van. – Előrehajoltam, és magamhoz vettem az egyik csészét, amiből óvatosan kortyoltam. Meleg volt még, de finom. Vártam arra, hogy valamit válaszoljon. Bármit, itt nem létezett rossz válasz…

Karakterlap

Tachibana Yuuna

Ember

*

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 000 / 45 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Pink

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A question that sometimes drives me hazy: am I or are the others crazy?"

Post szín:
#FF4C74


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tanácsadói iroda
« Válasz #3 Dátum: 2016. Dec. 04, 22:07:40 »

Nagisa-san nem úgy nézett ki, mint aki elakarja engedni, ez pedig Yuunának is feltűnt és nem tetszett neki, egyáltalán nem. Testének egyetlen porcikája sem kívánt a szobában maradni, mégsem volt választása, sarokba szorították. Ezt pedig végtelenül és mérhetetlenül utálta. Ezzel együtt pedig semmit sem kedvelt, ami ehhez a foglalkozáshoz kapcsolódott. Mikor a nő azt mondta, hogy nem orvos elengedte a füle mellett. Neki orvoshoz kellett jönnie és pont. Erről nincs mit vitatkozni, ezt még a nő sem teheti, aki valószínűleg jobban tudta, hogy micsoda a végzettsége :|.
- A normális az normális - vágta rá gondolkodás nélkül, hiszen mi más lenne a normális, mint normális. Ha Sachiko azt várta, hogy Yuuna most filozófiai fejtegetésekbe kezd a normális fogalmáról, akkor arra várhatott a végítélet napjáig is akár, mert a lánynak semmi kedve nem volt ilyesmihez, ahogy ehhez a szituációhoz sem. El szeretett volna innen szabadulni, hamar. Így is egy elég fárasztó nap állt mögötte és egy edzés még előtte volt.
- Köszönöm ^-^ - eresztette meg belépése óta talán az első mosolyt Sachiko felé. - Nii~chan vette nekem *w* - változott meg egyből a stílusa, mikor Satoru kerül szóba. Kedvesebb, rajongóbb és gyerekesebb lett, mint korábban. Nos igen, vannak olyan témák, amik az ember napját vagy kedvét bármikor feltudják dobni. Yuunának ilyen volt a bátyja vagy éppen a korcsolya. Azonban nem volt mindegy, hogy ez milyen kontextusban került szóba. Jelen helyzetben még nem volt semmi baj, hiszen ő beszélhetett és áradozhatott a saját bátyjáról. Ez fordítva már nem volt igaz. Fordítva már vért kívánt volna a dolog :x.
- Nem, köszönöm - utasította el a teát, már csak dacból is. Ha engedne akár egy kis kedvességnek is, akkor minden bizonnyal az igazgató nyerné ezt a versenyt, hiszen ő küldte ide. Ezt pedig nem engedhette meg! Szóval helyt kellett állnia, még akkor is, ha a nő elsőre valóban nagyon kedvesnek tűnt. De Yuuna biztos volt benne, hogy nem az, hiszen az igazgató irányította hozzá, tehát akkor egy csapatban játszanak. Mást egyszerűen nem jelenthetett!
- Beszélgetünk egy kicsit, aztán elmehetek? - nézett bizalmatlanul a Sachikora, mert nem erre számított. Azt hitte, hogy a nő majd erőnek erejével próbálja ott tartani, hogy az agyában turkáljon és mindenféle dolgokat derítsen ki róla. De egy beszélgetés, az menni fog! Bebizonyítja, hogy neki semmi keresnivalója ezen a helyen, aztán már indulhat is a dolgára. Ha a nő igennel, avagy helyeslően válaszolt a kérdésére, akkor bólintott, majd végre helyet foglalt. Tisztességes alkunak tekintette a dolgot.
- Szerintem hülyeség, hogy itt kell lennem - kezdte el mondani azt a beszédet, amivel úgy érezte, hogy meg kell győznie a nőt, ahogy neki aztán semmi keresnivalója itt. Tény és való, talán nem így kellett volna kezdeni:|. - Én nem csináltam semmit, nem festékeztem össze a suli falát, nem lógtam igazolatlanul egy óráról sem és késni is csak igazoltan szoktam >w<. Tehát én nem csináltam semmit. De a buta igazgató ideküldött, mert sosem tetszik neki a ruhám :|. Igen ez a baja, irigyel, mert én felvehetek ilyeneket, ő meg nem. Egyébként meg nem értem ezt a buta egyenruha dolgot, teljesen fölösleges, ezzel csak azt érik el, hogy mindenki ugyanolyan legyen. Én nem akarok ugyanolyan lenni, mint a többiek T_T. Én… én szeretnék lenni, nem a többiek. Szeretem a ruháim és azokat szeretem hordani, nem pedig azt, ami nem tetszik :S - nem biztos, hogy Sachiko erre gondolt, mikor azt mondta Yuunának, hogy beszéljen amiről szeretne, de az biztos, hogy kapott valamit, egy szép és hosszú, bár kicsit csapongó monológot arról, hogy miért nem viseli Yuuna az egyenruháját. Ő pedig ezt pont jónak és elégnek érezte ahhoz, hogy leléphessen.
- Szóval, elmehetek ^-^? - kérdezte, nem is foglalkozva azzal, hogy ez nem beszélgetés volt, ahhoz két ember kell. Ez csak egy szép és hosszú monológ volt, amit normális, kicsapástól félő diák nem adott volna elő. Yuunát azonban nem érdekelte a dolog, talán még örült is volna annak, ha kicsapják az iskolából, nem lett volna több matekóra :o! Az meg sem fordult a fejében, hogy ezzel elvágná a jövőjét. Komolyan mázli, hogy vannak, akik néha helyette gondolkodnak :|!

