Szerző Téma: Kingyo  (Megtekintve 7126 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Aikyou Kaiya

Leánykori neve: Fuchida Kaiya

Hadnagy

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 750 / 15 000

Hozzászólások: 86

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 1 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
fehér (Villámalapú)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00BEEE #FFF8DD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kingyo
« Válasz #75 Dátum: 2019. Febr. 12, 12:10:21 »
Teaszünet

Hihetetlen, hogy egy nálam jóval idősebb shinigami nem képes megfelelően viselkedni, ahogyan azt elvárnák tőle. Hova jutott a világ? Régebben fegyelmezettebbek voltak a tisztek mikor még az első osztagban szolgáltam. Ennyire megváltozott minden ilyen röpke év alatt? Még is miről maradtam le ennyire? A szabályokra fittyet hánynak, mintha csak díszként lengedeznének pedig, holott pont a Gotei megfelelő működését szolgálná. Mostanában úgy tűnik több olyan tisztet nevelt ki az Akadémia, akik képességileg lehet megfelelnének a Gotei elvárásainak, de fegyelmezettségük és etikájuk hagy némi kívánni valót. Ennyire nem figyelnek az újoncokra? Ráadásul az előttem lévő Fon egy familiáris nemesi családból származik, akiknél a szabály szintén bibliaként szolgál és lám tessék. Előttem áll egy olyan Fon, akire eme tulajdonságok nagyon is hiányoznak! Mily sajnálatos, hogy idáig juthattunk. Elképzelni nem lehetett még az én időmben, hogy efféle tiszteletlen magatartást megengedjem bármelyik shinigami. Ritka jelenségnek számított! Mostanában pedig folyton belebotlok hasonló identitással ellátott shinigamival akik nem képesek a szabályokat és a magatartást formát betartani! Szerencse, hogy képes vagyok uralkodni magamon és nem elveszíteni a fejemet. Össze tehetem a két kezemet amiért, az első osztagban kellet legelőször szolgálatot teljesítenem. Nagyon sokat tanultam tőlük. Nem győzöm meghálálni mind azt a tudást, amit kaptam tőlük. Hála ennek a tudásnak a birtokában képes vagyok még egy Fon Kouhei nevezetű shinigamival is bánni, anélkül, hogy kikelnék magamból.
- Nem vagyok az ellensége Fon-dono én csupán elmagyaráztam amazokat a dolgokat, amit kérdezett, esetleg igyekeztem elmagyarázni az okait és nem mellesleg tanácsot adni. Nem muszáj megfogadnia őket, de attól függetlenül érthetetlen számomra, hogy miért olyan ellenséges. Ha nem egyezik a véleményünk képesek vagyunk azt konstruktívan is megvitatni ahelyett, hogy próbálkozik személyeskedni. Csupán maga alatt vágja a fát. Egyáltalán nem illik önre.
Hátha a figyelmeztetés eljut hozzá, ami inkább egy újabb jó tanácsként szolgál, hogy mire figyeljen, de tartok attól, hogy süket fülekre fog találni. Nem vette észre saját magán, hogy feleslegesen kezd csipkelődni, ráadásul minden ok nélkül? Engem ugyan nem zavar, de ha ezt egy másik shinigami elött eljátssza, nem hiszem érdekelni fogja a származását, hanem agresszív módon fog cselekedni és ne adj isten egy nála jóval erősebb kollégával találja szembe magát. Nem lenne kellemes és nagyon rossz hírnevet vonhat maga után. Mondhatni csorbíthatja a Fon nevet, amit nem kéne megengednie. Türelmesen megvárom, mikor fog végre teljes mértékben észhez térni és egy kulturáltabb kommunikációs formát felvennie. Én tartom magamat ehhez, de ha ő erre nem képes sajnálattal kell közölnöm, hogy éppen rossz pontot fog szerezni nálam, ráadásul a vendégek elött is éppen lejárathatja magát, ha nem figyel oda tovább. Pedig én még feltételeztem is azt, hogy nemesi származásának okából egy értelmes kollégával oszthatom meg az asztalom. Csalódást okozott nekem. Úgy tűnik viszont érzékeny témára tévedtünk, amiről nem szívesen beszél. Ha jól megfigyelem eme viselkedését és a jelenséget, amit von maga után, azt kell mondjam, hogy az amnézia mellett mély bűntudatot hordoz, amiről nem árt ha beszél. A végén még ez fogja okozni a vesztét és akár bele is őrülhet. Láttam már hasonló példát.