Karakterlap

Nagisa Sachiko

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 000 / 15 000

Hozzászólások: 32

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 17 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tanácsadói iroda
« Válasz #4 Dátum: 2016. Dec. 31, 23:54:52 »

Csak mosolyogtam kijelentésén, igyekeztem a kissé ellenséges hangulatát megtörni, ami egyébként érthető volt. Sajnos sokan félreértették, miért kell idejönniük, ráadásul az iskola sem kezelte megfelelően ezeket a helyzeteket. Akik kényszerből jönnek, kétszer ennyi munkát jelentenek, bár nem, mintha emiatt egy pillanatra is meghátrálnék, vagy bánkódnék emiatt. Akkor keményebben dolgozunk, és együtt elérjük, hogy jó legyen. Olyan nincs, hogy valami nem sikerülhet. ^.^
- Valóban, a normális, az normális. Arra gondoltam, hogy ez mindenkinek mást jelent. ^w^ – Mosolyogtam továbbra is. – Áh, Tachibana~sensei, értem, szóval ő a bátyád. – Jegyeztem meg csendesen, mintha ennek semmi jelentősége nem volna.
Közben lehet, hogy tévedek, a rokonságban biztos vagyok, a fokában nem igazán. Lehetnek unokatestvérek is, bár a személyes anyaga szerint a bátya a gyámja, és ő is neveli. Ennek ellenére nem tudom a sensei címét, így nem szabad elhamarkodott következtetést levonnom. A korábbi megjegyzés után maximum kijavít, és akkor tudni fogom.
- Azért szeretted volna ma felvenni, mert a bátyádtól kaptad? ^w^ – Kérdeztem rá kedvesen.
Látszott, hogy a tartása, és az arckifejezése is megváltozott, amint szóba került a testvére. Ez talán az egyik olyan téma, amiben jobban szóra bírhatom, ráadásul elég személyes, így sok mindent elárul anélkül, hogy egyértelműen rákérdeznék. Nem éreztem, hogy bármi baj lenne abból, ha valaki ilyen szeretetteljesen képes megnyilatkozni a testvéréről, sőt… Mivel korábban hasonló helyzetben voltam Ruriko~channal, nagyon is megértem a szoros kapcsolatukat. A szülők halála, a másik iránti felelősség olyasmi, ami sok, mély érzelmi szálat sző az emberek közé.
- Ha meggondolnád magad, csak nyugodtan, azért töltöttem. ^w^ – Szinte biztos voltam benne, hogy elsőre elutasítja, talán majd legközelebb, vagy később. – Így van. Beszélgetünk, aztán pedig elindulhatsz, ahová szeretnél. – Bólintottam, válaszolva a kérdésére.
Úgy éreztem, hogy némileg engedett, mikor végre leült. Már nem úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatba csak nemes egyszerűséggel feltépi az ajtót, és kivágtat a helyiségből. Persze, az is jelentett volna valamit, de azt hiszem, nem vagyok olyan személy, aki elől el kellene menekülni. :roll:
- Megértelek. – Mondtam csendesen. – Szerintem kifejezetten jó, hogy szeretnéd kifejezni a saját egyéniségedet, és valóban, semmi olyat nem tettél, mint az előbb felsoroltak. A viselkedésed érthető, azonban meg kell értened, hogy mint minden intézményben, itt is vannak szabályok. – Fontam össze ujjaimat az ölemben, majd újabbat kortyoltam a teából. – Jól tudom, hogy korcsolyázol, igaz? – Kérdeztem rá a biztonság kedvéért, bár nem hittem, hogy tévedek. – Mint sportolónak, ott is be kell tartanod a szabályokat, azokat is, amikkel nem értesz egyet, vagy, ahogy te mondtad, hülyeségnek tartasz, igaz? – Világítottam rá, miért is kérdeztem az imént.
Egy percig sem hittem, hogy ilyen egyszerű lesz a beszélgetés, és ennyivel meg is győzhetem, sőt. Nem kellett elfogadnia, amit mondok, a célom nem ez volt. Elég, ha látja, hogy a másik oldal mit és miért várja el tőle, ha nem fogadja el, attól még megteheti, amit elvárnak tőle. Csak egy cél kell neki, miért tegyen így, és némi belátás. Megérteni, nem egyetérteni kell, a világ valahogy így működik.
- Szeretném, ha kicsit még maradnál, tárgyaljuk meg ezt az egyenruhás dolgot, aztán, ahogy ígértem, tényleg elmehetsz. – Mosolyodtam el, és letettem a csészémet. – Igazán szerencsés vagy egyébként, mikor én voltam diák, olyan matrózblúzúnk volt, aminek a vállán egy zászlószerű rojt volt, borzasztóan nézett ki. – Húztam el a számat. – Egyszer levágtam, és megpróbáltam megöltögetni, hogy valamivel elfogadhatóbban nézzen ki, de borzasztóan nézett ki, nincs tehetségem a varráshoz. – Nevettem el magam. – A mai napig emlékszem, hogy az anyukámmal kiabált a tanárom, hogy nem szégyellem magam, tönkretenni az iskola tulajdonát? Anya nem szidott meg, de nekem sokkal jobban fájt, hogy vele kiabáltak, az én hibámból. – Főleg, hogy nem sokkal ezután elvesztettem, csak még inkább rosszul éreztem magam.
Mára ez már csak emlék, azonban Yuuna~chan talán érti, mire gondolok. A lázadással nem csak magának okoz gondot, hanem olyanoknak, akiket szeret. Még, ha ő el is viseli, hogy az igazgató és a tanárok lehordják, talán a testvére miatt aggódik. Igen, ez lesz a megfelelő cél. ^w^

Karakterlap

Tachibana Yuuna

Ember

*

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 000 / 45 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Pink

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A question that sometimes drives me hazy: am I or are the others crazy?"

Post szín:
#FF4C74


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tanácsadói iroda
« Válasz #5 Dátum: 2017. Febr. 05, 16:14:04 »

Továbbra sem nézett kedvesebben vagy éppen barátságosabban Sachikora, mint korábban. Nem akar itt lenni, ez sugárzott minden porcikájából és egsztusából, meg sem próbálta titkolni. A hozzá intézett szavakra csak bólintott. Nem különösebben értette, hogy miért is jelentene a normális mindenkinek mást, hiszen ahogy korábban is mondta, a normális az normális ennyi. Nem különösebben kell ezt úgy túlmagyarázni, ahogy az előtte ülő nő teszi.
- Igen Niichan a bátyám *w* - bólogatott lelkesen. - Miért kérdezi? - kapott észbe hirtelen, hogy mit és ki kérdezett tőle. Ennek hatására pedig még az eddiginél is bizalmatlanabbul nézett a nőre. Itt most róla és a ruházkodásáról volt szó, nem különösebben értette, hogy miért és hogyan került most szóba a testvére. Ezer, meg egy gondolat fordult meg a fejében, már olyan téveszmék keringtek a Niichanközpontú agyában, hogy csak azért van itt, mert a vörös nő így szeretne közelebb kerülni a bátyjához. Ezt pedig Ő értelemszerűen nem hagyhatta. De azért még megvárta a nő válaszát. Nem tartotta valószínűnek, de azért fenntartotta annak a lehetőségét, hogy esetleg mond valamit, ami meggyőzi ennek és további téveszméinek az ellenkezőjéről.
- Igen azért is. Tudod… öm… tudja, mindent szeretek, amit Niichantól kapok *_*. De nem az főindokom, egyébként. Vagyis nem az összes fő indokom, mert természetesen Niichan egy nagyon fontos indok. Az is főindok még, hogy szeretem az aranyos és puha és bolyhos dolgokat, jobban mint a csúnya egyenruhát. De fontos, hogy ne legyen hosszú a nyaka, nem szeretem, ha bármi is takarja a nyakam, zavar :S - válaszol meglepően készségesen. Nem tervezett ő bunkózni, vagy ilyesmi, egyszerűen magától nem osztott meg semmi információt. Ha kérdezték, akkor válaszolt. A második teás felajánlásra megrázta a fejét. Ha egyszer azt mondta, hogy nem, akkor ahhoz tartotta magát, még akkor is, ha az italnak történetesen nagyon jó illata volt és szívesen megkóstolta volna. De erősnek kellett lennie, hiszen ő és Sachiko nem voltak jóban, Yuuna szemében már-már ellenségek voltak, ám ennyire messzire azért még nem ment, hiszen alig pár perce ismerte csak a nőt. Még legalább ennyi időre szüksége volt ahhoz, hogy tényleges véleményt alkosson róla és a kapcsolatukról.