- Értem. Szóval ez Önt érzékeny érinti. Megértem. Bármennyire is furcsa tőlem hallania azt, hogy együtt érzek, mint azt ahogyan előbb is kifejtette, de őszintén mondom együtt érzek. Fájdalmas látni, ha valaki a saját kollégáit látja meghalni és nem tudott tenni ellene semmit. Magam hasonló helyzetbe kerültem így valamennyire tudom mit érez. Mély fájdalmat és bűntudatot, ami végig kiséri az életét és nem hagyja nyugodni. Viszont ne hagyja, hogy uralkodjon magán. Végzetes lehet. Ezeket a tanácsokat nem azért mondom önnek mert rosszat akarnék, sokkal inkább segítő szándék vezérel.
Miért is magyarázkodom feleslegesen Fon-dononak, de ha ennyire nem akarja megérteni az már egyéni szociális problémának fogom betudni. Más talán nem lenne ennyire türelmes, de nincs ínyem arra, hogy fényesítsem az egómat, mert úgy gondolom az ego olyan ártalmas dolog egy katonai szervezeten belül, ami sok hibához és katasztrófához vezethet. Ha hagyjuk, hogy a saját egónk vezérelje az életünket, óhatatlanul is oly hibákat véthetünk, amit mások fognak valószínűleg meg sínyleni. Hány shinigami volt már a történelem folyamán, akik nem tudtak a gőgjükön felül emelkedni és cselekedeteikkel ártottak másoknak.
- Azzal nem fog könnyíteni a lelkén, ha bosszút áll, próbáljon felül emelkednie az érzésein. Lehet bármennyire erős, bármekkora hatalommal rendelkező, de nem fogja megkönnyíteni amazt az érzést ami magában lappang. A múltat már nem tudja visszatekerni, viszont hatást tud gyakorolni a jelenre, ami szebbé varázsolhatja mások jövőjét. Gondoljon a jelenre Fon-dono. Bizonyára a társai is azt szeretnék, ha Ön békére leljen, nem pedig szenvedjen.
Egy kicsit kortyolok a teámból, majd megköszörülöm a torkomat és tovább folytatom a mondandómat.
- Yume elvesztését követően nagyon magam alatt voltam a sérülésimmel. Sokszor a sebeimet nyalogattam. Elképzelni nem tudtam mi történt. A szemem láttára a legjobb barátom feláldozza az életét. Engem és még egy társamat, aki már Kapitányi rangban emelkedett, belökött minket a Dangai kapujába majd lezárta, mielőtt az Adjuchas bejuthatott volna. Feláldozta az életét és én nem tehettem semmit, hiába könyörögtem neki, hogy tartson velünk, de ő makacsul fogta magát és megvédett minket. Hősként halt meg azon a napon és tudom jól, ha tovább nyalogattam volna a sebeimet azzal csupán az emlékét csorbítanám meg. Miatta is erősnek kell maradnom, hogy az áldozata ne legyen hiába való. Még most is kísér az emléke, de mindig úgy gondolok rá, mint egy őszinte barátra és társra, aki értem áldozta fel az életét. Örökre az adósa lettem. Így igyekszem akképp teljesíteni a szolgálatomat a Goteien belül ahogyan mindig is, így tisztelgek az emléke elött.
Nem tudom, hogy vajon min is megy éppen keresztül, de remélem, hogy amint túl fog jutni a saját démonjain, viselkedésében is ez megfog majd látszódni. Szörnyű látni olyan shinigamikat akik lelkileg megtörtek, de tartanunk kell magunkat bármennyire is nehéz. Ellenkező esetben jobban teszi, ha megfosztja saját magát a shinigami titulusától, mert csak fájdalomra fog lelni a további időkbe, ha nem képes kezelni amazt a felelősséget, hogy olykor életekbe fog kerülni mind az, amire felesküdtünk és teszünk.
« Utoljára szerkesztve: 2019. Febr. 12, 12:36:46 írta Aikyou Kaiya »