- Igen, jól tudja - bólint, bár, ahogy korábbana Niichant, ezt sem különösebben érti, hogy hogy jön ide. Egészen addig, míg szóba nem kerülnek a szabályok, melyek említésére csak megvonta a vállát. - Az iskola szabályai nem logikusak. Engem heti szinten rángatnak az igazgatóiba, mert nem veszek fel egy ronda szoknyát és blézert, de azokat, akik lógnak és rendetlenkednek, maximum egy leszidást kapnak, meg valami tíz perces, órák utáni büntetést. Nekik kéne itt ülniük nem nekem ˘w˘ - közli nem kicsit sértve, bár ez a viselkedés, most nem Sachikonak szól, hanem tulajdonképpen az egész iskolai rendszernek és hülyeségeinek. - Egyébként, a korcsolya szabályai logikusak és ésszerűek. Az már más kérdés, hogy a bírók nem mindig sportszerűek :S. De a szabályokkal nincs gond.
Ő komolyan azt hitte, hogy elmehet, ha elmondja mi a problémája, de láthatóan tévedett. Ennek hatására csalódottan biggyesztette le az ajkait, miközben az órára nézett. Az idő szerint pont most kéne megérkeznie a pályára és olyan öt perc múlva kellene kezdenie a bemelegítést és bár üzent Pudingbának, hogy késni fog, érezte, a férfi nem fog vele kesztyűs kézzel bánni. Mondjuk, nem mintha valaha úgy bánt volna, de Yuuna arra számított, hogy grumpybb és morcosabb lesz, mint általában.
- A mi egyenruhánk is borzasztóan néz ki. - Tehát még véletlenül sem érezte magad szerencsésnek. - De önöknek legalább csak blúz volt, meg talán szoknya, de azt nem tudom, nem mondta. Viszont buta volt - közli nemesen és egyszerűen, mintha nem éppen egy nálánál idősebb és tapasztaltabb felnőttel beszélgetne. - Ha felvett volna rá egy pulcsit és eltakarja, akkor nem kellett volna összekaszabolni és akkor nem lett volna probléma :o. Ha önre szólnak, akkor leveszi és ennyi - fejtette ki, hogy szerinte Sachiko mit csinált rosszul annak idején, azt azonban nem különösebben értette, hogy ez hogyan és miért jön az ő problémájához. Tény, hogy mind a kettő az egyenruháról szólt, de ő nem tette tönkre, egyszerűen nem hordta. No meg, Niichannal sem kiabált az igazgató, legalábbis Yuuna nem hallotta, pedig ott állt az ajtó mellett, így ez sem igazán volt opció. Valamint, ha jól emlékezett, akkor Niichan is azt mondta neki, hogy nem mérges. -  Szóval, van még valami fontos, amit tudni szeretne ^-^? - mosolygott, annak reményében, hogy a válasz végre nem lesz és leléphet. Nagyon, nagyon szeretett volna menni, mert komolyan semmi értelmét nem látta sem a korábbi beszélgetésüknek, sem annak, hogy itt maradjon. Továbbra sem volt neki ideje erre >w<.

Karakterlap

Akiyama Haruo

Eltávozott karakterek

Shounen hero

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 000 / 15 000

Hozzászólások: 42

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#305D87 // #D7A980


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tanácsadói iroda
« Válasz #6 Dátum: 2017. Márc. 19, 00:19:21 »