Karakterlap

Fon Kouhei

Eltávozott karakterek

Shinigami

2. Osztag

*

Nibantai fukutaichou / Keiratai parancsnok

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 950 / 30 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 16 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Reiatsu szín:
Narancssárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
Fon-ház

Mottó:
A róka rengeteg trükköt ismer, a sün csak egyet, de az hatásos.

Post szín:
#b9936c


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kingyo
« Válasz #76 Dátum: 2019. Febr. 23, 21:20:19 »

Kár volt szóba hozni a múltját. Jó kedve egyből a semmivé lett. Arca is semmitmondó és kifejezéstelen lett és csak nézett a nőre üveges tekintettel. Mintha kicserélték volna. Számtalanszor gondolkodott el azon, hogy mi lett volna ha elég erős akkor… Talán nem halt volna meg annyi társa és köztük számtalan barátja sem, de így alakult. Olyan gondolatokkal is eljátszott már az évek során, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna ha akkor hagyják ott meghalni nem pedig megmentik majd útjára engedik emlékek és minden nélkül..
- Nem is mondtam egy szóval sem, hogy az ellenségem. Ha az lenne akkor nagy valószínűséggel már végeztem volna magával. Ellenséges pedig nem vagyok egyszerűen ilyen a természetem. - vonta meg a vállait unottan. Közben továbbra is az akkor elvesztett bajtársain járt az esze. Legyintett egyet a pincérnek, hogy hozzon neki egy saket ismét. Jobbnak látta ha azt iszik a továbbiakban nem pedig a teáját. Az alkohol legalább elfeledteti vele ezt az egészet még ha csak rövid ideig. Az ital hamar megérkezett, ahogy átvette meg is itta majd jelezte a pincérnek, hogy ha lehet egy kisebb kancsóval biztosítsanak a számára ugyanis ennyinél nem fog megállni. Már az sem érdekelte, hogy beszélgető partnere mit fog gondolni róla vagy arról amit éppen csinál. Jól esett neki ahogyan egész nyelőcsövét melegbe borítja az ital majd a gyomrát is melegíteni kezdi majd.
- Mindenkit érzékenyül érintene az, hogy számtalan barátja és bajtársa vesztette életét és Őt nevetséges okokkal megmentik míg a többit hagyják meghalni a csatamezőn. - morogta majd kitöltött magának még egy adagot a sakeból.  - Azért mentettek meg mert a Fon ház tagja vagyok.. csak ezért...- morogta tovább majd megitta az előbb kitöltött italt.
- Szerintem maga nem tudja, hogy ez pontosan milyen érzés is. Csak azzal van tisztába, hogy milyen leveszíteni valakit. A többiről fingja sincs és soha nem is lesz. - mondta lekezelően miközben a nőre pillantott. Rég találkozott olyan személlyel, aki ennyire követte az előírásokat és mindenféle és fajta szabályt amit csak meghoztak a Gotei Juusantai történelmében. Fiatalabb korában Ő maga is úgy vélte, hogy a szabályoknak köszönhetően áll fent ez az egész, de nem így van.. Hiszen pontosan az ilyen szabályok és parancsok miatt veszítette majdnem el az életét és ezért kellett végignéznie ahogyan megölik társait.
- Nem a lelkem könnyítése a cél a bosszúmmal. Szimplán eleget akarok tenni a bennem fortyogó dühnek ami azt súgja a fülembe, hogy öljem meg. Egyszerűen csak a dühtől akarok megszabadulni, kiadni magamból a feszültséget. Élvezni akarom azt a harcot azzal szemben, aki akkor majdnem megölt. - ijesztő már-már elmebeteg vigyor jelent meg arcán miközben ismét a nőre nézett.
- A halott társaim lehet jót akarnának én azonban ízekre akarom szedni azt a férget kerüljön bármibe is. - mondta továbbra is azzal a mosollyal az arcán. Még saját magát is meglepte, hogy mosolyog ezen, de tényleg úgy érezte, hogy ebben most örömét lelné és tényleg mindenképp meg akarja ölni azt a mocskot. Rezzenéstelen arccal hallgatta végig a nő drámai szövegét majd ásított egyet. Ezt már nem tudta elrejteni. A kedve kicsit jobb lett úgy, hogy kezdett fejébe szállni az elfogyasztott alkohol ezért jobbnak látta ha itt véget vet ennek a fenomenális beszélgetésnek és visszatér a fürdőbe lazítani hiszen eredetileg azért jött ide.
- Higgye el nem kerülök bajba ;) - kacsintott rá miközben felállt és magához ölelte a már félig üres kis kancsót.
- Most pedig ha nem gond visszamegyek a fürdőbe lazítani. Eredetileg azért is jöttem ide. - mondta majd egy intéssel búcsúzott el a nőtől miközben haladt előre, hogy elmerülhessen a kellemesen meleg vízben.


// Köszi szépen a játékot ^^ //

"A bölcs ember tanul a hibáiból, az ostoba megismétli őket."