Vége az utolsó órájának. Lassú mozdulattal húzza fel a fejhallgatóját. Szüksége van valami olyan zenére, ami segít neki egy kicsit feldobódni, hogy kicsit kiszakadjon a borzalmas, szürke hétköznapokból. Mire összepakolja a cuccait, akkor jut eszébe, hogy ma megjelenése van az iskolai tanácsadónál. Már attól a pillanattól kezdve járnia kell, hogy megérkezett az iskolába, hiszen ez volt az első szociális környezet, amibe belekerült. Utólag került össze az osztállyal, és sosem koncentrált arra, hogy barátokat szerezzen. Gyakran keveredett bajba, nem volt motivált abban, hogy jól tanuljon, tulajdonképpen nagyon is sok probléma volt vele iskolai pályafutása alatt. Mégis, úgy érezte, ez nem az ő hibája - a környezeté, a helyzeté. Egyszerűen nem illett bele, nem volt mit tennie. Egyelőre amúgy sem talált olyan embereket az iskolában, akikkel szívesen töltené az idejét.
Az iPodját nyomkodja, még az asztalánál ülve. Az új Katy Perry számot rakja be, nagyon tetszik neki, de szinte biztos benne, hogy maximum pár napig fog tartani a szerelem a dallal. Azt viszont igyekszik minél jobban kihasználni. Ahogy megszólalnak a dallamok, egyből járnak lábfejei, szinkronban rakja lábujjait jobbra, követi sarkával, majd vissza.
  - Are we crazy? - kérdezi a fülében Katy, ahogy megszólal a nő hangja, feláll, oldalra dől, halántékához mutat, egészen mélyre hajol, úgy hozza magát vissza. Fél fenékkel felül az asztalára, elrúgja a széket, táskáját pedig átdobja a vállát. Ritmusos lépésekkel indul ki az osztályteremből. A refrén kezdetére elhúzza az ajtót, miután átlép a küszöbön, fordul egyet saját tengelye körül, a fejét jobbra-balra mozgatva hullámmozgást indít meg. A táskáját végigcsúsztatja a folyosón, kezeit zsebre rakja, úgy sétál.
  - Drink! This one’s one me - énekli a nő, csatlakozik hozzá Haru is, miközben egyik iskolatársa kezéből kapja ki a vizes flakont, meghúzza, majd visszaadja, egy kacsintással, és további táncmozdulatokkal távozik. “Stumbling around like a wasted zombie” - hangzik el a szöveg, ő pedig felemeli könyökeit, leejti csuklóit, és zombi-szerű táncmozdulatokkal dörgöli fenekét az egyik tanárhoz. Megindul, egy kézen átfordulás, amivel felveszi a táskáját, befordul a következő sarkon.
Ráül a lépcső korlátján, énekelve csúszik le, majd a végén leugrik. A lassabb részre szintén csak játékosan sétál, és akaratlanul is mozog a zenére. Leül az iroda előtti székek egyikére, hogy várjon a sorára. Ismét mozognak a lábai, kezei, az egész teste, a zene ritmusára.
  - We’re all chained to the rhytm, to the rhythm - énekli ő is a nővel együtt, miközben a mellkasát ütögeti, mintha tényleg valami lánc lenne ott. Ott még valamilyen csoda folytán nem tart, viszont jön a következő sor, “So put the rose-colored galsses on… party on”, ő pedig tényleg elővesz egy rózsaszín szemüveget, lassan felteszi, felpattan és berobban a tanácsadói iroda ajtaján. Menő táncmozdulatokkal a kanapéhoz ér, elkapja a támlát, lábait a levegőbe dobva ugorja át, majd úgy érkezik meg rá, fekvőtámaszba helyezkedik, továbbviszi a mozdulatot, és hullámmozgást végez ismét az egész testével. Felpattan a kanapéról, az értetlenül bambuló Sachikora néz, ahogy elveszi a dohányzóasztalról a poharat, a “Drink, this one’s one me” sorra lehúzza a vizet, megfordítva a poharat fejjel lefelé rakja le.
Könnyedén ugrik fel az asztalra, térdein végigcsúszik rajta, Sachi előtt száll le róla, áll fel. Mutatóujját végighúzza a nő blúzának két fele között, az aprócska gombok megadják magukat, és hagyják szabadon mozogni a melltartóba rejtett, óriási kebleket, miközben Haru hasonlóan szexien táncol tovább, és…
  - Haruo? - hallja a kérdést, ami kivételesen el is ér hozzá. Ez visszarántja a valóságba, meglepetten pislog fel. Igazából azt sem tudja, hol van, vagyis de, tudja. Sachiko irodájában ül, vele szemben, és zenét hallgatott idejövet… kicsit elkalandozott. Nem tehet róla, ez a beszélgetés is legalább akkora teher, mint az iskolába járás. Annyival hasznosabban el tudná tölteni az idejét. Valószínűleg a nő éppen hosszabb ideig beszélt hozzá, ezért kapcsolt ki az agya úgy négy percre, és repítette el egy… színes fantáziába.
  - Tessék? - kérdez vissza, tettetett nyugalommal és természetességgel, mintha mindvégig figyelt volna és itt lett volna.